HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
68 TAG 31 FÉRFI 37 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
19 TAG 8 FÉRFI 11 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
17 TAG 7 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
5 TAG 2 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Timothy Keldron Today at 1:29 am
írta  Sophie Lydia Rhodes Yesterday at 10:09 pm
írta  Rocky Yesterday at 7:32 pm
írta  Michael Cooper Yesterday at 4:39 pm
írta  Agnes J. Harlow Kedd Nov. 21, 2017 8:59 am
írta  Agnes J. Harlow Hétf. Nov. 20, 2017 10:55 pm
írta  Jennifer Wainwright Hétf. Nov. 20, 2017 9:39 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Nov. 20, 2017 9:29 pm
írta  Daphné Seward Hétf. Nov. 20, 2017 9:11 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Vas. Nov. 19, 2017 7:52 pm
írta  Primrose Trevelyan Szomb. Nov. 18, 2017 11:58 pm
írta  Alignak Szomb. Nov. 18, 2017 11:36 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Nov. 18, 2017 2:34 pm
írta  Wyatt L. Quinn Szomb. Nov. 18, 2017 11:06 am
írta  Celaena McDonald Szomb. Nov. 18, 2017 10:20 am
írta  Jackson Carter Pént. Nov. 17, 2017 10:42 pm
írta  Kyle Prescott Csüt. Nov. 16, 2017 8:43 pm
írta  Alignak Csüt. Nov. 16, 2017 8:06 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Csüt. Nov. 16, 2017 11:33 am
írta  Darren Northlake Hétf. Nov. 13, 2017 8:47 pm
írta  Hannah B. Wilson Hétf. Nov. 13, 2017 8:34 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Nov. 13, 2017 7:57 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Nov. 13, 2017 7:19 pm
írta  Alignak Vas. Nov. 12, 2017 4:43 pm
írta  Destiny Maeve Bluefox Vas. Nov. 12, 2017 3:10 pm
Darren Northlake
 
Jackson Carter
 
Alignak
 
Primrose Trevelyan
 
Rebecca Morgan
 
Daisy Corina Lacroix
 
Michael Cooper
 
Rocky
 
Catherine Benedict
 
Hans Elfman
 

Share | .


















 

 Quebec (Kanada)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6690
◯ IC REAG : 8489
Quebec (Kanada) // Vas. Jún. 23, 2013 10:08 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Quebec (Kanada) // Vas. Jún. 23, 2013 11:54 pm


Ashley


Azt hiszem, a repülést se bírtam sokkal jobban, mint az autózást, mindkét közlekedési eszközből fél percen belül kiszöktem volna. Farkasnak a földön, nem a levegőben a helye, basszus! A tudat pedig, hogy egy fémlap választ el a több száz méterre lévő anyaföldtől, egyáltalán nem nyugtatott meg! Nem feszültem az ülésben, de nem sokon múlt, azt viszont nem akartam, hogy Ash beszarinak tartsa az apját, szóval nyugi és lazaság, álcázzuk a nyilvánvalót.
Apropó Ash! Hatott rá Alex. Már ha csak azt nézem, hogy megkérdezte tőlem, önzőnek tartom-e, és minap a Tarkkal is beszélgettem róla. Lassan felmerült bennem a kérdés, hogy eddig miért nem Innarkoskodott kicsit, de mindenkinek szíve joga és képessége eldönteni, mit pályáz meg, mit nem. Mindenesetre elgondolkodtatott, és hát igen... Volt igazság mindabban, amit megosztott velem, megint sokat beszélt, szóval ja, figyeltem rá is ezerrel.
Ashleyre pillantottam, közelebb húzódtam hozzá, fejemet pedig az övének döntöttem. Korán indultunk, kicsit még álmos is voltam, mert persze a dumapartinkat előző éjjel kellett megejtenünk, szóval nem álltam a kipihentség csúcsán, de a több órás repülőút azért van, hogy kipihenjük magunkat.
Megfogtam a kezét és hüvelykujjammal kis köröket írtam le a kézfejére.
- Huszonnégy órán belül más lesz a világ - mondtam halkan, farkasom energiái pedig óvón ölelték. - Felkészültél erre?
Én pontosan tudtam, mit akartam, mit vártam ettől a kirándulástól, hogy Kanada után miért vesszük majd a nyakunkba remélhetőleg Kubát is. Úgy akartam visszatérni vele Fairbanksbe, hogy mindketten jól vagyunk. A szó lelki értelmében. Stabilitásra volt szükségünk mindkettőnknek, arra, hogy tisztán lássuk, kik vagyunk, s ezt most együtt szépen ki is fogjuk deríteni. Ő lassan zuhant, én meginogtam, és ugyan nagyot lökött rajtam előre, hogy Jamesszel rendeztük a dolgokat, mégis még imbolygott kicsit ez az egész. Úgy pedig nem állhattam ki Mili ellen. A falka sem egy bizonytalan mihasznát érdemelt.

Szinte fellélegeztem, mikor leszállt a gép Quebecben. Nem kis munka volt azért kideríteni, hogy Reed hová szívódott fel, szóval mondhatjuk, hogy elégedett voltam a kapcsolatrendszeremmel és annak tagjainak ismeretségi körével. Bárkit elő lehet keríteni, a világ túl kicsi már ahhoz, hogy csak úgy el lehessen benne rejtőzni.
- A címét tudom, más néven lakik ott, de minden kétséget kizáróan ő az. Menjünk egyből, vagy előtte még harapnál valamit?
Senkit sem hajt a tatár, Reed nem tudja, hogy jövünk, elszökni nem fog. Ha próbál, se tud.
Megfogtam Ash kezét, amikor a zsúfolt várótermen vágtunk át, s utána se engedtem el. Nagy város ez, hiába, Fairbanks kis falu hozzá képest, s ha otthon sem megy be a belvárosba, akkor itt se lesz móka és kacagás a séta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Quebec (Kanada) // Hétf. Jún. 24, 2013 1:30 am

*Túl sok bajom nem volt a repüléssel ez nem gurul, vagyis csak egy kicsit és sokkal összeszedettebb a repterek irányításai mint egy autóversenyen az autóké. Akkor pechünk meg csak nincs, hogy pont most akarjon valaki eltéríteni egy gépet és pont a miénket. Így nem volt bennem semmi csak az izgatottság, ami némiképp elnyomta a félelmem, ami meg volt azt meg Darren. Hiába takargatta itt magát, hello... a pajzsod is húzd fel, úgy még el is hiszem. De csak a kezét fogtam és olykor-olykor rászorítottam finoman egy mosolyt engedve felé. Hogy mennyire volt őszinte? Én örültem annak, hogy itt van, hogy elmegyünk és végre csak ketten leszünk minden szarság nélkül. Csak mi. Azonban volt ott más is... Alex szavai nem múltak el nyomtalanul, nem tűnt el a semmiben. Mindössze váratott magára. Volt még egy kérdésem Darrenhez, amit meg kellett kérdeznem. Ahogy közelebb húzódott ösztönösen viszonoztam a mozdulatait, ahogy a farkasom is csak vidáman táncikálta körbe az Apját otthont és menedéket találva nála.*
- Mind a két lehetőségre. * Ó hát azt hitték, hogy nem foglalkoztatott a gondolat? Dehogynem erről Sammie tudna mesélni, de úgy sem fog hiába is próbálkozna bárki. Tudtam, hogy két lehetőség van és, hogy az mit von maga után a jövőre nézve. Ha nem tudom megtenni és az is, hogyha megteszem. Persze ez mind csak elmélet, de mind a két lehetőségnél ott lesz, hogy nem lesz minden egyből kerek. De hát ezért megyünk utána Kubába, rendbe tenni a lelkünket. Abban meg már csak bízom, hogy az elegendő lesz. De ki tudja... nem látunk a jövőbe sajnos.*

Leszállás után az izgalmam félelembe csapott át... sok volt az ember. Levegőt sem tudtam venni, annyian voltak és... mintha engem néztek volna. Jézusom Ash... sosem volt üldözési mániád! Raktam helyre magam, vagyis igyekeztem. De maradjunk annyiban, hogy a farkasom félve bújt el az apja mellé, de még mindig jobb minthogy enni akart volna. Azt szándékosan megoldottam indulás előtt. Bőröndöm csak egy volt, nem kell nekem pipere és még csak sok ruha sem, így azt húzogattam magam után. A kérdésére csak pislogtam, hogy mégis most mi van. De aztán csak megvontam a vállam.*
- Együnk... ha tudsz valami jó helyet, ahol van valami ehető is. * Vigyorodtam el kissé félszegen, nem ismertem az itteni kajákat de ha már eszünk, akkor ne valami patkányt vagy egeret. Oké, farkasunk vagyunk de na... egy nyúllal is csak egy kölyök éri be. De igazából nem a gasztronómia mellett döntöttem a kajánál, hanem mert kérdeznem kell és muszáj. Minden további ezen múlik. A váróteremből kiérve hunyorítva léptem vissza. Nem ijedtem meg, mindössze az éles napfény megtorpanásra késztetett. Jobb volna látni, még mielőtt folytatom az utam. Amint kitisztult a kép elővadásztam a szemüvegem és felvéve követtem Darrent. Oookééé... ez... jéézusom. Itt hogy nem téved el valaki? Tekintetem ide-oda kapkodtam, azt sem tudtam, hogy hirtelen mit nézzek. Na meg közben Darren kezét szorongattam, hogy biztosan féken maradjon a farkasom. Gyermeteg izgatottság lett úrrá rajtam, még ha ez kívülre nem is sugárzott. Nem jártam még itt, viszont bíztam Darrenben, tudtam, hogy nem hagyja lófrálni a kislányt egy tömött városban... nagy városban. így bizony képes voltam felülkerekedni a kis bestián és csak lenni és élvezni, amíg lehet.*
- Gondolom túl nagy város nézést nem tervezel... szóval merre... jobbra vagy balra? * Persze egyenesen sem rossz... csak na. Mégis vigyorogva tekintettem fel a szemüvegen át Darrenre. De hogy lefog rohadni a lábam farmerben az már fix. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Quebec (Kanada) // Hétf. Jún. 24, 2013 1:11 pm

- Úgy legyen - bólintottam, s jobban elkényelmesedtem, alváshoz készülve. Reméltem, hogy a szundi átteleportál Quebecbe.

Éreztem, hogy a tömegben Ash szinte pánikolt, farkasa félve bújt az enyémhez, mialatt ő a bőröndjét húzta maga után, én meg a vállamra lendítettem a sporttáskát, amiben a saját cuccaim voltak. Bátorítón megszorítottam a kezét, ahogy ő tette fönt a gépen, s kissé közelebb húztam, de nem néztem le rá, mert azzal voltam elfoglalva, hogy a lehető leggyorsabban kikeveredjünk innen, méghozzá úgy, hogy minél kevesebb csoportosuláson kelljen átvágnunk. Majdnem totális mission impossible. A magasságom mondjuk kapóra jött, ahogy az is, hogy nem vagyok egy nyeszlett kis "elfúj a szél" alkat, így könnyebben törtem utat magunknak.
- Lélegezz mélyeket - adtam az instrukciót. - Nincs semmi baj, ezek csak emberek, próbálj befelé figyelni, légzésre, lépésre, a tamagocsidra. - Most még segítettem neki, a saját farkasom nyugodt érdektelenségével, de meg kell majd szabadulnia ettől a félelmétől, mert ez így nem lesz jó. Tudom, hogy ő is tisztában van vele, ezért se fárasztottam azzal, hogy ezt ecsetelem neki. - Ha sikerült, tapogatózz, nézelődj, kutakodj, az a muksó például - böktem a fejemmel egy kissé sörhasas pacákra, tőlünk pár lépésre - más nővel volt tegnap - mellette ott állt a neje, látszólag tökéletes tudatlanságban. Mennyi mindent elárulnak a szagok! - Csakhogy a legkisebb gyerek már nem tőle van, szóval asszem ez náluk kölcsönös - biccentettem kissé oldalra a fejem. Fura család. - Apránként haladj, kis dolgokat fogadj be, időzz el rajtuk, szokjad, aztán lépj tovább egy másik apróságra. Nem kell most a nagy egészt magadba szippantanod, azt még átvállalom - mosolyogtam rá biztatón.
Nos, én a magam részéről azt hiszem, kezdtem farkaséhes lenni, szóval örültem, hogy Ash is erre voksolt.
- Nem ismerem a várost, de majd kérdezősködünk meg meglessük, hol vannak többen... Ahol több a vendég, ott valószínűleg jó a kaja is - magyaráztam, nehogy nekem itt azt higgye, hogy direktbe ki akarok cseszni vele. - Előre egy éhezőbe, aztán meglátjuk, mennyi kedvünk lesz még császkálni - vigyorogtam rá. Igen, nekem az étterem éhező volt, ha nem éhesen mész be, mire kihozzák a kajád tuti kopog már a szemed egy életmentő falatért.
Tetszett a város, forgalmasabb és zsúfoltabb volt, mint Fairbanks, de jól elvoltam a nyüzsgésben is. Pár nem turistának tűnő emberkét leszólítottunk, hogy mégis hol a fenébe kaphatunk valami ehetőt és laktatót - azt nem tettem hozzá, hogy úgy válasszon, hogy mindkettőnknek szó szerint farkasétvágya van.
Egyelőre jó kedvem volt, valószínűleg ez változni fog, ahogy közelebb kerülünk a célhoz, de addig még élénken nézelődtem és mentem a megadott irányba, a jónak tűnő étterem felé.
- Csüccs le! - húztam ki neki egy széket, mikor lecuccoltunk egy félreesőbb asztalhoz, majd én is lehuppantam vele szembe. Egy kétszemélyes asztal nekünk tökéletsen megfelelt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Quebec (Kanada) // Hétf. Jún. 24, 2013 3:42 pm

