HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Today at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Today at 8:59 am
írta  Jackson Carter Yesterday at 3:06 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .


























 

 Mallory-lak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Mallory-lak // Vas. Dec. 22, 2013 8:20 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Dec. 22, 2013 9:11 pm

A ház, melyet rövidnek nem nevezhető sétával érünk el – lévén autóm az nincs, s én a magam részéről szokva vagyok az itteni tél klímájához, tehát nem büdös a séta – klasszikus, alaszkai faház. Az utcafrontról kissé tufláknak tűnő bejáratát feldobja a kis előtető, valamint a fölé emelkedő szint csupa-üveg homlokzata. A kert egyetlen, igen tekintélyes vastagsággal rendelkező törzsű fájáról sárga hinta lóg alá. Egyszerűen nem volt szívem leszedni, Hopera emlékeztet, s úgy vagyok vele, minden nap kell ez a kés a szívembe ahhoz, hogy ne felejtsem el teljesen azt, hogy honnan jöttem.
- Ez volna az. - teszek teátrális mozdulatot a kertkapun belépve a ház felé.
Egész úton nem sokat szóltam Claudehoz, nem éreztem úgy, hogy szükséges lenne. Most viszont, hogy ideértünk, s idejét érzem annak, hogy kilépjek önkényes némaságomból, jobb híján a ház bemutatásával fogom kezdeni.
Előkotrom táskám legaljából a kulcscsomómat, s kinyitom vele a ház ajtaját. Az előszobába érve azonnal megcsap a kellemes meleg. A termosztátot mindig igencsak feltekerve tartom, nem szeretek otthon nagykabátban ülni. Ha huszonhat foknál hidegebb van, akkor számomra a ház még annyira sem otthonos, mint amennyire az. Ebből kifolyólag most is olyan huszonhét-huszonnyolc fok között ingadozik a benti hőmérséklet. Kellemes, puhán simogató.
Levetem kabátomat, s az ajtó melletti fogasra akasztom. Sálamat és sapkámat a fogas alatti, fiókos szekrény tetején elhelyezett kosárba hajítom, majd nekilátok, hogy levessem bélelt csizmámat is.
- Kérsz esetleg egy teát? Vagy forralt bort netán? - ajánlom fel a forró italok valamelyikét, majd a csizmalevételből felegyenesedve Claudera vetem tekintetem.
- Utálok idegenvezetőt játszani, szóval rád bízom a ház felfedezését. Férfiruhákat találsz magadnak az emeleten balra található szobában. Kotorj a szekrényben nyugodtan, apám régi ruhái vannak ott, ha még meg nem ették a molyok őket.
Apa nem sok holmit hagyott itthon, értékeset mondhatni semmit. Lóg a szüleim régi hálószobájában elhelyezett szekrényben egy-egy kockás flaneling, pár ósdi, szakadt farmernadrág, s van benne egy elnyűtt bakancs is. Nagyjából ennyi, amit hátrahagyott, amikor elutaztak. Meg a padláson egy lezárt ládában néhány ifjúkori öltönyét, melyekbe már nem fért bele. Csak azt tudnám, miért nem dobta ki őket? Nekem nincs hozzá szívem.
Ha nyilatkozott Claude, ha nem, én a magam részéről az előszobából nyíló konyha-nappali kombináció konyharészébe libbenek, s felteszek forrni egy üveg vörösbort. Nem vagyok egy nagy ivó, de a forralt bort azt szeretem, s ahogy így emlegettem, kedvet is kaptam hozzá, de izibe'.
- Egyet kérek, kinti cipőben ne nagyon flangálj a házban! Mindenhol van padlószőnyeg, nem fog lefagyni a talpad. A fürdő meg padlófűtéses.. - sorolom a kényelmi tényezőket, hogy még vonzóbbá tegyem a mezítlábazást. - Ha úgy érzed, hogy eleget láttál, gyere a konyhába!
Egyetlen szobaajtót találhat csak zárva, s az az én szobám ajtaja. Régi, berögzült reflex ez, sosem felejtem el kulcsra kattintani. Ma reggel sem volt ez másként velem. Egyébként minden helységbe szabad bejárást biztosítanak a csak behajtott ajtók. A földszinten van a nappali, a konyha, s egy nagyobb fürdőszoba – káddal és zuhanyzóval – valamint a kamra és a pincelejáró; az emeleten pedig az általam már emlegetett, nem használt szülői háló, valamint Prue szintén nem használt szobája és egy vendégszoba leleddz saját kuckómon kívül. Az emeleti hálókhoz pedig külön fürdőfülke csatlakozik, mindegyikhez egy-egy zuhanyzó-toalett kombinációval. Nos igen, fürdőszoba-ügyben sosem kellett várnunk egymásra, amíg tele volt a ház, addig sem.
Amíg Claude csinál, amit akar, én a forralt bor fűszerezésével foglalatoskodom. Van egy saját receptem, de mindig variálok vele valamit. Most különösen édesre alkotom, mert ezt diktálja kedvem, s ez a nap.[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Vas. Dec. 22, 2013 9:52 pm

Én sem szólok semmit, amíg el nem érjük a házat. De az agyam jár, mert az a szemétláda képtelen befogni. El kell gondolkodnom azon, hogy a tervemet, a gondolatomat hogyan fogom egészen pontosan elmondani Northlake-nek, és mit teszek pontosan, ha visszautasítja a tervezetemet. Mivel ez azért egy igen kényes téma, főleg, hogy milyen nővel fogok én együtt lakni. És bár az érzelmi elköteleződés nem az én asztalom, azért azoknak, akik befogadnak egy „szerencsétlen hajléktalant” képtelen vagyok nem nyújtani egy egészen kevés felebaráti hűséget. Nem mondom azt, hogy most aztán végtelen és örök barátságot érzek a nő felé, szerelmet meg már rohadtul régóta nem tapasztaltam, és őszintén, szerintem azt sem tudom már, mi az, de annyi biztos, hogy… jó ember. Legalábbis olyasmi.
– Igazán otthonos – jegyzem meg végigtekintve a házon. És tényleg annak tűnik, már annak, aki igazán bele tud feledkezni ezekbe a dolgokba. Számomra ez inkább… Érdekes. Annyi bizonyos, hogy várom, hogy odabent lakhassak, és a gondolataim teljesen kiforrott tervekké álljanak össze.
Belépve először a meleg csap meg, és jól hallhatóan föllélegzek, hogy bekerülhetek ide a hidegről. Megvallom, nincs nekem bajom a hideggel, sőt, egyenesen szeretem, de most emberként kell gondolkodnom. Másrészt meg ezt a fokú hideget talán senki sem kedvelné igazán. Pöcsfagyasztó. Figyelem, ahogy elhelyezi a sálát, a sapkáját és a kabátját, és közben a mozdulatait elemzem mögötte. Még idő kell, mire rájövök, mit és miért tesz, de van egy erős sejtésem. De ez még túlságosan is korai.
– Ha így fölajánlod, egy forralt bort kérnék – mondom őszinte, hálás mosollyal az arcomon. Arra, hogy rám bízza a ház fölfedezését, bólintok, de nem most fogok belefogni ebben a nagy expedícióba. Már csak azért sem, mert sejtem, hogy „utam” során igen kényes dolgokba is bele fogok futni, és nem akarom, hogy lásson azok között kutakodni. Na meg nem akarok tolvajnak sem tűnni. Sok minden vagyok, hazug, csaló, gerinctelen féreg, utolsó senkiházi, de tolvaj, na, az nem.
Lerúgom a bakancsom, mielőtt fölfelé indulnék, és megkeresném a szobát, amiről beszélt. Hangtalanul mozgok, nem döngő léptekkel, ez az egyik előnye annak, ha az ember már majdnem egy évszázada játszik kémet. De jó érzés egy kicsit egyedül lenni, és amikor a szekrényben kutakodok, nagyot sóhajtok megkönnyebbülésemben. Örülök, hogy a dolgok így alakultak, és nem mentek el a másik irányba. Az… nem lett volna kellemes. Döntésem végül egy piros, kockás ingre esik, és megállapítom, hogy ugyan nem tökéletes, de hát az alteregóm, aki betette ide a lábát, már ezért is hálás lesz.
Visszatérek a konyhába. Már az egész házat belengi a forralt bor illata, és miközben belépek a helyiségbe, földöntúli boldogság kifejezése ül az arcomra. Mintha csak a mennyországba kerültem volna. Aztán csak megállok, pár lépésnyire tőle, félig a látómezőjébe helyezkedve, hogy ne adjak okot semmiféle gyanúra.
– Köszönöm, hogy megengeded, hogy itt maradjak – mondom. – Tehetek bármit? Amivel segíthetek a ház körül, vagy ilyesmi? Hogy visszafizessem ezt a kedvességet…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Dec. 22, 2013 10:37 pm

