HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Alignak Today at 2:37 pm
írta  Alignak Today at 2:19 pm
írta  Alignak Today at 2:03 pm
írta  Achilles Kilpatrick Yesterday at 8:09 pm
írta  Celeste M. Hagen Csüt. Dec. 01, 2016 3:50 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Emily Hart Kedd. Nov. 29, 2016 9:17 pm
írta  Primrose Trevelyan Hétf. Nov. 28, 2016 1:52 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Nov. 21, 2016 9:34 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Nov. 12, 2016 6:47 am
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
írta  Roxan A. Cruz Kedd. Nov. 08, 2016 6:31 pm
írta  Tawny Vaidya Hétf. Nov. 07, 2016 11:02 pm
írta  Skyler R. Hamilton Hétf. Nov. 07, 2016 10:03 pm
írta  Balthazar Bluefox Hétf. Nov. 07, 2016 9:55 pm
Balthazar Bluefox
 
Alignak
 
David A. Blandern
 
Lester J. Edison
 
Celeste M. Hagen
 
Achilles Kilpatrick
 

Share | .

 

 Tisztás, környező erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6143
◯ IC REAG : 8029
Tisztás, környező erdő // Vas. Ápr. 21, 2013 3:14 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net











SzerzőÜzenet

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 60
◯ IC REAG : 55
◯ Lakhely : Fairbanks, Wilson farm

Re: Tisztás, környező erdő // Vas. Aug. 21, 2016 2:35 pm

- Az biztos, bár a munkával járó adminisztráció sem lehet semmi, én már azon elhasalnék. - mert az emberekkel még csak-csak megtalálom a közös hangot, még ha nem is igényelem 0-24 órában a társaságot, de én meg a számítógépek... Lassan szerintem már Noah is jobban ért hozzájuk, mint én, a kis minimál informatika-tudásommal.
Csak bólintok a válaszára, igaz... valahogy meg sem fordult a fejemből, hogy ez is olyasmi lehet, mint a sport – minél fiatalabban kezdi valaki, annál jobb, és ennyi idősen nem kezdeni szokás szinte, hanem befejezni, tönkre ment, elhasználódott ízületekkel. Mondjuk az irodai munkától meg az ember háta meg könyökízületei mennek tönkre, az sem jobb.
- Igen, azt elhiszem. Aranyosak lehetnek. - értettem egyet vele, mert ehhez még mindig inkább hozzá tudtam szólni, mint az utazgatós témához - Tényleg, ha már az édesapjának utazási irodája van, gondolom, sokfelé megfordulhatott a világban. Van valami kedvenc helye? - kérdeztem vissza már csak kíváncsiságból is, mielőtt tovább elmélkedtünk volna a pályaválasztása kapcsán – mint ha valami egyetemi oktató lennék, vagy tudomisén, pedig áh, hol lennék az! Sőt, egészen el is kanyarodtunk a találkozás igazi okától...
- Ezt mélységesen át tudom érezni. - jegyeztem meg cinikusan, hisz tagadhatatlan, nagy mókamester az élet, csak valami veszett szar, morbid humorérzékkel lett megáldva. Az én életemben kapásból két olyan törés is volt, ami teljesen felforgatta az életemet, és még a legrosszabb rémálmomban sem számítottam rá. Hiába June kedves mosolya, a saját arcomon csak a veszteség árnyéka suhan át, egy gyenge, szomorú mosoly álruhájába bújva.
- Nem, valóban nem, szerencsére... Magam sem értem, mit élveznek benne, biztos azt a pár pillanatot amikor úgy érzik, ők irányítanak, vagy nem tudom... annyira nem is foglalkoztat azon kívül, hogy igyekszem elkerülni az ilyeneket. - feleltem, amikor pedig szóba kerül ez az egész költözés, meg au-pair dolog, csak egyetértően bólintok.
- Valószínűleg. Meg valami olyat is magyaráztak, hogy mivel ők nem kapnak rendes fizetést, részben ezzel van kompenzálva a segítségük, tekintve, hogy milyen drágák tudnak lenni az albérletek. - azzal pedig senki sem lenne előrébb, ha majdnem az egész fizetését elviszi az albérlet meg a rezsi, és aztán egész hónapban próbál néhány fillérből megélni meg nem éhen halni.
- Igen, még a húgom. - válaszoltam a kérdésére, és éreztem, hogy illene még folytatni a sort tovább is, elvégre ha van egy fiam, akkor egy anyuka még hiányzik a képből, de idegeneknek mindig is nehezen meséltem a családunkat ért veszteségről, így aztán igaz, folytattam, de nem úgy, ahogy talán ő várta - Csak hárman vagyunk, de itt él a közelben, a szomszédban Noah nagynénje meg a nagyszülei is. - szomszédban... az más kérdés, hogy a városnak ezen a részén, ahol a farmok meg családi gazdaságok fekszenek, kicsit más léptékben kell elképzelni ezt a szomszédságot, mint mondjuk a kertvárosi övezetben.
- Hát, ha nem kezd ki a terelőkutyáinkkal... És nem jelent veszélyt a fiamra.- tártam szét a kezeimet, mert bár röhejes lenne, ha aprócska kutyaként neki ugrana a nagyobb testűeknek, de tisztában vagyok vele, hogy a kisebbek sokszor mennyivel agresszívabban tudnak viselkedni. Arról nem is beszélve, hogy sok kutya van, amit gyerek mellé sem ajánlott.
- Persze, ismerem, egy ovis lurkó mellett egész naprakész az ember a különféle mesékkel. - tettem még hozzá, mielőtt az utolsó kérdések is elhangzottak volna.
Először meglepett, hogy milyen szépen kikerülte a konkrét választ a nő, de meg kell hagyni, talpraesett teremtés, hogy így kivágta magát. Nem is bírtam megállni, hogy ne mosolyodjak el, s ahogy mondta, igaza volt – úgy sem ez fog dönteni. Igazából már megvolt a magam döntése, még ha nem is mondtam ki előtte, ám azt sem akartam, hogy ő úgy mondjon esetleg igent, hogy később meglepetések érnék, már csak ezért is intettem, hogy kövessen... hogy a kis sétánkat visszakanyarítsuk a ház közelébe. De addig is a horizont felé elmutogattam neki, melyik irányban, nagyjából meddig terjed a birtok, meg miket termesztünk.
- ...ez itt a konyhakert, amiben nem eladásra termesztünk, hanem saját célra, az a hosszú melléképület a ház oldalában pedig az istálló. A kisebbik, a nagyobb az valamivel hátrébb, a ház mögött húzódik, hogy kevésbé legyen zavaró. - magyaráztam bőszen, ahogy közeledtünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 158
◯ IC REAG : 148
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : angyali mosolya és csillogó szempár

