HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Catherine Benedict Today at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Yesterday at 10:20 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Catherine Benedict
 

Share | .

 

 Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Amanda háza // Pént. Aug. 02, 2013 11:57 am

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Vas. Feb. 02, 2014 6:15 pm

- Aha… - motyogtam magam elé alig érthetően, mivel semmi kedvem nem volt igazándiból reggelivel vesződni reggel. Maximum majd egy kis gyógyszer meg kávé kombinációja jöhet szóba, de hogy szilárd kajának nekiálljak, az egészen lehetetlennek tűnt jelen állapotomban. Amúgy is, most már csak arra tudtam gondolni, hogy mikor feküdhetek be végre az én kis ágyacskámba. Még az sem zavart, hogy mindezt egy nővel kell majd megtennem, aki azért nem egy közeli ismerősöm, hanem gyakorlatilag egy idegen. Oké, hogy nagyon jól éreztem ma vele magam, de azért mégsem jelentette azt, hogy máris legjobb barátnők lettünk, hiszen alig tudtam róla valamit. Ettől függetlenül még örültem neki, hogy itt volt, szívesen láttam ám!
Arra, hogy jó lakberendező lenne, csak a szemeimet forgattam. Mondjuk azt nem tudtam ugyan, hogy mivel foglalkozik, ezek után azt is hihettem volna, hogy mások házának berendezésével, de valahogy nekem nem illett hozzá így inkább nem is reagáltam semmit ezen állítására. Csak szépen haladtam tovább utána, felküzdve magamat a lépcsőn. Most nem esett túl jól ez a kis mászás, de meg kellett tennünk, ha valami puhán és kényelmesen akartuk álomra hajtani a fejünket így az este lezárásaképpen. Ezt a kis kellemetlenséget pedig bevállaltam, még ha időnként kis híján le is estem.
- Akkor most már inkább a falamat féltem! – kuncogtam halkan, mert tényleg nem tűnt úgy, mintha túlzottan nagy baja lenne a kis koccanásból. Bezzeg nekem még mindig fájt a vállam, amivel sikeresen eltrafáltam a korlátot még odalent. Itt egyébként mindenfelé sötétség uralkodott, de nem bántam, az éles fény most úgyis bántotta a szememet, legalábbis odalent már nem esett jól felfelé nézni a lámpa irányába. Jó lesz ez itt nekünk, és amúgy sem lettem volna most képes felállni, hogy világosságot varázsoljak a kis folyosóra, ami nekem itt helyezkedett el.
- Csak aludni szeretnék – dünnyögtem megint halkan, a szemöldökének mozgása pedig nálam teljesen kimaradt. Mondjuk azt, hogy a sötétség miatt nem láttam, sajnos nekem annyira nem volt fejlett a látásom, mint a hozzá hasonlóknak. Nem mintha nem tudtam volna tenni az ügy érdekében, ha akarok, de inkább nem fárasztottam magam ilyesmikkel. Helyette minden erőmmel arra próbáltam meg koncentrálni, hogy feljussak az ágyra, és aztán vízszintesbe tegyem a testem. Nem tudom, hogy mennyi időt vehetett végül igénybe a mozdulatsor, de csak sikerült nagy nehezen feljutni a matracra. Amikor már mind a ketten ott feküdtünk, én egy kis ideig még a plafont bámultam, bár nem tűnt valami jó ötletnek. Úgy éreztem, mintha az egész szoba forogna, az ággyal az élen.
- Valahogy megpróbálok majd ellenállni a kísértésnek, megígérem! – kuncogtam fel újra halkan, egészen értelmesen formálva a szavakat. A gond csak az volt, hogy félig elaludtam már, mire mondtam őket, úgyhogy nem voltam biztos mégsem abban, hogy jól érette mindet. A mondat végét így is kicsit elharaptam, közben pedig az alám szorult takaróval küzdöttem meg. Nagy erőlködések árán ugyan, de sikerült végül magamra rántanom, és a hasamra fordulva elaludni.

Amikor reggel sikeresen magamhoz tértem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Kóválygott a fejem és sajgott is elég rendesen. Próbáltam összpontosítani, aztán rájöttem, hogy ez a saját szobám. Ugyan el kellett egy kicsit gondolkoznom, hogy csak rosszat álmodtam, vagy tényleg megtörtént mindaz, ami felrémlett most előttem, de az volt a gyanúm, hogy inkább az utóbbiról lehetett szó. Ennyire valóságos álmaim amúgy sem szoktak lenni.
Mire a fejemet fogva sikerült felülnöm, újra megfordult velem a világ, de nem is volt olyan vészes, mint amilyenre számítottam. Összeszedve minden erőmet, kitakaróztam és úgy döntöttem, hogy lemegyek, ugyanis az ágy teljesen üres volt mellettem. Mire két lábam a padlóhoz ért, Boe máris ott volt mellettem és az orrával bökdöste a lábamat. Egész éjszaka bent volt és most szeretett volna kijutni a hóval borított udvarra. Lehet, hogy nekem sem ártott volna egy kis friss levegő, így a lépcsőn való lebotorkálásom után kinyitottam a terasz ajtaját, hadd áramoljon be némi oxigén. Egyből ki is rázott a hideg a kinti mínuszoknak köszönhetően, de ennek eredményeként egy kicsit sikerült magamhoz térni. Így találtam rá a nekem hagyott cetlire, és miután elolvastam, ajkaimon meg is jelent egy mosoly. Ezt a számot majd gondosan el kell pakolnom, ezt már most tudatosítottam magamban, miközben benyomtam a kávéfőző gombját.

// Én is köszönöm szépen!!! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Amanda háza // Hétf. Feb. 03, 2014 12:01 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Dimitris Xenakis
Tetoválómester

◯ Kor : 101
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 154
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Ápr. 08, 2014 5:58 pm

[Amanda, harcképzettségi szint II., első edzés, a VH előtt]

Nem szeretek nőkkel verekedni. Szóval inkább eljöttem Mandy-vel verekedni. Félreértés ne essék, a szó legjobb értelmében tartom nőnek őt (is), csupa félkövér, és legalább 60-as betűvel, de azért valljuk be, hogy egy rendőrt... Egy Őrző rendőrt nem lehet az átlagos nőkkel összevetni. Én nem is igazán szeretném, de éppen ezek miatt vagyok úgy a dologgal, hogy legfeljebb baráti hajtépés lesz az egészből. Ugyanmár, senki nem tépi senki semmijét.
Egyébként sem szeretem a sekélyes, skatulyás dolgokat. Igazság szerint ezért is kételkedtem abban, hogy alkalmas leszek Tetoválómesternek, mert a szabályok és a normák követése nagyon nem az én stílusom - mondom ezt egy rendőr hátsó kerjében. De kövezzenek meg érte, ha szeretném személyesre venni a figurát, nem csak bekiabálni a sablonokat, hogy ez az, ügyes vagy, jobb kéz, bal láb, középső fej, elhajol, pattan, szökken, gyilkol, öl. Ez túl nem-én.
Ezért is vetettem fel, hogy ha már volt olyan kedves és meginvitált a házába, akkor nem ártana némi eledel is, hiszen kellőképpen meg fogunk éhezni, ha komolyan elkezdjük az edzéstervet. Diétát azért nem fogok neki felírni, mert nem vagyok szadista, plusz, szerintem nem is igényli a teste, de ez megint egy olyan kérdéskör, amiben csak csendben merengve mártózom meg anélkül, hogy bárkit is megsértenék a dologgal.
- Vajon melyiktől tartasz jobban? - fejtegetem, már a kertjében állva - Egy szaftot fröcsögő fakanáltól vagy egy ezüstpengétől? Jó lenne tudni, mielőtt fegyvernemet választok.
Vigyorodm el csak úgy, hetykén, ahogy általában szoktam. Végső soron azért vagyok némileg meglőve, mert rendőrként rengeteg dologgal csak untatnám, és igazság szerint fogalmam sincs, hogy mennyire menjek bele itt az elméleti dolgokba, hiszen lőni azt tud. Szerintem a technikája is megvan ahhoz, hogy bárkit leterítsen, lefegyverezzen, szóval amire nekünk gyúrni kell, az a fizikum. Persze ezen majd sokat dob a tetoválás-kiegészítés is, de anélkül is lehet fejlődni.
- Tudom, hogy ez borzasztóan amatőr kérdésnek fog tűnni, de van olyan dolog, amiben korrepetálásra szorulsz? Mit lehet tanítani még egy rendőrnek? - biggyesztem le a számat - Én arra gondoltam, hogy először megnézhetnénk, mennyi spenótot ettél az elmúlt években. - mert hát valamivel erősebb vagyok, mint ő, úgyhogy akár még egy farkashoz is hasonlíthunk egy bizonyos fokig - Aztán azon túl variáljuk egy kicsit a feladatokat. Nekem is rá kell éreznem, hol tartasz pontosan.
Nem szeretek semmit sem túlmagyarázni, szóval egyelőre megmaradok ennél a diszkrét érdeklődnésnél, miközben próbálom felvenni a tőlem telhető legártatlanabb arckifejezést. Mintha a légynek sem tudnék ártani röptében. Vagy, várj..! Nem, azt hiszem, ez nem pont így hangzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Ápr. 12, 2014 8:18 pm

