HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Emily Hart Kedd. Nov. 29, 2016 9:17 pm
írta  Catherine Benedict Kedd. Nov. 29, 2016 11:11 am
írta  Primrose Trevelyan Hétf. Nov. 28, 2016 1:52 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Nov. 21, 2016 9:34 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Nov. 12, 2016 6:47 am
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
írta  Roxan A. Cruz Kedd. Nov. 08, 2016 6:31 pm
írta  Tawny Vaidya Hétf. Nov. 07, 2016 11:02 pm
írta  Skyler R. Hamilton Hétf. Nov. 07, 2016 10:03 pm
írta  Balthazar Bluefox Hétf. Nov. 07, 2016 9:55 pm
írta  William Douglas Hétf. Nov. 07, 2016 6:48 pm
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Nov. 07, 2016 3:32 pm
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Lester J. Edison
 

Share | .

 

 Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6140
◯ IC REAG : 8029
Amanda háza // Pént. Aug. 02, 2013 11:57 am

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Nov. 10, 2015 5:06 pm

Csak egyetértően bólogattam, mert ebben is hasonlítottunk egymásra, a forró csokoládé imádata, és a benti meleg, a kinti hideggel szemben, mindig előnyt fog élvezni. Vannak olyanok, akik imádják a telet, meg a nagy fagyokat, de én valahogy nem tartoztam közéjük soha, és még emlékeztem arra, amikor Naomi az első hideg időszakot itt töltötte. Remekül szórakoztam rajta, bár még én is éppen úgy dideregtem, mintha most költöztem volna ide, és soha nem tapasztaltam volna meg.
- Igen, azt hiszem, hogy valami olyasmi! - bólogattam elgondolkozva, mert tényleg csak az utóbbi időben szoktam rá erre a nagy dekorálási mániára. Lehet, hogy van olyan, akit ez bosszant, de én nem tartoztam közéjük. - Én is, de valahogy eddig talán egyikünknek sem volt itt az ideje, most pedig kiélhetjük a kreativitásunkat! - lelkendeztem mosolyogva. Még arra sem foghattam, hogy Cathy miatt van mindez, mert már előtte is ugyanezt csináltam. Oké, most talán tényleg miatta akartam még inkább kitenni magamért.
Azért az jól esett, hogy még mindig számított a szavam. Sajnáltam, hogy nem lehetek többé a mentora, olyan elárvultnak éreztem magam azóta, mintha hiányozna egy részem. De hát, annyi baj legyen, ez az élet rendje, azt hiszem. A gyerekek is mindig kirepülnek a családi fészekből, a tanoncokkal sincs ez másként, csak többségében már eleve felnőttként kerülnek az ember mellé. Oké, kivételek mindig vannak és lesznek is, de jelen esetben nem erről volt szó.
- Ó... - kicsit megilletődtem, nagyon le vagyok maradva, és jóval többet fejlődött, mint ahogy gondoltam. Már nem mantrázik, nos, kicsit mellélőttem, egy pillanatra meg is zavarodtam ettől az információtól. - Nos, akkor jó! - szedtem végül össze magam, és dörzsöltem össze a kezeimet, készen arra, hogy bemutassam neki, mit is kellene majd csinálnia. - Vágjunk bele! - mondtam még közvetlenül azt megelőzően, hogy a fény kigyulladt volna a tenyeremben. - Pontosan, nagyon hasznos tud lenni ilyen téren is! - tetszett, hogy felismerte az ebben rejlő lehetőséget, így be is mutattam neki azt, amiről eddig csak beszéltünk.
Miután befejeztem a bemutatót, várakozással telien néztem rá, és csakhamar meg is kaptam a választ, miszerint kipróbálja. Mosolyogva figyeltem, ahogyan lehunyta a szemeit, ez legalább még ismerős volt és régi szokásként üdvözöltem, tekintetem pedig kisvártatva tovább is vándorolt a keze irányába, hogy magamban szurkolva várjam a felvillanó kis nyalábot. Nem volt olyan erős, mint az enyém, talán olyan hosszú ideig sem tartott egyből, de akkor is sikerült, és mint nála, úgy nálam is sikerélményt szült. Még mindig, mintha csak most először produkálta volna ezt a szemem láttára, holott nagyon jól tudtam, hogy igazán tehetséges lány. Már kezdettől fogva, ezért is hívtam el. Kétszer.
- Nagyon jó! Ügyes vagy! - öleltem meg roppant büszkén, amikor véget ért a varázslat. - Persze tudtam, hogy sikerülni fog, de mégis másabb látni! - vigyorogtam szélesen. - Mivel nem szeretném, hogy a Bénítást rajtam alkalmazd, ezért esetleg még megpróbálhatjuk a Sípszó varázslatot, ha van kedved, és mára békén hagylak! - emeltem meg a kezeimet megadóan. - Ha nem szeretnéd, akkor beszélhetünk talán ismét a Mesterszóról, ha igen, akkor pedig majd utána vesszük elő a témát! - igazából azt mondtam, hogy idővel érezni fogja, de a vizsgához közeledve talán mégis jó lenne kitalálni, és ha egyedül nem tudja, segítek szívesen. Valahogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Szer. Nov. 11, 2015 2:51 pm

- Az biztos. Szerintem Maya nem is hagyná, hogy csak úgy átugorjuk a Karácsonyt, de nem is akarom, így, hogy ő van, egészen izgatottan várom.  
Még úgy is, hogy a születésnapom után a karácsonyt utálom a legjobban, de talán épp itt az ideje elengedni a démonaimat, és új dolgokat vezetni be, Mayával talán más lesz minden, és idővel remélhetőleg az sem fog feszélyezni minket Jacksonnal, hogy együtt élünk. Mindenesetre, mindenképpen igyekezni fogok, hogy Maya első velünk töltött karácsonya felejthetetlen legyen, csakis pozitív értelemben.
Az én szememben Mandy mindig a mentorom lesz, ez olyasmi, amit sosem fogok elfelejteni, és örömmel fogok visszagondolni rá, bármilyen nehezen is indult. Azt semmilyen köd nem nyelheti el, hogy mi mindent tett ő értem, sosem lehetek elég hálás neki, és az külön fantasztikus, hogy előbb voltunk barátok, mint mentor és tanonca, így most is bármikor nyugodtan jöhetek hozzá, vagy épp ő hozzánk.
- Tudod, úgy voltam vele, hogyha eleve nem ajánlatos, inkább hamar elhagyom, és szerencsére ment nélküle.  
Nagy sikerélmény volt ez nekem, mint ahogy azóta számos egyéb téren is örülhettem, mert elenyésző alkalommal sültem csak fel, aminek igazán örülök, mert legalább egy dolog legyen teljesen tökéletes az életemben…
Aztán már csak az van hátra, hogy figyeljem, mit csinál, majd utána igyekezzek én is végrehajtani a dolgot. Nem tűnik nehéznek, bár valami fura, könnyed magabiztosságot már magamra szedtem a varázslással kapcsolatban. Így hát most sem ingom meg, igaz kicsit később jön össze, mint Mandynek, de ő már jóval gyakorlottabb nálam, épp ezért nem fogom miatta rosszul érezni magam. Az eredmény a lényeg, a gyorsaságon meg folyamatosan dolgozom, de minél többször csináltam valamit, annál könnyebben megy. Mosolyogva fogadtam hát Mandy ölelését is, és azért kicsit sikerült elvörösödnöm a dicséret miatt, de nagyon jól esett.
- Jól van, de egyébként, ha meditálunk közben egyet, és mondjuk megpróbálsz megzavarni, akkor két legyet ütünk egy csapásra, mert tesztelhetsz is, illetve még utána gyakorolhatunk kicsit. Amúgy, jöhet a sípszó persze.  
Bólintottam végül rá, de a mesterszavas téma csak nem engedett, elvégre ideje volna eldönteni, és fogalmam sincs, hogy mi az, amivel operálnom kellene, ami nagyon zavar, mert lassan vizsgázhatok, ha úgy érzem, és nem szeretném, hogy emiatt ne valósuljon meg. Maya velem van, szeretnék mihamarabb legalább a tőlem telhető legmaximálisabb mértékben így is gondoskodni róla.
- Sokat gondolkodtam már rajta, a fotómemória nagyon tetszett, de aztán tudod, történt az az incidensem a hegyi vasútnál, és akkor rájöttem, hogy szükségem lesz olyasmire is, amivel hathatósabban felléphetek ilyen helyzetekben. Akkor kezdtem a bénításon agyalni…  
Avatom be, aztán meglátjuk, végül melyik úton megyünk tovább, ha továbbra is a sípszó jön, akkor állok elébe, ha valami más alternatíva felmerült közben benne, akkor ugyanez a helyzet. Mindenesetre, azt még mindig szeretném megnézni, ő hogyan csinálja, valahogy megnyugtat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Pént. Nov. 27, 2015 8:55 pm

