HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
68 TAG 31 FÉRFI 37 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
19 TAG 8 FÉRFI 11 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
17 TAG 7 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
5 TAG 2 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Timothy Keldron Today at 1:29 am
írta  Sophie Lydia Rhodes Yesterday at 10:09 pm
írta  Rocky Yesterday at 7:32 pm
írta  Michael Cooper Yesterday at 4:39 pm
írta  Agnes J. Harlow Kedd Nov. 21, 2017 8:59 am
írta  Agnes J. Harlow Hétf. Nov. 20, 2017 10:55 pm
írta  Jennifer Wainwright Hétf. Nov. 20, 2017 9:39 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Nov. 20, 2017 9:29 pm
írta  Daphné Seward Hétf. Nov. 20, 2017 9:11 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Vas. Nov. 19, 2017 7:52 pm
írta  Primrose Trevelyan Szomb. Nov. 18, 2017 11:58 pm
írta  Alignak Szomb. Nov. 18, 2017 11:36 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Nov. 18, 2017 2:34 pm
írta  Wyatt L. Quinn Szomb. Nov. 18, 2017 11:06 am
írta  Celaena McDonald Szomb. Nov. 18, 2017 10:20 am
írta  Jackson Carter Pént. Nov. 17, 2017 10:42 pm
írta  Kyle Prescott Csüt. Nov. 16, 2017 8:43 pm
írta  Alignak Csüt. Nov. 16, 2017 8:06 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Csüt. Nov. 16, 2017 11:33 am
írta  Darren Northlake Hétf. Nov. 13, 2017 8:47 pm
írta  Hannah B. Wilson Hétf. Nov. 13, 2017 8:34 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Nov. 13, 2017 7:57 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Nov. 13, 2017 7:19 pm
írta  Alignak Vas. Nov. 12, 2017 4:43 pm
írta  Destiny Maeve Bluefox Vas. Nov. 12, 2017 3:10 pm
Darren Northlake
 
Jackson Carter
 
Alignak
 
Primrose Trevelyan
 
Rebecca Morgan
 
Daisy Corina Lacroix
 
Michael Cooper
 
Rocky
 
Catherine Benedict
 
Hans Elfman
 

Share | .

 

 Vancouver (Kanada)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6690
◯ IC REAG : 8489
Vancouver (Kanada) // Szomb. Szept. 28, 2013 2:13 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

















SzerzőÜzenet
Sienna Leroy
Renegát
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 378
◯ IC REAG : 319
◯ Lakhely : Fairbanks





Re: Vancouver (Kanada) // Szer. Szept. 03, 2014 12:12 pm

- Nem állítanám, hogy ez annyira megnyugtat.
Meg kell állni, oké, szuper, legalább kinyújtóztatom kicsit a tagjaimat, és kiszabadulok ebből a lélekvesztőből. Istenem, bár jöttem volna inkább busszal, holt biztos. hogy azt nem bántam volna meg ennyire hamar. Azt ugyan leszűröm, hogy idegesebb lesz, minden ok nélkül, legalábbis én senki olyat nem látok, aki miatt annyira felhúzhatná magát, amiért bénán vezet, hogy beintsen neki, szóval tényleg nem értem.
- Igen, tudom, legalább százszor böktem már rá arra is, de a füled botját sem mozdítottad.
Sóhajtok fel, igen, megrángattam párszor a kütyüt, amibe az övet kell csatlakoztatni, de gőzöm sincs róla, hogyan is hívják. A gonosz vigyorra felvonom a szemöldököm, most ezt miért kell? Felsóhajtok, és megkapaszkodok az ülésbe, mintha ez bármit segíthetne.
- Megőrültél, Nissy? Ne csináld már...
Szólok rá némileg ijedten, ilyen tempónál nem hogy a lábam bánná, inkább az életem, amit azért egyáltalán nem vágyok eldobni magamtól, szóval tudnám értékelni, ha abbahagyná. Egészen belepréselődök az ülésbe, majdhogynem szívrohamot kapok, végül behunyom a szemem, és összeszorított ajkakkal várom, hogy vége legyen ennek az őrültségnek. Komolyan sok ez nekem. Mikor végre megáll, valószínűleg kiszúrhatja, hogy én bizony elkezdtem könnyezni, és egy darabig még csak magam elé néztem, mikor elkezdett beszélni.  Csak akkor pillantottam rá könnybe lábadt sötétbarna íriszeimmel, amikor az ajánlat szóhoz ért.
- Te is tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nincs törvényes képviselőm, aki a gondomat viselné L.A.-ben, ezért kell abba a porfészekbe mennem, hogy a nénikém vigyázzon rám. Nem pénz kérdése, és azt is tudod, hogy akkor sem fogadnám el, ha az lenne.
Csóválom meg egy mély sóhaj kíséretében a fejem, ha tehetném, nem mennék sehova, persze, az apámat mindenképpen megkeresném, de nem feltétlenül azért, hogy figyu, vegyél már légyszi magadhoz, hanem csak hogy tudjam, ki az. Az anyával történtek miatt azonban ez már ilyen formában sajnos nem valósulhat meg. Valahogy el kell érnem, hogy a gondozásába vegyen. Nem mintha bajom lenne a nénikémmel, egyáltalán nincs, csak éppen szeretném megismerni az apám, s ha ráleltem, minél több időt vele tölteni.
- Nissy! Kimosom a szádat…
Fenyegetem meg játékosan, erre persze még sosem került sor, vélhetőleg nem is fog, de nagyon nem toleráltam a trágár beszédet. Nem is értem, egyesek miért gondolják menőnek azt, ha ilyen módon fejezik ki magukat. Szofisztikáltan is ki lehet fejteni a negatív véleményt.
- Szóval közönséges, és szerinted itt ejtik meg a liezonjaikat a hűtlen férfiak?
Próbáltam kilyukadni a lényegre a saját felfogásom és szóhasználatom mellett, de végül bólintottam.
- Nekem nem kell puccos hely, ezt még ki is tudom fizetni szerintem, szóval megfelel.
Állapítottam meg, mert az egy dolog, hogy elhozott, de azt nem fogom hagyni, hogy mindent ő fizessen ki.
- Tényleg, nem is mondtad, hogy neked mik a terveid… Úgy értem, mikor mész haza?
Jobb előre tudni, mikor kell elengednem a legjobb barátnőm kezét is. Jaj istene, de nem vágytam arra a pillanatra. Mostanában úgy érzem, hogy állandóan csak bőgni szeretnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 68
◯ IC REAG : 52
Re: Vancouver (Kanada) // Szer. Szept. 03, 2014 5:25 pm

