HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Today at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Today at 8:59 am
írta  Jackson Carter Yesterday at 3:06 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Amanda háza // Pént. Aug. 02, 2013 11:57 am

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szer. Ápr. 27, 2016 9:35 pm

- Tényleg? Mert mi történt? - érdeklődtem mosolyogva, magamban pedig a saját, meghitt karácsonyomat elevenítettem fel. Akkor még Cathy is itt volt, nélküle viszont üresnek hatott a ház. Hiába voltak itt az állatok mellettem, valahogy mégsem volt az igazi, akárhogy néztem is. Ezt már rég bevallottam magamnak is, ráadásul Kyle sem volt már itt, hogy boldogítson az unalmas hétköznapokon. Újra egyedül maradtam, és most talán még magányosabbnak éreztem magam, mint bármikor előtte. Pár hónapig nyüzsgés vett körül, mintha igazi családom lenne, aztán mindez egy csapásra véget ért. Nem könnyű átállni, az már egyszer biztos!
- Nyugi, le fogok ülni, amint jó házi gazdához méltóan körül ugráltalak! - biztosítottam róla máris, akár tetszik neki, akár nem. El kell fogadnia a bánásmódot, amiben részesülni fog, mert szerintem így illet. Ha érkezik egy vendég, akkor ki kell szolgálni, még akkor is, ha csak a szomszéd ugrik át. - Egyébként sem állok már olyan rosszul, és nem is vagyok túl fáradt. Meg mindig van egy kis időm, az emberek fontosabbak, mint a takarítás! - ezzel megnyugtatni szerettem volna, mert ha így haladunk, semmire nem fogunk jutni. Csak addig, hogy végig azon fog aggódni, hogy feltart engem. Pedig erről szó szem volt. Igaz, hogy megszakítottam a munkát, de ez egyáltalán nem zavart engem.
- Rendben, akkor legyen tea! De mást is választhatsz, bármit el tudunk készíteni. Tényleg nem fáradtság! - nógattam egy kicsit, hogy akármit kíván is, azt nyugodtan bökje csak ki. Nem fogom érte megenni, ráadásul még jól is fog esni, hogy csinálhatok valami mást, mint a súrolást. Azt nem kedveltem különösebben soha, de szükséges megcsinálni, így én sem hagyhattam ki teljesen a napirendemből.
- Hát én egyáltalán nem értem! - ráncoltam a homlokomat, valóban értetlenül. - Legalább nem kell titkolóznia. - állapítottam meg. Cseppet sem tetszett mondjuk románc, mert Egont továbbra sem találtam valami miatt szimpatikusnak, de ezzel most nem akartam Becca kedvét szegni. - De ezek szerint akkor már rendeződött a dolog... - jegyeztem meg végül, mintegy mellékesen a következtetéseimet. Lehet, hogy rosszul, de valami azt súgta, mivel tegnap is láttam a hímet, hogy nagyon is jól gondoltam.
Mikor végre kibökte, hogy mi volt a valódi oka annak, hogy meglátogatott ma, egy ideig csak pislogtam rá. Gondolkoztam, aztán a mosoly végigszaladt az arcomon, ahogyan azt már megszokhatta tőlem.
- Értem! - böktem ki először, de már folytattam is: - Nem egyszerű eldönteni, hogy kinek mi a leginkább testhez álló! Másnak meg annyira adja magát... - sóhajtottam elmélázva. - Szóval informátor szeretnél lenni, és arra vagy kíváncsi, hogy mit gondolok erről? Figyelj Becca, ezt neked kell érezned. Miért pont ezt választottad? Miért ezt érzed a hozzád legközelebb álló titulusnak? Miért nem szeretnél mondjuk gyógyító lenni? Vagy harcos? - oké, a harcost mondjuk sejtettem, de mindenképpen szerettem volna megkérdezni. - Először saját magadban kell ezt letisztáznod! - mosolyogtam rá bátorítóan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Szomb. Ápr. 30, 2016 7:12 am

Amanda & Becca



*Amanda visszakérdezése nem ért váratlanul, persze a felvezető sem volt olyan, ami titkokat sejtetne. Eszembe jutott az amit Egon kérdezett a történet elmesélésével kapcsolatban, hogy az őrzők szoktak-e viháncolni. Nos, nem hiszem, hogy Amanda az én karácsonyozásomat hallgatva majd a kanapéjára omlik a nagy nevetésben de azért na, mégis mulatságos a történet így utólag. Mondtam én.*
-Angliában voltunk, Egon szülőházába mentünk el és mondhatni betörtünk. A ház jelenleg lakatlan mert az alsó szint kiégett, de mikor az emeleten voltunk megérkeztek az új tulajdonosok, hogy felmérjék a terepet, mi pedig a szobájának a kandallójában bújtunk el, vagyis inkább már a kéményben. Két tenyérrel és talán még a nyelvemmel is a kémény falához tapadtam, hogy ne essek le és ne vegyenek észre minket. De végül is teljesen felesleges volt mert a végén Egon felkiáltott, hogy „Éljen a királynő!” és kirohantunk a házból. *Van amit nem mondok el, mint például a hátán való farkasoglást, vagy hogy a fenébe mondják, pedig az volt a legjobb az egészben. Persze akkor még úgy indultunk el, hogy nem tudta senki, vagy legalábbis mi úgy hittük nem tud senki a kapcsolatunkról, a szorosabbra vett kapcsolatunkról és azt sem, hogy együtt megyünk. *
-Ó nem kell engem körülugrálni, de azért köszönöm. *Én is ezt tettem volna ha betoppan hozzám. A vendég az első és örültem volna neki. Más kérdés, hogy az utolsó beszélgetésünk után a mainak meg kellett érnie. *-Jó lesz a tea.*Tudom, hogy bármit kérhettem volna, de egyelőre maradtam a teánál, ami miatt jöttem az fontosabb volt. Talán majd a következő alkalommal csokizunk, így is eléggé izgultam, mert Amanda volt az első akivel nyíltan beszéltem Egonról, ráadásul kérni jöttem és nem egy kiló cukrot. Mondjuk az utóbbit soha nem is kértem volna, egészségtelen, legalábbis a finomított, fehér változat. *
-Pedig érthető. A két csapat nem igazán szíveli egymást, mondhatni ellenfelek lettünk, szóval nem esett jól neki. Nyílván a titkolózás mint akadály már nem játszik, de attól még ugyanolyan bonyolult maradt az életünk. …..igen, lefektettünk pár alapszabályt, megnyugodtak a kedélyek . *Minden sínen volt és persze már mindenki tudott rólunk, feltételeztem, hogy a falkán belül is pont annyira tájékozottak mint a többi őrző, én annak örültem, hogy egyelőre nem volt semmi jele annak, hogy bárki ellenezné a kapcsolatunkat. A magánvélemények pedig nem érdekeltek. Nem volt könnyű mindezt megmagyarázni, ezért hagytam, hogy a téma kifusson a kezeink közül és Amanda sem forszírozta. A fontosabb most hivatalos volt félig-meddig és bele is csaptam a közepébe. A választásomat sokkal könnyebben tudtam megmagyarázni, ettől függetlenül még mindig kíváncsi voltam Amanda véleményére.*
-Nos, lássuk be egy vérfóbiás gyógyító nem épp a legjobb választás, és harcosnak sem vagyok mondható a magam ötven kilójával, persze láttam már karón varjút, és tizenévest leszerelni egy meglett pasast, de nem az én asztalom mások padlóra küldése. Egy könyvtáros nem ragad kardot, hacsak nem a titkok könyvtárát őrzi, persze ez is benne lehet a pakliban amennyiben az őrzők könyvtáráról beszélünk, de kétlem, hogy ott dugdosnák a frigyládát. Én úgy érzem letisztáztam, de nem biztos, hogy egy kívülálló is alkalmasnak tart rá.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Máj. 02, 2016 2:42 pm

- Hát, ez mókás történet! – ismertem el nevetve, bár nem szívesen gondoltam még mindig arra, hogy Becca olyan távol volt egy farkas társaságában. Illetve a farkasokkal alapvetően nem is volt gondom, de Egonnal való első találkozásom nem hagyott bennem pozitív emlékeket, így aztán kicsit még mindig előítéletes voltam vele szemben. – De elsülhetett volna rosszabbul is, például feljelentenek… - jegyeztem meg kissé aggódva, de hát rendőr vagyok, ez nem meglepő. Tudtam nagyon jól, hogy milyen következményei vannak egy birtokháborításnak, bár kétségkívül én is jól szórakoztam volna hasonló szituációban.
Egyébként nagyon igyekeztem, hogy ne érzékeltessem a mellettem ücsörgővel, hogy mit gondolok a férfiról, akit szeret. Nekem sem esne jó, ha csúnyákat mondanának rá, már ha lenne nekem olyan. Azóta lehet, hogy változtak a dolgok, vagy csak velem nem volt olyan, sohasem lehet tudni. Próbáltam hát félretenni minden ellenszenvemet, amennyire képes voltam rá.
- Ugyan, semmiség! – legyintettem nemtörődöm mozdulattal. Tényleg nem volt fáradtság, hogy a kedvére próbáljak tenni, ha már meglátogatott ma. – Nos, jól van, de ha meggondolod magad… - nem mondtam el többször, hogy szóljon, és úgy sejtettem, amúgy sem tenné meg. Pedig tényleg nagyon szívesen készítettem volna neki bármit, de így akkor maradt két adag tea. Olyan ízesítéssel csináltam, amilyet csak kért, jobban mondva azt a filtert tettem a tálcára, mert a bögrékbe csak forró vizet öntöttem, hogy mind a ketten igényünk szerint készíthessük el.
- Nem Becca, ezt nem szabad így felfogni! – nem akartam kioktatni, joga volt a véleményéhez természetesen, de akkor is úgy gondoltam, hogy téved, és van jogom felvilágosítani a saját nézőpontomról. Aztán vagy meggondolja magát, vagy nem. – Az őrzők, és a vérfarkasok egyáltalán nem ellenségek! – ráztam a fejemet komolyan. – Ha visszagondolsz a régi időkre, biztosan hallottál történeteket. Kezdetben az őrzők és a farkasok egy törzsben éltek, családtagok voltak. A mágia mindenki életének része volt, mára ez sajnos megváltozott. Viszont ebben a városban is az együttműködésre törekszünk, és nem egy vegyes páros van. Roxan például most szült gyereket egy vérfarkasnak! Bár lehet, nem tudod, hogy ki ő, mert át lett helyezve Anchorageba… - jutott hirtelen eszembe. Lehet, hogy már Becca elhívásának idején is ott tartózkodtak.
- Szóval a lényeg, hogy szerintem felejtsd el ezt! Egy farkasnak éppen úgy lehet rossz tapasztalata őrzővel, mint fordítva. Azt viszont szem előtt kell tartanunk, hogy nem csak az embereket, de őket is védjük a lebukástól. – majd vagy ellentmond nekem, és őrültnek hisz, vagy megkönnyebbül, hogy Egonnal sem kell feltétlenül rossznak gondolnia ezt az egész helyzetet. Ennyit tudtam tenni csupán az ügy érdekében.
- Viszont a kasztot nem is a kívülállóknak kell megválasztania, hanem a tanoncnak. Neked kell érezned, hogy mi áll hozzád a legközelebb, és nem szabad hagynod, hogy mások véleménye befolyásoljon! – reagáltam először csupán ennyit ám végül hozzátettem, hogy megnyugodjon valamelyest: - De szerintem is megfelelő neked az informátor pozíció. A máguson nem gondolkoztál? – merthogy az bizony kimaradt, és kíváncsi voltam, miért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Szer. Máj. 04, 2016 6:47 am