*Apu nyugtató szavaira és útmutatásaira sóhajtottam. Igen, ezek csak emberek. Olyan emberek akik bármelyik pillanatban lehetnek a vacsoráim is, ha nem figyelek eléggé. Hát... ez nem megnyugtató, ami azt illeti kicsit sem az. De követtem Darrent és közben mélyeket lélegeztem és számoltam a szívem dobbanásait. Valami csak le köti a figyelmem, hát számoljunk... úgy látszik nem volt elég a vizsgán. Ja különben meg azon átmentem, mindenem kettes lett, kivéve az irodalmat, az négyes.  Egészen addig ezt csináltam, míg meg nem említett egy férfit, fejem felkapva tekintettem abba az irányba és kissé oldalra biccentett fejjel méregettem a kiscsaládot. Darren szavaira azonban meglepődve pillogtam fel rá és... próbáltam kiszűrni, hogy ezt mégis miből veszi.*
- Kölcsönös? Akkor mégis miért vannak még együtt? Ez... nem család így. Egy családban a felek szeretik egymást és egymással élik ki a... hormonjaikat nem pedig mással. Az már megcsalás és... undorító dolog. * Húztam el a számat és maga a tény keserű ízt hagyott a számban. Darrennek azt hiszem nem beszéltem Joshuáról és lássuk be, nem is most fogom elkezdeni.  De oké, Ő még csak egy gyerek, alig idősebb Sammietől, szóval még érthető is volna. Csak én nem tudtam megérteni és azt hiszem nem is fogom. De tekintetem tovább vándorolt egy másik nőre, csinos volt, magas, vörös, hosszúcombokkal nem szokásom de még én is utána fordultam. De mitől van ilyen... vattacukor szaga? Édes... szinte már torokkaparóan az. *
- Éhező? * Nevettem el magam a megfogalmazáson, de csak a fejem ingattam meg. Vannak néha érdekes elnevezései, de én csak hallgassak a Kan gúnárral, a Tarajossal meg az Antennámmal.
Tekintetem kint is ide, oda kapkodtam. Könnyű azt mondani, hogy csak szép lassan mikor egyszerre annyi minden van amit érdemes lenne és tudja az ember lánya, hogy nem igazán van sok ideje ilyesmire. Hogy bántam-e, talán egy kicsit. De tudtam, hogy nem ezért vagyunk itt... arra majd ott lesz Kuba. A beszédet Darrenre hagytam és én csak próbáltam olykor-olykor kedvesen mosolyogni mellette, már amikor nem kalandozott el valamerre a tekintetem. A városnak megvan az a hátránya, hogy sok az árus... nekem meg az, hogy imádtam a színeket. S bár hosszasan nézelődni utáltam és a semmiért járkálni, de ha valami megtetszett akkor bizony az kellett. Megtorpanva az egyik árus előtt szóltam Darrenre, hisz nem kellett nézelődni már kilométerekről rikított a sál.*
- Várj egy kicsit... * Ujjaim a vékony anyagon szaladtak végig, mely átmentbe váltotta a színeket. Sárgából kékbe, kékből neon zöldbe, onnan lilába, fehérbe és végül vörösbe. Tapintása is finom volt és amolyan díszsál, hisz az anyagon szinte átlehetett látni. *
- Nem kérdezem, hogy tetszik-e... úgy is nekem kell hordanom. No meg tudom, hogy nem szerettek vásárolni és nem is értetek az ilyenhez. * Vigyorodtam fel rá, miközben elővadászva a pénztálcám és tettem az asztalra a sálat és ha csak Darren nem rángatott el onnan akkor bizony ki is fizettem és mehettünk is. Egy vigyor szaladt végig az arcomon az új szerzeményemre. Hát... Steve bizonyára örülni fog, hogy egy újabb szivárvánnyal lettem gazdagabb. Az étterembe érve ahogy kihúzta a székem csak felvontam a szemöldököm kissé.*
- Hűűű... etikett könyvet vacsoráztál vagy csak adsz az imidzsedre? * Ugrattam finoman, miközben azért helyett foglaltam a széken és az asztalról elvéve az étlapot kezdtem el nézegetni, vagyis olvasgatni. De az agyam lázasan kutatott, hogy miként is vezessem fel ezt az egészet. Nem nagy dolog, vagyis de... az. *
- Én egy Narancsos - mézes marhaszeletet kérek. Külön-külön szeretem együtt sem lehet rossz... * Vontam meg a vállaim és úgy helyezkedtem, hogy minimálisan hozzá érjek. Nem kell a kezem, elég nekem a lábam is, a lényeg, hogy legyen egy minimális fizikális kontaktus, hogy könnyebb legyen.*
~ Apu, neked származhat ebből bármilyen bajod? ~
Nos igen... nem épp voltam a finom megfogalmazás és a hosszas felvezetések híve. Így mondhatni, hogy bele a közepébe esett állt fent. De azért nem volt annyira vészes. Hogy miért mentálisan? Nos... így biztonságosabb, a kutya sem hallja rajtunk kívül. Tekintetem viszont az övét kereste, tudtam, hogy nem hazudna, azonban nem tudom... muszáj volt látnom a szemeit.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Quebec (Kanada) // Hétf. Jún. 24, 2013 6:48 pm

- Nem tudom, Pocok. Van, hogy nem tudsz elszakadni valakitől, mert egyébként jól megértitek egymást, nincs köztetek konfliktus, csak valami már nem a régi, ezért keresed az újabbakat. Közben viszont nem akarod lerombolni a meglévőt, mert az is jó és sajnálnád, ha vége lenne.
Valahol átéreztem, másrészt viszont inkább hűség-párti voltam. Jó, én csak ne beszéljek a hét napjaival a telefonomban, de... ha beüt a nagybetűs, azok felé se nézek.
És most elkezdtem aggódni, mert eszembe jutott, hogy az elmúlt másfél hónapban egyik napot se hívtam fel! Basszus...
- Az hát! Mocsok egy helyek, hatszázan készhez kapják a kajájukat, mire te sorra kerülsz, kétszer éhen halsz, és ha peched van, olyan helyet fogsz ki, ami sznobos és falatnyi kaját adnak. Ha most egy ilyenbe navigáltak minket, megeszem a pincért. - A hangomból tisztán érezhető volt, hogy ezt nem gondoltam komolyan, egy évben egy emberevés elég. Ha meg nem, akkor sem itt intézem a következőt, pláne nem Ash előtt, nem zakkantam meg!
Ó, te jó ég! Nem csodálom, hogy kiszúrta azt a sálat, full vaknak kellett volna lenni hozzá, hogy bárki figyelmét is elkerülje. Esküszöm, golyózott tőle a szemem, drága lányomnak viszont megtetszett - nem csodáltam -, és oké, hogy a Teremtője vagyok, de a ruhatárába fix, hogy nem szólok bele, egészen addig, amíg nem néz ki úgy, mint egy kurva. Márpedig attól igen messze állt.
Halvány mosollyal az arcomon figyeltem, ahogy nagy lelkesen "bevásárolt", s feldobottabban sétált tovább mellettem. Sose fogom megérteni, mit tudnak belelkesülni a nők egy új "rongytól", ám ha ennyi elég egy cseppnyi boldogsághoz, biztos nem fogom leállítani. Túl engedékeny és elnéző volnék? Elképzelhető.
- Legalább nem tudnék nagyon mellényúlni, ha valaha arra vetemednék, hogy ruhát veszek neked: legyen minél színesebb és már félsikerem van - vigyorogtam rá, miután kifejtette, hogy nem nekem kell hordani a sálat.
Az éttermes ugratására elhúztam a szám, a szemem viszont vidáman csillogott, de csak azután reagáltam, hogy én is lecsüccsentem.
- Egy orosz herceg és egy angol nemes fattya neveltek, vannak ilyen őskövületi berögződéseim - nevettem kicsit, s vállat vontam. - Egy utcakölyökhöz képest azért egész jó, nem?
A mosoly rendelésnél sem tűnt el az arcomról, így az azt felvevő pincérnő azt hitte, neki szólt. Szegénykém.
- Én sült lazacot tartármártással. Két adag legyen - adtam vissza mosolyogva az étlapot. Kicsit éhes voltam, na.
A fizikai kontaktus nekem is jól esett, eleinte azt hittem, csupán ezért ért hozzám Ash, ám amikor meghallottam a hangját a fejemben, rájöttem, hogy más oka is volt erre.
Majdnem rávágtam, hogy ugyan, semmi, de elég volt egy szívdobbanásnyi idő, hogy rájöjjek, ez nem lenne teljesen őszinte. Márpedig ő a teljes igazságot várta, ezt tisztán láttam a tekintetében, a mosolyom halványabb lett. Lehet, hogy a szó szoros értelmében már nem volt, gyerek, de a kérdései legalább olyan lényegre törők és velősek voltak, mint az övék.
~ Nem tudom. Nem a saját területünkön vagyunk, nem a saját városunkban, így elvileg nem lehet. De ha a helyi őrzők megtudják, hogy miért jöttünk, ha tényleg megölöd vagy én Reedet és ez kitudódik, akkor még elővehetnek. Főleg azért, mert ez már a második emberölésem lenne fél éven belül.
Nem szépítettem, annak nem lett volna sok értelme, Ashley pedig nem hülye.
- De hé, már az elején is én mondtam, hogy segítek ebben, nem? Csak annyit kérek, hogy bízz bennem, nem akarok neked plusz fejfájást vagy lelki válságot, rosszat meg pláne nem. Elég nagy fiú vagyok ahhoz, hogy tudjam, merre hány méter. Most pedig segíteni akarok neked, hogy túlléphess ezen és kiegyensúlyozottabban térhess vissza Fairbanksbe.
Beszéd közben kissé előrébb hajoltam, s végig tartottam a szemkontaktust. Egy percre se felejtettem el, miket beszéltünk Alexszel, ahogy azt is észben tartottam, milyen utóhatásai lettek rá nézve Raven tesztelésének. És én nem tudtam rendesen mellette lenni. Nagy hiba volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Quebec (Kanada) // Hétf. Jún. 24, 2013 10:06 pm

*Az új becenévre csak pillogtam, de türelmesen megvártam míg végig mondja a véleményét. Nah de én jövök. Kezdetnek megismerkedtem a bokájával, bezony, bokán rúgtam az öreget.*
- Ezt a Pocokért... a KisFakír meg a Pöttöm még oké, dehogy Pocok... kikérem magamnak. Másrészt meg... az emberek értelmesek. Legalábbis a többsége... nincs olyan próbléma amit nem lehetne megbeszélni. Ha akkor sem jutnak sehova, ott van, hogy megpróbálhatják tettekkel helyre hozni, ha már ez sem megy, akkor csak elkényelmesedés az egész... értelme nem sok. * Ez meg az én véleményem volt. Persze tapasztalat nélkül csak szavak, de Papa és mama is megtudták beszélni a gondjaikat és nem mentek máshoz. Legalábbis nem tudok róla, így bizony én ebben a hittben éltem, az már más kérdés volt, hogy tettek-e valamit amiről nem tudok. De nem, azt megéreztem volna, hogy más. Mint az a nagylány is, aki a családdal volt. Nem nézett az apjára és éreztem a belőle áradó undort. *
- Ha szép idomai vannak, bizonyára megfelelő desszert lesz... * Szálltam be a hülyéskedésbe egészen addig, míg  neki nem mentem valakinek. Nah akkor lemerevedtem egy pillanatra és erő kellett, hogy elrebegjek egy bocsánat kérést és tovább lépkedjek. A farkasom morranását mázlimra csak Apu érzékelhette a sajátjával. Vazeg... olyan mint egy kifeszített húr, ami a legkisebb szellőre is reagál.
A sál... nah az kellett. De héé... nem szenvedek kényszeres vásárlásban és semmi feleslegeset nem szoktam vásárolni, ez kellett. Jön a nyár én meg nem voltam még Bostonban a dolgaimért. És a körömlakkokon kívül semmilyen más szenvedélyem nincs, ja egyébként azok megint citromsárgára vannak festve halványzöld mintákkal benne és piros pöttyel a végén. A színekből sosem elég.*
- És megvan a másik fele is, ha az nem szoknya és nem virág mintás. * Adtam meg a teljes siker kulcsát. Persze a bőröndömben lapult egy-két szoknya, de kb. ennyi volt az egész ruhatáramban összesen. Nem szerettem, kényelmetlenek és nem lehet bennük harcolni és még látják a lábaim is, ami álltalában kék-zöld foltos mert összetöröm magam vagy épp zúzódásom van egy-egy gyakorlat után. Viszont senki ne kérdezze, hogy az utcakölyök hallatán miért töltött el némi szomorúság. Na nem azért, mert nem tudom, hanem mert úgy sem mondom meg, hogy erről Sam jutott eszembe. Az, aki valószínűleg otthon most lerágja a tíz körmét és fel-le járkál míg nem hívom fel Kubából. Innen nem fogom, már csak azért sem mert kikapcsoltam a telefonom, hogy a cellainformációt ha lekérik se legyen benne semmi nyom arra nézve, hogy Kanadában jártam volna. No meg a repülőm amúgy sem lehetett bekapcsolva. *
- Utca gyerek? * Azt hiszem erről lecsúsztam... vagyis, csak nem tudtam. Sosem mesélt a múltjáról én meg nem kérdeztem, az ilyeneket jobb ha önként ossza meg az ember vagy a farkas. Én meg... mit tudtam volna mesélni neki? Valószínűleg semmi újat és csupa jelentéktelen dolgot, az Ő háromszáz évéhez és életútjához képest. Csak is Mayről tudtam... eleddig csak azt mondta el. Pontosabban mutatta, de hogy előtte milyen lehetett még csak azt sem. De a pincérnőre csak megforgattam a szemeim és ahogy távozott apura néztem.*
- Kezdem el hinni, hogy a nők szemében jó pasi vagy. Mindig úgy néznek rád mintha egy eper tál lennél leöntve csokival meg némi tejszínhabbal. * Ingattam meg a fejem. Azt már nem tettem hozzá, hogy kb olyan éhséggel néznek erre a "tálra" mintha minimum terhesek lennének. De aztán már ott volt a kérdés, ami fontos volt. S figyelmesen hallgattam Darren válaszát. De egy pontnál összevontam a szemöldököm.*
~ Vagy Te? Apu, én akarom megtenni... ha nem megy, akkor így jártam a tudattal élek tovább. De nekem kell véghez vinnem, vagy hagynom futni. Nem neked. Nem akarom, hogy Te tedd meg helyettem. Sosem várnám és akkor végképp nem lenne jobb utána. ~
Nem, egyáltalán nem azt akartam vagy szerettem volna, hogy Ő tegye meg. Hogy levegye a terhet a vállamról. Hanem csak azt, hogy legyen ott persze ezt is csak az ígérete után. Különben még ennyit sem kértem volna. Maximum a felkutatásában kértem volna a segítségét másban nem.*
~ Igen, Te. Ezt Én tudom... és ha valakiben, hát akkor benned bízom. De... minap volt egy érdekes álmatlan éjszakám, mikor először kívántam vissza azt, hogy bárcsak vergődnék az álmaimban fent a szobában, mint, hogy ott legyek. Csak... muszáj volt megkérdeznem. Nem akarlak bajba keverni és lássuk be, semmi sem biztos. Hiába akarom, ott fog eldőlni, hogy mennyire forgatott ki önmagamból ez az egész. ~
Én a magam részéről inkább maradtam a mentális csevelynél, mert nem tudom olyan jól megvallogatni a szavaim, no meg ezek valamennyire mégis csak biztonságot nyújtottak legalábbis nekem. Holott tudtam, hogy semmi sem ilyen sima. Az Őrzőknek van olyan varázslatuk, hogy hallják ezeket.  Az, hogy kivel volt az a csodás éjszaka, már az én dolgom eddig sem panaszkodtam és nem most fogom elkezdeni a dolgot. A lényeg, hogy Darrennek nem eshet baja. Legalábbis a gyilkosság miatt semmiképp sem. Vagy én, vagy majd az élet intézi el Reedet. De még most is tudtam, hogy megfogom tenni... már csak az kellett, hogy akkor és ott ne dobjam be a törölközőt. De nem fogom. Már csak azért sem és ennyivel tartozom a szüleimnek. Az elszántságom még most is érezhette, ahogy a bizonytalanságom is, ámbár az nem maga a tettre irányult, hanem rá. Nem benne voltam bizonytalan, hanem hogy tudtam, hogy nem ér annyit, ha Darrennek baja eshet. De ha azt mondja, hogy nem. Hát nem... sosem hazudott nekem és valóban elég nagy fiú ahhoz, hogy tudja merre mit lép. De egy pillanatra sem engedtem el Darren kezét, mármint azt a minimális fizikális kontaktust. Nem csak azért mert így tudtam folyamatosan beszélni vele, hanem azért is, mert kellett és ezt mi sem mutatta jobban, minthogy észre sem vettem és mégis finoman simogattam a kezét a hüvelykujjammal.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Quebec (Kanada) // Kedd Jún. 25, 2013 12:12 am

Felugrottam a bokán rúgásra, mert nem számítottam rá. Tök kedvesen le-pockozom, erre ezt kapom? Hát ezt érdemlem?
- Jó-jó, maradsz Pöttöm, HarciPocok - ha megint rúgott, én biza félreugrottam. Maximum eltangóztunk itt egy keveset.
A véleményére bólogattam, ez is egy nézőpont. Én mondjuk már azt hiszem némiképp a megszokásra voltam berendezkedve - jah, ezért a kihívás, mi? -, szóval ragaszkodtam a környezetemben lévőkhöz. Bár az is igaz, hogy ilyen férj-feleség kapcsolatban még sose voltam. Háromszáz év alatt ez kimaradt, ami valahol gáz, mert hozzá tartozik az élethez és a tapasztaláshoz. Na, mindegy, így jártam. Most már nem is vágytam vagy gondolkodtam ilyesmiben.
- Ashley McLoyd, milyen kis perverz lettél! - pillantottam rá egy csalva mosollyal a szám sarkában, ami vigyorrá terebélyesedett. - Hopp, vigyázz! - Késő, karambol. Szerencsére nem egy dúvadnak ment neki így megszeppent "bocsánat" után nem fulladt szappanoperába a kis közjáték. - Nyugalom, semmi baj - húztam magamhoz és karoltam át a nyakát, majd adtam egy puszit a fejére, farkasommal szelíden csitítottam az övét, s inkább így mentünk tovább.
A sálon jót mosolyogtam. Igaz, hogy az ekkora színkavalkádba belesajdul a farkas szeme, de már el nem tudtam volna képzelni őt kevesebb, vagy harmonizáló színekkel. Azt hiszem, ez a vidám szín-hátán-szín megjelenés volt ő igazán belül is. Szerettem volna egyszer olyan vidáman és szertelenül látni, mint amit a ruhái sugalltak.

