HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
115 TAG 52 FÉRFI 63 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
31 TAG 14 FÉRFI 17 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
29 TAG 15 FÉRFI 14 NŐ
ŐRZŐK
33 TAG 15 FÉRFI 18 NŐ
EMBEREK
13 TAG 4 FÉRFI 9 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Jonathan Wilson Kedd Szept. 19, 2017 7:30 pm
írta  Destiny Maeve Bluefox Kedd Szept. 19, 2017 11:07 am
írta  Rebecca Morgan Kedd Szept. 19, 2017 7:36 am
írta  Madison River Layton Pént. Szept. 15, 2017 10:33 pm
írta  Hella Deborah Blackbird Pént. Szept. 15, 2017 9:09 pm
írta  Michael Cooper Csüt. Szept. 14, 2017 3:15 pm
írta  Prof. Dr. Lester J Edison Szer. Szept. 13, 2017 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Szept. 10, 2017 10:48 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 10, 2017 1:00 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 10, 2017 12:58 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 10, 2017 12:58 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 10, 2017 12:57 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 10, 2017 12:42 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 10, 2017 12:42 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 10, 2017 12:38 pm
írta  Alignak Pént. Szept. 08, 2017 10:50 pm
írta  Alignak Pént. Szept. 08, 2017 10:49 pm
írta  Alignak Pént. Szept. 08, 2017 10:46 pm
írta  Alignak Pént. Szept. 08, 2017 10:45 pm
írta  Alignak Pént. Szept. 08, 2017 10:45 pm
írta  Alignak Pént. Szept. 08, 2017 10:45 pm
írta  Rebecca Morgan Hétf. Aug. 21, 2017 7:06 pm
írta  Alignak Vas. Aug. 20, 2017 12:32 pm
írta  Balthazar Bluefox Szomb. Aug. 19, 2017 5:26 pm
írta  Hannah B. Wilson Szomb. Aug. 19, 2017 12:10 pm
írta  Alignak Szomb. Aug. 19, 2017 9:04 am
írta  Dr. Emily Hart Kedd Aug. 15, 2017 7:09 pm
írta  Alignak Vas. Aug. 13, 2017 4:19 pm
írta  Payne Holmes Szomb. Aug. 12, 2017 1:21 am
Alignak
 
Catherine Benedict
 
Rebecca Morgan
 
Hans Elfman
 
Prof. Dr. Lester J Edison
 
Achilles Kilpatrick
 
Anguta
 
Hella Deborah Blackbird
 
J. Isaac Sladen
 
Corinne June Mouser
 

Share | .

 

 Jennifer hálója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6647
◯ IC REAG : 8460
Jennifer hálója // Szer. Feb. 13, 2013 8:08 pm

First topic message reminder :



A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 21, 2017 5:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net














SzerzőÜzenet
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6647
◯ IC REAG : 8460
Re: Jennifer hálója // Kedd Dec. 29, 2015 12:43 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 304
◯ HSZ : 1831
◯ IC REAG : 1872
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Jennifer hálója // Szomb. Jan. 16, 2016 8:41 pm


