HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:
-

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
71 TAG 31 FÉRFI 40 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 7 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
15 TAG 7 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
20 TAG 10 FÉRFI 10 NŐ
EMBEREK
6 TAG 3 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Catherine Benedict Kedd Júl. 03, 2018 7:26 am
írta  Catherine Benedict Vas. Ápr. 08, 2018 10:55 am
írta  Alignak Vas. Feb. 25, 2018 8:44 pm
írta  Payne Holmes Kedd Feb. 20, 2018 10:25 am
írta  Celaena McDonald Vas. Feb. 18, 2018 8:16 pm
írta  Tawny Vaidya Vas. Feb. 18, 2018 4:42 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 18, 2018 12:12 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Feb. 17, 2018 7:09 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 6:39 pm
írta  Balthazar Bluefox Szomb. Feb. 17, 2018 12:42 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 9:45 am
írta  Alignak Pént. Feb. 16, 2018 10:21 am
írta  Darren Northlake Csüt. Feb. 15, 2018 11:34 am
írta  Catherine Benedict Csüt. Feb. 15, 2018 6:40 am
írta  Hans Elfman Szer. Feb. 14, 2018 7:49 pm
írta  Payne Holmes Szer. Feb. 14, 2018 7:35 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 8:11 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 6:22 pm
írta  Darren Northlake Kedd Feb. 13, 2018 11:51 am
írta  Yetta Northlake-Nacrosh Hétf. Feb. 12, 2018 8:29 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:28 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Feb. 12, 2018 7:21 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:08 pm
írta  Jason Drewner Hétf. Feb. 12, 2018 6:45 pm
írta  Darren Northlake Vas. Feb. 11, 2018 6:28 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:13 am
írta  Corinne June Mouser Vas. Feb. 11, 2018 10:07 am

Share | .

 

 Nagojut forrása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Nagojut forrása // Csüt. Május 16, 2013 9:08 am

First topic message reminder :



A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 29, 2017 10:16 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 347
◯ HSZ : 238
◯ IC REAG : 282
Re: Nagojut forrása // Vas. Jan. 11, 2015 7:59 pm

Mivel a hotelben kapható étel nem elégít ki, így kénytelen vagyok valami nyers hús után nézni. Túlságosan hozzá szoktam a frisshez, az elmúlt hónapokban. Az vessen rám követ ez miatt, akinek nem volt ilyen időszaka. Ki tudja, mit találok a hegyekben. Lehet, belefutok egy őrzőbe. Erről eszembe jut mennyire jó az ízük... még a nyál is összefut a számba. Hogy is van az a mondás? A tiltott gyümölcs a legfinomabb? Szerintem így van, ámbár meg kell jegyeznem, hogy nekem a vallásom nem tiltja az őrzők húsának elfogyasztását. Egyedül a bátyó miatt nem eszek többet.. jaaaa és azt se hagyjuk ki, hogy megfekszi a gyomrom. Ez a terv ami változhat ugyebár.
Amint elérem az erdő szélét a ruháimat ledobom magamról csak az alsó gatyámat tekerem úgy a lábamra, hogy amint átváltozok, az ne szakadjon darabokra. Még szükség lehet rá, ezt megtanulja minden kóbor farkas. Elkezdek rohanni, mert bizony ez már ránk fért az öreggel. Nem csak nekem hiányzott ez a szabad lét, hanem neki is. Ki is élvezem az erdő jellegzetes illatát, a különböző hangot, a talaj ropogását a tappancsaim alatt. A patak felé tartok, mert egy kis mártózás sem fog ártani, legalább tiszta lesz a szőrünk.
Érzem a kölyköt, bár ha nem jelezne a farkasom, akkor is hallanám, főleg amekkora lármát csap. A fejemet rázóm meg és értetlenkedem, hogy a teremtője miért nem tanította meg neki az alap dolgokat. Persze nem lehet mindenki oly tökéletes apa mint én. Húú ez, így, meredek volt, nem is a jelző, mert igaz ami, hanem inkább az „apa” titulus. Soha nem gondoltam így magamra. Hagyjuk is. Ha már itt van ez a kölyök, akkor mutassuk meg ki az Úr a gáton. Közeledem felé s mindezt hangtalan léptekkel teszem. A pajzsom felhúzóm teljesen, így nem érezheti mennyi idős vagyok és mire vagyok képes. Ez a nőstény palánta nem rossz bőr, de....
A lábam megfeszül s csak a zsákmány lebeg a szemem eljött. Amint elérkezik a megfelelő pillanat, az idő lelassul. Látom ahogy enyhén berogyaszt, hogy tökéletesen hajtsa végre a szökdécselés egyik fázisát. Azonban velem nem számolt, elrugaszkodom és amint elhagyja két lába a biztonságot nyújtó talaj, repülök felé. Nem hiszem, hogy felfigyelt rám, de mindjárt kiderül. Ha minden igaz, akkor sikerül is neki repülni és mind a ketten a patakban kötünk ki. Én farkas alakban, ő meg kitudja. Kiderül mennyire jó a reakció ideje. Az érzékeimet ráirányítom, hogy a megfelelő időben és módon tudjak majd válaszolni néki. Azt hiszem jól fogok szórakozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 22
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Nagojut forrása // Vas. Jan. 11, 2015 8:29 pm

*Valami nem stimmelt. Az erdő csendes volt... meglepően csendes. Se egy csúszkűló, se egy kóbor állat. Némaság terült a nkörnyékünkön. Egyedül a patak csobogása az ami nem tört meg egy pillanatra se. Azt már én is észre vettem, hogy azn állatok üzőtt vadként menekülnek a közelünkből. Még Sammie közeléből is, pedig Ő igazán jámbor volt. Hegyeztem füleim, de nem hallottam semmit. Sehol, senki csak én nem éreztem semmit, hiába hagytam abba egy kicsit a mentális gyakorlást és pörgettem le a fejben, hogy mi is van nálam ami használható. Egy ezüst gyűrű, illetve kettő azzal amit Victortól kaptam és a mamám lánca. A pengéim persze otthon vannak. De hát miért is lennének nálam? Nem fér a rövidnadrágomba vagy a harisnyába. Najó, a bakiancsomba igen, de hát késő bánat.
A levegőn szelésére ugrás közben oldalra kaptam a fejem, mert azt hallottam és aztán az illat is elért. Ismerős.... túlon túl ismerős illat volt. Bőven egy éve, ha nem több belém itta magát és képes lennék bárhol felismerni. Az átváltozással semmi problémám nem volt, koromhoz képest gyorsan ment és fájdalom mentesen bár az útórezgések még bennem voltak, mikor ebben az alakban már repültem is tovább a fólyóba vele együtt. Karmaim nem martak, nem okoztak sérülést még véletlen se... azonban határozottan próbáltam lelökni magamról a Hotelből származó farkast. Farkasom a pajzsát karistolta, próbált rést találni rajta, ahol beférhet hozzá. Barátságos, azonban mégis távolság tartó... Ő is emlékszik arra az éjszakára. Emlékezni is fog örökre. Az égető érzés, hisz a gyűrű nem tört darabokra elenyésző volt ahhoz képest. Nem is foglalkoztunk vele...
~ Na... hagyj már... vizes vagyok, oké? Elég lesz már... eressz! ~ Próbáltam mentálisan kommunikálni, hol a hangomban sem volt semmi bántó vagy utasító, azonban kérlelő sem. Inkább viccesnek találtam a dolgot. De ha nem eresztette le a pajzsát, akkor bizony hiába és csak a morgásom hallhatta, miközben próbáltam játékosan magam alá gördíteni vagy épp le magamról. Hófehér bundásom már szürke volt a piszoktól...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 347
◯ HSZ : 238
◯ IC REAG : 282
Re: Nagojut forrása // Vas. Jan. 11, 2015 8:56 pm

Még a levegőben átváltozott ami jó pont, bár nem vagyok én tanár, hogy pontokat és intőket osszak. Inkább pofonokat és töréseket, azokat jobban kedvelem. Eszem ágában sincs lemászni róla, miért tenném, mert vizesek lettünk? Hát ez biza egy patak és itt víz is van. A fehér farkas pedig csak egyet jelent. Nocsak kibe botlik a farkas. Érzem az ezüst csípését a bőröm, de ügyet sem vetek rá. Jó lenne abba az ágba tartozni, de gyakorlással sok mindent ki lehet küszöbölni ahogy ezt is. Bambino is tudja. A pajzsomat lejjebb eresztem, de nem hagyok neki rést a bejutáshoz. Hogy is ne, majd pont hófehérke tudja meg elsőnek milyen szándékaim vannak. Nevethetnékem támad ahogy látom a vízben a színek kavalkádját. Nem oly színes, hiszen fekete és fehér váltakozik, ahogy birkózunk. Eszemben sincs megölni, bár soha nem lehet tudni, hogy alakulnak a dolgok. Ő nem okoz nekem sebeket, én viszont rajta hagyom a mancsom nyomát a körmeim segítségével. Nem tépem fel a bőrt, de érezze csak a fájdalmat. Miért bánnék vele kesztyűs manccsal, mikor nekem senkim. A gondolat megérkezik. Amikor én jutok felülre – mert bízza hagyom neki, hogy fölém kerekedjen egy kicsit – még jobban a vízbe nyomom. Ránehezedek a testsulyommal, de figyelek, hogy a csont le roppanjon. Hát na, fájdalmas élményt akarok szerezni, tán valaki megbüntet érte? Állok elébe.
~ Csakhogy a fejed búbja ki ne maradjon ~ Jegyzem meg neki s most már leszállok róla. A farkasom még lubickol ezerrel, bár ennél többet szeretett volna, azonban most ezzel kell beérnie. Megyünk majd vadászni, akkor alkothat.
~ Mit csinálsz itt egyedül, hangosan, vétetlenül kis csaj? ~ Kérdezek rá, mert mást nem éreztem a környéken. Oka pedig biztosan van. A hátamra fordulok a vízbe, hogy az se maradjon száraz illetve koszos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 22
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Nagojut forrása // Vas. Jan. 11, 2015 9:26 pm

