HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Today at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Today at 8:59 am
írta  Jackson Carter Yesterday at 3:06 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Barnes & Noble könyvesbolt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Barnes & Noble könyvesbolt // Pént. Máj. 10, 2013 6:47 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net









SzerzőÜzenet

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 44
◯ IC REAG : 37
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Barnes & Noble könyvesbolt // Pént. Okt. 23, 2015 9:12 pm

Csak egy szélesedő mosoly volt, amivel megköszöntem a bókot. Persze mondhattam volna valami szintén dicsérő szót rá is, de azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzetet tekintve elég erőltetettnek tűnt volna, és azt nem akartam, hogy azt higgye, csak udvariasságból hagyták el a szavak a számat. Erről szó sem volt, nekem például nagyon tetszett a csizmája, de csak úgy, ismeretlenek ruhadarabjait nem szokásom megdicsérni. Jó, általában nem, inkább úgy mondom, mert egyébként egyáltalán nem állt volna távol tőlem.
- Tudom, általában nem nézik ki belőlem! - nevettem el magam zavartan, de nem dugtam el a könyvet, hiszen épp az imént gondoltam arra, hogy büszke vagyok a választott hivatásomra. Miért éreztem úgy mégis, hogy magyarázkodnom kellene miatta. - Feltett szándkom bebizonyítani, hogy az ügyvédek közül mégsem mindenki sznob és karót nyelt. Vagy... annak látszom? - kérdeztem kissé bizonytalanul, de szerintem számára is egyértelmű lehetett, hogy inkább kérdezem viccből, semmint komolyan. Tudtam, hogy nem tűnök annak, még a megjelenésem sem hajazott ügyvédre, a stílusom meg végképp nem, ahogyan más emberekhez álltam hozzá. - És te, pszichológiát tanulsz? - érdeklődtem az ő könyve láttán. Csak azért feltételeztem, hogy még mindig tanul, mert nagyjából egykorúnak néztem saját magammal. Mondjuk, az is igaz, hogy ha más szakot választottam volna, akkor már diplomás ember lennék.
- Lehet azért, mert a normális embereknek ilyesmi nem jut eszébe... - vontam meg a vállaimat, elmondva a kritikát saját magamra. Ez egyáltalán nem okozott gondot, de ha más titulált volna őrültnek, azt nem vettem volna jó néven, az is biztos. Tudom én magamtól is, hogy egy egészen kicsit flúgos vagyok, de mondjuk azt, hogy ez a személyiségem varázsa. Annyira csak nem lehetek borzalmas, igaz? - Komolyan?! - kérdeztem vissza meglepetten, mert belőle viszont tényleg nem néztem ki ilyesmit. Inkább tűnt finom hölgynek, mint ugrálózó tininek. Én persze minden további nélkül azt is megtettem volna, de pont ezért nem néztem ki belőle. - Azért szívesen megnéztem volna, bár lehet, hogy tényleg nem a legjobb ötlet. Én biztos kitörtem volna a csizmám sarkát! - néztem le a lábbelikre kissé aggodalmasan, de mivel nem lett semmi bajuk, így nem is volt értelme, hogy fájjon miatta a fejem.
