HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
140 TAG 63 FÉRFI 77 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
39 TAG 22 FÉRFI 17 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
22 TAG 9 FÉRFI 13 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
ŐRZŐK
30 TAG 13 FÉRFI 17 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 4 FÉRFI 6 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbbak:

...A Legmulatságosabb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Wendy Camason Yesterday at 9:56 pm
írta  Wendy Camason Yesterday at 9:33 pm
írta  Rebecca Morgan Yesterday at 7:07 am
írta  Celeste M. Hagen Szer. Márc. 22, 2017 10:16 pm
írta  Alignak Szer. Márc. 22, 2017 12:43 pm
írta  Celeste M. Hagen Szer. Márc. 22, 2017 11:17 am
írta  Fester Rothstein Hétf. Márc. 20, 2017 7:38 pm
írta  Nessa O'Brien Vas. Márc. 19, 2017 8:38 pm
írta  Abigail Cecile Kenway Vas. Márc. 19, 2017 4:35 pm
írta  Michael Cooper Vas. Márc. 19, 2017 2:23 pm
írta  Rebecca Morgan Vas. Márc. 19, 2017 10:17 am
írta  Vendég Pént. Márc. 17, 2017 7:12 pm
írta  Fester Rothstein Pént. Márc. 17, 2017 6:41 pm
írta  Gloria Dirtywater Pént. Márc. 17, 2017 5:49 pm
írta  Albert Aadland Szer. Márc. 15, 2017 8:56 pm
írta  Alignak Szer. Márc. 15, 2017 8:43 pm
írta  Darren Northlake Szer. Márc. 15, 2017 8:34 pm
írta  Achilles Kilpatrick Kedd. Márc. 14, 2017 7:42 pm
írta  Albert Aadland Kedd. Márc. 14, 2017 1:40 am
írta  Alignak Hétf. Márc. 13, 2017 6:05 pm
írta  Alignak Vas. Márc. 12, 2017 3:32 pm
írta  Alignak Vas. Márc. 12, 2017 3:32 pm
írta  Alignak Vas. Márc. 12, 2017 3:32 pm
írta  Alignak Vas. Márc. 12, 2017 3:32 pm
írta  Tessa N. Walsh Vas. Márc. 12, 2017 2:46 pm
írta  Fester Rothstein Vas. Márc. 12, 2017 2:05 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Márc. 12, 2017 12:05 pm
írta  Alignak Vas. Márc. 12, 2017 11:35 am
írta  Alignak Vas. Márc. 12, 2017 11:35 am
Alignak
 
Catherine Benedict
 
Rebecca Morgan
 
William Douglas
 
Balthazar Bluefox
 
Symara Dotty Thibodeau
 
Albert Aadland
 
Timothy Keldron
 
Jonathan Wilson
 
Abigail Cecile Kenway
 

Share | .

 

 Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6363
◯ IC REAG : 8226
Folyosók // Kedd. Máj. 14, 2013 5:46 pm

First topic message reminder :



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 19, 2014 3:25 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

















SzerzőÜzenet
avatar

◯ Kor : 201
◯ HSZ : 328
◯ IC REAG : 280
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Folyosók // Pént. Feb. 26, 2016 7:59 pm

// Alchemy Of Happiness - Helena & BB //



Munka közben nem iszunk, nem drogozunk. Csak egy kis plusz életet viszünk a napokba. Ma például egész nap szokatlan képzettársításokkal élek. A szívverésem heves, már órák óta és annyi melót elvégeztem, hogy én is meglepődtem. Mindenkinek azt mondtam, hogy vidám éjszakám volt tegnap. Amióta tudják, hogy Mae-vel összeszűrtük a levet és ugye a videót is látták, ez már mindenre magyarázat. Ha jó napom van, somolyognak, ha rossz napom van, összesúgnak, hogy biztos hiszti volt. A nép már csak ilyen. Szóval ez az áfonyás és nátrium-hidro-karbonátos tea, amit hoztam, csodás hatással bír.
Épp lejöttem a röntgenesekhez, mert valamit meg kell beszélnünk. Régóta terveztük, de csak ma volt olyan sűrű az energiaellátottságom, hogy időt tudtam rá szakítani. Mostanában egyre több az apró vagy nagyobb baleset, amihez kihív a Falka. Franz nálam lakik egy darabig és vele is mindig úgy elütjük az időt a laborban vagy zenével, hogy nem 24 óra, hanem 48 is kevés lenne. Maeve pedig... Hivatalosan együtt vagyunk, úgyhogy időnként adunk is a látszatnak. Elfoglalt ember vagyok és ezt szeretem! Mindig történjen valami!
Az 1. emeleten a legkülönbözőbb ágazatok lelhetőek fel és épp a lifthez jövök, mikor egy fiatal lánykára leszek figyelmes. Rengetegen járkálnak errefelé, nem is tilos, szóval nem nagyon hederítek rá. Előre nem is köszönök, hisz nem ismerem. Hasonlít valakire, de ennyi. Ha ő köszön, bunkó nem leszek, mosoly és "Jónapot". De inkább az órámat nézem, mert még oda kell érnem a gyógyszerek előkészítésére is. Amikor ennyire rövid szálon rángat az idő, azt élvezem, mert nincs idő az igazi bolondságra, arra, amit otthonról hoztam. Se a szomorú emlékekre, amik időnként fel akarnak törni. Most is olyan sebesen megyek a folyosón, amilyen mélázva a kislány.
- Hoppá! Még jó, hogy nem a Haley-üstökössel karambolozott! A medence tiszta és sértetlen?
Ez így egy szuszra kiszalad belőlem, ahogy meglepett fejet vágok és a hajamat borzolom, másik kezemmel pedig előrenyúlok, hogy segítsek a lánynak megkapaszkodni. Ahogy figyelek rá, a testi változásokat is lecsekkolom. Azt hiszem, törés nem következett be, a testében semmiképp. És most jut eszembe, hogy a témát már kivittem az űrbe, de egy fontos apróság elmaradt.
- Elnézést, belefeledkeztem a mentális naptáramba. Elég sűrű.
Most már mosolygok rá és ha inkább menekülne, ahogy ilyenkor szoktak a tinik, hagynám is tovább menni. Ekkor pottyan ki a zsebemből a telefon és franc tudja, mi nyomódik meg, de Mae feje vigyorog rám onnan. Én meg visszavigyorgok és lehajolok a telóért, ami pont Helena lábfeje előtt köt ki.
- A menyasszonyom, ilyen ugrándozós típus, ne haragudjon!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 149
◯ IC REAG : 134



Re: Folyosók // Vas. Feb. 28, 2016 12:40 pm

Ahogy fenékre ülök a folyosó közepén, először le sem esik, hogy pont egy orvosba sikerült belefutnom, csak az előttem álló pár lábat szemlélem, miközben fájdalmasan megdörgölöm a popómat... Aztán esik csak le, ahogy kicsit fentebb vándorol a tekintetem, hogy ezen bizony fehér köpeny van, abban meg nemigen szoktak beteget mászkálni, és...
- Ó basszuskulcs... - csúszik ki akaratlanul is a számon - Bocsánat! Én... én nem akartam, csak nem is tudom, hol járt az eszem... Nem épp a Haley-üstökös környékén, de hasonlóan távol, azt hiszem. - magyarázok, ahogy elfogadom a segítő jobbot, felálva pedig le is porolom a ruhámat... nem mint ha olyan retkes lenne a folyosó, sőt, igazából olyan patyolat klórszagú, hogy inkább csak megszokásból teszem a mozdulatokat – hogy anya is büszke lenne rám.
- Mentális naptárba? - kérdezek vissza kíváncsiskodva - Azt hittem, az orvosok túl elfoglaltak ahhoz, hogy mindent fejben tartsanak. Vagy ez is olyan, mint a Sherlock sorozatban Holmes elmepalotája? - kíváncsiskodok tovább, elég lazának tűnik a doki, bár az igazat megvallva, túl idősnek sem mondanám. Lehet, hogy mégsem doki? Csak valami gyakornok? Vagy rezidens?
Kibukkan, lepottyan a telefonja, én pedig akaratlanul is összerezzenek rá, ahogy a készülék a padlón koppan. Azt hiszem, ez is generációnk betegsége, hogy nem tudja szemrebbenés nélkül nézni, ahogy egy drága elektromos kütyüben így tesznek kárt, még ha akaratlanul is.
- Ó... a... menyasszonya? - hallatszik némi döbbenet a hangomon, és már épp hajolnék, hogy felveszem a készülőket, milyen kelekótya vagyok már megint, amikor a férfi megelőz, én pedig csak izegve-mozogva húzom ki magam, mint ha el se kezdtem volna a mozdulatot valójában.
- Milyen csinos. Régóta járnak jegyben? Mikor lesz az esküvő? - csak úgy záporoznak a kérdéseim, amikor észembe jut, hogy talán mégsem illene így... így aztán sietve korrigálom is magam - Elnézést, nem akartam feltartani, hisz pont az előbb mondta, hogy milyen sűrű a napirendje... Én... igazából a véradásra jöttem, csak attól félek, eltévedtem. Esetleg tudna segíteni? - vetettem rá egy segélykérő pillantást, és ha bármi jelét adja, hogy zavarom, már itt sem vagyok, csak mutassa, merre menjek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 201
◯ HSZ : 328
◯ IC REAG : 280
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Folyosók // Kedd. Márc. 01, 2016 8:57 pm

