HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Jackson Carter Today at 7:32 pm
írta  Marla Borgens Today at 5:11 pm
írta  David A. Blandern Yesterday at 11:11 pm
írta  Declan S. Callaghan Yesterday at 11:03 pm
írta  Darren Northlake Yesterday at 9:43 pm
írta  Payne Holmes Yesterday at 9:15 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:37 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:03 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 02, 2016 8:09 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Celeste M. Hagen Csüt. Dec. 01, 2016 3:50 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Rocky
 
Lester J. Edison
 
Celeste M. Hagen
 

Share | .

 

 Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Amanda háza // Pént. Aug. 02, 2013 11:57 am

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Csüt. Júl. 31, 2014 3:24 pm

Cathy & Mandy

Nem egyszerű dolog egy kislánnyal átkelni a fél bevásárló utcán, de végül valahogy csak sikerült elverekedni magunkat Cathyvel az autóig. Örültem neki, hogy nem még messzebb parkoltam le, mint ahogyan eredetileg terveztem, mert ez megkönnyítette valamelyest a dolgunkat. Miután sikerült valahogy előügyeskednem a táska aljáról – természetesen! – a kulcsomat, a riasztót is kikapcsoltam, hogy nyugodtan pakolhassunk be a hátsó ülésre, valamint a csomagtartóba azokat, amik esetleg nem férnének be az utastérbe.
- Most előre fogsz ülni mellém, rendben? – kérdeztem mosolyogva, miután lecsuktam a csomagtartót. – Utaztál már elől, Cathy? – érdeklődtem tovább kedvesen, és attól függetlenül, hogy mit válaszolt, kinyitottam neki az anyósülés felőli ajtót, hogy beülhessen az ülésre. – Elmegyünk hozzám, mit szólsz? – amennyiben beült, úgy becsatoltam a biztonsági övet, ahogyan azt kell az utazáshoz. Nem csak azért szoktam rá erre, mert rendőr vagyok, hanem azért is, mert Jamie annak idején autóbalesetben halt meg, és valószínűleg nem volt bekötve. Azóta, hogy a férjemet elvesztettem évtizedekkel ezelőtt, valahogy akaratlanul is rászoktam erre az apró óvintézkedésre. Egy gyerekkel kapcsolatban pedig amúgy is figyelmesebb lettem volna.
- Képzeld csak, van egy kutyám! Úgy hívják, hogy Boe – közben én is beültem, és már indítottam is a motort. Egyesbe raktam a váltót, alig pár pillanattal később pedig már úton is voltunk hazafelé. – Szereted a kutyákat? – valószínűleg túl sokat kérdeztem, de a gyerekek is mindig ilyen érdeklődőek szoktak lenni, ugye? Csak nem akasztok ki egy nyolc-kilenc éves forma kislányt azzal, mert csakis rá figyelek. Általában a gyerekek szokták szeretni, ha körülöttük forog a felnőttek világa. Ezen a napon pontosan ez volt a helyzet nálam is.
Jó tíz percbe telt ugyan, de csak megérkeztünk az otthonomhoz. Az utcánk barátságos volt, tele egymást követő kertes házakkal. Volt, ahol kutyaugatás fogadott bennünket így a reggeli órákban, és olyan is volt, ahol gyerekek játszottak a kertben így a nyár kellős közepén. Kedveltem ezt a környéket, tipikus amerikai kertvárosi részen sikerült házat vásárolnom és berendezkednem.
- Megérkeztünk! – jelentettem be idő közben, és felgördülve a ház elé, leállítottam a kocsit. Oldalra nyúlva kicsatoltam Cathy övét, ha esetleg eddig még nem tette meg, aztán pedig kiszálltam, remélve, hogy követi a példámat. Tekintetem néhány másodperc erejéig a túloldal felé kalandozott, ahol Becca, az új szomszédom igyekezett berendezni az otthonát. – Szedjük ki a holmikat, aztán nyomás a kád vízbe! – vigyorogtam szélesen a kislányra, és szándékosan át is mentem arra az oldalra pakolni, ahol ő volt. A csomagtartóból sem felejtettem el előhalászni a cuccokat, aztán az ajtó felé vettem az irányt. – Kiválasztjuk, hogy mit fogsz felvenni, amíg folyik a víz, jó lesz? – kérdeztem izgatottan, mint egy gyerek a karácsony reggeli ajándékbontásnál.
Mielőtt beléptünk volna, bentről már hallottam a boldog csaholást, és az ajtó halk kaparászását, ami jelezte nekünk, hogy Boe bizony felfedezte a jövetelünket és nem volt rest üdvözlésünkre sietni. A nagy, majdnem olyan magasra nőtt kutya, mint amilyen Cathy, nagy farok csóválások közepette robbant ki az ajtón, hogy máris elszáguldjon mellettünk a kedvenc fájához. Mivel tudtam, hogy a terasz felől úgyis be fog jönni, ha akar, így beterelgettem a kislányt, hadd nézzen csak körül nálam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cat Prescott-Bishop
Beavatott ember

◯ Kor : 11
◯ HSZ : 97
◯ IC REAG : 65

Re: Amanda háza // Csüt. Júl. 31, 2014 8:28 pm

Nem tűnt lehetetlen feladatnak elérni egy parkoló autót, még egy velem korú leánynak sem, de jócskán megszenvedtem a két rogyásig pakolt papírszatyorral. Nem voltak ugyan nehezek, de lépten-nyomon beleütöttem valamibe, vagy valakibe. Felüdülés volt, mikor Mandy lelassított egy kocsi mellett és vad kotorászásba kezdett táskájában. Persze ügyes kislány vagyok én, ennek megfelelően segédkeztem a bepakolásban, már amennyire tudtam. Hasznosabb lett volna, ha megfelelően elérem a csomagtartó nyílását, de leszek én még magasabb.
Megrázom a fejecskémet, mikor Mandy megkérdi, hogy ültem-e már elöl. Az igazat megvallva két év emlékeiben egyetlen egy alkalmat találtam, mikor ültem autóban. Azon a napon történt, mikor a túrázó fiatalok rám találtak. Akkor egy pickup hátsó szekciója jelentette az utazást, most pedig elöl ülhetek Mandy mellett remek kilátással és egy a kulcscsontomon feszülő biztonsági övvel. Nem szenvedek klausztrofóbiától, inkább csak a furcsa érzés miatt piszkálom az övet egész úton. Persze arra marad időm, hogy megfigyeljem Mandyt, mi közben az autót vezeti. Nyomkodja a pedálokat, könnyed mozdulattal tekergeti a kormányt és néha pofozgatja a két ülés között magasodó izét, amit nem értettem miért tesz, de biztosan a vezetés velejárója, még akkor is ha nem jöttem rá a céljára. Egy kutyus? Kapom el a mondatot és vadul bólogatok egy hatalmas vigyorral arcomon. Ugyan soha nem volt kutya a közelemben, legalábbis amire emlékszem, de nagyon szerettem nézni őket, egyszer meg is simogattam egyet.
Nem kell messzire mennünk, de időérzékem teljesen elhagy. Hol az utat nézem, ahol az utcák egyre keskenyebbek lesznek és egyre kevesebb a járókelő is. Vagy Mandyt bámulom, de többnyire csak azon mélázom mekkora szerencsém van ma. Kiérdemeltem ezt egyáltalán? Ezen jár az agyam észre sem veszem, hogy befordultunk egy ház elé és a motor sem duruzsol már. Csak Mandy hangja zökkent ki, mikor azt mondja „megérkeztünk”. Zavartan nézek hirtelen körbe. Egy csendes utca és egy gyönyörű ház amit látok. Kipattanok a kocsiból, zavaromban még az ajtót is elfelejtem becsukni magam után. Hátra sietek segíteni a pakolásban. Magamhoz veszem azt a két zacsit, amelyet a kocsihoz is cipeltem, majd Mandy után eredek és nagy kíváncsisággal figyelem az ajtó alsó részét, ahonnan a kutyust vélem közeledni. Egy pincsi méretű szobacirkálóra számítok, nem kis meglepetésemre a blöki talán nagyobb nálam. Ügyet sem vet rám és rohan a fájához, én pedig a meglepetéstől a hátsómra ülök az ajtóban. Nem ütöttem meg magam és a jelenlegi öltözékemen sem lehet többet koszolni már, még egy iszapfürdős dagonya után is talán tisztább lenne, mint most. Feltápászkodom és belépek a házba, persze tátott szájjal bámulok körbe. Hogy melyik ruha kerül rám a fürdő után? Azt én már tudom. Természetesen a Kitty-s.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Pént. Aug. 01, 2014 2:26 pm