Re: Tisztás, környező erdő // Vas. Aug. 21, 2016 3:55 pm

Tény, hogy nem egyszerű az adminisztráció se, de szerintem, ha valamit nagyon meg akar tanulni az ember, akkor megfogja. Azt pedig nem kérdeztem meg, hogy melyik részénél hasalna el, hiszen az eddig tapasztaltak alapján a beszélője eléggé a helyén van és könnyedén kezd beszélgetésbe.
- Sose járt még másik vidéken? – pillantottam rá kíváncsian, hiszen a válasza alapján erre tudtam gondolni. Mondjuk érthető, hiszen gondolom a birtokot nem lehet csak úgy magára hagyni, de csak akad olyan időszak, amikor kevesebb a tennivaló és jobban el tudnának utazni. De aztán ki tudja, hiszen sose éltem még farmon, vagy nagyiéknak volt nagy telkük, de ott is még egészen piciként jártam, aztán már nem, hiszen időközben az élet magával ragadta őket, arra meg már kiemlékszik, hogy milyen volt egy nagyobb telken rohangálni totyogósként?  Én már biztosan nem. – Igen, elég sok helyen megfordultunk. Apa szerette tudni azt, hogy mit kínál az embereknek, ha pedig ő nem tudott menni, akkor ment valamelyik alkalmazottja családostól. – feleltem könnyedén, hiszen ez sokak számára fura lehet, hogy egy főnök ilyet tesz, de apa számára mindig is a család volt az első, így nem csoda, hogy számomra is a család a legfontosabb dolog az életemben. – Hmm, legkedveltebb… Nehéz lenne dönteni, de talán Görögország egyik eléggé elhagyatott kis szigete. – feleltem végül egy kisebb habozás után, hiszen nem tudtam volna egyből rávágni. Mindegyik helynek megvan a maga szépsége, de talán azok az érintetlen szigetek voltak a legjobbak, amiken néha napokra elvesztünk. Azon pedig nem agyaltam, hogy elkanyarodtunk attól, ami a főtémája, vagy célja lenne a találkozásnak. Legalább jól kijövünk, vagyis ezt még merészség lenne kiállítani ennyire rövid idő után, de eddig úgy néz ki és ez jó jel.
Amikor megláttam az arckifejezését, akkor egyből el is szégyelltem magam. Nem kellett volna felhoznom ezt, hiszen szemmel láthatóan főként rossz emlékeket hozott elő. Mindenki múltjában vannak kevésbé szebb emlékek, de valahogy én mindig a jó dolgokba próbálok kapaszkodni. – Sajnálom, nem akartam semmi rosszat mondani… - vagyis inkább felidézni, de vélhetően ő is érteni fogja azt, hogy mit sajnálok. Tényleg nem akartam, hogy a viharfelhő esetleg ránk telepedjen. Jobban szerettem azt, ha az emberek mosolyognak és boldogok, de nem csak a látszat kedvéért.
Csak ismét bólintottam, hiszen én is igyekszem elkerülni az őrülteket, de hát néha mégis megtalálnak. Elég csak arra farkasra gondolni. Tuti, hogy nála se volt minden rendben a fejében, de nem is akarok most rá gondolni. Mindenkinek jár egy esély, de azért igyekszem óvatos is lenni.
- Igen, lehetséges. Kicsit talán hasonló, mint a cserediák dolog. Ott is kapunk szállást és mindent, hiszen egy diák nem túlzottan tudna fizetni ilyenért, ahogyan a szülők se mindig mindent. – legalábbis az egyik testvérem volt cserediák, én nem. Lehet, hogy azóta már ez is változott. Vagyis majdnem én is voltam, de aztán elkaptam valami nyavalyát és nem mehettem. Igazán pocsék érzés volt, pedig hogy vártam azt…
Türelmesen végig vártam, amit mondott, hiszen úgy éreztem, hogy a húg felbukkanása után még jönni fog valami, de erre azért nem számítottam. Legalábbis hirtelen nem tudtam, hogy mit kellene gondolnom, de nehezen tudtam volna elhinni azt, hogy magára hagyta volna a gyermeke édesanyja. Ahhoz túlzottan is rendes, kedves és barátságos férfit ismertem meg, illetve ahogyan habozva mondta ki, a korábbi fájdalom fátyla, ahogyan átsuhant az arcán… Nem akartam arra gondolni, ami lehetséges válasz volt, hogy meghalt az a nő, akit szeretett, vagy talán még mindig szeret. Sajnáltam emiatt, de most megálltam azt, hogy csak úgy ne öleljem meg, mert a végén még engem is zakkantnak gondolna, inkább csak sietve szólaltam meg. – Ohh, értem. Akkor legalább nincsenek messze a többiek is és akad még egy segítőkéz is. – feleltem egy barátságos mosoly keretében, de azért annyira nem volt ez se ezer wattos, mert ahhoz nem lett volna arcom a feltételezésem után.
- Nem jelent, eléggé szelíd és talán kicsit még félénk is. Nem tudom, hogy mi történhetett vele korábban… - feleltem biztatóan, hiszen inkább volt félénk a kutyám, mintsem olyan, aki bárkinek neki menne. Szerintem hamarbab engedné meg azt, hogy egy 4 éves kislurkó agyon szeretgesse, mint hogy emiatt neki menne. Legalábbis én ilyennek ismertem meg.
- Ez igaz… - vallottam be, hiszen tényleg általában a szülők azért otthon vannak a mesékben, ha van egy kisgyerekük.
Aztán pedig jött is a mumusos kérdés, amit igyekeztem jól megválaszolni, vagyis nem. Csak azt mondtam és a mosolyából ítélve, illetve abból, hogy utána mutatta azt, hogy folytassuk az utunkat arra tudtam következtetni, hogy nem lőttem bakot és még van esélyem megkapni az állást, ennek pedig nagyon örültem.
- Eléggé nagy a birtok, gondolom tényleg nem lehet könnyű, de talán pont attól ennyire gyönyörű, mert a növények is érzik azt, hogy szívesen gondozza őket. – mosolyodtam el, miközben követtem őt, meg azt is, hogy éppen merre mutat, de ahol álltunk… Nos, onnan se láttam a birtok végét, de újra megcsapta a fülemet a lovak hangja. Kíváncsian léptem közelebb az istállóhoz, amerről jött. – Vannak lovaik is? – csillant fel a szemem mosolyogva, majd ha esetleg az egyik paci kidugta volna a fejét, akkor gyengéden végig simítottam az arcán…


A hozzászólást Corinne June Mouser összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 08, 2016 8:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 60
◯ IC REAG : 55
◯ Lakhely : Fairbanks, Wilson farm