Amanda & Becca



*Elsülhetett volna rosszabbul is, igen. Gondoltam erre, tulajdonképpen csak erre gondoltam mikor a kéményben a falhoz tapadtam, de Egon magabiztos volt. Másrészt, elég gyorsan elhúztuk a csíkot, még csak azonosítani sem tudtak volna.*
-Igen, arra gondoltam közben, hogy másik városban szálltunk meg, ha nem kapnak el, akkor nem lesz gond. Elég gyorsan futottunk, szerintem a meglepetés ereje nagyobb volt. *Elmosolyodom mert az egész a múlt távlatából valóban elég mulatságos és izgalmas, és köszönettel tartozom Egonnak, hogy belevitt ebbe a kalandba, mert így lesz mit mesélnem akármikor, akárkinek és az emlék életben marad. Kicsit tartottam attól, hogy Amanda majd megint Egon ellen beszél valamilyen formában, vagy kimutatja az ellenérzéseit, de nem történt ilyen, ha érzett is hasonlót velem nem közölte sem verbálisan, sem gesztusokkal és ez jólesett. Sokat javított azon a kedvemen amivel átjöttem szívességet kérni, nem mellékesen volt némi lelkiismeret furdalásom amiért nem kerestem, pedig nem lakunk egymástól távol, még papucsban is átruccanhattam volna. *
-....akkor majd szólok, köszönöm.*Hoztam sütit és jól jött hozzá valamilyen ital, de igazából nem volt annyira fontos, hogy percekig ezt a témát kerülgessük, tudtam, hogy ha kérek úgy is megkapom, mert Amanda remek vendéglátó. Nem akartam belenyúlni a teakészítésbe, megvártam míg megkapom, mert azért annyira ne érezzem már magam otthon, hogy benyúlok a szekrénybe akár egy bögréért is. Az amit a farkasok és őrzők egymáshoz fűződő viszonyáról mondtam nem volt teljesen helytálló, éreztem, hogy kicsit túlfogalmaztam, Amanda ugyan nem volt kioktató, de megérdemelten kaptam meg a magamét. Ám ezen is csak mosolyogni tudtam, olyan finoman terelgetett, hogy nem haragudhattam rá.*
-Igen, a történelmet ismerem, Adam a fejembe verte, bár mondjuk nem is kellett annyira gyömöszölni, tudod, hogy imádok olvasni és az egész legenda roppant érdekes. Rosszul fogalmaztam, tudom, hogy nem ellenségek, de azt te sem tagadhatod, hogy sokan nem szívelik a másik felet.....nem, Roaxanról nem hallottam. Ezek szerint lehetséges a családalapítás, úgy értem nem teljesen lehetetlen. Nem mintha mostanában érdekelne.*beszéltünk erről Egonnal, de csak érintőlegesen és egyikünk sem gondolkodott el rajta komolyan, de azért nem is vetettük el teljesen. Persze az elején Egon kissé hantázott a dologról, de azóta kibeszéltük, mégis maradt lehetőség arra, hogy véletlenül összejöhet. Azt hiszem ezen még párszor át kell rágnom magam, Egon nem fog neki örülni.*-Azt nem tudtam, hogy a vegyes páros nem is annyira egyedi. Ez az egész egy külön világ, természetes, hogy meg kell védeni, oda-vissza. nem is gondoltam másként, de azért azt nem vitathatod, hogy a farkasok több bonyodalmat okoznak, már csak természetüknél fogva is. Én nem gyűlölöm őket, sőt! Inkább úgy tekintek rájuk mint engedetlen gyerekekre akiket meg kell nevelni, de azért ezt ne hangoztasd, még a végén megsértődnek.*Tény és való, oda voltam a farkasokért, mármint csodáltam őket, de ez a csodálatom már korábbról ered. a valódi, erdei, vadon élő farkasokat is imádtam, sok könyvet elolvastam róluk, több dokumentumfilmet is megnéztem, ezen már csak a vérfarkasok léte dobott nagyot. Főleg azok után, hogy Egon a szemem láttára változott át, azt persze nem reklámoztam Amanda előtt, hogy még a hátán is ültem. *
-Félreértesz, én tudom, hogy mi áll hozzám a legközelebb, de azért jó tudni egy tapasztalt őrző véleményét, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e arra amit választottam. Hiába szeretnél prímabalerina lenni ha a közelében sem vagy a tehetségnek és csak eltáncolgatsz kedvedre.*Rengeteget gondolkodtam ezen, Adam nógatott is, hogy jó lenne már kitalálnom mit akarok, nem volt könnyű döntés. Ha úgy vesszük még a gyógyító is közel állt hozzám abból a szempontból, hogy szerettem segíteni másokon, ám az orvosi pályát régen elvetettem, körülbelül akkor amikor az első vérvételemnél elájultam. *-A máguson is gondolkodtam sokat, érdekel a mágia és nem csak azért, mert érdekes és jó buli. Minden más is vele kapcsolatban. Az eredete, a létrejötte, a hogyanok és a miértek. Ám az is inkább a harcos felé tendál, de ha tévedek javíts ki. Az informátor úgy hiszem testhez állóbb és a mágia így is megmarad.*Talán el vagyok kissé tévedve, de még időben ahhoz, hogy korrigáljak. Többek között ezért is jöttem el Amandához, számított a véleménye. Az elkészült teával már kényelembe helyezhettem magam és már jutott szerep a kanapénak is. Most már otthon érezhettem magam, ezért ahogy az első alkalommal is, a lábaimat magam alá gyűrve ültem bele az egyik sarkába.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Csüt. Máj. 05, 2016 12:02 pm

- Nem is gondoltam volna, hogy te ilyen kis rendbontó vagy, Becca! – nevettem el magam végül. Nehéz volt elképzelni róla tényleg, mert annyira rendesnek és törvénytisztelőnek tűnt. Kétségkívül Egon volt rá ilyen hatással, de ezt most nem hánytorgattam fel. Néha muszáj, hogy őrültségeket csináljunk, és kilépjünk a komfortzónánkból, különben az élet roppant unalmassá fog válni számunkra. Ő legalább most élt egy kicsit, ráadásul az efféle izgalmak mellé még társult ugyebár az őrzői élet is, ami plusz kihívásokat állított bárkivel szemben.
- Igen, a történet valóban nagyon érdekes, talán ezért is ragad meg jobban az ember fejében. – egyetértően bólogattam, és örültem, hogy nem sértődött meg azon, hogy elmondtam a saját véleményem az őrzők és a farkasok viszonyát illetően. – Az tény sajnos, hogy vannak olyanok, akiknek rossz tapasztalatuk van, és emiatt előítéletesebbek… - sóhajtottam szomorkásan. Azt mondjuk nem árultam el neki, hogy az öcsém is vérfarkas, így aztán nekem pláne nem volt gondom velük, de majd talán egyszer. Meg most a téma szempontjából nem is volt lényeges, hiszen a vegyes párosokról beszélgettünk, nem pedig a családtagokról.
- Igen, lehetséges! – bólintottam kurtán. – Csak nem olyan egyszerűen. Ha jól tudom, nehezebben fogan meg egy vérfarkas gyermeke, mint a rendes embereké. – ennyi volt a különbség, de nem volt teljesen lehetetlen. Elég sok példát láttam már rá. – Persze, ez nyilvánvaló! – mosolyogtam halványan, a farkasokkal kapcsolatos meglátása hallatán. Tényleg sok bonyodalmat tudtak okozni, de én már ennyi idő alatt szinte semmin nem lepődtem meg. Láttam már egészen bátortalan farkasokat is, meg eszement pusztítókat is. Mind a két véglet megvolt közöttük, a kettő között pedig még több variáció.
- Én is pont ezt akartam mondani, hogy ezt azért ne mondd el valamelyiknek még véletlenül se! – nevettem el magam akaratlanul is, ahogy gyerekként gondoltam azokra a veszélyes fenevadakra. Közben persze áteveztünk a jövetele valódi okára, de nem bántam. Szívesen adtam tanácsot bárkinek, aki esetleg volt olyan bátor, és hozzám fordult. Nem nagy dolog, én meg mindig igyekeztem legjobb tudásom szerint segíteni annak, akinek csak tudtam. – Azért ahhoz, hogy őrző legyél, nem kell ilyen szinten tehetségednek lennie. Nyilván valamennyire igen, de biztosan érted, hogy mit szeretnék mondani. – mosolyogtam rá elnézően. Ahhoz, hogy valaki balerina legyen, nyilván kellettek bizonyos adottságok, de őrzőknél szerintem az volt a döntő, hogy mit érez magához az illető testhezállónak.
- Szerintem jó lesz neked! – bólintottam végül arra, hogy informátor legyen. Ha az úgymond áldásomra volt szüksége, vagy sokkal inkább a megerősítésemre, akkor ezennel megkapta. Tényleg úgy gondoltam, hogy menni fog neki. – Hát, azért nem éppen harcos, de tény, hogy sokszor van a frontvonalon a mágus is. – ezzel egyet kellett értenem vele. – Így van. Néha ugyan nehéz álcázni, hogy nem vagy őrző, de nem olyan vészes. – tettem hozzá, mert nekem ez volt a tapasztalatom. Egyszer úgyis át fogják helyezni, és ott már nem fedheti majd fel, figyelnie kell erre. Az informátorok lényege pont az, hogy sokszor senki nem sejti róluk, hogy micsodák. A tetoválásaim engem is védtek, bár elkerülhetetlen, hogy ha huzamosabb ideig van valaki egy helyen, akkor mások is tudjanak a valódi kilétéről.
- És gondolom, akkor nem csak a tanácsom érdekelt, ugye? – kérdeztem kíváncsian, belekortyolva a teába. – Szeretnéd, ha már most átvennénk valamit? – érdeklődtem tovább. – Mert lehet róla szó, csak tudnom kellene, hogy mi az, amit már tudsz. Nem lenne jó kétszer ugyanazt… - leraktam a bögrét az asztalra, és félig felé fordulva vártam válaszát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Vas. Máj. 08, 2016 6:10 am

Amanda & Becca



*Na igen, Amanda sok mindent nem tudott még rólam, de azok a dolgok messzire nyúltak vissza az életemben. Nem voltam notórius törvénysértő az igaz, talán még tilosban való parkolásom sem volt, vagyis nem talán hanem biztos. Egyszer járkáltam a rendőrségre csupán, akkor is azért mert engem támadtak meg, viszont voltam egyetemista, noha nem fejeztem be az egyetemet, megjártam annak minden nyűgét és élvezetét is. Most persze nem vad orgia bulikra kell gondolni, de szerettem a kalandot és volt, hogy vétettem az egyetemi szabályzat ellen, bár nem hiszem, hogy rendőrségi ügy lett volna belőle ha kiderül. Ez az egész kaland csak felpezsdítette a véremet, és azért egyeztem bele, mert a ház láthatóan lakatlan volt, kevés kockázattal, de tény és való a hétköznapokon nem ilyen ember voltam. Egy szégyenlős ám büszke mosolyt villantottam Amandára, sejtheti, hogy nem fogom fűnek fának elmesélni azt amit tettem, de baráti társaságban még talán helyénvaló is. A farkasok és őrzők legendája azonban más volt, nem csak érdekes történet, én hittem benne ha mások nem annyira, mert ezt is hallottam már, mindig is érdekeltek a régi legendák azóta pedig, hogy megtudtam, hogy a családom innen származik, még inkább. A helyi indián kultúra az alapja volt az egésznek, természetes hát, hogy minden oldalról megközelítettem. *-Rossz tapasztalat mindig volt és lesz is, de nem lehet azt alapul venni, az már előítélet lenne.*Én sem voltam mentes az előítéletektől, azt hiszem ez emberi tulajdonság, de ki tudtam lépni belőle. Más kérdés az, hogy mi lett volna ha Egonnal már úgy találkozom, hogy tudom, hogy vérfarkas vagy csak sejtem, és ismerem már az egész történetet. Ha mondjuk őrző tanoncként találkozom vele, talán nem itt tartanánk most és abban sem vagyok biztos, hogy később ebbe az irányba fordultunk volna mindenképp. Egon sokat mesélt a farkasokról, általános tulajdonságokat, olyanokat amiket nem hangoztatnak az őrző tanfolyamokon bár nem volt titok egyik sem. Az elsők között volt azonban a fogantatás, érdeke fűződött hozzá, naná, hogy szóba került és később hazugságon kaptam. Jelenleg ott tartottunk, hogy bíztunk a természetben és ahogy esik úgy puffan, ha úgyis olyan nehezen megy a dolog, talán nem is kell szembesülnünk vele, ám Murphy ugye mindig lesben áll és ha még sem olyan nehéz egy farkastól megfoganni, akkor be kell vetni a nagyágyút, annak pedig Egon nem fog örülni. Ha mégis összejönne nagyon bonyolulttá tenné az életünket és azt egyelőre nem szerettem volna felvállalni annak ellenére, hogy imádom a gyerekeket. *
-Nem fogom, hidd el.*Nagyra kerekítettem a szemeimet, mosolygós ajkaimat pedig képletesen lezártam és eldobtam a kulcsot. Még csak az kéne, hogy bármelyik farkas megtudja, megsértődik és képes úgy is viselkedni mint a sértett gyerekek, akkor aztán lenne dolga a helyi őrzők őrző-védő szolgálatának. *-Persze tudom, csak egy eltúlzott példa volt, nem a legjobb kiadásban. *Annak viszont elég jó, hogy érzékeltesse a dilemmámat. Rengeteg órányi gondolkodás van e mögött, épp ezért nem szerettem volna ha kárba vész és kezdhetem előröl. Amanda biztosan jó tanáccsal tudna szolgálni és tudhatja, hogy megvannak e bennem azok az adottságok ami egy informátornak feltétlenül szükséges. Igazából ez is egyfajta kompromisszum volt a részemről, semmint biztos döntés a saját képességeim tudatában. A rábólintása csak az első lépés volt, aztán jöhet a tanulás, leginkább tőle ha vállalja a rengeteg munkája közepette, de én tudok alkalmazkodni és várni is türelemmel. *-Köszönöm. Jobb ezt így hallani mint később szembesülni egy esetleges kudarccal. *Így is biztosan lesznek kudarcaim, hibáim, amiket minden tanonc elkövet, bár törekedni fogok arra, hogy ne legyenek vagy csak elvétve és ha lesznek is másoknak ne okozzak vele kárt. Ám azt mindenképpen szerettem volna elkerülni, hogy később derüljön ki, teljesen alkalmatlan vagyok rá valamiért. Mint mondjuk a vérfóbiám miatt gyógyítónak lenni. Az informátorságnak is voltak buktatói a számomra de úgy gondoltam még mindig könnyebb megtanulni ezt mint kigyógyulni az örökös ájulásaimból. Persze biztosan lehetséges lenne, de túl sok időbe telne és még nagymamaként is első tanonc lennék. *-Igen, nos ezért tettem félre. Félre ne érts, nem akarom én mindenáron elkerülni a frontvonalat, de úgy gondolom a héttérben maradva és onnan segítve az őrzőket, értékesebb tagja lehetnék a közösségnek. *Ebben legalább biztos voltam. Az információ gyűjtés, a papírmunka, a kutatás sokkal testhezállóbb volt és könnyedén meg tudom szervezni. Nem volt titok miért jöttem, ezért nem is csodálkoztam azon, hogy Amanda kitalálta, meg sem próbáltam palástolni vagy a végsőkig elhúzni az időt a kibökésével. Letettem a teámat és erőt vettem magamon, hogy ne nyúljak sütiért. *-Igazából nem csak egy gyors átnézésre gondoltam, hanem mélyreható tanulmányozásra. Az elméletet már tudom, vagyis gondolom, hogy tudom. A történelmet, a rendszert, a felépítést, mind az őrzőkét, mind a farkasokét. Konkrétan az informátorok életéről szerettem volna megtudni mindent, a gyakorlatról. Hogyan zajlik mindez, mik a buktatók amire figyelnem kellene, milyen előnyöket tudok felhasználni, egyszóval…*Felsóhajtottam, mondjuk egy kis bátorságmerítéshez.* …mindent. Mintha most vettek volna fel az informátor suliba és te lennél a tanár. *Ő is volt. Végül is mentor. A legjobbhoz fordultam. És most nem mosolyogtam szépen, nagy kerek szemekkel, mint aki valami nagy dologra szeretné csellel rávenni a másikat, mint Csizmás Kandúr a Shrekben, egyébként marha jó figura. Inkább feszülten vártam a választ, hiszen nem egy apróság miatt jöttem, nem egy órás beszélgetésre, hanem hosszas tanítás végett.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Vas. Máj. 08, 2016 2:11 pm

