HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
68 TAG 31 FÉRFI 37 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
19 TAG 8 FÉRFI 11 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
17 TAG 7 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
5 TAG 2 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Daisy Corina Lacroix Yesterday at 7:52 pm
írta  Primrose Trevelyan Szomb. Nov. 18, 2017 11:58 pm
írta  Alignak Szomb. Nov. 18, 2017 11:36 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Nov. 18, 2017 11:21 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Nov. 18, 2017 2:34 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Nov. 18, 2017 2:18 pm
írta  Wyatt L. Quinn Szomb. Nov. 18, 2017 11:06 am
írta  Darren Northlake Szomb. Nov. 18, 2017 10:21 am
írta  Celaena McDonald Szomb. Nov. 18, 2017 10:20 am
írta  Jackson Carter Pént. Nov. 17, 2017 10:42 pm
írta  Rocky Pént. Nov. 17, 2017 7:19 pm
írta  Zachariah O. Danvers Csüt. Nov. 16, 2017 9:15 pm
írta  Kyle Prescott Csüt. Nov. 16, 2017 8:43 pm
írta  Alignak Csüt. Nov. 16, 2017 8:06 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Csüt. Nov. 16, 2017 11:33 am
írta  Daphné Seward Hétf. Nov. 13, 2017 9:12 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Nov. 13, 2017 8:47 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Nov. 13, 2017 8:45 pm
írta  Hannah B. Wilson Hétf. Nov. 13, 2017 8:34 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Nov. 13, 2017 7:57 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Nov. 13, 2017 7:19 pm
írta  Alignak Vas. Nov. 12, 2017 4:43 pm
írta  Destiny Maeve Bluefox Vas. Nov. 12, 2017 3:10 pm
írta  Corinne June Mouser Vas. Nov. 12, 2017 3:08 pm
írta  Catherine Benedict Vas. Nov. 12, 2017 9:35 am
írta  Hans Elfman Pént. Nov. 10, 2017 1:42 pm
írta  Rebecca Morgan Kedd Nov. 07, 2017 7:13 am
Darren Northlake
 
Jackson Carter
 
Primrose Trevelyan
 
Alignak
 
Daisy Corina Lacroix
 
Hans Elfman
 
Michael Cooper
 
Celaena McDonald
 
Rebecca Morgan
 
Rocky
 

Share | .

 

 Jennifer hálója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6688
◯ IC REAG : 8489
Jennifer hálója // Szer. Feb. 13, 2013 8:08 pm

First topic message reminder :



A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 21, 2017 5:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6688
◯ IC REAG : 8489
Re: Jennifer hálója // Szer. Aug. 21, 2013 11:42 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 363
◯ IC REAG : 402
◯ Lakhely : Most éppen New York
Re: Jennifer hálója // Szer. Aug. 21, 2013 12:42 pm

Jenny&Sammie


Már vagy egy hete lakok Jennynél, és ez egy egész jó időszaknak bizonyult. Nem csak azért, mert kezdem megtapasztalni, milyen az, amikor folyamatosan meleg étel van az ember gyomrában, és nem kell aggódnia, és még az oposszumom is megtalált valahogy… És innen mégiscsak kényelmesebb intézkedni a „kényesebb ügyekben”. Igen, ez alatt azt értem, hogy kötéllétrával leereszkedek, majd vissza minden este, hogy elrohanjak Sue-hoz vagy Odette-hez. Meg kell terveznünk ezt az Egyiptom-dolgot. Méghozzá jól. Főleg azért, mert valahogy meg kell oldanom, hogy Darren is elengedjen…
Tegnap este jutott eszembe egy ötlet, és úgy döntöttem, hogy meg is valósítom. Viszont ehhez le kellett kenyereznem Jennyt. Jó, nem éppen szó szerint, de tennem kellett valamit, amiért úgy ténylegesen megkedvel. Szóval fölkeltem marha korán, de annyira, hogy odakint még sötét volt. Az órámra néztem, ami hajnali fél hatot mutatott. Tökéletes… Hang nélkül a konyhába osontam, és elővettem az alapanyagokat. kenyeret, tojást, bacont, mindent, amire szükségem lehet. New Yorkban megtanultam főzni és sütni, nem lehet valami nagy kihívás még egy félig-meddig idegen konyhában sem.
Tíz perc alatt készen van minden. Kinyitom a szekrényt, és megpróbálom kivenni a megfelelő tányérokat. Remek, eléggé hátra kerültek, de nem gáz, sikerülni fog… Az első edénytornyot fölrakom a pultra magam fölé, és nem is figyelem, mennyire kerül stabilan oda. Benyúlok a tányérokért, és diadalittas mosollyal az arcomon veszem elő őket. És már emelkednék is fel, amikor valami a kobakomnak ütközik. Hát persze, hogy a tálak, mindenféle rozsdamentes lábas, és társaik… Csillagokat látva zuhanok vissza a helyemre, de a Teremtőnek ez persze rohadtul nem elég. Hallom, ahogy fölöttem az edények kibillennek az egyensúlyukból.
– Bazdmeg – morgom az orrom alatt, mielőtt az egész a fejemre zúdulna. Remek, ebből akkora púp lesz, mint ide D.C., a csörömpölésről nem is beszélve. Na jó, nem éppen így terveztem ezt a reggelt…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 133
◯ HSZ : 541
◯ IC REAG : 574
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Szer. Aug. 21, 2013 4:04 pm

Oldalra fordultam az ágyamon, és álmomban odabújtam Olenhez. Szenvedélyesen, forrón, egészen közel. Ajkaim még alvás közben is szétnyíltak, szívverésem hevesebb lett, mint az elvárható lenne ilyen helyzetben. Azonban akárhogyan is csúsztam odébb, a valóságban csakis én feküdtem a hatalmas franciaágyon, lábaim pedig oldalra nyújtva foglalták el egy esetleges másik személy helyét, míg kezeimmel a párnámat öleltem át egészen szorosan. Jó volt így, nagyon kényelmes, leszámítva a kis hűvösséget, amit éreztem a lábamhoz csúszott takarónak hála. Testem egyből libabőrös lett, de annyira nem volt vészes, hogy felébredjek rá, vagy esetleg öntudatlanul is felhúzzam magamra a jó meleg paplant. Túlságosan fűtött az álmom, amiben sokkal jobban éreztem magam, mint a valóságban szoktam az utóbbi időben.
Így tehát, mondhatjuk, hogy legszebb álmomba hasított bele a hatalmas csörömpölés hangja, mire egyből fel is ijedtem, mint akit puskából lőttek ki éppen. Szívem most már ténylegesen is a torkomban dobogott, ujjaim pedig önkéntelenül is a párnám alatt rejtegetett fegyverre csúsztak. Ez csak azóta volt ott, hogy olyan rendkívüli helyzet kezdett kibontakozni a falkák között, és szinte már a területhatárokat sem tisztelték a chicagóiak. Az én teraszomra bizony nagyon könnyedén fel lehetett volna jutni, ha arról van szó, és ezt nem akartam kockáztatni, vagy legalábbis azt nem, hogy felkészületlenül érjen.
Amikor azonban felfogtam, hogy a konyha irányából jött a hang és az is eszembe jutott, hogy Sam itt alszik kint a nappaliban, álmosan fordítottam fejemet az éjjeliszekrényen lévő digitális óra felé, és szájat húzva állapítottam meg, hogy még csak fél hat múlt. Míg a pisztolyt visszadugtam a párna alá és összeszedtem magam annyira, hogy feltápászkodjak az ágyról, legalább két perc telt el, de annyi baj legyen. Lassú léptekkel indultam ki, mintha esélyt sem látnék arra, hogy esetleg valaki betört ide. Igazából tényleg elég csekélyke volt ennek a lehetőségnek a valószínűsége, szóval nem kezdtem el pánikolni. Helyette nesztelen léptekkel közelítettem meg a konyhát. Hajam kócosan ült meg a fejem tetején, tincseim mindenféle irányba álltak, és az idekint, valamint a házon kívül is uralkodó fény bizony hunyorgásra késztetett.
- Mit csinálsz ilyen korán, Sam? – kérdeztem álmosan, elnyomva közben egy ásítást. – Szétbontod a fél házat? – érdeklődtem inkább fáradtan, mint mérgesen. Ujjaimmal végigszántottam a hajamon, hátha valamit segít az állapotán, de nem fűztem hozzá sok reményt, miközben ott álltam valahol a nappali és a konyha találkozásánál, és a srácot figyeltem kékeszöld szemeimmel. Oké, most inkább tűnt sötétzöldnek a fényviszonyok és a fáradtság miatt. Egyszerű, alváshoz használt pólóm épphogy lelógott addig, hogy takarja a fenekemet, de nem zavartattam magam. Sohasem voltam különösebben szégyellős fajta, szóval az sem érdekelt volna, ha pucéron jövök ki, bár Sam nem biztos, hogy annyira értékelte volna. Fura gondolat, pedig a férfiak általában azért szokták.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 363
◯ IC REAG : 402
◯ Lakhely : Most éppen New York
Re: Jennifer hálója // Szer. Aug. 21, 2013 10:21 pm