Re: Tisztás, környező erdő // Szomb. Szept. 03, 2016 11:15 pm

- Hát, az attól függ... Anchorage annak számít? - kérdezek vissza, bár valahol logikusan végiggondolva... annyira az sem különbözik sokban az itteni dolgoktól. Legalábbis nem annyira, mint ha Kaliforniával, New Yorkkal, vagy épp Miamival hasonlítanánk össze.
- Nem is tudtam, hogy ez így működik. Vagy így is működhet. Biztosra veszem, hogy az édesapja szereti a munkáját, ha ilyen felelősségteljesen áll hozzá. - hisz milyen sokan vannak olyanok, akik csak muszájból csinálnak egy munkát, de igazából nem is érdekli őket különösebben? Csak kell a pénz, vagy nem találnak, kapnak jobb állást...
- Biztosan szép lehet. De nem túl kopár a vidék arra? Vagy túl nagy a meleg? - feleltem udvariasan, azok alapján biztosan, amiket a tv-ben látni róluk a különféle filmekből meg híradásokból. Mondjuk szerintem minden helynek megvan a maga előnye, hátránya... Alaszkát is imádom, de sokaknak hideg... de legalább nincsenek se cúnamik, tornádók, földrengések, mint megannyi más, kellemes éghajlatú vidéken.
- Mindegy, semmi gond. - legyintek a szavaira, elvégre nem mondott semmi rosszat... másfelől, ha olyan rosszat mondana, akkor azt úgy is érzékelné – valószínűleg akkor vezetném vissza a buszmegállóba vezető útig, hogy örvendtem, aztán keresztet is vetnénk erre  az egész bébicsősz-kereső témára.
Igaza van, hogy rákérdezett, elvégre ez is fontos, csak... tudom, hogy nem épp erre a válaszra számított igazából, amivel szoltáltam. De könnyebb Hannahról és az anyósomékról beszélni, mintsem Gabbie haláláról, holott azzal is tisztában vagyok, hogy előbb vagy utóbb úgy is fény derül erre az egészre... és tekintve, hogy amúgy egészen szimpatikus a nő, legalábbis olyan, akire rá merném bízni a fiamat, talán egyszerűbb, ha előbb letépem azt a bizonyos ragtapaszt, mintsem kimondatlan titokként lebegjen köztünk. Másrészt... Noah-ból amúgy is kinézem, hogy képes kikotyogni, akkor meg inkább tőlem tudja meg, így miután beszámoltam a házasság révén szerzett rokonságomról, csak erőt vettem magamon.
- A feleségemet... néhány éve veszítettük el, Noah születésekor. Valójában ezért csak hárman vagyunk. - tettem még hozzá, mert inkább legyen tisztában Miss Mouser az igazsággal, mintsem félre értse a helyzetet, vagy olyasmivel vádolja gondolatban Gabbie-t, amit valójában el sem követett.
- Ahogy tapasztaltam, azok a kóbor kutyák, amik nem az utcára születtek, hanem egy családtól vagy korábbi gazditól szakadtak el, többnyire sokkal szelídebbek. De ez esetben nem hiszem, hogy gond lenne vele. - azt meg már csak gondolatban tettem hozzá, hogy időről időre úgy is nő a létszám házikedvencek terén, amikor Hannah mindenféle kóbor meg elárvult állattal tér haza időnként. Eggyel több vagy kevesebb, sokat nem számít.
- Azt hiszem, jól ki fog jönni a húgommal. Rá vall az ilyen gondolkodásmód. - jegyzem meg mosolyogva, nem a nagy birtokkal járó kemény munkára értve, sokkal inkább a növényeknek is van szívük, érzik, ha szeretettel gondozzák őket téma. Én kicsit földhöz ragadtabban álltam a témához, de annyi baj legyen, nem vagyunk egyformák.
- Persze. De abból csak néhány, kíváncsi rájuk? - ajánlom fel, s ha igen, azzal már kanyarodunk is az istálló felé, ahol az említett patások élnek - Sokszor olyan utakon, ösvényeken kell haladnom, ami autóval járhatatlan, ilyenkor jól jön, ha van a háznál egy-két ló. Vagy akár a marhák terelésénél. - tettem hozzá, elvégre ez volt a fő profil a gazdaságunkban az utóbbi években.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 158
◯ IC REAG : 148
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : angyali mosolya és csillogó szempár

