HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Jackson Carter Today at 7:32 pm
írta  Marla Borgens Today at 5:11 pm
írta  David A. Blandern Yesterday at 11:11 pm
írta  Declan S. Callaghan Yesterday at 11:03 pm
írta  Darren Northlake Yesterday at 9:43 pm
írta  Payne Holmes Yesterday at 9:15 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:37 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:03 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 02, 2016 8:09 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Celeste M. Hagen Csüt. Dec. 01, 2016 3:50 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Rocky
 
Lester J. Edison
 
Celeste M. Hagen
 

Share | .

 

 Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Amanda háza // Pént. Aug. 02, 2013 11:57 am

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Szer. Nov. 26, 2014 8:34 pm

- Nyugiii, nem is mára hoztam, hanem gondoltam, hogy az eljövendő évszázad csokoládéfogyasztását fedezem nálad, amolyan hálám jeléül, vagy mi.
Úgyis tudja, hogyha nem fogadja el, odaadom Cathynek, tőle meg nem lesz szíve megtagadni, legalábbis reményeim szerint így lenne. Csak nem utasítja vissza, elvégre ajándékot nem illik, legyen az bármennyire is hizlaló, felőlem a kollegáinak is elosztogathatja a rendőrőrsön, csak ne kösse az orromra.
- Nem is tudom, fogalmam sincs, hogy mi lesz karácsonykor, apa is látni akar, de én inkább lennék a Nagyiékkal, veled, Pandával, meg… Connorral.
Nyilván ez úgysem valósulhat meg, mert mindenkinek van családja, vagy más, akivel tölthetné az ünnepeket, Mandynek már ott van Cathy, Connornak ott van Faye, és a Falka, esetleg Pandát rángathatom át, hogy halálra zabáljuk magunkat sütivel, neki nem él itt senkije, akivel ünnepelnie kellene. Valahogy finoman meg kell majd kérdeznem, hogy átjönne-e velem majd a Nagyiékhoz.
- Oké, már ha van elég magas létrád.
Kuncogom el magam, elvégre egyikünk sem az az égimeszelő, hogy anélkül menjen a dolog. Nincs bajom egyébként a karácsonyi hangulattal, csak nekem még nincs, és sosem értettem azokat, akik már egy hónappal előtte feldíszítik a portájukat. Tavaly láttam egy házat, ahol még április elején is kinn volt a karácsonyi villogó a házon. Na azért az már gáz.
- Köszönöm, bár te tudtad, hogy sikerülni fog, legalábbis mindig ezt mondogattad.
Mosolygok rá szélesen, utólag visszanézve nem volt vele semmi gáz, sőt, mindent tudtam, és nagyjából jól is, eltekintve egy apró hibától, ami a harcosok vezetője posztot illeti, most már minden tiszta azzal kapcsolatban is. Szerettem Mandy házában, hogy itt is volt kandalló, a Nagyiéknál is, és nálam is volt, imádtam őket, bár nyilván másoknál nem fetrenghettem előtte a szőnyegen, míg otthon ezt simán megtettem. Nekem ez amolyan kikapcsolódás volt. Valahogy minden könnyebben ment, miközben hallottam a tűz békés robogását a biztonságos menedékében.
- Hú, gondolom a kérdéssort láttad utólag, azt azért nem részletezném, de egyébként nagyon izgultam az elején, azt hittem, el fogok ájulni, de szerencsére nem, meg Adam hozott teát, utána kicsit jobb lett, és lenyugodtam annyira, hogy ne essek szét. Ettől még tutira egészségtelen vizsgadrukkom van, de talán legközelebb jobb lesz, legalább fél évem van gyúrni rá.
Ecsetelem, nem tudom, konkrétan mire kíváncsi, meg elméletileg eldaráltam a vizsga után neki mindent telefonba, ami épp eszembe jutott, de őszintén, már arra se nagyon emlékszem, a csokikóma sok mindent kifújt a fejemből.
- Baj nem lehet belőle, ugye?
Kérdeztem nevetve, bár a pezsgő könnyen a fejembe száll, de Mandy házában ugyan mi baj történhetne velem? Szerintem semmi veszélyes, sőt… Mindenesetre rábólintok a dologra, különösképpen nem aggódom semmi miatt, az élet most épp nagyon is szép, sok mindennek van okom örülni.
- Aztán meg lassan, vagy inkább gyorsan nekifuthatunk a következőre való felkészülésnek, már azt is alig várom. Mármint nem a vizsgát, hanem azt, hogy jobb és erősebb legyek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szomb. Nov. 29, 2014 11:17 pm

- Hát, köszönöm… nagyon aranyos vagy! – mondtam kicsit zavartan, de tényleg morcos voltam, amiért hozott akármit is. Megmondtam direkt előre, hogy nem kell semmi, csak magát hozza. Oké, hogy tőlem is fog kapni valamit, de attól még neki nem volt szükséges engem megajándékoznia, hiszen én nem csináltam semmit. Ellenben ő most tette le az első vizsgáját, és ez azért különleges dolog minden őrző tanonc életében.
- Az egyik nap szívesen látnálak vendégül, ha van kedved átjönni – ajánlottam fel, hiszen a karácsony három napos, ha úgy nézzük. Én pedig szerettem volna, ha a szeretteim körében ünnepelhetek. Hozzátartozóim a szó klasszikus értelmében nincsenek, családom viszont már annál inkább. És itt most nem csupán Cathyre gondoltam, meg talán Kylera – bár ő csak a látszat kedvéért volt itt olykor-olykor -, hanem rá is, hiszen a mindennapjaim részévé vált. Ha nem volna a tanoncom és nem lenne közöttünk ez a különlegesen erős kapocs, akkor is meginvitálnám, mint a barátnőmet, akinek csak a nagyszülei vannak. – Hozd át nyugodtan Milot is, szerintem Boe nem zavartatná magát különösebben – lovalltam bele magam teljesen az ötletbe, ha már ilyen hirtelen kipattant a fejemből ezen a csodás napon.
- Természetesen akad! – nevettem el magam jókedvűen, hátradobva a hajamat a vállam felett. – Majd ketten valahogy csak megoldjuk. Még nem biztos, hogy fel is kapcsolom, de legalább legyen felszerelve, és majd ha eljön az ideje, meg a hidegebb időjárás, akkor nem kell már vele bajlódni – magyaráztam, hogy miért is szeretném annyira, ha most tennénk fel és nem közvetlenül karácsonyra. Az még olyan messze van egyébként is, most viszont volt némi szabadidőm, valamint lehetséges segítőtársam is, akivel sokkal könnyebb lenne megoldani ezt a kis apróságot.
- Igen, most már legalább te is elismerheted, hogy nekem mindig igazam van! – viccelődtem, tettetett komolysággal. Persze nem bírtam sokáig, hamar elnevettem magam és sokkal érdekesebbnek tűnt az, hogy a vizsgájáról faggattam. Igazán sajnáltam, hogy nem lehettem jelen, de talán nem is baj, hogy nem én vizsgáztattam. Úgyis csak elfogult lennék vele szemben, ezt pedig nem engedhettem meg magamnak semmilyen körülmények között. Akkor a feddhetetlenségemet kockáztattam volna, ennyit pedig nem ért az egész, hiszen nélkülem is tökéletesen meg tudta oldani a feladatot, amit kiszabtak neki.
- Láttam, Adam elküldte – bólogattam helyeslően. – Mondtam neked azt is, hogy felesleges izgulnod, látod? De most már legalább tudod, hogy mire számíts majd legközelebb! – kedvesen megpaskoltam a combját, mielőtt megkérdeztem volna, hogy kér-e egy kis pezsgőt. Amikor igennel felelt, akkor sűrű bocsánatkérések közepette kivonultam a konyhába, és előszedtem a behűtött üveget, poharakkal együtt. Halk pukkanás kíséretében szabadítottam ki a dugót, majd indultam is vissza a nappaliba, a kedvenc vendégemhez. – Nem nagyon szoktam inni, de ez különleges alkalom – fűztem hozzá, miközben kitöltöttem a gyöngyöző italt az egyik pohárba, amit átnyújtottam neki, majd a sajátomba is töltöttem ugyanannyit.
- Nos, akkor igyunk rád, természetesen! – mosolyogtam szélesen, koccintásra emelve a poharat. – Lesz itt egy kis sütemény, vegyél belőle nyugodtan. Nemrég sütöttem, úgyhogy még langyos! – kínálgattam jó házigazdához méltón, bár ráerőszakolni azért nyilván nem akartam. Közben belekortyoltam az italba, aztán vágtam is egy enyhe grimaszt, hiszen tényleg nem vagyok hozzászokva az ivászathoz. A második korty azonban már könnyedén csúszott le a torkomon, és egészen a feléig ki is ittam a pohár tartalmát.
- Persze, akár már a héten elkezdhetjük, vagy a jövő héttől, hogy pihenj egy kicsit – vetettem fel az újabb briliáns ötletet, ma már a másodikat. – Jó leszel, higgy nekem! Majd meglátod, ezt is megmondtam előre, de majd mindig emlékeztetlek rá - én is legalább olyan lelkes voltam, mint ő, mert most már a varázslást fogjuk gyakorolni. Igaz, hogy nekem nem éppen az a szakterületem, de attól még én is tudok egy-két dolgot. – Van valami, amiről szeretnék veled beszélni. Lehet, hogy haragudni fogsz, de nagyon remélem, hogy inkább meg fogod érteni, hogy miért nem beszéltem erről eddig. Nem akartam, hogy elvonja a figyelmedet, vagy, hogy bármit is befolyásoljon a döntéseiddel kapcsolatban. Most már azonban ráléptél az útra, és tudom, hogy végig is fogsz menni rajta, mert te ilyen vagy! Ez az én ajándékom neked, vegyük úgy… és tudom, hogy sokkal többet fog jelenteni neked, mint egy tárgy – ha engedte, akkor megfogtam a kezét, hogy érezze, itt vagyok vele. – Nonó, amikor New Yorkban jártunk, több dolgot is megtudtam a családoddal kapcsolatban, mint te. A testvéred szintén őrző, bár még nem olyan régóta ő sem… beszélgettem vele egy kicsit – kezdtem bele, és nagyon reméltem, hogy jól tettem, hogy eddig ezt elhallgattam.
- Azért tudta, hogy hol találjuk meg Mayát, mert őrzők nevelik. Volt egy kis gond, aminek ő is részese volt, valamint néhány vérfarkas az ottaniak közül. Az őrzők pedig a védelmük alá vették. Ha úgy alakulna, hogy már biztos háttered lesz és a tanulmányaiddal is úgy állsz, akkor talán lenne rá lehetőség, hogy magadhoz vedd őt – az én szemeim reményteljesen csillogtak, ugyanakkor félelem is tükröződhetett belőlük, hiszen tartottam a reakciójától. Attól, hogy nem örülni fog, hanem sokkal inkább megharagszik rám. – Azért nem mondtam el, mert azt akartam, hogy ettől függetlenül döntsd el, hogy szeretnél-e így élni… - tettem még hozzá afféle zárszóként.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Kedd. Dec. 02, 2014 10:34 pm