Miközben kábán ücsörgök ott, a pusztulás kellős közepén, körülöttem meg edények és lábasok hevernek, mint összetört, leomlott épületek zsenge vázai, hallom, hogy közeledik a ház úrnője. Hú, vajon a fejemre kapott ütéstől gondolok ilyen marhaságokat? Remélem, mert ha nem, akkor előkerült a bennem nagyon mélyen eltemetett, már halált követelő költő, ő pedig nem tűri meg a többieket maga körül. Mármint a többi, normálisabbnak mondható személyiségjegyem. Hú, ez mennyire hangzott skizofrénnak?
A nőre mosolygok, bágyadtan, kissé ködösen, amikor megjelenik. Persze, már régóta hallom, hogy közeledik, de ez nem készít fel arra, hogy alulról kell felnéznem rá. Nos, ha éppen nem vágott volna fejbe olyan tucatnyi edény, mindenképpen élvezném, hogy most először látok nőt – és lássuk be, nem is akármilyen nőt – alulról alsónemű nélkül. Aztán gondolataim tovább vándorolnak. Most komolyan feltűnt már valakinek, hogy minden egyes nő az életemben szőke? Yetta, Ash, Jenny, Odette… Még Lucy is, basszus. Ó, és persze a kihagyhatatlan Sue. Róla sosem szabad megfeledkeznem.
– Nos, én szeretném azt hinni, hogy reggelit – felelem teljes, magától értetődő természetességgel, mintha nem lármáztam volna föl az egész nyomorult falkát. Mostantól nem a megszokott módon fogják értesíteni a falkatagokat, ha gáz van, inkább csak beállítanak engem főzni. Vagy sütni. Igazából mindegy, melyiket kell csinálnom, úgyis teljes és totális természeti katasztrófa lesz a vége, szóval nyert ügyünk van. Éljen, én leszek a falka titkos fegyvere! Mindeközben teljesen nyugodtan beszélek tovább. – A bacon egyébként szerintem már kész, talán nem is égett oda nagyon. A tányérok itt vannak…
Nyújtom is felé őket, úgy az egész pakkot, ne aprózzuk el a dolgot. Ha átveszi, elkezdem összeszedegetni a földről mindent, ami oda került, kezdve jómagammal. Segíts magadon, isten is megsegít, mondatták, hát most nagyon próbálom összekaparni magamat a földről, de az öregfiú az istennek nem nyúlna a hónom alá. és akkor hol vagyunk még az edények összeszedésétől? Nagyon nem úgy megy ez a reggel, ahogy én elterveztem…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 133
◯ HSZ : 541
◯ IC REAG : 574
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Csüt. Aug. 22, 2013 2:33 pm

Azért a konyhában elém táruló kép nem éppen az volt, amire számítottam, de hát annyi baj legyen. Úgy gondoltam, hogy majd Sam szépen összeszedi az edényeket, amiket sikerült levernie, és azután majd elárulja nekem, hogy mégis ezt miként sikerült kiviteleznie. Biztosan őstehetsége van az edények ledobálásában, vagy valami ilyesmi. Lehet, hogy majd órákat kéne vennem tőle, és akkor majd én is ilyen profi csörömpölő leszek így zöldhajnalban.
- Reggelit? – kérdeztem kissé értetlenül. Egyrészt az álmosságnak lehetett betudni, másrészt pedig azért nem értettem, mert mindig én csinálok reggelit, és sohasem ennyire korán ejtem meg a dolgot. – És miért csinálsz te reggelit? Tudod jól, hogy csináltam volna neked, ha felkelek – ingattam a fejemet, aztán kicsit kábán ugyan, de ránéztem. – Vagy talán nem ízlik, amit főzök? – kérdeztem gyanakodva, bár sok esélyt nem láttam rá, mert még soha nem volt rá panasz. Maradjunk annyiban, hogy inkább csak kötekedésből érdeklődtem, nem pedig komolyan.
- Remek, köszönöm! – vettem át a tányérokat, és igen, most már eljutott a tudatomig a bacon semmivel sem összetéveszthető illata. Miközben lepakoltam kettőt egy-egy szék elő, addig vállam felett hátrafordítottam a fejem Sam irányába. – Azért remélem, hogy azokat ott összeszeded, és a helyére pakolod! – nem, nem voltam én ennyire szigorú, ezt ő is tudhatta. Alapjáraton nagyon szívesen segítettem volna neki összeszedni, vagy akár azt mondom, hogy hagyja ott a francba, de hát felébresztett, hiába a jó szándék vezérelte. Azt akartam, hogy jöjjön rá, mindennek megvannak a maga következményei. Afféle felnőtt baromság, tudom. És biztos voltam benne, hogy ezzel már amúgy is tisztában volt ő is.
- Mit akartál csinálni amúgy? Omlettet vagy rántottát? – tájékozódtam csak úgy mellékesen. Na, jó, annyira azért nem mellékesen, mert azt terveztem, hogy majd én megcsinálom helyette. – Ha bepakolod vissza az edények nagy részét és bekapcsolod nekem a kávéfőzőt, akkor utána elmondhatnád, hogy mégis miért keltél fel ennyire korán… - vetettem fel csak úgy ötlet gyanánt. Még egy ásítást nyomtam el, ebből is tökéletesen látszott, hogy tényleg mennyire korán volt még nekem. Igaz, hogy mostanában azért nem aludtam át a fél napot, mivel rendszerint délelőttre is időzítettem pácienseket, de azért fél nyolcnál hamarabb sohasem másztam ki az ágyból, tehát két órát még simán aludhattam volna. Úgy látszik, hogy a sors és Sammie ezt másként gondolták, de már mindegy is. Egy jó reggeli zuhany és a kávé kettőse egészen biztos, hogy kellően magamhoz fog téríteni, még a reggeli előtt. Aztán talán értelmes társalgást is le tudok majd folytatni a kis sráccal, legalábbis reményeim szerint.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6688
◯ IC REAG : 8489
Re: Jennifer hálója // Hétf. Szept. 30, 2013 11:31 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Jennifer hálója // Hétf. Szept. 30, 2013 12:16 pm

JENNY

Pocsék dolog összeveszni a húgoddal, akivel korábban még egy valamirevaló konfliktusod se volt. Na, nekünk Jennyvel sikerült úgy összekapnunk, hogy tényleg kicsin múlt - meg Ashleyn -, hogy nem lett belőle tettlegesség, ami lássuk be, baromi durva lett volna. Nem a köztünk lévő korkülönbség miatt, hanem úgy egyébként is.
Yettánál járva is puskaporos volt a levegő, akkor először rántotta fel a pajzsát miatta, bár ezzel talán többet elárult, mintha lehagyta volna. Baromi rossz érzés volt, de nem róhattam fel neki, magamnak köszönhettem, hogy ez így alakult, az már más kérdés, hogy ezt csupán napokkal a veszekedésünk után voltam hajlandó némiképp belátni. Aztán egyre rosszabbul éreztem magam miatta, ám voltam annyira makacs, hogy ne rohanjak egyből a lakásához. Meg egyébként, ő is ludas, miért hergelt még jobban?
Tök mindegy. Jó páran vannak, akiknél nem érdekel, milyen viszonyban állunk, csakhogy a húgom nem ezek közé tartozott, ha már a saját családunkon belül is ilyen fokú acsarkodás megy, mit várhatnék falka szinten? Oké, Kirill össznépi ellenség nekünk, de az más tészta. Békülni akar... hogyne... nekem meg kiscicafarmom van az Északi Sarkon!
Tény, hogy őszintének tűnt, de zsigerből gyűlöltem, ha valóban azért jött, hogy nagy, családi összeborulás legyen, hát nem tudom... tényleg nem.
Jennynél viszont tudtam, hogy mit fogok csinálni, szóval vettem egy nagy doboz bonbont - a virágot már túlzásnak éreztem volna -, és átcsörtettem hozzá, remélve, hogy békülékeny hangulatában kapom el. Ha nem... nos, akkor azt hiszem mindkettőnknek jó, hogy mostanában sikerült visszanyernem a nyugalmam - amibe Kirill tank módjára gázolt bele, de se baaaj, megoldjuk, ugye? Vagy nem. Szép az élet, hiába.
Kopogtattam és vártam, éreztem az energiáit, tudtam, hogy itthon van, én pedig voltam annyira eltökélt, hogy ha nem nyit ajtót, akkor is bemegyek vagy így, vagy úgy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 133
◯ HSZ : 541
◯ IC REAG : 574
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Hétf. Szept. 30, 2013 2:06 pm

