HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Today at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Today at 8:59 am
írta  Jackson Carter Yesterday at 3:06 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .


























 

 Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Amanda háza // Pént. Aug. 02, 2013 11:57 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Nov. 04, 2013 10:11 pm

Előzmények...
Sarah & Mandy

- Mert bíztam benne, hogy hátha tévedek – válaszoltam Sarah kérdésére, bár láttam rajta, hogy nem is igazán volt rá kíváncsi, inkább csak piszkálódott. Ezen aztán én is elmosolyodtam, ahelyett, hogy megsértődtem volna. Nem vagyok ám könnyedén sértődő fajta, de azért vannak dolgok, amiket rosszul viselek. Ilyen, ha lenéznek engem. Attól voltam a legrosszabbul igazából, de erről most nem volt szó, úgyhogy száműztem is a gondolataim közül ezt az apróságot. – Egyébként nem tudhatom, Sarah. Még nem ismerlek igazán, de remélem, hogy nem – feleltem őszintén, egy kicsit komolyabban. Attól függetlenül, hogy jópofa meg laza vagyok, azért nem felejtettem el, hogy elsősorban őrzőként járom ezt a világot és vigyáznom kell másokra. Sohasem lankadhat az a bizonyos figyelem.
Miután megkaptuk mind a ketten a kis zacskónkat, és a Sarahéba került kóla és sült krumpli is a kívánságának megfelelően, újra sebességbe tettem az autót és már ki is hajthattunk a McDonald’stól. Szerencsére annyira nem laktam ám messze, főleg nem kocsival. Ez volt a legkényelmesebb módja annak, hogy a lehető leghamarabb eljussunk hozzám, és amúgy is túl hűvös volt ahhoz, hogy csak úgy kint sétálgassunk, bár mindenképpen segített volna a mellettem trónoló hölgyemény józanodását tekintve.
- Azért megnézem majd. Nemsokára oda is érünk hozzám – tájékoztattam közben, hogy számítson rá, hamarosan megérkezünk. – Addig bírd még ki, és akkor ehetünk együtt. Vezetés közben nem kockáztatnám meg, a végén még tényleg elütnénk valakit… vagy valamit. Mondjuk egy fát… - merengtem tovább, ajkaim szeglete kicsit megrándult, ami azt jelezte, hogy kis híján elmosolyodtam. Próbáltam ám komoly maradni, de nem nagyon ment úgy, ahogyan szerettem volna. Sebaj. Közben sikerült is ráfordulnom az utcára, amiben lakom. Úgy láttam, hogy a szomszédom is otthon tartózkodott, aki történetesen tűzoltó. Sosem lehet tudni, hogy mikor fog még jól jönni a mai este után. A végén kiszedhet minket a fából.
- Megjöttünk! – jelentettem be nagy ünnepélyesen, ahogy ráhajtottam a garázs előtti betonra, és leállítottam a motort. – Hozd a zacskókat, én addig előszedem a táskáinkat, meg a kabátomat. Ha szerencsénk van, még a kulcsomat is megtalálom – vigyorogtam Sarahra a kocsi felett, aztán lehajoltam, hogy kivegyem az előbb előre elsorolt dolgokat. Az ő táskája kicsit súlyosabb volt – bizonyára az üvegeknek köszönhetően -, de azért az enyém sem volt elhanyagolható. Hiába, női táska. Olyan női táska, amiben elég nehéz volt megtalálnom a bejutásunkhoz segítségül szolgáló kulcscsomót.
- A macskáimat nem megenni, a kutyámmal meg ne kezdj ki, oké? – nevettem rá a vállam felett, miközben igyekeztem kinyitni a bejárati ajtót. Odabentről máris hallottam a neszezést, ami egyre izgatottabbá vált akkor, amikor a zár kattant egyet, ezzel jelezve, hogy most már bemehetünk. Jól is esett a meleg, ami arcon vágott az előtérben. – Érezd otthon magad, pakolj csak le nyugodtan a nappaliban! – irányítottam a helyiség felé, bár nem volt valami nehéz észrevenni, hogy hol van, ugyanis boltív vezetett oda.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Csüt. Nov. 07, 2013 10:19 pm

- Oké, legyen úgy, ahogyan szeretnéd.
Vonom meg a vállamat, ha nagyon akarja, felőlem egészen nyugodtan megnézheti a fejem, belehalni úgysem fogok, habár semmi bajom nincs. Szerencsére elég kemény a kobakom, a földdel való koccanás meg sem fog ártani.
- Nyugi, a fák nem ugrálnak az autók elé.
Vigyorodom el szélesen, mert ahogyan ürül a szervezetemből az alkohol, úgy válik egyre világosabbá, hogy mégis mit csináltam. Habár még jócskán azon a szinten vagyok, hogy jót mosolyogok saját magamon, majd ráérek holnap a fejem a falba verni, hogy mekkora idiótát csináltam magamból. De tény, ami tény, valóban kiugrottam a kocsi elé és akármennyire szépen lepergett előttem a jelenet, ahogyan a filmekben szerzik meg ilyen módon a kocsit, nekem valahogyan nem sikerült. Az ötlet maga jó volt, a kivitelezésen még csiszolgatni kell.
Nem is igazán figyelem, merre járunk, úgysem számít és amúgy sem hiszem, hogy elrabol és elad valakinek. Valahogy nem úgy ismertem meg, hogy kelepcébe szeretne csalni, az már más kérdés, hogy nem is hiszem, hogy sikerülne neki. Na mindegy, a lényeg, hogy jópofa, vicces csajszinak tűnik, nem félek. Nincs is mitől, atyaég!
Közben pedig meg is érkezünk, úgyhogy nem kattogtatom tovább az agyam idióta gondolatokon, inkább kipattanok a kocsiból, kezemben a zacskókkal. Mmm, az illat, már a kocsiban is eszméletlenül birizgálta az orromat.
- Ha nem találod, szóljál nyugodtan. Egy ajtó nekem sosem lehet akadály.
Vigyorgok rá szélesen, tovább viccelődve, nehogy véletlenül essen a hangulat színvonala. Csak kérnie kell, simán betöröm neki az ajtót, ha gondolja, ezen ne múljék a dolog, de akár ablak is szóba jöhet, ha az jobban megfelel. Amint Mandy felveszi a táskámat, érezheti, hogy súlyos és hallhatja is, ahogyan a két üveg egymásnak koccan. Ez persze még semmire sem indokot, de nem lehet túl nehéz kikövetkeztetni, hogy mi lapul a zsákomban.
A felszólítással egybekötött kérdést hallva felnevetek. Na azért kössz, ne már, hogy azt gondolja, megeszem a macskáját és kikezdek a kutyával.. Szégyen..
- Mandy.. a cicád a fél fogamra sem lenne elég. A kutyádról pedig ne is beszéljünk.. az én igényeimet nem olyan könnyű kielégíteni.
Ha már viccelődés, akkor adjuk meg a módját, továbbra is fülig ér a szám, ahogyan már az ajtó felé baktatok. Magamat járattam le az előbb? Meglehet, de nem érdekel, nem hinném, hogy Mandy szétkürtölné a szavaim, amit amúgy is csak poénnak szántam, elvégre ha lúd, akkor legyen kövér, úgy az igazi a dolog.
- Irány a nappali!
Azért az előszobában még lerúgom a bakancsaimat, a házban jobban szeretek mezítláb, vagy zokniban mászkálni, így ez alól a mostani alkalom sem kivétel. Cipő nélkül úgyis kényelmesebb. A nappaliba érve lerakom valami asztalra a zacsikat és egyből ledobom a kabátomat a kanapéra, idebent nagyon jó az idő, nem kell plusz réteg, amúgy sem vagyok túl fázós.
- Gyere már, mert éhen halok!
Ha már ő fizette a kaját, akkor megvárom, úgyis úgy a romantikus, ha együtt kajálunk. Milyen meghitt, de tényleg, kettesben, mekis kajával. Ó, irigyelhetnek minket.
- Már csak a gyertya és a rózsaszirmok hiányoznak és igazi gyertyafényes vacsora lenne.
Ha a mackókám megérkezett, akkor bontom is a zacskómat, hogy nekiláthassak a sajtburgereimnek. Egek, mennyire hiányzott már valami ilyen kaja, egyszerűen imádom, akármennyire is mű. Most csak az íze a lényeg, ami viszont príma.
- Csini kis lakásod van.
Jegyzem meg teli szájjal, azt hiszem most nem kell figyelnünk az illemre, magunk között vagyunk, úgyhogy ennyit bőven megengedhetek magamnak. Ha pedig nem.. hát így jártam, már úgyis kellőképpen lejárattam magam, ez a kicsi már meg sem fog ártani. Amúgy is, ha a tervem bejön, akkor lesz itt még bőven más is…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Pént. Nov. 08, 2013 1:00 pm

Rá kellett jönnöm, hogy egészen jól éreztem magam Sarahval, és most már kezdtem örülni annak, hogy elém lépett. Még ha lehetett volna rossz vége, akkor is. Mert a lényeg az, hogy nem történt semmi végzetes. Nem is tudom, hogy a lelkiismeretem ezzel mennyire lett volna képes megbirkózni. Valószínűleg nehezemre esett volna, mert egy veszélyes farkas megölése valahogy sokkal könnyebbnek tűnt, mint egy olyané, aki nem tett semmi rosszat. Vagy legalábbis én egyelőre nem tudtam róla, de még bármi kiderülhetett, vagy nem? Hiszen nem is ismertem még őt, és ezt semmiképpen sem szabadott elfelejtenem!
- Sosem tudhatod, hogy mennyire van öngyilkos hajlama egy fának! – figyelmeztettem nagy komolyan, de aztán ajkaimon végigfutott a már jól ismert mosolyom, én pedig közben leállítottam a kocsit a ház előtt. Azért hallottam a pakolászás közben is, hogy mit mondott az én kis áldozatom, de csak vetettem rá egy figyelmeztető pillantást. – Nem hinném, hogy szükséges lenne betörnöd az ajtómat, de hálásan köszönöm a felajánlást! – még szerencse, hogy végül mégiscsak sikerült meglelnem azokat a kulcsokat, így legalább már esélytelenné vált az a megoldás, hogy Sarah nekiveselkedjen az ajtómnak. Valószínűleg nem kellett volna túl sok energiáját elfecsérelnie erre, de igencsak a szívemre vettem volna, ha ajtó nélkül kell ebben a hidegben lennem odabent. Egy fólia azért mégsem ugyanaz, mint a tömör fa.
- Szerintem Boet ezzel most vérig sértetted, igaz, kiskomám? – magyaráztam Sarahnak miután sikerült bejutnunk a házba, közben pedig megvakargattam a kutya füle tövét. Mivel elég nagytestű a szentem, ezért nem nagyon sikerült tőle bejutnom a ház belső részeibe, legalábbis addig, amíg nem szenteltem neki egy kis figyelmet. A befogadott kutyák bizony nagyon hálás jószágok tudnak ám lenni, csak időnként még túlzásba is viszi az én hatalmas szőrpamacsom. Azért kisvártatva mégiscsak sikerült bemennem a még mindig kissé ittasnak tűnő nő után, két kezemben a táskákkal egyensúlyozva. Jobban mondva, a sajátomat már az előtérben ledobtam a szekrény tetejére, úgyhogy csak az övét vittem befelé serényen.
- Nyugi, itt vagyok! – dünnyögtem, miközben beértem a helyiségbe, ahol az egyik fotelben Molly terpeszkedett, a kanapén pedig Sarah foglalt helyet. – Tudom, hogy csak üvegek, de ezekkel ölni lehetne – ettől függetlenül finoman tettem le, pedig kedvem lett volna egyszerűen csak ledobni a földre és hagyni ott, amíg nem lesz rá szükség. Nem is akartam igazából, hogy szükség legyen rá, bár ez csak most futott át az agyamon.
- Köszi! Egyébként rózsával nem tudok szolgálni, viszont a kandallóba rakok még be néhány fát, és akkor van egy jó nagy gyertyánk! – vigyorogtam rá, és ezzel egy időben már oda is mentem a pislákoló tűzhöz, hogy dobjak még rá némi utánpótlást. Aztán visszafordultam a helyiség belseje felé, és odasétáltam az asztalhoz, ahol a zacskóink feküdtek. – Előbb eszünk, utána megnézlek. Túl éhes vagyok most hozzá! – jelentettem be, közben ledobtam magam a kanapéra és felhúztam a lábaimat, ahogyan máskor is szoktam. Belelestem az egyik, majd a másik zacskóba is és a sajátomat szépen magam elé vettem. – Nos, akkor jó étvágyat. Remélem, hogy jól laksz ennyivel, mert nem tudom, hogy mi van itthon! – ingattam a fejemet, közben nyitottam is ki a kis dobozt, amely a szendvicsemet rejtette. A kutya közben felélénkülten figyelt bennünket, de már megtanultam, hogyha nem szentelek neki különösebb figyelmet, akkor nem jön kunyerálni, csak áhítozik utána.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Hétf. Nov. 11, 2013 4:38 pm

