HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
67 TAG 30 FÉRFI 37 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 8 FÉRFI 13 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
14 TAG 6 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
5 TAG 2 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Rebecca Morgan Today at 6:01 am
írta  Alignak Today at 1:09 am
írta  Alignak Today at 12:46 am
írta  Alignak Yesterday at 11:33 pm
írta  Rocky Yesterday at 7:58 pm
írta  Alignak Kedd Dec. 12, 2017 11:37 am
írta  Celaena McDonald Kedd Dec. 12, 2017 11:22 am
írta  Darren Northlake Vas. Dec. 10, 2017 11:30 pm
írta  Vendég Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 10, 2017 8:25 pm
írta  Rocky Vas. Dec. 10, 2017 4:46 pm
írta  Catherine Benedict Vas. Dec. 10, 2017 6:47 am
írta  Alignak Vas. Dec. 10, 2017 12:58 am
írta  Celaena McDonald Szomb. Dec. 09, 2017 10:00 pm
írta  Hans Elfman Szomb. Dec. 09, 2017 5:31 pm
írta  Achilles Kilpatrick Szomb. Dec. 09, 2017 4:39 pm
írta  Celeste M. Hagen Pént. Dec. 08, 2017 8:01 pm
írta  Rebecca Morgan Pént. Dec. 08, 2017 7:53 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 08, 2017 6:54 pm
írta  Vendég Pént. Dec. 08, 2017 6:01 pm
írta  Hans Elfman Pént. Dec. 08, 2017 6:00 pm
írta  Mark Reed Goodwin S. Csüt. Dec. 07, 2017 8:06 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:03 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:01 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:00 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 7:58 pm
írta  Amanda Bishop Csüt. Dec. 07, 2017 1:29 pm
írta  Celaena McDonald Szer. Dec. 06, 2017 9:42 pm
Alignak
 
Michael Cooper
 
Celaena McDonald
 
Darren Northlake
 
Rocky
 
Achilles Kilpatrick
 
Rebecca Morgan
 
Catherine Benedict
 
N. L. Jagger
 
Mark Reed Goodwin S.
 

Share | .

 

 Erdős hegyoldal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Erdős hegyoldal // Csüt. Dec. 15, 2011 6:40 pm

First topic message reminder :

A Hegyvidék erdejének folytatása, amelyet az Országút hasít ketté.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
avatar

◯ Kor : 335
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 309
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Erdős hegyoldal // Szer. Jan. 04, 2012 12:47 am

Eddig kifejezetten elégedett lehetek az itt tartózkodásommal. Ha farkast kerestem, mindig találtam is, és kezdenek elképzeléseim kialakulni a helyi viszonyokról.
A ma este viszont nem a farkasok keresgéléséről, baráti csevegésekről, vacsorákról, pókerpartikról, vagy éppen egymás hergeléséről fog szólni. Legalábbis terveim szerint nem.
Mert ma éjjel futni fogok, úgyis olyan régen volt – számomra legalábbis – mikor rendesen kinyújtóztathattam az izmaimat.
Körbejártam tegnap a kérdést, és úgy döntöttem, a ruháimat lepakolom abban az elhagyott házban, ami az erdő szélén áll, legalább nem fagy, vagy temetődik bele a hóba, mire visszaérek.
Amúgy sincs nálam sok cucc. Egy szürke póló, egyszerű, jó meleg termo pulóver, egy könnyű kabát, egy fekete farmer és a bakancsom. Se iratok, se pénz, mert azt nem szeretem otthagyni csak úgy, főleg idegen területen.
A ház most is elhagyatott, bár nem annyira romos, mint amilyennek messziről látszott. Remek. A ruháimtól nem tart sokáig megszabadulni, lehúzom az egyik karosszékről a porvédő borítást, és arra teszem le a cuccom. Hideg van, a fagyos szellő csípi a bőröm, de kiélvezem talán egy teljes percig is. Szeretem a metsző levegőt, az otthon töltött évekre emlékeztet.
A házból már farkasként ügetek ki, a konyha ajtaján. Olyan szép ebből a nézőpontból a világ. A farkas szemével még sokkal izgalmasabbnak látni. Most szimatolok bele igazán mélyen a levegőbe, az illatok mágnesként húznak az erdőbe. Az erdő szélén akad egy nagyobb hókupac – valószínűleg a szél hordta össze – csak hogy bundámon érezzem a havat, bele kell hemperednem. Régen voltam ennyire hideg vidéken, és most kiélvezem, méghozzá maradéktalanul. Mikor már érzem, hogy a hátamon a szőrszálak közé beférkőzik a hó, csak akkor állok fel, és rázom meg magam.
Most még csak kényelmes ügetéssel indulok az erdő belseje felé, hogy kiindulópontot találjak a vadászathoz, az igazi futáshoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 53
◯ HSZ : 14
◯ IC REAG : 18
Re: Erdős hegyoldal // Szer. Jan. 04, 2012 1:37 am

Sötét, de tiszta az ég ma éjjel, a levegő éles és mintha kissé sós is volna - vagy már beleérzem a tenger illatát magamtól is? meglehet -, harapni lehetne akár, ahogy egyenletes tempóban futok.
Mert futok éppen, jókora mancsaim vannak a vékony lábamhoz képest, minden nehézség nélkül löknek tovább akármilyen támaszról, még ha néhány faág vagy korhadt törzs megroppan is a súlyom alatt. Pofám résnyire nyitva, széles mellkasomból egyenletes lihegés tör fel, nyakam dús bundáját hátrasimítja a menetszél... orromban az űzött vad illata.
Előttem nem sokkal szarvas fut lélekszakadva, riadtsága csalogatón zihál a fülembe, csiklandozza az ínyemet.
Vadászat.
Viszonylag sok helyet hagyok neki, kényelmesen elnyújtózom a futásban, megmámorosodva az érzéstől. Szenvedély, vérszomj, és az a már-már viszkető izgatottság, ami a holdra felüvölteni is kényszerít olyan gyakran.
Eltávolodtam már a helytől, ahol átváltoztam, de kit érdekel? Minden idő az enyém a világon. Minden idő, minden roppanás a jégen, minden moccanás, ahogy az erdő állatai riadtan szétfigyelnek. Minden hús és vér, minden átforrósodott véna hirtelen megvonaglása a nyelvem alatt.
Gyorsítok most, átmelegedett, szíjas izomzatom lassan felforrósodik majd, ahogy közelebb érek... egy pillanatra felugrom, hogy teljes vágtába kezdjek.
Fel sem tűnik, hogy errefelé van-e másvalaki is... pedig talán van. Talán egészen közel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 335
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 309
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Erdős hegyoldal // Szer. Jan. 04, 2012 1:52 am