Mindent egybe véve örülök neki, hogy elhozhattam. Busszal a legjobb esetben is még csak Portland külvárosában tartana egy rakás hihetetlenül büdös emberrel összezárva. Ezeknél a félnótásoknál azért sokkal jobb társaság vagyok.
Sok tekintetben egyformák voltunk Siennával. Ugyan azokat a dolgokat szerettük és hasonló sorok kerültek be a feketelistáinkba is. Persze két tojás sem teljesen egyforma. Nekem megvolt ez az adrenalin-éhségem ami Sisiből valahogy hiányzott, de lehet ez csak az én véleményem. Ezért imádtam a sebességet és ezért volt az is, hogy ott akkor az a Sisi által már sokat látott gonosz mosolyt követően tudta jól mi fog következni. Hallom, hogy azt kéri lassítsak de úgy teszek, mintha nem hallanám. A V8-as üvöltése most velem van, ráfogható, hogy „jaj kicsim, nem hallottam semmit a zúgástól. Féltél? Bocsáss meg”
A kutas hapi úgy vigyorog, mintha csak most markoltam volna rá a golyóira. Ostoba looser lehet egy olyan barátnővel, aki csak a „döglött béka” pózt ismeri. Az ilyeneket kifejezetten szerettem szívatni. Mielőtt kinyitnám Sisi ajtaját lehajolok a kutasnak hátat fordítva és letörlöm csizmám orráról a nem létező szennyeződést és öltözékem ebben a helyzetben sokat mutat. Tudom jól, hogy bámul. Tegye csak. Ma este fix, hogy rám fog gondolni az alatt a négy perc alatt a kis béka-hercegnőjében.
-De igen Sienna! Ez pontosan ilyen egyszerű, és igenis pénz kérdése. Minden az ezen a világon. Ha van valami, hát ezt megtanultam az apámtól! - mondom barátnőm képébe olyan magabiztossággal és meggyőződéssel, mint ahogyan Martin Luther Kingnek is volt egy álma – Pontosan tudod, hogy kedvel az öregem téged és azt is pontosan tudod, hogy bármit megtesz nekem amit csak kiejtek a számon. Ha azt kérem intézze el, hogy vegyen gyámság alá másnapra nem csak lélekben leszünk testvérek! Azt is pontosan tudod, hogy szeretlek és megtenném érted, tudod, pontosan tudod. - sóhajtok fel a kis monológ után – Én pedig azt tudom, hogy nem éreznéd helyesnek és ha valamit nem érzel annak, akkor nem fogadod el, hiába próbálnám rád erőltetni. Szóval itt vagyunk és megyünk tovább.... egek, te sírsz?
Behajolok a kocsiba és átölelem barátnémat. Nem szeretem ha sír és szörnyű dolgokat lennék képes megtenni azzal, aki könnyeket fakaszt őzike szemeibe.
-Tudom én mi kell neked. Egy berúgás! Itt és most! Meg az is, hogy egyszer végre jó alaposan lerendezzen valaki! Nem hagyom, hogy szűzen halj meg, ne is álmodj róla!
Kifizetem a kutast és mikor kimondom a kurvabaszodát már akkor tudom, hogy nem volt valami jó ötlet. Jön is érte a fejmosás szinte azonnal. Egyedül Sienna volt az az ember az apámat is beleértve, akitől eltűrtem a rendre és illemre utasítást. Az már más kérdés, hogy megtettem-e amire kért.
-Igen, ahogy mondod. Pontosan így gondolom – hiszen ezt jelenti a kurvabaszoda – pont ilyen helynek tűnik. Ha nem kell puccos, sokcsillagos hotel hát nem, de azt most felejtsd el, hogy te fizetsz! - bepattanok a kocsiba és beállok a kút parkolójába. - Elmondom akkor mi lesz. Kicsit odébb láttam egy vegyesboltot. Te intézel valami kaját én addig kiveszek egy szobát a Motelben. Oksi? Tessék, itt a hitelkártyám. - ujjam Sisi szájára tapasztom, mert ismerem már és pontosan tudom, hogy most kezdett volna ágálni ellene – itt a kártya és ezzel fizetsz! Ellenkező esetben az imént tapasztalt tempóban hajtunk egészen végig a porfészekig! Áll az alku? - Fejembe nyomom az eddig hátul pihenő cowboy-kalapot és kiszállok a járgányból. - Negyed óra múlva a kocsinál, rendben? És.... hogy meddig maradok? Ha visszaértél elmondom, addig legyen meglepi. Nekem is van ám egy borítékom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sienna Leroy
Renegát
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 378
◯ IC REAG : 319
◯ Lakhely : Fairbanks





Re: Vancouver (Kanada) // Pént. Szept. 05, 2014 11:19 am

Szerencsére nem látom, mit művel le barátnőm a kutassal, rendkívül közönségesnek vélném, de hát, én vak vagyok ezekre a dolgokra. Meg úgy mindenre, ami kellemetlen színben tüntetné fel Nissyt a szememben.
- Ebben sosem fogunk egyetérteni.
Jegyeztem meg halkan, de nem fogom fejtegetni, ilyen téren abszolút ég és föld voltunk, hiszen neki mindene megvolt, amit csak kigondolt, nekünk meg sakkozni kellett anyával, hogy ki tudjuk fizetni a számlákat. Akkor volt jobb dolgunk egyedül, amikor Charles bekerült a képbe, de az sem tartott sajnos túl sokáig.
- Tudom, és hálás vagyok érte, de valóban nem érezném helyesnek, azzal a még megmaradt rokonaimat köpném szembe. Plusz, ott van a tény, hogy valahol van egy apám, és szeretném megtalálni, megismerni, azt, hogy elfogadjon.
Ez talán túlságosan naiv elképzelés a részemről, de én már csak ilyen örök álmodozó vagyok. Az ölelés jól esik, bár fogalmam sincs, hogy tudja-e, a félelem csalt könnyeket a szemeimbe, arról pedig pontosan ő tehet.
- Megtanulhattad volna már, hogy az alkohol nem old meg semmit.
Én olyan szavakat sem használok, mint a berúgás, valahogy nem jön a számra. Csak megcsóválom a fejem, jelezve, hogy szó sem lehet róla. Tudja jól, hogy a bulikon sem szoktam inni, maximum egy kevés puncs a minimum, de a komolyabb piákhoz nem nyúlok, nem való az nekem.  A mondandója többi részét pedig meg sem hallom, vagyis próbálok úgy csinálni, de a vörösödésem elárul. Nos, szűzen meghalni nem fogok, bár őszintén, az a nagyjából két másodperc, amit megtapasztalhattam egy pasival, nem épp bizonyosan szüzesség elvevő hadművelet, de nyilván nem mentem vele orvoshoz, hogy megnézessem, ép-e még a dolog odalenn. Nem is nagyon érdekel, én nem vallom magam annak, és kész. Ezt persze ő nem tudja, hisz nem akartam lejáratni szegény Liam-et.
- Nem értem miért vagy ilyen erőszakos. A világ úgy működik, hogy mindenki fizeti a saját részét. Fogalmad sincs róla, mennyire rossz érzés, hogy folyton azt érzem, rajtam segíteni kell, mert nem tudom megtenni.
Természetesen nem tudom, mármint, nem épp gyakran, most lenne annyi, épphogy, de megoldanám, szóval ezért még a szokásosnál is kellemetlenebb. Nem éreztem azért kevesebbnek magam, hogy egy gazdag lány barátnője vagyok, csak ilyenkor zavart eme tény.
- Jól van, veszek valamit. Mit szeretnél?
Semmi világmegváltót nem fogunk szerezni tűzhely nélkül, jobbára marad a szendvics, de szerintem egy estét kibír úgy az ember, vagy akár többet is. Úristen, hogy mi hányszor ettünk otthon egyszerű vajas pirítóst vacsorára, mert nem volt pénz másra. Szerintem a charlesos időszakon kívül egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor voltunk példának okáért étteremben vacsorázni. Ám én imádtam, ahogy anyával voltunk, szóval sosem zavart. Az tuti, hogy nem akarok ilyen tempóban menni Fairbanksig, szóval eszemben sincs tiltakozni, legyen, ahogy szeretné…
- Milyen borítékod?
Kérdeztem vissza, de gondolom, egyelőre nem válaszolt, szóval elcaplatok a vegyesboltig, és veszek szendvicsnek valót, ha az nincs, akkor kész szendvicseket, meg valami üdítőt, amit szeretünk, én részemről almalé párti vagyok, Nissynek meg jöhet az ananász. Ilyen szénsavas borzalmak nálam szóba sem jöhetnek, csak is a minimum 25% gyümölcstartalom, ebben sosem engedtük lejjebb anyával. Hamar megvoltam, sosem időzök sokat egy boltban sem, még a végén meglátok valamit, amire gusztusom támadna, de tudom, hogy nem vehetem meg, szóval csak a szívem fájdul meg tőle. Nissy pénzét sem fogom semmi ilyesmire elkölteni, még ha tudom is, hogy ő megteheti.
Végül visszatérek a kocsihoz, és nekidőlök az ajtajának, úgy várom meg a barátnőmet. Közben felbontom a gyümölcsleves dobozt, és beleiszok, de természetesen sikerül leöntenem magam egy kicsit, ami nem jellemző ugyan, de olyan rég ittam ilyesmit, az anyával történtek tökre megzavartak, hogy elfelejtettem odafigyelni erre az apróságra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 68
◯ IC REAG : 52
Re: Vancouver (Kanada) // Pént. Szept. 05, 2014 10:03 pm