- Azt hiszem, nem is szeretném megtudni.
Még ijedt arcot is mellékelek a megszólalásom mellé, már csak az kellene, hogy a fák itt ugrabugrálni kezdjenek, mi pedig felkenődjünk az egyikre. Az korántsem lenne túl kellemes érzés. A végén persze én sem bírom sokáig és elvigyorodom. Egek, ma mennyit vigyorgok! Egészen meglepő, régen volt már ilyesmi.
- Ugyan, szívesen máskor is, tudod, hogy rám bármikor és bármiben számíthatsz.
Ha rám néz, még egy kacsintást is kap a szavaim mellé. Hogy a szavaim mennyire gondolom komolyan? Hát, őszintén szólva azt még én magam sem igazán tudom. Viccelődős helyzetben ellőni egy ilyet.. értelmezze, ahogyan szeretné, úgyis haladunk tovább és hamarosan már a házban tudhatjuk magunkat.
- Nem állt szándékomban, de jobb, ha ő is tudja, hogy leginkább csak az emberekre gerjedek.
Vonom meg a vállam egy sajnálkozó, együtt érző kis mosoly kíséretében. Szomorú, vagy sem, én ma nem leszek a kutyáé, még az eb fejét is megpaskolom, már ha engedi és nem szeretné leharapni a kezemet. Azt nem venném valami jó néven.
Nem is kell sok idő, hogy máris a kanapén ücsörögök és Mandy is hamarosan berobog a helyiségbe. A táskára tett megjegyzését hallva szélesen elvigyorodom, amolyan kis pajkosan, mint aki tud valami olyasmit, amit a másik nem.
- Hajajj, de még mennyire, hogy lehetne..
Egyrészt ha fejbe vágnék vele valakit, nem biztos, hogy annyira örülne neki másrészt pedig ha valaki azt ott benne mindet megissza.. eléggé kiszolgáltatottá válik, azt meg kell hagyni.
- Hát ez tiszta romantikus!
Jegyzem meg, amikor rak még némi fát a kandallóba és kész is lesz a „gyertyánk”. Pazar. Neki is látok az evésnek, bakker, rettentő éhes voltam már, erre most ébredek rá igazán, amikor is beleharapok az első, még meleg sajtburgerembe.
- Oké, mondok, nekem tök mindegy.
Ismét vállat vonok, ő erőlteti annyira a vizsgálatot, szóval nekem tényleg mindegy, hogy most, vagy kaja után. Bár a választott megoldást azért jobban preferálom, hiszen nekem is kajálnom kell már végre, kilukad a gyomrom.
- Jó étvágyat neked is!
Nem is szólok nagyon evés közben, amúgy sem kell túl sok idő, hogy azt az öt burgert befaljam, egyrészt éhes is vagyok, másrést farkas is vagyok, ez a kettő pedig együtt olyan kombót alkot, amit meg sem kell magyaráznom. Két burger után betolom a sült krumplit is, kis kóla, majd jöhet a maradék szendvics. Ha végeztem, csak a kólám marad, azt pedig szépen elszürcsölgetem.
- Köszönöm a vacsit, mackókám, életet mentett.
Pillantok hálásan a mellettem ücsörgőre, még szükségem van pár percre, amíg beindul az emésztésem, de amint ez letelik..
- Vizsgálj meg akkor gyorsan, ha annyira szeretnéd, aztán jöhet a „meglepi”…
Baljós kis mosoly kúszik ajkaimra, persze ott lapul a vidámság a hangomban, jó kis móka lesz, efelől nem kell aggódnia.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Nov. 11, 2013 10:05 pm

Csak mosolyogtam azon, amit Sarah mondott a kutyának, és közben meg is simogatta a fejét. Természetesen Boe egyből oda meg vissza volt már ennyitől is, ugyanis imádta, ha valaki szentel neki egy kis figyelmet. Ezért sem mindig voltam meggyőződve arról, hogy megfelelő házőrző, de hát semmi baj. Azért a macskák még ott vannak vész esetére, vagy nem? A riasztóról már nem is beszélve…
Nem volt számomra nehéz feladat egyébként, hogy kitaláljam, mit rejthet a táska. Elég jellegzetes hangot adott, ahogyan összekoccant a két whiskys üveg, ráadásul látszott rajta, amikor találkoztam, hogy már korábban is ivott. Vélhetőleg megkönnyítette a táska súlyát ezzel, amit őszintén mondom, hogy nem is bántam. Nem vagyok én harmatgyenge leányzó, de azért üvegeket cipelni sem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé. Hiába a vendégemé, akit szerettem volna szépen ellátni, amíg nálam van, akkor sem.
- Nem hiszem, hogy te olyan fázós vagy, de a romantika mellett legalább hideg sem lesz – vetettem fel, közben rá is vigyorogtam, mielőtt elkezdtem volna én is enni. Az első falat volt a legjobb, még kicsit meleg is volt a hamburgerem. Ennek külön örültem, mert megmelegítve azért már egyáltalán nem volt ugyanolyan, mint teljesen frissen. Mondjuk az ilyen gyors kajáknál amúgy sem lehetett soha tudni, hogy igazából mikor csinálták, de ez most olyannyira lényegtelen apróságnak tűnt, hogy kár volt akár egyetlen gondolatot is ráfecsérelni.
Én a krumplit egyébként a hamburger mellé ettem, a kólából pedig csak időnként ittam egy-egy kortyot. Akárcsak Sarah, én is a végén szerettem volna meginni a maradékot, és talán az sem ártott volna, ha előbányászok még valamilyen üdítőt, ha megszomjazna vagy ilyesmi.
- Örülök, hogy segíthettem. Tudod, én az emberekért vagyok! – intettem egyet a kezemmel. Aztán az eszembe jutott, hogy nem tudhatta, hogy rendőr vagyok. Jól is volt ez így, már így is elég volt, hogy az őrzőségem nem maradt titok előtte. Talán nem is fog rá annyira emlékezni, ha szerencsém lesz. Közben egyébként én is befejeztem az evést, félredobtam a szemetet az asztal közepére, és közelebb csúsztam Sarahhoz, hogy megnézhessem a fejét. Sajnos nem voltam egy orvosi zseni, de azért az alapvető vizsgálatokat talán én is el tudtam intézni.
- Nem fáj a fejed, nem szédülsz? – kérdeztem már-már rutinszerűen, mert ki akartam zárni az agyrázkódás tényét. – Sajnos nincs olyan kis spéci lámpám, amivel belevilágíthatnék a szemedbe, úgyhogy légy szíves csak nézz fel a lámpa irányába! – kértem őt ezúttal komolyabban, mint amilyen eddig volt. Nagyon szerettem volna mindenekelőtt ezt elintézni, és ha már biztos leszek abban, hogy minden rendben van nála a nyilvánvaló hibbantságot leszámítva, akkor lazíthatunk. Akár itt is aludhat, ha nagyon szeretne, ugyanis nem voltam benne biztos, hogy itt lakik. Végül is, az út közepén botlottam belé, majdnem szó szerint.
- Remélem, hogy annak a meglepinek semmi köze a táskádban csörömpölő üvegekhez… - morogtam magam elé, amíg arra vártam, hogy a pupilláit is megnézhessem. Bár úgy sejtettem, hogy sokat nem fogok belőle látni, csak nem olyan, mintha közvetlenül belevilágítanék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Szomb. Nov. 16, 2013 9:10 pm

- Ha van romantika, akkor majd az fűt.
Vigyorodom el, noha abszolúte nem hiszek az ilyesmiben. Valószínűleg elég csak rám nézni és egyből látszik, hogy nem vagyok az a romantikázgató fajta. Brr, már csak az kellene, a rózsaszín fellegek és a föld fölött lebegés, vattacukor és nyáltenger. Ahha, persze, kössz nem kérek belőle.
- Ez tökre úgy hangzott, mintha azt sugallnád, hogy én meg az emberek ellen vagyok.
Ismét vigyorgok, szélesen és jókedvűen, mert ilyenen nem fogok fent akadni, főként.. főként mivel igaza van. Már persze ha megbújt ilyen jelentés a szavai mögött. Ő Őrző, persze, hogy az emberekért van, még csak fel sem merül bennem más lehetőség, hogy esetleg a munkájára céloz. És mivel nem vagyok mentalista..
- Mindkettő nem.
Nem fáj a fejem és nem is szédülök, mondom én, hogy semmi bajom, de ha őt ez teszi boldoggá, hogy megvizsgálhat, akkor csak tessék, én nem állok az útjába. Miért is nem? És miért is hagyom, hogy más érvényesüljön és ne az én akaratom? Mert elég sokat ittam és még mindig van bennem abból valami, no és a másik, hogy akármennyire is nem akarom beismerni magamnak, eléggé megkedveltem ezt a hölgyeményt. Sóhajtok, de engedelmeskedek és felnézek az égő lámpába, láthatja is, hogy a pupilláim tökéletesen tágulnak a fény hatására, pont úgy, ahogyan kell.
- Készen vagyunk, doktor néni?
Mert ha igen, akkor tényleg jöhet a meglepetésem. Szóval ha nincsen egyéb kérdés, kérés, óhaj, sóhaj, panasz, akkor bizony felállok és elmegyek a táskámért.
- Hát, a legjobb, ha nem ígérek semmit.
Baljóslóan vigyorodom el, ahogyan felkapom a tatyót és visszazuhanok vele a kanapéra. Felhúzom az egyik lábam, az egyik kezemmel pedig a háttámlán támaszkodom meg, hogy féloldalasan fordulhassak felé.
- Szóval Mandy.. gondolom tudod, mit tartogat neked. A kérdés már csak az, hogy egyszerűen szeretnénk csinálni, vagy cifrázzuk is a dolgokat? Teszem azt csak gurítsuk egymás után a poharakat, vagy legyen valami feladat is? Például célbadobás, kérdezz-felelek, ilyesmik.. Na?
Nézek rá kedvesen, miközben cipzárazom is kifele a táskát, hogy az első üveget húzzam ki belőle. Még választási lehetőséget is adok neki, ez már aztán a kedvességem csúcsfoka. Szóval mehetünk az én ötletem alapján is, egyiket kiválasztva, de ő is adhat hozzá a dologhoz, úgy sokkal élvezetesebb.
- Jahm, és ne is álmodj róla, hogy elmenekülhetsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Nov. 16, 2013 10:50 pm

