HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:
-

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
71 TAG 31 FÉRFI 40 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 7 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
15 TAG 7 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
20 TAG 10 FÉRFI 10 NŐ
EMBEREK
6 TAG 3 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Catherine Benedict Szomb. Május 26, 2018 8:45 am
írta  Catherine Benedict Vas. Ápr. 08, 2018 10:55 am
írta  Alignak Vas. Feb. 25, 2018 8:44 pm
írta  Payne Holmes Kedd Feb. 20, 2018 10:25 am
írta  Celaena McDonald Vas. Feb. 18, 2018 8:16 pm
írta  Tawny Vaidya Vas. Feb. 18, 2018 4:42 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 18, 2018 12:12 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Feb. 17, 2018 7:09 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 6:39 pm
írta  Balthazar Bluefox Szomb. Feb. 17, 2018 12:42 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 9:45 am
írta  Alignak Pént. Feb. 16, 2018 10:21 am
írta  Darren Northlake Csüt. Feb. 15, 2018 11:34 am
írta  Catherine Benedict Csüt. Feb. 15, 2018 6:40 am
írta  Hans Elfman Szer. Feb. 14, 2018 7:49 pm
írta  Payne Holmes Szer. Feb. 14, 2018 7:35 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 8:11 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 6:22 pm
írta  Darren Northlake Kedd Feb. 13, 2018 11:51 am
írta  Yetta Northlake-Nacrosh Hétf. Feb. 12, 2018 8:29 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:28 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Feb. 12, 2018 7:21 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:08 pm
írta  Jason Drewner Hétf. Feb. 12, 2018 6:45 pm
írta  Darren Northlake Vas. Feb. 11, 2018 6:28 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:13 am
írta  Corinne June Mouser Vas. Feb. 11, 2018 10:07 am
Prof. Dr. Lester J Edison
 
Catherine Benedict
 

Share | .

 

 Tisztás, környező erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Tisztás, környező erdő // Vas. Ápr. 21, 2013 3:14 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net






SzerzőÜzenet
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 306
◯ IC REAG : 261