Re: Tisztás, környező erdő // Vas. Okt. 02, 2016 12:41 pm

- Hmm, talán kicsit… - szólalok meg egy kisebb habozás közepette, hiszen az annyira nem ér, meg nem is ismerem túlzottan, csak már hallottam, hogy emlegették, meg annyit sikerült már kiderítenem, hogy pár órára található innen. Fura volt hallani azt, hogy még sehol se járt szinte, de nem ő lenne az egyetlen. Ha apa nem azt dolgozná amit, akkor lehet mi se utaztunk volna ennyit, de én örülök, hogy így lett, mert érdekes volt mindig megismerni egy új-új kultúrát, embereket és vidéket.
- Tudomásom szerint annyira ez nem bevett szokás, de apa számára mindig fontosak voltak a „vevők”, ahogyan a neki dolgozó személyek is. Hiába egész nagy már a cég még mindig van valami családias légköre, szerencsére. – tény, hogy annyira mástól nem hallottam ilyet, de olyan könnyű bekerülni se volt, mert hamarabb vett fel olyanokat, akiknek a hozzátartozója már itt dolgozott, hogy legalább még többet lehessenek együtt, de ő ugyanakkor a pályakezdőknek is örömmel adott esélyt. Mindenkinek el kell kezdeni valahol.
- Attól függ, hogy mikor megy az ember. Melegnek meleg, de az miért lenne baj? – pillantottam rá kérdőn kicsit, miközben alig észrevehetően a vállaimat is megrántottam. – Kopárnak meg nem mondanám, legalább nem árasztotta el a civilizáció teljesen, meg a szmog. Mindennek megvan a maga szépsége, csak meg kell találni, vagy netán máskép gondolod? – nem hiszem, hogy tolakodásnak venné ezt a kérdést, de tényleg érdekelt, hogy ő inkább a pohár félig tele, vagy üres típus. Későbbi együttműködés miatt se árthat ezzel tisztában lenni.
Csak bólintottam egyet sietve, hogy rendben van. Örültem annak, hogy nem lett nagyobb baj abból, hogy vélhetően sikerült akaratlanul is kényes témába beletrappolnom. Vannak olyan dolgok, amikről az emberek nem szívesen beszélnek, ennek és az emberi természetnek köszönhetően pedig ilyenkor az emberek egyből elkezdenek agyalni és kitalálni, hogy mi állhat a háttérben. Kicsit talán én is tettem, de nem akartam semmi rossz következtetést levonni, így inkább sietve kergettem el minden téves gondolatot, hogy ismét a kicsit szomorú és keserű dolgok vegyék át a helyét. Még mindig alig tudtam elhinni az egész Byron dolgot, meg a doktorral se ártana beszélnem.
Nem számítottam arra, hogy esetleg beavat abba, hogy merre is van, vagy mi történt a kisfiú édesanyjával, így eléggé meglepett, amikor elkezdett beszélni. Csendesen haladtam mellette, néha egy aprót bólintottam, de nem szólaltam meg. Rossz volt ezt hallani, és még én sírtam múltkor amiatt, amit Jackson elárult, amikor mást sokkal nagyobb veszteség ért. Én se vagyok normális. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit kellene ezzel a helyzettel csinálni.
- Én… nagyon sajnálom… - nyögtem ki végül ennyit, hiszen tényleg kicsit „sokkolt” az, amit most megtudtam, annyira pedig még én se vagyok idióta, hogy tovább feszegessem ezt a témát. Nem akarom én őt kínozni, így inkább semmit se mondtam már rá, hiszen tényleg sajnáltam, de azt is tudom, hogy ez a pár szó se fogja visszahozni azt a nőt, akit annyira szeretett.
- Rendben, köszönöm előre is, ha bármi gond lenne, akkor nyugodtan lehet szólni, igyekszem majd ellene tenni. – barátságos mosoly bujkált arcomon, mintha arcom rezdüléseivel a korábban megtudott dolgot akarnám elűzni, esetleg semmisé tenni, még ha ez nem is így működik.
- Örömmel megnézném. – sietve hagyták el ajkaimat a szavak és egyből el is kezdtem őt követni. – Elhiszem, meg amúgy is képes kikapcsolni az embert kicsit a lovaglás. Gyerekként én is sokat lovagoltam, de aztán valahogyan egyre ritkábban jutott idő rá, pedig talán jobb orvosok, mint maguk a doktorok. – nem gondolkoztam azon, amit mondok, hanem csak mondtam, amit gondoltam. Pedig lehet jobb lett volna óvatosan fogalmazni inkább. – Esetleg szabad? – kérdeztem meg, amikor odaértünk és gyengéden megsimogattam az egyik lovat. Vélhetően érteni fogja, hogy szívesen lovagolnék egy kicsit, hacsak nem tilos. Régen volt és most, hogy láttam őket szívesen hódolnék eme gyerekkori szenvedélyemnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 60
◯ IC REAG : 55
◯ Lakhely : Fairbanks, Wilson farm