Az utóbbi időben, mióta Darrennel összerúgtuk a port, hogy finoman fogalmazzak, mindig szükségem volt valamire, ami elvonta és lekötötte a figyelmemet eléggé ahhoz, hogy ne kezdjek el agyalni a történteken. Persze ez nem mindig jött be, de ma is úgy döntöttem, hogy jobb lesz nekem a takarítást választani, mint azt, hogy az ágyamban feküdjek, és folyamatosan azon rágódjak, hogy mit kellett volna másként csinálnom. Az igazság az, hogy semmit nem csináltam volna másként, hiszen ez vagyok én. Ha úgy lett volna, akkor megtagadnám azt, aki vagyok, csak azért, hogy meglegyen a bátyám lelki nyugalma. Máskor ért volna annyit, de magammal szemben csak nem tehettem meg ekkora ostobaságot. Önzetlen vagyok, főleg vele szemben, de még ilyen körülmények között sem voltam hajlandó teljesen magam fölé helyezni őt a fontossági sorrendben. Most is ki szenvedett? Hát én!
Miközben a konyhában egyensúlyoztam lábujjhegyen, egy kisméretű létrán, az egyik felső polcot törölgettem ki, megszabadítva a rágyűlt porrétegtől. Valójában még nem volt elég ideje arra, hogy túl nagy kosz legyen, hiszen alig néhány napja tettem meg ugyanezt, de ez cseppet sem zavart. Amíg kellően lekötött és kifárasztott, addig nekem tökéletes elfoglaltságnak bizonyult. Közben megigazgattam a feltűzött hajamat, és az azt összefogó fekete kendőt. Könnyebb volt így, addig sem idegesítettem fel magam azzal, hogy állandóan fújkálom meg elsöpröm a kósza, arcomba hulló tincseket.
Nagy takarítási hadjáratomat a porszemek ellen, az ajtómon felhangzó kopogás szakította félbe. Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy úgy teszek, mintha nem lennék itthon, de ez esélytelen volt egy farkassal szemben. Ráadásul, alighogy kivonultam a nappaliba a boltív alatt, már azt is tudtam, hogy ki ácsorog a lakásom előtt, a folyosón. Halkan felsóhajtottam egyet. Valahol már számítottam arra, hogy ez be fog következni, de igazából semmi kedvem nem volt egy újabb veszekedéshez. Miközben fentebb húztam a vastag zoknit a lábamon, egyúttal beletűrve a fekete legginget, megközelítettem az ajtót. Még kellett egy másodperc, hogy nagyjából összeszedjem magam, de ujjaim már a kilincsen voltak, és csakhamar el is fordítottam, de nem tártam szélesre a bejáratot, csupán a résen át néztem fel a kint várakozó hímre, csípőmet az ajtófélfának döntve.
- Mit akarsz, Darren? – kérdeztem szenvtelenül, óvatosan. Nem volt hangulatom a jó pofizáshoz, és ahhoz, hogy úgy tegyünk, mintha semmi nem történt volna. Én egyszerűen nem tudtam úgy tenni, hiszen történt, méghozzá nagyon is fontos és kétségbeejtő dolog. Fáradt, érdektelen tekintetemet rászegeztem a szemüvegem lencséje mögül, amit most feltoltam kicsit az orromon, de az utat befelé még mindig a saját testemmel zártam el.
- Most nem nagyon érek rá, dolgom van! – jelentettem ki, hogy a lehető leghamarabb lerázhassam őt. Félreértés ne essék, nagyon is szerettem volna tisztázni a történteket, de még mindig attól tartottam, hogy úgy fog tenni, mintha minden rendben lenne. Én erre képtelen lettem volna, amiből talán újabb veszekedés születne, és annak beláthatatlanok voltak számomra a következményei.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Jennifer hálója // Hétf. Szept. 30, 2013 4:05 pm

Ajtót nyitott. Jó kezdet, ha azt vesszük, hogy egyébként ki is kiálthatott volna zárt ajtó mögül, hogy takarodjak, ez nem történt meg, ami már önmagában véve is aprócska siker. A nekem szegezett kérdés, az arca, a tekintete mindent elárult a hangulatáról, arról, hogyan érzi magát: az én mindig vidám és eleven kis húgom most olyan volt, mint egy szem mazsola. Gratulálok magamnak, remek munkát végezte, tényleg...
Kifújtam a levegőt, a vállaim lejjebb estek, s egy pillanatra lesütöttem a szemem. Dolga van... Ne zavarj el! Kellett egy-két másodperc, mire összeszedtem a gondolataim, magam, s legyűrtem a feltámadó rossz érzést, a fájdalmat, és újra a szemébe néztem.
- Akkor gyors leszek, ígérem - szólaltam meg végül, tekintetemet pedig az övébe fúrtam, csendesen de tisztán érthetőn beszéltem. Nem kéretőztem beljebb, neki kell tudnia, mikor érdemlem meg/ki és mikor nem. - A múltkor... szörnyen viselkedtem, tudom. Nem lett volna szabad úgy elveszítenem a fejem, sem úgy beszélnem veled. Sajnálom. - Felé nyújtotta a bonbont. - Nem megvesztegetés, csak... szeretnék bocsánatot kérni. Kérlek, ne haragudj, rám, Jenny!
Ez volt az, amit sajnáltam, azt, ahogy vele akkor viselkedtem, nem a veszekedés kiváltó okát, bármennyire is tűnjön ez olyan rossznak.
Nem tudom, mit mondhattam volna még, nagyon szerettem volna helyre hozni a történteket, kibékülni vele, de mint sok más dologhoz, ehhez is két ember kell. Bennem megvolt a szándék, már csak attól függ, neki milyen elképzelései vannak, illetve, hogy mennyire hajlik efelé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 133
◯ HSZ : 541
◯ IC REAG : 574
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Hétf. Szept. 30, 2013 4:53 pm

Félreértés ne essék, én sem élveztem a mostani helyzetet, viszont hirtelen kezelni sem tudtam. Túl sok idő telt el ahhoz képest, mint amire én előzetesen számítottam, ezért is adtam már fel az egészet. Úgy voltam vele, hogy úgysem fogjuk rendezni ezt a nézeteltérést egyhamar, sőt, az is megfordult a fejemben, hogy lehet csak akkor lesz valamiféle előrelépés, amikor én már meguntam ezt és annyira kétségbe leszek esve, hogy rászánom magam én az első lépésre. Egyelőre azonban még magamat tartottam az áldozatnak, ennél fogva kijárt nekem az, hogy hozzám jöjjön ide ő, és ne fordítva történjen. Az már túlment volna egy bizonyos határon, amit én még képes voltam elviselni, mi több, kezelni.
Nem volt könnyű állni a tekintetét, de nem vagyok az a meghátráló típus, így kitartóan néztem őt, pedig nagy kedvem lett volna elkapni a pillantásom és inkább bevágni az ajtót az orra előtt. Igen, ez most rohadt jól esett volna, de nem tettem meg. Nem tehettem meg, ha már rászánta magát erre a lépésre, de én még mindig kötöm az ebet a karóhoz, hogy túl sokáig várt vele. Nem is akartam elhinni, hogy képes volt ezt tenni így és ilyen formában. Értem én ez alatt a veszekedést és azt, hogy mennyit várt a béküléssel. Mintha az egész egyáltalán nem érdekelte volna, és ezen gondolatomba még a bűnbánó kiskutya szemek sem zavartak bele.
- Igen, így van – bólintottam még mindig távolságtartóan, mintha egy fal lett volna közöttünk. Többet nem is nagyon óhajtottam hozzáfűzni, mert nem volt értelme. Tényleg nem kellett volna úgy beszélnie velem, és ezen semmi sem fog változtatni. Attól még, hogy esetleg megbocsátok neki érte, elfelejteni még nem fogom, minimum száz évig. Ennyire könnyen azért nem úszhatta meg ezt az egészet, még ha egy kicsit elégtételt is jelentett számomra, hogy bűntudata volt. Mert bizonyára az volt, láttam az arcán. Rá volt írva, jól láthatóan, mintha csak valaki odatetoválta volna.
- És úgy gondolod, hogy ezzel minden el is van intézve? – kérdeztem halkan, színtelen hangon. Mindenféle kommentár nélkül vettem el a felém nyújtott dobozt, miután néhány percig merőn néztem azt. Végül behúztam, és elsétáltam az ajtótól a nappali irányába, ugyanúgy meghagyva azt a rést, ahol eddig álltam. Ez jelezhette számára, hogy bejöhet, még ha nem is hívtam be, ugyanis ezt az udvariassági kört nem terveztem megtenni.
Miután beértem, hanyag mozdulattal ledobtam a dohányzó asztalra, és hallgattam a kandallóban ropogó tüzet, míg két karomat összefontam magam előtt, ezzel a mozdulattal összefogva a kardigán két szélét is.
- Ne felejtsd el, hogy ebből a lakásból nem dobhatsz ki! – hogy szurkálódtam volna? Igen, mindenképpen, mert megérdemelte. Valószínűleg még mindig neki háttal álltam, kifelé bámulva a teraszajtón túli tájra. – Tudod Darren, én akkor sem tőled féltem… - ráztam meg a fejemet, mintha még mindig merengenék valamin, a távolba révedve. – Hanem attól, akivé válni kezdesz – suttogtam, alig hallható hangon, továbbra sem fordulva felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Jennifer hálója // Csüt. Okt. 03, 2013 7:24 pm