- Jah, taknyos pondró koromban - bólintottam az étteremben már, de továbbra is játszott egy finom mosoly az arcomon. - Tíz éves voltam, amikor az édesanyám meghalt. Apámat sose ismertem, fogalmam sincs, hogy ki-mi lehet, vagy hogy él-e még egyáltalán, annyi biztos, hogy dél-európai, talán spanyol. Szóval után egyedül maradtam. Tizenhat éves koromig az utcán éltem, ahogy és amiből éppen tudtam. Kirill szedett össze. Furcsa belegondolni, hogy tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy most egyáltalán itt ülök veled.
Tett valami jót is az életben. Nem, abba nem akartam belegondolni, hogy esetleg hálával és még annál is többel tartozom neki, ez egy olyan dolog volt, amit gondosan magamba zártam.
Nagy segítség volt, hogy Ash elkezdte kifejteni, miért hiszi el, hogy nők jó pasinak tartanak, mert ezzel totálisan elterelte a gondolataim. És azt hiszem kissé zavarba hozott, legalábbis éreztem, hogy forróbb a fejem és az arcom, mint az normális lenne.
- Azért ez túlzás, nem vagyok ekkora szám! - mondtam, vagyis inkább motyogtam és ide-oda néztem, szinte rodeózott a tekintetem. - És ne kajával metaforizálj, mert így is éhen halok... - dünnyögtem a végén.
Az a fene nagy helyzet, hogy hiába hülyülök jobbra-balra meg szeretek kekeckedni, incselkedni és játszadozni azokkal a nőkkel, akik ebben partnerek, mégis... az ilyen "bókok" vagy mik, hát na. Ha még háromszáz évig élek se szoknék hozzájuk. Yettánál is elvörösödtem, mikor azt mondta, hogy jó ember vagyok - hajaaaaj, azóta szerintem hússzor másképp látja -, szóval ilyenkor marad a kislányos zavar. És persze örülök, csak akkor sem érzem megérdemeltnek.
Szeressenek, legyen velem, akik fontosak és én köszönöm szépen, remekül elvagyok.
Ő akarja megölni, vagy futni hagyni. Ez valahol megnyugtató, örülök, hogy nem egy felelősséglepasszoló alak, bár ennek eddig se mutatta jelét, azonban a megerősítés sosem árt.
~ Figyelj, nekem az a fontos, hogy később ne bánd meg, hogy innen úgy menjünk tovább, hogy úgy érzed, helyes döntést hoztál. Ebben az  ügyben csak neked van jogod őt megítélni, de azt is tartsd szem előtt, hogy a kegyelem sem gyengeség, vagy megfutamodás. Ha pedig azért nem tennéd meg, mert nem vagy rá képes, akkor is örülni fogok, Ash és büszke leszek, hogy olyan lányom van, akiben maradt annyi emberség, hogy még képtelen ölni.
Picit olyan volt most, mint amikor Jamie-nek magyaráztam, hogy csak azért mert ő szubmisszív és behódol, még nem kevesebb az öntelt dominánsoknál, sőt!
~ Megértem, legalábbis azt hiszem. ~ Rámosolyogtam. ~ Meglátjuk. Csak annyit kérek, hogy nagyon gondold majd át, van időnk bőven, senki sem sürget.
Megsimogattam a fejét szabad kezemmel, majd vettem egy nagy levegőt, amit lassan kifújtam és hátradőltem a székben. Nyugodt voltam, csak féltettem Ash-t, azt a lányt, aki odabent legbelül volt, a farkaskölyköt, ami még épp csak próbálgatta magát. Olyan sebezhetőek voltak még, talán nem is sejtette, mennyire.
- Nyaah, mondtam, hogy éhező! - néztem sóvárogva két friss ételtől gőzölgő tányérra, amit naná, hogy még nem nekünk hoztak! - Tényleg, neked mindjárt szülinapod lesz! - fordultam vissza Ash-hez, de hogy ez honnan ugrott be, azt nem tudom. - Mi a szöszt adjak neked, hm? - biccentettem oldalra a fejem, s csak félig volt költői a kérdés.
Szerettem volna meglepni, de olyan meglepetésnek semmi értelme, aminek utána nem örül, mert "nem ilyen lovat akart".
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Quebec (Kanada) // Kedd Jún. 25, 2013 2:35 am

*Hát szép... itt kedvesen közlöm, hogy ne Pockozzon erre mivan, tesz elé egy előtagot. Nem tudom ez mivel jobb mint az előző. Semmivel valószínűleg. Viszont akkora marha nem vagyok, hogy rúgok és aztán ugyan azzal próbálkozzak. Finoman oldalba könyököltem. *
- Kihúzod a gyufát Rhys. * Tekintettem rá vidáman. Nem tudom mennyire szereti avagy nem a második nevét, de elméletileg maga választotta miután Victor kitagadta, de ettől függetlenül még nem hívtam így, szóval ha valami gubanc van az most úgy is kiderül, akár sikerült oldalba könyökölnöm, akár nem.
A perverzes megjegyzésére elpirultam. Az más, hogy rajta és vele élcelődök, de na... ne süljön már el visszafelé.*
- Csak értékelem a szépet... * Motyogtam válaszként és még csak a farkasa sem kellett hozzá, hogy hallja a hangomban, hogy ezzel a megnyilvánulásával kissé zavarba hozott. Jójó, néha nagy szám van, de mit sem változtat azon, hogy azért na... csakcsak én vagyok, aki nem is akar tudni az ilyenekről.
 
Szavaira oldalra biccentettem a fejem és érdeklődve hallgattam a szavait, hogy biztosan ne feledkezzek meg róla, ha már beavat az élete egy apró darabkájába mégha most lényegtelen is. Ajkaimon mosoly lapult egészen addig míg nem említi Kirillt. Keveset tudok róla. Pontosabban ezt, és amit a Telihódam alatt megmutatott és éreztem belőle, de köszönöm, nekem ennyi elég volt belőle. Egy esetben változna ez az egész... arra pedig nem fog sor kerülni.*
- Talán valóban neki köszönhető... de amennyit adott, annyit is vett el. *Talán még többet is. Éreztem Darren fájdalmát mikor meghalt May, a kétségbeesését a nő után... De most nem Kirillen van a hangsúly, hanem Darrenen. Az a szadista barom maradjon ahol van... jó távol Tőle, Tőlünk.*
- Ha jól számoltam akkor azzz... a 1720-as évekre esik. Milyen volt akkor? * Persze némileg halkabban kérdeztem, hisz azért csak nyilvános helyen vagyunk és kitudja, hogy ki mit hall ha véletlen ebben a ricsajban meghallja valaki az utolsó három mondatunkat maximum hülyének néz. De...ah... túlbonyolítom ezt az egyszerű beszélgetést is. Viszont a kíváncsiságom nem múlt el és nem is alakult át.
Viszont nem kicsit lepett meg, hogy a szavaimmal Darrent zavarba hoztam, még azok a zöld íriszeim is kikerekedtek és egy vigyor került az ajkaimra. A fél siker is siker nem? Fél, mert nem akartam de na... nehogy már most álljak le. Mikor kiderült, hogy ilyet is tud. *
- Mi tagadás... nekem valóban nem vagy az. De mások folyamatosan a hátsód stírölik. Azt tanítottad, hogy figyeljek a fa... tamagocsimra. Ezt ajánlom neked is... mikor elhaladsz egy-egy nő mellett csak figyelj a megérzéseidre. Ha vak vagy oké... de hogy a szagokat se érezd vagy azt, ami belőlük árad... az képtelenség. Akkor gyere vissza mellém az órákra mint Natu... kisiskolás. Hasznos dolog... * Kacsintottam rá. Bár lehet, hogy csak az én nozim nem szokott még hozzá az ingerekhez és ezért olyan szembe ötlő a dolog. De akkor is, némelyik olyan pofátlan... mint az a vörös két asztallal odébb a barátja vagy milye mellől, hogy egyszerűen már csak akkor lehetne feltűnőbb, hogyha ide jön a szánkba.
Apu mentális szavaira csak oldalra biccentettem a fejem és őt kémleltem, ámbár a gondolataim nem körülötte forogtak, hanem azon, amit mondott. Volt benne igazság mint ahogy korábban is és kissé elbizonytalanodtam, de csak egy pillanatra.*
~ Nem bizonyítani akarok Darren. Ha így is volna, akkor sem neked hanem inkább magamnak. Tudom, hogy szeretsz és gőzöm sincs miért, de büszke vagy rám. Pedig aztán mióta itt vagyok csak az életed forgatom fel másokéval együtt. De tettem egy ígéretet. Ha nem tudom megtenni, akkor tudom, hogy maradt valami az emberi mivoltamból. Abból a lányból aki Bostonban voltam és oda ment Jessehez csak azért mert szomorúnak látta az utcán és megölelte és egész nap shoppingolt vele, hogy Rosenak ajándékot találjon. No meg én is a Mamának. Aki soha nem akart senkinek se rosszat és inkább mosolyt akart csalni mindenki arcára. De akkor is megpróbáltam és remélem, hogy elmúlik belőlem a gyűlölet. Ha sikerül, akkor meg remélem, hogy visszanyerem azt aki ott voltam. Hogyha nem él Reed, akkor már nem lesz kit gyűlölnöm, hogy az ígéretem akkor is betartottam még ha az indulat is beszélt belőlem mikor megtettem. Akár így... akár úgy végződik, nem lesz lelkiismeret furdalásom és tovább fogok tudni lépni, a holnapba tekinteni és nem úgy, hogy Reed takarja el a napot. De ez kell, hogy tovább tudjak lépni... Ami pedig az ölést illeti... erről lecsúsztál már. A Bistróban megöltem azt a fiút. S az jó kifogás, hogy Vörös Hold volt... de aki egyszer öl, az megteszi még egyszer. Minden más csak takarózás, kifogás... amit mindig lehet találni, ha valaki akar. ~
Persze ezzel nem mondtam, hogy talán kevésbé leszek agresszív vagy jobban fogom kezelni a farkasom vagy bármi. Csak azt, hogy ki süt a nap és jobban fogok tudni figyelni. Mondjon bárki bármit. Ha nem így volna... Ha nem tudnám, hogy mire van szükségem, ha Darren nem tudná, hogy erre van szükségem nem lennénk itt. Mások meg... velük nem tudok mit kezdeni. Gondoljanak amit akarna, de nincs két egyforma ember, farkas meg végképp nem. Van akinek erre, van akinek arra van szüksége. Lehet ítélkezni, kioktatni, megmondani, hogy mi volna a jó... de a tényen nem változtat; Senki nem ismer úgy, mint Darren. Simogatásába belefordítottam a fejem és egy halvány mosollyal az arcomon tekintettem rá.*
~ Már ezerszer át rágtam magam rajta... de megteszem még egyszer.~
Egy nap nem telt el úgy, hogy ne gondoltam volna végig, hogy nem játszottam volna az eshetőségek gondolataival, felmérve a lehetséges károkat avagy a végkimenetelt. Egy dologban bizonytalanodtam el, hogy nem úgy fogom véghez vinni, mint ahogy leírtam neki egyszer részegen. S igazából nem egyszer volt olyan pillanat az edzéseim során, pláne az ütemterv váltás után, hogy ott tartottam, hogy feladom... kész, vége nem érdekel. Mikor már a csökött makacsságom sem volt elegendő ahhoz, hogy felálljak és tovább menjek a következő órára. Akkor csak ez adott erőt arra, hogy egy alapos "verés" után jelentkezek egy másikra és még egyre és végül még a fakírkodásomra is. De ha ez kell neki, hát végig rágom én magam még egyszer rajta, némán míg eljön az ideje. Nappal úgy se tudunk mit kezdeni... Darren szavaira azonban elnevettem magam és leszedtem magamról a napszemüveget is és hátratoltam a hajamra, mintha csak egy hajráf lenne.*
- Milyen türelmetlen ma valaki... csak nem meghozta az étvágyad a repülés? *Viszont, hogy eszébe jutott a szülinapom az engem is meglepett és csak felvontam a szemöldököm. Nem rémlik, hogy bármikor is mondtam volna, hogy mikor lesz. *
- Ja... - Helyeseltem rá ostobán, de a kérdésére vigyorogva feleltem. - Az pont jó lesz... csak nem tudom, hogy egy "szösz"-t miként is fogsz színekbe bújtatni, hogy fél sikered legyen. * Utaltam vissza ugratva a korábbi szavaira. De hát na... bizonyára nem unalomból jegyezte meg.*
- Mindenem meg van Darren, ha meg nincs egyszerűen megrendelem és pár napom belül házhoz szállítják. Ha ezt tavaly kérdezed meg... pofátlanul rávágtam volna, hogy egy autót... akkor Téged nyakaztak volna le a szüleim és nem engem már az ötlet miatt is. - vigyorogtam ismét. - Viszont egy dolog kifogott rajtam... a korom miatt nem tudtam magamnak penge készletet rendelni és Stevenek nem álltam elő vele. Ha beszerzel nekem egy normális készletet pár dobó, szúró és vágó pengékkel azért hálás lennék. Ha ezüstős akkor még hasznosabb is és bár húzósabb ha közben a minőségei is jó, de nem tervezem elhagyni őket szóval ha karban van tartva egy pár évtizedig biztos nem kell másikat venni és végre Olennek is vissza adhatom a gyakorló tőreit. Jobb nem jut eszembe... tényleg nincs másra szükségem. * Vontam meg kissé tanácstalanul a vállaim. Gőzöm sem volt, hogy mi az amit vehetne mint ajándék. Erre volt szükségem és nem tudtam beszerezni. Már hozzá férek az örökségem egy részéhez is, plusz ott van Steve társkártyája is... megoldottam magamnak, bár tény, hogy amennyit én költök... az egy korombeli tininek maximum egy hétvégi kiadása, ha a telefonszámlámat nem vesszük figyelembe. Szóval ez van... innentől már rajta múlik, hogy kitalál mást vagy marad ennél. Bár ha az utóbbi... nos, nem véletlen mondtam, hogy húzósabb... utána néztem ezeknek az árára. A városban - mármint Fairbanksben - volt egy jó fegyverbolt, de nem megyek városba és a házhoz szállítás is megbukott volna a korom miatt. *
- Különben meg... megmondhatnád, hogy a srácok mit szeretnek... gőzöm sincs, hogy Sammievel mit kezdjek. * Najó, ez így félre érthető de nem javítottam magam, vagy érti.. vagy érti csak épp rosszul. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Quebec (Kanada) // Kedd Jún. 25, 2013 10:52 pm

- Rhys! - néztem rá hatalmas, csillogó szemekkel. Egyem a szívét, hogy a középső nevem is tudja! - Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor hívtak csak így - vigyorogtam rá, és mindebből érezhette, hogy cseppet se zavart a másik nevemen nevezés. Nem véletlenül választottam.
- Ó, a szépet én is! - biztosítottam nagy komolyan, de már a szemem se állt jól és fél pillanat múlva vigyorogtam, minta vadalma. Édes volt, ahogy ilyenkor mindig elpirult, én meg nem voltam rest ezt megmosolyogni.