Jenny & Darren


Az örömöm és a nemrég visszakapott nyugalmam sok mindenre sarkallt, nyílt eufória-kifejezésen túl. Idejét éreztem ezzel egybekötni a komolyabb dolgokat is, aminek az esküvő biztossá válása remek apropót nyújtott. A kezdeti hevületet némileg levetkőzve, de ugyanolyan boldogan szambáztam fel a Lakhoz, képemen levakarhatatlan mosollyal, igazi, megszokott kedélyességemmel. Energiáim hűvösen lengtek körül, elmaró késztetés nélkül.
Ezzel a hangulattal rongyoltam fel az emeletre, meg sem állva Jenny lakásáig. Éreztem energiáit, hogy bent van, ahogy jómagam sem titkoltam érkeztem. Ezzel kopogtattam be előre, majd megmaradt öklömmel, s ha bármilyen formában beengedett, nem haboztam.
- Szia! - köszöntem az elmúlt időszak óvatosságának árnyékával hangomban. Mostanában csak ennyit kommunikáltunk, tudatosan kerültem őt, mert a kanapés eset után nem akartam megkockáztatni egy hasonlót. Ezért igyekeztem minden körülmények között megtartani a minimális, három lépés távolságot és igazából nem csak tőle, hanem mindenkitől. Félelmetes belegondolni, hogy ezt Tipvigut pofozta ki belőlem, akaratán kívül, de még mindig kiver a víz, ha arra a pillanatra gondolok és beleélem magam.
- Nem tudom normálisan felvezetni, nem is akarom, de mielőbb el akartam mondani - fogtam bele, nehezen visszafogott vigyorral, miközben beljebb léptem, energiáim pedig nyughatatlan táncukat járták körülöttem, farkasom hosszú idő óta először szokatlan jókedvének köszönhetően volt talpon. - Március végén New Jerseyben elveszem Yettát - kész, ennyi volt minden visszafojtási kísérlet, vigyorogtam, mint minden kisgyerek valaha karácsonykor -, a feleségem lesz, igent mondott. Megnősülök, Jenny!
Ha valaki, hát ő pontosan tudta, mekkora szó ez tőlem, meddig, hova juthattam el a nősténnyel, ha ezt, így közlöm, ennyire boldog vagyok a puszta gondolattól is. May után nem hittem, hogy valaha lesz ilyen. Nem riasztott az elköteleződés, hogy egy valakinél kössem le magam, hogy ő legyen az Egyetlen.
- Jamest fogom felkérni tanúnak, de boldoggá tennél, ha eljönnél. Még nincs rendes meghívó, meg semmi, szóval ez csak ilyen... hirtelen... -  nevettem röviden, kissé zavartan. Tudtam, nem felejtettem el, milyen volt legutóbbi "beszélgetésünk", de egyszerűen túl akartam lépni azon. Az nem én voltam. Nem a teljes én, ezt ő is tudta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 132
◯ HSZ : 537
◯ IC REAG : 571
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Vas. Jan. 17, 2016 12:27 am

Attól még, hogy első ránézésre nem tűntem összetörtnek, még nem jelentette azt, hogy a lelkem egy darabja nem volt éppen darabokban. Egészen egyszerűen nem akartam vele foglalkozni azóta, hogy Olinak olyan szégyenteljesen kiakadtam a legutóbbi találkozásunk alkalmával. Így is elég kellemetlen, hogy az bekövetkezett, és különben is, ideje volt összekaparni magam. Én voltam sokáig, aki összetartotta ezt a családot, valahogy most is meg kellett ezt tennem. Még akkor is, ha egyre kevesebben alkottuk az egységet.
Amikor Darrennel összefutottunk először a veszekedésünk után, nagyon kellemetlenül, és természetesen sértve éreztem magam. Nem is nagyon akartam tudomást venni róla, ugyanakkor tudtam, hogy határozottan nem erre, hanem a szeretetemre, rám van szüksége. Így hát, minden ellenkezésem dacára képes voltam rámosolyogni, és felszínesen érdeklődni. Ez minden, de nem zárkóztam el, nem hisztiztem feleslegesen, és a jégkirálynőt sem kívántam játszani. Így volt ez a további összefutásaink alkalmával is.
Ugyan szerettem volna, ha bekövetkezik előbb-utóbb, mégis váratlanul ért, amikor megéreztem az energiáit, egyenesen felém tartva. Már az előtt felemelkedtem a fekvő helyzetemből, hogy bekopogott volna az ajtón. Szinte másodpercek alatt sikerült odaérnem, és kitárni előtte az otthonom bejáratát. A szívem ugyan hevesen dobogott, de valamelyest mégis megnyugodtam, amikor láttam rajta, hogy mennyire jó kedve van. Hosszú idő után most először, és kicsit fájt, hogy nem én értem el nála. Ugyanakkor örültem annak, hogy akármi volt is, de pozitív változást hozott.
- Szia! - üdvözöltem én is, de elálltam az útjából, ezzel jelezve, hogy engedélyeztem a bejövetelét az otthonomba. - Miben segíthetek? - érdeklődtem kíváncsian, próbálva laza és nemtörődöm módon viselkedni, de azt hiszem, hogy nem ment olyan jól, mint szerettem volna. Teljesen feszélyezett voltam a közelében, pedig erre sosem volt még példa korábban. - Igen? - csupán a szemöldökömet vontam fel, ahogy belekezdett valamiféle hír bejelentésébe. Mert csakis erről lehetett szó, egy ilyen felvezetés után. Egyből durr a közepébe, ez teljesen rá vallott, az izgatottság azonban az elmúlt napok, hetek függvényében idegennek hatott.
- Tessék?! - kérdeztem vissza úgy, mint aki nem értette. Valószínűleg, ha ittam volna valamit, akkor most istenesen félre is nyeltem volna menten. - Te jó ég... - hát mindenre számítottam, csak erre nem. Nem is tudtam hirtelen, hogy mit mondjak, kellett pár másodperc, mire felfogtam a szavai értelmét, a súlyát mindannak, amit ez jelent. - Én nem is tudom, hogy mit mondjak... - még mindig halkan beszéltem, ám ennek ellenére mégis léptem felé egyet. - Gratulálok! Tényleg, szívből! - ezúttal már melegen elmosolyodtam, miközben ölelésembe zártam a hímet.
- Erre nem számítottam, de nagyon örülök neki! - simítottam meg a hátát szeretettel. - Elő is veszek egy üveg pezsgőt! - jelentettem ki határozottan, máris kibontakozva az ölelésből. Míg ő beszélt tovább, én poharakat vettem elő, meg természetesen az üveg italt. - Persze! Nem is kérdés, hogy ott leszek! - azért jól esett a meghívás, csak az fájt kicsit, hogy nem én leszek a tanúja. Ettől függetlenül most nem akartam vitázni, így ennek semmi jelét nem adtam, csupán az örömöt láthatta rajtam az iránt, hogy végre révbe ért ő is. Illetve inkább úgy lehetne mondani, hogy ő, hiszen én roppant távol voltam ettől a ponttól. Talán soha ennyire messze még nem.
- Amíg kitöltöm ezt, azt is elmesélhetnéd, hogy mi a fenét műveltél a karoddal! - böktem fejemmel a hiányzó végtag irányába, hátratekintve a vállam felett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 304
◯ HSZ : 1831
◯ IC REAG : 1872
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Jennifer hálója // Csüt. Jan. 28, 2016 9:35 pm