- Azt csak szeretném, ha ilyen egyszerű lenne, de tudom, hogy nincs - ráztam meg a fejem, egy pillanatra lesütve a tekintetem.
Sokáig vártam, igen, ahogy pár hónapja Jamesnél is. Félkész árut úgymond sem akkor sem most nem akartam adni, ha korábban jövök, lehet még bennem van az indulat, és nem azért akartam felkeresni, hogy még rontsunk a helyzeten, ellenkezőleg.
Szívesen megöletem volna, hogy aztán a fülébe súgjam szeretettel, hogy ne féljen, többet ilyen nem lesz, nem leszek ilyen és nem fogom bántani. Ezt azonban nem tettem meg, mert tudtam, hogy ellökött volna, vagy legalábbis kitépi magát a karjaimból, emellett ilyet már csak azért sem fogadhattam meg neki, mert sose lehet tudni, mit hoz a holnap, vagy a következő pillanat akár. A szándék megvolt benne, hogy a jövőben ez többé ne forduljon elő, ennél többel viszont nem szolgálhattam.
Ahogy engedélyt kaptam a belépésre, nem haboztam, bementem és becsuktam az ajtót magam után, majd pillantásommal követtem őt, de egy darabig nem mozdultam az ajtó közeléből. Mintha még mindig attól tartanék, hogy a következő pillanatban kizavar.
Amint ez végigcikázott a fejemben, már jött a szúró megjegyzés, hogy innen nem dobhatom ki. Elhúztam a szám és beljebb mentem, pár méterre közelítve meg a húgom. Akkor torpantam meg, mikor elmondta, hogy mitől félt, fél velem kapcsolatban. A hátát néztem, azt hiszem ilyen összetörtnek még nem láttam, pedig nem két hete ismerjük egymást. Szólásra nyitottam a szám, ám elsőre csak egy szusszanásra futotta, majd zsebre tettem a kezem.
- Én se örülök neki - mondtam majdnem olyan halkan, mint ő és az ablakhoz mentem. - De amíg ti fontosak vagytok, addig nem aggódom. Amíg az motivál, hogy titeket megvédjelek, addig alapjaimban a régi vagyok. - Rá néztem. - Érzem, hogy feszültebb vagyok, hogy a farkasom nagyobb hatást gyakorol rám, de ez még én vagyok, Jenny. Ha megszabadultam a rangomtól, jobb lesz...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 133
◯ HSZ : 541
◯ IC REAG : 574
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Csüt. Okt. 03, 2013 11:28 pm

Hallottam ugyan, amit mondott, de inkább nem reagáltam rá semmit. Mind a ketten tudtuk, hogy így áll a helyzet, nekem ezt megerősíteni már igazán szükségtelen volt. Belefáradtam ebbe az egészben, és nem sok kedvem volt egy esetleges újabb vitához, márpedig magamat ismerve bármelyik pillanatban kirobbanhatott egy. Véleményem szerint azért a múltkor sem mondtam semmi olyat, amit máskor ne tettem volna meg, mégis most először következett be, hogy úgy beszélt velem, ahogyan még a kutyával sem szokás. Szóval én már az égvilágon semmit nem tudtam, nem tudtam, hogy mire számítsak ezzel a mai látogatással kapcsolatban.
Éreztem, ahogyan egyre közelebb jött hozzám, ismerős energiái körbeöleltek. Reméltem, hogy túlságosan nem fog most közel jönni hozzám, mert attól féltem, hogy vagy felpofozom, vagy nagyon hamar megbocsátok neki, és azt egyáltalán nem érdemelte meg. Sőt, azt se érdemelte volna meg, hogy egyáltalán bejöhessen, de alapvetően nem voltam haragtartó típus, főleg nem azokkal, akik közel álltak hozzám. Talán vele kapcsolatban pont ez fájt a legjobban, hogy az egyik legfontosabb ember volt az életemben, és pont tőle nem vártam hasonló viselkedést. A fenébe is, még Nathalie sem engedett meg magának ilyen hangot velem szemben!
- Nem Darren, és ezt te is tudod jól! – jelentettem ki egy kicsit határozottabban, hiába tudtam, hogy milyen súlya van a szavaimnak. – Fogalmam sincs, hogy mi van veled. Hogy mi játszódik le benned, de amit most mondtál, az csak önámítás. Azért mondogatod, hogy magadat megnyugtasd vele, de nincs így sajnos. Bár úgy lenne, ahogyan mondod, viszont ne felejtsd el, hogy korábban sohasem beszéltél így velem, soha nem vetemedtél volna ilyesmire, még csak a hangodat se emelted meg a legtöbbször! – vágtam oda keményen, felé pillantva a vállam felett. – Ha állítólag én fontos vagyok neked, és úgy tetted ezt, az már régen rossz, nem gondolod? És most pontosan magadnak mondtál ellent, szóval máris kezdhetsz aggódni! – ráztam meg a fejemet lemondóan, szomorúan. Ez a szemeimben is jól látszott, hiszen fájdalom csillogott bennük.
- Ha te így védesz meg engem, hogy kizavarsz a lakásodból, akkor nem tudom milyen, ha valakinek ártani akarsz… inkább úgy mondanám, hogy nem akarom elképzelni – szorosabban fontam össze magam körül a karjaimat, mintha az valamiféle védelmet és vigaszt nyújthatna. Pedig nem lett tőle jobb egy szemernyit sem. – És ne fogd a rangodra, mert az csak egy dolog. Nem hiszem, hogy emiatt változtál meg, de ha a dicsőség ennyire a fejedbe szállt, hogy te lettél az Atanerk, akkor még nagyobbat csalódtam benned, mert én nem ilyennek ismertelek eddig. És te is azt hangoztattad, hogy ez csupán egy rang. Én nem egy egyszerű falkatag vagyok, Darren! Én a húgod vagyok, ha ez mond még neked valamit. Velem beszéltél így, nem egy falkataggal, azt istenért! – fakadtam ki végül, idegesen túrva szőke tincseim közé. - Újabban egyáltalán nem vagy önmagad... - tettem még hozzá halkan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Jennifer hálója // Pént. Okt. 04, 2013 11:51 am

Hallgattam, amit mondott, miközben kibámultam az ablakon, keresztbe fontam a karjaim a mellkasom előtt, vállamat pedig a falnak döntöttem. Nem húztam fel magam a hangsúlyon, szavai élén, mert úgy jöttem ide hozzá, minta bátyja, nem pedig, mint egy rangban fölötte álló. Igazából sose úgy jöttem hozzá, vagy beszélgettünk úgy, legfeljebb ha társaságban voltunk, vagy olyan falkaesemény volt, ahol azért valamelyest moderáltuk magunkat, de a többiek is nagyon jól tudták, hogy a családomnak sokkal több mindent megengedek és elnézek, mert nekik nem csak Tark, Ikkuma vagy éppen most Atanerk voltam.
Fáradt, megtört tekintettel néztem rá, amikor egy pillanatnyi szünetet tartott és megrázta a fejét. Mintha az az alattomos méreg, ami majd két éve beette magát a falkába lassan közénk is begyűrűzött volna. Na, azt már nem!
- Dicsőség? - ismételtem halkan, s fájdalmas mosolyra húztam a szám, ezúttal pedig rajtam volt a sor, hogy a fejemet rázzam. Megfordultam, hogy teljes testtel felé nézzek, csípőmmel pedig az ablakpárkánynak támaszkodtam.
- Egy pillanatig se éreztem annak és most sem. Nem szeretek Atanerk lenni, lehet, hogy idővel beletanulnék, megszoknám, de akkor se nekem való, mert... - Megdörzsöltem az arcom, amíg egy pillanatra elméláztam azon, hogyan mondjam el azt, ami bennem van úgy, hogy érthető is legyen. - Ez nem csak egy rang. Ez a rang. Minden egyes pillanatban érzem, hogy nyom lefelé, húzza a vállam és nem tudok úgy elmenni egyik farkasunk mellett sem, hogy ne fusson át az agyamon, én felelek érte, az én döntésem kihat rá, rá rá is, meg őrá meg még rá... Hogy minden egyes kis lépésem mögött egy egész gondolatörvény van: jól tettem? Hibáztam? Vajon nem lesz ebből baj? A falka és a farkasainak sorsa van az én mancsomban, ez pedig olyan "dicsőség", amiről bolond, aki álmodik. Persze, hogy idegesebb és feszültebb vagyok, főleg azok után, hogy egy erős farkast olyan akcióban vesztettünk el, amire én küldtem. - Ez még jó darabig kísérteni fog, ahogy Charles fej nélküli, csonka testének látványa is. - Ezért akarok tőle megszabadulni, ezért akarok falkástól behódolni Castornak, és ezért hívtam ki, győztem le Milit. - Nyeltem egyet és lehorgasztottam a fejem. - Szeretlek. Téged és a többieket is, a húgomnak hívhatlak és ez rengeteget jelent nekem, de most... még egy kis ideig muszáj vezetőnek lennem. - Annyira vágytam már rá, hogy ne kelljen ezt csinálnom, hogy arról szerintem csak nagyon keveseknek lehetett fogalmuk.
Nem fordulok ki önmagamból. Csak kicsit várni kell, hogy újra tényleg a régi lehessek.
- Sajnálom...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 133
◯ HSZ : 541
◯ IC REAG : 574
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Vas. Okt. 06, 2013 6:13 pm