Semmi kétségem, hogy egyetlen pillázás kellene még és a kutas hapi térden csúszna előttem a csillagokat is leígérve egyetlen éjszakáért. Boldogan hagyna maga mögött mindent, csakhogy megkaphasson. Feleséget, gyerekeket, munkát egyszóval tényleg mindent. De nem az esetem.
-Tudom, hogy nem. - biggyesztem a szám szélét – de meg kellett próbálnom.
El sem tudom képzelni, hogy milyenek lehettek Sienna és anyukája filléres gondjai. Talán nem is akarom. A gonoszabbik felem örült ennek, hiszen ez a helyzet kicsit feljebb emelt de ugyan ez a társadalmi szakadék hajtotta a jobbik, kedvesebbik felemet is, hogy ahol tudok segítsek rajta. Hülyén hangzik, de ezt is irigyeltem tőle. Nekem a legnagyobb gondom az volt, hogy nyáron Balira vagy Párizsba megyünk-e, ő pedig a túlélésért kellett küzdjön nap mint nap.... és ez az élni akarás, ez a küzdő szellem....
-Nem lebeszélni akarlak kedves, csak a lehetőség megvan.
Valahol megértem, hogy miért is akarja megkeresni a sosem látott apját. Én ugyan őseim házában és velük nőttem fel, de nem volt az olyan idillikus. Anyám a barátnőkkel volt elfoglalva, ugyan mindig kaptam tőle valamit, minden nap de a bejárónőnek mondtam fel a házi feladatot. Apám meg.... üzleti út, tárgyalás, fúzió, részvényindex.... csak azért nem volt ott az iskolai előadásaimon is, mert „hiszen öt perc múlva nyit a tokyoi tőzsde”.
-Az alkohol valóban nem old meg semmi, csak tüneti kezelés, és mint már mondtam kicsim, neked ez kell. És ne pirulj úgy, Európában már felnőttnek számítasz.
Szívügyemnek számított, hogy Siennát belehajszoljam egy pasi karjaiba. Itt ugyan nagyon gyér a felhozatal, de talán majd az északi bikák között találok egy alkalmas példányt az én kicsikém megizzasztására.
-Sienna! - emelem fel kissé a hangom – Te nem szereted, ha mocskos a szám. Én meg azt nem szeretem, hogy tíz éve ezt minden második héten el kell játszanod! - kissé szelídebben - Ha megkínállak rágógumival elfogadod? Fogd fel ezt is úgy kérlek! Nekem sok rágóm van és adok belőle neked is! Nem azért adom, mert rajtad segíteni kell, hanem mert szeretlek és adni akarom!
A kis példabeszédem után egy nagyot sóhajtok és elgondolkozom a bevásárlólistán. Ez egy porfészek, annak is a legkülső kis szeglete, tehát olyan sok minden nem lehet a boltban. Most leginkább egy tengeri herkentyűs tálhoz lenne gusztusom, de attól tartok ez felejtős.
-Rád bízom kedves, valami ehető csak akad itt.
A továbbiakat meg se várom és elindulok a motel felé. A saját borítékom hallatán még azért hátra fordulok és rákacsintok Siennára. Hagy furdalja az oldalát még egy kicsit.
A motel pont olyan, mint amilyennek vártam. Egy agyonmosott fehér atlétás, jó százhúsz kilós krapek a pult mögött közel egy hetes borostával és malac szemekkel. A várakozók is egyeznek az elképzeléseimmel. Megfáradt és büdös kamionosok. Kifacsarok egy kétágyas szobát, ha itt nem szedünk össze valami bacilust, akkor sehol. Hirtelen megmozdul a táskában a telefonom. Egy értesítő SMS kártyás vásárlásról.
~Ezaz Sisi. Jó kislány voltál!~
Az összeg, amit a boltban hagyott kissé aggaszt. Fogalmam nincs az árakról, főleg itt nincsen, de olybá tűnik csak pár kiflit eszünk ma. Sebaj, van itt egy pizzéria szórólapja, fel is kapom, mint utolsó mentsvárat.
A kocsihoz visszaérve látom, hogy barátném megelőzött. Mosolyogva lépek oda hozzá, mintha pár perccel ez előtt nem is vitáztunk volna.
-Cuccoljunk be. Ránk fér egy zuhany... és ahogy látom rád egy átöltözés is. - pillantok végig Sienna leivott ruháján.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sienna Leroy
Renegát
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 378
◯ IC REAG : 319
◯ Lakhely : Fairbanks





Re: Vancouver (Kanada) // Vas. Szept. 07, 2014 9:31 pm

- De nem Európában vagyunk.
Vágom rá, én ugyan nem fogok inni, annyit meg pláne nem, hogy lerészegedjek tőle. Az annyira közönséges, nem fiatal nőhöz méltó volna, pláne nem egy balerinához, szóval inkább hanyagolom a dolgot. Egyszerűen nem hiszem, hogy bármit is megoldana. A pasi kérdést meg hagyjuk is, valahogy sosem szúrtam ki senkit magamnak Liam óta, meg aztán, nagyon lekötött a balett is, szóval nem volt időm ilyesmivel foglalkozni. Ha tudnám, hogy fel akar hajtani nekem valakit, lehet, sokkolna a tény, jobb a sötétben tapogatózás ilyen téren. Egyébként sem hinném, hogy hasonló volna ilyen téren az ízlésünk, legalábbis, én jóval szolidabb teremtés vagyok nála. Aki nekem bejön, az nekem holt biztos, hogy nem fog. Fordítva fogalmam nincs róla.
- Muszáj megint ezen veszekedni?
Kérdezek vissza halkan, vagyis, ez tulajdonképpen nem veszekedés, csak olyan, izé… fejmosás szerű, velem tulajdonképpen nem is lehet veszekedni, hisz mindig bedobom a törülközőt. Fogalmam sincs, hogy minek kellene történnie ahhoz, hogy egyszer úgy igazán felcsattanjak, és elküldjek valakit melegebb éghajlatra. Mindenesetre a siralmas anyagi helyzetemet semmilyen formában nem vágyom emlegetni, így most sem firtatom a témát tovább, remélem, ő is ennyiben hagyja.
Végül elmegyek vásárolni, és összeszedek pár szendvicset, műanyag evőeszközt nem lelek, de talán jobb is, Nissy biztos lekapna a tíz körmömről, ha ezen is filléreskednék, de nem tehetek róla, mi anyával így szoktuk meg, tényleg minden fillérünket be kellett osztanunk. A kocsinál megvárom, és elég elegánsan leiszom magam, ami abszolút nem jellemző, valószínűleg túl sok stressz ért mostanában. Nem gond, de tudnám értékelni, ha ennél rosszabb dolog nem történne velem mondjuk úúúúúgy… soha többé.
- Ööö… hát, a zuhany után adja magát az átöltözés nem? Főleg, hogy én nem utcai ruhában szoktam aludni.
Öltök rá nyelvet mosolyogva, vannak olyan gyermeki gesztusaim, amiket szerintem sosem fogok levedleni, még akkor sem, ha már idős, aszott vénasszony leszek minimum nyolc unokával. Vagy dédunokával, mert azért, annyira soká nem tervezem ezt a férj, gyerek témát, hogy aszott legyek, mire a gyerekeim lebabáznak. Mondjuk, még bőven ráér, csak úgy… eszembe jutott.
Időközben felérünk a szobához is, ahová benyitva csak sóhajtok egy kurtán, inkább körül se nézek, mondjuk, ha én gáznak tartom, nyilván Nissy még inkább ki lesz akadva, ő aztán nem az ilyesmihez van szokva.
- Lehetne rosszabb is...
Szépítem a dolgokat, majd a motyómat ledobom az egyik ágyra, és inkább nem nézek be előre a fürdőbe, mert akkor tuti el fog menni tőle a kedvem.
- Menj csak nyugodtan előre, én nem tudom, hová tettem a fogkefém...
Bár lehet, azt kaja után kellene megkeresnem, de ez a logikai bukfenc jelenleg nem esik le nekem. Viszont a leöntött pólómat leveszem, és azért a gyorsan előkapott törülközőmet magamra tekerem, nem vágyom az út porától megfáradt bőrömre tiszta ruhát húzni, míg le nem zuhanyozom. Amíg benn van, addig a borítékomat forgatom a kezeim közt, nem szeretném kinyitni, bár tudom, hogy előbb-utóbb kénytelen leszek, de folyton attól tartok, hogyha megismerem az apám, csalódott leszek, vagy azért, mert egy szemét disznó, vagy mert mondjuk pont hogy nem, és azóta van egy tökéletes családja. Ebbe valószínűleg kicsit belehalnék. Nissy után azonban én is lezuhanyzom, még hajat is mosok, s már a tincseimet törölgetve, belecsavarva a fehér frottírba jövök ki, és halászok elő egy szendvicset a szatyorból, meg dobok egyet neki is, ha nem vett volna addig.
- Milyen borítékról is volt szó korábban?
Kérdezem kíváncsian, mert ez meglehetősen új infó, és még mindig eléggé birizgálja a csőrömet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 68
◯ IC REAG : 52
Re: Vancouver (Kanada) // Hétf. Szept. 08, 2014 1:28 pm

