HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:
-

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
71 TAG 31 FÉRFI 40 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 7 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
15 TAG 7 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
20 TAG 10 FÉRFI 10 NŐ
EMBEREK
6 TAG 3 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Catherine Benedict Kedd Júl. 03, 2018 7:26 am
írta  Catherine Benedict Vas. Ápr. 08, 2018 10:55 am
írta  Alignak Vas. Feb. 25, 2018 8:44 pm
írta  Payne Holmes Kedd Feb. 20, 2018 10:25 am
írta  Celaena McDonald Vas. Feb. 18, 2018 8:16 pm
írta  Tawny Vaidya Vas. Feb. 18, 2018 4:42 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 18, 2018 12:12 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Feb. 17, 2018 7:09 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 6:39 pm
írta  Balthazar Bluefox Szomb. Feb. 17, 2018 12:42 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 9:45 am
írta  Alignak Pént. Feb. 16, 2018 10:21 am
írta  Darren Northlake Csüt. Feb. 15, 2018 11:34 am
írta  Catherine Benedict Csüt. Feb. 15, 2018 6:40 am
írta  Hans Elfman Szer. Feb. 14, 2018 7:49 pm
írta  Payne Holmes Szer. Feb. 14, 2018 7:35 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 8:11 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 6:22 pm
írta  Darren Northlake Kedd Feb. 13, 2018 11:51 am
írta  Yetta Northlake-Nacrosh Hétf. Feb. 12, 2018 8:29 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:28 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Feb. 12, 2018 7:21 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:08 pm
írta  Jason Drewner Hétf. Feb. 12, 2018 6:45 pm
írta  Darren Northlake Vas. Feb. 11, 2018 6:28 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:13 am
írta  Corinne June Mouser Vas. Feb. 11, 2018 10:07 am

Share | .

 

 Északi határ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Északi határ // Csüt. Május 16, 2013 9:21 am

First topic message reminder :

A falka területének északi határvidéke, perem terület, amit a farkasok általában kerülnek az itt rájuk törő kellemetlen, borzongató érzések miatt. Úgy tartják, az Első Falka rég elhunyt Atanerkjeinek szellemei járják a vidéket, őrizve idegen, ártó szándékú vérfarkasoktól és távolt tartva sajátjaikat, intve őket a biztonságot jelentő territórium elhagyásától.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 217
◯ HSZ : 246
◯ IC REAG : 281
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Északi határ // Csüt. Aug. 22, 2013 9:12 pm

Eltelt egy hónap lassan, azaz 3 kemény hét, és a kölyköm... ez de furcsa... na mindegy, szóval a kölyköm első teliholdja. Én, mint kurva felelősségteljes apa, vagy pótlék, vagy nem tudom én mi, ezért cipelem ki magammal a határba most, hogy ilyen körülmények között is megpróbáljam tanítani.
Na jó, ez már önmagában is szarul hangzik, mert tulajdonképpen ott tartunk, hogy egy fokkal jobb a helyzet. Már nem makacskodik annyira, és kezdi elfogadni ezt az egészet, meg nem minden másodpercben vágja a búrámhoz, hogy ő ezt nem akarta.
Sőt, a legnagyobb előrelépés, hogy már nem Izé van, mint a King horrorban, hanem kérem szépen farkas. Ezért én olyan kibaszott büszke vagyok, hogy csak na. A határig sétálok, miután sikerült szereznem egy ingyen fuvart, mert jogsim az folyamatban, de nem vagyok még olyan profi, hogy épségben vigyek haza egy verdát.
Most azt is félre kell tennem, hogy Dannyék itt hagytak, csak úgy... ennyi év után. Ők voltak a családom, és egyszerűen leléptek... nélkülem. Kurva élet, az se viselt meg ennyire, amikor a teremtőm lelépett és a mentoromat kicsinálták, de ez igen. Ha valamire nem gondoltam soha, az az, hogy eltűnnek az életemből és így. 140 évet toltunk le együtt, és eldobtak. Kurva finoman fogalmazva, ez nem esett túl jól. Mégis maradtam, mert itt van Lau, akit nem vihetek ki még a falkából, és itt van a főnök.
De most vadászat lesz, tehát amint elérjük a határt és az erdős területet, magyarázni kezdek.
~Itt vagyunk. Valamelyik bokorban vetkőzz le, a hold elég erős ahhoz, hogy hívja a benned lévő farkast, csak ne tiltakozz. Nem mondom, hogy nem fog fájni, de minél többször gyakoroljuk, annál jobb lesz. Itt vagyok, amiben tudok, segítek.
Elvonulok, mert tudom, hogy szégyellős, de folyamatosan nyugtatom, pedig nem hazudtam neki, hát ez fájni fog kislány, nem tagadom. Hagyom, hogy a hold hívása előhozza belőlem a bestiát, és leheveredek a bokor mellett, míg Lau nem végez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Északi határ // Csüt. Aug. 22, 2013 9:30 pm

- Miért kell teliholdkor váltanunk? Mitől muszáj? Azt tudom, hogy a női ciklus a Hold állásához hasonlatos, tudod a 28 nap, meg ilyenek, meg ott az ár-apály is, de egy farkasnak mi köze a Holdhoz? Nem vagyunk tenger és nem is mindenki csaj a falkában, szóval ez most akkor, hogy is van? - kezdem el faggatni Alexet, mert naná, hogy minden érdekel.
Nem volt zökkenőmentes az elmúlt pár hét, nagyon nehezen és lassan sikerült csak elfogadnom azt, amivé lettem, de ahogy újra és újra átbeszéltük a dolgokat és Alex mesélt a saját kölyökkoráról, úgy lett egyre könnyebb. Én így működöm, amire nem kapok tudományos választ, azt sokszor át kell rágnom, beszélnem valakivel, hogy minden kétségemet eloszlassam. Persze nem azt mondom, hogy el tudok fogadni mostantól mindent hirtelen, de igyekszem. Már nem Izének nevezem a farkasomat, de ettől még mindig furcsa, hogy azzá lettem, amivé.
Alexszel teliholdazunk, kicsit - vagy inkább nagyon - izgulok, mert ilyenen még sosem voltam. - De nem lesz valami rituális izé, beavatás, vagy bármi egyéb ugye? Csak váltunk és rohangászunk, meg ilyenek? Vagy nem? Vagy inkább mondd el újra, hogy mi lesz... - kérem meg, hogy meséljen még egy kicsit, akkor is, ha nem az a beszédes fazon.
Ahogy odaérünk és azt túrja a fejembe - ezt még mindig nagyon utálom, főleg, amikor még gyakoroltatja is velem -, hogy vetkőzzek, már el is nyargalok egy jó nagy bokor mögé és még ott is guggolva veszem le a cuccaimat, majd hagyom, hogy a farkas előjöjjön belőlem, ami sokáig tart, nyüszítek és szűkölök, mert fáj. Bakker Alex, ez nagyon nem okés. Ilyenkor mindig nagyon megijedek, hogy valami rosszul működik.
Végül aztán bundásan baktatok ki a bokor mögül, majd Alexhez szaladok és képen nyalom, kicsit körbe is ugrálom. Kölyök vagyok, még szép, hogy megteszek ilyeneket...
Vissza az elejére Go down
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 217
◯ HSZ : 246
◯ IC REAG : 281
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Északi határ // Csüt. Aug. 22, 2013 10:09 pm

~Fogd fel úgy, mint a női bajt, ez is olyan, csak farkas baj. Ahogy az emberek érzik és nyugtalanok, úgy mi is, de ez a bestiánkra hat.
Ettől jobban aztán nem tudom elmagyarázni, maximum mutogatni, mert abban nagyon profi vagyok, activityben verhetetlen. Launak ha erre van szüksége, elmutogatom, akárcsak a menetjegyet is. Az az egyik kedvencem.
Hiába volt sok az elmúlt időszak, Raven is meghalt, az öreg hippi... a kiscsajt nem hagyhatom magára azért, mert nekem most éppen 1000-es pzs csomagra van szükségem. Vagy nem tudom mire. A hold viszont hold, és az azt jelenti, ma kemény vadászat lesz, alig várom. Tombolni akarok, zúzni, szétszedni valamit, mert ki kell adnom magamból mindazt, amit nem zúdíthatok a kölyökre, sem másra.
~De, keresztre feszítés és társai. Alap.
Vigyorgok, de bólintok is. Senki nem avatja be semmibe, sem fel, pezsgőnk sincs, simán csak rohangálunk egyet és megtömjük a bendőt.
Nem leskelődök, pedig... pedig, nem, most nem, megvárom, míg átváltozik. Fáj neki, tudom, nem túl kellemes, de közben folyamatosan pofázok neki, azaz szórakoztatom viccekkel, hátha segít valamit. Amikor előkeveredik és megnyalja a pofázmányomat, játékosan lenyomom a földre, utána pedig elsprintelek kicsit beljebb. Nem nagyon, de éppen annyira, hogy gyakorolja a futkorászást is.
~Gyere!
Hívom magam után, de olyan über rendes vagyok, hogy mire odaérne, elugrom előle. Szívatom, tuti ezt gondolja, hogy most kegyetlen marha vagyok, és szórakozok vele, de nem. Ezzel is arra próbálom ösztönözni, hogy gyakorolja a hirtelen mozdulatokat. Maximum veszekedés lesz belőle, vitákban már úgy is jó vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Északi határ // Pént. Aug. 23, 2013 7:59 pm