- Azt elhiszem, hogy feszült vagy – szóltam végül közbe, amikor már nem is tudom, hogy mióta beszélt csak ő és próbálta megmagyarázni, hogy mi miért van. Nekem nem volt erre szükségem, nem magyarázatot akartam, még ha úgy is tűnt. – Talán a rang miatt is… - tettem hozzá, miközben rászegeztem a tekintetem. Nem volt most benne az a játékosság, ami szokott. Mostanában elég sok problémám volt, és nem volt okom arra, hogy felszabadult és boldog legyek. Valahogy minden összekuszálódott és úgy éreztem már jó ideje, hogy kicsúszik a talaj a lábam alól. Ez cseppet sem volt jó dolog.
- Én tudom, hogy mit és miért csinálsz, Darren. Nem vagyok ostoba kölyök, hogy ne értsem meg! – néztem rá szigorúan, kissé talán sértetten is. – Viszont a farkasodnak nem egy istenverte rang miatt van nagyobb hatása rád! Fogalmam sincs, hogy mi zajlik le benned, de amit mostanában láttam belőled, az megijeszt. Nem vagy teljesen ura önmagadnak, felfogod ezt?! – hangom valamelyest felerősödött, felháborodottság vegyül bele a szavaimba. – Olyannak mennél neki, akinek régen eszed ágában sem lett volna –a sóhajtottam végül, ezzel akarva lezárni a mondandómat. Ő azonban tovább beszélt, én pedig néhány másodperc erejéig lehunytam a szemeimet, és mélyeket lélegeztem, próbálva megfelejtkezni arról, hogy itt áll éppen mellettem. Persze a rám nehezedő energiát nehezen lehetett figyelmen kívül hagyni, de én azért megpróbáltam.
- Olyan rengeteget, hogy inkább kiraksz a lakásodból, csak ne kelljen velem tovább beszélned? – kínomban halkan elnevettem magam, de szemernyi jókedv sem bujkált sem az arcomon, sem a szemeimben, amikor felnéztem rá. Végül újabb hosszú sóhaj következett a részemről, majd elfordítottam a tekintetemet, és a kinti világot kezdtem vizslatni. – Én is szeretlek, Darren. Pont ezért aggódom miattad… - jegyeztem meg csendesen, már-már alig hallhatóan. Nem tudtam, hogy mit tehetnék még, hogy hogyan magyarázhatnám el neki, hogy mi bajom van. Ő valószínűleg nem akart tudomást venni a valóságról, és valahol ezt meg is értettem. Ha velem történt volna ilyesmi, én halálra rémülnék, ebben biztos vagyok. Talán ő is így volt ezzel, csak egyszerűen próbálta odébb hessegetni ezt a problémát és úgy tenni, mintha minden rendben lenne. De nem volt! Távolról sem…
El is hittem, hogy sajnálja. Elég volt hallanom a hangszínt, és értékelni a gesztust, hogy végül átjött hozzám. Még ha túl sok időbe telt is. Azért én nem James voltam, aki csak pusztán egy barát a falkából. Én a húga voltam, már másnap jönnie kellett volna, hogy megbékítsen. Akkor talán nem süllyedtünk volna eddig és én is megbocsátóbb lettem volna, miután még úgy frissen kidühöngtem magam. Mostanra azonban mi maradt? A keserűség, ami beköltözött a szívembe, és a csalódottság, amit miatta és a viselkedése miatt éreztem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Jennifer hálója // Pént. Okt. 11, 2013 9:03 pm

- Nem, tényleg nem azért van, hanem mert hagyom, mert nélküle ellepne mindaz, amit egy vezető nem engedhet meg magának. Kell, hogy elrejtsen - horgasztottam le a fejem és leültem a fal tövébe, törökülésben, továbbra is a padlót bámulva. Fáradt voltam, mintha legalább kétszáz évet öregedtem volna pár hónap alatt. - Segíts, Jenny... egyedül nem megy... Engednem kell neki, mert ő is én vagyok, de tudom uralni, tudom kezelni, de most... - megfeszült az állkapcsom, s csak pár másodperc elteltével folytattam - szörnyeteg vagyok. Tényleg nem vagyok önmagam, legalábbis az, aki még pár éve voltam. - Ránéztem, a tekintetem űzött volt, kissé riadt, ám az erősödő elhatározás is benne lappangott.
- Ez viszont kell, szükség van a farkasomra is ahhoz, hogy tényleg én legyek, de azt nem akarom, hogy teljesen más legyek. Nem akarom, hogy félj tőlem, hogy úgy érezd, akár egy pillanatig is okod van erre. Segíts nekem... segíts, hogy ne tűnjek el teljesen!
Tudom, hogy veszélyes, ingoványos terep, de reméltem, hogy megbirkózom vele, ha velem vannak, akkor biztosan. Értük, nekik erős akarok lenni, s ahhoz, hogy a mostani önmagam felül múljam, kell a farkasom, akár tetszik, akár nem. De ez nem a hatalomról szól, nem a fizikai erőről, nem is uralkodási vágyról, ez... ez az igazi erő-erő volt.
- Bízz bennem, Jenny! Tudod, ki vagyok, ismersz évek óta. Változom, de ez nem jelenti azt, hogy veletek szemben is meg akarok változni. Ezt el akarom kerülni, nem akarlak titeket bántani, se azt, hogy ti szenvedjétek meg ezt az egészet.
Nem győzködtem tovább, elhallgattam és lesütöttem a tekintetem. nem tudtam, mit mondhatnék, vagy tehetnék még, csak ültem a földön és vártam, hogy mondjon valamit, vagy elküldjön, azt is meg tudtam volna érteni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 133
◯ HSZ : 541
◯ IC REAG : 574
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Szomb. Okt. 12, 2013 11:08 pm

- Nem egy dühöngő vadállat lesz az, ami elrejt. Nem lehet erre alkalmas – ráztam meg a fejemet. Bármit akart is bemagyarázni nekem, én ezt nem voltam képes csak úgy elfogadni, ahogyan ő. Én nem tudtam értelmes magyarázatokat találni erre, amilyeneket ő próbált kreálni, bár szerintem teljesen még ő maga sem hitte el mindazt, amit mondott nekem. Nem lehet egy szörnyeteg mögé bújni és kész. Én így gondolom, és ebben semmi nem ingathatott meg, bármilyen hitelesen is próbálta nekem most eladni mindezt. Már réges-régen kinőttem abból, hogy a könnyedén átejthető, bábuként mozgatható szőkét játsszam.
- Igen Darren, az voltál. Velem… - sóhajtottam fel szomorúan, de még mindig nem néztem rá. Valahogy biztonságosabbnak ítéltem meg azt, hogy kifelé bámultam az ablakon. Attól féltem, hogyha ránéznék, akkor egyből megsajnálnám és a nyakába borulva ígérgetném neki, hogy segíteni fogok. Pedig cseppet sem érdemelte meg, mert nekem több járt volna tőle, mégis velem viselkedett olyan minősíthetetlenül, amilyen csak Kirill volt velem. És igen, éppen ebben a pillanatban ugrott be az is, hogy miért voltam ennyire rosszul ettől az egésztől. Azért, mert Rá emlékeztetett, és ennél rosszabbat elképzelni is képtelen voltam. Ezzel pedig neki is tisztában kellett volna lennie, ami szintén azt bizonyította, hogy távolról sem önmaga, és nem úgy tekint a farkasára, ahogyan én, ahogyan kellene.
- Pontosan ezt mondtam neked Darren, és te letagadtad néhány perccel ezelőtt. Az első lépés az lenne, hogy mindezzel szembenézz, elfogadd és aztán elhatározd, hogy változtatni akarsz rajta. És eszed ágában se legyen még egyszer azzal magyarázni, hogy mindennek a rangod az oka, mert nem fogom elhinni. Szerintem teljesen te sem hiszed el, csak megfelelő mentőövnek látod, és még annál is jobb magyarázatnak – fejtettem ki a véleményemet ugyanazzal az őszinte stílussal, amihez már hozzászokhatott. Ami végeredményben okozta ezt az egész helyzetet, amiben most mind a ketten voltunk. Sohasem vesztünk még össze, és nem gondoltam volna, hogy pont ilyen miatt fogunk, hogy ő majd ki akar dobni a lakásából. Nem, ezt még mindig nem voltam képes sem megbocsátani, sem feldolgozni.
- Hogy ne érezzem úgy, amikor majdnem nekem jöttél, Darren?! – fakadtam ki, és most már felé fordítottam az arcomat is, kezeimet pedig tehetetlenül tártam szét. – Láttam a szemedben, hogy megtennéd, és ez volt a legrosszabb. Azt akartam hinni, hogy rájössz, hogy velem beszélsz, hogyha közelebb megyek hozzád, akkor lenyugszol, de nem ezt tetted – kínomban már a hajamba túrtam bele, közben pedig néhány kósza tincset is elsimítgattam az arcomból, hogy addig is lefoglaljam magam valamivel. Szánalmas próbálkozás volt, én is tudom, de akkor is muszáj volt tennem valamit ahelyett, hogy állnék, mint egy rakás szerencsétlenség.
- Az egy dolog, hogy mit akarsz, az pedig egy másik, hogy mit teszel. Sajnos úgy tűnik, hogy velem szemben is megváltoztál, és ezzel kénytelen vagy szembenézni – ezúttal már szigorú határozottság villant szomorkás, üres tekintetemben. – Akkor jobban kell igyekezned, mert én a magam részéről nagyon szenvedek. Te pedig nagyon jól tudtad, hogyan fogok reagálni akkor, amikor elmondtad azt a borzalmat. Ha ennyire nem bírod a kritikát, inkább ne mondtad volna el, bár van egy olyan sejtésem, hogy tudat alatt arra vágytál, hogy valaki észhez térítsen. Az már más kérdés, hogy mégsem bírtál el vele… - én most is őszinte voltam, mint mindig. Úgy gondoltam, hogyha bármerre is akar lépni – lehetőleg előre -, akkor ez elengedhetetlen. Még azt is sikerült megállnom, hogy a segítség emlegetésénél dühösen elküldjem a fenébe azzal, hogy majd Nat segít neki ezen a téren is, mint minden másban. Meg akartam tenni tényleg, de féltem attól, hogy ugyanaz lenne a vége, mint a legutóbb. Az pedig egyáltalán nem hiányzott most. Én is békülni akartam, akárcsak ő, de valakinek meg kellett próbálnia helyretenni őt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Jennifer hálója // Csüt. Okt. 24, 2013 9:17 pm

