HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:
-

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
71 TAG 31 FÉRFI 40 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 7 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
15 TAG 7 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
20 TAG 10 FÉRFI 10 NŐ
EMBEREK
6 TAG 3 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Catherine Benedict Kedd Júl. 03, 2018 7:26 am
írta  Catherine Benedict Vas. Ápr. 08, 2018 10:55 am
írta  Alignak Vas. Feb. 25, 2018 8:44 pm
írta  Payne Holmes Kedd Feb. 20, 2018 10:25 am
írta  Celaena McDonald Vas. Feb. 18, 2018 8:16 pm
írta  Tawny Vaidya Vas. Feb. 18, 2018 4:42 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 18, 2018 12:12 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Feb. 17, 2018 7:09 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 6:39 pm
írta  Balthazar Bluefox Szomb. Feb. 17, 2018 12:42 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 9:45 am
írta  Alignak Pént. Feb. 16, 2018 10:21 am
írta  Darren Northlake Csüt. Feb. 15, 2018 11:34 am
írta  Catherine Benedict Csüt. Feb. 15, 2018 6:40 am
írta  Hans Elfman Szer. Feb. 14, 2018 7:49 pm
írta  Payne Holmes Szer. Feb. 14, 2018 7:35 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 8:11 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 6:22 pm
írta  Darren Northlake Kedd Feb. 13, 2018 11:51 am
írta  Yetta Northlake-Nacrosh Hétf. Feb. 12, 2018 8:29 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:28 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Feb. 12, 2018 7:21 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:08 pm
írta  Jason Drewner Hétf. Feb. 12, 2018 6:45 pm
írta  Darren Northlake Vas. Feb. 11, 2018 6:28 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:13 am
írta  Corinne June Mouser Vas. Feb. 11, 2018 10:07 am
Rebecca Morgan
 

Share | .

 

 Tupilek könnye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Tupilek könnye // Pént. Aug. 02, 2013 9:06 pm

First topic message reminder :



A legenda szerint, mikor az elsők közt felütötte fejét a trónbitorlási vágy, s Alignak könyörületet nem ismerve roppantotta össze ellenségeit, Tupilek minden halottér könnyeket hullajtott, minél idősebb, nagyreményűbb volt egy farkas, annál többet. Az ő gyásza és fájdalma töltötte meg a tómedret.
A víz felszíne mindig tükörsima, sose zavarja fel semmi, a környék háborítatlan és békés...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net












SzerzőÜzenet
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 298
◯ IC REAG : 276
◯ Lakhely : Québec || Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválásai

Re: Tupilek könnye // Pént. Okt. 14, 2016 9:52 pm

Csak egy mosollyal feleltem a köszönömre, de nem reagáltam már semmit se. Csak őszinte voltam, még ha ez manapság sok esetben ritkaság számba is megy, így nem volt mit megköszönni. Egyszer szívesen megismerném a kutyát is, de ezt már nem mondtam ki hangosan. Még a végén túl tolakodónak gondolt volna, vagy ki tudja, hogy mi suhant volna át Jesse fejében, így inkább csak hallgattam. Hamarosan pedig a férfi családjára terelődött a szó. Természetesen most se tudtam lakatott tenni a számra, csak mondtam és mondtam, amit gondoltam, míg végül kapcsoltam, hogy talán nem kellene az életében vájkálnom, mert lehet nem rajong érte. Én pedig nem szerettem volna elrontani a hangulatot, ezért is kértem végül sietve bocsánatot, egy pillanatra pedig még a szemeimet is lesütöttem, de szerencsére a kinti sötétben ez nem annyira volt észrevehető. A bólintását viszonoztam, de nem mondtam semmit se. Örültem annak, hogy nem történt semmi baj. Kicsit meg is nyugodtam, hiszen pontosan tudom, hogy sok embert eléggé feszélyezni tud az, amikor a családjáról vagy magáról kell beszélni. Néha még én is zavarba tudok jönni ilyenkor és hirtelen azt se tudom, hogy mit mondjak, de a mai este folyamán nem sokat kellett sose gondolkodnom azon, hogy mit mondjak, mert a szavak jöttek maguktól is.
Amikor meghallottam a nevetést, akkor csak elmosolyodtam szélesen, hiszen jó érzés volt hallani azt, hogy én csaltam ki ezt belőle pár kicsit „dilis” megjegyzéssel.
- Csak talán? – biggyesztettem le az ajkaimat játékosan, majd elnevettem magam, amikor meghallottam az „ötletét”. – Bármennyire is csábító a dolog, inkább az ajtó legyen becsukva. – szólaltam meg játékosan, hiszen biztos voltam abban, hogy ő is csak a poén kedvéért mondta azt, amit. Amikor pedig visszakérdezett, akkor már éppen a táska felé böktem volna, de hirtelen neki is beugrott, hogy mire gondolhattam. Sietve léptem közelebb hozzá, majd elvettem a táskát, hogy az egyik székre letegyem és elkezdjek kotorászni benne, mert mintha raktam volna be gyufát, de persze csak úgy bedobtam, mert minek használni a kisebb zsebeket a táskán? Végül a kutakodásban a férfi szavai állítottak meg.
Az íriszeimmel megkerestem őt, majd először csak megrántottam a vállaimat, mert részben igaza volt, részben nem. Egy aprót sóhajtottam alig hallhatóan. – Amiatt, mert nem akartam, hogy túl tolakodónak vagy kotnyelesnek találj. Nem mindenki szeret csak úgy beavatni másokat a családja történetébe és nem akartam elrontani a remek hangulatot. Régóta nem nevettem ennyit és mosolyogtam, mint amióta veled találkoztam. Viszont, ha szeretnél mesélni, akkor szívesen meghallgatom. – vallottam be a dolgot. Ezt akár vehette kicsit bóknak is, vagy aminek szeretné, de ez volt az igazság. Másrészt meg tényleg szívesen meghallgattam volna őt erről a dologról is. – A családomról meg nem sokszor beszélek mostanság. Édesanyám évekkel ezelőtt meghalt, valaki elvette tőlem. Majd pár hónapja kiderült, hogy a legjobb barátnőm valójában a féltestvérem és ezt ő vélhetően tudta is végig, ahogyan az apám is, akinek nem ez lett volna az első hazugsága életem során. A poén kedvéért meg itt él a család egyik közeli rokona is, aki szintén tudta azt, hogy ki lehetek, de még se mondta el, pedig láttam az íriszeiben, hogy valamit titkol az illető… – a szemeimet lesütöttem, majd egy pillanatra a szemeimet is becsuktam, mert nem akartam még egyetlen egy könnycseppet se útjára engedni, abban pedig csak reménykedni tudtam, hogy sikerülni fog. Azt meg még se mondhattam, hogy az a rokon amúgy a nagyapám, mert hamarabb nézni bárki nagybácsinak, mint nagyapónak. Hála annak, hogy őrző ő is. – Nem tudom, hogy mit mesélhetnék róluk, amikor nem olyan régen szembesültem az összes hazugsággal, vagy legalábbis egy részével biztosan. Főleg, hogy magam sem tudom, hogy mit akarok kezdeni a tudomásomra jutott információkkal… - tettem még hozzá alig hallhatóan, majd megráztam a fejemet, mintha csak semmiség lenne és mély levegőt vettem. Nem akarok nyafogni neki. Pedig talán pontosan ezt tettem… sajnos… Remélem, hogy nem most rontottam el mindent.
- Úgy néz ki, hogy nem, de talán megfagyni se. – ejtettem az asztalra végül a gyufát. Már csak az volt a kérdés, hogy egyáltalán van-e itt kandalló, vagy egyáltalán fa, amivel be lehet gyűjteni… - Bár azt mondják, hogy a pia is képes az embert melegen tartani, meg ott mintha lenne egy pokróc is. – nem sok minden volt ebben a házban, de maximum osztozkodunk a pokrócon. – Vajon ez mi lehet? – böktem a barna löttyöt tartalmazó üvegre, amikor közelebbről is szemügyre vettem, hiszen a kezemben tartottam már. – Eléggé bizarrul néz ki… - tettem még hozzá, miközben úgy vizsgáltam, mintha csak valami orvos a betegét nézné… Mindegy, ha nem olyan borzasztó az íze, akkor jöhet. Egy kis piálás csak nem árthat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 30
◯ HSZ : 20
◯ IC REAG : 15
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : egy balesetből származó heg a bal arccsonton
Re: Tupilek könnye // Szomb. Okt. 15, 2016 11:49 pm