Figyelek Alexre és nagyon hiányzik az, hogy mint valami tanárbácsi magyarázzon és ne pedig így ahogy. Azt szeretem, ha tényekkel és érvekkel mondanak el nekem valamit, azt értem meg könnyen, de ez úgy tűnik, mintha tulajdonképpen ő sem tudná, hogyan működik, csak fogadjam el, hogy ez van és kész. Mondjuk rendben van, ezt is megtehetem, de attól még nagyon is izgat, hogy mi miért is történik, vagy éppen nem történik, és, hogy jön ide a telihold, meg a többi dolog is.
Ijedten pillantok Alexre mikor a keresztre feszítést hozza szóba. - Ezzel ne viccelődj, mert komoly dolog. Igen fájdalmas és megterhelő a testnek egy keresztre feszítés. - méltatlankodok kicsit, de aztán mégiscsak elmosolyodok, mert azt hiszem ez valami poén akart lenni a részéről, és végül is nem is volt olyan rossz, szóval nincs okom arra, hogy fejezzem ki felé, értettem és megláttam benne még a humort is.
Váltás közben igyekszem figyelni a viccekre, meg mindenre, amivel csak próbálja elterelni a figyelmemet. Nem nagyon sikerül a dolog, de ettől még jó, hogy nem hagy magamra, hanem próbál segíteni. Végül pedig előbukkanok és képen nyalom, mert épp ehhez van kedvem. A földhöz nyom, aztán elszalad, majd hív is, én meg szaladok utána. Jól érzés futkosni. Bevár és elszalad, majd megint ezt teszi. Nekem meg ez tetszik, mert játék. Még nem nagyon tudom, hogy mit tehetek meg, szóval egyelőre, csak azt csinálom, amit mutat, meg mond esetleg, egyelőre pedig kergetőzünk, mert kergetőzni jó...
Vissza az elejére Go down
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 217
◯ HSZ : 246
◯ IC REAG : 281
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Északi határ // Pént. Aug. 23, 2013 10:47 pm

Nem fejtem ki órákon át, hogy miért így hat a hold, vagy sem, de a lényeget elmondtam, még ha ezzel nem is elégedett meg a tudásszomja. Őrület, hogy mennyire érdekli minden, és most, hogy már nem vitázik, tényleg tudni akar... mindent. Én meg győzzem követni. Teszek rá valami diktafont, aztán visszahallgatom és írásban adok választ minden apró betűjére, ami csak létezik.
A kereszt tudtam, hogy ütni fog, így pofátlan vigyorral szemlélem, amikor ijedten tiltakozik. Naná, hogy viccelni akartam, csak hülyén jött ki, de azért megpróbáltam, legalább ez értékelendő.
Viccekkel untatom, tényleg próbálom elterelni a figyelmét, mert amíg nem gyorsul be a folyamat, hát nem lesz leányálom, tehát apácaképző kizárt. Majd később.
~Addig emlegeted, míg tényleg csinálok neked egyet, külön bejáratút, egyedit. Igen? Akkor majd kipróbálom.
Úgy sem úszom meg, hogy elmagyarázza, tehát kivitelezni fogom, akkor mutogathat. Mit meg nem teszek érte? Bár lehet csak azért, mert így elterelem a saját gondolataimat is, a tököm tudja.
Előbukkan, képen nyal... szuper, most nem nyalok vissza, tisztálkodás utána, csak megbököm és elinalok előle, hogy kövessen. Minden egyes alkalommal megvárom, míg utolér, hogy újra elugorjak. Javuljanak csak a kis reflexei, akkor lesz jó, ha sikerül legalább megütnie a mancsával. Addig kergetőzésbe burkolt gyakorlás van, hogy ne billenjen ki az egyensúlyából, hiszen lehet, az elmúlt időszakban azért nyúztam, hogy változzon, de nem mozgott eleget, hogy érezze, milyen.
Azért óvatos vagyok, nem akarom, hogy graffityként kenődjön valamelyik fára, mert nem akarom levakarni utána, mint a gyalog kakukkban a farkast.
Gyorsítok, szokja a vérvonalát is, aztán hirtelen megtorpanok, ha belém csapódik, akkor baj van a fékekkel, de sebaj, ez csak a kezdet. Megfordulok és lehasalok vele szemben, hogy a mancsára csapjak finoman.
~Kapd el az enyémet. Ugorj rá.
Fel is állok, és várom hogy levadásszon. Először hagyom, hogy sikere legyen, de utána nehezítek, nem piros pacsizunk, hanem a fogásokra tanítanám, ha lehet. Játékosan, mert kölyök, és az sokkal jobban leköti, mintha nagy komolyan kezdenék pofázni. Mivel kicsi, kizárt, hogy azonnal torokra tudjon fogni, na meg nagyvadra menjen, tehát kezdjük az elején. Ha már megy a ráugrás, márpedig a farkas ösztönösen érzi, akkor néha arrébb ugrok, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolga.
Szerencse, hogy a falka messzebb van, mert ezt látnák... lehet, Jameshez küldenének azonnal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Északi határ // Vas. Aug. 25, 2013 8:08 pm

Megforgatom a szemem, amikor a keresztre reflektál. Tudom, hogy viccel és habár számomra ez egy fontos szimbólum, úgy vagyok vele, hogy igyekszem értékelni a humorát, mert vele kell töltenem rengeteg időt és a farkasom ragaszkodik az övéhez, tehát jobb, ha valahogy megpróbálunk egy hullámhosszra kerülni, vagy legalább én próbálok meg az övére hangolódni.
- Ne azt csinálj nekem, hanem egy rendes ruhásszekrényt, amibe nem csak be lehet gyűrni a cuccokat, hanem normálisan beakasztani. - mert a komód erre nem alkalmas és ha már vele kell élnem, akkor vannak dolgok, amikhez ragaszkodom. És ha már egyszer asztalos, akkor megcsinálhatja. vagy vegyen egyet. Nem számít.
Átalakulás után odaszaladok hozzá és kergetőzésbe kezdünk. Játék az egész, én is annak hiszem, és nyilván az is. Tetszik amúgy a dolog, egészen jó érzés, hogy most szabadon van a farkasom és teszi, ami jól esik neki. Sosem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom gondolni, de most ezt érzem, hogy nem is olyan rossz dolog ez az Izé, vagyis a farkas.
Aztán gyorsítani kezd, én meg a hátsójába csapódok, amikor megáll. ~ Legközelebb tedd ki a féklámpát... ~ fel sem tűnik, hogy milyen könnyedén küldöm felé a gondolatot. Pedig ez még nem megy nekem könnyen, amikor direkt akarom, akkor nem megy. Most azonban csakúgy összejött. Kicsit fáj a nózim, meg is nyalom és a mancsommal megdörgölöm. Megfordul és lehasal, hát én is ezt teszem és rá figyelek. Mikor azt "hallom", hogy kapjam el a mancsát, akkor belemegyek, elvégre tanulok, hát elkezdek kapkodni a mancsa után és még élvezem is a dolgot. A farkam csóválom és nagyon koncentrálok, hogy ügyesen teljesítsek. Ahogy ő feláll, folytatom a dolgot, egy ideig elszórakozunk, majd vakkantok egyet és Alexre vetem magam, játékból. Ha sikerül, akkor meghempergőzünk egyet, ami szerintem vicces.
Vissza az elejére Go down
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 217
◯ HSZ : 246
◯ IC REAG : 281
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Északi határ // Vas. Aug. 25, 2013 9:09 pm