Felálltam. Egy hosszú pillanatig még a padlót fürkésztem, aztán felemeltem a fejem és Jennyre néztem. Egyenes háttal álltam, korábbi összezuhanásom emlékét igyekeztem elűzni. Vettem pár mélyebb lélegzetet, farkasom is rendezte a sorait.
- Akkor ne hidd el, nem győzködlek tovább róla. - Pedig ismer, tudhatná, hogy kifogást nem igazán szoktam keresni, és ha figyelt, ő is láthatta, hogy a kihívás óta vettem száznyolcvanas fordulatot.
- De nem tettem meg. Egy ujjal nem értem hozzád, nem ütöttelek meg, de felhúztál és mint az kiderült eléggé ingerlékeny vagyok az elmúlt pár hónapban. De önuralmam azért még van. - Abban a helyzetben a közeledése valóban nem segített, mivel ő volt az, aki feldühített. Sajnálom, én már csak így működöm...
- Szerinted én így jól érzem magam? - kérdeztem csendesen, de a hangom már nyugodt volt, szinte üres, s magamat is ilyennek éreztem. - Tudtam, hogy nem fogsz örülni, hogy megmondod, hülyeséget csináltam, ezért is árultam el, mert kellett ez, az már nem, hogy túlfeszítsd a húrt. - Léptem párat az ajtó felé, s előtte nem sokkal megálltam, de már nem néztem vissza. - Bocsánatot kértem és tényleg sajnálom, ahogy akkor viselkedtem, viszont ha azt várod, hogy meghunyászkodjak, akkor hiába.
Megdörzsöltem az orrnyergem és megborzoltam a hajam, majd nagyot sóhajtottam.
- Őszinte vagy, mint mindig, én is az leszek: változok és még fogok is, nem biztos, hogy ez neked tetszeni fog, de azt tudd, nekem mindig ti lesztek az elsők.
Ha nem mondott semmit, nem állított meg, akkor mentem. Láttam, hogy mély sebet ejtettem rajta és nem láttam értelmét tovább erőszakoskodni. Tudta, hogy bánom, bocsánatot is kértem, s úgy tűnik, ennél többet, itt ma nem érhetek el. Egy pillanat valakit megbántani valakit, de sokkal több ezt helyrehozni, nem várhattam én se csodát egy alkalomtól, de legalább elindultunk valamerre.

//Bocsánat, hogy ennyit kellett várni, és hogy ilyen nyomi lett, ha csak nem olyan a következő reagod, akkor köszönöm szépen a játékot! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 133
◯ HSZ : 541
◯ IC REAG : 574
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Pént. Okt. 25, 2013 4:44 pm

- Nagyon a határán táncolsz annak az önuralomnak – ráztam meg a fejemet rosszallóan. Nem tudtam tényleg úgy csinálni, mintha minden rendben volna, és ugyan értékeltem a szándékát, de nekem úgy tűnt, hogy nem erőltette meg magát annyira azért, hogy rendezzük ezt a vitát. Nem azt vártam én sem, hogy boruljon térdre előttem és könyörögjön a bocsánatomért, de azért azon kívül, hogy most is fújtuk a saját véleményünket, nem sok változás történt, mélyen belül pedig pláne nem. Még mindig az a rossz érzés keringett bennem, ami eddig is. Nyitni akartam felé, esélyt adni neki, de attól tartottam, hogy ha megadom, akkor megint csalódnom kell majd valami miatt, és nem tudom, hogy azt kibírnám-e.
- Értem, tehát én vagyok a hibás! – fontam össze két karomat magam előtt. Ismert már annyira szerintem, hogy tudja, ha felidegesít, akkor én sem leszek rest és nem fogom be a számat. Addig mondom, amíg úgy érzem, hogy muszáj mondanom. Még abban az esetben is, ha ezzel megbántok másokat. Bár azt hiszem, hogy kettőnk közül most akkor is én voltam a sértett fél, bárhonnan nézzük is. Nem voltam hajlandó ezt másként gondolni, hiába akart esetleg tudat alatt abba az irányba terelni. Azért nem voltam olyan könnyedén befolyásolható, mint amilyennek tűntem. Nem is akartam arra gondolni, hogy az lehetek. Az életben egyébként is éppen eleget járatták már velem a bolondját ahhoz, hogy végképp elegem legyen ebből a szerepből. Nem voltam hajlandó újra belebújni az ő kedvéért, bármennyire szeretem is.
- Persze, hiszen te vagy az Atanerk, nem hunyászkodnál meg egy egyszerű falkatag előtt… - dünnyögtem magam elé, talán nagyobb sértettséggel, mint szerettem volna. Rosszul esett, hogy ezt így közölte velem. Mintha nem is gondolta volna komolyan, csak azt mondat, hogy sajnálja, és kész. Lesz, ami lesz. Mintha az egész hidegen hagyta volna, és nem érdekelné, hogy megbocsátok ezek után, vagy nem. Ez fájt jelenleg a legjobban, már nem is az, amiket mondott nekem, vagy amit csinált. ez az egyetlen mondat újabb tőrt döfött a szívembe. Ezek után miért kellett volna nekem bármilyen formában is nyitni felé? Hiszen meg sem érdemelte!
- Tudom. Viszont, ha ennyire biztos vagy ebben a változásban, talán tehetnél valamit azért, hogy megakadályozd! – most már az is idegesített, hogy csak így kisétált volna. Ráadásul, még úgy is beszélt hozzám, hogy rám sem nézett! – Nem is érdekel igazán, hogy megbocsátok-e, igaz? – kérdeztem szomorúan, kissé talán összetörten. Úgy összehúztam magam ott az ablak előtt, mint talán azelőtt még sohasem. Nem akartam, hogy elmenjen, de miért marasztaltam volna, amikor most is megbántott? Megint! Nem vagyok mazochista, hogy tovább tűrjem azt, hogy ilyeneket mondjon nekem. Nem lehet igaz, hogy mennyire nem tűnt fel neki, miket mond nekem. Sohasem beszélt így velem, ilyen félvállról. Hihetetlen, hogy szó nélkül képes lett volna kisétálni innen! Én azonban nyilván nem fogok könyörögni azért, hogy maradjon. Ha még annyira sem fog tisztelni, hogy esetleg felém forduljon és méltóztasson válaszolni a kérdésemre, akkor… akkor nincs miről beszélnünk. Akkor ezzel a látogatással az égvilágon semmit nem értünk el, attól eltekintve, hogy most még ramatyabbul érzem magam.