Vigyor, vigyor. Aztán egy bólintás és egy sóhajtással egybekötött "hát, rendben" megjegyzéssel nyugtázta a csukott ajtó ötletét. Mert ugyan mi oka volna beengedni a hideget és tárt "karokkal" várni a váratlan vendégeket? Különben sem gondolta úgy, hogy bármelyiküknek jól esne egy harmadik, aki csak elrontana mindent.
A hirtelen jött szóáradatra megállt a mozdulataival. Pontosabban csak annyi időre, ameddig a hátsó felét neki nem támasztotta a pultnak, kezeit pedig maga mellett lerakva a fa borítású lapra végig a nőt figyelte, mialatt amaz beszélt. Már épp szólni készült, amikor Cali ismételten nekikezdett és csak úgy dőlt belőle a múlt, az a keserűség, amit egészen idáig egészen jól palástolt. Jesse hallgatott, és megpróbálta azt, ami az igazán jó kártyázó fickóknak szokott menni: pókerarc. Sosem volt jó színész, a gondolatai nagy része az arcára voltak írva, és most nagyon igyekezett, hogy az elítélés ne jelenjen meg a vonásain. Már ami a hazugságok említésénél körvonalazódott a gondolataiban. A hazugságokat egyenesen gyűlölte, és ha tehette volna, néhány embert valóban a Taigetosz tetejéről rúgott volna le, ahogy a 300-ban tette azt Leonidasz annál a híres jelenetnél.
És jelenleg Jesse-t az sem tudta foglalkoztatni, hogy Cali a magánélete után terelve a témát a barna cuccért nyúlt. Nem mozdult el a helyéről, és úgy érezte, hogy amiért ebbe beavatták, a minimum, hogy lereagálja valahogyan. Sosem akart önkéntes pszichológust játszani, de végtére is olyan szakmája volt, aminél akaratlanul is belefolyt mások életébe.
Megdörzsölte az állát, és ha már annyira közel volt hozzá a kis barna, a keze ráfonódott a nő által is tartott üvegre, fordult egy negyedet, és lecsavarta úgy a kupakját, hogy vélhetően mindketten tartották azt, és miután ezzel megvolt, elengedte az üveget.
- Azt mondják, hogy az idő megold mindent - kezdett bele, hagyva, hogyha Cali akarta, megszagolhatta az italt. - Nem tudsz neheztelni életed végéig azokra, akik hazudtak neked, és kell idő ahhoz is, hogy objektívvá válj, hogy ne érzelmekkel dönts a jövőt illetően. Mert azzal csak magadnak ártasz - megsimította a nő felkarját egyszer, biztatóan-bátorítón. - Mindenesetre nem fogom megmondani, hogy mit tegyél és mit ne, mert erről csak te dönthetsz, te ismered a részleteket és a te életed, viszont ne hagyd, hogy kihasználjanak. Azt soha, senkinek - fejezte be a nagy lélekbúvárkodást, és még magának is sok volt mindez. Tanácsokban jó volt, de hogy belefolyjon olyan viszályokba, amihez az ég világon semmi köze nem volt: hát kösz, nem.
Ellépett a nőtől, és a ház ablaktalan ablaktalan sarkához lépett, ahol egy kémény és annak fala magasodott végigkövetve a ház falát egészen a mennyezetig. Leguggolt a kis farakás mellé, ahol egy kisebb flakonban benzin is lehetett, legalábbis remélte, hogy az. Ha nem, találtak elegendő alkoholt is. Pár hasított fát berakott a téglakályhába, és ahogy felállt, a nő felé nézett Jesse. Biztos akart lenni abban, hogy még ezek után is ott volt-e, vagy elűzte mindazzal, amit mondott neki az imént.
- Van egy öcsém, és egy húgom is. Bradley és Virginia. Mindhármunk második neve C-vel kezdődik. Anyám rigolyája volt, és apám - természetesen - kénytelen volt belemenni. A világ legrosszabb és legviccesebb érzése volt, amikor anyánk a teljes nevünkön szólított. Egyszerre mindhármunkat - nevette el magát, ahogy visszaidézte azt, amikor a családjuk ékköve fáradhatatlanul végigmondta minden gyerekének teljes nevét, ha rossz fát tettek a tűzre. A szavai közben az asztalhoz lépett, majd felmarta a lapjára dobott gyufás dobozt. Igen, határozottan szeretett a legidősebb lenni, és imádta a testvéreit. Nélkülük nem az lenne, akivé alakult az évek során.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 298
◯ IC REAG : 276
◯ Lakhely : Québec || Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválásai

Re: Tupilek könnye // Vas. Okt. 16, 2016 12:59 am

Nem beszéltem senkiről se annak, amit attól a farkastól, vagyis nőtől tudtam meg a templomban. Részben szeretném azt mondani, hogy hazudott a dolgokról, a családfáról, de felismertem édesanyám jellegzetes írását, így tudtam jól, hogy ő végezte el ama családfának a kutatását és nem az elméletileg régóta halott egyik felmenőm. Talán kicsit gyerekes dolog, de sokszor hiányzott anya. Tinédzser voltam, amikor egyszer apa azzal a hírrel jött haza, hogy anyumat megölték egy rablótámadásban és onnantól kezdve a hazugságokról egyre inkább kezdett fellebbeni a „fátyol”. Nem kellett volna talán most se Jesse-re ömlesztenem ezt az egészet, de mire észbe kaphattam volna, addigra szinte csak úgy ömlöttek a szavak. Nem volt időm gondolkozni és bármennyire is fura volt kicsit jól esett ennyi idő után kimondani azt, ami elől menekültem legtöbb esetben. Amiről ennyi időn keresztül nem beszéltem senkinek se, de ugyanakkor szégyelltem is kicsit magam, hogy pont neki kellett elviselnie erről szóló áradatott. A szemeimet lesütöttem rövid időre és igyekeztem inkább a szokatlan színű italra terelni a beszélgetést, mielőtt esetleg valami fura csend telepedne ránk a korábbi jókedv után.
Amikor az üvegért nyúl, akkor emelem csak rá az íriszeimet. Könnyedén hagyom, hogy kibontsa az üveget és továbbra se engedem el. Az se zavar, ha kicsit egymáshoz ér a kezünk, ahogyan ketten fogjuk. Mintha csak a közelsége egy kisebb megnyugtatás lenne, hogy nem teljesen szúrtam el mindent és nem ijesztettem el őt a korábbi „kifakadással” kapcsolatban.
Csendesen hallgattam azt, amit mondott, miközben beleszimatoltam az italba és egy kisebb grimasz terült szét az arcomon. Hirtelen nem is tudtam, hogy a tömény alkohol szag, vagy a kissé fura illat zavart jobban. Az is biztos, hogy ez az ital nem lehet gyenge, de még mindig nem sikerült rájönnöm arra, hogy mit is takarhat, de talán jobb is. Az érintése meglepett, de jól esett. Nem húztam el a karomat, inkább csak megkerestem őt az íriszemmel ismét. Egyszerre volt megnyugtató és bátorító az érintése.  – Köszönöm. – csak ennyit mondtam, miközben hálásan pillantottam a férfira. Nem éreztem úgy, hogy ezt tovább kellene ragozni, de jól estek a szavai, mintha csak egy-két dolgot még inkább megerősített volna bennem, amiket már magam is tudtam, de eddig nem bírtam velük teljesen szembe nézni. S még egy „halovány” mosolyt is bezsebelhetett a másik fél.
Nem mozdultam meg az asztal, a pult mellől csak követtem őt a pillantásommal, majd pedig újra visszacsavartam az üvegre a tetejét. Még a végén lassan totálisan alkoholszagban fog úszni a helység, bár vélhetően nem csak a helység, hanem kicsit mi is. Nem gondoltam azt, hogy csak dísznek kerültek az asztalra. Amikor viszont a pillantásunk találkozott, akkor elmosolyodtam, hiszen talán ahogyan én azt hittem, hogy elüldöztem őt a mondandómmal, úgy ő is hihette ezt. Bár ez csak egy tipp volt, biztosra nem mertem volna mondani.
Amikor meghallom a kistörténetet, akkor alig hallhatóan elnevetem magam, mert képzelem, hogy mennyire lehetett kellemes az, amikor mind a három nevükön szólították őt, őket. – Akkor te vagy a védelmező báty, akire gondolom mindig számíthatnak a kisebbek. – ez is egy tipp volt az eddig látottak és hallottak alapján. – Nekem nem C-vel kezdődik, de én se úsztam meg a harmadik nevet. Gyerekként néha cukkoltak is vele. – avattam be a dologba, pedig sok esetben szívesebben használtam a Rhine nevet, mint a Cali-t. Talán amiatt, mert édesanyám adta nekem, vagy csak mert részben talán tényleg hasonlítok arra folyóra, amit ugyanígy hívnak. – Cali Rhine Scott a becsületes nevem, te milyen nevet nem tudtál megúszni? – kérdeztem meg kíváncsian, miközben már odasétáltam hozzá és mellette foglaltam helyett. Ha pedig kellett segítség esetleg a kályha begyújtásában, akkor segítettem, amiben csak tudtam. Bár ehhez talán kissé ügyetlen vagyok, hiszen én se érthetek mindenhez. Ha pedig nem kellett segítség, akkor egy darabig még mellette maradtam, majd utána, ha nem tartott ott, akkor elkezdtem én is körbe nézni, hogy még mit találok a házban. A pokrócot könnyedén kaptam a kezeim közé, és ha nem volt ellenére, akkor a kályha közelében terítettem a földre. – Italunk már van, már csak valami szilárd is kéne… - gondolkoztam hangosan, amikor eszembe jutott, hogy a biztonság kedvéért raktam be pillecukrot, hogy hátha rakok tábortüzet. Egy kis nasi néha nem árt a léleknek, meg a testnek se. – Szereted? – kérdeztem meg kíváncsian, ha nem, akkor a sütögetős részt passzoljuk és marad a pia, mert kicsi az esélye annak, hogy itt bármi szilárd ehető kaja lenne. Bár még volt két szendvicsem is, amit szívesen megosztok vele, így még azt is kiraktam az asztalra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 30
◯ HSZ : 20
◯ IC REAG : 15
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : egy balesetből származó heg a bal arccsonton
Re: Tupilek könnye // Vas. Okt. 16, 2016 11:30 pm