Csak legyintettem, tényleg nem volt érdemes erről többet beszélni, én szerettem volna valamivel kifejezni a hálámat, és szerintem abszolút nem nagy dolog, szóval nem kell úgy éreznie, hogy lekötelezem, vagy valami. Egyébként sem tennék soha ilyesmit, szeretem Mandyt, örülök, hogy megismertem és az életem része.
- Jól van, nagyon szívesen, úgyis azon gondolkodtam, hogy tudnék mindenkivel találkozni karácsonykor, aki fontos, de meghívni én nem tudlak, nyilván Cathyvel szeretnél lenni, és neki is nagyon fontos lehet ez a karácsony, most, hogy már úgymond van otthona.
Fogalmam sem volt, jogilag hogy állnak az ügyben, ebbe nem kotnyeleskedtem bele, semmi közöm hozzá, ha Mandy mesélt róla, annak örültem, de nem faggattam róla. Ettől még a szentestét a nagyiékkal fogom tölteni, és áthívom Pandát, őt biztos, Connornál is be fogok próbálkozni, de ő szerintem nem lesz ráérős, mindenesetre majd meglátjuk.
- Hidegebb időjárás... Már a gondolattól is jégkockává fagyok, komolyan nem értem, hogyan lehetséges ezt megszokni.
Csóválom meg a fejem, természetesen az égősor felszerelésében örömmel segítek, meg úgy bármi másban is, de most a még hidegebb valahogy lefagyasztotta az agyam. Elképesztő, hogy mennyire pocsék idő van erre, de úgy állandóan, már a számomra megszokotthoz képest. Arra csak mosolygok, hogy mindig igaza van, ez már csak így megy mentor és tanonc közt szerintem, pont mint a tanár és kisdiák között. Megkérdőjelezni sosem fogom, még akkor sem, ha másként gondolom, maximum kifejtem a véleményemet. A vizsgáról mostanra már sokkal könnyedebben beszéltem, mint mikor ott ültem benn, hát, az borzasztó volt, egy ideig nem vágyom újra arra az érzésre, az egyszer biztos. Az tuti, hogy tudom, mire számítsak legközelebb, úgyhogy erre csak bólogatok, de attól még örülök, hogy jó sok hónapom van még addig vissza, nem mintha az előző fél év nem telt volna el úgy, hogy észre sem vettem…
- Hajaj, hát én sem szoktam inni, mert olyankor még őrültebb módon vagyok képes viselkedni.
Kuncogom el magam, természetesen nyugisan megvártam, hogy visszajöjjön, egy kis várakozástól nem fog leesni az ujjamról a nem létező karikagyűrű, el is vettem tőle a poharat, amikor nyújtotta, majd amikor mondta a tósztot, akkor össze is koccant a két pohár. Kicsit fura volt magamra inni, no de sebaj, ez legyen a legnagyobb problémám az egész hátralévő életembe. De szép is lenne… Egy keveset kortyoltam a pezsgőből, de én ezt alapvetően nagyon lassan szoktam meginni, nem igazán vagyok oda az alkoholért, néha jól esik, de az nagyon ritka.
- Rendben, azt hiszem, tényleg jól fog jönni most egy kis nyugi.
Egyértelműen rábólintottam a dologra, nem is próbáltam kardoskodni, ami meglepő lehet, de azt hiszem, tényleg túl sokat tanultam az utóbbi időben, kicsit leamortizálódtam, fel kell töltődnöm némi semmittevés keretében.
- Bevallom, kicsit megijesztesz.
Jelentem ki halkan, mert nem tudom, hogy mi olyat mondhatna, amiért én haragudnék rá, egyszerűen egyáltalán nem tudom elképzelni a dolgot. Természetesen nem húzom el a kezem, miért is tenném, de amikor elkezd beszélni, elég hamar rájövök, hogy mire is akart utalni ezzel a harag dologgal. Egészen addig, míg be nem fejezi, nem mondok semmit, úgy festek, mint aki legalábbis sóbálvánnyá változott és bár a lelkem mélyén tudom és értem, hogy így kellett tennie, attól még igencsak rosszul esik, hogy ő ezt már hosszú hónapok óta tudja. A másik pont, amikor kiakadok, hogy Mayának volt valami gondja  vérfarkasokkal, istenem… hiszen pont ezért nem harcoltam tovább érte, mert úgy hittem boldog és biztonságban van. Erre kiderül, hogy valószínűleg csak azért, mert elvették az emlékeit? Icipicire szorul össze a szívem, és pillanatok alatt öntik el a könnyek. Ez nem lehet igaz… Tulajdonképpen még azt is mondhatnánk, hogy valahol jó hír, de nem tudtam annak értékelni, hiszen ki tudja, arra mikor kerülhetne sor, én pedig már így is annyi időt vesztegettem el vele.
- Értem… értem, miért nem mondtad el.
Nyögtem rekedt hangon, de ezt is alig bírtam kimondani, nem hogy bármi mást, így hát inkább fogtam magam, és felhajtottam az egész pohár pezsgőmet, mert ez pontosan olyan pillanat volt, amikor jól esik az alkohol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Dec. 08, 2014 6:47 pm

- Így van. Azt szeretném, ha minden rendben zajlana le! – bólogattam mosolyogva, egyetértően. Cathy életében ez nagy dolog lesz, ennyi bizonyos. A karácsonyt pedig amúgy is minden gyerek szereti, már csak az ajándékok miatt is. Én a magam részéről azért kedveltem, mert maga a hangulata teljesen magával ragadott. Mivel nem volt felhőtlen a viszonyom a szüleimmel, ezért nekem nem voltak annyira jó emlékeim a családdal kapcsolatban, viszont később ezt bőségesen bepótoltam, hála istennek. Így már mindig volt okom várni az ünnepeket, ezért is járt az agyam már most a kinti világításon.
- Előbb-utóbb most már neked is meg kell majd szoknod – vonogattam a vállaimat, mert mást ugyan nem tudtam tenni. Már őt is ide kötötte az élete, legalábbis az elkövetkező minimum egy évtizedre mindenképpen. Hogy utána mi lesz, az még sok dologtól függött, egyelőre kár lett volna ennyire előreszaladni. – Nekem könnyebb volt, már máskor is éltem ennyire északon – tettem még hozzá mosolyogva, biztatásképpen. Jó, persze én is fáztam mindig, és olyankor szidtam az összes létező dolgot, de attól még nem menekültem el a városból csak azért, mert egy kicsit hűvösebb volt, mint az ország délebben fekvő területein. Mindenhez hozzá lehet szokni, csak idő kérdése.
Azért a pezsgőzésre még mindenképpen sort akartam keríteni a nagy vallomás előtt, de már csak inkább időhúzás volt a részemről. Ki akartam találni, hogy miként tálaljam azt, amit már hónapok óta elhallgattam előle. A helyében azt hiszem, hogy én nagyon megharagudnék magamra, úgyhogy pont ezért is tartottam annyira a reakciójától. A mosolyom ugyan őszintének tűnt, amikor koccintottam az egészségére és a sikerére, de belül máris növekedett bennem a feszültség. A pulzusom szaporább lett, vonásaim viszont maradtak még mindig, mert annyira igyekeztem, hogy így legyen. Még csak az kellett volna, hogy ezt is kiszúrja, és a frászt hozzam rá. Volt egy sanda gyanúm, hogy így is pontosan ezt fogom tenni, akaratlanul is.
- Nem állt szándékomban, de elég komoly témáról szeretnék vele beszélni – jelentettem ki kissé félve, és igyekeztem mindent úgy tálalni, hogy logikusnak tűnjön. Én egyébként még mindig úgy hittem, hogy helyesen döntöttem annak idején, úgyhogy bűntudatom igazán nem volt, maximum egy kicsit azért, hogy mindezt elhallgattam előle. Én is azon tipikus emberek közé tartoztam, aki azzal vigasztalta magát, hogy csakis az ő érdekében tettem, nem másért. Hiszen tényleg ez volt az igazság, na! – De ettől függetlenül még haragszol… - tettem hozzá az általa elmondottakhoz, miközben le sem vettem róla a szemeimet. A biztonság kedvéért végül elhúztam a kezemet, mert eszem ágában sem volt ráerőltetni magam. Egy kicsit az is megijesztett, hogy lehúzta a pezsgőt, de ha a háborgó idegeire ez jó lesz, akkor felőlem az egész üveggel is megihatta, egyáltalán nem érdekelt.
- Azt akartam, hogy ne ez befolyásolja a döntésedet, hogy szeretnél őrző lenni, hanem tényleg szabad akaratodból dönts így… - nem sütöttem le a tekintetem, pedig nagyon szerettem volna. Helyette egyenesen ránéztem, ezzel is jelezve, hogy vállalom a tetteimért a következményeket, bármi legyen is az a kapcsolatunk szempontjából.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Kedd. Dec. 09, 2014 2:03 pm

-.Biztosan úgy lesz, ne aggódj! Én nagyon szurkolok nektek.
Őszinték voltak a szavaim, egyrészt nagyon szerettem Mandyt, másrészt pedig minden jót kívántam Cathynek is, reméltem, helyrejöhet az élete, és egy részem azt kívánta, hogy sose kelljen megtudnia, hogy sajnos miatta halt meg az édesanyja és a szülei. Az élet sajnos nagyon kegyetlen húzásokra képes. Az idei karácsony... talán jó lesz, nem tudom, de anya halála azért mindent sötét lepelbe burkol, nem mintha jó lett volna a kapcsolatunk, de ennek ellenére hiányzik, hisz már sosem láthatom, és sosem lesz lehetőségünk kijavítani azt, ami elromlott. Valamiért bizonyára így kellett lenni, bármennyire is fájjon.
- Meg fogom, kénytelen leszek, de attól még szeretnem nem kell. Maximum még jó sokáig csodabogárnak néznek a rengeteg plusz réteg ruha miatt.
Igazából sokkal jobban zavart, hogy ennyire sok ideig van sötét, de hát ez van, nem megyek innen sehová, szóval mivel megszökni nem lehet, marad a megszokás. Nem is szeretnék egyébként, számomra túl fontos személyek élnek itt, nem tudnám itt hagyni őket.
-.Igazából nem aggódom miatta, úgyis megszokom majd, de most még azért néha kiakadok miatta.
Nem éreztem úgy, hogy ettől rosszabb ember lennék, egyszerűen így alakult, majd megtanulom kezelni, miképp az őrzőséget is, vagy épp azt, hogy Connor meg én… együtt vagyunk. Te jó ég, eszement fura ez az egész, még egy darabig az is lesz szerintem, de attól még jól esik a lelkemnek, és kár lenne tagadni, hogy összességében nagyon is kiegyensúlyozott vagyok, rég volt már így.
Az egész azonban el is párolgott, amikor Mandy kijelentette, hogy valami komoly témáról szeretne velem beszélni. Nem biztos, hogy fel voltam erre készülve, de nem állítottam le. Bármi is az, essünk túl rajta, olyan szörnyű nem lehet, igaz?
-.Én… nem haragszom, csak ez most… túl sok. Kérhetek még pezsgőz?
Nyújtom felé a közben kiürült poharamat, és folyton csak azon kattogok, hogy te jó ég, mi történhetett szegény kicsi lányommal, hogy az őrzőknek kell vigyáznia rá. Nem fog menekülni ő sem, igaz? Félreértés ne essék, nem tekintettem átokként Őrző mivoltomra, de jobb szeretném, ha a lányomnak nyugodt, mágiamentes élet juthatna, de a hallottak után csodálkoznék, ha erre lenne esélye. Fel kell hívnom az öcsémet, tudnom kell mindent, amit mondhat, magáról, Mayáról. Istenkém…
Nem szoktam inni, de most nagyon jól jön ez a pezsgő, el sem hiszem, de tényleg, most nem tudok a sok infóval mit kezdeni, tipikusan olyan eset ez, mikor már azt hiszi az ember, hogy elült az életében a vihar, közben pedig szó sincs róla.
-.Értem, Mandy, nem kell magyarázkodnod, valószínűleg én is ezt tettem volna a helyedben.
Pislogtam fel rá, és visszabújtattam a kezem az övébe, jelezvén, tényleg nem vele, és a döntésével van a bajom, hanem azzal, hogy megint belecsöppentem valami nagyon nehezen emészthető dologba. Ennél már csak akkor lehetne rosszabb az egész, ha Jackson is felbukkanna, valószínűleg abban a pillanatban semmisülnék meg.
- Csak inni kérek, muszáj ezt most egy kicsit elfelejtenem…
Sóhajtottam gondterhelten, fel kell dolgoznom, de nem itt és nem most. A halottnak hitt remény főnixként éled újjá a lelkemben, de ez csalóka, nem merek hinni neki, talán nem is valós esély, nem tudom. Maya… kicsi Mayám.
- Utána pedig inkább rakjuk fel azokat az égőket, vagy… inkább előtte, nehogy leboruljak a létráról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Dec. 15, 2014 11:03 pm