Ahogy szépen, egyenletesen kerülnek bele a fűszerek a borba, kezdi egyre inkább belengni a házat a kellemes illat. Valahol belül sejtettem, hogy nem a tea mellett fog dönteni Claude, s örülök is neki. Így nem kell kétfelé italt készítenem, hanem borozhatunk együtt.
Van azért szépsége Alaszkának, főleg az alaszkai télnek. A legtöbb ház nagy, csupa-üveg hátsó verandával rendelkezik, melyet amikor beborít a hó, öröm nézni a nappali kandallója elé kuporodva. Még romantikus hangulatba is kerülnék, ha nem állna olyan távol tőlem a szerelem. Egy ujjamon meg tudom számolni, hogy hányszor érintett meg az érzés szele, s az az egy alkalom is tiszavirág-életű volt. Persze, mint minden nő, valahol a lelkem mélyén én is vágyom arra, hogy legyen egy társam, aki szeret engem, s nem hagy el, de valahogy nem tudok hinni a tündérmesékben. Az élet nem fenékig tejfel, az enyém meg főleg, ekképpen nagyon meglepne, hogyha valaki őszinte érzéseket táplálna irántam, mint nő iránt. Fel sem merül, hogy Claude valaha ilyesmire vetemedne, éppen azért nagyon lazán kezelem a mi kis újdonsült együttélésünket. Próbálom elnyomni magamban a néha-néha felsejlő „hülye ötlet volt”-ot azzal, hogy ez is egy jó buli a sok közül, s olyan buli, ami másnak eszébe sem jutna, éppen ezért különleges.
Mivel a lakásban jó meleg van, hamarosan lekerül rólam türkizkék pulóverem is, s nem marad más alatta, csak egy egyszerű, fehér trikó a fehérneműm fölött. Semmi extra kivágás, semmi melltartó-átsejlés a trikó anyagán, abszolút sportos viselet, mely illik a mára választott, itt-ott szakadt szárű, sztreccs farmernadrágomhoz, mely alatt türkiz harisnyát viselek, hogy azért le ne fagyjon a lábam odakint.
- Ha elromlik valami, majd megjavíthatod. - fordulok mosolyogva Claudehoz. Abszolút semmi félelemérzet nincs bennem vele kapcsolatban, nem érzem okát annak, hogy rettegjek. Tulajdonképpen az sem érdekel, ha kirabolja a házat, vagy bármi ilyesmi. Igyekszem úgy élvezni a perceket, ahogyan vannak, s kiinni hebrencs felajánlásom nektárjának minden édes cseppjét.
Nem mellesleg megfordul a fejemben az is, hogy talán férfi-női szempontból is lehet ismeretségünk bármilyen rövid, talán gyümölcsözik majd. Vagy így, vagy úgy. Elvégre a szép férfiak oltárán is áldozni kell, s attól, hogy nem voltam még szerelmes, még én is nő vagyok. Persze ez nem azt jelenti, hogy feltett szándékom kikezdeni Claudedal, egyszerűen csak be kellett valljam magamnak, hogy nem bánnám, ha ő viszont megtenné ezt velem. Persze anélkül is jópofa ez a hajléktalan-befogadás. Ennyi jóság még tőlem is elfogadható.
Merőkanalat veszek elő, s két bögrét. Mindkettőt telimerem forralt borral, majd az egyik bögrét Claude felé tolom a konyhapulton, ami elválasztja a konyhát a nappali terétől. Én magam ugyanerre a pultra helyezem fel egyesek szerint formás, szerintem átlagos hátsómat, s fordulok ki úgy, hogy lábaimat a nappali tér felé lógathassam. Kezembe veszem saját italomat, s fújni kezdem, hogy némiképp enyhítsem forróságát.
- Jól áll! - nevetek fel, amint végignézek Claudeon. Apám ingében igen szokatlan látni bárkit, de szokatlanságában mégis szórakoztató.
- Ha akarod, lakhatsz abban a szobában, ahol ezt a csodát találtad.. - célozok még mindig – némi iróniával – az ingre. - De azzal szemben van két másik szoba is, válogathatsz kedvedre.
Azt még mindig nem közlöm, hogy ezek közül egyik a nővéremé lett volna. Inkább átdobom a beszélgetés fonalát neki, s én magam a boromba kortyolok óvatosan, le ne égessem a nyelvemet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Csüt. Dec. 26, 2013 2:17 pm

Ráérősen bandukolok vissza a konyhába, nincs miért sietnem. Ez egyébként is ad időt meg lehetőséget, hogy gondolkozzak, mert arra tényleg szükség van. Miként fogom ezt beadni az Atanerknek, mik a tényleges lehetőségek azon felül, hogy egy jó nő fog aludni tőlem pár szobányira… A legnagyobb nehézséget, a kettős élet problémáját már most látom magam előtt. Ez az, ami jókora logisztikai szervezést igényelne. Szerencsére, abban az „alomban” ahonnan én jövök, én voltam ebben a legjobb.
Az ing ugyan messze nem illik tökéletesen, de ez legyen a legkisebb baj. Egy pillanatra elnézem a nő alakját a trikóban, és elgondolkodom azon, hogy föladjam-e a tervem egy gyors numeráért cserébe, de végül elnapolom a döntést. Úgyis túlságosan nehéz lenne meghozni, és csak azért, mert érzem, hogy a vérnyomásom kezd férfi módjára viselkedni, és a nadrág túlságosan szűkössé válni, még nem indulok kapásból. Van nekem önuralmam, csak ritkán mutatom ki.
– Rendben, áll az alku – biccentek. Aztán, ahogy felül a pultra, ismét átfut az agyamon az előző gondolatmenet. Elterelem azzal, hogy a kezembe veszem a bögrét, és beleszagolok. Arcomon mennyei boldogság, mintha napok óta most innék először valami meleget. Gyorsan le is küldök egy kisebb nyeletnyit, nem zavar, hogy forró. Amúgy is jól bírom, és ha meg is égetném magam, igen gyorsan meggyógyulnék. Az inget nem gondoltam be végig, az utolsó pár gomblyukat meghagytam üresen.
Úgy teszek, mint elgondolkodnék az ajánlaton. Eközben két lépéssel elé kerülök, majd az asztalnak dőlve támaszkodom meg. Tekintetemet a nőre függesztem, gondoskodom róla, hogy kiláthassa belőle a vágyat, amely ténylegesen dolgozik bennem. Ha hazaérek, valakinek majd meg kell köszönnöm, hogy ott hagytak abban a sikátorban. Mert lám, hová vezet az események láncolata…
– Szerintem elfogadom azt a szobát – biccentek. Majd döntésre jutok nagy dilemmámban, ellököm magam az asztalról, és úgy helyezkedek, hogy lelógatott lábai közé kerüljek. Onnan nézek lefelé rá, szememben nem láthat mást, csak a vágyat, amit nem nagyon kell megjátszanom. Az már egy másik dolog, hogy jelen pillanatban ez az egész nem más, mint színjáték, és talán az egyetlen valóságos benne, hogy ráhajtok a csajra. Reménykedem benne, hogy a hála túltengésének fogja látni. – Biztos nem segíthetek valami… más módon is?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Csüt. Dec. 26, 2013 6:56 pm

Alapvetően mindig volt érzékem ahhoz, hogy észrevegyem azt, ha valaki hazudott nekem. Erről persze jelen esetben egyáltalán szó sincs. Az igazság az, hogy mondjuk pont nem érdekelne, hogy megjátssza-e magát vagy sem, körülbelül azon a ponton veszteném el érdeklődésemet az igazság iránt, amikor közelebb lép hozzám.
Ráérősen kortyolok a boromba - nehogy már azt higgye, hogy azonnal a lábai elé omolok! - majd amint két tenyerem zárójelébe fogom a bögrét, a karimája fölött felsandítok Claudera.
- Nos.. - dorombolok, mint egy macska. Hogy honnan veszek ilyesfajta stílust magara, azon még én is megdöbbenek abban a pillanatban, amikor egy tizedmásodpercre kívülről kezdem szemlélni a helyzetet. - ..nem biztos!
Megint elfog a vágy, hogy kacsintsak, de ezúttal nem próbálkozom vele. Egyrészt nem szeretném agyonütni a pillanatot azzal, hogy bénázok, másrészt pedig a hanglejtésem épp eléggé sejtelmesre sikerült ahhoz - szerintem - hogy ne érezzem hiányát egy vagány kacsintásnak.
Egyértelműen nincsen ellenemre Claude közelsége. Hálából teszi-e vagy más okból, momentán cseppet sem érdekel. Annak idején, amikor elfújtam Prue tortáján mind a harminc gyertyát, megfogadtam, hogy úgy élek, hogy semmit nem bánok meg, s azt teszem, amihez kedvem van épp. Most éppen ennek a fogadalomnak teszek eleget. Nem akarom túlgondolni a dolgokat, élvezni igyekszem a pillanatot.
Újabbat kortyolok a borból, mert nem szeretem a forralt bort hidegen. Az körülbelül olyan illúzióromboló, mint zokniban szeretkezni. Elvégre ha hidegen akarnám inni a bort, felesleges lenne veszkődni a felforralásával. A korty után lejjebb engedem a bögrét, átveszem fél kezembe, s leteszem magam mellé a pultra a zavaró elemet. Mindkét kezemmel magam mögé támaszkodom, így dőlök kissé hátrébb, hogy jobban rálássak Claude arcára. Igyekszem elkapni a pillantását.
- És mégis miféle segítségadásban vagy jó, kedves Claude? - kérdezem enyhe, pimasz ízzel a szavak mögött. Ajkaimon mosoly táncol, s ennek a mosolynak a lángja egybeolvad szemeimben az incselkedés tüzével. Látom én a vágyat, érzékelem is, s meglehetősen hízeleg a májamnak. Nem tartom magam kifejezetten jó nőnek, ezért sosem értettem, hogy kalandjaim mit ettek rajtam. Általában én voltam minden röpke románc megfojtója azzal, hogy leléptem, amikor úgy éreztem, hogy a dolog kívül esik a komfortzónámon. Még nem volt olyan férfi, aki megragadott volna annyira, hogy kapcsolatra lépjek vele. Sőt, az utóbbi időben olyan sem volt, akit én megragadtam volna, bármilyen szinten. Éppen ezért kifejezetten szimpatikus volt számomra az, amit megcsillanni láttam Claude szemeiben.
Nem vontam le messzemenő következtetéseket, csak eldöntöttem, hogy hagyom magam sodródni. A kérdést feltettem, hát nincs más hátra, mint hogy megvárjam a válaszás. Enyhén oldalra billentem hát fejem - melytől vörös hajam végigomlik trikó által nem takart, mezítelen vállam ívén - és várom hát  a nagy ötletet: vajh’ miben is segítenek nekem ez a “hajléktalan” idegen?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Pént. Dec. 27, 2013 6:41 pm

