HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:
-

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
71 TAG 31 FÉRFI 40 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 7 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
15 TAG 7 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
20 TAG 10 FÉRFI 10 NŐ
EMBEREK
6 TAG 3 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Catherine Benedict Kedd Júl. 03, 2018 7:26 am
írta  Catherine Benedict Vas. Ápr. 08, 2018 10:55 am
írta  Alignak Vas. Feb. 25, 2018 8:44 pm
írta  Payne Holmes Kedd Feb. 20, 2018 10:25 am
írta  Celaena McDonald Vas. Feb. 18, 2018 8:16 pm
írta  Tawny Vaidya Vas. Feb. 18, 2018 4:42 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 18, 2018 12:12 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Feb. 17, 2018 7:09 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 6:39 pm
írta  Balthazar Bluefox Szomb. Feb. 17, 2018 12:42 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 9:45 am
írta  Alignak Pént. Feb. 16, 2018 10:21 am
írta  Darren Northlake Csüt. Feb. 15, 2018 11:34 am
írta  Catherine Benedict Csüt. Feb. 15, 2018 6:40 am
írta  Hans Elfman Szer. Feb. 14, 2018 7:49 pm
írta  Payne Holmes Szer. Feb. 14, 2018 7:35 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 8:11 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 6:22 pm
írta  Darren Northlake Kedd Feb. 13, 2018 11:51 am
írta  Yetta Northlake-Nacrosh Hétf. Feb. 12, 2018 8:29 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:28 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Feb. 12, 2018 7:21 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:08 pm
írta  Jason Drewner Hétf. Feb. 12, 2018 6:45 pm
írta  Darren Northlake Vas. Feb. 11, 2018 6:28 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:13 am
írta  Corinne June Mouser Vas. Feb. 11, 2018 10:07 am

Share | .

 

 Fairbanks Nemzetközi Repülőtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Pént. Feb. 15, 2013 3:04 pm

First topic message reminder :


A főút mellett hosszan elhúzódó reptérről számos járat indul a világ szinte bármely pontjára. (Honlapuk)


// A képek kattintásra nőnek! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Pént. Jan. 09, 2015 1:08 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Anguta
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 821
◯ HSZ : 430
◯ IC REAG : 417

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Hétf. Márc. 02, 2015 11:08 am

Nagojut és Anguta

A repülő leszálláshoz készülődött Anguta pedig az első osztályon, egy kényelmes fotelben ücsörgött. Kezében egy pohár whisky, bár nem tudta megállapítani ízről milyen, hiszen az italt eredetileg nem neki öntötték, csak egy óvatlan pillanatban elcsente a kettővel előrébb ülő testes, kopaszodó figura italtartójából, aki teljesen bele volt merülve az újság olvasásba. Lassan ízlelgette, mivel sejtette, hogy ez lesz hosszú ideig az egyetlen pia, amit magához vesz, hacsak be nem áll a bolti szarkák táborába. Igaz jelen pillanatban ez sem állt távol tőle, hiszen farkasként töltött évei alatt hozzászokott, hogy kérdés nélkül elveszi, amit a természet nyújt számára. Egy italbolti lopás a városban pedig olyan, mint egy csörgedező patakra rátalálni az erdő eldugott szegletében. Legalábbis Anguta ebben, a számára is kifacsart gondolatmenetben próbálta felmenteni magát egy olyan bűn alól, amit még el sem követett, de nagyon esélyesnek érezte, hogy meg fog tenni.
A gép hamarabb dőlt meg oldalra, minthogy a pilóta bejelentette volna a leszállási monológját, valamint a piros fények is kigyulladtak, ami az övek becsatolására utasította a repülőn tartózkodókat. Az első osztályon alig utaztak, nyilván a gazdasági recenzióval lehet magyarázni, bár esélyesebbnek tűnt, hogy Fairbanks nem a gazdagok turistaparadicsoma. Ez persze neki kapóra jött, hiszen senki nem kérdezte, hogy eddig ugyan hol volt, hogy csak akkor foglalja el a helyét, amikor már majdnem megérkeztek. A légi utaskísérőknek sem volt nyomuk, csak az egyik hölgy hangja szivárgott át recsegve a hangszórókon át, amikor a leszálláshoz feltétlenül szükséges mondanivalóját közölte. Illatuk azonban betöltötte a teret, és legalább négyféle női parfümöt tudott elkülöníteni. Márkát persze, akkor sem tudott volna mondani, ha ezen múlott volna az épp landolás, hiszen korábban sohasem vette a fáradtságot, hogy beazonosítsa  a gyártókra jellemző stílusjegyeket.  
Komótosan és óvatosan forgatta ujjai között lévő poharat. Elszokott az emberi kéz használatától, és nem kívánta egy apró mozdulattal darabjaira robbantani a kölcsönvett poharat, bár jobbára csak a whiskyt sajnálná. Kinézett az ablakon, és elmosolyodott.
- Otthon, édes otthon – jegyezte meg halkan, ahogy a távolban húzódó havas hegyeket, fákat és a várost figyelte…
- Nem, ez nem az otthon – grimasz ült ki arcára, és bár lelkét izgatottság járta át, a látvány hidegzuhanyként érte. Épületek, házak, beton, aszfalt, és olyan emberek voltak odalent, akikhez semmi köze nem volt. Az őslakosok már nem urai a helynek. Ahogy a legtöbb helyen Észak-Amerikában, innen is kiszorították őket. Feléledése utáni időszakban olvasgatott statisztikákat, és az USA területén alig 1 százalék volt őslakos az összlakosságból. Viszont Alaszka nem olyan kedvező hely az elpuhult fehér ember számára, talán itt jobbak az arányok. Remélte, hogy fel fog fedezni néhányat saját népéből, még ha csak kevert változatban is. Persze ott vannak még rég nem látott testvérei is. Vegyes érzelmekkel figyelte az alant elterülő várost. Valahol, valamelyik házban, éppen egyik testvére ücsörög egy fotelben, vagy az utcákat járta, esetleg kölykeit tanítgatja, vagy gyerekeivel játszik, esetleg tévét néz, vagy az erdőt járja. Lehet, épp most ontja ki egyik testvére egy állat vérét, hogy éhségét csillapítsa.
- Meglehet – húzta fel a szemöldökét -, de emiatt, nem szereted őket kevésbé. Nem igaz? De, igaz – jól eső érzéssel töltötte el, hogy képes újra hangot kiadva beszélni, ezért halkan ugyan, de amióta leült folyamatosan társalgott magával.
Letette a poharát, majd becsatolta az övét, és várta, hogy a gép landoljon. Remegve ereszkedett a repülő, de sima leszállás volt. A kifutópályáról el volt takarítva a hó, így semmi akadály nem volt, hogy a gép becsoroghasson a kettes terminálba, és a stewardess kedvesen csengő fémes hangja szóljon az elhelyezett hangszórókból.
Ideje volt elhagyni a helyét, ezért megitta a maradékot, kicsatolta az övet és még mielőtt a tömeg nagyon megindulhatott volna – hiszen nekik a kézi poggyászaikat, gyerekeiket, családtagjaikat is terelniük kellett – a gép ajtajához sietett és az ott tartózkodó szőke igen csinos légi utaskísérőre mosolygott, majd belépett az alagútba és elindult a reptér belseje felé. Kíváncsi volt, hogy fogja tudni kijátszani a reptér biztonsági alkalmazottainak éberségét, hiszen papírok nélkül, hamar egy kihallgató szobában fogja találni magát. Na és akkor ugyan mi van?  Ráér bajlódni velük, persze, ha feltűnésmentesen ki tudná kerülni a rendszert az mindenki számára előnyökkel járna. Viszont gyanította, hogy erre nem lesz képes, ezért még az alagútban lehajolt, mint aki csak a cipőjét akarja bekötözni, közben fejét igencsak lehajtva átalakult egy másik emberré. Vékony húszas éveinek végén járó, rövidre vágott fekete hajó férfi lett belőle. A ruhákkal nem volt gond, a cipő viszont majd szétrepedt megnövekedett lábmérete miatt, ezért ujjait megpróbálta begörbíteni, amennyire csak tudta, hogy ne tegye tönkre egyetlen lábbelijét. Eddig is hülyén állt rajta a ruha, és változása egy cseppet sem segített az összképen, de legalább a nyilvántartásba nem saját arca és ujjlenyomata fog kerülni, hanem egy rég halott emberé.
Felkészültsége ellenére, megpróbálta az útleveleket ellenőrző személyzetet kijátszani, persze nem igazán tett tényleges erőfeszítéseket, és nem is húzta az időt, hanem hagyta, hogy bekísérjék a kihallgató szobába, majd szépen elmondta, hogy egy darab irata sincsen, és illegálisan tartózkodik az országban. Negyven perc alatt levették az ujjlenyomatait, képeket készítettek vizelet mintát adott, és végül nagy sokára magára hagyták a kihallgatóban. A kamera az asztalra volt irányítva, ahová a rendészeti tiszt egy karpereccel, a biztonság kedvéért lebilincselte. Egy határozottabb mozdulattal megszabadulhatott volna tőle, de előbb inkább széjjelnézett, hátha akad valami, amivel kipiszkálhatná a zárat. Mivel azonban nem volt elérhető közelségben semmi, így miközben nyújtózott egyet a bilincs láncát elszakította, és kényelmes tempóban az ajtóhoz sétált. Zárva volt, de nem okozott neki problémát. Az ajtó és a kilincs is fémből volt, masszívan egymáshoz szögecselve, így csak meg kellett húznia, hogy a zár nyelve megadja magát, és nagyot reccsenve kettétörjön.
Az alakváltás miatt senki sem tudta volna megmondani róla, hogy farkas – talán csak egyik testvére - hiszen a test eredeti tulajdonosa is ember volt. Kitárta az ajtót, és futásnak eredt. Sejtette, hogy a zajos zárfeltörés fel fogja kelteni a figyelmet, ezért nem ért rá. Éles berregés és sípolás, jelezte, hogy a reptéri biztonsági rendszer működésbe lépett. Anguta remélte, hogy nem zárják le miatta az egész épületet, de ha így lenne, sem igazán érdekelné a dolog. Élvezte a helyzetet. Egyszerűbb lett volna visszamászni a ketrecbe farkas alakban, de az bizonyosan nem járt volna ennyi izgalommal. Futó léptek zaját hallotta a háta mögül, de még elég messzire. Nem aggódott egyáltalán, hanem bevetette magát az egyetlen helyre, ahol sejtése szerint nem fogják kamerák tucatjai figyelni. A férfivécé pont megfelelt erre a célra, azért a biztonság kedvéért körbetekintett, de nem látott kamerákat. Beült az egyik fülkébe, pulcsiját levette, gyöngyöző homlokát megtörölte vele, és az egyik távolabbi fülke szellőzőjéhez dobta, ami fenn is akadt az elválasztó falon. Szinte tökéletes volt. Jobb kezén lévő bilincset egy roppantással szétzúzta, majd a padlón átlökte azt az eldobott pulóver fülkéjéhez.
Felvette saját alakját, lehúzta farmerját, és leült a vécé ülőkéjére. Léptek és halk suttogások zaja szűrődött ki a helyiség elől. Nyilván az akciót tervezik meg éppen. Kisugárzását egy hatvanéves farkas állapotára állította, pajzsát résnyire nyitotta, majd várt, hogy a biztonságiak rárúgják az ajtót. Szíve hevesen vert, rég volt, hogy átverhetett valakit, és jól eső érzéssel töltötte el, hogy ismét emberként cselekedhet. Egy ajtó vágódott ki, kopogó léptek zaja hallatszódott, majd nemsokára berúgták az első fülke ajtaját, majd a másodikat, a harmadikat, végül Anguta ajtaja is kivágódott, és egy kék egyenruhás bajszos fickó nézett vele farkasszemet. Kezében egy Beretta nyugodott, aminek a csövét Anguta fejére irányította, de pár pillanattal később, már le is engedte a fegyvert, és folytatták tovább a procedúrát, egészen az utolsó fülkéig. A jelenet alatt ijedt arckifejezést vágott, és egészen addig a fülkében maradt, amíg a biztonságiak nem jelezték, hogy jobb lenne, ha távozna. Anguta azért előtte még felavatta a vécét.
A reptér biztonsági emberei futólag kikérdezték, amikor távozni készült, de semmit nem hallott és semmit nem is látott, és ezt el is hitték neki. Tarkóját vakargatva, hagyta el a vécét, majd figyelte az intézkedő alkalmazottak munkáját, és leült a váróba, ahol türelmetlen, elégedetlen emberek hitetlenkedve panaszkodtak egymásnak az intézkedések miatt. Úgy látszik sikerült lezáratnia a helyet egy időre. Fekete, több számmal nagyobb pólója szerencsére nem sérült meg, és kék farmerja is sikeresen átvészelte a rohanását, de jobb lábán a cipő elszakadt. Sajnálta, ennek ellenére szélesen elmosolyodott. Kényelmesen hátradőlt a székben, majd ásított egyet. Igazán boldog volt, hogy újra ember lehetett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mallory N. Nash
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 822
◯ HSZ : 224
◯ IC REAG : 203

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Csüt. Márc. 05, 2015 12:04 am