Az, hogy beszélgettünk egy kicsit az időjárásról, csak plusz időt biztosított arra, hogy felkészülhessek valami olyanra, amire szerintem nem lehet. Már előre tudtam, hogy mi fog kisülni belőle, miféle reakciót fogok kiváltani, és egyáltalán nem vágytam rá. Mégis, meg kellett tennem, mert ezt fogadtam meg magamban még hónapokkal ez előtt, amikor nem is volt biztos, hogy mi fog történni Naomival a jövőben. Hiába alakultak hát az én szemszögemből pozitívan, talán most fog eljönni a perc, amikor végleg romba döntöm azt a bizalmat, ami kialakult közöttünk az elmúlt egy évben, vagy van az már másfél is? Nem is emlékeztem egészen pontosan, csak azzal voltam tisztában, hogy jó sok idő telt el.
- Persze… - feleltem csendesen, és már nyúltam is az üvegért, szerencsére nem vele egyszerre. Furcsa, hogy ennyi idősen még mindig ennyire ki tud akasztani néhány szituáció, és úgy reagálok rá, mint egy ostoba gyerek. Mégis, nekem kellemetlen lett volna valamiért, de így megkönnyítette a dolgomat azzal, hogy ő maga nyújtotta a poharát felém. Jól teletöltöttem neki, nem sajnáltam egy pillanatig sem. Én még ráérősen kortyolgattam az első körből megmaradt mennyiség, míg ő már a másodikat itta ki.
- Tudom, hogy hamarabb is elmondhattam volna, de úgy gondoltam, hogy felesleges lenne, mert nem befolyásolna már igazából semmit. Maya bekerült az ottani őrzők látószögébe, úgyhogy így van már esélyed arra, hogy magadhoz vedd. Mi is meg tudnánk védeni, és szerintem új helyen még biztonságosabb is lenne neki – ez persze csak az én véleményem volt, és valószínűleg akaratlanul is a saját helyzetemen akartam javítani ezzel, megmagyarázva neki a bizonyítványomat. Nem kellett volna, hogy ennyire hibásnak érezzem magam, de eddig is nehéz volt elhallgatni előle, így valamilyen szinten rossz, hogy hazudtam a barátnőmnek, a tanoncomnak. Valaki olyannak, aki közel áll hozzám és nagyon fontos nekem!
- Lehet, de attól még bánt! – sóhajtottam kissé reményvesztetten, bár amikor újra megfogta a kezemet, azért valamelyest enyhült bennem a feszültség, kék szemeim lassacskán újra felé emeltem. – Jól van, amennyit csak kérsz! – feleltem minden további nélkül, bátorítóan szorítva meg az ujjait, mielőtt ismét az üvegért nyúltam volna, hogy újra telitöltsem a poharát. Nem örültem igazából, hogy itt fog lerészegedni, mert már így is elég ramatyul volt, de ha ez hiányzott most neki, akkor én voltam az utolsó, aki megkísérelte meggátolni. Az alkohol talán nem old meg semmit, de már attól is boldog lettem volna, ha egy kicsit túllendül a hallottakon. Fogja még eleget törni rajta a fejét, efelől semmi kétségem nem volt.
- Oké! Bár gyógyítani még tudok egy kicsit! – nevettem fel akaratlanul is halkan. Nem volt az igazi, de nem tudtam másként reagálni arra, amit mondott. Reméltem, hogy ezt nem veszi úgy, hogy máris túlléptem rajta és nem foglalkozom vele. – Akkor megiszod, vagy pakoljuk fel az égőket? – kérdeztem rá még egyszer. – Nem muszáj, ha nem szeretnéd, megoldom egyedül is… - tettem még hozzá, hogy érezze, ezúttal nem dönt senki a feje felett, van választási lehetősége. Lehet, hogy apró dolog, de ilyenkor sokszor pont azok segítenek átlendülni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Csüt. Dec. 18, 2014 12:27 pm

- Ne, kérlek, most ne beszéljünk erről, nem merem még elhinni, meg kell emésztenem, én… semmit sem szeretnék jobban a világon, de ez nem ilyen egyszerű. Ő… nem biztos, hogy jót tenne neki. Meg… erősebbnek kell lennem, hogy ne kelljen még plusz felügyelet neki.
Csóváltam csak a fejem, mikor az ember legnagyobb álmát kínálják tálcán felé, igenis hajlamos elbizonytalanodni, hogy vajon tényleg lehetséges? Hogy kaphatok egy esélyt a lányommal? A szememben minden rajta múlik, ha meg akar ismerni, ha hajlandó meghallgatni a történetemet, akkor lehet esélyem a szemében is. De mégis, hogyan magyarázhatnám meg egy kilenc évesnek, hogy nem harcoltam érte?
- Tényleg nem kell emésztened magad rajta, megértem, nem haragszom, de kell most egy kis idő, hogy átgondoljam, és kitaláljam, mi legyen.
Sóhajtottam fel, és ha öntött, már kortyoltam is a pezsgőbe, ezúttal azért jóval lassabban, nem akartam én leinni magam a sárga földig a Mentorom előtt, elég ciki lett volna, oké, hogy a barátom is volt, de valahogy sosem tűnt annak a fajtának, aki ezt díjazná, így hát nem erőltettem Most sem fogom, nem kell sok, csak egy igazáén kevéske. Hogy kicsit könnyebb legyen.
- Mondjuk, magamat ismerve lehetséges, hogy arra szükség is lenne, tökéletesen tudok ugyanis esni.
Mosolyodom el, ezt persze tudja rólam, bár szerencsére csak a hétköznapjaim része az ügyetlenség, a tanulmányaimmal a gyakori aggodalmaskodáson kívül nincsen semmi gond.
- Pakoljuk fel azokat az égőket, a pezsgő megvár, úgysem szeretem a túl sok buborékot.
Azzal már fel is pattantam, bár a túl heves mozdulat és a pezsgő együttes hatása azt eredményezte, hogy vissza kellett huppannom még egy kicsit. Szusszantam egy percet, majd nekiveselkedtem megint a mozdulatnak, és utána lassabban keltem fel.
- Jaj már, Mandy, mondtam, hogy szívesen segítek! Nem kell ilyen óvatosnak lenned velem, jól vagyok, meg fogok bírkózni ezzel is, mint már annyi mindennel.
Sóhajtottam fel, majd elindultam kifelé, nem ártott visszavenni a lábbelimet, zokniban kicsit kényelmetlen lenne a hóban.
- Hozd csak nyugodtan azokat az égőket, isteni világítást rittyentünk a házadra.
Kacsintottam rá vidáman, még jót is tett a dolog valamelyest, hiszen így legalább nem gondolkodtam azon, amit az imént árult el nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Dec. 23, 2014 8:07 pm

- Jól van, az utóbbit elismerem, de a többivel nem értek egyet! – jelentettem ki nagyon határozottan, ugyanis szerintem nála jobb helyen nem is lehetett volna. Most is olyan embereknél volt, akik tudtak rá vigyázni, csakhogy közülük egyik sem mondhatta azt, hogy a biológiai anyja vagy az apja. Naomi viszont itt volt, mindennél jobban vágyott rá, és ennél jobb dolga az égvilágon nem lehet egy kislánynak, legalábbis szerintem. Biztos vagyok benne, hogy ők is szerették Mayát, de csak nem mérhető ahhoz, amit a mellettem ülő lány érzett a kislány iránt. Ebbe egy kicsit azért belesajdult a szívem, ezt kár is lett volna tagadnom. Tovább viszont tényleg nem akartam forszírozni a témát, mert láttam rajta, hogy nem nagyon szeretne beszélni róla. Meg tudtam érteni valahogy.
- Rendben! Természetesen, de remélem, tudod, hogy rám azért mindig számíthatsz, ha segítségre van szükséged, vagy egyszerűen csak szeretnél valakivel beszélgetni… - ajánlottam fel, szinte gondolkodás nélkül. Ez evidens dolog igazából, de nekem az előbbiek után most nagyon jól esett elmondanom ezt, és egyúttal megerősíteni mind a kettőnket abban, hogy ezen a téren semmi sem változott. Igaz, hogy ezeknek az információknak a birtokában talán valamelyest átalakul az élete, de én állandó maradok. Ha akarja, ha nem!
- Azért reméljük, hogy erre nem kerül sor, bár amekkora a hó odakint, lehet, hogy még nem is fájna annyira – nevettem fel most már én is halkan, bár még mindig nem lettem teljesen meggyőzve azzal kapcsolatban, hogy nem neheztel rám. Abban bíztam, hogy ez talán majd elmúlik, ahogy eltelt néhány nap, és minden olyan lesz, mint korábban. Azt hiszem, hogy határozottan nem kedveltem túlzottan a változásokat, főleg a kapcsolatok terén bekövetkezőket. – Köszönöm, hogy segítesz, egyedül azt hiszem, hogy nem nagyon boldogulnék. Ennyire sajnos én sem vagyok ügyes, ráadásul elég nagy a ház is… - panaszkodtam egy kicsit, más meg oda és vissza lett volna attól, ha ekkora házban élhet. Jó, én sem bántam ám, csak ilyenkor volt hátránya. Már éppen azt kezdtem fontolgatni magamban, hogy idén talán le se veszem, és akkor jövőre nem kell ezt végigcsinálni, amikor Nonó felállt. Kisvártatva én is követtem ám a példáját, aztán halk kuncogásban törtem ki.
- Minden rendben? – nyújtottam felé a kezemet segítő szándékkal. – Lehet, hogy jobb lenne, ha te majd csak tartanád a létrát és nem másznál sehová! – döntöttem el a munkamegosztást máris. – Persze, hogy meg fogsz birkózni vele! Erős nő vagy, muszáj! – úgy jelentettem ki, mint aki nem tűri az ellentmondást. – Odakint vannak, már a múltkor előszedtem őket, szóval csak ki kell hozni… - közben én is vettem szépen a csizmámat, majd a kabátomat is, nehogy megfázzak. Már csak az hiányzott volna, így is akadt elég baj. Ezen felül, azt sem szerettem volna, ha Cathy beteg lesz.
- Na, gyere! – hívtam magam után nagy lelkesen, és már ki is tártam az ajtót. Ennek az lett az eredménye, hogy a havas szél az arcomba vágott, mire ösztönösen prüszköltem egyet és a szemeimet is szorosan behunytam. – Lehet, hogy egy kicsit hátrébb is állhattam volna… - dünnyögtem méltatlankodva, de végül csak összeszedtem magam annyira, hogy kilépjek a kissé csúszós lépcsőre, és körülnézzek. Szépen havazott, igazából egészen nyugodtan, ezért is lepődtem meg az arcomba tóduló adagon. – Odatettem a garázsba! – mutattam a leengedett ajtó felé. Igaz, hogy bentről is kimehettünk volna, de így egyszerűbb volt, ráadásul a kutya is jöhetett utánunk. Még mindig úgy imádta a havat, ahogyan a kölykök szokták.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Kedd. Dec. 30, 2014 1:48 pm