- Köszönöm! Van, aki Briának szólít, bár nem túl sokan - árultam el ezt az apróságot, igazából furcsa módon tényleg csak Jackson, és Nonó hívott így. Az is különös, hogy ők viszont mind a ketten pont a második nevemből választották. - De azt hiszem, hogy az kevésbé belevaló, ugye? - kérdeztem zavart nevetéssel, aztán egy mozdulattal megigazítottam a szemüveget az orromon, úgy néztem rá őzike szemeimmel. - Te Jax húga vagy?! - jó, azért annyira mégsem voltam meglepődve, mint ahogy a kérdés hangzott hirtelen. - Akkor jól sejtettem - nyugtáztam végül, ezzel hozva a tudtára, hogy igazából már gyanakodtam én korábban is, csak ciki lett volna egyből lerohanni ezzel. - Olvastam rólad... - magyaráztam meg, hogy mégis honnan sejthettem én, már a nevén kívül.
- Én nem tudom. Igazából már az előtt is ismertem, hogy ideköltözött, csak telefonon tartottuk a kapcsolatot - vallottam be őszintén, mert ez így elég rosszul hangzott. Mintha valami elvetemült rajongó lennék, aki persze, hogy ismeri az új edzőt. Pedig nem erről volt szó. - Mit? - még mindig kicsit zavarodott voltam attól, hogy éppen most ismertem meg az általam kiszemelt fiú testvérét. Az ilyesmi mindig sorsdöntő találkozás, vagy csak a filmekben tulajdonítanak neki nagy jelentőséget? - Ja, a könyvet? - pillantottam végül a kezemben tartott kötetre. - Nem, nem hiszem... Wáó! - kerekedtek el a szemeim. - Ez nagyon menő, nekem is kell valahonnan egy ilyet szereznem! - jelentettem ki, bár mire befejeztem a mondatot, Erinnek már csak hűlt helyét találtam. - Öhm... - dünnyögtem kissé tanácstalanul, ám beszélgetőpartnerem csakhamar előkerült. - Szóval érdekel a pszichológia, de amúgy újságíró vagy? Furcsa párosítás... - adtam hangot a véleményemnek, és csak remélni tudtam, hogy nem veszi sértésnek, hiszen nem annak szántam.
- Azt Jackson kislányának veszed? - önkéntelenül is belekukkantottam a kosarába, ha már előszedte. És igen, ezzel azt is elárultam, hogy tényleg sokat tudok a bátyjáról, bár még korántsem eleget. Ez biztos. - Én még nem találkoztam vele... szerintem még neki is szokatlan, hogy egyáltalán van - sóhajtottam egyet, valószínűleg lerítt az arcomról, hogy még én sem mindig tudok mit kezdeni ezzel az információval, de igyekeztem. - Ne aggódj, én mindig szétszórt vagyok! - legyintettem egyet könnyed mozdulattal. - Szerintem egyszerűen csak tegyük ide őket! Én csak ezt veszem meg! Tudom, hogy elég ciki ilyesmit olvasni, de hát olyan remekül kikapcsolnak... - magyarázkodtam a ponyvám mutatásakor, ami meg az én kosaramban pihent.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt

Re: Barnes & Noble könyvesbolt // Vas. Okt. 25, 2015 4:13 pm

Nemlegesen megrázom a fejem. Ha az lenne… hát nem így reagált volna a történtekre.
- Ismerek épp elég sznob, és karót nyelt embert, szóval bátran állítom, hogy te nem vagy az.
Én viszont valahol időnként annak voltam bélyegezve, mert a korosztályom béli csajok többsége nem volt képes megérteni középiskolás korunkban, hogy ha valaki komolyan elkötelezi magát valami iránt.
Sznobságnak tudták be, amikor „nem lealacsonyodva” hozzájuk nem jelentem meg a sulis bulikon, pedig mentem volna én… ha anya hagyta volna. Nem mindig rajongtam azért, hogy kimaradok az ilyen mókákból csak azért, mert edzésem volt.
- Pszichológiát? Neeem, Isten őrizz!
Nevetem el magam. Na, még csak az kéne! Kicsit azért viccesnek tartom, hogy mennyire nem szeretem az „agyturkászokat”, mégis olyan irányt vett az életem, hogy nem csak egy… de kettő is az életem része lett.
- Csak ez a téma érdekel kifejezetten.
Vontam meg a vállamat. Lehet belőle jó dolgokat tanulni, amiket eddig elolvastam azok a való életben is visszaköszöntek, és így eléggé izgalmas ahhoz, hogy az érdeklődésemet is képes legyen tartósan fenntartani. Szavak, és faggatózás nélkül is sok mindent megtudhatok így másokról, és ez pont nekem ne lenne izgalmas, aki folyton mindenbe beleüti az orrát?
- Nekem akkor ez egyáltalán nem jutott eszembe, csak minden áron el akartam érni.  Persze a minden ár kategóriába eredendően nem tartozott bele, hogy rád borítom a fél polcot.
Tettem azért hozzá biztos, ami biztos alapon.
- A Charlie jobb. Egyedibb, azt hiszem.
Gondolkodok el egy pillanatra. Volt egy Charlotte szaktársam még az egyetemen, de őt mindenki Lottinak hívta. Az se rossz becézés, de a Charlie szerintem eredetibb, ráadásul valamiért jobban is illik hozzá, mint a Bria.
- Jax?
Gyanakodva vonom fel a szemöldökömet. Becézni azt szoktuk, akit személyesen is ismerünk általában, szóval élek a gyanúval, hogy nem csak az újságból, és hallomásból ismeri a bátyámat. Ms. Columbo-féle radarom azonnal pásztázni kezdi Charlie rezdüléseit, de nem kell kiszednem belőle semmit, mert mondja ő magától is azt, amire kíváncsi vagyok.
Szemöldököm egyre magasabbra, és magasabbra szalad, zöld szemeim pedig kikerekednek.
Minden mást, amiről eddig beszélünk, egy hanyag mozdulattal söprök félre az útból, és arra fókuszálok, amit megtudtam.
- Szóval te vagy a rejtélyes lány, akit a bátyám rejteget előlem. Hallottam már rólad, de nem túl sokat… csak azt, hogy itt élsz Fairbanksben.
Nem kérdezem, kijelentem. Ebből már könnyen leszűrheti, hogy Jackie beszélt róla, de részleteket nem árult el.
Amikor meghallom, hogy tud Mayáról… egyik döbbenetből a másikba esek. Megköszörülök a torkomat, majd egy mosolyt varázsolok az arcomra, bár ez most nem túl őszinte megnyilvánulás részemről.
- Még én se. Amúgy igen, az övé lesz a kifestő.
Szívesen hozzá tenném még, hogy: még szerencse, hogy nem találkozott vele előbb, mint én, mert most azonnal becsörtetnék a bátyámhoz, és lekiabálnám a fejéről a haját, hogy milyen dolog az, hogy Neki előbb mutatja be, mint a saját nénikéjének!?
Nem akarok bunkó lenni Charlie-val, már csak azért sem, mert Jackie-t nem akarom magamra haragítani… de Nonó óta fokozottan odafigyelek arra, ha bárki megkörnyékezi a testvéremet. Ő az egyetlen bátyám, és zsigeri kötelességemnek érzem megvédeni őt egy újabb csalódástól, még ha utólag ki is derült, hogy nem minden úgy volt, ahogy mi azt gondoltuk annak idején… akkor is kikészült a történtektől, és nem akarom, hogy bárki is bántsa.
- Egyébként az újságnál dolgozom, de még nem olyan régóta… és ahhoz is felhasználható a kedvezmény.
Pillantottam a kosárban fekvő ponyvára.
A könyveket azért betűrendbe tettem fel a polc szélére, hogy ne legyenek annyira szanaszét, de a visszapakolásukat meghagyom az itt dolgozó eladóknak. A vaskos fekete borítós könyv bekerül a kifestő mellé, aztán Charlie-ra pillantok.
- Szeretsz sportolni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 44
◯ IC REAG : 37
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Barnes & Noble könyvesbolt // Vas. Okt. 25, 2015 6:24 pm

