HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Yesterday at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Yesterday at 8:59 am
írta  Jackson Carter Kedd. Dec. 06, 2016 3:06 pm
írta  Amaryllis Margaret Lux Kedd. Dec. 06, 2016 12:23 pm
írta  Catherine Benedict Kedd. Dec. 06, 2016 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Mallory-lak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Mallory-lak // Vas. Dec. 22, 2013 8:20 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Re: Mallory-lak // Pént. Márc. 20, 2015 5:16 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Vas. Máj. 17, 2015 6:14 pm


Scarlaude

A taxi ablakán bámultam csak ki, leengedett ablakkal szívtam be a friss levegőt. Bár nyüzsögni nem tudtam, hallani még hallottam és a néprádió is eléggé működött Aki személyében, főként az utolsó héten vált ismét beszédessé. Megerősödött. Mint ahogy én is, és a lehető legelső alkalommal, hogy engedték, éltem a lehetőséggel.
Nagy levegőt véve lépek be a bejáraton, nem tudom, otthon van-e Scarlett, nem jeleztem, hogy megérkezem. Nem ellenőrzöm, nem vagyok olyan. Viszont nagyon hiányzik, hiányzott, mióta tudtam magamról.
- Á, inkább menjetek vásárolni, vagy nem tudom… - simítom meg az arcom, ahogy Aki és Prue egymásra sikít az örömtől. Pedig …
Zuhanyra vágyom, és alvásra. Holnaptól már újra dolgozni akarok, még ha csökkentett üzemmódban is fogok létezni. Beletúrok a hajamba, azt is rendbe kell majd szednem, mint mindent, ami az elmúlt egy hónapban elhanyagolva lett. De nem idegeskedem. Norina, a kocsi, Leah, eszemben lesznek holnap is, hogy megköszönjem a segítséget.
Vizes hajjal, még borostás képpel, törülközőbe csavarva zuhanok csak az ágyra, a takarót sem akarom magamra húzni. Még sosem gondoltam, hogy bárhová is jó érzéssel fogok visszatérni, még ha nem is az otthonom. Scarlett illata körbelengte a házat, erősen lenyugtatva idegeimet, elaltatva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Máj. 25, 2015 2:54 pm

Scarlaude or Claulet



A konyhaablaknál állok és a lehúzott redőny zsinórjával babrálok már hosszú percek óta. Összecsavarodott a mocsadék és így nem tudom felhúzni a sötétítőt, ami már csak azért is idegesít, mert így nem látok át Foxék kertjébe. Pedig amióta a fesztiválon kiderült számomra, hogy Annie apja vérfarkas, azóta kissé aggódom Hopeért.
Olyan szinten felbosszantom magam azon, hogy ez a nyavalyás vacak nem javul meg, hogy csaknem leszaggatom a zsinórt. Jobbnak látom hát ha felkapok egy kabátot és kibattyogok a hátsó kertbe úgy tenni, mintha sürgős dolgom lenne ott, s onnan leskelődni. S mivel így teszek, észre sem veszem, hogy Claude megérkezik.
Hiába a tavasz illetve a közeledő nyár, ettől még nem vesz meg az isten melege odakint, ezért egy idő után mégis besomfordálok a házba. A kabátomat ledobom az egyik fotel támlájára, s kissé fázósan konstatálom, hogy egy kevésbé vékony tavaszi darabot kellett volna magamra vennem, a farmerdzseki még nem volt optimális választás.
Nekilátok, hogy főzzek egy csésze teát, ám amint a vizet elzárom, de a csobogás hangjai nem szűnnek, valami szöget üt a fejembe. A vízforralót bekapcsolás nélkül hagyom a pulton, s indulok meg felfelé, nagy lendületemmel éppen akkor keveredve apámék régi fürdőszobája elé, amikor Claude kifelé akar igyekezni onnan.
Félreállok útjából némiképp elképedetten, hacsak nem taroltam le és jött nekem. Ez a fazon egyszer az őrületbe fog kergetni. A nyelvemen van, hogy megkérdezzem hogy sikerült a műtét, de inkább nem akarom táplálni elmebaját. De ha már kérdés, valamit fel kell tennem, hogy ne álljak itt ilyen bután, bámulva rá, mint borjú az új kapura.
- Kérsz teát? – kapaszkodom az előbbi cselekvésem emlegetésébe és ha igent mond, akkor is visszamegyek szó nélkül a konyhába folytatni a vízforralást, s ha nemet mond, akkor is. Amióta együtt kávéztunk, mint két amnéziás idióta, kissé nehezemre esik normálisan reagálni a jelenlétére. Pedig azt hittem, hogy ennél bonyolultabb már semmi sem lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Vas. Máj. 31, 2015 7:00 pm

A törülköző megáll a kezemben, ahogy meglátom, kilépve a fürdőszobából. A derekamra csak azért csavartam törülközőt, hogy minél előbb felszívja a vizet, s hogy a seb is hamar száraz legyen a derekamnál. A vizes hajamnál helyenként előbukkan a fejseb, de nem állok neki takargatni, helyette, széles mosoly terül el az arcomon. Jól van. Éreztem, hogy jól van, Prue is egyből újságolt, mert bizony megkérdeztem, még ha fárasztó is jelen helyzetben.
- Szia! – engedem le a törülközőt s átkarolom a másik kezemmel, már megy a mozgás, még ha óvatosan is és ki is fáraszt. Például lehajolni is nehéz, de nem érdekel. Fog kapni egy csókot, hiányzott, úgy, ahogy van.
Ránézek, látom az értetlenségét. Elengedem, enyhén megráncolódik egy pillanatra a szemöldököm.
- Valami gond van? – nézek rá értetlenül. – Te, jól vagy?
Csak a válasza után adok én is választ.
- Igen, kérek, jól fog esni. – a szobába megyek, az ágyra dőlésnek egyelőre annyi, de most nincs is rá szükségem. Nehéz öltözködni, a tea talán már rég kész, mire akár egy pólot is felszenvedek magamra, ülök is egy ideig, mire megint felállok, hogy a konyhába menjek.
Megrázott-e mindez? Mindent a maga idejében, erőltetni nem szokásom semmit. Amikor magamhoz tértem, két név zsongott a fejemben, hogy aztán apránként bekússzon a többi. Ez jelentette számomra mindazt, hogy fontosak nekem.
A konyhában leülök a székre, a kezeim közé fogom a bögrét. Van mit megbeszélnünk, s jobb, ha belefogunk.
- Megsérültél a … - ízlelgetem a kifejezést, még sosem történt ilyen velem. – a vörös hold éjszakáján? Mi történt?
A beszélgetés egyik fontos tényezője, hogy mindkét oldal hallgat és mindkét oldal beszél. Éppen ezért szintén belekezdek válasza után a sajátoméba.
- A műhely ajtajára még emlékszem, utána a hotelben tértem magamhoz. Nem emlékszem semmire, csupán arra, hogy egy idő múlva a Semmit éreztem. Mintha… sehol sem lennék.
Scarlettre tekintek, a tea nem érdekes. És érzem, hogy valami megváltozott.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Máj. 31, 2015 8:25 pm

- Ööö.. – fordulnék is ki a szobából, ha nem lenne rajta a törülköző.
Nem, mintha ne láttam volna már anélkül, vagy ne lett volna közünk egymás meztelen testéhez. Épp csak mindez még azelőtt volt, hogy teljesen összezavarodtam volna.
- ..ezt most nem fogjuk csinálni.
Lépek el szigorúan a csókja elől, s térek ki az útjából. Teljesen meg vagyok keveredve, a sérülését egyértelműen látom, s azt is tudom, hogy pár napja nem volt a fején seb. Na, csak nem valaki bezúzta azt a szemét koponyáját? Nem gondolnám, hogy az én szívem összetörését bárki megbosszulta volna rajta, de egy pillanatra jólesett elgondolkodni ezen.
- Csinálom a teát. – farolok ki a szobából, mielőtt fuccsba menne az elhatározásom, amit a kávézás óta dédelgetek magamban. Hogy baj van-e? Az attól függ, hogy honnan nézzük Mr. Hazug Disznó..
A vízforralóba már töltöttem előzőleg vizet, így most csak ráteszem a talpra és bekapcsolom, hogy mire Claude leér én már eltüntethessek magamban egy fél tábla csokoládét. Kell az a boldogsághormon, ha túl akarom élni ezt a napot.
- Ugyanúgy nem, ahogy te sem. – közlöm vele, míg a teafilteres dobozért nyúlok, hogy az orra elé toljam, hadd válogasson a fakkokba rendezett fajták közül.
- Álljunk meg egy szóra! – emelem fel a kezemet, mutatóujjammal szinte megfenyegetve, csendre intve őt.
Nagy levegőt veszek, mert a kezdeti lelkesedésem azon a ponton akad el, ahogy ránézek. Le tud hengerelni, s látva, hogy tényleg sérült – akárhol is szedte össze – nagyon aggódom érte és a tervezettek helyett legszívesebben megcsókolnám. Nem, mintha megérdemelné.
Elé teszek egy üres bögrét, feltöltöm forró vízzel. Ennyi pótcselekvés közepette vagyok csak képes folytatni a beszédet.
- Pár nappal ezelőtt azt mondtad, hogy nem sérültél meg és sosem voltál a hotelben, most meg azzal jössz, hogy nem emlékszel? Miért nem tudsz szisztematikusan hazudni nekem? – csattanok fel.
Kisétálok a nappalin át az előszobába és a szekrényből előveszek egy sporttáskát. Méretes darab, apám kedvenc túrazsákja volt. Nemsokára Claude széke mellett landol a földön. Nem tudok ránézni, miközben kimondom, amit ki kell mondanom, így saját bögrényi vizemben lengetem a választott – málnás – filtert, s figyelem, ahogy a víz vörössé válik, mint a vérem, ami megsebzett szívemen keresztül ömlik zsigereimbe.
- Jobb lenne, ha visszaköltöznél oda, ahová való vagy, doktor akárkicsoda..
Érzem, hogy megindulnak a könnycseppek arcomon. Nem merek odanyúlni, talán nem veszi majd észre őket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Hétf. Jún. 01, 2015 3:35 pm