- Kicsit te is gyereknek fogod érezni magad mellette szerintem, csak most már annak fogsz örülni, ha ő örül az ajándékának! - vélekedtem mosolyogva, azt pedig inkább most nem pedzegettem, hogy milyen volt Mayának korábban a karácsony. Vajon jó emlékei vannak-e, mik voltak a hagyományok, meg effélék, hiszen mostantól minden új lesz, és pontosan úgy fog alakulni, ahogyan annak lennie kell. Minden családnál másképp szoktak telni az ünnepek, más a menetrend, és még én sem tudtam pontosan, hogy nekünk mi lesz, hiszen nekem is az első így, hosszú évek óta. Legalább együtt éljük ezt meg Nonóval.
- Tényleg van hozzá tehetséged! Bár ezt már akkor is tudtam, amikor először elhívtalak. Reméltem, hogy később visszatalálsz erre az útra. Akkor is úgy gondoltam, hogy neked ezen kell végigmenned az életedben! - szorítottam meg egy pillanatra biztatóan a kezét. Tényleg ügyes volt, és én ezt már akkor felismertem. Tehetségesebb, mint én voltam, és biztosra vettem, hogy túl is fog szárnyalni. Már csak a kasztunkból fakadóan is, de emiatt nem voltak rossz érzéseim. Ez rendben van, a tanítvány túlszárnyalja a mentorát. Inkább büszke voltam rá, még ha nem is nekem köszönhetett mindent, az alapokat azért én tettem le, és ezt senki nem vitathatta.
- Jól van, ha szeretnéd, kipróbálhatjuk. Akarod, hogy bemutassam, és kicsit csengjen a füled, vagy megpróbálod egyedül? - kérdeztem komolyan. Ez ugyanis olyan dolog, ami kellemetlen lesz, ha megmutatom, épp elég lesz, hogy én nem hallok másodpercekig, ha sikerül megcsinálnia. Egyébként sem olyan látványos, és volt már annyi gyakorlata, hogy megpróbálhassa egyedül. Én kinéztem belőle, hogy sikerülni fog, és ha úgy van, akkor még nagyobb örömöm lesz ebben a délutánban, mert végre én is hozzájárulhattam egy kicsit a tanulási folyamathoz, hónapok óta végre először.
- Az nagyon jó, ha van támadó és védekező mesterszavad, de ne feledd, hogy valami olyat válassz, amit hozzád közelinek érzel. Amiről úgy gondolod, hogy jól megy, illik hozzád! - próbáltam értelmesen megfogalmazni, így adva egy kis tippet, hogy miként is döntse el. - A bénítás egyébként egyáltalán nem rossz, legalább könnyebben meg tudod védeni magad. Idővel sokkal profibb is leszel ezekben, még a harcosokat is lepipálod majd, legalábbis varázslat terén - mosolyogtam rá jókedvűen, ahogy elképzeltem. Valahol azért különös, hogy hiába ők a harcosok, a mágusok simán rávernek egy megtermett férfira is, akár egyetlen gondolattal. Persze nem vitatom, hogy szükséges fizikailag a toppon lenni, de mindenki azt tanulja, amihez jobban ért, igaz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Szomb. Nov. 28, 2015 10:10 am

- Efelől nincs is kétségem.
Bár azt még nem sikerült kiötölnöm, hogy mi is legyen az az ajándék, esetleg ajándékok, de talán majd összedugjuk a fejünket Jacksonnal legalább ebben az ügyben. Szerencsére azért az utóbbi időben nem veszekedtünk, ami azért haladásnak számít tekintve a kezdeteket. Már ez is csoda talán, de bízom benne, hogy sikerül ezen a békés úton maradnunk.
- Tudod, ez amolyan kompenzálás az életbeli bénázásomat tekintve. Legalább ebben jó vagyok. Mindenesetre, az tény, hogy hálás vagyok neked, amiért elhívtál. Kétszer is...
Mosolyogtam rá, a szorítása is jól esett. Nagyon szerettem Mandyt, és sokszor hiányzik, kicsit ritkábban volt egymásra időnk az utóbbi időben, de azt hiszem, ez nem csoda, sőt. Mindkettőnknek került egy újabb szereplő az életébe, ami engem illett, több is. Meg aztán, két hónapig még a városban sem voltam.
- Megmutathatod, nem árt, ha én is látom előtte, valamint az sem, ha megtapasztalom, mit művelek vele másokkal.
Állapítottam meg, nem szeretnék olyasmit használni akárkin is, amiről fogalmam sincs, hogy micsoda, milyen érzés, nyilván lesznek később olyan varázslatok is, amiket nem próbálnék ki inkább, mert olyan természetűek, de ezt még biztosan elviselem. Mindenesetre, ha úgy tartja jónak, akkor megpróbálkozom magamtól is majd a dologgal, remélhetőleg sikerülni fog, de azért tényleg jobb szeretném látni előtte.
- Ezen a ponton nagyon elakadtam igazság szerint, mert fogalmam sincs, mi illene hozzám úgy igazán. A fotómemória nagyon tetszett, de az meg inkább informátorokhoz illik, szóval nem feltétlenül erőltetném. Nem tudom, mit használnék egyáltalán a leggyakrabban.
Bár a Keresés kapcsán ez fel sem merült bennem, viszont nem árthat ebből a szempontból is körüljárnom a dolgot.
- Persze, ezért is lettem Mágus inkább, mert a varázslattal szeretnék elsősorban foglalkozni, a harc nem az én terepem. Bár Abi is nagy hatással volt rám, elgondolkodtam a gyógyítói pályán is, de úgy éreztem, inkább a választott irány lesz a nekem való.
Mosolyodtam el, mert bizony azóta sem bántam meg, és nagyon is imádok mindent, aminek egy csepp köze is van a mágiához. Úgy tűnik, hogy a meditáljak és folytassuk még ötletem nem aratott sikert, mert nem mondott rá semmit, szóval nem kifejezetten erőltetem én sem. Remélhetőleg, idővel majd letisztulnak bennem a dolgok, ha más nem, majd sorsot húzok, vagy nem is tudom.
Mindenesetre, ha addig nem mutatta meg a Sípszót, akkor most megpróbálkozom vele magamtól, egész egyszerűen annyit képzelek el, hogy megfújok egy sípot, de mindezt még mindig csukott szemmel igyekszem megvalósítani, mert arra még szükségem van, hogy ne vonja el semmi a figyelmemet. Azt tudom, hogy a képzeletemben megjelenik a dolog, és abban is elég biztosnak érzem magam, hogy megfogan a varázslat, de azt úgyis csak Mandy tudja majd megmondani, hogy sikerült-e, avagy sem.

//10 pont - 3 pont (Villanás) - 3 pont (Sípszó) = 4 pont//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Nov. 28, 2015 1:16 pm

- Jaj, Naomi, másban is jó vagy! - ingattam a fejem mosolyogva ugyan, de kicsit szigorúan. Nem szerettem, ha így beszélt. Oké, én is hajlamos vagyok arra, hogy vonzzam a hülye helyzeteket, vagy hogy bénázzak, de azért ő sem volt rosszabb nálam, és mivel magamat nem gondoltam nagyon vészes esetnek, ezért őt sem tituláltam volna annak. - Most már veled van Maya is, szerintem az anyaságban is jó leszel! - biztosítottam arról, hogy én tényleg így gondolom. - Nem hagytam volna veszni a képességeidet! - billentettem oldalra a fejem. Igen, kétszer kellett elhívni, de elhívtam volna még harmadjára, vagy negyedjére is, ha úgy van.
- Rendben, akkor megmutatom, te megcsinálod, és utána gyakorolunk egy kis meditálást, meg kitaláljuk a Mesterszavad. Vagy legalábbis beszélünk róla, hátha sikerül valamerre elbillennie a mérlegnek benned. Ha minden rendben ment, talán kapsz még valami finomat! - helyeztem kilátásba az esetleges jutalmat, ahogyan a kisgyerekeknél szokta az ember. Persze csak viccnek szántam, hiszen egyrészt amúgy is bármit szívesen adnék neki, másrészt meg kétségem sem volt afelől, hogy sikerülni fog neki.
- Igen, a gyógyítás is szép, és neked némi közöd is van azért hozzá. Tőlem nagyon távol áll, én mindig is az információszerzésben jeleskedtem, már emberként is... - méláztam el néhány másodpercig, ám végül csak összecsaptam a kezeimet sürgetően. - Na, jó, akkor megmutatom! Nem olyan nehéz, majd képzeld el a hangot, amit hallani fogsz, vagy ahogy neked jobb. Annyira másképp működik ez mindenkinél... - elgondolkozva meredtem újabb másodpercekig magam elé, aztán tekintetem visszakalandozott a mellettem ülő arcára, ajkaimon pedig mosoly jelent meg.
Éreztem, ahogyan a varázslat kellemesen bizsergető melege átjárja a testemet, és pontosan tudtam azt is, hogy melyik volt az a pillanat, amikor ő meghallhatta a sípszót. Valószínűleg eléggé bántotta a fülét, bár korántsem annyira, mint amennyire egy vérfarkas esetében lehet irritáló az ilyesmi. Az ő fejlett érzékeik nem rajongtak érte szerintem, de annyi baj legyen, valami képesség csak legyen ellenük a birtokunkban, nem?
- A tiéd nagyjából tíz másodpercig fog tartani. Nekünk annyira azért nem zavaró, mint szőrös barátainknak, de szerintem egészen kellemetlen. Felkészültél? - kérdeztem mosolyogva, igazából remekül éreztem magam, azt csináltuk együtt, amit szeretünk, ami mind a kettőnknek fontos, ráadásul hamarosan vizsgázni is fog. Nem kételkedtem benne, hogy sikerrel fog zárulni a megmérettetés.
Beletelt ugyan egy pici időbe, mire meghallottam a sípolást, de azért amikor véget ért, kicsit megnyomkodtam a fülemet, hogy ne csengjen. Amint kinyitja a szemét, már láthatja is majd az elégedett mosolyomat, a büszkeség csillanását a szemeimben.
- Jelentem, sikerült! - piszkáltam meg újra a fülemet. - Milyen érzés volt? - érdeklődtem, meséljen csak nekem kicsit az érzéseiről, a tapasztalatairól. Bár gondolom nem nagyon különbözött semmiben a már megszokottól. - Nagyon büszke vagyok rád, Nonó! - foglaltam megint szavakba azt, amit már amúgy is tudhatott. - Megérdemelsz egy csokis kekszet! - kacsintottam viccelődve. - Hogyan szoktál meditálni? Csendben, vagy valami kellemes zenével? Füstölők, gyertya? - mindenkinél más a kis rituálé, de nekem mindenből volt, ha szükség lenne rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Szomb. Nov. 28, 2015 2:30 pm