Egész úton magamon éreztem a mellettem ülő kislány tekintetét, de egyáltalán nem zavart. Valahol egészen kedvemre valónak ítéltem, hogy így odafigyelt rám. Valószínűleg nem sűrűn látott még vezetni senkit ilyen közelről, de egészen biztos, hogy ha itt marad a városban valakinél – arra még nem gondoltam, hogy nálam -, akkor majd jó tíz év múlva megtanítom rá, hogy hogyan kell. Sőt, az is lehet, hogy nem kell tíz év sem hozzá, csak hat vagy hét. Ezen a gondolaton azért magamban jót mosolyogtam, de biztosan nem okozott volna gondot. Adamet is megtanítottam vezetni még a télen, és milyen jól megy neki azóta…
Miután megérkeztünk és mindent kipakoltunk a kocsiból, Boe hatalmas üdvrivalgása közepette el is jutottunk az ajtóig. Mikor kirontott, én automatikusan álltam arrébb és kuncogtam fel halkan, amíg észre nem vettem, hogy szegény Cathynek bizony sikerült fenékre pottyannia. Abban a pillanatban leraktam magam mellé a cuccokat – vagy inkább dobtam -, és már guggoltam is le mellé, hogy segítsek neki felállni.
- Jól vagy, kicsikém? – kérdeztem kissé aggodalmasan, bár nem úgy nézett ki, mint akinek nagy fájdalmat okozott. – Néha egy kicsit heves, de biztosan össze fogtok barátkozni. Odabent van két cicám is, ők sokkal lustábbak, mint ez a nagyra nőtt kölyök – böktem fejemmel a kint szaglászó ebem irányába. Igen, Boe elég nagyra nőtt, és a maga vicces, kissé csúnyácska kinézetével mindig képes volt megnevettetni. Szinte egyből belopta magát a szívembe, amikor befogadtam őt. Hiába volt keverék kutyus, nagyon szerettem. Még olyankor is, amikor megrágta a hatvanadik lábtörlőmet is. Nyilván nem örültem neki, de hosszútávon nem tudtam haragot tartani vele, ez tény.
- Menj csak be nyugodtan a nappaliba! – invitáltam inkább legújabb kis vendégemet, és be is tereltem a helyiségbe, az előtérben hagyva a legtöbb holmit. Csak azt a zacskót fogtam meg, amiben a legtöbb neki szánt ruha rejtőzött. – Válassz ki valami szépet, addig én engedek neked vizet. Jó sok habfürdővel! Mit szólsz? – kérdeztem mosolyogva, és mielőtt távoztam volna, még megsimogattam a fejét. Egy jó kis hajmosás sem fog ártani, és ki tudja, hogy a fésűvel mennyire fogunk boldogulni. – Addig nézz körbe nyugodtan, amíg jövök! – noszogattam egy kicsit, végül is az elkövetkező néhány napban ez lesz az otthona, ha minden igaz.
Míg ezen törtem a fejemet, bemasíroztam a fürdőbe, és elkezdtem teleengedni a kádamat. nem volt túl nagy, de egy gyereknek még ez is bőven el fog menni egy kis medencének. Én imádtam a habfürdőt, ezért úgy sejtettem, hogy Cathynek sem lesz ellenére. Ha lennének játékaim, hát bizony isten még azokat is beleszórnám neki, de jó lesz ez így is.
Amíg megtelt a kád, addig kibújtam az összekoszolódott nadrágomból, már csak azért is, mert úgy terveztem, hogy én fogom megmosni a kicsi lány haját. Ahhoz pedig valószínűleg a kád szélére fogok ülni, és a nadrágom ugyan koszos volt, de vizessé már nem akartam tenni.
- Nos, ki áll készen egy jó kis fürdőzésre? – kérdeztem mosolyogva, vidáman, amint visszamentem a nappaliba. Reméltem, hogy nem ejti különösebben zavarba, hogy bugyiban flangálok, de ez az én otthonom, ráadásul nőből is vagyok, úgyhogy biztosan nem lesz probléma.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cat Prescott-Bishop
Beavatott ember

◯ Kor : 11
◯ HSZ : 97
◯ IC REAG : 65

Re: Amanda háza // Szomb. Aug. 02, 2014 8:06 am

Persze semmi bajom nem esett és ezt egy fejrázással és egy amolyan „bocsi hogy ügyetlen vagyok” mosollyal közlöm Mandyvel. Felkelésem és a házba való belépésem közben is tekintetek végig kíséri a ketben önfeledten ugrándozó kutyust... hát még mikor meghallom, hogy cicák is laknak itt. Ők a kedvenceim. Imádom a füleiket, a pihepuha bundájukat... egyszóval mindent ami macska. Már alig várom, hogy találkozzak velük. Keresem is őket veszettül amikor belépek a nappaliba.
Mandy magamra hagy, úgyhogy elkezdem felfedezni a ház ezen helységét. Természetesen a macsekokat keresem, de nagyon úgy fest, hogy a nappaliban nincs szerencsém. Benézek minden zugba, minden kis rejtett bútorrésbe, ahol macskákat vélek, de sehol semmi. Na nem baj, talán a konyhában vannak... hol máshol lennének, nyugtatom magam. Nem hinném, hogy elriasztottam őket. A macskák érzik ha valaki ártó szándékkal közeledik és csak akkor bújnak el... legalábbis így tudom, talán igazam is van. Ebben hasonlítok rájuk, én is meglátom, megérzem a veszélyt. A rám rossz szemmel nézőket. Eddig nem is tapasztaltam mást, de most itt van Mandy, azon kevesek egyike aki nem akar bántani.
Kikeresem a szatyorból a Kittys ruhát és már slisszolnék ki a fürdőbe mikor Mandy szólít és meg is jelenik. Nem különösebben akaszt meg egy bugyis felnőtt nő látványa, nem mintha láttam volna már nálam idősebbeket alsóneműben. Ha a fürdő felé vesszük az irányt vele tartok... és a látvány ami fogad..... te jó ég!
Egy gyönyörű fürdőszoba és egy kád telve vízzel és hab a tetején. Talán aludni sem fogok tudni, hiszen annyi az új és a szép dolog amit ma megtapasztalok és először látok. Kádhoz sem volt még szerencsém. A lelencben amolyan közös zuhanyzó volt és valami hasonlót képzeltem, de ez..... maga a mennyország. És a hab a víz tetején..... szentséges egek. Most alaposan elvarázsoltnak tűnhetek azzal a letörölhetetlen vigyorral az arcomon. A kád felé emelem Bettyt, talán még ő sem látott ilyen csodát soha. Ha Mandy megengedi Betty is velem fürdik. Ráfér, talán még nálam is jobban egy jó alapos mosdás.
Nem merek közelebb lépni a kádhoz. Félek, hogy ez is mint minden más a mai nap csak egy álomkép ami szertefoszlik ha egy óvatlan mozdulatot teszek. Lecövekelek az ajtóban, Bettyt még mindig a kád felé tartva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Aug. 12, 2014 5:59 pm

Miután szóltam Cathynek, hogy jöjjön fürödni, már alig vártam, hogy meglássam az arcán a lelkesedést. Sejtettem, hogy nagyon fog neki örülni, ami bent fogadja, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy éppen így fog reagálni, és ennyire lenyűgözi egy egyszerű kád látványa. Oké, azért elég sok habfürdőt öntöttem bele, csupa hegyek képződtek belőle, de ez szerintem nem olyan nagy dolog ám. Legalábbis nekem, hiszen el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehetett az ő sora korábban. Őszintén mondom, hogy nem is akartam belegondolni inkább, mert félő, hogy összefacsarodna a szívem és elsírnám magam itt helyben.
- Na, gyerünk! Vetkőzz, aztán nyomás a kád. A babád is veled mehet, biztosan ő is élvezni fogja a fürdőzést! – sürgettem most már én is lelkesen a kislányt, ott állva mellettem. Meg is szorítottam egy kicsit a vállát, hogy ezzel is noszogassam. Nem akartam elkezdeni én vetkőztetni, mert nem tudtam, hogy miként reagálna rá. – Hajat is fogunk mosni, hogy szép tiszta és illatos legyen! – jelentettem ki határozottan, végigsimítva Cathy fején. Szinte már tapadt össze a piszoktól, egyébként pedig arra is kíváncsi voltam, hogy hány folt borítja még a testét.
- Majd én megmosom neked, ha szeretnéd! – ajánlkoztam önként, úgyis pont oda tudok majd ülni a kád szélére mögé, és akkor egyszerűbb lesz. Igazából pont ezért is szabadultam meg a ruháim felétől, hogy ne legyek majd vizesebb annál, mint amennyire feltétlenül muszáj. – Remélem, hogy nem lesz túl meleg a víz, én így szeretem. Ha mégis, akkor szólj nyugodtan és rakunk még hozzá hideget, rendben? – mosolyogtam vidáman, kicsit megtolva a kád felé, ha még mindig nem sikerült megindulnia a célhoz. Azt szerettem volna, ha tetszik neki ez a kis fürdőzés, főleg látva, hogy mennyire meglepte és ámulatba ejtette a fürdőszobám látványa.
- Még az is lehet, hogy elmegyünk fodrászhoz, hogy valami szép frizurát csináljon neked. Ebben nem vagyok olyan jó, bár lehet én is le tudnám neked vágni. Mit szólsz? – az én lelkesedésem még mindig tombolt, ott toporogtam nem messze az ajtótól. Szerencsére jó idő volt még most, így a csempe egyáltalán nem volt kellemetlenül hideg a mezítlábas talpaimnak.
Amennyiben Cathy végre nekilátott, hogy megszabaduljon a ruháitól, úgy türelmesen várakoztam. Egészen addig, amíg el nem jött az ideje, hogy belemerüljön a habokba. Mivel elég magas volt a kád pereme, ő pedig kicsi lány még, így szívesen segítettem neki beszállni. Amúgy sem volt túlzottan nehéz, úgyhogy nem állt fent a veszélye annak, hogy ne bírnám őt el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cat Prescott-Bishop
Beavatott ember