Elengedem, ahogy érzem az ellenállását, értetlenül tekintek rá, de nem is válaszol a kérdésemre. Valami nagy történt, érzem, ahogy kavarog benne minden, és hogy dühös is. Egy hónap sok idő, s nem is látogatott meg. Valami bántja, és nem érzem úgy, hogy meg akarja osztani velem.
A közlés módjára csak némán veszem ki a filtert. Nincs energiám vitatkozni, nem éppen erre akartam… hazajönni? Most valahogy nem érzem úgy, az illúzió, hogy annak érezzem, most nincs.
Még nem teszem bele a filtert, sosem szoktam leforrázni ilyen teákat, előbb a víz, aztán a filter.
Kis híján felmorognék, ha rosszabbul lennék, a hallgatás parancsra, tekintetemben azonban inkább az értetlen döbbenet van. Mások a szavai, s mások az érzelmei. De majd mindjárt megtudom, mi is a gond.
Megvárom, amíg kitölti a vizet, s belelógatom a filtert a bögrébe.
- Pár nappal ezelőtt? – nézek rá döbbenten. – Hazudni? – összeráncolom a homlokom. – De hiszen nem látogattál meg egyszer sem. – értetlen az arcom. – És a hotelből ma jöttem ki először. – nem vagyok alvajáró és különben sem engedtek volna ki, de még akkor sem tudtam volna.
Nem tudom, hogy hallja-e, amit mondok, mert kiviharzik. Nem megyek utána, jó most nekem ücsörögni. Csak a puffanást hallom a lábam mellett, lenézek, majd Scarletre, értetlenül.
~Doktor?~
Érzem a könny illatát. A zavartságát és a fájdalmát. Farkasom halkan nyüsszögni kezd, mint ahogy bennem is megáll egy pillanatra a levegő. Kidob.
Némán állok fel, nem nyúlok a sporttáskához, az Scarletté. Van a szekrényemben egy hátizsák, sosem rendelkezem annál több holmival, ami belefér. Bár nehéz mozogni, mégis megvagyok öt perc alatt, a fürdőszobából is csak beledobálom a holmimat . Érzem Prue és Aki döbbenetét is, de néma vagyok. Az éjjeli szekrényre teszem a havi lakbért.
Csak az ajtóban szólalok meg, ha egyáltalán ott van Scarlett.
- Nem vagyok orvos, sosem leszek olyan művelt, Scarlett. Sosem hazudtam neked ilyeneket, s eddig a hotelben voltam, megkérdezheted őket. A műhelyben megtalálsz, ha úgy érzed, szeretnél találkozni velem. – csendes a hangom. Még mondanék dolgokat, de nem teszem. Vállamra csapom a hátizsákot, akármennyire is fáj, itt is és belül is és távozom, hacsak nem állít meg. Kóbor vagyok, az életem folytonos költözésből és utazásból áll, a hátizsáknyi holmi a legjobb jelzője. Ha befogadnak, maradok, ha kiraknak, sosem kérdezem, miért, mert a kidobás mindig egyértelmű: nem kellek. Azt azonban tudom, hogy a szívem itt marad.

//Köszönöm a játékot! és sírós //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Jún. 01, 2015 7:01 pm

Nem, az érzelmeim nem mások, épp csak már tiszták. Már tudom, hogy szeretem, hogy bekúszott a szívembe és képtelen vagyok szabadulni tőle. Már nem akarok ellenkezni, elfogadtam társául a lelkemnek, s éppen ez az, ami miatt ilyen rettenetesen csalódott, szomorú vagyok. Szavaim ettől kemények, emiatt vagyok olyan, amilyen.
- Hogy mehettem volna egy csapat farkas közé gardedám nélkül? Szerinted nem akartam? Potyára hívogattalak, mint egy félőrült, s mentem mindenki idegeire a kérdéseimmel? Őrző vagyok és dolgom volt. Remek, hogy még ebben is én vagyok a hibás. Nem, mintha ott lettél volna a hotelben.. Hol szerezted a sérüléseidet?
Marok, mint a kígyó. Abban a lelkiállapotban vagyok, amikor fel sem tűnik, hogy valami nem teljesen logikus. Mindenre tudok magyarázatot találni, hogyha akarok, de szerintem senki nem róhatja fel nekem, hogy a tökéletes ikertestvérségmentes ikerkép nem kúszik elmémbe.
Szeretném, hogy magyarázkodjon, várom azt, hogy valami értelmessel előálljon, de csak a hűlt helyére nézek fel a konyhapult fölül. Míg ő a szobában szedi össze a holmikat, úgy bámulok magam elé, mintha nem is ebben a világban léteznék. Nem temetem tenyereimbe arcomat, nem rejtem el a könnyeket, felesleges próbálkozás lenne és hasztalan. A nem válasz is válasz, a beletörődése egyenértékű bennem azzal, hogy nekem van igazam és ebbe most éppen annyira belehaltam, mint amennyire az tett tönkre, hogy elveszítettem a nővéremet. Árulás miatt. Árulások hada az egész életem és nem tudom ennél kevésbé tragikusan felfogni a dolgokat. Nem kellett volna megszeressem, nekem is vasba kellett volna zárnom a szívemet és nem belemenni ebbe az egész őrületbe. Maradhattam volna a kanapék szajhája.. az nem fájna ennyire.
A szavaira felkapom fejemet, megrázom, mintha ezzel akarnám kilakoltatni az ólmos ködöt tagjaimból, s elmémből.
- Rám néztél. Megmutattam neked az smst amit küldtél, láttad a fotót, láttál minket együtt és közölted velem, hogy fogalmad sincs róla ki vagyok. Soha ebben az életben nem éreztem magam olyan hülyén, mint akkor ott. Tegnap orvos voltál, ma fafaragó.. megadom neked a szabadságot, s hogy holnap az légy, aki csak szeretnél. Soha többé nem tartozol nekem elszámolással, soha. – megvonom a vállamat, mintha mindaz, amit mondok csak laza kis semmiség lenne.
Hangom színtelen, mögötte mélybe taszított lélek sikolt, de nem bírom megtenni a vallomást. Pedig ott lebeg kettőnk között a sértettségem oka. Egy újabb soha. Soha, senkit nem szerettem ennyire, mint amennyire őt szeretem. Itt. Most. De mivel nem magyarázza a bizonyítványát így nem is tudhatom meg, hogy tulajdonképpen nem vele találkoztam. Hiába a sok, összezavart érzés. Vaknak érzem magam, elárultnak és éppen ez az, ami miatt a fejemmel igyekszem gondolkodni, s nem engedem szabadom szívemet.


Hagyom, hogy elmenjen. Csak akkor enged ki a gúzs tagjaimból, amikor már egyedül vagyok. A teás bögre a konyhakövön landol, vele repül a csokoládés doboz is a pultról és minden, ami még ott van. Úgy seprem le őket éledő hisztériámmal, mintha soha ott se lettek volna. Romjaikon lépek keresztül, hogy az üresen hagyott táskát a nappaliba hajítsam. Hol landol? Természetesen egyenest a kanapén. Robbanni tudnék, s igen, robbanok is. Ha valami nem tartóztat, ha nem jön közbe semmi, akkor hosszú percek múlva már kitárt teraszajtóval ásít a ház, s én kint állok a hátsó kertben a verandától nem oly messze rángatott kanapé mellett. Kezemben tequilás üveg, kibontva, mint valami alkoholistának. Sose voltam, s nem is leszek. Más dac szülte az ötletet, mely arra sarkallt, hogy kihozzam az üveget ide. Hamarosan a kanapé anyagát áztatja a színtelen lötty, hogy aztán megsercenjen kezemben a gyufaszál.
Egy pöccintés, s a kanapém lángokban áll. Ugye megmondtam, Naomi? Egyszer elégetjük ezt a kanapét.. S míg a lángokba bámulok, tökéletesen kikapcsolt aggyal szaladnak végig ujjaim a telefon billentyűzetén.