Jól van, drága P.S. sem új ebben a játékban. Elvigyorodok, amikor ráérősen kortyol, a kifejezés gyorsan tovatűnik. Pontosan tudom én, mit akart vele kifejezni, nem most szalajtottak a falvédőről, az ilyen megtévesztő mozdulatokat ismerem, sőt, „munkám” részeként naponta használom is őket. Szóval nem, nem vagyok amatőr, és pontosan az ellentétes következtetést vonom le, mint amit kellene. Lehet, hogy hiba, ezt nem tudom megmondani, de mindenesetre a megérzésemet és a tapasztalataimat követem.
Amikor dorombol, mint egy macska, tudom, hogy annyira már nem foghattam mellé. Kezem előrenyúl, lassan a derekára csúszik, hogy elhúzódhasson, ha akar, és ha megteszi, már készen is áll a fejemben egy egész szöveg arról, hogy csak elragadtattam magam és mennyire sajnálom. De hát vétek lenne egy ilyen nőt kihagyni, ezt bárki beláthatja, aki férfiból van. Majd pár évtized, esetleg évszázad múlva, ha eluntam a dolgot, akkor majd leállok és számot vetek az életemmel, és nem fogom megbánni, hogy ezt megtettem. Már ha emlékezni fogok még rá. Meg ha megélem a dolgot… Hagyom neki, hogy a szemembe nézzen, és én is visszanézek az övébe. Az az álruha, amit korábban öltöttem magamra, most porba hull, és átadja a helyét a „csajozós” kivitelemnek.
– Hát… az attól függ – vigyorodok el, kölyök-arcomhoz illő vigyorral. Sokaknak bejön, van akiknek nem, de hát ez van nekem, ebből tudok csak élni, másból nem igazán. Abban reménykedek, hogy ő az első kategória lesz. Közelebb hajolok, és megpróbálom őt megcsókolni, finoman, puhán, egyáltalán nem viszek bele semmi durvaságot. Az majd később, ha azt látom és érzem rajta, hogy ő is azt akarja, de egyelőre nincs semmi okom így tenni. Ha hagyta, és végig is csinálhattam a csókot, eltávolodok tőle. – Mire lenne szükség a ház körül?
A labda az ő térfelén, én meg magamhoz képest határozottan keveset beszélek… Ezt föl kell írnom a listámra. Majd betudom annak, hogy a hajléktalan-lét miféle változásokat eszközölt. De annyi bizonyos, hogy a ténnyel magával kezdenem kell majd valamit. A kettős élet legnagyobb veszélyes a kettős személyiség…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szomb. Dec. 28, 2013 9:52 pm

Rettentően elégedett vagyok a műsorral, túlzás nélkül jelenthetem ki magamban, hogy évek óta először érzem jól magamat a saját – na jó, annyira nem saját, mintsem a szüleimé – házamban. Igaz, hogy ehhez az is hozzátartozik, hogy Claude az első olyan személy – a szomszédban lakó Foxékon kívül – akit beengedtem ide. Ha tehetem, mindig más helyszínen találkozom az ismerőseimmel. Utálom ezt a helyet, szeretem, ha kiszabadulhatok. De jelenleg nem szeretnék menekülni innen sehová.
Amint megérzem az ujjait a derekamon, jólesőn megbizsereg bőröm a trikó alatt. Ajkaimon a mosoly játékos színezetet ölt, mint ahogyan tekintetem csillanása is. Nem húzódom el, eszemben sincs szétzúzni a jónak ígérkező, további perceket. Azért arra ügyelek, hogy ne legyek közönséges, így nem húzódom közelebb sem. Jó nekem ott, ahol vagyok.
Visszakérdeznék, hogy „És mitől függ?”, belecsempésznék a kérdésbe némi pimaszságot és incselkedést, de nem marad rá lehetőségem. Claude közeledése elveszi a kedvemet a beszédtől, s a verbalitásból igyekszem átlépni a nonverbális kommunikációba. Hagyom ajkait az enyémekhez érni, hagyom, hogy megcsókoljon, s igyekszem nem figyelni a bensőmben vadul tombolni kezdő, ördögi P.S.-énre,aki az angyali P.S.-én sírhalmán járja rítustáncát.
Általában minden kalandom után megfogadom, hogy a legközelebbi csókom már AZ a csók lesz, AZzal a férfival, de mint a mostani szituáció is mutatja: állatira teszek a magamnak tett ígéretekre. Nem vagyok naiv, nem áltatom magam. Nyilvánvalóan én is szeretnék egy társat, aki szeret engem, aki velem van, s aki nem csak a szeretőm akar lenni, hanem a párom is. De annak érdekében, hogy ez a vágy ne derüljön ki rólam, felvettem álcának a „párja a zokninak van” közhelyet, s elnyomtam magamban a romantikus énemet.
Belefeledkezem a csókba, élvezem, kedvemre való. Amikor elhajol, nem tudom leküzdeni a késztetést, így finoman megnyalom az ajkaim. Hogy megint egy macskás hasonlattal éljek, olyan vagyok, mint az a házi cica, aki egy finom falat után nyalogatja száját. Igaz, hogy nyalogatásról azért nincs szó, éppen csak kidugtam nyelvemet, de megtettem, hát na. Ilyen vagyok. Ez is a P.S.-társasjáték egyik lapja, momentuma.
- Ó, hát elég sok dologra. - kezdek bele, miközben fél kezemet felemelem, s míg beszélek, ráérősen eljátszadozom a kölcsönvett ingének egyik olyan gombjával, amit nem gombolt be.
- Kevés például a tűzifa, elromlott a konyhamalac, s a Karácsonyfát is bele kéne faragni a talpába.. -  a listát tudnám még húzni, de nincs hozzá kedvem. Könnyedén visszadobom hát azt a képzeletbeli labdát.
- De nyugodtan körül is nézhetsz, hátha találsz kedvedre való tennivalót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Vas. Dec. 29, 2013 10:34 am

Nem húzódik el. Ez már jó, kezdésnek határozottan jó, de hát nekem nem teljesen elég, ezért közelebb araszolok, és már talán egyetlen centi sincs a testünk között. Érzem a testemnek nyomódó mellét, és mit ne mondjak, jó érzés. Tetszik. És többet is akarok. Jó, mondjuk én mikor nem? De hát nincsen abban semmi rossz, ha az ember kiélvezi az élet minden cseppjét. Sosem értettem az olyan farkasokat, akik hirtelen, azonnal beharapásuk után rálelnek életük nagy párjára, aztán el sem mozdulnak mellőle, akkor sem, amikor az idejük már bőven lejárt. A hosszú élet baromi unalmas lehet egyetlen ember mellett.
Nem húzódik el akkor sem, amikor megcsókolom, ettől pedig egészen felbátorodok. Kezem egyelőre még nyugodt, és amikor elmondja, mit tehetnék, majdhogynem fölnevetek. Hát tessék, így múlik el a világ dicsősége? De nem teszek semmit, elvégre tudom, ő is ugyanúgy benne lenne a dologban. Szóval csak játszik velem. Vagy csak ártatlan csöveseket hoz haza és fogja őket rabszolgamunkára… Mind a kettő megtörténhet, ami azt illeti. De amíg szex-rabszolga lehetek, addig nem nagyon zavar a dolog. Ja, pozitív jövőkép…
Figyelem, ahogy a gombbal játszik. Már régen eldobtam a gondolatát, hogy ez jó ötlet-e, avagy sem, nem igazán érdekel. Tudom, hogy nem vagyok szerelmes, ezt az érzést kölyökként tapasztaltam meg utoljára, elég is volt belőle annyi akkor. Azzal is csak bántottam az embereket, szóval megtapasztaltam, hogy az emberiség legnagyszerűbb érzése milyen ocsmányságokra képes, ha felelőtlen, gyerekként viselkedő ember kezébe kerül. És nincs szükség rá a továbbiakban. Akkor döntöttem el magamban, hogy többé én aztán nem leszek hajlandó ilyesmi miatt önző gyermekként viselkedni. Van más, ami miatt úgy teszek.
– És mi van akkor, ha én a ház úrnőjének kedvére tennék? – búgom halk, érzéki hangon, és a kezem lassan a trikó alá bújik. Ráérősen simítok végig az oldalán, ha hagyja, érzem a bőrének melegét. Jóleső, ismerős érzés. Ezerszer csináltam már, csak az alany volt éppenséggel más. Közben előrehajolok, és újabb, ezúttal már gyorsabban, de vissza-visszatérek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Dec. 29, 2013 11:48 am