Re: Tisztás, környező erdő // Kedd Aug. 01, 2017 8:10 am

Jonathan & Bessie




*Szelíden mosolygok Jonathanra, mert sikerült megbékítenem. A férfiaknak nem kell sok, hogy jobban érezzék magukat, elég pár szép szó, ami biztosítja őket arról, hogy a nő figyel rájuk. Ezzel persze nem akarom degradálni a férfi nemet, főleg nem Jonathant, jelenleg annak örülök, hogy rólam elterelődött a figyelem. Szóval kell tartanom ahhoz, hogy nekem ne kelljen magamról beszélni, már alapjában véve maga ez a tény is eléggé lehetetlen, kivitelezni annál is nehezebb. Egyrészt, hogy ne beszéljek túl sokat, másrészt ne akarjak mindent megosztani vele magamról, mert annak csak rossz vége lesz. A mosoly tovább tart és most már arra is vigyázok, hogy érezhetően a teljes figyelmem az övé legyen. Shiva – nekem már Shiva marad – cseperedése és kölyökkori botlásai elég jó téma, és élvezettel is hallgatom, hiszen valóban kíváncsi vagyok arra hogyan érzi magát azon a tanyán. Ha tényleg olyan nagyra nőtt mint Jonathan mondja, akkor jobb is, hogy hozzá került, hiszen egy ekkora kutyának hatalmas a mozgásigénye, én csak szenvedtem volna vele a zsebkendőnyi előkertben, vagy vihettem volna magammal futni, de akkor minden bizonnyal az lett volna a vége, hogy repülök a póráz végén. *-Nem, köszönöm. Nem lett nagyobb sem a lakás sem a kert.*Fél igazság, jó hazugság. Ugyan már nem ott lakom ahol Big ügynökkel, de a lakás mint olyan tényleg nem lett nagyobb, hiszen most már csupán egy fél szobát mondhatok a magaménak, a másik fele Achillesé, a többi pedig közös helyiség. A kert, az persze jobbára birtok és erdős terület, de végül is nem az enyém. Nem is ezzel lenne gond, hanem azzal, hogy Shiva minden bizonnyal a nap nagy részében frászt kapna a farkasok állandó jelenlététől. A magyarázatnál felcsillannak a szemeim, önkéntelen nem tehetek róla, a szánhúzó kutyák csodálatosak. *-Valóban? Kedves öntől de azt hiszem, nem érezné jól magát.*Az biztos. Noha Jolly Jokert sikerült hozzászoktatni a farkasokhoz, nem valószínű, hogy egy kutyával ugyanolyan sikert érnénk el. Ki tudja Shiva példájára milyen ajándékot hagyna a küszöbön, de esélyesebb, hogy egyik reggel ő feküdne ott, mert az egyik kölyök nem bírt magával. Vagy én, akarom mondani az én farkasom, hiszen elég nehéz kordában tartani, ha pedig beindul már nem nagyon vagyok rá hatással. Sosem bocsátanám meg magamnak vagy neki és faramuci helyzet alakulna ki ha magammal rosszban lennék. *[color=#5A152F]-Tejóóóééég! De végl is csak az ösztöneinek engedelmeskedett, elvégre többek között ezért háziasította az ember a kutyát. []/color]*Vagy rosszul tudom, én a számokhoz értek. Az ámulat keveredik a sajnálkozással amivel szegény tyúkok előtt adózom és némi fintorral mert elképzelem a döglött tyúkokat a küszöbön. Mindez nem jó, hogy így történik, mert a képeket nem csak én látom hanem a farkasom is és neki momentán a nyála csorog, nem hiába közvetíti felém azt az érzést, miszerint