- Tudod, néha nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez nem "csak" a saját hülyeségem jutalma - húztam el a szám, már kevésbé vidáman, mint korábban, de a teliholdas depinek a közelében se jártam. - Olykor eltöprengek rajta, hogy valószínűleg én hoztam a fejemre minden rosszat tőle, és hogy magamat nézve nincs jogom utálni őt, mert azt tette, amit minden szülő, ha a gyereke szófogadatlan: büntet. De ha arra gondolok, hogy mit művelt Jennyvel... - Nem kellett folytatnom, a farkasom helyettem is érzékeltette azt az undorral keveredő megvetést, ami jéghideg haraggal párosult.
Tőle kaptam a bestiám, de nem az övé, hanem az enyém, így habár van, hogy nehezebben boldogulok vele, de legalább nem gyűlölöm - ez mondjuk nagyban Victor érdeme. A Teremtőmet viszont soha nem leszek már képes szeretni, se tisztelni, ahhoz túl sok fájdalmat okozott és nem csak nekem. Arra meg inkább nem is gondoltam, hogy Ash esetleg egyszer is a karmai közé kerülhet!
A lányom következő kérdésére finom mosolyra húztam a szám. Nosztalgikus volt, tekintetem pedig a múltba révedt.
- Koszos volt és kegyetlen. Elegáns és szemkápráztató. Alantas és bájos. Igazság szerint ezt nem lehet rendesen elmondani, ha nem éltél benne, valószínűleg már sose fogod megtapasztalni, mindez annak a kornak a varázsa volt. Ugyanabba a pocsolyába löktek bele, amibe egy perccel korábban főúri fogat kereke akadt el és szabadították ki. Meghúztad magad egy nyomorult kis sikátorban, amit két palota fogott közre, besurrantál egy kastélyba, aminek az ura a birtokán élőket sanyargatta. Sokszínű volt, felkavaró, utánozhatatlan. Ha ki tudtad lesni, melyik nemesnél volt bál, akkor remélhetted, hogy a távozó vendégek után csurran-csöppen neked is valami. Ha el tudtál kötni egy lovat, még ha csont és bőr is volt, kehes, félholt, már királynak érezted magad.
Aztán amikor tolvaj lettem, akkor kinyílt a világ és minden ajtó.
- Ez majdnem egybe esett az átváltoztatásommal, pár év különbség volt csupán. - Szögezzük le, nem szabad lopni. Csak pár kivételtől. - Most mit várt? - Victor kitanított, hogyan találjam meg a közös nevetőt pár szó után valakivel, hogyan érezzek rá mi való a kedvükre, mi nem, mindezt a felszínes társalgáson belül. Hogyan tegyem a szépet úgy, hogy ne legyen nyilvánvaló, valójában mit akarok, kicsit olyan volt ez, mint amit James is csinál. Minden hajadon elhitte, hogy egy tánc felér egy házassági ajánlattal, hogy a kézcsók a következő találkozás ígéretét rejti, a csillogás, amibe beleszülettek elvakította mindet. Az urakat is. Könnyű prédák voltak, könnyen kifoszthatók, volt, hogy Victor egész birtokot húzott ki valaki talpa alól, és az azt hiszem még teljesen legális úton is ment.
Ryannel és vele bejártuk egész Észak-Európát, sokáig Hollandia volt a legdélebbi pont, ahova akkoriban mentünk. Keletről jött ópiumot szívtunk, török dohányt, befoglaltuk a nyári lakokat télen, a télieket nyáron, azt hitték a környékbeliek, hogy kísértetek járnak a kúriákban, amire üvöltéssel és mindenféle csörömpölő hanggal játszottunk rá. A báli szezon volt a bőség ideje, annyi pénzünk volt, mint a pelyva, olyankor lehetett a legkönnyebben bejutni a társaságokba, a Wainwright név pedig elég jól csengett ahhoz, hogy mellé elég megnyerőnek lenni ahhoz, hogy jó partinak tűnjünk Ryannel. Szélhámosok voltunk, besurranótolvajok, nincstelen nemesek, gazadag koldusok, független királyok, szabadok. Lehet, hogy ez a te szemedben aljasság és elítélendő, de ismertem olyan fiatal katonatiszteket, akik meg az egyenruhát használták fel liliomtiprásra, utána pedig eltűntek, mint a kámfor. Akkoriban jóval alacsonyabb volt az átlag életkor, az emberek is mohóbbak voltak, a legtöbbet akarták kihozni minden egyes pillanatból, s akkor jóval többen éltek így, mint manapság. Az valahogy egy pezsgőbb élet volt, még ha a technikai fejletlenség miatt lassabbnak is tűnik ma.

Kiszáradt a szám, szóval kértem egy üveg ásványvizet, s amíg arra vártunk - szerencsére sokkal hamarabb hozták, mint az ebédet! -, szusszantam egyet.
Ash pedig visszatért a "jó pasi vagy Apu" témára, mire lejjebb csúsztam a széken és próbáltam láthatatlanná válni.
- Általában nem azt figyelem, hogy engem mennyire figyelnek, hanem másokat, hogy mennyire figyelemre és tapira-méltók - vallottam be motyogva. - Oké, feltűnik, ha megbámulnak, meg van orrom, csak... más az, ha belemegyek vagy elkezdek egy kis játszadozást és az, ha csak úgy valaki a képembe mondja, hogy jó pasi vagyok. - Azt hiszem, már full vörös voltam. - A dicséretfogadással világ életemben hadilábon álltam - húztam fel a vállam, amolyan kisfiús bocs-hogy-élek-es figurába. - Szeretem az elismerést, szó se róla, meg jól is esik, kinek nem? De ez nekem majdnem olyan, mint neked a szexről beszélni. - A végére a hangom alig volt több motyogásnál és legszívesebben a fejemre húztam volna az asztalterítőt. Victor már közölte, hogy ez nem egészséges, de leszartam. Amíg Ryan csak röhögni, Jenny meg Nat pedig fejet csóválni rud rajta(m), addig nincs komoly vész.
Hállelúja, hogy Reednél tartottunk, sose örültem még ennyire a felemlegetésének!
~ Teljesen más, ha külső hatásra, öntudatlanul ölsz, mintha előre megfontolt szándékkal, bosszúvágyból. ~ Nagyot sóhajtottam, s majd egy teljes percig összekulcsolt kezeinket néztem. ~ Ash, a bosszú méreg. Alattomos, gyomorforgató és elemésztő, a legrosszabb pedig, hogy elsősorban téged mar, neked árt. Mostanában sok felkavaró dolog történt veled, a legnagyobb Raven tesztelése volt, úgy hiszem. Most is érzem a bizonytalanságod, nem feltétlen ezzel az üggyel kapcsolatban, hanem általában, és farkasod felé is. Zavarosak az energiáid, Pöttöm. ~ "Beszéd" közben a kézfejét simogattam. ~ Félek, hogy ha ilyen kusza lélekkel ölsz, az sokkal nagyobb sebet ejt rajtad, mint egyébként ejtene. Tudom, hogy erős vagy, de azt is, mennyire ki tud fordítani egy gyilkosság valakit önmagából, ha azt nem olyankor teszi, amikor egyensúlyban van magával. Később talán ez se fog számítani, az ötvenedik, vagy századik hulla után, de most még igen. Ha most nem vigyázol magadra, azzal visszafordíthatatlan károkat okozol.
Ez a saját félelmem is volt, de nem azért, mert nekem hű de rossz lesz, ha Ashley végleg szétcsúszik - jó, nekem is az lesz, kurvára fájna -, hanem mert még csak 16 éves. Az egész élet előtte, ne tegye tönkre magát ilyen korán. Reed elindította egy lejtőn, akarva-akaratlan, megbánta, nem, franc tudja, de akkor se kell mindenáron ennek a lejtőnek az alján kikötni.
~ Szeretném megismerni az igazi Ash-t is, aki ölel, mosolyog, bohóckodik és tudja magáról, hogy csupa szív. ~ Megszorítottam a kezét, a számhoz emeltem s hozzányomtam az ajkam. Aggódtam érte.
Csak a repülős kérdésnél engedtem le mindkettőnk kezét, és húztam el a szám, majd bólintottam, aztán figyelmesen hallgattam, mit szeretne majd ajándékba. Jah, tudtam, mikor van a szülinapja, egyrészt, mikor az őrzőknél voltunk a legelső találkozáskor, azért az alapvető információknak utána kérdeztem, másrészt nem csak ő beszél Steve-vel, harmadrészt azt hiszem sikerült már azt is elmesélnem neki, hogy ha kell, lehet, hogy nem olyan kifinomult módszerekkel, mint drága barátom, de én is megszerzem a nekem kellő infót. Még ha több időmbe is telik.
- Valahogy sejtettem, hogy nem sminkszettet fogsz kérni - mosolyogtam rá. - Meglátom, mit tehetek érte. - Nem ígértem biztosra, mert nem vagyok Superman, de lehetetlen sincs.
Mit szeretnek a srácok!? Ez komoly? Nagyra nyílt a szemem, ám mikor valamit mondtam volna, megérkezett az ebéd, a mosolygós pincérnővel. Inkább nem néztem a nőre, de Ash-re se, nem-nem, ezt köszönöm szépen még egyszer ha lehet nem kérem! Még a végén pirulós virágszál lesz belőlem, szépen fogunk kinézni!
- Mindegyik mást - kezdtem bele, vele együtt az egyik lazacomba is. És megtettem neki azt a szívességet, hogy nem értettem félre szándékosan a kérdést, pedig megérdemelte volna, hogy zavarba hozzam, a csokival nyakon öntött epres hasonlata után. - Van aki a kedves-szendét szereti, van akihez tényleg  hasán át vezet az út... - Most fogtam csak fel, hogy Samről volt szó. - Van fogalmad róla, hogy milyen rég voltam én tinédzser? A maiak meg én ég és föld amúgy is! Amúgy... nem tudom. Ha érdeklődik, akkor biztos, hogy lát benned olyan tulajdonságot, ami vonzza. Öhm... te is látsz benne ilyet?
Oké, asszem elkönyvelhettem, hogy ilyen síkon elég suta vagyok, mármint ha nem ahhoz kell tanácsot adni, hogy milyen márkájú óvszert használjanak, milyen póz és hol a legkényelmesebb, hanem inkább a kavarás, érzelmi alap meg hasonló a téma. Jaj de nem akarok belegondolni, hogy a magam ügyei ilyen téren hogyan állnak!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Quebec (Kanada) // Szer. Jún. 26, 2013 2:31 am