- Nem, dehogyis! – ráztam meg szinte egyből a fejemet, hiszen én tényleg nem akartam ilyesmire utalni. Nem szándékoztam újra magamat ismételni, ezért csak gondolatban jegyeztem meg újra, hogy nem ismertem túl jól a nőt, éppen ezért nem tudhattam, hogy milyen az emberekkel. Velem normális volt, pedig még soha nem találkoztunk korábban. Mondjuk bizonyára közrejátszott ebben az elfogyasztott alkohol mennyisége is, de ennek én csak örültem. Nem szívesen akaszkodtam volna ma össze egy farkassal, meg úgy máskor sem. Jó, nem féltem tőle, nem erről van szó, de én csak informátor vagyok és nem harcos. Ezt sokszor nagyon is nehezményeztem. Megtudom magam védeni, de nem egy hozzá hasonlóval szemben. Az emberek már más lapra tartoznak. Mármint a normális, hétköznapi fajta, akik nem élnek tovább átlagban nyolcvan évnél. Nem úgy, mint a mellettem terpeszkedő Sarah, aki már kitudja, hogy hányadik századát éli éppen.
Mivel a kérdéseimre nemleges választ kaptam, így már tényleg kezdtem megnyugodni az állapotát illetően. A szemei is rendben voltak teljesen, ezért úgy döntöttem, hogy nem piszkálom tovább azzal, hogy én meg akarom váltani a világot és pont ő lesz az első páciensem, ugyanis hirtelen felismertem magamban a tehetséget az orvoslás területén. Azért elég vicces lenne, ha holnap beállítanék az egyetemre felvételizni, utána pedig közölném Abievel, hogy mi a helyzet.
- Igen, igen, készen! – majdnem elnevettem magam, hiszen pont azon gondolkoztam, hogy milyen lenne, ha a nevem előtt szerepelne egy doktori cím. Erre, mintha Sarah gondolatolvasó lenne, ki is mondta. Azért biztosan egészen szépen csengene, de most nem akartam olyan gyerekes lenni, hogy ezzel szórakoztatom mind a kettőnket. A szőkeség már amúgy is felállt előlem, úgyhogy én ezt kihasználva vissza is huppantam a kanapéra és onnan figyeltem a mozdulatait. Egyáltalán nem tetszett nekem az a táska továbbra sem. Illetve nem is a táskával volt a baj, hanem inkább a tartalmával, amitől nagyon is érthető okokból ódzkodtam. Nem vagyok én nagy piás alkoholistapalánta, hogy edzésben legyen a májam. Egy kis pezsgő bármikor jöhet, de keményebb? Aligha.
- Remek! – forgattam a szemeimet. Legalább nem hazudott, ez máris pozitívumként volt elkönyvelhető, vagy mi. Nem, inkább sehogyan sem akartam elkönyvelni, de mást nem tudtam tenni. Ez az este bizony már így fog alakulni, és jobban járok, ha minél előtt el fogom ezt fogadni. Menekülés nincs, ezt pedig Sarah ki is hangsúlyozta, alig egy másodperccel az után, hogy nekem is eszembe jutott a lehetőség. – A saját házamból csak nem fogok elmenekülni, igaz? - mosolyogtam rá haloványan. – Téged meg úgysem tudnálak kitenni, ha jól sejtem… - tettem még hozzá, nem mintha amúgy ezzel kacérkodtam volna. Azzal még soha nem vádoltak, hogy rossz házigazda volnék és nem is most akartam ezt elkezdeni.
- Szerintem ez nekem nem menne le csak úgy simán egymás után, úgyhogy kénytelenek leszünk valamit kitalálni, amivel kicsit eltereljük a figyelmemet – ismertettem vele a saját álláspontomat, de most már szélesen mosolyogtam rá és igyekeztem megbarátkozni a helyzettel. – Akár lehet kérdezz-felelek is – vetettem fel és megvontam a vállaimat. Azt legalább még tudtam, a célba dobást lehet, hogy inkább nem erőltettem volna most. A végén még leverek valamit, aztán itt sajnálhatom holnap reggel, ha magamhoz térek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Vas. Nov. 24, 2013 6:04 pm

A "vizsgálaton" szerencsére elég gyorsan túl vagyunk és mivel Mandy nem közli velem, hogy van-e valami súlyosabb sérülésem, így megnyugodom. Egek, mintha eddig aggódtam volna azért, hogy bármi bajon esett volna. Annál keményebb a fejem, minthogy egy ilyen koccanás kifogjon rajtam.
- Ne félj, tök jó lesz!
Még kacsintok is mellé, amikor meghallom azt a kis remek szócskát a szájából. Nem kell félnie, de tényleg, majd én vigyázok rá. Ezt persze nem mondom neki, képzelem, mennyire megnyugtatná a dolog. De azért majd figyelek, mert sejtésem szerint nem túl gyakori, hogy iszogat, szóval rajta tartom a szemem, ne csináljon túl nagy őrültséget. Vagyis megpróbálom.
- Hm, ebben mondjuk van valami.
Még el is gondolkodom a dolgon, vagyis inkább olyan arckifejezést vágok, mert tényleg nem tudna elszökni a házából és valóban, engem sem igazán tudna kitenni. De hát, őszinte leszek, nem tapasztalok túl nagy ellenállást a részéről, szóval vagy ennyire ijesztő vagyok és fél elmondani, hogy inkább nem szeretne piálni, vagy egyszerűen.. azért mégiscsak van hozzá valamennyi kedve.
- Okés, akkor mit szólsz ahhoz, hogy egyszer én teszek fel egy kérdést, egyszer te és ha mondjuk… hmmm… igen a válasz, akkor iszunk. Na?
Ha tetszik neki, akkor máris töltök.. azaz töltenék, ha lenne pohár.
- Megmondod hol találok kisebb pohárkát?
Bizony, már pattanok is fel, hogyha megadja az útmutatást, akkor hozhassam is a feleses poharakat, ne neki kelljen mindenért ugrálni. Egek, még a végén kiderül, hogy micsoda egy jó szívem van. Na de a lényeg a lényeg, ha megvannak a poharak, akkor robogok is vissza a szobába, hogy tölthessem is ki az első kört.
- Na akkor, kezdem én.. Legyen az első kérdééés.. Szőke vagy?
Hát, ez pech, mivel mindketten azok vagyunk, úgyhogy pimasz vigyorral a képemen emelem is a poharamat, hogy koccinthassunk a dologra. Ha pedig megtörtént, egyszerre húzom le. Tudom, tudom, hogy a whisky-t nem ilyen pohárból szokták inni, de szerintem így könnyebb, mert gyorsabban le lehet húzni egyszerre. Koppan az asztalon a pohárkám és ha ő is lehúzta, hát ismét töltök és várakozásteljesen pillantok rá, jöhet a következő kérdés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Nov. 25, 2013 3:23 pm

Lelkiekben még mindig próbáltam felkészülni arra, amire nem lehet. Az ivás sosem ment nekem igazán. Néhány korty pezsgő valami fogadáson nem jelentett gondot, de az, hogy úgy istenesen felöntsek a garatra, már egyáltalán nem volt rám jellemző. Nem azért, mert elítéltem az italt, hanem sokkal inkább az állt a dolgok hátterében, hogy nem bírtam olyan jól, mint esetleg mások. Az már csak hab volt a tortán, hogy jelen helyzetben mindezt egy farkassal kellett megtennem, aki nem mellékesen sokkal jobb regenerációs képességekkel van megáldva, mint szerény személyen.
- Azt ugye tudod, hogy ez egyáltalán nem lesz így fair – ezúttal hangot is adtam az előbb bennem megfogalmazódott apróságnak. – Neked legalább dupla annyit kellene innod, mint nekem, mivel nálad sokkal gyorsabban szívódik az alkohol. Meg én nem is szoktam inni, az meg nem vicces, hogy te jót derülsz rajtam és semmi bajod… - közben összefontam a két karomat magam előtt, mintha szilárdan akarnék ragaszkodni ehhez. Na, jó, tényleg ez volt a helyzet, ugyanis semmi kedvem nem volt komplett hülyét csinálni magamból úgy, hogy ő meg tényleg kijózanodik. Szerintem amennyi már hatással lesz rám, az neki épphogy egy kis kóstolóval ér fel.
- Rendben, ez így oké lesz! – egyeztem bele egy határozott bólintás kíséretében, és őszintén örültem neki, hogy ennyi könnyítés legalább lesz. Abban bíztam, hogy így majd eltereli a figyelmemet a kérdés és a válaszok, és legalább nem lesz olyan borzalmas. Bár volt egy olyan sanda gyanúm, hogy csak a második vagy harmadik körig tudom majd viszonylag zökkenőmentesen meginni, a többivel már bajok lesznek. Lehet, hogy nem ártana szerezni valami alkoholmentes innivalót, amiből utána kortyolhatok majd egy párat?
- Persze, ha már így itthon érzed magad – vigyorodtam el. Mindig szerettem, ha a vendégeim nem érzik magukat feszélyezve. Saraht egyáltalán nem lehetett volna ilyesmivel vádolni, hiszen alig tíz perc után már ki akarta szolgálni magát, meg engem is. Az ilyet szeretem! – Ha bemész a konyhába, akkor a mosogató feletti üveges szekrényben kell lennie néhánynak. Ha ott nincs, csak kiálts! Sokszor elfelejtem, hogy mit hová pakolok – forgattam a szemeimet, mert ez tényleg nagyon jellemző volt rám. Azt sem tudtam sok esetben, hogy mégis hová tettem legutóbb valami egészen fontos dolgot. Az aktákkal is mindig megjárom, pedig azok fontosak a rendőrségi ügyek esetében. Hihetetlen vagyok, tudom. Mondták már mások is.
Mivel elég hamar visszaért, ezért arra következtettem, hogy ezúttal nem csalt az emlékezetem. Igazán dicséretes, mondhatom. Szóval ezen gondolatok helyett újak fészkelték be magukat a fejembe, mégpedig olyasfajták, hogy nem kellene ezt tennem, és nem lesz jó vége az ivásnak, meg ehhez hasonlók.
- Ki nem találtam volna, hogy elsőre valami ilyet kérdezel… - nevettem fel kínomban, kezemben már ott szorongattam a megtöltött poharat. Már a szagától is émelyegni kezdtem, pedig épphogy megcsapta az orromat. Amint koccintottunk, én is megpróbálom meginni, de annyira nem szoktam whiskyzni, hogy egyből égeti a torkomat és csak a felét sikerül egyszerre eltüntetnem, mert köhögni kezdek. Próbálom elég hamar összeszedni magam, és amint ez sikerül, akkor legyűröm azt az utolsó kortyot is. Szemeim még mindig csillognak attól a néhány könnycsepptől, ami a köhögés során került oda, de egyszerű mozdulattal törlöm le őket és veszek nagy levegőt.
- Na, jól van. Szóvaaaal, nő vagy? – jobb nem jutott eszembe, úgyhogy el is vigyorodok, hiszen a válasz egyértelmű. Megtehettem volna, hogy olyat kérdezek, ami az én esetemben nemleges választ kap, de talán még korai lenne, és máris húzná a száját. Már szinte félve fogtam meg újra a poharat, hogy megint koccinthassak vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Pént. Nov. 29, 2013 3:25 pm