Ahogyan a nő, úgy Jesse is elmosolyodott a köszönömre. Nem volt sok, de most csak ezt adhatta, és úgy gondolta, hogy itt meg is húzta a határvonalat, amit nem akart átlépni. Senkije sem volt a nőnek, hogy belegyalogoljon olyan témákba, amihez végképp semmi köze nem volt. Így inkább azzal foglalkozott, hogy valami meleget is csiholjon a házba, mert az addig oké volt, hogy a testük hőt bocsájtott ki, na de nem annyit, hogy felfűtsék az egész helyiséget!
Eszébe jutott az anyja, ahogy beszélt róla, és már csak ettől is jobb kedve volt. Tisztelte, és mélyen szerette az anyját, ő volt a családjuk alapköve, aki nélkül mindannyian és minden kapcsolatuk gallyra ment volna.
- Igazából nem tehettem mást. A legidősebbek átka, hogy ezt a posztot töltsék be - mosolyodott el könnyedén, mialatt hallgatta, ahogy Cali ismét megszólalt. Elidőzött a nő arcán tekintetével, és ha amaz úgy fordult esetleg, a profilján is.
- Cecil. Emiatt hívnak néhányan JC-nek is, amit anyám anyja úgy hallott, hogy Jesse - vont vállat, aztán eszébe jutott valami. - Melyiket szereted jobban? Mondjuk hiába, most már nekem Cali maradsz életed végéig - mosolyodott el szélesen, és tény. Ha valaki egy néven már bemutatkozott neki, sosem szerette azt változtatgatni. Ha valaki addig ribanc-Tiffany volt, utána akár lehetett volna kancsóka is, akkor is az eredeti nevén szólította volna. Sosem volt odáig ezekért a változásokért, no nem azért, mert ne tudta volna megszokni, csak az életben voltak annál fontosabb dolgok is. Mint például az, hogy ősembereset játsszon a hegy közepén és tüzet próbáljon gyújtani. Challenge accepted, meg minden, de azért a prioritások mindig is fontosak voltak, nemde?
Ahogy a kis barna közelebb lépett Jesse-hez, nem zavartatta magát. Egy mosoly kíséretében csúszott vissza a kályhához, hogy kinyissa a ballont, aminek tartalmát a fadarabokra öntötte, nem eláztatva azokat. Félig morogva, félig szitkozódva kiszedte a kedvenc fejtörőit felsorakoztató füzetét a kabátja zsebéből, és néhány lapot betuszkolt a hasított fák alá és közé, amit aztán sorban meggyújtott a Cali által kirakott gyufákkal.
A lángok eleinte apró, narancsos izzással lobbantak lángra, bizonytalanul, hogy égjenek-e, pusztítsanak-e, vagy inkább váljanak a múlté, ezért a férfi közelebb hajolt, hogy az izzást elősegítse azzal, hogy némi oxigénnel segítette elő az égést.
Hogy Cali közben elment, azt nem csak a lépteinek újbóli zajai miatt tudta, hanem mert tudta, hogy a nő úgysem tud megmaradni ugyanazon a helyen sok ideig. Legalábbis így sejtette. Úgy gondolta, hogy a kis barna is feltalálja magát, mert még mindig azon a véleményen volt, hogy nagyon is önálló emberként létezett a másik, és ez tetszett neki. A zörgésre fellesett a nőre, aztán a kezében tartott fehér puha édességre.
- Nem nagyon szoktam édességért nyúlni, de azt hiszem, hogy ma sztrájkolok és elhagyom a szigorú diétám- vigyorodott el, és ahogy végre a fák is lángra kaptak, úgy feladatát elvégezendő felállt, ellépett a lángok elől, és újra a nőre mosolygott. Csak úgy, mert ahhoz volt kedve.
Nem lett hirtelen ezer fok, de ha már a kályhában a tűz vidáman pattogott, lehúzta a kabátja cipzárját, majd megvált a ruhadarabtól is, amit az egyik szék karfájára rakott le. Alatta egy kék pulóver volt, aminek feltűrte az ujját is; nem volt fázós alkat.
- Üvegből innál, vagy poharat is szeretnél? - érdeklődött, és elindult a pult felé, ahol otthagyták mindketten a tiszta vodkát és azt az ismeretlen barna cuccot is. A maga részéről teljesen és tökéletesen jó volt az üveg is, habár abban nem volt biztos, előtte ki fogta meg és ki nem, de ez legyen a legkevesebb. Valahol csak létezett itt egy-két pohár, amit fel fog kutatni, ha a nő kérte.
És mialatt Cali válaszát várta, előbb a vodka kupakját szedte le. Aztán megint a barna italét is.
- Iris baromira fog neheztelni rám, ha megtudja, egy másik nővel léptem le.. Szóval az életben nem tudhatja meg, rendben? Még ha bele is botlanál valaha, soha ne áruld el neki a ma estét- vigyorodott el hirtelen, ahogy eszébe jutott az unokatestéve, aki ha mégiscsak odatévedt arra a helyre, ahol ő, és Cali találkozott.. és nem találta Jesse-t, bizony kiakad. De nagyon. És ez James-et szórakoztatta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 298
◯ IC REAG : 276
◯ Lakhely : Québec || Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválásai

Re: Tupilek könnye // Hétf. Okt. 17, 2016 8:08 pm

Pár másodperc erejéig haboztam, de végül óvatosan szólaltam meg. Reménykedtem, hogy nem fogja félreérteni és tolakodásnak se venni. Lehet, hogy tévedek, igazából csak azt mondtam, amit gondolok abból, amit hallok és abból, ahogyan arcának a vonásai változnak, miközben egy-egy témáról beszél.
- Talán így van, de sokak számára ez teher és ki akarnak bújni az ilyen felelősség alól, de úgy érzem, hogy te nem bánod, hogy ez a súly a te vállaidat nyomja. Persze ez csak megérzés, így simán lehet, hogy tévedek. – az utolsó mondatot már kicsit gyorsabban mondtam, miközben őt fürkészem és a mosoly ott bujkált az arcomon. Végül a kezem a pultra siklott, miközben visszafordultam az ablak felé. Úgy támaszkodtam meg a masszív lapon, miközben az ablakon át kifelé bámultam. Nem sok mindent lehetett látni, hiszen a sötétség lengte már szinte körbe a házat, de ha csend uralkodott, akkor lehetett hallani azt, ahogyan a szellő táncra hívta a leveleket és a faágakat. Még szerencse, hogy idejében ide értünk, mert a szellő hangja nem sok jóval kecsegtetett, ha kint sétálnánk még mindig.
Amikor ismét megszólalt James és elárulta a második nevét, akkor kíváncsian fordultam ismét felé és a jól ismert mosoly még mindig ott bujkált az arcomon. Ez nem hamis mosoly volt, hanem őszinte. Sokszor mire észbe kaptam addigra már csak arra jöttem rá, hogy ismét mosolygok. Mellette meglepően könnyű volt jól éreznem magam.
- Cecil… Nem túl gyakori név, de tetszik. Bár gondolom a Jamest/Jesset jobban szereted és többször is használod. – gondolkoztam picit hangosan, hiszen nekem is úgy mutatkozott. A következő kérdésén pedig kicsit elgondolkoztam ismét. – Nem tudom. Általában a Calit használom, kevesen beavatottak. Mármint kevesen ismerik a második nevemet. – Nem kizárt, hogy Rhinet egy hangyányit jobban szeretem, de mivel sose azt mondom, mert a Cali rövidebb és egyszerűbb így, igazából azt hiszem, hogy már ezt szoktam meg. A név sokszor csak egy név, hiszen sokszor szerintem inkább az számít, hogy miként is mondják ki azt az emberek. Bárkit lehet bárminek nevezni, néha még a legédesebb becézésekkel is illetni, ha a kiejtés inkább tőr a szívnek, mintsem melengető érzést kelt…
Hamarosan pedig újra talpon voltam, miközben ő próbálta életre kelteni a tűzet a kályhában és engedni azt, hogy a meleg átjárja ezt a menedékházat idővel. Fogalmam sincs, hogy nekem mennyire jött volna össze, mert egy tábortűz és ez azért kicsit másabb véleményem szerint, de lehet most hatalmasat tévedek. Nem voltam és sose leszek tűzspecialista.
Hamarosan pedig elő is került a pillecukor. Nem voltam nagy édességevő, de olykor-olykor néha engedtem a csábításnak.
- Ohh, akkor ma én leszek a kisördög, aki a bűnre csábít? Hmm, talán egészen tetszik ez a szerep. – feleltem kicsit komolyan, de a féloldalas mosolyom könnyedén elárult, hogy csak bolondozom vele, de örültem annak, hogy benne volt egy kis nassolásban is. Végül pedig csendesen figyeltem őt, ahogyan a kabát lassan lekerült róla, majd pedig ismét a helységen járattam körbe a pillantásomat. Biztos voltam abban is, hogy még pár perc eltelik és akkor hamarosan én is követni fogom őt abban, hogy egy-két ruhadarab lekerüljön rólam, hiszen nem vagyok fagyos szent se, de azért még jobbnak láttam picit várni, hogy melegebb legyen bent.
Könnyedén léptem közelebb hozzá ismét, miközben ártatlan pillantással néztem fel rá. Már éppen válaszoltam volna a kérdésére, hogy teljesen jó lesz üvegből is az ital, amikor ismét megszólalt. Mosolyogva hallgattam őt, míg végül egészen közel nem kerültem hozzá. Könnyedén siklott a kezem a kezében tartott üvegre és az se érdekelt, ha a kezünk összeért. Miközben játékosan a másik kezem mellkasára siklott. – És nekem miért is érné meg tartani a sose be nem álló számat? Vagy mi akadályozna meg benne? – közelebb hajoltam hozzá, mint valami kisördög féle. Majd végül az üveget kivettem a kezei közül és hátráltam, hacsak meg nem akadályozott valami tettemben. – Teljesen jó lesz üvegből is. – rántottam meg végül a vállaimat, mintha az előbb mi sem történt volna. Végül pedig meg is kóstoltam a megszerezett italt. Eszem ágában se lett volna elárulni Irisnek a ma estét, meg igazából azt se tudtam, hogy miként is néz ki pontosan a leányzó, így nehéz lenne bármit is elmesélni. Másrészt meg nem akartam semmi rosszat se Jesse-nek, de jó érzés volt kicsit húzni az agyát. Már ha sikerült, meg a közelsége se volt ellenemre, de ezt azért világgá se kürtölném, hiszen ki tudja, hogy mit is szólna hozzá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 30
◯ HSZ : 20
◯ IC REAG : 15
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : egy balesetből származó heg a bal arccsonton
Re: Tupilek könnye // Vas. Okt. 30, 2016 11:52 am