Észleltem feszélyezettségét, ami nem lepett meg. Azon csodálkoztam volna, ha az elmúlt hetek ellenére kitörő örömmel és feszengés nélkül fogad. Enyhén szólva is kiszámíthatatlan voltam mostanában, a megszerzett egyensúly pedig elég fiatal volt még. Én se reagáltam volna másképp őrá adott esetben.
Nem szerettem ilyennek látni, főleg nem velem szemben, így egyből a tárgyra térek, belerongyolva az egész közepébe, izgatottságom és örömöm okába. Tudom, hogy meglepő volt ez az egész, főleg ilyen hirtelen, és igazából mióta ami ismerjük egymást egyszer sem hallgatta tőlem, hogy valaha is házasságon agyalnék. De ez ennyire komoly. Ezt ennyire akarom.
Csak remélni tudtam, hogy ez valamennyit hegeszt azon a résen, amit magunk közé téptem, s efelé biztató jel volt mosolya. Finom, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem, amikor megölelt, gesztusát pedig habozás nélkül viszonoztam.
- Köszi - vigyorogtam, mint a vadalma gratulálására. Eleresztem, ahogy pezsgőt kiált és lankadatlan lelkesedéssel figyelem sietős ténykedését, miközben tovább beszélek. - Király! - csaptam volna össze tenyerem, ha lett volna belőle kettő, de az egyik híján ez a mozdulat inkább olyan lett, mintha egy láthatatlan feneket paskoltam volna meg. - De hallod... én komolyan nem hittem, hogy May után lesz még ilyen - mondtam némileg csendesebben, vigyorom is mosollyá szelídült, örömöm viszont nem tűnt el. Tudja, mekkora szó ez. - És ő meg... csak úgy jött, sutty... - ledobtam magam egy fotelbe, menthetetlenül ábrándos képpel. - Ha ebben a pillanatban felrobbanna a világ, a legboldogabb farkasként halnék meg.
Gőzöm nincs, meddig fog ez az állapot tartani, hogy mikor ijedek meg és menekülnék hűtlenségbe megint. Szinte mindent én kezdeményeztem, minden komolyabb lépcsőfokot, ő pedig jött velem, hogy aztán én legyek az, aki megrémül attól, hogy tényleg akarja, tényleg engem, úgy, ahogy vagyok. Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a legjobbat kapta tőlem és belőlem - mindent a nyakába kapott, ami én vagyok és mégis... igent mondott.
Ebből a kellemes révedésből rántott ki Pezsgő Töltő Jennifer karomra vonatkozó "követelése". És ez már messze nem volt olyan rózsaszínfelhő téma, mint az előbbi, ennek ellenére nem zuhantam magamba, mert legyen bármilyen fura, pozitív kicsengése volt bennem a történteknek.
- Összefutottam egy morcos kóborral - kezdtem finoman és nőiesen -, egy nagyon morcos kóborral... A bal karom látta kárát - biggyedt le a szám, mert a tetoválásaim hiányoztak. - Cserébe sikerült észhez térnem. - Bár ehhez sokat hozzá tett William is, azt mondjuk képtelen lennék megfogalmazni, hogyan. Tipvigut kapcsán se menne igazán. - Vannak rém furcsa dolgai az életnek... - mondtam eltűnődve, pár másodpercig magam elé meredve. - És te? Jobban vagy?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 132
◯ HSZ : 537
◯ IC REAG : 571
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Csüt. Jan. 28, 2016 10:23 pm