- Á, értem. Akkor a Lófej-ködnél? Vagy a Fiastyúknál?
Azért megmaradt pár nagyon érdekes alakzat a csillagászatból, még ha nem is az a szakterületem. Tinilány, biztos a fiúkon ábrándozott vagy azon, hogy mit kavarnak a többiek. Fiatalság, bolondság. Nálam nem is múlt el a fiatalsággal együtt, szóval egy szavam sincs. Aranyos, hogy rögtön az esztétikum a lényeg. Én a medencéjéért aggódtam, amit szépen be lehet zúzni egy csúnya eséssel, neki viszont a ruha foltmentessége fontosabb.
- Bevallom, azt nem nézem, de a mentális naptár nagyon is fejleszthető. Nekem elég jó tanárom volt hozzá.
Mosolyogva közlöm vele. A Teremtőm a pszichológia szaktekintélye volt és noha előtte is tehetségesnek számítottam a tanulásban, tőle aztán olyan módszereket sajátíthattam el, hogy csak néztem. A kislány néz, szemlél, de nem ért engem. Valamin nagyon csodálkozik.
Aztán okot is adok, a hóbortos doktort játszom el, nem direkt. Repülő telefonok, féktelen szóözön és humor. Ha valaki azt hiszi, hogy a műtőben ettől nem vagyok komoly, akkor téved. Ott élet és halál fog kezet, egészség és maradandó sérülés versenyét éljük meg, én pedig egyértelműen a jó oldalra állok. Teljes mellszélességgel. Annyira elgondolkodok ezen, hogy a felét hallom meg a dolgoknak, de az is elég lesz.
- Hú, ennyire még nem haladtunk előre. Lassan 3 hónapja lesz, hogy meggyűrűztem. Én azt mondom, nem kell elkapkodni.
Főleg ha kamu az egész és egyszer be is jelentjük, hogy vége a színháznak. Fogalmam sincs, mikor lesz ez.
- Sűrű, sűrű, de most pont van fél órám, hacsak nem riasztanak, hogy vége a világnak nélkülem.
Véradás? Hú, a plakátot én is láttam.
- Ahaaa... Ilyen jó vére? - kérdezem komolyan nézve és az államat vakargatva, mintha csak terveznék az életnedvével.
Valójában a helyszínen gondolkodom. Megvan! Az egyik nővér mondta reggel, hogy a barátja is bejön, ő meg majd leugrik hozzá.
- Igen! Jobbra-balra-jobbra és a kávéautomata mellett ki lesz írva.
Gyorsan el is mutogatom, raptáncnak is beillik, ahogy előadom.
- Gyakran jár vért adni? Ugye nem lesz gond?
Pár jó tanácsot adhatok, hátha ott nagyüzemben nyomják és kimarad valami. Nem örülnék, ha megint elesne, de az ájulástól. Helyes lány, jószándékú, megérdemli a figyelmet. És ha már figyelem...
- Mondja, járt már itt? Akár a családdal? Valahogy ismerősnek tűnik. Én Dr. Balthazar Bluefox vagyok egyébként. Idegosztály.
Csajozós szövegnek nagyon ócska lenne, főleg azután, hogy a menyasszonyommal dicsekszem, szóval remélem, nem érti félre. Akkor megijedne, azt pedig nem szeretném. Nem én vagyok Dr. Frankenstein. Ő amúgy sem ártott senkinek azzal, hogy hullák darabjait rakta össze az élet létrehozásáért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 149
◯ IC REAG : 134



Re: Folyosók // Kedd. Márc. 15, 2016 11:19 am

- Alakul, de annyira talán nem távol, inkább csak... min ott a távolban, a hegyeknél... - mutatok ki a folyosó ablakán a város mögött, távolban húzódó hegyvonulatok felé, mielőtt egy régi kedves gyerekkori meséből idéztem volna – Szeretnél-e hegy tetején szikla lenni? Patak partján kis kavics, Utcasarkon macskakő? Lehetsz virág: tavasszal megszületsz, illatozol, aztán elszáradsz. - szavaltam egész nagy beleéléssel, mint ha csak valami szavalóversenyen lennék... pedig sosem voltam olyanon, voltak az osztályunkban olyanok, akik messze jobbak voltak ilyesmiben, úgyhogy mindig őket küldték helyettem.
- Valóban? És hogy működik ez az egész? Vagy hogy lehet fejleszteni... egyáltalán megtanulni? Idevalósi a tanára? - zúdul az újabb kérdésáradat, hogy aztán rövid úton a doki menyasszonyánál kötünk ki.
- Akkor az tényleg nem is olyan rég volt. Bár azt hallottam, hogy ahol eljegyzés volt, ott egy éven belül esküvőt is illik tartani. - somolyogtam rá, biztos ezt is szokása válogatja, merre mi dívik, de abban tényleg igaza van, hogy az ilyesmit jobb nem elkapkodni. Nem mint ha annak szurkolnék, hogy szétmenjenek, mon dieu, dehogy is! Csak ha esetleg mégsem működik egy kapcsolat, azt hiszem, jobb ha az esküvő előtt derül ki. Bár amennyi tapasztalatom van a témában, inkább nem osztogatok tanácsokat.
-Te, aki a világ friss dísze vagy, S a víg tavasz előtt még csak herold, Bimbódba temeted tartalmadat, S, édes vadóc, fukaron tékozolsz.- idézek Shakespeare híres szonettjéből, mielőtt somolyogva a dokira mosolyogtam volna - Szokott neki verseket mondani? Vagy virágot venni? Szerintem nincs olyan nő, aki ne lenne odáig az ilyesmiért. - ha már tanácsot nem is, tippet azért adok, mert tekintve, hogy napjaink férfijaiból mennyire kiveszett a lovagiasság...
- Azt eddig is sejtettem, hogy elég sűrű az időbeosztása az embernek, ha orvos, de... most látom, beigazolódott a sejtésem. - jegyzem meg, amikor pedig a véremre kérdez rá, csak nevetve széttárom a kezeimet.
- Az jó kérdés. Akinek szüksége van rá, annak biztosan jó. - felelem mosolyogva, elvégre akinek az életét menti meg, hogy ne lenne? Meg gondolom, ha valami gond lenne vele, úgy is értesítenének róla, vagy közlik, hogy bocs, nem.
- Hát ez elég kacifántosnak hangzik. Csodálom, hogy nem tévednek el, mint valami labirintus. - csóválom a fejem, bár belegondolva, az egyetem sem sokkal jobb ilyen téren, aztán így, hogy naponta több órát is ott töltök, egész hamar kiismertem magam az útvesztőiben.
- Ez lesz az első. - vallom be némi félsz kíséretében, lehet, hogy kissé kiábrándító lehet a válaszom, ha valami nagy éllovas véradónak könyvelt el eddig a doki - És azt én is nagyon remélem, hogy nem lesz... Bár egyáltalán milyen gond lehetne? - kérdeztem vissza némileg aggódva, miközben már a rosszabbnál rosszabb forgatókönyvek jelentek meg a gondolataimban. Fertőzött tű. Kiderül, hogy nem adhatok vért... mert valami olyan súlyos betegségem van, amiről eddig nem tudtam. Vagy elájulok. Vagy elvérzek. Vagy valami levegőbuborékot injekcióznak be a vénámba, mint a filmeken, és meghalok! Mon dieu, lehet, mégsem gondoltam én komolyan ezt a véradós dolgot...
- Nem, még egyszer sem... Most va- kezdenék bele, hogy válaszoljak Dr. Bluefox kérdésére, amikor egyszer csak egy éktelen kiabálás szeli át a folyosó levegőjét, ahogy egy fehér köpenyes férfi rohan ki a folyosóra, kezében egy patikákból jól ismert krémes tégellyel.
- Tudok egy krémet hereviszketés ellen! – lóbálja az emlegetett dobozt a kezében, majd ahogy meglát minket, sebes léptekkel felénk is veszi az irányt - Dr. Bluefox, remélem, nem zavarom, de elvégeztem az említett javaslatokat a szer kapcsán, amiket tanácsolt, és azt hiszem, működik! Kipróbálja maga is? - hadar lelkesen a kis rezidens, mint ha ott sem lennék, és próbálnék láthatatlanná válni kevés sikerrel, de helyette egyre vörösebb arcszínnel, hogy miknek lettem én a fültanúja.