Még odázom a pillanatot. Válogatok az illatok, a neszek között, belélegzem azt a semmihez nem hasonlítható levegőpárát, ami a hideg, erdős tájak sajátja. Olyan könnyű beleolvadnom a környezetembe. Farkassá válni egy időre igazán, levetkőzni minden emberit, már ami megmaradt egyáltalán háromszáz hosszú év után.
Az izmaim kellemesen bemelegszenek a kényelmes kocogás alatt, pontosan érzem, hogyan áramlik, lüktet a vér az ereimben, előrecsapott füleim fogják az erdő minden apró neszét, meg-megremegő orrcimpáim segítenek még pontosabb képet alkotni a környezetemről. Ezért érdemes élnünk, a szabadságért, amit ember soha nem ismerhet meg.
Megtorpanok, mikor megváltozik körülöttem a környezet. Meghallom az életéért menekülő vad végsőkig kifeszített, őrült vágtájának otromba zajait közeledni. Nem egyenesen felém fut, tőlem kicsit északabbra fog elszáguldani, ha nem zavarja meg semmi.
Megtorpanok egy pillanatra, szimatolok, hallgatózom, szabadjára engedem minden érzékemet, és ez elég is. Magamfajta üldözi a szarvast.
Nem is tétovázom tovább, nincs mit hezitálnom. A másik élvezi a hajszát, belefeledkezik, igazán kizökkenteni nem akarom – mert akkor oda a mulatság -, ezért amint vágtába rugaszkodom, igyekszem elérni a gondolatait. Ha nem a végletekig taknyos, meg kell hallania…
~Mindjárt csatlakozom, ne állj meg! Nincs ártó szándékom…~
És ha nem torpan meg, nem fogja menekülőre – ki tudja ilyen zűrös időkben, mennyire bízik bennem -, akkor hamarosan a jobb oldalán bukkanok ki a fák közül, a vágtától, az üldözés fellobbanó izgalmától jólesőn lihegve. Nem zárok szorosan mellé, pár méter távolságra futok mellette, csak rövid időre pillantok felé, hogy így is biztosítsam, azzal a fura farkasvigyorral - ami ezeknek az állatoknak a sajátja a pofájuk miatt -, hogy csak a közös futás, a közös vadászat lehetősége miatt csapódtam mellé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 53
◯ HSZ : 14
◯ IC REAG : 18
Re: Erdős hegyoldal // Szer. Jan. 04, 2012 7:33 pm

A vérszomjam követelőzése most már felerősödik végleg - acélos inaim feszültsége könnyedén gyorsít a vad felé, már látom, ahogy annak száraz, de zamatos combizmai egyenletesen pumpálnak a bőre alatt. Szinte érzem a jellegzetes aromát megnyúlt fogaim tövében. Gyönyörű állat... a legnagyobbaknak való préda!
A tarkóm hátulján akaratlan összerándul a bőr, ahogy fülembe cseng a bőr reccsenése, ahogy erőszakkal elválasztódik a hús felszínétől. Nemsokára, kedves zsákmányom...!
Az izgatottság morogni, hangosan acsarogni késztet egy pillanatra; nem kétséges, hogy a győzelmes üvöltésem sem várat majd sokára. Talán még maga a szarvas is ezt hallja majd utoljára, amikor tehetetlenül vergődik egyik súlyos mancsom alatt.
A nyáladzani késztető gondolatmenetet egy farkas szakítja meg - mély, karcos hangja nyugodt dallammal cseng a fejembe. Vadásztestvér...!
~ Gyere csak, testvér! Még fut... fuss velem! ~
Cseppet sem lassítok, csak jobb láb felé sandítok éppen, hogy lássam a sárga szempárt, a hegyes orrot és az elegáns rajzolatú szürke bundát megjelenni - a másik vérfarkas rám vigyorog, és nagy örömömre könnyedén veszi fel a tempót.
Nincs bennem elővigyázatosság. Vadat űzök, a fejem fogaskerekei ilyenkor csak ezen forognak. Tilosban sem járok és ijedős sem vagyok. A vadászat felold mindent bennem, futok együtt alfával, kölyökkel, bölccsel és bolonddal. Csak a vér, a hajsza számít és a győzelem.
A préda nem fárad még - szívós állat, különösen az életéért futva -, és rettegő elhatározása csak édesebbé teszi a húsát. Addig űzhetjük, amíg össze nem esik... a mi ínyünk dönt a sorsáról ma éjjel.
Most válaszvigyor villan a szürke bundás jövevény felé, ahogy izgatottságom kis kitérőkre sarkall - jobb és bal, szinte tánclépés a fagyott földön, igen -, látom rajta az elömlő élvezetet.
~ Vendégem vagy ma, idegen! Hogy szereted a húst? ~
Átveheti hát a szürke hím az űzés ritmusát, ha futni volna kedve hosszan és támadhat is kedvére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 335
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 309
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Erdős hegyoldal // Csüt. Jan. 05, 2012 1:25 am

A vágta felszabadít, felforralja a vérem, legalább annyira, mint a prédáét. Még a szemfogaimon is érzem a levegő hidegét, egyszerre érzékeny és érzéketlen minden porcikám a környezetre. Nem fázom, de a hideget élesen érzékelem, a leheletem forró párája pillanatok alatt marad el mögöttem, mielőtt semmivé foszlana, a mancsaim által felvert porhó felhőbe kavarodik a lábaim körül, mögöttem.
Még futás közben is beleborzongok… Hazaértem, és a farkas, akié a szarvas, szívesen lát a vadászaton!
A vadászat izgalmának, a futás gyönyörének, és a másik farkasnak válaszul egyaránt szól a hosszan elnyújtott üvöltésem.
Mikor megérkezem – bár csak ketten vagyunk – magával ragad a falkában futás semmihez nem hasonlítható érzése.
Futni könnyű, akár lélegezni, mindenféle koncentrálás nélkül veszem fel a másik farkas tempóját. Mennyivel szebb így! Az érzékeim már nem csak a prédára vannak kihegyezve. Épp úgy hallom a szarvas rémült zihálását, ahogy a közelemben futó farkas elégedett, izgatott lihegését, mindkettejük vágtájának zaját, a felzavart erdő rémült némaságának éles kontrasztot adó csendjében.
A mancsaim alatt érzem a terep minden apró egyenetlenségét, és a fejemben felcsendülő hangra ismét felé fordítom a fejem, mégha nem is lenne rá szükség. A préda már nem szökhet meg…
~ Megtisztelsz vele…~
Hiába vagyok sokkal öregebb, és erősebb nála, az ő otthonában vadászok. Vendég vagyok, az engem megillető jogokkal és kötelezettségekkel.
~ Az előtt akarom, hogy összeesne. De csak egy kicsivel előtte…~
Még egy farkasvigyor, mielőtt átvenném a vezetést. Nem akarok elesett vadat kivégezni, azt akarom, hogy mi terítsük le, de nem rögtön. Alig futottam még…
Az izgatottság engem is fűt, nem is próbálom a gondolataimat lehalkítani, hogy megtartsam magamnak.
~ Gyönyörű, erős, friss, forró... remek választás. ~
Igen, farkasnak való zsákmány!
Még húzzuk egy kicsit, de már nem sokáig. Szinte fájnak a fogaim, viszket az ínyem ettől az illattól…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 53
◯ HSZ : 14
◯ IC REAG : 18
Re: Erdős hegyoldal // Csüt. Jan. 05, 2012 2:30 am