irigyli Shivát. Ám igyekszem rámutatni a tényre, hogy ő sokkal jobban van tartva. Jonathan leírásából arra következtetek, hogy Shiva egy mutáns kutya, hiszen nem lehet olyan nagy. Van ilyen fajta egyáltalán? Ha még mindig nőni fog, akkor már ló lesz belőle. Jonathan mutatja én elképzelem – meglehetősen nehezen - és a szemöldökeim felszaladnak a homlokomra. Tényleg ló lesz belőle. Mintha csak megérezte volna Jonathan lova, hogy mire gondolok, megint rákezd a nyugtalankodásra és most már erőszakosabban ráncigálja Jonathant távolabb tőlem amit megértek. Én sem szívesen lennék egy vérengző vadállat közelében ha paci lennék, így viszont egyrészről a lovammal együtt arrébb húzódom, másrészről a fejemben csorgó nyállal tátja a száját a bestia. Magyarázkodásra kényszerülök amiért Jolly Joker halál nyugodt, noha nem rég pont az ellenkezője volt ahogy berobbant az erdőbe és levetett a hátáról. *-Jolly Joker nagyon sok időt tölt az erdőben, már megszokta a szagokat. *És ezzel ütöm a korábbi szavaimat amire azonnal rájövök.* -Úgy értem az elejtett vad szagát. Persze ha egy ragadozó lenne a közelben…*Elnéző mosoly, ártatlan tekintet. Megy ez Bessie. Ám Jonathan lovát nem lehet becsapni, ő az ösztöneire hallgat ami sokkal erősebb mint Jonathan gyanakvása amit elég könnyű félresöpörni. Ezért, s mert nem akarom, hogy egy hirtelen megugrás miatt az én farkasomban feléledjen a vadászat izgalma, inkább nyeregbe ülök, hogy leléphessek alkalomadtán. Minden tervemet dugába fojtja Jonathan azzal, hogy velem akar maradni. Rendben, elhiszem, hogy a találkozásunk perceiben nem tűntem gyakorlott lovasnak és értékelem, hogy vigyázni szeretne rám, más esetben még örülnék is neki. Ám én inkább háromszor egymásután leesem a nyeregből semmint lássa mint változom át némi ruhaszaggatással egybekötve és vetem rá magam az ideges és annál édesebb illatú lovára, hogy átharapva a torkát belenyaljak a friss, meleg vérébe és…jön a mantra. Nem gondolom ilyen részletesen tovább azt ami még meg sem történt. Inkább pálmafákat képzelek magam köré és felidézem a tenger sós illatát, a koktél ízét. A farkasom hányingerrel küszködik. *-Rendben, előre megyek. Vigyázzon magára Jonathan.*S már el is indulok Jolly Jokerrel, hogy mielőbb megpróbáljam egy sima, nyugodt vágtára fogni. Látóterem perifériáján még látom ahogy a pasi vadnyugati cowboyok mintájára előveszi a fegyverét ~Ó, bárcsak egy másmilyen fegyvert venne elő és azzal fenyegetne!~a valódi fegyver azonban nem tölt el jó érzéssel. A puska nem jó. Minél gyorsabban el kell tűnnöm a közeléből, bármennyire is fáj. Jolly Joker pedig kivételesen olvas a gondolataimban, vagy sikerült finoman rávennem a vágtára, mert megindul az ösvényen vissza a lovarda felé. Mire Jonathan elindul már nem sokat láthat belőlünk, és ahogy meglátok egy elágazást, arra irányítom a paripát, nem vissza a lovardába hanem egy kanyarral az erdő más része felé. Abban reménykedem, hogy elveszíti a nyomainkat.*