Egészen belelkesültem, amikor kiderült, hogy Diminek lesz rám néhány szabad órája, és segít egy kicsit fejleszteni a harctudásomat. Nem arról van szó, hogy adott esetben ne tudnám megoldani a helyzetet, vagy leszerelni valamilyen úton-módon az ellenfelemet, de maradjunk annyiban, hogy egy vérfarkassal szemben nem vagyok valami nagylegény. Az emberek már teljesen más lapra tartoztak, de ez csak apróság, és az őrzők szempontjából abszolút lényegtelen információ.
Így esett meg, hogy jobb híján magamhoz hívtam meg a Tetoválómestert, mivel nem volt ellene különösebben kifogása. Szépen fel is keltem már reggel, és képes voltam sütni egy kis kekszet, mielőtt megérkezett volna. Nem mondhatnám, hogy én vagyok a világ legháziasabb nője, de amikor kedvem van hozzá, akkor nagyon is szeretek ám főzőcskézni. A gond csak ott kezdődött, hogy sok időm nem volt rá egyébként sem, valamint hangulatom sem mindig, ha éppen fáradt voltam. Az meg már csak hab a tortán, hogy ha úgy is döntöttem, hogy csinálok valamit, rendszerint odaégettem, mert eltereltem valami mással a figyelmemet. Az ilyen kis apró szeleburdiságok tesznek szerintem emberré, nem?
Miután megérkezett a vendégem és jelenlegi mentorom, a kert felé orientálódtam, hiszen ott volt elég helyünk. Még szerencse, hogy oda a szomszédok nem igazán láthattak be, tekintve, hogy közvetlenül senki nem lakott mellettem, legalábbis nem volt olyan közel a háza, hogy bámulhasson a fákkal szegélyezett térre.
- Hm… - néztem rá nagyon komolyan, még a szemeimet is összehúztam. – Ha nálad lesz az a fakanál, akkor lehet, hogy arra voksolnék! – jelentettem ki végül, és egészen addig is tartott a tettetett komolyságom, amíg ő el nem vigyorodott. Kedveltem egyébként a férfit, mert közvetlen volt és szórakoztató. Nagyjából olyannak láttam, mint amilyen én vagyok, csak kicsit szőrösebb és még véletlenül sem szőke. Nem, határozottan nem lehetne angyalkának nevezni, velem ellentétben. Azért igazán megnyugtató, mert biztos, hogy nem tudnám komolyan venni tanítás közben.
- Először is, nagyon hálás vagyok azért, hogy szántál rám egy kis időt! – kezdtem bele máris, mintha valami hihetetlenül fontos és életbevágó dologról beszélnénk. – Másodszor, ne indulj ki abból, hogy rendőr vagyok. Jó, persze, rendelkezem a minimális tudással, de sajnos nem vagyok egy Rambo vagy G.I. Jane alkat. Engem nem képeztek ki annyira, mint azokban a filmekben, de egy emberrel azért elbánok. A gond akkor van, ha farkassal kerülök szembe – fejtegettem szépen, ráérősen, miközben egyik lábamról átálltam a másikra.
- Rendben! Hogyan gondoltad? – érdeklődtem kíváncsian. Tényleg komolyan vettem ezt az egészet, ami mondhatjuk, hogy ritka alkalmak egyike. – Igazából azt már most kikötném, hogy utálom a fegyvereket, de lőni elég jól tudok – mondtam szerényen, bár igaz, ami igaz, ehhez legalább volt tehetségem. Eddig még nem lőttem magam lábon sem, úgyhogy kész őstehetség vagyok!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dimitris Xenakis
Tetoválómester

◯ Kor : 101
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 154
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Ápr. 14, 2014 1:55 pm

- Szóval azt mondod, nem áll jól...
Hát ez igazán szomorú, de hagyom, hogy a hangomból kiérezhesse a humort, egyáltalán nem veszem zokon, pedig szeretek főzni - csak nem tudok -, enni minden esetre mindenképpen.
Csak félre döntöm a fejem a hálájára, de nem szeretném lelombozni, olyan aranyos, pedig szívesen közölném vele, hogy ne csinálja már, szívesen vagyok vele, szívesen áldozok rá időt és energiát is.
Figyelmesen hallgatom, ahogy felvázolja a jelenlegi gondolatait, álláspontját a saját szintjéről, hümmögve bólogatok, amikor fontos információt mond.
- Sajna ez nem szerelem kérdése, puszta kézzel én se nagyon mernék bevállalni még egy kölyköt se. - biggyesztem le a számat, de ettől függetlenül ezen a szinten még benne lehet a pakliban, hogy ne nagyon foglalkozzunk az eszközökkel - Gyere csak! - intem magamhoz, de azért én is lépek felé - Először semmi különös. Képzeld az, hogy fakas vagyok, a hátad mögött ott van egy csapat óvodás, és én fel akarom falni őket. De te nem tudsz máshogy megakadályozni ebben csak úgy, hogy minél messzebbre tolsz tőlük, amíg az erősítés meg nem érkezik. Bármi jöhet, gáncs, taszítás, dobás, ahogy kényelmes. Itt arra fogok majd figyelni, hogy mennyire kell ellenállnom neked, mennyire vagy erős. Ehhez mérten fogjuk a súlyokat beállítani, és kötjük meg, hogy mennyit kell teljesítened a következő szintedig. Érthető?
Ha igen, akkor ellövök neki egy vicsorgást, és nekilendülök, mintha tényleg a háta mögé akarnék kerülni, és felfalni a kicsiket.
- Azta, de cuki rózsaszín pónija van annak a kislánynak, vele fogok kezdeni! - morgom bele a kert csendjébe torz, morgó hangon, nem nevetem el magam, mert profi vagyok, de azért hozzáteszem - Jó-jó, befogtam, hogy koncentrálhass.
És innentől kezdve teljesen csendben próbálok ellenállni neki, nem akarom, hogy túl könnyű dolga legyen, mert örülnék, ha tényleg mindent beleadna már így az első körben is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Ápr. 19, 2014 4:57 pm

Csak ártatlanul megvontam a vállaimat arra, hogy nem állna neki jól a fakanál. Valahogy nem tudtam őt elképzelni főzés közben, pedig egyáltalán nem volt evidens, hogy nem tud. Manapság már annyira megszokott volt, hogy a férfiak képesek inkább megtanulni, minthogy a nőkre várjanak, hogy ezen meg sem kellett volna lepődnöm.
Miután nagyjából elmondtam a véleményemet a dologgal kapcsolatban, és hogy mit is szeretnék egészen pontosan elsajátítani, én már készen is álltam arra, hogy belekezdjünk. Minél előbb, annál jobb, ahogyan a mondás tartja. Ha már volt olyan kedves, hogy átjött hozzám, akkor nem akartam tovább rabolni az idejét, mint az feltétlenül szükséges volt. Ki tudja, lehet, hogy mára még volt más dolga is, igaz?
- Rendben, ez igaz – ismertem el kelletlenül. – Nem is azért mondtam. Elboldogulok a fegyverekkel, vagy legalábbis a lőfegyverekkel mindenképpen – tettem hozzá pontosítva, csak úgy a tisztánlátás kedvéért. Azért nem voltam ám teljesen reménytelen ezen a téren, csak rászorultam némi továbbképzésre. – Bár az azért megnyugtató, hogy még te sem vállalkoznál a puszta kezes harcra – vigyorodtam el ezúttal, méghozzá elég szélesen ahhoz, hogy sejthesse, ez aztán most tényleg megnyugtatott.
Végül, amikor hívott, mozdultam felé néhány lépést. Eleve nem álltam tőle messze, de jobb hallgatni rá, ha már ő most a főnök, ugye? Hangosan azért nem mondtam ki, de szerintem ez eddig is elég egyértelmű volt mind a kettőnk számára. Egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyomat, kicsit izgatott voltam, hogy vajon mi lesz az első feladat, amit majd teljesítenem kell. Hiába vagyok már viszonylag régóta az őrzők között, az ilyesmitől én még mindig izgulni szoktam egy kicsit, mint kisiskolás a dolgozat előtt.
- Oké! – bólintottam a feladatok vázolását követően, ezzel jelezve, hogy remélhetőleg mindent sikerült felfognom. – Minden érthető! – szusszantam egy nagyot, próbáltam megnyugodni annyira, hogy értelmes gondolatokra is képes legyek a jelenlegi helyzetben, bár egyelőre nehezen tudtam őt farkasként elképzelni, de meg kellett próbálnom. – Bár valószínű, hogy dobni azért nem fogok – rándult meg a szám széle felfelé, mert elképzeltem a jelenetet, de annyira abszurd volt, hogy ki is váltotta belőlem a nevetést. Kis híján legalábbis.
Mivel olyan hirtelen kezdődött el az egész, hogy szinte nem is pislogtam és máris akcióba kellett lendülnöm, így elsőre megtántorodtam a nekem feszülő erőtől. Összeszorított fogakkal igyekeztem megfogni, visszatartani, lábaimat megvetni a földön. Maradjunk annyiban, hogy az én testalkatommal nem volt valami egyszerű dolgom egy férfi ellen, aki ráadásul még őrző is. Azért a beszólása miatt sikerült újra felnevetnem, aminek következtében kicsit megbillent az eddig kifejtett erőm, és kis híján hátra is estem a fenekemre. Persze az első az volt, hogy igyekeztem moderálni magam, de ilyen körülmények között szinte lehetetlennek tűnt.
- Azt megköszönném! – a hangom is megingott, erőlködés csendült belőle, de ez talán egyértelmű volt. Hol a vállánál próbáltam eltartani magamtól, hol a testét átkarolva igyekeztem eltolni, eltéríteni a mögöttem lévő tértől. Végül megkíséreltem megtenni az egyetlen dolgot, ami most eszembe jutott: a lábammal beléptem a két lába közé és megpróbáltam úgy kibillenteni a súlyából, hogy a lába az enyém miatt megbillenjen és végül a térde behajlítását követően a földön kössön ki. Még mindig nem volt egyszerű feladat, de legalább elszánt voltam és próbálkoztam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dimitris Xenakis
Tetoválómester

◯ Kor : 101
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 154
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Ápr. 29, 2014 11:35 am