A sorban állás türelmetlenségét tenyeremmel combomon való ütemes, halk dobolással igyekeztem elűzni. Nem igazán az én közegem volt ez a steril, túlzóan urbánus, modern környezet, amit a reptér a maga épületével képviselni hivatott. Hiába a hatalmas üveg ablakok és hatalmas belső terek, volt valami az egészben, ami kellemetlen érzést váltott ki belőlem egy idő után.
Elfogadtam és magam is használtam a modern vívmányokat, de ha választani lehetett, akkor azért inkább igyekeztem hagyományosabb módon megoldani a dolgaimat. Nos... ezúttal nem sok választási lehetőségem volt, el kell még viselnem egy darabig a krómos szürkeségét az épületnek, ha már rám bízta az ásatásvezető a csomag átvételét.
Azt hiszem, még mindig nem kedvel! Sőt, határozottan ellenérzéseket táplálhat irántam, bár akad olyan munkatárs, aki szerint ez alapbeállítottság a nőnél. Ez esetben csak sajnálni tudom, nem lehet kellemes ilyen negatívan leélni az életét. De most komolyan, gondolj bele, hogy...! - Sorra kerülök. Mondom a nevet - Kate Strauss - és az intézményt, átadom a megbízási papírt, ami feljogosít a repülővel érkezett küldemény átvételére. Állítólag egy porszívósdoboznyi méretű csomagról van szó, ezt mondom is a kiszolgáló személyzetnek, mikor kissé elveszik a beérkezett küldemények tengerében a pult mögötti, félig nyitott helyiség rejtekén, hátha gyorsabban beazonosítja a keresett papír téglatestet.
Közben a reptér további neszei is elérik farkasként az átlagnál igencsak élesebb érzékszervemet. Valahol egy gyerek sír, az anyja csitítgatja, az ellenőrök épp most fogtak valakit megfelelő papírok híján, amott pedig ráférne egy papír-zsebkendő arra a srácra, aki az orrát szívja szinte ritmikus időközönként.
Megvan a csomag, mosolyom eme hír hallatán máris őszintébb hálát tükröz. Csupán egy aláírás választ el a tényleges átvételtől, melyhez tollat ragadva hajolok a kiszolgáló pult fölé, mikor kis híján elsodornak a biztonságiak magukkal.
~ Mi a fene folyik itt...?! ~ Kapom fel pillantásomat sietősen rohanó lépteik után. Ajtót tépnek fel, szitokszó hallik. Annyit tudok kivenni az egész felfordulásból, hogy a lekapcsolt ürge meglépett a kihallgató szobából - ezt pedig megerősíti a pár perccel később az utasok és csomagokért sorban állók között járványként terjedő hír, mi szerint a repteret lezárják, határozatlan ideig senki nem hagyhatja azt el. Hát ez... fantasztikus!
Leereszkedő vállakkal fordulnék vissza a papiroshoz, hogy végre aláírjam, mikor megérzem a tompa energiákat.
Én magam sem mutatok többet évszázados erőmből, ha emberek közé megyek, épp csak annyira engedem le pajzsomat, hogy ne legyek vak a saját fajtámra, de energiáim ne mutassanak többet egy életerősebb kölyökénél.
Szóval energiák. Szőke kobakomat a férfimosdók irányába kapom, s kissé hunyorogva igyekszem bemérni a kisétáló farkas létformát. Nem lehet... És mégis! Hogy a franc esne beléd, te...! - Sietve rovom fel nevem a megadott vonalra, s csapom hónom alá az elmondottnál kisebb dobozt. (Még pont kényelmesen tudok vele sétálni, akkora.)
Mivel a repteret nem hagyhatom el én sem, így a várótér felé veszem az irányt, gyermeteg energiákkal tapogatva le azt, aki talán már maga is kiszúrt. Ha mázlim van, a sietség jobban lekötötte, s ahogy beljebb haladok a kényelmetlen székek és padok között, sem szúr ki magának.
~ Miért van olyan érzésem, hogy ez az egész felfordulás a te műved? ~ Üzenem neki gondolatban, játékosan csengő hangon a szavakat, szinte a semmiből. Közben tekintetemmel a teret pásztázom éééés... megvagy! Akármennyire is lehetne édes a viszontlátás, nem rohanok hozzá és vetődök nyakába, egyszerűen csak kivárok. Megvárom, míg ő maga jut el oda, hogy beazonosítsa az újdonsült külső mögött megbújó ismerőst.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anguta
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 821
◯ HSZ : 430
◯ IC REAG : 417

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Csüt. Márc. 05, 2015 4:08 am

Anguta a széken ücsörögve enyhe mosollyal hallgatta az elégedetlenkedő emberek panaszkodásait. Egy fikarcnyit sem sajnálta, amiért ilyen helyzetbe hozta őket. Problémájukat aprónak és kicsinyesnek találta. Egy ideig nem mehetnek el innen, na és? Egyesek képesek úgy viselkedni ilyenkor, mintha a világvége kopogott volna be hozzájuk. Fejben összeszámolgatta, hányan jöttek azzal az üres frázissal, hogy le fognak késni ezt meg azt, és közben próbálta kiszűrni a füllentőket. Nem volt túl egyszerű ilyen sok ember között megtalálni pontosan, hogy ki hazudik, de lényegében nem is igazán számított, amúgy is csak az időt akarta elcsapni a játékkal. Balra tőle, egy idős hölgy, vastag keretes szemüvegben egy fiatal férfinek magyarázta, hogy le fogják késni az unokája születésnapját. Szinte égette Anguta orrát a hazugság, ami belőle áradt, így inkább másfele kezdett el kutakodni, amikor furcsa érzés kerítette hatalmába. Egy farkas energiái jutottak el hozzá, de szinte azon nyomban amikor ezt felfogta, egy kedélyesen csendülő hang csattant fel elméjében. Ismerte a kisugárzás tulajdonosát, bár nem tudta, volna megmondani, hogy mikor érezte utoljára. Négyszáz, ötszáz éve? Szívének üteme felgyorsult, és lázas forgolódásba kezdett ültében, hogy megtalálja a nagyrészt elrejtett energiák forrását. Viszonylag hamar bemérte, és szélesen elvigyorodott, amikor megteremtette a szemkontaktust a nővel, akit századok óta nem látott, akiről feltételezte, hogy életben van, hiszen a kör nem izzott fel, jelezve halálhírét. Igaz, amíg a Távolban időzött, Nagojutnak is bőven lett volna ideje meghalni és feltámadni, és lehet, hogy így is volt. Idővel majd megkérdi tőle, de nyilván nem ez lesz évszázados távollétük után, a legelső téma, amit feldob.
- Nem, nem, dehogyis, semmi közöm hozzá – küldte vissza ártatlanul megjátszott hangszínnel telepatikusan a választ. Még csak farkas érzékek sem kellettek volna hozzá, hogy valaki kiszúrjon egy ilyen nyilvánvaló hazugságot. Anguta már abban a pillanatban felpattant, amikor elkezdte a távcsevegést testvérével, és lendületes léptekkel, a fiatallány testbe zárt nővére felé szaladt. Cipőjének már amúgy is mindegy volt, majd guberál valahol másikat, így nem törődött vele, ha esetleg tovább szakad. Futtában ragadta meg a lány derekát, és ha Nagojut nem ellenkezett, akkor megemelve őt, néhányszor megpörgette saját maga körül.
- Ezer éve nem láttalak tesókám – hazudta pörgetés közben, hiszen olyan régen még nem is ismerték egymást, sőt nem is éltek. Ezúttal nem telepátiát használt, mivel jólesett neki a száját zabáláson kívül másra is használnia, valamint talán a környezetük sem nézi így őket teljesen bolondnak. – Ó, ez mi? Nekem hoztad? – kérdezte felragyogó tekintettel, és mutatóujjával a lány hóna alatt szorongatott dobozra bökött. Szerette volna kikapni az ajándéknak vélt csomagot, de egy gondolat, ami beúszott tudatába megakadályozta őt ebben. Nem valószínű, hogy neki szánta volna, hiszen azt sem tudta, hogy jön, hacsak Mortimer a Toulouse-i protektor nem szólt ide mégis. A viszontlátás öröme még hevesen perzselt benne, és emiatt nem igazán akart úgy viselkedni, ahogy illett volna neki.
- Le kéne ülni valahová csevegni, ahol nincs ekkora tömeg. Javasolnám a férfivécét, de szerintem még mindig a felfordulást okozó tagot keresik odabent – szélesen vigyorgott, majd még hozzátette – de felőlem mehetünk nőibe is – rántott egyet a vállán, bár sejtette, hogy Nagojut tudd csendesebb helyet is, ahol zavartalanul beszélgethetnének, elvégre ő már párszor járhatott ezen a helyen korábban. Persze választhatnák a gondolati úton való társalgást is, de ekkora tömegben, egy ilyen lendületes egymásra találás után elég furán néznének ki, ha csak ülnének egymás mellett, és egy kukkot nem szólnának. Hát igen, ezt elcseszte, de nem tudta türtőztetni egyáltalán magát.
Annyi kérdése volt, hogy azt sem tudta melyiket tegye fel elsőnek, de talán a legcélravezetőbb, amit megkérdezhet, az a mostani személyével volt kapcsolatos.
- Amúgy mi a neved? – kérdezte tőle gondolatban. – Az enyém nyilván David lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mallory N. Nash
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 822
◯ HSZ : 224
◯ IC REAG : 203

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Hétf. Márc. 23, 2015 10:22 am

Kedvem lenne felnevetni ezen a könnyed füllentésen, mi szavaimra érkezik válaszul, de elég furán venné ki magát, lássuk be, ha egymagamban ácsorogva hirtelen felröhögnék indokolatlanul látszólag. Ez persze nem jelenti azt, hogy mentális üzenetem mögött ne húzódhatna meg nevetős él, ahogy csak annyit küldök felé játékos-megrovóan:
~ Angutaaa...! ~ Másnak jöjjön ezzel az ártatlan éllel hangjában, engem már lerángatott párszáz évvel ez előtt a falvédőről. Hihetetlen, hogy volt idő, mikor még én is bedőltem volna neki, ahogy sokan mások.
Közvetlensége meglep, holott én magam sem viselkedem különbül, mégsem igazán számoltam azzal, hogy a kis reptérfoglaló a sok morgó, dühös, ideges ember között gyermeteg lelkesedéssel szándékozik felkapni, kivívva ezzel néhány egyén mélyebb ellenszenvét, elvégre, ha nekik nyomoruk van, a világ se merjen mosolyogni! - Sosem bírtam igazán ezt a fajta hozzáállást, éppen ezért nem is igyekszem leplezni röpke kacajomat, ahogy könnyedén felkap, hiába tűnik úgy, neki is gyermeteg külsőt ajándékoztak az őrzők.
Ahogy letesz és rákérdez a dobozra, játékos mozdulattal húzódom el kissé tőle.
- Neem, ez nem a tiéd! A főnökömnek kell leadnom, akármilyen furán is hangozzék ez. Bár ahogy látom, rád férne egy-két cucc! - Mutatok a nevetségesen festő cipőkre, melyek esélyesen jobb napokat is megéltek már, mint az elmúlt időszak.
- Hol szállsz majd meg? - Érdeklődök egyúttal a számomra legfontosabbról, de úgy fest, ő nem közönség előtt intézné a beszélgetést, amit valahol meg is értek. Felszabadultabb a dolog, ha beavatatlan fül nincs a közelben.
A vécék említésére elhúzom számat kissé, orrnyergemen finom redők jelennek meg, mintha máris facsarná a mellékhelyiségek bűze azt.
- Iiinkább azt találnám ki, hogyan jussunk ki innét. Aztán esetleg eljöhetnél hozzánk, ott nyugodtan lehet beszélgetni. - Szélesedik ki mosolyom, de persze, kapásból jön is az ötlet:
- Mondjuk elájulhatnál, hogy hívjanak mentőt! - Nem, még véletlenül se én, ugyan. Kiszélesedő mosolyom cinkossága szinte kihívó, amolyan "Na mi lesz, bevállalod?" éllel érkezik a másik felé.
~ David, a kedvelt... ~ Mosolyodom el szavaira ~ Bár egyes vélemények szerint egyesítőt is, jelent, ami elég vicces, belegondolva, hogy te érkeztél utoljára. ~ Bizony, a többiek is mind itt vannak már, de erről valóban nem itt kellene beszélgetnünk, aláírom.
~ Amúgy meg Mallory. Így hívják a lányt, akinek a testét kaptam. ~ Én pedig az áldozata tiszteletéül megtartottam mindezt, így a beilleszkedés is könnyebben ment az Oxfordon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anguta
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 821
◯ HSZ : 430
◯ IC REAG : 417

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Hétf. Márc. 23, 2015 6:40 pm

