HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Emily Hart Kedd. Nov. 29, 2016 9:17 pm
írta  Catherine Benedict Kedd. Nov. 29, 2016 11:11 am
írta  Primrose Trevelyan Hétf. Nov. 28, 2016 1:52 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Nov. 21, 2016 9:34 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Nov. 12, 2016 6:47 am
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
írta  Roxan A. Cruz Kedd. Nov. 08, 2016 6:31 pm
írta  Tawny Vaidya Hétf. Nov. 07, 2016 11:02 pm
írta  Skyler R. Hamilton Hétf. Nov. 07, 2016 10:03 pm
írta  Balthazar Bluefox Hétf. Nov. 07, 2016 9:55 pm
írta  William Douglas Hétf. Nov. 07, 2016 6:48 pm
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Nov. 07, 2016 3:32 pm
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Lester J. Edison
 

Share | .

 

 Mallory-lak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6140
◯ IC REAG : 8029
Mallory-lak // Vas. Dec. 22, 2013 8:20 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Pént. Jan. 03, 2014 10:56 am

Minden remekül működik, a kémia tökéletes magaslatokba emeli együttlétünket, s bátran ki merem jelenteni, hogy nagyon élvezetesre sikerült ez a hajléktalan-befogadás. Mindaddig szüretelem a dolog finom gyümölcseit, amíg meg nem szólal, s porrá nem zúz mindent, ami eddig történt.
Első gondolatom az, hogy lekeverek neki egy pofont, de aztán moderálom magam. Ha nem vakít el saját kis világom, s a gyerekprojektekkel kapcsolatos minden utálatom, magam is képes vagyok rájönni, hogy mi oka lehet arra, amit mond. Elvégre nem védekeztünk.
Nem fűzöm tovább gondolatát, s nem közlöm vele, hogy nekem meg van pénzem abortuszra, ha mégse lenne meddő. Undorító lenne, helytelen és nem hozzám való. Leeresztem tehát dühben felfújt arcomat, s miközben úgy, ahogy vagyok, meztelenül indulok el az emeleti szobám felé egy forró zuhany ígéretével fejemben, hanyagul válaszolok a kérdésére.
- Miért ne állna? - vonom fel szemöldököm értetlenül.
- A kanapémon fekve hirtelen találtál munkát, s lakóhelyet magadnak máshol?
A kérdés persze költői, nem is várok választ rá. Ajkaimra biggyesztek egy pimasz mosolyt, s kijelentő módban is befejezem.
- Addig maradsz, ameddig akarsz. Lakbért csak azután fogsz fizetni, hogy találtál állást.
Elég konkrét vagyok, hogyha kinyilatkoztatásokról van szó. Szavaim mögött ott bujkál a tény: felőlem akármeddig lakhat velem, nincs ellene kifogásom. Attól, mert lefeküdtünk egymással, még nem fogom megváltoztatni a véleményemet. Nem szeretek egyedül élni, lehetőségem volt rá, hogy lakótársat fogjak magamnak a Főtéren, hát megtettem. Szívesen veszem, ha nálam marad. Külön szobája van, s amíg takarít maguk után, az sem fog érdekelni – legalábbis most így gondolom – ha nőket hoz fel magához. A falak ugyan nem vastagok, de van fülhallgatóm.
Belépve a szobámba reflexből fordítom rá a kulcsot a zárra. Nem éppen életbiztosítás kulcsra zárt ajtónál aludni, s macerás is mindig ki-be járkálni, de nagyon megszoktam már. Szóval a repeta kapcsán igencsak visszapattan majd a drága Claude. Nos, én az a lány vagyok, aki bezárja magát a saját szobájába akkor is, ha egyedül van, nincs ez másként úgy sem, hogy nem vagyok egyedül. Ha valaha, valaki rákérdez, majd talán elmagyarázom az okát.
Beállok a zuhany alá, jólesőn veszem tudomásul, ahogy a vízcseppek végigzubognak bőrömön. Nem, még mindig nem vagyok hajlandó azon gondolkodni, hogy a mai napomat a jó, vagy a rossz ötletek listájára írjam. A gondolkodás ártalmas bizonyos esetekben. Ez is az. Ami történt, megtörtént. S végre nem lakom egyedül. Jó nekem így.