|| zsebszöveg
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 201
◯ HSZ : 328
◯ IC REAG : 280
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Folyosók // Vas. Márc. 20, 2016 8:19 pm

Én kivittem az űrbe az összeütközésönket, egészen távoli csillagképekig jutottunk, mintha csak ott koccant volna össze két meteor, a kislány viszont megáll a fairbanks-i hegyeknél. Ahová mutat, oda kipillantok, hogy megértsem, hová is akar kilyukadni. Versmondás? Ennyire megterhelik őket memoriterekkel? Az jót tesz az emlékezőtehetségnek, de úgy hallottam, nem igazán alkalmazzák.
- Ezt holnap kell felmondania irodalomórán? Magvas versike és ami azt illeti, én jobban szeretek az lenni, ami vagyok. Egy kavics élete nem túl izgalmas, bár annál is kevesebbet fog fel belőle, kivéve az animisták szerint.
Nem nevetem ki és ha esetleg a buddhista hit szól belőle, akkor sem szándékom megalázni. Nekem nem kell ilyesmi, túl sokat kaptam belőle, deformált verziót és másik nem hiányzik.
- Vannak apró technikák és a lényeg a sok gyakorlás. Valamihez kötni kell. Ha szerda a farkas, akkor csütörtök legyen Piroska! Egyébként nem, new yorki volt, akitől tanultam.
Hogy Elisabeth honnan jött igazából, fogalmam sincs. Mestere volt a titoktartásnak, úgy mesélt sokat, hogy a rejtély még több maradt körülötte. Ha valaki, hát ő mindent tudott a memóriáról, már akkor!
- Mi hagyunk időt, nem kötjük magunkat semmihez. A szokások lehetnek szép szokások, de mindketten szabadelvűek vagyunk, úgyhogy nem vesszük bunkóságnak, ha az 1 év kevés.
Visszamosolygok én is. Remélem, nem veszi kioktatásnak, mert nem annak szánom. Ha még sokat kóborol itt, a végén megismeri Mae-t is és látni fogja, hogy minden szavam igaz.
- Amindenit, milyen poétikus tetszik lenni! És netán ismer is? Egész találó sorok. Bár a mellbimbómat éppoly feleslegesnek találom, mint a féregnyúlványomat. A farokcsonttal együtt valami korábbi, állatias verziónkra emlékeztet.
Hordozunk magunkban olyasmiket, amiket farkast birtokolva ért meg igazán az ember. Jelzünk a lompossal, a morgáshoz szükséges szervek is ott hasznosak és így tovább. A versikét nem ismerem fel, szeretek olvasni, művelődni, de bevallom, ritkán jegyzek meg ilyeneket. Nem vagyok idézetfaló.
- Ilyen szépeket nem tudok, de saját kútfőből szoktam próbálkozni. jobban állnak a virág mellé.
Tipikus nőci, rögtön rápörgött a csajos témára. Aranyos egyébként, megnyerő. Főleg az, hogy nem érdekből mondja, hanem egyszerűen jó fej és érdeklődő. Maeve kap virágot, persze, úgy az igazi a színjáték, de túlzásba se viszem. Eleve akkor költözött be hozzám, mikor balhé lett egy telecsokrozott iroda miatt. Örül a virágnak, de akkor nagyon herótja volt tőle.
Nem gondoltam komolyan a kérdésemet, a válasz is ehhez igazodik. Igaz, de triviális. Például a drogosok félnek a véradástól. Ebből a kiscsajból meg azt nagyon nem nézem ki.
- Pedig ennél egyszerűbben nem tudom elmondani. Áááá...
Hülye fejet vágva gondolkodom el, hogy mennyire is sietek most. Nagyon? Nem nagyon. De. De mindegy, úgyis szoktam késni. Szegény kislány ne tévedjen már el, ahogy hordozza itt a vérét. Még megromlik benne, ha elkésik. Pörög az agyam és már hülyeségeket ad ki. A tea utóhatása, ezt feljegyzem.
- Jaaa. Általában nem szokott gond lenni, csak vannak olyanok, akik nem bírják a vér látványát. Még a sajátjukat sem, pedig az olyan természetes. Kifolyik, belőlünk van, mi vagyunk azok, ott a kis cseppekben. Ahogy folyik át a csövön és még meleg. Ha úgy érzi, hogy kicsit tart ettől, akkor szóljon és lefektetik. De ezt majd elmondják ott, meg minden mást is.
Nem szeretném ijesztgetni, épp ellenkezőleg, azt magyarázom, mennyire hétköznapi dolog. Elsőbálozó. Nem derül ki, mit akart még mondani, mert egy nagyon lelkes ifjoncunk ront rám.
Arcomat a kezembe temetem, mert ez most ciki. Nagyon is az. Belepirulok, Helenára nézek, aztán a plafonra, mintha tízig számolnék, hogy ne teremtsem le a srácot. Inkább elmosolyodom, megrázom a fejemet és úgy veregetem meg a rezidens vállát.
- Nagyon örülök a sikerélményének, Dr. Lane! Köszönöm, nem igénylem, de igazából van még egy összetevő, az egyik legfontosabb!
A srác lelkesedése nem csap át letörtségbe, inkább még jobban kipattannak a szemei. Basszus, ez előző este tolt valami cuccot. Még érzem rajta. Nem szokott ilyen lenni. Kétlem, hogy nem csak elképzelte a hatást...
- Diszkréció. Hölgyek előtt nem emlegetünk ilyen kényes témákat, amennyiben megoldható. A jegyzeteit szívesen megnézem, majd vigye be őket az irodámba, legyen oly szíves!
A srác hevesen bólogat, megfordul maga körül, kétszer is és megnyomja a lift gombját. Szerintem már indul is Dr. Bluefox irodájába... Azt hiszem, majd beszélek vele, szintén diszkréten, mert mezei embereknél azért nem játék a gyógyítás becuccozva. Még a fiatal gyakornokoknál sem.
- Én kérek elnézést... - mondom nevetve a lánynak.
Ahogy a rezidens elmegy a lifttel, én az előbb említett irányba intek.
- Nem örülnék, ha még sokáig tévelyegne, úgyhogy inkább elkísérem, ha nem baj. Meglátja, nem is olyan vészes útvonal. Azt ugye tudja, hogy fog kapni ezt-azt, csokit, azt hiszem, narancsot, olyasmiket, amik segítenek hamar pótolni a lecsapolt energiát?
Szegény rákvörössé vált lányba igyekszem egy kis életet lehelni. Arra rájöttem közben, hogy még nem volt a kórházunkban. De nekem határozottan ismerős. A bemutatkozás elmaradt, Lane elbabrálta. Ciki lenne újra megkérdezni. Békén hagyom inkább és egyáltalán, csak akkor megyek vele, ha nem érzi tolakodásnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 149
◯ IC REAG : 134