Nem válaszolt semmit Nagojut feddőnek hatható megszólalására, hiszen érezte benne a csíntalan hanglejtést, de Anguta tekintete magáért beszélt. Vigyora szélesebb lett, és szemeiben komisz fény csillant. Nem akarta egyébként sem testvére előtt letagadni nagyon a dolgot, viszont egy kis füllentés sohasem árt. Főleg, olyan helyzetben, ahol amúgy sem tudná és nem is igazán akarná hihetőre varázsolni azt.
- Valahogy sejtettem – grimaszolt, miközben le nem vette tekintetét a lányról. – De mi a bajod a ruházatommal? Szerintem pont megfelel – kezdte őszintének tűnő képpel – egy ilyen alakhoz – halkította le hangját egy kissé. Persze saját maga is tudta, hogy hihetetlenül idétlenül fest, így előbb utóbb valóban kellene egy ruházat frissítés, viszont nem ez volt a legégetőbb problémája jelen pillanatban, hanem inkább az, amit a lány kérdezett tőle.
- Ez igen jó kérdés – tűnődött el egy ideig ajkait összepréselve és tanácstalan képet vágva. – Valószínűleg egy motelben, amíg rá nem jönnek, hogy nincs egy vasam sem, aztán meg megpróbálok egy másikat, és mikor már a hírem nagyon elterjed, addigra már talán lesz pénzem, hogy tényleg tudjak is fizetni – a terv megvolt, csak éppen kell keríteni néhány oklevél hamisítót, akik mindenféle előzetes összeg nélkül ellátják hamis papírokkal, hogy aztán kivehessen némi pénzt a bankszámlájáról.
Nagojut arcából ítélve nem szimpatizált a vécé nyújtotta privát élménnyel, bár valahol meg tudta érteni, igaz saját magát nem annyira zavarták a kellemetlen szagok, de nyilván jobb olyan helyen dumálni, ahol kényelmesen le lehet ülni és még förtelmes bűz sem veszi körbe őket.
- Kiüthetnénk a falat, és leléphetnénk – hajolt közelebb hozzá, suttogóra fogva szavait. – Szerintem járható megoldás lenne – vigyorodott el a végére, hiszen ő sem gondolta komolyan, hogy több kárt kéne okozni a reptéren, mint amennyit eddig már sikerült neki. A lány ötlete viszont ragyogónak tűnt, és Anguta szemeiben felcsillant a lehetőség nyújtotta, tömeges átverés gondolata, ami felettébb ígéretes szórakozásnak tűnt. – Benne vagyok – közölte hasonlóan cinkos mosollyal, mint amilyet Nagojut is használt -, de elő kell egy kicsit készülnöm – kacsintott rá pimasz mosollyal.
Mialatt fogaival erőteljesen ráharapott a nyelvére, gondolati síkra terelte a beszélgetést, ami jó, mert egyébként sem tudott volna most úgy társalogni, hogy ne fröcsögjön a vére mindenfelé, és nem szerette volna, Nagojut ruháit összemocskolni.
- Sajnos feltartóztatottak, pedig jöttem volna korábban is – arcán sajnálkozó érzelem jelent meg, amit teljesen komolyan is gondolt, már csak a fájdalom miatt is, amit el kellett viselnie folyamatosan, amíg az állatkertben raboskodott. – A kedveltről volt tudomásom, az egyesítőt viszont nem tudtam. Hiába még így vénséges koromra is tanulok valamit – közölte vidáman. Egyáltalán nem bánta, hogy nem tud mindent a világról, szeretett új ismereteket szerezni. – Szép név, egy bájos teremtménynek – mosolygott szelíden. – Amúgy készen állok, kezdhetjük – vigyorodott el, szorosra zárt ajkaival. – Ja, igen, tüdőrákom van – kacsintott egyet a lányra, majd összeszorított ajkakkal köhögni kezdett. Kezét a szájára tapasztotta, és egyre erősebben köhögött, belül közben már egy tócsányi vér gyülemlett fel fogai áldásos tevékenysége folytán. Remegő kezekkel kereste a háta mögötti székek egyikét, miközben ajkait már résnyire nyitotta és a vére lassan csapódni kezdett szerteszét. Elfordult a lánytól, hogy ne koszolja össze, majd egy nagyobb köhögő rohammal egybekötött fájdalmas zihálás közepette összerogytak térdei, és esését a padló állította meg. Bal kezével ügyetlenül támaszkodni próbált, miközben száját szélesre tárva, hagyta, hogy köhögéshullámok közepette folyjon és fröcsögjön a vére a padlóra. Igyekezett a föld felé fordulva krákogni, és már igen tisztességes kis vértócsa volt alatta, amikor falfehér arccal dülöngélni kezdett ültében, majd próbált segítségkérőn a lányra nézni, de fejét csak kicsit tudta elfordítani, aztán, mint egy marionett bábúnak, aminek elvágták a húrjait arccal a padlóba vágódott. Jó lett volna a vértócsába fejelni, de pozíciója miatt nem tudta ezt hihetőre megoldani, így csak a tiszta padlót volt képes arccsontjával megáldani. Nem nézett szét magán, de pólója valószínűleg csurom vér, ahogy állán és nyakán is érezte az egyre inkább elhűlő vörös nedvet. Hallotta a tömeg moraját, és szívében vidámság költözött. Úgy látszik hihetőre sikeredett a produkciója, már csak meg kellett tartania ájult állapotát. A nyelve már nem vérzett, így attól sem tartott, hogy esetleg egy óvatlan fulladásos köhögés ki fogja színlelt ájulásából zökkenteni. Anguta elvégezte a dolgát, a többi már testvérén múlik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mallory N. Nash
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 822
◯ HSZ : 224
◯ IC REAG : 203

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Pént. Ápr. 10, 2015 6:49 pm

- Egészen pontosan mit értesz ilyen alak alatt? Egy szakadt kis csavargót? - Húzom mosolyra ajkaimat, miként kedves testvérem agyát is kicsit, hisz látom, hogy bosszantja azért a ruházatára tett megjegyzésem, hiába adja a nemtörődömet a téma kapcsán.
Szavaira kissé hitetlenkedően szalad fel szép ívű szemöldököm a homlokomra. Én magam el nem tudnám képzelni az öröklétet úgy, hogy csak élek bele a világba... Létezik, hogy Anguta így töltötte volna mind az elmúlt hatszáz évet? Áh, kizárt! Talán csak ez a mostani test az, ami még újkeletű a számára. Ennek ellenére természetes, szinte már anyáskodó mozdulattal fogom közre képét és tekintek kék szemeimmel az övéibe.
- Vagy akár költözhetsz hozzánk is, amíg nem találsz mást. Sőt, felőlem akár maradhatsz is, elég nagy az a ház még egy embernek, ráadásul Sangilak leszármazottja nem fogad el lakbért. - Bár ezek után lehet, be fogja vezetni a gyakorlatba a dolgot. Nem mintha én nem ajánlottam volna fel, mikor beköltöztem!
A részleteket ugyanakkor esélyesen nem itt fogjuk megbeszélni, a meglépés ötletére felvetett lehetőségem pedig úgy fest, tetszetősnek bizonyult Anguta körében is, így rá bízva magam biccentettem aprót. Csinálja csak, ebben kettőnk közül úgyis ő az, aki mindig előbbre járt, én sok esetben inkább az voltam már anno is, aki saját magát lebuktatva nevette el a produkciót. De ezúttal nem fogom! A szabadságunk a tét. (Haha.)

~ Feltartóztattak? ~ Csendül hangom meglepetten elméjében, alkalmazkodva némaságához, hiszen elég bután venné ki magát, ha némaságra élő szóval felelnék. Kérdésem mellett eltörpül a többi dolog számomra, noha kétségtelenül kedves a bókja, mire ösztönösen söprök hátra fülem mögé pár keresetlen, szőke tincset félszegen egy odavetett "Köszi." keretében. Már épp fűzném is tovább gondolataink menetét, mikor közli, készem áll és... tüdőrák?
Atyaég!
Első megilletődöttségemben sikerül tökéletesen hoznom a leblokkolt hozzátartozót, ugyanis... hát nem szép ezt így bevallani, de izé. Tényleg leblokkolok. Mintha csak lassítva látnám az egész jelenetet, amibe Anguta vezet - ahogy kissé elfordul tőlem, s vére a fehér, tükörtiszta padlót szennyezi, miután összerogy a srác. Még a mellettünk olyan nagy hangon sopánkodó néni is előbb kapcsol, ő lesz az, aki kizökkent a "tévénéző" szerepből, emlékeztetve rá: innét rajtam áll vagy bukik a mutatvány, a Testvér ugyanis kísértetiesen jól hozza a szerepét.
- Úristen. Úristen! Engedjen oda! - Vágódok sietve térdre a másik farkas mellett, szinte félrelökve a segíteni igyekvő nőt. - David... - elhaló nyögésem kétségbeesett, ahogy remegő kézzel simítok hátára, majd a bámészkodó tömegbe kiáltom a klasszikust: Valaki hívjon már egy mentőt, a fenébe is!
Meglepetésemre egy középkorú pasas helyet kér, mondván, hogy mentős, mikor nem civilben flangál. Óbassz...
- Van autója? - Szegezem neki a kérdést, amivel úgy fest, sikerül kissé meglepnem és eltántorítanom tőle, hogy a hím segítségére akarjon olyan nagy elánnal sietni.
- Kisasszony engedjen oda...
- Az öcsémet kórházba kell vinni! Most! Van autója? - Fakadok ki, mint valami tőlem végletekig távol álló hisztérika. A pasasnak persze van kocsija, megnyugtatásul ezt közli is, cserébe én meg azt, hogy már nem az első alkalom, hogy eszméletét veszti a tesóm, így pontosan tudom, mi a teendő, nem kell hősködnie. Főleg, hogy csak sofőr abban a mentőben, nem orvos. Így akarjon nálam bevágódni bármelyik hím is, mint nősténynél.

Anguta a családi Volvo hátsó ülésére kerül, én magam az anyósülésre, s meg kell hagyni, valóban remekül vezet ember létére a pasas. Gyorsan és biztonságosan mégis, villogó ide vagy oda a kocsi tetején.
Ám még mielőtt elérzékenyülnénk, újabb meglepetésként kérem, húzódjon lejjebb kissé az út szélére. Vonakodva bár, de eleget tesz neki, mire köszönetképp én nemes egyszerűséggel leütöm a szerencsétlent.
- Bocsi... - Sziszegem felé, majd a két ülés között hátrafordulva a hirtelen csodaként felgyógyuló - haha - nagybeteg nyakába vetem magam, ebben a kitekert helyzetben ölelve meg. Pár néma pillanat, s csak elsuttogom, mire fel a szentimentalitás:
- Soha... soha ne legyen ez az egész kép valódi. - Ölelésemben érezheti szívverésem heves ritmusát, energiáim is az adrenalin-dús izgalmon túl valami finom riadalmat hordoznak magukban. Elengedem a Testvérem nyakát végül.
- Innét már csak két utcányira van a ház, gyalogolni fogunk. - Vezetem elő a dolgot és így is lesz. Csak előtte még a kesztyűtartóból elővadászott tollal, a szintén onnét szedett bevásárlói blokkra vésem bocsánatkérésemet a pasas felé, bízva benne, hogy nem küldi ránk a zsarukat, amiért kihasználtuk. Jobb fejnek tűnt annál...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anguta
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 821
◯ HSZ : 430
◯ IC REAG : 417

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Pént. Ápr. 10, 2015 9:23 pm

- Valahogy úgy – bólogatott egyetértően, közben azért úgy tett, mintha kissé durcás lenne testvére szavai miatt, de igazából nem bánta a megjegyzést. Saját maga is hasonló véleménnyel lett volna kinézetéről, bár így is tökéletesen el tudta képzelni mennyire hülyén festhet. Legalább már a pulcsija lekerült róla, ami azért javított valamelyest az összképen. Igaz emiatt eléggé fog fázni, de nem valószínű, hogy letöredezne a karja, hiszen annyira azért nincs hideg. Meglepte a felhúzott szemöldök a moteles előadásának végén, de nyilván Nagojut még sohasem bliccelt el semmit az életben. Talán fél a halál utáni büntetéstől, amit a szellemek szabnak ki rá, ha sok lesz lelkében a felhalmozott adóság. Nem érezte őt meghalni, de a százegy év alatt, amíg a Távolban lebzselt előfordulhat, hogy ő is a halálát lelte. Ez persze nem az a téma, amit pont most szeretett volna vele megbeszélni, de jó lett volna megnyugtatni, hogy valójában a szellemeknek a ki nem fizetett csekkek és felvett kölcsönök keveset számítanak. Legalábbis Angutát nem rótták meg a Gorrevot nevében felvett, és aztán vissza nem fizetett kölcsön miatt. Azt meg nem gondolta, hogy emiatt kellett volna meghalnia, mivel elég sok idő telt el a két esemény között.
- Jobb lenne, mint motelben megszállni az egyszer biztos – nézett a kék szemekbe, miközben a lány tenyere nem is igazán hagyott neki más lehetőséget, csak azt, hogy felé tekintsen. – Ha neked nem probléma – vonta meg a vállát. Nem igazán kellett győzködni, mivel az ingyen lakhatás etikai problémáira elég magasról tett. Nem kérdezett vissza, de kissé meglepte, hogy miért ad vajon ingyen szálást Nagojutnak Sangilak utóda, de nyilván a Legerősebb is abban a házban lakik.  Micsoda szerencse.
A lány felvetése, amúgy is rendkívüli jókedvét még inkább fokozta. Szerette a teltházas fellépéseket, amikor bűvészkedett, hiszen rengeteg embert lehet, akkor egyszerre átejteni, és ez most sem volt másképp. Igaz ezért nem kapott pénzt, viszont nem csinálhat mindig mindent csak a gázsiért. Valamit magasztosabb célokért is hajlandó megtenni, mint például, hogy évszázadok óta nem látott testvérével – testvéreivel – csendes, nyugodt körülmények között beszélgethessen.