//Én is köszi.. lakótárs ;D//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6140
◯ IC REAG : 8029
Re: Mallory-lak // Pént. Jan. 10, 2014 12:42 am

SZABAD TERÜLET
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szomb. Márc. 29, 2014 8:35 pm


Naomi & P. S.




Az utóbbi időben megint olyan üres a ház.. Így a tavasz közeledtével ez különösen rosszul érint, mert így, hogy nincs kivel beszélgetnem, amikor itthon vagyok, gyakran állok meg a konyhaablakban, s csak bámulom a szomszéd kertjét. Most is azon kapom magam, hogy hagymaszeletelés helyett azzal foglalom le magam, hogy olyasvalakinek a gyermekét figyelem, akihez már régen semmi közöm.
Hagyom, hogy legördüljenek arcomon a születő könnyek. Egyedül vagyok, megtehetem, hogy nem mutatom magamat erősnek. Hope-ot látva az udvaron játszani, na ez olyan dolog, ami még mindig a szívembe mar. Még mindig nem voltam képes elfeledni azt a napot, amikor átvittem őt minden holmijával együtt Mrs. Foxhoz, s kiléptem a házuk ajtaján anélkül, hogy egy búcsúpuszit adtam volna az unokahúgomnak. Haragudtam magamra hónapokig amiatt a nap miatt, de mostanra már meg tudtam békélni vele annyira, hogy nem kell lehúzva tartsam a konyhaablakom redőnyét. Persze könnyebb volt uralnom az érzelmeimet, amíg a lakótársam nem játszott kámfort. Mostanában komolyan elgondolkodtam azon, hogy jobb lenne elfogadjam Naomi ajánlatát, s hozzáköltözni.
Dühösen vágom bele késemet a hagymába, s minden könnyemet a zöldségre fogom. Szipogok a szeletelés fölött, mint egy idióta, s közben szinte hallom azt a tiszta, csodásan csengő gyermeki kacajt a szomszédból. Úgy érzem, hogy menten megfulladok!
Amint végeztem a hagymával, s bedobtam dinsztelődni, úgy döntök, hogy mégis lerántom azt a sötétítőt. Akkora lendülettel sikerül megfogjam a zsinórt, hogy csaknem kiszakad a helyéből. Némileg megszeppenten pislogok csak saját méregáramlásomon. Elzárom a lángot a lábos alatt, s felrobogok a fürdőszobába. Első dolgom, hogy megmossam a kezemet, majd az arcomat is. Nem, nem sírhatok. Még egyedül sem. Prueért s a miatta hozott kelletlen, helytelen döntéseimért soha többé! Legalábbis ez a terv..
Amint sikerül kissé megnyugodnom, visszatérek a főzéshez. Más dolgom úgysem nagyon akad a mai nap, szöszölhetek hát. Nem vagyok egy konyhatündérek gyöngye, de egy pörkölttel még én is elboldogulok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Szomb. Márc. 29, 2014 11:54 pm