Még szép, hogy elboldogul, végtére is rendőrnő, de azért tényleg becsülendő, hogy nem igazán híve az ilyen irányú erőszaknak. Én sem vagyok az. Mondjuk sikerült már párszor elcsípnem őt eléggé felpaprikázott hangulatban, bevallom, még engem is meg tud ijeszteni olyankor, bár bennem nincsen szörnyeteg, aki képes arra, hogy egész egyszerűen meg sem hallja Mandy elégedetlenkedéseit.
- Na látod. De nyugodtan írd a számlámra, hogy nyuszi vagyok. Inkább beszélek, mint verekszem, adottság kérdése végül is.
Oké, lehet, hogy egy egészen kicsit hazudtam, mert hát milyen harcos lennék, ha nem verekednék puszta kézzel farkas ellen, de az tény, hogy kerülöm, amikor csak lehet. De ennyi kell, szeretném, ha lenne önbizalma. Az meg egyáltalán nem szeretném, ha azt gondolná, hogy én vagyok a "főnök", mert rendben, papíron így van, azonban amióta itt vagyok a városban, szerintem mindenki tudja rólam, hogy egyenlőség-párti vagyok. Ha valaki gyengébb nálam, az csak egy állapot, lesz majd még mindenki olyan erős, hogy lazán kidobhat a hatodikról, ha épp úgy tartja kedve. És amíg tudok, addig segítek is abban, hogy eljussanak idáig.
Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy végül is jópofának találja az ötletemet, meg persze a megvalósítást is. Mosolyog és nevetgél, én is ezt teszem, a szám szegletében majdnem végig ott bujkál egy csalafinta mosoly, de játszva tanulunk. Emlékszem, amikor megláttam, hogy Steven miképp vizsgáztatja Alice-t, sokkot kaptam. Csak egy pálca hiányzott volna a kezéből, amivel szerencsétlen lány körmére csap, ha elront valamit. És én nem akarok ilyen lenni Mandy-vel.
Tehát komolyra vesszük a figurát, nem feszülök neki, csak annyira, hogy találjon benne kihívást magának. Kiszúrom a mozdulatot, amivel a terpeszembe kíván hatolni, de nem teszek ellene semmit. Egyrészt kíváncsi vagyok az ötletére, hogy mit akar belőle kihozni. Másrészt, ha farkas vagyok, és ovisokat akarok enni, akkor eleve nincs "kapacitásom" az ilyesmire odafigyelni.
A terve bejött, meg is dicsérném, ha nem szeretnék némi tanítást is belevinni, az pedig úgy nem jön össze, hogy hagyok neki időt azzal, hogy megszólalok. A bal kezemmel megragadom a jobb felkarját, hogy megpróbáljam magammal rántani legalább annyira, hogy kicsit be kelljen hajlítsa a derekát, a jobb kezemre pedig kutyafuttában elmormolok egy Ezüstkarom varázslatot és úgy teszek, mintha a combjába fúrnám őket. De persze nem teszem meg, csak rá akarok ijeszteni, hogy bizony, ha farkas vagyok, van karmom is, amit nem lennék rest használni és lehet, hogy már megpróbáltam volna letépni a lábait.
- Első számú jó tanács: tudom, hogy közelharcnak nevezik az ilyesmit, de figyelj arra, hogy amint lehet, eltávolodj. Hacsak nincs egy tőr a környéken. - oldalra pillantok, a szőke haján át, mintha lenne ott valami, pedig csak elmerengek, aztán újra felveszem a szemkontaktust - Egyébként nem volt rossz. - ha engedi, akkor felkelek - Nézzük meg még egyszer, de próbáld úgy, hogy miközben gáncsolsz, esés közben megpróbálsz olyan nagyot lökni rajtam, amekkorát csak tudsz, ezzel együtt pedig te is hátrálj. Legalább annyi időt nyerhetsz vele, hogy a fegyveredért nyúlhass.
A varázslatom még aktív, szóval az egyik kezemen karmokkal támadok újra a képzeletbeli csoportot célba véve, és most valamivel több erőt beleviszek a hadakozásba, mint az előbb.

//70-fogalmamsincshánypont az Ezüstkarom T.T Hol a táblázat? XD//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Vas. Máj. 11, 2014 7:01 pm

Valahol mélyen azért reméltem, hogy nem fogok túl nagy csalódást okozni Diminek, ha már rám szánja a szabadidejét, és gyakorol velem. Nem lepett meg egyébként, hogy azt gondolta, hogy van némi tapasztalatom a közelharcok terén csak azért, mert rendőr volnék, de sajnos korántsem volt elég ahhoz, amennyit én szerettem volna. Azt akartam, hogy ne pusztán fegyverrel legyek képes megvédeni magamat, hanem adott esetben akkor is, ha azt elveszik tőlem, vagy netán elveszítem. Saját magam ismerve sajnos már ez sem volt teljesen kizárt.
Amikor úgy tűnt, hogy a hirtelen támadt ötletem megvalósítható, kicsit megörültem. Nem volt szükségem a dicséretére sem ahhoz, hogy büszke legyek magamra, de megszólalni nem akartam, csak az ajkaim futottak fel majdnem a fülemig. Úgy gondoltam, hogy nem akarom elbízni magam, mert a végén még valamiképpen bosszút áll rajtam a figyelmetlenségemért. Sajnos már így sem sikerült időben kapcsolnom ahhoz, hogy meglássam, mire készül. A hirtelen jött rántástól a testem egyensúlya megingott, mire egyik lábamat kénytelen voltam behajlítani, és kis híján rá is estem, ahogyan igyekeztem megtartani valahogy mind a kettőnk súlyát.
- Ó… - dünnyögtem kissé talán csalódottan, amikor észrevettem a karmokat. Tisztában voltam vele, hogy mi volt a célja, így kicsit zavarba is jöttem attól, hogy majdnem megfelejtkeztem erről az apróságról. Bizony, a farkasoknak tényleg akadnak karmai, és azoknak a segítségével akármelyik pillanatban megfoszthattak valamelyik végtagomtól. Sőt, igazából arra sem lett volna szükség, hiszen emberi alakjukban is lett volna hozzá elég erejük. Ez azért elég elszomorító, ha jobban belegondolok, de nem figyelhetek oda mindenre már egyből, ugye? Talán még így sem vagyok teljesen menthetetlen…
- Rendben! – bólintottam ugyan, de több reakcióra nem telt most tőlem, hiszen az erőlködés miatt még mindig szaporábban kapkodtam a levegőt, mint általában. – Jól van, megpróbálom! – szusszantam még egy utolsó nagyot felkészülés gyanánt, amíg ő felegyenesedett újra. Néhány mélyebb levegővételt követően újra megpróbálkoztam az előbbivel, ahogyan kérte. Most már nem engedtem magamhoz olyan közel – vagy legalábbis nem akartam -, de a nagyobb erő miatt egy pillanatra az enyém háttérbe szorult. Csak némi összpontosítás árán sikerült ezúttal néhány centivel távolabb tudni magamtól, de tisztában voltam vele, hogy talán nem lenne elég, ha éles helyzetben lennék.
Amennyiben sikerült még egyszer belépnem egy adott pillanatban a két lába közé és megbillenteni a testét, úgy tényleg összeszedtem minden erőmet és löktem egyet rajta, hátha tényleg elesik. Ez csak akkor lesz ciki, ha megint sikerül elkapnia és a nagy lendülettel engem is leránt a lábaimról. Nem akartam ezt megvárni, úgyhogy picit megkésve, de próbáltam hátrébb lépni, ha volt rá lehetőségem. Ha már elkapott hamarabb, akkor természetesen estem vele megint előre, ám ezúttal teljesen rá a mellkasára. Ha azonban sikerül talpon maradnom, akkor úgy teszek, mintha a fegyveremért nyúlnék, és abban az esetben rá is fogom a földön fekvőre.
- Na? – érdeklődöm, ha sikerül az akciómat végrehajtani. Ezúttal szaporább a légzésem, mert nekem is nagyobb erőre volt szükség a küzdelem során, pedig már az előbb is azt hittem, hogy mindent beleadtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dimitris Xenakis
Tetoválómester

◯ Kor : 101
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 154
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Csüt. Máj. 15, 2014 7:33 pm

Kedvem lenne legalább felkuncogni, ahogy az a csalódott ki 'ó' kiszalad a száján, de nem teszem. Egyrészt nem szeretném, hogy úgy érezze, hogy kinevetem, másrészt megígértem, hogy komoly leszek. Pedig valahogy csak kuncogósan kedvesnek, aranyosnak találom a gesztusát és a hozzá tartozó hangeffektet. Vajon ez is a perverzió egyik formája...? Hát ezen majd ráérek később elmélkedni.
Örülök neki, hogy megértette a tanácsaimat és az utasításaimat, szeretem Mandy-t, eleget tapasztalt már ahhoz, hogy ne legyen zavaróan értetlen, könnyű vele, rugalmasnak találom, és talán nem a rendőrlétnek köszönhető, hogy képes utasításokat elfogadni, hanem annak is, hogy informátor létére kellően simulékony tud lenni.
Csak bólintok, aztán a megbeszéltek szerint támadok újra. Érzem, ahogy megfeszül, ahogy ellentart. Szinte hallom, ahogy dolgoznak az izmai a bőre alatt, de örülök neki, mert alkalomról alkalomra többet terhelem, így tényleg kibukik belőle, hogy több szorult belé, mint amennyit elsőre feltételezni lehet róla.
Bár most az ellensége vagyok, mégsem szeretnék teljesen ellene dolgozni, inkább alá vele, mert szerintem csak így van esély a fejlődésre. Még ha könnyűszerrel taszíthatnám el magamtól, nem teszem, engedem, hogy megismételje a mozdulatot, belép a lábam közé, kisodorja alólam, és ezúttal taszít is - elég erőteljesen ahhoz, hogy némi önerővel továbbvigyem a lendületet, és a hanyatt esésből csináljak egy hátra bukfencet.
Mivel nem kaptam a keze után, így kissé nőtt köztünk a távolság. Guggolásba érkezem, amikor a röpke kérdése elhangzik, de nem várok - erős startot véve a bal lábammal ellököm magam a talajtól, mintegy nekifutva, egyenesen felé - illetve a kis oviscsoportom felé, akiket éppen meg szándékozom zabbantani.
- Nehogy nekem teljesen kifulladj!
Lehet, hogy lassan eléri a nyugdíjkorhatárt, azért... Mégis. Na. Igazság szerint most a lélekjelenlétére is kíváncsi vagyok, a szívósságára, amiért lehet, hogy utálni fog, hiszen feltűnt, hogy liheg, hogy szaporább a légzése, mint eddig, de itt még nincs tétje annak, ha egyszerűen... Odaenged a kicsikhez. De ahogy ismerem, úgysem fog.
És hogy hogy állít meg? Nos, a "csak a testemen keresztül" kifejezés talán új értelmet nyer, mert ez alkalommal ha kell, hát egy mozdulattal próbálom majd meg letarolni őt. Ellökhet, feltarthat, egy kinyújtott jobbegyenessel eltörheti az orromat, a lehetőségek adottak és ismerhet annyira, hogyha esetleg talál valami fájdalmas (de kreatív) módot arra, hogy megfékezzen, nem fogok haragudni, sőt. Még meg is köszönöm majd, és meg is dicsérem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Máj. 17, 2014 4:40 pm