- Oké, akkor én kétszer annyit iszok.
Bólintok, felőlem ezen ne múljon, én nem szeretném, ha emiatt rossz kedve lenne és valójában.. tényleg igaza van, nálam sokkal gyorsabban felszívódik az alkohol és ürül ki a szervezetemből, mint neki, úgyhogy ez így tényleg igazságosabb lesz. Felteszem a kis kérdésemet és pattanok is fel, örülök, hogy Mandy-nek nem okoz problémát, hogy egyből ki szeretném magamat szolgálni, azazhogy magunkat. Sőt, érzem is rajta, hogy tetszik neki a dolog. Amúgy sem kell körbeugrálni, ha kell valami, akkor megyek és megszerzem, már így is elég sokat köszönhetek ennek a nőnek, elvégre a vacsora finom volt és még társaságom is akad az este további részére. Tény, hogy látom rajta, kissé ódzkodik az ivászattól, de csak első pár pohár lesz szörnyű, mert utána már azt sem nagyon fogja tudni, hogy mit is iszik. Legalábbis szerintem. Azon meg ne aggódjon, majd fogom én a haját ezer örömmel, ezen nem múlik a dolog.
Máris rongyolok kifele a konyhába, a mosogatót hamar meglelem és az afölötti üveges szekrényt is, úgyhogy máris kapom kifele a poharakat. Neki egy picike feleses poharat, nekem jöhet egy nagyobb, jó kétszer akkora, mint az övé, érezze csak a törődést, hogy komolyan gondoltam, hogy kétszer annyit iszok.
- Bingó!
Kiáltok fel, amint a kezemben a poharakkal indulok is vissza a nappaliba, majd leteszem őket az asztalra és máris töltök. Na tessék, az én poharamban tényleg kétszer annyi van, mint az övében, szóval egy rossz szava sem lehet.
- Azt hiszem kezdesz túl jól kiismerni.
Na jó, ez annyira nem igaz, mert ha kell, simán tudnék még neki meglepetéseket okozni, de ha már kapásból arra következtetett, hogy ilyesmi kérdéssel fogok indítani, akkor ott mégis lehet valami. De hát, miért is ne, az elején a bemelegítésnek tökéletes lesz ez, így még mindketten iszunk. Nehezen birkózik vele, látom rajta, de csak legyűri, úgyhogy én kedvesen még a vállát is megpaskolom, szuper, így kell ezt csinálni, büszke vagyok rá. Csak meg ne fulladjon, azt.. najó, lehet e lelkemre venném. De máris töltöm a következő kört, ugyebár nekem ismét a nagyobb pohárba, neki a kicsi is elég lesz és várom a kérdését.
- Cseles, nagyon-nagyon cseles.
Vigyorgok rá szélesen, majd emelem is a poharat, hogy ismét koccinthassak vele és küldhessük le a második poharat. Egyáltalán nem zavart volna, ha máris olyat kérdez, ami csak rám vonatkozik, elvégre.. most én is azt fogom tenni. Nesze neked kedvesség, hát így hálálom meg? Így ni. Lehúzom a második poharat, egyszerre, úgy sokkal gyorsabban elérhetem a kellő hatást, ismét koppan az üveg alja az asztalon és ha Mandy is kész, töltöm is a következő kört.
- Ne aggódj, nem sokára jobb lesz.
Vigyorgok rá, mert tény, ami tény, előbb-utóbb a whisky csak elzsibbasztja a torkát és a nyelvét is, akkor meg aztán nem fog már semmit sem érezni. Bár lehet nem ártana neki egy kis víz, vagy gyümölcslé, amivel öblíthet. Csak semmiképpen ne szénsavas, mert akkor előbb látjuk viszont a leküldött piát.
- Lássuk csak.. Igyon az, akinek van kutyája!
Emelem fel a poharamat, csakhogy.. ezúttal én nem iszok, nekem nincsen kutyulim, hála égnek, nem kell nekem korcs, csak a baj lenne vele és jobban jár, ha inkább szerető gazdit kap, még a végén a vacsorámként végezné. Szóval az én poharam visszakerül az asztalra és kérdőn nézek rá, fürkészem az arcát, hogyan bírja. Lehet már most kellett volna hozni neki egy edényt, vagy valamit, ha netán máris szeretné beköltöztetni a róka családot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Pént. Nov. 29, 2013 6:34 pm

Tetszett, hogy nem problémázott az ötletemen, miszerint igyon dupla annyit, mint én. Oké, tényleg nagyon korrekt volt szerintem, de attól még elkezdhetett volna nekem állni, hogy ez így nem lesz jó, és kitudja még, hogy micsoda. Más talán megtette volna, de tőle az eddigiek alapján igazából nem is nagyon számítottam másra. Elég lazának látszott már első pillanattól kezdve, de azt egyelőre nem tudtam megállapítani, hogy mindez az elfogyasztott alkoholmennyiségnek köszönhető, vagy amúgy is ilyen típus. Sebaj, talán nem is fogom megtudni, hiszen a mai estén már nem valószínű, hogy kiürül a szervezetéből a whisky, az pedig nem lett volna valami jó, ha másnap reggel valami morcos nővel kerülök szembe, aki komplett idegennek néz. Nem hiszem, hogy örültem volna egy támadásnak a részéről.
- Ez csupán logika és jó megfigyelés – vontam meg nemes egyszerűséggel a vállaimat, ajkaimon meg ott virított egy, a már jól ismert mosolyok közül. Addigra már a pohár is a kezemben volt, és végül nagy tortúra árán ugyan, de sikerült meginnom az első felest. Egyelőre még borzalmasnak találtam, talán a többi már nem lesz ilyen vészes, ha egy kicsit belerázódom itt a dolgokba. Sajnos nem voltam erről teljesen meggyőződve, de a remény hal meg utoljára, igaz? Vagy nem így szól az a mondás?
- Köszi! – vigyorodtam el a dicséret hallatán. Azért az ő kérdése sem volt sokkal frappánsabb, gondoltam én is elsütök egy ilyet. Azért még mindig meg kellett köszörülnöm kicsit a torkomat, mert eléggé égette a nemrégiben leküldött ital. Nagyon hősiesen küzdöttem ám vele, és nem is akartam gyengének bizonyulni vele szemben. Amikor a második kört is megpróbáltam meginni, azért kicsit még köhögnöm kellett, de legalább már egyszerre lement az egész, és nem csak két körben. Közben arra is rájöttem, hogy az úgy sokkal kellemetlenebb volt, hiszen kétszer kellett elszenvednem ugyanazt, amivel egyszerre is megbirkózhattam volna. Bár tény, hogy a nagyobb kortynak is megvannak a maga hátrányai, de erősen hadakoztam velük a továbbiakban. Próbáltam a gyomromat kellőképpen megerősíteni ehhez az egész játékhoz, talán több-kevesebb sikerrel.
- Ebben erősen kételkedtem! – ráztam a fejemet tagadólag, amikor a második kört is legyűrtük ugyebár. Jó, csak nekem kellett legyűrni, mivel Sarahnak nem okozott nagyobb fejtörést ez a dolog. – Szerintem mind ugyanolyan rossz lesz – még mindig grimaszoltam, és rájöttem, hogy talán most jött el az ideje, hogy hozzak magamnak valamit hozzá. Tőle már meg sem kérdeztem, mert úgy sejtettem, hogy úgyis nemleges választ kapnék. Szóval nem arról volt szó, hogy udvariatlan lennék és ezen felül még rossz házigazda is! Gyorsan ki is mentem hát a konyhába, de a hűtőben csak narancslevet találtam, az meg valahogy nekem nem ment most ehhez. Végül a kamra egyik polcán sikerült rálelnem egy almalére is, és azt már megfelelőnek ítéltem erre az estére. Siettem is vele vissza, közben kicsit felráztam, ha esetleg le lett volna ülepedve benne valami az aljára.
- Hééé! – böktem felé, de még mindig nem éreztem szerencsére az alkoholt. Talán csak egy nagyon kicsit, de ez nem meglepő, hiszen nem voltam hozzászokva egy kicsit sem. – Én nem tudhatom biztosan, hogy van-e kutyád, de azért elhiszem – bólintottam rá végül, és nagy nehézségek árán újra ittam az aranyló löttyből. Ezúttal kicsit jobban ment, de talán annak is köszönhető volt, hogy egyből utána ráittam néhány korty almalevet. Így azért már mindjárt elviselhetőbb! – Úgyhogy akkor most én kérdezek, igaz? – még nem akadt a nyelvem, de tudtam, hogy még körülbelül két feles, és ez meg fog történni. Azért nem csak egy kis likőrt iszogattunk. – Szóvaaal… igyon az, aki letagadhat minimum háromszáz évet – jutott eszembe csak úgy találomra ez. Nem tudhattam, hogy mennyi idős, úgyhogy akár ő is megtehette, hogy nem iszik, hiszen lehet, hogy alig százötven. Nálam szerintem kizárhattuk ezt abszolút, mivel az őrzők nem élnek addig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Szomb. Dec. 07, 2013 2:36 pm

- Dehogy! Egy idő után elzsibbad a torkod is, a nyelved is és akkor aztán nem érzel már majd szinte semmit.
Vigyorgok rá szélesen, mert azt látom, hogy neki erősen meg kell birkóznia az itallal, de tényleg, ha már kicsit elveszti az öntudatát, akkor csak úgy gurulni fognak azok a poharak. Legalábbis nagyon remélem, én így gondolom, aztán ki tudja.. azért csak nem fogja egyből kidobni a taccsot. Jó is, hogy hoz magának egy kis gyümölcslevet, azzal minden bizonnyal könnyebb lesz. Aztán majd meglátjuk, de hát ugyebár, csak hogy egy elcsépelt frázist emlegessek, minden kezdet nehéz. Ez is nehéz.
- Pff, ne már, komolyan kinézed belőlem, hogy kutyát tartok?
Még a gondolat is nevetséges, vigyorgok is ezerrel, én és egy kutya? Hehe, tényleg vicces, maximum csak azért tartanék, hogy olykor meglegyen a reggeli és ennyi. Minden háziállatnak jobb, ha nem kerül hozzám, mert nem lenne boldog és hosszú életük. Ezért tartok inkább kaktuszokat. Azok nem igényelnek akkora törődést és szúrósak is, szóval extrán szuper.
- Ühüm.
Bólintok is, most övé a kérdés, bár ha jól sejtem, valami hasonlóan jót fogok kapni, mint amit eddig én adtam neki és amilyenek az előzőek voltak. Meghallva a kérdést még fel is nevetek, na tessék, ezt jól megkaptam. Én vén csont, tényleg letagadhatok háromszáz évet, sőt, többet is.
- Ugye milyen jól tartom magam?
És máris emelem a poharamat, hogy leküldjem a következő adagot, elvégre igennel tudok válaszolni a kérdésre. Aztán törhetem a fejemet, hogy mégis milyen kérdést tegyek fel neki.
- Igyon az, akinek teli a pocakja!
Tessék, ismét valami frappáns kérdés, de így legalább van esély arra, hogy egyszerre érjük el a „becsiccsentett” állapotot, majd az annál erősebbet is. Tehát koccintásra emelem az újratöltött poharamat, megiszom az aranyló italt és várom a következő kérdést, miközben ismét töltök az itókából. Kezdem már lassacskán érezni, hiszem mégiscsak kétszer annyit iszok, mint Mandy, de nem baj, ez nálam bőven vállalható, főként ha azt nézzük, mi is lesz majd a végeredmény. Bár azért remélem, nem a rókacsalád költöztetése lesz az, de hamarosan úgyis megtudjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Dec. 07, 2013 3:30 pm