*Egy jó pár pillanatig azaz érzésem, hogy bizony nem fog elengedni és ahogy karmai nyomán a hideg csípni kezdni a bőröm, akkor már tudom, hogy játszik. Nem kell farkas egyetem ahhoz, hogy tudjam akár meg is ölhetne, ugyan ilyen könnyű mozdulattal. De nem tette, ez valahol megnyugvás számomra, ahogy az is, hogy maga fölé enged. Nem bántom, csak mint egy játékos kölyök a füle felé kapok, de akár hagyná, akár nem nem csípem meg csak egy kicsit gyomoszolom, hogy Ő se maradjon szárazzon sehol. Mikor rám nehezedik, egy szúszra kiszalad belőlem minden levegő és érzem, ahogy a kövek a hátam bántják...*
~ Azta k*rva eget... voltál wc-n ma? Sampont is hoztál?~ Kérdezem, és bizony Steve most adna egy tockost na csúnya beszédért. De jelenleg nem érdekel. Ahogy lemászik én magam lábra kecmergek és megrázom magam, ahol piszkos vagyok ott pedig megmosom a bundám. Ha már vizes vagyok akkor tök mindegy. A kérdésére elmosolyodom, ami vicsorként jelenik meg előtte.*
~ Nem bírtam aludni és a többieket se akartam felkelteni. A levegő amúgy is egészséges. És amúgy sem újdonság erre felé, hogy Ashley McLoyd éjnek évadján kint a szabadba egyedül. Mikor még kíséretem volt is meglógtam, aztán meg a kíséretem is feleslegesnek bizonyult. Ha akar valaki, tök mindegy, hogy egyedül vagy egy kisebb kísérettel az oldalamon mászkálok. És Te? Hogyhogy itt és nem a meleg Hotelbe áztatod magad?~
HAngom kedves és szelíd, azonban mégis van benne valami ami elárulhatja a másiknak, hogy nem mindig vagyok ilyen nyugodt. Van mögötte valami életkedv, valami izgatottság... amolyan amiről süt, hogyha baj van akkor én voltam. Viszont észre veheti, hogy tudom, hova való. Bár nem nagy teljesítmény... Közben szép lassan kihátrálok a folyóból és a parton keresgélek valamit.
~ Olyan egy kilométerre innen van eldugva ruhám. Van kedved szaladni egy kicsit? ~ Kérdeztem, ha eljutottam egyáltalán ideáig minden gond nélkül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Nagojut forrása // Pént. Márc. 20, 2015 5:14 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 207
◯ HSZ : 223
◯ IC REAG : 165
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetőtől talpig Nike cuccokat viselek általában, és fejhallgatót
Sose figyelj a színpadra, Te csak Táncolj! Ha táncolsz, a színpad fog figyelni Rád! Mert a színpad is Te leszel.
Re: Nagojut forrása // Hétf. Május 04, 2015 9:39 am

Restless Soul



A gyógyítóink kitartóan rajtam tartották a szemüket… főleg Bells volt az, aki a legtöbbet volt mellettem, mióta magamhoz tértem. Iszonyatosan elviselhetetlen beteg vagyok. Nem azért, mert a fájdalom miatt nyávognék folyton, hanem azért, mert nem bírom elviselni azt, hogy csak fekszem. Utálom ezt. Ma már két hete, hogy történt, ami… Bells szerint már csak néhány nap, és a szívem szinte teljesen a régi lesz.
A takaró alatt duzzogtam, és valamilyen párolt szárnyast tömtem magamba. Persze engem is kérdeztek, hogy emlékszem-e valamire, de ahogy a többiek, úgy én se igazán tudtom, mi történhetett velem. Az utolsó emlékem az volt, hogy a hotelben vagyok a szobámban… aztán meg itt.
Sokáig feküdtem úgy, hogy nem tudtam kommunikálni a környezetemmel. Hallottam és éreztem őket, ahogy a cserepes virág illatát is, ami az éjjeli szekrényemen volt. Jázmin.
Ettem egy jó nagy tányér tyúkhúslevest is. Valahogy egyáltalán nem kívánom még reggel sem a szendvicseket, mióta feltámadtam!? A többiektől tudom, hogy meghaltam. Van bennem az ébredés óta egy megmagyarázhatatlan, furcsa érzés. Valami megváltozott bennem, de még nem tudom, hogy mi. A négy faltól viszont kezdek már becsavarodni, és a tehetetlenségtől is. Már erősebbnek érzem magam, mint múlt héten, de Bells óvatosságra intett.
Nem akarok vele kiszúrni, se a frászt hozni rá, ezért amikor elsiet azzal, hogy tíz perc és jön, gyorsan kerítek egy cetlit, és ráfirkantom, hogy: ”Ne aggódj, sétálni mentem. A csipogó nálam van, ha gond lenne, jelzek. Szükségem van egy kis mozgásra! Fifi”
Érzem, hogy még nem vagyok a régi.
Melegítőbe bújok, lassan felveszem a kabátomat, és kiosonok a Farkaslakból. Futni nem merek, érzem, hogy a szívem még nem bírná, viszont muszáj sétálnom, egy kicsit mozognom, szívni egy kis friss levegőt.
A csipogó a zsebemben, ha gond lenne, akkor biztosítéknak jó, de remélem nem lesz gond. Nem szándékozom túl erőltetni magam, csak hiányzik a mozgás. Azt hittem, hogy nem lehet rosszabb annál, amikor Corvin eltörte a térdeimet, és ágyhoz lettem szegezve. Hát tévedtem. Ez rosszabb annál is. Elég szar érzés „feltámadni”.
A fák közé érve lassan fellélegeztem. A friss levegő megtöltötte a tüdőmet. Lassan kifújtam, majd megérintettem a fa törzsét, ami mellett elhaladtam. Kényelmesen, ráérősen sétáltam, s bár a szívem olykor fájón beszúrt, mégis éreztem, hogy jót tesz ez a kis mozgás… ha másért nem is, de legalább lelkileg feltölt.
A patakhoz leérve leguggoltam a partjára, majd előre hajoltam, hogy a kezeimet belemerítve megmossam kicsit az arcomat, de a hirtelen mozdulattól légszomjam lett. A mellkasomhoz kaptam, majd zihálva másztam el onnan, az első fa törzséig, és nekidőlve próbáltam úrrá lenni múló rosszullétemen…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chulyin
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 839
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod

Re: Nagojut forrása // Szer. Május 06, 2015 4:03 am



Sofia és Varen

A kúriában töltöttem a napjaim jelentős részét, mióta kitört a krízis, felügyelve, hogy a testvéreimnek mindene meglegyen, amire szükségük lehet. Ám minden nap órákra eltűntem. A városban jártam, keresve és kutatva a leszármazottaimat. Tudtam jól, hogy élnek, hiszen éreztem őket... de látni akartam, hogy szolgál az egészségük. Tanyaé... Isabellé... Elvisé... Jamie-é... valamennyi fürkészé... és Sofiáé. Ki talán mind közül a legrosszabbul járt. Áldozatául esett Alignak örökös bosszúhadjáratának, akárcsak oly sokan a város farkasai, de még a testvéreim közül is. Elképesztő, mit válthat ki belőlünk egy ilyen tragédia. Még azokból is, akikről úgy tűnik, fel vannak már vértezve ezek ellen. Sokat láttam már ezen a világon, rengeteg dolgot megtapasztaltam... láttam városokat elpusztulni, családokat szétszakadni, testvéreket a halálba menetelni... de mégis, szinte másodpercek alatt jutottam olyan állapotba, mikor szembesültem a történtekkel, köztük az Ő halálával is, mint még szinte soha. Más volt az összeomlásom, mint egykoron, mely a halálomat is jelentette... más volt a jellege... és más volt a vége is... mert ezt egyáltalán nem bántam meg. Az életemet szenteltem vérvonalalapítói mivoltomnak, meghozva az áldozatot a feladatért... de senki se kényszeríthet arra, hogy ne érezzek fájdalmat azokért, akik fontosan nekem... még ha a felszínen úgy tűnhet, hogy rengeteg minden hidegen hagy. De ez csak a felszín. S mégis, hogy lehetnék szenvtelen, mikor az egyetlen olyan utódomról van szó, kit nem agyaraim nemzettek? Odafigyeltem a lányomra. Jól emlékeztem rá, mennyire kiakadt, mikor elmondtam neki, kije vagyok. Emlékeztem az elutasítására... de akkor se hagytam, hogy ezen egyedül menjen végig... még akkor se, ha eléggé szegényes volt a lehetőségeim listája. Szívesen bementem volna hozzá a Farkaslakba, de félek, következményei lettek volna. Főleg akkor, ha valaha kitudódik rólam, ki is vagyok valójában... ha pedig ez a tudás rossz kezekbe kerül... nem, nem tehettem ki Sofiát ennek.  Nevezzenek paranoiásnak, de óvatos voltam ilyen téren. Csak távolról figyeltem hát, bármennyire kívánkoztam is mellé. De megtettem, amit tehettem. Én voltam az, ki Tanya útján küldte neki a jázmint... s mikor a közelben jártam, akár magánál volt, akár nem, távolról hangolódtam rá és szólongattam őt. Olykor csak biztattam, hogy mihamarabb felépüljön... vagy hosszabban beszéltem hozzá. Nem tudom, mennyi maradt meg számára... Sura szerint egyfajta éber kómában voltak, vagyis érzékeltek dolgokat a világból... de valahol itt most nem a kommunikáció volt a lényeg. Éreztetni akartam vele, hogy itt vagyok, most nem hagyom magára. Hogy most nem kell nélkülöznie az apját, mint kétszáz éven keresztül egykoron. Ám vadásztam az alkalmat, hogy már személyesen is odaállhassak elé, akármi is lesz a történtek vége. S hamarosan eljött ez a pillanat. Éppen a hegy körül ólálkodtam megint, hogy a betanult útvonalon megközelítsem, mikor megéreztem a lányomat. Nem volt a Farkaslakban, kint kóborolt az erdőben. Megörültem a lehetőségnek, melyre már napok óta vártam... de abban a pillanatban szembesültem vele, hogy egyedül van. Ajjaj... azonnal felé indultam, hiszen hallottam ám, miket mondott neki a gyógyító falkatársa. Siettem, amennyire tudtam, csak hát hegynek felfelé még rám is érvényesülnek a fizika törvényei. Ennek ellenére még így se tartott feltétlenül sokáig, hogy megérkezzek a helyszínre. A patak túlpartján jelentem meg a növényzetből... egyből megpillantottam őt a parton guggolva... hogy aztán szembesüljek vele, ahogy rosszul lesz. Ritkán lehet ilyet látni tőlem, de kifutott arcomból a vér. Mint akit puskából lőttek ki, rohantam körbe a patakot, hogy minél hamarabb odaérhessek hozzá.
- Sofia! - érkeztem meg elé és guggoltam le azonnal, kezemet a vállára téve. - Sofia, nézz rám, nézz rám... nyugalom, lélegezz mélyeket, lassan... szívd... be...
Tudtam, hogy a hirtelen megjelenésem nem feltétlenül nyugtató hatású lesz, de mégis igyekeztem azt a hatást kelteni. Farkasom körbefogta energiával a nőstényt, igyekezve nyugalommal eltölteni. A hangomban is igyekeztem nyugodt hangszínt megütni... ám mégis kihallatszott belőle az aggodalom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 207
◯ HSZ : 223
◯ IC REAG : 165
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetőtől talpig Nike cuccokat viselek általában, és fejhallgatót
Sose figyelj a színpadra, Te csak Táncolj! Ha táncolsz, a színpad fog figyelni Rád! Mert a színpad is Te leszel.
Re: Nagojut forrása // Szer. Május 06, 2015 1:29 pm