To: Naomi
Elküldtem. Nem magyarázkodott. Elment. Vége van.. a kanapé lángokban áll. Szeretem őt! Sad


Nem tudom, hogy komolyan veszi-e a kanapés dolgot, de tény, hogy igazat írtam neki. Mi baj lehet? Hiszen az udvaron gyújtottam fel, csak nem kóstolják meg a lángok a házat is //Dobás//. Vagy ha mégis? Valaki csak értesíti a tűzoltókat. Mondanám, hogy Annie, de a Fox ház még mindig üres. Nem is baj. Hopenak nem kellene azt látnia, ahogy az eszelős kamu-babysittere az égő bútordarabot felelőtlenül őrizetlen hagyva a szüleinek egykori szobájába menekül, hogy aztán ott az ágyra vetve magát öntudatlanná zokogja lelkének darabjait.
Minek kell a szerelem annak, aki ennyire hülye? Lám.. Prue.. ez is családban marad. Jól megtanultam a leckét. Felmondjam neked? Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság.. vagy.. majdnem az. A majdnem sem sokkal jobb a teljesennél, nem vethetek semmit a nővérem szemére gondolatban ezután..

//Nem tudom hova jutunk, írunk-e még, de azért akárhogy is.. én is köszönöm! sírós //



Szerk: Nem is vettem észre! Ez volt a 400. hszem *.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Hétf. Jún. 01, 2015 7:31 pm

- Nem neveztelek hibásnak és nem is tartalak annak.
Megértem, hogy ki van borulva, de nem értem az okok részleteit. Érzem a fájdalmát, az aggodalmát és felettébb rosszul esik, hogy belém mar, pedig legszívesebben átölelném és belealudnék az ölelésébe. Nem járom a végem, de kimerít még a mozgás és valami más is, amiből tovább tart majd felépülni. Nem magyarázkodom, érzem, hogy felesleges.
- Hogy? … - de nem folytatom, hagyom, hogy végigmondja.
Behunyom a szemem, de már állok is fel. Érzem a benne dúló érzelmeket, és megértem őt, a beszélgetésnek azonban itt és most nincs helye. És képtelen is vagyok rá. Nehéz gondolkodni, ráadásként a szívem is meg akar szakadni, farkasom belül éktelenül vinnyog. Mindketten Scarlettet választottuk.
Nem jutok messze, a testi és lelki fáradtság elér, egy padot találok meg, ráteszem a táskám és mellé ülök. Hagyom, hogy farkasom vonyítson az ég felé, miközben meresztem a szemem a szemközti kukára. Akit érzem magam mellett, majd pedig egy erős rántást felőle.
~Menj vissza. Bajt érzek…~
Érzem én is, hogy aztán füst csapja meg az orrom, Scarlett háza felé nézek, de még el sem éri a tudatom a látványt, máris felugrok és visszafutok, sérülés ide vagy oda.
Berontok a ház bejáratánál, nem érdekel, hogy tokostul jön ki.
- Scarlett! – elég hangosra sikerül az ordítás, eredek a füst irányába.
Kijutok a hátsó részre, látom, hol kapott lángra a ház.
- Scarlett! – ha megtalálom és nincs baja, kikívánkozik belőlem még egy ordítás. – Neked teljesen elment az eszed? Meg is sérülhettél volna! – nem merem kimondani, hogy akár benn is éghetett volna.
A fészerhez rohanok és baltát keresek, hogy a hátsó rész faszerkezetét lecsapjam, ne tudjon tovább terjedni a tűz.
Ennek köszönhetően a veranda teljesen beomlik, maga alá temetve, ami éppen van, de a lángok elalszanak, s vele együtt a parázs is, ha mégis találok, az udvar felé hajítom. A fészerben talán van még tűzoltó készülék, a tartalmát rányomom a kanapéra, ha még nem tette meg Scarlett.
Eldobom a tűzoltó készüléket, nem érdekelnek az égés nyomok, csupán azt érzem, hogy ragadós meleg folyik végig a derekamtól a jobb lábamon végig. Imbolyogni kezd a környezet, s végül megadja lábam magát a gravitációnak.
- Az a lényeg, hogy nem esett bajod…

//De tűzről pattant valaki! Laughing //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Kedd. Jún. 02, 2015 11:48 am

[Nem túlságosan nagy meglepi vendég <3]

Eléggé kiakadtam, mikor elolvastam Panda üzenetét, ami még önmagában nem is lett volna akkora baj, de amikor nem válaszolt az sms-emre, már rendesen bennem volt a félsz. A taxit mindenesetre rögtön hívtam, lehetőleg sürgősre kérve, és még felárat is hajlandó vagyok fizetni. Jogsit kell szereznem de sürgősen, mostanában annyit rohangálok. Plusz akkor sem ártana, ha Mayát kellene ide-oda furikáznom, egyszerűbb, mint gyalog állandóan rohanni egy gyerekkel.
Mindenesetre nem sokat cicóztam, gyorsan összekaptam magam, még szerencse, hogy nem oly rég estem haza, és még nem öltöztem át, így csak cipőt kell húznom, felkapnom a táskámat, és már mehetek is. A taxi szerencsére gyorsan megérkezik, így be is vágódom, és bemondom Panda címét, remélhetőleg gyorsan odaérünk, bár összességében biztosan eltelik legalább tizenöt perc, mire sikerül az sms-t követően megérkeznem a háza elé. Fizetek is, nem törődve azzal, hogy mennyi pénzt hagyok ott a sofőrnek pluszban, ez most abszolút nem lényeges kérdés.
Érzem a füst szagot, de tüzet nem látok, ami azért jó hír, mert így legalább nem ég le Panda egész élete, és emlékei, még akkor is, ha most ez tűnne a leginkább kifizetődőnek. A fájdalmát tekintve legalábbis. Viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem is ég valahol a ház, de egyelőre jobban aggódom a barátnőm miatt. Nem is értem, hogy lehet ennyire kattant… Felgyújtani azt a tetves kanapét… Komolyan, ha még egyszer csak kanapéra néz, én megütöm. Egyszerre féltem, és vagyok rá mérhetetlenül dühös, amiért így vezette le ezt az egészet. Nem egyszerűbb kimondani azt a rohadt kilenc betűt? Utánamenni, és megbeszélni? Nem értem, tényleg nem. Claude is szereti, akkor meg mi a nyavalyás isten haragja folyik itt? Áhh… Mindegy, előbb legyen meg a vörös.
- PANDAAA? HOL VAGY?
Ordítom, az sem érdekel, ha felzavarom az utcát, igazán megérthetik, hogy most nem ez számít. Természetesen hátra indulok rögtön, oda, ahonnan a füst száll föl, de nem Pandát találom meg a földön heverve, hanem Claude-ot. Elég rosszul néz ki, le is térdelek hozzá gyorsan, és megpróbálom kiszúrni, hogy mi baja. Nem merek rá elmormolni egy gyógyítást, még csak tanonc vagyok, túlságosan bizonytalannak érzem ahhoz a mágiámat, hogy magamon kívül másokon próbálgassam, de ha súlyos lesz a helyzet, nem lesz más választásom.
- Claude… Te jó ég, mit műveltetek ti itt… Ne mozogj, ne beszélj, csak… mutasd meg hol láttad utoljára. Benn van?
Kérdezem félve, mert ha valami még ég, az lesz az elsődleges, hogy Pandát kihozzam abból a házból, akármennyire is tűnik őrültségnek. Mindenesetre nem fogom hagyni, hogy bármi baja essen. Claude farkas, neki pihennie kellene csak, de ahogy látom, ezt nem igazán sikerült szem előtt tartani. Nem lep meg, a helyében én is rohantam volna Pandához, amint tudok.
- Minden rendben lesz, oké?
Simogatom meg az arcát mosolyogva, még akkor is, ha nem vagyunk épp bizalmas viszonyban, de ha ez a két dinka így elcseszi a dolgokat, akkor majd én megoldom, hogy ne dumáljanak el állandóan egymás mellett. Mindenesetre utána felálltam, és első körben azt néztem meg, hogy Claude biztonságos helyen fekszik-e, ha nem, akkor kénytelen leszek megrángatni egy kicsit és arrébb szenvedni, de ha nem fenyegette veszély, akkor indultam be Pandáért…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Csüt. Jún. 11, 2015 5:50 pm