*Darren szavaival nem értettem egyet. Naná, hogy nem. S nem azért mert elfogult voltam, najó, talán ez is közre játszhat de nem egészen ezért. Ezt pedig mi sem mutathatja jobban, hogy halványan a fejem ingattam, míg beszélt. Viszont ahogy megéreztem a haragját azt a jegességet lelkem összehúzta magát a lehető legkisebbre mintha ott sem lenne, a farkasom meg csak az apjához bújva próbálta elterelni a figyelmét.*
- Te is az vagy Darren. Én sem követem a parancsaid, szófogadónak meg végképp nem mondanám magam. Te is büntetsz... de sosem bántasz. Van különbség nevelő célzatú büntetés és olyan büntetés  között ami már inkább kegyetlenség. Személye vallogatja Darren... de ez csak az én meglátásom. * Nem voltam ott, nem tudom miket tett pontosan Kirill. Csak is Darren tudja, Ő tudja felmérni, hogy valóban mi miért volt. Ha akkor nem is, de utólag fellehet mérni hisz akkor könnyű okosnak lenni nem? Általában de. De nem nagyon akartam feszegetni a témát, nem akartam, hogy elrontsa a kedvét vagy a kirándulásunkat. Bár ez már csak ok és következmény.
Az asztalra könyökölve hallgattam a szavait és szemeim előtt képek jelentek meg. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet. Persze az én világomban mind az amit leírt Darren színes volt és vidám, még a rabszolgák nevetését is hallottam ahogy a tűz körül ültek és történeteket meséltek, a bálok színes kavalkádját a kacér pillantásokat az álarcok mögül, a visszafogott gesztusokat, a csodás ruhákat. A gyertya láng árnyékának táncát a falakon, a széles és csillogó csillárokat. Nem volt kenyerem a történelem, mert száraz volt és nyers. De a világ... az mindig is érdekelt. Szinte ittam Darren minden szavát és zöldes tekintetem elmerengve, kíváncsian csillogott. Még akkor is mikor rátért a maga züllőt életére. Nem ítéltem el, nem volt bennem kellemetlen érzés hisz élt. S nem is éreztem azt, hogy ezeket megbánta volna. Lopott? Na és? Nem szakadt rá az ég és ha megnézem szükség is volt rá. A szellemesdire elnevettem magam ám valahol mégis kellemet érzés fogott el. Eszembe jutott a kellemetlen érzés, a farkasom félelme ami mostanában sűrűn előfordult ha a szabadba voltam. Olyanok mint ami Olennel is volt. Mikor az ítéletre tért ki még csak pislogni sem volt időm, már folytatta is és a hideg futott végig a hátamon. Hát most na... engem is van ami elborzaszt és a hideg is kiráz Tőle. Nah ez az volt.*
- Egyáltalán nem ítélek el. Egyrészt jogom sincs, másrészt pedig... éltél. Ebben semmi rossz nincs. De ne akard nekem 16 évesen azt tanítani, hogy lopni nem szabad. Azt már megtették korábban. Bár valószínűleg még Steve sem értene egyet a "kivételekkel", hát még a Mama. Igazából, mikor kicsi voltam eljátszottam párszor a gondolattal, hogy milyen lehetett akkor élni. A pompa, az emberek pedig a legapróbb dolgokba is örömet leltek. Még a ruhákat is felvenném... * Vigyorodtam el és ha valamire hát arra bizonyára rájött, hogy nem szeretem a ruhákat. Mármint a ruha, ruhákat. Utáltam ami azt illeti, azok mégis vonzottak. De hát még csak felpróbálni sem lehet ma már olyan ruhákat, hisz nem gyártanak.
Viszont ahogy a nők, az eper és a csoki öntet került egy mondatba és mind ezt ha úgy vesszük Darrenre élveztem a helyzetet, hogy most Ő vörösödik és tűnik életképtelennek. Háhá... fordult a kocka, naná, hogy élveztem. Ez eleddig az én reszortom volt, no meg Sammieé. Ahogy beszélt, lehajoltam a bőröndömhöz és elraktam a sálat legalábbis a cél az volt, hogy közelebb kerüljek a táskámhoz amibe a fényképezőm volt. S mivel Apu épp a nagy magyarázkodással volt elfoglalva, így aligha vette észre a kis turpisságot az ölembe helyezve hallgattam tovább. Nah de mikor már Samiet meghazudtoló módon is zavarban volt és még azaz ártatlan arc... nyomban lekaptam. S lett egy fülig vörösödött, "bocs, hogy élek" vállvonásos Darrenem megörökítve. Egy széles vigyorral az arcomon néztem meg a végeredményt.*
- De az is az őszinteség része, ha valaki ki is mondja és nem csak les mint borjú az újkapura, vagy mint az a vörös. - biccentettem a nő felé - De szerinted Yetta mit szólna ha ezt megmutatom neki? *Fordítottam felé a gépet, hogy lássa. De csak biztos távolból. Nem, nem fogja megszerezni ez fix. Ajkamon pedig egy gonosz vigyor ült, de ha a gépért nyúlt már húztam is vissza a mancsaim és a táskába tettem. Jó helyen van az ott.
De a jó kedv nem tartott sokáig, hisz ne felejtsem már el, hogy miért vagyok itt. De hát nem kell minden pillanatnak arról szólni, én meg megpróbáltam élvezni is a dolgot. No meg kifejteni Apunak amit gondolok. De naná, hogy volt erre is válasza amit én meg továbbra is figyelmesen hallgattam. Bár... nehezen nem hallottam volna, mivel ez mentális síkon folyt. Kizárni meg nem akartam és ami azt illeti nem is tudtam volna. Szavai közben szabad kezem egy pillanatra ökölbe szorult és mélyet lélegeztem miközben a szemeim is lehunytam. Én értettem mi a baja, csak mást nem.*
~ Méreg... ahogy mondod. Méreg, ami már hónapok óta terjed és felemészt. Az ellenszer pedig két lábon rohangál ebben a rohadt városban. Tudom, hogy sokkal nagyobbat bukhatok mint nyernék. De miért húzzam, miért hagyjam, hogy tovább terjedjen ha egyszerűen ki is irthatnám. Vagy menjünk haza? Várjak ahogy eddig és nézzem, ahogy romba dől az a kevés is ami megmaradt? ~
Hangom kissé indulatosabb volt mint azt terveztem így kellett pár pillanat szünet és némi figyelés a légzésemre, hogy visszacsillapítsam magam még mielőtt a bestia is megérzi az indulatom és a végén még azt hiszi, hogy nyert ügye van és jöhet mert épp nem tudnék rá figyelni. De csak egy perc volt és az asztal lapját kémlelve folytattam, immár valóban nyugodt hangon.
~ Tudom, hogy féltesz Darren. De nem értelek... Igen, megviselt Raven, hogy futni akart, hogy csalódtam benne. De leginkább James. Igen, bizonytalan vagyok, a farkasom fél és nem hiszek önmagamban. De ezt tudtad már azelőtt, hogy indultunk volna. Tudtad akkor mikor történt. Miért? Miért jöttünk el mégis, ha... ha most lebeszélsz. Ha úgy véled, hogy még nem kéne? Nem értem mit keresünk itt mégis ha... ha nem tartasz rá képesnek... ~
Utolsó mondatomnál viszont a szemeibe tekintettem. Még mindig látni akartam és el sem húzódtam Tőle. Ennyi idő bőven elegendő szokott lenni, hogy kontaktus nélkül is beszéljek vele folyamatosan, bár tény, hogy fárasztóbb. Nem értettem most Darrent. Hisz oké, én akartam de nem erőszakoskodtam. Ráhagytam, hogy mikor indulunk útnak, annyit kértem, hogy ne évekig húzzuk.
~ Én is. De elegem van abból, hogy megakarják mondani, hogy hogyan éljek farkasként és mit tegyek, vagy mit ne. Abból meg pláne, hogy mindenki olyan baromi jól tudja, hogy mire van szükségem. Pedig egy kezemen megtudnám számolni, hogy hányan vannak akik tudnak is valamit erről. Leszarom, hogy más hogyan tette túl magát vagy miként emésztette meg... Én nem fogok varrni és mindenki tanácsa szerint cselekedni, a szobámban zokogni vagy csak várni a sült galambot. Kurvára nem érdekel, hogy mások mit gondolnak. Az érdekel, hogy TE mit gondolsz és megérted-e, de mégha az nem is, akkor képes vagy-e elfogadni, hogy ez kell ahhoz, hogy ha nem is teljesen de visszakapjam azt a lányt, aki elveszett abban a hülye balesetben. Aki nem ébredt fel velem abba a rohadt orvosiban, ahova már lassan VIP jegyet kell kérnem Willtől. ~
Nos a hangom az nyugodt volt, de nem szoktam csúnyán beszélni. Nem tudom melyik a rosszabb... a korábbi indulatom vagy ez a néma, lappangó. De akárhogy is a lényeg az volt, hogy nem értettem, hogy mért jöttünk el ide ha egyszerűen most leakar beszélni. Persze nem voltam meggyőződve arról, hogy megtudom tenni, nem bíztam magamban. De vajon Darren biztos volt magában vagy bárki más mikor először, tudatosan akart ölni? De nem szegeztem neki a kérdést. Hisz nem akartam én megbántani, nem akartam belé marni és nem tudhatom, hogy mit váltana ki a kérdésem vagy épp mire/kire emlékeztetné.
A szülinapom említése némileg oldotta a hangulatot, gondolom én legalábbis bennem mindenképp, de a sminkszettre csak felszaladt az egyik szemöldököm.*
- Minek? Hogy utána meg azon aggódjak edzéseken, hogy elfog kenődni? Különben meg... már most jobban használom a pengéket mint azokat a vackokat. Nem nekem való... meghagyom a cicáknak, akik akarnak is valakinek tetszeni vagy elrejteni a csúfságukat, esetleg a szépségüket elcsúfítani. * Vontam meg a vállaim. Nem tudom miért használnak a nők ilyeneket, de némelyik rosszabb mint előtte és láttam már olyan nőt aki gyönyörű volt, csak ne lett volna olyan undorítóan sminkelve. Megesik... Ahogy a megrovó pillantásom is a pincérnőre aki Darrenre mosolygott. Hát bocsánat, de semmi kedvem nem volt élcelődni most ezen. Viszont a nő szinte már pofátlan tekintetét sem.*
- Az Apám... szóval hess kiscica... Három asztal odébb a hátsód stírölik, ott még esélyed is van. * Mosolyogtam, de ha szemmel ölni lehetett volna már meghalna és a hangom sem volt mézes mázos. Nem, nem féltékeny voltam vagy valami. Mindössze nem voltam toleráns jelenleg - meg egyébként sem nagyon - és még csak meg sem akartam érteni. Nem tudom miként reagált de nem is érdekelt inkább csak megfogtam a villám, hogy neki lássak ennek a mézes izének. De előtte még feltettem egy kérdés Apunak. Viszont el sem jutottam az első falatig. Félúton megállt a kezem és a szám tátva maradt még azután is, hogy abba hagyta.*
- Basszus... Te most miről beszélsz? Én csak venni akarok neki valamit, nem az ágyamba invitálni. Az már amúgy is megvolt. - Nem, nem hittem, hogy félre érti. - Meg különben is, mit látna? Azt, hogy szétrúgom a seggét? Nem, nem látok. Nem is figyeltem. Jó srác, aranyos, kedves és figyelmes meg minden de legalább ennyire suta is. De ez amúgy is lényegtelen mert szerelmes valami "csodálatos, gyönyörű, okos és tüzes" tündérkisasszonyba aki megfertőzte a varázspálcájával.  * Nem, azt nem mondtam el, hogy közben a lány tesz rá magasról. Ezt velem osztotta meg és nem szokásom kiadni az ilyeneket még akkor sem ha nem épp Darren az, aki kiszegelni a faliújságra a farkaslakban.*
- De még ha nem így volna sem érdekelnek továbbra sem a srácok, meg a nagy lelki válság ami miatt megint éjszakákon át csak forgolódnék és az egyébként is gyatra teljesítményem még gyatrább lenne. Szóval hagyjuk ezt a lelki bizz-bazz-t és segíts kitalálni, hogy mivel lephetném meg azt a tököt. Valami nem nagy dologra gondoltam, mert ha megint kidob vagy elő áll egy önérzetes "ezt nem fogadhatom el" kezdetű monológgal kihajítom a harmadikról. José bizonyára nem fogja megsimogatni a fejem mert összevarrhat egy tamagocsit és még a végén befogna, hogy asszisztáljak egy elcseszett "tartoztasd meg a tamagocsid" óra keretein belül. * Hűű... nagyon belelendültem szóval ideje befognom és ennem. Hát ettem és vártam Darren reakcióját. Bár bizonyára megmosolyogtatja a kis eszme futtatásom no meg a rám jellemző pozitív - irónia - következmény felmérésem. *
 
//Sajnálom. ő.ő Kicsit rosszabb lett Ash reakciója, mint amit jósoltam. :/ //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Quebec (Kanada) // Pént. Jún. 28, 2013 12:14 am

//400. reag, csak Neked! popsiriszaVery Happy//

- Örülök, ha így érzed - mosolyogtam rá. Tényleg sokat jelentett, hogy nem tartott sem kegyetlennek, sem hobbiból büntetőnek. Én se magamat, de a külső megerősítés sosem árt.
A mesémet érdeklődve hallgatta, valahol pedig meglepett, hogy ez ennyire érdekli. Rajtam ne múljon, szívesen meséltem azokról az időkről. Lehet, hogy csak az elmúlt évek szépítették meg, de tényleg nem tudtam rossz szájízzel visszaemlékezni, az egy olyan élet volt, amit bármikor örömmel kapnék vissza, szavam nem lenne ellene. Különösebben nem vágyódtam utána, ám ha jobban belegondoltam, a hullámvölgyei ellenére is az volt a legjobb időszak.
Éreztem a beálló változást, hogy megborzong, s kíváncsian biccentettem oldalra a fejem, majd mosolyra húztam a szám. Nem ítél el... Szerintem ő sokkal jobbnak lát, mint amilyen valójában vagyok, ami egyelőre nem is baj, csak nem szeretném, hogy egyszer emiatt kiábránduljon vagy túl nagy csalódást okozzak. Nem vagyok egy szívtelen, sanyargató, kegyetlen alak, de nekem is megvannak a magam mocskos dolgai, még ha nem is pakolom őket kirakatba, hogy keménynek tűnjek tőlük. Fölösleges. Rideg és kemény vagyok, amikor annak jön el az alkalma, addig meg élvezem mások - most Ashley - társaságát.
- Felvennél olyan ruhát? - nyílt nagyra a szemem a csodálkozástól, de a vigyor nem tűnt el az arcomról. - Most megleptél - ingattam a fejem, majd felnevettem. - Én nem hiszem, hogy megint korabeli frakkba és gúnyákba bújnék. Volt köztük jobb is, meg hát akkor nem ismertünk más ruházatot, de nem sírom vissza a harisnyát, a cipősarkat és a rizsporos parókát. Az ellen már akkor is lázadtam, mindig alkudoztunk Victorral: két óra paróka és kevesebb szajréval is megelégszik.
Megráztam a fejem. Igen, határozottan a jelenkor javára szól a divat. Na nem az, amit a kifutókon mutogatnak, hanem az egyszerű, hétköznapi. Azzal teljesen jól elvoltam, bár a vásárlás az soha nem fog a kedvenc időtöltéseim közé tartozni, az is biztos. Mázli, hogy senki nem várja el, hogy azzá avanzsáljon.
Láttam, hogy kotorászik a táskájában, ám késő, a fotó elkészült, én pedig nem kezdek el nyilvános helyen hadonászni és sipákolni, mint egy hülyegyerek. Lesz még alkalmam és időm bőven elcsórni azt a fényképezőgépet. Most úgyis főtt rákot játszottam és ha tehettem volna, elbújok az asztal alatt, vagy legalább a fejemre húzom a terítőt. Tupilekre, ez vérciki volt!
- Szálljunk már a témáról! - dünnyögtem az asztalterítő szélével szórakozva és nem, véletlenül se néztem Ashleyre, mert még egy vigyor és kimenekülök a mosdóba. Érdektelen pillantást vetettem a vöröskére, jelen állapotomban nem tudott lázba hozni. Majdnem rászóltam, hogy ne bámuljon már, de inkább csak az asztalra könyököltem és szemellenzőként kitakartam őt a képből, ahogy államat a tenyerembe támasztottam.
Ekkor nyomta Ash az arcomba a képet. Megsemmisültem.
- Neeeeeee, ezt nem teheted velem! Úgy nézek ki, mint egy rakás szerencsétlenség! - Hát már kezdtem úgy is érezni magam, ami azt illeti. - Töröld ki! - néztem rá nagy, kérlelő kiskutyaszemekkel, hátha meghatja. Más reményem nem volt a saját csokoládébarna szempáromon kívül.
Szinte már örülök, hogy komorabb vizekre evezünk, de csak szinte...
~ Ha tudod, hogy nagyobbat bukhatsz, akkor miért éri meg? ~ Éreztem az indulatát, ahogy azt is, hogy igyekszik csillapítani magát, s ez nem ment könnyen. Farkasom az övé köré fonta magát, hogy még véletlenül se válthasson indulatból alakot. ~ Képesnek tartalak rá, már csak a makacsságod miatt is. ~ Szúrtam közbe, de a hosszabb válasszal megvártam, míg a mondandója végére ért.
~ Ash... ~ hirtelen nem is tudtam, hol kezdjem, aztán vettem egy nagy levegőt és belevágtam. ~ Tudom, hogy utálod, de kölyök vagy még, szükséged van útmutatásra ahhoz, hogy farkasként túlélj, hogy kezelni tudd a szőrgombócod, hogy teljes egész legyél. Azért is zuhanhattál így meg, mert szinte rögtön azután, hogy kijöttél a betegszobáról, elkezdtél hajtani. Tudom, hogy neked erre volt szükséged és örültem is, hogy ilyen erős és kitartó vagy, de félek, hogy rossz volt a sorrend, és ez az én hibám. Még minden előtt a farkasoddal kellett volna normálisan összeismertetnem téged, hogy azt tapasztald ki. Nagy trauma ért, én meg előrébb helyeztem azt, hogy jól kijöjjünk és a kedvedben járjak, mint a józan észt és amit az diktált volna. Nem azt mondom, hogy meg kellett volna kötnöm téged, vagy elnyomni, csak másképp csinálni dolgokat és olykor lebeszélni. Nem tettem így részben ennek eredménye, hogy most labilis vagy.
Ami Reedet illeti... Látom rajtad, hogy mibe visz a bosszúvágyad és szeretném, ha minél előbb túl tudnál lépni rajta, hogy csak előre tekinthess. Őszinte leszek: nem pártolom, hogy megöld, hogy gyilkos legyél miatta, hogy úgy nézz tükörbe mikor hazamentünk, hogy vért látsz a kezeden. De nem csak ez az egy módja van a továbblépésnek, Ash. Nem mondom, hogy bocsáss meg neki, ilyet senki se kérhet tőled, még ha teljesen véletlen, tragikus baleset is volt. Csak... A könyörület se gyengeség. Sőt, az még nagyobb teljesítmény, felülemelkedni a saját bosszúvágyunkon és kegyelmet adni. Nem megbocsátást. Kegyelmet. Nem attól leszel erős és a régi szerintem, hogy ölsz, hanem hogy arra a lányra figyelsz, aki korábban voltál és annak az értékrendje, kedvessége szerint cselekszel.
Elhoztalak, hogy szembenézhess vele, hogy az arcába nézz, de nem csak a képes vagy rá, nem vagy rá képes út létezik. Ez nem képesség, hanem akarat kérdése. Tényleg meg akarod ölni? Vagy  van benned valami, ami sikítva tiltakozik ellene és tudja, hogy a halálával semmi se lesz jobb? Én szeretném, ha még várnál a tudatos öléssel, de nem fogom rád kényszeríteni. A te döntésed lesz, csak azt akarom, hogy tudd, nem kell mindenáron sebet ejtened magadon.