Erre nem válaszoltam, nyilván voltak olyan dolgok, amikben még jó voltam, de nagy általánosságban majd mindent elszúrtam a bénázásommal. Ez van, én ebbe már rég belenyugodtam, de azért nagy könnyebbség, hogy Őrzőként nem szoktam ennyire mellényúlni egyszer sem. Talán mert annak köze van a mágiához, fogalmam sincs róla, mi lehet az oka.
- Nagyon remélem, nem szeretném, hogy valaha úgy érezze, elhibázott döntés volt, amiért minket választott.  
Őszintén, szerintem nem sok esélyem lett volna, ha nincs a képletben Jackson, de ez nem is csoda, őt ismerte, engem nem, még erőteljesen megismerkedési fázisban vagyunk, de szerintem határozottan jól alakulnak a dolgok.
A következő szavaira csak bólintok, nos, igen, talán tényleg pazarlás lett volna, ha nem válok Őrzővé, és még csak azzal sem vagyok tisztában, mennyire közel álltam ahhoz is, hogy vérfarkas legyek. Milyen szerencse, hogy így alakult, különben sosem kaphattam volna vissza a gyermekemet.
- Rendben. Kivéve a talán kapok valami finomat részt.  
Öltök nyelvet kuncogva, mert bizony Mandy is tisztában lehet vele, hogy mennyire rabja vagyok az édességeknek, szóval ilyennel esetemben nagyon nem szép dolog viccelni.
- Na igen, nekem az nem ment volna sajnos.  
Miatta kicsit bántam, hogy nem vagyok ilyen beállítottságú, ami azt illeti, még az információ átadása sem megy zökkenőmentesen, szóval maximum az informátorok csődje lehettem volna.
- Szuper!  
Bólintottam hálás pillantással, majd vártam, hogy elvégezze a varázslatot, és még ha nem is érezte volna, hogy mikor von hatása alá a varázslat, tökéletesen látszott rajtam, hisz nemes egyszerűséggel összerezzentem. Annyira éles nem volt, de azért kellemetlennek már minősült a szememben. Kiváltképp azért, mert a sípszóról valamiért Jackson jut eszembe. Mondjuk, eléggé adja magát, hiszen edző.
- Határozottan annak tartom.  
Csak helyeselni tudtam a szavaira, mert szerintem is egészen kellemetlen a fülnek a dolog, főleg ha mondjuk egy percig ezt kellene hallgatni, vagy még tovább. Nem is tudom, meddig tarthatott a Mandyé, szerintem tíz másodperc is sok belőle. Végül bólintok, készen állok, és igyekszem is elvégezni a varázslatot, ami szerintem sikerült ugyan, de a visszaigazolás sosem árt. Mikor aztán meglátom a mosolyát, sejtem, hogy nem lőttem bakot, így én is elmosolyodom.
- Hümm, nem is tudom, amikor a mágiához nyúlok, az valahogy mindig ugyanolyan, de talán kicsit markánsabbnak éreztem, gondolom azért, mert mégiscsak támadó varázslatról van szó.  
Gondolkodtam kicsit hangosan, noha szerintem ez mindenkinél más, mint a mágia használata is különböző. Valahogy idomul ahhoz, aki épp alkalmazza, de lehetséges, hogy csak nekem tűnik ez így.
- Haha... naaa, csokis keksszel nem viccelünk.  
Tettetek felháborodást, hiszen valljuk be, nem kifejezetten szeretem, hogyha az édességet megvonják tőlem, persze még mindig viccről van szó, és éppen a nagyihoz is átmehetnék valami finomságért, de nagyon szeretem a csokis kekszet.
- Csendben, hogy mindenhol menjen. Semmi extra, általában a reggeli futás-zuhany után ejtem meg, amíg száradok. Egyébként Milo mindig ott csahol mellettem közben, de egy ideje már nem tűnik fel a dolog.  
Talán ez egy jó alap arra, hogy működjön akkor is, ha valaki megzavar, mindenesetre azért előre nem iszom a medve bőrére, Mandy nyilván jobban tudja, hogy mi az, ami ténylegesen ki tud zökkenteni, mint a kutyám. Részemről azonban annyi az előkészület csupán, hogy törökülésben ülök le, térdeimre fektetem a kezeimet, majd nagy levegőket veszek, lassan, majd lélegzem ki, egészen addig, míg nem érzem, hogy kezdek süllyedni, utána már nem kell erre figyelnem, mert a légzés automatikussá válik, én pedig érzem, ahogy a mágia aranyos ragyogása körülvesz, és elkezd a bőröm alá kúszni, hogy ismét feltöltsön teljesen, annyit biztosan nem kell majd meditálnom mint szoktam, mert nem merültem le teljesen, de ettől még nem veszem félvállról a dolgot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Nov. 28, 2015 3:51 pm

- Nem hiszem, hogy ettől tényleg tartanod kéne! Egy gyerek sem választhatja meg a szüleit, legalábbis általában! Megérzik ők, és hidd el, ha ő így döntött, akkor így lesz jól - lehet, hogy ostobaságokat beszéltem, és most nagyon mellélőttem, de akkor is úgy gondoltam, hogy bizony igazam van. Szerintem nem volt valós veszélye annak, hogy ez bekövetkezzen, hiszen Nonó nagyon rendes, kedves és aranyos, és olyan régóta várt már erre. Biztos, hogy nem fogja elrontani, Maya apukáját viszont még nem ismertem annyira jól, csak néhányszor láttam az egyetem alagsorában, de ennyi.
- Ezzel nincs is baj, mind mások vagyunk, és ez így van jól. Én meg abban nem vagyok olyan jó, amiben te igen - vontam meg egyszerűen a vállaimat, bár azért én sem panaszkodtam, nem boldogultam soha rosszul a mágiával. Egyszerűen csak ő tehetségesebb ehhez, és kész. Én emiatt nem irigykedtem, mivel el tudtam látni a feladataimat, ráadásul ennyi év után már tényleg jól bele voltam rázódva, és még mindig tudtam neki mit tanítani. Idővel ez biztosan változni fog, de azt talán már meg sem élem. Ő még fiatal volt, és bizonyos tekintetben én is, de életem felét mégiscsak leéltem már.
- Igen, valószínűleg ez lehet az oka. Én sem sűrűn használok támadó varázslatokat, de olyankor kicsit furcsább, és leginkább talán akkor látjuk, vagy fogjuk fel a hatását, hiszen általában máson látjuk az eredményét - lehet, hogy nem értett velem egyet, de én így gondoltam ezt a dolgot. Persze nem szívesen szenvedtem el semmiféle támadást, de ez még most elviselhető volt. A bénítást már tényleg nem fogadtam volna valami szívesen, hiába nem olyan hatása lenne, mintha én használnám ellene.
- Jó-jó, hozok mindjárt! - emeltem meg megadóan mind a két kezemet, de addig nem indultam el a konyhába, amíg nem fejtette ki, hogy mire lesz szüksége a meditációhoz. Akkor legalább egy füst alatt hozhatnék be mindent. - Értem! Ez nagyon jó, később tovább kell majd lépned, én valószínűleg kicsit bosszantóbb leszek, mint Milo. Már csak azzal is, ha egyszerűen beszélek hozzád, hiszen az elvonja a figyelmet. Talán ilyen egyszerűvel kezdjük majd, nem foglak bökdösni, meg ilyenek! - kuncogtam, mert lelki szemeim előtt már meg is jelent a kép, hogy az oldalát nyomogatom játékosan az ujjammal.
- Általában nekem is elég a csend, de néha, ha különösen zaklatott vagyok, vagy egyszerűen csak nem tudok úgy koncentrálni, a füstölő is sokat szokott segíteni, vagy az alig hallatszó, lágy zene! Segítenek a koncentrációban, de ha most nincs szükséged ilyesmire, akkor hozom a kekszet, utána pedig kezdhetjük. Sőt, már most próbálhatsz kiűzni minden zavaró gondolatot a fejedből! - közben fel is álltam, és ha nem kért mást, esetleg még egy kis innivalót, akkor bizony mentem, és hoztam a beígért kekszeket, meg a biztonság kedvéért egy füstölőt a helyéről.
- Na, itt is van! - jelentettem be, lepakolva a tányért az asztalra, és mivel Nonó már elhelyezkedett, így én is könnyedén lehuppantam mellé. - Megvárom, amíg sikerül ellazulnod, aztán indulhat a merénylet! - mosolyogtam, még mielőtt becsukta volna a szemeit. Amint a légzése nyugodtabb lett, és éreztem a mágia energiáit, még vártam pár percet, csak utána nyitottam szólásra a számat. - Tudod, én már a hálaadáson gondolkoztam. Ti mind együtt fogjátok tölteni? Jackson is megy veletek a mamádékhoz? - kérdezősködtem máris. - Nem tudom... a nagymamádék mennyire fogadják el őt? Meg ezt az egész helyzetet? - tovább forszíroztam a témát, már csak azért is, mert talán Jackson emlegetése kicsit kizökkenti könnyebben. - Nem mondom, hogy nem szimpatikus, de egy nagyszülőnek látni az unokája nehézségeit, nem lehet könnyű. Az ő családja nem fog jönni? - mivel nem sokat tudtam a srácról, ezért érdeklődtem olyan lelkesen, hátha egyszer csak véletlenül automatikusan válaszol, mert annyira kizökken.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Vas. Nov. 29, 2015 10:15 pm

- Legyen igazad, én tényleg ezt szeretném, és bízom is benne, hogy így lesz.
Félelmeim attól még vannak, de remélhetőleg alaptalanok, és nem kell attól tartanom, hogy Maya egyszer csak előáll azzal, hogy ő inkább visszamenne az előző családjához. Az legalább minden ízében család volt, nem csak valami kényszer szülte együttélés.
- Persze, tényleg ez benne a szép, unalmas is lenne, ha mindenki ugyanolyan lenne.
Mosolyodom el rögvest, mert tudom én jól, hogy bizonyos ára mindig van annak, ha valamiben jók vagyunk. Nincs ezzel semmi bajom, egész egyszerűen arról van szó, hogy maximalista vagyok némileg, és kissé nehezen fogadom el, ha valami nem megy.
- Ezért is akartam, hogy előbb te mutasd meg, hogy tudjam, mit teszek másokkal. Persze az esélytelen, hogy vérfarkasok esetében tisztában legyek a hatásával, de azért elképzelésem akad.
Ecsetelem, de adja az ég, hogy soha ne kelljen semmiféle támadó mágiát alkalmaznom velük szemben, mert egyáltalán nem szeretném, és az is épp elég volt nekem még szeptember elején, mikor megszereztem az esszenciát, hogy ezüsttel felnyársaltam gyakorlatilag egy farkast. Őszintén szólva eléggé megviselt a dolog, bár arról azóta sem beszéltem senkinek, okosabbnak tűnt, ha nem teszem, és nem is szeretném firtatni, vannak egyéb problémáim is.
- Jaaa, nem kell most rögtön, ráér akkor is, ha végeztünk.
Legyintettem, mert tényleg nem úgy gondoltam, hogy azonnal kekszet kérek, ennyire azért vagyok türelmes, hogy kibírjam a szórakozás idejét, egyébként is lehet, hogy maradok még majd kicsit akkor is, ha végeztünk. Már, ha Mandy nem bánja majd a dolgot.
- Hát a sündörgésnél, dörgölődzésnél meg kéznyalogatásnál furább dolgokat nem nagyon fogsz csinálni szerintem. Bár, azt azért ígérd meg, hogy nem turkálsz a fülembe, az tök para.
Szerintem azonnal felpattannék, nem bírom, ha a füleimet birizgálják, nyilván ugyanúgy az orrban turkálás sem jönne be, de az meg undi, tuti nem csinálná meg. Míg elmegy a kekszért, én elkezdem a dolgot, úgyis kicsit frusztráló tud lenni, ha szimplán csak néz valaki, mert azt mindenki elég könnyen megérzi szerintem, hogyha figyelik. Már igencsak könnyen sikerül, ha magamban vagyok, szóval most sincs bennem hiba, akkor sem rezdül semmim, amikor elkezd beszélni, és egészen addig nem is történik a világon semmi, amíg meg nem említi Jackson családját, akkor viszont láthatóan megfeszülnek a karjaim, összeráncolódik a homlokom, és olyan szintű haraghullám lesz úrrá rajtam, hogy képtelen vagyok koncentrálni, és hamarosan fel is nyitom a szemeimet.
- Még jó, hogy nem ismer mindenki annyira, hogy elérje ezt nálam meditálás közben.
Ettől függetlenül kézzel fogható szinte a csalódottságom... Bosszantó, hogy elbuktam, de még van időm dolgozni a problémám.