Még percekkel a nagy hír elhangzása után sem tértem teljesen magamhoz. Ez az egész annyira nem Darrenre vallott, hogy az valami hihetetlen, ugyanakkor mégis olyan helyén valónak tűnt az egész. Ezért is örültem szívből, és a lelkem mélyén abban bíztam, hogy ez talán hozzájárul majd ahhoz, hogy visszakapjam a bátyámat. Nem azt, aki hazajött, hanem azt, akit elveszítettem, amikor mindent hátrahagyott, a gondok beköszöntével.
- Tudom, Darren! - feleltem csendesen,immár a pezsgő kibontására koncentrálva, elfordítva róla tekintetemet. Némi fájdalom csillant szemeimben, hiszen pontosan tudtam, milyen érzés az, ugyanis én is gondoltam már ezt. Talán még mindig így véltem, nem tudnám megmondani. - Hát, azért elég régóta itt volt már, nem csak úgy jött! - halovány mosoly jelent meg ajkaimon, miközben felé fordultam, most már a két pohárnyi pezsgővel együtt. - Ideje volt, bár sosem gondoltam volna, hogy képes leszel tényleg megtenni egy ekkora lépést! - vallottam be őszintén azt, amit valószínűleg magától is tudott. Sőt, szerintem ő is így gondolhatta. Eddig.
- Ennek igazán örülök. Rád fért már! - mikor elég közel értem hozzá, odanyújtottam az ép keze felé a neki szánt poharat, és ha átvette, összekoccintottam az enyémmel. - Nos, akkor ezt rád, és a közelgő esküvődre! Remélem évtizedek múlva is pont ennyire boldog leszel ettől, mint ebben a pillanatban. Igyunk erre! - azzal nagyjából a pohár tartalmának felét le is húztam egyből. Mostanában többet ittam, mint régen, habár sosem vetettem meg különösebben az alkoholt. Most is jól esett, de az alkoholizmus még nagyon távol állt tőlem, aggodalomra semmi ok!
Azért láttam, hogy a kérdésem különösebben nem villanyozta fel, de tudnom kellett, hogy mi történt vele. Jogom is volt hozzá, és aggódtam is, már azóta, hogy észrevettem a hiányzó végtagot. Nem volt nehéz dolgom, egyszerűen csak ki kellett nyitnom előtte az ajtót, amikor bekopogott a lakásomba.
- Igen, azt látom! - húztam el a számat, alaposabban is megnézve a gyógyulásnak indult kart. Közben leültem a fotelhez közelebbi eső szélre a kanapén, úgy pislogtam rá. - Valóban? - vontam fel kíváncsian a szemöldökömet. - Érdekes... és ezt pont egy kóbornak sikerült elérnie? - sikerült még inkább felkeltenie az érdeklődésemet. - Mégis hogyan? - forszíroztam tovább a témát, pedig valószínűnek láttam, hogy nem fogja különösebben elnyerni a tetszését. Nos, nekem sem tetszett sok minden, mégis megtörtént, úgyhogy talán kibír néhány kérdést az egyetlen kicsi húgától.
- Igen, vannak... ez esetben azt hiszem, hogy megérdemelted! - jelentettem ki. Persze nem kívántam neki rosszat, de ha ez kellett ahhoz, hogy újra magára találjon, akkor csak örülni tudtam neki. Meg is jelent egy sanda kis mosoly a szám szegletében, amivel a mondandóm élét próbáltam elvenni. - Mondjuk... azt hiszem, jobban! - bólintottam. - Bár miután jól helyben hagytál, Balthazarnak kellett kihúznia egy nagyobb kanapé darabkát a fenekemből, de te nem erre voltál kíváncsi... igaz? - mosolyom kicsi szelídült, és jobbnak láttam, ha iszok még egy kortyot. A pohár tartalmának másik fele volt az a korty.
- Találkoztam Olival - nem néztem rá, ezúttal a kristályt forgató kezemet bámultam. - Te mondtad el neki, hogy férjhez mentem, igaz? - kérdeztem rá arra, amit már amúgy is sejtettem. - Én szerettem volna neki elmondani... - ezért egy kicsit még mindig haragudtam, de most nem volt itt az ideje további sértődésnek. Egyszerűen csak rosszul esett, ennyi az egész. - Felkavart, hogy itt van. Nem tudom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet, azt, hogy felesége van. Napokig kerültem, sőt, hetekig! - sóhajtottam gondterhelten. - Fájt őt látnom, és mégis, annyira nagyon örültem! - tétován haraptam az ajkamba, röhejesnek éreztem magam. - Nevetséges, igaz? Szentimentális lettem... - néhány könnycsepp azért összegyűlt a szemeim sarkában, de nem hagytam, hogy kicsorduljanak. - El fogok válni! - dobtam be a következő nagy hírt, legalább úgy, mint ő a házasodást.
- Micsoda irónia, hogy míg te nagy lépésre szánod rá magad, én ugyanolyannal teszek tönkre valamit, ami igazából soha nem is létezett... - csak kínomban mosolyodtam el, nem öröm szülte. - Oli rádöbbentett valamire, és úgy döntöttem, ideje lépni - nem olyan értelemben, ahogyan az átlagos kívülálló gondolhatta volna. Nem miatta akartam elválni, hogy aztán vele legyek, hanem inkább csak afféle utolsó csepp volt a bizonyos pohárban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6647
◯ IC REAG : 8460
Re: Jennifer hálója // Vas. Ápr. 03, 2016 12:24 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 61
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 34
◯ Lakhely : Fairbanks, AK