- Ja – bólogatott kelletlenül. – Farkasbundába voltam zárva néhány évre – mosolyogta el magát keserűen, miközben gyűjtötte az elegendő vért a hiteles tüdőrák eljátszáshoz. Lesz bőven ideje majd otthon elmesélni a részleteket, most elég volt a lényeget röviden megfogalmaznia.
Belekezdett a „szórakoztatásba” és elismerően konstatálta Nagojut élethű döbbenetét. Talán ő sem tudta volna ennyire hitelesre megjátszania a dolgot, hiszen még Angutát is megtévesztette energiáinak zavaros forgatagával. Bár való igaz, neki nyilván több ideje volt saját testvérei előtt megjátszania magát, ha már a hívás első pillanatában megérkezett szülőföldjükre. Sebaj, majd Anguta is kitapasztalja, mennyit hisznek el neki, és mennyit nem. A közös lakásban pedig bőven lesz lehetősége kamuzni közben figyelni, hogy mennyire szúrják ki a többiek füllentéseit. Miután eljátszotta a szerepét simult arccal figyelt, közben jót derült magában alakításukon. Pillanatok alatt szerzett a lány járművet, valamint ami még pluszban jó volt, sofőrt is. A biztonságiak azért vetettek egy kósza pillantást rájuk, de mivel nem hasonlított egyikük sem a kihallgató szobából megszökött fickóra, némi feltartóztatás és rádiós egyeztetés után szabad utat engedtek nekik. A fickó cipelte Anguta testét, ami elég röhejes volt, de az álcát Nagojutnak meg kellett tartania, mivel törékeny testéből nem sok emelőerő látszódott. Persze Anguta sem volt túltáplálva, szóval, ha nem lett volna más lehetőség az is bevállalható lett volna. Miközben óvatosan a kocsi hátuljába tuszkolták képzeletében megjelent, ahogy a reptérre bezárt emberek, öröm és gratulációval teli tapsviharban törnek ki duójuk csodálatos alakításán, valamint kapna a mentősofőr is egy ráadás tapsot a remek beugrós szerepe miatt.

Úgy hitte elérkeztek a végállomásig, mivel Nagojut leállásra kérte a sofőrt. Anguta már fel is készült, hogy fájdalmasan köhögés közepette felnyögjön és eszméletéhez térjen, amikor tompa csattanás hallatszódott elölről.
- Mi a…? – küldte befejezetlen kérdését összeráncolt homlokkal testvére elméjébe, majd szemét résnyire nyitotta, hogy lássa mi történt. Döbbenetében azon nyomban felegyenesedett fekvéséből és tátott szájjal bámulta a remélhetőleg csak eszméletlen sofőrt. Beletelt néhány pillanatba, míg a nyakába ugró nővére energiáin, légzésén, és szapora szívverésén keresztül a mentős életjelei is eljutottak hozzá. Nem halt meg szerencsére. Közben tesója aggodalommal teli izgalmát is felfogta, persze nem igazán értette mire a felhajtás, de szavai megvilágították ezt számára.
- Nyugi – mondta kissé nevetve, bár érzelmei vegyesek voltak és némi rosszallás is belevegyült Nagojut váratlan tette miatt, de nem látott a fickón komoly sérülést, így hamar túltette magát a dolgon. – Tüdőrákom sohasem lesz – kuncogott fel vidám hangon.
- Oké – mondta majd kiszállt, és érdeklődve nézte a lányt, mit csinál, majd saját maga is odafirkantott egy elnézéskérés félét a papírra, de ez talán nem lesz elég, ezért néhány pillanatig szakavatott mozdulatokkal kereste a fickó tárcáját. Amikor megtalálta, iratait meglesve, megjegyezte a nevét, és lakcímét, valamint ahogy távolodni kezdtek a kocsitól, a jármú rendszámát is agyába véste. Majd kárpótolva lesz, meg egyébként is, ha már leütötték akár el is vehették volna a pénzét, de nem tették, szóval még szerencsésen meg is úszta a dolgot.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Szomb. Ápr. 11, 2015 11:44 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 528
◯ HSZ : 122
◯ IC REAG : 78
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : vak vagyok

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Kedd Nov. 03, 2015 11:05 am

three
generations




Annyira izgatott vagyok, mintha egy nyughatatlan kamasz lennék, nem pedig fél évezredet megélő idős farkas. Természetesen érthető okokból, hiszen több száz éve már annak, hogy elváltam egyetlen kölykömtől, és most már bármelyik pillanatban megérkezhet.
Minden munkámat félretoltam, amikor kicsiPhil hívása befutott, és izgatottan közölte, hogy Asami visszatér Japánból.
Briant kértem meg, hogy segítsen nekem valami normális öltözéket összeválogatni. Soha nem érdekelt a külsőm, az… hogy milyennek gondolnak mások a külsőségeim alapján, de a kölyköm tiszteletére szerettem volna szépen felöltözni. Hogy ez mennyire sikerült… nos, Brian ízlése talán annyira nem borzasztó.
- Biztos jó így? – Teszem fel sokadszor is ugyanazt a kérdést Philnek, miközben a terminál szélén ácsorgunk. Unokám kezét szorongatva kapom fel a fejem a hang irányába, amikor bejelentik Asami gépének az érkezését. Farkasom izgatottan ugrik fel, s fel-alá járkálva pásztázza végig energiáival a teret. Türelmes, öreg farkas… de most ő is izgatott. Nagyon kíváncsiak vagyunk mindketten a kölykünkre. Vajon mennyit változott? Milyen most? Olyan-e a hangja, a szaga… amire emlékszünk?
Asami nem tudja, hogy itt leszek én is kicsiPhillel. Meglepetésnek szánjuk, ami remélhetőleg jól fog elsülni. Bárcsak Kilaun is velünk tarthatott volna! Nem lehetek telhetetlen, bizonyára lesz még rá alkalom, hogy négy generáció találkozhasson. Ennél nagyobb öröm és boldogság nem is érhetne vénségemre. Visszakaptam Kilaunt és most visszakapom Asamit is. Egy Álmodó álmai valóra válnak.
- Ezek már a gép utasai? – Szólalok meg újra, amikor meghallom a hömpölygő tömeg közeledtét. A beszélgetések zűrzavarossá teszik a terminált. A szagok sokfélesége megzavarja az orromat, de pajzsomat leeresztve könnyedén ki tudom zárni tudatomból a nem hozzánk tartozó személyeket.
Elengedem kicsiPhil kezét, aki nem is olyan kicsi… hiszen jóval nagyobbra nőtt nálam, nekem viszont ettől függetlenül a kicsi unokám, akit nagyon megszerettem az elmúlt egy évben. Nagyon jó, kedves kölyök. Asami jól választott, amikor beharapta. Büszke vagyok rá, hogy ő is a vérvonalamat viszi tovább, és idővel ő is bölcsen fog élni a vérvonalunk adta lehetőségekkel.
A derekát átölelve bújok hozzá, farkasom pedig a farkasa mellé húzódik és a farkát csóválva nyalogatja meg a füle tövét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 38
◯ HSZ : 198
◯ IC REAG : 174
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Kedd Nov. 03, 2015 8:17 pm

Amikor megláttam a telefonom kijelzőjén Asami-san nevét, majd' kiugrottam a bőrömből, pedig csak azt hittem, hogy a szokásos, időről időre megejtett szokásos kis beszélgetésünk fog megint lezajlani, hogy beszámoljunk egymásnak arról, mi minden történt velünk mostanában - ha már elváltak az útjaink. Amikor azonban meghallottam a hírt, hogy végre, annyi év után ő is hazatér, nem sokon múlott, hogy ne sikkantsak bele a telefonba örömömben... Végül csak nem történt ilyesmi, ami vérfarkas fülnek elég kellemetlen lehetett, de ettől a perctől kezdve a farkasom is teljesen be volt zsongva, nyughatatlanul várva Teremtője hazatértét.
Miután elbúcsúztunk, első dolgom volt a nagyinak is beszámolni az örömhírről, mert igaz, időről időre azért találkoztunk, meg tanítgatott ő is engem, de nem akartam megvárni a következő találkozó időpontját. Sőt, nem is lettem volna képes rá...
...így aztán, amikor elérkezett a nagy nap, nem egyedül ácsorogtam a repülőtér csarnokában az érkező járatok listáját vizslatva, de Julia is velem volt. Nem tagadom, nem volt könnyű dolgom azzal, hogy titokban tartsam Asami-san előtt, nem egyszer csupán kis híja volt, hogy nem szóltam el magam, de csak sikerült! Alig vágom, hogy lássam az arcát, ha megtudja, hogy az ő Teremtője is itt van, egy vérvonal három generációja találkozik. Ami a falkánkban annyira nem különös, mondjuk Payne-ék vérvonalában, hisz a legtöbb fakír a "Wainwright-klán" tagja, de nálunk...? Szép teljesítmény, azt hiszem, én mindenesetre büszke vagyok rá.
- Biztos, nagyi! Akarom mondani, Julia... - javítottam ki magam sietve, de aztán ahogy ismét vetek rá egy pillantást, gyorsan közelebb lépek, hogy valami odaképzelt kis szöszt lesepergessek a ruhája ujjáról. Most már tökéletes!
- Ezek, ezek... - nyújtogattam a nyakam pipiskedés közben, hogy valamennyire átlássak az emberek közt, mert a bő 170 centiméteres magasságommal én se sok mindenkit nőttem le, attól függetlenül, hogy a nagyi és Asami-san is alacsonyabb, mint én.
- Igen, már ők azok! - súgom oda izgatottam, miközben én is átölelem, a farkasom pedig ha tudna, már dorombolna örömében a fültő-nyalogatásra, így azonban csak lelkesen csóválva élvezi a felmenője anyáskodó gesztusait.
- Már látom! Ott jön... - szöknek ki az izgatott szavak, és csak utána esik le, hogy hiába mondom, merre, Julia úgy sem látja... így aztán a kezét fordítom abba az irányba, ahonnan a Teremtőm közeledik, aztán pedig nyújtózkodva, integetve próbálok jelezni neki, hogy előbb észrevegyen minket a tömegben.
- Asami-san, konnichiwa! - köszöntöm lelkesen, majd amikor közelebb ér, Juliát elengedve egy mély meghajlással köszönöm, tiszteletemet kifejezve felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 383
◯ HSZ : 142
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Szer. Nov. 04, 2015 5:03 pm