Re: Tisztás, környező erdő // Szomb. Okt. 08, 2016 8:33 pm

- Ühüm. - talán az, hogy nem nagyon reagálok semmit sem a szavaira, csupán néha-néha hümmögök rá, tűnhet az érdektelenség jelének, ám valójában nem erről van szó – nemes egyszerűséggel még nem igazán találkoztam hasonlóval, és valahogy olyan hihetetlennek tűnik az egész. Nem feltételezem, hogy hazudna, csak azért, hogy jobb színben tüntesse fel az édesapját, pláne, mert még csak nem is ismerjük egymást, inkább csak időről időre mindig rácsodálkozok, hogy a világ mág tájain mennyivel másképp is mennek a dolgok.
- Nem mondtam egy szóval sem, hogy baj lenne. Bár aki az itteni időjárást szokta meg, annak elsőre biztosan furcsa lenne. - ahogy gondolom, visszafelé is ugyanilyen igaz a történet, nem hiába, hogy nem rohangál olyan sok afrikai meg mediterrán térségből érkező a környéken. Legalábbis hiszem én, naivan...
- Biztosan, ellenkező esetben gondolom, nem élnének ott annyian...vagy járna oda annyi túrista nyaralni? - kérdezek vissza óvatosan, mert az igazat megvallva, annyira nem szoktam arra fecsérelni az energiámat, hogy megpróbáljam meglátni a szépet, a jót, a tökéleteset... mert egyrészt nem ilyen típus vagyok, meghagyom az örök álmodozóknak meg a romantikusabb lelkületűeknek, másrészt meg akkor sose érnék a munka végére, ha azon dilemmáznék, a naplementében úszó búzamező a szebb, vagy a tó vizon visszatükröződő északi fények? Vagy amikor bedöglik a traktor, szétkapja az ember alkotóelemeire, hogy abban sem bízik, hogy valaha látja még egy darabban, és mégis sikerül összerakni úgy, hogy még egy csavar se marad ki!
Akármennyire is nehezen szánom rá magam, végül csak beavaton leendő bébiszitterünket a családunk sötét titkába – tragédiájába – hisz ha tényleg velünk fog lakni, előbb vagy utóbb úgy is tudomást szerez róla, és akkor inkább hallja tőlem, mintsem valamelyik szomszédtól, vagy városban élőtől, valami igazságtól távol álló, elferdített változatát.
- Semmi gond. - nem tudhatta, hogy ennyivel szomorúbb a történetünk, mint ha Gabbie nemes egyszerűséggel elhagyott volna, de hát ahogy mondani szokták, ilyen az élet... Sok beleszólásunk nem igazán van abba, hogy ki mikor hagyja el ezt a világot.
- Rendben, bár ha tényleg ilyen kis jámbor jószág, nem hiszem, hogy sok gond lenne vele. - bólintottam rá, eggyel több vagy kevesebb háziállat tényleg nem oszt vagy szoroz, ha meg nagyon nem találná meg a közös hangot a többi négylábúnkkal, elég nagy a porta ennyi kutyának is.
- Akkor menjünk, erre! - intettem neki a lovarda felé indulva, mígnem kinyitva előtte a hatalmas fa ajtót a karámok előtt sétáltunk volna végig.
- Ugye? Szerintem is az egyik legjobb kikapcsolódási mód. - pláne olyannak, aki szinte reggeltől estig megállás nélkül gürizik, legalább ennyi pihentető akad a munkában, amikor lóháton járom az erdőt, vagy a környéken.
- Nos, ha ilyen gyakorlott lovas, akkor nem hiszem, hogy gond lenne. Felnyergeljem őket, és esetleg megnézzük a környéket is, mielőtt bemennénk? - kérdeztem vissza az egyik karám falának támaszkodva, hogy aztán a válaszától függően mozduljak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 158
◯ IC REAG : 148
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : angyali mosolya és csillogó szempár

Re: Tisztás, környező erdő // Szomb. Okt. 08, 2016 10:23 pm