//Dobás1; Dobás2//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Dec. 05, 2015 1:55 pm

Én a magam részéről bizakodó voltam, és egyébként is, hasonló cipőben jártunk. Ahogyan Maya végül őket választotta - mivel maradhatott volna a nevelőszülőkkel is -, úgy Cathy meg minket választott. Mind a kettőnkön nagy volt a nyomás, hogy ne okozzunk csalódást a gyereknek, és megfeleljünk a talán meg sem fogalmazódott elvárásainak, de ez már csak ilyen. Sosem voltam szülő, sosem adtam életet senkinek, pedig nagyon szerettem volna, de most volt egy kislány, aki számított rám. És ki tudja, annyira még nem vagyok idős, sőt, előttem állt még legalább hatvan év, ami alatt bátran vállalhattam gyereket. Már csak az apa hiányzott hozzá. Cathy mellé itt volt Kyle, de ahhoz, hogy én szüljek, azért nem ártott a hathatós közreműködés.
- Azt már előre mondom, hogy tényleg kellemetlen lesz, rájuk a hatása pedig sokszoros - nincs ezzel baj, legalább volt fegyverünk ellenük. Bizonyos tekintetben mindenképpen. - Egyébként igazad van, és ez nagyon bölcs hozzáállás. Tetszik, hogy tudni szeretnéd, mit váltasz ki ezzel, vagy azzal a varázslattal! - ezen a téren egy kicsit magamat láttam benne, mert én is szerettem annak idején mindent alaposan felfedezni, köztük a varázslatok másokra gyakorolt hatásait is. Mert hát hogyan használsz valamit, ha nem tudod, hogy mit érez utána az áldozatod?
- Az biztos! - nevettem fel jókedvűen, mert a lelki szemeim előtt azért akaratlanul is megjelent a kép, hogy utánoznám Milot. Azt hiszem, hogy boldog lennék, hogy csak ketten vagyunk ma itthon, és nem látja ezt senki. - De ha gondolod, nekem is van egy négylábúm, aki hasonlóakat produkál, ha esetleg szeretnéd plusz zavaró tényezőnek! - ajánlottam fel egyből a saját kutyámat a nemes cél érdekében. Biztosan neki sem lenne gondja vele, hiszen amúgy is elég barátságos és szeret másokkal ismerkedni. Nonót pedig amúgy is kedvelte, ez egyértelmű volt az üdvözlésének intenzitásából is.
- De megígérem, hogy én nem fogom ezt tenni! Ha felkészültél, kezdd el nyugodtan, nem zavarlak! - azt már csak magamban tettem hozzá, hogy legalábbis egyelőre. Szándékomban állt tényleg kizökkenteni, de ahhoz előbb meg kellett várni a teljes ellazulást. Közben nekem is jól esett egy kis lazítás, bár én nem mentem le alfába, mivel jelenleg nem ez volt a rendeltetésem. Én most egyszerűen csak azt fogom csinálni, amihez többek között a legjobban értek; beszélni.
Miután belefogtam, próbáltam olyan témákba belekapni, ami magamból kiindulva esetleg kizökkenthette. Szerencsére sikerült is beletrafálnom néhány perc alatt, de számítottam is rá, hogy valami Jacksonnal kapcsolatos dolog majd meghozza a kívánt hatást.
- Húha, szinte süt belőled a harag! - állapítottam meg kisvártatva, amikor kinyíltak a szemei. - Úgy látom, hogy mégis sikerült belenyúlnom valamibe, ami nem hagy nyugodni... - egy kicsit azért elszomorított, hogy még most is van olyan dolog, ami felzaklatja őt, de egyelőre nem firtattam. - Igen, de ne aggódj! Tudod nagyon jól, hogy én szándékosan próbáltalak kizökkenteni, de idővel már menni fog. Még gyakorolnod kell egy kicsit, méghozzá Milonál zavaróbb dolgokkal. Megígéred? - kérdeztem tőle komolyan, mert akartam, hogy ha a vizsgára nem is lesz tökéletes ez a dolog, de idővel sokkal hatékonyabbá váljon majd.
- Majd egy következő alkalommal elmeséled, hogy miért leszel ideges a családjától! - természetesen feltűnt, hogy akkortájt zökkent ki. Ha nem lennék rendőr, és lenne lételemem a megfigyelés, informátorként szintén hozzám tartozna. Az a feladatom, hogy lássak ilyeneket, úgyhogy biztosan nem lepődött meg, hogy szemet szúrt nekem a dolog. - Vagy akár ma, két pohár kicsit felturbózott forró csoki után! - mosolyodtam el. - Nagyon büszke vagyok rád, Nonó! Sikerülni fog az a vizsga, előtte pedig majd beszélhetünk még a Mesterszóról, ha igényled és nem sikerül választani! - ajánlottam fel magától értetődően. - Most pedig jöjjön az a keksz! - csaptam össze lelkesen a kezeimet, és már nyúltam is utána a tányérhoz.

// Köszönöm a játékot, már hiányzott nagyon!!! Ügyes legyél a vizsgán, kicsi Tanoncom!!! Smile <33 //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Szomb. Dec. 05, 2015 3:11 pm

- Köszi!  
Pirulok el kissé, mert ha valaminek, hát bölcsnek éppenséggel sosem éreztem magam, no de egye kutya, tiltakozni azért nem fogok, mert azt én magam is úgy gondolom, hogy ez elég pozitív hozzáállás. Magamat azonban nem fogom dicsérgetni, na meg becsmérelni sem, arról leszoktam. Épp elég nekem, hogy Jackson társaságában kényesen ügyeljek arra, hogy ne mondjak semmi olyat, amitől kiakad a mutatója, és még így is képes vagyok beleszaladni a dologba. Mandy nyakon vágna szerintem, ha negatívan nyilatkoznék magamról.
- Azért ne hívjunk ide még egy fúvószenekart is, szerintem az azért mégiscsak túlzás lenne.  
Már csak azért is, mert őszintén, nem tudom elképzelni, hogy bárki ne úgy meditálna, hogy tudja, adottak a körülményei hozzá. Én akkor, amikor még mindenki alszik, esélytelen, hogy bárki zavarjon, meg olyan helyen is, ahová nehezebb bejutni. Én be szoktam zárni a szobám ajtaját. Az, hogy egy húzós helyzet közepette erőt próbáljak ekképp gyűjteni, nem tűnik éppen megvalósíthatónak.
- Oké.  
Azzal a magam részéről már bele is kezdtem, és komolyan nem hittem, hogy ezen a ponton fel fogok sülni. Sajnos, nem sajnos, vannak olyan tényezői az életemnek, amitől pillanatok alatt felszalad a pumpa, és esélyem sem volna megőrizni a hidegvérem. Kész szerencse, hogy bárki csak úgy az utcáról nem tudhatja, hogy van ez az erőteljes vakfoltom Jackson személye körül…
- Ez sosem fog nyugodni hagyni.  
Rántottam meg haragosan a vállamat, mert hiába is mondanék el megint mindent az elejétől, ugyanúgy kiborulnék, és utána sem lenne semmivel jobb a helyzet. Ha tíz év alatt nem jutottam el odáig, hogy minden rendben ezen a téren, akkor nem most fogom tudni elkezdeni, de Mayát megkérhetem majd arra, hogy beszéljen nekem Jacksonról, meg a nagyszüleiről, amennyit tud róluk, és talán az is elég lesz, ha legalább a meditálás közben nem őrjöngök a téma kapcsán.
- Tudom, viszont a vizsgán is szándékosan akarnak majd kizökkenteni, és ezt mondanod sem kell, gyakorolni fogok.  
Sőt, talán az lenne a legjobb, hogyha Jacksont magát kérném meg, hogy segítsen ebben a helyzetben, mert mégiscsak ő ilyen téren a probléma forrása, ha szép bevallanom, ha nem. Nem miatta, egyszerűen túl sok minden történt, ami negatív felhangot adott az egésznek, és azt sem mondhatom, hogy olyan jól kijönnénk…
- Azt hiszem, sok mindent nem mondtam még el erről a sztoriról. Azt sem mondtam, hogy az én anyám mit művelt? De… azt biztos, csak Jackson szüleit nem akartam becsmérelni senki előtt, még most sem akarom…  
Épp elég büntetés nekik most, hogy Jackson szóba sem áll velük, és Erin is meglehetősen csalódott bennük.
- De persze, elmondhatom, ha nem jut ki a négy fal közül, még csak Kyle fülébe sem. Ahogy elnéztem, elég jóban vannak.  
Örülök, hogy Jackson barátkozik, és megtalálja a számításait itt is, komolyan kívánom, hogy legyen boldog, ha már nekünk nem juthatott, de még mindig fogalmam sincs, miként fog nekünk menni ez az együttlakásos téma.
- Oké, mindenképpen beszéljünk róla, mert még mindig nem tudom.  
Kicsit aggódom miatt, de talán majd mire odajutok, megálmodom…
- Na látod, a csokis keksztől egyből jobb kedvem van.
Mosolyodtam el, aztán bekuckóztam magam Mandy mellé, a vállára hajtottam a fejem, és pár percig némán rágcsáltam egy darab kekszet, hogy aztán valószínűleg kifakadjak a dolgokat illetően.
 