Tegnap este Haru váratlanul visszatért a szentélyhez, és ezzel a legjobban engem lepett meg, mert a legkevésbé sem számítottam rá. Hiszen megváltozott. A hely, amikor odaérkeztem 10 éve lepukkadt volt, nem látogatott. Gondolatai messziről elértek hozzám, s elmémbe mélyesztették körmüket. Dühös volt és elszánt, és ez is látszódott rideg arcvonásain, amikor belépett a szent helyre... Én is hibás voltam, és nem is akartam mentesíteni magamat a felelősség alól, még ha a bátyám ezt is gondolta. Próbáltam őszintén, nyílt lapokkal játszani, de egyáltalán nem azt értem el, amit akartam. A kettőnk beszélgetése – amit csak jóindulattal lehet annak nevezni -  a szentélyben zajlott le, bár Harut az sem érdekelte.
A makacssága sokak által nem ismert tulajdonságai közé tartozott, de nekem volt már alkalmam megismerni, milyen is tud lenni, ha valamit a fejébe vesz. Ez nem tartozott éppen a pozitív jellemvonásai közé, és eddig is nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, most mégis megijesztett ez a kijelentése. A kettőnk között lezajló vitának végül semmiféle kimenete nem lett. Hajthatatlan volt, és hallani sem akart arról, hogy tovább elviselje a vér szerinti fia jelenlétét.
Nem való se alfának, se apának. Azt nem mondom, hogy testvérnek se, hiszen imádom pici korom óta és jó volt újra látni farkasként...de nincsenek szavak a dologra.
A kis csávó Shou- kunnal maradt a repülőn, mellette utazott, úgy fest nem igazán szimpatizált velem. Nem tudok rá idegenként gondolni. Róma se egy nap alatt épült. A gépről leszállva még megbeszéltük a férfivel, hogy vigye haza Anchorage-ba, aztán majd idővel meglátjuk mi lesz. Itt el is váltak az útjaink kis időre.
Soha, semmilyen erő nem vehet rá, hogy cserben hagyjam a családom. Előttük fejet hajtok, rájuk hallgatok. Kötődöm hozzájuk. A bátyám hiába ilyen, akkor is a családomat képezi.
A szagok keverednek, párosulnak az illatokkal, amik még nagyobb katyvaszt okoznak, de majd ki sakkozom melyik kihez tartozik. Két gurulós bőrönddel érkeztem meg, egyikben a ruháim, a másikban pedig szuvenír a falka tagjainak. Philip- kunt sem felejtettem el. Na meg drága teremtőmet sem. Ha már Alaskában van ő is. Terveztem, hogy felkeresem. Energiámmal felpásztáztam a terepet, Kölykömet keresve, de más is volt itt. Farkasom felkapta a fejét, füleit hegyezte, végül felpattant és eléggé izgatott lett.
Megláttam a Kölyköm intését is, kicsit szaporábbra vettem a lépteimet, előttem a sok ember és farkas tömeg hulláma. A szívem pedig erősebben kezdett dobogni. Amikor túljutottam végre mindenkin és láttam a rám várakozókat...hát azt hiszem még sosem örültem semminek ennyire. A Drága Teremtőm.
A lépteim is lassultak közben, a tekintetembe könnyek szöktek, vissza pillantottam a Kölykömre, aki pont akkor hajolt meg, elengedtem a cuccaimat és jómagam is meghajoltam. Nem csak Philnek, hanem kedves teremtőmnek is. A tisztelet oda vissza működik közöttünk.
- Tadaima. (Hazajöttem) - felegyenesedtem és a könnyeim végig folytak az arcomon, Anyámhoz léptem és ahogy voltam, úgy a nyakába "vetettem" magam. Magamba szívva illatát. Szükségem van rá, hogy öleljem és érzem, hogy szíve verése sugallja, ő is vágyott már a karjaimba. Arcom puha hajába temetem, így szívva magamba még egy kicsit annak mézédes illatát.  - Annyira örülök. - még mindig sírok, de ezek örömkönnyek. Ez a legszebb nap az elmúlt évek során. - Tadaima... - ismétlem el újra, még mindig ölelve Őt, majd lassan el is engedem. Gyönyörűnek látom és kedvem volna karjaimba ölelni őt az örökkévalóságig. Örömtelien fürkészem arcát, végül Philiphez is oda lépek és jól megölelem. - Csodálatosak vagytok.
Farkasom azt se tudja hogyan bújjon, hogyan és hol nyalja a Teremtőjét. Annyira lelkes, nagyon örül, majd a Kölykéhez is odaugrik, szó szerint és képen nyalja, majd ide oda ugrál körülötte, olykor pedig nekiszalad. Mindig visszatérve az Anyjához. Nagyon örül mindkettejüknek.
- Annyi de annyi mesélni valóm van Neked... - újra lépek Tiguaq elé, újra megölelem. - Meghívlak benneteket reggelire. Ugye ráérsz te is? - végül elengedem, Philre pillantok, majd eszembe jut. - Hoztam nektek ajándékot. De Phil - kun, te csak otthon kaphatod meg. - nézek rá szelíden a fiúra. Fiú? Már kész férfi. De nekem akkor is a gyermekem marad. Van erre felé egy reggeliző részleg, szóval a csomagjaimhoz lépek, nem maradhatnak itt, jönnek velünk. Hiszen meglepetések vannak bennük. - Kérlek, hoznád az egyiket? - pillantottam Philre szelíden, a másikat pedig én vittem, közben belekaroltam Tiguaqba, fejemet pedig az ő fejének döntöttem és haladhattunk is. ~ Milyen nevet használsz Tiguaq - sama? ~ érdeklődtem Teremtőm fejében. A termináltól úgy pár száz métert haladtunk egy elkerített helyig, ahol minden finomságot sütöttek és főztek, árulták. Az üres négyes asztalhoz vezettem a kis társaságom, majd elengedve a csomagot és a Teremtőmet kihúztam az egyik széket, hogy Anya leülhessen. Majd leültem mellé és eljutottam oda is, hogy letöröljem a könnyeimet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 528
◯ HSZ : 122
◯ IC REAG : 78
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : vak vagyok

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Vas. Nov. 22, 2015 1:33 pm

Nem válaszoltam, csak abba az irányba fordultam, amerre kicsiPhil vezetett. Századok… emberi ésszel felfoghatatlan, de még nekünk farkasoknak is sok idő ez ahhoz, hogy egy szerettünk távol legyen tőlünk. Még élénken él az emlékezetemben az egy évvel ezelőtti nagy egymásra találás Kilaunnal a botanikus kertben.
Most épp olyan megilletődötten állok itt, mint akkor. Asami Ayu az egyetlen kölyköm, s bár századokig nem volt a közelemben, a szeretetem mélysége mit sem változott, amit irányában érzek. Borzasztóan nehéz volt elengednem Őt, amikor farkasok közé vágyott, de saját rossz tapasztalataim és vágyaim miatt nem tarthattam magam mellett. Nem vehettem el tőle azt a lehetőséget, hogy olyan életet éljen, amilyet szeretne. Ha valakit igazán szeretünk, tiszta szívből… önzetlenül, akkor képesek vagyunk elengedni a kezét, ha elérkezett az ideje, és hagyni, hogy a saját útját járja.
Világtalan tekintetem bár nem szegeződhet Rá, de az érzelmek így is kiülnek szemeimbe, és arcomra egyaránt.
- Konnichiwa, Asami Ayu! – Döntöttem meg magam, használva a tradicionális köszönési formát, amit annak idején még Ő tanított meg nekem kislányként. Felegyenesedve tárom ki karjaimat, majd szeretettel magamhoz ölelem.
- Annyira sokat gondoltam Rád. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy a Szellemek megóvtak annyi időn át, és abban a kegyben részesítenek, hogy újra találkozhatunk. – Simítottam szeretetteljesen Kölyköm haját, magamba szívva ismerős-ismeretlen illatát. Sok idegen, új szagot hordoz magán, mégis lefejtve a héjakat… ott mélyen még mindig megvannak azok az illatjegyek, amiket olyan jól ismerek, és soha nem feledtem.
Farkasom szemből lép oda hozzá, megnyalogatva kölyke orrát, majd hátsó lábaira állva nehezedik egy pillanatra mellső mancsaival kölyke vállaira, és pofáját a fülei közti bunda borította kemény koponyacsontnak dögöli szeretettel.
Az ölelésből elhúzódva futnak végig az én arcomon is a sós könnycseppek, majd tenyeremet Asami arcához érintve húzom végig ujjaimat vonásain, hogy a magam módján „láthassam”, vajon mennyit változott azóta, hogy elváltak útjaink. Már nem azok a kislányos vonások jellemzik, sokkal inkább nő, mint gyermek… de még mindig ugyanolyan kedves az arca, mint amire emlékeztem.
Halkan felnevetve törlöm le ujjaimmal a könnyeket az arcáról, majd ujjaimat összefűzve az állam alatt lépek kicsit hátrébb, és adok teret kicsiPhilnek is, hogy üdvözölhessék egymást Teremtőjével, hiszen ma nem csak én kaptam vissza a Kölykömet, hanem ők is egymást.
- Persze, hogy ráérek! – Nevetek fel boldogan. – Az egész napom a tiétek. Annyi idő után úgy érzem lehetünk annyira önzőek, hogy ezt a napot kisajátítsuk magunknak az életedből, igaz Phil? – Érintem meg unokám kézfejét az ujjaimmal. Semmit nem terveztem a mai napra azon kívül, hogy Asamival és Philippel lehessek. A legfontosabb a család, és nekem Ők a családom.
- Nekem is rengeteg mesélnivalóm van, és alig várom, hogy mindent elmesélj, amiről úgy érzed, hogy meg szeretnéd osztani velem. – Szelídül kedves mosollyá a nevetésem.
Asamiba karolva, és Phil szabad kezét fogva indulok meg velük az ételszagot árasztó helyiség irányába. Nem fürkészem most a környezetünket energiáimmal. Hagyom, hogy ők vezessenek.
Az emberek számára furcsa, érthetetlen látványt nyújthatunk így hárman. Érezhetően körbeleng minket egy megfoghatatlan, mélységes kötelék, mégse tudják ennek mikéntjét hova tenni, még ha kicsiPhillel a hajszínünk miatt talán rokonoknak is gondolnának, Asami keleti vonásaival kilóg ebből a képből, látszólag.
~ Julia Kiluanként ismernek a Ti falkátokban is, és Anchorage-ban is. ~ Válaszolom a kérdésére, majd finoman felé fordítva a fejem, puszilok bele kellemesen fűszeres illatú tincseibe.
- Hosszú volt az út? Én még mindig nem tudtam megbarátkozni a repüléssel, bár belátom, hogy praktikus is tud lenni. – Érdeklődök, amint megérkeztünk a reptéri étkezőbe. Philipre és Asamira bízom az asztalunk kiválasztását, és a kabátomból kibújva le is ülök a hozzám közeleső székre.
Magam elé húzom az étlapot, de ahogy ujjaim végigsiklanak az elején, már tudom, hogy Braille-írással nem tüntették fel rajta a kínálatot. – Keresnél nekem valamilyen könnyed reggelinek való ételt? – Fordulok kérésemmel Philip felé, rábízva a választást. – Gyümölcs vagy zöldteát is néznél, kérlek? – Érintem meg finoman a kezét, majd újra Asami felé fordítom a figyelmem. ~ Kedves, jóra való kölyök. Örülök a választásodnak. Kedvelem Őt. ~ Utalok egyértelműen Philipre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 38
◯ HSZ : 198
◯ IC REAG : 174
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Szomb. Nov. 28, 2015 2:35 pm

Csak izgatottan toporgok egy helyben, amíg ki nem szúrom a Teremtőm törékeny alakját az érkező utasok között, majd a nagyinak is odasúgom, hogy közeledik és hogy merről várható, bár tekintve, hogy milyen idős és tapasztalt vérfarkas, valószínűleg néhány pillanaton belül ő maga is észrevenné.
Miután Asami-sannal bővült kis csapatunk, illemtudóan megvártam, hogy előbb hadd köszöntsék ők egymást - mellesleg olyan aranyosak, tisztára elérzékenyültem én is itt mellettük ácsorogva - s csak utána viszonoztam én is a Teremtőm ölelését, ahogy felém mozdult. A bókjára csak elmosolyodtam, tudom, hogy nem egészen így értette, de biztos csodásan mutatunk egymás mellett, a két répaszín hajú... Mellesleg mindkettőjük történeteit szívesen meghallgatom, még úgy is, hogy velem valószínűleg fele annyi említésre méltó dolog sem történt, mint velük, de attól még akad egy-két fontos... Egyébként meg szeretem hallgatni a nagyokat, ahogy az életükről beszélnek... furcsa elképzelni, hogy pár száz év múlva már velem is hasonló lesz a helyzet...
- Olyan jó, hogy végre újra itt vagy. - súgtam még az ölelés közepette meghatottan, miközben a farkasom is bújós kölyökként bújt a másikhoz, kifejezve örömét a viszontlátás miatt.
- Persze, igaz. - értek egyet bőszen a nagyival - Miután szóltál, hogy hazatérsz, szabadnapot vettem ki. Úgyhogy ha segíteni kell akár a pakolással, vagy takarítással, bármivel, én itt vagyok! - feleltem lelkesen, kissé túlhaladva a reggeli témakörén, amikor pedig meghallottam, hogy rám is vár valami meglepetés odahaza, egész elérzékenyültem - Oh... igazán nem kellett volna... Nekem már az is hatalmas ajándék, hogy hazatértél. - jött szívből, őszintén a válaszom.
A bőröndre pedig csak bólintottam, majd már nyúltam is érte. Sőt... hozom én akár mindkettőt, bár tudom, hogy nem olyan törékeny Tark létére, mint amilyennek az alkata mutatja, de hát na... lelkesedés a köbön, ha egy fél teherautónyi csomaggal érkezett volna, azokat is szívesen elvittem volna nekik a lakba, mind.
Csak követem Asami-sant a reggeliző helyig, majd amíg ő a nagyinak segít helyet foglalni, én a csomagokat pakolom le, hogy a többi vendég és a pincér számára se legyenek útban, majd az étlap után nyúlok, de ahogy meghallom Julia kérdését, válaszként csak megfogom a kezét, jelezve, hogy természetesen.
- Buggyantott tojás pirítóssal? Vagy inkább valami péksüteményt nézzek? Van croissant is, vajjal és mindenféle lekvárokkal... - intézem a nagyi felé a kérdésemet, magamnak már kinéztem egy angolos reggelit, teából pedig, hacsak a szimatom nem csal, inkább a gyümölcsteák ígérkeznek finomnak.
- Asami-san, neked sikerült választani? Mert akkor megyek, leadom a rendelés, meg idehozom, amint elkészült. Ti addig beszélgessetek csak. - ajánlom fel, majd ha megosztotta velem, mit kíván, akkor már iparkodom is, hogy intézzem. A hosszú úton biztosan megéhezett, a nagyit meg nem is tudom, reggelizett-e egyáltalán... én nem tudtam, annyira izgultam amiatt, hogy Asami-sant újra láthatom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 383
◯ HSZ : 142
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Szomb. Nov. 28, 2015 8:41 pm