- Igen, így van. Én sem szeretek előítéletes lenni, de sajnos vannak olyan szituációk, amik mégis azt hozzák ki belőlünk... - ez persze az én véleményem volt. Mindig törekedtem egyébként arra, hogy ne ítéljek egyből, vagy ha mégis, akkor nyitott legyek arra, hogy megváltoztassák a kezdeti benyomásomat. Egonnal ez azért sem történt még meg, mert nem sűrűn futottam vele össze, és ha mégis a környéken jártam, akkor sem hívtam fel a figyelmét magamra. Egyrészt azért, mert nem szerettem volna informátorként lebuktatni magam, bár amilyen szerencsétlen tudok lenni, Rebecca már biztos elszólta magát. Annak nagyon nem örültem volna, nem véletlenül nem szoktam felfedni magam.
- Szerintem még később is változtathatsz, amíg nem érsz a tanulási folyamat végére. Tudod, ha mégis úgy találnád, hogy más jobban menne... - ezzel természetesen nem eltántorítani szerettem volna, hanem sokkal inkább megnyugtatni. Még nem volt minden kőbe vésve, sőt, még épphogy most volt esély a változtatásra. Nem csak most, hanem az elkövetkező hónapok során bármikor. Én is vacilláltam annak idején, bár engem talán eleve informátornak szánt az, aki elhívott, mert pont ezzel hívtam fel a figyelmet magamra. Jól tudtam intézkedni, és kideríteni dolgokat. Ezen felül pedig különleges érzékem volt ahhoz, hogy kiszűrjem, ki hazudik nekem, és ki nem.
- Igen. Attól még, hogy nem vagy mindig látható, nagyon remekül hozzá lehet járulni a munkájukhoz. Én is így teszek, és soha nem éreztem azt, hogy ne lennék hasznos. Sőt, vannak olyan dolgok, amiket csak mi tudunk megoldani! - vontam meg a vállaimat. Bár nekem a hivatásom miatt is állt ez a megállapítás, szóval nem konkrétan csak az őrzői feladataim miatt lehettem hasznos tagja kicsiny kis társadalmunknak.
- Értem! - bólintottam mindentudóan. Sejtettem, amikor közölte, hogy informátor szeretne lenni, de jobb az ilyesmit tisztázni is. Meg csak kérjen meg, ha már átcaplatott hozzám emiatt, nem? Persze bármikor szívesen segítettem én bárkinek. - Mostanra már tudnod is kell, igen! - ezúttal elmosolyodtam, mert kétségem sem volt afelől, hogy tényleg elsajátított minden szükséges alapot. Azt hiszem, hogy Beccára tudtam volna azt mondani, hogy szorgalmas kis diák. Lehet tévedtem, de úgy tűnt, hogy nagyon érdekli a téma. Olyankor meg csak úgy ragad az emberre minden.
- Hát, ha az én véleményemre vagy kíváncsi, szerintem ezt mindenki másképp csinálja. Mindenkinek megvan a maga módszere, hogy úgy mondjam. Én azért lettem informátor, mert annak idején pontosan emiatt is figyeltek fel rám. Jól tudtam szervezni, jól tudtam elintézni, kideríteni dolgokat. Mire rendőr lettem, és ez hasznosnak bizonyult, addigra már évtizedek óta őrző voltam... - vontam meg a vállaimat. - Vannak olyanok, akiknek az a feladata, hogy utánpótlás után nézzenek, mások elsikálják a dolgokat. Sőt, ha valamit ki kell deríteni a kóborokról, vagy másokról, az is a mi feladatunk. - próbáltam összefoglalni, de elég sokrétű volt a mi "szakmánk".
- Természetesen segítek neked, amiben csak tudok! - mondtam végül, hiszen idővel úgyis más fogja tanítani, mint a kezdeti mentora. Nekünk is ez volt Nonóval, hiszen ő nem engem követett. Teljesen sosem fog kikerülni a látóteremből úgysem, de attól még nem én voltam mostanság az, akitől a legtöbbet tanulhatta. Bár tény, hogy legutóbb pont hozzám fordult új varázslatért, jól is sikerültek a vizsgája előtt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Szer. Máj. 11, 2016 7:29 am

Amanda & Becca



*Nem voltam mentes az előítéletektől, de azt hiszem én voltam az akinél a legcsekélyebb mértékben érvényesült, főleg azóta, hogy megtudtam Egonról egyet s mást és megismertem Jay-t. Nem szabad előre megítélni senkit sem, mert a vége pofára esés lehet azt meg nem szeretném. Egyébként is szerettem megismerni más embereket, beszélgetni velük, akár vadidegenekkel is, bár Amanda nem biztos, hogy díjazná ezt a tulajdonságomat, de másképp nem keveredtem volna kapcsolatba Egonnal és barátságba Jay-vel. Ha mindenkit elhajtok vagy elkerülök aki megszólít, sehol nem tartanék. A választásom a titulusok közül nagyobb dilemmát okozott mint másnak, persze ezzel nem akarom a többiek gondjait lekicsinyíteni, de nálam elég buktató volt mindegyiknék, csak remélni tudtam, hogy a sorsnak vagy annak aki, ami osztogatja az ilyen mágiaérzékenységet és az őrzőségre való alkalmasságot, jól meggondolta és ki fog fizetődni. Jelenleg eléggé szerencsétlennek éreztem magam a többiekhez képest, ráadásul Keldron sem csepegtetett belém túl sok önbizalmat.*
-Igen, tudom. Timothy Keldron is ezt mondta bár a sorai között olvasva azt vettem ki a szavaiból, hogy nem teljesen előnyös a változtatás. Szerintem határozatlannak és ezáltal megbízhatatlannak tartja az olyan őrző tanoncokat akik a tanulási folyamat végére meggondolják magukat. *Egy mosollyal karöltve húztam el a számat, jelezve, hogy milyen szerencsém vagy szerencsétlenségem volt a Krónikással találkozni. Én kerestem fel és továbbra is kitartottam a mellett, hogy tőle tanuljak de nagyon oda kellett figyelni mikor mit mondok, ha egyáltalán van helye megszólalásnak, mert Keldron szeszélyesebb és bogarasabb volt mint egy zsémbes öregasszony. Igaz, hogy már elmúlt kilencven éves , ez nála már a korral járhat. Amanda szavai vigasztalásnak is elmentek és egy kicsit megnyugodtam, hogy azért még sem leszek teljesen hasztalan és senki nem fog lenézni amiatt, hogy nem valami favorit titulus mellett maradtam meg. Amandát azért a rendőri munkája is feljebb emelte, sokkal több képessége volt mindehhez mint nekem, de talán egy könyvtáros, egy abszolút elméleti ember is tehet értékes dolgokat. Elmondtam mit tudok, mert azért nem csak gondoltam, hogy tudom, ketten is kikérdeztek igen alaposan az elméleti részből, kaptam hideget meleget, előbbit Keldrontól némi büntetőmunka formájában amit sikerült teljesítenem. A fricska amiről nem tudott, hogy még élveztem is, mert bár másnak talán unalmas lehet Mercht von Haler: Isten csodálatos teremtményei, avagy a félvérek mindennapjai című alkotása, számomra érdekes volt. Amanda válaszára nagyon kíváncsi voltam ezért mellőztem a teát és a sütit is, de végül semmi konkrétum nem derült ki. azért nem csüggedtem, biztosan akad néhány trükk a tarsolyában amit hasznosíthatnék. Amanda jó informátor, rendőrként sem utolsó, sőt! Talán az eddig megszerzett tapasztalatai adnak némi útmutatást. *
-Köszönöm, előre is. Arra gondoltam, hogy adhatnál néhány tanácsot hogyan tudnám a tanultakat testre szabni. Egészen más vagyok mint te, javarészt elméleti szinten tevékenykedem, erre kellene helyezni a hangsúlyt. Valahogy kiaknázni a képességemet és nem ártana megtanulnom egy kicsit hazudni. Mert azért azt is kell tudni, igaz? Ferdíteni, terelni vagy csak hallgatni, elhallgatni valamit. *Amanda rendőr, ő ezen a vonalon indult el és azt a tudását kamatoztatta az informátorságban, nekem másfajta irány kell, amit ő talán jobban átlát.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Pént. Máj. 20, 2016 2:36 pm

- Szerintem meg semmi probléma nincs belőle, ha végül mégis úgy érzed, hogy nem teljesen ez az, amit neked szántak. – vontam meg a vállaimat. Tudom én, hogy Tim felettem áll, és félig-meddig a főnökömnek minősül, ha hierarchia szerint nézzük az őrzőket, de ez nem érdekelt. Teljesen nyugodt szívvel mondtam neki ellent, hiszen én más véleményen voltam. Mindössze ennyiről volt szó, nem többről. Az ő szemébe is megmondtam volna, hogy ez szerintem nem egészen helytálló, de szerintem pont az a jó, hogy mindenki másképp látja a világot, meg annak egyéb dolgait.
- Ne foglalkozz vele, Tim elég furcsa ember. Majd mi ketten kitaláljuk, hogy mi lesz a legjobb, de az általad elmondottak alapján szerintem tényleg az informátori pálya az, amire a legalkalmasabb leszel. – jelentettem ki határozottan, hogy ezzel is biztassam egy kicsit. Nem szerettem, ha valaki a saját elképzelései miatt a fiatalabbakba olyasmit próbált beleplántálni, amihez nekik semmi közük, vagy nem éreztek rá affinitást. Szegény Becca, hogy pont őt találta meg…
- Figyelj, Becca! Ahogy mondtad, testre szabni kell, amiért csakis te tehetsz, hiszen te érzed, mire vagy képes és mire nem. Mind mások vagyunk… - vonogattam a vállaimat. – Igen, így van! – bólintottam, ahogy tovább beszélt. Tényleg mások voltunk, de szerintem el fog boldogulni így is. Nem minden informátor olyan, mint én. Alapvetően a munkámból talán harcosra asszociálna majdnem mindenki, de a helyzet nem így állt. Ahhoz meg én voltam kevés, akárhogy nézzük is, ráadásul nem kedveltem különösebben az erőszakot sem. A fegyverekről már nem is beszélve, de azokkal mégis elboldogultam.
- Hát, igen, inkább ferdíteni. – dünnyögtem, mert hazudni én sem szoktam azért. – Nem árt, ha képes vagy rá, hiszen vannak rázós helyzetek, ráadásul a lényegünk pont az, hogy mi általában mindenki elől rejtve vagyunk és kevesen tudják, hogy az őrzőkhöz tartozunk. Csak néhányan, akiknek muszáj felfedni a kiléted, de alapvetően az informátor az, aki szinte embernek kell, hogy tűnjön. Ez nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek hangzik – mosolyodtam el barátságosan. – Nem tudom, hogy van-e ennek bevált technikája, de biztosan lehet gyakorolni. Szerintem az a titka, hogy te is teljesen elhidd azt, amit mondasz. – vontam meg a vállaimat, adva a szerintem talán hasznos tippeket.
- Szerintem egész jó lennél abban, hogy megfigyelj valakit észrevétlenül, vagy utánpótlás után nézz. Vannak olyan őrzők, akiknek ez a feladata, annyira nem veszélyes, viszont annál hasznosabb. – ajánlottam neki az irányt, de talán más alternatívák is rendelkezésére állhattak még. Csak ki kell találni mindent, és nem lesz baj.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Vas. Máj. 22, 2016 6:48 am

Amanda & Becca



*Határozottnak gondoltam magam az élet más területein, de mindaz amibe belecsöppentem egészen más volt mint a hétköznapi élet, sok mindent megismertem az elhívásom óta, mégis voltak még olyan fehér foltok amiket nem tudtam a könyvekből kiolvasva színesíteni vagy kitölteni. Mindez már rajtam múlt, de nem tudtam melyik irány lenne a legjobb, hiszen Amanda is mondta, hogy a képességek sokat számítanak és nekem nem volt fogalmam arról, hogy ezen a területen milyen képességeim vannak. Keldron kissé szemellenzős volt ebből a szempontból, de azt nem lehetett tőle elvitatni, hogy a komorsága és a szabálymániája ellenére remek tanár volt. Amanda már belekóstolt azokba a feladatokba melyek az informátorok vállát nyomta, a választásom szempontjából őt tartottam a legalkalmasabbnak arra, hogy tanácsot adjon és jó érzés volt mikor egy kicsit ellentmondott Keldronnak az én javamra. Másrészt, ha ez számított egyáltalán, ő is nő és mint olyan sokkal jobban ismeri a saját nemének szeszélyeit, képességeit és teherbírását. Szerinte nem fogják leszedni a fejem ha az utolsó pillanatban másként döntök és ez eléggé megnyugtatott.
-Értem és köszönöm. Ez megnyugtató.*Mondjuk ha mégis ez az eset történne meg, nem esnék kétségbe, lehet, hogy nem szívesen néznék a következő találkozáskor Keldron szemeibe, de megtenném és biztos vagyok abban, hogy ha esetleg számon kérne, meg tudnám neki magyarázni úgy, hogy ő is elfogadja. Nem akartam beleszaladni a vakvilágba, de azért néha el lehet hagyni a járt ösvényt és hiába számít az ő véleménye is csak úgy mint másé, a legjobban akkor fogok teljesíteni ha figyelembe veszem saját magamat. *-Igen, igazad van. De azért mégis más ezt egy informátortól hallani. *Hogy nincs semmi sem kőbe vésve, és nem kell beskatulyáznom magam olyasmibe amit nem érzek a magaménak. Nem egy álmatlan éjszakát okozott ez a döntés, alaposan megfontoltam, már csak a megvalósítás maradt hátra. A hosszabb mondanivalója közben belekortyoltam a teámba és most elvettem egy sütit is, bár a narancsos-csokoládés sütemény íze egészen más volt a tea után, de nem okozott kellemetlen ízharmóniát. Amandának csak annyit mondtam, hogy melyik irányba szeretnék elindulni, szándékosan nem említettem meg az informátori poszton belül lévő külön feladatokat, kíváncsi voltam, hogy ő mit mond anélkül, hogy én megemlíteném. Ám előbb egy tippet adott arra, hogyan tehetnék valamit igazzá más számára és ez jobban érdekelt. Képtelen voltam hazudni, mindig ott járt a fejemben az igazság és annak hatalmas távolsága attól amit rá akartam húzni. A hazugság nem is olyan könnyű mint azt mások hiszik, hiszen nem csak egy van belőle hanem hozza maga után a többit, ez egy ördögi kör, és megjegyezni sem könnyű. Az igazságot igen, hiszen létező dolog és másképp tud rá emlékezni az ember, a hazugságnak nincs semmilyen megfogható alapja. Azt mondják a jó hazugságnak a fele mindig igazság. Ezzel egyet kellett értenem. *-Ó! Erre nem gondoltam. Szóval előbb magammal kell elhitetnem. *Más az ha valaki poénból hazudik vagy ferdít, hiszen tudja, hogy úgy is kiderül, sőt talán pont ő maga lebbenti fel a fátylat, és ez megnyugtató míg más, komoly dolog miatt ott lappang benned a félsz, hogy kiderül és én ettől szoktam feszült lenni de nagyon. Láthatóan. Szóval, csak el kell hinnem amit mondok és azt, hogy nagyon jól csináltam és esélye sincs kiderülnie. Végül csak megérkezett a válasz a fel nem tett kérdésemre.* -Igen, én is erre gondoltam. Ez is elég izgalmas és kicsi az esély rá, hogy kontaktusba kerülök bárkivel. Bárki olyannal akivel nem kellene. Örülök, hogy ezt mondtad, ez megerősíti bennem az elhatározást. Látod, máris segítettél, méghozzá sokat. Most már csak a gyakorlati kivitelezés maradt. Megkérhetlek, hogy meséld el nekem egy faladatodat? Abból is sokat lehet tanulni és mégiscsak más mintha elméleti szinten maradnánk, hiszen az csak útmutató, nincsenek benne buktatók, váratlan körülmények amiket meg kell oldani.*Kíváncsi voltam ő hogyan oldott meg valamit, egy konkrét történetben, konkrét szereplőkkel. *