Re: Folyosók // Pént. Ápr. 22, 2016 6:37 pm

- Nem holnapra, tegnapra kellett. Ne kérdezze, hogy miért, mert még csak nem is irodalom szakos vagyok, hanem ékszertervezőnek tanulok, de az egyik tanárunknak meggyőződése, hogy a művészeknek több területen is illik otthonosan mozogni. - ezért hát festünk, rajzolunk, szobrászkodunk, verset tanulunk, fő a változatosság. Csodálom, hogy a színjátszást még nem vették be a tananyagba, bár ha megtennék, biztos arra is lenne magyarázatuk.
- Péntek meg a nagymama, szombat a vadász, vasárnap meg a hét kecskegide. Vagyis ők már nem, az másik történet. Kicsit olyan akkor, mint az agykontroll... vagy valami olyasmi. - gondolkozok hangosan, amikor pedig meghallom előző lakhelyemet, egészen felcsillan a tekintetemben a lelkesedés.
- New yorki? Mielőtt ide költöztünk volna, én is ott éltem. - osztom meg vele ezt az apróságot, még ha nem is kérdezte, nem tudom, mint ha ezzel valami titkos közös klub tagjai lennénk. Én new yorki, neki pedig new yorki ismerőse van... Mondjuk ahányan laknak abban a városban, szerintem nincs olyan ember a Földön akinek ne lenne onnan származó ismerőse.
- Ó, értem. A mai fiatalság, nem? Bezzeg még a nagyszüleink korában... - milyen szentségsértés lett volna, ha valaki így áll ehhez az egészhez. Még jó, hogy ilyen szemmel nézve sokkal lazább a mai világ, még ha más téren meg a kötöttségek lettek sokkal nagyobbak.
- Hogy mi? - kérdezek vissza, megakadva kissé a szavalással, mielőtt leesik, hogy egy kétértelmű szavon mennyire sikerült elcsúsznunk, ettől pedig egyből pír kúszik az arcomra, mert milyen beszédtéma már így első találkozásra a mellbimbó meg a féregnyúlvány, pláne egy felnőtt pasival, még ha orvos is...
Azt hittem, hogy ettől vörösebb már nem lehetek, de úgy tűnik, lesz ez még rosszabb is, mert miután bőszen végigbólogatom a doktorúr vérről és vérvételről tartott kis beszámolóját, befut az egyik kollégája is a hereviszketés elleni kenőcsükkel, én meg csak kínomban birizgálom az egyik tincsemet, úgy igazgatva, hogy valamivel többet takarjon csudi vörösen lángoló fejemből. Nem sok sikerrel, úgyhogy azt hiszem, szeretnék inkább láthatatlanná válni. De most komolyan! Milyen menő lenne már?
- Nem, semmi gond! - legyintek mentegetőzve, amikor pedig felajánlja, hogy elkísér, ismét heves bólogatással adom beleegyezésemet, majd h mutatja az utat, el is indulok mellette haladva.
- Minden nap ilyen... khm, eseménydúsan telik itt a kórházban? Azt hittem, hogy sokkal monotonabb a munka... - jegyzem meg, mielőtt elindulnánk, amikor pedig a vérvétel részleteire terelődik a szó, csak megrázom a fejem. Csak így tovább Helena, vajon mikor fog beállni a nyakad? Mint valami bólogatós kutya az autó hátsó kalaptartóján.
- Rémlik valami, mint ha egy szaktársam említette volna... meg hogy igyak előtte jó sok vizet, akkor kevésbé viseli meg a szervezetet a vérveszteség. Meg hogy orvosi igazolást is adnak a sulis hiányzásra. - fűzöm hozzá ártatlanul, mert valljuk be, mégis diák vagyok, és ha egy szelet csoki meg egy potya nap között kéne választani, azt hiszem, nem kérdéses, 10-ből 9 egyetemista melyiket választaná. A kivétel meg erősíti a szabályt, és annyi stréber úgy is akad nálunk is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 201
◯ HSZ : 328
◯ IC REAG : 280
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Folyosók // Hétf. Máj. 02, 2016 8:10 pm

- Ezt abszolút támogatom! Sőt nem csak a művészeknél. Bevallom, én például hegedülök, zongorázok és szobrokat is készítettem már. De ezt nem mind egyszerre.
Ránézek mosolyogva. Kis művész a leányzó. Most már komolyan érdekelni kezd, hogy miket fog majd alkotni. Ékszerek. A Falkában van olyan tagunk, aki szereti őket beszerezni, árulni. Ellopni... Viselni meg még több nőstény szokta. Lesz piac. Komolyan rámutatok a lányra, mutatóujjal, úgy, ahogy nem illik.
- Nagyon jó logika! A hét kecskegida egyből beugrott, úgyhogy ne írja ki ilyen könnyen a forgatókönyvből! A farkas majdnem megette őket, de csak majdnem.
A szépérzékére kell hatni, ne legyen rögtön vérengzős vagy dramatikus történet. Inkább csak irányt mutatok neki, a személyiségéhez igazítva. Ahogy Elisabeth-től tanultam. Az agykontroll is komoly dolog. Nekem túl komoly volt, próbáltam, de nem lettem a híve.
Annyira aranyos ez a hirtelen jött lendület, amivel közli, hogy ő is abban a kis fatornyos, röpke 8 millió főt számláló városban élt. Mikor én ott laktam, még feleennyi se volt, de sebaj. Az álca szerint fiatal vagyok és nem olyan rég költöztem ide. Az meg vicces, mikor ilyenkor kérdezik, hogy nem ismerem-e ezt vagy azt. Akár ismerhetném, de egy egész ország is elférne a felhőkarcolók között, szóval... Mindegy, ez a tény remek kamusztoriknak adhat alapot.
- Ó, igazán? Nagy a város, kicsi a világ. Tanulni jött fel ide Fairbanks-be?
Nem ritka eset. Vajon tudja, sejti, hogy miket tartogat ez a város? Hogy miféle történelme van, amiről nem írnak a könyvek? És hogy tavasszal a téboly üli meg az elméket. Mikor egy ilyen kis ártatlan lelket látok, legszívesebben elzavarnám, hogy majd jöjjön vissza 1 hónap múlva. De nem teszem, mert nem vagyok szuperhős, aki mindenkit meg akar menteni akkor is, ha erre képtelen.
Jót nevetek ezen, ahogy ő beszél a mai fiatalságról. A tojáshéj még ott van a popsiján. Ahogy nekem is, mert 20 és 30 között szoktak elhelyezni, amíg nem tudják, hogy doktor vagyok. Most pedig úgy megmagyarázok mindent... Hogy nem is érti, de végtelenül szégyelli magát, hogy ezt meghallgatta. Jaj, szegényke, csak tetézem a bajait. Legyintek és elnézést kérően nézek rá:
- Bocsánat, ha túl szakmai voltam. Nálam a költészetnek mindig van egy masszív anatómiai vetülete.
Nem szakadhatok el a gyökereimtől, az élő és élettelen anyagok tanulmányozásától. Nem mindig szárnyalok a lélek és a megfoghatatlan entitások magas egén. Maeve-nek is kémiai alapú bókokat szoktam mondani. És imádja őket!
Aztán jön az irulás-pirulás, a mókás kedvű gyakornok, meg a herekenőcs. Huuuh... Nem tudom, mennyire örül most nekem. Talán menekülne. Nem teszi meg, de legszívesebben nem itt lenne. Ilyenkor kell bedobni a puskaporos hordót a tűzbe.
- Ha a menyasszonyom jött volna le, még ilyenebb lenne! Ő a gyermekosztályon dolgozik, most épp ki se látszik egy térdműtétből, ha minden igaz.
Maeve megosztó személyiség és el tudom képzelni, hogy egy másik nő nem csípné. Pedig ha ő itt lenne, akkor milyen élet lenne, hajaj!
- Igen, igen, stimmel. Vérszegényen nem szabad az iskolapadban ülni. Én kipróbáltam és elég hamar kidőltem.
Egyszer régen tényleg így volt. Pont New Yorkban. Éltem-haltam a suliért, amitől Only-ban el voltam tiltva. Szomjaztam a tudást és bementem véradás után. 10-kor már az iskolaorvos ébresztgetett, hogy hahó, haza kéne menni, okoskám... Nem bántam meg, mert az is egy tapasztalat. Később is játszottam még a vérveszteséggel, csak durvábban. Arról pedig nem mesélünk.
Az időt viszont olyan jól elbeszélgettük, hogy már fel is tűnik a tábla...a piros nyilat és egy vércseppet ábrázoló kinyomtatott papír, ami szövegével megjelöli, hova kell majd bejelentkezni. Elnézek arra, hárman álldogálnak és még egy negyedik érkezik a másik irányból. Egy útvesztő ez a kórház, éhen lehet halni, mire kitalál belőle valaki, aki nem rutinos!
- Nos, az lesz ott! Innen már meglesz, ugye? Ms...
Ha bemutatkozik, akkor a kezemet nyújtom. Beszélgetek még vele, amennyiben igényli, de az órámat is nézem és olyan túl sok idő nincs. Pár perc, azt viszont tényleg örömmel rászánom, mert aranyos és szimpatikus. Ékszertervező. Ott csillognak a szemében a jövő gyémánt karperecei.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 149
◯ IC REAG : 134