Mindegyikünk örül a viszontlátásnak. Ez a rengeteg év... - Az Istenek ajándéka. Csodaszép. - suttogom bele a Teremtőm hajába, érzem a könnyeinek illatát. Ahogy "megnéz" magának csak mosolygok, ez az egy levakarhatatlan rólam. Örömkönnyek vannak rajtunk.
Téged soha senki és semmi nem pótol.
Az fiú ölelésében szinte elveszem, apró testem ki se látszik. De ez nem szokott problémát jelenteni számomra.
Soha nem érdekelt a törpe mivoltom.
Érzékeny mint mindig, csak mosolygok szavait hallva. Én is örülök és soha többé nem megyek el ilyen hosszú időre. Mindketten ráérnek, ami nagyon boldoggá tesz, hiszen együtt van a családom, amit már régóta nagyon szerettem volna. Philipre pillantok szavait hallva a segítséggel kapcsán. Valahogy meg is lep a dolog, meg nem is, ismerem a kölyköt annyira, hogy tudjam, a tűzbe menne értem. Mondjuk ez fordítva is igaz. Meg Tiguaq felé is ugyan ez. Tűzbe mennék érte. Bármikor. Bárhol.
Bár ha hazaérkeztünk a pakolás és a tervezett dolgok elmaradnak, szeretnék a fiúval pár dolgot megosztani.
- Rendben, majd rendelkezem veled, köszönöm.
Az ajándék résznél elmosolyodtam drága Kölyköm szavaira.  - Az hogy hazatértem csak egy része az egésznek. - magyaráztam, okítottam, jó szokásomhoz  híven. Bár igaza van, ez is gyönyörű ajándék.
Nagyon lelkes mint mindig, annyira imádom. Semmit sem változott, de ez nem is probléma. Senki sem rontotta el.
~ Julia Kiluan. Gyönyörű nevet választottál. ~ szelíd tekintettel pislogok rá a finom puszija után. - A repülés nem nekünk való. - nevettem el magam, hiszen mi farkasok a földön rohanjunk. - Nagyon hosszú volt és alig vártam már hogy a talajt taposhassam. Rég óta várakoztatok? - érdeklődtem, hiszen ha igen, akkor bocsánatkéréssel tartozom irányukba a kis késés miatt. Amíg Philip - kun elrendezi a bőröndöket, addig én Julia- samának segítek, kabátját segítem letenni, hogy helyet tudjon foglalni. Majd magam is leülök.  
~ Köszönöm. Büszke is vagyok rá. ~ pillantok a fiúra, ahogy sorolni kezdi a reggelinek való dolgokat, majd elmosolyodok szelíden. Ugyan nem néztem meg az étlapot, de a múltkori itt tartózkodásomnál még volt az áruból. Remélem most is lesz, mert isteni finom.
- Lekváros rácsos péksütit szeretnék. - válaszolok teremtőm válasza után. Phil - kunra vetem örömteli pillantásomat, na meg a mosolyomat is, majd figyelem a távolodó alakját, ahogy megy leadni a rendelésünket.  - Mióta tartózkodsz Alaskában? - érdeklődöm Julia kezét megfogva szeliden, majd eszembe jut a meglepetésem is. - Oh, tényleg. - el is fordulok tőle egy pillanatra, hogy előszedjem a kis ajándékát. Becsomagoltam szépen. Megfogom újra a kezét és átnyújtom neki a csöpp kincset. Ha kicsomagolja ugyan hideg a kis szobor. DE! Mindkét mancsa a levegőben van, jelentése pedig, hogy védelmezi az otthonunkat. - Emlékszel még a Maneki Neko történetére? Elhoztam Neked. - épp akkora hogy elfér a tenyerében. Nagyon régi darab, idősebb még nálam is. Akkoriban a nagyapámmal volt egyidős. Hogy miért hoztam el neki? A legelső találkozásunk nagy jelképe.

/  /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Szomb. Ápr. 09, 2016 4:45 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 309
◯ HSZ : 256
◯ IC REAG : 200
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Szomb. Ápr. 30, 2016 10:16 pm

Lucas & Mike


Már tűkön ültem, hogy végre érjünk oda. Kilenc órás repülőút.. azért nem semmi. És annyira fel voltam pörögve, hogy még csak aludni sem tudtam, hogy legalább gyorsabban elszálljon az idő. A hostess lányok kedvesek voltak, a mellettem ülő hapsival ellentétben, így még csak beszélgetni sem tudtam, csak akkor, amikor az utaskísérők éppen felém jártak. Borzalmas. Még jó, hogy hoztam könyvet! Volt néha, hogy egy-egy sort újra kellett olvassak, mert messze jártak a gondolataim. Jó néhány kilométernyivel előrébb.
Szinte fellélegeztem, amikor utolértük azokat a bizonyos gondolatokat és a hangszóróban megszólalt a pilóta hangja, hogy üljünk vissza a helyünkre és kössük be az öveket, mert hamarosan megkezdjük a leszállást. Hála égnek! Lekeveredni a gépről is viszonylag hamar sikerült és volt olyan mázlim, hogy a csomagjaim is egészen hamar a kifutóra kerültek, így amint felkapkodtam őket, már száguldottam is kifelé.
Tudnak az érkezésemről, legalábbis Lucas mindenképpen, aztán a többieket nem tudom, legfeljebb akkor megtudják, amikor összefutunk a folyosón. Hát baromi kíváncsi vagyok. A helyre, az új falkatagokra, meg arra a  falka bizonyos másik felére, akik miatt idejött a bagázs egyik része Chicago-ból. De mindent majd szépen sorjában, most a legfontosabb, hogy Lucast megleljem és magunk mögött hagyjuk a repteret. A többi ráér később.
Energiái után tapogatóztam, aztán ha a váróteremben nem találtam, a parkoló felé vettem az irányt, egy biztos, így, vagy úgy, de megtaláltam. Akkor viszont annak rendje és módja szerint köszöntöttem, ahogyan régen is csináltuk; egyik kezemet nyújtottam felé, alkarjára fogva, hogy közelebb húzzam és meglapogassam a hátát.
- Atyavilág! Komolyan mondom, te az évek előrehaladtával nem ráncosodsz, hanem egyre simább lesz a pofid - vigyorogtam rá a magam módján, ahhoz viszont nem kellett agytrösztnek lennem, hogy kiszagoljam a savanyúságát. Érthető volt, csak valamiért nem számítottam arra, hogy ennyire rossz a helyzet. - Örülök, hogy látlak végre - szelídült a mosolyom egy kedves formára. - És kössz, hogy kiugrottál értem - nem lett volna semmi gond, ha taxit kell fognom, de így lényegesen egyszerűbb. Ha megvan a kocsi is, akkor bedobálom az egy szem nagyobb bőröndömet és a sporttáskámat, aztán huppanok az anyósülésre és indulhatunk is.
- Borzasztó hosszú volt a repülőút, képzeld, bár így lényegesen rövidebb volt a táv, mintha autóval jöttem volna, de így is tűkön ültem, hogy végre ideérjünk - kezdtem bele a dumálásba, amint elindult az autó. Szívem szerint egyből kérdeztem volna, hogyan viseli a helyzetet, de hát egyrészt látszott rajta, másrészről meg nem akartam egyből lerohanni és a kellemetlen témába trappolni. Bár ismer, bizonyára látja rajtam, hogy visszafogom a kíváncsiságomat, de ami késik, nem múlik. - És azok a szendvicsek, amiket a gépen adnak! Inkább ne kóstold meg őket, legfeljebb a sima vajkrémeset, a többi borzalmas. És akkor a sütiket még nem is említettem... - teljesen lényegtelen téma, szerintem mindketten tudjuk, de mivel sejtem, hogy ő nem fog túl sokat beszélni, ezért valakinek vállalnia kell a dolgot, mert kussban végigülni az utat a hotelig.. na azt nem fogom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Flynn
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 293
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 241



Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Szer. Május 04, 2016 12:57 am



Mike & Lucas


Nem voltam nyerő állapotban, az egyszer biztos, de menni tudtam, a fizikai sérüléseim nagy része nem farkastól való volt, a mellkasom szorított a leginkább, de ez nem akadályozott a vezetésben. Mondták ugyan, hogy kimegy érte más, de csak a fejem csóváltam, mert hagy ne… Ha már Lio eltűnt megint ki tudja, hol, legalább őt hagy szedjem már össze. Tudom én, hogy a hangulatom egészen lelombozó, de ő pont nem az, aki az ilyesmi miatt húzgálná a szájét, mert sokkal jobban ismer annál, minthogy betudja valami kínos férfihisztinek, túldramatizálásnak. Kapja be, aki szerint túlreagálok, szerintem pont nem, mégiscsak az egyetlen húgom volt. Túlélte a tüzet, amit okoztam, ezt is túl kellett volna élje.
Ezúttal fel volt húzva a pajzsom, senkinek nem volt szüksége a negatív energiáimra, még nekem magamnak se lett volna, így nehezebb volt kiszúrnia, de mivel a bejárat előtt álltam meg, az autó oldalának dőlve várva rá, aligha hiszem, hogy el lehetett volna téveszteni. Hasonlóképp meglapogattam a hátát, s egy csöppet utáltam magam azért, hogy nem vagyok képes méltóképpen köszönteni, de most tényleg nem ment.
- Valakinek visszafelé is kell fejlődnie, nemde?
Vigyorogni ugyan nem tudtam, de azért inkább visszafordítottam a hallottakat, mintsem magamra vegyem, mert egyébként is már rég megszoktam, hogy simán kölyöknek lehetne nézni a fizimiskám miatt.
- Én is, és bocs, ha ez most épp nem így tűnik.
Talán, ha majd visszajöttem, tudjuk majd orvosolni ezt az elfuserált hangulatú találkozást, legalábbis a részemről, neki a jelek szerint kiváló a kedve.
- Nincs mit, a vezetés legalább kikapcsol.
Már amennyire, de nem is ez a lényeg, közben tervezgethettem az utat, és míg vártam, beugrottam megvenni a repülőjegyeket. Fogalmam sincs, meddig fog tartani, de határozottan nem is érdekelt most ez, jelenleg az önzőséget választottam, legalább pár hétig, ha nem bocsánatos bűn, őszintén, arra is teszek.
- Kiszedheted a tűket a hátsódból, itt vagy.
Állapítom meg magától értetődően, tudom én, milyen hosszú ez a táv, én is megtettem már egy ízben, azóta viszont ki sem lehetett robbantani Fairbanksből, és azt hittem, soha nem is fog eljönni az a nap, hogy anélkül mennék el, hogy a falka is útra kelne. Hatalmasat tévedtem.
- Azt esetleg nem sikerült megtudnod, milyen színű a legcsinosabb stewardess bugyija? Kérdezhetsz, nem fogom leharapni a fejed.
Nem is tudnám, bakker. Nem tudom, mennyire érezzem magam szánalmasan, hogy jóval idősebb nálam, mégis én vagyok béta. Talán most ő lenne, ha itt lett volna, nem tudhatjuk. Mindenesetre indultunk is, mert az időt húzni még mindig nem szerettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 309
◯ HSZ : 256
◯ IC REAG : 200
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Szer. Május 04, 2016 1:59 pm

Ugyan nem éreztem az energiáit, de mivel a váróban nem leltem, ezért kifelé indultam és akkor sem estem volna kétségbe, ha ott sem sikerül kiszúrnom, hiszen a modern vívmányok korában élünk, csak két-három gombnyomás lenne a telefonomon kideríteni. De mivel kiszúrom, alig teszem ki a lábam az ajtón, így szükség sincsen a ketyerére.
- Adhatnál kicsit kölcsön azokból a piszok jó génekből - nevettem könnyedén. No nem mintha panaszkodnék a fejemre, de amíg ő tizennyolcnak néz ki, addig én harmincnyolcnak, pedig valós éveinket tekintve nincsen túl sok közöttünk. Mondjuk amennyire előny, annyira hátrány is tud lenni az ilyesmi, szóval egy rossz szavam sem lehet.
- Rá se ránts, nem kell magyarázkodnod - legyintettem könnyedén, bár ez közel sem azt jelenti, hogy félvállról veszem ezt az egészet. Totál érthető, hogy megviselték a történtek, ahhoz képest még egészen jól viseli, hiszen kijött értem és nem gubózott be a szobájába. - Majd később megünnepeljük a dolgokat - hagytam annyiban ezt az egészet, próbálva egyelőre kikerülni a dolgot, mert amíg ő nem hozakodik elő vele, én tuti nem fogom kikényszeríteni belőle. Majd ha készen áll, elmondja, nem az erőszakosságomról vagyok híres ilyen téren.
- Ennek örülök, bár nem tudom, mennyire segít, ha pofázok melletted, de mivel a gépen senkihez sem tudtam kb szólni, ezért muszáj jártatnom a lepénylesőmet - semmi gond nem volt a beszélőkémmel ez előtt se, szóval ez nem lesz újdonság számára, legfeljebb azt mondja, fogjam be, akkor talán abbahagyom. Talán.
- Azokat már kivettem, amik az ideérkezés miatt voltak benne, de hát tudod, hogy megy ez, ha új helyre érkezik az ember fia - vontam meg a vállam. Szeretném minél előbb felmérni a terepet és nem azért, mert annyira érdekelne Alaszka növényvilága, sokkal inkább az állatok élnek, azok közül is az a speciális fajta, ami olykor kettő, olykor négy lábon jár és házakban lakik. - Hallottam, hogy igencsak tetemes méretűre duzzadt a falka, szóval időbe fog telni, mire mindenkit megnézek magamnak - fűztem tovább kicsit a fonalat, megmagyarázva azt is, miféle tűk vannak még a hátsómban.
- Naaa, Lucas, hát miket gondolsz te rólam? - néztem rá egy grimaszt vágva, de hangom továbbra is nevetős volt. Szó se róla, nem vetettem meg a csinos nőket, de azért olyan nagy nőcsábásznak sem tartom magamat. - Amúgy meg tudod te, milyen kicsik a repülőn a mosdók? Tiszta kényelmetlen - forgattam meg a szememet, röviden nevetve és csóválva meg a fejemet.
- Oké, hát akkor lássuk. Mit kell tudni az itteni helyzetről? Valami kiemelkedően fontos információ? Főként a hegylakókra lennék kíváncsi, van-e valami, amit érdemes elöljáróban tudnom - először talán a dolog „kellemesebb” része, de mivel mondta, hogy kérdezzek, hát megteszem. - És nem utolsó sorban az is érdekelne, hogy vagy - fordítottam felé a fejemet, ezúttal már nem csak a vonásaim, de a hangom is komolyságról árulkodott, sehol sem volt az előbbi vicces pofa. Tényleg érdekelt, mi van vele és nem csak az illemkört szerettem volna lefutni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Flynn
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 293
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 241



Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Szomb. Május 07, 2016 4:48 pm

- Mintha te olyan vénnek tűnnél.
Nyilván nem annyira babaképű, mint én, de szerény véleményem szerint ezzel ő csak jobban járt, én kellőképpen sokat szívtam már miatta, és sokszor jól jönne, ha ennél azért komolyabb fizimiskával áldott volna meg az ég. Mindenesetre ezen kár fájjon a fejem, úgysem leszek egy-kettőre vénebb küllem tekintetében. Megszoktam már.
- Még jó, nem is tenném.
A magyarázkodás nem kenyerem, és a jelenlegi pozíciómat tekintve maximum Castornak lennék hajlandó magyarázni a bizonyítványomat, de nem szokásom szarba tenyerelni, szóval ilyesmire nem került sor még egyáltalán, és bízom benne, hogy ez így is fog maradni.
- Jah, később.
Mert hogy jelenleg semmi kedvem nem volt ünnepelni, az halál biztos, de majd idővel koccintunk az érkezésére, ennyit igazán meg tudok tenni még jelen állapotomban is, a többit meglátjuk.
- Látom a pofázási kényszered mit sem változott, de nem gáz, legalább ellensúlyozod a hallgatásomat, szóval csak nyugodtan.
Az egyébként tetszik, hogy a szavai mögül azt érzem, egyből a mélyvízbe is ugrana, helyes, Bétaként különösen díjazom a hozzáállást, barátként meg most sem csalódok benne, mint ahogy eddig sem tettem igazából soha.
- Szép számmal vagyunk, ez biztos, a hegyiek érdekesebbek, a hotelben úgyis hamarabb kiismered majd az új arcokat, vannak az elmúlt években csatlakozottak is szép számmal.
Felsorolni most nem fogom, a hotelben majd megmutatok neki mindent, hagy legyen képben, a frissebb beosztásokban már szerepel is, eszemben sincs hagyni, hogy ellustuljon itt nekem, egyébként is két lyukat kell jelenleg betömni, az általam hagyottat csak átmenetileg, de a Leahét…
- Tudom, de nem azért, mer bármit is kezdtem volna bennük nővel.
Pusztán ültem már repülőn, ő aztán pláne tudja, hogy szokásom a nadrágomban tartani azt, ami odavaló, mert egyszerűen a nők elveszik az ember eszét, és csökken a teljesítményünk azáltal, hogy gyakrabban gondolunk egy-egy formás hátsóra. Én azóta határozottan így érzem magam, mióta DC felbukkant.
- Melyik részéről? A csatlakozás körülményeire gondolsz, a hegyi társaságra, a Vörös Holdra? Arra, hogy Duncan pajti omega, vaaaagy… mire? Kitalálom, mindenre...
Elmondom én, ha kell szó se róla, mert hát valljuk be, van mit mesélnem, de úgy tűnik, egyelőre a falka másik fele kerül előtérbe.
- Nos, alapvetően baj az nincs, bár az azért érezhető, hogy sokan nem békéltek meg a csatlakozással, ami, ha engem kérdezel, nem meglepő, lévén nem volt igazából választásuk, az egykori Atanerkjük döntött, aki a jelenlegi Ikkumánk, azaz Darren Northlake. Érdemes rá figyelni, amilyen jó arc az esetek nagy részében, akkora szart is tud kavarni. Sok a kihasználatlan tag köztük, kellene ilyen téren kezdeni velük valamit, mert a láblógatást nem igazán bírtam sosem, a céltalanságot sem.
Azt hiszem, ezzel ő is így van, szóval túlzottan nem ragozom, érteni fogja, mi a kínom ezzel az egésszel.
- Szarul, kösz kérdésedet. Le fogok lépni holnap egy kis időre, hogy megpróbáljam rendbe szedni magam. És DC a városban van.
Nem sokaknak beszéltem az egy szem nőről, akibe életem során belehabarodtam, de ő tudott róla, mint ahogy a fiamról is, akit a falkától elkülönítve neveltem fel, mert nem akartam, hogy idejekorán a világunkba kerüljön.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 309
◯ HSZ : 256
◯ IC REAG : 200
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Hétf. Május 09, 2016 7:33 pm

- Oké, igazad van, bár ha én simára borotválom a képem, tőlem akkor sem kérik el a személyit a boltban - fűztem még hozzá szélesen vigyorogva, mert habár eddig még nem álltunk úgy a boltban, vagy pult előtt, hogy erre példa lett volna - lévén nem igazán piáltunk „odaát” -, de simán el tudom képzelni a dolgot. Mindenesetre nem rugóztam tovább a témán, felesleges, vannak sokkal fontosabb dolgok is, amit illene megbeszélnünk, úgyhogy nyergeltem is tovább.
- Akkor ez megbeszélve! - zártam le ezt is ennyivel. Tudja jól, hogy nem fogom kikényszeríteni belőle a dolgokat, ezt a témát tekintve legalábbis semmiképpen sem, majd elmondja, ha szeretné. A későbbre pedig bólintottam, szintén olyan ez is, amit nem fogok sem siettetni, sem erőltetni és valószínűleg abba sem fogok belehalni, ha egyáltalán nem is koccintunk. Számomra most sokkal fontosabb, hogy segítsek neki, falkaszinten és minden más egyéb szinten egyaránt. Nem véletlenül vagyok Vezető Testőr és nem véletlenül tartom magamat a barátjának.
- Jól látod - értettem egyet a szájjártatásommal kapcsolatban. Már a nyelvem hegyén volt a megszólalás, hogy majd abbahagyom a pofázást, ha a föld alá kerülök, de hála égnek az utolsó pillanatban még sikerült ráharapjak a nyelvemre. Nem lett volna túl előnyös egy ilyen megszólalás. - Most nem kell kussban maradni, most lehet pofázni, azt meg tudom, hogy te elviseled, szóval nem fogom vissza magam - még mázli, hogy nem csap le, amiért túl sokat jártatom a számat! Elég szívás lenne. Most meg különösen, mert akkor nem tudnám ellensúlyozni a hallgatását és ülhetnénk csendben végig az utat.
- A hotelben lévő új arcokat is lecsekkolom majd magamnak, de igen, elsősorban a hegyen élők érdekelnének - nem árt kicsit kiismernem magamat a tagok között, azt hiszem, úgyhogy tuti, hogy az elkövetkezendő napokban meg is ejtem majd a kis kirándulásomat. Abszolúte tettre kész vagyok!
- Tudom, tudom - forgattam meg a szemem, de a képemen ülő széles vigyor továbbra is elvett mindenféle bántó élt a szavaimból, gesztusaimból. Én sem voltam egy nagy szoknyavadász, szimplán csak szeretem kihasználni az adódó helyzeteket, de azt meg tudom, hogy ő még ennyire sem ficánka, nem is meglepő hát, hogy rendeltetésszerűen használta a repülő mosdóját.
- Nem is tudtam, hogy képes vagy gondolatot olvasni - nevettem fel röviden, mert eltalálta, mindenre kíváncsi voltam. - Mondjuk így ebben a szép sorban tökéletes is lesz - adtam végül értelmes választ a kérdésére. Való igaz, elsődlegesen a hegylakók érdekelnének, aztán majd jöhet szépen lassan a többi is. Az meg, hogy Duncan drága omega lett… Remélem minél hamarabb lesz lehetőségem megvalósítani a régóta tervezett seggbe rúgását.
- Hogy kicsoda? - szakítom félbe, amint elhangzik a kérdés. - Darren Northlake? - ismétlem meg a nevet is azért, tuti, ami tuti, merthogy nem akarok hinni a fülemnek. Létezik, hogy ilyen kicsi a világ? Beszarok. - Hát ezt nem hallom akkora örömmel, mint azt, hogy itt eszi a fene - húztam el a számat a tényre, hogy a jófejsége mellett bizony szarkeverő is lett a drága. Azt viszont majd tőle érdeklődöm meg, hogy mégis miféle finomságokat szokott kutyulni a falka számára.
- Akkor itt az ideje, hogy felrugdossuk kicsit őket - csaptam össze a tenyereimet, hozzácsapva ezt is az elvégzendő feladatok listájához. Nyilván nem én fogom megváltani a világot, de ha már egy-két punnyadó tagot sikerül kicsit felrázni, már boldog leszek. - Nem vagy vele egyedül, én sem igazán díjazom a láblógatást, meg a céltalan tengést-lengést - értettem egyet számat húzva Lucas-szal és nagyon is jól értem, mi a bibi.
- Duncant észhez térítette, hogy a falka seggébe került, vagy kellemes neki odalent? - érdeklődtem tovább olyan dolgok iránt, amikre azért kíváncsi voltam. Többek között például arra, Duncan mennyire elégedett a jelenlegi posztjával. Kétlem, hogy annyira repesne a boldogságtól, amúgy sem egy repdesős fajta. Kivéve, amikor mások hajigálják. So sad.
- Merrefelé mész? - cseppet sem hökkenek meg azon, vagy akadok ki, hogy itt hagyja egy kis időre a helyet, a falkát, a mindent, mert szerintem egyáltalán nem meglepő a dolog. Az én részemről teljesen érthető, nem véletlenül nem értetlenkedek, hanem inkább arról kérdezem, van-e már úti célja.
- Hogy micsoda? - na ezt az információt hallva viszont már kénytelen vagyok eltátani a számat. Derékból fordulok felé, hogy jobban lássam az arcát. - Mi történt? Hogy került ide? Miért jött? És milyen hatással volt, van rád? - buknak elő belőlem a kérdések. - Mindent tudni szeretnék - kicsit olyan pletykás vénasszonynak érzem most magam jelenleg, de most mit szépítsek rajta? Rohadt kíváncsi vagyok, főleg abból kifolyólag, hogy miféle múlttal rendelkeznek ők ketten.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Flynn
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 293
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 241



Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Kedd Május 17, 2016 10:57 pm

- Nos, ezzel kapcsolatosan nem kötnék fogadásokat. Fogalmam sincs, mi van mostanában velem, de sokkal idegesebb vagyok, mint szoktam lenni, sőt, mint valaha voltam. Minden szarságra bepöccenek.
Vallom be töredelmesen, noha ezt még nem vitattam meg senkivel. Ráfoghatnám Leah halálára, de szerintem annak ehhez a világon semmi köze sincs. Azért remélem, ennek fényében átgondolja a nekem lehet pofázni dolgot, mert elviselem. Jelenleg még igen, de közel sem tudom, meddig lesz még így, vagy éppen milyen totálisan lényegtelen, apró dologra szakad el a cérnám, és akadok ki. Nem is nagyon akarom megtudni, épp elég nekem, hogy a dögöm fényévekkel könnyebben kúszik az érzéseim közé, s ami azt illeti, többet is vágyom kiengedni, mint eddig valaha.
- Ja, hát van az úgy, hogy túl jól ismerünk valakit.
Lassan be kell ismernem, hogy annyira nem vagyok antiszoc, mert Leah mellett Nora és Mike is igencsak képben vannak velem kapcsolatban, DC az más kérdés, ő korábban jól ismert, ahhoz képest sokat változtam, és nem feltétlenül a jó irányba, bár azt kell mondjam, ez sajnos rá is igaz.
- Igen. Gondolom, azért volt pofád félbeszakítani, mert ismered. Túl kicsi a világ.
Rándul meg a szám széle, és nem tudom, mi a francért vagyok már pusztán attól is idegesebb, hogy Darrenről van szó. Elvégre bírom a fejét, noha tegyük hozzá, a fejfájást is csinos mennyiségben szállította az utóbbi időben.
- Én sem hallom éppenséggel örömmel.
Vagy élem át, részletkérdést. Ha valami nem a kenyerem, az a büntetések kiosztása, mégis sajnos mostanság elég sűrűn be kellett vezetnem. Ilyenkor gondolom mindig úgy, hogy sokakat egész egyszerűen kár megkedvelni, mert ilyenkor csak szarabbul érezzük magunkat a kötelességteljesítés okán.
- Helyes, bár nem vagyunk vele egyedül.
Ez biztos, sokan nem díjazzuk, és sokan telibe szarják, amit látok ugyan, de senkinek nem vagyok az anyja, hogy noszogassam, csinálni kellene valamit, maximum annak van értelme, hogy a reményteljes tagok esetében próbáljunk elérni valamit anélkül, hogy parancsba kelljen adni.
- Biztos nem jó neki odalenn, de őszintén, amióta itt vagyunk, mindig szarba nyúl, valahogy képtelen melléfogni ilyen téren… Csak az isteni szerencsének, meg három mártírnak köszönheti, hogy még él. Mindenesetre meghúzza magát mostanság, de nem innék előre a medve bőrére.
Vontam meg a vállam. Omega volt, cseppet sem kellett, hogy érdekeljen, még ha rohadtul baszta is a csőröm, hogy ekkora címeres ökör volt, és tökéletes mintaterméke lenne a hogyan süllyedjünk viszonylag magasról minél lejjebb koncepciónak.
- A szülőföldemre, aztán Olaszországba, oda, ahol Leah a gyermekkorát töltötte, és farkas lett.
Foglalom össze röviden, hála a magasságosnak, hogy nem akadékoskodik, azt most egyáltalán nem díjaznám. Azt sem. Nem vele van bajom, sokkal inkább az egész világgal.
- Hát, jah. Elméletileg miattam van itt, el akarta mondani, miért hagyott el. El is mondta. Meg… itt akar élni. Fairbanksben. A közelemben. Falnak megyek tőle, megőrjít, és rohadtul dühös vagyok rá még mindig. És ugyanakkor olyan szinten hiányzott, és akarom magam mellett tudni, hogy ezzel nem is tudok mit kezdeni... Kikészít ez a kettősség.
Remélem, kielégítettem így címszavakban is a pletykaéhségét, annál is inkább, hogy én nem igazán szoktam nőkről csacsogni senkivel sem, mint ahogy az életemben sem engedtem romantikus értelemben senkit rettentő régen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 309
◯ HSZ : 256
◯ IC REAG : 200
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Szer. Május 18, 2016 5:18 pm