- Nem is kell egyetértened velem, én így gondolom jelen pillanatban, és ha már egyszer beletörődtem, hogy nem lehet mellettem, nem akarom megint hiú reményekbe ringatni magam. Át kell gondolnom, ennyi az egész.
Nincs semmi a világon, amit jobban szeretnék ennél, a beteljesülésem volna, emberként, nőként, anyaként, s nem kellene úgy éreznem minden pillanatban, hogy tönkretettem három ember életét, talán kettőt helyre tudnék hozni. Jackson életét sosem, abba végérvényesen beletapostam, és már nem állhatnék elé, hogy hazudtam, és utána hosszú évekig szerettem és sírtam utána. Nem volna fair, és már nem jelent semmit. Már másmilyen vagyok, másként élek, Őrző vagyok, és ebbe a világba nem keverhetek bele olyat, aki nem a részese, hisz tudom magamról, hogy olykor az emberi tudatlanság sokkal édesebb és könnyebb.
- Tudom, nem kell mondanod. S ha úgy alakul, ha kicsit erősebb, és jobb leszek, szeretném, ha segítenél intézkedni, de egyelőre tényleg jegeljük a témát.
Ha valaha visszakaphatom a kislányomat, úgy azt szeretném, hogy én legyek képes megvédeni, de én egyelőre magammal kapcsolatban sem tudom ezt teljesíteni, következésképpen fölösleges volna erőlködnöm. Egyelőre legalábbis. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy nem mászott bele a fülembe a bogárka.
- Na igen, megáll az eszem, hogy annak ellenére hajlamos vagyok elfeledkezni a hatalmas hó mennyiségről, hogy nonstop meg akarok fagyni.
Csóváltam meg a fejem, tényleg nem értettem magamat, elvégre mielőtt idejöttem, épp le akart fagyni az orrom. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy jellemző.
- Ugyan, semmiség, az én lakásom picike, és mivel sorház, kívülről nehéz is bármit kezdeni vele, de azért kitettem egy színes villogó izét. Meg az ablakba egy hóembert, aztán annyival be is értem. Ja nem, várj csak, a kis fenyőkre a kertben is aggattam díszeket. Lehet mégis túlzásba estem.
Erre már kuncogva legyintek egyet, olyannyira sok ünnepi hangulatom azért nincsen, de a nagyiéknál tudom, hogy helyrejön majd a kedvem ilyen téren is, velük mindig fantasztikus a karácsony, profik benne, bár volt már idejük bőven gyakorolni. A nagypapa már ki is tettek a dekorációt, szerintem még a Holdról is látszik. Azt hiszem, tudom, kitől örököltem a túlzásra való hajlamomat ilyen téren.
- Pesze, minden, csak túl hirtelen álltam fel.
Bólogatok lassan, nehogy csak ártsak a heves mozdulatokkal, a szavaira pedig kénytelen vagyok felsóhajtani. Erős nő. Na ezt a fogalmat tuti nem velem kapcsolatban találták ki, de azért jól esik, hogy annak gondol, még ha szerintem ez nem is állja meg teljesen a helyét. Erős vagyok, ez igaz, de több ízben már majdnem feladtam.
- Szuper!
Legalább leporolni nem kell, mentem is utána rögtön, aztán az attrakcióját látva a havas széllel kárörvendő módon felkacagtam. Azt hiszem, neki sem kell messzire mennie némi bénázás érdekében.
- Na igen, de úgyis megyünk ki a hóra, vedd bemelegítésnek.
Okoskodtam, majd előreengedtem, hogy mutassa csak az utat, és amint sikerült lehajolnom, és felkapnom egy kis havat, már reppent is felé egy csinos kis hógolyó. Nos igen, olykor képtelen vagyok visszafogni magam, ha valami csíntalanság jut az eszembe, most is erről volt szó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Kedd. Dec. 30, 2014 10:48 pm

- Rendben, annyi időd van, amennyit csak akarsz – adtam be végül a derekam, és a világért sem akartam volna tovább erőltetni a témát. Éppen elég baj, hogy ezt a szép napot elrontottam vele, pedig valahol sejtettem, hogy így lesz. A másik felem meg nagyon arra vágyott, hogy örömet okozzak neki ezzel a hírrel, és inkább lelkesedést, semmint szomorúságot lássak az arcán. Nos, tévedtem, mindenki hibázhat, de ezt a terhet már nem bírtam cipelni. Nagyon rossz volt ugyanis, hogy hazudnom kellett neki. Pont úgy, mint amikor először nem tudta, hogy őrző vagyok. Aztán pedig az emléktörlését követően kellett ugyanígy tennem, bár az már nem tartott olyan vészesen hosszú ideig, ez tény.
- Ha úgy döntesz, akkor minden tőlem telhetőt meg fogok tenni az ügy érdekében, ezt megígérhetem. Ha kell, hát minden követ megmozgatok, de még mindig úgy gondolom, hogy egy gyereknek az anyja mellett van a helye, minden körülményt figyelembe véve is! – ragaszkodtam még mindig ehhez az elgondoláshoz, de szerintem ez egyáltalán nem meglepő. Már akkor így gondoltam, amikor megtudtam, hogy mi történt vele évekkel ezelőtt. A legjobbat akartam neki is, és Mayának is, én pedig hinni akartam, hogy ez a legjobb. Lehet persze, hogy tévedek, de nem volt szokásom az utóbbi időben, ilyen fajsúlyos dolgokban soha!
- Szerintem meg éppen annyit csináltál, amennyit kell! – nevettem el magam most már őszintén. Azért valljuk be, túlságosan is hasonlóak vagyunk mi ahhoz, hogy ezen most tényleg meglepődjek. Mindenesetre valahol megnyugtatott a tudat, hogy nem csak én vagyok ennyire oda meg vissza a karácsonyért. Bármit mondjon is, ha nem kedvelné annyira, akkor nem díszítene ő is már ennyivel az ünnepek előtt. – Egyébként lehet, hogy most én is túlzásba fogok esni, de szeretném, ha Cathynek tökéletes lenne ez a karácsonya. Tudom, hogy kicsit sokat akarok, de nem tehetek róla… - szabadkoztam kissé zavartan, miközben öltöztem most már a kinti hidegre készülve.
- Majd idebent vele együtt fogok díszíteni, hogy kivegye ő is a részét az izgalmakból – miközben magyaráztam, akkor kaptam az arcomba a havat. Ezzel egy időben pedig meg is hallottam a mögöttem felhangzó nevetést, mire kissé morcos, kissé sértődött arckifejezéssel fordultam hátra. – Hé! Odakint még te is bőven fogsz kapni, úgy nevesd ki a mentorodat! – böktem felé egyet, bár hamar tovatűnt a komoly ábrázatom, és helyét átadta egy széles mosolynak. Már azért megérte egy kicsit ügyetlenkedni, hogy nevetni láthassam őt. Kezdtem ugyanis nagyon aggódni, hogy eltoltam ezt az egészet, de őszinte megnyugvással töltött el, hogy mégsem.
- Tudod, már előre gondolkoztam, ezért előkészítettem a… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert a csinos kis fenekemen már landolt is egy hógolyó. A fenébe, hát nem megelőzött a kis szemtelen? Én is pont azon gondolkoztam, hogy hozzádobok egyet, amikor nem figyel eléggé, de a saját tréfám csapdájába estem, csak éppen általa. – Nagyon kezdesz elkanászodni, Naomi! – szólaltam meg szigorúan, mielőtt hirtelen mozdulattal hajoltam volna le a lábamhoz, hogy gyúrjak én is egy félig összetapasztott hógolyót, és aztán már repült is felé a válasz támadás. – Szóval szerinted jó móka egy idős embert megtámadni? – azzal már hajoltam is le egy újabb adagért, amit összetapasztgattam és dobtam ismét felé. Kisvártatva már a vidám kacagásom töltötte be a jelenleg csendes, forgalommentes utca csendjét. A kutya magam sem tudom, hogyan, de kiszabadult, és már ugrált is körülöttünk, azt gondolva, hogy vele akarunk játszani. Tévedés, kedves Boe!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Szer. Jan. 07, 2015 2:29 pm

- Tudom, és köszönöm.
Ezzel részemről egyelőre felfüggesztem ezt a témát, meglátjuk majd, mit hoz az újév, talán bizakodóbb leszek ilyen téren is, egyelőre azonban eszemben sincs belelovalni magam, csak rosszul sülhetne el. Nem kockáztatok, egyelőre, de ha erősebb leszek valamelyest, akkor lehet, hogy feléled bennem a mersz. Csak azt nem tudom kiverni a fejemből, hogy közben az idő telik, és olyan évek múlnak el Maya életéből nélkülem, amik mérhetetlenül fontosak.
- Megnyugtató, hogy valaki legalább így gondolja.
Kuncogom el magam, nos igen, határozottan hasonlítunk Mandyvel, ezt sosem tagadnám, és tök jó, hogy még a karácsonyi dekorban is egyezik a véleményünk.
- Szerintem imádni fogja, legalábbis melyik gyerek ne imádná a csilivili, színes-fényes dolgokat?
Igyekeztem elhessegetni a Cathyvel kapcsolatos emlékeimet, mostanra persze már Mandy is tud róluk, de nem az én tisztem megosztani a kislánnyal a múltjának elszenesedett képkockáit. Nem is vagyok benne biztos, hogy tudnia kellene, egyedül attól féltem, hogy mi lenne vele, ha egyszer csak minden előtörne.
- Jó ötlet!
Természetesen kikacagom, nem gúnyolódom, isten ments, de attól még határozottan viccesnek találom a dolgot. Állok elébe a kinti hófúvásnak, semmivel sem lesz rosszabb, mint úgy amúgy bármikor odakinn, mert a hidegtől állandó jelleggel meg akarok veszni. Nem vagyok rest rögtön felmarni egy kis havat, hú, hogy én milyen rég nem hógolyóztam egy jót. A szavaira kinyújtom felé a nyelvem, nesze neki kanászodás, és csillognak a szemeim a huncutságtól. Ilyen vagyok, voltam, s remélhetőleg leszek is még jó sokáig. Egy pillanatig sem vettem komolyan a szigorú hangnemet, már hajoltam is le a következőért, ennek hála Mandy első támadása arcon talált. Prüszkölve, nevetve köptem ki a havat, aztán már vágtam is felé a következőt.
- Naná!
Vágom rá csípőből, és közben én is megkaptam a második hógolyót. Szerettem az ilyen felelőtlen, vidám pillanatokat, a szertelenséget, a spontaneitást, jó volt így. Legalább ilyen téren lehetek önmagam. Gyúrtam hát ismét, közben azon gondolkodtam, hogy valahol fedezéket is kellene keresni egy kicsit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Vas. Jan. 25, 2015 5:44 pm