- Szerintem legtöbb esetben nem csak az időjárás lehet fura, hanem sokkal inkább a másabb temperamentum és kultúra, ha idegen helyen járunk. Viszont bármennyire is meglepő, de legtöbben egészen könnyedén tudnak beolvadni a helyiek közé. – főleg, ha olyan országban járunk, amelynek szokásai egészen közel áll a személyiségünkhöz. Én örülök annak, hogy járhattam már megannyi helyen és megismerhettem más kultúrákat, illetve szerezhettem néhány barátot „idegenföldön” is.  
- Háborús területeken is sokan élnek. A hazánkat sose könnyű elhagyni, még néha egy nyaralás alkalmával se. Sokszor aggódunk olyan dolgokért, amikért nem kellene és hagyni, hogy néha kicsit pihenjünk is, vagy csak engedni, hogy jó dolgok is történjenek velünk. – lehet inkább be kellene fognom a számat már, mert ha így folytatom, akkor azt fogja hinni, hogy rózsaszín ködben élek, ami lehet igaz is rám, de csak bizonyos mértékig. Én se látom rózsaszínnek a világot. Látom azt, hogy megannyi borzalom történik a világban, azt, ahogyan az emberek egymásnak ártanak. Sok esetben pont azoknak, akiket szeretnek. Másrészt a természet is rengeteg csodát és meglepetést tartogat. Sok esetben észre se vesszük, de ha egy percre megállunk, akkor meglátnánk őket, de mindig mindent fontosabbnak tartunk, sajnos…
Ha tudom, hogy ilyen szörnyűség történt velük, akkor inkább azt mondtam volna, hogy ne mondjon semmit se, mert nem az én dolgom, de persze csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy még a pletykákat se hallom meg. Pedig ha New Yorkban pletykálkodnak az emberek, ami jóval nagyobb ennél, akkor itt is tuti megteszik. Nem irigylem őt, de az is tény, hogy sokat nőtt a szememben is. Nem lehet könnyű egyedül vinni egy birtokot, felnevelni egy kisfiút és egy hugicát se, vagyis utóbbit nem tudom biztosra, de vélhetően azért viszi egyedül, mert a szüleik már nincsenek. Legalábbis korábban se sorolta fel őket, amikor szóba került, hogy pontosan kik is élnek itt. Ettől pedig még rosszabbul érzem magam. Még szerencse, hogy nem mindenki tud olvasni mások érzéseiben úgy, mint egy nyitott könyv, hiszen ki azért nem mutatom totálisan, hogy miként is állnak össze a kapott információk és mennyire sajnálom őket, csak bizonyos mértékig, de szerintem egy idegentől ennyi is elég. Nem akarok továbbra se az agyára menni.
- Reméljük. – még én se ismertem ki teljesen, de eddig semmi panasz nem volt az alagsorban se rá, így gondolom itt se lesz, vagyis nagyon remélem.
Amikor mondta, hogy merre kell menni, akkor csak követtem őt egy kisebb bólintás után. Nem akartam túlzottan feltartani se, mert ki tudja, hogy még mennyi a dolga, de kislányként imádtam a lovakat, talán még valamire emlékszem.
- Nem véletlen, hogy terápiás kezelésekre is szoktak használni lovakat. Csodákra képesek. – mosolyodtam el, ahogyan megláttam őket, majd az egyikhez odasétáltam és ha engedte, akkor óvatosan megsimogattam a fejét.
- Csak akkor, ha nem gond. Nem akarlak teljesen feltartani. – túrtam a hajamba zavaromba, majd ha a nyergelés mellett döntött, akkor én is igyekeztem segíteni neki. Annyira csak nem múlhattak el az emlékeim.
Amikor viszont fel akarok ülni rá, akkor elsőre nem sikerül, inkább csak seggre ülök, mire hangosan elkezdek nevetni, mert kezdem úgy érezni, hogy itt valami balszerencse áradása utolért. - Jól vagyok! - De ez se tart vissza, mert megint neki rugaszkodok és végül össze is jön. – Nos, merre megyünk? – kérdeztem meg kíváncsian a férfitól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 60
◯ IC REAG : 55
◯ Lakhely : Fairbanks, Wilson farm