- Hajajj, mi lesz velem, ha nálad is a lecsapás veszélye fenyeget? - nyilván van olyan a falkában, aki képes elviselni a pofázásomat, de az már szívás, ha Lucas is kiakad a nagy számra. - Sejted, miért lehet ez? Vagy csak szimplán túlságosan megviseltek a történések? - érdeklődöm ezúttal már mindenféle poéntól mentesen. Tényleg érdekel, mi a baja és nem csak azért, mert így az ő jelenlétében is vissza kell fognom magam.
- Boccs, főnök, kicsit túl vagyok pörögve, de ígérem, lenyugszom - emelem fel a kezeimet, ezzel is jelezve a megadásom. Nem poénkodom ezúttal, tényleg furcsa lesz hozzászokni, hogy mostantól ő a Bétám és nem mindent engedhetek meg vele szemben. Főleg, ha még kis méregzsákot is játszik mellé. Mindenesetre elismerem, belevágni a szavába genyóság volt, figyelek majd a továbbiakban. - Ismerem, igen, még Sacramento-ból, falkatársak és nem mellesleg valami barátfélék voltunk. És Chicago-ban is összefutottunk nem is olyan régen, gondolom akkor Fairbanks-ből robogott elfelé. Ezek szerint visszajött - nem faggattam, honnan, hova, miért, sokkal fontosabb volt akkor, hogy újra találkozhattunk.
- Akkor ezt ki lehet használni, hogy nem mindenki a láblógatósabb fajta - azokkal érdemes foglalkozni, akit érdekel is a dolog, de azok, akiket abszolút nem.. Mondjuk akkor mit keresnek a falkában? Ugyanúgy csinálhatják a semmit két várossal odébb is, ha már bevédi a falka a seggüket, akkor illene is adni valamit ellenszolgáltatás gyanánt.
- Komolyan, mintha az a fiú nem tanulna semmiből sem - csóváltam meg a fejemet. Lehet őt is meg kell rugdosni kicsit, hogy megjöjjön az esze. - És mi volt ez az isteni szerencse, meg a három mártír? - érdeklődöm tovább, mert erről az információról lemaradtam, ez nem jutott el Chicago-ba, úgyhogy igyekszem felzárkózni.
- Jó kis tervnek tűnik - bólintok egy aprót, mikor miután meghallom, merrefelé tervez menni. Szívből kívánom, hogy le tudja zárni a dolgokat.
- És miért hagyott el? Már ha nem túl bizalmas az információ - a barátomnak tartottam, de attól még nem akartam olyan témába belemászni, amit nem szeretne megosztani velem. Ha azt mondja, semmi közöm hozzá, akkor teljes mértékben elfogadom. - Hát, lehet egy esélyt érdemes neki adnod, hátha az iránta való vágyad erősebb lesz, mint a felé érzett dühöd - tanácsolom teljesen őszintén, mert szerintem egy próbát megér. Derüljön ki minél hamarabb, mi a szitu kettejük között, mert a kettősség soha nem vezet jóra. - Lehet amúgy sem ártana, ha közelebb engednél magadhoz valakit - csak úgy mellékesen csúsztatom oda a meglátásomat, aztán legfeljebb megfontolja, vagy elküld a picsába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Flynn
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 293
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 241



Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Vas. Május 22, 2016 4:01 pm

- Azóta van, hogy a Vörös Hold után felébredtem. Egy kis ideig Leahra fogtam, de hamar rájöttem, hogy ahhoz ennek semmi köze. Még össze kell írni, kik ájultak el, és rájönni, mi a közös bennünk, mert kell lennie. Nekem például volt a vörös hold előtt valamivel egy álmom. Választani kellett egy tőr és egy toll közül. Elég antiszoc vagyok azóta, nem érdeklődtem meg a többieket, ők tapasztaltek-e hasonlót.
Ha igen, és amiatt vagyok idegbeteg, akkor vélhetőleg igencsak elszúrtam a választásom, mert ha valami, hát ez nekem abszolút nem hiányzik bétaként.
- Értékelem.
Nem szokásom visszaélni a hatalmammal, a titulusommal pláne nem, viszont egyre biztosabb vagyok benne, hogy ami nekem egyáltalán nem számít, arra a dögöm ugrik. Elcseszett egy darab, az teljesen biztos, ne is ragozzuk túlzottan, értelmetlen volna.
- Elrobogott jah, és elfelejtett szólni róla.
Az irónia nem jár velem, most viszont kétségkívül sikerült kijönnie, de tovább ragozni nem fogom, túlvagyunk rajta, megkapta a büntetését, és most amolyan bizonyítási fázisban van, hogy vezető testőr legyen. Az már más kérdés, hogy a beszámolók alapján Wasillában nem tartózkodott az ájulások idején, szóval ha kevésbé leszek robbanás közelben, erről muszáj lesz érdeklődnöm nála.
- Mondjuk, aki nem az, az már a hasznunkra van, aki meg igen… nos, idővel ki kell bújnia a szögnek a zsákból. Én most nem felelnék meg arra, hogy kell meggyőzőerővel és diplomatikusan rendezzem az ilyesmit. Kicsit szánalmasnak érzem magam, hogy bétaként ennyire hajlamos elszaladni velem a ló.
Az egy dolog, hogy a farkasom eszelős egy dög, de tudtam uralni, és most egy ilyesmit tanuló kölyök szintjén érzem magam… minden sokkal nehezebb, ami hozzá kötődik.
- Nem is nagyon tanul szerintem, szerintem csak idő kérdése, hogy megint valami faszságot műveljen. Egyébként meg, Castor ledobta a Hotel tetejéről. Ki tudja hogyan, de túlélte, bár még kellett hozzá a mártírok segítsége.
A véleményem ezzel kapcsolatosan megtartom magamnak, már csak azért is, mert nekem – ha ugyan lenne kölyköm – biztosan gondot okozna, hogy halált rójak ki a saját leszármazottamra.
- Hát haver, ez egy rohadt cifra sztori, én is csak nemrég tudom. Röviden és tömören kiszemelte őt egy Chichagóifalka, az a másik, az amazonok tudod, akik sosem közösködtek velünk, de legalább bajt szem kavartak. Atya ég, milyen tévedésben éltünk. Tudod, náluk az volt a belépő a falkába, hogy szülniük kell egy lánygyermeket, és megölni az apát, utána lettek beharapva. Alfa helyett Anyának hívták az első nőstényt, mindenki az ő kölyke volt. Nos, tőlem nem lányt kapott, és egy pillantást sem vetett a fiunkra, amikor megszülte, csak közölte, hogy menjünk el, vigyázzak rá és gondoskodjak róla. Nem akart megölni minket, mert a fiút is meg kellett volna, ők nem maradhattak életben az Anya rendeltetése szerint. Még mindig hányok a történet ezen részéről…
Nem is akarok belegondolni, hány fiú lelte halálát amiatt a beszűkült feminista kurva miatt.
- Hát ez remek. Eddig Leah, most meg te. Merd nekem azt mondani, hogy a nőkkel nem csak a baj van. Egyébként erősebb. Nem bírtam a szemébe mondani, hogy tűnjön el a városból. Kétszer megtettem, harmadszor nem bírtam.
Dörzsölöm meg egyik kezemmel halántékomat, mert még mindig fogalmam sincs róla, hogy mit akarok kihozni a kettőnk ügyéből, vagy hogy mi van még egyáltalán benne, de ezt majd kitalálom az utunk alatt.
- Szóval, bocs, hogy rögtön itt hagylak a szarban, de vigasztaljon a tudat, hogy sokra úgysem mennél velem.
Hamarosan már felsejlik előttünk a hotel épülete is, otthon édes otthon. Hát persze. Jelenleg minden, csak nem édes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 309
◯ HSZ : 256
◯ IC REAG : 200
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér // Kedd Május 24, 2016 7:15 pm

- Akkor utánajárunk majd a dolognak, hátha van köze a két dolognak egymáshoz - mondjuk megoldás az még mindig nem lesz rá, de legalább egy lépéssel közelebb leszünk ahhoz, hogy megértsük.
- Bájos - forgattam meg a szemeimet, mert gondolom pont nem Lucas lett volna, aki kiláncolja, mikor el szeretne menni. Nyilván egészen más lett volna a helyzet, ha kimenőt kér. Mindegy, megtörtént, kár is ezen tovább rugózni.
- Most már itt vagyok, visszafoglak majd, ha úgy adódik - semmi poénkodás nem volt a szavaimban, ha azzal segítek, hogy megállítom az elszaladni kívánó pacit, akkor azzal fogok. Mindegy, csak valahogyan a falka és Lucas hasznára legyek, senkinek sem hiányzik, hogy kellemetlen helyzetet szüljön az, ha pont rosszkor durran el az agya.
- Ez nem túl biztató - húztam el a számat Lucas azon kijelentésére, hogy Duncan nem is nagyon tanul a hibáiból. Szívás. És cseppet sem vet jó fényt az ifjú hímre. - Kemény a feje a gyereknek, az egyszer biztos - csóváltam meg a fejem némi hitetlenkedő csodálattal a szavaimban. No nem Duncant csodáltam, sokkal inkább azt, hogy képes volt túlélni egy akkor zuhanást. Nagy az élni akarás a srácban, az egyszer tuti.
Bólintottam, igen, megvannak az amazonok, innentől kezdve pedig figyelmesen és kíváncsian hallgatom a történetet, amit megoszt velem. A sztori végére egészen hatalmas szemekkel meredek Lucas-ra, hogy aztán hirtelen észbe kapva, hogy vége a sztori, rázzam meg a fejemet, próbálva visszazökkenni a valóságba. Azt a rohadt..
- Baszki, ez azért nem kispályás - túrok a hajamba egyik kezemmel, hogy aztán a tarkón álljon meg a tenyerem. - Leszámítva ezt az egész fiúgyilkolós részt, ami szerintem is elég morbid, végtére akkor nem azért küldött el, mert ne kötődött volna hozzád, hanem azért, hogy mentse a bőrödet és a fiatokét - tettem hozzá a magam kis meglátását, bár szerintem ezzel ő is tisztában volt. Csak azért kissé más megvilágításba kerülnek ilyenkor a dolgok, ha fény derül az igazságra. Hát, nem lehet egyszerű a helyzet, az egyszer biztos.
- Attól függ, mit vársz tőlük - forgattam meg a szemeimet. Nem ítéltem el a nőket, sőt, azokat kifejezetten tisztelem, akik például magasra törtek a ranglétrán, de mivel soha nem tartottam magam romantikus léleknek, úgy igazán, elvakultan szerelmes sem voltam még soha, igazándiból pont azért, mert a fenének hiányzik, hogy egy nő elvegye az eszem. - Mondd ki, hogy ez nem jelent valamit - fordultam felé komolyan, mert sejtésem szerint nem lesz rá képes, akkor meg nem értem, miért huzavonázik. - Valamerre lépjél, barátocskám és ezt most tényleg úgy mondom, mint barát a barátnak, mert az, hogy őrlődsz rajta, nem tesz túl jót neked - leszámítva a falkát, a befolyását, a szavát és minden egyéb mindenséget. Most nem számít a falka, most tényleg csak ő van és DC, meg az őszinte véleményem. De őszinte véleményem az mondjuk mindig van, szóval ez nem lesz újdonság.
- Egy cseppet se érezd magam emiatt szarul. Kell ez most neked és kívánom, hogy helyrejöjjenek a dolgaid. Minden tekintetben - biztató kis mosoly szaladt a képemre, ahogyan felé eső kezemmel meglapogattam röviden a vállát. Én bírom a strapát, legyen bármekkora is a szar, szóval csak rendezze le a dolgait, aztán várjuk vissza sok szeretettel.
- Jól sejtem, hogy az ott már a hotel? - mutattam az előttünk magasló és világló épületre, felirat ugyan még nem látszott, de mivel a farkas energiák egyre intenzívebbek lettek, szerintem jó a megérzésem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Fairbanks Nemzetközi Repülőtér //

Vissza az elejére Go down
 

Fairbanks Nemzetközi Repülőtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Országút-