Hát ez volt a fene nagy helyzet a magam részéről. Pontosan tudtam, hogy mit érez, hogy milyen vágy hajtja, elég volt Kirillre gondolnom, hogy tökéletesen átérezzem, de én se öltem a perceimet a bosszúforralásra, vagy arra, hogy előkerítsem és megöljem. Semmit nem tett volna helyre. Maradjon távol a családomtól és én boldog vagyok. Persze nem vagyunk egyformák, így könnyen elképzelhető, hogy amivel én megelégszem és amiből nyugalmat merítek, az Ashleynek kevés.
Nos, ez még a mai napon elválik...
A sminkes megjegyzésén és azon, ahogy elhessegette a nőt csak jót mosolyogtam, s próbáltam nem túl látványosan örülni annak, hogy egy vadidegennek is úgy "mutatott be", mint az apját. Ha ez így megy, tényleg apának fogom érezni magam, még ha vér szerint nincs is közünk egymáshoz. Csak ránk kell nézni. Ég és föld a génállományunk.
- Már meginvitáltad? - Oké, ezen néztem. - Steven tud róla? Csak hogy életben találjuk-e még Sammyt, mire hazaérünk, vagy felesleges kutatóexpedíciót indítani. - A végére már széles mosoly terült szét a képemen. - Jókat kérdezel azért. Még mindig ugyanaz a defektem: nem nagyon tudom, mit szeretnek a mai tinik. Egy menő bicska mindig jól jön, de nem tudom, hogyan áll a túrázással, bütyköléssel meg az ilyenekkel. Miket szeret egyáltalán, vagy mi érdekli? Mert a csaj miatt mondanám, hogy vegyél neki ilyen randitippes könyvet, de egyrészt azok hasznavehetetlenek, másrészt, ha olyannal állítanál be hozzá, tutira elküldene a búsba. Nem említett semmit sem, amit már nagyon szeretne, vagy régi vágya?
Támpontok nélkül még én se boldogultam, az a fene nagy helyzet. Meglepő, mi?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Quebec (Kanada) // Szomb. Jún. 29, 2013 9:55 pm

*Észrevettem a néma kérdést, ami inkább volt érdeklődés. De feleljek vagy ne? Egyszerűbb volna csak egy fejingatással elintézni, de hát ki másnak is mondhatnám mint neki? Samnek... de Ő meg hülyének tartana, Steve meg negyed annyira sem ért az ilyenekhez mint én, pedig aztán az én tudásom is a nullán landol. De a változás két ponton volt és lett eggyé. Nem tudtam, hogy melyik után érdeklődik. Hát belekezdtem az egyikbe.*
- Csak... meséltem, hogy mi volt Olennel a hegyen. Az utóbbi időben ez... egyre gyakoribb. Néha erősebb és félelmet kelt bennem, máskor meg... csak a kislány érzékeli. Ja és még mindig nem bukkantam Rachelre. De csak eszembe jutott, mikor a szellemeket említetted.
A másik meg... a gyilkos elmék nem gyereknek való sorozat. * S azt hiszem ezzel mindent meg is magyaráztam. A minap egy pedofil szambázott benne, de hát a 21-es karikát csak dísznek rakják... gondoltam eddig, nos ez a rész bebizonyította, hogy nem csak dísznek van ott. Legalábbis nem mindig. Viszont a szellemekről eszembe jutott valami és most én próbáltam láthatatlan lenni. Mivel nem tudtam, hogy hogyan is reagál no de még azt sem, hogy miként kezdjek bele. De mondjuk az elején nem árt...*
- Akartam mondani valamit már korábban csak bekavart az Orfeumos meg a kihívás meg a sok izé ami otthon megy. Szóval sokat járok a Naturalak völgyben és... szóval... hajm... sejtheted, hogy mi a véleményem arról ami ott folyt. Viszont azt nem, hogy elkezdtem összeszedni a csontokat, hogy ellehessen temetni őket. De életem végéig is szedhetném, akkor sem érnék a végére és az sem biztos, hogy vagy Te vagy Steve betudja vizsgáltatni, hogy melyik kihez tartozik. Így nem lehet egyesével így utólag megadni a végtisztességet nekik, ami kijárt volna még akkor is, ha kölykök. Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne ha... ha szóval vonnánk a völgyre egy-két plusz földréteget és egy emlék művet állítani oda. Tudom, hogy már aligha érint bárkit vagy járna ki hozzájuk bárki, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy talán békében nyugodhatnak tovább. De fogalmam sincs, hogy egy ilyet miként is lehetne előterjeszteni az Amaroknak. * Húztam el a számat, kissé fáradtan. Elég sokat gondolkodtam rajta. Azt már nem mondtam, hogy ott erősebbek ezek a furcsa érzéseim. Felesleges, hisz nem ez miatt akarom. Ahogy azt is tudom, hogy a két szép szememért nem fogja senki megtenni és pláne nem elfogadni az "indítványt", hisz lássuk be, az én örökségem kissé jelentős, de nem is a szomszéd falúból tudnának megfelelő földmennyiséget át szállítani hisz a völgy nem kicsi. Az Amarok tagjai meg... lássuk be, két lépésnél jobb ha nem mész közelebb hozzájuk, különben nem biztos, hogy lesz alkalmad a saját lábadon hátrálni. Pláne, ha figyelembe veszem, hogy Shanet is ott üldögél. Nem azt akartam, hogy Darren oldja meg... hanem csak, hogy segítsen és elmondja a véleményét. Megírom én az indítványt, csak tudnom kell, hogy miként is folyik az ilyesmi. Amíg írni kell nincs gond, csak ne össze kelljen hívni és elmondani amit akarok. Indokokkal meg ilyenek. Írnom könnyebb mint értelmesen beszélnem.*
- Naaa... nézz rendesen, elég bamba képed van így. - cukkoltam. - De most mi olyan meglepő? Azért mert nem praktikus és tudom, hogy csak hátráltatna... egy próbába még senki nem halt bele. Remélem. De azok szépek... takarnak, mégis nőiesek. Nézz meg egy mai ruhát... - tekintetem körbe futattam végül az ablakon állapodott meg, ahogy kifelé tekintettem. - Kicsit lejjebb hajol és kint a bugyija... a mellei előtt azért van az a vékony anyag mert ha nem lenne már közszemérem sértésért vinnék a sittre, mert nem azért, hogy takarjon az is fix. S ez a mai divat... még lépni sem lehet benne, mert a hátsóján felcsúszik. Inkább nem akarom megtudni milyen mikor leül. Ámbár Téged sokkal szívesebben megnéznélek harisnyában. Jenny bizonyára ad kölcsön azt is, ha már topott adott. *Ha ilyenekbe kéne járnom... azt hiszem inkább járnék meztelen, az legalább természetes. Nem úgy mint ezek a "van rajtam ruha, ne tessék megbüntetni" elnevezésű darabok. De hát mindenkinek lelke rajta, hogy mennyire rakja magát a kirakatba.
De egy biztos, hogy nem cukkoltam tovább. Ha ennyire zavarba hozza, hogy _mások_ szerint jó pasi, ám legyen. Az én szemembe még csak pasi számba sem ment, de hát istenem... nekem az apám. Viszont még így is jót kacagtam mikor meglátta a képet. Viszont a tekintete mikor kért, megért mégegy képet.*
- Apu, ha ez meghatna... akkor már menhelyet nyithattál volna a lakásodból. Még a korombelieknek sem jön be ez a "kicsi vagyok, aranyos és elveszett... vigyél haza" pillantás. * Ingattam meg a fejem még mindig nevetve. Szép szeme van, szó se róla... de ennyivel nem lehet meghatni.*
- De ígérem... egyszer alku tárgyává bocsátom majd. * Kacsintottam rá. S bár nem kellett ilyenekhez folyamodnom sosem, de na... egyszer még jól jöhet a következő háromszáz évben valamikor. Mondjuk mikor férjhez megyek valamilyen szükséges okból és az áldását kéne adnia akkor is, mikor mind a ketten tudjuk, hogy az érzelmeknek semmi köze az egészhez. Na majd talán akkor jó lesz, hogy kicsikarjam belőle. Az, hogy ez most mennyire volt vicc vagy sem. Azt nem tudom, de hát egyszer élelmesnek is meg kell tanulnom lenni.
Reed... az a személy, akinek az említése is képes tönkretenni akármilyen pillanatot. Indulatot szülni bennem és nem épp a pozitív értelmében. Az emberek élnek.. ahogy én magam is. De ha Ő egyszer megszűnik... vajon más lép a "helyére" majd? *
~ Mert addig, itt él bennem, hogy jobb is lehetne. Nem érdekel ha bukok Darren... csak, hogy ez a kisördög eltűnjön belőlem és ne tartson kétségek között. Az, hogy jobb lesz vagy rosszabb kétesélyes. Ami csak akkor derül majd ki. ~
Feleltem a kérdésére. Tényleg ez volt a helyzet. Hogy csináljak bármit is, ha egyszer ott van és elbizonytalanítanak a kétségek. Minden napomra, minden tettemre rányomja a bélyegét. Megfelelni vágyás? Már rég nem ez a dolog mozgató rúgója. Magamnak nem felelnék meg, a szüleim ha megtudnák szomorúak lennének. Steve meg valószínűleg frászt kapna tőlem, vagyis a tettemtől. Darrenéknél nem tudom mit váltana ki. Ez arról szól, hogy akár így, akár úgy de ne ezen kattogjak. Hagyjon éjjelente aludni, nappal nevetni. A farkasomnak na nem mintha sok választása lett volna, de maradt a helyén, ahogy Darren ott tartotta. Megesik az ilyesmi, s most is csak lustán elnyúlt alatta mintha csak azt mondta volna, hogy; Tégy velem amit akarsz. Viszont apám szavaira, az a kis vakarcs felmorrant. No lám... édes, hogy megtette helyettem. De köszönöm kislány, én magam is tudok morogni ha szükségét érzem. Az ok roppant egyszerű volt, nem értett egyet Darrennel. Vagyis nem Darrennel hanem Alexszel. Ezek az Ő szavai voltak, még ha más köntösben is.*
~ Le sem tagadhatod, hogy ismered Alexandert. De azért mert az én érték rendem próbálom meg elfogadtatni a döggel még nem azt jelenti, hogy nem ismerem. Vagy mit vársz, minden este üljünk le, és beszéljük meg, hogy milyen? Én megteszem, időmből kitelik. De ha most belekérdeznél, hogy ezt vagy azt, miért csinálja... hát tudom a választ. Hisz nagy különbség van a tudatlanság és az között, hogy teszek rá magasról, hogy gyerek akar lenni. Legyen... mikor itt az ideje. Én is megtanultam, hogy iskola után gimnasztika edzés, onnan Stevennel a harci és HA marad erőm akkor mehetek kocsikkal játszani vagy olvasni. Neki is megkell... ~
Sosem fogom megérteni, hogy miért baj az, hogy a kislányt próbálom magamhoz idomítani és nem fordítva. Nem mondhatja senki, hogy nem engedek neki. Megadom amire szüksége van... mikor eljön annak az ideje és nem akkor mikor követelőzik. Ja és már ezer éve nem hívtam dögnek, tényleg kezdek mérges lenni. De tény, ha Darren bele kérdezne tudnám a választ. Mondjuk egy percig sem tagadtam, hogy labilis vagyok. Ezt én magam is észre vettem.*
~ Ígérem, megmosom a kezem utána. ~
Cinikus válasz a tükörre és a vértapadására. És akár tetszik akár nem, ez a mentális hangomon is hallatszik. Soha, de tényleg soha nem hallhatott tőlem ilyen hangnemet a másik. Játékosat igen, ahogy bunkót is pláne az ébredésemnél. Cinikusat még Sammel szemben sem engedtem meg magamnak. S igazából most sem ez miatt volt. Hanem csak azért mert... nem tudom. Ez jött ki, ahogy az érzelmeim is kezdtek csillapodni és szép lassan elmúlni újra emlékeztetve arra a jegességre ami Raven után volt az orvosiban. Hajm... minden emlékem az orvosiba köthető. Tényleg kell egy VIP jegy.*
~ Az istenbe is már Darren! Szerinted erősségnek vélem, ha megtudom ölni??? A francba is, a szüleim sosem támogatták volna és ha most látnák csalódnának bennem. Nem a makacsságom miatt, vagy a céltudatosságomért hanem azért, hogy ezeket mire használom. De ugyan akkor megértenék, még ha minden porcikájuk tiltakozna is ellene. Te miért nem tudod? Az, hogy Alex nem, egy dolog. Nem érdekel... De Te? Te tettél ilyenné Darren, nem én kértem és ez most nem szemrehányás. Mert örülök neki, hogy itt lehetek és itt vagy nekem. Csak emlékeztetlek, hogyha nincs az ígéreted... akkor most nem volnál itt. Értem, hogy mit mondasz... de ne kelts bennem nagyobb kétségeket mint ami van. Tudom mi az erény és mi nem az... ez nem lesz. De nem csak rajtam múlik... ha egy pici megbánást is látok, nem vagyok benne biztos, hogy eltudom venni az életét. Ez nem makacsság kérdése vagy bizonyítás. De nem tudom milyen Reed... csak próbálom a "legrosszabbra" felkészíteni magam. A legrosszabbra ami talán a legjobb lesz. ~
Bár szavaim indulatra adnak alapot, de ez már túl ment azon. Igen, labilis voltam és itt a jele. Hisz hangom legalább olyan nyugodt volt mint amilyen meghűltek az érzelmeim, az a jegesség ami áradt belőlem. Ha kiabáltam volna, még be lehetne tudni gyermeteg tiltakozásnak, lázadásnak... de így. Így nem tudom még én magam sem, hogy mi is valójában. Csak annyit tudok erről, hogy olyan mint a vihar előtti csend. De remélem, hogy a hurrikán még várat magára. Nem épp volna jobb itt kirobbanni... és tönkre tenni mindent. De tényleg mindent. Talán még a kapcsolatom is Darrennel ami a kezdeti rossz ellenére, még jól is jöhet. S talán most vagy csoda számba megy, vagy nem tudom mibe... de Sam említése kissé oldotta a nagy semmit bennem. Ugyan nem kezdtem el repkedni meg mosolyogni meg ilyenek, de Darren bizonyára megérezte azt az apró változást ami némi érdeklődésre adhat feltételezést. *
- Igen... nálam is aludt egy pár hete. De legalább megvolt az első olyan találkánk mióta itt vagyok, hogy nem vertem meg avagy nem az edzésekről szóltak. És nem vagyok hülye. Steve nem tudja, különben szegény kölyök már nem élne. Bár ha Abigail elmondta neki, akkor bizonyára már felesleges volna az a mentő akció. Ezeket én sem... igazából, szinte semmit nem is tudok róla. Azért kérdeztelek Téged... hisz már egy jó ideje itt van. De szerintem hamarabb tenne tönkre valamit, mint szerelné meg. És nem tudok olyanról sem, amit szeretne. Igazából csak a szoba miatt szégyenkezik mindig mikor megyek. De hidd el, nem innen fogok bútor szállítmányt rendelni neki. Meg különben is már megtettem és, hogy elkerüljem a vihart mi javában Kubában fogunk napozni, mikor megérkezik hozzá. Így rám nem fog gyanakodni. De jelenleg valami apróságra gondoltam. Segített a vizsgákon, palacsintát sütött reggelire... ideje volna viszonoznom valamivel, míg Abigail nem tanít meg sütni valami egyszerűt. De szerintem ebből az lesz, hogy menet közben ha meglátok valamit és Ő jut róla eszembe akkor az lesz. Sajnos keveset tudok róla... * Bár megvolt az esély arra, hogy semmiről nem fog eszembe jutni. Eddig sem fordult elő olyan hű de sűrűn... csak akkor ha valaki bénázott vagy zavarba jött a közelembe.*
- Vagy kap egy erény övet... * Vicc? Nos az jó kérdés, az energiáim nem erről árulkodtak de hát én sem tudhatok mindent. Ahogy az sem, hogy miért is adnék rá ilyet...
Ámbár erről eszembe jutott valami.*
- Most vizsgáztam bioszból... viszont az állatokat tanultuk. A vadon élő farkasoknak is vannak szaporodási ösztöneik. Ez fent áll nálunk is? Mármint... na, tudod milyen értelemben értem. Nem emberként hanem... * Nem fejeztem be, nem akartam visszamenni mentális síkra. De apám nem hülye... érti, hogy mire gondoltam. Remélem. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Quebec (Kanada) // Csüt. Júl. 04, 2013 11:54 pm