Egyáltalán nem mondott hülyeséget Cali. Valóban ő volt az az ember, aki ráncba szedte a kicsiket, még anno. Mindenesetre a felnőtt létnek köszönhetően már nem kellett állandóan a sarkukban állni, mindenki a maga hibáját követte el, úgy, ahogy csak tudta. Minden esetben ott voltak egymásnak, és amikor Ginny az éjszaka közepén hívta Jesse-t, akkor mindent félretéve figyelt a húgára. Ahogy Brad is ott volt, amikor Eve-vel szétmentek bő fél éve, és ott maradt akkor is, amikor harmadnaposan is még rókázott. Ilyenek voltak az Anderson-ok.
Mindezzel azonban nem akarta Cali idejét pazarolni, így csak egy enyhe bólintás és egy "igazad van" hagyta el a száját.
Nem igazán tudta, hogy Cali milyen úton-módon, de elérte azt, hogy beszéljen. A magánéletben csak akkor engedett magához valóban közel valakit, akit már régóta ismert, noha beszélgetésbe bárkivel tudott keveredni, mindenesetre elismerte a kis barna varázslatát, és ezért úgy érezte, hogy hálásnak kell lennie neki.
- Szóval érezzem megtiszteltetésnek, hogy tudok róla? - felvonta szemöldökét, féloldalas mosoly jelent meg az arcán, aztán rendezte arcizmait és megvonta a vállait. Tulajdonképpen már szinte mindenhogy hívták, és volt, amire hallgatott is. Olykor.
- A Cecil túl hivatalos. Öltönyös fószereknek való, és attól meg elég távol állok az év túlnyomó részében - az öccse bizonyára állandóan kihangsúlyozza minden egyes nevét, de az legyen az ő baja. Nem akart túl nagy feneket keríteni ennek a névkérdésnek, de úgy gondolta, hogy Cali megérdemli, hogy megint beszéljen és legfőképpen, ha kérdezték, illett válaszolnia. Vagy ha épp beszéltek hozzá. És ha néha jobb volt hallgatni, most úgy érezte, szívesen beszélget a nővel, aki mellett jól érezte magát.
A kis barna szavaira elnevette magát, végigvezette a tekintetét a nő testén lassan, és ha Cali látta... hát most nem igazán érdekelte.
- Kicsi vagy, az már biztos. De hogy ördög is? - vigyorgott egy jót ezen, aztán folytatta - Lehet, hogy nekem is tetszik - fejezte be a szavait, és hogy éppen mi, arról nem volt meggyőződve. A szerep, a helyzet, vagy a nő, isten tudja, hogy mi jött be neki úgy igazán. A vetkőzés igen jól esett neki, mialatt figyelte, ahogy a nő közeledik hozzá, nagyot sóhajtva akkor, amikor megérezte a mellkasán Cali kezét, végig a másik szemeibe nézve. Nem tudta eldönteni, hogy most szédítik-e, vagy épp húzzák. De bejött neki ez a játék, és ahogy a kis barna beszélt, úgy figyelte a nő száját, majd a szemeit megint. Aztán ez az ingázás megmaradt addig, míg a témát meg nem változtatta a nő és el nem távolodott tőle. A keze már épp indult volna Cali csípője felé, de hagyta, hogy ellépjen. Érezte az illatát, a testét szinte az érintése alatt, és átkozottul elszidta magát. Hogy végül mit mondott a nő, fogalma sem volt róla. Csak figyelte, ahogy belekortyolt az alkoholba. Figyelte, ahogy ott állt, és akkor mozdult meg, ha már nem az üveggel volt elfoglalva a kis barna. Könnyedén lépte le a köztük lévő távolságot, egyik keze a nő állcsontjára csúszott, míg a másik az üveget tartó kezére, és nem tökölve tovább mindenféle kérdés nélkül a szája a nő szájára tapadt. Nem volt erőszakos, de ha már így játszottak vele, voltak következményei. Nem akart a mai naptól többet, de ezt mindenképpen meg akarta tenni. És hogy a nő fogadta-e a közeledést, vagy eltolta egy pofon kíséretében? Cali hozta meg ezt a döntést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 298
◯ IC REAG : 276
◯ Lakhely : Québec || Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválásai

Re: Tupilek könnye // Vas. Okt. 30, 2016 4:33 pm

Fura dolog volt, hogy mostanság nem túlzottan beszélgettem senkivel se, neki pedig elmondtam még olyan dolgokat is, amikbe nem szokás beavatni egy idegent, vagyis részben még az volt, hiszen alig ismerjük egymást. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyire volt szokása neki a családjáról mesélni, de jó érzés volt az, hogy nem csak én, hanem ő is bevatatott a sajátjába.
Csak egy sokat sejtető mosollyal feleltem és alig láthatóan végül megrántottam a vállaimat. Részben talán veheti annak is, de ezt neki kell tudnia, hogy minek szeretné venni azt, hogy ismeri a második nevemet is.
- Pedig biztosan jól állna az öltöny is. – miközben ezt mondtam csöppet se rejtettem véka alá, ahogyan végig mértem őt, de érezhette, hogy csak részben húzni akarom ezzel a kijelentésemmel (is), ha már annyit bolondoztunk korábban is. Másrészt meg komolyan is gondoltam, amit mondtam, viszont nem bántam azt, hogy olyannal akadtam össze, aki inkább túraruhába és hétköznapi ruhát ölt magára, mintsem öltönyt. A legtöbb öltönyös fickó, akikhez szerencsém volt eléggé besavanyodottak voltak és imádtak a vagyonukról és a többi unalmas és lényegtelen dologról fecsegni, de lehet velem volt a baj, hogy ezek a dolgok nem annyira érdekeltek, vagy vonzottak egy-egy illetőben.
Jesse pedig pontosan az a személy volt, akivel nagyon is jó volt beszélgetni és eltölteni az időt. Örültem annak, hogy akkor nem mondtam nemet, amikor felajánlotta, hogy elkísér. Pedig amilyen pukkancs voltam az elmúlt hetekben nem lett volna meglepő válasz tőlem az se, de szerencsére jól döntöttem ott a völgyben.
Amikor szemrebbenés nélkül néz végig rajtam, akkor csak elnevetem magam és megrázom még a fejemet, majd pedig ha még a szavai előtt esélyem van, akkor játékosan megpróbálom eltakarni a szemeit is, mintha csak olyat nézne, amit nem szabad, de szó se volt erről.
- Nem látod az édes kis szarvacskáimat? – és azzal ördög szarvat mutattam az ujjaimmal magamnak, miközben még mindig széles mosoly ült az arcomon és a nevetésünk könnyedén töltötte be a menedékházat. – Csak lehet, vagy biztos? – csaptam le a szavaira, mint egy sas az áldozatára. Magam sem tudom, hogy miért tettem, hiszen automatikusan jött a kérdés. Még azelőtt elhagyta az ajkaimat, mielőtt végig gondolhattam volna. Nem értettem, hogy mi ütött belém, de azt is kár lenne, hogy a „lehet” is már egészen jól esett.
A téma változott, ahogyan a kettőnk között lévő távolság is teljesen lecsökkent, én pedig játszadoztam tovább, de vajon játék volt-e ez, vagy inkább tényleg jó kisördög lévén meg akartam őt kísérteni? Azt hiszem, hogy a második inkább, hiszen a közelsége képes volt engem is kicsit megrészegíteni, pedig még nem is ittam semmit se, ahogyan nem is volt rám ez jellemző. De arra már rájöttem, hogy sok olyan dolgot tettem azóta, amióta vele találkoztam, ami nem túlzottan volt jellemző rám, de valahogy egyiket se bántam. Jó volt beszélgetni, nevetni és hagyni, hogy az élet szellője sodorjon magával. Hamarosan pedig újra távolabb voltam tőle, majd pedig meg is húztam kicsit az üveget, majd az íriszeimmel megkerestem őt. Figyeltem őt, azt, ahogyan pillanatok alatt szelte át azt a pár lépésnyi távolságot. Amikor a keze állcsontomra siklott, akkor meglepődtem és egyben nagyon is jó érzés futót át a lényemen, de továbbra is őt néztem. Még akkor, amikor a piásüveget tartó kezemet fogta meg a másikkal. Arra viszont nem számítottam - inkább csak reménykedtem valami ilyesmiben -, bármennyire is fura volt tőlem, ami utána következett. Kár lenne tagadni, hogy azért nem lepett meg, ahogyan egyszer csak ajkai ajkaimra tapadtak, de nem sokat haboztam, hogy viszonozzam a tettét. A szabad kezem pedig könnyedén siklott az arcára, majd pedig át a válla felett a nyakára, hogy tarkója vonalán simítsak végig az ujjaimmal, míg tartott a csók és vélhetően, ha nem fogta volna az üveget fogó kezemet, akkor az üveg most könnyedén hullott volna a földre közben. Amikor pedig vége szakadt, akkor még kissé fura ütemet vert a szívem, de kész szerencse, hogy nem farkas, mert így legalább ez rejtve marad, viszont hirtelen nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Találkozásunk óta talán most először sikerült belém fojtania igazán a szavakat és még a gondolataimat is kicsit távol űzni, szavak helyett pedig mosolyommal ajándékoztam meg ismét, de nem mozdultam meg, csak őt figyeltem, miközben a tűznek a ropogása töltötte meg a szobát. Azt hiszem azt már ő is sejtette, hogy a tette nem volt ellenemre, de hogy ezek után merre tovább? Azt hirtelen nem tudtam, így inkább csak rá bíztam magam, vagy csak az életszellőjére, hogy merre is fog minket/engem sodorni ezek után.
Ha pedig hirtelen bármi miatt elkezdett volna bocsánatot kérni, vagy szabadkozni, akkor könnyedén mondtam azt, hogy „Én nem bántam meg.” Akár illett ilyet mondani, akár nem, de ez volt az igazság. Nem bántam azt, hogy belém fojtotta olyan módon a szavakat. Sőt, nagyon is élveztem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 30
◯ HSZ : 20
◯ IC REAG : 15
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : egy balesetből származó heg a bal arccsonton
Re: Tupilek könnye // Kedd Nov. 01, 2016 10:30 am