Ha bárki kérdezne kettőnk viszonyáról azt válaszolnám, hogy szeretem és megvédem mindentől. Mindenkinek ezt mondanám és ez is a meggyőződésem. Tény és való, hogy annak idején csupán az volt a célom, hogy sokadszorra is földbe döngöljem Kelly-t és mint oly sokszor, akkor is feltöröljem vele a padlót. Ezért kapta vissza a szendvicsét, semmi más célom nem volt vele, de volt benn valami.... valami nem is tudom micsoda.
Sienna lett az én kis megvédeni való babám, akinek szüksége van rám. Olyannak tűnt, mint akit a legkisebb szél is elfúj, legalábbis ezt a képet szerettem volna mindig megtartani róla. A kis szerencsétlen lányt, akit tudok vezetgetni és ha kell... és főleg ha akarom megtisztítani előtte az ösvényt. Az, hogy szinte soha nem is emelte fel velem a hangját csak tovább fokozta bennem ezen érzelmeket, talán ha ez egyszer megtörténne köpni nyelni sem tudnék hirtelen. Mondjuk ennek kábé annyi, vagy talán még kevesebb esélye van, mint annak ha ebben a szent pillanatban elmasírozna előttünk egy zöld pólóba bújtatott dinoszaurusz, akinek a hátán egy csimpánz Stones dalokat énekelget. Szóval nem ér nagy meglepetésként, hogy most is meglengeti a képzeletbeli fehér zászlót.
Csak bólintok egyet, mint egy királynő, aki éppen kegyet oszt és nem folytatom tovább kioktatását. Tudatalattim azonban szinte üvölt, szerencsére nem hallom. Lelkemnek legbelső és a maroknyi orvosság által most alaposan háttérbe szorított része azonban olyannyira akarja, kívánja a napot, mikor Sienna egyszer végre felveszi a kesztyűt és leüvölti a hajam. Csak azért, hogy az eddig a mélybe taszított minden sérelem, aminek nagy része csak az épp említett részem kreálmánya kitörjön és kiadhassam magamból. De ez a nap még igen messze van.
***
A tizenkettes kulcsával térek vissza a kocsihoz és nagyot derülök a levedelt felsőn. A nyelvöltés pedig.... el lehet olvadni tőle, mikor ilyen kislányos. Bár van ilyenkor egy belső késztetésem, hogy a nedves nyelvecskéjébe belemélyesszem a mint mindig most is hegyesre vágott körmeim. Nem tudom miért van ez, de egy pillanatra mindig jó ötletnek tűnik... és persze mindig elmarad.
-Kicsikém, mintha nem ismerném az alvási szokásaidat! - öltöm ki én is a nyelvem. - És azt a szörnyű tundra-bugyit, amit egy szép napon elégetünk! Na gyerünk! - lobogtatom meg a szoba kulcsát és kikapok a kocsiból egy sporttáskát. Megvárom míg Sienna is magához veszi a dolgait, majd zárom az autót és már úton is vagyunk ma éjjeli szállásunk felé.
A tizenkettes, pont az óvszer-automata mellett. ~Méghogy nem kurvabaszoda!~  Odabent sem tágítok eme jelzőtől, tipikusan olyan a hely, ahol az alváson és az üzekedésen kívül nem lehet mást csinálni. Na mindegy... reggel már úgysem leszünk itt.
-Lehetne.... - sóhajtok én is egy szépet, majd a másik ágyat befoglalva előszedem a táskából a törölközőm és egy tusfürdőt. A tisztálkodásra hivatott helység sem egy kórházi sterilszoba, de a célnak meg fog felelni. Mondjuk hirtelen az az érzetem van, hogy a csapot megnyitva vörösesbarna folyadékkal kell szembesülnöm. Ledobom a ruháim és beállok a zuhany alá. Félelmeim tovaszállnak, hiszen a víz egy hegyi forráshoz mérhető tisztaságban. Nem időzök túl sokat, csak mosdás... persze a falba karcolt kis szöveget elolvasom vagy ötször.
Itt dugtam meg Vanessát, Mike... és a tegnapelőtti dátum.”
-Hát Mike, egészségedre!
A törölközőmet magamra tekerve lépek ki a fürdőből és beengedem barátnémat. Amíg tisztálkodik jó alaposan átnézem a helyet. Van itt egy tévé, egy szekrény és a két ágy.... más nem nagyon. Az ágyat jó alaposan áttúrom. Nagyon nem szeretnék semmilyen módon érintkezni Mike barátunk pásztorórájának nyomaival. Szerencsére az ánynemű tiszta és még illatos is. Magamra kapok egy bugyit és egy toppot, de mikor a táskámat Siennáé mellé hajítom.....
~A boríték!~ Valami olyan hatalmas és megmagyarázhatatlan késztetés kerít hatalmába. Egyszerűen fel kell tépnem és meg kell tudjam mi van benne! A pokolba Sisivel, egyszerűen nekem kell előbb ez a tudás! Persze próbálom ezt is amolyan messiási köntösbe bújtatni és ezzel is megnyugtatni magam a helyességéről, hiszen mégiscsak a legjobb barátnőm és ha valami szörnyűség lenne a borítékban akkor inkább ne is tudja meg........ és ha nem zökkentene ki egy olyan hangos dudálás, amely egy kamionból tör elő, hogy egy akkora összerezzenést éljek át amit talán még soha... akkor biztosan kinyitom a levelet. De ez szerencsére elmarad. Mikor újra elkezdenék játszani a gondolattal, pontban akkor lép ki Sienna a fürdőből. A már ellenőrzött ágyra ülök és elkapom a felém hajított szendvicset. Az íze valami pocsék, de annyira nem ehetetlen. A saját borítékomat boncolgató kérdésre elő is halászom az említett levélkét, majd meglebegtetem nózim alatt, mintha pénzt szimatolna valami rajzfilmhős.
-Ha kinyitod a tiéd én is kinyitom az enyémet! - kacsintok rá szemtelenül és tekintetem szinte felgyújtja Sienna táskából kilátszó borítékának sarkát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sienna Leroy
Renegát
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 378
◯ IC REAG : 319
◯ Lakhely : Fairbanks





