HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Today at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Today at 8:59 am
írta  Jackson Carter Yesterday at 3:06 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 #1 Betegszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
#1 Betegszoba // Hétf. Máj. 06, 2013 3:43 pm

First topic message reminder :

Két ágyas, tv-vel ellátott betegszoba. Nem koedukált, szóval mindig a játékos karakterrel azonos nemű szobatársat lehet NJK-ként beírni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net







SzerzőÜzenet

◯ Kor : 31
◯ HSZ : 16
◯ IC REAG : 15
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzó jobb kisujj
Re: #1 Betegszoba // Szer. Szept. 07, 2016 8:39 pm

- Hiszed, vagy sem… az elmúlt néhány hónapban ez az első értelmes ötlet, amit hallok.
Húzódik egy röpke féloldalas mosoly az arcomra, de aztán hamar le is konyul. Láthatja rajtam, hogy képes vagyok még arra, hogy jó kedvem legyen. De már nem vagyok ugyanaz a férfi, akiben akkoriban beleszeretett, akinek igent mondott. Legalábbis nem teljesen. Nehezen megy a humor is az életemben, pedig korábban annyira szerettem a rosszabbnál-rosszabb viccekkel fárasztani… úgy mindenkit. Ettől eltekintve volt rendes humorom is. Most viszont… eléggé visszaszorult.
- Ha ajánlhatok valamit… beszélj valami agyturkásszal. Aki több, mint tíz éve van benne, szerintem majdnem biztosan kezelt már hozzám hasonló személyeket. Harctéren átélt traumás helyzetek. Hogy miket kell elkerülnünk, ha együtt vagyunk, hasonlók. Bár gondolom nekem is mennem kellene, és mesélni egy-két dologról… de csak vannak alapvető dolgok is.
Nem akartam változni nagyon sokáig, de most, hogy látom Veronicán is, milyen… boldog, hogy végre (legalábbis szerinte) visszakapott, nem akarom cserben hagyni őt. Már bizonyos szintig megtettem. Ezt a hibát nem akarom újra elkövetni. Szeretem őt, mindennél jobban, és boldognak akarom tudni. A régi sebek feltépése pedig vagy segít, vagy nem. A helyzeten igazából túlzottan már rontani nem tud. Legalábbis nagyon remélem.
- Szerintem az biztosabb lenne, ha kidobnál a motel után otthon, és rámzárnád az ajtót.
Közel voltam ahhoz, hogy hozzátegyem, még lehet az sem lenne betonbiztos, mert mégiscsak a katonaságnál voltam, és simán kitörném az ablakot, ha nagyon szabadulni akarnék. Pláne, ha be is lennék zárva. Nem kizárt, hogy megint lenne egy pánikrohamom.
A változásokra pedig megpróbálok figyelni, amennyire csak tudok. Mikor szóba kerül Avery, egyik szemöldököm feljebb is szalad.
- Nem hiszem, hogy zavarni fog, hogy ott van. Az más kérdés, hogy ő mennyire fogja az én ottlétemet eltűrni. Meg te is. Nem kizárt, hogy éjszaka ordítozva ébredek fel, már-már önkívületi állapotban.
Nem akarom, hogy teljesen váratlanul érjék az ilyen, és ehhez hasonló dolgok.
- Egyes ismerőseimnél elmúltak a tünetek, másoknál volt például egy kutya, macska, vagy valami állat, ami segített lenyugtatni az idegeiket. Vagy a professzionális segítség. De végleges megoldás sosem született szinte senkinél. Előugró képek bármikor feltűnhettek a szemeik előtt. És azok a rémálmok… nem tudod milyen egy rémálom, amíg nem okoz konkrétan fizikai fájdalmat az egész folyamat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 65
◯ IC REAG : 60
◯ Lakhely : Fairbanks, AK
◯ Feltűnést kelthet : Egy nagyobb hegesedés a combja külső oldalán