Nem vettem be semmiféle gyógyszert, egyszerűen és nagyon konkrétan álomba bőgtem magam, mint aki még sosem sírt életében. Mintha most akartam volna minden könnyemet egy fél pillanat alatt elfogyasztani. És talán érzem a füst szagát, de mivel tudom, hogy felgyújtottam a kanapét, nem sokat foglalkozom vele. Odakint füstöl, nem érint a dolog. Reggelre majd porrá ég. Hamuvá.
A telefont nem veszem fel, lent hagytam a nappaliban, mely üresen sóhajtozik a kanapé nélkül szinte. Nem foglalkozom azzal, hogy vennem kell majd egy újat, igazság szerint jó aludni. Csak akkor riadok fel, amikor a nevemet hallom. Hogy hanyadjára, azt nem tudnám megmondani.
- Azt a büdös..
Szakad fel belőlem cifra káromkodás. A rohadt füst felfelé száll, szóval a köhögés elviszi a további szavakat. Ki kéne nyissam az ablakokat, de most pont semmi logikus nem jut eszembe.
A vádak jogosak, de bőszítenek. Meglendül a kezem, hogy felpofozzam Claudeot, de végül nem teszem meg. Inkább csak mereven és dacosan szegem fel a fejem, hogy kicsit toppantsak is a lábammal, háttérben a lángoló kanapéval, ami szép lassan a verandámat eszi, s ennyit közöljek vele:
- Nem.
Hogy mit nem? Órákig tudnám sorolni, de most nincs annyi időnk. Claude rohan és nekem is ezt kellene tennem, de valahogy nem visz tova a lábam. Csak megbabonázottan bámulom a lángokat a nyitott ajtón át és elképzelem, hogy mi lenne, ha én is ott égnék közöttük. Van miért. Teljesen elment az eszem, ebben biztos vagyok.
Konkrétan felvisítok, amikor meghallom Naomi hangját a hátam mögül. Nagyjából azzal lehet egy időben az érkezése, amikor Claude beszaggatja a verandámat, majd szépen elterül. Ennyi kell, hogy leessen, kéne az a kurva poroltó, szóval rohannék, de hogy a rossebbe jussak oda ki a törmeléken át? Idiótának érzem magam és az is vagyok, még egy rohadt egyértelmű „itt vagyok” se tör fel belőlem. Csak a köhögés. A füst nem éppen tüdőjavító hatású, ha beszívjuk.
- Basszamegbasszamegbasszameg.. én nem akartam.. én ezt nem akartam.. – morgok az orrom alatt, s bár mellőz a cselekedetem minden józan észt, nem kifelé rohanok a házból, hanem fel az emeletre. Valahol van egy elsősegély dobozunk, azt szeretném megkeresni. A lángokkal csak megküzdenek, nem? Hiszen van poroltó, épp csak fogalmam sincs, hogy hol. Claude viszont láthatta a fészerben. Látszik, hogy mennyire vagyok otthon a biztonsági előírásokban, ami Alaszkát és úgy konkrétan ezt a házat illeti. Még apám tette oda, amikor megvette. Talán már nem is működik, bár a fene tudja van-e ezeknek szavatossági ideje.
Észre sem veszem, hogy megint patakokban ömlenek a könnyeim. Szerencsére a renomémnak nem annyi, mert ehhez hozzájárul az is, hogy csípi a füst a szememet. Felkapom a dobozt a fürdőszobából és pár pillanattal – meg egy dacos arcmegtörléssel – később már Nonónak rohanok szinte a hát lépcsőjén nyargalva lefelé.
- Tudom, hogy hülye vagyok, jó? – hadarom némiképp megsemmisülten.
- Segíts nekem.. kérlek. Utána meg pofozz fel, ordíts velem, akármi! – nyüszítek, s futón átölelem. Nem merem sokáig tartani, mert félő, hogy nem tudom összeszedni a darabjaimat és most az lenne a legfontosabb, hogy Claudeot helyrehozzuk. Mondanám, hogy lefektessük a kanapéra, de..
- Nem kérdezem meg, hogy jól vagy-e... – térdelek mellé. Nem simogatom meg és nem próbálom jobbanlétre csókolni. Elképesztően haragszom rá és ha lehet ettől még viharosabban szeretem.
- Most be fogunk menni, stimt?
Megpróbálom valahogy felnyalábolni, Naomi is nyilván segít, de hacsak nem eszméletlen, esélyesen a saját lábaira is szüksége lesz ahhoz, hogy bekeveredjünk a rommá vált verandáról a házba. A kérdés az, hogy van-e ereje – vagy-e erőnk – az emeleti hálóig eljutni, vagy a nappali igencsak tekintélyes mértékben szabaddá vált padlójára fektessük le. Ablakot kéne nyitni, mert így lassabban megy ki a füst. Nem halálos, de azért rossz szagú. De minden egyszerre nem megy azért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Szomb. Jún. 13, 2015 2:45 pm

Megkönnyebbülök, hogy látom, Scarlettnek nem esett baja. A szétvert ajtóért (tokostul), majd magyarázkodom később. Egy pillanatig csak a szemeibe nézek, majd kifelé rohanok, nincs idő most jelenetre. Megfogom a kezét, rántom magammal, nem akarom, hogy füstmérgezést kapjon, vagy ráégjen a ház, de nem mozdul. Talán fél a tűztől.
- A bejáraton menj ki az utcára. Várj ott. Kérlek. – a végén szinte könyörgő a hangom. De nem késlekedhetek, a fa gyúlékony anyag. A füst még kibírható, mire kijutok a baltához, már rendben minden a légzésemmel és látok is.
A veranda tartó és tetőszerkezete megsemmisült, egy része a veranda helyén áll romokban, lángok és füst nélkül, egy része a kanapé mellett, habosan, porosan, füstölögve. A kanapéból alig maradt valami. Csupán csak ennyit látok ahogy térdelek, az egyik kezemmel a földön, a másikon a porral oltó készüléken támaszkodva.
Naomi. A fejemet megemelem, hogy ránézhessek, alig látom már tisztán az arcát és hallom a hangját. Érzem a kezét az arcomon, elmosolyodom halványan, közben az utca felé mutatok. Legalábbis remélem, hogy kint van, messzebb már nem látok, mint Naomi homályos arca.
Scarlett hangja ér el hozzám, megnyugszom. Megpróbálok felállni. Még van annyi erőm, vagy valami más hajt, nem tudom, az életösztön átveszi a helyét. Segítséggel megy csak, eléggé mozog a világ körülöttem. A nappali felé veszem az irányt, vesszük az irányt, rettentően fázom és zsibbadok, ver a hideg veríték, remegek, a vérveszteség jelei, az erős szívdobogással együtt. De Scarlett jól van.
- Inni… - csak ennyit tudok kinyögni, mielőtt összerogynék félúton a folyosón, hiába támaszkodom rájuk, nem bír el a lábam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Szer. Jún. 17, 2015 2:03 pm

- Az jó, ha tudod.
Jegyzem meg szelíden, és részemről ennyi, amire számíthat az egész üggyel kapcsolatban, mert őszintén, elhiszem, hogy bármi is történt köztük, elég komoly lehetett ahhoz, hogy egy ilyen őrültséget eredményezzen. Épp elég a káosz a saját életemben is ahhoz, hogy ne akarjak mások portáján söprögetni, az ő dolguk, ha Panda majd később a véleményemet kéri, el fogom mondani, de magamtól nem fogom megtenni, nem látom értelmét. Egy valamire azonban biztosan jó volt a dolog, rájött, hogy szereti, s ha már így van, az csak pozitív lehet. Kettejük kapcsolata legalább nem olyan lehetetlennek tűnő, mint a sajátom Connorral.
- Persze, hogy segítek.
Ölelem vissza, de közben próbálok Claude segítségére is lenni, hogy ne terüljön el a földön, szerencsére elég jól bírja, bár gondolom még nincs teljesen jól a Vörös Hold miatt, gondolom ez a baj. Mindenesetre addig, míg Panda próbál kommunikálni vele, és simogatja, úgy érzem, nem kellene itt lennem, de hamarosan rájövök, hogy szükség van a segítségemre. Édes, ahogy nem tűr ellentmondást, azt hiszem, illetve, nem, már egy ideje tudom, hogy azért ő jóval hevesebb természet nálam, ami nem baj egyáltalán, az a szép, hogy mások vagyunk, másként reagálunk dolgokra, s talán valahol ki is egészítjük egymást. Nem vagyok halvérű magam sem, de esetemben könnyebb elérni, hogy befogjam a számat, és a dühöm is lényegesen hamarabb elpárolog.
A nappaliig elcsoszogunk valahogy, de onnan tovább nem megy, és ez az a pont, ahol úgy érzem, nekem is tennem kell valamit, illetve, nem tudom, Panda mennyire ura a helyzetnek, de most adok neki egy lökést.
- Hozok vizet, és kinyitom az ablakokat. Használd rá a Gyógyítást, nem sokat, de segíteni fog…
Nyomok egy puszit Panda homlokára, amolyan kitartást jelleggel, rendben lesz minden, Claude nem haldoklik, csak nagyon gyenge, de ez csupán átmeneti állapot, a többit pedig majd megoldják, bízom benne, mert ha nekem kell ebben a trióban a legfelnőttebbnek lennem, az gáz lesz, de komolyan. Végül elindulok gyorsan a vízért, az oltja a szomjait a legjobban, és gyorsan visszatérdelek Claude mellé, hogy kicsit megemelve a fejét megitassam, vagy ha Panda átvállalja, tegye ő. Szívószálat nem találtam nagy hirtelen. A következőkben pedig körbejárom a házat, és kinyitom az ablakokat, és a biztonság kedvéért leellenőrzöm, hogy nem ég-e már semmi.
- Cukrot kell karamellizálni, és annak a gőzével körbemenni a házban, szépen elszívja a füst szagot, tuti tipp, kipróbáltam… Megcsináljam?
Tudom, hogy ez most abszolút mellékes, de a kettejük dolgába én nem szeretnék beleavatkozni, abban meg biztos vagyok, hogy képes a Gyógyításra, baj nem lehet belőle, és egy kis löket is több a semminél…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szomb. Jún. 27, 2015 12:11 am