Nem állítanám, hogy olyan remekül érzem magam mostanában. Mit tagadjam? Érzelmileg teljesen kész vagyok, még csak az sem lenne igaz, hogy árnyéka vagyok régi önmagamnak. Még az árnyék is túl világos ahhoz. Megpróbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lenne, én tényleg próbáltam, de valahogy mostanra jutottam el oda, hogy nem megy tovább. Kész, elég volt. Az élet ugyan nem áll meg, sajnos, de én szeretnék most egy kicsit szenvedni, sajnálni magam, és nem úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
Isten lássa a lelkem, fogalmam sincs, miként kötöttem ki pont itt, jöhetek a klasszikus sablonos kifejezéssel, miszerint épp erre jártam, vagy erre sodortak a lépteim, tudomisén. Egyszerűen csak arra lettem figyelmes, hogy P.S.-ék háza előtt ácsorgok, és bámulok fel az épületre.
Nem kéne becsengetnem, és még valakit sokkolni a jelenlegi ábrázatommal. Mármint, olyan valakit, aki fontos nekem, és fordítva, mert az nem érdekel, ha a járókelőknek egyértelmű, hogy nincs jó napom, ők elvannak a saját kis világukban, és én sem foglalkozom az ő bajaikkal.
Minden fenntartásom ellenére megnyomom röviden a csengőt, és már abban a pillanatban meg is gondolom magam, így elrántom a kezem, de maximum akkor nem hallotta senki, ha a ház üres. Sarkon fordulok, és visszaindulok a járda felé. Nem, nem szeretném őt is kikészíteni magammal, sokkal jobb az, ha a kedves, vicces, kicsit dilis csajt látja bennem.
Pár lépés után megint 180 fokot fordulok, letojom. A barátság arról szól, hogy jóban-rosszban, sokkal inkább, mint egy elcseszett házasság. A szerelem úgyis elmúlik, vagy tönkreteszi valamilyen külső erő. Nekem viszont most igenis szükségem van az őszinte, baráti kapcsolataimra, mert ha előttük is titkolózom, az életben nem fogok felállni a padlóról. Immár sokkal határozottabban nyomom meg a csengőt, és várom, hogy valaki ajtót nyisson. Remélem, ha valaki itthon van, az P.S. és nem a lakótársa, az kicsit ciki lenne…
Várok egy kicsit, aztán ha nem jön felelet a csengetésre, lelépek, de most már jobban örülnék, ha a barátnőm itthon lenne. Nyilván nem véletlenül lyukadtam ki itt a céltalan bolyongásom közepette.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Márc. 31, 2014 5:13 pm

A csengőszót elsőre is meghallom, de akkor épp azzal vagyok elfoglalva, hogy lemossam a könnyek nyomát az arcomról, így nem rohanok azonnal. Úgyse keres engem soha, senki, így nem gondolnám, hogy a mostani látogató ne tudna várni egy kicsit. Ám mégis, ahogy belepillantok a tükörbe, hirtelen nagyon rossz érzésem támad. Sebtiben megtörlöm a kéztörlőbe arcomat, s már inalok is kifelé a fürdőszobámból, lefelé a lépcsőn egyenesen az ajtóhoz. A második, határozottabb csengőszó csak még több pillangót éleszt fel a gyomromban, úgyhogy szinte feltépem a zárat, olyan hevesen nyitok ajtót. Nem tudom, hogy ki állhat odakint, de amint meglátom Naomit, az érzésem sajnos úgy tűnik, hogy beigazolódik. Mindennek tűnik barátnőm, csak vidámnak nem, s ettől teljesen összezavar az aggodalom. Saját bajaimat egy pillanat alatt elfelejtem, mindig ilyen voltam. Amint más problémái – egy nekem fontos személyéi – kerültek a holdudvaromba, azonnal csak nekik kívántam élni, a magam gondja teljesen másodlagossá vált. Ez is lehet egyfajta menekülés a problémák elől, bár annak elég beteges fajta.
Nem kérdezek azonnal, csak szélesre tárom az ajtót, jelezve ezzel, hogy jöjjön be minél hamarabb. Nem akarom letámadni, elvégre lehet, hogy csak a saját nyavalyám miatt látok ma mindenkit szomorúnak. Bár úgy lenne!
Most kifejezetten örülök, hogy Claude nincsen itthon – már eljutottam oda, hogy ne is érdekeljen merre jár, elvégre nem vagyunk összenőve, s pláne nem a pasim ő, vagy ilyesmi marhaság – főképp mivel így legalább senki nem zavarhatja meg a beszélgetésünket.
Apropó beszélgetés. Mondanék valamit, de nem nagyon tudom, hogy mi is lenne a megfelelő. Egy suta „szia”-n azért már túl vagyunk, elvégre köszönni illik mindentől függetlenül. Csak toporgok a saját küszöbömön, miután Naomi mögött betettem az ajtót, majd engedve a rossz érzésemnek, minden kérdés vagy különösebb teketóriázás nélkül megölelem őt. Túlzás lenne azt állítani, hogy olyan összenőtt barátok lennénk, akik már egy tekintetből ismerik a másik minden gondját-baját, de mégis.. a kellemetlen megérzésem fojtóhurkában az ölelés volt az egyetlen, ésszerű válaszreakcióm arra, hogy Naomi megjelent a küszöbömön. Remélem, hogy nem utasítja el.
- Ugye.. - kezdem tétován, s „nincs baj”-jal akarom folytatni, de mégis más vég tolul ajkaimra.
- ..baj van?
Idiótaság ilyet kérdezni, de mégis. Nem tudtam visszafogni magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Hétf. Márc. 31, 2014 11:36 pm