Kettesben vadászni még élvezetesebb, mint egyedül... de talán még a teljes falkánál is jobb. A jövevény gyakorlott vadász, gyors léptű és energikus... elragadtatottsága, ha lehet, még jobban felingerel. Üvölt, és én alig késve csatlakozom hozzá, kivillantva néhány fogamat a jeges levegőnek.
Egyedül űzni a prédát pompás érzés, de többen... az valami egészen más. Büszkeség, játék és küzdelem egyaránt. Elismerés, kihívás és mennyi minden még!
Igazodom a ritmusához, hangtalan elrugaszkodásaink könnyedén összehangolódnak. Elnézem félszemmel a mozgását, a feje tartását, azt, ahogyan a fülét billenti... automatikusan figyelek rá is, ahogy a falkatagokra szokás. A válasza a kedvemre való.
~ Egyezik az ízlésünk! ~
Alighanem felnevetnék éhesen, ha lehetne, de csak afféle morranás lenne belőle.
Szívesen gyorsítok, tartva a ritmust, összekattantva az állkapcsom fenyegetőn, hogy kissé gyorsabb iramra buzdítsam a szarvast. Fuss, amíg teheted!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 335
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 309
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Erdős hegyoldal // Csüt. Jan. 05, 2012 7:51 pm

A közös futás az első időszakokban berögzült szenvedélyem, és most minden másról megfeledkezve engedem át neki magam.
A vágta ritmusa lassan, de biztosan gyorsul, egyre közelebb kerülünk a szarvashoz. Míg a helybéli farkas a préda mögötti vonalban száguld, én szélesebb ívre mozdulok, hogy anélkül kerülhessek mellé, hogy a menekülése vonaláról letéríteném.
A várakozás izgalmában összecsattintom párszor a fogsorom, végignyalom a fogaimat. A nyál már a préda rémült illatától, forró vérének ígéretétől összefut a számban.
~ Lerántom és a tiéd a torka ~
Már a szarvassal egy vonalban futok, még pár ugrás, és elébe is kerülök. A támadáshoz teljes sebességre kapcsolok, minden izmom pattanásig feszül, könnyedén visznek tovább. Az ugrás pontosan kiszámított, a szarvas orrát, pofáját veszem célba, a súlyommal rántom le a földre, és nem engedem el, felkelni sem hagyom. Ha a másik farkas nem lenne velem, előbb- utóbb akkor is megfojtanám a szarvast anélkül, hogy fogást kellene váltanom.
A vér forrón, ízletesen, szinte édesen csorog a fogaim között, alig várom, hogy a másik farkas hófehér fogai a préda torkába mélyedjenek, és én is fogást válthassak.
Puha, lüktető húsba akarok marni, érezni, ahogy a vére bőven, és forrón csorog a fogaim között. A pofája ehhez túl csontos...
A morgás a torkom, a gyomrom mélyéről dübörög fel, mert másképp nem tudom kifejezni, mennyire elégedett vagyok a zsákmánnyal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 53
◯ HSZ : 14
◯ IC REAG : 18
Re: Erdős hegyoldal // Vas. Jan. 08, 2012 3:32 pm

A szürke bundás jövevény a szarvas elé vág - elképesztő gyorsasággal fut, egy pillanatig rátapad a tekintetem, ahogy jobbra kitér. Magam is gyorsítok most, a préda patái közvetlenül előttem dobognak.
Érzem most már a testmelegét is, ahogy a vesztét érezve próbál sietni... nem törődöm a válaszadással a vadásztársamnak; úgyis tudja, hogy hallom a hangját. Az inaim, idegeim reszketnek, ahogy egy hangocska bennem veszett ördög módjára csahol - Most! Most! Most fog elesni! -, de mégis fegyelmezem magam.
Most elnyúlik a pillanat, ahogy a másik felugrik és a préda orrába mar - rémült, fájdalmas hörgéssel kevert bőgés tör fel szarvasunk torkából, ahogy a nagy test hangosan a földre zuhan, kibillenve a veszett vágta ritmusából. Bal felé dől, jobbra és felfelé ugrom - jó volna, ha nem rúgna oldalba -, s már ott is vagyok a vastag nyaknál.
Röpke pillantás a szürke farkasra, majd támadok is; mancsommal leszorítom a szarvast a feje alatt, és hirtelen belemélyesztem a fogaim - a vastag bőr és a kemény hús ellenálló, de ez csak még jobban feltüzel. Szaggatni kezdem az állatot, feltépve a nyakában az ereket, vért ömlesztve a mancsunkhoz a talajra.
A préda még liheg, még forgatja a szemét, puha bundás füle még billeg, de nem tarthat sokáig. Beleásom magam a hús rétegei közé, nedves roppanások jelzik, ahogy a gégecső megadja magát az állkapcsomnak.
Megvan.
Remélem, a szürke is éhes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 335
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 309
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Erdős hegyoldal // Hétf. Jan. 09, 2012 10:10 pm