Szép madarak vagyunk mi ketten, az már bizonyos! Ha a gondolatainkat valaki papírra vetné, s összeollózná, egész érdekes párbeszéd jönne ki belőle. Én sem vagyok egy ma született bárány, de azért meglepődnék, ha tudnám, hogy milyennek gondol a férfi, akivel pár szívdobbanásnyi idővel ezelőtt még csókolóztam, s aki most is itt van, teste az én testemnek simul. Nem lennék biztos benne, hogy merném folytatni ezt a játékot. Elvégre nem vagyok céda, nem vagyok könnyen megkapható.. általában. Az az évi két-három kaland mind úgy kezdődik, hogy felüti bennem a fejét a remény, hogy na, talán majd most. Majd most sikerül. Ez a mostani meg? Áh! Túl jó pasi ez a Claude ahhoz, hogy reméljek tőle bármit a szexen kívül.
De mégis. Ilyen közel még soha nem voltam egy „kapcsolathoz”. Együtt élek egy férfivel, s a tudat szórakoztat, főleg, mivel ez az együttélés kicsit sem jelenti azt, amiről a lányregények írnak. Szerelmet és romantikát.
Bánom tán, hogy úgy hiszem, soha nem is fogja azt jelenteni az én dacos cselekedetem? Elvégre önző voltam, amikor felajánlottam a házamat. Pruet akartam kiűzni innen, de most már biztosan tudom, hogy nem fog sikerülni. Csak a saját érzelmi pókhálómba gabalyodtam megint, mint mindig, ha a nővéremről van szó. És hát.. amilyen remekül tehetséges vagyok, tudok gyártani magamnak újabb és újabb pókhálókat, amikből aztán nagyon nehezen szabadulok.
Vajon megint sikerült? Majd utóbb kiderül, s akkor majd keserűen gratulálhatok magamnak, hogy újabb lépést tettem afelé, hogy egy elviselhetetlen, cinikus, hideg boszorkány legyek, aki egész életében egyedül marad, mert senki se viseli el. Az első húsz lépést – ha nem többet – úgyis Pruenak köszönhetem, ő lökdösött ilyen jellemromlás felé. A többit én csináltam azóta..
Hát na, tanultam a „mestertől”, vagy mifene. Utólag pedig változtatni kár.
A kérdést hallva ajkaim sejtelmes mosolyba szaladnak. Most minek játsszam a szende szüzet? Ebben a játékban úgyis csak magamra vethetek, ha megsérülök. Hagyom hát, hadd sosorjon az ár Claude karjai közé, elvégre ő kezdte, én mosom kezeimet.
- Az is egy opció. – duruzsolom a füléhez hajolva. Ha már úgyis ilyen közel van hozzám, nem művészet az, hogy forró leheletemmel megérintsem fülcimpáját.
Kellemes érzés a bőrömön érezni a tenyerét. Hagyom, hogy megtegye, mint ahogy a csók ellen se tiltakoztam. Némileg zavarban vagyok, ugyan, de betudom ezt annak, hogy a saját konyhámban még nem történt velem ilyen. Igen, persze. Biztos a hely zavar.
- És.. nem kellene jobban megismerjük egymást, ha már úgyis egy fedél alatt lakunk?
A kérdés csak úgy kibukik belőlem. Persze, nyilván agyon fogom ütni vele a pillanatot, legalábbis amikor kimondom, így vagyok vele. A testemmel semmiféle formában nem jelzem, hogy tiltakoznék Claude közelségét illetőn, s a kérdéssel sem az volt a célom, de.. akkor mi? Mi a fene bajod van, P.S.? Nem is értem magam. Ilyen az, amikor nem gondolkodom előre, csak cselekszem. Legszívesebben pofon vágnám magam. Mindenesetre elhatározom, hogy nem próbálom magyarázni a bizonyítványomat. Értse, ahogy akarja. Nagy önostorzásom pedig arra sarkall, hogy helyezzek egy puszit Claude szája szegletébe. Valamivel el kell vegyem az élét az át-nem-gondolt kérdezgetésnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Vas. Dec. 29, 2013 1:24 pm

Van elég időm gondolkodni, azt hiszem, bármennyire is gyűlölöm. Elgondolkodni azon, mit miért teszek. Talán Selene „szelleme” kísért engem éjszakánként, azért bújok ágyba másokkal, hogy őt elűzzem magamtól? Áh, ez marhaság. Az egy dolog, hogy jó egy évszázada nem láttam a nőstényt, a másik meg, hogy sosem szerettem őt igazán. Jó, persze, voltak gyengéd érzelmeim, de ha ilyen a szerelem, mint ahogy azt korábban kifejtettem, akkor eléggé elbaszott dolog ez az emberi faj. Kölyökhóbort a szerelem, kinövi a farkas, ha megél pár évszázadot. Nincs is rá semmi szüksége akkor már.
Örülök, hogy nem próbál ártatlan kislányt játszani. nem mondom, hogy nem izgató, amikor megjátsszák, vagy amikor tényleg összefut az ember egy szende, ifjú hölggyel, akit sikerül rávennie, hogy a lábai elé vesse magát, de lássuk be, az igazán érdekes számomra mindig azokkal a nőkkel volt, akik tudják, mit és hogyan kell csinálni. Nincs nagy kedvem nekem végigvezetni senkit egy úton, a legjobb csak sodródni az árral.
– Ugye? – kérdezem, kezem eléri a melltartó kapcsát. Érzem a forró leheletét a bőrömön, és a nadrágom már túlságosan is szoros. Valószínűleg ő is érzi, hogy valamit igencsak fölébresztett odalent, hiszem szinte tér sincsen közöttünk már. Farkasom odabent veszett őrült módjára kapar, de a pajzsom leárnyékolja, így a nő semmiféle csoda folytán sem érzékelheti a dögöt. Ő is érzékeli ugyanazt a vágyat, amit az emberi fele. Jó, ez jó hír… És ekkor jön a kérdés.
Először nem tudom, mit mondjak, ő pedig a számon puszil. Na, most úgy érzem magam, mint egy gyerek az iskolaudvaron, de sebaj. Nagy dumás vagyok alapvetően, bár ezt nem mutathatom, ebből is kihozhatok még valamit. Szerintem. Csak gondolkodnom kellene. Mondjuk az ebben a testhelyzetben nehéz, de hát nem szívesen adnám föl a lehetőséget arra, hogy itt még legyen valami. Basszus, csak ne szorítana így a nadrág ott, ahol nem kellene…
– Elkezdhetjük – felelem végül. Kezem ismét mozgásba lendül, magára hagyja a csatot, és érzékien végigsimít a nő hátán. Homlokom az övének támasztom, ha hagyja, és onnan nézek a szemébe. – Mit szeretnél tudni, kedves P.S.?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Dec. 29, 2013 9:50 pm

Csak közepes mértékben sikerült egy elefántcsordával végigszáguldanom a hangulaton, s ennek örülök. Nem lett volna ellenemre, hogyha ujjai a kapcson maradnak, de mivel nem húzódik el, így is jó. Az zavart volna, hogyha arrébb lép tőlem, s úgy teszi fel a kérdését. Elvégre nem az volt a célom, hogy elzavarjam, egyszerűen csak kiszaladt a számon. A kérdés hallatán ajkaim ravasz mosolyba fordulnak.
- Játszani szeretnék! - veszek elő egy régen dédelgetett ötletet.
Nagyon fiatal voltam még, amikor megtapasztaltam, hogy mennyire hazug mindenki, még az is, aki őszintének mondja magát. Akkor határoztam el, hogy én magam is tökélyre fejlesztem a hazudozási képességemet. Először nem ment túl jól, mert még abba is belepirultam, hogyha csak hazug dologra gondoltam, de aztán ahogy cseperedtem, elmúlt mindez. Egyfajta önvédő mechanizmussá vált, hogyha nem is hazudtam, de a teljes igazságot sosem adtam ki, főleg, hogyha nagyon személyes dolgaimról volt szó.
Akkoriban volt egy jó barátom. Kitaláltunk egy játékot, amit mindketten nagyon élveztünk. Bár utóbb kiderült, hogy egy idő után ő teljesen elvesztette érdeklődését a játékunk iránt. Zavarta, hogy nem tudott rólam semmit biztosan. De hát, ilyenek voltak a szabályok! Imádtam játszani. Rég nem volt már hozzá partnerem.
- Nem kérdezek, az olyan snassz. - kezdek bele a magyarázatba.
- A játék lényege, hogy egyszerre csak két információt osztunk meg a másikkal. A kettő közül az egyik igaz, a másik pedig nem az. Így megmarad a megismerés és a félreismerés izgalma is.
A szabályokat nagyjából érthetően vázoltam, azt hiszem. Nem szándékozom jobban és tovább magyarázni, ha Claude ennyiből megérti, az jó. Ha nem, hát majd kérdez.
S hogy én miért szeretem ennyire ezt a játékot? Mert így olyasmi is lehetek, ami nem vagyok, s olyan hihetetlen dolgokat is elmondhatok magamról, amiket amúgy nem tennék. Aki nem ismer, az úgysem hisz el semmit abból, amit a nővéremről mondanék. Mint ahogyan én sem hittem el annak idején az igazat, amikor említett jó barátomtól a következő információpárt kaptam:
„1. Soha többé nem akarlak látni!
2. Szeretlek!”
Úgy megsértődtem, hogy azóta sem találkoztunk. Ha ő nem akar látni, hát isten vele! Pár éve írt nekem egy levelet, melyben elmondta, hogy nem úgy gondolta, s nem az volt az igaz, amit én igaznak hittem. A levelet széttéptem, s a kandallóba vetettem, mert már nem érdekelt. A játékunkat így is tönkretette, s úgy is tönkretette volna. Hidegen hagyott, hogy mit gondol, nem akartam újra elkezdeni.
- Hogy lásd, milyen rendes és előzékeny vagyok, megkíméllek a kezdés izgalmától. Íme a két állításom: 1. New Yorkban születtem. és 2. A szomszéd kislány az unokahúgom.
Direkt kezdek két teljesen irreleváns dologgal. (Bár persze, attól függ, honnan nézzük.) Példát statuálni ezzel is tudok, s ő meg azt hisz el, amit akar. Magamat amúgy is ismerem – már amennyire – így jobban érdekel Claude két mondata. Momentán legalábbis. Aztán persze tudna olyat csinálni, amitől elmegy a kedvem a beszédtől, s a beszéd hallgatásától. Majd kiderül, övé a labda, megint.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Hétf. Dec. 30, 2013 8:29 am