- Nem tudom, igazából nincs sok tapasztalatom a gyerekekkel… - vallottam be őszintén. – Inkább csak magamból indultam ki, és nagyon remélem, hogy majd sikerült mindennek jól elsülnie. Tudod, én nagyon szerettem volna gyereket, de Jamie-nek meg nekem nem adatott elég idő hozzá – sóhajtottam kissé gondterhelten. Erről nem volt szokásom túlzottan sűrűn beszélni, csak úgy bárkinek meg pláne nem! De Naomi semmi esetre sem nevezhető bárkinek, így aztán kivételt is nyugodtan tehettem vele. Már elfogadtam a múltamat, megbarátkoztam a történtekkel, és nem keseregtem azon, hogy mi lett volna, ha.
Miután kimentünk, és sikerült telibe kapnom egy hógolyót, azért valamelyest felengedett a maradék feszültség is bennem, és önfeledten nevettem fel a tréfán. Hála istennek Naomin sem látszott az a keserűség és összetörtség, amit odabent láttam rajta még percekkel ezelőtt. Tudom én, hogy az én hibámból történt, talán pont ezért is éreztem magam még rosszabbul, mint egyébként lett volna egy ilyen esetben. Jó volt így látni őt, nevetve, csillogó szemekkel. Ettől valami az én lelkemben is a helyére ugrott, amiről észre sem vettem eddig, hogy kibillent a megszokott helyéről.
Amikor betalált az én dobásom is, elégedetten húztam ki magam, és nevettem újra. A kutya közben körülöttünk ugrált, azt hitte, hogy vele játszunk. Próbálta elkapni valamelyik repülő golyót, de ahhoz szegénynek korábban kellett volna felkelnie.
- Nagyon szemtelen vagy! – böktem felé kesztyűs kezemmel, amikor válaszával egy időben újabb hókupacot repített felém. Ezúttal már elhajoltam előle, valamire mégiscsak jók voltak Dimitris edzései, ahol a reflexeimet igyekezett javítani, a körülményekhez mérten. – Na, megállj csak! – kiabáltam a tőlem telhető legtöbb komolyságot csempészve a hangomba, majd váratlanul megiramodtam, és Naomi felé kezdtem szaladni. Ha esetleg közben eltalált még néhányszor, az sem állíthatott meg, ha sikerült azt az alig néhány méteres távolságot leküzdenem kettőnk között, akkor vele együtt borultam bele egy nagyobb hókupacba. Szerencsére nem volt fájdalmas az érkezés, és a nevetés sem váratott magára sokáig, ami elhagyta az ajkaimat.
- Idejét sem tudom már, hogy mikor hógolyóztam utoljára! – kapkodtam levegő után, aztán a hátamra gördültem, és a lefelé hulló hópelyheket figyeltem, meg a szürkén virító felhőket. – Tudod, néha nem árt, ha nem felejtünk el gyereknek lenni. Máskülönben már biztosan valami begyöpösödött vénasszony lennék, harmincas külsővel… - vigyorogtam szélesen, miközben a fejemet oldalra fordítottam, egyenesen Naomi felé. – Örülök neki, hogy átjöttél! – jelentettem ki határozottan, miután néhány másodpercig csak némán bámultam az ismerős vonásokat. – Ha felraktuk a díszeket, majd iszunk valami jó meleget odabent, mert hamarosan biztosan elkezdünk majd fázni, és téged sem fog sokáig fűteni az alkohol – bökdöstem oldalba nevetősen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Szer. Jan. 28, 2015 4:54 pm

- Sajnálom…
Öleltem meg sietve, mert ez neki sem lehetett kellemes téma, és ez újdonság volt, azt persze tudtam, hogy a férje elvesztése miatt lett Őrző, és teljesen megértettem. Azt inkább nem mondom, hogy talán jobb is így, hisz nem kellett egyedül felnevelnie, és egy gyermek nem hiányolta állandóan az édesapját. Igazságtalanság, hogy nekünk bezzeg úgy sikerült tabletta mellett, hogy gondolni sem gondoltunk rá soha. 15 évesen majd pont ez fog foglalkoztatni. Hát nagyon nem… Jobbnak látom nem kérdezgetni erről, már csak az hiányozna, hogy egymás könnyeit törölgessük.
- Éééén? Szemtelen? Ugyan már.
Kuncogtam vidáman, mintha a kinn és a benn két külön világ lenne. Valójában nem akartam már a komor dolgokkal foglalkozni, elvégre ünnepelni jöttem, nem pedig keseregni, ezért is tűnt jó ötletnek némi gyermeteg szórakozás.
Annyira belemerültem a dobálózásba, hogy nem esett le, hogy nekem akar szaladni, és mire eszméltem, már késő volt, épp hogy meg tudtam fordulni, de már rántott is le magával a hóra. Ilyenkor szerencse, hogy jó sok van belőle mindenütt, és nem az alig havas, nedves, sáros talajra érkezik az ember. Én is nevettem, remekül éreztem magam, meg aztán, ezen a helyzeten nem volt értelme bosszankodni, buta, aki így tesz.
- Én sem…
Arra emlékszem csak, hogy hóangyalt csináltunk Pandával aznap, mikor a csokiboltban újra összefutottunk annyi év után, jesszus, mintha egy másik életben lett volna, s igen, a szempontunkból így is volt.
- Na igen, a korod mindenképpen megvan hozzá, hogy begyöpösödött vénasszony legyél.
Szemtelenkedtem megint, hiába na, nem tudtam levetkőzni ezt az énem minden körülmények között. Épp elég volt, hogy Connor mellett muszáj voltam visszafogni magam, nehogy valamivel túl erős érzéseket váltsak ki belőle.
- Amúgy egyetértek, és én is örülök neki, hogy átjöttem.
Bólintok, bár tény, hogy letaglózott a hír, amit kaptam tőle, de valahogy megoldom majd ezt is, olyan nem volt eddig, hogy ne tudtam volna kimászni valamiből.
- Rendicsek, bár én arra a maradék pezsgőre is beneveznék.
Vigyorogtam rá, aztán nagy nehezen felkeltem a földről, és nyújtottam neki a kezem, reméltem, hogy nem fog visszarántani, de azért megrogyasztottam a térdeimet, hogy nehezebben billentsen ki az egyensúlyomból.
- Akkor jöjjön az a díszítés, mert a végén még kevesebbre fogsz haladni velem, mint amennyire egyedül haladnál.
Kacagtam fel, aztán indulhattunk végre a díszekért…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Vas. Feb. 01, 2015 6:25 pm

- Igen, pontosan te! – böktem felé az ujjammal, bár túl sokáig nem tudtam tartani a komolyságot, ahhoz túl mulatságosnak találtam ezt a helyzetet. Azért örültem neki, hogy kijöttünk, mert talán mind a kettőnkre ráfért most egy kis móka, hiszen az öltözködés közben felmerült téma nekem sem volt éppen a kedvencem, így kellett valami a kis lelkemnek, ami kellőképpen ellensúlyozta a negatív dolgot. A hógolyózás pedig tökéletes volt erre a célra, ráadásul a díszítés is egészen biztos, hogy még jobb kedvre fog deríteni. Különösen akkor, amikor már fent lesz minden, és csak be kell kapcsolnunk a fényeket, hogy megcsodáljuk a közös művünket.
Miután sikerült megtréfálnom és együtt beleesni a hókupacba, kicsit megpihenhettem, mert a hasam lassan kezdett megfájdulni az elmúlt néhány perc rengeteg nevetésétől. Nem mintha ez olyan nagy baj lett volna, de elég ciki lenne, ha csak ennyitől lenne izomlázam, és nem egy kiadós edzéstől. Bár, attól függ, honnan nézzük. Az ilyen pozitív élményekre mindig szükségem van, időről időre. Akkor is, ha nincs éppen rossz hangulatom.
- Hé! – bökdöstem újra oldalba a mellettem fekvő barátnőmet, lehetőleg úgy, hogy ha csiklandós, akkor elérjem a megfelelő hatást, és ismét nevetni hallhassam. – Jó, majd elővesszük a maradék pezsgőt is, de egy kis forralt bor sem lenne rossz választás szerintem. Alkohol is, és meleg is, egyből elűzné a hideget! – vetettem fel az ötletet, és mivel ő feltápászkodott már, ezért elfogadtam a felém nyújtott kezét. Igazából, már eszem ágában sem volt visszarántani, mert szerettem volna minél előbb túl lenni ezen az egész procedúrán, ami az égőkkel járt. Ugyan a havazás miatt nem volt olyan hideg, mert ilyenkor valahogy mindig enyhébb a hőmérséklet, de azért hosszasan mégsem szerettem volna idekint időzni, megkockáztatva egy jó kis tüdőgyulladást. Igaz, hogy Abi meggyógyítana, de ne kísértsük az ördögöt!
- Azt azért nem hiszem! – nevettem én is, miközben leporoltam magamról a havat, és végre Naomi után indultam, a garázs irányába. Amint odaértünk, és kinyitottam az ajtót, szépen sorakoztak bent a papírdobozba zsúfolt holmik. Mindenféle volt felhalmozva bennük, egy kicsit talán túlzásba estem, amikor ideköltöztem és végre kertes házat vettem. Portlandben ugyanis lakásban éltem, így aztán ott nem volt lehetőségem, csak az erkélyt feldíszíteni. Itt viszont kiélhettem minden ostoba hajlamomat ezzel kapcsolatban, amit reméltem, hogy a szomszédok sem bántak különösebben. – Mit szeretnél kivinni? A létrát, vagy a dobozt? – attól függően, hogy mit választott, én is megfogtam valamelyiket. A létra ugyan magasra ért, viszont nem volt olyan nehéz, és különben is volt nekem is tetoválásom erre, csak nem olyan erős, mint a harcosoknak.
Kiérve szépen nekitámasztottuk a falnak, és így elég magas volt ahhoz, hogy a tető vonalához feltehessük az égőket. Azt ugyan még nem tudtam eldönteni, hogy melyikünk másszon fel, de talán célszerűbb lett volna, ha Naomi csupán a létrát fogja alul, még a végén elég alkohol lenne a szervezetében ahhoz, hogy hirtelen megszédüljön odafent. Már csak az kéne, hogy lezúgjon ide mellém a földre. Biztos, hogy azonnal rosszul is lennék egy ilyen akciótól.
- Nem is tudom, hogy kéne… vannak színesek, meg fehér is – dünnyögtem magam elé, felfelé nézve. Ugyan a hópelyhek néha a szemembe hullottak, de annyira nem zavart, gyorsan ki is pislogtam őket, amikor így történt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Hétf. Feb. 02, 2015 8:41 pm