Tovább folytathatta volna az öltönyös témát, de nem igazán számított mindez számára. A megfelelő ruházatban indult el mindig is, bármilyen indíttatása is volt. Természetesen ha az anyjához készült, akkor több időt töltött el az ilyen semmitérő dolgokkal, de talán ő volt az egyetlen, akiért ilyesmikre áldozta volna az idejét. Ezért is hárította el a témát egy mosolygással, mert volt, amiben makacsul hitt. A kényelem pedig a szabadnapjaira volt jellemző, az élet minden területén. Nem stresszel kelt vagy feküdt, mindent a maga idejében oldott meg és intézett el.
Az pedig, ahogy Cali játszott vele, tulajdonképpen ínyére volt. A kezdeti döbbenetet - amiért annyit beszélt a kis nő - felváltotta az érdeklődés és a megismerés. Noha szinte alig tudott valamit a másikról, mindig is az élete része volt az újdonságok kiismerése és az életében új szerepet betöltő emberek megismerése.
A visszakérdésre csak egy újabb, féloldalas mosoly volt először a válasza, amit követett pár szó is.
- Lehet. Erős a gyanúm, hogy egyelőre ennyivel meg kell elégedned - valami ilyesmit mondott, amikor már a feje teljesen máshol járt. Nem igazán érdekelte, hogy épp akkor akár sületlenséget mond, mert lekötötte az, ahogy a nő mozdulatait követte ragadozó tekintettel.
Nem gondolkodott, és ez már biztos. Csak tette, amit az ösztönei súgtak, és úgy tűnt, hogy jó döntést hozott. A nő aligha ellenkezett, de ezt már jóval korábban tudta. Már akkor kezdett körvonalazódni a fejében az, hogyha ezt meg is lépi, Cali aligha fog vérmes nővé válni, hogy egyértelmű jelek voltak arra, a kis barna nagyon is szimpatizált Jesse-vel. Nem volt öntelt, de ismerte önmagát, és az embereket, ahogy a reakcióikat is.
Ahogy a nő végigsimított a bőrén, enyhe borzongás futott végig a testén. Imádta, ha a tarkóját érintették, az volt az egyik gyenge pontja. Hagyta, hogy akkor szakítsa meg a nő a csókot, amikor akarta, és ahogy meglátta Cali arcán a mosolyt, ő valahogy elfelejtette azt viszonozni. Arcizmai feszült komolyságot tükröztek, mialatt le nem vette volna a tekintetét a nőről, annak szemeiről. Aztán a kis barna száját figyelte egy ideig, de nem mozdult el mellőle. Ha amaz hagyta, akkor könnyedén vette el tőle a kezében tartott alkoholos üveget, felemelve azt pedig meghúzta egy korty erejéig.
Csak akkor vonta el a nő arcáról a kezét, amikor lenyelte az alkoholt, és az üveget kettejük közé emelve lehetőséget adott arra, hogy Cali elvegye az üveget, ha akarta. Ha nem, akkor magánál tartotta.
- Ha így folytatod, a tűzzel fogsz játszani előbb-utóbb - a legutolsó dolog lett volna az életében, hogy akár egy nőt is kihasználjon. És az előtte állóval sem akart játszadozni. Megvoltak a maga prioritásai és céljai. Mindig is tudta, hogy kitől mit akart, és az nagyon gyorsan el is dőlt számára, hogy kivel milyen viszonyba keveredett. A szavai élességét egy mosollyal enyhítette, csak hogy a kis barna ne érezze magát rosszul, mert az előbbi másodpercekben egyáltalán nem reagált negatívan Jesse tetteire.
Ha és amennyiben hagyta Cali, hogy Jesse ellépjen a közvetlen közeléből, akkor megtette. Jobbnak látta a távolságot. Megköszörülte a torkát, és ha még az üveg nála volt, lerakta azt az asztal lapjára.
- Árulj el nekem valamit - kezdett bele komolysággal a hangjában úgy, hogy nem nézett egyelőre a nőre, csak akkor, amikor folytatta - teát, vagy kávét szereted jobban? - mosolyodott el. Nem mintha túl sokat szorzott vagy osztott volna ez a komoly döntés a kis nő részéről, de felkészült arra, hogy meghallgassa a vélhetően nem csak pár szóból álló választ. Jól állt a nőnek, ha beszélt. És a hangját meg szerette hallani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 298
◯ IC REAG : 276
◯ Lakhely : Québec || Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Tetoválásai