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szer. Máj. 25, 2016 2:52 pm

- Örülök, neki, hogy segíthettem! – már ami a megnyugtatását illeti, és mellé még egy mosolyt is kapott tőlem biztatásképpen. Nem akartam, hogy mindig bizonytalan legyen abban, hogy jól döntött-e. Az élet majd úgyis igazolni fogja évek múlva, efelől nem volt kétségem. Keldront meg nem értettem, miért rombolja ennyire az önbizalmát a tanoncoknak. Tudom én, hogy milyen ember, azt is, hogy a felettesem, de továbbra sem értettem egyet sem vele, sem a módszereivel.
- Hát, ha problémákba ütközöl akkor, amikor hazudni kell, szerintem ez egyáltalán nem rossz módszer. Tudom, hogy sokak egyszerűen képtelenek rá, de néha tényleg szükséges. És ha informátor leszel, akkor pláne mindig tudnod kell, hogy mikor mit mondj. Ha előbb elhiszed, mindent kitalálsz magadban és észben is tartod azt, akkor nem fogsz izgulni. Természetesnek veszed majd, hogy azt állítod, az általad kitalált dolog bizony tény. – talán egy kicsit bő lére eresztettem a dolgot, de annyi baj legyen. Becca nem az a típus, aki ezen fennakadna, sőt, szerintem még szerette is a hosszabban kifejtett válaszokat, magyarázatokat.
- Mivel én amúgy is rendőrként dolgozom, így nekem kicsit másabb a helyzetem. Őrzőként is ugyanazt csinálom, amit civilként, így aztán nem túl feltűnő, ha szaglászom. – kezdtem bele, megvonva a vállaimat. – Én szívesen elmesélem neked, de ha te inkább háttérmunkákkal fogsz foglalkozni, meg az utánpótlást figyeled, akkor nem keveredsz hasonló helyzetekbe, mint én szoktam. – mosolyodtam el, hiszen pont itt jött ki az a bizonyos testre szabás. Ami nálam működött, az másoknál nem feltétlenül fog, de majd úgyis kitapasztalja, ha már elkezdi a munkát és beleveti magát az ügyekbe.
- Én általában a kóborokkal szoktam foglalkozni. Sokszor segítségemre van benne az is, hogy rendőr vagyok, így feltűnés nélkül utána tudok nézni bizonyos dolgoknak, meg nem is nagyon tűnök fel nekik sem, ha a városba jönnek. – közben hátradőltem a kanapén és kényelmesen felhúztam a lábaimat, Becca felé fordulva a testemmel. – Volt olyan, hogy jött egy kóbor a városba. Már tudtunk róla, csak azt nem sikerült még kideríteni, hogy sorozatgyilkos elmebeteg. Figyeltük egy ideig, aztán a sokasodó áldozatokon át eljutottunk hozzá. Adam jött velem erősítésnek, én csak vezettem őt a farkas után, követve a nyomait. Nekem ennyi volt a feladatom, a háttértámogatás és a megtalálása. A többit Adam rendezte el… - még jól emlékeztem, nem volt egyszerű szembenézni a családtagokkal, amikor közöltünk egy-egy halálhírt. Őt az egyik család bízta meg, szóval civilekként is hihető volt a közös munkánk.
- Te valószínűleg nem fogsz efféle helyzetekbe keveredni, vagy ilyen éles bevetésre terepen. Sosem lehet tudni, de nincs rá sok esély szerintem. Mind mások vagyunk hát, de ha megtaláljuk a helyünket, pont ugyanolyan hasznosak lehetünk. – ez volt az én véleményem. Nem az számított, hogy mivel és hogyan járultunk hozzá az egész gépezet munkájához, hanem az, hogy egyáltalán megtettük.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Pént. Máj. 27, 2016 7:16 am

Amanda & Becca



*Biztos voltam abban, hogy Amanda segíteni fog, efelől nem volt kétségem, megnyugtatott a „pályaválasztásommal „ kapcsolatban és ez elég volt ahhoz, hogy ne stresszeljek ha legközelebb Keldron közelébe kerülök, vagy esetleg úgy érzem mégsem ez az amit az égiek nekem szántak és más felé kanyarodom. Persze ha ésszerűen gondolkodom – és nem szoktak felelőtlen döntéseim lenni – akkor meglépem Keldron szavai ellenére is, de így már nem lesz lelkiismeret furdalásom. Mindez nem jelentette azt, hogy soha a büdös életben nem megyek a Krónikáshoz tanulni. A szakértelmet el kell ismerni és hiába volt szerény, el kellett ismerni, hogy a bogarassága és komorsága ellenére jó volt abban amit csinál. Ami a hazugságot vagy ferdítést illeti, a kamaszkoromat kivéve nem volt rá szükségem, ráadásul anyám elég hamar leszoktatott róla, felnőttként pedig inkább kerültem az ilyen konfliktusokat. Az egyetlen dolog amit titkoltam előtte az a szomszéd néni látogatása volt, hiszen kifejezetten ellenszenves volt neki , ma már tudom, hogy miért. Viszont soha nem kerültem vele szembe, így nem kellett hazudnom sem, szervezésben egész jó vagyok. Az életem azonban megváltozott, és szeretnék helytállni ahogy a nagymamám, bár azt hiszem hozzá nem érhetek fel, de legalább megpróbálom és tükörbe tudok nézni, ahogy anyámnak nem volt rá lehetősége mert eldobta magától. Kétszer is. Amandától sok kérdésemre választ kaptam, és mind nagyon körültekintő és részletes volt, csak bólogattam és mindet elraktároztam magamban. Ezek után már rajtam áll, és túllépve az elméleten, a gyakorlatban kell majd bizonyítanom, elsősorban magamnak, hogy igen, képes vagyok rá. Ettől persze még minden bizonnyal izgulni fogok az első alkalommal, de talán nem annyira mintha csak úgy beleugrottam volna a mélyvízbe, feltételezem nem is dobnak bele addig míg nem biztosak bennem. *
-Értem, és értem. Most már a testre szabást is. Nem vagyunk egyformák, ahogy a tevékenységi körünk sem, neked persze könnyebb rendőrként. Én viszont sokat olvasok, naaaa nem mintha rólad nem feltételeznéd, de tudod most eszembe jutott egy kedves öreg hölgy akiről szintén nem feltételezték az emberek, hogy szaglászik, és bármiről meséltek neki pletykaszinten, ő pedig összerakta a dolgokat. Valami ilyesmit kell nekem is kitalálnom. A beszéddel nem lesz gond, néha észre sem veszem és dől belőlem a szó. *Mint most is, de ez azért nem hasonlítható össze néhány igen cserfes kiugrásommal. *-Akkor csak meséld el érdekességképp. *Ugyan ebből a szempontból már nem sok köze lesz az én leendő munkámhoz és feladataimhoz, de attól még érdekelt, persze csak ha nem titok. Amanda valóban más helyzetben volt mint én, de azzal amit elmesélt, mégis nagy segítségemre volt, ötleteket adott akaratlanul is és beindította a fantáziámat. A mesélésre én is magam alá gyűrtem a lábaimat, az egésznek már nem is volt hivatalos jellege mint amivel tulajdonképpen hozzá fordultam. Képbe került Adam is és ez is érdekes volt, hallani ahogy másokkal dolgozik, amikor nem velem van elfoglalva, az én felkutatásommal és elhívásommal, meg a hülye ötletével amivel csőbe húzott kipróbálás céljából. *-Adam jó a dolgok elrendezésében…..szóval egy éles bevetéshez szükséges egy olyan pici pont mint amilyen én leszek majd. Sok kis alkatrész a nagy gépezetben, dolgozó méhek akik nélkül a kaptár üres és száraz lenne tele picike lárva hullákkal. *Elég idétlen hasonlít, de ez jutott hirtelen eszembe. Elkortyoltam a teámat, már egészen ihatóra hűlt, észre sem vettem mennyit beszélgettünk, de jó társaságban gyorsan telik az idő. Mégis maradt még bőven kérdésem és nem csak Amanda felé. Az egész most még egy végtelen történetnek tűnt, minden válasz újabb két kérdést vetett fel bennem.* -Hogy találtad meg a nyomait? Tudod arra lennék még kíváncsi, hogy mik azok a jelek amikről jó eséllyel felismersz egy farkast. Mert hiába van képességed arra, hogy megérezd, az csak akkor működik ha nincs felhúzva teljesen a pajzsuk. *ezt pedig még gyakorolni sem lehet, hiszen akivel összetalálkozom már vagy ismerem, vagy csak tudom, hogy ki ő a jelentésekből. De egy teljesen ismeretlennel? Aki ráadásul elrejti magát, azzal nem tudnék mit kezdeni, pedig biztosan van erre is mód, de remélem nem nekem kell kitalálnom a receptet.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Csüt. Jún. 02, 2016 12:58 pm

- Nem könnyebb! – ráztam meg a fejemet mosolyogva. – Szerintem inkább csak másabb, és ahhoz, amit én csinálok, pluszként járul hozzá. De azt hadd mondjam el neked, hogy nem mindig voltam rendőr. Az csak alig több mint egy évtizede lettem, előtte mindig mást csináltam, mármint a civil életben. – magyaráztam neki tovább, hogy azért ne higgye azt, hogy annyira jó. Nem azért lettem informátor, mert rendőrként ez adta magát, hanem éppen fordítva. Azért lettem rendőr, mert még hasznosabbá válhattam általa. Még Becca is bármikor válthatott állást, valószínűleg a hosszúnak ígérkező élete alatt lesz is rá példa. Új hely, új karrier.
- Csak majd arra kell odafigyelned, hogy semmi olyat ne mondj, ami gyanakvásra adhatna okot! – figyelmeztettem finoman. – Néha észre sem vesszük, és lényegtelennek tűnő dolgokat kotyogunk ki, ami másnak éppen elég ahhoz, hogy összerakjon olyat, amit nem akarsz, hogy tudjon. – láttam már ilyet, ezért éreztem szükségét annak, hogy most neki is elmondjam, mennyire fontos odafigyelnie egy informátornak. – Egyébként igen, neked valami ilyesmi kell. Semmi feltűnő, mégis gyűjtheted az infókat! – ezzel egyet kellett értenem maximálisan. Én is el tudtam képzelni valami ilyesmit a mellettem ülő leányzónak.
Eleget téve a kérésének, elmeséltem hát az egyik ügyet, amit nekem kellett megoldanom. Nem okozott gondot, ha ezzel segíthettem neki, akkor szívesen megtettem. Mindent az eljövendő generációért, igaz?
- Hát, az a dolga, hogy harcosként eltakarítsa a zavaró tényezőket, ha úgy hozza a sors! – bólogattam, mert ő talán nem így gondolta a dolgok elrendezését, de én igen. Nem tudtam, hogy látta-e már élesben Adamet, valószínűleg nem igazán. Nem kockáztatta volna egy tanonc életét azzal, hogy magával viszi valami éles helyzetben. Ezt mélyen támogattam is, még ha most nem is tettem szóvá Becca előtt. – Így van. Ha úgy tetszik, sokszor mi vagyunk az alapja, és az általunk megszerzett információk segítségével dolgoznak a többiek! – ezt nagyon jól látta, úgyhogy hevesen bólogattam is. Igazából én büszke voltam arra, hogy mi egyfajta hátteret adtunk nekik, egy biztosabb alapot. Sokszor múlt küldetés azon, hogy az informátor mennyire volt ügyes és körültekintő, eddig velem még sosem volt baj.
- Nem csak jeleket kell követnünk. Inkább a mágia segítségével dolgozunk ilyen esetekben mi is, megvannak az informátoroknak is a speciális varázslataik. – meséltem hátradőlve, mert annyira azért én sem voltam jó, hogy ezek nélkül nyomokat találjak. – Hát, azért észre lehet venni, ráadásul, ha téged embernek hisznek, nem feltétlenül fog előtted óvatoskodni! – emlékeztettem arra, hogy a tetoválásaink védeni fogják, és elfedik a mágiával átitatott auráját. – Meg ugye általában, ha baj van valamelyikkel és minket küldenek utána, akkor már tett valami olyan rossz fát a tűzre, aminek egyértelmű nyomai vannak. Ott már elég a mágiát használni, és ennyi. – zártam le végül, számomra teljesen magától értetődően magyarázva a dolgokat. Nekem tényleg az volt, de ennyi év után ez nem róható szerintem fel nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Vas. Jún. 05, 2016 7:36 am