//Én is nagyon szépen köszönöm kedvenc Mentorom! :tarol: <333//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6140
◯ IC REAG : 8029
Re: Amanda háza // Hétf. Dec. 07, 2015 9:12 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Kyle Prescott
Informátor

◯ Kor : 91
◯ HSZ : 289
◯ IC REAG : 228
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Amanda háza // Csüt. Jan. 07, 2016 10:09 pm


Mögöttünk az ünnepek már jócskán. A karácsonyt igyekeztem Kate-tel és Mandyékkel tölteni, de ugyan így szakítottam arra is időt, hogy Lenával és kisLenával beszéljünk – igaz, utóbbival sajnos nem személyesen, csupán telefonon keresztül. A szilvesztert meghagytam a barátoknak és nem is részletezném most ezt igazán…
Már csak azért sem, mert igencsak elfoglalt vagyok jelen pillanatban, hogy Mandynél igyekszünk a nappaliban a kicsi lánnyal a karácsonyfát „megfosztani” ékeitől. Ideje már, nem lakásba való növény ez hosszútávon, akár cserepes, akár talpba van állítva a fajtája. Épp egy megmaradt szaloncukrot lelek meg a tüskés ágak között, felmutatva Cathynek incselgek vele, de persze a végén úgyis ő lesz az, aki megkapja. Még csak a felezést sem dobom be ötletként.
Nyílik az ajtó, hideg fuvallatot hoz kintről az érkező szőkeség, aki felé fordulva érdeklődő mosolyom leolvad kissé. Mandy arca olybá fest, mintha szellemet látott volna, meg sem próbálja titkolni a dolgot.
- Szia… Gyorsan visszaértél. Minden rendben? – Firtatom tömören és lényegre törően, mert bármily meglepő, ilyen is tudok lenni. Emmett mellett meg különösen hozzá vagyok mostanában eme stílushoz szokva. Pillantásom informátortársamat fürkészi kérdő komolysággal. Még Cathy is felhagy a fadíszek rendszerezésével, csendben sasolja a kibontakozó jelenetet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Pént. Jan. 08, 2016 9:50 pm

Volt némi dolgom ma a rendőrségen, de amit ott megtudtam egy véletlen folytán, az egyáltalán nem nyugtatott meg. Amikor a randalírozás helyszínére kiérkeztem, valami nagyon nyomasztó érzés szállt meg, és egyre csak fokozódott. Nem sokkal később már azt is tudtam, hogy miért. Némi mágiát ugyan bevetettem, hogy visszanézhessem az ott történteket, de egyszerűen képtelen voltam feldolgozni azt, amit láttam. Jobban mondva olyannyira sikerült felfognom, hogy egy ideig csak kocsikáztam fel-alá, hátha valami ötletem támad, de egyre inkább megfogalmazódott bennem egy olyan elhatározás, aminek reméltem, hogy soha nem jön el az ideje. Eljött, méghozzá előbb, mint vártam.
Még így is, hogy húztam az időt, jóval hamarabb értem haza annál, mint amikorra ígértem magam. Pár pillanatig figyeltem őket, ahogy a nappaliban közösen bontják a fát, már-már idilli képet alkotva a családi összetartásról. Máris belesajdult a szívem abba, hogy ezt a képet most össze kell törnöm, és talán örökre el kell raktároznom magamban, mert többet ilyenben nem lesz részem. Pár pillanat után úgy döntöttem, hogy az ajtó hangosabb, figyelemfelkeltő becsukásával végleg széttöröm az üveggömbünket, a jelenlegi életünket.
Akartam én mosolyogni, tényleg akartam, de képtelen voltam. Sosem féltem még ennyire szerintem, és ahogy beljebb léptem, megszabadulva a kabátomtól, próbáltam újra normalizálni a légzésemet. Nem igazán ment, és az sem segített, hogy a szívem ki akart ugrani a mellkasomból, az ideg pedig teljesen összezsugorította a gyomromat.
- Sziasztok! - próbáltam végül mégis kipréselni egy mosolyt magamból, hogy legalább Cathy aggodalmát eloszlassam, ami egyetlen pillanat alatt láthatóan rátört. - Igen, egy kicsit gyorsabb voltam, mint gondoltam! - hessegettem el látszólag, bár tudtam, hogy Kyle tisztában van vele, hogy nagy baj van, de talán a kislányt még meg lehet győzni ennek ellenkezőjéről. - Figyelj csak, Angyalkám, beszélek Kyle-lal jó? Addig folytasd a díszek leszedését. Ha mindet sikerül, amit elérsz, kapsz valami finom jutalmat! - adtam egy puszit Cathy kobakjára, mielőtt felegyenesedtem volna.
- Beszélhetnénk? Kérlek! - a hangom fojtott volt, de szinte vibrált a feszültségtől, a csontig hatoló félelemtől. Alig bírtam ki, hogy felérjek a hálószobába, jó távol a kíváncsi fülecskéktől. Még az ajtót is magunkra zártam, amennyiben az őrzőtársam követett. - Itt vannak! - fakadtam ki szinte egyből, amint a férfi felé fordultam. Idegesen, remegő kézzel túrtam bele aranyszín hajamba. - Láttam őket, Kyle! - hadartam össze-vissza. - Azok, akik megölték Cathy szüleit, most itt vannak. Biztos, hogy őt akarják, és... én nem... nem hagyhatom! - jelentettem ki határozottan, hogy aztán reményvesztetten huppanjak le az ágy szélére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor

◯ Kor : 91
◯ HSZ : 289
◯ IC REAG : 228
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Amanda háza // Kedd. Jan. 12, 2016 11:52 pm

Habár látom Mandyn, hogy valami oltári nagy gebasz történhetett, ami még most is hatása alatt tartja, nem firtatom feleslegesen a gyerek előtt. Sőt! Belemegyek a nő játékába, szórakozottan lopva el egy szaloncukrot a fáról és cinkosan kacsintva Cathy felé visszapillantva, miután rábólintottam Mandy kérésére és a hálója felé vettük az irányt.
- Mandy lassíts! Mi a baj? - Firtatom, mire csak fordul a zárban a kulcs válaszul, belőlem pedig egy értetlen, hitetlenkedő kis kacaj szakad fel zavartan.
- Te most komolyan ránk zártad, hogy ne halljon? Mi van, ha magára borítja a fát lent közben? - Tapasztalat, igaz, nem épp mai... Megkerülöm a nőt, ahogy ellépek mellette, finoman karjára fogva perdítem magammal szemközt, hogy visszafordítva a kulcsot nyitott állapotba, tekintsek le rá, karjain simítva felé nyugtatón.
- Így ni. Most pedig mond el, mi történt! - Kérem, de arra azért én magam sem számítok megvallom őszintén, hogy a válasz szinte kirobban Mandyből, mintha már azzal is megszabadulhatna súlyos voltuktól, hogy kimondja azokat. Pedig semmi mást nem ér el vele, minthogy vállaim nekem is megereszkednek kissé, tekintetem megriad, s elengedve őt hajamba túrok, fejtetőmtől haladva tarkóm felé, ekképpen borzolva fel a rövidre nyírt tincseket. Asztarohadtélet...
- Persze... persze, hogy nem. - Amilyen hirtelen ült le ő, én olyan komótosan ereszkedtem mellé, térdeimen támaszkodva meg és tekintve magam elé. A gondolatok csak úgy kergették egymást a fejemben.
- Mifélék voltak? Farkasok? Hányan? Szóltál már a többieknek a dologról? És... mit akarunk mondani Cathynek belőle? - Kérdések áradata zúdult elénk felőlem, melyek szerintem benne is megfogalmazódhattak - főleg utóbbi kettő inkább - de kimondva mégiscsak más minden e téren.
Szerettem volna titkon bízni benne, hogy nagyobb a füst, mint a láng, de a lényem egy része osztozott Mandy vegytiszta riadalmán. Hiszen ő sem ma kezdte a pályát, látott már egyet és mást... mégis fél, tehetetlen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Vas. Jan. 17, 2016 8:55 pm