Re: Jennifer hálója // Szomb. Jan. 21, 2017 11:29 am

to: Jennifer

Költözhettem volna Joana mellé is, de az igazság az, hogy amennyire hozzá nőttem az utóbbi időszakban (újfent) úgy szerettem volna nyitni a falka többi része felé is. Mégiscsak ide kötöttem le magamat az elkövetkező évekre az egyetemre való jelentkezéssel.
Mondjuk még így is "csaltam" kicsit ezzel a költözéses mizériával, hiszen ahelyett, hogy én fogadtam volna a hotelből valakit, magam cuccoltam át pár szobával arrébb.
Nem volt sok motyóm még, nem is kaptam mindent a nyakamba kapásból, csupán önmagamat "vittem" át a nőstényhez, bekopogva a lakás ajtaján, s hanyag mozdulattal vártam, hogy ajtót nyisson.
Kék rövidujjú inget és farmert viseltem, idegesen hajamba túrva fújtam ki a levegőt, hogy összeszedettnek tűnjek, noha energiáim nem csaphatták be Jennifert, elárultak már azelőtt, hogy ajtót nyitott volna a szőkeség.
- Szia! Öhm... Blake vagyok, én lennék az új lakótárs. - Intettem kiszélesedő mosollyal neki, ahogy kattant az ajtó zárja. - Remélem nem gáz, hogy önként  rád sóztam magamat, de te valahogy olyan... normálisnak tűntél első blikkre. - Kaccantam nevetősen. Hát nem egészen ezzel terveztem bemutatkozni, de most már vissza nem szívhatom.
- Nem akarok ám zavarni nagyon, csak gondoltam megérdeklődöm, átpakolhatnék-e még ma délután, megelőzve itt a nagy beköltözős hullámot, ami várható az elkövetkező hetekben...? - A fennforgás, a zsúfolt emberi jelenlét nem épp szívem csücske, s sajnos farkasok között sincsen ez másképp.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 132
◯ HSZ : 537
◯ IC REAG : 571
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Szomb. Jan. 21, 2017 12:26 pm