- Huh, akkor megnyugodtam! - könnyebbültem meg, még olyan rajzfilmesen a homlokomat is megtöröltem, mintha az idegességtől izzadságcseppek gyöngyöznének ott. - A családomra amúgy sem jellemző ez, meg úgy az írekre sem, nagy általánosságban... - legyintettem, pedig lehet, hogy igazából untattam a túl sok információval magammal kapcsolatban. Senki nem kérdezte a származásom, meg igazából mást sem, de én már csak ilyen közvetlen típus vagyok, legalábbis magánemberként mindenképpen.
Azért a nevetése elég árulkodó volt, hogy hasonlóan gondolkozunk az agyturkászokkal kapcsolatban. Különös, őket legalább annyira nem szokták szeretni az emberek, mint az ügyvédeket. Vajon miért alakulhatott ez így? Egészen rejtélyes dolgok ezek, de nem akartam azzal tölteni az időt, hogy ezt mind ki is fejtem neki. Tuti menekülne a gondolatmenetem elől.
- Mondjuk igen, tényleg érdekes. Szoktam olyan műsorokat, meg sorozatot nézni a tévében, amiben ezzel foglalkoznak. Egészen bonyolult dolog minden apróságra odafigyelni, de hasznos, ha szavak nélkül akarsz információkat gyűjteni valakiről. Talán nekem is bele kéne olvasnom egy ilyenbe, hogy ha majd bíróságra kerül valamilyen ügyem, akkor lássam a tanú vagy a vádlott rezdüléseiből az igazságot! - már megint kicsit túlgondoltam, de ezúttal nem zavart, hogy ki is mondtam. Szerintem egyáltalán nem hátrány egy kicsit beszélni ahhoz, akit újonnan ismertünk meg, mert egyelőre csak ebből tud majd képet alkotni rólam. Valószínűleg, ha már profi lenne a testbeszéd olvasásában, akkor nem akarná megvenni ezt a könyvet.
- Nos, köszönöm! - még mindig csak mosolyogtam a becenevem hallatán is, meg azon is, hogy nem akarta rám borítani a könyveket. Én azt mondom, hogy még mindig nagyobb szerencse két könyv, mintha ténylegesen a fél polc tartalma landolt volna a nyakamban. Azt hiszem, akkor már nem vigyorognék itt, mint a tejbetök. Azért a mosolyom végül mégiscsak halványult valamelyest, amikor láttam a végbemenő változást, a bátyja emlegetése kapcsán. Hajaj, valószínűleg vagy rossz pontra tapinthattam rá, vagy az a típus, aki megszállottan védelmezi a testvérét. Azt hiszem, hogy az utóbbiról lehetett szó, ami intő jel volt számomra, hogy megpróbáljak jóban lenni vele. Eddig szimpatikusnak találtam, de sosem lehet tudni, általában az ilyen emberek kattannak be, és válnak veszélyessé. Már csak az is elég bajt okozhatott volna, ha elkezdi ellenem hangolni Jacksont.
- Mesélt rólam? - kérdeztem vissza, ezúttal rajtam volt a meglepődés sora. - Az a típus vagy, aki nagyon vigyáz a másikra, ugye? - ezúttal kerek perec kérdeztem rá arra, ami érdekelt. Most miért finomkodjak? Ő sem tűnt annak a típusnak, hát rám sem jellemző túlzottan, ha lehetek éppen más is. - Nos, nézd, Erin... - kezdtem bele, sóhajtva egyet. - Még én sem tudom, hogy merre tart a kapcsolatunk, de őszintén mondom, hogy tetszik nekem a bátyád. Én kisvárosi lány vagyok, nem az a típus, aki falja a fiúkat. Amúgy is elég rossz tapasztalatom volt már, borzalmas vagyok a párválasztás terén. Vele most igyekszem óvatosan haladni, mert nem szeretném újra megütni a bokámat. Ő rendesnek tűnik, és komolyan érdekel. Meg tudsz ezzel barátkozni, vagy megpróbálod majd ellenem hangolni? - szegtem fel dacosan az államat, úgy téve fel a kérdést. Szerintem egyáltalán nem voltam sem sértő, sem fenyegető. Egyszerűen csak tudni szerettem volna, hogy hányadán állunk.
- Akkor ezek szerint te is itt maradsz huzamosabb ideig a városban - nyugtáztam a hallottakat, majd a kosaramban pihenő könyvre néztem. - Ha még mindig él az ajánlatod, akkor szívesen elfogadom! - még egy mosolyt is kapott mellé, a barátságosabb fajtából. - Sportolni? - kérdeztem vissza meglepetten, mert hirtelen nem tudtam, hogy jött ez ide. - Annyira nem vagyok nagy sportember, főzni jobban szeretek, de egyébként elboldogulok például a téli sportokkal. A bátyád most a fejébe vette, hogy megtanít jobban is korcsolyázni, az nekem annyira nem megy valamiért - vallottam be őszintén, és tekintve, hogy ő milyen sportágban jeleskedett, talán most kapok egy sor elítélő pillantást. Nem érdekelt, nem lehetek jó mindenben. Az én családomban amúgy sem alapkövetelmény, hogy a jégre szülessek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt

Re: Barnes & Noble könyvesbolt // Szomb. Okt. 31, 2015 12:07 am

- Igen. Mondta, hogy azon a társkereső oldalon kezdtetek beszélgetni, ahova én regisztráltam fel. Magától eszébe se jutott volna, sőt… először mérges is volt rám azért, amiért ezzel „leptem” meg.
Feleltem elégedetten. Igazából nem tudom, hogy Jackie mennyire nőcsábász, vagy sem… de tény, hogy Mimike óta senkit nem hozott haza, én meg kezdtem megelégelni, hogy az én jóképű bátyám lassan szomorú szamurájjá avanzsál, szóval akkor pattant ki a fejemből az ötlet, hogy ugyan miért ne próbálhatná ki a netes ismerkedést!?
- Ha van testvéred, és együtt nőttetek fel, akkor tudod milyen ez. Ösztönösen belétek ivódik, hogy vigyáztok egymásra.
Nem tudom, hogy van-e testvére, de feltételezem, hogy igen. A mi szüleink mindig nagyon odafigyeltek arra, hogy összetartsunk. Nagyon… nagyon kivételes olyan eset volt, hogy ha Oroszországban töltöttük a nyarak nagy részét, akkor valamelyikünk ne tartott volna a másikkal. Ha verseny volt, akkor meg inkább elkísértük a másikat, és a lelátón szorítottunk. Ez felnőtt korunkra is megmaradt. Jackie minden meccsén ott voltam, amire csak el tudtam menni, ahogy ő is végigizgulta értem a versenyeket. Az egyetlen bátyám, akit imádok… teljesen természetes dolog, hogy vigyázni akarok rá, és védeni őt.
A szemöldököm lassan felszaladt, ahogy hallgattam a monológját, majd a kérdésre pislogtam párat. Tyűha! Ha ilyenek a kisvárosi lányok, azt hiszem, fel kell kötnöm az alsóneműmet.
Azon nem lepődök meg, hogy tetszik neki Jackie… hiszen a bátyám igazán jó party, és helyes kis pofija van, már ha épp nem hajnalban jön szembe az emberrel kócos fejjel és begyógyult szemekkel, mert akkor jájjj!
- Jackie nagyon rendes, és nem csak az elfogult húg mondatja ezt velem, hanem tényleg az. Nem fogom ellened hangolni… nem tennék ilyet ok nélkül, és ha tényleg komolyan érdekel Téged, akkor remélhetőleg nem is fogsz rá okot adni, hogy ilyen megforduljon a fejemben.
Az a helyzet, hogy bár Mimikét sose éreztem Jackie-hez valónak, vagy a családunkba illőnek… egész addig nem „gyújtottam” alá, amíg ki nem robbant a balhé a terhessége körül. Utána megkeserítettem az életét a suliban, ez tény. Viszont az vesse rám az első követ, ha abban a helyzetben más nem így tett volna, amikor egy kis fruska felszarvazza és megalázza a bátyját. Igen, azóta már kiderült, hogy nem úgy volt, és nem volt minden olyan egyszerű, mint az egyszer egy, de most már mindegy. Most már azzal kell foglalkozni, ami jelenleg van. A múlt elmúlt.
- Igen, így tervezem.
Jelenleg jó nekem Fairbanksben. Nem hiányzik annyira New York, amennyire szokott hiányozni olyankor, amikor néhány hétre el szoktam utazni versenyek miatt. Valahogy nem vágyok vissza. Ha elutaznék Alaszkából a közeljövőben, akkor inkább mennék a nagyiékhoz Oroszországba. Idén nyáron úgyse láttam őket a műtétem miatt, ők pedig sajnos nem tudtak meglátogatni. Hiányoznak… imádom őket nagyon.
- Persze.
Bólintottam. Miért ne élne? Egy kicsit meglepett a nyíltságával, de egyébként valahol tetszik, hogy ennyire éles a nyelve. Ha tényleg nem csak szórakozni akar a bátyámmal, és lesz köztük valami komolyabb, esetleg még jóban is lehetünk. Nem ártana most már, ha én is megtanulnám kedvelni a körülötte sertepertélő nőket.
- Csak vigyázz, mert mire észbe kapsz, már egy hokiütőt is kapsz a kezedbe, és megalapítja a Nanooks’ női szakosztályát!
Vigyorogtam, „finoman” utalva rá, hogy a jeges sportok terén a lelkesedése a családunk szinte minden tagjának több, mint normális.
- Egyszer meg akartam neki tanítani néhány könnyebb forgást, de úgy mozgott, mint egy lomha medve, ráadásul el is vágódott, szóval ha műkoris figurák érdekelnek inkább, akkor ne őt kérd meg, hogy segítsen, mert medvetánc lesz belőle.
Nevettem, ahogy felidéztem magamban az ominózus esetet, aztán a pulthoz érve átadtam a sajtós kártyámat, és felpakoltam a könyveket a pult tetejére.
- Az is ide lesz…
Vettem ki Charlie kosarából a ponyvaregényt, és tettem a könyvem tetejére, hogy egybe le tudják húzni róla a kedvezményt, aztán majd ráérünk utána rendezni a számlát a nyugta alapján.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 25
◯ HSZ : 44
◯ IC REAG : 37
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Barnes & Noble könyvesbolt // Hétf. Nov. 02, 2015 8:54 pm