Ez a közös vadászat, valódi, tétre menő futás az otthont idéző hóban, hidegben igazán remek élmény volt, de most, ebben a pillanatban az elugrás az igazi betetőzése az üldözésnek, és az érzés, ahogy a fogaim a pofáján csattannak össze, a bal mancsom karmai a pofacsontján találnak támaszt, és együtt zuhanunk a megtört lendülettől még nagyobb robajjal zuhanva földre, mint amit a néző várna…
És mire földet érünk, a másik farkas már ott is van, hallom a szakadó bőr, hasadó hús hangját, érzem a kicsorduló vér illatát, és érzem a végső kétségbeesésben megfeszített szíjas izmok nyers, kemény erejét, a vergődés egyre erőtlenedő utolsó kísérleteit.
Amikor hallom a gége roppanását, akkor engedem el a szarvas pofáját, és a véres hóba taposva lépek közelebb a másik farkashoz, hogy én is a zsákmány torkába mélyeszthessem a fogam.
Forró, élő húsba tépek, vér bugyog a fogaim között, és minden porcikámban érzem, hogy élek.
Nem is várok már semmire, ahogy szakad a hús, úgy nyelem le az első falatot, aztán felemelem a fejem, megnyalom a pofámat, hogy a felesleges vér nagyobb részétől megszabaduljak, és hosszú elégedett üvöltéssel adom az erdő valamennyi lakójának tudtára, hogy a hajsza véget ért, felőlünk ma már nyugodtan alhatnak.
Csak utána hajtom le újra a fejem, és adom át magam a vacsora élvezetének.
Pár harapás, és mikor a szarvas már végleg kimúlt, átsétálok a hasához. Mostmár véletlenül sem rúg meg, míg feltépem a gyomrát, hogy a szívéhez, és egyéb belső szerveihez hozzáférjünk. A végére tetőtől talpig beborít majd a vér, de ez egyáltalán nem zavar…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 53
◯ HSZ : 14
◯ IC REAG : 18
Re: Erdős hegyoldal // Pént. Jan. 13, 2012 12:09 am

Melegség fogja körül a pofámat, a szarvas ereje a nyers hús gőzölgő hőjével együtt illan el. Talán ez a hő adja az életet magában, és mi akkora sebet szakítottunk rajta, hogy elszökhet percek alatt. Hátrálva kirángatom a csöveket a préda torkából, néhány makacsabb, nyúlós érfal kisiklik a fogaim közül.
Körbenyalom a pofám, gyorsan körülpillantok - közben a másik vérfarkas megkerülve feltépi a szarvast, hogy beleássa magát a belsőségei közé.
Jólesőn felüvöltök, ahogy falni kezd a rokon, és ha közelebb enged, lehajolva nyakig elmélyülök a puha tekervények közt, még az egyik mancsom karmait is bevetve, hogy hozzáférjek a léphez vagy a májhoz - attól függ, az új fiú mit hagyott meg.
Mohón falni kezdem a húst, érzem, ahogy a nyelőcsövem már-már fájdalmasan kitágul egy-egy nagyobb falattól, mégsem zavar - vigyorogni volna kedvem.
Csak néha tartok szünetet, hogy kicsit odébb toporogjak, de lényegében nem megyek odébb - ez csak amolyan izgága dolog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 335
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 309
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Erdős hegyoldal // Szomb. Jan. 14, 2012 1:14 am

A vér, a halál szaga részegítő, a forróságából gyorsan veszítő, csupa izom test kiterítve előttünk. A szarvas körül a friss hó iszamossá válik a kifolyt vértől, érzem a mancsom alatt, hogy még beletelik egy kis időbe, mire újra megfagy.
Oldalra sandítva figyelem, ahogy az ismeretlen farkas hófehér fogai kiszaggatják a légcsövet, ahogy a vicsorba ráncolt pofája gyűrődéseiben megül a friss vér.
Mire ő körbenéz, én már a préda beleit kotrom a véres hóra, és a vállamig eltűnve kutatok a legértékesebb falatok után.
Természetesen odaengedem a másik farkast is, megosztozom vele a zsákmányon, ahogy a vadászat izgalmán is. Bár valószínűleg erősebb vagyok nála, nem kötöm magam az alapszabályokhoz, mivel azok elsősorban falkán belül érvényesek, én pedig nem vagyok rangsorban felette álló, hiszen semmi közünk egymáshoz.
A falatozás részemről – az olykor felhangzó elégedett morgást leszámítva – némán folyik, míg teljesen, és tökéletesen jól nem lakom. Akkor lépek csak arrébb a szarvastól, és felhemperedek a tiszta hóban.
A véres bundám rőtes lenyomatokat hagy a hóban, én pedig élvezem a tisztálkodást, ahogy előtte az evést és a vadászatot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 53
◯ HSZ : 14
◯ IC REAG : 18
Re: Erdős hegyoldal // Vas. Jan. 15, 2012 12:32 am

Csendben étkezünk, már-már vihogni volna kedvem, mint egy hiénának - tele pofával nem beszélünk! -, az adrenalin hatása most így mutatkozik meg. Néha megrázom a fejem; a szőrszálaimon így is megtapad az alvadozó vér persze. Sebaj.
Viszonylag hamar jóllakom, ahogy a másik farkas is - ügyet sem vet ő már a tetemre, a hóban henteregve igyekszik lemosni a szőrén maradt vért.
Belefúrom az orrom a hóba - hideg! -, és megindulok, belemerítve néhol az egész fejemet is, mielőtt ugyanúgy tekeregni kezdenék, mint a szürke. Mancsommal beleások, jólesőn rázogatom a tisztuló bundámat; még nyelek is a hóból, hisz a legtöbb víz vastagon be van fagyva ilyenkor.
Végül elheverek egy rövid pillanatig, jóleső morranással - most előtör a kényelmesebbik felem, szívesen nyújtózkodnék odahaza.
Végül felkelek, és közelebb ügetek a vendéghez, ha befejezte. Nem szokásom csak úgy elrohanni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 335
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 309
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Erdős hegyoldal // Vas. Jan. 15, 2012 4:47 pm

Elégedett vagyok így, hogy kifutottam magam, tele a hasam, és a hideg hóban heverészhetek, hempereghetek. Újra otthon vagyok. Egyre inkább úgy érzem, hogy szívem szerint maradnék még egy darabig ebben a városban. Olyan kellemes a légkör, és az erdeje úgy vonz, mint még soha semmi, már ha a farkasomat nézzük.
Amíg jólesőn lihegve heverészek hason a hóban, figyelem egy kicsit a másik farkast. Ilyenkor szinte elhiszem, hogy születhettünk erre a békére is. Együtt, falkában, csak a saját dolgunkkal törődve. Persze mindig hamar rájövök, hogy ezek pusztán az állati ösztönök, túl egyszerű vágyak egy embernek. Vagy valaminek, ami valaha volt ember.
Inkább újra felhemperedek még néhány lusta, de alapos hengergőzés erejéig, és csak utána fekszem újra hasra a széttúrt hóban.
Valószínűleg mókásan festek fejbúbig havasan, de nincs aki kinevessen.
Mikor a másik farkas megindul felém, ásítok egy jólesőt, majd felkelek, és még egyszer körbenyalom a pofám, lerázom a bundámról a havat.
~Köszönöm a vadászatot. Jó volt együtt futni…~
Közelebb lépek, a füle mögül egy finom, és gyors mozdulattal lecsippentek egy ottragadt cafatot.
Ez nálam már nagyjából a búcsú, de nem futok el én sem csak úgy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Re: Erdős hegyoldal // Hétf. Ápr. 02, 2012 10:04 pm