Utoljára emberként éreztem magam ennyire bosszantóan gyengének és sebezhetőnek. A farkasom megteszi ami tőle telik, de az időt sajnos ő se tudja sürgetni, bármennyire is türelmetlen vagyok el kell viselnem még ezt. Légszomj, szúró fájdalom a szívbe… ha ember lennék, tuti már a mentőkért kiáltoznék, mert vagy infarktusra, vagy fulladásos asztmarohamra gyanakodnék.
Lehet, hogy okos döntés lenne rácsipognom Bells-re, de ezt én kerestem magamnak, mert nem bírtam megülni a seggemen. Érzem, hogy lever a hideg verejték, lábujjaim is meggörbülnek a sportcipőm fogságában, olyan görcsben vagyok.
Lényegében nem is veszek tudomást a környezetemről. Túlzottan leköti a figyelmem a rosszullétem, szóval amikor Varen a semmiből ott terem előttem, pluszban még meg is ijedek.
~ Jól vagyok. ~ Ráadásul elég szarul hazudok.
A csipogómat nem nyitom ki, nem is tudnék most értelmesen beszélni. Még szerencse, hogy farkasok között a telepatikus kommunikáció is működik.
Egy kicsit zavar, hogy így lát, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy elzavarhassam. Nem akarom, hogy bárki is gyengének lásson, vagy gyengének gondoljon. Tudom, ez most tök nagy hülyeség tőlem, hiszen senki se várja el, hogy két héttel azután, hogy meghaltam, máris cigánykereket vessek, és maratoni távokat fussak, csak azért az önbecsülésem….
Furcsán sápadt az arcom, ahogy felpillantok rá. A bőröm alapvetően sötétebb, mint a fehér embereké, most mégis mintha viaszos réteg borítaná. Láthatóan tényleg megviseltek nem csak fizikálisan is, de lelkileg is a Vörös Hold éjszakáján történtek, pedig nem is emlékszem lényegében semmire.
Próbálok valami szabályosságot vinni a légzésembe, még ha annyira rohadt nehéz is most, hiszen minden egyes levegővétel és kifújás alkalmával beszúr a fájdalom a bordáim között egyenesen a szívembe. Mintha valaki újra és újra belém lőne.
Percekbe telik, mire láthatóan kezdek jobban lenni. Ha Varen közben segítséget akarna hívni, hevesen tiltakozó mozdulatokkal jelzem, hogy nem akarom.
Nem akarom Bells fejmosását hallgatni, meg aztán ha megtudja, hogy rosszul lettem, még a végén kiláncol az ágyhoz.
- Most már jobb. – Szólalok meg, amikor tényleg túljutottam a nehezén. Egy kicsit még szúr a mellkasom, de most már elviselhető mértékben.
- Hogy kerülsz ide? – Kérdezem, lényegében csak most tudatosul bennem, hogy egyik pillanatról a másikra bukkant fel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chulyin
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 839
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod

Re: Nagojut forrása // Vas. Május 10, 2015 6:27 pm

Figyelmeztetően villan meg a szemem, amikor elér engem a telepatikus üzenete. Lányom, nem most van az ideje annak, hogy add a karcolhatatlan keménycsajt. Még ha a külsőd nem árulkodna ennyire arról, miken mentél keresztül az elmúlt hetekben... hogy megtapasztaltad azt, melyen minden alapító átesik, mikor visszaszólítják a halálból. A feltámadás nyomait hordod magadon, még hetekkel később is. Hiányzik még mozdulataidból a könnyedség, a majdhogynem táncszerű lépések még akkor is, mikor csupán sétálsz. S ez még csak a külső volt, tested is gyengeségről árulkodott. Működtek a belső szerveid, hallottam, ahogyan dobog a szíved, veszed a levegőt, érezhetően termelte a tested a szükséges enzimeket... de nem olyan hatásfokkal, mint kellene. De nem tettem szóvá, szerintem mindkettőnknek éppen ugyanannyira egyértelmű a dolog. Arról nem is beszélve, hogy körülbelül semennyit se segítenék vele. Kezemet a lányom vállán tartva guggoltam előtte és csak reménykedtem benne, hogy nem fog rosszabbra fordulni az állapota. Kész voltam arra is, hogy ha hirtelen mozdulni akarna, akkor ott tartsam őt a fa tövében, mert ilyen állapotban már pláne nem kéne mozognia... nem mint ha amúgy akarna. Úgy tűnt, a riadalmamnak is nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Egyelőre nem tapasztaltam a testéből semmi olyan árulkodó dolgot, mely fatális problémára akarná felhívni a figyelmemet. Persze, ember esetén már azonnal hívtam volna a mentőket, de tudtam, hogy Sofia regeneráló képessége miatt jelentősen jobb eséllyel indul. S aztán ha lassan is, de javulni kezdett. Nem tehettem mást, meg kellett várnom, míg jobban lesz. Ez az egyik legrohadékabb állapot... egyszerűen csak túl kell esni rajta, másként nem lehet. Annyit igyekeztem tenni, hogy legalább a lélegzetét normalizáljam, ahogyan elkezdtem hangosan venni a levegőt. Tapasztalat, hogy ha ezt csináljuk, akkor egy idő után mások is ráállnak a mi ritmusunkra. A percek csigalassúsággal teltek el, mire már mérvadó javulást véltem felfedezni. Szükségtelen volt megjegyeznie, érezhetően könnyebbülök meg én is, mikor már az érzékeim se állítanak mást. Ekkor felálltam a helyemről. A tóhoz sétálva belemerítettem két kezemet a hideg vízbe, majd ujjaimat összeszorítva merítettem ki annyit, amennyit csak tudok. Így tértem vissza és ültem le vele szembe, majd tartottam oda elé.
- Jöttem megnézni, hogy vagy - mint ahogy minden egyes nap.
Miért is tagadnám, elvégre tényleg ezért lopakodtam fel.
- Kiszöktél, igaz?
Nem éreztem farkasokat a közelben. Senki olyan nem tartózkodott belátható közelségben a falkából, kinek az lehetett volna a feladata, hogy felügyelje Sofia egészségügyi sétáját. Emellett, ahogyan hallgattam nemrég még Eeyeekalduk kölykének szavait, nem is volt tervezve, hogy kiengedik. Ajj, Sofia... a mozgékony élet utáni vágyakozás, ugye?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 207
◯ HSZ : 223
◯ IC REAG : 165
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetőtől talpig Nike cuccokat viselek általában, és fejhallgatót
Sose figyelj a színpadra, Te csak Táncolj! Ha táncolsz, a színpad fog figyelni Rád! Mert a színpad is Te leszel.
Re: Nagojut forrása // Vas. Május 10, 2015 11:20 pm

Nem mondanám, hogy kicsit se éreztem magam kényelmetlenül azért, mert ennyire aggódott értem – hiszen nem szoktam még hozzá –, ahogy azt se mondanám, hogy egyáltalán nem esik jól, hogy valaki aggódik értem. Persze egyáltalán nem könnyű hozzászokni a tényhez, hogy hirtelen lett egy apám, aki még ennyi idős fejemmel is úgy kezel, mintha gyerek lennék, akire folyton vigyázni kell, most valahogy mégis egész jól viselem ezt a szituációt. Talán ez a halálból való visszatérés sokkal jobban megváltoztatott, mint az elsőre gondoltam volna.
A ketyegőm kb egy szinten lehet most még egy halandó rozoga vénemberével, de legalább működik. A fájdalom, ahogy anya mondta egyszer gyerekkoromban: jó dolog… a fájdalom azt jelent, hogy még életben vagyunk, és amíg élünk, addig van esélyünk arra, hogy az élet malmait a saját javunkra hajthassuk.
Varen után pillantok, amikor feláll, és a patakhoz sétál.
Arra az estére gondolok, amikor elmondta, hogy valójában ő az apám, én meg azt mondtam első mérgemből és haragomból, hogy az se érdekelne, ha előttem rogyna össze, és halna meg… semmit nem tennék, hogy segítsek rajta. Néha iszonyatosan meggondolatlan tudok lenni, és gondolkodás nélkül mondok olyan dolgokat, amiknek a negyedét se gondolnám komolyan.
Annak ellenére, ahogy aznap éjjel viselkedtem, és annak ellenére, hogy mennyire durván elutasítottam azt a kérését, hogy hadd legyen az életem része ezentúl, ő mégis itt van, figyel rám, és azonnal a segítségemre siet. Én biztos elfordultam volna magamtól, ha az ő helyében lennék. Túlságosan heves, és forrófejű vagyok… olyanok vagyunk, mint a tűz, és a víz. Én az örökké forrongó, szunnyadó láva, ami bármikor kitörhet a felszínre hatalmas pusztítást okozva maga körül, ő meg a megtestesült nyugalom… mint egy óriási, békés tó, aminek a vizét nem lehet haragra gerjeszteni.
Vagy… talán ez csak a látszat? Talán mindenkit ki lehet hozni a sodrából… csak nem mindenkit tanácsos. Ha én tombolok, nálam nagyobb a dolog füstje, mint a lángja, de ha egyszer ő eleresztené az indulatait, akkor lehet, hogy ott tényleg komoly háborús övezet alakulna ki.
- Soha jobban! – Válaszoltam félvigyorral az arcomon, miközben ujjaim a csuklói köré fonódtak, majd egy kortyi hűs vizet kiittam a kehelyként funkcionáló kezéből, a többit pedig az arcomra löttyintettem.
A nyeléstől köhögni kezdtem, mert véletlenül légcsőre nyeltem a vizet.
- Ez egy elég erős szó. – Töröltem meg a pulcsim ujjaival az arcomat, és a számat, majd még pár aprót köhintettem.
- Hagytam üzenetet, szóval nem számít szökésnek. – Legalábbis szerintem nem. Csak engedélyt nem kértem, mert hát úgyis tudtam, hogy Bells túlságosan lelkiismeretes és aggódó ahhoz, hogy kiengedjen, pláne egyedül. Imádom azért, hogy ennyire félt, de már attól kezdtem befordulni, hogy nem mozoghatok. Egyszerűen lelkileg kicsinál, ha csak feküdhetek, vagy meresztem a seggem egy kanapén, vagy fotelben.
- Köszi a vizet…. és a jázmint is. – Azt ugyan nem tudom, hogy meddig fogom tudni életben tartani, ugyanis általában le szoktam „aratni” ahhoz, hogy parfümöt csináljak belőle, de egyelőre öntözgetem, aztán majd kiderül, mennyire húzza ki itt a hideg északon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chulyin
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 839
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod

Re: Nagojut forrása // Szer. Május 13, 2015 3:09 am

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt számomra újdonság ez az egész ügy... s mivel én nem szoktam hazudni, maximum félrevezetni, így nem is teszem. Maga a gyermektéma se állt távol, mint az tűnik, csak éppenséggel más megközelítésből. Az évszázadok alatt nem kevés kölyköt kineveltem már a vérvonalam kapcsán. Kiragadtam őket az emberi létből, vagy megsemmisítve addigi valójukat átharaptam őket, ha alkalmasnak láttam őket, majd mellettük maradtam, míg szükséges. Ha kellett, akkor évtizedeket is eltöltöttem egyetlen egy kölyök mellett, mielőtt útjukra engedtem őket, nem bíztam a véletlenre. Rajtuk múlik, milyen lesz egy-egy ága a vérvonalnak, gondoskodnom kellett róla, hogy megfelelően fel legyenek készülve. Ebben a témában sosem érintett meg a könnyelműség. Magában a nevelésben tehát volt gyakorlatom, de... ez most más volt. Most vérszerinti gyermekem üldögélt velem szemben a földön, kinek még csak a nevelésében sem tudtam részt venni. Már felnőtt, érett nőként lépett be az életembe, megélve két évszázadot... szembesítve vele, hogy egykoron túlságosan is hamar léptem ki valakinek az életéből. Persze, honnan tudhattam volna, jönne a logikus kérdés, de nem feltétlenül felmentés. Sajnos viszont az én életem ilyen volt. Nem feltétlenül cselekszem úgy, ahogyan az átlag elvárná. Most viszont kínálkozott egy lehetőség... és bár a lányom életében nem tudom visszaadni azt az időszakot, mikor felnőtt, hogy akkor állhassak mellette... most mellette állok, mint felnőtt nő mellett. Nem, nem hiszem, hogy ki fogok fordulni magamtól, de nem tudom, mennyi idő adatott meg nekünk... két héttel ezelőtt majdnem tudtam erre a választ. Ám most itt voltam vele. Dacára annak, ami legutóbb történt köztünk. A nyers elutasítás ellenére. Ám annak miért is lett volna befolyása? Elég gyatra vérvonal alapító lennék, ha rögtön a legelső pofáraejtésnél a földön is maradnék. Nem-nem, ez nem így működik. Talán kicsit erőszakos hozzáállás, de nem mondtam le Sofiáról azon az éjszakán. Nem lennék most itt. A lányom volt, akárhogy is alakulnak a dolgaink. Még a különbözünk is... még ha inkább örökölte az anyja tüzes természetét. De ezzel nincs is semmi baj. A világ sosem állt ugyanolyan emberekből.
- Pár hét múlva el is hiszem ezt neked - csóválom meg a fejem, de legalább láttam mosolyogni.
Örülök én a találkozásnak, de akkor is felelőtlenség volt tőle csak úgy elcsatangolnia az ő állapotában, még ha napról-napra erősebb is lett. Persze ha tényleg lett volna vele egy kísérő akkor nem lennék ennyire szigorú tekintetű a dologgal kapcsolatban. Mondjuk akkor meg én nem jöhettem volna ide hozzá csak úgy. Na igen, ez a sehogyse jó tipikus esete.
- Aham, erős - vonom fel a szemöldökömet. - Szóval ha valaki megszökik a börtönből és felírja a falra a búcsúüzenetet az se szökés.
Lehet kicsit túlragoztam a dolgot és túlságosan is kiforgattam, elvégre Sofia mégse a rácsok mögül jött, de ha követem a logikáját akkor valahol itt lyukadunk ki. Naja, én meg az észjárásom. Néha túlságosan is megindul ahhoz, hogy megússzam egyszerű gondolatokkal. Biccentek egyet, mikor megköszöni, mindkettőt. Mindenesetre ez már csal egy halvány mosolyt az arcomra.
- Gondoltam ha már helyzet kötöttek akkor jót fog tenni egy ismerős illat.
Ugyan a parfümjét nem tudtam előállítani, de az alapvető illatot tudtam biztosítani neki. A magam korlátot módszerei... egen, ilyenkor határozottan jó lett volna az a korábbi tervem, hogy beépülök a falkába és belülről gyűjtöm róluk az információt. Már csak azért is, mert akkor nem kellene ennyit körülményeskednem... csak hát... mint mindennek, ennek is megvannak a maga buktatói...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 207
◯ HSZ : 223
◯ IC REAG : 165
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetőtől talpig Nike cuccokat viselek általában, és fejhallgatót
Sose figyelj a színpadra, Te csak Táncolj! Ha táncolsz, a színpad fog figyelni Rád! Mert a színpad is Te leszel.
Re: Nagojut forrása // Vas. Május 24, 2015 4:21 pm

- Nem. Az vicces. – Vigyorodok el, mert elképzelem. Láttam néhány olyan filmet, amiben a rabok kiásták magukat a cellájukból, de most hirtelen nem ugrik be, hogy hagytak volna valamelyikben üzenetet, pedig elég vicces lett volna. A Farkaslakot viszont tényleg túlzás a börtönhöz hasonlítani. Persze nehezen viselem el a bezártságot, és azt, hogy a szokásosnál jóval kevesebbet tudok mozogni, de messze összkomfortosabb, mint egy dutyi, ráadásul a társaság is remek.
Általában Bells szokott benézni hozzám, de ha ő nem ér rá, a többi gyógyító is a tiszteletét teszi nálam, szóval nem unom magam egyelőre halálra, csak a mozgás hiányzik, de az nagyon.
Alig várom már, hogy ismét száz százalékos legyek, és kifulladásig táncoljak, vagy rendezzek egy orgiát. Felkeresem a legközelebbi swinger klubot, és kitombolom magam. Még szerencse, hogy én nem szedhetek össze semmilyen betegséget, szóval nem kell nagyon odafigyelnem az ilyenekre.
- Téged is érintett az az éjszaka? – Nem mindenkit ragadott magával Alignak egy keringőre, és akiket magával ragadott, nem mindenki végezte úgy, mint én. Néhányan meghaltunk, néhányan túlélték. Ha jól tudom az őrzőknél az egyik harcos eléggé pórul járt valaki ellen.
Arról viszont nem tudok, hogy Varent vajon érintette-e. Most beszélünk először azóta az éjszaka óta, amikor elzavartam őt.
- Ha visszamehetek a hotelbe, akkor feldolgozom. – Hát na. A többség nevelgetni, meg gondozni szokta a virágait, én meg feldolgozni a parfümkészítéshez. Ez vagyok én. Velem kapcsolatban kevés átlagosnak mondható dolog van.
Ha már a virág szóba került.
- Először meglepett, hogy Mishával küldted be, de aztán leesett, hogy a vérvonaladhoz tartozik. Ő egyébként tudja, hogy te ki vagy? – Csak azért kérdezem, mert kicsit furcsállnám, ha csak úgy szívességet tett volna egy kóbor hímnek. Se a két szép szeméért, se a közös vérvonalért én nem tennék ilyet. Aztán ki tudja, lehet, hogy Misha igen.
Megelégeltem az ülést, szóval feltápászkodok állásba. A rosszullét elmúlt, remélhetőleg nem jön rám újra, mert nem túl kellemes érzés az, amikor a szívem és a tüdőm ki akar szakadni a helyéről. Egy kicsit még sétálnék, mielőtt visszamegyek a Farkaslakba. Azért túl sok időre nem akarok elmaradni, mert Bells tudom, hogy így is aggódik, egyem a kis szívét… kár, hogy nem bukik a nőkre.
- Sétálsz velem egy kicsit? – Kérdezek rá, aztán ha csatlakozik, akkor a víz folyása mentén indulok tovább. A lépteim nem annyira könnyedek, és gyorsak, mint általában, de érezhetően próbálom tartani magam. Túlságosan büszke vagyok én ahhoz, hogy segítséget kérjek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chulyin
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 839
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod

Re: Nagojut forrása // Szomb. Május 30, 2015 8:30 pm

- Ah, javíthatatlan vagy - sóhajtok egyet.
Kivételesen viszont a hanghordozásom nem tartalmazott most semmi megfedést, szimplán csak megállapítottam. Úgy tűnik, lábadozás ide, halál közeli élmény oda, vannak dolgok, melyet nem fognak megváltozni az emberben. Bár ezt most valamiért nem bántam egyáltalán. Sofia túlságosan eleven személyiség volt ahhoz, hogy el tudjam képzelni valami besavanyodott anyókának idővel. Meg őszintén szólva, jobban is állt neki. Attól, hogy én vagyok olyan, amilyen, nem kell feltétlenül tiszta apjának lennie. Sokkal megfelelőbb volt számára Zahira személyisége, ezt így már hónap után is meg tudtam mondani. Kell lennie valakinek a családban, aki képviseli a napot, a melengetést, az életkedvet.
- Igen, érintett. Elveszítettelek téged.
Féljek belemondani a szemébe, hogy érzékenyen érintette a távozása? Nem én lennék. Mindig is igyekeztem, hogy őszinte legyek másokkal, csak az igazságot mondjam. Persze így is megtörtént, hogy palástoltam a dolgokat. Akárcsak ismeretségünk kezdetén, akkor se úgy kezdtem, hogy egyből a szemébe mondtam, ki vagyok. S ahhoz képest, ahogyan legutóbb elváltunk egymástól, most határozottan kellemesebben teltek a percek. S ennek kifejezetten örültem... hogy visszakaptam a lányomat és most lehetőségem volt időt tölteni vele. Egyetlen gyermekemet, kiről tudomásom van s nem agyaraim nemzették.
- Gondoltam, hogy ez lesz, direkt figyelmeztettek rá, hogy nem marad meg sokáig ilyen környezetben - meg amúgy is, az övé, tegyek csak vele, amit akar. - Michelle-el már jó ideje ismerjük egymást. Tettem neki néhány szívességet a múltban.
S akkor még finoman fogalmaztam. Megmentettem a testvérétől, abban a kegyben részesítettem, hogy egy Alapító kölyke lehet, tanítottam, neveltem, elintéztem neki, hogy aszaszin lehessen... s most újra esélyt adtam neki, hogy bizonyítson. Ő pedig sosem okozott csalódást... talán amikor otthagyta a Rendet, de úgy látom inkább előnyére vált a külön töltött idő. Nem hiába van az, hogy ha be kellene mutatnom az egyik leginkább Fürkész kölykömet valakinek, ő lenne az egyik, akit hívnék. Invitálására én csak biccentek, ahogyan talpra állunk. Viszont már alig indulunk meg, már érezheti, ahogyan ráteszem a vállára a kezem. Egyelőre viszont csak passzív szerepet töltött be, ha nem húzódik el. Nem irányítom, nem fogom, csak rajta tartom. Lányom, talán magadba fojthatod, hogy nincs minden rendben, de engem nem tudsz átverni.
- Meddig fognak még a Hegyen tartani? - persze tudtam erre a választ, csak hát a látszatát meg kell őrizni annak, hogy a drága nem is annyira félisten az információszerzésben, mint amúgy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 207
◯ HSZ : 223
◯ IC REAG : 165
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetőtől talpig Nike cuccokat viselek általában, és fejhallgatót
Sose figyelj a színpadra, Te csak Táncolj! Ha táncolsz, a színpad fog figyelni Rád! Mert a színpad is Te leszel.
Re: Nagojut forrása // Vas. Május 31, 2015 1:43 am