- Komolyan? - ugyan elképedve kérdeztem egy kissé, de alig bírtam ki, hogy el ne mosolyodjak. - Hát ezzel nem dicsekedett el... - állapítottam meg, bár nem olyan meglepő. Én saját magamat regisztráltam, de azt hiszem, hogy köszönetet kellett volna mondanom Erinnek, amiért Jacksont belekényszerítette ebbe a helyzetbe. Másként sohasem kezdtünk volna el beszélgetni egymással, az is biztos. Valószínűleg ideköltözött volna ugyanúgy, aztán én is csak annyit tudtam volna róla, mint mindenki mást a városban.
- Akkor azt hiszem, hogy köszönöm! - mondtam ki végül azt, ami már megfogalmazódott bennem amúgy is. - Nem, sajnos nincs testvérem - ráztam meg a fejemet. - Az apám meghalt, mikor még nagyon kicsi voltam. Azután költöztünk ide... - osztottam meg vele eme apróságot, de hát nem volt titkolnivalóm, és én amúgy is ilyen nyílt és közvetlen nőszemély vagyok, hogy még a sokak számára kínos témákról is könnyedén beszélek. Ez maximum úgyis csak engem viselhetett volna meg, de húsz év alatt megtanultam együttélni azzal, hogy csak egy szülőm van.
- De az anyámnál meg a nagynénénémnél látom, hogy megy ez! - tettem hozzá egy könnyed mosollyal, amiből valószínűleg leszűrte, hogy nagyon szeretem őket és közel állnak hozzám. Tényleg jó fejek voltak mind a ketten, nem olyanok, mintha az idősebb nőrokonaim lennének, hanem egyszerűen csak a barátnőim.
Közben elő is adtam magam, ahogy szoktam, és az sem kerülte el mindentlátó szemeimet, hogy felszaladt a szemöldöke. Valószínűleg megleptem, kicsit talán ki is zökkentettem, de ez szerintem egyáltalán nem probléma. Értek az ilyesmihez, és a kedvességet miatt általában nem nézik ki belőlem, hogy képes vagyok kiállni magamért, vagy könnyedén beolvasok bárkinek. Pedig így van ez, éppen úgy a részem, mint a közvetlenség.
- Jól van! Hiszek neked! - határoztam végül el, és még bólintottam is egyet mellé. Elhittem neki, hogy a bátyja tényleg rendes fiú, nekem is annak tűnt eddig. Máskülönben nem keresett volna meg, hogy megpróbálja helyrehozni azt, amiről én már kezdtem lemondani. Pedig igazából azt sem tudnám megmondani még mindig, hogy mi is az, ami közöttünk van. Barátságnál egyértelműen több, de hogy merre tartunk, csak ez után fog kiderülni. A sors megteremtette nekünk az esélyt arra, hogy kiderítsük, megy-e nekünk együtt, mert már nem volt reménytelen, nem volt sok ezer kilométer közöttünk. - Igen, tényleg érdekel - erősítettem meg újra a már korábban elhangzott szavaimat, ezzel is azt érzékeltetve, hogy ez az egész bizony nem rajtam fog múlni.