A suta sziánál nekem sem nagyon telik többre, pedig tényleg szeretném kicsit megemberelni magam, de… egyszerűen nem megy. Valahogy úgy érzem, hogy már kicsordult az a pohár, és ha most kiürítem, egy darabig megint jól lehetek, talán. Ha viszont csak a felesleget lögybölöm ki, két nap múlva megint sírva ébredek, annak meg semmi értelme nincs.
Beljebb invitál, és én megyek, kicsit talán félszegen, szégyellem magam, amiért ezt csinálom, de basszus, nem lehet nálam sem mindig minden rózsaszín. Már a felszínen, mert belül nagyon régen nem az semmi. Levedlem magamról a kabátomat, és felakasztom a fogasra, majd kibújok a csizmámból is. Húzom az időt, nem is tudom, miért, minek alakoskodom? Nem kellene aggódnom azért, hogy mit fog szólni hozzá. Kedvel, ezt tudom, hát kedveljen a szarjaimmal együtt is. Én is kedvelem őt, holott tudom, hogy a nővére öngyilkos lett. és biztosra veszem, hogy ez valahol nagyon is beleitta magát a lelkébe, de sosem mutatja. Pont úgy nem, ahogy én teszem Mayával. Megértem. Most viszont nekem elegem van ebből az egészből, és igenis azt akarom, hogy a fájdalom temessen maga alá, hogy legalább egy valaki előtt ne az legyen a fontos, hogy erősnek mutatkozzak.
Aztán megölel. Nincs ezzel baj, szeretem az öleléseket, de az úgy jó lenne, ha mondjuk csak azután kezdenék el bőgni, hogy elmondtam, mi bajom, mert ha most rákezdek, egy értelmes szó nem fogja elhagyni az ajkaimat, az pedig senkinek sem jó. Rég volt, hogy úgy zokogtam, hogy ne tudjak beszélni sem, csak levegőt kapkodva elnyögdösni valami érthetetlen maszlagot, de most attól tartottam, ez lenne a helyzet. Az ölelése viszonzásra lel, és nem is tudom meddig, de jó eséllyel percekig csak így állunk, némán, tudva, hogy baj van, nem csak ő tudja, én is érzem. Fogalmam sincs, miből, talán csak abból, hogy az évek alatt én is tökélyre fejlesztettem a miként tüntessük a sírás minden nyomát projektet, csak épp egy valami sosem hazudik. A szemünk tükre nem fénylik úgy, egyszerűen árulónkká válik ezen pillanatokban. Maximum az nem látja, aki nem is akarja.
- Igen.
Feleltem halkan, bár minek, úgyis egyértelmű. Mindenesetre ettől még nem illik válasz nélkül hagyni a kérdését, és én nem is teszem. Valahol értékelem, hogy nem tukmálja rám a szokásos illendőségi sablont, mikor lesír, hogy a nincs bajra nem válaszolhatnám azt, hogy áhh, ugyan, minden rendben, csak bogár ment a szemembe.
- Tulajdonképpen, 16 éves korom óta baj van…
Nem tudom, ezt miért mondtam, vagy miért így, semmit sem árulok el vele, maximum azt, hogy már rég nem vagyok az a tini, akit egykor megismert. Amikor még egyikünk élete sem volt ennyi személyes veszteségtől terhes. Mondhatnám Maya születési dátumát is, de én már jóval előtte tudtam, hogy nem tarthatom meg, így az nem volna korrekt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Csüt. Ápr. 03, 2014 8:00 pm