Egyelőre még nem tudtam, hogy mit gondoljak erről az egész költözésről. Elfogadtam ugyan, már korábban is megbarátkoztam a két falka összeolvadásával, de valahogy mégsem kellett eddig minden hotelben lakó taggal közelebb kerülnünk egymással. Most azonban, ezzel a lépéssel ez elkerülhetetlenné vált. Mindenesetre igyekeztem nem teljes mértékben elzárkózni, amúgy sem vagyok az a típus. Készen álltam arra, hogy ha úgy van, akkor esetleg befogadjak magam mellé valakit, de nem feltétlenül ragaszkodtam volna hozzá. Az sokkal jobban tetszett volna, ha mindenki kap egy saját kis fészket, de azért a kapacitása sem végtelen ennek az épületnek, legnagyobb sajnálatomra.
Végül beadtam a derekam, amikor felvetették, hogy jöhetne mellém valaki. Annyi volt a szerencse az egészben, hogy már eddig is itt élt a lakon belül, így teljes mértékben nem volt ismeretlen számomra, ráadásul nem is Chicagoból jött, hanem viszonylag új volt még nálunk. Valószínűleg leginkább csak ezért mentem bele ebbe az egészben, de hogy mikor és hogyan fognak lépések történni ebben az ügyben, arról halványlilám sem volt. Ezért is ért egy kicsit váratlanul, amikor felhangzott a kopogás az ajtón.
Már az előtt sejtettem, hogy ki áll ott, hogy kinyitottam volna az ajtót. Éreztem a vibráló idegességet a levegőben, ami először mosolyra késztetett. Én egyáltalán nem éreztem magam feszültnek, sőt, maga voltam a megtestesült nyugalom. Pozitívan álltam hozzá a kezdeti ellenérzéseim ellenére is. Úgy voltam vele, hogy mostantól legalább nem fogok egyedül lakni, mivel Rahim valószínűleg soha többé nem fog visszatérni hozzám, vagy csak nagyon sokára. Talán jobb is így.
- Szia! Igen, tudom! – biccentettem a jövevény felé, miután kinyitottam előtte az ajtót. Először el akartam ugyan fojtani a mosolyomat, ami kikívánkozott belőlem, ráadásul a rossz gondolatokat is messzire próbáltam űzni magamtól, de az arcára kiülő kifejezés végül rajtam is megjelent egy szélesedő mosoly képében. – Nos, ezt azt hiszem, hogy nyugodtan vehetem bóknak! – állapítottam meg, még mindig elállva az útját. Kintről némi frissen készülő ebéd illata áradt felé, és a meleg otthonosság, amit úgy szerettem itt. Szerintem határozottan jól járt velem, már csak azért is, mert szerettem főzni.
- Bár elég egyedi kifejezése a bevágódási próbálkozásnak, Blake! Egyet jobb, ha tudsz; itt a látszat sokszor csal, és az sem normális teljesen, aki annak tűnik! – súgtam oda, mintha valami titkot árulnék el neki. Ezzel persze nem elijeszteni akartam, és hogy ezt megerősítsem, végre félreálltam a nyílásból. – Gyere csak be! – invitáltam, ha már így esett, hogy bekopogtatott ma hozzám. – Megmutatom a lakást, meg a szobádat, ha érdekel… - magyaráztam, és ha közben bejött, akkor becsuktam magunk mögött a bejáratot. – Egyébként természetesen áthozhatod ma, amit szükségesnek érzel. Akár már most is. – vontam meg a vállaimat, mert engem aztán tényleg nem zavart a dolog.
- Éhes vagy? – kérdeztem, közben őt méregetve. Még szoknom kell majd a dolgot, az biztos. Az utóbbi időben egyedül éltem itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 61
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 34
◯ Lakhely : Fairbanks, AK