- Nem fogja magára borítani, okos kislány! Ha meg mégis, akkor elég gyorsan leérünk innen, és hallani fogjuk idefentről is! - hadartam feszülten. Most a legkevésbé az érdekelt, hogy felborul a fa, vagy sem. Az se zavart volna különösebben, ha mindenütt tűleveleket találok, amikor lemegyek. Majd feltakarítjuk és kész, ám ennél sokkal fontosabb dolgokról volt most szó, és nagyobb veszély fenyegette Cathyt, mint az, hogy esetleg megszúrja pár levél a fenyőről, amit olyan remekül csupaszítgattak már az elmúlt egy, vagy talán másfél órában.
Alig vártam, hogy elmondjam, ami történt, így aztán nem is kellett volna kérnie rá, anélkül is hadartam volna tovább a közelmúlt eseményeit. Egyáltalán nem örültem, hogy mindezzel most szembe kellett néznünk, noha valahol számítottam rá, hogy majd egyszer eljön ez a pillanat is. Csak éppen arra nem, hogy ennyire hamar, ennyire hirtelen ront majd ránk a baj. Még alig fogadtuk be Cathyt, és lám, máris probléma történt. Azt hittem már felnőtt lesz, mire a nyomára bukkannak, de tévedtem. Talán mind tévedtünk, és most össze fogjuk törni egy kislány álmait.
- Sajnálom, hogy így rád zúdítottam, én tényleg nem akartam, csak... - megereszkedtek a vállaim, ahogy néhány pillanatig együtt bámultam vele a padlót. Aztán váratlanul fordultam is egyet, a profilját fürkészve a továbbiakban. - Nagyon régen rémültem már meg ennyire, Kyle! Annyira tanácstalan vagyok! - vallottam be neki őszintén, talán megzavarva valamelyest a gondolkodásban. Nem érdekelt, meg akartam vele beszélni, a tanácsára volt szükségem, és arra, hogy együtt kitaláljuk azt, ami a lehető legjobb lesz a kislány számára. Te jó ég, hiszen már kezdtem sajátomként szeretni őt! Borzasztó érzés.
- Igen, farkasok! - bólintottam az első kérdések elhangzása után. - Négy, jól megtermett hím. A tekintetük... zavaros - közben a kezemet a szemeim előtt húzogattam, ezzel jelezve, hogy valami nem stimmelt náluk. - Még nem szóltam, egyszerűen nem voltam képes rá, előbb veled akartam tisztázni ezt az egészet. Viszont még ma, a lehető leghamarabb el kell mondanunk nekik, hogy intézkedni tudjunk! - próbáltam a lehető leglogikusabban gondolkozni, de a józan eszem kezdett cserben hagyni lassan, pedig most volt a legnagyobb szükségem rá, már hosszú idő óta.
- Sokat gondolkoztam, amíg hazafelé tartottam - kezdtem bele, egy hosszú szusszanást követően. - El kell őt innen küldenünk, Kyle! Addig mindenképpen, amíg nem kapjuk el őket. Ezek nem fogják feladni, biztos vagyok benne! - ingattam a fejemet, ujjaim a felsőjébe martak, valahol a karjánál. Úgy húztam az anyagot, mint a gyerekek szoktak, amikor figyelemre vágynak. Most megnyugtatott ez a fajta testi kontaktus is. - A legrosszabb, hogy megint csalódás fogja érni, és ezt nem bírom elviselni. Szóval... elgondolkoztam még egy, ám annál fájdalmasabb lehetőségen. Talán az lenne a legjobb, ha töröltetnénk az emlékeit ezekről a szép időkről, vagy legalább módosítanánk őket az örökbefogadással kapcsolatban. Nem akarom, hogy még egy negatív dolog, veszteség érje. Tiszta lapra és szerető környezetre van szüksége, elég távol innen, ahol biztonságban lesz! - észre sem vettem, hogy mikor gyűltek a könnyek a szemeimbe, most azonban az első szomorú útjára indult az arcomon.
- Vagy van valami ötleted? - kérdeztem szipogva, keresve Kyle tekintetét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor

◯ Kor : 91
◯ HSZ : 289
◯ IC REAG : 228
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Amanda háza // Vas. Jan. 24, 2016 12:47 am

Első mondatára igazat kellett adnom, bár a továbbiakat igazán kár lenne ragozni. Nem sűrűn járt kilenc évesnél fiatalabb gyerek társaságában még, azt hiszem, de ez most nem is tartozik ide.
Lepillantva rá szinte letaglóznak szavai, ahogy kibukik minden az aprócska nőből. Zavaros és kusza, ettől pedig talán csak még inkább ijesztő minden, mégis igyekszem nyugodtnak maradni... Legalább látszatra, ha már amúgy nem tudok összeszedetten két mondatot sem kinyögni hirtelen, csupán kérdéseimmel bombázni a nőt, aki végett nem fakadok ki asztalborítgatós bazdmegolás formájában. Na jó, meg a gyerek miatt se, eléggé lehallatszana.
- Ne, ne sajnáld, én csak... - Elengedtem a mondat végét, helyette egészen egyszerűen átkaroltam, megnyugtatónak szánt, baráti mozdulattal simítva karjára és ez által kissé közelebb is húzva.
- Elhiszem Mandy, de most... gondolj egy pillanatra, csak egy pillanatra úgy, mintha nem érintene minket személyesen. Mintha egy ügy lenne a többi közül, oké? - Tekintettem felé én is, már amennyire helyzetünk ezt engedte. Mosolyom bátorítónak szánt, még ha kissé esetlenre is sikerül.
Állkapcsom megfeszül kissé, magam elé tekintek megint, ahogy farkasokat említ. Nagyot bólintok arra, hogy nem szólt még a többieknek, előbb kettőnk között tisztázta volna. Ez jó ötlet volt, így talán kissé összeszedettebben állhatunk, mondjuk Tim elé a farbával.
- Ez nem egy hülye ötlet! - Kapaszkodtam szavaiba, de a szálak gyorsan és könnyedén csúsztak ki kezemből.
- De hova? - Vakartam meg tarkómat kissé tanácstalanul, elengedve Mandyt egyúttal. - Mármint, én találomra nem szeretném és gondolom, te sem... Van esetleg valaki olyan ismerősöd, aki kellően távol van és meg is bízol benne? - Nekem lassan tényleg mindenki itt lesz az effélék közül, így ötletem sincs, de bízom benne, Mandy szerencsésebb eset nálam ilyen téren.
- Mandy... - Sóhajtottam aprót, de végül hagytam, hagy adja ki magából, ami nyomasztja, nem vetettem elé gátat sem szavakkal, sem pedig tettekkel.
Mikor tőlem vár ötletet, kissé helyezkedem, hogy félig-meddig szemközt fordulhassak vele ültünkben.
- Ahogy te is mondtad, okos lány. Már nem az a félénk kis madárka, aki volt, mikor megtaláltad és mindezt neked köszönheti! Meg fogja érteni, hogy jót akarsz és nem fog csalódni benned, mert nincs miért. Azt tesszük, ami a legjobb neki... a gyerekek megértik ezt, csak ne etesd őket minden széppel, ennyi a titka! - Tárom szét kissé karjaimat.
- Tudom, hogy nehéz. Nekem is az és neki sem lesz egyszerű, de hé... végigcsináltuk azt a hülye kurzust is, nem? Együtt menni fog ez is, ráadásul manapság már az egyszerhasználatos telefonok korában egyszerű úgy beszélni valakivel, hogy ne nyomozhassák le! Akár minden nap hallhatod a hangját, ha szeretnéd. - Tudom, ez nem ugyan olyan, mintha itt lenne. Én ne tudnám?! De a semminél határozottan több, nem igaz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Csüt. Feb. 11, 2016 7:28 pm

Jól esett a vigasztaló közelség, azt hiszem, hogy most pont erre volt szükségem ahhoz, hogy képes legyek megnyugodni. Még mindig nagyon féltem, és nem pont a hímektől, hanem attól, hogy a felbukkanásuk miféle következményeket vonhat maga után. Mi lesz, ha a legrosszabbat? Erre egyelőre gondolni sem szerettem volna. Azt hiszem, hogy ezekben az esetekben nem is szabad.
- Próbálom, hidd el, azóta ezt próbálom tenni, hogy rájöttem erre! - tehetetlenül ütöttem rá egyet az alattunk lévő matracra, ám el nem húzódtam tőle. Igyekeztem nagyon, hogy lehiggadjak, hogy valahogyan lenyugodjak. Még ha lehetetlen küldetésnek tűnt is. - Nem bújhatok ki a bőrömből, de most mégis nagyon nehéz objektíven néznem ezt az egészet... - vallottam be őszintén, bár nagy titkot szerintem nem árultam el neki vele. - Fogalmam sincs, hogy hová kellene. Képtelen vagyok gondolkozni most ilyeneken - csak higgadtnak kell maradnom, különben tényleg képtelen leszek arra, hogy értelmes gondolatokat alkossak.
- Nem, nincsen! - vágtam rá kapásból, két karomat magam előtt fonva össze, miután eleresztett. - Vagy várj csak... - jutott eszembe hirtelen egy lehetőség. - A valamikori mentorom New Orleans protektora jelenleg. Az elég távol van, nem? - ajkaim szegletében egy mosoly bújkált, még ha nem is szélesedett ki. - Feltétel nélkül megbízom benne, sokáig éltem mellette. Akár az életemet is rábíznám Kennethre! - biztosítottam róla Kylet. Nem is tudom, hogy nem jutott ez eddig eszembe. - És neked? Van valaki? - lehet, hogy ő még nála is jobbat tudna.
- Attól még, hogy okos és nem fél már, még nem jelenti azt, hogy megszűnt gyereknek lenni. Az ilyesmit ők nem tudják úgy megérteni, mint mi. Talán felfogja a szavak jelentését, de mégsem fogja annyira átlátni, mint ahogyan azt mi szeretnénk - ebben persze nem voltam teljesen biztos, csupán tippeltem. Tényleg nem volt sok tapasztalatom ilyen korú gyerekekkel, bár ez nem az én számlámra írható. Szerettem volna, de az élet másképp hozta, én pedig már nem tudtam ezen változtatni. - Igen, nagyon nehéz! - bólintottam egyetértően, gondterhelt sóhajt eresztve el.
- Igen, végig... - és ez most nem sokban segített nekünk abban, hogy megoldjuk ezt a borzalmas és aggasztó helyzetet. - Jól van. Ez igaz! - szusszantam egy kicsit, szorosan behunyva a szemeimet. - Akkor mit javasolsz? Hívjam fel Kennethet, hogy vállalná-e? - mikor kinyitottam a szemeimet, már Kylera néztem várakozóan. - Aztán beszélni kell a többiekkel is... és ha minden el lett rendezve, akkor Cathyvel. Ugye? - kicsit még bizonytalan voltam a sorrendet illetően, de talán tényleg ez lesz a helyes, és a lehető legjobb megoldás ebben a helyzetben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor

◯ Kor : 91
◯ HSZ : 289
◯ IC REAG : 228
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Amanda háza // Szomb. Feb. 27, 2016 8:14 pm