Igyekeztem agyban teljesen a feladatomra koncentrálni, de hát nem volt olyan egyszerű egy hozzám hasonló teremtésnek, akinek mindig máshol jár a feje. Most sem volt ez másként, de rá kellett erőszakolnom magamra valahogy a figyelmet, amivel a mostani helyzetet megoldhattam. Tudtam én, hogy akármilyen laza is Dimi, nem lesz vele egyszerű a dolgom, és talán pont ezért örültem annak, hogy éppen őt választottam mentoromnak ehhez a kis edzéshez. Tudtam, hogy tőle majd úgy tanulhatok, hogy nem leszek agyon hajtva, de a szükséges ismereteket mégis elsajátíthatom majd.
Annak titkon örültem, hogy sikerült megint ledöntenem őt a lábáról a kis hadakozásunkat követően, bár volt egy olyan sejtésem, hogy azért valamennyire hagyta is magát. Nem tartottam ugyanis valószínűnek, hogy ennyi erő rejtőzne bennem, de azért soha nem lehet tudni. Valahol igazán felvidított volna, hogy mégsem vagyok olyan kis törékeny, mint amilyennek a legtöbben szoktak nézni.
Sajnos hamar tudatosodott bennem, hogy bizony a tervem nem pont úgy valósult meg, ahogyan szerettem volna. A fogaskerekek az agyamban máris gőzerővel dolgoztak, hogy mégis miként oldhatnám meg ezt a félresiklott helyzetet. Adott volt egy hozzám képes elég masszív és erőteljes alkatú férfi – bár ez nem volt nehéz feladat -, akitől meg kellett védenem a mögöttem lévő képzeletbeli gyerekeket. Azért azt tudtam volna értékelni, ha még akad néhány felesleges másodpercem, amíg történik valami csoda és megvilágosodom, de már nem ringattam magam ilyen hiú ábrándokba. Onnantól kezdve, hogy a bukfenccel feltápászkodott és hozzám hasonlóan ő is a két lábán állt, már nem volt könnyű.
- Fogd be! – dünnyögtem kissé morcosan, de a nevetés valahogy ennek ellenére is ott bujkált a hangomban, ahogyan a testem összeütközött az övével, mielőtt túlfutott volna rajtam, vagy esetleg lesodort volna a lábaimról. Így sem álltam olyan biztosan, ez már csak hab lett volna azon a bizonyos tortán. Szükségem volt arra, hogy minden létező ötletemet összegyűjtsem, amíg lehetőségem volt rá. Ez mindössze talán két másodperc volt, amíg a kezdéshez hasonlóan megint a testemmel próbáltam visszatartani őt. A vádlimban máris fájdalmasan feszültek meg az izmok, de nem tántoríthatott el ennyivel! Ez egyszer nem engedtem, nem adtam csak úgy fel!
Amennyiben nem sikerült úgy kiviteleznem, ahogyan szerettem volna, úgy már csak egy oldalas vetődéssel próbálkoztam meg, amivel a lábait céloztam meg. Ha éppen jókor tudnám rájuk vetni magamat, akkor egészen egyszerűen eleshetne, ahogyan viszi tovább a lendülete. Mertem remélni, hogy valamelyik bejön, mert ha esetleg nálam még lenne valamilyen fegyver is, akkor azt abban a pár pillanatban elő is vehetném, hogy rászegezzem. Nem volt túlzottan kreatív, jól átgondolt vagy profi az, amit megkíséreltem, de szerintem nem is várta el tőlem igazán senki. Ha mást nem, hát még egy varázslatot is bevethettem, ha éppen arra volt szükségem, de természetesen itt most pont a kétkezi harctudásomat akartuk fejleszteni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dimitris Xenakis
Tetoválómester

◯ Kor : 101
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 154
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Máj. 17, 2014 8:51 pm

Diadalittasnak is nevezhető kacajjal reagálok arra a röpke két szóra, és nem szégyenlem magam miatta, mert végül is, beleillik a szerepbe. Most gonosz vagyok. Most gondolhatom azt vérfarkasként, hogy az ilyen utasításokat nevetéssel rázzam le magamról. Ami azt illeti, még jól is esik, ne kérdezze senki, hogy miért.
Futok felé, futok a gyerkőcökhöz, Mandy pedig megint megpróbál a testével ellentartani. Ez unalmas lenne, ezt már túltárgyaltuk ma, így a bal kezemet kitartva próbálom őt félresodorni az útból, kellő erőt belevíve, de nem akarom fellökni, egyszerűen csak az útból eltolni. Nekem sikerül, azonban hátul nincs szemem, és talán el is számítom magam (tudjuk be a győzelem ködének...), mert pillanatokkal később kicsúszik a talaj a lábacskáim alól, megismerkedhetek a repülés csodájával, a gravitáció erejével és a téli föld kegyetlen keménységével. Elég szerencsétlennek tűnhet, ahogy kalimpálok a kezeimmel, de tegyük hozzá, hogy ennek az egyik oka az, hogy fel vagyok ezüstözve, kicsit szarul venné ki magát, ha egy tompítás következtében saját magamat nyársalnám fel.
Szegény én. Akkorát koppan az állam, hogy csak a szerencsének köszönhetem, hogy nem haraptam le a nyelvemet menet közben, de tényleg... Egy pillanatra minden elsötétül, de aztán újra látni kezdek, ennyitől még nem halhatok meg, kicsit ciki lenne.
Ráteszek azért egy lapáttal, a pillanatnyi mozdulatlanságom után nyöszörögve fordulok először oldalra, aztán pedig hanyatt.
- Aúú...
Szűröm a fogaim közt, aztán halkan kuncogni kezdek, végül pedig kitör belőlem az igazi, jól eső kacagás. Hogy ez már mióta kellett...
- Ez nagyon jó volt Mandy! Tényleg... pazar! Meg vagy dicsérve.
Mondom neki őszintén, hagyom, hogy kiélvezze a pillanatot, és nem rontom el azzal, hogy legközelebb, ha zavarja a pofázásom, inkább szóljon ahelyett, hogy megpróbál beszédképtelenné tenni. Hjaj.
Felülök, átölelem a térdeimet és kissé megmozgatom az állkapcsomat. Majd elmúlik, annyira nem vészes. Az pedig egyáltalán nem zavar, hogy a ruhám tiszta mocsok lesz.
- Egyáltalán nem vagy olyan rossz kondiban, ami jó hír. A rossz az, hogy ettől még nem úszod meg az edzést. - kacagok fel kicsikét gonoszan - Nem tudom, hogy mennyit futsz, de próbáld meg naponta három perccel megnyújtani, csak fokozatosan. A használt súlyzóidat hetente növeld egy kilóval. A többit majd együtt fogjuk csinálni, mert az már harctechnika, amihez viszont kellenek a muszklik.
Töprengek a megfelelő stratégián, étrendet azért nem fogok neki mondani, a végén még elküld a fenébe, és egyébként is... Én is mindent zabálok össze-vissza...
- Mit gondolsz a saját teljesítményedről, ez alapján a kis helyzetgyakorlat után?
Teszem fel neki a kérdést, mert kíváncsi vagyok, hogy ő hogyan értékeli magát. Szerintem ez egy fontos része az egész pedagógiának, hogy ne csak a "tanár" mondja el megmásíthatatlanul a véleményét, hanem adjon teret a diáknak, hogy ha kell, akkor kicsit veszekedhessenek azért, hogy végül megtalálják az aranyközéputat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Vas. Máj. 18, 2014 6:00 pm

Magamban éreztem azért némi elégedettséget, amikor érzékeltem, hogy sikerült a tervem. Ugyan csak ösztönből cselekedtem, már-már meggondolatlanul, valamilyen csoda folytán azonban mégis bejött. Az tény, hogy sokszor csak a szerencsén múlt, hogy megúsztam bizonyos rázós helyzeteket, de úgy látszik, hogy az bizony a gyakorlásokra is kitartott és ezúttal is mellém állt. Ugyan fájt az oldalam annak következtében, hogy oldalra vetődve igyekeztem kihúzni Dimi lábait alóla, de ez volt talán a legkevesebb. A leginkább kicsinek számító problémám jelen esetben.
Azért a feljajdulás akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra, méghozzá nagyon is vidámat. Főleg, amikor láttam, hogy a férfi nem messze tőlem éppen most fordult a hátára. Bár a nevetése hallatán kissé értetlenül ráncoltam a homlokomat, de mégis mit vártam tőle? Eddig is tudtam, hogy nem teljesen komplett, úgyhogy ezen már igazán nem kellett fennakadnom. Főleg azok után, hogy gyakorlatilag még mindig ő tett szívességet nekem.
- Tényleg? – kérdeztem vissza lelkesen. Őszintén örültem az elismerésnek, de hát ki ne örülne neki? Különösen akkor, ha tanul az ember és amiatt kap dicséretet, mert jól teljesítette a feladatot. Lehetek én tíz vagy akár száz éves is, volt bennem egyfajta bizonyítási kényszer, vagy sokkal inkább megfelelési. Közben szaporán kapkodtam a levegőt, mert maradjunk annyiban, hogy nem voltam hozzászokva az ilyen helyzetekhez, amikor fizikai terhelésnek voltam kitéve. Rendben, a munkám során akadtak azért példák erre is, de nem olyan sűrűn, és nem is ilyen kemény ellenféllel szemben. Tudtam, hogy nem adott bele mindent, de megvolt a lehetősége rá és ez a tudat is elég volt.
- Sejtettem – az arcom talán elgyötörtnek tűnt, és a reakcióm sem jelentett volna önmagában pozitívot, én mégis örültem neki. Egyáltalán nem bántam ugyanis, hogy edzenem kell majd, mert tudtam, hogy az én javamat szolgálja és igazából eddig sem vittem túlzásba, ha őszinte akartam lenni magammal. – Igazából nem edzek olyan sokat. Rendőrként meg kell lennie a minimális kondíciónak, de ez nem New York, hogy mindenféle bűnözőt kelljen hajkurásznom, úgyhogy az elvárások annyira nem nagyon így a testületnél. Én meg magamat csak szinten próbálom tartani – vallottam be, kicsit tartva is attól, hogy mit fog ehhez szólni. Bizonyára nem pont ezt akarta hallani, mert így csak még több gyakorlásra lesz szükségem.
- Rendben! – bólintottam, mert az már sokkal jobban tetszett, hogy a technikai részt együtt fogjuk csinálni. Az állóképességet tényleg tudtam egyedül is fejleszteni, bár nem ártott némi noszogatás, mert én sem vagyok más, mint a többiek. Nem mindig tudom rávenni magam arra, hogy csináljam, amit muszáj, nevezzük gyenge akaraterőnek akár. A kitartással nincsenek gondok, ha elég motivált vagyok, de annak hiányában bizony nem túl jó a helyzet.
- Szerintem inkább csak szerencsém volt – közben én is felültem, törökülésbe húzva a lábaimat. Fájósan dörzsölgettem az oldalamat egy kicsit ott, ahol közelebbi ismeretséget kötött a földdel, de csak a fintorok jelezték, hogy sajog, hangot nem adtam neki. – Nem nagyon gondoltam át, hogy mit csinálok, inkább ösztönös volt – fűztem még hozzá a vállaimat vonogatva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dimitris Xenakis
Tetoválómester

◯ Kor : 101
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 154
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Máj. 24, 2014 11:39 am