Jonathan&Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 125
◯ IC REAG : 116
◯ Lakhely : Fairbanks, Wilson farm

Re: Tisztás, környező erdő // Pént. Aug. 04, 2017 11:02 pm

Már épp javasolnám Bessie-nek, hogy ha nem is Pluto méretű kutyát, ha nagyon szeretne, valami kis szobacirkálót simán beszerezhetne magának, azok úgy is életképesek lakásban, mint szabadban, de inkább hallgatok... Ezeket a kotorékebből elcsökevényesedett retikülkutyákat sosem szerettem különösebben, akkor meg már ajángatni sem fogom.
- Ami az ösztöneit illeti, van még hova fejlődnie. - jegyzem meg végül, háziasítás ide vagy oda, mégiscsak juhászkutya lenne, az a feladata, hogy terelje, egy helyen tartsa, és védje a ragadozóktól a haszonállatainkat, nem pedig az, hogy ő maga vadássza le őket! Remélhetőleg több tyúk már nem fog áldozatul esni neki, és kinövi végre a kölyök-korszakát.
Majd jön a kis intermezzó, amikor Domino úgy dönt, hogy eddig tudott rendesen viselkedni, új életcéljának pedig azt tűzi ki, hogy minél messzebbre rángat a többiektől... Vagy mutatni akarna valamit? Nem, olyankor nem ilyen idegesen viselkedik. Persze Bessie véleménye sem győz meg különösebben, ezt pedig le is olvashatja az arcomról, hogy mennyire abszurdnak is találom az ötletét...
- Hm, valóban? - kérdezek vissza, miközben a saját lovam fogai közül próbálom kiszabadítani az inggaléromat. Egyrészt, annyira idősnek sem tűnik a Jolly Joker nevű hátas, másrészt pedig Dominóval majdnem napi szinten járom az erdőt...
- A lovak növényevők, ráadásul elég ijedős fajták... Ha az egyik bepánikol, akkor könnyen átragad a többire is. Nem, fogadni mertnék, hogy ez valami más lesz... - dörmögöm az orrom alatt, már csak arra kéne rájönni, hogy mi lehet a különbség a két állat között. Látszólag a színükön kívül semmi, de ettől sem lettem okosabb, így hát csak jelzek Bessie-nek, hogy menjen előre nyugodtan, én is igyekszem... És ha minden jól megy, akkor nemsokára a lovardánál leszünk mindketten. Csak még előveszem a puskámat, biztos ami biztos, ha már Domino nyugtalansága rám is kezd átragadni...
Nyeregbe is pattanok, hogy elinduljak én is a lovarda felé, abban a naiv reményben, hogy minden rendben fog menni, és ott találkozunk majd, ám akármennyire is gyorsít Domino a léptein, még mindig nem sikerült beérnünk őket, ez pedig bennem is egyre inkább gyanút kelt... Ilyen sokáig nem tökölhettem, hogy így lemaradjunk, az kizárt...!
És úgy tűnik, hogy ezúttal nálam is működnek a megérzések – nem sokkal később már érzékelem is a lovarda épületét, ám ahogy közelebb ügetünk, és alaposabban is körbenézek, be kell látnom, hogy Bessie-nek nyoma sincs... Az egész környéken béke honol, és semmi jele annak, hogy bárki is járt volna erre nem sokkal előttem, így hát hirtelen én magam is elbizonytalanodom...
Talán történt velük valami? De az úton idefelé semmi nyomát nem láttam dulakodásnak, vagy valami vadállat támadásának... Eltévedni is lehetetlenség lenne, tekintve, hogy egyenesen erre vezetett az út... Egy pillanatra az is felmerül bennem, hogy értesítem a hatóságokat, vagy esetleg bekopogok, és a főnökének szólok, hogy mi van, de mi van, ha csak túlreagálom az egészet? Úgy is mindenkitől azt kapom, hogy milyen sokat aggodalmaskodok, feleslegesen... és lehet, hogy igazuk van. Mert mi van, ha nemes egyszerűséggel csak lerázott?
Nem mint ha azt szeretném, hogy bármi baja essen, mégis, valahogy nehezemre esik elfogadni azt, hogy a legvalószínűbb pont, hogy ez az utolsó ötletem lehet, akármennyire is rossz belátni, beismerni.
Nagy lenne a kísértés, hogy megvárjam a felbukkanását, hogy mégis, milyen magyarázattal állna elő erre az egész előbbire, de aztán hamar elvetem magamban az ötletet. Lenne értelme egyáltalán? Hiányzik nekem egy ilyen, valószínűleg kellemetlen beszélgetés...?
Végül úgy döntök, hogy várok egy kicsit, de ha pedig úgy negyed órán belül nem bukkan fel, akkor biztos ami biztos, bekopogok, szólni a főnökének, mielőtt hazafelé venném az irányt... Jobb a békesség, nem igaz? Jobb lesz így mindenkinek.