◯ Kor : 11
◯ HSZ : 97
◯ IC REAG : 65

Re: Amanda háza // Szer. Aug. 13, 2014 6:09 pm

Mandy érintése zökkentett vissza a valóságba a kis álomvilágból. Egy álomból, ahol habból vannak a hegyek és völgyek és egy hatalmas feneketlen tóról amely megbújik mellettük. Egy amolyan tengerszemről, melynek kristálytiszta vizében megmártózhatom és az út porával együtt vize lelkemről is lemossa a két év alatt rárakódott és megkeményedett sarat. Lelki szemeim előtt már békésen ülök a kádban és eddigi életem feketére festi a vizet, hogy elegyedjen és varázsütésre újra tisztává váljon és a mocsok, amelyben eddig éltem semmivé legyen és szépen lassan eltűnjön és csak egy rossz és egyre homályosabb emlékké váljon.
Lehunyom a szemem, és csukva is tartom pár pillanat erejéig, memorizálva a kádat és a habhegyeket. Mikor újra felpillantok még mindig ott van, el sem hiszem, hogy ez nem álom. Mandy kérésére lekezdem levetni a penész szagú ruháimat. Lassúak a mozdulataim, némiképpen szégyenlősek. Persze nem a mezítelen gyermeki test az, amelyet félve mutatok meg jótevőmnek, hiszen akad még más emlékem is a koszon kívül, amelyet nem akartam, hogy bárki meglásson. Tudom jól, hogy Mandy előtt nem kell szégyenkezzek, de még az ő szeme előtt is fáj a gondolat, hogy megpillantja a hátamon éktelenkedő vastag és hosszú vöröslő csíkot, melyet egy marhabőr nadrágszíj jóvoltából viselek testemen, talán életem végéig. A lelenc egyik alkalmazottjától volt „szerencsém” ezt az ajándékot kapni egy szekrényvizitet követően. Azt mondta ételt loptam, ami persze nem volt igaz. Egy szikkadt fél perec lapult a ruhám alatt, amit a reggeliből tettem félre. És kitől loptam volna? A nálam jó kétszer nagyobb sorstársaimtól, akik már azt is pofonnal jutalmazták, ha csak tekintetem rájuk siklott? Meg is öltek volna ha megrövidítem őket, akár csak egy száraz tésztadarabbal. Még most is látom a magas nőt, kezében a nadrágszíjjal. Lelkének kivetülése csak úgy vibrált a dühtől és ártó szándéktól és ezen érzések festették vörösre és feketére. Vér és korom, se sokat láttam belőle.
Szép lassan az utolsó ruhadarabtól is megszabadultam. A kezemet és foltjait már láthatta Mandy és ugyan ezen látvány fogadhatja combomon is és a hátam, a vörös bélyeggel, próbálok úgy fordulni, hogy ne lássa. A kádhoz lépek Bettyvel. Biztosan ő is így örül és így csodálkozik, mint én. A perem magas, de leküzdöm az akadályt és a víz ahogy megsimogatja a bokám..... mint ezernyi pihepuha cicamancs. Kicsit meleg, de nem törődöm vele. Beülök a habok közé, mely óvón eltakarja sebeim. Ez valami fenséges érzés. És fodrász? Ez most komoly? Soha nem voltam fodrásznál, de annak is felettébb örülnék, ha Mandy vágna bele hajamba. Vajon ugyanolyan színű lesz a hajam és nem csak a kosztól ilyen sötét? Hamarosan kiderül.
Felnézek Mandyre és hálásan mosolygok rá. Hogyan fogom meghálálni neki mindezt a sok szépet és jót? Nem tudom még, de azon leszek.
~Hallod Betty? Segítünk ennek a kedves néninek amiben tudunk, jó?~ majd megmerítem a babámat a vízben, ő is had élvezze a habokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Csüt. Aug. 14, 2014 11:14 am

Néha olyan jó lett volna, ha hallhatom mások gondolatait, mivel akkor most egészen biztos, hogy belehallgattam volna az előttem álló kislány fejébe. Nem azért, mert turkálni akartam a fejében, hanem egészen egyszerűen érdekelt volna, hogy mi ment végbe benne, miért nézett ennyire sokáig a kádra úgy, mintha a világ legnagyobb csodája lenne. Jó, néha én is annak éreztem egy nehéz nap után, de az szerintem teljesen más, mint a jelenlegi helyzetben.
Miután levette az összes ruhadarabot és megláttam a hátát meg a teste többi részét is, nagyon nehezemre esett, hogy ne szólaljak meg felháborodottan. Helyette csak finoman végigsimítottam a foltokon, magamban megjegyezve mindegyiknek a helyét. Reméltem, hogy pár nap elég lesz ahhoz, hogy halványodjanak és idővel talán a lelkében okozott kárral is tudjak valamit kezdeni, még ha csodát nem is tudok tenni. Talán az is elég lesz, hogy itt vagyok és vigyázok rá, igaz?
- Majd kérek a barátnőmtől ezekre valami krémet neked! – jegyeztem meg végül csendesen, mert biztosra vettem, hogy Abigailnek van rá valami csodaszere. Előbb-utóbb úgyis el kell jutnia Cathynek az őrzőkhöz, mert egy ilyen tehetségű gyerek nem kallódhatott csak úgy el. Ezt sem én nem engedtem volna, sem a többiek, ha jól sejtettem. Szükségünk volt az utánpótlásra, hiába lett a Vörös Hold után két új tanoncunk. Plusz egy sosem árt. – Szállj be nyugodtan! – noszogattam a leányzót, mire ügyeskedve sikerült is a lábait beletennie. Ajkaimon most már megjelent egy elégedett mosoly, miközben odaléptem mellé, és a vízbe dugtam a kezemet. Nem éreztem vészesen melegnek, és úgyis hamar ki fog hűlni, legalább annyival tovább maradhatott benne.
- Tetszik? – kérdeztem a mosoly láttán, vizes kezemmel pedig végigsimítottam az arcát, eltüntetve néhány koszfoltot. – Azért megosztod a lábammal a vizet, ugye? – hangom játékos volt, amikor ezzel egy időben átléptem a peremet és leültem a kád egyik végében a szélére. – Gyere, megmosom a hajad, utána annyit ülsz még benne, amennyit csak szeretnél. Játszhatsz a babáddal, én lehet, hogy rendelek addig egy pizzát majd ebédre. Szereted a pizzát? – nem voltam benne biztos, hogy azon a helyen evett ilyesmit. Sőt, egészen valószínű volt, hogy nem, de azért megkérdeztem, hátha. Főzni nem akartam, így viszont egyszerűbb lesz, ha már nem mentem be dolgozni a mai nap folyamán.
Idő közben, ha odacsúszott hozzám közelebb, úgy már locsoltam is a vizet a hajára. Ha nagyon nem boldogultam, akkor megkértem, hogy merítse bele ő magától, aztán már jöhetett is egy adagnyi sampon a kezembe, hogy ne legyen hideg a fejbőréhez érve. Le sem lehetett volna vakarni az arcomról a mosolyt, ahogy lelkesen dörzsölgetni kezdtem a kosztól összetapadt barna tincseket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cat Prescott-Bishop
Beavatott ember

◯ Kor : 11
◯ HSZ : 97
◯ IC REAG : 65

Re: Amanda háza // Csüt. Aug. 28, 2014 3:51 pm

Ha minden ember ennyire őszinte lenne, mint ahogy most én bólogatok kifejezve a tetszésem biztosan nem lenne gonoszság a földön. Ez valami.... nem is tudom szavakba önteni, talán nincs is rá megfelelő kifejezés ami vissza tudná adni mit is érzek egészen pontosan. Ha egyszer egy szép napon tökéletesen fogok már írni papírra vetem ezt a napot. Egy tündérmese lesz a botcsinálta hercegnőről, aki malackirály foglyaként maga is sertés formában éli szomorú napjait, hogy egy csodás reggelen egy hegyi tavacskát találjon és megfürödjön benne. Akkor válik igazi királykisasszonnyá és vedli le malacka formáját... és főként szaglatát.
Természetesen semmi kifogásom ellene, hogy Mandy is megmártóztassa a vízben a lábait. Azon felül, hogy ez az ő háza és én vagyok itt a vendég, akinek semmi joga megszabni azt, hogy mi legyen és mi ne legyen.... szóval Mandynek van félni valója a fürdőmtől, hiszen megvan rá a matematikai esély, hogy így koszosabb lesz, mint előtte volt. És egy cseppet sem túlzok, hiszen amint leülök a kádban... mint egy megriadt tintahal, aki magát védve festéket fecskendez a vízbe... valami hasonlóan festek most, amint a kosz szépen lassan engedelmeskedik a kellemesen meleg és simogató víznek és leoldódik testemről egy barnás árnyat képezve körülöttem. Egyre újabb és egyre régebbi koszok hajlanak meg az erősebb akarat előtt, a vizem ugyan még nem fekete, nade ha a hajam is belemosdatik.
Nem voltam kellően óvatos, hiszen Mandy felfedezte az eddig számára ismeretlen sérüléseim. Bűnbánó pofival pillantok rá pedig egyik pofont, egyetlen ütés zöldülő nyomát sem én kértem magamnak. Egyszerűen csak megtörténtek, többnyire ok nélkül vagy olyan okkal, amiről nem igazán tehettem de ahogy végigsimítja arcom... bár csak ki tudnám mondani, hogy mennyire hálás vagyok neki.
Hogy tetszik-e? Azt hiszem ezt nem kell szavakba öntenem, hiszen az előbbi szomorú emlékezés már mögöttem van és egy teljes fogazatot megcsillantó nagy nagy vigyor, amit most viselek arcomon mindent elárulhat Mandy számára. Boldogan, önfeledten csapok egyet a habok közé, mely egy nagyobbacska hullámot kelt, még az orrom hegye is vizes lesz. Na meg persze Mandy térde is, bocsánat.
Eljött a beígért hajmosás ideje és egyben az utolsó döfés a tiszta víznek, mert ha ettől nem lesz fekete, akkor semmitől. Hajam, azt a kosztól ragadó csomós izét belelógatom a vízbe. Fejem Mandy felé fordítom és egy nagy levegőt véve, orromat befogva merülök alá, mint egy gyöngyhalász. Nem maradok sokat odalent, hiszen némileg csípi a szemecském a víz. Megérzem a sampon illatát, mely illatban hamarosan az én hajam is pompázni fog. Illatozni fogok, el sem hiszem.
Pizza? Természetesen bólogatni kezdek hevesen. A pizzát tudni illik mindenki szereti, legalábbis azt hallottam. Biztosan nagyon fincsi lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Szept. 02, 2014 2:15 pm