// Ha nagyon nem akarsz már írni, zárasd le nyugodtan! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Jennifer hálója // Pént. Okt. 25, 2013 11:27 pm

- Nem azt mondtam, hogy hibás vagy, azt mondtam, hogy túlfeszítetted a húrt akkor és ott nálam. Egyszerűen azért sikerülhetett, mert alapból ingerlékeny vagyok. - Megálltam az ajtónál, de még csak a kilincset se fogtam meg. - Ketten hoztuk össze ezt, Jenny. Nem azt, hogy én ilyen vagyok, hanem azt a veszekedést.
Neki tudnia kellett, hogy nem vagyok valami fényes passzban mostanában, nekem pedig nem lett volna szabad úgy kiakadnom, ennyi a történet.
Szavaira megdörzsöltem az arcom és megint felé fordultam.
- A testvéredként és nem az Atanerkedként jöttem ide, ha úgy jövök, akkor párszor már fenyítenem kellett volna, ha nem akarom ezt komolyan, bele se kezdek, de nem tudom már, hogy mit mondhatnék, vagy tehetnék még, érted! - tártam szét tanácstalanul a karjaim. - Könyörögjek térden állva, hogy bocsáss meg? Akkor elhinnéd, hogy bánom, akkor komolyabban vennéd, az hihetőbb lenne? Össze merek omlani előtted, mert tudom, hogy bízhatok benned és számíthatok rád, ide merek úgy jönni bocsánatot kérni, hogy tudom, nem alázol meg, nem büntetsz a hibámért. Mert én bolond úgy gondoltam, hogy az együtt leélt évek többet jelentenek, mint egy egyszeri élesebb szóváltás, hogy egy pillanatnyi indulat lószar se ahhoz képest, hogy milyen közel állunk egymáshoz. Vagy csak álltunk?
Már tényleg semmit nem értettem, vagy tudtam. Ennél többet pedig... tényleg, mit tudtam volna tenni? Térdre borulni nem fogok, mert h neki tényleg ez kéne, akkor már régen rossz és totál félreismertem. Oké, hogy nincs azonnali megbocsátás, nem is vártam, de hogy ennyire elzárkózzon tőle látszólag... Ezzel mit tudok kezdeni?
- Nem akarom megakadályozni - vallottam be csendesen. - Amióta van a farkasom, mindig elnyomom valamivel azt a részem, ami nem tetszik, ami Kirillre emlékeztet. Gyűlölöm azt a részem, de kell, hogy végre teljes legyek és ne féljek tőle, hogy irányítani tudjam és több ilyen ne legyen.
Végtelenül kimerültnek és legalább hatszáz évesnek éreztem magam, csak álltam és néztem Jennyt, s mióta beléptem ide, először éreztem úgy, hogy hiába erőlködtem a hídépítéssel a kettőnk közé ékelődött árok átívelése végett. Mert az nem szakadék volt, csak egy nyomorult árok, egy semmi, amit csak a félelem nagyított fel.
- Meg tudsz? - kérdeztem, hangom kissé megremegett, a mellkasom feszített, és úgy szerettem volna évekkel később lenni, mikor erre visszaemlékezve már csak nevetünk. Mert ez lesz, ugye? Évek múlva is együtt nevetünk, igaz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 133
◯ HSZ : 541
◯ IC REAG : 574
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Pént. Okt. 25, 2013 11:45 pm

Rendben, abban tényleg igazat kellett neki adnom, hogy két ember kell egy kiadós veszekedéshez. Márpedig a miénk pontosan egy ilyen. Nekem ebben csak az fájt a legjobban, hogy közöttünk ilyesmire még nem került sor korábban, és nem értettem, ez hogyan fajulhatott most idáig. Talán tényleg kicsit túlreagáltam, de nem tudom, hogy ő mit szólt volna ahhoz, ha előadom, hogy Ryan meg én lefeküdtünk egymással. Nem, erre most még csak gondolni sem akartam, mert felesleges volt. Egyszerűen nekem ez nem fért bele az értékrendembe és kész. Pedig nálam aztán nagyon sok belefért alapvetően, főleg az életemnek egy bizonyos időszakában. Ez azonban már nem ahhoz tartozott, még ha maradt is belőle valamennyi bennem még mind a mai napig.
- Nem – válaszoltam csendesen. Dehogy akartam én, hogy térden állva könyörögjön, bár az tény, hogy nagyon imponáló lett volna számomra. De eszembe sem jutott ilyesmi, csak egyszerűen nem tudom. Nem is tudom, hogy mit szerettem volna látni, vagy hallani tőle. Valami többet, meggyőzőbbet, még ha tudtam is mélyen belül, hogy erre rávennie magát nem lehetett könnyű. Ez látszott a veszekedés óta eltelt időből is, amit szintén nehezményeztem kicsit. Azt hittem, hogy nem fogja nélkülem bírni olyan sokáig, de bírta. Azt nem tudtam, hogy mennyire jól vagy könnyen, de akkor is látszólag jobban érezte magát, amikor bejött ide, mint én az elmúlt napokban bármikor.
- Ezt neked kell tudnod, Darren – suttogtam azt illetően, hogy múlt időben beszélhetünk-e a köztünk lévő jó viszonyról, vagy jelenben is. Az én részemről a látszat ellenére tényleg nem sok változott, csak nagyon megbántott és csalódtam benne. A szeretetem azonban nem múlt el iránta, és ezt neki is tudnia kellett volna. Arról viszont már fogalmam sem volt, hogy benne milyen érzések kavarogtak, hiszen azt sem gondoltam volna álmomban sem, hogy egyszer ki akar majd dobni a lakásából, főleg úgy, hogy még reggelit is vittem nekik. Legszívesebben hozzávágtam volna most valamit a falhoz.
- Az nálad nem csak egy pillanatnyi indulat volt, és ezt mind a ketten tudjuk – fűztem még hozzá, bár nem is tudom, hogy minek. Talán azért, mert kikívánkoztak belőlem a szavak, mert egyszerűen csak véleményt akartam nyilvánítani a helyzettel kapcsolatosan. – Láttam a szemedben, hogy tényleg nekem akartál jönni! Tényleg ki akartál rakni a lakásból. Az ilyen nem csak egy szóváltás, ez annál sokkal komolyabb volt – próbáltam rádöbbenteni, és rávenni arra, hogy ne akarja elbagatelizálni ezt az egészet, mert ez nem egyszerű kis vita volt köztünk, hanem valami olyan esemény, amely még sohasem következett be előtte.
A továbbiak után nem mondtam inkább semmit, mert talán ismét vita lett volna belőle. Én egyáltalán nem voltam olyan biztos abban, hogy nem lesz még több ilyen helyzet, ha teret enged a farkasának. Én nem is tudom, hogyan történhetett meg, de nem olyan farkassal rendelkeztem, mint amilyen Kirillé volt. Nem pont olyannal, inkább hasonlított talán a Victoréhoz, amiért hálás voltam a sorsnak, méghozzá nagyon.
Hallottam, hogy a hangja megremegett, láttam, hogy mennyire feszülten várt tőlem reakciót, és ettől összeszorult a szívem. Hiába, de megsajnáltam. Nem tudtam úgy kősziklaként állni, hogy belül teljesen elgyengültem és legszívesebben a karjai közé ugrottam volna, mert már úgy hiányzott az ölelése. Végül csak sóhajtottam egyet, és válasz helyett kitöröltem a gyülekező könnycseppeket a szemeimből.
- Kérsz valamit? – választ ugyan nem adtam, de szerintem ez is felért vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Jennifer hálója // Pént. Nov. 01, 2013 10:50 pm

Nem emlékszem olyan pillanatra az együtt leélt évekből, amikor ennyire keserű lett volna köztünk a hangulat, ilyen gyászos, hűvös, hogy legszívesebben feltekertem volna a fűtést. Olyan volt, mintha gyerekek lennénk, kicsit bizonytalanok, kicsit elveszettek, eléggé bánatosak és szörnyen magányosak, egyik lábunkról a másikra állunk, hajat tűrünk, tarkót vakarunk, zavart gesztusok sora, figyelemelterelés, pótcselekvés, időhúzás.
Nekem kell tudni... Tudtam én, nekem ez nem múlt idő, nekem ez tiszta sor, ezért voltam itt, ezért jöttem el hozzá, kértem bocsánatot. Lehet, hogy neki sok volt, amíg erre várattam, lehet, annak tudta be, hogy ennyire nem érdekel az egész, pedig hogyne érdekelt volna! Belülről marcangolt minden nap és bűntudatom volt miatta, semmi másra nem vágytam, minthogy elhiggye, elfogadja, mennyire sajnálom, hogy mennyire szeretem és megbocsásson, amiért kikeltem magamból, és mindkettőnkhöz méltatlanul viselkedtem. Hiba volt, nem is kicsi.
- Ki akartalak, mert választhattam, vagy elkergetlek a közelemből, vagy... a másik lehetőségbe bele se akartam gondolni. - Megráztam a fejem, csendesen beszéltem. Nem akartam menni, itt hagyni, nem akartam így végezni ezzel az egész beszélgetéssel, de nem tudtam, mit tehetnék még. - Két rossz közül inkább a kisebbet választottam.
Egyre nehezebb lett minden szó, minden lélegzetvétel és szerettem volna túl lenni ezen. Szerettem volna megint mosolyogni látni, vidáman nevetni, az sokkal jobban állt neki, ő a kishúgom, a kishúgok "feladata" pedig a vidámság, hogy olyankor is nevessenek ezen az elcseszett világon, a sok hülyén, amikor a bátyjuk már nem tud, hogy ragyogjon és tőle legyen fényes a helyiség, amiben éppen van.
Észre se vettem, hogy bent tartottam a levegőt, amíg a válaszára vártam, lelkem mélyén féltem, hogy azok a lassan gyűlő könnycseppek a szemében annak a jelei, hogy fájdalom, de nem tud megbocsátani. Pontosan ezért, mikor megkérdezte, hogy kérek-e valamit egy sóhaj kíséretében kifújtam a bennrekedt levegőt és egy hosszúra nyúló pillanatra lehunytam a szemem. Megkönnyebbültem.
- Egy forró csoki most jól esne - vallottam be, s elléptem az ajtótól, téve felé pár lépést -, meg egy ölelés.
Telhetetlen vagyok, mondtam már? Emellett bújós és szükségem van a fizikai kontaktusra, hogy ne csak lássam, halljam a másikat, hanem érezzem a fizikai valóját is. Ez nálam amolyan: csípj meg, hogy nem álmodom. Csak én nem szeretem a csipkedést, ezért ölelgetek - igaz nem fűt-fát, de mindenkit, akit szeretek, mert ez jó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 133
◯ HSZ : 541
◯ IC REAG : 574
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Szomb. Nov. 02, 2013 1:42 pm