A mosolyát látva már sejtem, hogy itt érdekes dolgok következnek, amikor azonban azt mondja, játszani szeretne, fölszalad a szemöldököm. Hát, valahol eddig is azt csináltuk, és talán nem is annyira rosszul. Viszont ahogyan kifejti, na ott már sejtem, hogy itt aknamezőre tévedtem, és alapból is fél lábon ugrálok, mint az elővigyázatlan baka. Azonban minden rossz érzés ellenére biccentek. Nem tetszik, hogy föl kell fednem bármit is a magánéletemből, hát még a múltamból… Olyan érzés, mint Ikarosz történetében lehetett a szerencsétlen fiúnak. Az igazság a Napkorong, és ha túl közel repülök, megéget. Márpedig az ember jobban teszi, ha Apollónnal jó viszont ápol.
Az elmúlt évszázadban mást sem tettem, mint hazudtam. Sosem mondtam el senkinek, ki vagyok valójában. Az információ hatalom, és ha túl sokat fedsz fel magadból, az sebezhetővé tesz. Szívem szerint megfordulnék, és hagynám a tervemet a fenébe, amikor a csaj elmondja a saját dolgait. Végül is, egy dolgot felejtettem ki, mégpedig azt, hogy vérfarkas vagyok, és bármikor megérzem a hazugságokat. Ő azonban nem farkas, ő csak egyszerű ember, bármennyire értelmes is abból. Márpedig neki halovány fogalma sem lehet, hogy miért kúszik föl egy pillanatra a szemöldököm. Rákérdeznék, hogy akkor a szomszédban lakik-e a testvére, de nem teszem. Azzal elárulnám magam.
Gondolkodok egy kicsit, és ez alkalommal még tettetnem sem kell, hogy odafigyelek. Végül biccentek, és legyőzöm minden félelmem. Elvégre mi a fenét kezdhetne olyan információkkal, amik megvannak vagy száz évesek? Sehogy sem használhatja fel őket ellenem senki, szóval erről ennyit.
– Van egy húgom, és francia vagyok – közlöm a két állításomat, az „és” szócska elé beszúrva egy apróbb, törtető kis csókot. Nem, nem mondtam le arról, hogy szórakozzunk is. Azért érdekel, melyiket fogadja el valóságosnak, és az is érdekelne, hogy ha nem szoktam volna annyira hozzá a hazudozáshoz, én melyiket tartanám igazságnak. Elvégre egész életemben tagadtam, hogy francia lennék, mindig kikértem magamnak, hiszen én Korzikáról származtam. Húgom pedig tényleg van, csak nem éppen vér szerinti. Bár nem nehéz úgy eladni minket, ha az ember nagyon próbálkozik, de drága atyánk halála után mi ezt a látszatot már nem próbáltuk fönntartani. Csorbította volna az éjszaka élvezetét, ha testvéreket kell játszanunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Dec. 30, 2013 10:21 am

Öregem, ha tudnám, mennyire mellé lőttem ezzel az én nagy játékommal, biztosan kiszaladnék a világból. Én majommadár ráadásul a legütősebb titkommal kezdtem, gondolván, hogy az biztos nem hihető, s Claude majd csak legyint rá magában. Persze amit nem tudok, az nem fáj, így nem fő a fejem amiatt, hogy olyan vagyok, mint egy nyitott könyv. Elvégre nincs kézikönyv ahhoz, hogy „Hogyan beszélgess egy vérfarkassal?”, s különben sem tudom, hogy Claude farkas lenne. Ha már itt tartunk, azt sem tudom, hogy léteznek vérfarkasok. Ó, én szegény, butácska lélek!
Szóval maradjunk annyiban, hogy teljesen jól elvagyok azzal, amit kitaláltam, szárnyalok a büszkeségtől, hogy eszembe jutott. Bár boldogságomnak lehet valami köze ahhoz is, hogy itt van velem ez a férfi, s minden tekintetvillanása pimasz dolgokat ígér, olyan dolgokat, melyeket szívesen el is fogadok.
A két információ közül a csók tetszik a legjobban. Egyébként pedig a neve hangzása és a Főtéren megcsillogtatott erős akcentusa miatt a franciaságát hiszem el. Szerencsére a játéknak nem része az, hogy megosszuk a másikkal a levont konzekvenciákat, így csak elraktározom magamban, hogy lám, már ezt is tudom.
- Könyvelő vagyok.. – kezdek bele, majd felbuzdulva az információmorzsák közé csepegtetett csókon, felveszem a másik játék fonalát is.
Mivel Claude eddig is közel állt hozzám, pulton ültemben terpeszbe tett lábakkal voltam. Könnyű tehát, hogy összekulcsoljam bokáimat Claude mögött, ezzel „fogva meg” őt. Nem, mintha közelebb húznám vele, vagy valami ilyesmi, de adja magát a mozdulat. Karjaimat a nyaka köré fonom, tarkójánál felnyúlva beletúrok a hajába. Legyen bármilyen rövid a haj, a mozdulat mindig kivitelezhető, maximum nem hajbatúrás, csak annak álcája. Ha neki szabad csókot kezdeményezni, úgy vagyok vele, hogy nekem is, szóval mindezen mozdulataim végjátékaként most én szándékozom megcsókolni őt Kicsit elszakadva az óvatoskodástól, belecsempészve a csókba az eddigieknél egy késhegynyivel több szenvedélyt. Az állításaimat csak ezek után folytatom.
- ..és rajongok a pókokért.
Túl sokáig nem szándékozom a mai nap ezt a játékot játszani, így nem vagyok benne biztos, hogy a következő állításpárja után is újabbal hozakodok majd elő. Minden nagyban attól függ, hogy mit cselekszik Claude.
Emlékszem, mi ezt a játékot az életünk bármilyen helyzetében képesek voltunk játszani. Így meséltük el a másiknak azt, hogy mi történt velünk a hétvégén, hogy mit szeretnénk ebédelni, s így beszéltük meg azt is, hogy kit hívjunk meg a szalagavató-bálra. Nem azt mondom, hogy egészséges módja volt mindez a kommunikációnak, de legalább szórakoztató volt számunkra. Rengetegszer értettük félre a másikat, s ott még nekem is megvolt az az ütőkártyám, hogy tudtam hazudni. Itt most nincs, de persze ezt nem tudom.
Összességében jobban járnék, hogyha nem akarnám erőltetni ezt a dolgot, mert biztos, hogy csak én jövök ki belőle rosszul. Persze ez igaz – ha már itt tartunk – erre a hajléktalan-istápolásra is. Azt persze nem mondhatnám, hogy bánom akár egy percét is, sőt. Újfajta tapasztalat, annyi szent. Úgy vagyok vele, hogy ráérek később közölni Claudedal, hogy sürgősen keressen munkát, mert azért a krőzus és a máltai szeretetszolgálat mégsem én vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Hétf. Dec. 30, 2013 11:29 am

Kezdek rájönni, hogy ez nem is egy rossz játék. Már ez a tényközlős. Farkasok között lenne igazán érdekes, persze, hiszen pontosan tudnánk, mikor hazudik a másik, de elhatároztam, hogy ha információt akarok valakiből kiszedni, aki mondjuk csutakrészeg, ezt alkalmazni fogom. Nincs magas kockázata, és ha valaki eléggé be van piálva, picsainfókért ki tudok húzni belőle olyasmit, mint az imént elejtett unokahúg-téma. Majd utána kell járnom ennek is, ezt fölvéstem a fejembe, de majd később, most egyelőre PS a lényeg, és az, hogy hová jutunk a mi kis játékunkkal.
Mozdulataira a még mindig a trikó alatt lévő kezem most rámarkol a ruha szegélyére, és ha nem ellenkezik, egyetlen, gyors mozdulattal leveszem róla. Úgyis jobban kedvelem a mezítelen bőr érintését, mint bármilyen textilét. Farkas vagyok, minálunk a meztelenség szinte teljesen elfogadott dolog, és soha nem árt senkinek. Ebben az esetben pedig… Nos, ő már látott a felsőm nélkül, és én is látni akarom őt nélküle.
Most már egyáltalán nem érdekel, hogy jó ötlet-e, amit csinálok, avagy sem. Elvégre, senkit sem szóltak még meg azért, amiért kiélvezte egy ember társaságát, és bár az én játszmáim veszélyesek, de hát istenem… Nagyobb a kockázat, nagyobb az izgalom. Legrosszabb esetben Northlake szétrúgja a hátsó felemet, de hát kaptam én már rosszabbat is. És egyébként is, nem vagyok valami agyatlan Tark, hogy utasításokat kövessek gondolkodás nélkül. Az, amit én csinálok, nem annyira egyszerű, és többször kever bajba, mint őket a nagy és nemes becsületük.
– Kívánlak – mondom, hangon suttogás, semmi több. És most már nem jön a hazugság, mert nem akarom tovább húzni ezt az egészet. A farkasom veszett vad módjára szaladgál körbe-körbe bennem, félőrültként a vágytól. Hiába, ösztönlény, és az ösztönei most ahhoz a nőhöz űzik, aki alig pár milliméterre van tőlem. Halk, nehéz sóhaj hagyja el az ajkam, ahogy kifújom a levegőt, aztán várom a válaszát. A labda ezúttal az ő térfelén pattog, és azt hiszem, hogy az utolsó szerválás következik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szer. Jan. 01, 2014 5:33 pm