Láttam az őszinte örömöt és lelkesedést a kislányon, és ez valahogy olyan jó érzéssel töltött el, mint még soha semmi. Vagy legalábbis nagyon régen lehetett rá példa, mert egyszerűen képtelen voltam visszaemlékezni az utolsó alkalomra, amikor ilyen történt. Ebből kifolyólag az én szám is fülig ért, miközben figyeltem, hogyan ázik le a rengeteg kosz a kis testéről, és tűnnek elő még szembeötlőbben a foltok, amelyeket a verésekkel okoztak rajta. Legszívesebben eltörtem volna az ilyen emberek kezét, akik kezet emelnek egy gyerekre. Még akkor is, ha az illető ugyancsak fiatalkorú.
Azért a nagy hajmosás közepette éreztem én, hogy vannak itt gubancos részek, amiket talán kénytelenek leszünk levágni, de alapvetően kezdett a kis Cathy egészen olyan formát ölteni, amilyet egy kislánynak kellene, nem pedig egy otthontalan gyereknek. Határozottan elégedett lettem az eredménnyel, így mire fényes lett a barna tincsáradat, már az én lábamon is ült némi koszréteg. Nem nagyon háborodtam fel rajta, egyszerűen megnyitottam a vizet és a zuhanyrózsa segítségével szépen lemostam magamról egy részét.
- Na, ha jó lesz a pizza, akkor én most megyek és megrendelem, te pedig fürödj még nyugodtan! – mosolyogtam rá, miközben megsimogattam a fejét. – Engedünk le előbb egy kicsit ebből a vízből, hogy ne legyél újra koszos, aztán kapsz mellé frisset és meleget, hogy még fél órát itt ülhess, ha szeretnél – tettem hozzá, ezzel egy időben pedig pontosan azt csináltam, amit az előbb felvázoltam neki. Kihúztam a dugót, vártam valamennyit, hogy lemenjen a vízből, utána pedig újra megengedtem a csapot.
- Addig folyik, ameddig szeretnéd, csak ne csorduljon ki a kádból, rendben? – búcsúzóul még egy puszit is nyomtam a feje búbjára, és csak ezt követően léptem a távozás mezejére. A konyhából akartam felhívni a pizzériát, és igazából az sem ártott volna, ha újra megpróbálom elérni Willt, hiszen még azóta sem hívott vissza. Talán Abit is tájékoztathatnám, meg amúgy is olyan jó barátnőm, hogy az ilyesmit neki újságolnám el legelőször, ha választanom kellene.
Ezen a gondolaton jót mosolyogtam, miközben a pizzázó szórólapját tanulmányoztam át, azon tanakodva, hogy Cathynek vajon melyik ízlene. Az én kedvencem megfelelő lesz? Vagy idővel majd saját kedvence lesz, ami különbözik az én ízlésemtől? Igen, még ez sem teljesen lehetetlen, ha itt marad. Túl nagy még az a ha…
// Köszönöm a játékot!!! Smile <333 //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cat Prescott-Bishop
Beavatott ember

◯ Kor : 11
◯ HSZ : 97
◯ IC REAG : 65

Re: Amanda háza // Kedd. Szept. 02, 2014 3:40 pm

Igazi sampon, istenem hogy ez milyen kellemes érzés. Ahogy csiklandozza a fejbőröm és az illata... mesébe illő. A hajamról szép lassan lemászik a kosz és így már Mandy is láthatja, hogy az eredeti hajszínem némileg világosabb, mint amit láthatott eddig. Mit világosabb, most fényes is lesz és csillogó is, meg illatos. De még egyenlőre csak úszik mellettem és a gubancok szépen feloldódnak, semmivé lesznek és mint egy polip ezer karja kel minden egyes hajszál saját életre.
Mandy kihúzza a dugót én pedig elmerülök a víz bámulásában. A kialakuló mini örvényt figyelem, amint a víz a koszommal a lefolyón távozik, hogy az új víz a csapból egy tiszta fürdőt eredményezzen. Valahogy e képen születtem én is újjá a kádban. Nem voltam már a szerencsétlen sorsú kukalakó, egy fiatal hölgy lettem, akinek van miért élni.
Egyedül maradunk Bettyvel és még jó pár percet csak lubickolunk persze ügyelve arra, hogy ne legyen uszoda az egész fürdőszobából. Pár pancsolásnyi víz azonban mégis ki-sikerül, ezt valahogy fel kell szednem. Megmosom alaposan Bettyt, hiszen a móka most ért véget.
~Így. Gyönyörű tiszta lettél te is drága Bettym~ dícsérem meg a babámat, majd a kád feletti polcocskára rakom, hogy a víz ne szanaszét csöpögjön belőle. Körbe pillantok és egy nagy szivacsra figyelek fel. Pont alkalmas lesz. Ügyesen felitatom vele a kifröcskölt vizet, majd a mosdó felett nyomkodom ki a szivacsot. Így ni, minden a legnagyobb rendben.
Megtörölközöm a kikészített pihepuha türcsivel, majd belebújok a vadonás új ruhácskáimba. Valami félelmetesen jó illatom lett. Talán még soha nem volt ehhez fogható. Kilépek a fürdőből, Mandyt keresem. A konyhában meg is találom és... jó sokat időztem a kádban, hiszen a pizza is megérkezett már. Illedelmesen az asztalhoz ülök és megeszem az előttem lévő szeletet. Ez valami isteni finom. Nem leszek mohó, pedig elférne még egy. Egy mosoly, hatalmas mosoly és ölelés a köszönetem.
Mandy idő közben meg is ágyazott. Ugyan nincs még este, de valóban rámfér a pihenés. Mint leteszem a fejecském már alszom is.... és olyan dolog történik, ami még talán soha sem. Elmarad egy eddig alvásom mindenkori velejárója, mégpedig az egy óra utáni sikítva ébredés. Nem gyötörtek meg múltam démonai, valamiért most békét hagytak. Más dolguk volt? Nem is érdekel. Lényeg a lényeg, hogy sikerült aludnom. Békésen, mint egy kiscica.


//én köszönöm :*******//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Amanda háza // Kedd. Szept. 02, 2014 11:39 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Kyle Prescott
Informátor

◯ Kor : 91
◯ HSZ : 289
◯ IC REAG : 228
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Amanda háza // Szer. Szept. 03, 2014 12:47 am

Nem tudom, azért küldtek-e engem, mert tényleg én voltam a legalkalmasabb a feladatra a fejesek szerint, vagy egészen egyszerűen úgy gondolták, ideje valami személyes kis küldetést kapnom, hátha panaszt kívánok tenni, amiért rég voltam "bevetésen" informátori mivoltomban.
Na nem mintha az újságnál dísznek lennék...
Minden esetre jöttem, jó kedvvel meg egy csokor kellemetlen hírrel. De fog Mandy szeretni!

Persze, nem rontok ajtóstól a házba - már csak azért sem, mert nem szeretném a "vérebet" a nyakamban tudni - becsöngetek és ha beljebb ereszt a szőkeség, akkor fáradok csupán az ajtón belülre. Már egyeztettünk előre, így nem jövök potyára.
- Heló! Bocs, hogy kicsit megcsúsztam az érkezéssel, nem tudtam időben befejezni az értekezletet bent, mert sok volt a kérdező. - Szélesedik ki képemen a vigyor egy pillanat erejéig, közben meg lekerül a sál, a kabát és ha kell, a cipő is rólam, mielőtt beljebb orientálódnánk a lakásba.
- Itt van nálad a kislány is most? - Érdeklődöm a téma felé terelve mindjárt az elején a beszélgetést, közben tekintetem lopva végigjár a szobán, ahova Mandy irányít, mintha azt lesném, melyik sarokból fog a nyakamba vetődni a kis lelenc. Vagy a kutya.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Csüt. Szept. 04, 2014 6:34 pm

Vendéget vártam. Azt ugyan nem tudtam pontosan, hogy Kyle milyen céllal fog érkezni, de mindenesetre szépen sütöttem egy kis süteményt, hogy meg tudjam kínálni valamivel. Valószínűleg nem lett olyan finom, mint amilyet Naomi nagymamája, vagy akár egy cukrász készített volna, de mindenképpen szívből jött. Azt hiszem, hogy az ilyesmit szokás értékelni, úgyhogy nagyon reméltem, hogy megfelel majd a csokis keksz Mr. Prescottnak is.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futottak végig a fejemben, mikor megszólalt a csengő. A fejemet egyből a hang irányába kaptam, és még utoljára az előszobában vetettem magamra egy pillantást a tükörben. Azt hiszem, hogy nem is igazán az volt a célom, hogy tetsszek neki, hanem egészen egyszerűen ideges voltam, és így vezettem le a feszültséget. Ha már valami rossz hírt kapok, akkor nézzek ki jól, ugye? Ez egy egészen ostoba felfogás, de mit sem számít, mert inkább festettem röhejesen, mint csinosan. Alig láthatóan grimaszoltam, de mire elfordítottam a kulcsot a zárban, és kitártam az érkező előtt az ajtót, ajkaimon már mosoly ült.
- Szia! Semmi baj, fáradj csak beljebb! – közben félreálltam, hogy a férfi be tudjon jönni. Annyira sajnos nem ismertük egymást, de volt már egy-két közös ügyünk, és igazából meg is kedveltem Kylet. Az Inua-nap is kellemesen telt, úgyhogy egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy kellemetlen lenne számomra a jelenléte. Sőt, a vendégeket mindig szívesen fogadtam az otthonomban, különösen akkor, ha őrző az illető.
- Nem, nincsen. Nonó vigyáz most rá! Miért? – ez már egyáltalán nem tetszett, el is kezdett hirtelen liftezni a gyomrom. – Gyere csak be a nappaliba! Kérsz valamit inni? – invitáltam be máris. A kandallóban már most is vidáman ropogott a tűz, sajnos a kinti időjárás megkívánta, hogy elkezdjek fűteni. Elég szomorú, hogy szeptemberben már ilyesmivel kell foglalkozni, de kezdtem megszokni, hiszen ez már a harmadik telem lesz itt Alaszkában.
- Sütöttem egy kis kekszet, nyugodtan vegyél belőle! – mutattam az asztalkára tett tányérra, és amennyiben kért valamilyen italt, úgy sűrű elnézések közepette kivonultam a konyhába. Ha nem kávét vagy teát kért, akkor egyszerűen előszedtem a hűtőből, amit kért. Ha az előbbi eset állt fent, akkor pedig a tőlem telhető leggyorsabban igyekeztem elkészíteni, hogy ne várakoztassam meg túl sokáig. Csak akkor tértem vissza hozzá, ha már a rendelkezésére tudtam bocsátani némi innivalót. – Szóval, minek is köszönhetem a látogatásodat? – érdeklődtem kíváncsian, miután én is helyet foglaltam. Mivel a kutya kint volt, így az most nem okozott problémát, ellenben a macskák a nappaliban terpeszkedtek. Az egyik a kanapé sarkában aludta békés álmát, míg a másik a fotelt választotta fekhelyéül.
Kyle, ha elég szemfüles volt, felfedezhette helyenként a gyerek nyomát, hiszen az ilyesmi meglátszik egy házon. Elkallódott színes ceruzák, földön heverő rajzok, vagy játékok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor

◯ Kor : 91
◯ HSZ : 289
◯ IC REAG : 228
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Amanda háza // Szer. Szept. 10, 2014 10:04 pm

Ajtó nyílik, tekintetem pedig ösztönösen szalad lejjebb - megszoktam már, hogy a legtöbben alacsonyabbak nálam - talán kissé túlságosan, de a nagy minták csak úgy vonzzák a tekintetet...
- Heló! Jó póló. - Jegyezem meg széles vigyorral, s ezzel együtt gyorsan beljebb is lépek a lakásba, ott illedelmesen válva meg a cipőimtől, ha a ház úrnője úgy kívánja.
Kérdésére vállat vonok sután.
- Csak érdeklődök. Aranyos egy kiscsaj, bár nem nagyon akart társalogni velem a múltkor. - Nevetek fel halkan a végére. Nem vagyok gondolatolvasó és az érzéseiben sem tudok olvasni, mint a bundás haverjaink, de emberek között vagyok a napjaim nyolcvan százalékában. Informátorként megtanultam az évek alatt, hogy mely apró reakciókból, elejtett félszavakból mi sejthető, mi a mögöttes "jelentésük". Mandy ideges, aggódik és azt hiszem, okkal. Valahol azért mégis megmosolyogtató és aranyos is egyben... nem igen volt még alkalmam az anyatigris szerepében látni. Vajon a mentoráltját is így védi? Lehet, a közeljövőben beugrok egy órájára; már ha nem zavar ki kapásból.
- Egy kávé jól esne, köszönöm. - Szusszanok és igyekezve nem ráülni egyik macskára sem, helyet foglalok a kanapén. Az egyik dö... pardon, házikedvenc lustán emeli rám sárga tekintetét. Mintha már azt is megtiszteltetésnek kellene vennem, hogy a kanapéra ülhetek. Az Ő kanapéjára!
Hunyorogva, szemeimet kissé összehúzva tekintek vissza roppantmód fenyegetően a macskára, s "küzdelmünkből" csak azért kerül ki a mocsok győztesen, mert mikor Mandy visszatér a friss kávéval, hirtelen kapom tekintetem felé, mint az ovis, akit rosszon kaptak.
Mosolyom csupán kérdésére hagy alább, vállaimat is lejjebb engedem, miközben átveszem tőle a nekem szánt kávésbögrét.
- Az árvaház nyomozott Cathy után. Miután észlelték az eltűnését, kerestetni kezdték a rendőrséggel, s tekintve, hogy nem egy átlagos külsejű kislányról van szó, nem volt nehéz pár bejelentés után a nyomára bukkanniuk. - Tekintetem Mandy arcát fürkészte a lényegre törő szavak közepette. - Richard szerint idő kérdése, hogy kopogjanak nálad a felszólítással, hogy add vissza nekik a kislányt. - Húzom a számat el kissé, hiszen látom a nőn minden nap, mennyire hozzánőtt ilyen rövid idő alatt már a kis Cathy.
- Na már most... - Kissé megemelem a kezemet, jelezve, előbb hallgasson végig, ha mondani valója is akad, mert lehet, választ kap a továbbiakból a fel nem tett kérdésekre. A kávéba kortyolok, kissé még forró ugyan, de kellően erős az én ízlésemnek. Mondhatni, tökéletesen megfelelő.
- Az egyszerűbb út, hogy a kislány visszakerül az intézetbe és a Protektorátus egy kihelyezett informátorral követi nyomon az életét, amíg kellően idős nem lesz az elhíváshoz. A másik lehetőség, hogy örökbe fogadod. Valaki mintha említette volna, hogy ilyesmit fontolgatsz, de lehet, csak én képzeltem a dolgok mögé. - Jelenik meg apró mosoly ajkam szegletében biztatóan. - Viszont az kibaszottul macerás, ugye tudod? Csomó papír, oktatás, lakásellenőrzések sora nálad különböző időközönként. Egyedülállóként, bizonytalan beosztású munkakörrel eleve hátrábbról indulsz, mint mondjuk egy átlagos házaspár, akiknek nem lehet saját gyereke. - Szusszanással dőlök kissé hátrébb a kanapén, mellettem a macska még mindig érdektelen pofával mustrálja immáron kettősünket Mandyvel. Én meg, mint a rossz hírek hozója, elégedetten végeztem dolgommal: most már nyugodt szívvel veszek a sütiből is, ami mellesleg tényleg jól sikerült.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Szept. 15, 2014 9:07 pm

- Köszi! – vigyorodtam el akaratlanul is a dicséret hallatán, pedig a gyomromban igencsak kezdett növekedni az a görcs, ami az idegtől került oda. Egyáltalán nem voltam nyugodt a találkozás miatt, jobban mondva az oka bosszantott. Kyle-lal igazából semmi bajom nem volt, sőt, még örültem is neki, hogy meglátogatott. Legalábbis más esetben egészen biztos, hogy oda meg vissza lettem volna attól, hogy vendégségbe érkezett hozzám, de sajnálatos módon most nem erről volt szó. Csak úgy nem szokása beugrani, úgyhogy biztos, hogy valami hivatalos ügy állt a dolog hátterében.
- Ne vedd magadra. Nem beszél, bár az a gyanúm, hogy valamilyen trauma miatt van így. Éjszaka már volt, hogy a sikítására keltem, szóval hangja egészen biztos, hogy van… - fejtegettem elgondolkozva, miközben bekísértem a nappaliba, hogy ott aztán helyet foglalhasson a számára legszimpatikusabb kanapén. Vagy éppen fotelben, ami csak tetszik neki. – Rendben, máris hozom, addig érezd magad otthon! – ajánlottam, ahogyan az egy jó házigazdától elvárható. Mire visszatértem, már nagyon az birizgálta a fantáziámat, hogy miért jött. Az előbbiekből máris sejtettem, hogy Cathyről lesz szó, bár ez már akkor is megfordult a fejemben, amikor szólt, hogy átjönne.
- Parancsolj! – azzal letettem a tálcát az asztalra, hogy kedvére ízesíthesse, mert ezt az apróságot bizony elfelejtettem megkérdezni. Fogjuk nyugodtan az izgalomra, a sajátomat viszont már elkészítettem úgy, ahogyan szeretem. Le is telepedtem hát vele Kyle mellé közvetlenül, és felhúzott lábakkal fordultam felé. Megtehettem volna ugyan, hogy a fotelt választom, de szerettem bensőségesen beszélgetni a vendégeimmel, ha már tiszteletüket tették nálam. – Kyle, erről én is tudok. Tudod, rendőr vagyok! – mosolyogtam rá haloványan, még csak dorgálásnak sem lehetett nevezni az emlékeztetőmet, ráadásul olyan ártatlanul pislogtam rá, hogy ha piszkálódásnak szántam volna, akkor sem lenne oka megsértődni miatta.
- Igen, erre már én is készülök egy ideje… - sóhajtottam fel kissé gondterhelten, de nyilván benne volt ez a pakliban. Ha muszáj lesz és nem megoldható másként, akkor természetesen vissza fogom adni, bár nyugodni akkor sem fog hagyni ez az egész ügy. – De nincs ott jó helyen. Óriási foltok voltak rajta, Kyle! Verik odabent! – az őszinte felháborodás, ami a hangomból kihallatszott, szerintem érzékeltette a helyzet komolyságát. Aztán azért csendben maradtam, hadd mondja végig, amit szeretne, hiszen nem akartam én félbeszakítani és belé fojtani a szót, egyszerűen csak muszáj volt kiböknöm, amit akartam. Ilyenkor általában elfelejtettem, ha egyből nem mondhattam ki a gondolataimat.
- Nem tényleg gondoltam rá – az én arcomon is tükörképszerűen jelent meg egy olyan mosoly, mint amilyen a férfién. Míg folytatta, addig ittam néhány korty kávét, hogy hátha attól nyugodtabbá válok egy kicsit. – Igen, sajnos tudom – húztam el a számat, miközben bólintottam egyet megerősítésképpen. – Tudom, de fogalmam sincs, hogy oldhatnám meg. Nem varázsolhatok ide csak úgy egy férjet, akinek a munkája nem olyan, mint az enyém – fakadtam ki. – Tudom, hogy jobb helyen lenne másnál, de ők nem lennének tisztában a speciális igényekkel… - tettem még hozzá úgy, mintha a férfit kéne meggyőznöm, pedig szó sem volt róla. Sokkal inkább magamat próbáltam megerősíteni ebben az egészben. – Mit csináljak? – kérdeztem végül a véleményét, mert biztosan azért jött, hogy valamit megbeszéljen velem. Már azon túl, hogy mindezt elmondta, amit már magamtól is tudtam ugyebár.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor

◯ Kor : 91
◯ HSZ : 289
◯ IC REAG : 228
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Amanda háza // Pént. Szept. 26, 2014 1:36 am

- Hja, tudom, láttam a jelentésben Abigail orvosi szakvéleményét erről. - Szusszanok, s tenyerem tarkómon simít végig, elvégre ez most kicsit több információ volt, mint amit ildomos lett volna mondanom. Elvégre informátorként Mandy pontosan tisztában van a protokollal: azoknak az aktáit adják csak ki nekünk, akikkel kapcsolatosan küldetésünk van. Egyetlen mondatommal két dolgot is biztosra elárultam: okkal küldtek engem a feletteseink és igen, valóban a kislánnyal kapcsolatban, amely ügynek a fele se tréfa.
Helyet foglalok, idővel a kávét is megkapom, amit udvariasan köszönök meg, majd végre a lényegre térhetünk.