Re: #1 Betegszoba // Pént. Szept. 09, 2016 11:21 am

- Pedig jóval hamarabb eszedbe kellett volna, hogy jusson! – csak finoman jegyeztem meg, de muszáj volt szóvá tennem. Ha hamarabb hazajött volna, talán már minden másképp lenne. Talán már rendbe jött volna valamelyest a lelkivilága, de így hosszabb folyamat lesz jóval. Erre már igyekeztem felkészíteni magam. Türelmesnek kell majd lennem vele, bár attól nem tartottam, hogy ne így lenne. Eleve segítőkész alkat vagyok, ő meg az egyik legfontosabb személy volt az életemben még mindig. Érte bármit képes lettem volna megtenni, vagy legalábbis jelenleg így éreztem.
- Gondolom, a támaszponton is van itt valami erre alkalmas személy, nem? – nem tudtam biztosan, hogyan megy ez a katonaságnál, de el tudtam képzelni, hogy a Fort Wainwrightban van képzett pszichológus, vagy pszichiáter, akihez lehetett fordulni hasonló kérdésekkel, és nála több tapasztalattal ezen a téren senki nem rendelkezett. – És nem zavarna téged, ha szakemberhez fordulnék? – kérdeztem finoman, azt pedig nem árultam el neki, hogy már amúgy is fontolgattam, még mielőtt rátaláltam. Oké, akkor ezek szerint teljesen feleslegesen, mivel nem hallucináltam őt mindenhová, hanem tényleg őt láttam, de attól még terveztem már.
- De hajlandó lennél elmenni egy ilyenre? – nem akartam ráerőltetni máris, vagy hogy azt higgye, csak így vagyok hajlandó vele újra együtt lenni. Erről szó sem volt, éppen csak azt szerettem volna, ha az ő állapota javul valamiképpen. – Vannak ilyen terápiás csoportok, de ha van rá lehetőség, esetleg én is szívesen elkísérlek… - ajánlottam fel magától értetődően. Ha van olyan opció, hogy valaki külön foglalkozzon csak velünk, nekem az is tökéletes volt. A lényeg, hogy megoldódjon ez a helyzet, az összes többi már igazán mellékes volt.
- Ó, Ash, ez még viccnek is rossz! – néztem rá kissé morcosan, hogy ilyen marhaságok jutnak eszébe. – Nem kell téged bezárni sehová sem! De ha nem szeretnél eljönni a boltba, vagy megvárni a kocsiban, akkor szívesen hazaviszlek. Vagy, amíg pakolsz a motelben… - sorakoztattam fel máris több lehetőséget. – De csak akkor, ha nem tűnsz el újra! – azt hiszem, hogy ezek után azt nem élném túl. Nagyon kegyetlen tréfája lenne a sorsnak, hogy adott vele tizenkét órát, aztán újra elveszi őt tőlem. Akkor is az ő döntése lenne, de ettől még nem lett volna kevésbé rossz, sőt… még rosszabb!
- Velem nem lesz gond, őt nem tudom. Lelkileg kicsit labilis, eléggé megviselt, mert… - csak a fejemet ráztam meg végül. – Majd elmesélem. – zártam le végül ennyivel a dolgot. Még mindig dühített, amit a húgommal műveltek, de Ash mindig olyan személy volt az életemben, akivel mindent meg tudtam beszélni, és meg is tettem. – Ő meg eldönti, hogy mit szeretne. – rántottam meg végül a vállaimat. Nem szívesen tenném ki a húgom, nem is fogom, csak ha ő akar elmenni. A ház azonban Ash otthona is volt, szóval minden joga megvolt ott lenni. Együtt költöztünk be annak idején, és varázsoltunk belőle otthont.
- Nem baj, szívem! Ha javul a helyzet szerintem az máris jó! A többivel megbirkózunk mi ketten! – jelentettem ki magabiztosan, most még nagyon erős volt az elhatározásom. – Ó, és ha már így szóba került… - miközben vezettem, az ajkamba haraptam zavaromban. – Van egy kutyám. – dobtam le a következő meglepetés bombát. – Dakotának hívják, aputól kaptam, a mi kutyáink közül való. – ezzel csak azt akartam mondani, hogy tökéletes vérvonalú alaszkai malamutról van szó, nem egy kis zsebkutyáról. – Remélem nem baj! Hátha tud majd segíteni… - pont jól is jön ki, pedig tartottam kicsit a reakciójától. Igazából még mindig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 31
◯ HSZ : 16
◯ IC REAG : 15
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzó jobb kisujj
Re: #1 Betegszoba // Szer. Szept. 14, 2016 8:26 pm