- Nem, dehogyis. Csak azért mondtam, hogy ne keseredj el... - nyögöm válaszul a kérdésére - Na, ne izélj már, persze, hogy jó volt! Nem szoktam kamuzni, csak ha magamat kell menteni.
Nevetek fel megint, ahogy feltápászkodom a fekvésből. Persze az is szórakoztat, hogy mennyire csalódottan áll hozzá az edzéshez, és az vele járó kínkeserves kimerültséghez és fájdalomhoz, de teher alatt nő a pálma - vagy a fikusz? -, szóval ezt tényleg muszáj.
- De azért fánkot ti is esztek, nem?
Marhára releváns kérdés, pont ezt a kérdést várhatta tőlem azok után, hogy elmondta, hogy miként működnek errefelé a testületi dolgok. Jó, azért arra lehetett számítani, hogy itt nem olyan egy rendőrség, mint egy nagyvárosban, de azért belegondolok, hogy Westmoreland helyettes igazán húzhatna kicsit a nadrágszíjon, ha már Őrző, ráadásul harcos is... Na, majd elcsípem valamikor, ha nem felejtem el.
- Én nem hiszek a szerencsében. - csóválom meg a fejemet kissé - Nézd, ha ki kell purcannunk, úgyis ki fogunk, addig pedig a gondviselés mindent elintéz, még akkor is, ha nem tudsz harcolni. És jó, hogy említetted az ösztönöket, gondolj bele, a farkasok javarészt állatok, az állatok pedig mindig ösztönösen cselekednek, ők sem gondolkoznak, szóval ha bármikor ilyesmit érzel, bármilyen helyzetben, feltétlenül hallgass rá.
Teszem még hozzá, újfent okító célzattal, aztán felkelek a földről, és körbenézek.
- Nincs egy farönköd véletlen?
Fordulok felé csípőre tett kezekkel, mintha csak egy zsebkendőt kértem volna, nagyokat pislogok és ha esetleg akad valami ilyesmi, akkor elindulok, hogy összeszedjem - Még egy dologra kíváncsi vagyok.
Ha mégsincs farönkje, úgy egy szék is megteszi, bár az kicsit csalás, szóval jó volna, ha méreteiben tudnánk valami ilyesmit keríteni. Alacsony, viszonylag keskeny, de Mandy mégis elférne rajta, ha esetleg azt mondanám, hogy...
- Pattanj fel rá egy kicsit.
Kérem meg, és bármire is állt fel, lassan kezdek körözni körülötte. Ez már akár önmagában is roppant frusztráló lehet, főleg azok után, hogy egy óvatlan pillanatban egész egyszerűen oldalba bököm a mutatóujjammal.
- Pukk!
Kiáltok fel a mozdulattal egy ütemben, aztán néhány pillanat múlva megint megbököm. Majd még egyszer... Teszteljük le az egyensúlyérzéket egy kicsit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Vas. Jún. 01, 2014 10:19 pm

- Lehet, hogy most is mented magad? – tettem fel a költői kérdést, és igyekeztem magamra némi komolyságot erőltetni. Olyannyira hiteles akartam lenni, hogy még a szemöldökömet is kérdőn vontam fel, homlokomon pedig megjelent néhány kósza ránc a gondolkodás miatt. Persze a nevetésével egy időben már az én ajkaimon is végigfutott a már ismerős mosoly, mert nem láttam értelmét a további duzzogásnak. Már csak azért sem, mert borzasztóan örültem annak, hogy dicséretet kaptam. Szerintem nagyjából egy tíz éves szintjére süllyedhettem így hirtelenjében, de egyáltalán nem bántam.
- Tudod ezek a sztereotípiák borzasztóak – grimaszoltam egyet reflexszerűen a fánkos dologra. – Én jobban szeretem akkor már a csokis kekszet, bár igazából a fánkkal sincs bajom – vigyorodtam el végül. Az egészről az ostoba viccek, meg a még ostobább filmek tehettek. Valaki egyszer kitalálta, és azóta a rendőröket ezzel a fánkos dologgal szívatja mindenki. Elég szomorú, mert ha ráadásul az embert azon kapják, hogy tényleg azt eszik merő véletlenségből, akkor aztán lehet hallgatni ki tudja, hogy meddig. Nem vicces!
- Igen, ez igaz – ismertem el, és máris jobb kedvem lett attól, hogy ebbe így belegondoltam. Tényleg sokszor mentett már meg az, hogy hallgattam arra a kis belső hangra, ami olykor figyelmeztetett a rázósabb helyzetekben. Sokszor bejött ám, és ennek csak örülni tudtam. A farkasokban pedig tényleg inkább az ösztönök munkálkodtak és nem az ész, ami maradjunk annyiban, hogy még az én javamra is fordíthatta a dolgokat a rázósabb esetekben.
- Öhm… - a kérdés ugyan meglepett így hirtelen, ettől függetlenül mégis körülnéztem. – De, azt hiszem, hogy akad itt valami – elgondolkozva fordultam először jobbra, majd balra a saját tengelyem körül. Végül valahol a farakás környékén a kert hátsó részében fel is fedeztem azt, amit kerestem. – Elképzelésem sincs, hogy mit akarsz tőlem és egy farönktől, de ha kell, akkor segíts idehozni – böktem fejemmel az emlegetett tuskó irányába, ami csakis ránk várt. Lépteim könnyedek, mégis határozottak voltak a harc ellenére is, miközben átszeltem a nem túlzottan nagy távolságot. Ha elég volt csak kicsit arrébb húzni, akkor talán még egyedül is megoldottam, ha nem, akkor persze jól jött a segítség, mint ahogyan azt kértem is.
- Minek? – ugyan visszakérdeztem, de mégis eleget tettem a kérésnek és felálltam, amikor elég stabilnak találtam ezt a valamit. Azért nem lett volna vicces, ha kibillen alattam és a földön terülök el. – Ezt hagyd abba! Rohadtul idegesítő! – morogtam ugyan, de a szemem sarkából majdnem végig követtem a mozdulatait, ahogyan kerülgetett engem. Nem tetszett, úgy éreztem magamat, mintha valami húsdarab lennék csupán és egy vevő vizsgálgatna. Nem ez a leghízelgőbb dolog, amit el tudtam képzelni jelenleg, ám a bökdösésre mégis szinte egyből kaptam oda, automatikusan lépve egyet oldalra. Jobban mondva léptem volna, ha lett volna elég hely hozzá, így viszont kicsit mégis kibillentem, hiába reagáltam egyből rá.
A második bökésre azért már jobban sikerült reagálnom, mert hiába nem tudtam, hogy mikor várhatom, mégis számítottam rá valahol. Ez segített a következőnél is, majd az azt követőnél is. Vagy elhajoltam a keze útjából, vagy odakaptam az ujjaihoz, ha éppen sikerült elég gyorsan észbe kapnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dimitris Xenakis
Tetoválómester

◯ Kor : 101
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 154
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Jún. 03, 2014 10:07 am

Mandy visszakérdezésére kicsit elsötétül a tekintetem, szúrós, duzzogó pillantás, még az ajkaimat is csücsörítem kissé. Gonosz! Már miért menteném magamat? Mert majdnem kitört az állam? Jó, hát ez most így sikerült. Nem látta senki rajtunk kívül, szóval...
- Blee.
Igazán érett és felnőttes reakció a költői kérdésre, de legalább nem kezdek el szájkaratézni, és igazából nem is tudom sokáig magamon viselni ezt a durcás kisfgyerek pofát, plusz ismerhet már annyira, hogy tudja, hogy csak játszom az eszemet, valójában nem sértődtem meg. Sosem szoktam, szerintem az ilyesmi marhára felesleges.
- Már nem azért, de a fánknál szerintem van ezerszer rosszabb... - próbálok tudálékos lenni, bár szinte biztos vagyok benne, hogy Mandy is pontosan tudja, hogy mikre gondolok - Miért mosolyog a rendőr, ha villámlik... Veszekedtek, mert ablak mellé akartok ülni a kocsiban... Hogy azért van rendőrkutyátok, hogy legyen köztetek okos is...
Ha futni kell, hát biz' Isten, és elfutok Mandy elől, ha netalántán le akarna csapni, de persze egy percig sem gondolom komolyan, hogy a zsaruk tényleg ennyire rövidek agyilag. Főleg azért nem, mert a Protektorátus több tagjának is van köze a hatósághoz, de attól még... Jaaaaj nekem, túlságosan magas labda és én túlságosan szeretek csapkodni.
Megpróbálom kárpótolni a hülyeségeimért azzal, hogy az ösztönökről kezdek beszélni, és nagyon nagy elégedettséggel tölt el, hogy látom, valamivel jobb kedvre tudtam deríteni a csajszit. A mosolygós lányok mindig olyan szépek.
A gondolatára felnevetek kissé.
- Hogy mit akarok? Két gyereket, egy házat és egy golden retrievert... Jó szexet... - kezdem el sorolni tűnődve - Majd meglátod. De ne gondold, hogy segítek, amúgy is növesztened kell a muszklijaidat, nekem már van épp elég.
Nézek rá olyan "mentorosan" komoly pofával, és bármennyire is pofátlan és udvariatlan, én szépen végignézem, ahogy Mandy egyes egyedül közelebb hozza a rönköt. Ez csak egy darab fa, és nekünk farkasok ellen kell felkészülnünk, nem igaz?
Aztán végül is feláll rá, én pedig idegesítő hangeffektekkel takrítva elkezdem bökdösni, és még ki is röhögöm, amikor közli, hogy fejezzem be. Egy pillanatra megállok előtte,, hátra teszem a kezeimet és kissé meghajlok előtte.
- Nnnnem!
Nyomom meg a szót, aztán böködöm tovább.
Illeg-billeg, minél többet csinálom, ő annál inkább hozzászokik, szóval kicsit erősebben és gyorsabban kell piszkálnom, mielőtt túlzottan elkényelmesedne.
El-eltalálja a kezemet, mintha pirospacsit játszanánk, alkalmanként fel is kacagok rajta, de csak nyúzom tovább.
- Addig örülj, amíg nem paradicsommal kezdelek dobálni. Most csak fent kell maradnod a rönkön, nem kell nindzsaugrással kikerülgetned a feléd repülő zöldségeket. - oktatom ki egy kicsit, de ami azt illeti, meglátásom szerint az állóképessége és az egyensúlyérzéke jóval "fejlettebb", ha szabad így fogalmaznom, mint az erőnléte. Király, már ennyivel is előrébb vagyunk.
- Az egyensúlyérzék fejlesztésére két szélsőséges módszer létezik. - magyarázom, miközben továbbra is körülötte járkálok és néha megbököm (van, hogy hátulról, mert aljas vagyok) - Az egyik a gyors mozgásos feladatcsoport. Rohangálsz, hirtelen iránytváltoztatsz... Tudod, szlalom, fogócska, ilyesmik. A másik pedig a kis mozgást igénylő gyakorlatok, mint például ez is. Nem is gondolnád, de napi tíz perc egyensúlygyakorlattól csakhamar elmehetnél kötéltáncosnak is... Ezt is leszel szíves felvésni a napirendedbe a többi edzés mellé, vili?
Próbálom úgy befejezni a monológot, hogy pont szembe kerüljek vele, és még egy utolsó bökést betalálhassak - lehetőleg olyat, aminek hatására ledől a rönkről, hogy érezze: van hova fejlődnie.
- Szerdán és szombaton velem edzel. Nekem teljesen mindegy, hogy mikor, majd a beosztásaid függvényében szólsz előre, oké?
Nyilván oké, de gondolom, sokkal udvariasabb kérdéssel lezárni a kijelentésemet, mint megvétózhatatlanul közölni, hogy márpedig ekkor és ekkor nálam fog majd raboskodni.