Re: Folyosók // Hétf. Jún. 20, 2016 8:49 am

- Húha, pedig az lenne ám a teljesítmény! - felelem nevetve, igaz, tekintve, hogy mindegyik említett művészeti ág kétkezi elfoglaltság, legalább 6 kézre lenne szükség, ha egyszerre akarná művelni mindhármat – jól... Mint valami pók, ha a lábakat is hozzászámoljuk. Vagy mint Shiva istenség az indiaiaknál - Szobrászkodni mellesleg édesapám is szokott. Igaz, ő is csak hobbiból. - fűzöm hozzá, bár nem csodálkozok rajta, valam normális hobbi mindenkinek kell, én is besokallnék, ha egész nap a jogszabályok és törvények világában kéne boldogulnom. Brrr!
- Azért jó nagy farkasnak kell lenni ahhoz, hogy hét kecskegidával elbírjon, mint vacsora. Vagy jó kiéhezettnek... Nem? - kérdezek vissza, mert igazából sem azt nem tudom, mekkora egy farkasbendő, sem azt, hogy a kiskecskék mennyire laktatóak. Meg mint ha rémlik valami, hogy koplaló kutyának sem szabad egyszerre sokat enni adni, mert megfekszi a gyomrát. Vagy bele is pusztul? Ki tudja már...?
- Az aztán biztos. - bólintok - Nos... az igazat megvallva nem én akartam jönni, a szüleim miatt vagyok itt. Apát ide helyezték át a munkája miatt, anya is kapott munkát, én meg, lévén még nem vagyok nagykorú, sok beleszólásom nem volt abba, hogy akarok-e jönni, vagy sem. - szívem szerint inkább maradtam volna New Yorkban, legalább amíg befejezem a sulit, mert így a tanulmányok közepette váltani elég szívás tud lenni, ha engem kérdeznek, de miután a kutya sem kérdezett, így csak csendben szívom a fogam miatta, meg biflázom a vizsgára valókat...
- Költészet és anatómia? Huh... Pedig elég távol áll a kettő egymástól... - kerekednek el a szemeim, legalábbis az én világomban. Valami kapcsolat biztosan van köztük, mert minden között van, közelebbi vagy távolabbi, csak meg kell találni.
- Óóó, szóval ő is orvos? Itt ismerték meg egymást a kórházban, vagy csak szerencsés véletlen, hogy hasonló a végzettségük? - kérdezek rá, mert akár az is lehet, hogy valamelyiküket nemrégiben helyezték át, vagy akár a szupermarketben futottak össze avokádóvásárlás közepette... vagy itt a laborban botlottak egymásba, mint valami romantikus hollywoodi romantikus vígjátékban.
- Néha akkor is olyan nehéz  a tananyagra koncentrálni, ha épp tökéletesen egészséges az ember, meg bőven elég vére van... Képzelem, akkor így milyen lehet. - sóhajtottam, elnézve a dokit, ő is nemrégiben végezhetett a sulival, azt meg biztosra veszem, hogy az orvosi sem szűkölködik az unalmas, monoton, emészthetetlen magolni valókban. Csak míg nálunk a kőzettan a száraz, dög unalom tananyag, addig ők gondolom a biokémia tankönyvek felett alszanak nagyokat. Vagy nem, sosem fogom már megtudni.
- Óh! Igen, igen, köszönöm! Innen már művészet lenne eltévedni, annyira talán én sem vagyok reménytelen eset. Női tájékozódás ide vagy oda... - mosolyodok el, majd már nyújtom is a kezemet, hogy viszonozzam a kézfogását - Hagen. Helena Ophélie Hagen. - mutatkozok be mellé, miközben a tekintetemmel a fehér orvosi köpenyeken megszokott kis névtábla után kutatok - Köszönöm a segítséget még egyszer! Nem is tudom, nélküle hova lyukadtam volna ki... Örvendtem a szerencsének!- sőt, inkább belegondolni sem akarok, ahogy véletlenül benyitok a patológiára, vagy valami hasonló gusztusos területére a kórháznak.

// Hát... millió bocsánat, és ismételten süllyedek.... :’) Ha már úgy is ilyen búcsú-közelben jártunk a játékkal, inkább vettem zárósra, hacsak nem írsz valami olyat rá, és ha gondolod, akár kezdhetünk újat akár másik párosunkkal is Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 201
◯ HSZ : 328
◯ IC REAG : 280
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Folyosók // Hétf. Jún. 20, 2016 8:37 pm

- Ha polip is lennék egyben, akkor talán menne - felelem én is jót derülve.
Szeretem a fiatalokat, annyira lazák tudnak lenni. Öröm velük bolondozni.
- Jó is az, nem kell mindenből hivatást csinálni.
Szóval a családban van egy erős művészi véna, apukától örökölhette a kiscsaj. Én azt vallom, hogy ha kitanulunk egy ilyen hobbit, még akár alacsony szinten is, újabb színt visz az életünkbe és arra mindig szükség van. A mai napig igyekszem újdonságokkal bombázni magam. Az a helikopterjogsi még kéne például, hiányzik a gyűjteményemből.
- A hét minden napjára jut egy. A farkasok meg ritkán járnak egyedül és akadnak nagy példányok is.
Akár áthallásos is lehetne, amit mondok, de Helena nem tűnik olyannak, aki minden bokorban farkasembert lát, mert megnézte a Twilightot vagy valami hasonlót. Ami minket érint, szerintem ha bármelyikünk nekiáll, csontig lezabálja a húst egy gidáról, de hét tényleg sok lenne és pazarlás is.
- Remélem, azért nem keserű szájízzel fog visszagondolni erre az időszakra! Biztos megtalálja a helyét.
Szegényke abszolút nem ide vágyott, ahogy látom. A szülők szava nagy hatalom és ha egyébként rend van otthon, akkor ez nem is baj. Nálunk nem volt rend, se otthon, se a fejekben. Az egész falu a feje tetejére állt, úgyhogy az én szökésem szerintem tök jogos. Helenának viszont nincs rá oka, pedig a tinik kalandvágya már vinné el innen izgalmasabb helyekre.
- Nem annyira. Az emberi test csupa művészet, szimbólum, költői kép, minden része utal valamire.
Mi lehetne szebb, mint egy metafora a mellékvesékkel? Nem az egyetlen vagyok, aki ilyetén módon fejezi ki magát. Ha egyszer véletlenül újra találkozom a csajjal, biztos mondok valami vagány rímet ebben a témában.
- Igen, ez volt a nagy találkozás helyszíne!
Bólogatok, de arcomon látni, hogy egy pár pillanatra nem is itt vagyok. Maeve mosolya jár az eszemben és az, hogy milyen csípős feleletet tudna adni egy ilyen kérdésre. Imádom és a mi kis játékunk megint szült egy érdekes szituációt. Majd el fogom neki mesélni.
- Az is igaz. Csoki és kávé, az örök barát, de ha a vénák már porzanak, akkor ezek se segítenek.
Régen azért nem olyan volt a felsőoktatás, mint most. Tovább tartott és komoly követelményeket támasztott. Nem lehetett az utolsó héten bebiflázni az egészet két végén égetett gyertya mellett.
Élek a lehetőséggel, hogy lovagias legyek és tényleg elkísérem a lányt. Azt hittem, sikerült valamit egyszerűen elmondanom, de megint bebizonyosodott, hogy az nem is olyan egyszerű. Inkább elvezetem, minthogy itt kóboroljon és a biztonságiak kísérjék ki, mikor már a látogatási idő is lejárt.
- Nagyon örvendtem, Ms. Hagen!
Szívemből szóltam, mert aranyos és igen értelmes kislány. Ismerek még egy Hagen nevűt, de nem igazán mélyen, szóval inkább nem játszom itt a jól értesültet, aki mindent mindenkivel össze akar kötni. Habár Lenához pont illene egy ilyen jólnevelt gyermek. Esetleg őt megkérdezem majd.
- Szívesen! Nem mondom, hogy máskor is, mert inkább jegyezze meg az utat, de ha elakadna, akkor leszek megint útjelző tábla! Csak erősen és jó étvágyat a csokihoz!
Utolsó mosoly, fültől fülig, aztán még megnézem, hányan vannak, majd megyek a dolgomra. Jól elbeszélgettem az időt, úgyhogy futok is, Helena még láthatja, mielőtt eltűnök a sarok mögött. Szoros időbeosztás, na ja, én elég egyénien értelmezem.

// Hát millió köszönet és nincs gond, nagyon élveztem a találkozást! Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6363
◯ IC REAG : 8226
Re: Folyosók // Csüt. Jún. 23, 2016 5:17 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 708
◯ IC REAG : 661
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Folyosók // Szomb. Márc. 04, 2017 9:30 am