Re: Vancouver (Kanada) // Hétf. Szept. 08, 2014 2:22 pm

- Fogalmam sincs, miről beszélsz.  
Vonom fel a szemöldököm, én nem tudom, tundrabugyit kin látott, de nem rajtam, az tuti. Az egy dolog, hogy nincs pénzem, sosem volt, márkás csipke és szaténcsodákra, de nem tudom, mi baj az egyszerű színes pamutbugyikkal. Pont a méretem mind, és egyébként sem akkora a popsim, hogy ilyen hájleszorítós izéket kelljen vennem. Majd talán ötven évesen rá fogok szorulni az ilyesmire, de sosem voltam több ötvenkettő kilónál, nem hiszem, hogy valaha nagyon el fogom kapatni magam ilyen téren.
Én ugyan nem szúrom ki az automatát, az ilyesmire vak vagyok egyszerűen, elvégre, nincs rá szükségem, szóval kiesik az érdeklődési körömből. Nem mintha amúgy lenne bátorságom óvszert venni, nem, még egy automatából sem. Ez tuti. Inkább könyörögnék Alanisnak miatta, és viselném el, hogy ezen élcelődjön napokig, minthogy én magam megtegyem.
Aludni jó lesz, ezzel vígasztalom magam, annyit kibírunk, nem éltem soha luxuskörülmények között, de azért elég kényelmes kis kuckónk volt anyával, szóval megszoktam azt. Eléggé mellbevágó a tudat, hogy soha többé nem aludhatok ott. Nem, nem fogok megint sírni, eleget bőgtem. Hogy lehet valakinek ennyi könnye? Az ég szerelmére, hát én azt hittem, már elsírtam az összeset. Hihetetlen. Az sem segít a helyzeten, mikor megtalálom pakolás közben a borítékot, amit végül hányaveti módon dugok vissza a táskámba, mikor mehetek zuhanyozni. Pont jókor jön, zuhany alatt lehet sírni, nem látja senki, és a nyomait is el lehet tüntetni.
Így eshet meg, hogy lényegesen megkönnyebbültebb vagyok, mikor visszajövök, bár vidámnak azért nem mondanám magam, de ennyi baj legyen. Szerintem maradéktalanul jó kedvű nagyon sokáig nem leszek még. Feltúrom megint a táskám, hogy kivegyek belőle egy pizsit, én fázós vagyok éjszaka, szóval a Nissy féle megoldás nálam nem játszik, meg aztán, egyébként is rendkívül szégyenlős lennék hozzá. Én az a típus vagyok, aki egy pizsipartira tényleg a kedvenc pizsamáját viszi, és nem mindenféle körömlakkot meg sminkcuccot, netán még alkoholt is.
Nekem nincs bajom a szendviccsel, mogyoróvajasat persze szívesebben rágcsálnék, de most ez van, ezt kell szeretni, majd később meghívom a nagynénémékhez egy finom vacsira. Tuti biztos, hogy meg szeretném őket lepni valamivel, annyi pénzem még akad, főleg úgy, hogy a motelért sem fizethettem… Közben leöblítem almalével, de most már előveszem hozzá a műanyag poharamat is, nem is értem, hogy felejthettem el, és persze Nissy is megkapja az ananászlevét.
- Akkor egy darabig még nem tudom meg.  
Felelem könnyedén, azt már igazán megszokhatta, hogy én nem mászok bele ilyen csapdákba, félelmetes, hogy minden naivitásom ellenére mennyire lehetetlennek tűnik valóban befolyásolni. Túlságosan konkrét elképzelésem van a világról, és önmagamról persze, hogy az ilyen műveletek sikerrel járhassanak.
- És azt tudod már, meddig maradsz?  
Persze, ha ez is a borítékkal függ össze, akkor hanyagolni fogom a dolgot, és majd megtudom, ha eljön az ideje. Én még nem vagyok kész kinyitni a borítékomat, szóval nem is fogom megtenni még akkor sem, ha könyörög, bár ő olyat nem szokott. Közben lepakolok mindent az ágyamról, és én is átnézem, hogy tiszta-e, bár én nem vettem észre a feliratot, vagy csak felfogni nem voltam hajlandó, de egy ilyen helyen jobb megnézni, nincs-e valahol mondjuk… csótány. Minden szőrszálam égnek meredt a gondolatra, Ám mivel nem leltem semmit, a szendvicsem elfogyasztása után bemásztam az ágyba, viszont az üdítőt az éjjeli szekrényen hagytam.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én mérhetetlenül álmos vagyok, el se tudom képzelni, téged mennyire szívhatott ki a vezetés.  
Tutira fáradtabb nálam, bár beismerni jó eséllyel nem fogja, de nem is kell, tiszta sor. Végül beburkolóztam a takaróba, és onnan néztem rá mosolyogva. Szerettem Nissyt, és most már csak ő maradt nekem otthonról, iszonyatosan fogom magam érezni, ha vissza kell mennie.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 68
◯ IC REAG : 52
Re: Vancouver (Kanada) // Hétf. Szept. 08, 2014 5:45 pm

A kamion kürtjének hangja mellett teherszállító óceánjárók is elszégyellték volna magukat és pont a legjobbkor harsant fel. Legbelül tudom jól, hogy nem lenne szabad még csak rágondolnom sem, de az a boríték ahogy a sarkát mutatja a táska zsebében, ahogy ott kacérkodik és suttogja felém „nyiss ki”. De Sisi is elkészült, tehát a kíváncsiságom nem nyerhet kielégítést. Persze feladni nem fogom, hátha szép szóval sikerül kinyittatnom vele.
Annyira el vagyok foglalva a boríték szugerálásával, hogy akkor se tűnne fel, hogy esetleg megint itatta az egereket, hogyha zokogva jönne ki a fürdőből. A figyelmesség amúgy sem tartozott az erősségeim közé.
Pizsama, jellemző. Ez még a tundrabugyinál is rosszabb. Őszintén, efféle izét el sem tudnám viselni magamon. Akkor inkább megfagyok! És ez a szendvics nem csak szar, de még száraz is, mindegy az ananászlével le tudom gyűrni. Mit nem adnék most egy nagy tál friss sültkrumpliért.
-Na Sienna... Ne csináááld máááár.... - ugrok fel eddigi törökülésemből és pattanok át Sisi mell az ő ágyára. Hiába, kénytelen leszek taktikát váltani és felvenni a cukipofi álarcomat. Amolyan nagyra nyílt őzike szemekkel. A pasiknál bejön, akkor talán Sisinél is, nem igaz? Minden esetre egy próbát megér, de.... hamar rá kell jöjjek, hogy baszhatom a tudományom.
-Hát jólvan. Ne nyisd ki, ha nem akarod. Én meg beledöglök a kíváncsiságba. Mindegy, akkor legyenek csak titkaink egymás előtt... pedig én annyira el akarom mondani az enyémet. - próbálkozom érzelmi zsarolással, de mikor nekikezdek már akkor tudom, hogy hiába. Egyrészt ismerem már annyira Siennát, hogyha egyszer valamit a fejébe vesz... másrészt meg ő is ismer engem annyira, hogy pontosan tudja úgyis ki fogom fecsegni ha egyszer el akarom mondani neki. Nagyot sóhajtok és a saját borítékommal legyezgetem magam, nem mintha olyan melegem lenne egy szál semmiben.
-Kíváncsi vagy mi? - pillantok rá a már általa jól ismert gonosz vigyorom kíséretében - …. a picsába, nem bírom ki hogy ne pofázzam el. Szóval... - nyitom fel a borítékomat és előhúzom belőle a három lapot – szóval nem szabadulsz meg tőlem édesem egyhamar. Fogalmazzunk úgy, hogy sikerült hatnom az apámra és van itt három darab szülői beleegyező nyilatkozat. Az egyikkel munkát vállalhatok, a másikkal iskolába iratkozhatok és itt ez a gyönyörűség.... ez pedig az aduász!
Büszkén, olyasmi arckifejezéssel mutatom meg a bianco beleegyező papírost, mint akinek most biggyesztették a nyakába az olimpiai aranyat. Nem hiába, aki tud az tud és csak a hattyú halálát kellett előadnom apámnak és egy minimálisan megfenyegetnem, persze csak burkoltan.
-Tehát kicsikém, addig maradok ameddig jól esik. Nem hagylak magadra amíg talpra nem álltál!
A földre hajítom a papírjaim és tenyereimbe zárom Sienna arcát és már nyomnám a puszit a homlokára amikor szemeiben meglátok egy amolyan gúnyos csillanás félét. Valami olyasmit, hogy „én meg fogom találni az apám és az utolsó görbe hajszála is többet fog érni, mint a tiéd”. Elvicsorodom és kezeim arcáról hirtelen a torkára vándorolnak. Szorítom ahogy erőm engedi és mivel ezt az erőt a harag és düh fűtik mondanom sem kell, hogy megsokszorozza karjaim szorítását. Először meglepetten bámul rám, talán valami játéknak fogja fel mindezt de tekintetében a kezdeti kíváncsiság egyre inkább csap át rémületbe. A kezeim után nyúl, próbálja levarázsolni ezt a gyilkos szorítást magáról, de az élni akarása nem vetekedhet haragommal. Érzem a szívének dobbanását a nyakán kezeim alatt és ahogy kiáltani próbál... de hang nem jön ki belőle....
-Csit csit csiiit... Nyugi szépségem. Nemsokára vége lesz. - beszélek hozzá elfojtott hangon, mintha csak egy csecsemőt nyugtatnék és várom, nagyon várom, hogy elszálljon belőle az élet. Nem is kell sokat várnom, talán pár perc csupán. Karjai erőtlenül zuhannak le és a szeme, melyben meglátom a tükörképem... elfektetem az élettelen testet és egy -Aludj jól Sienna – mondat kíséretében rávetem a takarót. Simán jó a helyzet. Itt vagyunk a semmi közepén. Pikk pakk úgy tudom intézni, hogy egy magányos kamionos lepte meg amíg én a városban voltam.... csak egy csikket kell gyűjtenem, meg valami gázolajjal összekenni a széttépett ruháját.....