Csak egy vérszegény bólintásra futja, semmi többre. Én sem szeretnék többé ilyesmire vetemedni, nem volt eszes dolog, de még mindig nem tértem napirendre az egész fölött. Úgy érzem, hogy a lelkem lassan annyi darabban van, amit nem ragaszt már össze semmi. Pedig másnak vannak nagyobb tragédiái, mint nekem. Úgy látszik, hogy én mégis kevésbé bírom elviselni őket, vagy nem tudom. De legalább már azzal tisztában vagyok, hogy alacsony a tűrésküszöböm. Ennek is lehetne örülni, nem? Kár, hogy nem tudok.
Eszemben nem volt kimenni, az események elperegtek a fejünk fölött. Naomi tanácsai nélkül még annál is elveszettebb lennék, mint amilyennek jelen pillanatban érzem magam. A varázslat emlegetésére felnyögök. Már mondanám, hogy de én nem vizsgáztam, nekem nem fog menni úgyse, de inkább visszanyelem a negativitásomat.
- Én.. – kezdek bele, de végül tényleg lenyelem a folytatást. Kapaszkodnék Naomiba, de hagyom, hogy menjen. Úgy érzem magam, mint egy idióta. Ahelyett, hogy koncentrálnék, csak térdelek Claude mellett és könnyek mossák arcomat. Mágus akarok lenni, az isten szerelmére! Össze fogom szedni magam, azért is!
Lehunyom egy pillanatra szemeimet, Hopera gondolok és Pruera, arra a képre, amit mindig látni szerettem volna róluk. Együtt vannak. Ők az én mantrám, a nevüket formázom némán, ajkaim tátogják életre belőlem emígyen a varázslatot. //-3 pont// Messzire nem megyünk vele, hiszen egyelőre örülök, hogy ott tartok, hogy felületi sérüléseket, vágásokat tudok gyógyítani vele. A semminél viszont talán több lesz, ennyit tudok segíteni. Szánalmasan kevés.
- Mégis megsérültél..? – simítom tenyeremet Claude homlokára, majd gondolok egyet és lehámozom magamról a pulóvert, hogy a feje alá hajtogassam párnának. Ostobának érzem magam, haragszom is, de szégyenkezem is.
- Nagymama receptje? – nézek fel Naomira vörösre bőgött szemekkel, de mégis mosollyal ajkaimon.
Ő is azon kevesek egyike, aki mindig mosolyra tud fakasztani, nem számít, hogy mennyire vagyok kétségbeesve. A másik ilyen Claude volt, de a mai után felőle már igazán nem tudom, hogy mit gondoljak.
- Ne haragudj, hogy tönkretettem a napodat.. – mentegetőzöm Nonóra nézve.
Kis bólintásom jelzi, hogy szívesen venném, ha megcsinálná, de nem akarom feltartani. Egyébiránt nagyon nem szeretnék kettesben maradni Claudedal. Mindent csak elrontottunk eddig, hogyha kettőnkre volt bízva és őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi a nyavalya lesz ezek után.
Felállok mellőle – ha a hozok vizet nem arra vonatkozott, hogy Naomi hozott, mert ha igen, akkor nem állok fel, csak odanyúlok a pohárért – és egy pohár vízzel térek vissza. Szívószálat dugtam a pohárba, de őszintén szólva fogalmam sincs róla, hogy szükség lesz-e rá. A nővéremmel mindig más volt a helyzet, őt általában nem ily módon kellett ápoljam. Nem adott esélyt arra, hogy eljussunk eddig a pontig vele.
- Segítek. – telik meg szárazsággal a hangom, ahogy Claudehoz szólok.
Ha igényli, akkor segítek neki felülni, vagy legalábbis feltámaszkodni, hogy inni tudjon. Próbálom a háttérbe szorítani az érzelmeket és úgy tenni, mintha csak ápolónői teendőim lennének. Rá kell ébrednem, hogy nem véletlen nem lettem az.
- Az emeleten van a legközelebbi ágy, szóval tetszik vagy sem, de fel kell szenvedjük magadat oda. – teszem hozzá ellentmondást nem tűrve.
Ha azt a rohadt kanapét nem gyújtottam volna fel.. basszameg! Egy fél lépésre vagyok attól, hogy az előbbi bőgés után most meg hisztériás röhögésben törjek ki. Szép nap ez a mai is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Vas. Jún. 28, 2015 1:59 pm

Össze kell szednem magam, így nem megyek semmire, kaptam már be nagyobb sérülést is. És pihentem is. Nem tudom, minden zavaros, de hogy az érzelmeim miatt, a vérveszteség miatt, nem tudom. Inkább az utóbbi.
- Ne… - nem kell a mágia. Érzem Aki mérgét is, hogy nem akarom elfogadni a segítséget. – El fog állni a vérzés… csak pihennem kell. És … innom. – megérintem Scarlett arcát, érzem a könnyeit, s azt is, hogy ezt nem a füst tette, amivel nem is foglalkozom, mennyire oszlik, elvagyok a magam gondjával.. Ha mégis megteszi, hagyom. Éppen olyan makacs, mint én.
- Sajnálom…
Érzékelem Naomi motozását is, de csak Scarlettre tudok figyelni.
- Csak… kinyílt a seb. Majd újra begyógyul. – nyalom meg a szám szélét, ki vagyok száradva.
Nem megy ellenkezni, pedig el kéne mennem. A víz segíteni fog és segített a mágia is, a farkasom, bár szűköl, szintén gyógyítani kezdte a testet. Neki is fájdalmas. Kis pihenés után taxival el tudok menni a műhelybe, hogy meghúzzam magam ott.
Feltámaszkodom az iváshoz, megiszom a teljes mennyiséget, érzem, hogy kell és még kellene, de egyszerre ennyi elég. A segítséget hárítom, tudni szeretném, mennyit bírok, de még jobb feküdni.
- Nem kell. – suttogom. – Pihenek pár órát, aztán taxit hívok. – elvégre kidobott Scarlett, semmi keresni valóm nincs itt.
- Majd rendbe hozom a… bejáratot és a verandát. Vagy küldök valakit. – ha nem akar látni. Nem fogom hagyni így a házat.
Nem tudom, mit rontottam el, és úgy érzem, hogy nem tudom helyrehozni. Rossz lesz elmenni, megint. Megbabonázva nézem Scarlettet, a szemem folyton rajta van. Csak veszem a levegőt és szeretném megérinteni, de nem mozdul a kezem felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Jún. 28, 2015 2:45 pm