Amikor megfogja a trikóm alsó szegélyét, ellentmondás nélkül emelem fel karjaimat, hogy a ruhadarab egy könnyed mozdulattal tűnjön el felsőtestemről. Leengedve karomat, ujjaimmal a kockás ing gombjait keresem. Kinyújtott mutatóujjammal végigzongorázok a gombsoron, majd megállapodom a legfelső, még begombolt gombnál. Nem piszkálom, csak körözök fölötte, mint vadászó sólyom a prédája fölött.
Ledér énem kifejezetten élvezi azt, hogy felsője nélkül ülhet a konyhapult tetején. Nálam mindig kellemes a hőmérséklet, így nem annyira a hidegtől, mint sem szavaitól állnak hátamon glédába a pihék.
Megborzongok.
Feljebb emelkedek ültemben, s levetve eddig sem nagyon sűrűn lobogtatott gátlásaimat, újra Claude füléhez hajolok. Ezúttal még arra is ragadtatom magam, hogy finoman fogaim közé csippentsem a fülcimpáját, csak úgy incselkedésképp.
- Én is téged. - sóhajtom, beletörődve saját sorsomba.
Én kerestem magamnak, s nem jutna eszembe visszavonulót fújni. Ez a pillanat és a vele jövő labdalecsapás végleg céljához ért, s még csak nem is szégyellem magam miatta. Hogy fogom-e valaha? Nem valószínű.
A gomb, mellyel eddig játszottam, ujjaim munkája nyomán hamar kibújik bújtatójából. Őt követi a következő, s az azt következő, majd amikor elfogynak, egyszerűen csak lelököm az ing anyagát Claude vállairól. Ha hátranyújtja a karjait, az ing könnyen le fog hullani a földre, elvégre apa ki nem állhatta a mandzsetta-gombokat, így nincsenek is az ingein.
Mellkas-a-mellkasnak simulok Claudehoz, élvezve azt, ahogyan meztelen bőre az enyémhez ér. Az előbbi sikeren felbuzdulva újabb csókot kívánok lopni, ezúttal talán hosszabban, mint az előzőekben bármikor.
Mindig elfelejtem, mennyire imádok csókolózni. Ez a gyengém, egy jó csók mindenek felett, s el is vesztem az eszemet. Állítólag jól is csókolok, bár ezt én igazán nem tudom, s nem is érdekel. Sokkal inkább vagyok kihegyezve arra, hogy élvezzem – önző liba, tudom én – mint hogy foglalkozzak azzal, a másiknak mi a véleménye.
Lecsusszanok a pultról, így ékelődve Claude és a bútordarab közé. Nem vagyok kifejezetten alacsony, amolyan középtermetűnek mondanám magam, de nyilvánvalóan Claudenál alacsonyabbnak születtem. Most igyekszem kihasználni, hogy változtassak a felálláson, hiszen eddig „fölötte” álltam – ültem, ha korrekt akarok lenni – s most rájátszanék a törékeny nő álcámra is ekképp. Felnézek rá, tekintetem megtelik kíváncsi tűzzel.
Én otthon vagyok, semmi pláne nem lenne benne, ha így venném át a vezető szerepét. Rábízom hát, kezdjen az elétolt információkkal, amit, s ahogyan akar. Ez egy másfajta játék már.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Szer. Jan. 01, 2014 6:27 pm

Hangja megadja az utolsó löketet a bennem tobzódó vérfarkasnak, hogy szabadon engedjem emberi és állati énem baromira ősi, már-már alantasnak számító vágyát. Élvezem a csókját, megvadít, ahogy a keze a gombokon jár, és szívem szerint két kézzel tépném le róla a ruháját, hogy végre az enyém lehessen. Sokaktól hallottam már, hogy ilyenkor teljesen levetkőzőm alapvetően barátságos, okos arcomat, az állarcot, mely mögé múltam összes hibáját rejtettem. Igen, ilyenkor vagyok a leginkább önmagam, egy ösztönlény, ami egyszerre született velem és él bennem. Sosem voltam igazán különb, csupán a túlélés ösztönéért felül tudom írni ennek a lénynek a vágyait. Vagy nem is? Elvégre, mint ahogy a neve is mutatja, az is egy ösztön.
Nem okoz különösebb problémát, hogy ledobjam magamról az inget. Hiába nem állt rosszul, hozzám sem nőtt különösebben, és az ilyen helyzetben még a számomra legkedvesebb ruha is mehetne a szemébe pillanatok alatt. Meg lehet kérdezni pár embert, mit nem áldoznék fel egy jó nővel töltött estéért, napért, reggeli helyetti testmozgásért… Nem lesz valami hosszú a lista. Igazából szerintem csak a Falka áll a személyes igényeimen felül, annak is inkább az igényei, mint az individuális tagjai. Bár a nőstények igazán kisegíthetnek, hogy ezt a döntést ne legyen annyira nehéz meghozni.
Most, hogy már nincsen egyikünkön sem fölső, az övével kezdek matatni, figyelmét gyors, apró csókokkal terelem el. Első párat a szájára adom, aztán elindulok lefelé, a nyaka következik, majd haladok lefelé. Gyors vagyok, megveszek éppen a vágytól, de közben sikerül az övet kicsatolnom. Innentől egészen biztosan kelleni fog a segítsége. Csak éppen azt nem tudom, merre kellene folytatnunk, merre kellene mennünk. maradjunk itt? Menjünk az emeletre? Felőlem akár odakint is csinálhatjuk, bár az egyrészt a szomszédok érdeklődését egészen biztosan fölkeltené, másrészt meg odakint nincs éppen jó idő ehhez. Igazából Alaszkában sosincs, de ez a farkasokat nem szokta különösebben zavarni. Valószínűleg mi vagyunk a társadalom rákfenéje, és okoztam már pár autóbalesetet annyival, hogy az autópálya közepén jött rám, meg éppen aktuális falkatársra. Igazából az überelhetetlen az, amikor egy mókus szívrohamot kap…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szer. Jan. 01, 2014 9:37 pm

- Mmm.. - kúszik ki ajkaim között a jóleső felhördülés, amint csókjai elhalmozzák bőrömet.
Az öv viszonylag könnyen engedi magát, nem kell sokat vesződjön vele. A nadrágot fél kezemmel indítom meg a padlóra zuhanás felé. Lelököm csípőmről az egyik oldalon, majd hagyom, hogy súlyánál – és az öv súlyánál fogva – bokáim körül érjen földet. Nincs szerencséje Claudenak, ha azt hitte, hogy ilyen könnyen megússza. Ez itt Alaszka, kérem, s harisnya nélkül semmiféle nő nem kószál a város utcáin telente. Rajtam is marad tehát a nadrág alatt egy sokat sejtetős, bőrtátsejlető, türkiz darab, melytől egyelőre nem szabadulok még meg.
Kilépek a nadrággúzsból, s egy elegáns mozdulattal hátrébb rúgom a ruhadarabot, hogy ne tapossunk rajta. Eztán jutok csak el odáig, hogy kezelésbe vegyem „játéktársam” nadrágját. Egy határozott mozdulattal marok bele elölről a nadrág korcába, a slicc fölött kapaszkodva rá az anyagra és az övcsatra egyaránt, mint valami fogantyúra. Úgy döntök, megkegyelmezek Claudenak, s némi irányt mutatok neki a továbbhaladást tekintve.
Miközben tarkójára siklatom szabad kezem, s vadócságában elnyújtott csókot kezdeményezek, a nadrág korcánál fogva igyekszem magammal vinni az ő lendületét is. Ha sikerül, akkor fordulni fogunk, ő áll majd háttal a pultnak, s énmögém kerül a nappali többi része, többek között a tekintélyes méretű kanapé és a süppedős szőnyeg is a kandalló előtt.
Csókomat egy alsó ajakba történő, kis harapással fejezem be, majd még mindig a nadrágszegélyét használva irányjelzőként, kissé eltávolodom tőle, s közelebb lépek tervezett célom – a kanapés részleg felé.
A célozgatásokból elég ennyi is, döntök, s cselekszem. Az övcsatját veszem célba, s igyekszem azon, hogy kecses, ám nem szöszmötölő mozdulatokkal kiszabadítsam a csatt nyelvét az övlyukból, s ezáltal kilazítsam az övet. A teljes kibontásával nem foglalkozom, elég nekem annyi hely, amennyi alá szemtelenül be tudok nyúlni, hogy a nadrág gombját is támadás alá vegyem.
Fél kézzel, könnyedén pattintom ki a gomblyukból a sliccgombot is, hogy aztán a zipzárt egy-két újabb, ezúttal vállgödörbe – és onnan a mellkas felé kalandozó - helyezett csóksorozat leple alatt szintén lecsúszásra kényszerítsem. A többit ugyanúgy rábízom, ahogyan ő rám hagyta a farmeromtól való megszabadulást.
Ajkaimon széles mosollyal, tekintetemben incselkedő fényekkel lépek el tőle, s hátrálok egészen a kanapéig – a háttámlája van felénk – hogy aztán annak szegélyére ülve egyszerűen hanyattvágjam magam rajta, hagyva ezzel lábaimat a támlán égnek lendülni, s hátamat az ülőrészre érkezni. Ilyen pózban igazán könnyen szabadulok meg türkiz harisnyámtól, s hajítom azt könnyedén a szőnyegre, nem törődve vele, hol is ér földet.
Feltérdelek a kanapén, s ha ő még mindig ott áll, ahol hagytam, akkor a háttámlára támasztom alkarjaim, s úgy nézek Claude felé. Lélektükreim csordultig telve a csintalan „Na, mi lesz?” kérdéssel, ám ajkaim mégis némák maradnak. Csak egy cinkos félmosoly hasítja ketté a komolyságot. A labda megint nem az enyém, én inkább élvezem a látványt, már ameddig ebből a „távolságból” van rá időm.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Szer. Jan. 01, 2014 10:03 pm