- Nem igazán szeretem, ha nem érzek semmit, kivéve, ha hideg van. De idebent most jó meleg lett, hála a tűznek – böktem fejemmel a kandalló irányába, miközben arcomon megjelent egy bárgyú mosoly. Igen, míg megittuk a következő kört, én vele ellentétben máris elkezdtem érezni, hogy ez bizony elkezdett hatni a kis szervezetemre. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek rajta, de az utóbbi valahogy csábítóbb volt, úgyhogy a jókedvem továbbra is megmaradt, hoztam a formám, mint mindig. – Miért, az enyémmel is egész jól kijössz… - pislogtam rá ártatlanul, vállaimat kicsit talán esetlenebbül vontam meg, mint szoktam. Nem tehetek róla, a fejembe kezdett szállni a whisky. Sarahnak pedig pontosan ez volt a célja.
- De nem, azt hiszem, hogy nem való az neked. Mondjuk, nem tudom, hogy helyette mi lehet az, amit kedvelsz – inkább csak hangosan gondolkoztam, semmint neki beszéltem. Én szerettem mind a növényeket, mind az állatokat, bár a kinti virágok talán nem jártak volna velem a legjobban, mert én csak azzal foglalkoztam, ami teljesen szem előtt volt és még véletlenül sem felejtkezhettem el róla. A cserepesek nekem valóak, az ültetgetés már inkább Abie barátnőmhöz illett, úgyis jobban értett a gyógyfüvekhez például, mint én, hogy egyéb növényekről már ne is beszéljünk.
- Eléggé, de akkor csak te iszol most – kuncogtam fel vidáman, mert ezek szerint sikerült úgy beletrafálnom az évek számába, hogy neki még pont beleférjen. Ha fiatalabb lenne, most ő sem inna, és akkor az úgy már nem annyira vicces, mintha csak én úszom meg. Komolyan, még egy kis sikerélményt is éreztem most miatta, ami azért röhejes, ha jobban belegondolunk. Végül is, nem volt semmilyen tétje ennek az egésznek, csak mi ketten szórakoztunk és főként egymáson, meg azért magunkon is. Legalábbis én, de attól tartottam, hogy hamarosan ez át fog csapni oda, hogy csak a másik szőkeség fog jól szórakozni, méghozzá rajtam. – Sajnos én nem tagadhatok le ilyen sokat – fűztem még hozzá, továbbra is ugyanolyan vigyorogva, mint eddig. Mintha csak ráragasztotta volna valaki az arcomra.
- Csak azt akarod, hogy még jobban összeakadjon a nyelvem, ugye? – néztem rá hatalmas szemekkel, de végül csak megfogtam a poharamat én is, és most már kénytelen voltam teljesen kiüríteni. Megint majdnem visszajött így kapásból, de gyorsan ráittam egy kis gyümölcslevet és máris jobb volt a helyzet. Sikerült leküzdenem, és emiatt nagyon büszke voltam magamra, még a könnyeket is kipislogtam a szememből, igazi hős vagyok! Közben odacsúsztattam az én poharamat is, hogy akkor töltsön még egy kört. Kicsit jobban lecsaptam a poharamat, mint szerettem volna, de már kezdett valamelyest koordinálatlanná válni a mozgásom. Ez van, ha iszik az ember.
- Hmmmmm… - dünnyögtem magam elé, miközben gondolkoztam, hogy mit is mondjak. Nem volt hirtelen ötletem, és egészen nehéznek tűnt most már az is, hogy összeszedjem egyáltalán a gondolataimat. Hányat is ittam már? Négyet vagy ötöt? Lehet, hogy csak hármat? Nekem az is bőven soknak tűnt így jelenleg. – Igyon az, akinek jó a kedve! – vigyorogtam, amint eszembe jutott valami, amit abban a pillanatban én roppant frappánsnak éreztem. Megtehettem volna, hogy újra kikerülöm azt, hogy igyak, de majd talán akkor, ha újra én leszek a soros.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Kedd. Dec. 17, 2013 6:45 pm

- Nem is úgy gondoltam.
Vigyorodom el szélesen, nem a hőmérsékletre értettem, hanem inkább arra, hogy nem fogja érezni a pia kesernyés ízét, a maró hatást és ilyesmiket.
- De csak azért, mert visszafogom magam.
Elég volna egy rossz nap, vagy szar hangulat és tessék, a kutya máris nem örülne nekem annyira és én sem jönnék ki vele olyan jól. Arról nem is beszélve, hogy a bundásom sem nagyon tűrne meg mást a házban saját magán kívül, főleg nem egy kutyát! Egek.. borzalom, nem lenne hosszú életű az eb.
- A kaktuszokat.
Bököm ki egyszerűen, minek kertelni a dolgot, őszinte vagyok, tessék, örülhet neki. Biztos jót fog nevetni, vagy éppen hozzám hasonlítja a kis növénykéket, hogy én is olyan szúrós vagyok. De hát most Istenem, a kaktusz nem igényel túl nagy törődést és tök jól néznek ki. Arról nem is beszélve, hogy nem nyálazza össze a szőnyegemet, nem kakil, vagy pisil a padlómra, nem lesz szőrös tőle az ágyam és még sorolhatnám.
Hm, szóval Mandy is több, mint amennyinek tűnik, őrzőknél is megvan ez a dolog, tudom jól, szuper, bár jóval idősebb vagyok nála, az tuti. Viszont boldogít a tudat, hogy Mandy szerint jól tartom magam. Pompás. Szép, hogy néznék ki ráncosan, görnyedt vállal? Brr, még belegondolni is borzalmas.
- Ennyire egyértelmű volna?
Naná, hogy azt akarom, összeakadjon a nyelve! Na jó, nem egészen, én csak jól akarom érezni magam és remélem neki is sikerül elérnie ezt az állapotot. Megszerettetni vele tutira nem fogom a piát, ezt már most tudom, de na, azért próbálkozni lehet és párosan piálni úgyis sokkal élvezetesebb, mint egyedül. Igazi csapatépítő tréning.
- Ismét nagyon cseles!
De máris emelem a poharamat, hogy újabbat koccinthassunk, legalábbis remélem, hogy ő is jól érzi magát, mert ha nem, én tutira sírni fogok. Na jó, azt azért nem, de biztosan romboló hatású lesz, ha ezt a kört egyedül iszom meg. Amint koppan a pohár, ismét töltök, ez már szinte robotszerű, ha valamelyikünknek üres a pohara, egyből töltök, nehogy úgy maradjon! Aztán máris gondolkodom a következő kérdésen, szép hümmögések közepette.
- Igyon az, aki nem teljesen szokványos ember!
És emelem is a poharamat, bár Mandy megteheti, hogy valamilyen módon kikerüli a dolgot, de remélem azért rti a dolgot.. Én vérfarkas vagyok, ő pedig őrző, szóval szerintem bőven kiesünk a szokványos ember kategóriából. Ismét töltök, elmaradhatatlan.
- Mondd csak, amúgy jól vagy? Nem kell hánynod, meg semmi ilyesmi?
Na tessék, még kedves is vagyok és érdeklődöm a hogyléte felől, bár segíteni nagyon nem tudnék, de ha jön a róka, legalább tudjak és számítsak rá. Persze a haját majd fogom, emiatt nem kell aggódnia, de azért mégis. Szélesen vigyorgom, azért már rajtam is érződik, hogy jócskán van bennem pia, elvégre mégiscsak dupla adagot iszom!

// Köszönöm a türelmet! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szer. Dec. 18, 2013 1:28 pm

- Komolyan? – nevettem el magam akaratlanul is, mert azt nem gondoltam volna, hogy éppen kaktuszokat gyűjt. – Nekem is van néhány, teljesen igénytelenek szerencsére. Néha elfelejtem megöntözni a virágaimat… - vallottam be őszintén, de emiatt cseppet sem éreztem magam rosszul. Valószínűleg Sarahnál is volt egy ilyen szempont, és ezért választotta éppen ezt a növényfajt. Sokszor megjárta velük Boe, amikor az orrát nekinyomta és megszúrta egy-egy nagyobb tüske. Mindig jókat derültem rajta, hiába nem szép dolog örvendeni más kárán.
- Ühhüüüüm… - jól elnyújtottam a válaszomat, miközben ajkaim szinte fülig felszaladtak a nagy vigyorgás közepette. Tényleg egyértelmű volt számomra még ilyen állapotomban is, hogy azt szeretné, ha összeakadna a nyelvem. Most már nekem sem tűnt ám olyan szörnyűnek, mint első pillanatban gondoltam volna. Kellemesen eltompult a fejem, ellazultam és kicsit talán már forgott is a világ, de nem bántam. Úgyis világéletemben imádtam a körhintákat, hát most befizettem egy olyanra, ami ténylegesen nem mozgott, csak én éreztem úgy. Lehet, hogy többször kéne innom? Nem, nem valószínű, hogy jót tenne nekem, ha alkoholmámorban fürödnék nap, mint nap.
Végül a saját csapdámba sétálva kénytelen voltam megint meginni egy felest, amit az én kérdésem jóvoltából mind a kettőnknek meg kellett ismételnie. Ha már én iszok, akkor ne tegyem egyedül, igaz? Bár most már igencsak nehezen ment le, úgyhogy még a kísérő kis gyümölcslé sem segített sokat a dolgon, pedig nagyon próbálkoztam. Várnom kellett néhány másodpercet, de utána szerencsére már enyhült a maró érzés a torkomban és máris jobban éreztem magam, mint előtte. Már előre féltem, hogy esetleg még lesz egy. Főleg, amikor Sarah újratöltötte mind a kettőnk kis pohárkáját. Te jó isten, szerintem soha életemben nem ittam ennyi és ilyen erős italt. Nem lesz ennek jó vége, határozottan nem. De ha szerencsém lesz, akkor hátha ahhoz a táborhoz tartozom, akik nem szoktak hányni, csak nagyon rosszul érzik magukat. Túl ciki lenne ez most, bár ha jönnie kell, akkor úgyis jönni fog. Nincs mese…
- Ez is elég cseles! – dicsérem meg, és üsse kavics, még egyszer megpróbálkozom, de már most is nehezebben megy. Hát, úgy látszik, hogy nálam nem igaz az, miszerint minél többet iszol, annál könnyebben csúszik. Úgy a harmadik táján még egész jól ment, mostanra azonban megint rosszabb lett a helyzet. Köhögni ugyan nem kezdtem, de azért na! Látható volt, hogy jobban megszenvedtem vele, mint az előzőnél. Egy pillanatra egyből vissza is akart jönni, de leküzdöttem az ingert szépen, ügyesen. – Öööö… most, hogy így kérdezed, fogalmam sincs – nevetem el magam a válasz után. Csoda, hogy még össze tudtam rakni egy értelmes mondatot. – Nem merek felállni. Lehet, hogy eldőlök – gondolkoztam hangosan. – Mi lenne, ha tartanánk inkább egy kis szünetet és bekapcsolnánk valami zenéééét? – vettetem fel úgy, mintha ez lenne az évszázad ötlete. Valószínűleg nem volt az, de legalább a szomszédok nem fognak átjönni, hogy halkabban legyünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Hétf. Jan. 13, 2014 12:04 am