//Én ennyit gondoltam erre a "kezdőkörre", a vizsga előtt szeretnék majd egy olyat játszani, ahol már tekinthetjük úgy, hogy felkészültebb vagy, és akkor léphetel szintet... Vagyis majd megnézem, hogy pontosan mennyi tanulós játék kell, és beosztjuk majd aszerint, ha neked is jó //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Jún. 03, 2014 7:52 pm

- Ha nem haragszol meg, akkor ehhez most inkább nem fűznék hozzá semmit! – motyogtam az orrom alatt, miközben erőlködve elkezdtem görgetni a nagyobbik tuskót. Arra még tényleg fel is tudtam állni, bár még ez sem volt elég széles ahhoz, hogy kényelmesen el lehessen helyezkedni rajta. Sebaj! Legszívesebben azért Dimihez vágtam volna valamit a kötekedése miatt, de valószínűleg visszakapnám, vagy egyáltalán el sem találnám, az meg jelen helyzetben nagyon ciki lett volna. Főleg, hogy ugyebár éppen gyakoroltunk. Fegyverrel elég jól tudtam ám célozni, de ha valamit dobni kellett, akkor már nem voltam olyan magabiztos ezen a téren. Félő volt, hogy előbb verném ki a saját szemem, minthogy elérjen hozzá egy faág mondjuk.
- Ezekben sajnos nem tudok segíteni neked – közben módszeresen vittem közelebb hozzá a rönkömet, ha már szükség volt rá. – Bár… - még taszítottam rajta egy utolsót, aztán kissé kifulladva felegyenesedtem, két kezemmel a csípőmön támaszkodva meg. – Nem, a szexben sem tudok segíteni – még direkt el is húztam a számat, mintha tényleg elgondolkoztam volna a dolgon. A helyzet azonban az, hogy már nagyon régen volt példa arra, hogy nekem közöm legyen egy férfihoz, mert a magánéletemet általában alárendeltem mind a civil, mind az őrzői munkámnak. Voltak bizony hátrányok, méghozzá nem is kevés, de önmagában valahogy mégis szerettem ezt az életet, ahogyan volt. Csak néha éjszakánként telepedett rám elemi erővel a magány.
- Nem is tudom, hová gondoltam – forgattam a szemeimet arra, hogy nem fog segíteni. Ezt már magamtól is észrevettem, végül mégis elnevettem magam a helyzeten. Csak utána másztam fel, hogy kitegyem magam az idegesítő bökdöséseknek, amivel jutalmazott engem. Nem is ringattam magam olyan hiú ábrándokba, hogy csak azért abba fogja hagyni, mert rászóltam. Sőt, igazából sejtettem én, hogy mi a célja ennek, és hogy feltétlenül szükség van rá a fejlődésem miatt. Ez volt az oka annak, hogy nem ugrottam le és kezdtem el kergetni a férfit a hátsókertemben, hanem viszonylag türelmesen kiálltam a piszkálódását, és igyekeztem a lehető legjobban megoldani ezt a feladatot.
- Nem is tudnám nindzsaugrással kerülgetni – hangom nevetősen csengett, ahogy próbáltam elhárítani egy újabb bökdösésre emelt ujjat. – De legközelebb biztos nagyon vicces lenne – azért nem volt ám olyan egyszerű feladat beszélni is, meg odafigyelni is arra, hogy milyen mozdulatokat tesz az ideiglenesen mentoromnak szegődött férfi. Valamire biztos vagyok benne, hogy jó lesz ez is, csak a kérdés az volt, hogy mégis mikor.
Míg ő beszélt, én továbbra is kitartóan igyekeztem, de sajnálatos módon nem tudtam minden esetben elég gyorsan mozdulni, ami okozott is némi problémát. Időnként ugyanis sikerült majdnem leborulnom a fáról, mert nem kapcsoltam időben. Előfordul azért ez is, igaz? Elsőre semmi sem lehet tökéletes. Olyannyira nem, hogy mire elhallgatott és elém került, már nem voltam elég gyors. A lábaim összeakadtak, az egyensúlyomból kibillentem, és hiába kapálóztam, végül egy rövid kiáltás kíséretében a földön kötöttem ki.
- Ez nem volt szép… - közöltem nemes egyszerűséggel, miközben a fenekemet dörzsöltem, amire sikerült ráesnem. – Rendben! – sóhajtottam kissé kimerülten, bár még mindig azt tartottam szem előtt, hogy mindez az én fejlődésemet hivatott elősegíteni. – Kérsz valamit enni? – invitáltam udvariasan, miközben én befelé vettem az irányt a házba.

// Rendben, köszönöm szépen!! *-* majd akkor egyeztetünk, hogy mi hogy legyen! Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Amanda háza // Szer. Jún. 04, 2014 9:20 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Hétf. Jún. 30, 2014 10:45 pm

Amanda Bishop & Rebecca Morgan


-Remek, most megnyugodtam.
*Jó volt tudni, hogy a ház olyan helyen áll ahol több esélye van eladni. Egy kissé csapongóak voltak a gondolatai, volt olyan kérdés amit önkéntelenül tett fel, bele sem gondolt a miértekbe. De határozottan eldőlt a mérleg nyelve a ház megtartásának irányába, csak Beccában még nem tudatosult.*
-Neked is van? Naominak is.
*Úgy tűnt olyan társaságba keveredett, amelyikben ha összeülnek egyszer, nem hármasban lesznek, hanem mindjárt hatan. Ez a gondolat megmosolyogtatta, marhaság volt az egész de neki tetszett. ahogy maga a hely is, a ház, a kert még így elvadultan is, a fenyők. Imádta a fenyőfákat, érdekes módon sosem a karácsony jutott eszébe róluk, hanem a tél hidege, a gyanta illata, a hó roppanása a lábai alatt, az erdő és a végtelen szabadság. Egyszer régen vett egy fenyőt, műből. Azóta azt díszítette fel mert sajnálta az élő fát. Ahogy végigment Amanda után a gazzal felvert keskeny feljárón, visszanézett a házat körülvevő fenyőkre. Magasak voltak, az égig nyúltak, az alsó ágaikat épp csak elérhette. Alattuk minden bizonnyal vastag, puha tűlevélszőnyeg fekszik. Ezt az eszébe véste, ha visszajön az lesz az első amit meg fog nézni. Amanda háza felé menet a telefonjáért kutatott fél kézzel, mire a kapuhoz értek meg is találta.*
-Köszönöm. Szia Boe.
*Megpaskolta a kutya fejét és maga után húzta a bőröndjét. Odabent ő is levette a cipőjét és a nagy táskát is otthagyta mellette. A telefon a kezében volt és már kereste is ki az ügyvéd számát.*
-Ááá, azt hiszem fagylaltból mára elég. Most inkább valami melegre vágyom, de azért köszönöm, kedves tőled. Addig felhívom az ügyvédet.
*Jelentőségteljesen bólogatott és megállt ott ahol éppen volt. A telefon másik végén hamarosan megszólalt az unalmas, kefe hajú férfi*
-Üdvözlöm. Rebecca Morgan vagyok és nem rág jártam önnél a ház kulcsaiért……Gondoltam, hogy emlékszik. Képzelje! Nincs víz, nincs áram és megismerkedtem egy rendkívül bájos és vad rendőrrel. Tudta milyen sok rendőr van ebben a városban?.....Hogy holnap reggel? Pont ezt szerettem volna ajánlani, bár már tegnapra is késő lett volna.
*Míg beszélt, körbe-körbe járkált és rendesen leverte a víz. Sosem csinált még ilyet. Amint Amanda visszatért, ijedten meredt rá, ujjai annyira rászorultak a telefonjára, hogy a a csontjai felett egészen kifehéredett a bőre.*
-Megfenyegettem egy ügyvédet. El fogok kárhozni!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Júl. 01, 2014 4:10 pm

- Szerintem minden embernek van – állapítottam meg mosolyogva, miközben átsétáltunk a saját házamhoz. Még jó, hogy nem kellett messzire menni és végül Becca mégis hagyta, hogy meghívjam őt magamhoz. Nem szívesen hagytam volna abban a házban egyedül, bár az éjszaka talán még bajosabbnak tűnt igazából. Ilyenkor még nekiállhatott takarítani, bóklászni a környéken, de ha sötét lesz, és ott nincs áram… hát, én gondolni sem akartam rá. Nem vagyok félős, nem tartok én az ilyesmitől, de a magány ilyenkor annyira rá tud telepedni az emberre, hogy az szinte már fizikai fájdalmat okoz. Valószínűleg ezért is vettem magam körbe állatokkal.
- Add ide a bögrét, gondolom telefonálni akarsz. Addig elkészítem a forró csokikat! – ajánlottam fel mosolyogva, amikor mind a kettőnknek sikerült megszabadulnia a cipőjétől. Értékeltem egyébként, hogy vendégként ő is lehúzta a lábáról, bár igazából az sem zavart volna különösebben, ha azzal együtt jön be. Odakint most úgysem volt sár vagy latyak, tökéletesen száraz volt a föld, így csak némi por keveredhetett volna be általunk. – Rendben, csak nyugodtan. Telepedj le a nappaliban, de ne lepődj meg, ha belefutsz két macskába. Általában a kanapék környékén tanyáznak… - szóltam előre legújabb ismerősömnek, ugyanis nem tudtam, hogyan áll hozzá a macskákhoz. Lehet, hogy allergiás rájuk, akkor pedig jobb elkerülni az egy légtérben való tartózkodást velük.
Míg kiöblítettem gyorsan az ütött-kopott pöttyös bögrét, addig fél füllel hallgattam a lejátszódó párbeszédet, legalábbis az egyik felét mindenképpen. Nem akartam tapintatlan lenni, de a konyha közel volt a nappalihoz, ráadásul érdekelt, hogy miként fogja Becca megoldani ezt a helyzetet. Nem tűnt eddig valami agresszívnak, de ajkaimon akaratlanul is megjelent egy mosoly, ahogyan hallgattam a számonkérését.
Mire befejezte a telefonálást, nagyjából én is elkészültem. Mivel nem tudtam, hogy kér-e rá tejszínhabot, így az egyikre sem fújtam végül, hiszen utólag is megtehettem. Közben mulattatott a szituáció, amibe keveredtem, így aztán a két bögrével egyensúlyozva vonultam be a helyiségbe.
- Ülj csak le nyugodtan, oké? – kínáltam meg hellyel, ahogyan az egy jó házigazdához illik. – És ne aggódj, nem fogsz elkárhozni! – kuncogtam vidáman a félelmét hallva. – Nagyon jól csináltad, néha meg kell őket fenyegetni. Gondolom azért fizettél neki valamennyit, úgyhogy ezek után az a minimum, hogy eleget tesz a kéréseidnek, nem? – számomra ez teljesen magától értetődő volt, miközben lehuppantam a kanapéra és felhúztam a lábaimat. Én otthon vagyok, és egyáltalán nem zavart volna, ha ő is otthonosan mozog. Szerettem, ha a vendégeim fesztelenek nálam, mert az határozottan pozitív élményt jelentett.
- Ó, jut eszembe, kérsz egy kis tejszínhabot rá? – kapcsoltam hirtelen, és készen az újabb felállásra, leraktam a bögrét a kezemből az egyik asztalkára. – Nem mertem rá fújni, a telefonálás előtt pedig elfelejtettem megkérdezni… - szabadkoztam kicsit, bár a mosoly nem tűnt el az arcomról továbbra sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Szer. Júl. 02, 2014 4:29 pm