- A Fort Wainwrightban? Nem kizárt. Mi több, elég valószínű.
Egyáltalán nem ritka jelenség a háborút megjárt veteránoknál ez a betegség, amiben én is szenvedek. Akik megússzák, azok pedig rendkívül szerencsések, mert vagy nem láttak elég szörnyűséget, borzalmat, vagy pedig csak „egyszerűen” nem hatott ki rájuk olyan mértékben, mint másokra. Többek közt rám is. Bár az én esetem eléggé sajátos, ha szabad így fogalmaznom. Míg másoknak úgy lesz PTSD-je, hogy a háborúba belecsöppen, és átéli, engem hadifogolyként tartottak fogva hónapokon keresztül, láttam, ahogy a bajtársam teljesen elveszti az öntudatát, ahogy megpróbál felfalni engem, és ahogy a szeme fénye kihuny, mikor megöltem.
- Fordulj csak.
Tényleg nem bánom. Ha van rá mód, hogy legalább egy kicsit javuljak… na az már hatalmas előrelépés lenne. Akármennyire sem látok egyelőre erre lehetőséget, de az optimizmust már régen kiölte belőlem… nos, elég sok minden.
- Veronica, tudod, hogy szeretlek, és mást sem akarok, minthogy neked jó legyen, és boldog lehess. Ha ehhez az kell, hogy elmenjek egy szakemberhez… akkor úgy lesz.
Tehát igen, hajlandó lennék elmenni egy ilyenre. Következő megszólalásán viszont csak nézek ki a fejemből, és egy sóhajtást követően gondolkozok a válaszomon.
- Fogalmam sincs, melyik lenne jobb, ha más veteránokkal együtt lennék összezárva és egy terapeutával, vagy csak az utóbbival. Meglátjuk, egyelőre ennyit tudok mondani.
Hatalmas kérdőjelek vannak minden egyes dolog után, ami megfordul a fejemben a normális útra való visszatérést illetően. Nem tehetek róla…
- Eleget kínoztalak már, nem fogok elmenni. Addig nem, míg te nem akarod.
Lehet, hogy fájhatnak a szavaim neki, csak azért is, mert ilyet merek feltételezni róla. De észrevehette már, hogy teljesen máshogy állok a dolgokhoz, mint korábban. Ezt valószínűleg ő is figyelembe veszi. Legalábbis remélem.
A húgáról nem vesézem tovább a témát, megértettem elsőre is, hogy nem akar most erről itt beszélni. Egek, mi történhetett azzal a szegény lánnyal is az elmúlt időszakban? Jó kis párost fogunk így alkotni. A végén Veronicát is az őrületbe fogjuk kergetni ezekkel.
- Alaszkai malamut? Hm… nos, nekem nincs bajom vele, tudod, hogy szeretem az állatokat. Részletkérdés, hogy mennyire fog a kutya elfogadni engem. Erre ráérünk később is aggódni.
Aztán pedig kicsit megropogtatom az ujjaimat, és a nyakamat, majd pedig felteszem a nagy kérdést neki.
- Indulhatunk?