SZABAD TERÜLET
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Tara O'Ryan
Renegát
avatar

◯ Kor : 230
◯ HSZ : 715
◯ IC REAG : 770


Re: Erdős hegyoldal // Kedd Ápr. 03, 2012 1:40 pm

Raymond (Nikolai)- Tara

Előzmény:sétány padokkal

Most sem esik nehezemre tartani Raymond tempóját. A farkasom ficánkol már odabent, éppen csak nem csóválja a farkát, az örömtől, hogy hamarosan szabadjára engedem. Vörös szemeivel feltérképezi a tájat, és memorizálja annak minden szegletét. Ha sokáig maradok a városban és beválik ez a hely, gyakran látogatunk majd el ide.
Lelépünk az útról, be az erdőbe. Kíváncsi vagyok én arra a barlangra. Nekem igazából elég lenne egy nagyobb bukszus is, hogy bebújjak mögé. Elég szemérmes fajta vagyok még akkor is, ha egy árva lélek sincs körülöttem, szóval mindig kell valami ami mögött elbújhatok.
Ebben az iramban hamar megérkezünk ahhoz a barlanghoz.
- Megvárnál idekint? - ha a farkas rábólint, akkor egyedül veszek el a barlang sötétjében, ha nem, akkor én várok odakint amíg felszabadul a hely odabent.
Így vagy úgy, de végül megejtem az átváltozást, és fekete bundájú, égő vörös tekintetű farkasként lépek ki a fényre. Nyújtózok egy nagyot, kiropogtatom az összes fásult porcikámat is. A feszültség enyhül, de vért kell ontanom ahhoz, hogy teljesen megnyugodjak. Előbb azonban fussunk, hisz ezért vagyunk itt.
Ha Raymond is készen áll, bevetem magam az erdőbe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 335
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 309
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Erdős hegyoldal // Csüt. Ápr. 05, 2012 5:52 pm

Ahogy letérünk az útról, felőlem is érződik a fellobbanó izgatottság finom vibrálása. Mindenkinek megvannak a maga rigolyái, én személy szerint bolondja vagyok a havas, jeges, hideg, szabad tájaknak. Többször majdnem le is gyűrt a kísértés, hogy egyiken-másikon tovább is maradjak, mint helyes lenne. De nem szabad elfelejtenem, hogy vérfarkas vagyok, és nem valódi farkas. Nem létezhetek csak az egyik alakomban, ezt alaposan megtanították…
A barlang előtt a kérésre megtorpanok.
- Persze, csak tessék…
Megvonom a vállam, engem aztán nem feszélyezett volna az sem, ha mindketten bemegyünk, de ezen most nem nyitok vitát.
Helyette két lépést teszek oldalra, hogy eltávolodjak egy kicsit a barlang szájától, és nekivetkőzöm. Az összehajtott ruháimat átkötöm a derékszíjammal, így nem lesz csupa nyál, mikor a pofámba fogom a holmimat.
Mikor meghallom a farkasmancsok neszezését, elindulok befelé. Az egyik szikla mögé lepottyantom a ruhacsomagot, aztán követem a nőstényt a barlang elé.
Elégedetten megrázom magam, az orromtól a farkam hegyéig végigborzolom a bundám, hogy a kellemesen hűvös levegő pár pillanatra beférkőzzön a szőrszálak közé.
Az én bundám egyszerű szürke-rajzos, a szemeim sárgák, a pofám valamivel hegyesebb, mint a nőstényé.
~ Mehetünk~
Üzenem neki, miután ő is befejezte a nyújtózkodást.
Ahogy elrugaszkodik, én is nekilendülök, felzárkózom mellé, igazodom a tempójához. Az izmaim hamar kezdenek bemelegedni, Még azt is élvezem, hogy kilógatott nyelvvel lihegek ködpamacsokat a mozdulatlan levegőbe.
Én most nem kutatok zsákmány után, mert már vacsoráztam, most leginkább a futás kedvéért vagyok itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tara O'Ryan
Renegát
avatar

◯ Kor : 230
◯ HSZ : 715
◯ IC REAG : 770


Re: Erdős hegyoldal // Csüt. Ápr. 19, 2012 12:35 pm

Elképesztő mennyire élvezem ezt. A futást, a színeket, az illatokat, az érzést ahogy megroppan a hó a mancsaim alatt, a kellemesen hűvös levegőt, ami belekap a bundámba. Ilyenkor olyan távolinak tűnik minden ami nyomasztott a napokban. Mit napokban?! Hónapokban! Utoljára még Európában tudtam tisztességesen kipihenni magam, vagy létezni a nélkül, hogy borsószemnyire szürküljön a gyomrom (jobb esetben) fél napon át. Tehát most ez a farkasbőrben rohangálás igazi kikapcsolódást jelent a számomra.
Kapok is az alkalmon, hamarosan már teljes sebességgel rohanok. A fák is elmosódnak körülöttem. Néha-néha lassítok egy kicsit, hogy Raymond utolérjen, de aztán csak nem bírok magammal és megint lehagyom. Gyorsabb vagyok nála, ez tetszik, de nem dörgölöm az orra alá. Már csak azért sem, mert ez önmagában még közel sem jelenti azt, hogy ügyesebb vagy több lennék nála. Nem vagyok az.
Mérföldekkel később veszem észre a jávorszarvasokat. Nekem úgy egy óra magasságában lehetnek. Megállok hallgatózni,és szaglászni. Két mély lélegzetvétellel később rájövök, hogy a csorda öt tagú, és dél, azaz mi felénk közelednek. Kilógatom nyelvem a pofámból, aztán Raymondra nézek (ha ő is megállt).
~Jössz? Mész? Maradsz?~
Ha jön, ha nem, én halkan, meglapulva osonok a szarvasok felé. A vadállat ujjong odabent. Hamarosan jól lakik és elcsitul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 335
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 309
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Erdős hegyoldal // Pént. Ápr. 20, 2012 2:08 am