Bathazar & Becca



*Azt azért nem mondanám, hogy tavaszodik, de szép idő van, már ha az ember szereti a -27 fokot. Én szeretem ha nem kell kimennem a házból, de a fene essen bele a makacsságomba, amiért nem akarom a kandallót lecserélni radiátorra és párszor ki kell mennem a fészerbe fáért. Ha hasogatni kell, legalább abban kimelegszem, de mire a fészerből visszaérek a ház ajtajáig, már újra megfagyok. A kocsim sem indul be, szegény furgonnak csupán egyetlen előnye van, a színe. A piros ugye elég messziről látszik, de még elakadni sincs lehetőségem, marad a taxi akárhova megyek is, de mivel nem akarok legatyásodni, össze kell kötnöm a kellemeset a hasznossal, így minden elintéznivalót igyekszem egy napra sűríteni amennyire csak lehet. Ma például befizettem a csekkjeimet, feladtam pár hivatalos levelet New Yorkba címezve, mindezt ebédidőben, délután pedig elkéredzkedtem előbb a galériából, hogy egy újabb és remélhetőleg az utolsó vizsgálatomra menjek a kórházba, ahol majd a nagy okos szakorvos kimondja az áment a végleges gyógyulásomra. Szerencsére gyorsabban gyógyultam mint ahogy az várható lett volna egy ilyen sérülésnél egy átlagember esetében, ezért küldtek olyan orvoshoz aki szintén nem átlagember. Nagyon nem, és akkor itt egy picit leragadtam. Sosem szerettem orvoshoz járni, hacsak lehetett kikerültem, egyedül a fogorvoshoz mentem el évenként, hogy legalább jó élményekkel távozzak, miután azt mondja nincs semmi kezelnivaló. Mióta itt vagyok megjártam a kórházat is, annyi vizsgálatot csináltak rajtam amennyi a listán van, szerintem nincs olyan testrészem és testrésem amit ne ismernének, jártam gyógytornásznál is, szóval elegem volt az orvosokból. Most mégis készülök egyhez, de bármit is mond, ez volt az utolsó. Jól vagyok, a kezem nem úgy működik ahogy régen, de ezt előre közölték, még az őrzős doki is megmondta, hiába a mágia, mivel nem vagyok vérfarkas, nem regenerálódom úgy, csak magamra és az emberi mértékemre számíthatok a végleges gyógyulás terén. Azért összeteszem mindkét kezem, hogy legalább idáig, gyorsabban eljutottam, hímezni nem fogok de nem is akarok. Vacogva szállok ki a taxiból, kérésemre közvetlenül a bejárat előtt, és rohanok be a melegnek vélt belső térbe. A recepciónál érdeklődöm merre menjek ha Balthazar Bluefox-ot szeretném megtalálni – te jó ég! Szegény, nem elég, hogy Balthazar még farkas létére lekékrókázzák – majd elindulok az elmondott irányba, ami vetekszik egy labirintus leírásával. Már korábban is volt szerencsétlenségem a fél kórházat bejárni, azon sem csodálkoztam volna ha találok pár múmiát útközben akik eltévedtek és soha nem találták meg őket. Szerencse, hogy van okos telefon manapság s bár gyűlölöm, hogy állandóan össze kell kennem az ujjlenyomataimmal a kijelzőt, az erdőben is hasznát vettem mikor Celeste-el kirándultunk, most is biztosan jól jön ha eltévednék. Két perccel a megérkezésem után már kezdek kiolvadni, ez azt jelenti, hogy a szemeim könnyeznek és folyik az orrom. Szorgos zsebkendőhasználat után kopogok be a megfelelő ajtón, ha nem lenne felirat már kétszer a takarító helyiségbe nyitottam volna be, de minden orvos megkapja a magáét, az ideggyógyász úgy tűnik csak két fokkal jobb a patológusnál. * -Hahó! Dr. Bluefox! Rebecca Morgan vagyok, bejöhetek? Mostanra beszéltük meg.*Kukkantok be az ajtórésen, keresve a szólítottat, hiszen utánanéztem ha már hozzá küldtek, el sem téveszthetném hacsak nem jelmezversenyre készül. Nem is vele beszéltem meg az időpontot hanem az asszisztensével, vagy titkárnő, recepciós, a fene sem tudja, de nem is fontos. A lényeg, hogy itt vagyok és nagyon gyorsan szeretnék távozni, papíromon a plecsnivel, miszerint ennél jobban már nem fogok meggyógyulni, további kontrollra nincs szükség.*




Rebecca Morgan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 201
◯ HSZ : 328
◯ IC REAG : 280
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Folyosók // Vas. Márc. 05, 2017 8:34 pm


// One apple a day keeps the doctor away - Becca & BB //

Amikor munka van, akkor csak a betegek számítanak. Nem szabad azon aggódni, hogy a megrendelt meghívókat nem rontja-e el a nyomda. Pedig az esküvőnkig sincs sok hátra és rengeteg mindent kell intézni. De úgy nem lehet gyógyítani. Most, két beteg között vettem egy szusszanásnyi levegőt és a telefonomon megnéztem, van-e újabb üzenet. Nincs. Pedig ideje lenne már megkapni az értesítést. Majd később. Készülök és zsebre vágom a telefont. Be kell tölteni az injekciós tűbe a tartalmat. Felszivatom, amit kell és már itt is van a nő, aki más, mint a többi mai betegem. Gondolom, hogy ő az.
- Tessék! - szólok a kopogónak és amikor benyit, épp a levegőbe fröccsentem a tűbe feleslegesen préselt cuccot.
Csak annyi legyen, amennyi kell. Épp rajtam maradt az orvosi szemüveg, így nézek oda kedvesen mosolyogva. Aztán leteszem a tűt a steril helyre.
- Hűha - szólok, amikor látom, hogy mennyire kész van, folyik minden egyben.
- Üdvözlöm, Ms. Morgan! Igen, jöjjön. Van zsebkendője? Mármint nem nekem kell, hanem adok, ha még szüksége van rá.
A táskámban van egy csomag bontatlanul.
- Hogy érzi magát? Van valami újdonság, tünet vagy elmúlt tünet?
Megkaptam a kórlapját. A falkától meg az infókat. Ő Egon barátnője, aki miatt múltkor Lesterrel összebalhéztak a kórházban. Maeve látta el azt a nagydumás nyelvészt, aki Asamival kavar, de azért a jegyesemnek is csapta a szelet. Nem a kedvencem. A nő viszont tök normális, úgy tudom. Áldozat volt, megszállott, pont Lester intézte el egy éve.
- Foglaljon helyet kérem!
Nekiállok előkészülni a vizsgálatoknak. Eszközök, papírok. Az asszisztens közben felveszi az adatokat, bepötyögi, amit kell. Igen. Igen.
- Köszönöm, Sheena! Tarthat egy kis szünetet, ha gondolja. Innen már megleszek.
A nálam jóval idősebbnek kinéző, szemüveges, kontyos nő elmosolyodik és feláll.
- Egy kávé rámfér. Köszönöm, doktor úr!
Visszamosolygok és ahogy teszek-veszek, felpillantok a betegre. De rosszul látom! Feltolom a szemüveget a fejemre, így már tiszta. A levegő is.
- A foglalkozása még változatlan? Remélem, nem nagyon akadályozza a sérülése! Megbékélt már vele? Egyébként a tollra szavazott vagy a tőrre?
Volt valami összeírás, de akit nem ismerek, azt nem jegyeztem meg, hová tartozik. Tollasra tippelnék. Kedves, fiatal nő, őrző is. Sajnálom, hogy így járt. Alignak nem válogat. Idén együtt megyünk el Mae-vel. Nászútra.
- Kérem, helyezze ide a kezét! - intek és az előkészített helyen beállítom a készüléket. - Ha minden jól megy, hamar megleszünk. Biztos sok almát evett. Úgy látom, lassan a végleges fázishoz ér és már nem kell annyit idejárni. Örül neki?
Felnézek rá mosolyogva. Van, aki nem örül. Mert nem hiszi el. Meglátom a tetoválását. Egy pillanatra megállok.
- Ezt jóváhagyták az eddigi kollégák? Én még korainak találnám. De mindegy, már fent van. És szépen is sikerült. Hol csináltatta?
Amíg válaszol, teszem a dolgomat és csukott szájjal, hümmögve énekelgetek. Az oldott hangulat legtöbbször szokott segíteni. A betegnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 708
◯ IC REAG : 661
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Folyosók // Csüt. Márc. 09, 2017 8:44 pm