Amivel nem számoltam úgy egy hónapja, az az, hogy Lau olyan szinten hívő, hogy az már nekem fáj. Tudom én, hogy a keresztre tett megjegyzéseim bosszantják, de nem bántani akarom vele, csak viccelődök. Mégis mit nézzek egy fán, vagy egy fém kereszten, amire rávágtak egy öntött formát, mondván, húúú, az ott akkor Jézus. Hát persze... jó hogy nem fröccsöntött műanyagot imádnak, meg hordanak olyan amulettként.
Hát ennyit jelent nekem egy kereszt, két egymásra merőlegesen lefektetett fadarab, amin ha kedvem van, élesíthetem a karmaimat, vagy koptathatom a fogaimat, semmi több. Mégis mit imádjak? A levegőt ott fent? Azt szeretem, baszki, anélkül nem élnék, hát na, de most mit kellene magasztalnom? A láthatatlant, ami nincs, csak bemagyarázták, hogy juj, de. Meg a fiát, aki nem a fia, de ne vegyük el a hívők kedvét, legyen. Hagyjuk a rizsát, és ugyan én röhögök az egészen, de azért tudomásul veszem, ez Launak fontos dolog. De templomba nem megyek vele, azt nem, olyan nincs, engem oda be nem rángat, de még turistaként sem, rohadjak meg, ha én oda beteszem a lábam feszületeket nézegetni.
~Megcsinálom.
Az első ötlet, ami még jónak is tűnik, persze ki a tököm gondolt arra, hogy egy kis nősténynek nem csak gatyái vannak, ingei meg pólói? Én nem, az tutkó, én aztán sok mindenre gondoltam, de arra nem, hogy ilyenekkel foglalkozzak. És akkor még nem elég a hold hívása, nem, nekik havi bajuk is van ezen kívül. Tiszta őrület.
A múltkor is mi volt? Hülyeségből lázat akartam mérni, és mi akad a kezembe, na mi? Tampon baszki, egy tampon, és nem azzal a kezemben nyitok ajtót, mert kopognak? Nem magyarázkodtam, mégis mit mondtam volna, elhajítottam a hátam mögé. Nehéz dolog ez az apásdi, még mindig nem tudom kezelni rendesen.
Most viszont vadászni fogunk, azaz gyakorlunk, és kergetőzés után jön a becsapódás. Hogyne, szerelek magamra kislámpákat és csengőt is, hogy mindig lehessen tudni, hol vagyok.
~Használd az érzékeidet, figyelj.
Megbökdösöm, hogy felálljon, aztán kezdődhet a csapkodás. Aranyos, ahogy ugrál és próbál lecsapni, folyamatosan nehezítek rajta, mert már nem csak elugrok, hanem helyzetet is változtatok, szokja ezt is. Ahogy vakkant, halkan morgok és hagyom, hogy a hátamra ugorjon. Mehet a birkózás is. Játékosan tanítom, hogyan forduljon ki egy-egy mancs alól, ezért néha lenyomom a földre, hol meg csak arrébb gurítom, hogy minél előbb fel tudjon állni, vagy finoman megharapom, hogy próbáljon szabadulni a fogásból.
Egy darabig játsszunk, aztán ismét a kergetőzésé a szerep. Egy nyulat kapok el, de csak annyira sebesítem, hogy Lau is meg tudja fogni.
~Kapd el, ahogy gyakoroltuk, ugorj rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Északi határ // Szomb. Szept. 07, 2013 11:19 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Natan Vreth
Falkatag
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 260
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások

Re: Északi határ // Csüt. Szept. 26, 2013 5:23 pm


Ayesha Hannah Johnston &

Natan Vreth

Felfedő körút a mai napra is. Hála a rugalmas munkaidőnek, ma hamarabb kiszabadultam a tetováló székből, és úgy gondoltam, kicsit felfedezem a vadon sűrűjét. Gyalog vágtam neki a vidéknek, miután haza értem. Morrighan még nem volt otthon, így egyedül indultam neki a környéknek. Farkas érzékek vezettek, meg némi mendemonda, aminek utána akartam járni. Mivel más farkasokkal egyenlőre nem akartam összefutni, legalábbis territórium védelmező elhivatott Falka béliekkel, egyenlőre óvatosan közlekedtem minden felé. Az erdő lenyugtatott, a környék élettel telt világa természetességet és otthonosságot sugallt. A magasba törő hegyek csodásan festettek, és igen pezsdítő érzéssel volt, mind rám, mind Farkasom érzékeire. Ritka alkalmak egyike, hogy pajzsomat teljesen leengedtem, így szívva magamba természet anyánk hívogató szépségét.
Már órák óta kirándulhattam, mikor egy kavicsos patak vidékre lyukadtam, a sűrű erdő mélyéről. Furcsa érzés fogott el, és idegen illatok kavarodtak a levegőben. Hallottam meséket, hogy északon van egy határ vidék, amit az itteni Falka Őseinek szelleme óv, és véd, és sok Farkas messze elkerüli e vidéket. Beletúrtam kiengedett hajamba, majd a kavicsokon lépdelve a patakhoz sétáltam. Csodásan sütött a nap, a hegyek oltalmazó magasai a vidék fölé hajoltak. Egyszerű ujjatlan fekete pólót viseltem, egy fekete farmert, és egy bakancsot. Csuklóimon egy-egy bőr karkötő pihent. Leguggoltam, és a hideg vízbe merítettem a markomat. Csodás vidék. Megmostam az arcom, de Farkasom éberen őrködött, hogyha bárkit erre fú' a szél, azonnal megérezzem. A madarak csiripelő hangjai, a víz zubogása, fák leveleinek hangjai akár egy kórus, nyugtatták érzékeimet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 305
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
Re: Északi határ // Szomb. Szept. 28, 2013 1:32 pm

Natan & Ayesha

*Milyen meglepő, hogy arra jártam, amerre a madár sem jár... párdon, a madár az igen, mert csiripelt. Jó, az iróniából azt hiszem ennyi elég is. Egyáltalán nem meglepő, hisz bár falkában éltem valahogy mindig is magányos farkas voltam. De istenem, több évtizedig éltem így, a vadonban... nem csoda, hogy még most is oda vágytam. S ha vágytam, hát bizony mentem is. Eskának köszönhetően, szinte láthatatlanul. Energiáim elfedte a vérvonalam, mintha ott sem lennék, lopakodó, halk, nesztelen lépteim sem zavarták meg a környezetem. A nyulak nem kezdtek el futni, a madarak sem reppentek a távolba félelemmel. A pajzsom nem húztam fel, csak a vérvonalam rejtett mások elől és ezzel együtt mégis mindent.
Már hajnal óta jártam a vidéket, s sokszor agyaltam azon, hogy amennyit én kint vagyok nyugodtan be is oszthatnának. De mennyivel jobb így, kötelezettségek nélkül. Amerre egy átlag falkatag nem jár, arra én annál inkább. Így volt ez a Naturalak völggyel is, míg Darren kölyke nem kezdett el sűrűn kijárni oda. A franc sem érti azt a kölyköt, hogy miért jó neki ott. De a határhoz Ő sem ment, bár más kérdés, hogy csak az Apja tiltására nem tette. Én viszont igen, azonban megéreztem, hogy valaki van itt. Hallottam a lépteit, melyet a víz zaja mellett is könnyű volt kiszűrni. Éreztem a farkasát és arcomra egy vicsor került. Figyelj csak, úgy sem látsz. Közelebb lopakodva a fák, bokrok takarásában szemléltem a másikat. Fekete-fehér bundám egyáltalán nem látszódott, bár lényegtelen, lévén, hogy háttal volt nekem a másik és épp a kezeit merítette a vízbe. Minden probléma nélkül közelítettem meg, hisz tudtam, hogy nem érzi, a nesztelen közlekedésben meg segítségemre voltak az éveim és az, hogy minden szegletét ismertem a helynek. Csupán egy ugrásra voltam mögötte, mikor az arcát kezdte el mosni, na ez volt az a pillanat, amikor a földtől elrugaszkodva ugrottam a másiknak, pontosabban a másikra. Ha minden igaz, ledöntöttem előre a vízbe, de nem sebeztem meg. Én magam meg csak ott álltam a víz szélén és a patak a mancsaim nyaldosta. Ha nem úgy esett, akkor valószínűleg rajta voltam, ami pech... neki. Mert így is, úgy is közvetlen közelről néztem a hím íriszeibe, de utóbbi esetben a súlyommal is kellett valamit kezdenie. Nem akartam bántani, de ezt nem érezhette, csak a vicsorgó morgásom volt az, mely jelezte; ésszel. Fekete íriszeim a másikat kémlelték, de nem lettem figyelmetlen. Harcol voltam valaha, van amit fellehet adni, de van, ami sosem múlik... a berögződés. Naná, hogy számítottam valami támadásra. Pláne, hogy nem érezheti rajtam még a falka szagát sem. Tényleg semmit. A jelenlétem is csak azért egyértelmű, mert közvetlen fizikai kontaktusba került velem és lát is. Ha csak nem vak... aztán kitudja. De nem szóltam, amúgy sem vagyok beszédes, csak vártam. Imádom Eskát.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natan Vreth
Falkatag
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 260
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások

Re: Északi határ // Szomb. Szept. 28, 2013 2:21 pm

A víz hidege csodásan hűsített, s egy kicsit kócos loboncomba is beletúrtam vizes kézzel, üdítő volt a hideg. Finnország hidege jutott eszembe, s a tél. Nem is kell sokat várni már rá. Elmúlik az ősz, s a hideg hó újra eljön. Remélhetőleg itt talál. Tetszik ez a város, legalábbis az eddig történtek, az eddig megismert lelkek arra ösztönöznek, hogy maradjak. És szórakozzak. Hehe.
Kiakartam egyenesedni, amikor hirtelen valami, vagy valaki a hátamnak esett, és bele a patak jéghideg vizébe dobtam egy hasast. Prüszkölve fordultam egy pillanat alatt a hátamra a vízben, és a fölém magasodó, vicsorgó nőstény farkas szemeibe néztem. Meglepett, tény és való. Farkasom ugrásra készen mordult fel bennem, de egyenlőre csak mozdulatlanul meredtem a fölém magasodó, csöppet sem bizalomgerjesztő Fenevadra. Hullámaimból a kezdeti meglepettség hamar eltűnt, és hamarosan a másik hullámaiba kapcsolódtak. Bár nem tudtam semmit kiolvasni belőle, még a szaga is ismeretlen volt érzékeimnek, megpróbáltam Vérvonalam képességét bevetve kicsit viszonozni a szíves fogadtatást. A szemeibe néztem, szemem ezüstösen ragyogott fel.
Egy egyszerű pillanatképet villantottam fel lelki szemei előtt. Egy farkas feküdt alatta, egy nőstény. Gyengéden az orrát az övéhez érintette, a hullámok gyengéden, szeretetteljesen kapcsolódtak az övéibe. A nőstény megnyalta a pofáját, mancsát játékosan a másik mancsához érintette. És a kép el is múlt, s mire a másik felocsúdott, kezem a mellső lábai alá fonódott, s egy gyors, erőteljes lökéssel segítettem magam mellé, a vízbe dőlni. Félre gurultam tőle, ha esetleg megtámadna, de ahogy megpróbált feltápászkodni, nevetésben törtem ki. Tiszta víz volt a bundája, és mulattatott az egész. Nem támadtam felé, semmi jelét nem adtam, hogy rossz szándékú lennék, s hogy ezt be is bizonyítsam, óvatosan felálltam két lábra, majd a közelében leguggolva nyújtottam felé a bal kezem, így láthatta a hold jelképét a tenyeremben. Ha közelebb jön, megsimítom a nyakán a bundáját, ha nem, akkor én merészkedek közelebb, hogy ez megtörténjék, persze csak ha engedi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 305
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
Re: Északi határ // Szer. Okt. 02, 2013 5:27 pm

*Csak ott álltam, hogy miért mentem neki? Ó, ezt annak nem lehet nevezni. De a reakciókból sok mindent meglehet tudni. Csak meredtem a hímre, azonban az egyik pillanatról a másikra megvillantak a szemei és már tudtam, hogy valami következik. Azonban azt nem láttam előre, hogy mi. A kép az elmémbe villant, viszont azon nyomban taszítottam ki a másikat, amint felsejlett előttem a nőstényfarkas. Pajzsom hirtelen csaptam fel és mordultam a másikra. Ezt nem kellett volna. Már léptem is fenyegetőn felé, mikor megragadta a lábaim és maga mellé rántott. Nem várt dologra nem lehet sokat reagálni, pláne ha nem igazán akartam ártani a másiknak. Csupa vizesen álltam fel és néztem a másikra. Nem érdekelt a külsőm, pedig egy ázott farkas nem a legszebb látvány. Hazudik az, ki mást mond. A nevetésére csak mélyen morogtam és ezt betudhatta hiúságnak is. A pajzsom nem eresztettem vissza, így semmit nem érezhetett felőlem. A felém nyújtott kézre egy gondolat futott át az agyamon. Méghozzá az elmebaja felől érdeklödő. Mert, hogy nincs rendben a fejében valami, az fix. De rajtam aztán ne múljék, csak néztem, hagytam, hogy közeledjen, mert én nem mentem. Abból nem eszik.
A második simogatásánál, azonban hirtelen kaptam oldalra a fejem és fogtam rá a karjára a karjára. Ha megpróbálja kihúzni a pofámból, akkor bántani fogom, hisz szorosabban fogok ráfogni. Jobb, ha nem próbál meg menekülni. A pajzsom kissé megengedtem, de csak annyira, hogy a szavak elérjenek hozzá és az övéi hozzám. Ilyen apró résen nem tud képekkel próbálkozni. Vagyis, megpróbálhat... de úgy is kizárom.*
~ Alvós macinak nézel? Mit keresel itt idegen? ~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natan Vreth
Falkatag
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 260
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások

Re: Északi határ // Szer. Okt. 02, 2013 9:11 pm

A merényletem sikerült, bár egy kissé könnyebben kitépte magát az elme rabságból, mint gondoltam. Viszont így már sejtem, miért volt képes ilyen sunyin letámadni, és így rejtve maradni előlem. Úgy tűnik, ez folyik az ereiben.
A bizalmi gesztusomra elkapta a kezem, mire enyhén felszisszentem, ahogy a húsomba mélyedtek a fogai. Bár csak tartott, és nem nagy kunszt, ha megszabadulok egy kartól, mert hát visszanő, de sajna se a munkahelyen, se sehol máshol nem tudnám kimagyarázni, hogy bocs, pár hétig kimaradok, mert egy Farkas társ letépte a karom. De nyugi, majd újra kinő, ne féltsetek! Ugyan, ez tök természetes, maradj csak otthon, pihend ki magad!
Bárcsak ilyen könnyedén menne az ilyesmi. A Teliholdakat is épphogy meg tudtam oldani. Másrészről a megrendelt referencia munka nem késhet, márpedig fél kézzel kibaszott szar verni azt a vasat. Úgyhogy marad a szokásos szitu...
Mélyet sóhajtva letérdeltem elé, és tartottam a karom, majd csendesen néztem a farkas szemeibe. Nem rángattam a végtagom, és csöppet sem zavartattam amiatt magam, hogy ez nem éppen egy természetes dolog. Más már rég pánikolva szaladna, vagy tépné ki magát ilyen helyzetben, vagy visszatámadna.
Így viszont csak kissé félrebillentett fejjel figyeltem a nőstényt.
~ Ha alvós macinak néznélek, az ágyam csücskében csücsülnél, és azt lesnéd, mikor haza érek, hogy viszem fel a csajokat, és teszem őket magamévá az ágyban. - küldtem neki, mindezt úgy, mintha csak azt kérdezte volna, süt e szerintem a nap az égen, - Másrészt meg nem keresek semmit, csupán fel akartam deríteni az itteni vidék mendemondáit. De ezek szerint sikerült némiképp, mert a Vidék Szellemei rám küldtek, téged.
Nyugodt vagyok, és tovább tartom a kezem, bár érzem, ahogy szorul a fogai között, és be kell valljam, nem épp egy kényelmes dolog kavicsokon térdelve azt várni hogy az egyre jobban sajgó karomat elengedje végre, egy eléggé ki (vagy be?) számíthatatlan nőstényördög. Bár meg kell hagyni, szemrevaló így is, ahogy kinéz, pláne ahogy végignézek a hátán, és bundáján látom a tetoválását. Ha átalakulna, szívesen térdelnék előtte még tovább.
~ Ha már így cseverészünk, te mi járatban errefelé? Te volnál a környék Védelmező Farkasa, netalán Robin Hood, csak női kiadásban?
Mentális hangom továbbra is nyugodt. Sőt, talán még élvezem is a maga nemében a szituációt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 305
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
Re: Északi határ // Szer. Okt. 23, 2013 3:35 pm

*Okos. Legalábbis okosabb, mint azt elsőre látszik rajta. Nem rángatózik, nem kezd el menekülni... tudja, hogy csak saját magának ártana vele. Szavaira csak összeszaladt a szemöldököm, mi ebben az alakban nem látszódott.
~ Mendemondák? S mégis, hogyan akartál egy utána járni a legendának? Ha meghalsz... esetleg. De így... egy egyszerű farkas, sehogysem fejtheti meg, hogy mi valós vagy valótlan Tupilek s Alignak történeteiből. Szerinted Te vagy az első kalandozó lelkű, kiváncsi aki szeretne utána járni? Nem csak fiatal vagy, de még egy kölyöknél is ostobább. ~
Sosem finomkodtam, hangszínem azonban semmilyen. Se nem megvető se nem semmi, azok csak a szavaim. Ám nem túlzottan érdekelt a másik, a lényeg az, hogy a mi területünkön van egy idegen. Ott, ahol nem rég meghurcoltak egy kölyköt.
~ A vidék szellemi, nem küldenek senkit maguk helyett! Tiszteld az ősöket kölyök! ~
Figyelmeztettem s hangom ezúttal morgóssá vállt, fogaim megfeszültek a karján s felsértették a bőrt, s vére íze a fogaimra került, bár tény, ez még csak felületi. De jobban jár, ha hatszor meggondolja, hogy miként beszél a szellemeinkről, anyáinkról s apáinkról. S jobb ha csak én hallom.
~Nem Casanova. Ez a MI területünk, ahova bepofátlankodtál. Jogunk csak nekünk van kérdezni; nem tűrjük meg az idegeneket magunk között. Ha csak nem azért jársz erre, hogy személyesen az Atanerkünk elé járulj. Bár azt nem így tennéd... remélem. Én vagyok az, aki mindig ott van, ahol semmi nincs. Ha pedig a személyes jelenlétem érdekel... itt szoktam pihenni, de tőled jelenleg nem lehet. Zavarod a környéket s a nyugalmat a mosakodásoddal. Mióta jársz közénk? ~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natan Vreth
Falkatag
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 260
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások

Re: Északi határ // Csüt. Okt. 24, 2013 10:36 am

Az elkövetkezendő néhány mondatra felnevetnék, de azt hiszem, akkor egy karral kevesebb lennék. Szelíd mosoly jelenik meg az arcomon. Istenek, nők... Mondasz valamit és máris ellened fordítják. Franc essen beléjük, hogy a nyelvük a fegyverük nem igaz? Kb., mint mikor szerelmeskedni akarsz, és helyette leküldenek a boltba kenyérért. Ilyenkor áldom az eszemet, meg a természetemet, hogy nem maradtam sokáig semmilyen nőstény mellett.
A szavai nem igazán hatnak meg, de a hangszíne, amivel ezt előadja, annál jobban szöget üt a fejemben, ráadásul lekölyköz. Natan, gratulálok, egy besavanyodott, bölcselkedő, Falka mániás tagot fogtál ki. Illetve, ő fogott meg téged.
A fájdalomra felhúzom az egyik szemöldököm, Bestiám morogva villantja ki agyarait, de én magam semmit se teszek, az orromba kúszik saját vérem illata. Bármennyire is "kiszámítható", sajnos a jelen helyzetben neki van igaza. Olyan értelemben, hogy védi a területet. A gáz csak az, hogy nekem fogalmam se volt róla, hogy betévedtem a Falka területre, hisz messze elkerülöm egyenlőre őket. Nincs eléggé körbevizelve a környék cicamica! De az is tény, óvatosabb is lehetnék. Na mindegy, most már itt vagyok. Fáradtan sóhajtottam, s ép kezemmel eltűrtem egy tincset a szememből.
Tisztára, mintha Californiában lennék. Juhúúú, újra gyakorolhatjuk a farkas etikettet! Illetve, nem is pont azt, inkább... az emberi jó modort. Bár ki tudja, ha annyira idős, akkor úgyis a Bestiája diktál, és ha minden áron vért akar majd ontani, akkor úgyis azt fogja tenni.
~ Ha azt mondtam volna, hogy kirándulok, akkor abba kötne bele. - mondtam, miközben könnyedén váltottam magázódásra - Tudja mit, legyen önnek igaza. Nem fejthetem meg, nem lehetek elég magasztos, és nem érhetek fel az Ősökhöz eléggé, hogy bejárjam életük helyszíneit, hogy lássam, hol éltek, s lerójam előttük tiszteletemet. Oh, valóban nem! De ha egy kínai turista csoport vigyorogva dobálja szét erre a szemetet, fotóznak mindenfelé, vagy épp a fakitermelők járnak erre, meg zavarják a környéket, nem tépi ki a karjukat érdekes mód, ők eléggé felérnek Őseinkhez... - nézek szét.
Nem is sejti a nőstény, miket tudhatok a Szellemekről, Őseinkről, de ezt nem kötöm az orrára. Jobb is, ha csak egy idegen "kölyköt" lát bennem, semmi többet.
~ Már ne is haragudjon, de a kölyök szót két farkas használta rám életem során, ebből az egyik már nincs köztünk. Kérem, hagyja meg nekik ezt a tisztet.
Az Atanerkes szövegére csak futólag végignézek magamon.
~ Hmm... ha Falkába csatlakoznék, igaza van, nem így mennék. Meg talán nem kerülő úton mennék.
Na igen. Nem pont itt lyukadnék ki szerintem, ha Falka látogatóba mennék. Köztudott amúgy is, hogy minden Falka a mai világban olyan helyen van, ami az emberek hétköznapi életéhez tartozik. Legyen ott az orrod előtt, és már észre sem veszed! Kicsit fura lenne, ha kb. 15-20 ember folyton kijárna az erdőbe, az isten háta mögé, ismeretlen okokból, ez még egy gyereknek is feltűnne.
~ A tiszteletről csak annyit. Kettőnk közül, ön volt, aki hátba támadt. Kettőnk közül ön az, aki ok nélkül harapdál és készül letépni a karom, és kettőnk közül ön az, aki az Ősök földjén éppen vért ont. - a földre csepegő vér pirosan csillog a köveken - Ha a Szellemek megbüntetnek, hogy megmostam az arcom a vízben, akkor bocsánat, ha magát zavarja, akkor csak arra tudok következtetni, hogy nagyon-nagyon öreg farkassal állok szemben, aki egyre betyöpösödöttebb.
Unalmas élete lehet, ha mindig olyan helyen jár, ahol nincs semmi. Néha kapcsolja be a tv-t, és meglátja mennyi minden zajlik a világban, vagy menjen el sétálni.

~ Nem érdekel, mit pampog itt, és ne haragudjon, de magasról teszek arra, hogy ezt a helyet uralma alá vonta. A kis zászlót sehol se látom, vagy táblát. Ha bepofátlankodtam, ez van, nem tudtam, hogy ez már Falka terület. Teljesen le van húzva a pajzsom, így is megmutatva az Ősök felé, hogy miben járok. Én megadtam maga felé a tiszteletet, az, hogy a simogató gesztusomat lenézőnek találta, hát ez van, ez is önt jellemzi, de hát ugye egy ilyen farkast, mióta érdekli egy "kölyök". - vállat vonok.
Na ja, ha ennyire leszarná, nem itt mentális üzenetekkel bombázna, és nem tartaná a kezem.
~ Viszont, szeretném megkérni, hogy engedje el végre a kezemet. Legyen szíves! - engem érdekel, mi lesz a kezem sorsa, de nyugodt vagyok, hisz annyiszor növesztettem már vissza a végtagjaimat életem során, mint eddig szerintem egyik Farkas társam se. Nem esnek nehezemre a szavak, nyugodt vagyok. Elmondtam a véleményem, ő is, és? Mindkettőnknek jobb. Éljen! Nem támadok, továbbra is tartom a kezem, és ugyanúgy térdelek előtte. Ha attól lesz boldog, hogy hasra vágjam magam előtte, hát akkor azt fogom tenni, magasról leszarom. Minden idősebb farkasban benne van, hogy ő az idősebb, Bestiájuk velejárója. Még egy szubmisszív természet is, ha tudja, hogy még nála is gyengébb egyeddel, vagy lélekkel áll szemben, erőt kezd el fitogtatni. Ha ez a nőstény most ettől boldog, akkor legyen. Nekem nem esik nehezemre kérni, megtenni dolgokat, amiket elvárnak, vagy tiszteletet mutatni. Nem vagyok előítéletes. Csak utána azzal is számoljanak, ha nem tetszik valami, akkor azt a tudtukra adom. Jelen pillanatban nem tetszik, hogy rágcsálják a kezemet.... Bár végülis, estig elvagyunk itt. Vagy holnap reggelig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 305
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
Re: Északi határ // Kedd Nov. 05, 2013 8:19 pm

*Az igazság az, hogy már csak kötekedni volt kedvem, mert épp miért ne és ha kell hát megtalálom az alapját annak, hogy ezt meg is tegyem és még csak túráztatnom sem kell magam. A vicces, hogy pont a másik nyújtott megfelelő alapot azzal, hogy egy pár centivel átlépte a határt. Mert lássuk be, elenyésző volt melyre nem sokan kapnák fel a fejüket és csak kijjebb intik a delikvenst. Ajkaim mosolyra húzódnának, ha épp nem farkasalakban lennék. Tökéletesen látja, akkor abba kötök bele. Viszont egyenesen vádaskodás az, melyet elém tár és ez nem tetszik. Egy morgással intem csendre.
~ Ha akár csak egyetlen darab erre jár... én magam szedem ketté. Legyen az kínai szemetelő vagy épp favágó. Bár utóbbitól védet terület, hivatalosan és a turista úti programban sincs benne. Szóval kapufa Bogaram... ~
A tisztre tett mondatára nem reagálok. Több okból sem. Egyrészt nem volt birtokos, másrészt nekem aztán mindegy. Nekem most ez esett jól és kész. Nem tetszik, le is út meg fel is. Ja, hogy ahhoz el kéne engednem? Hát ez pech... Aztán meg az én pechem jön, hisz a hosszas szavaiból annyit hallok, hogy blablablablabla és blabla na meg blablabla. Egy lemondó sóhajjal eresztem el és váltok alakot még akkor mikor valami zászlóról magyaráz. Hosszú, derekamig érő hajam kiengedve, vizesen omlik a hátamra. Bőröm kissé nyirkos de minden szégyenlősséget mellőzve ülök le a kövekre.*
- Mennyiért fognád be végre? * Kérdezem meg a szemeim forgatva és a lábaim felhúzva melyet át is karolok így kicsit előrébb dőlve támasztom meg a térdemen az állam. A hátamon jól látható a tetoválás és a billog, azonban ezt a másik nem látja. Hisz, úgy helyezkedtem... legalábbis ha csak nem váltott helyzetet.*
- Ha már itt vagy... csak... hallgass el. Maradj csendben. Fürödj ha már nincs lakásod vagy mit bánom én, de csendben csináld. * Pillantottam rá barna íriszeimmel és hangom kissé csilingelő, mintha csak kérném a dolgot. Ám az érzéseim, azok nem árulhatnak el semmit. Már csak azért sem, mert mind a vérvonalam és mind a pajzsom védett. De ha csak nem szólt, akkor némaságban meredtem előre, még levegőt is csak halkan véve. Bár kételkedtem abban, hogy a férfi csendben tud maradni. Egyik sem tud. Alexen kívül persze.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natan Vreth
Falkatag
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 260
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások

Re: Északi határ // Csüt. Nov. 07, 2013 3:33 pm

Milyen fasza, hogy türelmesnek vallom magam a gyerekekkel. Meg a vén troll tyúkokkal is. S végül a nagy előadásom közben elengedi végre a karom, s egy megkönnyebbült mosoly jelenik meg arcomon. Na, a célt végül is elértem, ha nem is azzal, amit mondtam, hanem csak azzal, hogy pofáztam. Natan, te egyre tehetségesebb vagy, remélem tudod! Szavakkal sosem tudtam igazán meghatni senkit, inkább pofonokkal, erre tessék. Ma is tanultunk valamit.
Fél füllel hallgatom, amit mondd, s egyáltalán nem zavartatom magam, mikor átalakul. Szép csibe, egy házisárkány természetével. Az ilyen nőket kell alaposan megbaszni, s utána rájönnek, hogy nem feltétlenül ők a mindenség. Bár ki tudja, lehet az Alfája szukája, és annak a mancsai alatt, egy seggnyaló, "mindent megteszek érted" természetté válik. Mily sok arcuk van a lelkeknek. Hajh... aztán ki tudja? Apakomplexusos, leszbikus, vagy a jó ég tudja... Vagy egyszerűen csak nem tetszik neki a képem. Pedig most borotválkoztam!
Mosolygok ezeken a gondolatokon. Mulattat a csaj. Leültem törökülésbe a patak vize elé, s a nő közé, így ismét háttal voltam neki. Milyen fantasztikusan megbízok az emberekben. A patak hidege kellemesen hűsíti a sebem, s lemosom a vért a bőrömről. Nem fáj, nem zavar. Nyugodt vagyok, s kellemes bizsergés fut végig a hidegtől a testemen. Mozdulataim csöndesek voltak, hisz csak élveztem a csendet, elvégre ezért jöttem ide magam is. Pajzsom továbbra is szabadon hagytam. Farkasom megrázta magát, néha a másik felé pillantott, de mivel nem érzékelte, hogy az mocorogna, körbe ölelt, s ő is inkább a természet adta nyugalommal foglalkozott. Lehunytam a szemem, lassan mély levegőt vettem, hogy a levegő kitisztítsa elmém. Nos, foglalkozzunk azzal, amiért ténylegesen ide jöttem. Tenyereimmel a köveken végig simítottam, hogy érzékeim, s farkasom még inkább érzékeljék a környezet lüktető életét. A szél susogása, az erdő halk zörejei, a nő halk levegő vételei, a patak csobogása. Mosolyogva engedtem fel a Bestiát, igaz csak addig, hogy karmaim, s szemfogaim megnyúljanak, de továbbra is csak törökülésben ültem a földön, a kavicsokon pihentetve kezeimet. Fenevadam felmorrant, s elindultak a bennem lévő dallamok, hogy megmutatkozzanak az ittenieknek.
Cry of the Celts úgy tört fel lelkem zugaiból, s szállt hullámaimmal, mint egy orkán, aki épp most kel táncra. Nem mozdultak ajkaim, nem dúdoltam, csend vett körbe, csupán hullámaim vitték szerteszét az erdőbe, a patak vizébe, a kavicsok alá, levelek közé, föl az ég felé az egyre gyorsabb, dübörgő dallamokat. Vérvonalamat használva hullámaim lángokat, táncoló alakokat idéztek, szállt a képzeletem, s festette a tájat, akár egy vásznat. Nem éreztem a nőstény hullámait, úgy hiszem, pajzs védi, bár tudom, ha most megnyílik, akaratlanul is, de érezheti, hallhatja, láthatja mindazt, amit teszek. De nem érdekel, csak az számít, amit most teszek. Megnyílok az Őseimnek.
Vérem, lelkem táncolt, pezsgett, s hullámaim úgy fürödtek a környezetben, mintha most szabadultam volna egy börtönből, s élvezem a Szabadságom. Valamilyen szinten, ha úgy vesszük... haza tértem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Északi határ // Szomb. Jan. 11, 2014 9:45 am

JÁTÉK FAGYASZTVA, A TERÜLET SZABAD
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sebastian B. Morson
Vérvonal Alapító
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 831
◯ HSZ : 37
◯ IC REAG : 43
Re: Északi határ // Szomb. Jan. 11, 2014 9:07 pm


Nagojut & Biisa


Letettem a csomagjaimat a hallban, és azonnal eljöttem. Nem akartam megmaradni a házban, még úgy sem, hogy viszonylag távol esik a lakott területektől. Nemrégiben még nem volt valós otthonom, és furcsa érzés egy évszázad után ismét visszatérnem az életbe, amit a halandóknak kell elviselniük. Ezen nem javított sokat az, hogy a testem ügyes-bajos dolgainak elintézését magamra vállaltam, de még csak a hosszú repülőút sem. Valahogy nem szerettem egy csőbe zárva hosszabb időt eltölteni, miután legutóbb elégtem.
Nem tudtam, egészen pontosan hová megyek, de tudtam, menni akarok. A saját, két lábamon, nem átváltozva. Úgy akartam bejárni a várost, a környező erdősségeket, mint gyermekkoromban, gyalog, mintha nem lenne bennem semmi különleges. Fölfelé egy emelkedőn, lefelé egy dombon, szaladva a fák között, mint akkor, régen… Mégsem éreztem ugyanolyannak. Hasonlított, persze, de még a fák is megváltoztak, újak nőttek a régiek pedig sokkal-sokkal öregebbnek tűntek, mint akkor, amikor szemem utoljára látta őket. De hát évszázadok teltek el, hogy is remélhettem, hogy pont az otthon marad meg olyannak, amilyen volt?
Az emlékezetem vezetett. A fák közül szinte hallom a nevetést, hol nővéremét, hol pedig gyermekkori ismerősökét, barátokét. Mire kiérek a sűrűből, és meglátom, hová érkeztem, már halovány, nosztalgikus mosoly ül az arcomon. A terület északi határa, és a kicsiny, csörgedező patak, amely mellett sok-sok időt töltöttem el farkassá válásom után. Ahol elmélkedtem, ahol vágytam, ahol leszámoltam mindazzal, amit bátyám felesége iránt éreztem, de az csak ismét és ismét megkísértett. És emlékszem, itt talált rám egy nap Tupilek. Csöndesen szólt, alig zavarta meg a magányom, ahogy a szellemek körbeöleltek, de mégis megtörte a hely varázsát a számomra. haragudtam rá emiatt? A legkevésbé sem.
Most lassan megyek a befagyott vízhez, és csak nézem a jégtükröt. Nem egyszer tettem már ezt is, de az arc, ami visszanéz rám, zavarba ejtően más, mint amely az emlékeimben él. Arcomat erős szakáll borítja, hajam torzonborz, szemem inkább az űzött vadé, mint a vadászé. hazatértem hát. Elmosolyodom. Semmi sem volt a régi, de az otthon legalább nem ment sehova.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mallory N. Nash
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 822
◯ HSZ : 224
◯ IC REAG : 203

Re: Északi határ // Vas. Jan. 12, 2014 11:42 am

BIISA & NAGOJUT

A több órás repülőút kimerítő volt, de mindent feledtetett velem az a pillanat, amikor leszálltam a gépről és arcon csapott a csípős alaszkai szél. Már csak pár perc kocsiút és otthon vagyok! - gondoltam én, de ahogy elsuhantak mellettem az épületek, úgy a kedvem is alábbhagyott.
Idegen épületek, idegen utak, idegen emberek... Vajon megtalálom e még a vízesést, vagy azt a hatalmas fenyőt, amit Kilaun annyira szeretett? Megőriztek e bármit is ezekből vagy bevásárlóközpont, kalandpark és tudom is én még mi került a helyükre?
Az motel csak átmeneti, ahova kipakolok, reményeim szerint találok valami olcsóbb albérletet idővel - nem tervezek gyorsan lelépni, akármiért is jöttem vissza. Vajon a megmaradott testvérek tetoválása is felizzott?
A cipőimből, kabátomból ki se bújok, csak levágom a cuccaimat a megviselt ágyra, majd rázárom az ajtót és gyalog veszem nyakamba a várost. Irányadóm a hegy, mint egykoron, az útjelző táblákat figyelembe sem veszem. - Lesz még időm kiismerni magamat közöttük, most sokkal inkább csábít a vadon, mely talán megkopottan ugyan, de őrzi a régmúlt mesék emlékét.