//16+//

Az a nyomorult harisnya… Kedvem lenne karmokkal széttépni az egészet, csak hogy végre elérhessem a célomat, de hát minden ilyen alkalommal emlékeztetnem kell magamat, hogy egy ember társaságát élvezem. Nincs abban semmi rossz, elvégre az embereké egy meglehetősen rövid életű, de nagyszerű népség, ellenben valamiért nem szeretik, ha az ember karma véletlenül rossz helyekre megy. Hiába, olyan kis nyúllelkű népek ezek, de hát ki hibáztathatná őket? A farkas karom nem kellemes érzés, a háborúban az ember megtapasztalja ezt.
Egyetlen pillanatra nyitom ki a szemem, és akkor meglátom a kanapét. Tökéletes, kérem szépen… Óvatosan, lépésről lépésre kezdek el hátrálni felé, a kép és a távolság már a fejemben, a szememre nincsen többé szükség. Mivel ő él itt, egészen biztosan tudja, merre haladunk, vagy ha nem, akkor majd feltűnik neki, amikor nekiütközünk. Legalábbis remélem, mert a hangulatot csúnyán meg tudja ölni, ha fejjel előre átbucskázunk a kanapén. Arról nem is beszélve, hogy a nyakam kitöréséből már a farkasom sem gyógyít föl, a hullamerevség meg hadd ne úgy érjen, mint egy dilinyóst: félrebillent fej, álló bré. Sokat örülnének neki, gondolom.
Nem kell kétszer mondani, hogy szabaduljak meg a gatyámtól, és ameddig ő csókol, én fél kézzel átkarolom, hogy közel tartsam, a másikkal a nadrág alá nyúlok, és egy mozdulattal szabadítom meg magam nadrágtól és alsónadrágtól. Most így visszagondolva örülök, hogy nem fogadtam meg a „fordítsd ki, jó az még!” tanácsot. Gyakorlottan lépek ki a földre hulló ruhadarabokból, és látva, ahogy megszabadul a harisnyától, csak még inkább vágyra gerjedek, pedig már így is áll a bál odalent. Kicsit olyan érzés, mintha még a bőr is szét akarna szakadni, szóval gyorsan akcióba lépek.
Nm várom meg, hogy föltérdeljen, már ott is vagyok, csókolom, ahol érem, és közben az utolsó ruhadarabot, a zoknimat is ledobom magamról. Kezem lenyúl, hogy félrelökje a bugyit, aztán, ha sikerül, nem is várok tovább. Nekem kell ez a nő, ebben a pillanatban úgy érzem, nem akartam még senkit ennyire ezen a világon, és farkasomat marha nagy elégedettséggel tölti el, hogy egyet és ugyanazt akarjuk. Megszerezni PS-t. Hogy egy órára, egy napra, vagy életünk hátralévő részére maradunk ezen a kanapén ruhák nélkül, az a legkevésbé sem számít.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szer. Jan. 01, 2014 10:53 pm

//16+//

Nincs időm megszemlélni vágyam tárgyát, hát annyi baj legyen. Különben is, a nézelődés a cselekvés elnyújtója, s nekem eszemben sincs hosszabb rétestésztát gyártani annál, mint amit az élvezet diktál.
Hogy kellek neki, azt már kifejezte igen nyilvánvalóan, mint ahogy én is egyértelművé tettem, hogy ő is kell nekem. Innen nézve semmi félreértés nincs közöttünk a kanapén elnyúlva. Sőt, ha szigorúan a tényeknél akarok maradni, akkor túl sok hely sincs közöttünk – minő szerencsére.
Élvezem, ahogyan vágytól tüzes teste az enyémhez simul, ahogyan kalandoznak csókjai és érintései a testemen. Amikor keze az alsóneműmhöz ér, kisegítem a mozdulatban, s megszabadulok a falatnyi, türkiz fehérneműtől. Minek legyen útban, hogyha rendesen le is vehetem, hogy aztán már semmi ne maradjon rajtunk, semmi ne álljon közénk? Így sokkal egyszerűbb.
Meztelenségem nem zavar, mint ahogy az ő ruhátlansága sem hoz zavarba. Lázba sokkal inkább. A prüdéria nem az én legjellemzőbb tulajdonságom, így szemtelenül képes vagyok végigmérni azt, aki érdekel. S arról jelenleg nem is tudnék hazudni, hogy Claude mennyire érdekel.
Teljes testemmel az övéhez simulok, tenyeremmel végigsimítok a hátán, ujjaimmal a gerincoszlopán zongorázom végig, egészen a feneke vonaláig. Ha elég hozzá közöttünk a távolság, akkor finom érintésem kalandozását a mellkasán is megejtem, nyakától lefelé indulva, kígyóvonalakat leírva, egészen a képzeletbeli nadrág képzeletbeli korcáig. Játszadozom, mint macska az egérrel, s le sem tagadhatnám, mennyire élvezem.
Néha meg-megkarmolom, nem durván, de azért érezhetően, s egy alkalommal a szemtelenség netovábbjaként még fenekébe is belemarkolok. Viccesnek találom, pusztán csak ezért teszem, nem tulajdonítok neki különösebb élvezetfokozó jelleget. Vannak ilyen dolgok, amiket nem tudok kontrollálni. S vannak mások, amiket nem is akarok.
Arról, ahogy csókolok, összességében elmondható, hogy nem vagyok az a finomkodó típus. Persze vadságomban is megmaradok nőiesnek, de mégis, volt már, akinek nem jött be ez a hév. Többsoron megégetett önmagammal tehát eldöntöttem, hogy elsőre hagyok teret a másik félnek, hadd nyűgözzön le, hadd kényeztessen el, s ha megélünk egy második, vagy harmadik alkalmat együtt, akkor majd kimutatom a.. hát ha nem is a fogam fehérjét, de vadócságom tajtékzó hullámait mindenképpen.
Most viszont Claude-é az irányítói szerep. Ennyi önzés jár nekem. Elvégre a kanapét megmutattam én.. s különben is. Befogadtam őt, jár mellé, hogy előzékenyen megengedem neki, hogy elkápráztasson. Majd az ő cselekedeteihez igazítom az enyémeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Csüt. Jan. 02, 2014 11:24 am

18+

A testem az enyém alatt csak még inkább fokozza azt, amit eddig is fokozhatatlannak gondoltam. Légzésem nehezebbé válik, a vérnyomásom egy normális orvos számára már valószínűleg elég ok lenne, hogy egy egész kardiológus-csapatot összecsődítsen speciális konzultációra. A farkasom, az ösztönlény odabent, mélyen elzárva őrült módjára kaparja a „börtöne” falait, és mit ne mondjak, meg tudom érteni a tetteit. És közben érzem, tudom, hogy a nő is ugyanazt akarja, amit én. Nos, ez jó. Sok mindennek hívtak már életemben, de erőszaktevő még sosem voltam.
Ahogy keze az oldalamhoz ér, nem várok tovább, egy egészen apró igazítást és egy lökést követően beléhatolok. A világ azonnal ezernyi, apró darabra esik szét a szemem előtt, immár nincs nappali, még csak kanapé sem, nemhogy ház, város, vagy akár világ. Most van PS, vagyok én, és van a kettőnk között feszülő vágy. Nincsen itt leányregényes szerelem első látásra, de annyi biztos, hogy egy másik könyvet, ami sikeres manapság a nők körében leutánozhatunk. Lassan kezdem, visszafogom magam, mert nem akarok neki sérülést okozni, még csak véletlenül sem. Márpedig ha a farkast annyira előre engedném, amennyire jönne, akkor a dolgok csúnyán változnának meg itt.
Fokozatosan gyorsul a csípőm mozgása, ha nincsen ellenére a dolog. Most már nem érdekel, hol van a keze, igazából semmi sem érdekel. Már az első pillanatoktól tudom, hogy nem lesz egyszerű visszafognom magam, de nem vagyok egy gyorslövetű, és szerencsére a vérvonalam sem gátol semmiben. Igaz, nem is segít különösebben, de legalább nem okoz kellemetlenségeket. Kezem a kanapé szélét markolja, így próbálom teljességében megőrizni az önuralmamat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Csüt. Jan. 02, 2014 5:44 pm