Pislogok párat és a lidércnyomás úgy tűnik el, mintha soha nem is létezett volna. Még mindig Sienna pofiját fogom, arcom falfehérré válik.
-Aaa.... Azt hiszem rosszul vagyok. Lehet tényleg megártott a sok vezetés. - mentegetőzöm, hiszen még nem teljesen tisztult le a kép és csak pillanatokkal később tudatosul, hogy nem történt meg, csak látomás volt. A hatása azonban megmarad és nem igazán tudom ezt kezelni. Talán tényleg csak a fáradtság? Vagy mi a franc volt ez?
-Bocsi Sisikém, de azt hisze.... - nem tudom befejezni a mondatot, hiszen most szükség van a kezemre, hogy eltakarjam vele arcom. Kistáskámat felkapva rohanok be a mosdóba és éppen időben érem el a kagylót és adom ki magamból mindazt, ami kikívánkozott. Sienna bizonyára hallja az öklendezésem, de ha sikerül a taccs után kulcsra zárnom az ajtót megteszem. Egy alapos fogmosás és arcmosás, ez nagyon kell most és persze az elmaradhatatlan pirulák. Rózsaszín, kék és sárga. Ez az esti adag. A kéket pont ilyen tévképzetek miatt kaptam, abból ma kettőt veszek be. Egy pohár víz és lent is vannak, gondosan elrejtem a táska mélyén a tégelyeket. Sisi csak aggódna ha meglátná. Nem hinném, hogy ilyen gyorsan hatna a gyógyszer, de már szinte alig emlékszem az iméntire, csak az a nyomasztó hangulat, de majd elmúlik.
Kibotorkálok a mosdóból és ha eddig barátnőm nem szedte volna fel a papírokat most megteszem. Leülök mellé az ágy szélére, tisztes távolságban.
-Biztos csak a kimerültség, bocsáss meg. Tényleg, nem lenne holnap egy kicsit kedved vezetni?
Fel sem merül bennem, hogy van olyan valaki ma Amerikában, akinek nincs jogosítványa.

//a dőlt betűvel szedett mondatok csak Nissy elméjében játszódnak le//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sienna Leroy
Renegát
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 378
◯ IC REAG : 319
◯ Lakhely : Fairbanks





Re: Vancouver (Kanada) // Kedd Szept. 09, 2014 1:57 pm

- Mondd csak, ez valaha működött nálam? Tudod nagyon jól, hogy én is így veszem le mindig a lábáról anyát, esélytelen, hogy ellenem beváljon.
Csóválom meg a fejem, és némi szomorúság kúszik a hangomba, hisz már megint eszembe jutott anya, márpedig onnantól kezdve jókedv már nincs, legalábbis egy ideig, bár talán most hagyhatnám, hogy magával ragadjon Nissy dacos szóáradata, és akkor tovaszállna eme kényelmetlen pillanat.
- Ugye tudod, hogy ebben mekkora logikai bukfenc van? Nincs titkom előtted, mert én sem tudom, mi van a borítékban, tehát nem lehet titok.
Jobban mondva, az, de nem az enyém, hanem anyáé, tizennyolc év alatt egyszer sem mondott róla semmi konkrét, használható információt, ebben benne vannak, ki tudja, lehet csak egy név, de rajtam valószínűleg már az is sokat segítene. Az érzelmi zsarolásnak sem dőlök be, Nissy megszokhatta volna már, hogy én egyszerűen túl intelligens vagyok az ilyesmihez, nem hiába nem veszekszem sosem, vagy kelek ki magamból, egyszerűen alaposan átgondolok mindent, mielőtt megnyilvánulnék.
- Miután közölted, hogy addig nem mondod el, amíg én nem mutatom meg, így inkább nem lovalom magam ilyesmibe, persze érdekel, nagyon is, de tudok várni.
Fejtem ki, szerintem néha az agyára megyek a viselkedésemmel, de nem tehetek róla, ilyen kis gyakorlatias vagyok az esetek nagy részében. Minek fárasszam magam a tíz körmöm lerágásával, ha egyszer kijelentette, hogy ez kölcsönösségi alapon működik? Szokásom elhinni, amit mondanak nekem, persze nem mindent, az égbekiáltó butaságokat nem. Bár, ha jobban belegondolok, tulajdonképpen tökéletesen lehetetlen dolog, hogy Nissy tartani tudja a száját.
A csúnya beszédre felmordulok azért, de a mondandóját nem szakítom félbe azzal, hogy egymilliomodik alkalommal is megkérem, legyen szíves szépen beszélni. Aztán elég hamar elfelejtem az egészet, és amint meghallom, hogy mi is lapul a borítékjában, sikítva, természetesen örömömben, vetem magam a nyakába és ölelem meg, ha nem ül elég biztosan, tán még az ágyról is sikerül lezúgnunk.
Szerencsére ilyen nem történik, érzem a tenyereit az arcomon, és igazából az egészből csak annyit érzékelek, hogy először homlokon akar puszilni, de aztán nem történik semmi hosszú pillanatokig. Nem is tudom, mintha máshol járna, de valami nagyon rossz helyen, mert mintha mérgesnek tűnne, vagy nem is tudom, nem olyan egyértelmű a dolog, hiszen nem beszél, nem csinál semmit, csak néz ki a fejéből, és… jó, kicsit ijesztő, ilyesmit még nem tapasztaltam tőle.
- Úristen, jól vagy? Hihetetlenül elsápadtál!
Riadok meg még jobban, és ugornék is fel, hogy elfektessem az ágyamon, nehogy leájuljon róla, talán tényleg csak a kimerültség, de attól még én aggódom, és bambán lesek utána, amikor berohan a fürdőbe. Anya nekem mindig azt tanította, hogy a fürdőbe soha ne menjünk be senki után, mert oda a dolgát végezni megy az ember, vagy sírni, esetleg hányni. Egyiket sem illik megzavarni. Jobbára csak azért állok fel, hogy hallgatózzak, hátha elájul, mert akkor viszont fel kell kaparnom a földről, nem fogom otthagyni a hideg csempén. Szóval jelen esetben a hányásról van szó, undi lehet, nekem még sosem sikerült, nem voltam olyan típusú beteg, és részeg sem soha, úgyhogy ez nálam szerencsére nem játszott, elég kellemetlen lehetett.
Mikor úgy hallom, hogy a nehezén túl van, és motoszkál, akkor megvetem az ágyát, és az enyémről elpakolom a papírjait, és az éjjeli szekrényére teszem, nehogy elkallódjanak, hisz nagyon fontos iratok. Aztán megkerestem a fogkefém, mert mielőtt lefekszünk, még nekem is tennem kell egy kört a mosdóban ebből a célból.
- Jobban vagy kicsit?
Pillogok rá aggodalmasan, a kérdésre viszont bűnbánóan megcsóválom a fejem. Sosem volt annyi plusz pénzünk, hogy jogsit csináltathassak, meg aztán, fölösleges is lett volna, hiszen autónk sem volt egyetlen pillanatig sem. Meg aztán, szerintem L.A.-nem egyszerűen halál lehet vezetni, én meg nem kockáztatnám.
- Ne haragudj, de nem tehetem, nincsen jogosítványom, azt sem tudom, melyik pedál micsoda.
Még az is esélytelen volt, hogy jogsi nélkül vezessek, még ha elméletben tudtam volna, akkor sem megyek bele. Utána siettem csak megmosni a fogamat, majd ha végeztem, már vágódtam is be az ágyba.
- Pihenj amennyit csak szeretnél, nem sietünk annyira, majd felhívom a nagynénémet, hogy nem holnapután, hanem csak egy nappal később érkezünk, inkább, minthogy tönkremenj itt nekem.
Mondtam végül, nem akartam, hogy ezért baja legyen, annyit nem ért a sietség, meg aztán, a suli csak hétfőn kezdődik, nekem az is elég lett volna, ha vasárnap esünk be…
- Jó éjt, Nissy!
A lámpát már lekapcsoltam, míg benn volt a mosdóban, most csak az éjjeli lámpa kapcsolója kattan, én pedig átfordulok a hasamra, abban a biztos tudatban, hogy sokáig fogunk lustizni, mert a barátnőm hajlamos volt ám az ilyesmire.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 21
◯ HSZ : 68
◯ IC REAG : 52
Re: Vancouver (Kanada) // Kedd Szept. 09, 2014 10:56 pm