- De. – ennyi a reakcióm.
Nem tudok és nem is akarok mást mondani. Szeretnék segíteni, de ahhoz, hogy meggyógyítsam annyira, amennyire képes vagyok rá, szükségem van az elmém háborítatlanságára és a koncentrációra is. Lelkem ürességét képzelem gondolataim közé, ez valamicskét segít. Aztán jöhetnek a képek, jöhet Prue és Hope, elérkezhet a mantra ideje. Csak keveset tudok segíteni, de mindent beleteszek abból, amit tudok.
Legszívesebben mellkasára borulnék és zokogva viszonoznám sajnálkozását. Nem tudom, hogy miképpen fogok élni nélküle, a folyamatos jelenléte nélkül vagy a tudat nélkül, hogyha nincs itt, egyszer akkor is hazajön. Nem mondok viszont semmit, csak vizet hozok neki és ignorálom minden tiltakozását. Hogyha nem együttműködő, úgy nehezen fogom tudni felvinni az emeletre. Feltámogatni még csak fel tudom.
- Addig innen nem mész sehová, amíg fel nem épültél teljesen. – közlöm vele ellentmondást nem tűrően.
- Egyébiránt nem fekhetsz a nappali padlóján. Ez nevetséges!
Ahogyan az is az volt, hogy felgyújtottam a kanapét. De nincs kedvem nevetni, ezen nem sok mindent lehet.
- Szerinted érdekel? – csattanok fel.
- A hülye veranda a legkisebb gondom.
Nem mondom még mindig, hogy mit várok el tőle. Akárhol is vagyunk még, a keze után nyúlok, két tenyerem zárójelébe fogom, majd mintha megégetett volna, úgy eresztem el. Nem szabad ezt csinálnom, mert fájni fog. Bár nem tudom, hogy tud-e még jobban fájni.
- Ha már úgyis itt ragadtál, esetleg elmagyarázhatnád nekem, hogy miért tettél úgy, mint aki nem ismer és miért mentél el szó nélkül, hogyha igaztalanok voltak a vádjaim. Persze csak miután pihentél.
Felkelek mellőle, újratöltöm a vizespoharat, azzal térek vissza. Szeretném, ha ezt nem itt beszélnénk meg, mert ágyban kellene feküdjön, de ha makacs, mint az öszvér, azzal nem tudok mit kezdeni. Én is az vagyok.
- Azok után, hogy elérted, hogy beléd szeressek, elvárom, hogy megmagyarázd miért voltál a kávézóban akkora tahó. Még a sérülésedet is letagadtad.. Miért?
Fel se tűnik, hogy mérgemben mit sikerült neki mondanom. Csak úgy kiszaladt a számon, meggondolatlanul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Szer. Júl. 01, 2015 10:19 pm

A szemeit keresem, látni szeretném, végül hümmentve bólintok, majd felsóhajtok, felszínesen. Másképp figyelem, ahogy a gyógyításba kezd, kíváncsi vagyok rá, s Aki is hátrébb húzódik, miután érzi, hogy elindul a mágia. Bár nem érzem erősnek és egyből gyógyítónak, érzem, ahogy a farkassal együtt munkálkodva eláll a vérzés és a mozgásra nem fog már szétszakadni, feltéve, ha az nem éppen fejszével veranda szétcsapkodása. A füst egyre inkább távozik, de ezt csak némileg érzékelem.
A kijelentésére ránézek, Aki elégedett mormogását hallom, de nem érzem azt, hogy maradnom kéne. És kéne maradnom. Nem hagyhatom így itt. Nem, mintha sokat tudnék segíteni neki. Elmosolyodom, ennyit tudok válaszul adni most még.
A felcsattanásra elhal a mosolyom, elkomolyodok, nyelek egyet és figyelem. Mint ahogy a tekintetemet követi az is, ahogy a kezemet megfogja, majd mintha undorodna tőle, szinte eldobja.
Nem szólok semmit, csak a néma tekintetem árulkodó a felismerő döbbenettől. Hogy aztán csodálkozva nézzek rá.
- Hol nem ismerlek? – nézek rá értetlenül, de végül megértem, bár lassan forog most az a kerék. – Mert … elküldtél. És ha elküldenek, akkor megyek. Kóbor vagyok, ha kiraknak, akkor szó nélkül távozom. – halk a hangom. Ezt is megtanultam az idők folyamán és elfogadtam. Elvégre ők vannak itt, ez azoknak a területe, akik már azelőtt is itt éltek, hogy én jöttem. S ha nem látnak szívesen, akkor távozom. A városból, a környékről is.
Már ülésből készülök felállni, amikor visszaérkezik a vízzel, nem is próbálkozom felállni, a szédülés azért megvan. Elfogadom a poharat, bár nem az egészet fogom meginni, azt tudom. Támaszkodom az egyik kezemmel a padlón, a szavaira nagy szemeket meresztek. Belém szeretett?
Meleg mosoly költözik a szemeimbe és a képemre. Nem vagyok egy ugrálós típus, most nem is menne. Hát ezért volt ennyire dühös. Furcsán működik Scarlett, talán éppen ez fogott meg benne? Leteszem a poharat a földre.
- Elég sokáig tartott viszonozni. – mosolygok rá, majd azzal eldőlök, szinte az összes, maradék vér is kifut a fejemből.
Meleg zsibbadás tör rám, már nem fázom, a szervezetem így védekezik a fájdalom ellen. Még mindig mosolygok, hallok, látnék, ha nyitva lenne a szemem és érzem, hogy mosolygok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Pént. Júl. 03, 2015 5:42 pm

Még jó, hogy már eleresztettem a kezét, így nem szorítok rá mérgemben. Csak a szememet forgatom meg. Égnek szemeim, utálom, hogy sírás után mindig elnehezülnek pilláim. Tudnék aludni, körülbelül fél pillanat alatt. A gyógyítás is kivett belőlem, hiába nem mentünk messzire vele.
- A legutóbb, amikor a kávézóban találkoztunk. Szerinted miért mondtam, hogy menj el? Megmutattam neked az smst, amit írtál nekem, mert arra sem emlékeztél. És mi volt a reakciód? A nagy büdös értetlenség. Miért szórakozol még félholtan is velem, Claude?
A vízért szinte elcsörtetek, s vissza is legalább ilyen finoman érkezem.
Ha engedi, akkor állásba segítem, nem engedem visszazuhanni, hacsak nem játszik baltát nyél nélkül. Makacs vagyok, ezt megszokhatta már. Ha én egyszer azt mondtam, hogy felkormányozom egy szobába, akkor meg is fogom tenni. Bár hálás lennék, ha lehetőségeihez mérten segítene ebben, elvégre nem vagyok rakodómunkás. A fizikumom sem épp lenne ideális rá.
- Ó, hogy az a jó..
Kezdenek szitkok születni ajkaimon. Elharapom őket, mert nem akarok besétálni ebbe az utcába. az, hogy nem válaszolt nekem, nagyon sok mindent jelent. Levonom a megfelelő – vagy legalábbis annak hitt – következtetéseket, s közben elvörösödve eszmélek arra, hogy mit is sikerült mondanom. Nem helyesbítek és nem észrevételezem. Sokáig? Ami azt illeti, neki is. Elég időt igénybe vett, hogy ignorálja, s hagyja elhamvadni az érzéseimet. Hogy aztán kedvére korbácsolja fel őket megint. Nem egészen tisztességes ez a játék, s megint úgy érzem, hogy sírni tudnék. Nem fogok viszont, van más dolgom is.
- Könyörgöm, csak egy kicsit állj meg a lábadon, utána hagylak pihenni és nem zaklatlak a kérdéseimmel sem.
Ezt az utóbbit nem bírtam lenyelni. Van némi rosszallás a hangomban. Nem eresztem el, járás közben támogatom, ha képes elindulni, s közben igyekszem kiverni fejemből azt, hogy mennyire jólesik a közelsége. Mert nem szabadna jólesnie.
- Pff.. Vadalma.
Veszem észre mosolyát. Az én hangomba is beleköltözik, túl minden kellemetlen érzésen. Mert haragszom rá, de szeretem is. S egyik pillanatban az egyik, másikban pedig a másik érzés erősebb, s itatja át szavaim.
- Nem én dobtalak ki, te választottad az elmenetelt azzal, hogy kizártál az emlékeidből és hazudtál nekem. Hacsak nincs egy eltitkolt ikertestvéred, akkor nagyon kevés magyarázatot tudok elképzelni olyat, ami ne jelentené azt, hogy hamis hitbe ringattál eddig.. – suttogom el. A múltban történtek hatalmazzék fel arra, hogy ezt tudja. A fesztivál, s az egyéb együtt töltött napok nem múlnak el nyomtalan. Ennyivel még a hazug fejének is tartozom. S közben remélem, hogy eljutunk legalább apámék szobájáig, hogy elnyúlhasson az ágyon. Gyöszös vagyok én már súlyemelőnek, ha csak támogatás, akkor is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Szomb. Júl. 04, 2015 11:36 pm

A szemeit kutatom, amennyire látom.
- Mert az igazat mondom. Ha majd a magadba forduló dühöd elmúlt, és látod végre a valót, akkor majd újra …- elvágtat, nem fejezem be. Kimerült vagyok a vitához. Ha nem akarja elfogadni, akkor parttalan az egész. Becsukom a szemem, sokkal jobb így, bár a világ forgása eléggé megnövekszik így.
Ahogy érzem, felém kap, eltartom magamtól. Nem akarom, hogy velem essen. Szívesebben maradnék itt, de érzem azt is, hogy képes egyedül felráncigálni vagy ketten, az emeletre.
Arra, hogy álljak meg a lábamon, egy halk morgással válaszolok. Büszke vagyok ilyen téren és makacs, mind a ketten azok vagyunk, de azon is vagyunk, hogy ez minél hamarabb elmúljon.
- Öszvér. – nem éppen dicséret, de nagyon is találó.
Rövid ideig koncentrálok, veszek egy nagy levegőt és feltápászkodom. Ha Naomi is besegít közben, csak egy hálás mosollyal jelzem a köszönetem, arra figyelek, hogy orra ne bukjak és ne rántsam őket magammal, lefelé a lépcsőn. A beszélgetés részemről belefullad a koncentrálásba, majd az ágyba beledőlésre. Meg is tenném, de ezzel összevérezném az ágyat, még ha el is állt a sebből szivárgó vérzés, a ruhámon még bőven akad. Nem zavar a ruha nélküliség ezért kezdem levenni a nadrágom, meg a felsőm, de csak beborulok az ágyba.
A makacsságára nem tudok mérges lenni, nincs rá energiám.
- Nem hazudok. Hányszor mondjam neked? – nyalom meg a szám szélét, még mindig kevés a folyadék, amit pótoltam. – Ikertestvérem? – pislogok hosszan.
- Nincs. De attól még lehet a leszármazottam. – az egyetlen megoldás?
- És vannak alakváltó farkasok is… és mindenkinek legalább hét hasonmása van a világon… - suttogom a végére, talán még hallható. Még kéne innom, a szédülés örvénye azonban magával ránt.
Amire azonban nem számítok, hogy az ájultságommal egy időben, Aki jelenik meg az ágy túloldalán. Meghajol, ahogy mindig szokott, majd maga elé összetartott tenyérrel is meghajol, s eltűnik.