A bökdösése hamar célt ért, mert sajnálatos módon nagyon csiklandós vagyok, úgyhogy rögtön elkezdek nevetni, és megpróbálok arrébb gördülni. Úgy tűnik, sokaknak jut eszébe hóban fekvő személyemről a csiklandozás. Ezen sürgősen változtatni kell. Nevetni ugyan jó, de tavaly Nicholas elég csúnyán kikészített.
- A forralt borban is benne vagyok, tényleg jól jönne a meleg.
Olyannyira, hogy már most alig várom, hogy ihassak belőle, szóval reményeim szerint mihamarabb sor fog rá kerülni. Kell neki ilyen ötletekkel dobálózni. A végén még bebambizok, és nem fogok tudni hazamenni. Mondjuk, nem hiszem, hogy kirugdosna akkor a házából, vagyunk olyan viszonyban, hogy itt aludhassak szerintem.
- Nem hiszed? Rólam beszélünk, az ég szerelmére. Csoda lesz, ha sikerül.
Kuncogtam, tény és való, hogy elég nehezen összeegyeztethető velem az ilyesféle házkörüli tevékenység, bár a saját bérelt kis sorházikómat ki feldíszítettem, és nem potyogtam le sehonnan, de ott nem is kellett létrára másznom, bőven megtette egy szék, úgyis felértem az ablakokat.
- Az igen, te nem vicceltél. Nekem tizedennyi holmim sem volt, mikor eljöttem otthonról… Bár azóta felhalmoztam ezt-azt, de mondjuk nem csoda, te azért már többet éltél pár… évtizeddel.
Utóbbit csak súgom, közel hajolva hozzá, ki tudja, ki jár erre, olykor még a falnak is füle van, és nem kockáztatnám, hogy magyarázkodnia kelljen miattam.
- Inkább a dobozt, a létrával könnyebb bénázni.
Nem mintha egy doboz tartalmát nem lehetne szanaszét szórni, mondjuk ha kiszakad az alja, de bíztam benne, hogy ennyire peches csak nem vagyok. Az még tőlem is tudományos fantasztikum lett volna. A létrát viszont tényleg nem kockáztattam, szétnyílik, én elzakózok vele, és megint lehet rajtam hetekig röhögni.
- Úgy kéne, hogy te felmész, én meg adogatom, ez az, ami biztos.
Szögezem le, alátámasztva az ő gondolatait is, noha fogalmam sincs róla, hogy ő is erre a következtetésre jutott. Mint már mondtam, nem vagyok jóban a létrákkal.
- Mennyi színes, és mennyi fehér van? Mert arányosan kellene elosztani, hogy szépen mutasson. Ha mondjuk az egyikből több van, az jó, mert akkor lehet egy színes, egy fehér, az úgy jól néz ki.
Ötletelgetek, és elkezdem kinyitni a dobozt, hogy megnézzem, hogyan is állunk az égőkkel.
- Meg mielőtt felrakjuk, meg kell nézni, hogy mind működik-e.
Kellemetlen lenne már a kész művet megbontani…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Vas. Feb. 22, 2015 4:18 pm

- Na, látod? Én megmondtam! – jelentettem ki diadalittasan, miután befejeztem a csiklandozást és felvetődött a forralt bor gondolata. Máris úgy megkívántam, ráadásul akadt is egy vagy két üveggel nekem itthon. Nyilván annyit nem fogunk meginni, de legalább biztos lehetettem benne, hogy nem szükséges elmenni bevásárolni hozzá. Sőt, még fűszer is volt, amivel csak még jobbá lehet tenni ezeken a téli délutánokon, vagy estéken az italozgatást. Most amúgy is ünnepeltünk, noha a pezsgő már nem tartott olyan sokáig, a forralt bor pedig nem éppen a legünnepibb innivaló.
- Együtt biztosan sikerülni fog! – ajkaim széles mosolyra futottak, miközben megindultam a garázs irányába. – Bár lehet, hogy egy ügyes férfikézre lenne szükségünk, de sajnos nem tolonganak itt a ház előtt a segítségüket ajánló egyedek… - húztam el egy picit a számat lemondóan, de természetesen csak viccnek szántam az egészet. Szerintem jó mókának ígérkezett a közös díszítés, ráadásul, ha nem én akartam volna csinálni, akkor megkérhettem volna akár Kylet is, de jobban bíztam a saját ízlésemben és képességeimben, a férfiak amúgy sem tudják komolyan venni az ilyesmit.
- Ó, ezek csak itteniek! – legyintettem egyet könnyed mozdulattal, arra utalva, hogy ezek a díszek nem az általam leélt több évtized szerzeményei, csupán az itt töltött lassan három évé. Előtte nem nagyon volt szükségem ilyesmire, mert például Portlandben is bérházban laktam, ahol ugyebár csak a lakáson belül volt lehetőségem a díszítésre, most viszont kiélhettem minden beteges fantáziámat a karácsonnyal kapcsolatban. Azért valahol szórakoztató volt a gondolat, hogy mások is mennyit készülnek a dekorálásra. – Na, jól van, akkor kapd fel a dobozokat, én meg viszem a létrát! – adtam ki máris az utasítást, gyakorlott koordinátor módjára.
Én addig megfogtam a már emlegetett segédeszközömet, és a hónom alá kapva ügyeskedtem ki magam a szabadba, lehetőleg minden más holmi leverése nélkül. Míg ezzel foglalatoskodtam, addig azt is sikerült kitalálnunk, hogy miként legyenek megosztva a feladatok. Már fel is állítottam a fal mentén, ahol kezdeni akartam a díszítést, aztán kicsit megmozgattam, hogy elég biztosan fog-e állni a hóban. Ha más nem, hát majd Naomi adogatás közben tartja is a létrát, és annyi baj legyen.
- Rendben, de akkor majd fognod kell egy kicsit, hogy nehogy meginogjon alattam és leessek – hívtam fel rá a figyelmét, hogy azért még így is lesz némi dolga a létrával, bár korántsem annyi, mint nekem. – Szerintem nagyjából egyformán van ez is, az is… - elgondolkodva méregettem az égők tömkelegét, ahogy turkálni kezdtem a dobozban. – Bár lehet, hogy a fehérből egy kicsit több van – vetődött fel bennem, és már el is kezdtem kihúzni az egyik égősort, hogy meggyőződjek az igazamról. – Látod, milyen jó, hogy itt vagy?! – kaptam a fejemhez meglepetten. – Nekem ez teljesen ki is ment a fejemből! Biztosan mérges lennék, ha felszenvedjük és egyik sem működne… - nem, errem ég gondolni sem akartam, így aztán elkezdtem egy hosszabbító után kutakodni, amibe beledugdoshattuk az égőket. – Akkor előbb ellenőrzés, aztán pakolgatás. Sőt, lehet eleve égve kellene felrakni, és akkor jobban látnánk, hogy néz ki jól. Egyébként majd te leszel odalentről a döntőbíró, én ilyen közelről úgysem látom úgy, ahogy kéne! – nem parancsolgattam én a barátnőmnek, inkább csak javaslatokat tettem, hogyan is csináljuk.
Közben bedugdostam két sornyi égőt, de eddig egyiknek sem volt baja, úgyhogy döntöttem. A működők egyikét megfogtam, és már igyekeztem is felmászni a létrát, bár eléggé ingatag volt szegény. Biztosan az idő vasfoga ezen is fogott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Szer. Feb. 25, 2015 3:47 pm

- Igen, amikor kellenének, sehol sincsenek.
Fűztem hozzá mosolyogva, noha tény, ha tehetném, az időm nagy részét Connorral tölteném, de nyilvánvalóan ez több szempontból sem opció, szóval kár erre gondolni is.
- Ja… hát akkor azt hiszem, nem apróztad el a dolgod.
Nevetem el magam, a magam részéről én szeretem az állandó, bevált dolgokat, néha veszek pár új díszt, egy-egy különlegesebb égőt, de összességében inkább csak akkor, mikor elromlik egy régebbi, egyébként fölöslegesnek tartom, nincs is rá kidobni való pénzem, jó ez így. Azt viszont nem tudhatom, hogyha nagyobb házam lenne, akkor mennyire változna meg a véleményem, vagy ha épp egy csodálkozó, áhítattal figyelő 9 éves szempárnak kellene megfelelnem. Nem olyan meglepő, ha innen nézem.
Szerencsére a dobozokat gond nélkül ki tudtam cipelni, csúnya lett volna, ha még ezekkel is hasra esek, bár tőlem még akkor sem lett volna kifejezetten meglepő a dolog, no de hagyjuk, még a végén azért esek hasra, mert erre gondolok. Az sem áll távol a személyemtől.
- Akkor a fehérrel kellene kezdeni, aztán színes, és így tovább, aztán fehérrel bezárni a sort. Az összest fel akarod tenni? Bár, oldalt is van még hely nekik, szóval nem muszáj túlzsúfolni mindent előre, bár nem tudom, arra terveztél-e pakolni.
Gondolkodom hangosan, aztán elmosolyodom a reakciójára, hát igen, én is csak azért tudom, mert belefutottam már ebbe a problémába korábban, és még úgy is idegesítő volt, hogy kis sorházi lakásom van csak, amit fel kellett díszítenem. Nem is akarom elképzelni, itt mennyire bosszantó lenne.
- Határozottan hajkitépős eset lenne.
Bólogatok hevesen, s ha meglelte azt a hosszabbítót, akkor meg is nézhettük, hogy melyik égő működik, és melyik nem, ha egy nem volt jó, az egyelőre félre került, az ilyenekhez általában van pót égőfej, csak azt is egy fél évezred megkeresni, hogy melyik égő a rossz… Ha pedig javíthatatlannak bizonyult bármelyik is, azt kivágtam a kukába, ne pakolgassa nekem fölöslegesen a szemetet, mert vannak olyanok, akik képesek minden limlomot félrerakni, még akkor is, ha soha többé hozzá sem fognak nyúlni.
- Lehetséges, hogy egyszerűbb lenne, de nyugodtabb lennék, ha nem úgy tennénk, de abban benne vagyok, hogy én majd lent bedugdosom olykor, hogy megnézzük, hogyan mutat addig.
Lehet, hogy kicsit túlaggódtam, de nem szerettem volna, ha Mandyt megrázza az áram, elvégre a havas környezet elég nedves volt, és bár nem vagyok ilyen téren valami nagy szaki, de azért inkább nem kockáztatnék, mindenesetre, ő dönt, én meg csinálom, amit mond, és a továbbiakban adogatom fel neki a díszeket, miközben a létrát is fogtam, hogy el ne dőljön, szép kis karácsony lett volna a gyógyítók kezei közt… Mindenesetre, inkább utóbb, mint előbb, de sikerült elérnünk a kívánt célt, és Mandy háza csodaszépen ragyogott. Cathy biztosan imádni fogja.


//Mivel még karácsonyi díszítős, és marha régi, meg amit akartunk, szerintem megbeszéltük, ezért ez most részemről a záró. Köszönöm szépen a játékot! <3 //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Amanda háza // Kedd. Márc. 03, 2015 9:01 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Csüt. Okt. 08, 2015 3:07 pm


Mandy & Naomi


Nagyon be voltam zsongva most is, mint mindig, mikor valakivel a mágia kerül terítékre, de Mandyvel, aki a Mentorom volt - noha én még mindig úgy tekintek rá -, s emellett nagyon jó barátnőm is, még sokkal jobb ez az egész. Ami azt illeti, már nagyon hiányzott, én sem voltam a városban az utóbbi három hónap nagy részében, neki meg besűrűsödött az élete Cathy miatt. Mindenesetre az is biztos, hogy majd egyszer áthozom Mayát, vagy ők jönnek hozzánk, hogy a csajszik megismerkedjenek. Tök jó lenne, ha barátnők lennének.
Most Maya nélkül jöttem, és elméletileg Cathy sincs itthon, mert különben nem lehetne megoldani a tanulást. Bízom benne, hogy lesz módunk privát módon is találkozni a közeljövőben, mert nem szeretném, hogy Mandy úgy érezze, hogy csak az őrző ügyekben van szükségem rá, mert ez egyáltalán nem igaz.
Mikor odaértem, csengettem is gyorsan, majd türelmesen várakoztam, aztán amint megláttam a barátnőmet, már mosolyogva vetettem magam a nyakába, hogy jól megölelgessem.
- Sziaaa! Hú de hiányoztál!
Kap két nagy puszit is, aztán beljebb orientálódok, és kibújok a kabátomból. Már sapit és sálat is vettem fel, bár a harisnyáig még nem jutottam, és még inkább csak az edzőcipőnél maradtam, most valahogy ahhoz volt kedvem.
- Valamikor lenne kedved majd a csajszikkal is találkozni? Csinálhatnánk közös programokat.
Továbbra is vigyorogtam, amúgy sem akartam rögtön összecsapni a tenyeremet, hogy na akkor kezdjük. Ennyi szerintem belefér.
- De most ugye nem elsősorban ezért jöttem. Nagyon kíváncsi vagyok, mit tartogatsz nekem.
Roxannal gyakoroltam a fotómemóriát és a természet szavát, Savánál a hőlátás került elő. Van még bőven miből válogatni.
- Egyébként, szörnyű, hogy fogalmam sincs róla, mi legyen majd a mesterszavam.
Csóválom meg a fejem, lassan ideje lenne eldönteni, és azt kicsit többet gyakorolni, mint a többit...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Szer. Okt. 21, 2015 8:44 pm