Kicsit bizonytalan léptekkel botorkálok vissza az addigra már hangulatfényben úszó szobába. A taccs jó sokat kivett az amúgy sem száz százalékos erőmből. Ennek tudható be, hogy hozzám képest viszonylagos óvatossággal ülök le, majd fekszem el a kényelmesnek korántsem mondható ágyon. Sisitől nagyon aranyos volt, hogy megágyazott nekem, bár nem is vártam tőle mást. Igazi kis háziangyal.
-Köszönöm drága. Igen, jobban vagyok. Nem is értem mitől volt ez.
Nagy hirtelen nem szóltam semmit a jogosítvány hiányára és Sienna elviharzott fogat mosni. Komolyan nem tudtam felfogni, hogy nem lehet valakinek jogosítványa a huszonegyedik században. Az a 8-900 dollár olyan semmiségnek tűnt nekem, amibe egy ilyen tanfolyam került, fel sem merül, hogy erre Siennának nem tellett. Ha ezt tudom biztos rábeszélem valahogy, mondjuk mint minden mást is ezt is nehezen tudtam volna letolni a torkán, hogy „Nem Sisikém, ez ajándék tőlem”. Bármit akartam venni neki mindig csak lesütötte a szemét és napokon át könyörögtetett, ha egyáltalán sikerült bármit is rábeszélni.
Mikorra Sienna visszaér a kis higiéniai kiruccanásról én már nyakig betakarózva, csak a pofim látszik ki. Kedvesen mosolygok rá, amennyire tőlem telik.
-Figyi kicsim! Megtanítalak vezetni jó? De csak ha már rendbe jöttek a dolgaid.
Biztos, hogy nem holnap. Egyrészt most kellően kivagyok ahhoz, hogy mindent a legelejéről kezdjek el magyarázni és mint mondta a pedálokat sem ismerte. Meg sietünk is és egy ötszáz lóerős Ford Mustang meg nem az a tanulóautó. Szóval ha majd odaérünk felhajtok neki egy autós iskolát.
-Sisi, imádlak de ne aggódj. Holnapra kutya bajom. Nem szeretném, hogy miattam és egy kis hányás miatt késs le bármit is. A suliig még van időnk, de csak szeretnél addig pihenni is, nem? Szóval holnap reggel szépen felkelünk és elindulunk.... és Calgaryben beülünk egy kurvasok csillagos étterembe és eszünk valami nagyon jót!
Már szinte biztos vagyok benne, hogy a szendvics miatt rókáztam, legalábbis annyira ezen jár az agyam, hogy magam is elhittem. Na nem baj, majd a pirulák kitisztítják a fejem és egy mély, álomtalan alvás helyrerak mindent belül. Remélem lehetséges, hiszen szeretem Sisit és nem akarom bántani, semmilyen módon. Csak ne lenne annyira.....
-Jóéjt kicsim! - és amint leteszem a fejem már alszom is. Áldott kemikáliák.

//Nagyon szépen köszönöm a játékot :******//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6690
◯ IC REAG : 8489
Re: Vancouver (Kanada) // Szomb. Szept. 13, 2014 12:10 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Dakota Miles
Wagabond
avatar

◯ Kor : 107
◯ HSZ : 79
◯ IC REAG : 76
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Vancouver (Kanada) // Szomb. Jan. 28, 2017 12:50 pm


the rain & the thunder


[2017.01.27.]

Maradjunk a közelben. Volt pár sértett órám, mit ne mondjak az ilyen és ehhez hasonló, erre hajazó megjegyzéseket, óvatosságot hallgatva. Ha épp olyan napom volt, még jól fel is csesztem magam ezen, hogy aztán - amennyiben partner volt hozzá -, tányércsapkodó veszekedést rendezzünk. Ha épp olyan helyen voltunk, ahol akadt tányér, mert se volt garantált. Gyerekesen viselkedtem ilyenkor, tudom, ám ezt valahol tudatosan is műveltem. Mindkettőnknek egyszerűbb így: ha én gyerekes vagyok, akkor ő kezelhet Kölyökként, lehet tisztán Teremtő, aki a neveletlen sarját teszi helyre. Persze, kit akarok átverni? Ez járulékos haszon volt ezekben az esetekben, mert a fő mozgatórugómat kevert, lobbanékony vérem adta, amin vajmi keveset, sőt, semmit sem tompított nőstényem. Mert hogy jön bárki ahhoz, hogy féket tegyen ránk? Ránk!?
Bennem volt, a zsigereimben, én magam voltam a vándorlás szelleme, ez pedig olykor elviselhetetlen viharral dúlt bennem. Vihar... Imádtam! Ahogy a szél tépte a fákat, a villám vakítóan felfénylett egy pillanatra, hogy aztán a becsapás moraja öblös, semmihez sem fogható morgásként tépje a puszta vidéket. Sokat álmodtam erről. A különféle tájakon megélt viharokról, amik akkor kellemetlenségként értek, mert fedezéket kellett keresnem előlük. Most amint eső szagát hordta a szél, már követeltem is az irányváltást, s amíg Aiden fedél alá húzódott - ha így tett - én az esővel táncoltam, a villámokkal szaladtam, az égzengéssel nevettem.
Hiányzott az a végtelen, tökéletesen féktelen szabadság, ami egykor az enyém volt. Ha valaha szűnik is a hiány, biztosan nem a közeljövőben lesz, ezzel próbáltam megbékélni. Ezt az olthatatlan szomjat locsoltam a természet ezen vadságával, ami rezonált sajátoméra.
Ezért szerettem, amikor Aiden felhúzta magát, energiáit pedig nem leplezte pajzzsal. Pontosan olyan volt ilyenkor, mint azok a viharok.
Cseppet sem féltem tőle - volt valami végtelenül megnyugtató benne még akkor is, ha épp dühöngött. Sőt, talán csak akkor igazán. Élvezet volt számomra a tudat, hogy ennyivel nagyobb, erősebb nálam, s nem azért, mert így biztonságot nyújt. Olyasmi ez talán, mint amikor az erdőtüzet egy másikkal fékezik meg, oltják ki. Ő nem olt ki engem, mégis a totális káosz közepén a vízfelszín meg se rezzen. Nyugalom van, béke egyensúly: ott bent, mélyen a lelkemben. Ezért tudom magam olyan hamar túltenni egy-egy vitán, veszekedésen - fellobban és elmúlik. Nem túrázok rajta, ha meg Aiden mégis... vagyok olyan szemét vele még mindig, hogy nagy kegyesen rá hagyjam, mikor kíván újból felnőni. Mondom ezt pont én.
A születésnapja környékén viszont odafigyeltem arra, hogy ne menjek az agyára és csesszem fel feleslegesen. Jó voltam, mint egy ma született bárány. Annyira jó, hogy egy muffint is vettem a jeles alkalomra, beledöfve egy szál gyertyát. Ennyire futotta, na. Valahogy... az utóbbi időben kezdtem kerülni, hogy ő pénzeljen, vagy legalábbis minimalizálni.
Akkor "vásároltam be", amikor valami ügyet ment intézni vagy apucinak jelenteni, nem figyeltem, mert azzal voltam elfoglalva, hogy szervezzem magamban a gyors shoppingot. Amint biztos távolba ért, már mentem is, hogy aztán, mire megérkezett, némi gyermeki izgalommal-lelkesedéssel vártam aktuális szállásunkon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aiden Lloyd
Wagabond
avatar