Az erdősávot elérve gondolkodás nélkül lépek a fák közé, pajzsomat "ledobva" magamról, s hagyom, hogy a csendbe bújt ezernyi nesz elérjen, átjárjon. Észre sem veszem, hogy halovány mosoly ül képemen... A reccsenő faágat azonban kiszúrom, fejemet hirtelen kapom oda, összerezzenve kissé. - Hogy aztán újfent elmosolyodjak.
- El ne szaladj... - Jegyzem meg halkan a négy lábú bundásnak, aki tétován mered rám, s közben leguggolok, hogy egyazon "szintre" kerüljek vele, majd kinyújtom felé a kezemet hívón, ezzel együtt képességemmel is megcélozva a fiatal hímet. Hatására úgy rohan felém, mintha régi ismerős lennék, épp csak fel nem lök a lelkesedéssel, aminek keretében képen nyal.
Nevetek, nevetésemet visszhangozza az erdő és szeretném megállítani a felszabadult pillanatot, de ez nem áll hatalmamban. Akkor miért ne élvezném ki legalább?

Mire az erdőszélre, az Északi Határhoz érek, már két másik farkas is mellém szegődik - mégsem magányos a fakószürke farkas, mint elsőre hittem - én pedig belemenve játékukba, velük futok, egészen a patakig.
Nevetve rogyok le a kavicsos parton - úgysem fázhatok fel, legfeljebb odafagyok - és simogatom hol egyik, hol másik lelkes bundást, győzelmük jeléül.
- Jól van, jól vaaan... - Kijöttem a formából ebben a testben, szégyen szemre.
Ahogy "lehiggadnak a kedélyek", úgy kiszúrom az idegen energiákat, s pajzsomat egyazon lendülettel vonom feljebb, mikor a csendesen folydogáló patak túlsó felén a férfit meglátom. Aprót nyelek, keresem a hangomat.
- Öhm... jól van? - Ki tudja, lehet, mindjárt megfejeli a jeget vagy valami hasonló.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian B. Morson
Vérvonal Alapító
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 831
◯ HSZ : 37
◯ IC REAG : 43
Re: Északi határ // Vas. Jan. 12, 2014 12:50 pm

Ahogy a vizet bámulom, energiáim szabadon áramlanak körülöttem. Emlékképek úsznak az elmémbe, élesen, akár egy fénykép, majd vesznek el ismét. Mindazok az évek, amelyeket itt töltöttem, amelyeket itt éltem le, most ismét megkísértenek. És én ezt imádom. Minden egyes pillanat ott él bennem, amit ezen a vidéken éltem le, olyan iszonyatosan régen. nem bírom elszakítni a tekintetem a jég tükréről, ez tart most a valóságban, mert látom a saját arcom, és tudhatom, hogy ez most nem az a világ.
– Igen, minden rendben – felelem az idegen hang kérdésére, de alig csak egy másodperccel később nézek föl, hogy megnézzem, ki szólt hozzám és zavart meg magányomban. Valami furcsát érzek, de nem tudnám megmondani, hogy pontosan mit. Ismerős érzés, de olyan zavaróan régről, abból az időből, amikor még más ember voltam, nem az, aki ma.
Ahogy fölnézek, meglátom a kicsiny, szőke alakot a túloldalon. Elmém csápjai azonnal elindulnak felé, hiszen látom körülötte a farkasokat. Tudni akarom, ki ő, tudni akarom, hogy gyermek-e, avagy csupán valaki, aki erre tévedt. Ahogy energiáim gyengéden körbefonják, fölmérik a nőstényt, úgy szélesedik ki egy mosoly az arcomon. Fölkelek és magabiztos léptekkel indulok meg felé, gyorsan szelve a kettőnk közötti távolságot. Próbálok nem tenni olyasmit, ami fenyegetőnek tűnne, mert úgy hiszem, ő nem ismert föl engem.
Pajzsom ledobom, teljesen fölfedem magam felé, de ez nem tart tovább pár másodpercnél. Ennyi idő alatt kétség nélkül megtudhatja ki vagyok, de nem akarom, hogy valaki olyan is fölismerjen, így máris visszazárom magam. Mikor odaérek hozzá, és engedi, egyszerűen a nyakába borulok. Sura óta nem találkoztam senkivel a sajátjaink közül, és most muszáj megfognom, muszáj éreznem, hogy ő az. Még akkor is, ha erre számítottam a legkevésbé akkor, amikor találkozásokról álmodtam.
– Nagojut… – suttogom a nevét boldogsággal a hangomban. Nem tudom, mit mondhatnék így hirtelen, nincsenek szavak, amikkel ki tudnám fejezni a boldogságom. Valaki… végre valaki, akit ismerek ebben a betonrengetegben, ebben a pokoli, új világban, ami ráépült a régi, ismerős otthonomra. A világban, amit nem ismertem. Itt már csak a testvérek jelentik a biztos pontot, és én végre ráakadtam az egyikükre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mallory N. Nash
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 822
◯ HSZ : 224
◯ IC REAG : 203

Re: Északi határ // Szer. Jan. 15, 2014 7:10 pm

A válasza bár megnyugtatásnak szánt szavakból áll és pozitív, én mégsem tudok másfelé tekinteni, a nyomomba szegődött farkasokkal foglalkozik. Csak ülök és hatalmas, zöldes pillantásom a szakállas férfit fürkészi révetegen.
Ismerős, szívemnek kedves energiák áradnak felőle, melyek mindezek ellenére - vagy éppen ezért - meg is rémisztenek. Egyszerűen... lefagyok és nem lelem magamon az újraindító gombot!
Energiáim önként, készséggel "felelnek" az övéire, az én arcomból ezzel együtt fokozatosan fut ki a vér, sápatag árnyalatot adva képemnek. Nem lehet, hogy ő... hogy ez a férfi...
Ahogy közelebb lép, én magam nem mozdulok, de azt hiszem a farkasok megérezhetik rajtam a félszt, a megrettent döbbenetet, ugyanis mindhárman fenyegető morgással, ugrásra kész, feszes izmokkal fordulnak az érkező felé. Neki pusztán azért nem esnek, mert érzik az erőfölényt részéről, de tudom, ha utasítanám rá őket: megtennék.
Lefagyottságomon nem igazán segít, hogy a nyakamba borul. Tekintetem elkerekedik, örülök, ha levegőt merek venni és azt hiszem, a lábaimon is már csak az tart, hogy támaszt a hím. Annyi azért van bennem, hogy nyugalomra intsem kissé megemelt tenyeremmel a farkasokat köröttünk, mielőtt még a hátsójáról kell lerángatnom ennek a pasasnak őket.
- Biisai... - Formálják ajkaim suttogva a nevet, de végül megrázom a fejemet és megkísérelem finoman eltolni a pasast magamtól.
- Nem! Maga nem lehet... - Egy kis hang és az energiakötegek viszont azt súgják: igen. Ő az! Miért hazudok hát magamnak? Lehetetlen! A Halált képtelenség legyőzni.
- Azt hiszem, összekever valakivel. - Pillantok le a várakozóan lustálkodó farkasokra lábaink körül. - Az én nevem Mallory.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian B. Morson
Vérvonal Alapító
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 831
◯ HSZ : 37
◯ IC REAG : 43
Re: Északi határ // Pént. Jan. 17, 2014 7:52 pm

A nevem említésére bólintok, és amikor tol, megyek magamtól. nem kell engem sürgetni, és nem kell durván löknie sem, nem várom meg azt. Kifejeztem már, mennyire boldog vagyok, hogy egyáltalán láthatom, innentől kezdve nincs más, mint hátrálni, és megkönnyíteni neki a tényt, hogy visszatértem az élők sorába. Aztán, ahogy hallom a hitetlenkedés szavait, tudom, hogy ez nem lesz annyira egyszerű, mint ahogy én azt szeretném.
– Én vagyok az – mondom egyszerűen. Elviselem, ha nem ismernek meg, de ha megtagadnak, azt nem. Az mélyebbre megy, mint bármelyik penge, jobban éget, mint a tűz és az égő hús förtelmes szaga. Szörnyűbb, mint bármilyen kín, amit eddig ki kellett állnom, szörnyűbb, mint amit valaha rám hozhat az emberiség. Hát már azoknak sem kellek, akikkel együtt töltöttem az első évszázadaimat? Mi lesz a következő? A saját testvéreim tagadnak meg? Legyűröm a bennem gyülekező dühöt és félelmet, és megpróbálom elűzni a csomót a gyomromból.
– Csodálkoznék is, ha az eredeti nevünket használnánk, Mallory nyomom meg kissé a nevét. Persze, értem én, fontos fönntartani a látszatot, de egymás előtt nem kellene titkolóznunk. Más pedig nem jár most erre, azt érzékelném, úgy hiszem. Hátralépek, a víz szélétől alig egy centiméterre, és széttárom a karomat. Enyhén szólva is színpadiasan festhetek, ahogy szövetkabátban állok a jeges alaszkai télben, gyermekkorom minden emlékétől kísértve. – Vagy talán azt mondod nekem, hogy a kötelék hazudik? Azt, hogy a farkasok a lábadnál csak úgy odataláltak hozzád?
Nem gyanúsítom semmivel. Egyszerűen, amikor visszatértem ide, és tudtam, hogy mindannyian hazajövünk, nem számítottam arra, hogy az első ember a fiatalkoromból azonnal megtagad. De nem gyanúsíthatom őt, biztos nem tenné meg szándékosan. Más talán igen, egyesekből kinézném, de pont a Hűséges Nagojut? Talán nem tudja… Hiszen a tetoválás sosem égett érte, sosem jelezte, hogy ő most eltávozott közülünk. Lehunyom a szemem, mentális energiáim kipuhatolnak egy utat az elméjébe, és egy emléket osztok meg vele.