Azt hiszem, ezek a pillanatok a létezésünk lényegei. Ilyenkor nem számít, ki hová tartozik, egyszerűen farkasok vagyunk mindannyian.
A havas erdő, a fagytól ropogós táj az én igazi hazám, itt érzem otthon magam. Nem zavar az sem, hogy a nőstény időnként jócskán lehagy engem, nem szakadok bele az erőlködésbe, hogy utolérjem. Míg hallom a vágtája zajait, érzem a bundája illatát a levegőben, a gondolatai elérnek hozzám, addig nem aggódom, hogy elveszítjük egymást.
Hogy ő gyorsabb nálam, az most neki biztosít előnyt, de mivel nem hegyezi ki erre a futást, a közös száguldás, a vadászat nem hullik szét, nem válnak el egymástól az útjaink.
Mikor megáll, én is lefékezek mellette.
Lógó nyelvvel, jólesőn bemelegedve lihegem a párapamacsokat mellette, és amint elkapom a szagokat, neszeket, én is kihegyezem az érzékeimet a szarvasokra.
Nem is kell kérdeznem, látom, érzem rajta, hogy vadászni akar.
~ Köszönöm, én már vacsoráztam... Jó vadászatot!~
Ránézek, legyezek egyet a farkammal, biccentek, aztán megfordulok, és elügetek a szarvasokkal ellentétes irányba, hogy ne zavarjam meg a nőstény szórakozását.
Mikor távolabb érek, visszaváltok vágtába, és mire a barlanghoz érek, úgy érzem, kellemesen kimozogtam magam. Nincs más hátra, mint felöltözni és hazamenni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Re: Erdős hegyoldal // Hétf. Ápr. 23, 2012 4:48 pm

SZABAD TERÜLET!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Castor
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 356
◯ HSZ : 2003
◯ IC REAG : 2395
◯ Lakhely : Holiday Inn Express - Fairbanks



Re: Erdős hegyoldal // Pént. Ápr. 27, 2012 12:13 am



//Duncan után//

Duncannel megvolnánk egy időre, azt hiszem. De nem állt szándékomban vele vadászni. Elég későre jár már, és én még nem ízleltem sem szarvas, sem bölény, sem medve vérét, ami be kell, hogy valljam, eléggé elkeserített. Egyébként is, inkább rohantam egy sort.
Sok dolog volt, ami fájt, és mardosott belülről, és miután mindenkinek faszán teletömtem a pofáját répával, az én kezemből még ki is tépik, nemhogy megkínálnának vele...
Azon felül, hogy mindenki élt és virult, csak annak örülhettem, hogy évszázadok árnyékából előkerült a testvérem, de még ő is kételkedik bennem, ennek fényében nekem sincs más választásom, mint viszonozni a "szerelmét".
És Tara... Azóta nem is láttam, hogy a betegszobában zokogott. Persze, jól van, elvan Duncannel, de mire odáig eljutottam, hogy keressem, már eltűnt a hotelből. Hiába, apucinak dolgozni kell. Ördögi kör, de ettől még nem szeretem kevésbé.
Szóval csak futottam, rohantam át az erdőn, és arra gondoltam, hogy minden játék nélkül leterítem az első vadat, csakhogy érhez jussak végre. Semmi pajkosság, semmi öröm, csak a gyors, rideg halál...
De nem préda szagot hozott a szél, hanem fájdalmat, és hiányt. Tara... Erre mondhatná a józan paraszti ész, hogy ezt nem hiszi el... Mert nem hittem el. Úgy fékeztem le, mintha taposóakna lenne a mancsaim előtt, és közben izzó szemeimmel a nőstény másomra bambultam.
Kicsit összezavarodtam. Legszívesebben odarohantam volna hozzá, képen nyaltam volna, ledöntöm a földre, és birkóztam volna vele, de nem tettem. Féltem tőle, igen. Rettegek attól, hogy megint itt hagy, ahogy rettegek attól is, hogy megint olyan vádakat zúdít rám, amik nem igazak, de megcáfolni nem tudnám, mert nem érdekelné.
Vágyakozó tekintettel néztem, és óvatosan közelebb ballagtam hozzá, de nem mentem túl közel, nem akartam tolakodónak tűnni. Pedig...
~Zavarok?~
Kérdeztem bátortalanul. Nem kellett semmilyen maszk, vagy álca. Itt csak ketten voltunk, senki más, nem kellett tartanom magam, vagy játszani az erős sziklafalat.


"Ha választanom kellene, hogy egy órát lent töltök a Hotel gyerekmegőrzőjében vagy egy feltételezett vérvonal alapítóval töltöm az éjszakát, hát... Mindenki tudja, mennyire rajongok a habszivacslabdákért."

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tara O'Ryan
Renegát
avatar

◯ Kor : 230
◯ HSZ : 715
◯ IC REAG : 770


Re: Erdős hegyoldal // Pént. Ápr. 27, 2012 1:01 am

..:Cas - Tara:..