A Naturalak völgy felhozatalára nem számítottam, ennek ellenére érdeklődve hallgattam. Nagyon jól ismertem azt a völgyet, mikor csatlakoztam a falkához, azt még javában rendeltetésszerűen használták, az utóbbi tíz-húsz évben kopott ki ez a "szokás". Én még ismertem a Vincent előtti Atanerket, ég és föld volt a kettő tulajdonképpen, s hiába lett jobb kedélyű a társaság Vinc idejében, az ő korszakának hozadéka volt a most kialakult helyzet.
Fú de elkanyarodtam a völgytől.
- Személyesen beszélhetsz valamelyik taggal, de írásban is kérheted, ahogy jobban el tudod magyarázni, hogy miért tartod ezt fontosnak. Nem tudom, hogy a jelen körülmények között hányan fognak az ügy mellé állni, az is lehet, hogy belemennek, de csak jóval később lesz eredmény. Arra is számítanod kell, hogy élből elutasítják. Akiket akkor megöltek, azokat méltatlannak találtak a tamagocsira, ha úgy tetszik, kudarcok, és a kudarcoknak általában senki sem állít emléket, legalábbis nem túl szívesen és nem gyakran. A bűntudatra is hajazhatsz, csakhogy ők mind öregebbek annál, minthogy ezzel annyira meg lehessen fogni őket. - A vénség átka és előnye, négyszáz fölött már vajmi kevés miatt bánkódik a farkas, a legtöbb dologgal megbékél és beletörődik.
Inkább nem mondtam semmit arra, hogy megnézne harisnyában, maradjunk annyiban, hogy én nem, s erről fancsali ábrázatom is híven meggyőzhette.
A béna kiskutya pillantásom meg... na, hát nem mehet minden flottul, és legalább most megtanultam, hogy Ash-re az ilyesmi nem hat. Kár. De egy próbát megért, majd legközelebb az ál-durcival próbálkozom, hátha... Valami csak használ!
Aztán Reed...
Megértettem, hogy meg akar végre szabadulni a kétségeitől, ettől függetlenül szerettem volna, ha ezt ölés nélkül is el tudja érni, azt viszont nem akarom, hogy valamit csak azért tegyen vagy ne tegyen, mert én azt szeretném, azt mondom, ő viszont nem. A Teremtőjeként és rangban fölötte állóként is megvan hozzá a jogom, de szemen köpném magam, ha ezekkel élnék ellene. Ha valamit ki kell erőszakolnom belőle, az semmit sem ér, mert az azt jelenti, hogy nem ért meg. Tudja, de nem érti, vagy nem akarja érteni.
~ De ő egy színtiszta ösztönlény, pici, és ha túl nagy elvárásokat, túl sok önfegyelmet vársz tőle, a végén ő fog uralni téged. Lehet, hogy nem most, hanem fél év múlva, de ez visszaüthet és akkor sokkal komolyabb problémáid lesznek vele. Nem azt mondom, hogy engedd, tegyen mindig amihez kedve szottyan, hanem hogy legyen az órarendedben játék. ~ Még mindig nem voltam ingerült és ez sem parancs vagy utasítás volt, hanem kérés. ~ Nap közben, ne a végén, amikor hulla fáradt vagy...
Vagy belemegy, vagy nem. Lehet túl liberális Teremtő vagyok, de Ash-sel tényleg csak kompromisszum, megbeszélés és közös nevező útján lehet együttműködni, én pedig azt szeretnék vele, nem elnyomni. Tépem én a számat egy órán át is, ha az eredményhez vezet, nekem nem gond.
A nyugodt, aggódással vegyes érzelem/hangulat egészen a kézmosós gondolatáig élt bennem. Ott a farkasom felmorrant, s az én vonásaim is megkeményedtek, a tekintetem megváltozott, s ha nem is sarkvidéket idézett energiám ridegsége, attól még érezhetően hűvösebb lett.
~ Hát hogyne ~ duruzsoltam vissza éles gúnnyal a hangomban, a következő pillanatban pedig szinte berobban elméjébe az emlékkel.

Egy tizenkét éves forma fiú szaladt a sáros-latyakos utcán, szakadt rongyokban, mezítláb, kezében egyetlen értékével, egy arany lánccal, ami még az anyjáé volt. Az egyetlen tárgyi emléke tőle, az otthonából.
Menekült, a nyomában egy legalább három évvel idősebb fiú loholt, trágár szavakat dobott utána, mindegyikre megrándult a kisebb, mintha ostorral csapnának végig a hátán, de nem állt meg, próbálta lehagyni üldözőjét. Kinézett egy kis közt, amit lécek torlaszoltak el, a legalsó fadarab alatt kutyák ásta nyom mélyedt a sárba, nem volt nagy, de a kisebb fiú átférhetett alatta. Habozás nélkül arra vette az irányt, oda érve egyből hasra vetette magát, koszos ruhájának már mit sem számított a hideg sár, s őt is a menekülés hajtotta, a vágy, hogy megóvja, ami fontos a számára.
Nem volt elég gyors, a nagyobb fiú elkapta a bokájánál fogva és visszahúzta. A másiknak a torkában dobogott a szíve, kicsi öklében elszántan szorongatta a láncot, akkor sem engedte el, amikor a két csontos ököl püfölni kezdte. Megpróbálta elorozni az aranyat, ám elszakította, a megkaparintott darabbal pedig hamar elfutott. A félájult fiú, ernyedt kezében maradt kincsével felkeltette a figyelmet, s mire rendesen magához tért, a lánc maradéka is eltűnt.
Kétségbeesés, keserűség, mérhetetlen bánat és szégyen. Mindezek fojtogató egyvelege járta át a pillanatot, mikor a fiú felült és tudatosult benne, hogy mit vettek el tőle.

Nem emlékeztem már rá, hogy az azt követő napok keserűségében végül hogyan akadtam annak a fiúnak a nyomára, más viszont kegyetlen elevenséggel élt benne, olyan pontosan, hogy minden szagot fel tudtam idézni, a csípősen hideg levegőt, a fém érintését, a kezem remegését...

A rozsdás kés markolatig eltűnt a nagyobb fiú hasában, de én csak annyit éreztem, hogy valami, ami nem hideg és sűrűn cuppogó, mint a sár, végigfolyik a kezemen. A fiú megállt az ütés mozdulatában, ahogy megérezte a hasüregét felszántó pengét. Lefordult rólam, egy rövid ideig még értelem és döbbenet csillogott a szemében, azt semmi. Üres lett. Üveges. Hideg és halott.
A légzésem önkéntelenül is felszínessé vált, kapkodó lett, pánik kezdett rajtam eluralkodni, megpróbáltam letörölni a kezemről a vért, ösztönösen a ruhámba kentem, amitől még mocskosabb lettem. De nem a külsőség zavart, rég nem jutottam mosakodási lehetőséghez.
Riadtan szaggattam le csont és bőr testemről a durva vásznat, mintha ezzel a bűnömet is levethetném, majd távolabb kúsztam a tetemtől. A latyakos hóban próbáltam megtisztítani a karjaim, mit sem törődve vele, hogy a hideg minden percben tüdőgyulladással fenyegetett.
Hiába dörzsöltem, hiába kapartam, nem jött le. Rémülten néztem körbe, pillantásom találkozott a halott semmibe meredő tekintetével, amit vádlónak láttam. Minden zörej mögött katonákat sejtettem, akik értem jönnek, hogy elvigyenek, hogy a fejemre olvassák a gyilkosságot.
Futottam, rohantam, el messzire attól a nyomorteleptől, de hiába a számtalan megtett méter. A következő napokban nem tudtam aludni, ha sikerült is, pár perc múlva felébredtem, s egyből a kezemet dörzsöltem, akik láttak, a fázósságomnak tudták be, ennek azonban ellent mondott, hogy ahol csak érintetlen havat láttam, könyékig belemerítettem mindkét karom...

Hirtelen elengedtem Ash-t, az emléket pedig úgy vágtam el, mint egy durva rendező. Összeszorítottam az állkapcsom és lehunytam a szemem, a karom libabőrös volt, a szőrszálak haptákba vágták magukat. Az akkori undor és hányinger keveredett a mostani vérszomjjal és éhséggel, míg emberként, gyerekként traumaként éltem meg, most terített asztal lett volna az a feltépett has.
A gyomrom kis híján felfordult, a szemem viszont biztosan sárga volt, a farkasom mocorgott, az emlék felcsigázta.
Apró rést nyitottam ajkaim közt, s azon át vettem egy mély lélegzetet, hogy újra téglánként építsem fel a falat a múltam és a jelenem között.
Mikor odabent minden lecsendesült, csak akkor nyitottam ki újra a szeme, engedtem magamhoz az étterem zaját, az energiáim azonban hűvösebbek voltak, mint rendesen.
~ Megígértem, hogy segítek és nem vonom vissza. A döntés pedig a tiéd lesz.
Nem papoltam többet erről, holott még ezeregy dolog kavargott a fejemben, a lelkemben, abban a satnya kis fiúban, de nem akartam tovább boncolni. Se ezt a céltalanna és hasztalanná vált vitát folytatni. Megértettem, hogy miért akarja holtan látni Reedet, hogyne értettem volna! Csakhogy nekem nem a szülei számítottak, hanem ő, az élő, eleven, ám ezt nem vághattam hozzá, valószínűleg enélkül is tudta, hogy miért nyúzom ezzel.
Elment az étvágyam, a farkasom pedig nem kaphatott a körülöttünk falatozó emberekből, így sértettem visszavonulót fújt. Helyes! Hátradőltem a székben, s hallgattam Ash-t, a téma viszont már egyáltalán nem tudott lekötni, a színlelt érdeklődést pedig nem tartottam volna fairnek pont vele szemben. Képes voltam rá, csak azért akadt, akit megtiszteltem az őszinteséggel.
- Sok bazár és bolt van errefelé, biztos találsz valami hozzá passzolót.
Még csak el se húztam a szám az erényöv említésére. Vannak dolgok, amik határozatlan időre felfüggesztik az ember mosoly-képességét, ez van. Jópofizni meg nem fogok.
- Hogyne állna fenn - bólintottam faarccal. - Másik alakban is képesek vagyunk rá és meg is tesszük, ha olyanunk van, semmivel se idegenebb, mint emberként.
Ittam egy kevés vizet, az még jó volt és hálás voltam, hogy a víznek nem volt mellékíze.
- Ha befejezted az evést, akkor felőlem mehetünk, unom azt a pincércsajt - böktem fejemmel a levakarhatatlannak tűnő nő felé mindennemű érdeklődést mellőzve. Hűvös voltam és kimért, ezért azonban most nem lehetett a farkasomat okolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashley McLoyd
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 646
◯ IC REAG : 720
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Quebec (Kanada) // Pént. Júl. 05, 2013 5:16 pm

*Figyeltem minden egyes szavára. Na nem mintha máskor nem tettem volna, de most kimondottan. Semmit nem tudtam az ilyen izékről... de hát egyszer ennek is eljön az ideje, vagyis most. Mert találtam valami olyat, ami igazából eleve halálra van ítélve. De aki nem mer, az nem nyer.*
- Még a korombeli farkasokkal sem értek szót, nem még idősebbekkel. Szóval marad az írást, azt legalább annyiszor írom újra ahányszor akarom és még csak bolondnak sem néznek, mert nem látják.* Hát igen, nem vagyok benne biztos de valószínűleg makognék. De ha a papirost visszadobják, akkor szóban kell újra próbálkoznom. De ez nem baj... ennél bugyutábbnak már úgy sem nézhetnek. Szóval sok veszteni valóm nincs.*
- A kudarcnak nem... de nem ők vétettek hanem azok, akik beharapták Őket. Fordítva kellett volna... * Osztottam meg a véleményem, amiről én magam is tudtam, hogy baromság. Mármint nem maga a hozzá állásom. Hanem tisztában voltam azzal, hogy senki nem fog megölni egy erős, hasznos falkatagot azért mert "nemzet" egy gyenge kölyköt. Megölik a kölyköt, mert az kisebb veszteség. De az, hogy ezt tudtam még nem jelenti azt, hogy helyesnek is tartottam. DE nem mentem bele ennyire részletesen. Csak nem néz a saját Apám teljesen hülyének. Aztán ki tudja... Elvégre sosem azzal foglalkozom amit kéne, a véleményem meg csak neki mondom el tekintve, hogy másokkal nem is igazán beszélek. De hát van ez így...
Ahogy az is úgy, hogy nem hatnak meg a kis kutya szemek és igazából az álldurcik sem. Az őszinteség sokkal jobban "vonz" és hatásosabb is. No de mindegy, hisz a kép meg van s még egy, de Reed viszont mindig itt rontja a levegőt. Kár, hogy nem személyesen és csak elméleti szinten van jelen. De még így is képes tönkre tenni mindent, amin persze én sem változtatok. Az még odébb van. NAh de mikor az órarendemhez jutott azt hittem, hogy rosszul hallok. Én nem tudom mi lett vele... lehet, hogy az öregséggel jár és kezd szenilis lenni? De vazeg... farkasok közt még nem is öreg. *
- Emlékeztetnélek, hogy tény és való, hogy én állítottam össze az órarendem. DE TE!!! TE voltál az Darren aki rábólintott. Akkor is mondtam, hogy ez túl simán ment... én számítottam rá, hogy belefogsz kötni itt-ott de nem. Még abban is segítettél, hogy kiket keressek fel. Most meg... most, hogy némelyik beadta a derekát azt mondod, hogy ez baromság??? Döntsd már el, hogy mit akarsz... Értem, hogy féltesz de már hónapok óta ez az edzés tervem és az engedékenységed miatt én magam is betartottam azt, ami ott van. Betartottam a szüneteim, pedig sosem volt szokásom. Nem értelek... rábólintasz és aztán meggondolod magad. De azt meg végképp nem értem, hogy mért pont most jött elő. Ja bocs... elis felejtettem, hogy beszéltél Alexszel... ennyire tökéletes... mi a frászért nem fogadod a helyembe? Bizonyára negyed annyi bajod nem lenne vele mint velem. * Undorodtam a saját szavaimtól és ettől az egésztől. Szerettem Darrent, még akkor is mikor épp nem látszott vagy csesztem kimutatni. De... azt sosem, ha játszadoztak velem. Megértettem, hogy félt, hogy szeretne segíteni, hogy... egyszerűen Ő is fél attól, hogy mi lesz. De ez... ez azért már sok. Mért három hónap után jut eszébe az a francos órarend amire rábólintott? Innark és Ikumma... tudhatta akkor is, hogy nem lesz jó vége. De ezek nem a saját szavai... ha azok volnának, ez már kiderült volna korábban is. Nesze neked Ash... mert neked a legjobb kell. Hát most szívd a fogad. De hangom nem volt ingerült... mindössze értetlen. Semmi vád nem volt benne, és még csak cinikusság sem hiába az éles szavak. De a nyelvem eddig sem fogtam vele szembe vissza és azt hiszem egy esetben tenném meg, mégpedig ha mint Ikkuma ülne velem szemben. Bááár... ez is kérdéses.
Nem meglepő, hogy a morranásra a farkasom behúzta a fülét, farkát. Igazából bárkivel szemben ezt teszi mostanság. Ez aggodalomra adott okot, de nem jutottam el oda, hogy ezen változtassak. Ráérek vele, ha haza mentünk eddig meg hol ebből, hol abból lábadoztam. Viszont a váratlan és hirtelen emlék áradat szinte megrémisztett egy pillanatra ahogy az elmémbe hatolt. Baj nem lehetett, hisz bizonyára Darren oda figyelt a farkasomra, hogy ijedtségében ne ugorhasson a felszínre... mielőtt ellepett volna, hallottam ahogy valami csörren a földön de ez volt az utolsó dolog ami a jelenbe kötött...