◯ Kor : 332
◯ HSZ : 150
◯ IC REAG : 134
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Vancouver (Kanada) // Kedd Jan. 31, 2017 12:06 pm

Teljesen meg tudtam érteni, amikor nem fogadta túl jól az olyasmi kijelentéseimet, hogy például maradjunk a közelben. Egyik részem ment volna, meg sem állt volna, vissza sem nézett volna, a másik viszont nem tudta olyan egyszerűen maga mögött hagyni az apját, hiába voltam már igencsak nagyra nőtt fiú. A kettő ötvözeteként született meg a megoldás, hogy habár útra keltünk, nem mentünk túlságosan messzire, így havonta általában egy-egy alkalommal visszamentem egy hétvégére az apámhoz és Bastien-hez, hiszen megígértem, hogy nem tűnök el az öcsém életéből. Olykor-olykor még egy-egy képeslapot is megeresztettem, érezze ám a törődést.
A tányércsapkodó veszekedéseinknek nem sok értelmét láttam, mert valljuk be, az ő szava az enyémhez képest nem sokat ért, de aranyos volt, ahogyan próbálkozott. Egyszerűbb volt így valóban, sokkal jobban látszódtak a határok és habár néha átkoztam az egész helyzetet, idővel könnyebbé válik majd a dolog. Legalábbis ebben bíztam, mert nem lehet örökké ilyen piszok nehéz, ugye?
Mindig megmosolyogtatott, amikor táncolt az esőben, amikor versenyt futott a villámokkal, amikor a dörgéssel együtt nevetett. Olykor vele együtt rohantam, versenyre kelve a széllel. Energiáim örvénylő morajként tekeregtek körülöttem, ilyenkor olyan volt, mintha mi magunk is a vihar részeivé váltunk volna. Különös, semmihez sem hasonlítható érzés volt ez ilyenkor, mellkasom a mérhetetlen büszkeség dagasztotta, örömmel tekintettem a Kölykömre, ki annyira hasonlatos volt ilyenkor hozzám. Máskor csak álltam az eresz alatt és néztem őt, szeleburdiságát, bohókásságát és valami egészen különös érzéssel töltött el ez is, mintha csak azt sugallná, rendbe jönnek majd a dolgok, hiába nem lesz már semmi olyan, mint egykor volt. Nem is vártam, hogy olyan legyen, nem is lehetett volna, a kialakult helyzetből igyekeztem a lehető legjobbat, a legélhetőbbet kihozni, még akkor is, ha ez nem ment olyan jól. Ismeretlen, új terep volt ez számomra is, minden bukdácsolásom ott volt a másik felé hajított tányérokban, a heves vitatkozásokban, a dühöngő energiáimban. Én is tanulok még, látod? Nem ígérhetem, hogy hamar belejövök, de egyszer sikerülni fog, csak ne mondj le rólam.
Furcsálltam a hirtelen jókislány mivoltának megjelenését és ha tisztában lettem volna azzal, hogy közeleg a szülinapom - 300 fölött annyi szülinapot élt már meg a farkas fia, hogy számolni sem igazán számolja már -, talán rájöttem volna, hogy készül valamire. Így azonban csak homlokom ráncolva figyeltem olykor, vajon miben mesterkedik, vagy éppenséggel mi történhetett, ami kiváltotta nála ezt az állapotot.
Nem kifejezetten zavart már, hogy az én pénzemből élt ő is, egy család voltunk már. Egyszer úgyis elfogy az eddig felhalmozott munícióm, akkor éppen olyan bedobással kell beszállnia az üzletekbe, mint nekem, de ez még úgyis a jövő zenéje, egyelőre felesleges ezzel foglalkozni.
A taxi lassan gördült be a motel parkolójába, én pedig kifizetve az utat kaptam fel a sporttáskámat és indultam meg a szobánk felé.
- Hahó, megjöttem! - közöltem a teljesen egyértelműt, farkasom pedig fejét felemelve várta Kölykét, jöjjön és üdvözölje. - Horatio üdvözöl - szaladt széles vigyorra a képem, mert tudtam jól, mennyire nem díjazza a kis fairbanks-i látogatásaimat. - Remélem nem nyakaltad be az összes sört - egy üveggel most kifejezetten jól esne, lemosni az út porát. A felőle érzett gyermeki izgalmat, lelkesedést betudtam visszatérésem örömének, nem számítottam semmiféle extra dologra, csak egy sört szerettem volna és kipihenni a repülőút fáradalmait.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dakota Miles
Wagabond
avatar

◯ Kor : 107
◯ HSZ : 79
◯ IC REAG : 76
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Vancouver (Kanada) // Kedd Jan. 31, 2017 9:07 pm

Köszönésére elvigyorodtam és már majdnem válaszoltam, amikor jött a második mondat, a vigyorból pedig fancsali grimasz lett.
- Képzelem, milyen lelkesen... - Jah, biztos lelkes egy olyan nő gondolatától, aki elszedte mellőle a kicsi fiát. Annyira nincs affinitásom mások szívfájdalmaival foglalkozni. Közben a bennem élő nőstényt leplezetlen lelkesedéssel lőtte ki energiáit Teremtője felé. Komolyan, néha kínos, mennyire nyíltan képes rajongani, és baromira nem érdekli, hogy ez nekem esetleg zavarba ejtő lehet.
- Még nem, de hagyd azt a sört egy kicsit! - topogtam némileg türelmetlenül, a kanapé előtt állva, hátam mögött összekulcsolt kézzel, benne a meggyertyázott csokis muffinnal. - Gyere ide egy kicsit - hívtam, mert izgágaságom ellenére meg nem moccantam volna. Addig pedig nem voltam hajlandó semmi egyebet sem mondani, míg valóban oda nem ballagott elém.
- Tudom, hogy nem nagy, meg kicsi és kevés is, de a tiéd, szóval szeresd és gyújtsd fel! Boldog születésnapot! - nyújtottam előre a sütit. - Te vénség - nevettem el magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6690
◯ IC REAG : 8489
Re: Vancouver (Kanada) // Szomb. Júl. 22, 2017 2:53 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Vancouver (Kanada) //

Vissza az elejére Go down
 

Vancouver (Kanada)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Túl a határokon :: Amerika-