Re: Jennifer hálója // Szomb. Jan. 28, 2017 7:45 pm

Ajtó nyílik, még mosolyt is villantok széles-biztatóan a nőstény felé, ki a lakást birtokolja. Nem tartok tőle, egészen jófejnek tűnt az eddigi távoli, futó ismeretségünk alapján, ami mélységeiben kábé a "Heló"-ig terjedt ki. Idegességem csupán a helyzet hirtelenségének, az előre nem bejelentett látogatásomnak szól, s azzal, hogy úgy fest, nem leszek élből elzavarva, mondván, jelenleg nem alkalmas az időpont, el is oszlik mindenfajta félelem belőlem ennek kapcsán.
Válaszára felkaccanok, a súgásra cinkosan közelebb is hajolok kissé, mintha valóban épp államtitkot közölne.
- Megnyugtató, hogy ezt mondod. Az sose jó, ha a normálisság unalmassággal párosul. - Feleltem hozzá hasonlóan suttogva. Errefelé még a falnak is füle van...! Jobb is lesz, ha beljebb lépek, amint félreáll az ajtóból és bár annyira jól neveltek, hogy ne szaladjak körbe menten a lakáson belül, azért érezhetően megnő az őszinte kíváncsiság energiáim folyamában, ahogy körbetekintve a belátható teret veszem szemügyre. Ha netán túlságosan csajos dologba botlanék... meglepő vagy sem, nem tűnik úgy, mintha különösebben zavarna. Tulajdonképpen hálás vagyok, hogy nem valami pudliminyon mellé kell beköltözzek, esetleg anyáskodó nőstényt kapok a nyakamba. Ott van nekem Joana erre a szerepre, ő se viszi - még? - túlzásba szerencsére.
Oké-oké, annak aminek ilyen jó illata van, mint ami a levegőben épp terjeng, azért nem mondanék nemet, anyáskodás ide vagy oda!
- Naná, hogy érdekel! Te mindig is itteni farkas voltál amúgy? Hova valósi vagy? - Azt mégse fogom egy nősténytől megkérdezni, hány éves, de az elhangzó kérdéseimet talán még nem ítéli meg tolakodásként.
- Áh, ráér az később is! - Legyintettem. - De azért köszi. -Szélesedik mosolyom, ahogy rajta állapodik meg pillantásom a nézelődésem közepette. Nagyot bólintok a kérdése hallatán, tarkómnál túrok hajamba.
- Ami azt illeti, olyan jók az illatok, hogy igen, egészen megéheztem... - Vallok színt, bár a nőstény tekintetének fényét nem igazán tudom hová tenni. Ráncolom is kissé szemöldökeimet zavartan.
- M-minden oké? Tollas a képem? - Firtatom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 132
◯ HSZ : 537
◯ IC REAG : 571
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválások: boka, alkar, csukló


Re: Jennifer hálója // Pént. Feb. 03, 2017 10:34 am

Próbáltam laza, és jó fej maradni, amilyen általánosságban is voltam. Azért, mert alapvetően nem volt kedvem ehhez az egészhez, még nem akartam egyből leírni. Végül is, ki tudja, még az is lehet, hogy végül jól sül el ez az egész. Meg legalább nem leszek egyedül sem, úgysem való az nekem, bármennyire próbáltam elhitetni magammal, hogy így van. Ráadásul, legalább foglalkozhattam is valakivel, szólhattam hozzá, ha olyanom van, és talán meg lehet vele inni esténként egy pohár bort, vagy sört, vagy akármit, ha ahhoz van kedvem. Persze rátelepedni nem akartam, de szerettem főzni másokra. Darrennel ezt már nem tehettem meg, pedig ő volt az egyik állandó vendégem.
- Egyetértek! – biccentettem a megállapítására, miközben elálltam az útból, hogy felfedezhesse az új otthonát. Most már, ami az enyém, az az övé is lesz. – Bár bevallom, mostanában talán egy kicsit unalmas lettem, de majd változtatunk rajta! – mosolyodtam el, próbáltam lelkesebbnek mutatkozni, mint amilyen valójában voltam. Jó, azt el kell ismernem, hogy nem tűnt olyan vészesnek a helyzet, lehetett volna sokkal rosszabb is. Csak pozitívan, erre legalább rásegített a tollas álmom utóhatása is.
- Rendben, akkor gyerünk! – invitáltam magammal, miután becsukódott mögöttünk az ajtó. Az előtérből egyből az amerikai konyhás nappaliba érkezünk, ezért érződött olyan erősen az illata a sülő ebédnek. – Nem, de már jó pár évtizede itt élek, valahogy az ’50-es évek után jöttünk át az Államokba. – magyaráztam neki, ha már így érdeklődött. Nem árt ismerkedni, ha össze leszünk zárva valamilyen szinten, igaz? – Egyébként francia vagyok, de már nagyon régen nem jártam otthon. Tizenhét évesen hagytam ott a családom, mikor férjhez adtak. – már nem okozott nehézséget, hogy erről beszéljek. Sőt, életemnek ez a szakasza soha nem jelentett gondot, még az ezt követő évek már igen. De még így sem csináltam volna vissza semmit. Meg kellett történnie annak, ami megtörtént.
- Te amerikai vagy, ugye? – ugyanis az akcentusnak nyomát sem hallottam a beszédében, de lehet az is, hogy tévedtem. Nekem sem utalt már semmi a származásomra, mondjuk ennyi év után ez nem is meglepő. – Ez itt a nappali, mint látod! – kezdtem meg közben a nagy idegenvezetést. – Odakint van egy viszonylag nagy terasz, vannak kint kanapék, jakuzzi, meg egy tűzrakó hely is. – magyaráztam tovább, megállva pár pillanatra, hogy megnézhesse magának a terepet. – Oké! – bólintottam, nem fogom én erőltetni a dolgot, egyszerűen csak felajánlottam.
- Van valami bútorod, amit még áthoznál? – érdeklődtem, mert ha igen, akkor ki kell majd pakolni. Amúgy is vendégszobának volt berendezve a plusz helyiség, amit nem használtam. Ha otthonossá szeretné tenni, engem nem fog zavarni egyáltalán. – Lasagne-t készítek, remélem szereted! Úgy megkívántam, gondoltam gyorsan összedobom! – tájékoztattam mosolyogva. Mivel láthatóan lebuktam, kicsit zavartan felnevettem, és beletúrtam a hajamba.
- Nem, dehogy! Ne haragudj, csak próbálom megszokni a jelenléted. Mostanában egyedül éltem itt, és furcsa lesz, hogy van valaki. – meg hát amúgy se nagyon ismertem még.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 61
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 34
◯ Lakhely : Fairbanks, AK