- Igen, kaktuszokat gyűjtök, ne nevess ezen, mert egyszer belopózok hozzád és rakok belőlük egy csomót az ágyadba.
Még nyelvet is nyújtok rá, nem ér kinevetni amiatt, mert szeretem a kaktuszokat és mert azokat gyűjtöm. Olyan kis aranyosak, szúrósak és nem lehet csak úgy tapperolni őket, mert akkor igenis megszívod. Pont mint én. Persze a nyelvnyújtás után vigyorgok ezerrel, pláne, amikor megosztom vele is a felfedezésem. Vagyis ez nem felfedezés, mert elég régóta rájöttem már erre, de nah, akkor is.
- Tudod miért szeretem annyira a kaktuszokat? Egyrészt mert igénytelenek, igen, másrészt meg azért, mert hasonlítanak rám.
Angyali vigyort küldök a nő felé, bár előre félek, hogy valamit ebből is ki fog hozni, de hajrá, csak nyugodtan.
- Én is elfelejteném őket, az tuti. Éppen ezért nincsenek, mert mind szomjan halna mellettem.
Vonom meg a vállamat, nem szeretem túlzottan, ha valamiről nekem kell gondoskodni, ilyenek ugye a virágok, vagy éppen az állatok. A kaktusz pont jó, mert nem igényel sok törődést. Kész és pont.
- Hogy mit mondtál? Nem értettem, csak egy ümmmm-öt. Azért ennyire csak nem akadt még össze a nyelved.
Pimaszkodom tovább, na tessék, tőlem is megkapja ám, noha nagyon jól tudom, hogy csak egy igenlő hümmentés volt, amit hallottam, de nem én lennék, ha nem kötnék bele ebbe is valamit.
Lehúzunk még egyet és aztán még egyet, bár elég ránéznem Mandy arcára, látszik rajta, hogy nem fog több lemenni. Oké, akkor ennyi elég is lesz, nem szeretném, ha beköltöztetné a rókacsaládot. Persze azt nem mondom, hogy nekem kellene feltakarítani, mert én ugyan nem takarítok utána, csak elég illúzióromboló lenne, meg amúgy is.. bár azt megígértem neki, hogy fogom majd a haját, úgyhogy azt be is tartom, ha esetleg ilyesmire kerül majd a sor.
- Na, az király! Legalább nem az volt az első válaszod, hogy szarul vagy.
Már plusz pontot ér a dolog, haladás. Persze az meglehet, hogyha feláll, akkor jön a meglepetés, de bízom benne, hogy azért mégsem. A zene viszont tetszik, nagyon is, úgyhogy pattanok is fel, de sajnos ez nekem sem megy már úgy, mint régen, azzal a lendülettel zuttyanok is vissza a fenekemre, mert hirtelen fordul meg a szoba. Bakker.
- Csak óvatosan állj fel, mert hirtelen te is kacsalábon forgó palotában találod magad. A te házad kacsalábon áll? Merthogy forog, az tuti biztos.
Oké, kell pár másodperc, amíg megáll a világ és jöhet az újratervezés. Na akkor most ismét szépen felállok, éljen, ezúttal sikerül.
- A zene pedig jöhet!
Ha kell neki segítség a felálláshoz, akkor ezer örömmel nyújtom neki a mancsomat, hogy óvatosan állítsam talpra. Ha pedig bekapcsolta a zenét, akkor nincsen más, mint..
- Everybody dance dance dance in the disco, rumadai-dai, ruma ruma rumadai!
Kezdem el énekelni, miközben a seggem riszálom, függetlenül attól, éppen milyen zenét kapcsolt be. Ha pedig nem ismeri, amit éneklek, akkor kénytelen leszek végig énekelni neki.
- Gyere te is, rázd azt a formás kis popsid!
Ha még nem tette volna meg, hogy beáll mellém táncolni, akkor hívom, ha ellenkezik, akkor még húzom is. A tánc az jót tesz, tapasztaltam már, gyorsabban felszívódik az alkohol és ki is izzadod. Szóval nincsen sehol semmi probléma. Tök király. Ha pedig végre ő is riszál, akkor kis idő múlva már közvetlen mellette rázom a fenekem, méghozzá úgy, hogy olykor nekiütögetem az övének. Na, az egyik ilyen sikerül véletlen túl erősre és simán elképzelem, hogy elzúg miatta. Ha ez megtörténik, akkor én persze csak nagy sokára veszem tudomásul, mert olyan élvezettel táncolok és olyan átéléssel éneklem az épp aktuális számot, hogy alig figyelek. Persze aztán észreveszem.. és el is kezdek nevetni. Na jó, azért segítek is neki, elvégre mégiscsak én voltam a tettes.
/Amennyiben nem esel el, úgy ne vedd figyelembe az utolsó soraimat Very Happy/

// Ismételten nagyon-nagyon köszönöm a türelmedet! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Jan. 13, 2014 1:33 pm

- Nem hiszem, hogy az tetszene… - mondtam teljesen ártatlan arccal. El sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet kaktuszok közé feküdni, de valahogy nem is igazán akartam kipróbálni, amíg volt választási lehetőségem ezzel kapcsolatban. Mondjuk ennyire sokat is nagyon régen ittam már, talán még valamikor fénykoromban, őrzővé válásom előtt. Akkor még nagyon boldog voltam, aztán jött a rosszabb időszak, most pedig jó egy évtizede már újra teljesen magamra találtam. Jobb is így, máskülönben Sarah egészen biztos, hogy nem tudott volna rábeszélni semmi ilyesmi elkövetésére.
A kérdése hallatán csupán megráztam a fejemet, aminek az lett az eredménye, hogy teljesen kába lettem. Olyan volt, mint amikor az ember leszáll a hullámvasútról. Kedvem támadt nevetni, de valahogy mégsem bukott ki belőlem. Isteni, hogy mekkora önuralomra tudok szert tenni néha napján. Lehet, hogy nem vette volna jó néven, amikor éppen azt vallotta be nekem, hogy hasonlít a kaktuszokra. Mert erről volt szó, igaz? Már abban sem voltam teljesen biztos, amit a saját fülemmel hallottam. Azt hiszem, hogy ez elég nagy gond lehet, mert tompultak az érzékeim. Ha most betörnének hozzám, tuti, hogy nem a fogdába vinném a bűnözőket, hanem megkínálnám őket valamivel. Ez határozottan nagy bajnak minősült nálam.
- Ne piszkálj! – húztam fel az orromat nagy sértetten, és még egy párnát is megpróbáltam nekidobni Sarahnak. Hogy ez mennyiben sikerült, azt már nem tudom. Közben a figyelmem másfelé terelődött, mintha az iménti dolog meg sem történt volna. Már erős lett az elhatározásom, hogy nekem most többet nem szabad innom, ha jót akartam magamnak, magunknak, és valamivel le kellett kötnöm a figyelmemet is. Azért kedves volt tőle, hogy aggódott a hogylétem miatt, csak kár, hogy magam sem tudtam megmondani, hogy érzem magam. Ez valószínűleg a jelenlegi állapotban most teljesen normális volt, csupán én éreztem szokatlannak. Már amennyire képes voltam most megállapítani egyáltalán.
A következő két kör még csak-csak lement, de ez volt a végső tűréshatárom. Innentől kezdve nem voltam képes többre, de már nem is hiányzott ahhoz, hogy jól érezzem magam. Akkor átlendülnék a ló túloldalára, és nem lennék túlzottan szórakoztató társaság, ha kiütve hevernék a kanapém sarkában. Még sosem tapasztaltam ilyet, kivéve, amikor fáradt voltam, de tuti, hogy nem lenne jó buli. Ellenben a zenés ötlet megfogalmazódása a fejemben nagyon is kedvemre való volt. Kész csoda, hogy valami értelmes kisült a gondolkodásból jelenleg.
- Hát, eddig még nem vettem észre, hogy ilyen extrák is lennének hozzá… - mondtam majdnem teljes meggyőződéssel. Az is lehet persze, hogy csak eddig nem tűnt fel nekem, mert inni kell ahhoz, hogy megjelenjenek a kacsalábak. Nem, ez így irtó hülyén hangzott, gyorsan el is felejtettem. Amúgy is sokkal viccesebbnek találtam azt, ahogyan Sarah visszahuppant a kanapéra. – Akkor segíts felállni, mert nem biztos, hogy csak úgy menni fog! – kértem tőle, miközben kiskutya szemekkel néztem fel rá. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán tudok ilyesmit, de úgy látszik, hogy még engem is érhetnek meglepetések. Amikor a kezét nyújtotta felém, én gondolkodás nélkül elfogadtam és szépen lassan talpra álltam. Nem is volt olyan vészes, csak úgy tízszer forgott körbe a szoba, de legalább meg tudtam állni egyedül is. Sőt, annyira jó voltam, hogy még a hifiig is sikerült eljutnom.
- Hm… hol is van a hang? – kérdeztem tanácstalanul először, miközben Sarah énekelt, és táncolt a hátam mögött. Közben attól függetlenül, hogy csak az ő jóvoltából volt egyelőre zene, én is szépen lassan mocorogtam ám rá. Sőt, valószínűleg amúgy is dülöngéltem volna egy kicsit, mert nem voltak olyan biztosak még a lábaim. – Áhá! – kiáltottam fel elégedetten, és máris felcsavartam a hangerőt. Az egyik adón hírek mentek, a másikon valami klasszikus, de végül sikerült rátalálnom egy harmadikra, ahol végre valami olyan ment, amit lehetett énekelni is, megtáncolni is rá. Mivel elég sokat ment a rádióban, ezért kívülről tudtam a szövegét és mellé még táncol is elkezdtem, ha már úgyis invitált az új barátnőm. Jelenleg annak éreztem legalábbis.
Forogtam körbe-körbe, ugráltam, mint akinek teljesen elment az esze, de én nagyon élveztem. A két kezem az ég felé tartottam, csípőm ide-oda mozgott, időnként hozzáérve Sarahhoz is. Ez a végén olyan lendülettel sikerült, hogy abban a pillanatban előreestem. Szerencsére a kezeim valamelyest felfogták a becsapódást, de pislognom kellett jó nagyokat ahhoz, hogy magamhoz térjek. Végül átfordultam a hátamra, és úgy bámultam a plafon felé, a homlokomat dörzsölgetve. Mire Sarah észrevett, már megint forgott a szoba, de most nem a tánctól és nem is az alkoholtól, hanem a kisebb agyrázkódástól, amit éreztem.
- Ez nem esett jól! – panaszoltam egyből, miután hagytam, hogy felhúzzon. Nem volt egyszerű dolga, ugyanis most nem voltam képes rásegíteni így a földről, sajgó fejjel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Szer. Jan. 22, 2014 12:40 pm

- Hozzád sem értem!
Persze, hogy a piszkálást fizikai értelemben veszem, még nyelvet is öltök, a felém repülő párna pedig végigszántja a fejem búbját, szépen feltöltve egy kis áramossággal a hajamat. Szuper, akkor most úgy nézhetek ki, mint akit megcsapott a 220. Sebaj, gyors mozdulattal szántok a tincsek közé és igyekszem lelapítani őket, nem kell, hogy ezerfelé szálljanak.
- Pedig lehet vannak, majd nézd meg.
Biztos, ami biztos lehet nem árt, ha ellenőrzi a dolgokat, mert a végén még meglepetés éri. De micsoda extra lenne ez! Kacsalábon forgó házikó, mint a mesében. Tiszta turistalátványosság, egy csomó pénzt be lehetne zsebelni az ilyesmivel.
- Segítek, segítek, te!
A kiskutyaszemek édesek, legszívesebben lefotóznám, de sajnos nem vagyok annyira józan, hogy tudjam is, hogy hol a telefonom, így csak a kezem nyújtom és szépen lassan felhúzom a kanapéról. Egy pillanatra megfordul bennem, hogy köcsög leszek és hirtelen rántom talpra, de lehet azért nem lenne szerencsés, mert előtte állok és ha nekem pont abban a pillanatban dobja ki a taccsot, akkor érhetnek kellemetlen meglepetések és egy ruhacserét nem szeretnék.
Nem is foglalkozom azzal, milyen zene szól éppen a rádióban, józanon valószínűleg a falhoz vágnám a magnót, hogy miféle zene ez már, mert nem igazán az én stílusom, de most tökéletes lesz. Annyira jól lehet rá riszálni, meg rázni a csípőt, tekerni ide és oda, hogy egy műsorba is simán elmehetnénk vele, a pasik tutira értékelnék. Kis idő múltán veszem csak észre, hogy hoppá, Mandy eltűnt, de elég csak lefelé néznem, hogy észre is vegyem.
- Pedig szép esés volt…
Legalábbis biztos az volt, merthogy én nem láttam, az is biztos. De tuti szépre sikeredett, egyből nyújtottam is a mancsom ismét, hogy talpra rángassam. Viszont most már egyáltalán nem segített, én meg a forgástól és a piától kellőképpen szédültem, így a dolog sajnos fordítva sült el és ahelyett, hogy sikerült volna őt felhúznom, ő húzott engem le, szóval szépen zúgtam én is, elvesztve az egyensúlyom. Még annyi koordinációs képesség azért volt bennem, hogy úgy igyekezzek esni, hogy ne pont rá zúgjak, így csak félig meddig taroltam el. Szépen nézhettünk ki, az tuti. Mindenesetre legurultam róla, vagy nem is tudom, mekkora mértékben kötöttem rajta ki, a lényeg, hogy a hátamon feküdtem és nem volt alattam egy Mandy testrész sem.
- Milyen jó lenne, ha most láthatnánk a csillagokat.
Emelem fel az egyik kezemet, ahogyan a plafonra bökök.. Tényleg milyen szép lenne, csillagokat bámulni a nappali kellős közepéről. Tiszta romantikus. Hú, itt fekve érzem csak igazán, mennyire forog a szoba. Na meg azt is, hogy igencsak elfáradtam. Ma egy autó is elütött, bakker! Hatalmasat ásítok, nem fáradozom azzal, hogy a kezem a szám elé tegyem, jó ez így.
- Hogy bírod, kislány? Mert én itt helyben el tudnék aludni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Csüt. Jan. 23, 2014 6:34 pm