Amanda & Becca



*Meglepve néztem rá, valóban azt hittem, hogy azért lett informátor, mert a rendőri munka ezt dobta neki a hatost, de ha jól belegondolok, egy őrző élete nem olyan rövid és korlátozott mint egy hétköznapi emberé, az alibi lakóhely változtatás gyakran együtt jár a munka változtatásával is. Mikor, hol, mire van szükség, persze nem törvényszerű. *-mit csináltál korábban?*Nem tartozott ugyan szorosan a tárgyhoz, ez puszta kíváncsiság volt a részemről de gondoltam, hogy nem titok. A tanulás iránti vágyam nem csappant, de a kedvem egy kissé felhős lett mikor a kikotyogásról beszélt. Én azt hiszem óriási baklövést követtem el, mikor Egonnak a nem is olyan „látszólag lényegtelennek tűnő” dolgot kifecsegtem Amandáról. Magamban őrlődtem, hogy elmondjam neki vagy sem, de bíztam annyira Egon ígéretében, hogy nem mondja el másnak amit megtudott, hogy még elódáztam a vallomást, amitől viszont pocsékul éreztem magam. Abban igaza volt, hogy nagyon figyelni kell mikor miről beszélek, hajlamos voltam sokat fecsegni, főleg ha zavarban voltam, ami nem túl gyakran fordult elő, de ha odajutok, hogy el kell terelnem a témát más felé, még előfordulhat. Könyvtárosként talán több esélyem van információval gazdagítani az őrzőket, egy könyvbolond mindig mindenről tudni akar, és én elég sok mindenről tudtam beszélgetni. Csak ki kell használnom az adottságaimat ahogy Ms. Marple is Agatha Christie könyveiben. Imádtam az idős hölgyet, ahogy Poirot-t is a maga piperkőcségével, szerintem az egyik legjobban sikerült karakter a nyomozók történetében. Valami ilyesmit kell nekem is megtalálnom magamban s talán Amanda majd segíthet a tanácsaival és az ötleteivel. Persze nem most, hanem később, még sok dolognak ki kell forrnia bennem. Adam személyéről és feladatáról egészen mást gondoltunk ő meg én, és nekem határozottan jobban tetszett az elrendezés mint az eltakarítás, amiről mindig egy maffia leszámolás vagy egy CIA-s cselekmény nyomainak eltüntetése jutott eszembe, ahogy az is mindezt emlegetve, hogy túl sok filmet nézek. Majdnem annyit mint ahány könyvet olvasok. Mentségemre legyen mondva azért igyekszem egyensúlyban tartani az igényes és a szórakoztató ám semmitmondó filmek számát. *-Igen, értem. Sokszor az informátoron áll vagy bukik egy-egy feladat sikere. *Sokszor akkora a felelősség mint annak a vállán aki elvégzi a feladatot, vagy nagyobb, mert az ő élete is az informátor kezében nyugszik. *-Igen, tudom, hogy léteznek ilyen varázslatok, de jelenleg én nem rendelkezem még ezekkel a képességekkel s amíg nem sajátítok el egyet sem, csak a megérzéseimre hagyatkozhatom. *vetettem közbe, még mielőtt azt hinné, hogy teljesen tudatlan vagyok ezen a téren. Nem, erről szó sem volt, viszont eddig csak elméletben hallottam az őrzők mágiájáról, amit még így sem igazán fogtam fel, mert egyáltalán nem volt kézzel fogható, még Keldron csodás ezüstös bemutatója után sem, de sem Adam, sem más nem avatott be a gyakorlatba. Én pedig már nagyon türelmetlen voltam ezen a téren. *-Ezt az emberi dolgot már említetted korábban, ezek szerint fontosabb mint hittem. Nem csak a tetoválásokra kell bízni az elrejtést hanem fontos, hogy a viselkedésünkkel se áruljunk el semmit. Ó, Amanda!*Lemondóan sóhajtottam egy nagyot.* -Nem gondoltam eddig sem, hogy csak jó móka ez az egész, de most úgy érzem nehezebb mint amennyire képes vagyok felérni hozzá. *Hálás voltam amiért ennyi mindenbe beavatott, de jelenleg úgy éreztem magam mint aki inkább három lépést hátrafelé tett meg mint egyet előre. A lépcső teteje pedig egészen ködbe veszett. Reméltem, hogy ezzel mindenki így van és idővel minden fehér folt eltűnik, de most még egyáltalán nem láttam az alagút végén semmit, nemhogy egy mákszemnyi fénypontot. Hangyabokányit sem.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Jún. 07, 2016 12:53 pm

- Több dolgot is, attól függ, éppen hol tartózkodtam! – mosolyogtam rá, hiszen eddig erről és az életem korábbi szakaszáról nem beszélgettünk. Egyrészt lehetőség sem volt rá, másrészt ugye nem is volt őrző még a kezdeti időszakban, így pláne nem fedhettem fel előtte bizonyos dolgokat. Most már ez legalább nem okozott gondot. – Az elhívásom idején Hollywoodban, egy híres színésznő mindent elintéző asszisztense voltam. Ezért figyeltek fel rám igazából, de akkor ismerkedtem meg a későbbi férjemmel, és miatta nemet mondtam. Amikor másodjára kerestek fel, Jamie akkor halt meg nem sokkal korábban, és akkor már elfogadtam az ajánlatukat. Szóval igazából ezért lettem informátor, mert jól tudok dolgokat kideríteni és elintézni. – avattam be ebbe az apróságba. Szerettem életemnek azt a szakaszát, de már túl régen volt. Mintha egy másik élet lett volna, századokkal korábban.
- De éltem Skóciában, meg Finnországban is. Aztán egy ideig New Orleansban, ott a volt mentorom most a Protektor. Portlandben lettem rendőr, és azóta is az vagyok. – foglaltam össze röviden, de arra nem tértem ki, hogy ezeken a helyeken mivel foglalkoztam hivatásszerűen, mert annyira nem voltak lényegesek szerintem. Sosem volt semmi különleges, csak olyanok, amikkel elfoglalhattam magam. Sőt, Kenneth birtokán például a kezdeti években nem is volt semmilyen munkám. Azokat az időket tanulással töltöttük leginkább, meg persze próbáltam feldolgozni a veszteségeimet is.
- Így van! Meg azon, hogy mennyire precíz és körültekintő az illető. Szerintem te az leszel! –mosolyogtam rá kedvesen, ráadásul tényleg is így gondoltam. Nem csak barátságos és biztató akartam lenni, hanem arra volt szükség, hogy ő is higgyen ebben. Működni fog ez, csak idő kérdése, de minél tovább beszélgettünk, annál inkább azt gondoltam, hogy tényleg ez lesz neki a legmegfelelőbb feladatkör.
- Még egyetlen vizsgád sem volt ilyen téren? – kérdeztem, meglepetten pislogva rá. Hajaj, akkor bizony gyorstalpalót kell majd tartani. – Akkor ideje elkezdeni ezeknek a megtanulását is, ha eddig nem került rájuk sor! – hiszen már az első szinten is akadtak olyan varázslatok, amiket mi tudtunk hasznosítani. – Például az első szinten ott van a Keresés, vagy a Falkaszag. Ezek már nekünk is hasznosak! – magyaráztam türelmesen, mivel ez volt a dolgom. Átadni a tudást, amit hasznosítani tud majd idővel. Ezért is jött hozzám, meg persze tanácsért, de felfoghatta ezt is annak.
- Persze! Hiszen máskülönben a tetoválás semmit nem ér, ha mással mégis felhívod magadra a figyelmet! – bólogattam helyeslően. Ezt bizony nagyon jól látta. – Senki nem mondta, hogy könnyű, Becca! De ez ne tántorítson el! – megfogtam a kezét, és kicsit megszorítottam, hogy lelket önthessek belé. – Ahány ember, annyiféle módszer kell, annyiféle módon éli meg az őrzővé válást. Van, akinek nehezebben megy, és van, akinek könnyebben. De végül mindenki célba szokott érni! – zártam le végül. Én hittem benne, hogy nem lesz itt semmi probléma. – Higgy magadban egy kicsit jobban! – szóltam rá komolyan. – És most egyél egy csokis sütit, mert úgy látom, hogy rád fér! – szám szélei végül felfelé görbültek ismét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Csüt. Jún. 09, 2016 6:43 am

Amanda & Becca



*Az első tetoválásom óta valamennyire tudatosult bennem, hogy az életem jóval hosszabb lesz mint amennyire a születésemkor kalibráltak odafent, ám amikor Amanda el kezdte mesélni mennyi mindennel foglalkozott már eddig, kezdett csak letisztulni bennem az egész. Ez olyan mint amikor elméletben megtanulja valaki hogyan kell életet menteni, vagy elkészíteni egy ételt, de csupán a gyakorlatban jön rá az apró trükkökre. Eléggé leegyszerűsített meghatározás, de jól illett most ide. Korábban rengeteg tervem volt, de tudtam, hogy sok mindenre nem lesz lehetőségem, most azonban egészen másképp láttam a világot, új ajtók nyíltak ki előttem melyek korábban az örökre zárva maradást mutatták. Azt is megtudtam első kézből, hogy Amanda csak másodjára fogadta el az elhívást, de sajnos azt nem fogom megtudni, hogy elsőre miért nem, minden bizonnyal nem emlékszik rá, pedig kíváncsi lettem volna. Anyám kétszer is elutasította ahogy azt William jóvoltából megtudtam, ő határozott volt ezen a téren, míg nekem nem voltak kétségeim. Ettől a ténytől nem lett Amanda a szememben rosszabb vagy kevesebb, és az anyám sem amiért nemet mondott, egyén függő, hogy ki miért mond nemet éppen akkor és miért mond igent elsőre vagy mitől változik meg a véleménye másodszorra. *
-Akkor igen régi az ismeretségetek. *Elmosolyodtam a lehetőségre, hogy egyszer majd én is így mesélhetek egy leendő őrzőnek az életemről, azt hiszem olyan leszek mint a nagyim aki büszke volt arra amit elért, legalábbis a jelentéseinek megfogalmazásából erre következtettem. Az írásaiból sok mindenre következtettem, olyan dolgokra melyekre talán William nem is gondolt, mikor bepillantást engedett a jelentéseibe, amiért örökké hálás leszek. *-Köszönöm, ez sokat jelent nekem. Igyekszem megszolgálni a bizalmat.*A tojáshéj még jócskán a fenekemen volt, nem lehetett tudni lesz-e belőlem cserebogár, de jól esett ezt Amandától hallani. El is pirultam azt hiszem, legalábbis az arcom hirtelen melegségétől erre következtettem. A mágia a gyenge pontom volt, sokszor rákérdeztem Adamnél de mindig elhárított azzal, hogy korai és előbb meditálni tanuljak meg. Még az alapjait sem sikerült felfognom, a létezését és azt honnan a fenéből buggyan ki belőlünk, őrzőkből. Sajnálkozva ingattam meg a fejem a kérdésére, láthatóan meglepődött, úgy tűnt én vagyok az egyetlen a kezdő őrzők között aki ennyi idő után még mágiátlan.* -Nem volt, pedig elhiheted ez volt az első amire rákérdeztem, nagyon érdekel és azóta, hogy Keldron volt oly szíves bemutatta milyen is az amikor működésbe lép….oda vagyok érte. Csak elméletben ismerem a varázslatokat.*A Falkaszagot is ismertem a leírásokból és nagyon érdekelt, kiegészíthettem volna azt a képességemet mellyel felismerem a pajzsát picit is leengedő farkasokat. Megráztam a fejem arra a lelkesítésre amit ezután mondott, bár még nagyon sötétben tapogatóztam, ez nem jelentette azt, hogy fel is fogom adni ha elém kerül valamilyen legyőzhetetlennek tűnő nehézség. *-Emiatt ne aggódj, szeretem a kihívásokat. Van úgy, hogy nagyon eltévedek és úgy tűnhet, hogy feladtam, de az a tapasztalatom, ha erőltetem akkor nem fog menni, kell egy kis pihenő, egy kis lazítás, egy kis nem arra gondolok idő, és utána egyik pillanatról a másikra rájövök a megoldásra. Ha valami nagyon nem megy le kell ülni mielőtt az ember hasra esik. *Na igen, a csokis süti egyike volt azon dolgoknak melyek a nőknél mindenre megoldást kínáltak. Elnevettem magam a kínálásra, ezt is csak egy nő értheti meg. Nem is haboztam tovább, elmartam egyet a sütik közül és jóízűen beleharaptam. A csokoládé íze valahogy másképp olvadt el a számban most mint amikor Egon vagy Jay közelében voltam, és ez a kis felfedezés jobb kedvre derített. Ez volt az a pillanat amiről nem rég Amandának beszéltem, a leülés utáni kis siker ami magától jön.* -A csokis süti minden problémára megoldás.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Csüt. Jún. 09, 2016 3:18 pm

- A mentorommal? – kérdeztem vissza, mert nem voltam benne biztos. Nyilvánvaló volt számomra, hogy vele régi az ismeretségünk, hiszen én is elég sokat megéltem már. Ez pedig ebből kifolyólag magától értetődő dolog. – Hatvanhét éves vagyok, Becca! Persze, hogy régi az ismeretségünk! – nevettem el magam, mert nem bírtam visszatartani. – Tőle tanultam mindent. – tettem hozzá, hiszen én végig mellette maradhattam, lévén, informátor volt. Kedveltem Kenneth-et, inkább volt apám, mint a vér szerinti szülőm annak idején.
- Szerintem nem lesz probléma! – legyintettem egyet könnyedén, mert erre mást nem lehetett reagálni. Én így gondoltam, aztán majd kiderül, hogy tévedtem-e, vagy sem. Általában nem szoktam, de sosem lehet tudni. Az is benne volt a pakliban, hogy nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeimet. Naomi tökéletes tanítvány volt, de nem lehet mindenki az, ezt bizony szem előtt kellett tartanom. Azt hiszem, hogy vele hatalmas szerencsém volt, hiszen én is kezdő voltam mentorként és egyből egy könnyű esetet sikerül kifognom.
- Persze az alapokat el kell sajátítani először, és a vizsgán is elmélet van, de azért gyakorolni még lehet. Bár minden mentor más… - ezt el kellett ismernem. Nekem is megvoltak a módszereim, meg a többieknek is. Ha valaki feleslegesnek tartotta a varázslatok megismerését, az a saját döntése. Azon azonban nem lepődtem meg, hogy érdekelte a mellettem ülő nőt a dolog. Engem is érdekelt annak idején, hiszen kíváncsi természet vagyok. – Mert előtte még csak nem is láttad?! – egyik ámulatból estem a másikba. Jézusom, ez azért már tényleg sok volt, hogy még csak megmutatva sem lett neki. De biztosan bennem van a hiba, ettől függetlenül én még nem fogok változtatni. Naominál is tökéletesen beváltak a módszereim, senki nem szidott le miattuk.
- Igen, ez így van! – egyetértően bólogattam, amíg ő a süteményből evett egy kicsit. Ha már hozta, nem akartam egyedül befalni az egész adagot, hiába tartom magam fitten az edzésekkel, amikre időnként talán még időm is jut. – És azt szeretnéd, hogy már most tanítsak meg valamit, vagy egyelőre elég volt ez a kis beszélgetés, meg a dolgok tisztázása? – kérdeztem rá végül, mivel fogalmam sem volt, hogy pontosan mit vár tőlem a mai találkozónkon. Figyelmesen pislogtam hát rá, és vártam, hogy kiderüljön, hogyan tovább. Nem rajtam múlt, hiába voltak még teendőim, ez nem okozott problémát. Az már más kérdés, hogy sikerülne-e neki, és ha nem, az mennyire szegné kedvét így nagy hirtelen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Vas. Jún. 12, 2016 6:06 am