A földön fekszem, a levegő hideg. Tüdőm már nem ordít fájdalomtüskékkel éltető oxigénért, de a mellkasom még mindig gyorsan emelkedik és süllyed. Futottam, túl gyors voltam, és nem álltam meg időben. Én hoztam magamra a bajt, de még mindig csak egy fiatalember voltam, aki nem volt hajlandó elfogadni, hogy a teste lassan összeomlik. Ha nem próbálkozom, senki vagyok, igaz?
A közelben megreccsen egy ág, és egy leány lép a tisztásra. Elfordítom a fejem, és meglátom Nagojutot… Évekkel fiatalabb nálam, de mennyire irigylem az egészségét, a képességét, hogy fusson, hogy szaladjon…


Ekkor vágom el az emlékképet. Nem akarok többet mutatni, még annyit sem akartam, mint tettem, de ennyit muszáj volt. Látnia kellett, tudnia, ki vagyok. Apró mosoly kúszik az ajkamra, de nem tudom, gunyoros-e, avagy barátságos. Túl régen volt már, hogy őszintén mosolyogtam.
– Szükséged van még bizonyítékra? – Kérdezem tőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mallory N. Nash
In Memoriam
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 822
◯ HSZ : 224
◯ IC REAG : 203

Re: Északi határ // Vas. Jan. 19, 2014 9:39 pm

- Te... - Igen, tudom, hogy ő az, de az agyam egyszerűen kék halált kapott már valahol ott, hogy életben van egyáltalán. Azt már fel se dolgozta, hogy itt is áll előttem, hús-vér valójában, egészségesebben, mint valaha. Legalábbis szívből reméltem, hogy jól szolgál a ketyegője ott a bordái mögött - farkasként csúnya lenne, ha nem így volna.
- Te meghaltál... A fenébe is, Biisaiyowaq ne nekem papolj kötelékről! - Észre se vettem, hogy megemeltem a hangom. Majdhogynem kiabáltam kínomban, s még a lábammal is idegesen toppantottam. Neeem... sok mindent elviselek, elviseltem már az idők során, de hogy úgy állítsa be, mintha ő lenne az áldozat, én pedig a gonosz, hálátlan testvér, aki nem ugrik a nyakába, csak mert azt hitte, meghalt száz évvel ez előtt... Azt már nem!
- Éreztem felizzani a tetoválást, ahogy a többiek esetében is! Fohászt küldtem értettek a Szellemekhez és mégis itt... itt állsz előttem, hús vér valódban. Akkor most kinek hazudik a kötelék, mi?! - Igen, most már határozottan kiabáltam. A farkasok értetlenül és kissé riadtan rebbentek szét, ahogy Biisai felé léptem.
-A leszármazottjaim egytől egyig képesek megtalálni az összhangot a természetbeli társainkkal. - Vetem oda neki, mintegy mellékes infóként - igen, határozottan úgy, mint egy háklis picsa, aki kikéri magának, hogy a kölykeit, a vérét így lenézik. De nem gondoltam teljesen komolyan, a pillanat szülte visszaszólás volt. Mindig eljárt a szám, mikor valami dühített és nem volt lehetőségem sértetten az erdőbe vonulni... aztán meg apám nevelő tenyerével ismerkedett az arcom; lássuk be, okkal.
Közelebb lépve ujjaim kabátjában kapaszkodnak meg, s homlokomat a mellkasának döntöm.
- Elég... - suttogom csak a szót immáron, s ha ő nem fejezné be, én lennék az, aki elűzi az emlékképet. Így viszont csak állok ott, mint egy rakás szerencsétlenség és érzem, ahogy az első forró könnycsepp végiggördül arcomon. Biisai kabátjának szövetje szívja magába, nem engedve lehullani a fagyos földre.
Vállam finoman megrázkódik a néma sírástól, ami fojtogat. A testvérem él és hazajött. Ez pedig reménnyel tölt el. Reménnyel, hogy a többiek is hazatalálnak sorra... épségben. Olyan érzés kerít hatalmába, mint amikor a nagy riadalom, félelem után a kövek legördülnek az ember lelkéről. Amikor a stressz felhői egyszerűen nem bírják tovább a súlyt és "megengedik" az égi csapokat, hogy a lélek számára enyhet hozó könnyek formájában könnyítsenek terhükön.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian B. Morson
Vérvonal Alapító
avatar

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 831
◯ HSZ : 37
◯ IC REAG : 43
Re: Északi határ // Hétf. Jan. 20, 2014 7:59 pm

Én. Biccentek. Miért annyira nehéz ezt elhinni? Hiszen ő maga is nyolcszáz éves már, szóval miért annyira lehetetlen a tény, hogy képessé váltunk legyőzni a halált? Mondhatnám, hogy ez jó dolog, és örülök neki, hogy még a bukásunk sem lehet végleges, de szívesen maradtam volna még inkább a szellemek között. Ott nem kellett látnom semmit, ha nem akartam, csak a pártfogoltammal törődtem, és vak maradhattam a világ mocskára. Legalábbis ez darabig. De hát semmi jó sem tarthat örökké. Apró, keserű mosoly az ajkamon, semmi több.
– Meghaltam, igen – bólintok, immár határozottabban. Én magam sem értem, hogyan történhetett, de mindazt, amit eddig kitaláltam, nagyrészt saját gondolataim után, megoszthatom vele. – De úgy tűnik, a halál a mi esetünkben nem végleges, Nagojut. Ha szükség van ránk, visszahívnak bennünket az élők közé, legalábbis én így gondolom, ez lehet a háttérben. Remélem, a többiek és részesültek ebben a… kegyben. És részben félek is tőle. Ha mindannyiunknak vissza kellett térnie ide, az nem jelenthet jót.
Érzem. Valahol a csontjaimban, de érzem, és már régen megtanultam, hogy az intuícióimnak nem szabad hátat fordítanom. Ha valami még soha nem hagyott cserben, ők voltak azok. A hitem, a gyermekeim, a saját józan eszem: ezek mind elárultak már életem valamelyik pontján. De ez, a képesség, amely gyermekkorom óta kísért, ez már sosem fog elhagyni. Áldás és átok, és rohadjak meg, de nem tudom értékelni.
– Tudom – bólintok arra, amit a leszármazottairól mond. Találkoztam már velük, hallottam róluk éppen eleget, és mindegyikükről eszembe jutott az Ősük. Ahogy akkor is, ha bármelyik másik vérvonal tagjával találkoztam. Egész egyszerűen képtelen voltam kiverni őket a fejemből, nem tudtam elfelejteni, kinek a gyermekei ők, és száműzni a képet azokról, akikkel felnőttem. Kissé sajnálom, hogy csak úgy „ráförmedtem”, és vissza is szívnám, amit mondtam, ha tehetném, de hát a kimondott szó vág, mint a penge, a seb pedig lassabban gyógyul. – De a kötelék és a tényük… Akkor lettem igazán biztos, amikor láttam őket.
Amikor odalép hozzám, és megmutatom neki az emléket, egyik kezem a fejére helyezem, mindegy vigasztalásképpen. Mert úgy érzem, szüksége lesz rá. Nem tudhatom biztosra, de nekem is szükségem lett volna valakire, amikor elszakítottak Josephine mellől. Azóta nem találom igazán a helyemet, de ez mellékes. Ahogy szól, az emlék már a végére ér, én pedig elvágom a kapcsolatot.
– Engedj utat a könnyeknek – mondom csöndesen. Elvégre, az egyik, szakmában dolgozó gyermekem átadta a tudását, én pedig most megpróbálom hasznosítani. És inkább nem belegondolni, milyen lehet, ha az ember egy nyolcszáz évet megélt farkas fejébe kíván belelátni. Azt meghagyom Kaskae-nak. Én most csupán csöndes támasz vagyok, semmi más.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Északi határ //

Vissza az elejére Go down
 

Északi határ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Hegyvidék - White Mountains :: A hegyi farkasok területe-