Holdtölte

Már reggel éreztem valamit, amikor séta helyett autóval mentem dolgozni, de gratulálhatok magamnak, tökéletesen elfelejtkeztem a holdtöltéről... A tudatalattim jelzett ugyan, csak én nem vettem a lapot. Igaz, a véreb odabent nyugtalan volt egész nap, de az óta játsza ezt velem, hogy Patrishával volt az az apró félreértésünk, be is tudtam ennek a dolgot... Csak éjjel tértem észhez, amikor megéreztem, a Hold vonzását. Úgy lefoglalnak az emberi teendők, hogy megfelejtkeztem a vérfarka lét legalapvetőbb kutyakötelességéről. Így is megkaptam már, hogy gyenge vagyok, nem tetézem azzal, hogy igazat adjak az állításnak.
Szóval ki a discoból, be a kocsiba, tankoltam az első kúton (valamiért cigit is veszek, pedig hetek óta nem szívom) aztán padlógázzal irány a természetbe. Mr Westmoralend úgysem ma fog felelősségre vonni azért, hogy a tiltás ellenére ültem kocsiba. Ami azt illeti, jobban jár, ha bezárkózik pár ezüst fegyverrel otthon ma éjjelre. Nem csak ő, minden ember. Könnyen prédák lehetnek ők is ma éjjel.
Szitakötő tankja tele, így a motort is járva hagyom a kis erdei bekötő úton. Gyors leszek. Lekapom az első utamba kerülő mozgó jószágot, aztán ülök is vissza a meleg kocsiba, gyors tus, és nyomás vissza dolgozni.
Vetkőzök, kiszállok, átalakulok. Olyan formaságokra nem adok, mint a vonyítás, vagy az hogy megvakarjam a fülem tövét. Ez most tényleg csak a kötleségről szól, nem arról, hogy kiélvezzem a falkas életet. Nem is osonok, vagy cserkészem a vadat. Csak beleszagolok a szélbe, és már kérlelhetetlenül indulok a szarvasbika után. Néhány perccel később állkapcsom az állat torkára szorul. Sietek ugyan, de nem annyira, hogy megkínozzam szegényt azzal, hogy élve falom fel. előbb megfojtom, ne szenvedjen többet a kelleténél.
Örök kedvenc a lábszár marad. Meg is nyúzom egy kis részen, onnan kezdem falni... Amíg meg nem érzem Castor jelenlétét. Ekkor ugyanis szó szerint megakad a torkomon az a falat a rámtörő érzelmektől. A bánat, a csalódottság, az a mély szeretet. És a hiánya. Most jövök csak rá mennyire hiányzott nekem. Az illata, a hangja, vagy csak úgy maga a jelenléte a közelemben.
~nem~ felelem kurtán. Őszintém... fogalmam sincs mit mondjak neki. Én eljöttem, ő nem keresett, eltelt egy hónap, és most egy kurta nemet tudok mondani, semmi többet...
Felé fordulok. Egész testtel, nem csak a fejemmel.
~Hát Te?~ Annyi minden kezd el kavarogni a fejemben, hogy egyszerűen nem tudom, hol kezdjem, vagy azt hogy egyáltalán el akarom e kezdeni a beszédet.
~ Nem akarok veszekedni veled.~ gondolom, jó ezt így előre letisztázni. Pláne mikor megérzem rajta hogy feldúlta őt is a találkozás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Castor
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 356
◯ HSZ : 2003
◯ IC REAG : 2395
◯ Lakhely : Holiday Inn Express - Fairbanks



Re: Erdős hegyoldal // Pént. Ápr. 27, 2012 1:16 am

~Szerinted én szeretnék?~
Teszem fel a kérdést, és közben egy lépést teszek előre,meghajtom a fejemet, majd újra felemelem. Az állat vérének a szaga már abszolút nem tud érdekelni. Nem csak az emberi felem, de a farkasom is odáig van Taráért, így hát nem bánja,ha még egy kicsit kitolódik a vacsora.
Nem tudom, hogy mit mondjak, vagy hogy mit csináljak. Lehet ilyenkor bármit is mondani? Miért érzem azt minden idegszálammal, hogy bármit mondok, vagy teszek, balul sülhet el?
Esetleg kezdhetnék valamiféle bősz magyarázkodásba, hogy nem kerestem, de azért nem kerestem, mert elcuccolt, és elég szilárdan tudatta a falkával, hogy nem kér belőlünk. Veszekedés. De akár megpróbálhatnék elsiklani a dolog felett, és egész egyszerűen megkérdezni, hogy mi van vele. Veszekedés, vállvonogatás, sztenderd "semmi" válasz. Nem jó.
Még véletlenül sem akarom megijeszteni, vagy rossz érzést kelteni benne, ezért ugyan közelebb ballagok, de szemben állok meg vele, hogy még véletlenül se kerüljek a háta mögé. Várok egy kicsit, aztán lefekszem a földre és onnan kémlelem a nőstényt.
~Futottam. Az előbb találkoztam Duncannel, sok minden eszembe jutott, és nem vágytam másra, csak... rohanni. Így kerültem ide. ~
Mondtam el neki röviden, de nem is szerettem volna a Duncanes találkozásról beszélni. Neki se beszéltem Taráról, Tarának se fogok róla. Gyanítom, hogy nemsokára találkoznak, megbeszélik majd, amit jónak látnak. Halk nyüsszentés, tekintet elfordít, döglött őzike tomporának bámulása. Utáltam, hogy mostanában egyre több hím sündörög körülötte, csak én nem. Ráadásul nem is tehetek semmit, legfeljebb a háttérből szorongathatom meg a jelöltek tökét, hogy az én kezembe ajánlják első sorban.
~Tara, miért tesszük ezt egymással? Mi történt velünk? Emlékszel még, hogy milyen volt akkor, régen? Mennyi mindent csináltunk együtt... És mennyire jó volt... Nem szeretsz már engem?~
Annyira belehevültem, és olyan hirtelen bukott ki belőlem a kérdésáradat, hogy észre sem vettem, hogy mikor álltam fel megint. De amint ez tudatosult, inkább leültem a fenekemre, és halk nyüszítéssel néztem a véremre. Nem baj, végre kijött, ami eddig bent volt. És jól esett.


"Ha választanom kellene, hogy egy órát lent töltök a Hotel gyerekmegőrzőjében vagy egy feltételezett vérvonal alapítóval töltöm az éjszakát, hát... Mindenki tudja, mennyire rajongok a habszivacslabdákért."

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tara O'Ryan
Renegát
avatar

◯ Kor : 230
◯ HSZ : 715
◯ IC REAG : 770


Re: Erdős hegyoldal // Pént. Ápr. 27, 2012 2:15 am

A legszívesebben rászólnék, hogy előttem ne hajtson fejet. Meg is tenném, ha nem öltenék azonnal cseppfolyós állagot odabent. Bár nem volt kimondottan kedvemre való, hogy ezt tette, be kell vallanom, hogy iszonyatosan megkönnyebbültem tőle. Persze még mindig olyan merev vagyok, mint egy farok, de már sokkal jobb (a légzőfunkció beindult).
Jah, hogy összefutott Duncannel... Ha ember alakban lennék, most tűz vörösben lángolna a képem. Rólunk ugyanis lezokog, hogy egy házban lakunk. Mondjuk ezt biztosra nem is tudhatják, inkább arra gondolnának, hogy sülve-főve együtt vagyunk, pedig valójában szó sincs erről. Néha kajálunk együtt, és tart nekem edzéseket ha ráérünk, amúgy meg mindketten a munkánkba temetkezünk nagy tisztességgel...
~Edzéseket tart nekem. Tudod, küzdeni tanít meg minden...~ Nem szükséges megmagyarázni, de így éreztem helyesnek... Jesszusom de idióta helyzet ez.
Castor lefekszik, én maradok állva. Megigézve nézem őt. Tényleg egy évszázada már annak, hogy így, farkas alakban láttam? Az még gombócból is rengeteg, nemhogy évekből... Vajon hol csesztük el ennyire? Mert afelől semmi kétség, hogy ez történt. Hogy ki hibájából, az itt már mit sem számít. Sokkal fontosabb a kérdés, hogy vajon, helyre akarjuk-e hozni még? Vajon mennyire kell felszakítani ahhoz a múlt sebeit? Akarom én azt? És Ő akarja?
Úgy látszik, kérdései neki is akadnak. Én meg köpni nyelni nem tudok. Nem értem... Illetv értem, persze, csak nem nekem kéne feltenni ezeket a kérdéseket? Miért nem olyan egyértelmű számára a válasz? Nah még pár kérdés, és kicsi kérdőjelekkel lesz tele a fejem...
~ Megváltoztunk. Mindketten.~ ez a legésszerűbb magyarázat. Régen azért voltunk meg jól, mert nem voltak közöttünk méteres vastag falak. Olyan fajta, mint a társadalmi rang, a pénz, az életvitel, Todd, vagy most Patrisha. Aprópó hisztis szuka...
~ Castor... Szerinted én gyenge vagyok? Nem bírom a nyomást és csakis csalódást okozok neked?~
Nem, nem fogom feltüntetni a szukát, mint szerzőt. Csak Castor válasza érdekel, aztán el akarom felejteni azt az útvesztős epizódot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Castor
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 356
◯ HSZ : 2003
◯ IC REAG : 2395
◯ Lakhely : Holiday Inn Express - Fairbanks