Amanda & Becca



-Én Williamre gondoltam, de azt hiszem félreértettem valamit. *Egy pillanat alatt újra átvetem magamban amit mondott és rájöttem. A figyelmem csak a protektorra korlátozódott. Annyi új és érdekes dolgot osztott meg velem Amanda, hogy az agyam automatikusan szelektálni kezdett. Erről sürgősen le kell szoktatnom.* -Igen, már emlékszem. Nem a mostani protektorról volt szó hanem arról, hogy ő most ott a protektor. Ne haragudj, egy kicsit sok volt egyszerre……hatvanhét év. Akár a nagyim is lehetnél. *nevettem én is kívülről, de belül mélyen voltak aggályaim mindennek az életnek a feldolgozására. Noha már nem volt élő rokonom, barátaim maradtak New Yorkban, a keresztlányaim, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot….egy idő után át kell gondolnom, hogy mi legyen az életemmel és búcsút kell vennem tőlük. Ez az idő pedig vészesen közeledik, nem tölthetem ki teljesen úgy, ahogy eredetileg lett volna. Ez a legnehezebb része az egésznek, jobban féltem ettől minthogy összetalálkozom egy ismeretlen kóborral a sötét erdőben. Erre azonban nem lehetett volna jó tanácsot adni, mint ahogy Amanda korábban rávilágított, mindannyian mások vagyunk, másképp éljük meg a történteket és azt is ami még el sem érkezett az életünkbe. Ezt nekem kell majd akkor megoldanom és feldolgoznom, a magam módján, úgy ahogy nekem jó és erre nincs általános recept. Ezért nem is említettem meg neki az aggályaimat, hosszú, álmatlan éjszakáim lesznek valahányszor eszembe jut, és nem lehet eléggé felkészülni rá. Hiába elmélkedem rajta, amikor eljön az ideje ugyanúgy villámcsapásként ér majd.
Hiába bíztam Amandában, még ő sem mondhatta teljes szívéből, hogy velem nem lesz probléma, nem volt jós, hacsak nem volt egy különleges hetedik érzéke a jövővel kapcsolatban, de ebben kételkedtem. Máris probléma volt velem, elvégre milyen őrző az akinek vérfóbiája van, és még fogalmam sem volt arról, hogyan szabaduljak meg tőle. Ha nem lett volna komoly következménye még mókásnak is tartottam volna amivel könnyedén lehet viccelni, de eddig csupán Jay volt az aki poénkodott ezzel, de ő szinte mindennel ezt teszi. Abban egyetértettem vele, hogy minden mentor más, valóban az volt, Adam kedves volt de kíméletlen, viszont Amanda meglepett szavaiból úgy tűnt, fukarkodik a bemutatókkal. Jobbára az elmélet volt a fő téma eddig, a múlt, a krónikák, az Elsők és a társadalmi berendezkedés. *-Nos nem igazán. Csak az elhívásomkor, bizonyíték gyanánt. Nézd, nem szívesen mondom ezt, minden bizonnyal meg volt rá az oka és épp te mondtad az imént, hogy minden mentor más. *Amanda ámult, én meg rajta ámultam. Adammel jól megvoltunk, ám Amanda reakciójából arra következtettem, hogy a tanulásomnak nem így kellett volna zajlania, viszont Adamre sem akartam ráhúzni a vizes lepedőt. A csokis sütinél nincs is jobb a világon, ám most megállt a kezem a levegőben és a bólogatásom is amivel egyetértettem a kijelentésével, úgy szintén.* -Lehetne? Van rá egy kis időd? Nem, nem volt elég. Viccelsz? Ebből sosem elég. *Még a süti sem érdekelt, most, hogy volt alkalmam, vagy lesz valamit a gyakorlatban is megtanulni. Csupa fül és szem voltam.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Jún. 14, 2016 6:49 pm

- Igen, úgy tűnik! - bólintottam mosolyogva. - Willel csak itt ismerkedtem meg, mikor pár éve a városba helyeztek. - magyaráztam. Jó viszonyban voltam egyébként a jelenlegi Protektorral is, sokszor mászkáltam hozzá, vittem neki virágot. Szerettem kedveskedni az embereknek, meg gondoskodni róluk, de mióta megjelent a színen a felesége csak úgy a semmiből, azóta valahogy már nem keresem úgy a társaságát. Nem azért, mert olyan szándékaim lettek volna irányába, hanem úgy gondoltam, hogy nem örülne a neje, ha egy másik nő legyeskedne körülötte. Még akkor sem, ha csak baráti szándékkal.
- Így van. Kennethnek hívják. - tettem hozzá, így már hátha egyértelműbb lesz a dolog, vagy jobban megjegyezhető. - Igen, mint sok más embernek a városban, de sajnos nem vagyok ilyen szerencsés. - szomorkássá vált a mosolyom, de gyorsan elűztem a borús gondolatokat. Megtanultam már, hogy hogyan kell, hiszen nagyon régóta élek ezzel a tudattal. - Majd talán egyszer, hiszen még nem késő, van pár évtizedem, ha a családalapítás mellett döntenék. Csak ahhoz kellene egy társ is... - ami nekem ugyebár nincsen, szóval igazából ugyanott vagyok.
- Így van. Nekem mások a módszereim ezek szerint. Arra senki nem tanít meg, hogyan legyél mentor, szóval magunknak kell kitapasztalni. Nekem Naomi volt az első tanoncom, és szerintem elég jól tudtunk együtt dolgozni, szépen halad a választott úton. - büszke voltam, ez egyértelműen látszott rajtam szerintem. Vele nagyon jól boldogultam, és annyira örültem neki annak idején, hogy ezért is maradtam mentor. - Igen, beleférhet az időmbe. - bólintottam. - Mikor is lesz egyébként a következő vizsgád? Vagy mikor volt az első? - kérdeztem, hogy azért ez tiszta legyen előttem is. Mivel nem követem nyomon mindenki előrejutását, ezért muszáj voltam érdeklődni tőle.
- Azt előre elmondom, hogy fogalmam sincs, hogyan fog neked sikerülni, vagy milyen módszer fog beválni. Mindenki másképp sajátítja el a varázslatokat, és én csak az alapján tudom neked megtanítani, ahogyan én tanultam, meg ahogyan Naomit láttam tanulni. Rá kell jönnünk, nálad mi lesz a megfelelő! - jelentettem ki, összedörzsölve a tenyereimet. Én készen álltam, ha ő is.
- Eddigi tapasztalataim szerint az volt a célravezető, ha elsőre mormolta is az illető a varázslatot, amit szeretett volna. Én most felajánlom, hogy válassz, mit próbáljak megtanítani. Valami ezüstöt, vagy a lámpást? Ezek olyanok, amiket könnyű vizualizálni, én elsőre meg is fogom neked mutatni, hogy tudd, milyet kell produkálnod. Előre mondom, hogy elsőre csak nagyon ritkán szokott sikerülni! - erre azért akartam figyelmeztetni, hogy nehogy egyből elkedvetlenedjen.
- Valahogy úgy tudnám elmagyarázni, hogy magad elé kell képzelned, hogy te is meg tudod ezt csinálni. Erősen kell akarnod, szinte látnod magad előtt, és a mágia útjára fog indulni a testedből, és létrehozza a varázslatot. Pontosan én sem tudom, hogyan működik ez, de valahogy így tudom a legjobban elmagyarázni. - mondtam tovább rendíthetetlenül. - Akkor, melyiket szeretnéd, ha megmutatnám? - mosolyodtam el végül kedvesen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Csüt. Jún. 16, 2016 6:49 am

Amanda & Becca



*Nem jellemző rám, hogy ennyire nem figyelek. Nagyon eltelítettem az eszemet ezzel a választás dilemmával és azt hiszem tudat alatt azért izgultam is Amanda véleménye miatt. Tanulva ebből a kis szösszenetből, most már csupa fül vagyok. Kenneth a másik protektor és a volt mentor, és Amanda valóban sokaknak lehetne a nagyija, egyébként olyan is, mint egy nagyi. Gondoskodó és kedves, mégis ha kell tud szigorú lenni. Cathyvel az volt, az én fejemet is majdnem leharapta annak idején, mikor megemlítettem neki, hogy találkoztam a kislánnyal és nem szóltam arról, hogy hol találtam rá. Sajnos nem jött össze a megbeszélt kis kirándulásunk, most már nem is fog. Pont a korábbi baklövésem és Amanda mostani szomorú tekintete miatt nem akartam szóba hozni Cathy-t, pedig biztosan hiányzott neki. Bólogatva veszem tudomásul a kiigazítást és teszem az információt a többi közé, a fontos mappába. *-Biztosan lesz. Mindenki zsákjához meg van a folt valahol, csak meg kell találni. Te pedig minden tekintetben a legjobb parti vagy ezen a téren.*Egy kis vigasztalás is volt ebben, de egyébként őszinte voltam hozzá, tényleg őszintén azt gondoltam, hogy kedves és gondoskodó és szép nő, ráadásul okos is. Manapság ez a tulajdonság már csak egy másik, irigy nővel szemben nem nyerő.
Nem akartam Adam-et befeketíteni, végül is nekem megfelelt az ahogyan engem tanított, de Amanda meglepettségéből azt vettem ki, hogy igen csak le vagyok maradva, persze lehet, hogy megint csak félreértettem, a mai napon nem ez lett volna az első alkalom. Azért az megnyugtató volt mindenképpen, hogy nem volt kőbe vésve a tanoncok oktatásának menete. Adam régi motoros volt Amandához képest, talán volt néhány bogara is – biztosan volt – és nem mindenki tudott alkalmazkodni hozzájuk, ám Naominak szerencséje volt azzal, hogy egy „kezdő” mentort kapott maga mellé, ugyanis Amandának meg voltak ehhez a tapasztalatai és a tudása, viszont a tűzkeresztség okán simán tudtak egymáshoz hangolódni. Láthatóan büszke is volt magára amit meg is értettem, hiszen a kezdeti siker nagyon sokat számít, ad egyfajta lökést a továbbiakhoz nem mellesleg remek érzés is. *-Büszke is lehetsz magadra. *Én viszont nem voltam az magamra, volt is rá okom hiszen semmit nem értem még el, ami a kezdeti türelmetlenségemből fakadóan igen rosszul érintett. Adam mindig türelemre intett amit lassacskán elfogadtam, talán nem kellett volna.* -Nem volt még vizsgám. Viszont már igen sürgető és a nyakamon van az első. Most kicsit úgy érzem magam mint aki fűhöz-fához kapkod. *Elég kellemetlen volt, szerencsére nem a protektor előtt álltam szemlesütve, noha William kedves és előzékeny volt velem szemben, nem kétlem, hogy szigorú és könyörtelen is tud lenni ha valamit megkövetel. Pont ettől jó egy főnök, ő pedig elég jó. *-Persze, tudom, tisztában vagyok vele. Nem mehet minden elsőre, de legalább már megpróbálhatom. *Azt hiszem ez volt az a pillanat amikor kiléptem egy sima beszélgetésből és egyenesen belezuhantam az izgalmas kaland csalogató szakadékába. Soha rosszabb szakadékot ne! Ahogy Amanda összedörzsölte a tenyereit minden érzékem kigyúlt, valószínűleg az arcom is kipirult és fülig ért a szám, utóbbit éreztem is, ha nem lennének füleim még össze is ér a két ajakzug a tarkómon. *-Persze tudom, nem fog sikerülni, de fő az optimizmus. Az ezüstöt szeretném. Az annyira izgalmas. Amikor Keldron megmutatta, húsz percig azt a papírlapot forgattam a kezemben, még azzal is meggyanúsított, hogy meg akarom nyalogatni, hogy biztos lehessek abban, valódi. Persze eszem ágában sem volt, nem szoktam nemesfémeket nyalogatni. *Picit talán idegesebben nevettem fel, de mindez az izgatottság jele volt. Szó se róla, szeretek olvasni és rengeteget is olvasok, sok mindent elsőre meg is jegyzek, de már régóta szerettem volna letudni és félretenni az elméletet, tettekre vágytam, gyakorlatra, olyasmire amit nem csak tudok hanem érzek is, kézzel fogható, még ha nem is sikerül de legalább csinálom. *-Ó, azt hittem csak Adam nem akar még róla beszélni. Pont a mágia mibenlétét kérdeztem tőle mindig, nem értettem hogyan létezhet bennem amikor nem is érzem. Így elég nehéz megtudni hova nyúljak. *Azért reméltem nem kell ehhez lemennem alfába. Épp eleget meditáltunk ahhoz, hogy pontosan tudjam mennyire kell ellazulni és kiüríteni az agyamat minden felesleges dologgal. Tisztára mint a jedik. *-Akkor most te leszel Yoda én meg az ifjú és türelmetlen Skywalker. A türelmetlenséggel nem lesz probléma.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Csüt. Jún. 16, 2016 7:03 pm