Nem ereszteném el akkor sem, hogyha most a vállamon kezdene zokogni. Hagynám, hogy addig sírjon, amíg bele nem fárad, amíg elege nem lesz belőle, vagy amíg meg nem könnyebbül. Bár én már nem hiszek abban, hogy a sírás bármit is könnyebbé tesz. Nem lettem keményebb vagy hidegebb szívű annál, amilyen régen voltam, de már nem hagyom, hogy igazi, legmélyebb fájdalmam által életre csalt sírásomat bárki is lássa a szobám magányán kívül. Már nem akarnék mit mondani a kérdésekre, melyek a kiborulásom okát firtatnák. Már nem akarom, hogy mások is tudjanak a fájdalmamról, mert tudom, hogy úgy nem könnyebb. Sőt, minden pillanat visszaránt a múltba azok közül, amikor beszélek a lelkem sebeiről.
Mégis, ahogyan Naomit ölelem, eszembe jut, hogy talán neki elmondanám. Talán neki elmondanék mindent, de nem ma, nem most, nem akkor, amikor vigaszért jött hozzám. Figyelem hát csak szavait, s bár boldoggá kéne tegyen az a tudat, hogy igazam volt – ki ne lenne boldog akkor, ha jót mond, s eltalál vele valamit? - de most mégis olyan, mintha a saját szívemet tépném ki ezzel a bizonyossággal. Nem szeretem, ha Naominak fáj valami. Ő az egyetlen barátom, fontos nekem, vidámnak kívánom őt.
- Főzzek egy teát? – kérdezem, amint kibontakozunk az ölelésből.
Tudom, persze, hülye kérdés. De valahogy nekem a tea az olyan nagy beszélgetésekhez való, nyugtató ital, s úgy érzem, hogy most lenne helye. Persze rátukmálni nem akarom a dolgot, de a felajánlásból érezheti, hogy ezt is valamilyen gyerekes módon segítségnek szánom.
Amennyiben igenlő a válasza, úgy a nappalin keresztül bevezetem őt a konyhapulthoz, s míg neki helyet mutatok az egyik bárszéken én magam a pult másik oldalán a vízforralóhoz megyek, hogy megtöltsem azt, s elindíthassam. Persze, hogyha mást inna, akkor aszerint cselekszem. Hogyha nem kér semmit, úgy pedig a kanapé felé kísérem őt, s kínálom hellyel ott.
A szavaira nem nagyon tudok elsőre mit reagálni. Emlékszem a könnyed nyarainkra majd arra is, hogy nem jött többé, vagy amikor igen, akkor úgy láttam, hogy megfakult. Azt hittem akkor, hogy miattam van, hogy én lettem szürke, s már miattam nem keresi a társaságomat. Ezek szerint volt rá más oka is?
- És elmondod, hogy mi az? – kérdezem tétován.
Persze, tudom én, hogy valószínűleg azért jött, hogy elmondja, de nem tudhatom, hogy azóta nem gondolta-e meg magát. Ha nem akar róla mégsem beszélni, én nem fogom erőltetni. Megnézhetünk egy filmet, ehetünk csendben fagyit, vagy ülhetünk a kanapén a kandalló előtt egymás mellett némán. Mindegy nekem. Csak neki jó legyen. De bármit is akarjon elmesélni, minden szavára figyelni fogok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Pént. Ápr. 04, 2014 11:12 am