//Köszönöm a játékot! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Pént. Júl. 17, 2015 12:15 am

Szerencséje, hogy elmegyek azért a vízért és nem tudja befejezni. Félő, hogy akkor nem megitatnám a vízzel, hanem leönteném vele, ahogy az égő kanapét kellett volna. Aztán érezhetnék megint bűntudatot. Eléggé elcseszett egy helyzet lenne, bár ha azt vesszük, ez így is épp eléggé az.
- Ne morogj! - morgok én is, csak hogy megmutassam, ez nekem is megy, nem nagy cucc.
Meg amúgy is, makacsság tekintetében én sem kell a szomszédba menjek.
- Én a helyedben behúznám fülem-farkam, s nem sértegetném a nőt, akit állítólag szeretek. - szűröm a fogaim között.
Továbbra sem érzem úgy, hogy neki kellene pattognia, mert bár lelkiismeret furdalásom van, amiért miattam tépődött fel a sebe, amiről ennek előtte letagadta azt is, hogy van, de azért mégsem felejtettem el a kávézóban történteket.
- Ó az ég szerelmére! - temetem tenyereimbe arcomat, majd miután már szabad mind a két kezem, inkább megmenteni igyekszem a szerencsétlenkedéstől, s segítek levetni azon ruhadarabjait, amelyektől szeretne megszabadulni.
Nem először fordulna elő amúgy sem, hogy a társaságomban vetkőzik, bár azért most valahogy nem tudok rá nosztalgikusan dobogó szívvel gondolni. Franc egye meg, miért kell nekem kétszer egymás után rossz pasiba beleszeretnem?
- Egyszer, de őszintén és tényekkel alátámasztva. De nem most. Akármit is gondolsz rólam, nem vagyok akkora szemét, hogy kikészítselek, amikor amúgy is miattam vagy tropa. - próbálom lenyelni a békát és nem most faggatni, bár igazság szerint ezt minél tovább húzzuk, csak annál rosszabbul fog esni a végeredmény.
Hiába mondták viszont anyámék, hogy önző vagyok, jelen esetben igyekszem nem az lenni.
- Pihenhetsz, amíg jólesik. A te szobád. - se egy "volt", se egy "még" nem kerül a mondat végére.
Magam sem tudnám megmondani, hogy miért. Talán a sérülése az oka, talán saját zavarom..
- Ebbe ne menjünk bele! - torkollom le.
Még a végén Piroskát és a nagymamáját is ide fogja keverni, márpedig a hülye az nem én vagyok.
Veszek még egy nagy levegőt ahhoz, hogy mondjak valamit, de látom, hogy az eszméletlenségbe hull, vagy legalábbis afelé halad. Hosszan fújom ki a levegőt és néma maradok, ugyanebbe a némaságba fúl a sikolyom is, amit Aki megjelenése csal ki belőlem. Tétován emelem fel a kezem, s intek neki, hogy aztán kilépve a folyosóra, becsukva magam mögött az ajtót kicsússzanak a számon az önletorkolló szavak.
- Hülye vagy P.S.? Integetni egy szellemnek? Basszus, meg fogok zakkanni, de komolyan.. - morgok az orrom alatt, s anélkül, hogy rémes külsőmre vetnék egy pillantást, visszasétálok a nappaliba Nonóhoz. Még meg sem köszöntem a segítséget neki rendesen.

//Köszönöm mindkettőtöknek és bocsi a zűrért! Embarassed //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Re: Mallory-lak // Pént. Júl. 17, 2015 4:27 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Aug. 03, 2015 5:04 pm

Claude & Panda


Arra kértem, hogy aludjunk az én szobámban inkább. Ennek volt már nem kevés éjjel ezelőtt. Azóta meg valahogy szépen elkezdett természetes lenni, hogy ez a közös szobánk, úgyhogy egy ideje már gondolkodom azon, hogy megkérjem, csináljon valami nagyobb szekrényt ide, amibe mindkettőnk holmija belefér. Apámék szobája meg maradhat vendégszoba, Prueéba úgysem engedek be senkit még mindig. A lakat az lakat, ha képletes, akkor is.
Mikor is álljak neki gondolkodni, ha nem az éjszaka közepén? Nem vagyok álmos, felébredtem és nem megy a visszaalvás, őt meg nem szeretném felverni, éppen ezért nagyon nem mocorgok. Csendesen bámulom a plafont, s hagyom, hogy a gondolatok szabad úton kergessék magukat elmémben, vissza-viszakanyarodva az álomhoz, ami olyan kellemes volt, hogy kialudtam tőle magam röpke három óra alatt. Bár nem igazán tudom, hogy hánykor is feküdtünk le, elbeszélgettük az időt.
Fejem alá vonom egyik kezem, majd mikor már kezd kényelmetlenné válni a pozíció, akkor oldalt fordulok, hogy a párnán felkönyökölve figyeljem Claudeot. Már nem furcsa, hogy itt van velem, hogy nem töltünk külön egyetlen éjszakát sem. Már úgy értem, hogyha mindketten itthon alszunk. Mert nem kötöm meg, mehet amerre akar, ahogy nekem is vannak kiruccanásaim, mint a múltkor, amikor Foxéknál aludtam, mert Hope egyedül lett volna, ha nem teszem. Persze áthozhattam volna magunkhoz, de nem akartam megkockáztatni. Ki tudja mik jutottak volna eszébe. A gyermeki agy bonyolultabb, mint bármi más, az emlékek meg pláne azok.
Hirtelen kúszik az idült mosoly ajkaimra, ahogy a hajnal első sugarai megcirógatják arcomat a becsukott spaletta rései között beszűrődve. Ennyit arról, hogy nem akarom felkelteni.
- Hahó! Álomszuszék.. ébredj! Mondani szeretnék valamit. - böködöm meg az alvó Claudeot, s addig piszkálom, amíg végre ki nem nyitja a szemét, vagy hozzám nem szól. Legalábbis a feltett szándékom ez.
- Nem ér rá reggel, most szeretném tudatni veled. Utána alhatsz tovább! - dobom be a csalit is, kísérve a felrázást arcára szórt puszikkal is.
***


//Szerk. "évadzáró" összesűrítés//

Nem érdekel, hogyha morog, akkor is felkeltem. Mert szeretném neki elmondani azt, ami felmerült bennem.
- Vegyél el! – ülök fel, s nézek rá teljesen komolyan, bár van ebben némi idült vigyor is. - Nem, nem azonnal, ilyenkor szerintem nincsenek nyitva a hivata-lok. De mondjuk holnap megfelel? Tudom, hogy Nonó mikor végez a Gyógyszertárban, ő lehetne a tanúm. Ha akarod neked elhívom Philt. Bár.. talán mégsem. – jut eszembe az az üzenet, amit hagyott nekem akkor, amikor a vörösbe borult Holt megtréfált bennünket.
Azóta nagyon sok minden történt, sokat sírtam és nyilván még fogok is. De sosem éreztem ennyire azt, hogy tudom mit akarok. Talán nonszensz, talán nem lesz ennek semmi jövőre kiterjedő, értelmes haszna, de most így gondolom, hát közlöm is vele. Vagyis megkérem én. Hogy aztán szinte elképed-jek attól, amit válaszol. Nem reménykedtem igazán az igenben, azt hittem, hogy ebben sem fogunk egyetérteni, de többek között azért is vagyok ennyire jól el mellette, mert sosem unatkozom és min-dig képes arra, hogy meglepjen. Ahogy én is őt, bár szerintem ennek nem tud mindig felhőtlenül örülni.
A hirtelen jött lelkesedésben elkényelmesedve álom is kúszik szemeimre, egy kis nevetgélés azon, hogy megint lehetetlen módon én akartam a nadrágot hordani, s már mindketten újra az álmok me-zején kalandozunk. Szigorúan egymás karjai közt. Mert nem számít mi történik, ha igazán akarjuk, ez működhet közöttünk. Rajtam nem múlik – már – azt hiszem. És úgy vélem, hogy rajta sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Re: Mallory-lak // Szer. Aug. 05, 2015 11:10 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 36
◯ HSZ : 190
◯ IC REAG : 170
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Mallory-lak // Vas. Aug. 23, 2015 2:06 pm