Tudom, hogy elég idős vagyok már hozzá, de attól még éppen úgy izgultam most is, mint az első foglalkozásaink egyikén. Mostanában sajnos nem volt alkalmunk túl sűrűn találkozni Nonóval, mentoraként pedig pláne nem, hiszen mióta a mágusokat választotta, mint életutat, én már nem voltam annyira szerves része a tanításának. Olyan hamar eltelt az az időszak, amikor még a legnagyobb szüksége rám volt, de ennek sajnos már vége, és nekem néha nagyon hiányoztak azok az idők. Most azonban tőlük többet tanulhatott, a jövője szempontjából ez volt célravezető, így önként húzódtam egy kicsit a háttérbe, noha folyton informálódtam arról, hogy halad.
Egész nap készültem arra, hogy ma vendégem lesz, sütöttem-főztem, még egy kicsit takarítottam is, hiszen szabadnapom volt, így belefért az időmbe. Szörnyű, hogy még mindig mennyire be tudok zsongani, ilyen mások számára lényegtelen dolog miatt is. Nekem azonban nem volt lényegtelen, mert végre megint úgy éreztem, hogy szükség van a segítségemre, és hasznosnak érezni magad egy közösségben a világ legjobb dolga, legalábbis szerintem. Tudom én, hogy a város életében is előkelő helyem van hadnagyként, hiszen ez egy kis város, de az őrzők között is szerettem volna tartani ugyanezt.
Amikor megszólalt a csengő, úgy szaladtam ajtót nyitni, mintha puskából lőttek volna ki. Nem is volt kulcsra zárva, szinte egyből ki is téptem a helyéről, a kilinccsel együtt. Éppen úgy iramodtam neki én is, mint ő, így aztán valahogy félúton sikerült egymás nyakába borulni, jó szorosan ölelkezve össze.
- De örülök nekeeeed!!! - fogadtam az üdvözlést, szinte egyből a szavába vágva. Csak néhány másodperccel később engedtem el, és álltam félre az útból, hogy bejöhessen szerencsétlen. A kutya természetesen egyből körülötte kezdett el sündörögni, de amíg levetkőzött, addig Boet is sikerült beterelni a nappali irányába. - Gyere csak be, jó meleg van, épp az előbb dobtam egy kis fát a tűzre! - invitáltam be most már Nonót is. - Mit hozhatok neked? Sütöttem süteményt, meg van forró csoki, tea, forralt bor, üdítő... szóval minden! - nevettem jókedvűen, már el is indulva a konyha felé, hogy kiszolgáljam a vendéget azon nyomban.
- Persze! Ez nagyon jó ötlet, biztosan hamar összebarátkoznak majd! - szóltam hátra a vállam felett, mielőtt eltűntem volna a másik helyiségben, hogy azt hozzak a kedves barátnőmnek, amit éppen megkívánt. Csak azokkal felszerelkezve tértem vissza, és pakoltam le a nappaliban lévő kisasztalra. - Nos, először egy kis beszélgetést! - a mosolyom kicsit szelídebb lett, miközben lehuppantam mellé a kanapéra - már ha eddigre leült. - Ne aggódj emiatt, Nonó! - tettem a vállára a kezem megnyugtatóan. - Mikorra tudnod kell, fogsz tudni választani! Majd meglátjuk, hogy mi megy a legjobban, mi az, amire talán a legtöbbet szükséged lehet, vagy valami más alapján választasz... - igen, mert most már neki kellett döntenie, én maximum csak asszisztálhattam mellé.
- Nos, az lenne az első kérdésem, hogy hogy megy mostanában a meditálás? Szoktál sokat gyakorolni? Maya mellett is? - kíváncsiskodtam, mert ez számomra fontos volt most, tudni akartam, hogy azt kell-e esetleg gyakorolni, vagy nem. Azt már speciel tudtam, hogy miket gyakorolt másokkal, így afelől nem terveztem érdeklődni, de ezt mindenképpen tisztázni akartam, mielőtt bármit is elkezdünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Csüt. Okt. 22, 2015 9:14 pm

Felkuncogtam a lelkesedésére, nagyon örültem neki én magam is, mert hát borzalmasan hiányzott már. Csak valahogy mostanság másfelé terelt bennünket az élet, mindenkinek megvolt a maga tennivalója, de talán most már kicsit könnyebb lesz majd összeegyeztetni a dolgokat.
- Ahh, legszívesebben beülnék egy kandallóba, az sem zavarna, ha megégnék. És még nincs is tél közepe.
Hiába, már most is elég nehezen bírom, jó volna, ha megszokhatnám mármint, innen egy darabig én már sehová sem megyek, szóval üdvös volna, hogy esetleg másként lehetne, talán pár év kell hozzá, bíztam benne, hogy jobb lesz.
- Minden jöhet, ami forró, meg persze a süti is. Ugyeeee csokis?
Kérdeztem mosolyogva, nem akartam telhetetlennek tűnni, de hát a csoki az csoki. Pont. Mindenesetre akkor is örömmel fogyasztom majd, ha nem az, a forró csoki majd pótolja némileg.
- Szerintem is.
Az mondjuk nekem eddig még eszembe sem jutott, hogy már a suliból is ismerhetik egymást, de nem is tudom, hogy Cathy jár-e egyáltalán, vagy nem kell neki másféle suli, amiért nem beszél. Erre inkább nem kérdezek rá, tapintatlanság volna! Majd meglátjuk, hogy jönnek ki egymással kettesben.
- Persze, tudom, bár eddig ötletem sincs, de igazad van, biztos rájövök majd, hogyha itt lesz az ideje.
Jogos végül is, nem is fogom erőltetni, majd kialakul, nem félek, hogy mesterszó nélkül maradnék majd. Bármennyire is leváltam már róla bizonyos szinten azért a tanácsai és a véleménye mindig is érdekelni fognak.
- A meditálás nagyon jól megy szerintem, mindennap szoktam, Maya mellett is, a futás és zuhanyzás után az jön, anélkül el sem indulok. Maya pedig akkor még alszik, szóval nem okoz gondot összeegyeztetni a dolgokat.
Magyarázom, szerencsére relatíve kevés alvással is beérem, és határozottan koránkelő vagyok. Mikor más épp átfordul a másik oldalára, én már rovom a kilométereket, nekem az az ébresztőm a zuhany mellett, utána a meditálás és kávé már nagyon is kellemes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Hétf. Okt. 26, 2015 8:28 pm

- Igen, még most fog jönni a hideg. Én már betáraztam egy csomó meleg harisnyát, meg mindenféle vastag pulcsikat! - tájékoztattam Naomit a saját előkészületeimről, illetve óvintézkedésekről így a tél előtt. - Szerintem már nem sok idő, és megjön az első hó is. Tudom, hogy még mindig nem sikerült teljesen hozzászoknod, de be kell vallanom, hogy nekem sem. Nem tudom, hogy tudnak ide születni az emberek. Nyilván nem ők választják meg, de ebben felnőni... - csak a fejemet csóváltam rá. Cathy talán már több eséllyel lesz képes hozzászokni ehhez, lévén, hogy ő itt nő fel, sőt, valószínűleg az egész életét ezen a környéken élhette le.
- Igen, persze! - nevettem el magam. Én is csak a csokist szeretem, bár most volt egy kis gyümölcsös is, mert szerettem volna, ha Cathy eszik ilyesmit is. Neki még nem muszáj folyton csokit zabálnia, mi meg már elég öregek vagyunk hozzá, hogy megengedhessük magunknak az ilyesmit. - Parancsolj! - nyújtottam át pár perccel később a neki szánt forró csokit, a süteményes tálcát pedig az asztalra tettem, ahol mind a ketten elérhettük. Kedvelem a csokis kekszet, az sokkal jobb, mint a bolti utánzatok, ráadásul most egy kis mézeskalácsos ízesítés is került bele, hála a fűszereknek. Igen, már megint hamar készültem a karácsonyra, tudom-tudom.
- Rendben, ez nagyszerű! - mondtam őszintén, miután beszámolt arról, mennyire megy neki a meditálás. - Most nem szeretném ezzel húzni az időt, de szeretnélek megkérni, hogy teljesíts egy kis házi feladatot! Annyi lenne mindössze, hogy valamikor próbálj meg úgy meditálni, hogy maja nem alszik. Azt szeretném, hogy legyen körülötted valami zavaró tényező, és úgy se ess ki belőle. Menni fog? - kérdeztem mosolyogva, és míg a válaszára vártam, addig kortyoltam egyet a saját csokimból. Igazából először most szerettem volna letesztelni úgy, hogy én zavarom meg, de elég lelkiismeretesnek ismertem ahhoz, hogy megtegye anélkül is, hogy a figyelő tekintetem ráfüggeszteném.
- Nos, arra gondoltam, hogy ma a Villanást fogjuk gyakorolni. Még nem volt vele dolgod, igaz? - kérdeztem azért, a biztonság kedvéért, de nem rémlett, hogy említette volna, vagy valahol láttam volna jelentésben leírva. - Ez egy támadó varázslat, az előbb felsoroltak után úgy döntöttem, hogy egy ilyen is jól fog jönni. Az a lényege, hogy a tenyered közepén keletkezik egy vakító fény, amivel megvakíthatod az ellenfeled, vagy akár jelezhetsz is a távolba, de inkább használd szorult helyzetben! - tanácsoltam mosolyogva. - Megfelel? Szeretnéd megtanulni? - ha nem tetszik neki, vagy mást szeretne elsajátítani, akkor velem lehetett alkudozni, de ezt úgyis mindenképpen meg fogom neki tanítani ma, ha már elterveztem. - Nem olyan nehéz, hidd el! - biztosítottam róla mosolyogva. Szerintem menni fog könnyen, hiszen voltak ennél jóval nehezebb varázslatok is, amiket már volt alkalma elsajátítani. Menni fog ez, mint a karikacsapás!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Kedd. Okt. 27, 2015 10:27 am