Amanda Bishop & Rebecca Morgan


*A bögre. Még jó, hogy nem ejtette le. gyakran elfeledkezett arról mi van a kezében s közben már egészen mást kezdett el csinálni. Átnyújtotta egy szégyenlős mosollyal az arcán, a piros, fehérpöttyös csodát Amandának. A telefonálás közben már otthonosabban érezte magát, a cipő is azért került le a lábáról. Tisztelte mások otthonát, az anyja eléggé beleverte ezt a fejébe, másrészt szeretett mezítláb lenni. Talán tíz évesen volt utoljára papucsa, ha később volt is, azt csak az anyjának köszönhette de azok is minden bizonnyal az ágy alatt végezték, még címkével a talpukon. Amanda hellyel kínálását már meg sem hallotta, a telefonálásra koncentrált amit nagyon nem szabadott elrontania. Sosem vont senkit igazán felelősségre, de Amanda valahogy…..nos a jelenléte és az egész lénye bátorítóan hatott rá, az a vidám harmónia ami belőle áradt csiklandozta Becca bensőjét.
Mire végzett, Amanda is elkészítette a forró csokoládét, az illatos gőz fehér pamacsai ínycsiklandóan szálldogáltak a bögrék felett. Becca elvette a magáét és két tenyerébe temette, miután a telefont a farmerzsebébe száműzte.*
-De egy ügyvédet..mégis. Olyan körmönfontak, hogy még a válaszból is kérdést csinálnak és úgy tudnak elküldeni a fenébe, hogy mosolyogva köszönöd meg nekik. Vagyis, gondolom te nem…..De. Egy vagyont kért el.
*Szemet forgatott. Az az összeg szemérmetlenül nagy volt ahhoz képest, hogy csak két papírt készített el amit Becca fél másodperc alatt aláírt. Végre leült, az egyik lábát maga alá húzta, a másikat meg kinyújtotta. Hihetetlenül jó érzés volt a hosszú őt után, még a cukrászdában sem tudta egészen elengedni magát, hiszen nyilvános helyen voltak Naomival. De most, egy kicsit még le is csúszott és kényelmesen dőlt hátra. Beleszippantott a csokiba, az elfogyasztott, dupla adag csokiálom után is kívánta az édeset. Belekortyolt, de csak óvatosan, nem szerette volna leégetni a nyelvét és a száját egyetlen meggondolatlan korty miatt.*
-Ez mennyei. Nem, köszönöm, így jó ahogy van. nem is tudom hogy köszönjem meg amit értem tettél. Csak most gondoltam bele abba, hogy a házban nincs áram, akkor este már az orromig sem látnék és gyertyát sem találtam. A gyertyafény is elég romantikus, de azt hiszem egyedül egy nagy házban az isten háta mögött, valószínűleg a frász jött volna rám.
*Szavai igazolták Amanda korábbi gondolatait. Becca valóban nem gondolta át ezt az egész ottalvós dolgot, szerencse, hogy ilyen szomszédja van. Na és Naomi. Őt még ki kell faggatnia a nagyijáról, hiszen a két nagyi egymás szomszédjai voltak. *
-Szeretem a cicákat. Egyébként minden állatot szeretek. A kutyákat is, de még sosem volt saját állatom, semmilyen. Anya nem engedte. Talán….talán majd lesz egy. Valami.
*Ha nem is reagált rá, azért valami csak eljutott a fülébe arról amit Amanda korábban mondott. Néha kerülő úton jutottak el hozzá a dolgok és képes volt egy merész fordulattal témát váltani.*
-Holnap korán reggel jön valaki a víz és a generátor miatt. Utána muszáj leszek bemenni a városba. Lehet valahol autót bérelni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szer. Júl. 02, 2014 6:17 pm

- Igen, ez tényleg jellemző rájuk – ismertem be, miközben jóízűen felnevettem és elhelyezkedtem a kanapémon. Ott, ahol általában mindig ülni szoktam, mert automatikusan jött a dolog. Eszembe sem jutott hirtelen, hogy esetleg Becca is szeretett volna ide leülni. – Igen, azt sejtettem, úgyhogy az a minimum, hogy zaklathatod – jelentettem ki határozottan, miután elismerte, hogy tényleg sokat fizetett az ügyvédnek, pedig az szinte semmit nem csinált. Rohadékok az ilyenek, komolyan! Nem hiába nem kedveltem őket, főleg amikor dolgom is akadt velük. Nem, ez nem előítélet volt, hanem sokkal inkább a rossz tapasztalatok velük kapcsolatban.
- Látod, pontosan ezt mondtam neked! – böktem felé mosolyogva, az pedig határozottan elégedettséggel töltött el, hogy végre kényelembe helyezte magát. Igen, pontosan ezt szerettem, ha valaki nálam vendégeskedett. – Egyébként igazán nem kell megköszönnöd, szeretek segíteni másoknak – úgy mondtam, mintha a mai világban ez annyira magától értetődő lenne. Pedig sajnos már nem ez volt a helyzet elég régóta, de mondjuk úgy, hogy én még valami régi őskövületnek is beillenék. Elég régóta koptattam már a föld porát.
- Gyertyát bőven tudnék neked adni, néha télen beüt az áramszünet és olyankor nem árt, ha van kéznél ilyesmi, de tényleg nyugodtan itt aludhatsz. Ugyan nincs vendégszobám sajnos, de ez a kanapé kihúzható és nagyon kényelmes is – ajánlgattam még mindig, mert a helyében én sem szívesen aludtam volna abban a házban az utca túloldalán. Szép volt, nem olyan vészes, de áram meg minden nélkül azért nem lehetett volna megfelelő szállásnak nevezni, az már egyszer biztos! Nekem tényleg nem okozott gondot egy éjszakai vendég, ráadásul hely is volt hozzá és az ajánlatom őszinte volt.
- Nos, itt aztán jól lehet tartani őket – vigyorodtam el, természetesen az itt alatt pedig Alaszkát értettem. – Persze, van egy autókölcsönöző. Vagy kettő… - ráncoltam a homlokomat, miközben gondolkoztam. – Egy egészen biztos, hogy van! – jelentettem végül ki határozottan. – Ha esetleg itt maradnál, akkor én holnap már szolgálatban vagyok, és akkor korán kelek én is. Sőt, talán nem is lenne rossz, ha ránéznék a körmére annak, aki majd jön a házhoz, aztán bejöhetsz velem a városba – úgy véltem, hogy ettől csak még vonzóbbá fog válni az ajánlatom, szóval mondtam én tovább, ezen ne múljon.
- Mondjuk, az ellátás nem lenne tökéletes, mert én nem nagyon szoktam reggelizni, és általában a kávét is út közben veszem, de fürdőszobát azért tudok adni. Meg kávét is igazából, ha nagyon szeretnéd – vontam meg a mondandóm végén a vállaimat, aztán belekortyoltam végre-valahára én is a forró csokimba. Nagyon szerettem ám az ízét, az egyik kedvenc italom volt, főként ősszel meg télen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Hétf. Júl. 07, 2014 4:31 pm