- Minek kéne megjavítani azt, ami eleve jó? – Kérdezek vissza magabiztosan. Én nem bújok álszentség mögé, hanem igenis felvállalom azt, hogy meg vagyok elégedve magammal. Mindig a lehetőségekhez mérten hozom ki magamból a legjobbat, ezért nincs okom az elégedetlenségre. Büszke nőstény vagyok, akinek farkasában igazi harcos amazon vér csörgedezik teremtője jóvoltából.
Egy pillanatra sikerült belém fojtania a szót, amikor minden csűrés-csavarás és felesleges körítés nélkül egyenesen az arcomba mondta, amit gondolt.
- Oh. Én nem teljesen így értettem a kérdést, de a lényeg átjött. – Szólaltam meg végül, mielőtt még kínossá válhatott volna a beálló csend.
- Igazán? – Nem én lennék, ha nem érteném félre kapásból a dolgot, és ne változna az arckifejezésem kajánná.
- És mennyire jó ideje? És mennyire mélyrehatóan? – Eddig is sejthette, hogy nem vagyok túlzottan szívbajos, de mindennemű pulzusemelkedés nélkül tértem rá a lényegre, ami engem érdekelt. Más számára ez vérlázító, és túl személyes terep, az én kifejezéstáramban viszont nem létezik a „túl személyes”. Eléggé összeegyeztethetetlen lenne a hedonista életmódommal a pironkodás.
- Csak azért kérdezem, mert ha stoppoltad, akkor nem nyomulok rá… nem akarnám elhappolni előled, még a végén visszakérnéd a cserepes jázminomat! Persze én nem vagyok irigy, szóval ha rajtam múlik én szívesen osztozkodom rajta, a komoly kapcsolatok úgyse az erősségeim, viszont a tűzoltó szerkójában bármikor berántanám magam mellé az ágyamba hancúrpajtinak. Ha túl forróvá válna a helyzet, legalább kéznél lenne a tűzoltóság is. – Vigyorgok. Nem mondom azt, hogy minden hátsó szándék, és rejtett gonoszkodás nélkül vágom ezt így az arcába. Direkt provokálom, mert kíváncsi vagyok rá, hogy vajon mennyire prűd.
Misha tényleg bejön amúgy, jó bőr… bár azt kétlem, hogyha apucinak megvolt, akkor azt bevallaná-e. Azért sasolom végig a reakcióit, hátha azok elárulnak valamit ezzel kapcsolatban, bár amilyen pókerarc tud lenni néha, meglepne, ha pont most buktatná le magát.
El ne feledjem, hogyha legközelebb találkozok Mishával, akkor neki is fel kell tegyem ugyanezt a kérdést. Már előre mulattat a gondolat, hogy mit reagálhatna rá.
- Ha rajtam múlna, már visszamennék a városba. Egy kicsit unom magam idefent. Bells azt mondta a nehezén már túl vagyok, szóval remélem már nem olyan sokáig. A végén még berozsdásodok. – Inkább bele se gondolok, hogy mikor táncoltam utoljára, mert még a végén elsírnám magam. A farkasom is vágyik már rá, hogy kiszabadulva kifuthassa magából a történtek miatt felgyülemlett feszültséget, és belakmározzon egy nagyobb vadból.
Nem szeretem gyengének érezni magam, nehezen viselem el, ha rá vagyok szorulva másokra. Apám mancsát is csak azért nem rázom le magamról, mert simán csak rajta tartja a vállamon, és nem próbál úgy tenni, mintha rozzant ízületes öregasszony lennék, aki még pisilni se tud kimenni úgy, hogy két kézzel ne kapaszkodna meg az egyik ápolóban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chulyin
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 839
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod

Re: Nagojut forrása // Szer. Jún. 03, 2015 3:06 am

- Ha valóban megfelelő akkor tényleg nem kell – jegyzem meg sejtelmesen.
Nem mondom, olykor tudok tényleg olyan lenni, mint az inkvizíció, de most nem volt rá szükség. Persze az utódaim tudnának mesélni. Sokaknak ültem már rá a nyakára ha úgy láttam, hogy nem, ez egyáltalán nem az épülésüket szolgálja. Akkor jött a nevelés, de ez is hosszas szemlélés eredménye szokott lenni. Pont azért, mert nem akartam sosem elhamarkodott döntést hozni. A felesleges fellépés mindig is egy olyan dolog volt, amit el akartam kerülni. Fejemet oldalra döntöttem közben, ahogyan figyeltem Sofia reakcióját. Nofene, úgy tűni ez az éjszaka se fog eltelni számára váratlan dolgokkal a részemről.
- Kicsit túlságosan sokszor leplek meg mostanában, nemde?
Bár nem teljesen értem, miért bírtam most ezzel ilyen döbbent hallgatásra. Nem voltam a lányom mellett évszázadokon át, még csak a létezéséről se tudtam, de ez megváltozott. Az életem bonyolult volt, tömött, de nem annyira, hogy ennek Sofia ne lehessen a része. Ha pedig a része, akkor valahol egyértelmű, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem a halála… hogy bár csak nemrég óta tudok róla, de fáj, ha bántódása esik… még ha számomra az ilyen jellegű kimutatások olykor elég érdekesen nyilvánulnak meg. Na viszont ezt követően a meglepődés ideje rajtam volt. Tettem egy teljesen ártalmatlan megjegyzést, drága lánykám pedig elég ügyesen ki is forgatta. A visszakérdezésére először csak bólintottam.
- Pár évszázada.
Na de aztán jön a fekete leves nekem pedig megrándul a szemöldököm, amikor megérte a dolgok mélyebb értelmét… kiváltképp amikor nekiáll ecsetelni itt nekem a szemléletét. Hááát… nem mondom, eléggé feltűnt korábban is, hogy ott tüsténkedik Michelle környékén néhanapján, de azt már kevésbé, hogy ennyire „mély” a dolog. Én mindenesetre az égre emeltem a tekintetem az és kissé hitetlenkedve csóváltam meg a fejem. Ajj, Sofia, túl tág a fantáziád.
- Aláírom, Michelle valóban szemrevaló hölgyemény. De nem, nekem nincsenek ilyen jellegű terveim. Szóval hajrá, ha fel akarod szedni, áldásom rátok. Majd kérek meghívót az esküvőtökre.
Nem, egyáltalán nem voltam ellene az azonos neműek kapcsolatának. Túlságosan nyitott voltam a világ dolgaira, hogy pont ez okozzon nekem fejfájást… az viszont már kevésbé sem rokonszenves gondolat, hogy kikezdjek a saját kölykömmel. Oké, tudom én, semmilyen biológiai kapcsolat nincs köztünk, a vérvonal köt össze minket de valahogy… nem, bocsi Misha, tényleg nincs bajom veled ilyen téren, de inkább átadom a lehetőséget másnak. Mondjuk akkor csókolom meg a plafont pofáraesésemben ha ezek ketten tényleg…
- Inkább pihenj többet és jöjj rendbe rendesen, mint hogy később állandóan a gyógyítókhoz kelljen járnod később. Lesz még sok időd kitombolni a felesleges energiáidat.
Megszólalt a szigorú apuka, aki jót akar a lányának. Szokatlan lenne tőlem? Egyáltalán nem, a kölykeimmel is szoktam így beszélni, ha szükségét látom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 207
◯ HSZ : 223
◯ IC REAG : 165
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetőtől talpig Nike cuccokat viselek általában, és fejhallgatót
Sose figyelj a színpadra, Te csak Táncolj! Ha táncolsz, a színpad fog figyelni Rád! Mert a színpad is Te leszel.
Re: Nagojut forrása // Vas. Jún. 07, 2015 12:11 am

- Esküvő? Miről beszélsz!? Én sose házasodok meg. – Jelentem ki büszkén. Nem adnám fel ilyen téren az önállóságomat, mert nem bírnám elviselni, hogy korlátozzanak. A szerelem meg pláne nem hiányzik az életemből.
- Nem hiszek a holtomiglan-holtodiglan baromságban. – Forgatom meg a szemeimet.
Minden esetre nyugtázom magamban, hogy a faternak nem volt meg. Vagy csak „úriember”, és nem beszél róla, nehogy szó érje Misha háza elejét.
- Ha már a tombolást említed… így utólag reagálva a meglepéses kommentárodra, lenne két dolog. – Széles vigyor ül ki az arcomra.
- Ha felépültem, el kell jönnöd hozzám. Meg kell néznem, hogy táncolsz. – Jelentem ki ellentmondást nem tűrően. Amilyen karót nyelt tud lenni, nem árt neki egy kis tréning és tombolás. Úgyse fogom békén hagyni addig a témával, amíg be nem adja a derekát. Nagyon szívósan kitartó tudok lenni, ha valamit el akarok érni.
- Ha nem kielégítő a tánctudásod, akkor kicsit csiszolok rajta, mert ha gyakorolni akarod az apaságot, akkor nem járathatsz le.
És mielőtt még azzal próbálnád kihúzni magad a dolog alól, hogy nincs ritmusérzéked, vagy hasonló gyenge kifogásokkal, tájékoztatásul közlöm veled, hogy még a siketeket is meg lehet tanítani táncolni, pedig ők nem is hallanak. –
Csak a rezgéseket érzékelik.
- Valamilyen szinten mindenki képes táncolni, ez alól te sem vagy kivétel. Csak gyakorolni kell. – Amikor anya kislány koromban táncolni tanított, mindig azt mondta, hogy ha kitartó vagyok, napról napra érzékelni fogom magamon a fejlődést. Táncolni, pláne jól táncolni nem lehet megtanulni csettintésre. A testnek hozzá kell formálódnia a mozdulatokhoz, és akkor érjük el tudásunk csúcspontját, amikor a testünk maga válik a zenévé. Amikor már nem kell zenei aláfestés se ahhoz, hogy a táncunk meg tudjon szólalni, mert önmagában is annyira kifejező. Meg kell tanítani a testet a tánc nyelvén beszélni.
- A másik dolog… - Kíváncsi vagyok, hogy miként fog reagálni a másik ötletemre. Ha a táncot esetleg meredeken fogadta, ezt valószínűleg még inkább úgy fogja fogadni.
Amikor napokon keresztül fekszem, és arra várok, hogy végre felépüljek, akkor van időm kicsit gondolkodni is olyan dolgokról, amikre lehet, hogy más esetben nem vesztegetném az időmet.
- Szeretném, ha elintéznéd nekem, hogy láthassam a másikat… - Hát ezt nehéz normálisan kifejezni. Elég speciális a helyzetünk. Bő kétszáz évig egyetlen apám se volt, most meg mondhatni kettő is.
- Akinek a testében voltál akkor, amikor anya találkozott veled. Látni akarom, hogy milyen. – Azzal a testtel nemzett. Furdalja az oldalam a kíváncsiság, hogy hasonlítunk-e valamennyire. Mindig csak anya volt a mérce, akihez hasonlítani tudtam magam. Tényleg nagyon egyformák vagyunk, de biztos kell lenni olyan külső jegyemnek, amit az apámtól… pontosan a korábbi testétől örököltem. - Tudom, hogy el tudod intézni. Lehetne ez a feltámadási meglepetésem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chulyin
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 839
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod

Re: Nagojut forrása // Kedd Jún. 16, 2015 11:02 pm

- Még a kölykömért se mondanál igent? - utalok Michelle-re. - Sohase mond, hogy soha. Rengetegszer tapasztaltam, hogy az emberek kijelentettek valamit, vagy akár a farkasok is, hogy aztán évszázadokon keresztül valóban megfeleljenek neki. Csak aztán az élet valahogy mégiscsak megmásította az elhatározást. Persze mindig vannak, akik kívül esnek ebből a kategóriából.
Az élet már csak ilyen, tele van változó dolgokkal. Nem is az élet lenne. Még én is változok bizonyos dolgokban, holott már nyolc évszázada élek. Sokan azt mondják, hogy idős korukra már annyira berögzülnek, hogy az már nem változhat, ők már úgy fognak meghalni... nagyjából ilyenkor jön elő a sokatmondó "na jónak magyarázol" fejem. Persze, lehet, hogy nem lesz változás. Ez esetben pedig dicséretes az alany hűsége az elhatározáshoz. Miközben sétáltunk egyszer csak előjött azzal a két dologgal. Felvontam az egyik szemöldökömet, kérdően néztem rá, vagyis jobban mondva kíváncsian. Aztán meghallom az első... mégjobban felszalad a szemöldököm. Okkké, Sofia, megnyugtathatlak, minden ilyen jellegű adottságodat az édesanyádtól örökölted.
- Ööö... nem, arról szó sincs, hogy nem lenne ritmusérzékem. A mozgásom alapvetően ügyes, évszázadok óta harcművészetet gyakorlok, de a tánc kimaradt az életemből. Lehet kardtáncot járni hamarabb fogsz látni, mint valamelyik stílusra jellemző mozgást. Viszont én azt vallom, hogy akármilyen idős az ember, farkas, mindig el lehet kezdeni úgy dolgokat. Szóval ha táncolni akarod tanítani az apádat, akkor részemről rendben van.
Most tényleg, táncoltam én már valaha? Oké, annak idején még indiánként még én is részt vettem a tűz körüli táncokban, mikor bizonyos napjainak az évnek összegyűltünk a falu központjában és tisztelegtünk a szellemek előtt, vagy éppen jobb vadászatért, jobb termésért könyörögtünk. De azt leszámítva nem rémlik, hogy lett volna valami. Talán egy két alkalom, főleg az aszaszin összejöveteleken még Damaszkuszban... szóval egy szó mint száz, nincs sok tapasztalatom. Na majd a lányom segít, hogy ne így legyen. Na de Sofia, mi a másik dolog. Elnézve az arcodat ez más jellegűnek tűnhet. Hát igen, telitalálat. Na ilyen kéréssel se fordultak még hozzám.
- Természetesen el tudom intézni. Majd felhívom ha hazaértem. De azt vedd számításba hogy lehet, neked kell majd felkeresned őt. Már rendesen benne jár a korban. Amennyire legutóbb hallottam, jó egészségnek örvend, de az ilyesmit nem lehet előre látni. Mégiscsak az óceán túloldalán van.
Szegény Herol... már látom előre az arcát, mikor közlöm vele, hogy milyen ügyben is hívom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 207
◯ HSZ : 223
◯ IC REAG : 165
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetőtől talpig Nike cuccokat viselek általában, és fejhallgatót
Sose figyelj a színpadra, Te csak Táncolj! Ha táncolsz, a színpad fog figyelni Rád! Mert a színpad is Te leszel.
Re: Nagojut forrása // Csüt. Jún. 25, 2015 12:58 am