- Nem mondtam egy szóval sem, hogy ne tudnál róla Mandy... De ez csak súlyosbít az egészen. Tudod, hogy keresik. Tisztában vagy vele, mivel jár, ha nem adod ki a kislányt. Az időhúzással csak rontod a helyzetét. És a protektorátusét is, ami azt illeti. - Szusszanok fojtottan, holott nem vagyok mérges, legalábbis nem rá. Pontosan megértem az indítékait - mint embernek. De mint informátornak... Talán többek vagyunk egy átlagos embernél, de nem mindenhatóak. Benne élünk a hétköznapi világban, ahhoz kell alkalmazkodnunk - annak a törvényeit betartanunk.
Épp csak megfeszülnek vonásaim szavaira, mi szerint a kislányt nem tartják jól odabent - és nyilván akkor a többi gyereket sem - de egyéb jelét együttérzésnek nem adom. Segíteni jöttem, nem tutujgatni a nő lelkivilágát, ami azt illeti. Pontosabban előbb a munka, aztán... ki tudja, talán elfogadok még egy kávét.
- Varázsolni valóban nem tudsz pasast magadnak, de biztosan akad olyan informátorunk, akinek a beépülés a területe! Miért nem kérdezed meg Richardot? Lehet személyesen ő maga vállalná, hogy az ellenőrzésekkor eljátssza az uradat! - Ugratom félsódéros mosollyal a képemen.
- Ha nagyon nem akad más, itt vagyok én is. Régebben főleg beépülős melókat kaptam, szóval nem nagy dolog. Csak azért mégis... nem biztos, hogy pont egy ismert arcot kellene választanod, még ha csak helyi viszonylatban is. - Ciccenek némileg visszavéve az iménti mosolygós mivoltomból.
- Na meg fontos, hogy tisztázd magadban, tényleg ezt akarod-e. Nem lebeszélni szeretnélek, hanem hogy később ne legyen belőle gondod... melóban vagy a protektorátusban. - tekintek a nőre, pillantásommal az övét keresve. Ehhez még kissé előre is dőlök ültemben, combomon támaszkodva meg szabad karommal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Pént. Szept. 26, 2014 11:36 am

Nem mondtam semmit arra, hogy belenézett az aktába, mert informátorként joga volt hozzá, a többire meg inkább nem is gondoltam. Jobb nekem, ha nem veszem annyira véresen komoly, hanem úgy fogom fel ezt az egész beszélgetést, mint egy baráti látogatást. Akkor kevésbé vagyok ideges tőle, ráadásul az sem baj, hogy Cathy éppen nincs itt. Fogalmam sem volt még mindig, hogy mi lenne a legjobb a kislánynak. Az nem túlzottan normális gyerekkornak, hogy mindig másnál van, ez tény. Ennek ellenére megszerettem, aranyos volt és kedves, de én sokat dolgozom, itthon egyedül nem lehet, addig meg mindig valamelyik őrző felügyel rá. Vajon jó ez neki? Igen, ez már többször megfogalmazódott bennem is.
Csak megugrott egy pillanatra a szemöldököm, de visszafogtam magam. Nem akartam most amiatt kötekedni, mert esetleg azt feltételezi rólam, hogy nem látom el megfelelően a feladatomat. Tisztában voltam vele, hogy milyen sok múlik ezen, de a Protektorátus helyzetét sohasem kockáztattam volna, még maga a feltételezés is sértett. Pont ezért hagytam szó nélkül, mindenkinek jobb az, ha nem kapom fel a vizet. Amúgy is elég feszült voltam ettől a jelenlegi helyzettől, egy plusz problémaforrás már igazán nem hiányzott az életembe. Szerintem azért korántsem volt ennyire vészes, hogy én bárkinek is rontsam a helyzetét, de újra csak emlékeztettem magam arra, hogy jobb, ha befogom a számat.
- Hát persze! – horkantam fel fojtottan. – Ez még viccnek is rossz volt, Kyle! – azért egy halovány kis mosoly még így is megjelent az arcomon, de éppen olyan hamar tova is tűnt, ahogyan odavarázsoltam. – Látod, ezzel pedig el is hárítottad a feladatot – szomorkás volt a mosolyom az ismert arccal kapcsolatos megjegyzését követően, pedig egy pillanatra már felcsillanni látszott a remény. Sajnos éppen olyan hamar tova is tűnt, de az élet már csak ilyen. A dolgok soha nem úgy alakulnak, ahogyan azt szeretnénk.
- Tudok róla, hogy mi a feladatom, Kyle! – természetesen viszonoztam a pillantását, igazából később sem vettem le róla a tekintetem. – Tudom, hogy milyen szerepet töltök be a protektorátus életében, nem kell rá emlékeztetned. Ettől még szeretnék segíteni a kislánynak, de az én fejemben is megfordult már, hogy talán nem jó neki, ha mindig másnál van. Ha folyton le van passzolva, mert én dolgozok. Vagy itt, vagy ott – itt a rendőrséget, vagy az őrzős feladataimat értettem alatta. Szerintem ez számára is egyértelmű volt. – Mégis mit kellene csinálnom?! – kicsit türelmetlenül túrtam bele a hajamba, még kisebbre húzva magam össze a kanapén. Nem volt párom, akivel ezt közösen vállalhattuk volna, hiába szerettem volna nagyon. Mindig is vágytam gyerekre, persze még most sem volt kizárva, hogy egyszer majd lesz. Volt még időm, de Cathynek segítségre volt szüksége és biztos háttérre, talán pont az enyémre. Kivéve, hogy ez a háttér nem is volt annyira biztos, mint amilyennek tűnt.
- Miért küldtek ide, mit kellene elérned nálam? - kérdeztem végül rá kertelés nélkül, mert most már ő is tudta, hogy tisztában vagyok én a helyzet komolyságával, még ha sokszor nem is akarok róla igazán tudomást venni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor

◯ Kor : 91
◯ HSZ : 289
◯ IC REAG : 228
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Amanda háza // Vas. Okt. 05, 2014 7:20 pm

Felnevetek szavaira - szerintem poén belegondolni és lehet, ha nem Mandy lenne a helyzet egyik főszereplője, akkor ő viccesnek találná ő is - de ahogy elkomorulni, elszomorodni látom arcát, úgy gyűlnek meg a ráncok az én homlokomon is.
Felhajtom a bögre alján elárvultan lötyögő kávét, majd szusszanva tekintek a nőre, odafigyelve szavaira, s mellette minden rezdülésére, melyek mögött az őszinte tanácstalanságot vélem felfedezni, ez pedig minden, csak nem jó rá és a kislányra tekintve. - Már amennyiben beleírom ezt a jelentésbe, elvégre ezért küldtek ide. Hogy megkérdezzem a nőtől, mégis mihez szándékozik kezdeni a dologgal. Azt hittem, kész válaszokat kapok majd, jól átgondolt stratégiát, de aki velem szemközt ül, az "csupán" egy anyai ösztönökben túlbuzgó nő, aki tigris módjára ragaszkodik a kis macskájához, de semmi terve rá, hogy mihez kezdjen a környezetével, a vele járó terhekkel. Vagy ha volt is terve, a kérdéseimmel biztosan nem számolt, azokra nem készült...
A fenébe már ezzel az egésszel!
- Jelentenem kellene róla, mik a terveid és mennyire vagy... ura a kialakult helyzetnek. Minden téren. De Mandy... - Szusszanok és felállok a kanapéról, az asztalt megkerülve lépve felé.
- ... A vezetőség nem ellened és a kislány ellen dolgozik, csak biztosra szeretnének menni, hogy nem fog problémát jelenteni sem nekik, sem az egyik remek emberüknek, azaz neked. - Hacsak nem rúg térdkalácson, vagy mászkál el, úgy leguggolok vele szemközt a fotel előtt, hogy ne kelljen felfelé tekintenie huzamosabb ideig. Így most én vagyok az alacsonyabb valamivel, én pillantok fel rá, lapáttenyereimmel nyugtatóan fogva rá karjaira.
- Szóval most azt fogjuk tenni, hogy felkeressük őket és elmondjuk nekik, hogy kijárod az örökbefogadás útját törvényesen. Az oktatástól kezdve az ellenőrzésekig mindent. Kicsit átalakítjuk a házadat, hozok át pár személyes cuccot, csinálunk pár közös képet is és beszélünk a kislánnyal. Tudom, hogy nem beszél, de nem lenne szerencsés, ha pont ő szúrná el az álcánkat. - Húzódik félsódéros vigyor képemre.
- Na meg... egy orvosi szakvélemény se ártana, hogy nem lehet gyereked. Meggyorsítaná a dolgot, lehet. - Billentem kissé oldalra a fejem, hangom óvatos, mert nem tudom, mennyire érinti a nőket érzékenyen a téma. Én annyira nem díjaznám, ha már csak verbálisan is kasztrálnának ilyen módon.
- Minden okés lesz, Mandy, megoldjuk! - Tekintek rá, sőt, keresem a pillantását, hogy megerősítést nyerjek felőle, felfogta és el is fogadja a szavaimat. Sosem voltam őrzői munkámban, de a civil életben sem a teszetoszaság híve. A gyors, célszerű és logikusnak tetsző legegyszerűbb utat szerettem választani, ami ez esetben szerintem a felvázolt terv.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Okt. 06, 2014 12:02 pm