Re: Erdős hegyoldal // Pént. Ápr. 27, 2012 2:29 am

Nem érdekel, hogy edzenek, vagy tanulnak, vagy hóvirágot keresnek a hátsó kertben, ha már jön a tavasz... Ennek ellenére nem velem teszik, és nem a közelemben. Úgyhogy inkább nem reagálok rá semmit, mert a magyarázkodás lereagálása csak olaj lenne tűzre. Duncan biztosított arról, hogy nem akar tőle semmit, ez nekem pedig pont elég. Egyelőre.
Aztán jön a keményebb téma. Megváltoztunk. De miért nem változhatunk együtt? Nekem az a véleményem, hogy Európa nem tett jót neki, de ez... Ez is egy olcsó indok lenne, csak hogy foghassam valamire.
Lassan lehajtom a fejemet, és kérdés nélkül kitépek egy méretes darabot az őz oldalából. Ennyi elég. Vére is van, húsa is van, nem leszek legyengülve, de hogy én ma nem fogok ölni, az is biztos.
~Ne haragudj, de ennyiért nem ölök meg egy állatot... Több nem kell.~
A végén még kihánynám. Még a végén én is depressziós leszek? Rámegy a stressz a gyomromra? Mit tudom én, nem is érdekel különösebben.
Aztán a kérdése fejbe vág. Legalább annyi fájdalom csendül meg benne, mint amennyit én is éreztem. De nem értettem, hogy honnan a felvetés.
~Nem vagy gyenge. Te a vérem vagy, nem lehetsz gyenge. És szerintem csak az érzelmi nyomástól sokallsz be, ha már a nyomásról beszélünk.~
Ahh, hogy mennyire hülyén éreztem magam! Beszélek itt neki, és még csak hozzá sem merek érni. Hát ennek függvényében miért gondolom azt, hogy hitelt ad a szavamnak?
~Ez a baj? Mert ez ne legyen, Tara... Ha bármiben fejlődni akarsz, előtted az élet, és én segíthetek! De még az autóvezetésre se adtál időt, pedig megígértem. De nem kerestelek,mert.. Félek tőled. Attól, hogy meglátsz, bezárkózol, és azt kívánod, hogy bár ne lennék ott.
Kedvem lett volna vonyítani egyet, fel a Holdra, hátha megérti, és meghallgatja a panaszomat. De felesleges lett volna, én pedig csak magamból csinálnék hülyét. Másik megoldás, hogy szétütök egy korhadt fatörzset. A harmadik, hogy maradok, ahol vagyok, és tovább hagyom, hogy mardosson a fájdalom.
~De nem válaszoltál a kérdésemre... Nem szeretsz már engem?~
Muszáj volt feltennem még egyszer, mert tudni akartam, tudnom kellett és kész. Ha azt mondja, hogy nem, akkor valahogy elfogadom, leharcolom magammal, de nem fogom bántani. Soha nem bántanám úgy igazán.


"Ha választanom kellene, hogy egy órát lent töltök a Hotel gyerekmegőrzőjében vagy egy feltételezett vérvonal alapítóval töltöm az éjszakát, hát... Mindenki tudja, mennyire rajongok a habszivacslabdákért."

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tara O'Ryan
Renegát
avatar

◯ Kor : 230
◯ HSZ : 715
◯ IC REAG : 770


Re: Erdős hegyoldal // Pént. Ápr. 27, 2012 3:07 am

Castor megindul a préda felé, én meg kissé elszégyellem magam, amiért nem kínáltam meg. Nem nézek rá míg eszik, nehogy rossz néven vegye, vagy úgy értse, mintha sajnálnám a prédát. Nem szoktam. Bár magát a holdtöltét sem osztom meg gyakran mással.
A válasz... némiképp megnyugtat. Újabb üres vagdalkozásnak bizonyul ez is a szukától, aminek semmi köze a valósághoz. Rendben, most, hogy ezt tisztáztuk, már könnyebben kinyögném a választ... Csak hogy Castor folytatja...
Mivan?! Fél tőlem? Hát hogy jutottunk idáig? Félig kábán az előbb hallottaktól, közelebb lépek hozzá, és végignyalok a képén. Nem tudom mit tehetnék, vagy mondhatnék, ami majd... jobbá teszi ezt az amúgy nagyon szerencsétlen helyzetet. Lehet, hogy ezzel sem segítettem sokat, magamtól nem is vettem volna a bátorságot ehhez, inkább a farkasom ösztönéből tettem.
~Bolond vagy.~ a hangom még gondolataimon át is kedves dorombolásnak hallik. Azért kicsit most utálom, amiért ilyen hatással van rám... Nem szokásom dorombolni, kedvem meg talán Liuhoz voltam utoljára... annak is jó ideje már.
~Hát persze, hogy szeretlek.~
Visszakérdezni biztos nem fogok. Az annyira műanyag... Pedig igen, szeretném tőle is hallani, de kikényszeríteni belőle... az nem az én műfajom.
Éljenek a pótcselekvések címszó alatt ellépek az alfától, majd én is kiharapok egy darabot Bambi húsából. Rágással nem fáradok, egészben nyelem le.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Erdős hegyoldal //

Vissza az elejére Go down
 

Erdős hegyoldal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 16 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Erdős terület-