Re: Tupilek könnye // Kedd Nov. 01, 2016 12:45 pm

Amikor összefutottam vele, akkor nem is sejtettem azt, hogy hasonló dolog, helyzet állhat majd egyszer fent, de ahogyan mondani szokták az élet mindig is kiszámíthatatlan volt, ahogyan talán én is eléggé azzá váltam részben az elmúlt hetek alatt, vagy csak a vele találkozás óta? Tettem olyan dolgokat, amiket amúgy nem szoktam, de még se bántam egyiket se, hiszen jól éreztem magam a társaságában és örültem annak, hogy néha ő is engedte azt, hogy a felszín alá lássak. S kár lenne tagadni, hogy nem keltette fel a kíváncsiságomat, valami oknál fogva szerettem volna többet tudni róla, megismerni. Viszont az élet kanyargó ösvénye mindig is ilyen volt, mindig keresztezi valakivel az utunkat, akik közül egyesek tovább, míg mások talán idő előtt távoznak.
Nem feleltem semmit se már a válaszára, hiszen felesleg lett volna tovább boncolgatni ezt a témát, ahogyan az is igaz, hogy a lehet is több volt annál, mint amit elsőre gondoltam volna. A játszadozás pedig könnyedén jött, mert ha nem lenne ínyére, akkor biztosan tudtomra adná, de a pillantása nem arról árulkodott, mint akit túlzottan zavart volna az, amit tettem. Hamarosan pedig meg is lett a következménye.
Könnyedén hagytam, hogy az ösztöneim átvegyék a logikus gondolkodásom helyét, így a csókja nem maradt viszonzatlan, ahogyan az se érdekelt, hogy ez baklövés volt-e a részemről vagy nem. Egyszerűen csak nem akartam gondolkozni és hagytam, hogy a pillanat heve engem is magával rántson. Főleg, miután én húzgáltam az oroszlánbajszát. Volt benne valami, ami egyre inkább szimpatikussá tette, de magam sem tudtam volna megfogni azt a dolgot, vagy szavakba önteni és most nem is volt rá szükség, hiszen a tettek beszéltek a szavak helyett is. A másodpercek előrehaladtával pedig a kezem is könnyedén mozdult automatikusan, hogy ujjaim érintésével is „megajándékozzam” őt. Amikor pedig vége szakadt ennek is, ahogyan előbb vagy utóbb minden pillanatnak, úgy ült ki mosoly az arcomra, de amikor láttam, hogy miként feszülnek meg arcának az izmai, akkor a mosoly is könnyedén tűnt el az arcomról. Nem mozdultam meg, ahogyan a kezét se hámoztam le az arcomról, az üveget könnyedén engedtem el, de közben végig őt néztem, mintha a komoly tekintet alá akarnék és megfejteni azt, hogy mi is lappang mögötte valójában, mi járhat a fejében. Egy pillanatra kezdtem úgy érezni, hogy most a „képességeim” tökéletesen cserben hagynak, hiszen általában mindig könnyedén kiismertem másokat, de őt… valahogy nem mindig sikerült. Amikor az üveget felém nyújtotta, akkor csak megráztam a fejemet, hogy nem kérek.
- És az annyira baj lenne? Néha kell a tűzzel is játszani, mert aki nem mer, az nem is nyerhet, vagy tévednék? – pillantottam rá kérdőn, miközben végül a pultnak dőltem és úgy fürkésztem őt. Eleget játszadoztam mostanában a tűzzel, igaz, nem ilyen értelemben, de megtettem. Nem érdekelt a testi épségem se az elmúlt időszakban az edzések alkalmával se, így talán nem volt meglepő a reakcióm.
Nem állítottam meg abban, hogy ellépjem a közelemből, hiszen kezdett kissé talán olyan érzésem lenni, mintha a másik fél kissé megbánta volna a tettét, vagy ki tudja, hogy mi lenne a legjobb jó szó rá.
Amikor ismét megszólalt Jesse, akkor kíváncsian vártam a folytatást, főleg, ha már ennyire komoly hanggal adta elő a dolgot, amikor viszont meghallottam a kérdést, akkor egy alig hallható hitetlenkedő nevetés hagyta el az ajkaimat és egy kisebb mosoly ismét megjelent az arcomon. – Inkább tea párti vagyok, finomabb és jobban hat, mint a kávé.  Te? – tényleg így volt, valahogy a kávék nálam sose érték el a kívánt hatást, az meg csak ráadás volt, hogy még rosszul is voltam tőle, ha ittam. Maximum ez akkor fordult elő, ha totálisan ko voltam és más lehetőség már tényleg nem volt és a tea se használt. –  Amúgy miért? – azok után, ahogyan neki kezdett a dolognak, valami komolyabb kérdésre számítottam, így talán érthető volt a kisebb meglepettségem, de aztán mire észbe kaphattam még egy kérdés kicsúszott az ajkaim között. - Megbántad? – csak ennyit kérdeztem, hiszen azt se akartam, hogy hirtelen egyetlen egy tett miatt változzon meg az egész hangulat. Akkor inkább talán most öntsünk tiszta vizet a pohárba és ha kell, akkor lépjünk túl rajta, mert végre jól éreztem magam valakinek a társaságában, és talán önzőség, de nem akarom, hogy ez a jókedv csak úgy tovaillanjon. Még akkor se, ha nem volt rám jellemző az ilyen tett, de én valami miatt akkor se bántam azt, ami történt nem sokkal korábban...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Tupilek könnye // Kedd Jan. 24, 2017 3:32 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Ajánlott tartalom

Re: Tupilek könnye //

Vissza az elejére Go down
 

Tupilek könnye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Hegyvidék - White Mountains :: A hegyi farkasok területe-