Éreztem ahogy a szívem hevesen dobog, ahogy szorongatom azt a láncot és tudom, hogy mindennél többet jelent nekem. Ha kell az életem árán is megvédeném.... mert csak ez van számomra. Semmi más. Menekülök... ez számomra furcsa, de mégsem érzem annak. Az agyam meg jelenleg nem a sajátom. De utolér... hallom ütemes léteit, ahogy a sárban megbúvó kavicsok a hasam horzsolják, de én csak szorítom a láncot. Az ütések fájnak, de nem eresztem. Kapálozok de hiába. Szalad... hallom, utolsó tekintetemmel megnézem a kezemben maradt részt aztán a sötétség lesz bennem urrá és vonszol le a mélybe.
De mire magamhoz térek semmi sem marad... az érzések... felkavaróak és mélyek, de dühnek nyomát sem érzem.

A következő képre valómban felsikkantok, ahogy érzem, hogy mi történik. A korábbi düh ott lapul, ahogy a vér melege a kezemen. Csak folyik... mint egy megállíthatatlan patak, mintha belőlem folyna. De nem fáj... nem a saját vérem az, mely szinte rám tapad. A tekintete... egy örök életre kísér, ahogy a tettem is. Zihálok, mint akit űznek s valójában űz is... a lelkiismeretem űz messze, messze viszi a lépteim. Mindennap szabadulnék Tőle, de semmi nem segít... ott maradt a kezemen, ott volt minden pillanatban, minden egyes tettemben. Gyűlöltem magam és féltem... és...


Visszatérve a jelenbe a hányinger kerülgetet. Vonzott az amit láttam, éhséggel töltött el... vággyal a vadászatra. Tekintetem körbe kaptam, de csak kétségbeesetten markoltam az asztalt, hogy a seggemen maradjak. Elviselhetetlen volt... nem az amit láttam, nem az, amit tett Darren ha valakinek a mamám láncára fájna a foga, én magam sem tennék másképp. Sőt... pont ezt szándékoztam tenni, csak épp nem egy láncról volt szó. Igyekeztem nyugtatni magam... a farkasom kordában tartotta Darren korábbi morgása, mostani hűvössége. Magam, az emberi felem kellett uralnom.  Ebben azért még jó vagyok, még akkor is ha az ujjaim már fehérek. Légzésem szinte már aggasztóan egyenletes, energiáim jegesek akár csak akkor az orvosiban mikor Darren ellökött magától még ha nem is szó szerint. Viszont az étterem zaja megszűnt... nem volt más, csak az idióta asztal ami a jelenbe tartott. Fejemben Darren hangja csendült, mely áthatolta azt a fehér zajt. Nem szóltam semmit... vártam.... vártam, hogy egyáltalán megtudjak szólalni. Nem, nem az emlék volt az oka... de hogy mi...
~ Segítesz... Alexnek. Mert ez nem más Darren. Jön valaki és minden úgy van ahogy Ő mondja. Nem kértelek rá... magad tettél ígéretet. S mit csinálsz most? Bizonygatod, hogy betartod de kurvára nem értesz vele egyett és egész végig azt hajtogatod, hogy nem kéne. Ezt otthon is megmondhattad volna nem kellett volna idáig eljönni... Nem kellett volna tépni a szád ahhoz, hogy közöld maradok a seggemen. Rád bíztam, én csak egyszerűen hajtottam, hogy minden jó legyen és ne legyen gubanc. De persze... mindezt hiába. Most... most elöször érzem úgy, hogy...~
Hogy mi Ash? Szereted Darrent...
~ Nem számít... megértem. Nem sokára kihívod Millit s bizonyára nem tenne jót, ha ez kiderülne. Ahogy eddig is Ikkuma voltál, természetes, hogy... ~
Mi? Az, hogy egy életen át ezzel kell élnem? Hát ha ezt akarja... legyen. Lehunytam a szemem és felpattantam nem érdekelt ez az egész. Egyenesen a mosdóba mentem, viszonylag higgadt léptekkel. Ami nem tartott sokáig. Kezem megtámasztottam a mosdó szélén s csak néztem a tükröt. Csalódottság, félelem és fájdalom... nem rég még nevettem, most meg... már emberi felem is gyűlölöm. Egy nő hangja szólt, hogy jól vagyok-e... némán bólintottam. Hazudtam. De hát az őszinteség nem vezet sehova. Amint becsukódott mögötte az ajtó valami elpattant bennem. Nem a farkasom, azt ebből a távból is kordában tartotta Darren. Kezem még mielőtt meggondolhattam volna kezdett el zúzni.  A tükör darabkái hangos csörrenéssel, terültek el minden felé. S csak folytattam... nem érdekelt a fájdalom, a vörösség csak az éhségem ébresztette, míg össze nem rogytam a darabkák között. Egy apró darabbal szemeztem s néztem az arcom egy részét. Valami meghalt... s nem Reed. Ahogy az ajtó nyílt csak egy határozott mozdulattal löktem vissza. Akár ki az, kívűl tágasabb. S nem is fog? Hát nem... Persze felmerül a kérdés, hogy miért... hisz most, most jobban gyűlöltem mint valaha, azonban magam is. Nem jó amit teszek? Hát akkor nem fogom... ez az egyetlen oka, amiért nem megyek tovább. Darren. Annyira... egyszerűen annyira féltem, hogy elveszítem, hogy maradandót hagyok benne, hogy nem kell. Nem tudom miért, de a kézfejemre haraptam... sírni akartam... de nem bírtam. Nem gördültek le könnyeim, azok amik annyira fojtogattak, hogy szinte már szólni sem tudtam. Keserűség, gyűlölet, fájdalom, szeretet, megfelelni vágyás... ez mind ott volt bennem. De a jegesség... a jegesség volt az, ami körbe vett, amit Darren is érezhetett. Egy jéghegy, mely kívül tartotta... mely elzárta azokat a pislákoló érzéseket. Nem voltak mindent elsöprőek mint eddig, nem tomboltak ahogy szoktak... egyszerűen, mint egy kialvóban lévő tábortűz lángjai pislogtak bennem. Gyéren adták a meleget, nem olvasztottak fel. De nem maradhatok itt örökre... különben is... előbb vagy utóbb, de rám törik ezt a rohadt ajtót. Szóval csak egyszerűen levettem a pulcsim és a kezemre tekertem, magam mögött hagyva a romokat és egyben a céljaim. Biztos voltam benne, hogy elővesznek az miatt amit csináltam bent de minden szó ellenére csak mentem mint egy hülye az asztalhoz. Ha valaki megpróbálta elkapni a karom, hát istenem a levegőt aztán markolhatja. Farkas vagyok, a reflexeim nem hagynak cserben pláne nem akkro mikor ennyire a felszínen van. De szerintem még mindig jobb, mintha most valaki megpróbálja az utam állni. Ha DArren ott volt valahol a közelben, akkor csak rá pillantottam üres tekintettel.*
~ Elintézed? Aztán lecseszhetsz... velem úgy sem beszélnének. Aztán mehetünk a reptérre vissza... és Kubába vagy haza. Ahova szeretnél. Ha kérdi mi történt, megcsúsztam vagy nem tudom. Vezető vagy... csak ki tudsz találni valami hazugságot. ~
Kemény szavak... de az sem érdekelt, ha ezért nem intézi el és a sitten töltök pár éjszakát míg Stevet értesítik és kifizeti. Hisz, hivatalosan Ő a gyámom és tudtam, hogy hiába van nálam a kártyám, velem nem beszélnek mert kiskorú vagyok. Ha Darren bólintott, akkor megfogtam a táskám és az épület előtt a ház oldalához leülve vártam meg, nem akartam messzire menni. Féltem, hogy ha nem érzem már Darrent akkor a kis vacaknak kedve támad kiélnie azt, ami bennem volt. Nem vettem le a "kötést" éreztem, hogy gyógyulni kezd a kezem, furcsa volna... ami meg bele nő szilánk, nos majd kiszedjük... senki nem halt még bele és nem ez volna az első. Hangom nyugodt volt ahogy beszéltem Darrenhez, s annyi érzelem volt benne, mint bennem. Semmi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darren Northlake
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 305
◯ HSZ : 1890
◯ IC REAG : 1924
◯ Lakhely : erdő széli birtok
◯ Feltűnést kelthet : tetovált bal kar, ezüst fülbevalók, gyűrűk, szemöldök piercing, karkötő, nyaklánc



Re: Quebec (Kanada) // Pént. Júl. 05, 2013 8:00 pm

Mint amikor kirántják a talpad alól a talajt és nem tudod, hol a fent, hol a lent, honnan kerültél a padlóra, vagy egyáltalán mikor estél, mert a rántást csak késve érezted.
A szavai kemények voltak, nem kímélt, s míg az elején mintha némi haragot éreztem volna, később már kudarcot, keserűséget és bánatot. Megbuktam Innarkként, mert nem tudtam elmagyarázni, amit akartam, megértetni magam egy kölyökkel; csődöt mondtam Teremtőként, hiszen... csak Ash-re kellett nézni és hallgatni őt.
Lett volna mentségem, az szinte mindig van, de nem hozakodtam elő vele, ő a lányom, nekem pedig jobban kellett volna rá figyelnem, átgondolnom a dolgokat.
- Ash, akkor még sehol sem volt a tesztelés - mondtam csendesen, mintegy felhívva rá a figyelmet, hogy ami jó volt hónapokkal ezelőtt, az nem feltétlen tesz jót a mostani állapotában. - Akkor nem is volt vele semmi gond.
Nem magyaráztam tovább, kezdtem hasztalannak érezni, s minden szó mintha ellenem fordult volna. Valahol bosszantott, de javarészt inkább elkeserített.
Segítek Alexnek? Tényleg így jön le? Tényleg úgy látja, hogy én a Tarknak és nem neki akarok elsősorban segíteni? És én tényleg ennyire befolyásolható vagyok? A gyomrom kezdett öklömnyivé zsugorodni. Egy másik lehetőséget akartam csak mutatni, ami nem jár vérrel és segíthet, azt akartam, hogy megértse, ölni pokoli nehéz, és után a gyilkosság tudatával együtt élni, főleg ilyen fiatalon, ezért hoztam el most, hogy ezeket megtanulja. Hogy nem kell rohanni... De valamit kurva szarul csináltam, ha ez lett az eredménye.
"Most... most először érzem úgy, hogy..."
Megdermedtem, feszülten vártam, de nem folytatta, bár azt hiszem, enélkül is tudtam. Mikor felhozta a kihívást és a rangomat megütközve néztem rá, hitetlenkedve, s most először éreztem azt, hogy egy több méter vastag üvegfal tornyosul köztünk, amit mintha szánt szándékkal erősítene minden mondatával.
Ismert, tudta hova szúrjon, hogy fájjon, szúrt is, és igen, fájt és nem akartam elhinni, hogy tényleg megteszi ezt velem. Hol csesztem el ennyire?
Örültem, mikor felállt és a mosdóba ment. Legszívesebben felborítottam volna az asztalt, de az túl teátrális lett volna, így megelégedtem azzal, hogy a rákönyököltem és a kezembe temettem az arcom. Ennyit arról, hogy a Jamesszel való békülés helyretett, ha ilyen összeszedetlen vagyok, akkor semmi sincs a helyén...
Összerezzentem a mosdó felől érkező csörömpölésre, hallottam, ahogy valaki sietősen megindult arra, de nem néztem fel, nem mentem oda, csak akkor váltottam testhelyzetet, mikor megéreztem, hogy Ashley kijött. Felálltam és betoltam a székem, aligha lesz bármelyikünknek is kedve enni, ráadásul már jött is a főpincér nem épp baráti gesztusokat téve, először franciául dühöngve, majd angolra váltott és indulatosan magyarázta, mit maradt Ash után.
Merőn néztem a lányra, mintha azt fontolgatnám, amit a pincér panaszolt, holott valójában a gondolati üzenete miatt néztem őt olyan hosszan. Olyan volt, mintha jéghideg vizet csorgattak volna a mellkasom közepére, ami egyfajta rémült-zsibbadt állapotba kergetett... és választás elé állított, csak úgy, mint Ash a Kuba-Fairbanks kérdéssel.
Ha most hazamegyünk, az otthoni dolgok csőstül szakadnak megint a nyakunkba és biztos nem lesz helyretéve semmi. Kubában még erre lehet esélyünk, de akarom én ezt egyáltalán? Több időt adni neki, vele kettesben, hogy még pár tőrt belém döfjön és megforgassa? A jeges, üres zsibbadás fáradsággal és a semmivel válaszolt.
- Várj meg kint - kértem színtelen hangon, semmit mondó arckifejezéssel és visszafordultam a pincérhez.
Tudtam, hogy nem fog megszökni, egyrészt a sok ember és a városi nyüzsgés miatt, másrészt mert az én farkasom csitította az övét. Micsoda boldogság tudni, hogy ha hasznod van, veled maradnak!
Lecsillapítottam a fickót a hitelkártyámmal, akit marhára nem érdekelt, hogy miért történt a rongálás, csak az, hogy ki fogja megtéríteni a károkat. Én palimadár jelentkezek. Miután a kellő összeget lenyúlták tőlem, kimentem Ashleyhez egy "gyere, menjünk"-kel, és léptem is tovább a reptér irányába.
Milyen meglepő, nem voltam beszélgetős kedvemben, energiáim semmilyenek voltak, ahogy a hangulatom is. Nem nehezteltem vagy haragudtam Ash-re, annál azt hiszem sokkal rosszabb volt a helyzet: jelenleg semmit sem éreztem.

A reptéren a jegypénztárnál előkotortam megint a kártyám, s ledobtam a sporttáskám a lábam mellé. A pénztáros rutinos udvariassággal kérdezte, hova kérem a jegyeket...
"...és Kubába vagy haza. Ahova szeretnél."
Ha neki ennyire mindegy, én miért strapáljam magam?
P*csába!
Mikor a jövő-menő embereket nézegette rápillantottam, az állkapcsom megfeszült, majd visszafordultam az ötven körüli nőhöz és odaadtam a kártyám.
- Kubába, Havannára.
Amint kézhez kaptam jegyet, kártyát, Ashleyét máris átnyújtottam. Volt még bő egy óránk a gép indulásáig, szóval kinéztem egy nyugisabb zugot és arra vettem az irányt. Nekem jó lett volna a nyüzsgő is, de már szinte automatikusan az ilyen helyeket kerestem, ha Ash is velem volt.
Leültem, írtam egy SMS-t, aztán bő egy órányi semmittevésre berendezkedve nézegettem érdektelenül az embereket. Csak akkor keltem fel, mikor bemondták a járat indulásár és a kapukhoz hívtak minket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6690
◯ IC REAG : 8489
Re: Quebec (Kanada) // Pént. Júl. 05, 2013 8:36 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Quebec (Kanada) //

Vissza az elejére Go down
 

Quebec (Kanada)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Túl a határokon :: Amerika-