Bathazar & Becca



*Bár ne néztem volna be rögtön a kopogás után, pont a legrosszabb pillanatot sikerült kifognom, össze is rezzenek ahogy a tűből a levegőbe fröccsen az elpocsékolt anyag. Nincs tűfóbiám, de ki az aki a narkósokon kívül oda van értük? Szerencse, hogy nem sebészhez kellett jönnöm, amilyen csillagzatom van még belebotlottam volna egy feltárt lábszár sebbe. *-Hűűűűha! Biztos, hogy nem zavarok? Azt ugye nem nekem készíti?*Biztos ami biztos, tudnom kell, hogy időben meg tudjak lépni, senki nem szúr belém semmit. *-Szép napot doktor úr! *Beléptem és becsuktam magam után az ajtót, a zsebkendő még a kezemben volt amivel szorgosan törölgettem magam mielőtt kopogtam volna, de úgy látszik nem kielégítően, mert Bluefox zsepivel kínált. *-Köszönöm, megoldom, nekem is van. *S persze elpirulok a kínos helyzet miatt amiért egy gyenge és folyós pillanatomban kapott el. Még odaköszönök az asszisztensnőnek is, majd egy bocsánatkérő pillantást vetve rá elfordulok és a strucc szindróma alkalmazásával fújok orrot és törölgetek szemeket, természetesen fordított sorrendben, hogy még véletlenül se keverjem össze a testnedveket. Amint társalgásra kész állapotban tudom magam lepakolom a táskám és a kabátom.*-Elnézést kérek, de ez a hideg megvicceli az embert. *Fogalmam sincs mennyit tudhat rólam, mármint az előzményeket biztos és Egonról is tudhat, a gyógyulásommal kapcsolatban pedig javarészt minden benne van a kórlapomban, de gondolom szeretné tőlem is hallani. Addig nem ülök le amíg hellyel nem kínál, mart akkor legalább tudni fogom hova lehet.* -Köszönöm, remekül, feltételezem jobb már nem lesz. Néha még zsibbadnak az ujjbegyeim de már nem görcsölnek be az ujjaim. Az jó. *Kényelmesen elhelyezkedem és árgus szemekkel nézem mit csinál, ha nekem is tűt venne elő, már itt sem vagyok. Szinte oda sem figyelve mondom be az adataimat, amit a nő kér tőlem. Kedves, szép mosolyú és csendes. Pillanatok alatt elintézi azt ami ilyenkor szükséges és el is lesz bocsátva, így már nem két emberrel kell megküzdenem ha menekülőre fognám. Pontosabban már csak egy farkassal. *-Igen, a Grandmore galériában dolgozom és nem akadályoz. Korábban nehezebb volt mert nem nagyon tudtam fogni a kezemmel, de most már majdnem olyan mint régen. *Hogy megbékéltem vele? Alignak hülyeségével nem és soha nem is fogok tudni eljutni arra a pontra, de azzal, hogy vannak ujjaim és nem kell félkezűként leélnem az őrzőként hosszabbra nyújtott életemet, már sokkal könnyebben. Meglep amikor rákérdez _az álomra_ persze nem titok, de nem számítottam rá.* -Természetesen a tollra. Azt hiszem a sors igyekezett kiegyenlíteni az idióta, megalomániás ballépését, így legalább hasznát is tudtam venni. *Jó kis villámhárító lett belőlem, azon felül pedig talán jobb nyugtató voltam Egonnak mint az őrző lötty. Most azonban kicsit türelmetlen vagyok, pedig tényleg aranyos, a lelkét is kiteszi, hogy ne érezzem magam feszélyezve, pedig már nagyon mennék. Oda teszem a kezem ahova kéri, de gondolatban már otthon vagyok, A szavainál azonban elakadok.* -Nem kell _annyit_? Én azt hittem többé egyáltalán nem kell jönnöm, megvizsgál és rámondja az áment.*Ez rosszabbul indul mint ahogy számítottam rá, nem akarok többször idejárni, elegem van a kórházból.* -Honnan veszi, hogy sok almát ettem? *Ez most komoly és tényleg leolvasta a kezemről, vagy csak kábít, hogy jobb kedvem legyen? *-Roppantmód örülnék ha nem kellene többé jönnöm. *Szerintem nincs olyan épeszű ember aki szeretne orvoshoz járni. Mindez eltereli a figyelmemet és nem is gondolom, hogy bármi probléma lenne. Már rég a kezemen van a tetoválás, eddig sem szólt senki miatta…miért pont most szólna Bluefox doki? De szóvá teszi és zavarba is jövök tőle.* -Még korainak? Hónapok óta meg van. Senki nem szólt. Egyébként pedig pont a forradások miatt csináltattam.*A dicséretén viszont már elmosolyodom, büszkén és boldogan, nos nálam ezzel lehet megtörni a jeget.* -Köszönöm, nekem is tetszik. Rileynál, ő készítette. Az alapötlet az enyém volt, de ő mutatott olyat amiből már tudtam pontosan mit szeretnék. Ez emlék is, szép emlék, elfedi a rosszat. *Szó szerint is. A forradások Alignakra emlékeztetnek, de ott van Egon farkas alakja, és a toll is, ami viszont egyáltalán nem a tollas álomra emlékeztet hanem az indiánokra, az őseimre. Rileyt pedig ismerheti, elvégre a nő is farkas. *-Az milyen műszer? Mit fog csinálni?*ideje van rátérni a vizsgálatra, nem túl jó ómen, hogy készülék kell neki és nem elég csak ránéznie, megtapogatni és némi okos hümmögés után azt mondani, minden rendben. Ha viszont annyira ráérünk, hogy dudorászgat közben, akkor egyhamar nem szabadulok. Próbálom kitalálni a dalt, de nem jövök rá mi az, pedig ismerős. *





Rebecca Morgan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 201
◯ HSZ : 328
◯ IC REAG : 280
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Folyosók // Csüt. Márc. 16, 2017 8:10 pm

Ez mindig olyan ijesztő az embereknek, pedig egyszerű műveletről van szó. Sőt! Nem is csak az embereknek. Még a volt feleségem, Skyler is megijedt.
- Ha Ön Ms. Morgan, akkor nem zavar!
Egy tb-kártyát azért fogok kérni, de nem lovaglok rajta sokat.
- Nem valószínű. Csak előkészítem, hátha kell.
Remélem, nem fog elrohanni! Ennyire nem kell félni egy tűtől.
- Rendben! Rendben.
Ha van zsepi, hát van. Szegény. Tudnék mondani hétféle teás módszert, de nem fárasztom ezzel. Ahogy Sheena megrohanja a kávégépet, kettesben maradunk. Rebecca aranyos nő, visszafogott és udvarias. Nagyon nőies. Örülök, hogy megismerem. Tudja a járást, úgy pakol, mintha otthon lenne. Szegény járt nálunk párszor...
- Az jó! Mármint akkor nincs komolyabb baj!
Elolvastam, amit kellett. Egy kis alaszkai levegő nem árt. Megindítja a salakkiválasztást az orrban, de az nem baj. Észreveszem, hogy a nő úgy álldogál, mint aki elől elvették az ülőhelyeket, úgyhogy egy mosollyal intek a szék felé.
- Ühüm. Ühüm. Zsibbadás, igen.
A végefelé jár. A görcsök elmúltak. Ez tényleg jó.
- Grandmore-éknál? Komolyan? Szeret ott dolgozni?
Híres-neves család, iszonyatos vagyonnal. Hogy civilekkel milyenek, azt nem tudom. Távolról ismerem őket, Edent kicsit közelebbről is.
- Őt ismeri? Edent?
Kockacsaj, de én jóban vagyok vele. Egy időben csak én nyitottam rá, mikor annyira bezárkózott. Ritka kincs, neki is örülök.
- Majdnem. Aha.
Ugyanolyan nem is lesz, de ezt már sokan elmondták neki. Willow az egyik legjobb dokink, újat én se nagyon fogok mutatni.
- Akkor magának is nagyon szép időszaka volt! Remélem, az is marad. Én azt vallom, hogy a döntés és a hatás is igazából legbelülről fakadt. Szóval jó úton jár!
A felhőtlen jövővárás már a múlté, de így is nagyon pozitív vagyok. Az szoktam lenni.
- Meglátjuk. Még nem mondanék véglegeset. De nyugodjon meg! Nagyon szépen javul, az biztos!
A kórlapja alapján meg tudtam állapítani.
- Tudja, a mondás: egy alma naponta a doktort távol tartja! Egyébként itt a kórházi étteremben hétfőnként nagyon rossz vaníliajoghurtot adnak. Valami borzasztó!
Jobbat csinálok otthon, kémiai ismereteimnek köszönhetően alapos vagyok és amit itt adnak, hát... Kátrányízű. Komolyan!
- Elhiszem. Félre ne értsen, de én is örülnék, ha nem kellene Önt kezelnem többet! Mert az azt jelentené, hogy egészséges.
Úgy érzem, ő érteni fogja.
- Az idegrendszer elég érzékeny egy olyan, egy ilyen eset után. Szép gondolat a hegek eltakarása. Szép is lett, tény!
Tényleg. Ha nem volt panasza, akkor okés a dolog.
- Nekem nincs tetoválásom, de ha akarnék, én is hozzá fordulnék. Évszázados profizmus, jól járt!
Pontosan nem tudom, hogy a szinte kórosan vékony nőstény mikor kezdett ezzel foglalkozni, de amiket alkot, azok magukért beszélnek. Még az őrült Lester háta is nagyon komoly, múltkor láttam a közös vadászat előtt. Egy pillanatra elidőzöm a kézen. Apró kis rész a testen, de az ábrák sok mindent mondanak. Tetszik. Elengedem.
- Ez bizonyos mechanikus, motorikus funkciókat fog mérni.
Dúdolgatok én, aztán abbahagyom.
- Egy öklöt kérnék és utána kinyújtott ujjakat.
Meg még pár könnyű dolgot és talán meg is leszünk. Nagyon érdekel, hogy mi is van velük, kell-e számítani a múltkori balhé utóéletére. De rákérdezzek? Nem bunkóság? Várok még.
- Az úton hol tart egyébként? Elárulom: ha majd valamikor esszenciára lesz szüksége, engem egészen nyugodtan kereshet! Kérdezze csak meg Naomit, meg fogja erősíteni.
A gyógyszerész leánykával bizniszeltünk ebben. Nem a legjobb módszert választottam, hisz belevittem valamibe, ami miatt sírt is szegény. Nem tudtam, hogy ilyen komoly darázsfóbiája van. Pedig csak engem csíptek vörösre!
- Lelkileg rendben érzi magát? Nem ez a szakterületem, de ha szeretne róla beszélni, szívesen meghallgatom! Ugye nem vergődik két tűz között, mint a múltkor, mikor egy sánta farkas ügetett végig a kórházon?
Csak kibukott belőlem a kíváncsiság! Lestert az én jegyesem látta el, beszámolt, milyen élmény volt. Egon pedig...akkoriban tudtuk meg, mit jelent tőrrel álmodni. Érdekel, mit látott ebből a nő. Az őrző. A beteg. Az eredmény egyébként nagyon jó, úgyhogy intek is neki hüvelykujjal.
- Remek! Most kis torna következik. Tárja szét és zárja össze! Az ujjait.
Huh, nem érti félre, ugye? Csak nem. Bájos nő, nagyon is az, de én nem vagyok Lester. A szívemet lefoglalták, bilincset tettem rá és nem akarom kioldani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc
avatar