Re: Tisztás, környező erdő // Hétf. Okt. 17, 2016 7:24 pm

- Ühüm. - jött az újabb nagy egyetértés részemről, és nagy volt a kísértés, hogy rákérdezzek, mit gondol, hozzám ilyen szempontból milyen hely, vagy kultúra illene? De aztán jobban belegondolva, azt hiszem, talán jobb nekem, ha mégsem kíváncsiskodok, mielőtt a képembe kapom, hogy a fagyos természetemhez egyértelműen, hogy Alaszka... mi más?
- Ezzel egyet tudok érteni. –legalábbis ami az otthon-elhagyós részét illeti a témának, nekem biztosan nem menne, az igazat megvallva, azt sem tudom, mikor voltam akár csak pár napot is távol itthonról utoljára. Valamikor az anyáék halála utáni időkben talán, amikor egyedül próbáltam talpra állítani a farmot, és kénytelen voltam menni, mert itt, a városban nem tudtam mindent beszerezni? Vagy amikor Hannah-t látogattam meg a nagyszüleinknél?
Végül csak beavatom June-t a családunk sötét múltjába, inkább tőlünk tudja meg, mintsem másoktól, elferdítve a valóságot... és nagyon reménykedek benne, hogy így, hogy tisztában van a miértekkel, lesz benne annyi tapintat, hogy meg sem próbál faggatni róla... sem most, sem pedig a későbbiekben, mert ettől többet amúgy sem hiszem, hogy megtudna tőlem.
Hatalmas könnyebbségként veszem, hogy inkább a kutyáról beszéljünk helyette, szinte már semmitmondóan apróság az előbbihez képest, számomra legalábbis. Mást nem, Hannah örülni fog, hogy még egy négylábút babusgathat... Vagy Noah, amiért még egy „terrorizálni” szeretgetni való állat akad a portán.
- Ebben a témában annyira nem vagyok jártas, hogy ilyesmire bármelyik példány jó, vagy ilyesmire is képzik őket. - fűztem hozzá töprengve, a mieinknek inkább a közlekedés miatt voltak tartva, hisz elég sok olyan erdei út akad, ami autóval elég bajosan lenne járható... már ha járható egyáltalán. Azt meg kellemes extrának tudtam be, hogy mellesleg egészen megnyugtató és kikapcsoló a lovaglás.
- Nekem nem, még van pár szabad órám. - válaszoltam, ha már „állásinterjú”, akkor igyekeztem szabaddá tenni a napom nagy részét, mert mégis, hogy nézne ki, ha a felénél közlöm, hogy bocs, most mennem kell áthajtani a marhákat másik legelőre? Vagy hogy sietek, mert megint elfelejtettem, hogy nekem kell menni a gyerekért, és nem a nagyanyja hozza haza?
Elő is vezettem a saját lovam, és egy másik hátast a karámokból, hogy nekilással felnyergelni őket. Ha June szeretett volna segíteni, nem akadályoztam meg benne, de mielőtt nyeregbe szállt volna, azért még ellenőriztem a csatokat, pántokat, mielőtt leesne a ló hátáról. Igaz, arra végképp nem számítottam, hogy majd pont a felszállással akadnak gondjai, így amikor első próbálkozásra a fenekén huppan, csak aggodalmas tekintettel figyelem, miközben lassan fentebb szökik a tekintetem. Lehet, hogy annyira még sem ért a lovakhoz, mint azt állítja?
- Biztos...? - kérdezek vissza óvatosan, egyelőre inkább nem festeném az ördögöt a falra, hogy a sógornőm mellesleg orvos – jó, oké, állatorvos – és a szomszédban lakik, de miután úgy tűnik, tényleg semmi komolyabb, magam is felpattanok a nyeregbe.
- Csak egyenesen előre, aztán a fasor végén az ösvénynél balra, de majd ha odaérünk, úgy is mondom... - magyaráztam, miközben a mappát az egyik oldaltáskába süllyesztettem, majd megindultam ki az istállóból, hogy a kicsit tágabb környéken is körbevezessem leendő lakótársamat.