- Köszi! – néztem rá hálálkodva, amikor segített végül felállnom, és a többi dolog valahogy el sem jutott teljesen a tudatomig. Nem igazán tudtam pontosan, hogy mire lenne most szükségem, vagy mi segíthetne a jelenlegi állapotomon, de ez nem meglepő. Egyáltalán nem voltam jártas az ilyen helyzetek kezelésében. Oké, másoknál talán megoldottam volna, de gondolkodni értelmesen most nem voltam képes a saját esetemben. Azért az ilyen annyira vicces, vagy nem? Amikor a legnagyobb szükségem lenne nekem valamilyen megoldásra, akkor nem jön. Bezzeg másoknak mindig segítek egyből…
Szerencsére sikeresen megleltem a hangosításért felelős gombot a hifin, és még egy olyan rádióadót is sikerült behangolnom, amin elviselhető zene ment. Természetesen én is egyből táncolni kezdtem Sarahval együtt, éppen csak arra nem számítottam ezek után tőle, hogy majd fellök. Azt még ilyen állapotban is sikerült felfognom, hogy nem szándékosan tette, ettől függetlenül azonban rendesen fájni kezdett a fejem az esés miatt és a hirtelen helyzetváltoztatás sem tett neki a legjobban. Fogtam is a homlokomat, amíg meg nem próbált felhúzni. Sajnos nem jöttek be a számításaim, máris bántam, hogy nem voltam képes rásegíteni egy egészen kicsit.
- Nem is láttad! – szusszantam végül, mielőtt még éppen feladta volna. Aztán minden annyira hirtelen történt, hogy szinte el sem jutott a tudatomig. Már csak azt éreztem, hogy a súlya rám nehezedik, és félig-meddig rajtam fekszik – Hé! – nyögtem fel nagy nehezen, közben próbáltam levegőt is menni, de nem igazán sikerült a jelenlegi helyzetünkben. – Egy kicsit nehéz vagy! – jelentettem ki még mindig fojtott hangon, és csak akkor lélegeztem fel, amikor oldalra gördült mellém. Természetesen a fejem egyből fordult is utána, aztán hirtelen kitört belőlem a megállíthatatlan nevetés, miközben itt feküdtünk egymás mellett a nappalim padlóján.
- Az a helyzet, hogy én már így is csillagokat látok – mondtam nevetés közben, és csakugyan sajgott a fejem továbbra is. Meg is tapogattam, hogy mindenem megvan-e, de olybá tűnt, hogy sehol nem vérzek. Azért már ez is haladás, nem? – Én is elálmosodtam – én a számat elrejtettem a karom mellé, de hozzá hasonlóan én is ásításban törtem ki. Azt hiszem, hogy már csak azért is, mert általában amikor valaki ásít a társaságomban, akkor nekem is jön a késztetés, az inger, hogy megtegyem. Olyankor is, ha nem is vagyok igazán álmos, bár a jelenlegi esetre ez nem vonatkozott.
- Mit szólnál hozzá, ha inkább felmennénk a hálóba és nem a földön aludnánk? – vetettem fel az ötletet, közben pedig az oldalamra fordultam, úgy pislogva Sarah fáradt arcára. – Ez itt túl kemény és kényelmetlen – húztam el a számat egy kicsit kényeskedve. Ugyan a szoba továbbra is forgott, de ha úgy dönt, hogy jön velem, akkor talán segíthetünk egymásnak feltápászkodni. Ha nem, hát én valahogy akkor is meg fogom oldani, maximum négykézlábra ereszkedve közlekedek majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Csüt. Jan. 23, 2014 10:02 pm

- De elképzelni is elég vicces volt.
Széles, telifogas vigyorra húzódnak ajkaim, mert tök jól esik cukkolni, olyan édi, amikor durcizik. Ezt is le kellene majd fotózni, aztán utána lehetne vele zsarolni. Na jó, most jelen pillanatban ezt már én is túl köcsögnek tartanám, szóval inkább elhessegetem a gondolatot és megpróbálom talpra állítani. Csakhogy ez sem sikerül olyan szuperül és olyan szendvicset építünk, hogy csak na! Ejh, de szuper hasonlatot sikerült kitalálnom.
- Te pedig jó puha..
Még egy kicsit hozzá dörgölőzöm, mert miért is ne, tök jó volt, hogy rá estem, mert így nem teljesen a kemény talajon kötöttem ki. Részeg vagyok. Ez már kész és lehet alig fogok emlékezni holnap arra, hogyan lejárattam magam, de kis szerencsével Mandy-nek sem sok emléke lesz az estéről, szóval így szuper.
- Most olyan érzésem van, mintha az anyuci mackóm lennél.
Csakhogy visszatérjek a macis hasonlataimhoz, na de nem bújok tovább, észreveszem azért, hogy nem kap annyira levegőt. Bakker, pedig nem is vagyok nehéz, vagy hájas, vagy kövér. Vagy lehet? Jajj, mindjárt bedepizek a gondolattól. Na de a lényeg, hogy végül legördülök róla, nem akarok palacsintát csinálni az újdonsült barinőmből, szóval marad a csillagok nézegetése.
- Ó, mondanám, hogy de szívesen kipróbálnám, de ahhoz nekem is a földbe kellene vernem a fejemet, azt pedig nem szeretném.
Nevetek én is, mert ha Mandy csillagokat lát, az tök szuper lehet, de sajna én csak a plafont bámulom, úgyhogy nekem annyi marad csupán, hogy odaképzelem a csillagokat. Nahát, így is tök jó. Ezt eddig még ki sem próbáltam, itt volt végre az ideje.
- Tetszik az ötlet! Bár ahhoz fel kell kelni.. Meg bakker, jól értettem, hogy fel? Mert a lépcsőket most nem nagyon szeretem.
Mindenesetre átgördülök a hasamra és feltornázom magam négykézlábra, éljen, ez már fél siker, de lehet inkább én is ezt a közlekedési formát választom, lehet egyszerűbb négy lábon megbirkózni a lépcsőkkel, mint kettőn, így kisebb annak az esélye, hogy szépen lezúgok róluk. Na, nem igaz? Szóval így indulok meg a lépcső felé, remélhetőleg Mandy is jön utánam, ha ő is négykézláb jön, akkor el kell süssek még egy poént.
- Milyen érzés négykézláb közlekedni? Tök jó, nem igaz?
Na jó, ez lehet csak nekem vicces, mivel én farkas vagyok és szinte naponta közlekedek négy lábon, de nem hagyhattam ki. Legalább egy picikét farkasbőrbe képzelheti magát. Tök jó, nem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Jan. 25, 2014 5:51 pm

Azért jól szórakoztam még attól függetlenül is, hogy Sarah rajtam feküdt és így jelenlegi állapotomban egyáltalán nem esett jól, hogy nyomta a hasamat is. Ettől függetlenül szerencsére már nem is volt annyira hányingerem, így a veszély nem állt fent, már ami a hányást illeti. A fejem azonban még mindig sajgott és tényleg kis pici pontok ugráltak a szemeim előtt, valószínűleg a fájdalomtól és az alkoholtól együttesen. Szóval a lényeg, hogy nagyon mulatságosnak találtam és ezt nem is lepleztem.
- Pedig éppenséggel pont fordítva lehetne… - dünnyögtem még mindig nevetősen, de amint lemászott rólam, máris megkönnyebbülten szusszantam. Reméltem, hogy nem vette magára és sértődött meg, amiért nehéznek találtam. Áh, biztosan nem, eddig nem olyannak tűnt. Pontosan ezért a gondolatért nem kértem tőle bocsánatot, meg most amúgy is nehezen forgott még egy kicsit a nyelvem ahhoz, hogy beszéljek. A bonyolult, összetettebb mondatok megfogalmazásáról már nem is beszélve.
- Ha gondolod, én is ellökhetlek – ajánlottam fel nagylelkűen. Rajtam aztán igazán nem múlt, bevállaltam érte ezt az áldozatot, ha ez lenne a szíve leghőbb vágya. Még mindig nevettem én is, csak ezt követően fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy esetleg nem ártana megkeresni az ágyat, mielőtt itt szenderedünk el. Nincs nekem bajom a földön alvással sem, azt mondják sokan, hogy egészen egészséges dolog, de most nagyon nem vágytam rá, hogy fájó nyakkal meg ropogó csontokkal ébredjek fel reggel és azt se tudjam, hogy vagyok. Ennél azért jóval kényelmesebb nőszemély voltam ám!
- Aha! Fel! – ismételtem el még egyszer, de nagyon koncentrálnom kellett hozzá. Ez borzasztó, most már inkább az álmosság jött rám, elég volt csak letenni a fejemet egy kicsit, meg vízszintesben lenni pár perc erejéig. – De nem olyan sok lépcső – bizonygattam, és nagy lelkesedésemben még azt is sikerült kierőszakolnom magamból, hogy feltápászkodjak, ha már Sarahnak sem volt túl sok kedve felállni. Utána indultam meg, kis híján bele is ütköztem a fenekébe olykor-olykor, amitől mindig újra nevethetnékem támadt. Azért vicces belegondolni, hogyan nézhettünk most ki.
- Ühüüm… - dünnyögtem magam elé, közben vállal sikerült nekimennem a korlátnak – A fenébe! – szitkozódtam máris és kénytelen voltam megállni, hogy néhány pillanatra a sarkamra üljek és megdörzsöljem a fájó pontot. – Azt hittem, ez nincs ilyen közel… - motyogtam rosszallóan, csak utána jutott eszembe, hogy Sarah mit mondott. – Azért szőrösebb formában nem próbálnám ki, ha erre akarsz kilyukadni! – ráztam a fejemet, mint az ovisok szokták, amikor valamit nagyon nem akarnak. Én sem akartam erre gondolni, de nálam nem is állt fent a veszélye annak, hogy átváltozzak. Mire jó az őrzőség, nem?
- Majd menj jobbra, aztán már ott is lesz az ajtó! – adtam meg az útirányt, mert így a sötétben nem tudtam, hogy mennyire tud tájékozódni. Jó, inkább csak azért mondtam, mert úgysem tudta volna magától, hogy melyik a háló. Biztosan még így is jók voltak az érzékszervei, sokkalta jobbak, mint az enyémek. Főleg így tompulva…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Csüt. Jan. 30, 2014 7:00 pm