- Én is vettem egy új kabátot, meg csizmát, harisnyám annyi van, amiből Chenát lehetne rekeszteni. Meg vettem egy új bundás sapit is, tök cuki, alig várom, hogy felvegyem.
Hiúsági kérdést ugyan nem szoktam csinálni ilyesmiből, de sapkát addig nem szoktam felvenni, ameddig nem érzem feltétlenül muszájnak, mert nem szeretem annyira. De amint lefagynak a füleim, már eszemben sincs azzal foglalkozni, hogy esetleg bénán áll, és lelapítja a hajamat, jöhet. Jelenleg úgyis tök rövid a hajam a megszokotthoz képest, úgyhogy annyira talán nem lesz vészes.
- Na, ez az, amit én sem fogok soha az életben megérteni. Elképesztő, de komolyan. Már a tél gondolatától is egész egyszerűen megfagyok.  
Az a vicces, hogy tényleg vannak ilyenek, például Jackson is télpárti. Neki biztos nem fog gondot okozni, hogy megszokja, majd ő viszi szánkózni a gyereket, én meg otthon ücsörgök a kandalló előtt az ölemben Miloval. Tiszta sor.
- Mézeskalács fűszer? Eszem megáll, szerintem te az év felében a karácsonyra készülsz, a másikban meg pakolsz utána.  
Kuncogtam el magam, de aztán már vettem is magamhoz a forró csokit, és egy sütit is felmartam, hogy elkezdjem falatozgatni. Úgy szerettem Mandynél lenni, olyan kellemesen békés és otthonos volt.
- Maya mellett? Hát, ha Maya mellett menni fog, akkor egy tornádót is végigmeditálok. Lehet, hogy eleinte inkább valami egyszerűbbel kezdem, mondjuk Miloval, tv-vel, ilyesmi. Csak szépen fokozatosan, Mayára még nem vagyok ilyen téren felkészülve.  
Nevetem el magam, de ha mást nem, megtanítom majd meditálni, annyira el tudom képzelni, hogy állandóan felpislogna, hogy vajon csukva van-e még a szemem, és folyton kérdezgetne valamit. Esélytelennek látom, de mindenképpen meg fogom próbálni, talán csak elkezdeni lesz nehéz, utána pedig menni fog, bízom benne, mert biztos nem véletlenül mondja, és ha behoznak a vizsgámra egy ordító csecsemőt meditálás közben, szerintem kiakadna a mutatóm jelen helyzetben. Természetesen fogok gyakorolni, ehhez kétség sem férhet, mivel mindennap csinálom, ezért már egész könnyen megy, jöhetnek a zavaró tényezők, megoldom. Legalább ebben legyek jó, ha már a magánéletem katasztrófa.
- Nem, azzal még nem, részemről rendben van.  
Támadó varázslatokat még úgyse nagyon gyakoroltam, nem árt hát elkezdeni, nem vagyok egy agresszív alkat, de biztos eljön majd az az idő, hogy szükségem lesz rá, bár sose kellene, de mágus leszek, meg kell majd tudnom védeni magam.
- Persze, szeretném megtanulni.  
Bólintottam rögtön, hát hogy a viharba ne, jöhet nekem bármi, ami varázslat, megveszek értük, komolyan nagyon imádom ezt az egészet, nem igazán mondtam még senkinek, de nekem most ez a mentsváram, ebbe ölöm minden fájdalmam és keserűségem, hogy valami jót formáljak belőle, valamit, ami hasznos.
- Nem félek, csak mondd, mit csináljak és hogyan, aztán meglátjuk, hogy sül el.  
Minden figyelmem az övé volt, ami azt illeti, elég magabiztos voltam már a varázslatokat illetően, de ha elsőre nem sikerül valami, akkor sem szoktam elkeseredni, hiszen van még időm elsajátítani a dolgokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Amanda háza // Vas. Nov. 01, 2015 6:58 pm

- Szerintem, sajnos már nem is kell olyan sokat várni, hogy fel lehessen venni! - húztam el enyhén a számat, de hát csak Kalifornia szülötte vagyok, bármennyire hozzászoktam az efféle időjáráshoz Finnországban, attól még nem lett most egyszerűbb, és különben is, az már régen volt, és fiatal voltam. Nem mintha most annyira vén lennék, vagy érezném a valós koromat, de talán nehezebben alkalmazkodom már ennyi délebben töltött év után. Úgyhogy maximálisan megértettem Naomi helyzetét.
- Hát, én azért szeretem. Szerintem nagyon szép évszak... innen, bentről! - tettem hozzá gyorsan, és azzal a lendülettel el is nevettem magam, mielőtt kortyoltam volna a forró csokoládémból, ami engem hivatott felmelegíteni. Nem mintha átfagytam volna abban a pár másodpercben, amíg kinyitottam az ajtót, és még különben sem volt odakint fagy, de egy kis csokis finomság sosem árt. - Áh, nem, csak szeretem! - vontam meg a vállaimat. - Talán azért, mert gyerekkoromban sohasem ünnepeltük igazán, aztán meg Jamie halála után... - végül csak megvontam a vállaimat, és nem mentem bele mélyebben a témába. Néha beszéltem már a néhai férjemről neki, de nem voltak jó emlékek, ráadásul pont karácsony környékén történt a baleset, a jeges úton.
- Rendben! Csináld úgy, ahogy neked jobb! A lényeg, hogy legyen körülötted valami igazán zavaró tényező, amiről tudod, hogy alapvetően bármikor kizökkentene! Szeretném, ha egy kicsit még fejlesztenéd a meditációdat, bár már nem sokáig szólhatok bele, hogy mit csinálj, és mit ne... - mosolyom kissé szomorkás volt, mert noha ő volt a legelső mentoráltam, meg olyan személy is egyben, akit én hívtam el, tudtam, hogy nemsokára már nem lesz szavam abban, hogy mit csináljon, hiszen szépen haladt előre. Büszke voltam rá, de olyan nehéz lesz elengedni, mintha csak egy szülő engedné ki az elsőszülöttjét a nagybetűs életbe.
- Helyes! - csaptam össze izgatottan a kezeimet, miután leraktam a bögrémet az asztalra. Jól esett, hogy végre hasznosnak érezhettem magam, és én is taníthatok neki valami újat. Legalább még nem tartunk ott, hogy már túlszárnyaljon engem, és semmi újdonságot ne mutathassak, mert mások már megtették előttem. - Szerintem egyből menni fog, mert nem olyan nehéz, és már úgyis sokat tanultál. Ha tudod, hogy mit kell tenni, akkor nagyjából szerintem majdnem minden sikerülhet egyből is, hiszen a technika sokszor ugyanaz. Megmutatom előbb, hogy tudd, hogy milyennek kell lennie! Aztán szeretném, ha te is megpróbálnád, de ha nem sikerül, az sem baj. Képzeld majd magad elé, ahogy már régetn is csináltuk! - nem tudtam pontosan, hogy mostanában milyen módon tanítják, de nekem ez volt a módszerem.
- Ha eleinte egy kicsit mantrázol, vagy mondasz valamit, nem gond, de ha megtanultad, már ne használj semmilyen szót, csak a varázslatot! - kértem még utoljára az előtt, hogy szusszantam volna egy hosszút. - Na, akkor vágjunk bele! - azzal már meg is emeltem a kezemet, és a tenyerem közepén megjelent először csak halványan, majd egyre erősebben a bizonyos fény, amiről már beszéltem is neki. Szándékosan nem fordítottam felé, nehogy szegénynek valami baj érje a szemét miattam. - Látod, nem is olyan nehéz! Ez pont azok közé tartozik, ami egyszerű, de hasznos, ezért is akartam megtanítani. Mivel ügyes vagy, szerintem neked gyerekjáték lesz az egész! - ezúttal felfelé fordítottam a tenyerem, hogy a plafonra világítson a fény, és ügyeltem, hogy lehetőleg ne vakítsam meg saját magamat. Elkezdtem ki és becsukni a tenyerem felett az ujjaimat, mintha villogna a fény. - Egész jó móka tud lenni! Na, megpróbálod? - fordultam végül felé lelkesen, miközben a fény lassacskán kihunyt. - Egyelőre még a tiéd nem lesz ennyire erős, az majd később alakul. Te valószínűleg ezen a téren le fogsz körözni engem, mágusként mindenképpen el fogsz jutni addig! - erre akár a nyakamat is rá mertem volna tenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Amanda háza // Kedd. Nov. 03, 2015 9:40 pm

- Bentről én is nagyon szeretem, a kandalló előtt ücsörögve, forró csokival…  
Össze is fut rögtön a nyál a számban, valószínűleg hamarosan igen sűrűn fogom ezt csinálni, majd kempingezünk Mayával a szőnyegen, meg ha Jacksonnak kedve van, persze vele is. Még mindig nem igazán tudom a helyén kezelni a dolgokat, illetve, szerintem sosem leszek biztos abban, hogy ez így jó, de nem lehetek önző, és nem tehetem meg, hogy Mayát egyikünktől cibáljuk a másikig, így hát marad ez, remélhetőleg idővel megszokjuk, és kevésbé lesz feszült a légkör.
- Értem, bepótolod, ami kimaradt. Én csak azóta veszek részt tevékenyen benne, mióta itt élek, előtte New Yorkban mindent megcsinált helyettünk a szobalány. Mindig is nagyon sajnáltam, hogy nekünk kimaradt ez a közös fadíszítés és sütögetés…  
Néha beálltam a szobalány mellé sütögetni, de anya mindig kiakadt rajta, és megtiltotta, ez mondjuk sosem érdekelt, de azért utána óvatosabban csináltam, nehogy kirúgják szegényt, nem örültem volna, ha az a lelkemen szárad.
- Ugyan már, tanácsot bármikor adhatsz, ahhoz nem kell a mentoromnak lenned. Tudod jól, hogy barátként is adok a véleményedre, és kíváncsi is vagyok rá.  
Ecsetelem, mert könnyen lehet, hogy még évek múlva is fogok hozzá fordulni ezzel-azzal őrző ügyekben éppúgy, mint a civil életünkben, továbbra is tartani akarom vele a kapcsolatot, ez azért külön jó, mert mindketten egy-egy kilenc éves kislányról gondoskodunk. Sőt, rögtön megölelem, ne szomorkodjon itt nekem, mert arra tényleg semmi szükség, arra azért vigyázok, nehogy kiöntsem a csokit.
- Rendben!  
Bólintok gyorsan, és figyelem, hogy mit csinál, nem gondolnám, hogy nem fog sikerülni, de azért nem iszom előre a medve bőrére, az elbizakodottság sem épp szép tulajdonság.
- Ohh, emiatt ne aggódj, már nem mondom ki hangosan, maximum csak magamban szajkózom.  
Jobban mondva, gondolok rá, mert ez nekem segít a koncentrálásban, de szerintem mindenkinek gondolnia kell az adott varázslatra ahhoz, hogy egyáltalán megfoganhasson, de aztán lehetséges, hogy rosszul gondolom. Ahány ház, annyi szokás, ugyebár. A mozdulatát látva nincs ebben semmi ördöngösség, mint amikor elképzeltem, hogy ezüst lesz az adott tárgy a kezemben, most valahogy ugyanaz a képlet, csak fényt kell megidéznem a tenyeremre.
- Ahogy nézem, ezzel simán le lehet morzézni egy S.O.S-t is, ha ügyes az ember.  
Gondolkodtam hangosan, aztán amikor megkérdezte, hogy megpróbálom-e, hát rögtön bólintottam. Mi az hogy! Bármilyen varázslatot örömmel kipróbálok, na jó, senkit sem szadiznék, de ilyennel még úgysem találkoztam. A komolyabb dolgok később jönnek majd, de addigra talán kibékülök majd azzal a gondolattal, hogy mások védelme érdekében mindig lesznek olyanok, akiket talán bántanom is kell majd. Mint a vérfarkas még szeptemberben…
Egyelőre még mindennek lehunyt szemmel kezdek neki, így most is ez a menet, úgy képzelem el a fényt a kinyújtott tenyerem közepén, és bár nem olyan gyorsan, mint Mandy esetében, mert rá kell még hangolódnom a saját mágiámra, valahogy mindig jobban esik, ha összemelegedünk kicsit, mielőtt használnám, olyan kellemesen bizsergető ugyanis. Szerencsére nem kell csalódnom, hisz amikor kinyitom a szememet, ott pislákol rajta a fény, aminek határozottan megörülök, mindig a messzemenőkig lelkes vagyok, amikor valami sikerül…

//10 pont - 3 pont (Villanás) = 7 pont//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Amanda háza // Today at 11:21 pm

Vissza az elejére Go down
 

Amanda háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Dorothy Yates

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-