//18+//

Sosem értettem a szeretkezés szó létjogosultságát. Mármint, persze, mindig tudtam, hogy mit jelent, de nem értettem, mit szőröznek azon egyesek, hogy szeretkezni csak azzal lehet, akibe szerelmesek vagyunk, minden más pedig csak szex. Így, nyersen.
Biztos én vagyok a sekélyes, de nekem a két szó nem hordoz különböző tartalmat. Számomra mindkettő egyet jelent, s ugyanazt: elemésztő vágyat, együttlétet, vízszintes – hol igen, hol nem -  táncot az érzékek parkettjén. A romantika, mint olyan, amúgy sem volt eddig sem az én asztalom, hát nem most kívánom elkezdeni. Kicsit sem érdekel az egész. Attól a ponttól kezdve teszek magasról a lelki egyesülésre, hogy a mai nap úgy alakult, ahogy. Egyetlen, csókolózó huszárvágással téptem ketté elveimet és fogadalmaimat, melyek a következő csókom hozományaira vonatkoztak. Nem, Claude sem a párom, s nem is tartom valószínűnek, hogy az lesz valaha. Majdnem biztos vagyok benne, hogy soha, eszébe sem jutna szeretni engem. Valahogy nem tűnök az ő súlycsoportjának, így én sem szeretnék eljutni oda, hogy szeressem őt. Vágyni akarom, igen. S vágyom is. Ha nem vágynék rá, nem hevernénk most meztelenül a kanapén, ütemes, érzékborzoló testmozgásba merülve. Ha hidegen hagyna, nem feküdnék le vele.
Ám nem hagy hidegen, mint ahogyan én sem hagytam hidegen őt. Valami eljuttatott minket ide, s bár én sem ismerem az ő indítékait és ő sem az enyémeket, mégis működik. Ez a kémia, vagy minek nevezik.
Átadom magam a létezés egy más dimenziójának. Kívülrekesztem minden gátlásomat, félelmemet, s nem akarok semmi mást érezni, csak testem bizsergését. Hagyom, hogy minden porcikámat átjárja a szenvedély, majd mintegy tükörré formálva magam ezt a szenvedélyt kívánom közvetíteni Claude testébe is. Nem tartom magam rossz szeretőnek, s most már van tapasztalatom arról, hogy Claude sem tartozik a rosszak közé. Egymás testének felfedezése izgalmas csókok és érintések szőnyegét teríti ránk, s jelen pillanatban tényleg semmi más nem lényeges. Az örömöt hajszolva tartunk együttlétünk célja, vágyaink kielégítése felé. Minden zaj, fény, kép, gondolat másodlagossá válik a tettek súlya alatt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Csüt. Jan. 02, 2014 7:22 pm

18+

Hát, kérem szépen, ha valaha összeírnám legfurcsább hódításaimat, ez egészen biztosan előkelő helyen szerepelne közöttük. Mert hogy ennyi marhaságot sem csináltam, hogy nők combjai közé jussak, az biztos, és ha valaki az enyéim közül látott volna a Főtéren ücsörögni, egészen biztosan könnyesre röhögi magát. Arról nem is beszélve, meddig hallgathattam volna a dolgot ha nem jön össze nekem a drága PS. De hát minden elég faszán megoldódott, azt hiszem, nincs itt semmiféle probléma.
Nem megyek különösen arra, hogy főleg neki legyen jó, önző dög vagyok, és baromira nem hiszek a romantikában. Elsődleges célom az, hogy nekem jó legyen, a morgás, ami elhagyja az ajkamat, egyszerre állatias és emberi, telve a vággyal, amit a nő iránt érzek ezekben a pillanatokban. De mozdulataim nem durvák, minden, a farkasomtól származó energiát a kanapéban vezetek le, ujjaim majdhogynem átszaggatják a huzatot, de figyelek arra, hogy ez ne történjen meg. Nem lenne egyszerű kimagyarázni.
Mozgásom gyorsul, fölveszi az ő tempóját, együtt mozgok vele, és egyetlen pillanatra sem veszítek a tempóból. Nem bírok leállni, nem akarok leállni. Akarom ezt a nőt, a pillanat hevében azt mondanám jobban, mint eddig bárkit, bár ez minden esetben az eszembe ötlött, és sosem volt igaz. Csak a vágy ténye marad, és az, hogy nem is kapható annyira nehezen. Ki tudja, talán vissza-visszatérek majd repetázni, újra és újra. Nyakát csókolom, egyik kezem, ha van még közöttünk annyi hely, a mellére siklik, és lassan kezd el körözni rajta. Mindeközben egyetlen pillanatra sem lassítok le, nem akarok, nem bírok. De tudom, hogy hamarosan vége lesz ennek, érzem, ahogyan azt is tudom, hogy a Falka nem tolerálná, ha bejelenteném, hogy nekem meg gyerekem lesz. Na, nem mintha nagy romantikus lennék, nem venném el a nőt és ziher, hogy nem nevelném föl a kölyköt. De ennek a megakadályozásával majd foglalkozom, amikor odajutunk, egyelőre hadd élvezzem ki a társaságát…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Csüt. Jan. 02, 2014 8:27 pm

//18+//

Úgy szájba vágnám, hogyha tudomásomra jutnának gondolatai. A dolog ott kezdődik, hogy tutira nem akart engem meghódítani. Ha én nem vagyok, ott pusztulhatna a Főtéren, s játszhatná a világ nyolcadik csodáját, a férfit, akinek bimbója keményebb, mint a gyémánt. Vagy inkább olyan, mint a strucc körme: vágja még a gyémántot is. És egyébként is! Itt én vagyok az, aki kihasználja a másikat, s nem Claude használ ki engem. Ebből nem engedek.
Csodálatos, gyümölcsöző kapcsolatunk bizonyosan nem fog gyerekben végződni, ebben a kedves vendég is biztos lehet. Nincs az a férfi a földtekén, akinek a gyerekét valaha is hajlandó lennék kihordani. Elég volt nekem Hope-ot nevelni, hogy rájöjjek, nem veszett el bennem még mélyen sem egy anya. Valahogy inkább azt mondanám, hogy kifelejtették belőlem ezt a részt. Még jó, hogy feltalálták az abortuszt. Így sosem kell megcsúfoljam önmagam, ha baleset ér, akkor sem.
Az, hogy önző, nem nagyon zavar. Én is az vagyok, s amíg önzésünk nem oltja ki egymást, mehet minden a maga útján. Elveheti, amit akar, s ahogy akarja, amíg én is megkapom a jussomat. Nem a szolid simogatásokról és a gyengéden-szeretjük-egymást-ról szól ez az egész, jól van ez így. Ahogy egyre közeledik minden ahhoz, hogy csúcsra járassuk a motort, elvesztem az időérzékemet. Sőt, tulajdonképpen nem csak azt. Mindenféle érzékem csak egyetlen dologra fókuszál. Hiszek benne, hogy a nők egyszerre több dologra is tudnak figyelni, de abban is hiszek, hogy nem mindig kell ezt erőltetni.
Egyetlen szépséghibáját azért mégis felfedezem ennek a dolognak, még úgy is, hogy vágyaim ritmusos kiélése eléggé leköti az energiáimat. Claudetól nem fogok tudni angolosan lelépni az aktus után. Egyrészt, mert én vagyok itthon, másrészt, mert befogadtam őt a házamba. Mindegy, majd bevágom az orra előtt a fürdő ajtaját, ezzel imitálva, hogy kizártam a megtisztulási folyamatomból, jó lesz az úgy.
Azon meg nagyon fel fogom húzni az orromat, ha a történtek után csak úgy lelép tőlem. Nem azt mondom, hogy vele akarom leélni az életemet – még csak mellette sem, vele egy házban sem – de azért a pofátlanságnak is van határa. Nem minden nap fogadok be hajléktalanokat, a minimum elvárásom az, hogy legalább egy hetet maradjanak.
Punktum.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 228
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Mallory-lak // Csüt. Jan. 02, 2014 9:40 pm

Az én időérzékem már régen a kukában, az önuralmam jelentős részével egyetemben. Ebben a pillanatban nem érdekel már semmi, csak PS meg a kettőnk kis testmozgása. Az meg van, szépen, lassan csúcsra járok sebességben, és kevésen múlik, hogy közben le nem töröm a kanapé oldalát úgy, ahogy van, az egyetlen dolog csak. A másik, hogy tudom, érzem, ennek itt lesz vége, méghozzá hamarosan. A maradék önuralmam is kezd cserben hagyni.
Még pár döfés, és végül érzem, hogy nem tudom időben kirántani. Fejemet hátravetve élvezek el, majd a kezemmel egyenesen kilököm magam. El a kanapétól, el a nőtől, el mindentől, és a nadrágom után nyúlok. Még visszafordulva ismét megszemlélem meztelenségében, mielőtt magamra húznám a nadrágot. Érzem, hogy odalent ismét megkeményedek, de éppen kiadtam magamtól a vágyat, nem fogok ismét ráreplüni. De az biztos, hogy itt sem hagyom. A terv még mindig a fejemben van, kérdéses, hogy mennyire bukott az ötlet maga.
– Nem kell aggódnod, gyakorlatilag meddő vagyok – közlöm vele a tényt. Nos, ez nem a teljes igazság, de rendkívül közel áll hozzá. Tudomásom szerint egyetlen gyermeket sem nemzettem eddig a pillanatig, és nem most szeretném elkezdeni ezt tenni. Mi, farkasok már nem úgy gondolkodunk gyermekekben, és tudom, hogy néhányan még mindig nevelni akarnak egy miniatürizált embert, de én nem tartozom közéjük. Majd talán egy fiatalabb kölyköt kiválasztok, valamikor. Talán. Jó sokára, ha Gwala meg Selene végre fölmászik északra. Másra biztosan nem bíznám a saját vérvonalam nevelését, mint arra a fekete idiótára.
– Szóval, meg kell kérdeznem… a szoba ajánlata még áll? – kérdezem, aztán a válasz szerint cselekszem. De az is biztos, hogy éjszaka még meg fogom látogatni, ha maradhatok, egy kis repeta reményében. Holnap meg elmegyek beadni Northlake-nek a tervem. Jó eséllyel élve kerülök ki onnan.

//Köszönöm a játékot! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Mallory-lak // Today at 5:18 pm

Vissza az elejére Go down
 

Mallory-lak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-