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 708
◯ IC REAG : 661
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Folyosók // Vas. Márc. 19, 2017 10:17 am

Balthazar & Becca



*Én vagyok Ms. Morgan de nem mondom ki hangosan, a belépésem ékes válasz. Jobban érdekel az injekció sorsa, a filmekben mindig a nyugtalan betegeknek készítenek elő ilyesmit; nem jó ómen. Azt azért remélem nem rossz híreket akar közölni velem s attól tart, hogy kiborulok. Nem ismerjük még egymást, nem tudhatja, hogy az én lelki egyensúlyomat elég nehéz kibillenteni, én sem hallottam még róla eleget, csak annyit amennyire rákérdeztem. Jó orvos? Normális? Speciel nem az elmeállapotára voltam kíváncsi, de meglepő módon erre nem reagáltak. A végső kérdés pedig az volt mennyire alapos, mert ha nagyon akkor egyrészt jó, mert biztos lehetek abban, hogy ha azt mondja meggyógyultam akkor az úgy is van, másrészt viszont nem jó, mert akkor két napi hideg élelmet is kellett volna csomagolnom. A harmadik mondatánál már tudom, hogy a szórakozott professzorral van dolgom. „Rendben, rendben.” Ez a bájos szóismétlés tiszta képet ad arról, kivel is hozott össze a sors és az őrző orvosom. Közben az asszisztenssel elintézem a papírmunkáját, ha kell még az irataimat is odaadom, egyébként mindent diktálok. *-Nem vagyok beteg ha erre gondol, csak most olvadozom…*Nem tőle, bár ha nem imádnám Egont, ha nem boldogítaná az életemet, minden bizonnyal eljátszanék a gondolattal, de most eszembe sem jut, ahogy az sem, hogy kijavítsam magam, az csak kínosabb lenne. Leülök mikor hellyel kínál, mondom a jelen helyzetet, aminek örülök, mert már nem kell rendelnem a kacsát, hanem magam sütöm meg amikor Egon nálam van, és már újra nekiálltam a pogácsa sütésnek is. Naomi nagyija és nagypapája a fő ítészem, mivel ők azok akik kóstolták a nagyim receptje alapján készült pogikat. Azt mondják nagyon finom…de nem az igazi. Valami hiányzik belőle, azt hiszem a nagyim szíve amit mindig a tésztába dagasztott. *-Igen, kellemes. Nem túl megerőltető és legalább olyan helyen dolgozom ahol könyvek közelében vagyok.*Szívesen beszabadulnék az őrző könyvtár általam nem látogatható részébe is, de Keldron szűrőjén még nem mentem át.* -Nem, vele még nem találkoztam. *Ezek a tőmondatok. Szerintem nem is velem beszélget hanem magával. Csak bólintok, hogy szófukarabb legyek mint ő, ám a tollas álom által generált időszak szépségére nem tudok csak bólogatni. Visszagondolva rá, minden volt csak nem szép. Bár ha csak az én áldásomat tekintjük, akár kellemes is lehetett volna, de hiába választottam a tollat amikor az én drágám csakazértis az ellenkezőjét csinálta.*- Maradjunk annyiban, hogy a megfelelő döntés volt a részemről. *A sors nem is keverhette le a lapokat ennél jobban, ha én is a tőrt választom, szerintem már sem Egon sem én nem élnénk. Alignak megszívta.* -Szóval akkor nem ma vagyok itt utoljára. Csodás.*Az imént emlegetett hatás elmúltával borúsabb a hangulatom a jövőt illetően, vagy inkább mondjuk őszintébbnek, ez a sajátom, ez vagyok én. Kétségtelen, hogy könnyebb volt elviselni a megpróbáltatásokat az elmúlt időszakban, de ha vissza gondolok rá, és összehasonlítom a mostanival, az olyan volt mintha bedrogoztak volna. Az almát még csak-csak megmagyarázza de, hogy a vanília joghurt hogy jön ide…*-Nem ettem eleget.*Ha ezen múlna…hazafelé menet tíz kilót vennék. *-Nem értem félre. Szóval nem vagyok egészséges. *Megállapítás a szavai alapján. Azt hiszem a következő időpontra nem jövök el, az én életemben is eljön az ideje a makacsságnak és ez az a pont amikor engedek a szelencéből kiengedett démonoknak. *-Igen, jobban néz ki így mint a vörös csíkokkal és ötletesebb is mint a plasztikai sebész. Rileynak picit fanyar a humora de épp ezért kedvelem. *Szegény, sokat nem bizonyíthatott, Jay-el nagyon leköröztük, sziporkáztunk. Egon azóta sem tud róla, hogy vele voltam és ő fogta a kezem…én fogtam az övét. Szorongattam. Meg sem kottyant neki. Ettől a fura géptől jobban leizzadok mint a tetoválás előtt, nem szeretem az ismeretlen dolgokat.* -Fájni fog? Vagy kellemetlen lesz?*Jobb felkészülni, de azért odanyújtom neki az öklömet, csak vigyázzon vele. Kinyújtom az ujjaimat is, könnyedén megy de nyugilabdát nem szorongatnék velük sokáig, hamar elfáradnak. A kérdésre értetlenül nézek rá. Fogalmam sincs mit akar az úttal, milyen út? Őrzős? Melyik szintnél tartok, ez érdekli? Szerencsére nem kell válaszolnom, legalábbis abból, hogy rögtön rá is tér valami egészen másra, csak pislogok nagyokat. Ez most nála valamilyen mazochista dolog vagy a tudós szeszélye? *-Elhiszem, köszönöm, nem szükséges utánakérdezni. Nagyon kedves, de…van akitől kapjak.*Nem vagyok harcos, hogy olyan esszenciára legyen szükségem bármikor ami hús kidarabolásával jár. Néhány hajszál, manikűr nem ártott meg senkinek. Vért sem veszek senkitől, szóval nem teszek olyasmit amivel a szeretteimnek fájdalmat okoznék, ergo nincs szükségem más farkasra. Azért persze kedves tőle, hogy felajánlotta. Ezt azonban rögtön alá is ássa.* -Nahát! Maga rosszabb mint a padon ücsörgő nyugdíjasok akik mást sem csinálnak egész nap mint pletykálkodnak. *Mozgatom az ujjaimat közben ahogy kéri, picit ingerültebben. *-Nem vergődtem soha két tűz között. Teljesen rendben vagyok lelkileg. Az egyik fa…az egyikőjük a barátom a másik pedig a zsákom foltja. Csak ők nincsenek jóban egymással, szóval a tollas álmom hatása arra ment el, hogy békét kreáljak közöttük, villámhárító voltam, nyugibogyó amit szívesen is tettem, félre ne értsen, és az a kórházi eset is azért történt mert nem voltam magamnál egészen. Különben szépen elteázgattunk volna. Egyébként a kórházi tea borzalmasabb mint a vanília joghurt és a zseléről már ne is beszéljünk. …tessék!*széttárom az ujjaimat, majd össze is csukom. Nem értem félre, megedzőttem már Jay beszólásain. Veszek egy mélylevegőt,mivel az előbb nem sikerült. Lassan kifújom és megnyugszom. Bűnbánóan nézek rá. Tényleg kíváncsi mint az unatkozó nyugdíjasok, de tény és való, az az eset eléggé…nagy port vert fel.* -Sajnálom,nem akartam kifakadni.



Rebecca Morgan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Folyosók //

Vissza az elejére Go down
 

Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5

 Similar topics

-
» Kórházi folyosók
» Mosdók és fülledt folyosók környéke...
» Folyosó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Kultúra és Tudomány :: Memorial Hospital-