- Jól esne a t(h)ea, igen.
Bólintottam, tényleg megnyugtatná kicsit az idegeimet, bár hozzá kell tennem, tök fölöslegesen iszok teát, úgyis bőgni fogok, ha szóba kerül a téma, és akkor süthetem a pillanatnyi megnyugvást. Mégis, így legalább egy kicsit elodázhatom a nagy szavakat, mert akármennyire is erős elhatározással jöttem ide, nem vagyok benne biztos, hogy könnyen fog menni a dolog.
Besétálok utána a konyhapulthoz, és felcsücsülök a bárszékre, ilyen szempontból teljesen olyan, mint otthon. Erről eszembe jutott egy másik téma is, és talán azt is felhozom még ma, de nem vagyok benne biztos. A new york-i látogatásom során eldöntöttem, hogy undorító módon vissza fogok eztán élni apám pénzével, és egy szava sem lehet majd, mert szemét módon bánt velem, és ezt biztosan tudja ő is. Ismerem annyira, hogy sejtsem, van bűntudata, de soha nem vallaná be. Nos, nekem nem lesz azért, hogy elkezdem használni azt, ami jogosan az enyém hála neki.
- El.
Halkan siklik ki ajkaimon ez az egyszerű szócska, mégis, talán némaságba burkolt percek is eltelnek, mire képes vagyok újra kinyitni a számat, közben többször megrágva, miként is kellene tálalnom, egyik sem tetszik, de végül maradok a lehető legegyszerűbb, és talán legsokkolóbb verziónál. Nem kell a körítés, úgyis el fogok mondani mindent, de kell egy kis löket, hogy tudjak beszélni, ne csak akarjak.
- Van egy lányom.
Nem nagyon érdekel, ez miként hangozhat, ha egy valamit tudok, az az, hogy nem fog miatt elítélni, viszont mivel nagyon közel kerültünk egymáshoz, egyszerűen tudnia kell. Az életünkben fontos személyek előtt sokkal nehezebb fenntartanunk a látszatot, és nem akarok tovább minden találkozásunkkor úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne velem. Nincs. Nem is lesz. Szerintem soha a büdös életben.
Ha megkaptam a teát, akkor abba temetkezek, és hagyok egy kis időt neki, hogy felocsúdjon, vagy bármi ilyesmi, mert az ugye egyértelmű, hogy a lányom nincs velem. Járt már nálam, ott nyoma sincs gyereknek…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szomb. Ápr. 05, 2014 10:07 am

- Milyet kérsz? – tolom elé a dobozt, amiben a filtereket gyűjtöm.
Mivel én főleg a gyümölcsteákat szeretem, ezért főleg olyanjaim vannak, de néhány zöld tea variáció is fellelhető, meg van sima, natúr fekete teám is, Earl Gray.
Amíg ő választ, én is kiveszek egyet az aktuális kedvencemből – fűszeres narancs – és beleteszem az egyelőre üres bögrémbe. Naomi elé is kikészítettem már egy bögrét, így ő is el tudja helyezni benne a kiválasztottját.
Erre a fűszeres narancsra egyébként karácsony környékén szoktam rá, azt hiszem ezzel akartam magam karácsonyi hangulatba hozni, de nem nagyon sikerült. Sokkal jobbat tett a lelkemnek, hogy befogadtam egy félmeztelen hajléktalant, akivel aztán belefaragtattam a fámat a talpba, s akivel le tudtam ülni legalább szenteste a kandalló elé, a fenyőfát nézhettük és megihattunk egy pohár bort. Azt hiszem, hogy akkor azt hittem, bele tudnék szeretni Claudeba. Meghitt volt az egész és egyszerű, semmi szex, semmi csók, semmi érintés. Csak beszélgettünk, az általam kitalált egy igaz egy hamis játékot játszottuk, s énnekem fogalmam sem volt róla – ahogyan most sincs – hogy előrre nem voltam más, csak egy nyitott könyv.
Aztán amikor eltűnt, elkezdett hiányozni. De most, hogy már hónapok óta nem látom – hallom néha motozni, tehát gondolom, hogy itt van, de ha még egy ilyen kis házban is el tudjuk egymást kerülni, akkor az egy jel. Egy jel arra, hogy nem lenne értelme megszeressek valakit, akivel eltöltöttem egy kellemes éjszakát már az ismeretségünk elején. Olyan kapcsolatra vágyom végre, ami a férfi által kezdeményezett csókkal indul, ahol randevúzhatok.. és különben sem éreztem egy fikarcnyit sem, hogy Claude szíve bármilyen szinten megdobbant volna értem. Szóval ahogy elmúlt felettem a karácsony, elmúlt bennem ez az érzés is. Feladtam a szerelem iránti vágyamat. Nem nekem való.
Elnézegetem, ahogyan megváltozik a víz színe, ahogy ráeresztem a filterekre a teát. Szórakozottan lebegtetem egy darabig a teafiltert, de majd' beleejtem, amikor meghallom azt, amit Naomi mond. Első reakcióként kimeredt szemekkel néznék rá, de még szerencse, hogy azzal kell elfoglaljam magam, hogy cukrot és citromlevet készítsek elő, így nem láthatja a döbbenetet arcomon.
Nem, mintha erkölcstelennek tartanám a korai teherbeesést. S különben is, Naomi már nem olyan nagyon gyerek, hogy ne lehetne gyereke. De.. hány éves? Hol van? S mi buktatta ki ennyire?
A kérdéseim között lassan tudok csak rendet tenni. Nem tudom, hol is foghatnék hozzá, de egy ponton túl úgy illik, hogy ne várassam tovább. A lecsóba nem akarok belecsapni, időt kívánok neki szánni rá, hogy elmondhasson mindent, amit akar, így csak egy egyszerű kérdéssel állok elő:
- Mennyi idős?
S eztán rábízom, hogy mit és milyen sorrendben mondjon el. Ha azt kéri, kérdezgessem, hát majd fogom, de ha ömlenek majd belőle a szavak - és a könnyek - hát csak csendben meghallgatom, legyen bármilyen összevissza is, ahogyan beszél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Szomb. Ápr. 05, 2014 2:01 pm