// Ha nincs más, akkor köszöntem szépen a játékot, nagyon élveztem. És a következőre is vevő vagyok! Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 65
◯ IC REAG : 60
◯ Lakhely : Fairbanks, AK
◯ Feltűnést kelthet : Egy nagyobb hegesedés a combja külső oldalán

Re: #1 Betegszoba // Szer. Okt. 12, 2016 2:49 pm

Igen, én is biztos voltam benne, hogy a Fort Wainwrightban lennie kell szakembernek, aki azokkal foglalkozik, akik megjárták a háborút és valamilyen trauma érte őket. Mondjuk, szerintem a katonák többségét éri valami ilyen, és nagyon sajnáltam, hogy Ashnek is el kellett szenvednie ezt. Azt sem tudtam pontosan, hogyan segíthetnék neki, csak abban voltam biztos, hogy mindenképpen szeretnék valahogy. Bárhogy, amit javasolnak, vagy amit ő kér, mert most ez lett a legfontosabb, hogy újra belépett az életembe. Nem akartam, hogy ismét eltűnjön, többé nem téveszthettem szem elől. Ehhez viszont az kellett, hogy jól érezze magát mellettem, meg a saját bőrében is. Nem vártam azonnali változást, de majd szépen lassan mennie kellett.
- De ne miattam akarj elmenni, hanem magad miatt! Azt szeretném, hogy jól érezd magad a bőrödben, amennyire ez lehetséges a történtek után. Akkor leszek boldog, ha te is az vagy! – mondtam őszintén. Nagyra értékeltem, hogy miattam megtenné ezt, akkor is, ha semmi kedve hozzá, de úgy nem volna az igazi. Azt akartam elérni, hogy azért akarja a változást, hogy saját magának jobb legyen, és ne azért, hogy megfeleljen nekem. Vagy legalábbis úgy véltem, hogy meg akart felelni nekem, és ezért csinálná az egészet, nem a saját javulása érdekében.
- Akár mind a kettőt is kipróbálhatod, és amelyiket hasznosabbnak érzed. – mosolyogtam rá biztatóan, de nekem már az is elég volt egyébként, hogy volt esély erre, és nem zárkózott el tőle teljes mértékben. A meglátjuk már egy előrelépés volt az én értékrendem szerint, még ha nem is túl nagy. – Ezt jó hallani! – ha engedte, akkor megszorítottam a kezét. Tényleg örültem neki, hogy ezt mondta most, de ki tudja, hogy meddig fogja így gondolni. Lehet, hogy holnapra már minden vágya lesz, hogy újra lelépjen, hiába volt szörnyű számomra az elmúlt másfél év. Oké, biztos vagyok benne, hogy neki is az volt, csak másabb.
- Igen, az! – bólogattam a fajtával kapcsolatos kérdést követően. – Hát, igen, eddig csak én léteztem számára, és nem volt másik férfi a háznál. Azért remélem, hogy nem lesz gond, és jól kijöttök majd egymással! Még fiatal, szerintem van esélyetek! – tényleg így gondoltam, amúgy is barátságos kölyök a kutyám, nem szokott senkivel ellenségesen viselkedni. Talán furcsa lesz neki kezdetben a helyzet, de idővel megszokják egymást, és minden rendben lesz. Én legalábbis ebben bíztam, talán naiv vagyok.
- Persze, menjünk! Még sok dolog van mára! – azzal máris indítottam a motort, és a megbeszéltek szerint terveztem meg fejben az útvonalat. Előbb a motel, aztán a többi. Még nekem is át kellett fejben rendeznem magamban ezt az egészet, de legalább a vezetés közben lekötöttem valamelyest a figyelmem.


// Én is köszönöm szépen a játékot!!! Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: #1 Betegszoba // Csüt. Okt. 13, 2016 7:06 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: #1 Betegszoba // Today at 5:19 pm

Vissza az elejére Go down
 

#1 Betegszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Kultúra és Tudomány :: Memorial Hospital-