Felkapom a fejem.
– A… kölyköd? Mármint Michelle? – Gúvadnak ki a szemeim.
– Na neeee… - Így viszont már sok minden világossá válik. Oké, hogy a fater a főfürkész, és Michelle is egy fürkész, de sejthettem, hogy kicsit szorosabb kötelék is összefűzi őket. Michelle az utóbbi időben több figyelmet szentelt nekem, mint azelőtt, hogy a fater felbukkant volna az életemben.
- Most egy kicsit csalódott vagyok. Már azt hittem, hogy azért koslat annyit utánam, mert titkon bejövök neki. – Biggyed le az ajkam. Hát ezt buktad Fifike.
- Egyébként nem. Nem befolyásol ebben, hogy a kölyköd. Nem házasodok. – Rázom határozottan a fejem, és a papolására csak megforgatom a szemeimet.
- Lehet. Én viszont én vagyok. Nincs hozzám hasonló! – Vigyorgok.
- Mit szólt hozzá, hogy a lányod vagyok? – Kérdeztem kíváncsian. Ha ott lettem volna, amikor elmondja neki, szívesen lélegeztettem volna mesterségesen, ha elájult volna a hír hallatán. Önzetlen, és segítőkész vagyok. Muhahaha. Még szerencse, hogy a szabad ég alatt vagyunk. Már rám szakadt volna a plafon.
Nevetésben törtem ki, amikor megláttam az arckifejezését a tánc hallatán. Hizlalja a májamat, hogy tudok újdonságokkal szolgálni.
- Helyes! – Nyugtázom elégedetten, hogy beadta a derekát. A harcművészetekben én nem vagyok annyira jártas még. Eddig lefoglalt az, hogy elsajátítsam a különböző táncstílusokat. Néhány hónapja elkezdett velem foglalkozni Lucas. Tőle tanulok harcolni, mert kellenek az új kihívások. Megnézném az öreget, hogy intéz el másokat. Eddig nem láttam tőle agresszív megmozdulást.
Csak épüljek fel végre, és már terelgetem is a táncparkettre.
- Az nem gond. – Vonok vállat. Ez legyen a legkevesebb. Majd elkérezkedek Castortól… vagy ha nem kapok kimenőt, akkor szerzek egy magángépet neki. Vannak kapcsolataim. Magángéppel utazni nem olyan megterhelő, mint nagy utasszállító repülőgépekkel, ráadásul a zsúfolt reptéri tömeg és a hosszú várakozási idő is kikerülhető.
Mindent meg lehet oldani, ha igazán akarjuk… márpedig én látni akarom azt a testet, ami nemzett. Hiába más lakik benne azóta, akkor is kíváncsi vagyok rá.
- Azt pletykálják a Farkaslakban, hogy Tupilek hozott vissza minket. Tudod esetleg, hogy miért tette? – Ha a főfürkész nem tudja, akkor senki. Ilyen szempontból szerencsém van, hogy pont ő az apám. Talán sikerül valamit kihúznom belőle. Szerintem nincs olyan a feltámasztottak között, akit ne foglalkoztatna a kérdés, hogy miért jöhettünk vissza?
Lelassítok. Hirtelen rám tört a fáradtság érzete. Ingerülten fújok egyet. Utálom, hogy egy rohadt séta képes kimeríteni.
- Vissza kellene fordulni. Kezdek elfáradni. – És még a Farkaslakig ki kell bírnom a sétát. Ha tovább mennénk, akkor valszeg visszafelé már cipelnie kéne, azt meg azért nem akarom… túl büszke vagyok, és egyébként is… már nem vagyok gyerek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chulyin
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 839
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod

Re: Nagojut forrása // Szer. Júl. 01, 2015 6:02 pm

Azt hiszem eljutottunk a lepjük meg a leszármazottainkat című történet második részéhez. Úgy tűnik a meglepetés most már tényleg állandó tényező lesz a közelemben. Én csak szolidan biccentek egyet, hogy nem, ez most tényleg nem hülyéskedés a részemről, valóban a kölyköm. Mondjuk annak meg örülök, ha sokat volt mostanában a közelében, jele annak, hogy komolyan vettem Tanya, amit kértem tőle.
- Hm, akkor ez nem vált be. Ám ha sokat kardoskodsz a dolog ellen nehogy azt hidd, hogy nem kapod meg minden alkalommal a kilátásba helyezve - csóválom a fejem. - S valóban, belőled csak egy van.
Látva azt, hogy mennyire ellene van a házasság gondolata, talán lehetne egy ilyen visszatérő téma, csak a piszkálás kedvéért. Oké, nem esve persze túlzásba, még mindig rólam van szó, a magam korlátoltságaival az ilyen személyes dolgok terén. De legalább van annyira nyílt természet hogy értse még az én vicceimet is. Sokaknak nem megy át.
- Nevetni akarsz? Nagyjából ugyanúgy, mint te, csak némi áll-leeséssel. Szóval kezet foghattok ha legközelebb találkozol vele.
Na majd hallgatózok, hogyan alakulnak a dolgok, reménykedve benne, hogy nem zavartam bele. Nekem úgy tűnt, hogy Sofia és Michelle jól kijönnek egymással, nekem pedig nem volt célom ezen változtatni. Elvégre, miért állna érdekemben az ilyesmi? Az emberi kapcsolatok véleményem szerint kívül estek a hatáskörömön. Ha már egy kölykömnél ilyenekbe szólnék bele azért valljuk bele, eléggé elmozdulnék diktatúra irányába a normális terelgetés helyett. Sosem jellemzett az ilyesmi, hacsak nagyon nem volt szükséges. De itt és most semmi ilyen nem állt fenn.
- Aztán nekem nehogy bekamerázd az iskolát csak azért, hogy kompromitáló videókat készíts apádról.
Nem mint ha előre mondanám azt, hogy béna leszek. Már rég kinőttem abból a fajta viselkedésből, hogy előre eltemessem a cselekedeteimet, vagy éppen a siker lehetőségét. Ha így élnék, gyakorlatilag semmit se tudtam volna elérni az életben azokból, amik sikerültek. A kamera meg, nos... kinézem Sofiából, hogy valami ilyen komiszságot el fog követni ellenem. Volt annyira tréfás a leányzó, hogy ki akarjon szúrni az öregével.
- Ha összejön a találkozó, vigyél neki egy üveg whiskey-t, jobb minőségűt. Az a gyengéje.
Ha már lesz egy kis másikapa-lánya összejövetel akkor miért ne adnék valami tippet, hogy mivel kezdődhetne jobban? Meg amúgy is, öreg barátom rászolgált ilyen hosszú idő alatt, hogy a kedvteléseinek örvendhessen. Mondjuk ez is egy olyan találkozó lesz, aminek kíváncsi lennék a menetére. Remélem Herol elég jó állapotban van ahhoz, hogy utazhasson. Sajnos nekem nincs meg az a luxusom, hogy csak úgy kimenjek a városból.
- Csak annyit tudok bizonyosan, hogy ő áll a háttérben és Alignaknak mondott ellent vele.
A többi a csupán találgatás a részemről, most meg nem is akartam belemenni. Persze, szerettem teóriákat felállítani, de amíg rengeteg a kérdőjel, addig nem szívesen bocsátkozok közlésbe. Fogalmazzunk úgy, hogy nem szívesen beszélek bolondságokat. Közben Sofia közli, hogy forduljunk, én pedig nem is ellenkezek. Én is érzem rajta, hogy a teste egyre inkább erőlködik és megy ki belőle az energia. Így hát hátra arc és egyenesen a Farkaslak irányába kezdtem sétálni vele együtt. Persze, én nem fogok bemenni vele... elég kellemetlen kérdések várnának mindkettőnkre, jobb megelőzni a bajt. Mindenesetre elkísérem még egy darabon... ám az elválás előtt még valamit meg akarok majd tenni... így hát mikor elértük a határt, megálltam, majd zsebemre dugtam a kezem.
- Sofia, úgy érzem, itt az idő, hogy ezt visszakapd.
Azzal előhúzom az órát a zsebemből és odanyújtom neki. Ez az ő öröksége, még ha mérgében vissza is adta nekem. Immáron hozzá tartozik, nem hozzám, szóval teljesen jószívvel adom vissza neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 207
◯ HSZ : 223
◯ IC REAG : 165
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetőtől talpig Nike cuccokat viselek általában, és fejhallgatót
Sose figyelj a színpadra, Te csak Táncolj! Ha táncolsz, a színpad fog figyelni Rád! Mert a színpad is Te leszel.
Re: Nagojut forrása // Szomb. Júl. 04, 2015 12:54 pm