PS & PA



Őszintén szólva a Vörös Hold után finoman szólva is olyan diliház lett az életem, hogy szégyen gyalázat, de megint a falkás dolgok töltötték ki szinte az egész életem. Arról meg, hogy Pandorát hiába próbáltam elérni, teljesen megfeledkeztem, lévén, az elmúlt 10 évben sem szakadtak meg a nagy követhetetlen infómennyiség követésében, ami felőlem érkezett. Talán ez a lustaság az oka annak is, hogy most is teljesen megfeledkeztem róla, hogy bizony ideje lenne már összefutni. Vagy csak kezdem én is másképp kezelni ezt az egész idő kérdést, mint az öreg vérfarkasok…?
Mindenesetre, ahogy néhány nappal később észrevettem, hogy írt, sietve válaszolok is – csak tudnám minek sietek így minimum két nap távlatából, mint ha az a fél perc bármit is osztana vagy szorozna. Sőt… ahogy tőlem sokkal gyorsabban válaszol, végül úgy döntök, hogy inkább felhívom, amennyi idő alatt el sms-ezzük az időt, töredéke idő alatt röhögve megbeszélhetjük a kis randink részleteit.
Mivel hét közben elég változó, hogy mikor, hogy érek rá a munka mellett, meg elég agyilag zokni szoktam lenni a nap végére, így inkább hétvégére jelentkezek be hozzá, egy szatyor mindenféle rágcsa meg pár üveg üdítő társaságában, csak hogy ne menjek üres kézzel. Múltkor fényképeket nézegettünk a lakban, most hozok japán édességeket, csak hogy valami kis keleti kultúrát most is csempésszek a dologba, ha már annyira érdeklődik utána kedvenc unokatesóm.
Így hát valamikor szombat délután állítok be hozzá. Igaz, van kulcsom is, de azért szóltam neki előre, amikor a lakból elindultam, hogy a kedves lakótársának legyen ideje elhúzni a csíkot, ha esetleg eddig Pandora még nem adta volna ki az útját ne érje váratlanul, így aztán bő fél órával később már ott is toporogtam a küszöbön, a zsebemből halászva elő a kulcsot, a bicómat meg a bejárat mellett a falnak támasztva.
- Pandoraaa! Phil vagyok, hol bújkálsz? -kiáltom el magam, miután sikeresen bejutottam a házba, ha pedig idő közben előkerül, akkor a szatyrot eldobva sietek elébe, hogy jól megölelgessem – ha meg nem… akkor fülelve óvatosan felfedezőkörútra indulok a lakásban, hogy megkeressem és utána ölelgessem körbe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Szept. 20, 2015 10:02 pm

Claude nincsen otthon, efelől Phil teljesen nyugodt lehet, a kiáltására csak én jövök elő, méghozzá a pincéből, ahol a mosókonyha üzemel. Szokás szerint elfelejtettem kiteregetni, szóval indíthattam újra a mosást, ha nem akartam ázott kutyaszagú göncökben járni, meg vasalással múlatni a drága időm.
- Szia!
Vetem magam a nyakába kitörő lelkesedéssel, nem nagyon aggályoskodva azon, hogy netán fellököm-e vagy sem. A nappali amúgy ugyanolyan – meg az egész lakás kompletten – mint amilyenre emlékezhet régről, hiszen semmit sem variáltam át. Még a fényképek is a régiek a kandallópárkányon, épp csak párral szaporodott a számuk. Claudedal is készült egy közös (giccses szövegkompozíció nélkül, természetesen), ha akarja, majd megcsodálhatja a felhozatalt. Persze nem elvárás, de ha már a változások, akkor nem csak a kanapé új, hanem ez a kép, meg a Nonós fotó is.
- Úgy örülök, hogy átjöttél!
Lelkendezem, amikor végre eleresztem, s puszit is kapott arcára üdvözlésképp.
- Mesélj, mi van veled? Eskü kevesebbet beszélünk, amióta nem laksz a világ másik végén, mint eddig. Milyen csokit adhatok?
Veszem elő a szokásos vendégváró kérdésemet. Az édességek iránti szeretetem továbbra sem lankadt, még mindig tartok a konyhaszekrényben külön dobozt a csokoládéknak.
- Mi ez a banyatasi?
Veszem észre közben a szatyrot, s mint a rossz gyerek, nekilátok, hogy felkutassam tartalmát, miközben a kérdésemre adandó válaszára várok. Egyelőre nem állok elő a farbával, s ahogy a zacskóban túrok, aligha szúrható ki gyűrűsujjamon az eljegyzési ékszer. Persze, ha elég szemfüles.. Bár egyköves gyűrűt hordhat akárki, akármilyen okból, szóval nem biztos, hogy szagot fog. Az tudi, hogy legutóbb nem viseltem, amikor találkoztunk egymással.
- Kissé aggasztott a múltkori fura üzeneted.
Jegyzem ezt meg azért, mert a tények azok tények, s nem akadt alkalmam megtudni, hogy mi baja is van. Az utóbbi időben nem bírom a titkokat, kicsit sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 36
◯ HSZ : 190
◯ IC REAG : 170
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Mallory-lak // Kedd. Okt. 13, 2015 12:16 am

Óvatosan bentebb totyogok a házban, körbekémlelve, de aztán szerencsére nem kell sokáig várni, hogy felbukkanjon kedvenc unokatesóm, én pedig leszakadjak a fényképarzenálról, hogy elkapjam - meg ne boruljunk mindketten a nagy lelkesedéstől-lendülettől.
- Szia! -vigyorgok én is, miközben jól megölelgetem, majd viszonzom a puszit is, ám mielőtt még érdemben bármit reagálhatnék, már kapok is egy egész csokorra való kérdést a nyakamba. Ó jaj, hol is kezdjem...
- Fehér csoki van? Ha nincs, akkor bármilyen jó, nem vagyok túl válogatós. -ragadom meg a lényeget némi tarkóvakargatás közben, aztán jöhet a többi kérdés is - Bocsi... majd igyekszem összekapni magam. -sóhajtok a dorgálására, mert... most mit mondjak? Japánban azért elég keményen küzdöttem a nyelvvel, pláne eleinte, ahhoz, hogy szívesen lógjak a telefonon, azzal szemben itt a Farkaslakban meg mindig pörög az élet! Bár ha azt nézzük, hogy a világ másik feléről mennyire tartottam a kapcsolatot az itteniekkel... hát, lehet inkább jobb ebbe nem belemenni, mert egy kezemen meg tudnám számolni az összest.
- Megvagyok, megvagyok... A munka még mindig borzalmas, de legalább érik az elhatározás, hogy tegyek egy próbát a helyi szimfonikusoknál. És veled? Gyűröd a varázslatokat meg a vizsgákat? -kérdezek vissza, ne csak én meséljek már, pláne, hogy tényleg rég nem beszéltünk meg találkoztunk egymással. Közben hagyom, had essen neki a szatyornak, a kíváncsi fajtáját... Nem is sorolom, mi mindent rejt, ha már úgy is fejest ugrott bele.
- A banyatasinak kereke is van. Ennek nincs. -hívom fel a figyelmét egy apró különbségre, meg amúgy is, odáig még nem süllyedtem, hogy olyannal közlekedjek.
- Tényleg? -kérdezek vissza némileg csodálkozva - Csak mert nem igazán érzékeltem... -értem úgy, hogy ha így megviselte, hogyhogy nem keresett, vagy valami? Én azt hittem, hogy csak szimplán vállat vont és nem foglalkozott vele.
- Amúgy még mindig itt lakik...? -kérdeztem rá óvatosan, ha már így szóba került az a bizonyos kóbor. Mert most nem érzem a jelenlétét a közelben, és ha jól emlékszem, úgy is arra bíztattam Pandorát a Vörös Hold után, hogy rakja ki a szűrét a házból, mert baj lesz... tök büszke lennék, ha beigazolódna, hogy hallgatott rám, de magamat ismerve úgy se lesz ilyen szerencsém.
- Jut eszembe, a Vörös Hold... Azt látom, hogy már jól vagy. Elkerült, vagy... -vagy megúszta sérülések nélkül, vagy volt az is, csak azóta épült fel? Hisz az se tegnap volt éppenséggel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Mallory-lak // Today at 6:56 am

Vissza az elejére Go down
 

Mallory-lak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-