- Ó, egek, azért annyira nem vágyom a dologra! Mindenesetre köszönöm a nagylelkű felajánlást, gondolom nagyon élvezted volna.
Vigyorgok rá szélesen, szerintem tökre élvezte volna a dolgot, szóval gyorsan tájékoztatom, hogy azért annyira nem szeretném a dolgot, végül is, ha jobban belegondolok, jó nekem így, a csillagok nélkül. Szóval csak fekszem a hátamon, ebből az idilli állapotból zökkent ki barátosném, amikor is kijelenti, hogy menjünk fel az ágyba aludni. Az ággyal nem lenne semmi gondom, de az, hogy fel.. hajajj, a lépcsőket most nem igazán fogom szeretni, az tuti.
- Oké, hogy nem sok, de akkor is lépcső!
Tettetett felháborodással forgatom meg a szemeim, sőt, még fújtatok is egy kicsikét, de aztán hamar elnevetem magam, a durcizás nem az én szakmám, szerintem mindenki érdekében jobb, ha gyorsan felhagyok vele. Inkább feltápászkodom és elindulok négykézláb a lépcső felé. Egyszer pillantok csak hátra, ez bőven elég ahhoz, hogy észrevegyem, milyen közel is van a popómhoz. Na tessék, nekem egyből milyen gondolatom támad, csak egyetlen pillanatot használok ki, hogy hirtelen álljak meg, így a szöszi egyenest a fenekembe fog fejelni.
- Na de Mandy!
Lassan ejtem ki a szavakat és ismét megjátszom magam, mintha felháborodnék, hogy a hölgyemény olyat szeretne, amit én nem és ami.. khm, fogalmazzunk úgy, hogy tizennyolc karikás. Persze tudom, hogy semmi ilyesmi nem áll szándékában, de ostoba lettem volna, ha nem használom ki a helyzetet. Persze hamar elnevetem magam, ezúttal sem bírom sokáig ezt a színészkedés dolgot, azt hiszem jó, hogy nem is vállalkoztam ilyesmi pályára. Nem menne túl jól, be kell valljam.
- Össze ne törd itt magadat nekem! Ki csinálja meg akkor majd a reggelit?
Már csak az kellene, hogy az újdonsült barátném komolyabb kárt tegyen magában. Azt megígértem, hogy tartom a haját, ha esetleg kijönne az, ami odabent van, de hogy ápolgassam.. Na az már nem az én szakmám, ezt be kell valljam, bár szerintem ezzel ő is tisztában van. De alighogy kiejtem a szavakat a számon, szinte pont felérek a lépcső tetejére és fordulnék is jobbra, páff neki a falnak.
- Bakker, nekem is akadnak koordinációs problémáim..
Jegyzem meg fejcsóválva, de azért elnavigálom magam a szobáig, vagyis remélem, hogy jófele megyek, mert így belegondolva abban sem vagyok biztos, hogy jobbra fordultam a lépcső tetején. Na jó, biztos arra fordultam, csak egy picit most elbizonytalanodtam.
- Höhö, mindjárt kiderül, mit rejtegetsz az ágyad alatt.. vagy van-e plüss mackó az ágyadban.
Senki ne kérdezze, miért kattantam így rá erre a maci témára, fogalmam nincsen, de ezt sem bírtam kihagyni. Egyik kezemmel máris nyúlok fel a kilincsért, hogy kinyitva beljebb trappolhassak a szobába, persze még mindig négykézláb. Tisztára, mintha kutyák lennénk, komolyan.. de olyan jól esik és amúgy is, ha két lábra állnék, tutira megszédítene a magaslati levegő, úgyhogy jobb itt. Már csak az ágyat kell megtalálni és én ennyi leszek a mai napra, jöhet a csicsikálás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Pént. Jan. 31, 2014 1:46 pm

- Ez igaz, de én csak felajánlottam. Igazán jót akartam neked! – mondtam akadozó nyelvvel, ártatlan kifejezéssel az arcomon. Igen, tényleg tetszett volna, ha cserébe az ellökésért én is részesíthetem ilyesmiben, de azt hiszem, hogy jelen állapotomban annyi erő sem maradt bennem, mint amennyi alapesetben lett volna. Ráadásul ellene szerintem még az is kevésnek bizonyulna, de hát előfordul. Nem lehettem olyan erőben, mint valami félisten, pedig bizony isten tetszett volna!
Miután elindultunk mind a ketten négykézláb felfelé, egy kicsit valahogy jobban éreztem magam. Így már lett némi célunk, megjelent lelki szemeim előtt az út végén ránk váró ágyikóm. Ez adott egy kis plusz löketet ahhoz, hogy meginduljak szépen. Annyira elmerültem a gondolataimban, amelyekben újra és újra a puha párnám bukkant fel, hogy nem figyeltem az előttem hirtelen megtorpanó Sarahra. Már csak akkor eszméltem fel, amikor hirtelen egyenesen sikerült belefejelnem a fenekébe. Különösebben rosszul nem érintett, zavarba sem jöttem, helyette inkább roppant mulatságosnak találtam, így ki is robbant belőlem a nevetés. Kis híján vissza is pattantam róla, amikor hirtelen ráeszméltem, hogy mi történt. Vicces látvány lehettünk, annyi szent. Milyen kár, hogy ezt nem veszi most fel senki, szerintem évek múlva is ezen nevetnék, ha rossz kedvem lenne és megnézném a felvételt.
- Ne haragudj! – nevettem még mindig kicsit kábultan, de ennek ellenére is érzékeltem, hogy felháborodása csupán megjátszott és nem is közelít a valódihoz. Mondjuk elég nagyot csalódtam volna benne, ha ezen megbotránkozik, az bizonyos. – Ki mondta, hogy csinálok reggelit? – kérdeztem meglepetten, miközben a fájós vállamat dörzsölgettem egy kicsit, amivel sikerült nekimennem a korlátnak. Nem jó a nagy nevetés ilyen szituációkban, mert csak fájdalmat szül. Ezt mutatta a mellékelt ábra is, hiszen ezért sikerült bekapnom ezt a kis koccanást, mert annyira nevettem, hogy nem figyeltem oda igazán. A koordinációs képességeim romlásáról már nem is beszélve, de ilyenkor ez természetes velejárónak számít, ha ismereteim pontosak.
- Hé! Még kibontod a falamat! – ennek ellenére újra nevetni kezdtem, mert a jelenetet ugyan nem láttam, de a puffanást hallottam. A káromkodása pedig éppen elég beszédes volt ahhoz, hogy sejteni véljem, mi történhetett előttem nem sokkal. Eddig csak a lépcsőfokokat néztem magam előtt, ám most félig felfelé menet megálltam, leültem a sarkamra és úgy néztem felfelé. – Jól vagy? – kérdeztem azért a biztonság kedvéért, bár nem tartottam valószínűnek, hogy az ilyesmi megkottyanna neki. Egészen biztos, hogy keményebb fából faragták, mint engem, de ez jól is van így, ez a természetes egy farkas és egy őrző esetében.
- A kutyámmal szoktam aludni, ő a plüss mackó! – kuncogtam halkan, és a nagy nevetgélés közepette már megint sikerült beleütköznöm, míg a kilinccsel ügyeskedett a hálószoba ajtajában. – Ez lesz az! – mondtam biztatóan, és amint feltárult előttünk a szoba, már követtem is befelé. Mivel ez az én szobám, ezért nagyon jól tudtam még ilyen állapotban is, hogy merre található az ágyam. Egészen pontosan középtájon, el sem lehetett téveszteni. Meg is indultam a sötétben és még az sem zavart, hogy ruhában fogok aludni, egy ágyban Sarahval. Nagy nehezen, amikor elértem az ágy széléig, felkapaszkodtam rá, de a tempóm még egy reumás csigáénál is lassabb volt. Amikor végül sikerült, diadalittasan kiáltottam fel, és a hátamra hengeredve szusszantam egyet. – Azt hittem, sosem érünk ide! – jelentettem ki végül elégedetten, ugyanakkor fáradtam. A sötétbe boruló plafon még mindig forgott a szemeim előtt, de már kezdtem megszokni. Furcsa volt feküdni a puha matracon, talán jobban jártunk volna, ha lent maradunk a kemény padlón. Akkor viszont másnap lenne kellemetlen, szóval mégis jól leszünk itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 357
◯ HSZ : 373
◯ IC REAG : 388




Re: Amanda háza // Vas. Feb. 02, 2014 3:58 pm

- Én.
Tessék, most mondtam, hogy csinál majd reggelit, ne legyen már ennyire gonosz, hogy megfoszt a dologtól. Egyszerűen imádom, amikor kapok finom reggelit anélkül, hogy nekem kellene fáradoznom érte, úgyhogy ez csak természetes nálam, hogy ő fogja a reggelit csinálni. Na jó, talán besegítek neki, de ez még a jövő zenéje, úgyhogy ne kapkodjunk el semmit.
- Jó lakberendező hírében állok, úgyhogy ne aggódj, ha bontok is, annak csakis jó eredménye lesz.
Na jó, még senki nem mondta, hogy jó lakberendező lennék, de a házam szeretem és a berendezését is, szóval nagy probléma nem lehet. Amúgy sem bontanám ki a falat, vagy ha bontanám, akkor tutira nem a vállammal tenném, mindenesetre együtt nevetek Mandy-vel, mert maga a feltételezés is elég mókás volt.
- Persze, ne aggódj, egy fal nekem meg sem kottyan.
Még a vállam is megvonom, főleg, ha arra gondolok, hogy ma még azt is túléltem, hogy elcsapott egy autó. De ezt persze nem hozom fel, elvégre részben az én hibám is volt, azt hittem meg fog állni, a filmekben valahogy mindig jobban megy az ilyesmi.
- Fú, de azért remélem, hogy nem csupa kutyaszőr az ágyad.
Húzom fel az orrom, persze ezúttal is csak megjátszom magam, a kutyaszőr nem zavar, egek, hogyan is zavarna, szóval nem gáz a dolog, csak legyen végre valami vízszintes és puha dolog, amin elalhatok. A kilinccsel való babrálgatás közben megint belém ütközik, mire pimasz kis vigyor kúszik ajkaimra és búgó hangon közlöm vele a mondandómat.
- Mandy, ha szeretnél valamit, mondjad nyugodtan.
Még a szemöldökömet is meghúzogatom kicsit, tisztára, mint egy céda, de ezt is ostoba lettem volna kihagyni. Szóval csak pillogok rá még pár másodpercig, majd végre sikerül kinyitnom az ajtót és feltárul előttünk a szoba. Végre! Az ágy másik oldalához vonszolom magam és felmászom magam is, de olyan lassan, mint valami lajhár, komolyan, mintha egy hegyet másznánk meg, jelen pillanatban totál úgy érzem magam. Fincsi lesz a holnap reggeli ébredés. Még elégedetten fel is sóhajtok, ahogyan elterülök az ágyon, ez bitang kellemes érzés.
- Jó éjt, mackókám, aztán ne tapperold a seggemet!
Ismét meghúzogatom a szemöldököm, de ezúttal sokkal kevesebbszer, mint az előbb, mert már olyan álmos vagyok, hogy csak na, szóval nem is kell sok, hogy szépen álomba merüljek és az tuti, hogy szépeket fogok álmodni.

Másnap reggel egészen hamar kipattannak a szemeim és elég csak a mellettem szuszogó Mandy-re pillantanom, hogy a szám is tátva maradjon. Kell pár szekundum, hogy bevillanjanak az előző este képei, aztán természetesen már a homlokom ráncolom, hogy mi a fenéket műveltünk. Egek.. Olyan halkan, ahogyan csak tudok, kikászálódok az ágyból, lesunnyogok a földszintre és nagyon bízom benne, hogy nem találkozom a kutyával. Ha meg igen, akkor max rávicsorgok, vagy megvillantom gyönyörű sárgás szemeim, az lehetőleg elég lesz, hogy ne ugasson meg. Kerítek egy papírt és egy írószerszámot, arra firkantom fel a soraimat.
Köszönöm a vendéglátást, Mandy mackóm, elnézést a hirtelen távozás miatt, remélem még összefutunk! Csókollak, Sarah
Még a biztonság kedvéért a telefonszámomat is megadom, nem árt ápolni az ilyen szépen kialakult baráti viszonyokat. Mert be kell lássam, egészen megkedveltem a kis nőszemélyt, szóval bízom benne, hogy lesz még alkalmunk összefutni. Ezután nekem már nem kell sok, felkapom a csizmám és a kabátom, aztán uzsgyi, irány haza.

/ Nagyon szépen köszönöm a játékot! /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Amanda háza // Today at 5:18 pm

Vissza az elejére Go down
 

Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Dorothy Yates

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-