Egyáltalán nem tetszett már maga a gondolat sem, hogy képes lett volna nekem esni. Márpedig akkor a viselkedése erről árulkodott, ahogyan a mostani reakciója is. Ha még ő sem gondolt bele, akkor tényleg megtette volna, és ez nagyon fájt. Én a magam részéről el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha is nekimenjek egy hozzám közel állónak. Kivéve természetesen akkor, ha valami olyan dolog történne. De nem történt még soha, és reméltem, hogy nem is fog. Elképzelni sem voltam képes, hogy mi lehetne annyira súlyos, amely ilyen lépésre ösztönözne engem. Főleg úgy, hogy nem is vagyok egy harcképzett valaki. Persze, minimális tudásom azért megvan, de korántsem voltam olyan jó, hogy egy erősebbel szemben megállhassam a helyemet. Márpedig a hozzám közelállók közül mindenki sokkal több évet élt már le farkasként, mint én.
Az a néhány másodperc, amíg reagáltam az ajtón való kilépését megelőzvén, duplán megtelt feszültséggel. Én sem emlékeztem arra, hogy valaha is előfordult-e már ilyen. Szinte biztosan meg tudtam volna mondani, hogy nem. Nem akadt még eddig olyan ok, ami veszekedésre sarkallt volna bennünket, de most olyat tett, hogy még mindig nem bántam meg. Maximum azt, hogy nem álltam fel akkor rögtön és hagytam ott, mindenféle reakció nélkül. Akkor talán elgondolkozott volna rajta, és nem kap dührohamot egyből. Ezzel talán tényleg többre mehettem volna, de már kár volt a múlton keseregni, abban pedig még mindig biztos voltam, hogy azért mondta el nekem a történteket, mert tudta, hogy ki fogom oktatni és megpróbálom helyretenni az agyát.
Végül engedtem, mert mi mást tehettem volna? Nekem is többet ért ő annál, minthogy egy ilyen idióta ok miatt, egy ilyen emberszámba sem vehető nőstény miatt összeugorjunk. Nathalie soha nem fog ennyit érni, ha addig élek is!
- Megnézem, hogy mit tehetek az ügy érdekében – mondtam még mindig komoly arccal, de amikor hozzátette, hogy egy ölelést is szeretne, már nem bírtam megállni, hogy egy nagyon halovány, épphogy csak látszó mosoly ne kússzon az arcomra. Mélyet szusszantam, hosszan fújtam ki a levegőt, aztán bólintottam. – Jól van! – adtam meg magam, és kitártam a két karomat, de nem indultam el felé. Ha kellett az ölelésem, akkor bizony neki kellett odajönnie hozzám, ennyi még járt nekem. Én megtettem a kellő lépést, a többi már az ő dolga volt megint. Persze, még mindig értékeltem, hogy átjött és talán meg is tudok neki bocsájtani, de egyből még nem fogok a karjai közé omlani. Sajnos az én büszkeségem ennél sokkalta nagyobbnak bizonyult, hiába nem voltam az a domináns típus. Ez most nem is erről szólt, hanem az elveimről. Ha ő ezt megteszi, akkor én gondolkodás nélkül hozzábújok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Jennifer hálója // Hétf. Nov. 18, 2013 5:09 pm

A "jól van" nekem elég volt. Pár öles lépéssel előtte termettem és csontropogtató ölelésbe zártam, nem titkolva hiányt, szeretetet, örömöt, megbánást.
Nem akarok a családon belül viszályt... a meglévőn kívül; akik az enyéim, maradjanak is azok! Nem mondom, hogy nem tudok nélkülük élni, mert volt pár évem megmutatni, hogy de igen. Viszont mégiscsak sokkal jobb velük, szükségem van rájuk, miattuk, értük tudok erős lenni... Amit gyerekként, emberként elvesztettem, azt ők adták vissza. Az egyetlenek, akik miatt még mindig nem hagyom, hogy a farkasom teljesen felül kerekedjen rajtam, még ha olykor ennek ellenére is felszínre bukik.
- Hiányoztál - mondtam halkan, mialatt tagjaimból elszállt a feszültség, vállaim megereszkedtek, arcomat pedig a hajába fúrtam. - Az ölelésed... meg a kakaód - hajoltam el, és mosolyogtam rá. - Van valami sütid is? Régen ettem.
Szörnyen édesszájú vagyok, s már néztem is lopva a konyha felé, hátha megpillantok valamiféle árulkodó jelet, ami nassolni valóra utalt.

Ha kaptam kakaót, leültem vele a kanapéra, igazából nem sok dolgom volt ma, ami lett volna, azt is átpakoltam, szóval ráértem, s ha csak korábban el nem zavart, én bizony akár estig is ott dekkoltam nála. Beszélgetve, filmezve, a társaságának örülve.

//Bocsi, hogy ilyen kis nyomi lett és köszönöm szépen a játékot! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 133
◯ HSZ : 541
◯ IC REAG : 574
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Hétf. Nov. 18, 2013 11:58 pm

Röhejes módon izgalom és várakozás lett úrrá rajtam abban a néhány másodpercben, amíg lecsökkentette a kettőnk közötti távolságot, méghozzá egyenesen nullára. Amint a két karjába zárt, én egyből viszonoztam az ölelését és két karomat a nyaka köré fontam. Olyan erősen szorítottam magamhoz, mintha ezer éve nem láttam volna, minimum. Pedig alig néhány nap telt el, ha jobban belegondolunk. Ugyan túl sok volt már ez is az én felfogásom szerint, ennek ellenére most mégis annyira örültem a közelségének, mint talán még soha. Most jöttem csak rá igazán, hogy milyen sokat is jelent nekem és mennyire hiányzott. Amikor kimondta azt az egyetlen szót, megkönnyebbülten szusszantam fel, és már majdnem megkérdeztem, hogy újabban a gondolatokban is képes-e olvasni, de végül mégsem tettem. Megtörte volna a pillanat varázsát az, ha most elkezdek viccelődni.
- Te is hiányoztál nekem! – mondtam végül csak ennyit, arcomat pedig egészen a nyaka hajlatába fúrtam, hogy érezzem az illatát. Ez kellőképpen meggyőzött arról, hogy nem álmodom, tényleg átjött hozzám és megpróbáltuk mind a ketten rendezni a magunk részéről ezt az egész vitás helyzetet. Nem volt könnyű. Tudtam, hogy neki sem volt az, de ő is tudhatta, hogy én sem fogok olyan könnyedén megbocsájtani. Bármennyire tűnök is időnként lazának és közvetlennek, azért vannak bizonyos dolgok, amelyeken nem tudok egyszerűen csak keresztülsiklani, mintha egy apróság lett volna. Életünkben először balhéztunk ennyire össze, amióta csak ismerjük egymást. Ez pedig semmi jónak nem volt az előszele, de egyelőre még nem foglalkoztam ezzel, meghagytam a jövőnek.
- Szóval csak ki akarsz használni, mi? – kuncogtam bele a nyakába, amikor a süti felől érdeklődött. – Tudhattam volna. Ti férfiak mindig csak a hasatok vagy a farkatok után mentek – ingattam a fejemet, de azért lassacskán kibontakoztam az öleléséből, és ha ő is elengedett, akkor a konyha felé vettem az irányt. Úgysem kerültem el a figyelmemet, hogy máris arrafelé nézegetett, amerre a lehetséges sütit sejtette. Mivel nem akartam, hogy elmenjen, ezért magam után hívtam. Sütim ugyan nem volt így nagy hirtelenjében, de sütni még bármikor nekiállhattam. Amíg pedig a sütőben lesz, legalább leülhet velem a nappaliban és beszélgethetünk kicsit, vagy egyszerűen tölthetjük egymás társaságában az időt. Úgyis hiányzott már ez is, hiszen az utóbbi időben a falka ügyei túl fontosak voltak ahhoz, hogy legyen elég szabadideje még rám is. Eddig nem róttam fel, de most keményen ki akartam használni a helyzetet. Kitudja, hogy mikor fog legközelebb hasonló adódni, nem?

// Én is köszönöm a játékot!!! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6688
◯ IC REAG : 8489
Re: Jennifer hálója // Hétf. Május 19, 2014 7:47 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Jennifer hálója //

Vissza az elejére Go down
 

Jennifer hálója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Jennifer Morrison

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Hegyvidék - White Mountains :: A hegyi farkasok területe :: Jenny & the Boys-