~ Csak nehogy visszanyaljon a fagyi. ~ Kommentáltam magamban, amikor az esküvővel fenyegetőzött. Van néhány durva arc nőstény az ismeretségi körömben, akit ha rászabadítanék apucira, üldöznék a szerelmével. Persze ezt nem dörgölöm az orra alá, amíg nem muszáj.
- Nem csodálom, hogy meglepődött. - Vigyorgok. Azért elég durva, ha belegondolok. Mekkora esélye lehetett annak, hogy pont egy Első legyen a biológiai apám? Fogalmam sincs, hogy vajon hányan tudhatunk arról, hogy valóban léteznek. De ha azt mondom, hogy százan az egész világon, lehet már az is túlzás.
Szabados értelemben rokonok vagyunk Miskával, bár ez engem nem gátol meg abban, hogy a továbbiakban is szívjam a vérét... sőt. Ha már "tesók" vagyunk, akkor az a világ legtermészetesebb dolga, hogy szorosabbra fűzzük a kettőnk kapcsolatát, nem igaz?
- Ez eddig eszembe se jutott. De most hogy mondod... - Húzom végig mutatóujjamat az államon elgondolkodó fejet vágva.
- Kivitelezhető lenne. - Vigyorgok.
Az aggálya már ott megbukik, hogy eleve azért akarom táncolni tanítani, hogy ne hozzon rám "szégyent". Az én rokonaimnak jól kell táncolniuk, és erről gondoskodok. Lehet, hogy megkörnyékezem ezzel a dologgal majd Miskát is. Előtte le kéne valahogy csekkolnom, hogy mihez képes kezdeni magával a parketten. Ő mégse olyan vénséges, mint apuci, talán jobbat lépést tart a modern világgal.
- Vigyek? Miért, te nem jössz? - Valahogy nekem az egész magától értetődően egy hármas találkozó lenne. Apám szavaiból viszont nekem az jön le, hogy ő nem lesz ott, vagy csak én értem félre? Én szeretném, ha ő is ott lenne. Legalább teljes lenne a kép. Apám teste és lelke egy helyen. Ráadásul ők ismerik egymást. Nem mintha bajom lenne az őrzőkkel, de azért egy kicsit tényleg fura, hogy abban a testben most egy őrző lakik. Szóval jó lenne, ha Varen is ott lenne a találkozón. Már ha összejön, persze.
- Akkor most dúl a testvéri csetepaté a sajtkorong mögött? - Gondolom Alignak nem díjazta, hogy belenyúlt Tupilek a bosszúhadjáratába. Nekem, nekünk most nem kéne gyakorlatilag életben lennünk. Fura ebbe belegondolni. Vajon lehetett túlvilág? És ha igen, akkor milyen volt? Kár, hogy nem emlékszem semmire.
Visszafordulunk a Farkaslak felé. Bells már biztosan megtalálta az üzenetemet, és talán már ideges is, hogy hol lehetek ennyi ideig. Jól döntöttem, amikor szóltam, hogy forduljunk vissza, mert mire elérünk a Farkaslak közelébe, már érzem, hogy valóban kifáradtam. Nem szeretek az ágyban tunyulni, de most vágyok a párna után, és egy jó... kiadós alvásra.
Kérdőn nézek rá, amikor a zsebébe nyúl. Az előkerülő óra láttán először nemlegesen megrázom a fejem.
- Ez a te órád. - Nem direkt adta anyámnak, csak véletlenül felejtette ott nála. Anyám pedig megőrizte.
Aztán ahogy az órát bámulom, rájövök, hogy talán így van... viszont ez az egyetlen dolog, ami anyám után maradt emlékként. Nincs semmi másom, ami az emberi életemben is velem volt már, mint ez az óra. Épp annyira tartozik anyámhoz is, mint apámhoz... és hozzám.
- Rendben. Köszönöm. - Veszem el tőle, majd kinyitva a számlapjára pillantok.
- Még mindig pontosan megy. - Mosolyodok el.
- Majd egyszer elmesélhetnéd a történetét... hogy te honnan szerezted. - Már ha persze emlékszik rá.
Elbúcsúzok tőle, aztán innentől már egyedül folytatom az utam a Farkaslakig.


// Köszi! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chulyin
Szellem
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 839
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod

Re: Nagojut forrása // Csüt. Júl. 16, 2015 10:18 pm

Érzékelem ám a komiszságot a lányomból, még ha nem is tudom, hogy pontosan mi jár a fejében. Ám így is sejtem, hogy valamit mint ha tervezne. Na igen, sokan ezért nem szeretnek engem. Nem olyan könnyű titokban tartani az érzeteket.
- Hát ha már téged is megleptelek akkor tényleg.
Pedig mindketten elég sokat látott farkasok voltak. Michelle aszaszin léte, Sofiának meg a világkörüli útjai, bőven elég tapasztalattal szolgálhatott mindkettőjüknek. S lám, még mindkettőjüknek hozhat újat a sors. Bőven. Még nekem is, pedig már nyolcszáz is elmúltam. Ah... Sofia és Michelle... a két lányom. Tán csak egyiket nemzettem, de mindkettőjüknek az apja voltam. Most mondanám, hogy megnézném, mi történik akkor, ha összeeresztik őket, de már volt alkalmam meglátni, azaz igazság. Kíváncsi vagyok, ezek után mi lesz... majd fülelek, mint mindig... más se csinálok.
- Nana, Sofi, nehogy azt hidd, hogy nem buksz le - intem meg az ujjammal.
Oké, azt hiszem át kell majd fésülnöm az épületet, mielőtt megejtjük ezt a bizonyos eseményt. Bár az se feltétlenül jó, mert megérzi a szagomat az épületben, ha utána bemegy oda... hm... oké kislányom, játsszuk le. Ha szeretnél velem viccelődni, én nem leszek semminek se az elrontója. Igaz, én olykor túlságosan is komoly vagyok, szóval ez akadályozó lehet, de... majd meglátjuk. Mindenesetre én ugyan meg nem futamodok.
- Ne értsd félre. Egy ideje már nem láttam Herolt, kíváncsi vagyok, hogy szolgál az egészsége. De hacsak nem Fairbanks-ben találkoztok, nem lehetek ott.
Sajnos még most is elkezd fájni a tetoválásom, amikor kilépek a kijelölt terület alól és ami azt illeti, még intenzívebben, mikor még odakint jártam és halasztgattam a dolgot. Nem tudom, meddig bírnám ki, ez pedig nagy szó tőlem. Tisztában vagyok a testem képességeivel, határaival, de ez a tetoválás egy olyan dolog volt, ami teljesen kiszámíthatatlan. Az ilyen kiszámíthatatlan dolgokat pedig egyáltalán nem szerettem. Még akkor is, ha nagyon gyorsan képes voltam alkalmazkodni.
- Igen, mondhatjuk így is. Félek Alignak nem fogja ezt elfelejteni Tupileknek. S nagyon remélem nem keseríti meg a sámán túlvilági életét - nézek fel az égre, melyek alig láthatóak a fák miatt. - Mindenkinél jobban rászolgált a nyugalomra.
Sosem rejtettem véka alá azt a véleményemet, hogy jobban kedveltem Tupileket a saját teremtőmnél. Olyan életet élt, ami tiszteletre méltó és még a legnagyobb krízisben is megvolt a tartása. Ezt csak is tisztelni lehetett. Közben visszanyújtottam neki az óráját, ő pedig először visszakozott... meg is lepve vele. Amennyire vissza akarta szerezni legutóbb, most ezt nem tudtam hova tenni.
- Már nem, Sofia - rázom meg a fejem. - Az enyém volt, de elveszítettem, ezzel megszűnt a tulajdonjogom, hisz nem vigyáztam rá. Emellett, édesanyád a hátralévő életében vigyázott rá, gondozta, majd pedig rád hagyta. Ő is úgy gondolta, és én is, hogy ez téged illet. Továbbá: meg akartam köszönni neked, amiért megőrizted a titkomat.
A legnagyobb mérgében se ment árulkodni az atanerknek. Megtehette volna, talán még el is néztem volna neki, elvégre dühösen gyakran csinálunk meggondolatlanságokat. De nem tette meg, én pedig szoktam honorálni azt, ha valaki szívességet tesz nekem. De mint mondtam, mindezek ellenére: ez az óra hozzá tartozik.
- Arab minőség, még akkor is működni fog, mikor mi már nem leszünk - jegyzem meg, némi információt elcsepegtetve. - El fogom. De addig is, vigyázz magadra, Sofia.
Ezzel eresztem őt útjára, ahogyan elválik tőlem és elindul visszafelé. Hosszú ideig láttam még őt a fák között mozogni, majd már a sziluettje is eltűnt. Látszólag egyedül sétált, lassan, amennyire az állapota engedte... de nem volt egyedül. Egy holló szállt felette, kísérte őt útján, fáról fára szökkenve, tekintetén keresztül pedig lenéztem a lányomra... Sofia Salucci-ra.

//Én is köszönöm //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Nagojut forrása // Pént. Júl. 17, 2015 4:28 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Payne Holmes
Renegát
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 31
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 462
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Nagojut forrása // Csüt. Aug. 27, 2015 11:46 pm



Horatio & Payne


Első találkozásunk Horatioval nem volt túl fényes, legalábbis fene tudja, miként maradtam meg az emlékezetében. Emlékezetes volt, az tuti, volt ott palasütő, Télapó, húsvétinyuszi, no meg még rengeteg minden. Annak viszont kifejezetten örültem, hogy nem orrolt meg rám, amiért majdnem fejbe vertem a palacsintasütővel, de ha már itt tartunk, ő jött be kopogás nélkül, úgyhogy.. inkább hagyjuk. Amikor viszont megtudtam, hogy Mentorként is tevékenykedik a falka berkein belül, nem voltam rest Darrennél puhatolózni, hogy bekéredzkedhetek-e hozzá különórára. Szimpatikus volt a hím, úgy véltem, nem lehet baj belőle, drága Apukám is rábólintott, úgyhogy felkerestem a Tarkot, hogy megtudakoljam, van-e némi rám szánható ideje. Hála égnek volt, úgyhogy a megbeszélt időpontban már az ajtó előtt toporogtam. Kényelmes ruhát húztam, felszerelkeztem némi vízzel, illetve ha volt még valami, amit hoznom kellett, hát az is nálam volt.
Kissé izgultam, mindig ilyen voltam az edzések előtt, mert tombolt bennem a bizonyítási vágy és pontosan emiatt tartottam is egy esetleges bukás, vagy nagyobb baki lehetőségétől. Darrennél már nem paráztam ilyesmi miatt, de Horatiot még nem is igazán ismerem, ahogyan ő sem engem, cikis lenne egyből rossz fényben tűnni fel előtte, úgyhogy minden tőlem telhetőt megteszek majd. Azóta, hogy képes voltam elfogadni azt, ami történt, hogy Darren átharapott, elképesztő módon szerettem volna bizonyítani, hogy tényleg megérte az az újabb esély és, hogy tuti nem kótyavetyélem el. Eddig szerintem egészen jól haladtam, most is így lesz, pláne, mivel a Kölyök a Teremtőjéről is árulkodik, én pedig nem csak azt szeretném bebizonyítani, hogy elég rátermett vagyok, hanem azt is, hogy Darren is nagyon jó Teremtő. Majd meglátjuk, miként alakul a mai nap.
- Szia! - köszöntöttem vidáman, amint megláttam - Hogy vagy? Sikerült visszafoglalni a lakásodat? - kérdeztem kedvesen, mert valóban kíváncsi voltam rá, nem puszta illem szülte kérdés volt. Másrészről meg képtelen lettem volna rá, hogy néma csendben meneteljünk egymás mellett, amíg el nem érjük a kiszemelt területet.
- Remélem nincs harag, amiért meg akartalak támadni a palasütővel - sandítottam fel rá, ahogyan elindultunk, széles mosoly terült el a képemen. Aztán a könnyed csevej nyilván komolyabb vizek felé terelődött, bár elmondtam neki, amikor megkerestem, hogy mire is gondoltam pontosan, ki tudja, mire kíváncsi még esetleg. Mint azt már vázoltam neki, elsősorban a pajzsomon való munkálkodást díjaznám, mentális képességeimet kissé elmaradottnak éreztem a többihez képest. A gondolatbeli kommunikáció már tökéletesen ment, azt még Ryan mellett sikerült elsajátítanom, de a pajzs... na az már keményebb diónak bizonyult. Emellett azért is hálás lettem volna, ha egy kicsit megszadiz némi ezüsttel. Ebben azt hiszem hasonlítok Darren-re, éppolyan mazochista vagyok ezen a téren, mint ő maga, ráadásul a farkasom is kifejezetten kedveli, ha ezüsttel foglalkozunk. Mindig van rajtam ékszer, most is ott fityeg a csuklómon a karkötő, illetve gyűrűim is vannak, erre Darren különösen figyel, illetve én is erősebbet kérek, ha már valamelyik egy cseppet sem éget és hozzászoktam.
Szóval.. ezer örömmel regéltem neki a haladásomról, ha arra volt kíváncsi, bár bármi másról is szívesen csacsogtam, amíg odaértünk, ezen a téren egyáltalán nem szenvedtem hiányt ihletben.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 416
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc

Re: Nagojut forrása // Pént. Aug. 28, 2015 11:16 pm


Payne & Horatio



Számomra a kölykökkel foglalkozni egyáltalán nem fárasztó, unalmas vagy bármely ehhez hasonló negatív jelzővel nem leírható valami. Ugyanis kifejezetten szeretek "tanítani", átadni a tudásomat és amikor sikerrel veszik az akadályokat, az nekem is ugyanilyen érzés, mert azt igazolja, hogy tényleg a segítségükre voltam. Ráadásul van valami számomra igazán érdekes abban, hogy ők még máshogyan látják a világot, a farkas létet, mint mi, vénebbek.
Az pedig kifejezetten nagy öröm számomra, hogy Darren lánya is megkeresett az edzés ötletével. Természetesen azonnal igent mondtam, egyébként is ez a dolgom, nem poénból vagyok mentor is, de valóban külön örvendek annak, hogy egy régi falkatársam és barátom utódjának fejlődésében is részt vehetek.
Kényelmes ruha és víz a két dolog, amit előre jelzek, hogy ezeknek tegyen eleget, majd a megbeszélt időben már fel is bukkanok, pontosabban kilépek a lakás ajtaján.
- Szia Payne! - mosolygok rá én is, majd bevágom az ajtót és részemről már mehetünk is.
- Köszönöm kérdésed, remekül. És te? - megvárom, hogy legyen ideje erre válaszolni, ha szeretne, majd folytatom a kérdései másik részének megválaszolásával.
- Igen, teljes mértékben, bár meg kell valljam, néhány pókot kénytelen voltam deportálni. És... hát valamilyen rejtélyes oknál fogva találtam pár különböző korszakokat felidéző női fehérneműt, amit... inkább nem merek belegondolni, hogy miként is kerültek oda... Mindenesetre most már újra régi fényében és pompájában enyém a lakásom újra. - mesélek, amíg kiérünk a lakból, majd a patak irányában fordulok, hogy a kitűzött célt elérjük, ahol ma edzeni fogunk.
- Ugyan! Támadtak már meg rosszabbal is, rá se ránts! - legyintek egyet, hogy emiatt aztán tényleg ne aggódjon, nem vagyok én olyan sértődékeny vagy haragvó fajta.
- Remélem te sem haragszol, amiért csakúgy rád törtem. Rossz szokásom. - vigyorgok a nőstényre, bár tény, ami tény, általában azért nem török rá másokra csakúgy. Olykor viszont előfordul, mert miért is ne?!
- Közben arra kérlek, hogy meséld el, mit is tudsz már, mi az amit annyira nem és mi szorulna még edzésre. - kérem meg, mert fogalmam sincs, hogy mennyit fejlődött a be- illetve átharapása óta. Lassan megismerem a kölyköket és mindenkivel kapcsolatban tudni fogom, hogy ki hol áll, különösen azokkal kapcsolatban, akikkel én is foglalkozom. Figyelmesen hallgatom a beszámolóját és közben kialakul bennem, hogy miként is alakítsam a mai napunkat.
- Oké, akkor ha jól értem ma pajzs és regeneráció legyen ezüst okozta sérüléstől. Az önuralommal és a farkasod irányításával, hogy állsz? Illetve van-e bármi, amit jó atyád nem bíz másra veled és a tanításoddal/edzéseddel kapcsolatban nem bíz másra? - az Atanerk például meghatározta, hogy mit ne gyakoroljunk a lányával, mert azt a saját reszortjának akarja. Én pedig ezt teljes mértékig tiszteletben is tartom, elvégre az Ő kölykéről van szó, az Ő szabályai érvényesek.
Amikor megérkezünk a patak mellé megállok.
~ Mivel mentállal kezdünk, a kommunikációban szorítkozzunk az ilyen formában történő eszmecserére. Tedd le a holmid és ülj le. ~ amíg ezt megteszi addig én is leteszem magamat a fűbe, törökülésbe. Amikor Payne is készen áll - pontosabban ül - akkor folytatom.
~ Az elejétől kezdjük, akkor is, ha már nem ismeretlen esetleg számodra a mikéntje az egésznek, így biztosan nem siklunk át semmi fontos felett. Az első, amit akarok tőled, hogy engedj el minden más gondolatot és kezdj el koncentrálni. A légzésed legyen egyenletes, próbálj mély levegőket venni. ~ miközben ilyen formában adom neki az instrukciókat, végig őt figyelem.
~ A következő lépés az, hogy képzelj el magad elé egy falat. Lehet üveg vagy tömörebb anyag, nem számít. Csak az, hogy szilárd legyen. Egyelőre a magassága akkora, hogy még kiláss felette így, ültő helyedben. Ha megvan és élesen látod magad előtt a falat jöhet egy következő, a tőled jobbra eső oldalon. Aztán magad mögött, végül pedig balról zárd vele körbe magadat. Ne hamarkodd el, add meg a szükséges időt magadnak. Ne legyen magasabb annál, mint amit mondtam. Lásd tisztán az elmédben mind a négy falat, amelyek között Te magad ülsz, én pedig kívül rajta. ~ egyelőre nem megyek tovább. Meghagyom neki a megfelelő időt arra, hogy végigmehessen minden egyes lépésen. Azt úgyis érezni fogom, amikor a pajzsát egyre feljebb tudja majd húzni, így most nincs más dolgom, mint várni, amíg készen nem áll arra, hogy magasítsuk a mentális falat, amellyel körbe veszi magát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Payne Holmes
Renegát
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 31
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 462
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Nagojut forrása // Szomb. Aug. 29, 2015 8:25 pm

- Az szuper! Én is jól vagyok, bár kissé izgulok, de majd úgyis elmúlik - továbbra is szélesen mosolyogtam. Nem éreztem annyira cikinek elárulni, hogy lényegében kicsit parázok ettől a helyzettől, de úgyis tudja… Ez a része is szívás a Kölyök létnek, de már hozzászoktam, úgyhogy oda se neki.
- Szegény pókok - biggyedt le szám széle, bár közel sem sajnáltam őket. Nem voltam pók-rajongó, bár tény, hogy az asztalra sem pattantam fel ijedtemben, ha megláttam egyet.
- Uhm.. - nyelek egyet - Köszönöm a részletes beszámolót - kuncogtam végül a bugyis téma után, nem igazán lettem volna kíváncsi ilyen részletes ismertetésre. Bár, ha belegondolunk az sokkal részletesebb lett volna, ha a gondolatait is elmeséli, miként kerültek oda, de.. miért is gondolkozom én ezen?!
- Jól van, akkor megnyugodtam - tényleg jó érzés volt, hogy nem okoztam kellemetlenséget a dologgal, az ő megjegyzését hallva viszont rajtam volt a sor, hogy legyintsek. - Ugyan! Darrennel élek egy lakásban - szerintem nem kell túlmagyarázni, miért is ezt a választ adtam. A rám törés nem is volt vészes, sokkal inkább az volt a para, hogy nem tudtam, kiféle, miféle szerzet tévedt be hozzák.
- A mentális kommunikáció már prímán megy, ahogyan szerintem a fizikai fejlettségem is megfelelő a korombeli farkasokhoz viszonyítva. A regenerációval haladgatok, ahogyan az ezüsttel való barátkozásban is egészen szépen állok. Ez a kedvencem, egyébként - fűzöm hozzá mosolyogva, bár Fakírként és Darren kölykeként talán nem is olyan meglepő, miért rajongom ennyire az ezüstért és a vele járó fájdalmakért. - A pajzzsal viszont elég ramatyul állok, egyrészt nem is foglalkoztam vele annyit az utóbbi időben, ráadásul az új farkassal is másként működik a dolog - osztottam meg vele minden olyat, ami így első blokkra eszembe jutott.
- Igen, bár elsősorban pajzs, aztán ha nem dőlök ki teljesen, akkor örülnék egy kis ezüstös szadizásnak is - pontosítottam picit, mert rémlik, hogy a pajzs gyakorlása nagyon melós feladat, kellőképpen elfáradtam a végére mindig, de majd meglátjuk, most miként alakul a dolog. - Az önuralom és a farkas féken tartása elég jól megy, bár az utóbbi időben hála égnek kevés olyan stresszes helyzet volt, amikor annyira nagyon kikívánkozott volna. Egyébként ez a bundásom sokkal nyugodtabb és közönyösebb, mint az előző, így ez a része könnyebb - persze akadnak olyan helyzetek, amikor ő is kíméletlenül ugrik a rácsoknak, bár tényleg elég nyugisak a mindennapok az utóbbi időben.
- Nem igazán. Azt mondta, ha valamit rosszul tanítasz, majd átnevel - vigyorodtam el. Nem hinném, hogy bármit annyira el lehetne fuserálni ilyen téren, szerencsére Darren sem fog olyan szoros pórázon, hogy ebből bármiféle probléma legyen, ráadásul ők még jóban is vannak.
~ Rendben ~ bólintottam, egyből átváltva a gondolatbeli kommunikációra. Lepakoltam a cuccom, majd lehuppantam a földre, nem voltam szívbajos, ami a ruhámat illeti. A továbbiakban viszont már nem beszéltem, törökülésbe helyezkedtem, a karjaimat enyhén ejtve a térdemre és lehunytam a szemem. Próbáltam mindent kizárni, nem figyelni semmi másra, csak a levegőre, a lábamhoz érő talajra, Horatio hangjára. Beszív, kifúj.
Minden egyes szavára figyeltem, először még nem csinálva semmit sem, szépen végighallgatom, aztán majd utána elkezdek építkezni, úgyhogy az egésznek csak akkor állok neki, amikor már úgy érzem, nem lesz több szava. Ahogyan mondta, úgy kezdem el, először magam elé a falat, aprólékosan, pontról pontra szépen haladva. Hogy miféle anyagból áll, magam sem tudom, valami üvegféle lehet, de nem lehet átlátni rajta. Amint kész az első, érkezik a jobb oldalamra is, majd mögém és a bal felemre. Nem sietek el semmit, gondosan ügyelek minden apró részekre, főleg arra, hogy összeérjenek és teljes mértékben sikerüljön elhatárolnom magam Horatio-tól.
~ Azt hiszem, készen vagyok ~ üzenem neki, csakhogy biztos legyen a dolog, mert simán lehet, hogy hiába a fal, valójában semmi sem történt. A szemem egyelőre nem nyitom ki, legfeljebb szól, ha ki kellene, de továbbra is figyelek, mind rá, mind a falamra, hogy élesen jelenjen meg a kép az elmémben.

// Sikerességre dobás //


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Nagojut forrása //

Vissza az elejére Go down
 

Nagojut forrása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

 Similar topics

-
» Meleg vizű forrás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Hegyvidék - White Mountains :: A hegyi farkasok területe-