- Köszönöm, de azt hiszem, hogy elfogult vagy! - nevettem fel szívből, legyintve egyet mellé. Én nem teljesen gondoltam úgy, hogy én lennék a legjobb, különben már régen megtaláltam volna a páromat. Ám az elmúlt negyven évben ez nem következett be, szóval ki tudja. Valami hiba biztosan van, csak én nem látom nyilván saját magamon. Egyébként abban én is hittem, hogy valakinek mindenhol van párja, csak meg kell találni. Sajnos azonban hiába hittem ebben, ha úgy véltem, hogy én annak idején már megtaláltam a saját foltomat, és el is veszítettem őt.
- Komolyan? - kérdeztem elkerekedő szemekkel. - Ó, akkor ne haragudj! Azt hittem, hogy már túl vagy rajta! Amiatt ne aggódj, tökéletesen felkészült vagy szerintem. Ott csak az elméleti részt fogják tőled kérdezni, a gyakorlatot csak a következőn kell majd bemutatnod. - bár ezzel nyilván ő is tisztában volt. Mivel nem követtem nyomon az életét, így nyilván nem tudhattam. Azt hittem, hogy már túl van rajta, mert elég régen elhívták, ezzel az eggyel legalább tisztában voltam. Jó, nem mindenki halad ugyanolyan ütemben, ez nyilván egyénfüggő. Mint minden más is, kivéve a vizsgaanyagot.
- És mikor tervezel átesni rajta? - kérdezősködtem tovább. Arra már nekem nem kellett felkészítenem. - Csak azért gondoltam, mert már kaszt választáson gondolkoztál, pedig az még nagyon nem aktuális! - mosolyogtam rá. Mivel ezzel a kérdéssel érkezett hozzám, azt hittem, hogy már előrébb jár. Nemrég Nonó járt nálam ugyanezen okból, de neki már tényleg ott volt a nyakán a választás időpontja. De hát Becca előtt még legalább egy év volt addig, ha nem több.
- Igen, csak szerettem volna, ha nem szegi kedved esetleg az, hogy nem sikerül egyből. De ha így gondolod, akkor megnyugodtam! - mosolyogtam rá barátságosan. Gondoltam jobb előre tisztázni az ilyesmit, mert sokak érzékeny lelkületűek, és nem viselik jól a kudarcokat. Nem újra megpróbálják, hanem inkább feladják. Nem akartam, hogy esetünkben is erről legyen szó, és rossz élményként könyvelje el az első varázslást. - Hé! Ez rossz hozzáállás! Azt senki nem mondta, hogy nem sikerül! - szóltam rá szigorúan. - És rendben, akkor az ezüst lesz! - bólintottam, elfogadva a választását. - Szeretnéd, ha megmutatnám? Bár ezek szerint már ismered... - azért rákérdeztem, a pontosítás végett.
- Csak koncentrálnod kell rá! Nagyon erősen akarni, magad elé képzelni, hogy meg tudod csinálni! Mondjuk megfogsz egy tárgyat, és látod magad előtt ezüstben pompázni, és olyan erősen koncentrálsz arra, hogy valósággá akarod tenni, hogy valahogy működésbe lép a bennem lévő mágia! - másképp nem tudtam neki elmagyarázni, én így éltem meg. Reméltem, hogy érthető, mert ha nem, akkor bajban leszünk. - Megy már a meditáció, ugye? - mindent szerettem volna tudni, amit csak szükségesnek ítéltem. - Tudom, hogy nehéz uralkodni magadon, de tényleg légy türelemmel! Ezek nem működnek csak úgy csettintésre sajnos! - szóval jelen esetben nagyon nem volt célravezető, ha türelmetlenül áll ehhez az egészhez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Vas. Jún. 19, 2016 7:23 am

Amanda & Becca



*Bár eddig is felszabadultan beszélgettünk, mondhatom sokkal kellemesebb volt ez mint a legutóbbi, úgy éreztem Amanda szívből jövő nevetésével léptünk át egy határt. Persze az izgalom megmaradt de valahogy már egészen más volt, nem idegeskedtem, inkább jóleső volt ez a felfokozott állapot. Amit a vizsgáról mondtam igaz volt, tényleg a nyakamon volt már az időpontja, noha nem lett megadva fixen egy nap, jócskán benne jártunk a tavaszban és ez protektori utasítás volt. Elnézően mosolyogtam Amandára és persze hálásan is amiért ő felkészültnek gondol, de nekem voltak kétségeim, de azt hiszem minden vizsgázónak aki egészséges jellemmel és önbizalommal bír, mind kétsége van. Elméletből úgy éreztem jó vagyok, bíztam magamban, de azért kiderülhet néhány fehér folt amiről most nem volt tudomásom és ha így lesz, bizony nagyon fogom szégyellni magam. *
-Köszönöm, kedves vagy. Az elméleti rész sem apróság.*Minden az elméleten nyugszik, noha mondjuk a varázslatokat nem lehet elméletileg megtanulni, azért van jócskán olyasmi ami nélkül egy őrző nem lehet teljes értékű őrző, csak megfelelt van és nem megfelelt. Nincs köztes állapot, nincs olyan, hogy „hellyel-közzel tudja”. A kasztválasztással is másképp állt Adam ahogy a mágia oktatással is, már régóta rágta a fülemet, hogy döntsek végre én pedig sokáig hezitáltam. A mostani választásom egyrészt gyakorlati megfontolás része volt, és bár már rájöttem arra, hogy nem szükséges tudnom mi szeretnék lenni ha nagy leszek, és Amanda is említette már, főleg Keldron kijelentése miatt, én tartottam magam az eredeti tervhez.* -Adam sürgetett, de én is úgy gondoltam, ha már tudom merre indulnék el, kihagyhatok néhány olyan dolgot ami nem igazán megy. Talán nem kell annyi vért izzadnom harci oktatáson, másrészt sosincs túl korán specializálódni, és szeretek előre tanulni.*Szóval több okom is volt arra, hogy már most tudjam, az informátorságot nekem találták ki, bár ha egy mentor vagy a protektor jól meggondolja, más nem is lehetek, legfeljebb mágus, de az is csak végső esetben. Noha még nem tudtam milyenek a képességeim ezen téren, még bármi előfordulhat, az is, hogy pont a mágia fekszik majd jobban és én leszek a következő Harmione Granger, a protektorátus üdvöskéje, ahhoz még sok víznek le kell folynia a Tananán. Ezt persze nem gondoltam komolyan, realista voltam legalábbis maradt még bennem valamennyi, de az őrzők és vérfarkasok világa, a mágia jelenléte jócskán elvett az éléből. Azért az eddigi képességeimmel is tisztában voltam, ezért nem is fűztem a sikerhez túl sok reményt, ami nem gátolt meg abban, hogy higgyek benne. Amanda szigorúsága kicsit helyre tett, ki gondolta volna, hogy ilyesmire is képes, más az amikor vitázik velem Egon jelleme miatt és más amikor éppen tanít. Naomi szerencsés volt, hogy őt kapta mentorának. Bár huszonhét éves voltam, most úgy éreztem magam mint egy kis diák, elméletileg visszaültem az iskolapadba és pont úgy izgultam mint egy-egy dolgozat előtt, mert még az is izgul aki tudja, hogy sokat tanult. *-Oké, sikerülni fog. És igen, láttam már.*igazából azzal nem segít ha még egyszer megmutatja, a lényeget akkor sem látom. Ez nem olyan mint amit az ember a kezeivel visz véghez, ami látható és elleshető a technikája. Ez belülről fakad és pont ezért nehéz tanítani és megtanulni, nincs támpont, nincs kézzel fogható, szilárd valami amihez nyúlhat az ember…őrző. A kérdésére elmosolyodtam, aztán el is húztam a számat míg a körülöttünk látható legkisebb tárgyat kerestem a tekintetemmel.* -A meditációval nincs gondom, Adam kimeditáltatta velem az összes előző életemet. *Mondjuk szükség is volt rá, főleg az elején, annyi kérdésem volt, hogy nem tudtam befogni a számat, az első meditációnk eleje is azzal telt el, hogy folyton rám szólt, jó lenne már ha csendben maradnék, különben estig nem végzünk. Elég nehezen ment, pedig korábban jógáztam és egy kis kihagyással azóta újra belekezdtem. *-Csak vicceltem Amanda, el tudok lazulni.*Bár most talán nem úgy tűnt, hogy az elkövetkezendő fél napban képes leszek ré, de ebben az egyben legalább biztos voltam. Végül a teáskanalat választottam, az volt a legkisebb. Nem tudtam, hogy mennyire befolyásolja ezt a varázslatot a tárgy eredeti anyaga, hogy könnyebb-e egy papírlapot ezüstté változtatni mint egy fémből készült tárgyat, vagy a méret számít inkább. Jay persze minden bizonnyal erre tette volna le a voksát. Egy pillanatra elmosolyodtam mikor eszembe jutott az idétlen de roppant okos egyetemi professzor. *-Ez jó lesz? Vagy van könnyebb is?*Ha Amanda rábólintott, akkor maradt a kiskanál, ha mást választott a számomra, akkor azt vettem a kezembe, kényelmesen elhelyezkedtem, noha Amandánál jobb ha az ember otthon érzi magát, azért eddig is figyeltem arra, hogy azért megmaradjak egy bizonyos határon belül, most azonban lótuszba ültem ami könnyedén ment, hiszen nem most csináltam először. A kezeimet az ölembe ejtettem a tárggyal együtt, lehunytam a szemeimet és ellazultam. Persze nagy volt bennem az izgalom, mivel első alkalom és vágytam a sikere mint mindenki más. Kizártam minden zavaró tényezőt egymás után, noha nem ment gyorsan, a végén már csak a saját lélegzetvételeimet hallottam csak. Aztán már azt sem. A tárgyra koncentráltam, arra, hogy ezüst. Hogy lassan bevonja a nemesfém az egészet, ahogy a méz csordogál a kanálról, lefolyik a kanálról szép komótosan a tányérra, jelen esetben a kezemben tartott tárgyra, és szétterül rajta. A méz ezüstös volt a gondolataimban, erősen koncentráltam de nem görcsösen, az esélytelenek nyugalmával végeztem a feladatot. Éreztem ahogy mélyen legbelül felmelegszik bennem valami és ahogy a méz a tányéron, szétárad bennem. Mint amikor nagy hidegben forró teát iszom és érzem ahogy leér a gyomromba és kellemesen felmelegít, de ez sokkal nagyobb volt. Tudtam, hogy megtaláltam a helyét, a bennem lévő mágia helyét, a fókuszát és ettől olyan izgatott lettem, hogy….rögtön el is dobtam magamtól, az pedig visszasüllyedt oda ahonnan elindult. A szemeim kipattantak és a kezemben lévő tárgyra néztem, de csalódnom kellett. Legalábbis ebben, a sikerességben, ám az továbbra is izgatottsággal telített el, hogy tudom hol van. Már nem volt annyira megfoghatatlan.*
-Ó! Azt hiszem kicsit elsiettem.*Valójában nem is magam miatt voltam csalódott, hanem Amanda miatt, az ő tanítása miatt. a tanítvány kudarca egy kicsit a tanítóé is és ezt nem szerettem volna neki megadni, de nem volt mit tenni. Újra meg kell próbálnom. *-Sajnálom. Nagyon szeretem volna, talán ez volt a baj. Viszont éreztem! Ott van bennem, éreztem ahogy szétárad bennem.*a kezdeti csalódást megint az izgatottság váltotta fel, karöltve egy széles vigyorral. Nem mosoly volt hanem vigyor, egy elégedett, gyerekes vigyor.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Jún. 21, 2016 4:00 pm

- Hát hogyne, ez mindennek az alapja! – nos, igen, az elmélet határozottan nem volt sem apróság, sem elhanyagolható dolog. Ha azt nem tudná, a gyakorlattal sem lenne majd képes boldogulni, vagy egyáltalán őrzőként. – De úgy látom, hogy felesleges izgulnod, csak annyit fognak kérdezni, amit már amúgy is tudsz! – biztosítottam erről, mert mindig így szokott lenni. Azért nem lesz lehetetlen teljesíteni, talán az első a legkönnyebb, aztán fokozatosan egyre nehezebbé fog válni. Már maga az úgynevezett „beugró” is. Esszencia, megfelelő mennyiségű mentorral töltött idő, és még lehetne sorolni.
- Pedig ilyen korán még felesleges sürgetni! Egy gyerek sem tudja, hogy mivel szeretne majd foglalkozni, amikor a tovább tanulásnál kell döntést hoznia! – ingattam a fejemet rosszallóan. Nem is értettem Adamet, de valószínűleg beszélgetem már vele egy kicsit, ha alkalom lesz rá. Mostanság nem láttam túl sokat, biztosan megvolt az oka ennek is, még ha én nem is firtattam különösebben. – Rendben, bár előre tanulni itt annyira nem tudsz szerintem! – mosolyogtam rá. Értékelendő a szorgalom, de nem minden esetben veheti úgy hasznát, hogy előre tanuljon.
- Abban viszont igazad van, hogy annyira szigorúan így nem feltétlenül kell venned a harci oktatást. Az alapokat mindenképpen sajátítsd el, mert hasznosak, de a későbbiekben koncentrálhatsz majd jobban a varázslatokra! – bólogattam. Én sem voltam olyan jó harc terén, vettem már különórát Dimitől, amikor még vállalt ilyesmit. De én sem igazán erővel értem el, amit kellett, hanem azzal, hogy szemfüles voltam és megszereztem mindenféle információt, amit csak kellett. Beccára is nyilván ez a jövő várt idővel.
- Akkor nem mutatom most meg. Kicsit lehet, hogy nehezebb lesz emlékezetből, de ezek annyira még nem nehéz varázslatok, és legalább látszatja is van, ami önbizalommal tölthet el! – mosolyogtam rá. Azért reméltem, hogy tényleg nem fog elszontyolodni, ha nem sikerül neki egyből a varázslat. Az ugyanis még nem jelentené azt, hogy egyáltalán nem járhat sikerrel, csak éppen lehet, hogy másodjára, vagy a harmadik próbálkozásra. Nem mindenki tud egyből mindent leutánozni és végrehajtani.
- Sosem lehet eleget gyakorolni. Idővel nagy szükséged lesz rá, amikor teljesen kimerít egy-egy varázslat, és fel kell töltődnöd! – nem megdorgálni akartam, vagy kijavítani, inkább csak azért mondtam, hogy nehogy azt érezze, Adam buzgalmával eleget meditált már. De ezt nyilván ő is tudta, de nekem meg az volt a dolgom, hogy mindent elmondjak, mert ha mégsem tudja, akkor mostantól legalább képben lesz ezzel kapcsolatban is. Én csak a javát akartam, meg azt, hogy minden tiszta legyen. Nem könnyű a mi világunk, én ezt nagyon jól tudtam ám. – Akkor jó! – örömmel hallotta, hogy el tud azért lazulni, mert ha ráfeszül, csak rosszabb lesz szerintem.
- Szerintem maga a tárgy teljesen mindegy. Nem lesz tőle könnyebb, vagy nehezebb. Ha a varázslatot sikerül végrehajtani, akkor mindenképpen ezüstréteg fog képződni rajta. – vontam meg a vállaimat. – Ha gondolod, válassz valami olyan tárgyat, aminél még látványosabb az ezüst! – utaltam itt a kanál fém voltára. Egyébként rá bíztam, csinálja csak azzal, ami szimpatikus neki. Csak gondoltam, a sikerélmény esetleg nagyobb, ha látványosabb is a mágia működése.
Míg koncentrált, addig csendben ültem mellette, és figyeltem. Ilyenkor nem sokat tudok már tenni, minthogy szurkolok, hogy sikerüljön. Magammal is meg kellett beszélnem, hogy ne menjen el az én kedvem se, ha nem lesz egyből teljesítve a feladat. Nekem sem ment szerintem annak idején egyből, de nem adtam fel, ahogyan a mentorom sem. Én sem fogom most nyilván, de persze, hogy örültem volna, ha minden zökkenőmentesen megy. Éreztem én is, amikor elkezdte használni a benne szunnyadó erőt, de azt is láttam, hogy végül sajnos nem sikerült. Sebaj! Ő sem tűnt csalódottnak annyira, amikor rám nézett.
- Semmi baj! Azért megmozdult az! Érezted te is? – kérdeztem rá, mert amíg nem beszéljük meg, addig nem tudhattam biztosan. – Igen, minél inkább akarunk valamit, annál nehezebben szokott sikerülni. Emiatt felesleges bocsánatot kérned! – mosolyogtam rá elnézően. – Nagyszerű! Szeretnéd újra megpróbálni esetleg? – tettem fel a nagy kérdést, biztos, ami biztos alapon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Csüt. Jún. 23, 2016 7:05 am