Szerettem volna tiszta vizet önteni a pohárba, mert én úgy voltam vele, hogy megint felesleges köröket futunk. Mind a ketten tisztában voltunk azzal, hogy okkal látogatott ma meg, de mégsem tértünk még rá teljesen. Hát, akkor én fogom megtenni a kezdő lökést ahhoz, hogy végre elmondja, mi a fene van. És hála istennek meg is tette, aminek őszintén örültem, még ha nem is tetszett a válasz.
- Igen, gondoltam… - sóhajtottam végül beletörődően. Alapvetően eddig én teljesen ura voltam a helyzetnek, a gond inkább csak most jött, hogy ilyen kérdéseket kaptam, egy úgynevezett kollégától. Ha el kellene adnom magam egy gyámügyesnek, az könnyedén menne nekem, mert abban élek már hosszú évtizedek óta, hogy másnak tűnök, mint aki vagyok. Miközben felállt, tekintetemmel követtem a mozdulatait, míg oda nem jött hozzám. – Nem hiszem, hogy nagyobb probléma lenne belőle, ha mindent sikerül elintéznünk. Maximum annyi, hogy amikor dolgoznom kell, akkor valaki odafigyel rá. Bár lassan talán nem ártana az sem, ha iskolába járna. Tudom, hogy nem beszél, de ez sem normális, hogy ennyi idősen most kimarad… - ráztam a fejemet, mert hirtelen most ez is eszembe jutott. Láttam, hogy a felfogóképességével nincsenek gondok és valamikor talán járt is hasonló helyre, hiszen írni is tudott egy kicsit.
- Rendben! – egyeztem bele, egy hosszú szusszanást követően. Hálás voltam Kylenak, hogy most segítő kezet nyújtott, pedig biztosan neki is megvoltak a maga problémái, még ha én nem is tudtam ezekről valami sokat. – Úgy akarod felfogni, mint egy munkát? – kérdeztem tőle, mert ennél azért több lesz, ha aktívan jelen lesz Cathy életében a későbbiekben is. Egyébként nem zavart sem a közelsége, sem az érintése, tekintetem mélyen az övébe fúrtam, kíváncsian várva a végkifejletet, mert biztosan nem ért még itt véget az ötletáradat. Ha egy informátor agya beindul, akkor ott bizony nagy tervek tudnak születni.
- Igen, az lehet… - elgondolkozva bámultam néhány pillanatig magam elé. Mi van akkor, ha egyébként tényleg nem lehet? Bár egyszer nagyon szerettem volna egy sajátot, de még volt egy kicsi időm rá, hála istennek. Olyan férfi úgysem volt az életemben már évtizedek óta, aki érdemes lett volna arra, hogy gyereket szüljek neki. – Gina vagy Abi biztosan tud ebben segíteni valahogy – tettem még hozzá, miután mérlegeltem a dolgot. Akkor talán tényleg nagyobb esélyem lenne, valamint mellettem volt már hetek óta a kislány, talán ő is ragaszkodott hozzám. Sőt, egészen biztos, bár ebben sajnos úgysem az ő akarata fog dönteni, hanem a rendszeré.
- Tudom! – bólintottam végül ábrándos tekintettel, aztán ajkaimon kirajzolódni látszott egy mosoly. – Meg fogjuk oldani, igen! – ezúttal már határozottabban jelentettem ki, és kicsit megszorítottam a kezét. – Mikor szeretnél átpakolni, és elkezdeni ezt az egészet? – kérdeztem rá, amikor már képesnek éreztem magam gondolkodni rendesen, logikusan. Szerettem volna tudni, hogy mire számítsak, így természetes, hogy megkérdeztem. Mostantól együtt kell majd működnünk teljesen, bár hála istennek Kylet kedveltem, úgyhogy ezzel nem lesz probléma.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor

◯ Kor : 91
◯ HSZ : 289
◯ IC REAG : 228
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Amanda háza // Csüt. Okt. 23, 2014 6:32 pm

- Lehet magántanuló is, akkor csak vizsgákat kell tennie az anyagból félév végén. Biztos akad a tanár szerepére is jelentkező minden tárgyhoz. - Szélesedik ki mosolyom egy pillanatra, elvégre Cathy aranyos kiscsaj a maga módján, bárki szívesen segítene vele kapcsolatosan szerintem, ha kérné Mandy.
- De mindent a maga idejében, egyelőre a legfontosabb, hogy Richardot és a Protektort is meggyőzzük, hogy menni fog a dolog, aztán pedig kijárjuk az utat. - Ketten, naná. Kate lenyakaz, ha megtudja, mibe keveredtem. Nem mintha köze lenne hozzá, de mégis befolyással lesz rá olyan szempontból, hogy többet járok majd el otthonról a melón kívül is.
Mikor beleegyezik a dologba, szemmel láthatóan én is engedek kissé tartásomon némileg megkönnyebbültnek tetszőn eresztve lejjebb vállaimat.Combjára simítok, bár ez a gesztus pusztán baráti, megnyugtatónak szánt, semmi több nincs mögötte.
Kérdésére felnevetek röviden, felszakadó ciccenés keretében.
- Baráti segítségnek. - Feleltem és egy részem így is gondolt a dologra. Mandynek szüksége volt valakire ebben a "harcban", aki nemcsak, hogy közvetít a feletteseink felé, de mellette áll, ha szüksége van rá, ahogy egykor Mona is tette kéretlenül velem. Segíteni szeretnék a szőkeségnek, akkor is, ha utólag lehet megbánja, hogy engedett nekem.
A másik felem meg persze forgatja képzeletben a szemeit, hogy "Nők!" - mert persze, hogy munka ez is! Az egész életem másról se szól, csak a munkáról. Mindig van egy újabb álca, sosem kerülök át úgy fest az informátorok azon kasztjába, akik ténylegesen információkat szállítanak le az őrzőknek, hiába ígérték ezt. Mióta itt vagyok, csak a balhék elsimítását végzem az újság által... és most örökbe fogadok egy gyereket.
- Biztosan. - Biccentettem aprót, bár akkor már Abigailt javasoltam volna. Gina... kríp. Csípem én a magam módján, mert jófej, de mellette ijesztő is. És nem azért, mert keleti.
Kérdésére felnevetek, ezúttal őszinte kacajt hallatva. Megpaskolom combját, majd felegyenesedem és a kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem őt is a fotelból.
- Előbb még le kell jelentenem Richardnál, de azt igyekszem elintézni a héten, úgyhogy a jövő héttől nem látom akadályát a dolognak! - Szélesedett ki mosolyom. Akárhogy is, beszélgetésünk további része nyilván már a tervezgetésre futott ki, a jövőre koncentrálva. mielőtt tényleg elköszöntem volna tőle.
// Köszi a játékot! A következőről majd egyeztetünk fb-n. Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Nov. 15, 2014 7:18 pm

- Azt nem bánnám, mert én tanárnak egészen biztos, hogy csapnivaló lennék. Nem is nagyon szerettem az iskolát annak idején sem… - azt már hozzá sem tettem, hogy tizenhat éves koromban én leléptem otthonról és dolgozni kezdtem, magyarul a középiskolát sem mondhatnánk, hogy befejeztem. Miféle tanár lennék így? Miféle példával járnék elől a tanulás tekintetében? Elég csapnivalóval, ami azt illeti. Más tekintetben viszont nincsenek olyan nagy hibáim, hogy azokat ne lehetne elnézni vagy elfogadni. Ezt mindenféle túlzás és elfogultság nélkül mondhattam.
- Rendben! – bólintottam nagyot. – Egyszerre csak egy feladatra koncentrálunk, vettem! – magyaráztam úgy, mint valami mantrát. Még halványlila gőzöm sem volt arról, hogy mit fogok mondani nekik. Azt gyanítottam egyébként, hogy Will nem lesz teljesen elragadtatva az ötlettől, de sohasem gondoltam rá úgy, mint szívtelen óriásra. Ebből kifolyólag, szinte biztosra vettem, hogy nem fog túlságosan kötözködni, ha Richard ránk adja az áldását. Tehát az egészet nézve az volt a legfontosabb, hogy a kedves Krónikásunkat sikerüljön valamilyen úton-módon a mi pártunkra állítani. Ő sem volt olyan érzéketlen, hogy ne látta volna át, milyen nagy szüksége van a kislánynak állandó lakhelyre, állandósult hétköznapokra, egy biztos pontra. Mi hiába voltunk elfoglaltak, szerintem jók lettünk volna erre a szerepre mind a ketten. Bár Kylet annyira azért nem ismertem, de a saját képességeimben nem kételkedtem egy pillanatig sem.
- Ez jobban hangzik, köszönöm! – mosolyogtam rá, noha tudtam, hogy ezt csak kedvességből mondja. Igazából munka volt számára, de nekem, a lelkemnek jelenleg ez a válasz sokkal jobban esett, mint azt gondolta volna. Még utoljára, mielőtt felkelt volna mellőlem, hálásam megszorítottam a kezét, csak utána hagytam teljesen felegyenesedni.
- Remek! – bólintottam újabbat, az ilyesfajta gesztusok mindig egy kicsit megnyugtattak, ha háborogtak az idegeim. Márpedig most nem egyszerűen háborogtak, hanem arra nem voltak általam ismert szavak, hogy mit éreztem most. Káoszt, talán ez lenne a leginkább idevaló kifejezés. Teljesen össze voltam zavarodva, de a kép máris tisztult. Pár pillanatra szerintem még jó sokáig el fogok bizonytalanodni újra és újra, hogy valóban jót teszek-e ezzel a kislánynak, de hinnem kellett benne, hogy igen. Máskülönben nem éri meg a hercehurcát, és arra sem leszek képes, hogy meggyőzzem a gyámügyet arról, hogy megfelelő alapanyag vagyok szülőnek.
- Remélem, hogy sikerül meggyőznünk Richardot. A gyámügyesekkel úgyis nehezebb dolgunk lesz, már volt velük dolgom néhány ügy kapcsán. Nem éppen a rendes emberek táborát erősítik, hiába mondják, hogy mindez csak a gyerekek érdeke. Persze az is lehetséges, hogy mindig rossz emberbe futottam bele, de egészen biztos, hogy kemény kör lesz mind a kettőnknek. Jó lesz felkészülni rá! – magyaráztam nagyon meggyőzően, miután hagytam, hogy felsegítsen a kanapéról. Néhány pillanatra még egészen közel álltam hozzá, ahogyan a lendülettől felálltam, csak ezt követően hátráltam egy lépést, felfelé bámulva Kylera. Az agyam egyfolytában pörgött, lehetséges terveket eszelve ki. Még az után is így történt, hogy ő magamra hagyott, mert valami dolga volt még mára.