Elhúzom kissé számat, önkéntelenül is közelebb húzva az apró termetű szőkeséget, mikor az dühösen boxol a semmit nem vétett matracba. Látszat csupán a nyugalom, mit mellette magamra erőltetek, bár stresszhelyzetben meglepően józan tudok lenni általában is, ami azt illeti, de... ez nem jelenti azt, hogy ne aggasztana és akasztana ki egyúttal a dolog, egyszerűen csak tudom, hogy ennek nem itt van a helye. Nem tehetem meg, mert ha mindketten ekképpen lennénk, nem haladnánk előre.
- Tudom, Mandy, hidd el, tudom... - Szusszanva nyomok puszit a hajába, elengedve aztán, s szusszanva egyet gondterhelten válaszára. Hanem mikor pontosít, érdeklődve és egyúttal bizakodással teli pillantással kapom tekintetemet felé ismét.
- Aha. Eléggé távol van! - Jelenik meg apró mosoly szám szegletében. Ez máris több, mint a semmi. Igen, ebből el lehet indulni valamerre és nem vaktában, kapkodva cselekszünk...
Visszakérdezésére fejemet ingattam.
- Ennél jobb nem is lesz. Cathyt pedig ne becsüld alá... - Nyújtottam kezeimet felé, hogy ha elfogadta azokat, finoman felhúzzam az ágyról.  - Annak idején majdnem hasonló okból kellett elhagynom a kislányomat és az édesanyját New Yorkban. - Nem is tudom hirtelen, említettem-e már neki Lena létét, bár amennyi időt velük töltöttem az elmúlt több, mint egy évben, biztosan előkerült már a téma, ha máskor nem, hát akkor, amikor lebuktak a kislányhaj-fonási skilljeim. - Habár a valóságról nem beszélhettem nekik, megfogadtam, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, s a mai napig így van egy Lenával. Biztos vagyok benne, hogy Cathy sem lesz másképp és idővel megérti majd a miérteket is, főleg, ha majd elhívják. Amit neked köszönhet majd, nélküled sosem jutott volna el már idáig se Mandy! - Szélesedik mosolyom biztatóan, ahogy az informátortársamra tekintek. Kérdésére bólintok.
- Igen, szerintem hívd fel. Ha kell, győzd meg, hogy ő a legjobb esélye a kislánynak és nekünk is. Én addig felhívom Keldront és tájékoztatom a helyzetről, meg elzavarom a kisasszonyt fürdeni, hogy lefoglalja addig is magát. Utána beszélünk vele, ha már minden le van fixálva... Ne aggódj Mandy, mindent megoldunk! - Húztam közelebb egy újabb ölelésre, mielőtt kezébe nyomtam volna a mobilját, hogy magára hagyjam a szobában és intézzem a dolgok rám vonatkozó részét én magam is.
 
// A januári dátum végett ez lenne a záró részemről. Bocsánat, hogy ennyire elhúztam! Sad <3 //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Márc. 05, 2016 6:45 pm

Azért jól esett, hogy Kyle mellettem volt és segített megoldani ezt a problémát. Nyilván mind a kettőnk problémája volt, ám ő csak utólag csöppent ebbe bele, hogy sokkal inkább magaménak éreztem a dolgot, mint az övének. Ez ilyen önkéntelen volt részemről, nem akartam elvenni a szerepének fontosságát tőle. Valamennyit ugyan sikerült is nyugtatnia rajtam, de nem sokat sajnos. Túlságosan fel voltam pörögve, nagy volt a sokk és a feszültség bennem.
- Szerintem is... - egyetértően bólintottam végül, hosszasan fújva ki a levegőt. Kenneth teljesen kézenfekvő megoldás volt, és szerintem a fellelhető legjobb a mostani helyzetben. Talán, ha nem lett volna ennyire távol, akkor is ő lett volna a legjobb választás, de New Orleans messzesége miatt pláne! - Nem becsülöm alá, csak még annyira fiatal! - haraptam be a szám szélét, miközben megfogtam a felém nyújtott kezeket, és hagytam, hogy felhúzzon az ágyról.
- Nem is tudtam! - szűkültek picit össze a szemeim, ahogyan felnéztem rá. Még sohasem beszélt róla, azt sem tudtam, hogy van saját gyereke. Némi irigység máris akaratlanul a szívembe költözött, de próbáltam nagyon kitartóan elhessegetni. Nem irigyelhettem ezt tőle, az nagyon gonosz dolog lenne, de nyilván vágytam én is egy sajátra, már fiatal korom óta, csak éppen nem adatott meg. Az idő pedig nem az én malmomra hajtotta a vizet, de ez most egyáltalán nem tartozott a témához.
- Remélem, hogy igazad lesz, és tényleg meg fogja érteni... - horgasztottam le lemondóan a fejemet néhány pillanatra. Az azért némi reménykedésre adott okot, hogy voltak már tapasztalatai hasonló helyzetben, de mégis akkor fogom teljesen elhinni, ha már én is meglétem a dolgot. Addig sajnos maradt a bizakodás, hogy most is hasonlóképpen fog történni, mint akkor nála. - Tudom. Az eszem tudja, de mégsem szeretném őt elengedni, hiába muszáj. - ezt nyilván megértette, szerintem hasonlóan érzett ő is az üggyel kapcsolatban. De Cathy érdeke ez volt, és nekünk ezt kellett szem előtt tartanunk, nem a sajátjainkat.
- Rendben! - bólintottam kurtán. - Szerintem, ha vázolom neki a helyzetet, nem nagyon fog ellenkezni, de sosem lehet tudni... - azért én biztosra vettem, hogy nem lesz gond. - Oké, hívd fel őt! - mivel kezdett körvonalazódni a terv, valamelyest nekem is sikerült lehiggadnom, bár még mindig nem volt az igazi. - Legyen igazad, Kyle! - dünnyögtem immár a mellkasába fúrva a fejemet. Miután elengedett, a telefonommal együtt leroskadtam az ágy szélére, és még legalább öt percig csak bámultam magam elé. Próbáltam kitalálni, hogyan adjam ezt elő, hogyan adagoljam be, de szerintem nincsenek jó megoldások. Csak pusztán a tényeket kell közölni, és ennyi. Amint volt egyfajta váz a fejemben, már tárcsáztam is a régi mentoromat.

// Köszönöm a játékot!!!! Smile <333 //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6140
◯ IC REAG : 8029
Re: Amanda háza // Vas. Márc. 13, 2016 12:07 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Vas. Ápr. 10, 2016 7:05 am

Amanda & Becca



*Választanom kellett. Ez volt az én legnagyobb bajom. Választani a titulusok közül. A legtesthezállóbb persze pont az volt amihez még nagymamaként is fiatal lettem volna, de mindenben találtam valami kifogást. Gyógyítónak csapnivaló lettem volna hiszen minden próbálkozásom ellenére még mindig rosszul voltam a vér látványától, csukott szemmel pedig nem előnyös nekifogni bármilyen sérülésnek. Harcos még a legnagyobb jóindulattal sem lehettem volna, mágusok – ez érdekelt még a legjobban – már éppen elegen voltak. Talán az informátorságban volt a legkevesebb kifogásom, bár képtelen voltam nagyobb hazugságokra, a „jövő generációjának felkutatásáért, útjuk figyeléséért felelnek” rész már egész jól hangzott. Amandát ismertem a legjobban az informátorok közül, ráadásul a szomszédom volt, bár ehhez képest nem találkoztunk sokszor. Az igazság az, hogy nem is szívesen kerültem a szemei elé, mert tudtam, hogy úgy is Egonról kérdezne vagy nagyon hamar kilyukadnánk ehhez a témához és nem szívesen vesztem volna vele össze. Egonban nem egyezett a véleményünk, bár valószínűleg Amanda van olyan jó a maga munkájában, hogy már mindent tud és biztosan többször látta Egont amikor hozzám jött és talán azt is kifigyelte – természetesen nem szándékosan arra hajtva – hogy csak másnap reggel megy el, de más ezt tudni és más beszélni róla. Tanácsot viszont jobb szerettem volna tőle kérni ezért egy Alaszkához képest szép tavaszi napon fogtam magam és egy tál csokis sütivel a kezemben átmentem hozzá. A kocsija ott állt a ház előtt, biztos voltam abban, hogy otthon van. Átmentem az úton a házig, egy percet még gondolkodtam rajta vajon tényleg jó ötlet e, de végül bekopogtam. *
-Amanda! Becca vagyok, szia!
*Elég vastag volt az ajtó de gondoltam ha a kopogást hallja akkor a hangomat is és még eldöntheti, hogy beenged-e vagy sem, vagy legalábbis felkészül a látogatásomra lélekben és nem fogja azonnal a fejemet leharapni, csak később. Amikor megjelent – ha megjelent – kedvesen mosolyogtam rá és előrenyújtottam a tál sütit ami még meleg volt és jól lehetett érezni a csokoládé illatát amit megbolondítottam egy kis naranccsal is. A süti jó, az édesség jó, remek rosszhangulat oldó.*




A hozzászólást Rebecca Morgan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Máj. 23, 2016 5:40 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szer. Ápr. 13, 2016 2:04 pm

Már akkor úgy döntöttem, hogy inkább az éjszakai ügyeletet vállalom, amikor nem tudtam előre biztosan, hogy jó idő lesz ma. Megnéztem az előrejelzést, és csak bízni tudtam abban, hogy szerencsém lesz, és az időjósok ezúttal nem lőnek teljesen mellé. Amúgy is kedveltem itt Alaszkában a tavaszt, és ha meleg nem is volt annyira, mint az ország déli részén, a napsütés máris határozottan pozitív hatást gyakorolt rám. Az embernek ilyenkor még a kedve is jobb, így aztán tökéletesnek tűnt az időzítés egy kis ház körüli munkavégzésre.
Reggel már azzal kezdtem, hogy leszedtem a karácsony óta kint lógó égőket a házról. Tudom, hogy nem siettem el, de amíg hó volt, nekem az egyet jelentett a téli ünnepkörrel, hiába tudvalevő, hogy itt a hó nem sokat jelent ilyen téren. Azért mostanra a virágok beszerzése már jóval aktuálisabbá vált még számomra is, szóval minden díszítőelemet lecibáltam, aztán elkezdtem rendet tenni a teraszon. Módszeresen felmostam, letörölgettem a kintre való bútorokat, és a virágosládákat is előástam, felkészülve a majdani ültetésre.
Mire a kopogás felhangzott, már bent tevékenykedtem a házban. Leszedtem a kandallóról is a karácsonyra emlékeztető holmikat, és dobozokba rámoltam őket. Sőt, legutóbb már azt is terveztem, hogy Cathy nyomait ideje eltűntetni, hogy ne sajduljon meg a szívem, valahányszor meglátok valami apróságot. Amúgy is, a cuccai legnagyobb részét magával vitte New Orleansba, szóval nem maradt túl sok dolog, amit fel kellett számolnom.
- Megyek! – kiabáltam hát vissza, amikor megzavart a pakolásban a nem várt vendégem. Mivel sosem voltam olyan típus, hogy ellene lennék a spontán dolgoknak, így most sem kezdtem magamban dühöngeni amiatt, hogy megzavartak. Ez a nap ma arról szólt, hogy mindenfélét csinálhattam, amit csak kedvem tartotta, mert este már úgyis dolgozni fogok. Ritka alkalmak egyike, hogy kifogtam ezt a remek időjárást. Arról ugyan fogalmam sem volt, hogy Becca vajon milyen céllal érkezett hozzám, de mindenesetre örültem a jövetelének.
- Szia! – mosolyogtam rá, mihelyt kinyitottam az ajtót. Szinte egyből szembe is találtam magam a süteménnyel, előbb, mint magával a készítőjével. – Ó! Nahát, köszönöm! – vettem át, érdeklődően szaglászva meg az édességet. – Hm, csokoládé és narancs! – csillantak meg a szemeim a felismerést követően. – Az egyik legjobb párosítás! Gyere csak be! – invitáltam máris kicsit oldalra állva az útjából. – Kérsz hozzá valamit? Kávé, tea, tej? Akármi más? – gondoltam ez alatt a gyümölcslére, vagy egyszerű vízre, ha azt kívánta éppen. Azért amikor elhaladt mellettem, nyomtam az arcára egy üdvözlő puszit.
- Mesélj, mi járatban vagy? – kérdeztem kíváncsian, miközben a lábammal behajtottam a bejárati ajtót. – Minden rendben? – azért némi aggodalom színezte a hangomat, noha vonásaim nyugalomról árulkodtak. Közben, ha követett, akkor bevezettem a nappaliba, hogy aztán egyből hellyel is kínáljam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Pént. Ápr. 15, 2016 12:25 pm