*Igen, az ügyvédek. Nem volt nehéz egyet érteni Beccával, az ügyvédek olyan téma volt ami mindenkinél ugyanazt az érzést csalta felszínre. Ám Rebeccában volt valami ami még őket is sajnálta. Pont ezért az előítéletért. Biztosan voltak jó és kedves ügyvédek is, példának okáért azok akik New Yorkban a nincsteleneket képviselték, akik grátisz vállaltak el bármilyen nehéz ügyet csak azért, hogy a szegényeknek is jusson valami. Nem tudta magáról, de Becca is effajta „ügyvéd” volt, belőle is gyakran kibújt ez a fajta védelem mások iránt, mindenkiben próbálta meglátni és megtalálni azt ami felmentette a személyt tettei alól. gyakran előfordult a baráti társaságban, hogy szemforgatva megjegyezték; „Becca, már megint kibújt belőled az ügyvéd!”
Ilyenkor mindig behúzta fülét-farkát és mosolygott. Ártatlanul. Az a fene nagy szíve. *
-Akkor hasonlítunk egymásra. Voltam már Teréz Anya, legalábbis ezt a nevet aggatták rám. Ha New Yorkban lennénk minden bizonnyal én segítenék neked. Annak ellenére, hogy a barátaim szerint bezárkózom a magam kis világába, azért sok mindent tudok a városról és az ott élő emberekről.
*nem a könyvekből, egyszerűen csak figyel. Ha olykor nem is szólal meg és nem fűz semmit mások mondanivalójához, még nem jelenti azt, hogy megint a föld felett lebeg. gyakran megesik vele ez igaz, de társaságban nem. határozottan nem. Annyira tisztel másokat, hogy rájuk figyeljen, talán épp ezért tűnik szórakozottnak, mert minden mást félretesz erre az időre.*
-A kanapé remek lesz, köszönöm. Ha viszont áramszünet lesz a közeljövőben és én még itt vagyok, nyugodtan gyere át hozzám. Ha működik a generátor, az áramszünet nem akadály. A ház talán régi de szerintem praktikus.
*Észre sem veszi de újabb előnyt kovácsol a nagyi házának. Csak legyen végre túl a mai éjszakán. nem mintha Amanda társasága terhes lenne a számára, de lelkének egy része igenis vágyódik a nagyi házába, még akkor is ha mostoha körülmények várnak ott rá. csak legyen áram, és ő máris befészkeli magát. Fura, hogy ennyire ragaszkodik bizonyos dolgokhoz, régen nem volt sem áram, sem víz a házakban mégis boldogan éltek az emberek. De a civilizáció és a hozzá tartozó kényelmes dolgok elfeledtetik az emberekkel a régi dolgokat. Becce pont ezért szereti az idős embereket és meséiket, érdekes és izgalmas beleképzelnie magát a régi időkbe.*
-Nekem elég egy is. nem vagyok válogatós és a pénzemmel is csínján kell bánnom. A legolcsóbbat kölcsönözném ki, de jó nagy csomagtartója legyen. Azt hiszem sok mindent kell a házba vinnem. Az jó ha te is korán kelsz, akkor nem zavarlak meg a pihenésben. A lelkemre venném, tényleg….már így is az adósod vagyok.
*Ettől Becca nem tágított, sosem szerette ha túl sok mindent kapott másoktól anélkül, hogy ő ne tudta volna viszonozni. Egyrészt örült annak, hogy vannak még emberek akikből nem veszett ki a jó érzés és a segíteni akarás, másrészt viszont ha rá is szorult néha, mindenképpen viszonozta. *
-Fürdő és kávé. Számomra első osztályú ellátás. Sosem vágytam kontinentális reggelire az ágyba szervírozva és azt hiszem még egyszer sem fordult elő velem, hogy reggel hatnál később keltem volna. Az alvás rengeteg időt vesz el az életből.
*Erre a beszélgetésre inni kellett. Becca belekortyolt a forró csokiba, ami már nem is volt annyira forró. Kellemes melege végigfolyt a torkán át a gyomráig és felmelegítette belülről. nem csak a testét hanem a lelkét is. Ehhez még hozzájárult Amanda kedvessége és önzetlensége. A hab a tortán az egyik korábban emlegetett cica megjelenése volt. Becca hogy ránézett, egészen elolvadt. azok a szemek és a remegő bajusz…..imádnivaló volt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Júl. 07, 2014 11:28 pm

- Hát, azért New York jelentősen nagyobb város. Nem is tudom, hogy tudnék-e megint ilyen hatalmas helyen élni… - jegyeztem meg elgondolkozva, arra utalva, hogy itt még nem is olyan nehéz eligazodni. Abban a metropoliszban viszont tényleg szükségem lenne némi útmutatásra. Szerintem jó sok idő kéne ahhoz, hogy megszoktam, hogy nem csupán pár percet kell gyalogolnom egyik helyről a másikra, hanem taxikkal meg három metróval kell átverekedni magam a hatalmas dugókon.
- Tetszik neked az a ház egyre jobban, ugye? – kérdeztem mosolyogva, és eszem ágában sem volt elrejteni a bögre pereme mögé. – Még jó, hogy van bőven ágyneműm, majd megágyazunk neked – jelentettem ki határozottan. Nem is emlékszem, hogy valaha aludt volna nálam vendég. Jó, egyszer Sarah itt aludt ugyebár, de ő mellettem az ágyamban. Az egy rendkívüli este volt, maradjunk annyiban. Azóta sok dolog történt, és most, hogy így eszembe jutott a háromszáz körüli hölgyemény, egy kicsit bántam, hogy mostanában nem volt szerencsénk egymáshoz. Azt hallottam, hogy a hold alkalmával elég csúnyán ellátták a baját, de megkeresni nem volt lehetőségem azóta sem.
- Biztos vagyok benne, hogy lesz megfelelő kocsi. Az ilyen helyeken mindig egészen nagy a választék, szerintem leginkább jeep-szerű kocsikat adnak ezen a területen. Alaszkában azért nem olyan jók meg biztonságosak az utak a városokon kívül… - húztam el egy picit a számat, mert elég sok baleset történt azért a hegyi utakon. A szerpentinek nem éppen életbiztosításnak valóak, én is mindig nagyon óvatosan szoktam vezetni. Igazából pont ez a baj azzal, hogy illegális versenyeket rendeznek még télen is. Nem számolnak azzal, hogy mekkora veszélynek tesznek ki másokat is. Jobb lesz most ezen nem mérgelődnöm, mert a végén még Beccának is fel fog tűnni, hogy némi változás állt be a viselkedésemben. Nem akartam, hogy esetleg magának tulajdonítsa a dolgot.
- Ugyan, majd biztosan lesz lehetőséged viszonozni, ahogyan ismerem magam – legyintettem egyet mosolyogva. Valamire úgyis szükségem lesz előbb-utóbb, ezt biztosra vettem tényleg. És akkor jó lesz, ha plusz egy olyan szomszéd van körülöttem, akiről tudom, hogy mennyire segítőkész. Jó, a többiekkel sem volt probléma, ez meg sem fordult a fejemben egyetlen pillanat erejéig sem. – Akkor jó, mert reggel nem is vagyok valami jó az ételkészítésben – nevettem fel megkönnyebbülten. – Jó ég! – a szemeim kikerekedtek a meglepettségtől. – Én fél nyolc körül is alig tudok felkelni… - ingattam a fejemet. Reggel hat… hát hogyan lehet olyan korán felkelni? – Szívem szerint én átaludnám a fél napokat – lehet, hogy ettől most nem leszek neki valami szimpatikus, de én ezen a véleményen voltam ezzel a témával kapcsolatban.
- Ő Molly! – tájékoztattam a vendégemet. – Valószínűleg oda fog hozzád mászni éjszaka, majd ne lepődj meg! – figyelmeztettem mosolyogva. – Gyere, keressünk neked ágyneműt, aztán elviszlek ebédelni valahová, mert az én főzőtudományomra jobb nem alapozni! – még hörpintettem egy utolsó a bögrémből, mielőtt felálltam volna a kanapéról, hogy hasznossá tegyem magam.

// Akkor ez most részemről lehet, hogy egy záró lesz, ha nem baj! Smile Viszont később még mindenképpen összefutunk, remélem! Köszöntem szépen! Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Amanda háza // Kedd. Júl. 08, 2014 11:25 pm

-Ha muszáj lenne, biztosan. Minél fiatalabb az ember, annál nagyobb és rugalmasabb az alkalmazkodó képessége. Ahogy elnézlek, még messze van a járókeret.
*Igazából Becca sem ismerte egész New Yorkot úgy mint a tenyerét, de nem tévedt volna el soha. Ahhoz képest Fairbanks semmiség. Minden bizonnyal napok alatt megismeri a város főbb helyeit, feltéve ha lesz elég ideje a házfelújítás közben. S most ez volt a legfontosabb a számára, hiába tagadta maga előtt, Amanda már sokkal többet megérzett ebből. *
-Tetszik a ház igen. Van benne valami….megfoghatatlan ami vonz.
*Becca is mosolygott, aztán egy pillanatra meggyűrte az orrnyergét. Apró kis fintor, inkább csak magának szólt, s mikor jobban belegondolt a kérdés jelentőségébe s saját válaszába, hitetlenkedve megingatta a fejét. *
-Elég egy takaró és egy kispárna, miattam ne fáradj, tényleg. Már így is az adósod vagyok és nem csak az elsősegély ágyért.
*Amanda kedvessége sokkal többet nyomott a latban. Ő tette fel a koronát Naomi előzékenységére. A kocsira gondolva Beccának nem voltak nagy igényei. Persze fontos volt, hogy megfelelő biztonságban tudjon vele közlekedni, a helyi viszonyokat és utakat nem ismerte, épp ezért biztosan még óvatosabban fog vezetni, amúgy sem volt nagy rutinja. egészen más elevickélni hetente néhányszor a lakástól a bevásárlóközpontig, ismert utcákon keresztül, mint Alaszkában ahol semmiről sem tudja hol van. De Faribanks legalább annyival kisebb is volt. *
-Én inkább egy furgonra gondoltam, de majd meglátom. És igen, remélem, hogy fogom tudni viszonozni. Ha mással nem is egy finom vacsorával.
*Nem volt valami nagy konyhatündér, de jobban szerette azt enni amit maga főzött, ki nem állhatta a félkész vagy készételeket. Az elkövetkezendő napokban viszont biztos, hogy másra nem lesz lehetősége, ám amíg nem döntötte le teljes bizonyossággal, hogy marad….legalább a nyár végéig, vagy amíg új állást nem talál New Yorkban, vagy nem sikerül visszakönyörögnie magát a régibe, addig nem is tervezte használhatóbbá tenni a konyhát. Pedig oda aztán nagy beruházásra volt szükség, ahhoz pedig pénz fog kelleni, amiben Becca jelenleg szűkében volt. *
-Fél nyolc? Akkor majd meghúzom magam amíg felébredsz. Ígérem nem fogok zavarni. Én már megszoktam, egyszerűen kidob az ágy. Ha nagyon nincs dolgom akkor elszoktam menni futni egy kicsit. Reggel a legjobb.
*Újra belekortyolt a csokiba és remélte, hogy el tudja rejteni a kínos érzést ami a reggeli kelésével volt kapcsolatos. Kár volt megemlíteni Amanda előtt, nem akarta, hogy miatta korábban kelljen mint ahogy szokott. A cica mentette meg igazából, így sikerült témát változtatnia. Megcirógatta a cica fejét a két füle között és elmosolyodott a selymes szőr érzésétől.*
-Molly. Szóval őt túrom ki a helyéről ma éjszaka?
*Tovább cirógatta a cicát, míg Amanda nem szólt az ágyneműről. Akkor aztán felugrott, a bögréjét – az övé, hihetetlen – az asztalra tette. *
-Rendben. Az ebéd az nem biztos, még nem tudom mit hogyan tudok holnap elintézni, de biztos, hogy valahol a városban leszek. talán jól fog jönni egy kis szünet és persze valami rendes étel is, nem mintha kifogásom lenne a fagylalt ellen ebédre. Ma azt ettem. Majd hívjuk egymást és megbeszéljük.
*Mosolyogva ment Amanda után s közben alaposan körülnézett. A ház szép volt, ízlésesen berendezve, tükrözte Amanda eddig megismert személyiségét. Aki a cicákat szereti rossz ember nem lehet.*

//Most nem felejtettem el Smile Köszönöm a játékot és várom a további találkozást.  :tánc: //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Amanda háza // Csüt. Júl. 10, 2014 10:06 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Amanda háza // Today at 1:07 pm

Vissza az elejére Go down
 

Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Dorothy Yates

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-