// Én is köszönöm a játékot! <33 //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Amanda háza // Pént. Nov. 21, 2014 11:14 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Vas. Nov. 23, 2014 12:28 am

Nonó & Mandy

Elég izgatott voltam a vizsga miatt, hiszen ez nem csak Nonónak volt nagy dolog, hanem nekem is. Ez egy mérföldkő volt mind a kettőnk számára, akárhonnan nézem is. Az, hogy neki ez hogyan sikerült, bizonyítéka volt annak is, hogy én mennyire végeztem hozzáértőn a munkámat vele kapcsolatban. Meg persze annak is, hogy ő mennyit sajátított el, és mennyire állt készen erre az életre. Én tudtam, hogy sikerülni fog, mert egyszerűen sikerülnie kellett, nem lehetett másként. Ettől függetlenül az a kicsi félsz és aggodalom még mindig ott volt bennem. Nem volt olyan dolog, amire ne tudott volna válaszolni az én kicsi tanoncom, de a drukk teljesen természetes velejárója ezeknek a helyzeteknek.
Amikor aztán végül kiderült, hogy minden simán ment, természetesen úgy gondoltam, hogy ezt valamiképpen meg kell ünnepelni. Semmi eget rengetőre nem gondoltam, csak valami egészen apróságra. Együtt összeülni és kicsit lazítani, valamint egy kis ajándékot is terveztem adni neki, hogy ezzel fejezzem ki, mennyire büszke vagyok rá, és hogy gratulálok neki. Egy ideig ötletem sem volt, de mire eljött a vizsga napja, már meg is csináltattam azt a medált, aminek a hátuljára gravíroztattam a dátumot. Tényleg nem volt rajta semmi extra, nekem mégis tetszett, mert legalább emlékezetes lesz. Egyen tetkót inkább nem szerettem volna, az olyan snassz és amúgy is volt már rajtuk néhány.
Sebtében néztem csupán az órára, miközben egy nagyobb tányért gyors léptekkel bevittem a nappaliba, és leraktam az asztalra. Néhány keksz volt rajta, én csináltam őket délelőtt. Direkt szabadságot vettem ma ki, és Cathy sem volt itthon, úgyhogy csak kettőnké volt a ház. A medálnál pedig terveztem egy sokkalta nagyobb ajándékot is, amiről biztosra tudtam, hogy el fogja nyerni Naomi tetszését. Még akkor is, ha eleinte talán haragudni fog rám azért, amiért eddig nem árultam el neki. Ez azonban még a jövő zenéje volt, most arra kellett gondolnom, hogy alig néhány perc múlva ő is be fog futni.
Addig is kényelembe helyeztem magam a kanapén, mókás, karácsonyi mamuszba bújtatott lábaimat pedig egyenesen kinyújtottam a szabad hely irányába. A macska természetesen egyből az ölembe telepedett, mire automatikusan simogatni kezdtem az egyik kezemmel, a másikkal pedig a fejemre kötött kendőt igazgattam, hogy álljon már valahogy. Nem öltöztem ki, de azért egészen csinosan festettem, ami magának az ünnepélyes eseménynek szólt. Egyszerűen hihetetlen, hogy máris túl vagyunk egy vizsgán, pedig éppen csak most hívtam őt el. Tudom én, hogy hónapokkal ezelőtt történt, és azóta nagyon sok más dolog is volt az életemben, ennek ellenére mégis teljesen olyan érzésem volt, mintha csak tegnap lett volna az egész, amikor megmentett és elárultam neki, hogy ki vagyok, mi vagyok.
Ha megszólal a csengő, vagy esetleg kopogtatnak az ajtómon, akkor egészen biztos, hogy Boe ér oda először, lelkes csaholás kíséretében. Ezt követően állok fel én is egyből, és indulok meg az előszoba irányába, hogy bebocsássam a kedves vendégemet, hatalmas mosolyt varázsolva az arcomra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Vas. Nov. 23, 2014 8:17 pm

Mandy & Nonó


A vizsga után rögtön felhívtam Mandyt, hogy elmeséljem neki töviről hegyire a történteket, de persze az első az volt, hogy belesikítottam a telefonba, hogy ááááááááááááááááááátmenteeeeeeeeeeeeeeeem. Biztos nagyon örült neki szegény, de akkor még olyan bezsongott, eufórikus állapotban voltam, és az sem segített sokat a dolgon, hogy utána csokikómába ettük magunkat Pandával, szóval szerintem híztam simán vagy öt kilót, legalábbis a megevett mennyiség után nem csodálkoztam volna rajta, de szerencsére nem jött fel semmiféle plusz, Gina ki is tekerné a nyakam szerintem.
Most azonban már Mandyhez kopogtattam be éppen, kezemben egy ajándékkosárral, meglepő módon csupa csoki, tudja a fene, hogy miért éreztem rá késztetést, hogy hozzak neki is egy csinos kis adagot, úgy gondoltam talán, hogy illő volna így is megköszönni, hogy felkészített erre az egészre, meg aztán, még nem válnak el az útjaink, meg akkor sem fognak, ha már nem kell mentorkodnia felettem, hiszen köztünk már ezelőtt is egy nagyon erős kapocs volt.
Megvártam, míg ajtót nyitott, nem voltam igazából izgatott, hiszen már túl voltam a vizsgámon, bár az azért kicsit megmozgatta a fantáziámat, hogy miért nála ünneplünk. Ettől még azért én is kicsit ünnepiesebbre vettem a figurát egy csini smaragdzöld kötött ruhában, hosszú, enyhén magasított sarkú csizmákkal, a kabátommal viszont nem vicceltem, meglehetősen bundázott darab volt, én már most majd kifagytam a bőrömből.
Széles mosollyal ölelem meg a barátnő-mentoromat, mikor kinyílik az ajtó, és a kutyusa is kap egy kis fülvakarást, elvégre úgy emlékszem, szereti, meg aztán, melyik kutya nem? Fura is lenne, ha lenne olyan eb, amelyik nem bírná.
- Szia!
Köszönök lelkesen, bár elég gyakran járok nála, szóval jobbára otthon érzem magam, még a kicsit Cathyt is imádom, annak dacára is, hogy mindig van bennem a közelében egyfajta torokszorító érzés. Egyértelmű, hogy Mayát juttatja eszembe. Végül vélhetőleg beljebb keveredünk, én pedig megszabadulok a kabátomtól és a csizmámtól.
- Hú, te már ilyen karácsonyi hangulatban vagy?
Pillantok le a mamuszára, de én is ilyen típus vagyok, otthon csak a mamusz, hihetetlenül kényelmes és meleg, szóval imádom őket. A Karácsony, nos, nem is tudom, tavaly ilyenkor gyötrődtem, most sokkalta vidámabban várom az egészet, talán végre valóban boldog ünnepeim lesznek, de nem akarom elkiabálni a dolgot.


A hozzászólást Naomi Sharp összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Nov. 25, 2014 8:38 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 pm

- Szia, már vártalak! – fogadtam egyből a jellegzetesen széles mosolyommal, majd az üdvözlő ölelését is viszonoztam. Nekem könnyebb volt, mert nem volt nálam semmi, maximum a kutya nehezíthette meg a mutatványt, mivel folyamatosan igyekezett közénk tolakodni, hogy ő legyen a középpontban. Teljesen olyan, mint egy nagyra nőtt kölyök, pedig egészen biztos, hogy már kinőtt abból a korból jócskán. Mindenesetre rá is igaz lehet a mondás, miszerint a kutya pontosan olyan, mint a gazdája. Valahogy néha én is elég gyerekesen viselkedtem, máskor pedig éppen az ellenkező végletbe csöppentem.
- Gyere csak be! – álltam egy kicsit arrébb, hogy rendesen beférhessen tőlem az elég szűkös előtérbe. Ez nem zavart, mert itt úgysem rendez senki fogadást, odabent pedig tágas terek voltak, ahol bőven el lehetett férni kényelmesen is. – Mi a csodát hoztál?! – kérdeztem kicsit feddőn, még a két szemöldökömet is összevontam, némi homlokráncolással párosítva. – Naomi, megmondtam, hogy ne hozz semmit! – kezdtem bele máris, hiszen én sütöttem és vettem is mindenféle finomságot, ami csak szem-szájnak ingere lehetett, ráadásul egy üveg pezsgőt is behűtöttem, pedig nem vagyok nagy iszákos, az alkoholt sem bírom valami jól. Ennek ellenére ez a mostani vizsga olyan dolog volt, ami határozottan pezsgőért kiáltott, nem egyszerű ünneplésért. Meg akartam adni a módját, na! Végtére is, csak ő az első mentoráltam, ráadásul már egy vizsgát kiválóan is teljesített, tehát elindult az úton. Olyan végtelenül büszke voltam!
- Igen! Tudom, hogy még korai, de megláttam és annyira megtetszett! Sosem lehet elég korán elkezdeni amúgy sem, igaz? – kérdeztem jókedvűen, immár a nappali felé irányítva a lépteimet. – Lehet, hogy majd segíthetnél is feltenni a kinti világítást, egyedül nem biztos, hogy menni fog… - motyogtam elgondolkozva, mert eszembe jutott, hogy ezt már szerettem volna elintézni. Gondoltam rá, hogy esetleg Cathyvel megcsinálhatnánk, vagy rábízhatnám Kyle-ra, de előbbi túl kicsi volt ahhoz, hogy belevonjam ebbe, utóbbi pedig igazából nem is élt itt, ilyen szívességet pedig nem akartam kérni. Így is túl sokkal fogok már neki tartozni.
- Nagyon büszke vagyok rád, Nonó! Tényleg! – fogtam meg a karját, és kicsit meg is szorítottam, amennyiben leült mellém a kanapéra, immár a nappaliban. A kandallóban kellemesen ropogott a tűz, jó meleggé varázsolva a helyiséget. Odakint már úgyis olyan hideg volt, hogy muszáj volt ehhez a fűtési módszerhez is folyamodni, különben befagyna a fenekem. – Nagyjából már tudom a részleteket, de azért te is elmesélheted, hogy mi volt, hogyan élted ezt meg… - magyaráztam, mint akit le sem lehet lőni. – Kérsz egy kis pezsgőt? Koccintsunk rád! – azzal a lendülettel már fel is álltam, és ha kért, akkor már indultam is érte. Ha nem, akkor pedig még nyilván maradtam a fenekemen, és az ital helyett a kekszet kínáltam, ami még friss meleg volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Amanda háza // Today at 11:22 pm

Vissza az elejére Go down
 

Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Dorothy Yates

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-