Amanda & Becca



*Az első hangból még nem tudom megállapítani milyen hangulatban van, csak a mosoly ami azonnal az arcomba tódult a maga melegségével tudatta velem, hogy szívesen látott vendég vagyok. Persze azért biztonság kedvéért bevetettem a titkos fegyveremet, a sütit aminek nagyon jó illata volt, míg átsétáltam Amanda oldalára, elég rendesen beindult a nyálelválasztásom, pedig kettőt megettem mielőtt elindultam. Meg kellett kóstolni, nehogy Amanda szembesüljön azzal ha véletlenül elrontottam valamit. Előkészített mosolyom végre kiteljesedhetett, az orra alá toltam a sütis tálcát, hogy a felszálló illatok őt is meggyőzzék, jól jár ha beenged. *
-Szia! Igen, a csoki és a narancs remekül megértik egymást. *A sütim után mentem az invitálásra, önkéntelenül körülnéztem és láttam, hogy megzavartam egy nagy pakolásban, de a puszija miatt csak később szabadkoztam. *-Köszönöm….látom rosszkor jöttem, ha nem alkalmas akkor visszajöhetek máskor is.
*Egyelőre csak toporogtam és nem rúgtam le a cipőmet, hogy a kanapéra vetődve otthon érezzem magam ahogy az első napomon, amikor megérkeztem Fairbanksbe. Olyan régen volt, Amanda szíves fogadtatása miatt azonban most is élénken élt az emlékeimben, ahogy az a beszélgetésünk is aminek Egon volt a főszereplője. Ez egy kicsit beárnyékolta a kapcsolatunkat, nem haragudtam és ő sem és megértettem mit miért mondott. Terveztem már, hogy átjövök hozzá, a mostani látogatásomnak tehát nem csupán az volt a célja, hogy megkérjem tanítson meg mindarra amit tudnom kellene informátorként. Csak épp míg az utóbbi miatt egészen könnyű volt a döntés, a nézetkülönbségünk megnehezítette. Az ajtó becsukódott mögöttem, aggódó kérdést kaptam válaszul a látogatásom okát célozva meg.*
-Persze, velem minden rendben. Nincs gond. Elmondom, de tényleg nem szeretnék zavarni, vagy legfeljebb segítek ha tudok, takarításban jó vagyok.
*A nagyim háza is mindig tipptop, bár nem vagyok tisztaság mániás, azért néha nekiesem én is a háznak. A legutóbbi őrületem akkor volt amikor Egon hónapokig távol tartotta magát tőlem, képes voltam a fürdőben a fugákat fogkefével végigsikálni, kétszer és ez még apróság ahhoz képest amit véghez vittem felejtés gyanánt. Azóta lenyugodtam, sőt, Amanda kérdésére tiszta szívből és örömmel mondhattam azt, hogy minden rendben. *
-Igazából kérni szeretnék valamit, ha van néhány szabad órád rám.*Nem is mondtam tovább, majd ha már bent vagyok anélkül, hogy csak púp lennék a hátán, előadom miért jöttem.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Ápr. 25, 2016 9:15 pm

- Akkor azt hiszem, hogy én is remekül meg fogom érteni magam velük! - jelentettem ki mosolyogva, miután átvettem a süteményes tálcát. - Köszönöm, igazán kedves tőled! - emeltem meg, hogy ezzel jelezzem, természetesen az édességre értettem. Egyből moderáltam is magam, és emlékeztetve feledékeny elmém, beinvitáltam a vendégemet. Örültem egyébként neki, hogy átjött ma, egyáltalán nem zavart a jelenléte, még úgy sem, hogy takarításra szántam a napot. Néha jó az, ha az ember rugalmasabb egy kicsit.
- Dehogyis, most már maradj! Csak takarítottam egy kicsit, még kint volt a karácsonyi dekoráció is. Néha elveszítem teljesen az időérzékemet... - vallottam be kicsit szégyellősen, bár bizonyára ezzel nem leptem meg annyira. Ennyivel már biztosan tisztában volt azzal, hogy milyen is vagyok, ha mást nem, hát láthatott napközben, milyen szétszórttá tudtam válni. Nem mintha azt feltételeztem volna, hogy leskelődik utánam.
- Ugyan, ne butáskodj már, Becca! - korholtam le kicsit, de azért a szám sarkában ott bujkált egy mosoly, hogy még véletlenül se értse félre a szavaimat. Nem akartam én undok lenni vele, de azt se szerettem volna, ha láb alatt érzi magát. Erről szó sem volt, én szívesen láttam őt most is, meg akármikor máskor is. Számomra fontos volt mindig is, hogy jó viszonyt ápoljak a szomszédokkal, ha már itt éltem a kertvárosban. Nekem ez a kettő valahogy mindig párosult a fejemben.
- Ha majd nagyon nem bírsz magaddal, akkor segíthetsz, de örülnék neki, ha helyet foglalnál! - böktem kezemmel a kanapé felé. - Aztán elmondhatnád, hogy miben segíthetek, és megkóstolhatjuk a süteményt is, valami finom itallal. Nos, hogy hangzik? - én addig úgysem fogok leülni, amíg nem választ valamit a felsoroltak közül. Csak azt követően ülök le, hogy megkóstoljam az alkotását, ha már kiszolgáltam őt, a kérésének megfelelően.
- Persze, hogy van! De most már ne kerülgessük tovább azt a kását, mert megöl a kíváncsiság, hogy miről van szó! - siettettem kissé talán türelmetlenül, de tényleg szerettem volna tudni, hogy milyen kéréssel szeretett volna éppen hozzám fordulni. Bármiről volt is szó, abban biztos voltam, hogy a legjobb tudásom szerint fogok igyekezni segíteni neki. - Valami baj van Egonnal? - természetesen tisztában voltam mindennel, ami körülöttem folyt, de ez szerintem számára sem volt túl meglepő. - Vagy valami másról van szó? - attól még, hogy nem támogattam a dolgot, elítélni sem volt jogom. Elfogadtam a választását, az ő élete. Egyszerűen csak aggódtam kicsit, de nem az én tisztem volt ez sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Szer. Ápr. 27, 2016 4:03 pm

Amanda & Becca



*A süti mindig jó választás ha két nő beszélgetni akar vagy csak simán újra összejönni ahogy régen nem volt alkalmuk. „Semmiség.” Mondta a tekintetem és a mosolyom helyettem is és mivel beljebb lettem invitálva, nem toporogtam a küszöbön. *
-Karácsonyi? Én már el is felejtettem, pedig eléggé mulatságos volt. *Néhány részlete csak így utólag lett mulatságos, akkor átélve azt mondhatnám merészen kalandos és kissé zavart. Persze Egon társaságában nem csoda, mindig meg tud lepni valami őrültséggel. *-Azzal én is így vagyok. Mármint az idővel, és csak akkor ülök le ha te is. Takarítás közben én is pihegek néha pár sütivel beszélgetve míg ki nem végzem őket.*És megtörtént a cipőlevétel, hogy a már kitakarított lakást ne piszkoljam újra össze, amúgy is jobban szerettem zokniban járkálni otthon, kivéve ha kockára fagyással veszélyeztetett a hideg padló, akkor jöttek a Hókuszpók ikerek. *
-Remekül. Mihez van kedved? Megcsinálhatjuk együtt is. Egy finom, forró tea jól jönne.*Felcsillantak a szemeim, bár emlékeztem még a fantasztikus forró csokijára, az nem volt benne a választékban, így arról mélyen hallgattam. Úgy is van dolga bőven amiben most megzavartam, nem kell még, hogy „összetörje” magát a konyhában miattam. Egon emlegetése eszembe juttatta, hogy hiába minden titkolózás, őrzőéknél semmi sem marad titokban, akár Roxfortban. Mindenki tud mindenről.*
-Neeem, dehogy. Nincs. Vele minden rendben. Persze volt pár hosszú hét mosolyszünet de érthető, hogy kiakadt amikor elhívtak. *Végül is, könnyebb volt így, hogy nyíltan beszélhetek róla, persze azért nem volt szándékomban mindent megosztani vele. Olyan volt ez mint Egon és köztem lévő megállapodás. Másrészről, még a rengeteg elfoglaltsága közben is észrevehette azt a pár hétnyi, hónapnyi elveszettségemet, hiszen sosem voltam túltáplált de abban az időszakban még fogytam is. *-Sokáig vacilláltam a titulusok között és sikerült döntenem, emiatt vagyok itt. Persze mielőtt megkérlek, hogy taníts meg néhány dolgot az informátorokról, kíváncsi lennék a véleményedre. *Elhatároztam ugyan és tudom, hogy változtatni a döntésem nem túl jó ómen, de ha többen is azt gondolják, hogy nem vagyok rá alkalmas vagy éppenséggel más irányba terelnének a kívülállóként jobban látható képességeim szerint, akkor természetesen fejet hajtok.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Amanda háza // Today at 6:58 pm

Vissza az elejére Go down
 

Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Dorothy Yates

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-