|| Nem tudom, hogy erre mit lépsz, de hacsak nem bukkansz fel, akkor részemről ez lenne a záró Ez esetben köszöntem, imádtam, mint mindig!  ^^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 306
◯ IC REAG : 261

Re: Tisztás, környező erdő // Hétf. Aug. 07, 2017 6:07 am

Jonathan & Bessie




*Jó kis beszélgetés lenne ha a bennem élő bestia nem lenne és akkor minden bizonnyal másra is terelődne a szó, tennék róla. Filmbe illő volt a megismerkedésünk és a folytatás is, sajnálatos módon abba kell hagynunk. Részemről csupán egy kis időre lenne szükség míg uralni tudom a farkasomat, hogy ne kelljen attól félnem, hogy bármelyik percben előtör belőlem, hiszen még egy ártatlan – na jó, nem ártatlan – csók is bajt okozhat. *-Még kölyök. Meg fogja tanulni. *Védem a nagyra nőtt kutyát, elvégre én sóztam rá, de legalább van benne némi öröm is; remélem. Nem is lehetne jobb helyen Jonathannál, és a többi kutya is megneveli majd őkelmét, hiszen a kölykök az idősebbektől tanulnak, ahogy én is, vagyis a farkasom. Van benne némi megzabolázhatatlan életösztön, makacsság és szabadságvágy, de alapjában véve okos és tanulékony, mondjuk úgy, nem mindig a saját kárán tanul. Most viszont nincs itt sem Achilles sem más idősebb farkas aki Jonathan számára észrevétlenül visszaszorítaná az energiáival a kitörni készülő vadat. Egyszer majd talán nekem is sikerül, ám akkor már Jonathan elveszti az érdeklődését irántam, ha egyáltalán, bármikor volt is egy csipetnyi. Egy férfi sem szereti ha játszanak vele, én pedig pont ezt csinálom, noha egészen más okból. Ha most lepattintom, már nem lesz legközelebb és igaza lesz. Ha nem tudnám miért olyan ideges a lova, egészen másképp viselkednék, jót mulatnék azon ahogy a gallérját rágja és vonszolja távolabb. Sajnos azonban, inkább magyarázkodásra szorulok.* -Valóban. Vagy nem így van? *Persze nem úgy van ahogy én mondom, és Jonathan jobban tudja hiszen többet foglalkozik lovakkal mint én, nekem csak a szeretgetés jut és az sem mindegyikkel, mivel van még olyan paci amelyik nem túl régóta van Achilles birtokában és még szoktatni kell magunkhoz. Jól tudom miről beszél.* -Á, értem. Nos, mindenesetre remélem nem egy ragadozó ólálkodik a közelben.*Próbálok nagy szemeket mereszteni, mint aki fél de legyünk őszinték, ez nem mindig sikerül, főleg úgy, hogy én vagyok az a ragadozó akitől félnem kellene. Nem kísértem tovább a sorsomat, elindulok visszafelé és sikerül leráznom Jonathant aminek nem nagyon örülök, mert egészen másképp képzeltem annak idején az ismeretségünket, mára pedig az elhunyt feleség akadálya is szertefoszlott, szabad lenne az út és én végre boldog lehetnék, ám ez nem olyan egyszerű. A legutolsó pillanatban, amikor még látni belőlük valamit, visszafordulok a nyeregben ülve és búcsút mondok Jonathannak, valószínűleg soha többé nem találkozunk, vagy ha igen, ő minden bizonnyal át fog menni a túloldalra. Már csak Shiva léte fogja rám emlékeztetni. Jolly Joker hallgat rám és elkerül a jól kitaposott ösvényről, nagy kerülővel jutunk vissza a lovarda körüli részhez és jó érzéssel nézek körül mielőtt kibukkannánk a fák közül. Jonathan távolodó alakját látom, Achilles mérges arcát ahogy az épület ajtajában áll, és azon mereng; vajon bajom esett és aggódnia kellene, vagy csupán egy jó de fájdalmas döntés következménye a lógó orrú pasi. S ha Jonathan eltűnő alakja nem lenne elég, még lelkiismeret furdalásom is van amiatt, hogy szó nélkül leléptem, de inkább így mint szavakkal elküldve, lerombolva benne valamit rólam és úgy a nőkről általában, vagy éppenséggel a lova leharapott lábával a számban. Csalódott bennem, de remélhetőleg a nőkben nem és ha már sikerült elengednie a feleségét, talán nem sokára rátalál egy új szerelem és akkor élhet tovább boldogan az „én” kutyámmal a családjában. Jó öt percig állok még ott elbújva s csak utána indulok vissza, kissé frusztráltan és lelombozódva mikor is megtudom, hogy Jonathan miattam aggódva járt itt alig pár perce, hogy szóljon a hirtelen eltűnésemről. A kérdésre, hogy ki volt ő, csak az orrom alatt morgom, hogy „senki.” Mit is mondhatnék? Egy elszalasztott lehetőség? Életem partija? A legjobb pasi? Számomra már egyik sem lehet. Na jó, attól, hogy plátói, még jó pasi marad. *

//Imádtam ezt a játékot is, köszönöm. Mivel azonban az volt a cél, hogy lelépjen, így is maradt a dolog, viszont részemről jöhet a következő! :pillow: //

Jonathan&Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Tisztás, környező erdő // Szer. Aug. 09, 2017 3:53 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Ajánlott tartalom

Re: Tisztás, környező erdő //

Vissza az elejére Go down
 

Tisztás, környező erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

 Similar topics

-
» Tisztás, környező erdő
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: E’Lemaître Lovarda-