//Amennyiben nem írsz olyat, úgy részemről ez már záró lenne, úgy is egész régi már... mást nem, ha kicsit kopnak a játékaink, majd elcsíplek megint O.O Köszöntem, és üdv a „családban” Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 158
◯ IC REAG : 148
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : angyali mosolya és csillogó szempár

Re: Tisztás, környező erdő // Hétf. Okt. 17, 2016 8:45 pm

Örültem annak, hogy volt szabad ideje és nem kellett sehova se rohannia. Bár azt is teljesen megértettem volna, hiszen mégis csak egy farmot kell vezetnie, ami szerintem sose lehet egyszerű. És nem csak amiatt, mert hatalmas volt, hanem az időjárás is szereti sokszor megtréfálni a gazdákat. Legalábbis nem először látnék ilyet, de reménykedtem abban, hogy itt semmi ilyen nem lesz. Ugyanakkor ott volt a fia is, akiért lehet mennie kellett volna, ha nem talált volna olyan személyt, aki jelenleg el tudja hozni. Megannyi kifogása lehetett volna, de örültem annak, hogy nem rázott le. Gondolom ez már nem az interjúhoz tartozott, vagy magam sem tudom, hogy ez a felvételimben számított-e még valamit. Szerettem volna megkapni ezt az állást, de azt már magam sem tudtam, hogy Celeste mennyire fog örülni annak, hogy dadának állok. Úgy éreztem, hogy szükségem van ehhez, hogy kicsit a normális életemből visszakapjak és ne csak a sok zűrzavar körül keringjenek a gondolataim.
Természetesen nem akartam ölbe tett kézzel várni, így egyből mentem segíteni a nyergeléshez. Ha elakadtam, vagy hirtelen nem ugrott be, hogy mit is kell pontosan hova „befűzni”, „összekapcsolni”, akkor faggattam kicsit őt, de hát teljesen nem felejtettem el és ennek örültem, hiszen igazán keveset kérdeztem. Abban pedig reménykedni tudtam, hogy sikerült eléggé szorosan felraknom. Amikor viszont Jonathan is ellenőrizte és nem igazított rajta semmit se, akkor azért kicsit ugráltam örömömben, de persze nem úgy, hogy ő is lássa. Inkább belül, amolyan belső én, vagy miként is kéne hívni ezt a dolgot. Könyvekben mindig annyira jól tudják ábrázolni. Látszik, hogy se nem költőnek, se nem írónak születtem.
Bárkivel megesik, hogy nem eléggé lendíti a lábát és emiatt kicsit visszapottyan a földre. Nem olyan nagy dolog, meg én legalább saját magamon is képes vagyok nevetni. Bár lehet, hogy most ő emiatt még furábbnak gondol és hamarosan inkább a köszönöm nem papírt kapom meg, mintsem azt, hogy sikerült. Sietve állok fel, leporolom kicsit a fenekemet, majd újra lendülök és hamarosan sikerül is felülnöm a lovamra.
- Teljes mértékben! – jelentem ki határozottan, majd kíváncsian hallgatom azt, hogy merre is fogunk menni. Legszívesebben előrevágtatnék, de nem akarok felvágni se, meg rossz irányba se menni, így meghagyom az elsőbbséget a birtok urának, hogy utána kövessem őt és megismerjem az „új otthonomat”. Idővel meg remélhetőleg sikerül is „beolvadnom” közéjük, vagy legalábbis elfogadtatni magam, legalábbis nagyon reménykedek ebben.


|| Én is köszönöm a játékot és az állást is, meg a befogadást! És bármikor vevő vagyok egy újabb játékra. Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6143
◯ IC REAG : 8029
Re: Tisztás, környező erdő // Hétf. Okt. 17, 2016 10:27 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Tisztás, környező erdő // Today at 2:43 pm

Vissza az elejére Go down
 

Tisztás, környező erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Tisztás terület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: E’Lemaître Lovarda-