- Nem tűnsz kisvárosi lánynak, de ha szereted a közvetlen embereket, és meg tudod szokni az egyszerűséget, akkor szerintem jól fogod itt érezni magad! - elég volt csak ránézni ahhoz, hogy leríjon róla, nem ide való, hanem a nagyvárosokba, metropoliszokba. Én meg ott nem valószínű, hogy komfortosan érezném magam, bár talán bárhol elboldogulok, és ez ugyanúgy igaz lehetett rá is. - Csak a nagyon hideg telekkel kell vigyázni, az állandó sötétség eléggé lehangoló... erre már a bátyádat is próbáltam előre felkészíteni - figyelmeztettem hát őt is, mert én ilyen rendes kislány vagyok ám!
- Hát, ha velem akarja megalapítani, akkor elég csúfos véget érne a próbálkozás, méghozzá rekord idő alatt, ha a rövidségben versenyzünk! - most már én is mosolyogtam, így sokkal oldottabb lettem újra, hogy tisztáztuk a kötelező köröket a lánytestvérrel, amin előbb-utóbb úgyis át kellett volna esnem. - Szerintem előbb ütném le őt, vagy saját magamat, mint a korongot a jégen... - ingattam a fejemet, ezzel is utalva a helyzet reménytelenségére. Tényleg nem nekem találták ki. - Pedig nem tűnik medvésnek - ráncoltam a homlokomat elgondolkozva, ahogy próbáltam magam elé képzelni a jelenetet. Nyilván nem olyan kecses, mint Erin, de nálam biztosan ügyesebb volt még úgy is.
- Majd megtanulok zenélni a medvének! - vigyorogtam újra szélesen, miközben a pénztárhoz értünk. - Köszönöm! - őszintén hálás voltam a gesztusért, talán nem is olyan borzalmas ez az indulás kettőnk között. Ugye?! - Egyébként akartam is mondani, hogy inkább tőled tanulnék, de nem akartalak lerohanni. Meg aztán, tényleg nincs tehetségem ilyesmihez, örülök, ha tudok siklani a jégen, nemhogy forogni! - forgattam a szemeimet, és ha sikerült rendezni a számlát, automatikusan a kijárat felé vettem az irányt. - Meghívhatlak egy kávéra? Vagy... valamire? - kérdeztem előzékenyen, ezzel akartam meghálálni a kedvezményt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt

Re: Barnes & Noble könyvesbolt // Hétf. Nov. 23, 2015 10:31 am

- Ó! A hideggel nem lesznek gondok…
Legyintek könnyedén. Végül is félig orosz vagyok. Bírom én a hideget, főleg, hogy jeges sportot űzök… űztem. A nagyiéknál nyáron szoktunk hónapokat eltölteni, de azért télen is megszoktuk őket látogatni, még ha nem is olyan hosszú időre. A lényeg, hogy a hideggel nem lesznek problémáim. A sötétség… na, az már egy másik kategória. Szeretem látni a napot, még ha nem is süt feltétlenül melegen. Gondolom valahogy ehhez is hozzá lehet szokni, de az elején tuti, hogy fura lesz.
- Hidd el! Egy jégtáncos légiességéhez képest, AZ!
Nyomom meg a mondat végét nevetve. Amit a hokisok csinálnak a jégen, az minden… csak nem légies és kecses. Persze ezzel nincs is gond, furán néznének ki, ha piruettek közepette lőnék a gólokat, csak hát na… aki ahhoz szokik hozzá, az nem igazán tud kifinomultan mozogni, még akkor se ha az én tökéletes bátyám.
Elmosolyodok a megjegyzésén, majd röpke sóhaj hagyja el ajkaimat. Bevallom, nagy a kísértés, hogy ne szakadjak el a műtétem, és az állapotom ellenére se a jégtől. Gondoltam rá persze, hogy taníthatnék… jó lenne… csak nem tudom, mennyire bírná elviselni a lelkem jelenleg.
- Nem szoktam órákat adni itt, de talán majd egyszer mutatok néhány egyszerűbb… de látványos forgást.
Nem ígérek előre semmit, amiről nem tudom, hogy betartanám-e, pláne mert jelenleg még minden nagyon képlékeny az életemben. Helyre kell rázódnia a dolgoknak. Anyának segítettem ugyan a kicsiknél, de az más volt. Ott tudtam, hogy amint az ő órájuk véget ér, enyém a jég, és én edzhetek. Hiányzik, nagyon hiányzik a régi életem, s bár próbálom a legjobbat kihozni a jelenlegiből… időnként az egészet egy hatalmas hazugságnak érzem.
A boltból kilépve becsúsztatom a táskába a könyvet meg a kifestőt amit Mayának vettem.
Körbepillantok, majd tekintetem megakad egy kávézón. Igaz a szívem miatt én nem ihatok koffeines kávét, de ma már elég jól hozzászoktam a menteshez. Ízre majdnem ugyan az, csak hatása nincs olyan, mint a koffeinesnek.
- Oké! Van még időm… mehetünk.
Pillantok azért futólag az órámra, hogy nagyjából még mennyi időm van, mielőtt tovább kell nyargalnom, de egy kávé még bőven belefér az időmbe, és legalább megismerhetem Charlie-t egy kicsit jobban. Mint Jackie húgának, kötelességemnek érzem kicsit körbeszimatolni… de attól függetlenül is szívesen beülök vele kávézni, mert egészen bájos kis csaj. Szóval a kellemest összekötöm a hasznossal.
Ha átsétálunk a hangulatos kis kávézóba, a pult mellett elhaladva mosolyogva köszönök oda a baristának, aztán Charlie felé fordulok kérdőn.
- Az jó lesz ott?
Igaz nem két személyes hely a sarokban levő boksz tele díszpárnákkal, de a rattan bútorok mindig is tetszettek, szóval szimpatikus kis zúg első ránézésre, na meg kényelmesebbnek is tűnik, mintha csak széken foglalnánk helyet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Barnes & Noble könyvesbolt // Szomb. Aug. 27, 2016 5:52 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Barnes & Noble könyvesbolt // Today at 5:21 pm

Vissza az elejére Go down
 

Barnes & Noble könyvesbolt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4

 Similar topics

-
» 6. felvonás - Látom a tüzet

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Mindennapi élet :: Bentley Mall bevásárlóközpont-