Amanda & Becca



*Úgy hittem az elmélettel nem is lesz gondom, a tanulás sosem okozott gondot, szerettem olvasni és sok minden érdekelt, úgy pedig sokkal könnyebben megjegyez az ember bármit. Az őrzők legendái pedig igazán érdekesek voltak, még szimpla mesének is, hát még úgy, hogy mind igaz is volt. Egy kicsit félelmetes is volt, elvégre nem romantikus regény egyik történet sem és a jelenre sem a könnyedebb változat maradt, tudni azt, hogy bármikor lecsaphat ránk a múltból fakadó következmény, nem volt leányálom, pont ezért nem blicceltem el egyetlen tanulásra kínálkozó alkalmat sem. Bármilyen őrző is válik belőlem, azt senki nem mondhatja, hogy nem vagyok szorgalmas, néha talán én is siettetem a dolgokat ahogy Adam, de azt nem hiszem, hogy minden alap nélkül. Gondolom ha nagyon magamtól és a képességeimtől elrugaszkodott pályát választottam volna, akkor beleszól és megpróbál lebeszélni, terelgetni és nem erőlteti azt ami úgy sem menne. Ezért mentor a mentor, látja a másik képességeit és tisztában van azzal mit érhet el és mit nem ha megfeszül sem. *
-Persze, gondoltam. Sok lehetőség nincs, a gyakorlat nem olyan mint a történelem. *Örültem, hogy egyetért velem a korai választásom indokait tekintve, nem mintha bármi alól is ki akartam volna húzni magam, ha egy kicsit is ismer, tudhatja, hogy ez sosem jutna eszembe, de lássuk be, akár a testi adottságaimat, akár a mentalitásomat nézzük, nagyon messze állok attól, hogy egy farkast padlóra küldjek, még akkor is ha a saját életemről van szó. Másokat megvédeni ugyanaz, nem akarok én kibújni a felelősség alól, de nem szerettem volna abba a helyzetbe kerül ni, amikor egy éles helyzetben rajtam múlik valaki élete. *-Ezt fogom tenni. Nem hagyok ki egyetlen lépést sem.*Korábban türelmetlen voltam ezen a téren, mikor ide érkeztem Fairbanks-be, mindent egyszerre akartam megtudni, talán érthető, hiszen sok titok lappangott körülöttem és a nagyim körül ami korábban sosem merült fel. Ám nem csak az itteni élet hanem a nagyim is közvetve arra tanított, hogy sorra vegyem a lépcsőfokokat, különben félő, hogy megbotlok.
Nem türelmetlenség volt az, hogy elhárítottam Amanda bemutatóját, úgy véltem felesleges hiszen abból amit nem látok, nem tanulhatok. Az pedig, hogy ki honnan meríti magából a mágia morzsáit, nem látható, azt érezni kell, Amandáét pedig nem érezhetem. *-Tudom. Lehet, hogy Adam néhány dologban sürgetett, néhányban viszont visszatartott, minden bizonnyal meg volt rá az oka, viszont a meditációval kapcsolatban mindent elmondott. Persze akkor amikor valami többre vágyik az ember soknak és unalmasnak találhatja az ismétlődő dolgokat, de tudom mi a jelentősége. *Ez olyan amikor valamit tényleg az unalomig kell gyakorolni, észre sem veszed, hogy a végén rutinból megy. A mozdulat beleég a tudatalattiba, onnan pedig még egy őrző sem tudja kitörölni. Ösztönné válik. Szóval az ellazulással már nem volt gond, erről igyekeztem Amandát is meggyőzni, ha nem sikerül a varázslat az nem annak hiánya miatt lesz. Tisztában voltam azzal, hogy első alkalommal nem biztos, hogy menni fog, de azt is előre tudtam, hogy ennek ellenére csalódni fogok. Csak mert annyira akarom, hogy sikerüljön. Persze a sikerélményre mindenki vágyakozik, ez alól én sem vagyok kivétel, és varázslás nem emlegethető egy napon semmilyen emberi munkával. *-Ó, szóval mindegy mekkora? Azért egy házat bevonni ezüsttel csak nem olyan könnyű mint egy kiskanalat. Persze ki a fene akarhat egy házat ezüsttel bevonni.*A tudás és a tapasztalat inkább az időtartamra volt hatással, Keldron ezt is elmondta. Az ő papírlapja tizenkét percig maradt ezüst bevonatú, míg én talán pár másodpercre számíthattam, amennyiben sikerül.
A csalódás nem volt olyan nagy mértékű, mert bár a varázslat nem sikerült, a lényeg számomra nem is ez volt igazán. Persze örültem volna ha a kiskanál ezüst lesz és talán még meg is nyaltam volna, hogy biztos legyek benne, de sokkal nagyobb hatással volt rám maga az érzés ami belülről fakadt. Az a semmihez sem hasonlítható érzés, az az erő amiről eddig fogalmam sem volt, most a lényem legmélyéről felbukkant. Lassan bontakozott ki és elég halvány is volt, de ott volt és növekedett, egyre szélesebben terült el bennem, csiklandozott és finoman meleg volt. Lehunyt szemhéjaim mögött láttam az ezüst hűvös színét, porszem finomságú csillogását, talán csak a képzeletem rohant velem, talán tényleg ott volt, de tudtam, hogy ez az első lépcsőfok. Sokkal jobban érdekelt az, hogy érezhetően megtaláltam amit kerestem, minthogy most épp nem sikerült maga a varázslat. Az arcomon virágszirmokként szétbomló vigyorgás is erről tanúskodott. *-Igen, éreztem. Hihetetlen érzés volt. Csiklandozott és olyan volt mint amikor elönt az adrenalin. Annak is érzed a fémes ízét a szádban, érzed ahogy szétárad benned. Ez is olyan volt csak jobb ízű. Meleg. Mint amikor fekszel a napon és a bőröd felforrósodik, a tenyered viszont hűvösebb marad. *Önkéntelenül összedörzsöltem a hüvelyk – és mutatóujjamat, mikor próbáltam elmondani mit is éreztem. A kanál már nem is érdekelt annyira. *
-Persze! Ki nem hagynám.*Hálás voltam amiért van rám ennyi ideje, azt hiszem a végén segítek neki kitakarítani, bár ahogy elnéztem a házat, már a vége felé járt, vagy nem is takarítás volt ez az egész amibe belekezdett hanem érzelemhelyreállító tevékenység. Amikor Egonnal mosolyszünet volt köztünk az elhívásomra adott igen válasz miatt, én is kitakarítottam a házat naponta egyszer, ami elég hosszú tevékenység a munka mellett, még akkor is ha amúgy minden ragyog a tisztaságtól. Újra megpróbálom hát a kiskanalat ezüstté változtatni. Azt nem mondom, hogy addig próbálgatom míg sikerül, mert lehet, hogy Amandának nincs annyi ideje, ám akkor sem megyek már haza elszontyolodva. A hibákból is tanul az ember lánya, természetesen nem kívántam, hogy a jobb tanulás érdekében ne sikerüljön, de tudtam, ha valamilyen hibát vétek abból a helyes irányra is lehet majd következtetni. Rámosolyogtam Amandára, majd újra lehunytam a szemeimet. Ellazultam, meglepően gyorsan ahhoz képest, hogy az izgalmi szintem jelenleg maximális volt. Már tudtam hol keressem a mágia forrását, lenyúltam hát oda a mélybe, megfogtam és kezdtem húzni. Az ezüst színe, csillogása és melege újra felfakadt, lassan kúszott elő és eltelített. Én éreztem, tényleg. Nem tudtam meddig lehet ezt még húzni, mikor kell azt mondani, hogy „állj, ez nem fog menni” amikor érzed, hogy hiába minden próbálkozás, tudod, hogy felesleges lesz. Én éreztem ahogy korábban is, és felbolydult tőle az egész lényem, talán ez volt a gond amiért nem jártam sikerrel. Valahol egy ponton megrekedtem. Nem érzékeltem az időt, nem tudom mennyi ideig próbálkoztam, nekem hosszúnak tűnt. Mikor Amandára néztem újfent, természetesen nagyobb volt a csalódás, de nem fogtam fel végzetesnek, inkább egy leckének amiből tanulni lehet.*
-Hol rontottam el?*Kérdeztem lemondóan az ölembe ejtve a kezeimet a kiskanállal együtt. *


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Jún. 25, 2016 5:52 pm

- Nem, ráadásul bármikor szükséged lehet rá, ha szorult helyzetben vagy. Nem feltétlenül vérfarkassal szemben gondolom, hanem a hétköznapokban is! - magyaráztam neki tovább a harci oktatás fontosságáról. Az egy dolog, hogy nem az lesz a fő feladata, hogy valakit elgyepáljon, de azért nem egy utolsó szempont, ha képes megvédeni magát szorult helyzetben. Sajnos előfordulnak ilyenek, és akkor maximum elterelésnek jó, aztán a mágiával megoldja a problémát.
- Igen, Adamnek biztosan megvoltak a miértjei, amikor együtt tanultatok. - ebben egyet kellett értenem. Biztosan felépítette ő magában logikusan a dolgokat, az már más kérdés, hogy úgy tűnt, a módszereink nem egyeznek. Szerintem ez nem feltétlenül baj, mert a végcél úgyis mindig ugyanaz, és láthatóan mind a ketten elértük a magunk módján. Vagy legalábbis már Becca is haladt az úton, még ha nem is olyan gyorsan, ahogyan én tettem Nonóval annak idején.
- Akkor jó, ezt most nem is kezdem el feleslegesen magyarázni! - mosolyogtam rá szelíden, amikor közölte, hogy tudja mennyire fontos, hogy jól begyakoroljon az ember bizonyos dolgokat. Még akkor is, ha már unalmasnak találja, és úgy érzi, hogy mindent tud róla. Szerintem soha nem lehet eleget tanulni, mindig van valami újdonság, amit az ember magáévá tehet. Én is mindig nyitott vagyok az új dolgokra, bármiről legyen is szó. Talán ezzel őrzöm meg azt is, hogy olyan maradjak, amilyen vagyok.
- Persze, nyilván nem! - értettem egyet szórakozottan. - De ott, hogy egy bögrét, vagy egy kiskanalat akarsz bevonni ezüsttel, szerintem mindegy, hogy milyen méretű a tárgy. Nincs olyan nagy különbség, és a lényeg ugyanaz. Minden esetben ugyanúgy működik a mágiád... - a kis okításomat követően azonban hagytam, hogy hadd próbáljon meg ő maga érvényesülni. Sajnos ugyan nem jött össze, de én sem akartam csüggedni, és azt sem szerettem volna, ha ő elveszíti az érdeklődését a dolog iránt. Lesz ez még jobb is, ebben biztos voltam! Nem sikerülhet minden egyből, igaz?
- Igen, pontosan! Rendben, akkor tényleg sikerült megtalálnod, és hozzányúlnod, még ha a végeredmény nem is az lett, amit szerettél volna! - szerintem már ez is nagyon jó, mert legközelebb tudni fogja, mit tegyen és hol keresse. - Rendben! Akkor próbáld meg, most már tudod... - persze benne volt a pakliban, hogy ismét nem fog sikerülni, de azért én reménykedtem. Már csak azért is, mert akkor lenne egy kis sikerélménye.
Feszülten vártam, én sem néztem az órát, hogy hány percet. Magamban mantráztam és szurkoltam neki, hogy sikerüljön, legalább egy kicsit. Nem kellett az sem, hogy az egész kanál legyen ezüstből, legalább csak a nyele. De végül most sem történt meg, arcomon viszont máris megjelent egy biztató mosoly.
- Ne csüggedj még véletlenül se! - jelentettem ki határozottan. - Lehetséges, hogy nagyon szeretted volna, és ilyenkor valahogy könnyebb elveszíteni a koncentrációt, ha valamit már majdnem biztosnak érzünk. Meg ha valamit nagyon akarunk... - tippeltem. - Szerintem most pihentessük a dolgot, és legközelebb már menni fog! - megfogtam a kezét, kicsit meg is szorítottam. - Hidd el, akkor már menni fog! Lehet, hogy tudat alatt a közelgő vizsgád miatt is stresszben vagy, de ha azon túl leszel és sikerült, akkor újra megpróbáljuk a varázslatot. Most már tudod, hogyan kell majd, már ez is nagy lépés! Szerintem ez az egyik legnehezebb, megtalálnod magadban. - lehet, hogy következőnek sikerült volna, de ha mégsem, akkor nem akartam, hogy végképp elvesszen a lelkesedés. Így marad valami legközelebbre is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Amanda háza // Today at 5:17 pm

Vissza az elejére Go down
 

Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Dorothy Yates

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-