Re: Jennifer hálója // Hétf. Feb. 27, 2017 10:15 pm

Beljebb lépdelve voltam oly pofátlan, hogy szemrevételezzem mindazt a belső teret, mit az ajtó mögött rejtegetett mindeddig a nőstény előlem, s közben süket se lettem szavára, halk kaccanás keretében bukott elő a kérdés felőlem:
- Unalmas? Miért lettél az? Már, ha nem vagyok indiszkrét… - Ha nem akar, úgyse válaszol, nem igaz? Minden esetre, afféle meggyőzésképp és őszinte kíváncsiságom kinyilvánításaként visszafordulok felé, tekintetem sötétje az arcát fürkészi érdeklődőn, hátha.
Érdeklődve hallgatom történetét különben, az ilyesmire mindig is fogékony voltam - s a farkasok bizton állíthatom, azok közé tartoznak, akik a legszínesebb sztorikat képesek előrántani a farzsebükből. A legkirályabb az egészben pedig, hogy egytől egyig igazak, még ha az idő szépít is egyik-másik momentumon benne.
- Akkor lettél farkas? Vagy az később jött? - Érdeklődöm, hisz attól, hogy férjhez adták, még nem feltétlenül jön a dolog, hogy egy egész kontinenst maga mögött hagyjon. Vagy én nem voltam elég szemfüles és kihagytam egy lépést a dologból.
- Aham, az. Bár a szüleim európaiak voltak állítólag, de itt nőttem fel, miután örökbe fogadtak. Őrző-kézben messze jut egy párnapos gyerek is... - Vonok vállat széles mosollyal, mert igazán semmiség a dolog, hisz miként ő is említette: amerikai vagyok. Itt nőttem fel, ebben szocializálódtam és ennek is tartom magamat. A gyökérkaparászás nem az én műfajom.
Inkább érdeklődve követtem a lakás-túrán önjelölt vezetőmet, s a látottakon-hallottakon kissé még megilletődve ingattam meg szótlanul fejemet: nem, nincs. Honnét is lenne, mikor nem erre rendezkedtem be a városban ezidáig? De majd most...!
- Naná, hogy szeretem! - Lelkesedtem a kaja hallatán és egy pillanatig se éreztem pofátlanságnak a dolgot, amiért nagy valószínűséggel nagyi igencsak ronda pillantással jutalmazna. De hát úgy fest Jenny se bánta a társaságot, akkor meg? Ha sajnálná tőlem a kajáját, nem kínált volna meg vele, ha engem kérdeztek.
- Majd igyekszem nem láb alatt lenni és hangoskodni neked, ígérem! - Emelem fel megadóan a tenyereimet nevetve. - Gondolom te se egészen... ilyesmi lakótársra vágynál szíved szerint vagy nem tudom. - Tártam szét kezeimet, végigmutatva magamon. Hát nem vagyok egy nagy eresztés, meg leányálom se az idősebb farkasok számára. Nagyra nőtt kamaszként sokszor megkapom, hogy lehetnék kissé felelősségteljesebb végre, így a száz felé araszolva lassacskán. Pedig hova iparkodjak, ha előttem a hosszú-hosszú élet...
- A magas, széles vállú szőkék az eseteid, mi? - Kaccantam húzva kicsit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6647
◯ IC REAG : 8460
Re: Jennifer hálója // Vas. Ápr. 30, 2017 1:02 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Jennifer hálója //

Vissza az elejére Go down
 

Jennifer hálója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

 Similar topics

-
» Jennifer Morrison

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Hegyvidék - White Mountains :: A hegyi farkasok területe :: Jenny & the Boys-