- Ez jó lesz!
Veszek ki egy egyszerű epreset, és utána rögvest bele is teszem a bögrébe. Jó darabig csak azt figyelem én is, miként színeződik el a víz a pohárban, és egészen elrévedek közben. Annyira dühít ez az egész helyzet, meg kellett volna nyugodnom, belátni, hogy nem kaphatom vissza a lányom, mert jó helyen van ott, ahol van, és csak összezavarnám a kis életét, ha megjelennék. Ehelyett szarabbul nézek ki, mint eddig valaha életemben, és egyszerűen képtelen vagyok kilábalni a bajból. Úgy érzem, hogy nincs értelme, és hiába vannak olyan csodás barátaim, mint P.S. meg Mandy, egyszerűen még ők sem képesek hosszútávon elterelni a figyelmem életem tragédiájáról. Az ember tragédiája. Haha. Egyszerűbb pár percig még ezzel is húzni az időt, s mikor végre kimondom, amit ki kell, akkor P.S. marad csendben egy ideig, és őszintén, nem tudok csodálkozni a dolgon. Engem is sokkolna valami hasonló szerintem. Ettől függetlenül soha, egy pillanatig sem szégyenkeztem a történtek miatt, mert nem rajtunk múlt, hogy így sikerült. Azon egy százalékba tartozom, akiknek sikerült fogamzásgátló mellett teherbe esnie, szóval hurrá, rontom az arányokat, vagy valami ilyesmi. Az égvilágon semmi problémám nem lenne ezzel, ha a lányom mellettem lehetne, és nem kellett volna örökbe adnom.
- Július 18-án lesz 8 éves.
Először csak a kérdésre felelek, inkább azért, mert nem tudom, hol, és mivel kezdjem, vagy csak egyszerűen túlságosan nehezen jönnek ajkaimra a szavak, nem pedig azért, mert nem akarok róla beszélni. Ha nem akarnék, nem lennék itt. Vannak dolgok, amikről egyszerűen tudniuk kell azoknak, akiket tényleg szeretek, másképp nem megy. Évekig burokban éltem, és azt reméltem, hogyha nem beszélek róla, valamiképp ki tudom verni a fejemből. Ostoba gondolat volt. Most viszont, hogy tudom, Maya biztosan nem kerülhet hozzám, muszáj vagyok kiteregetni a szennyesem, máskülönben nem fogják érteni, mi a baj olykor, és esetleg elhidegülhetnek tőlem, ezt pedig nem szeretném. Mandy esetében nem félek ettől, mert végigélte velem a történteket, viszont P.S.-sel még viszonylag friss a barátságunk, kicsit tartok attól, hogy a komolyságommal elijeszteném. A világért sem szeretnék ilyesmit, ahhoz már túl fontos nekem, hogy csak úgy hagyjam eltűnni az életemből. Tudom, erről még nincs szó, de szeretem túldramatizálni néha a dolgokat.
- Örökbe kellett adnom. A szüleim nem engedték, hogy megtartsam, és azóta is átkozom magam, hogy nem szöktem inkább el vele.
Csóválom meg a fejem, citrom és cukor kerül a teámba, majd némi kevergetés után rögvest az ajkaimhoz emeltem, hogy beleigyak, s természetesen meg is égetem vele a nyelvem hegyét. Felszisszenve teszem vissza a pultra, és kevergetem még egy kicsit, hogy hűljön. Figyelem, ahogy a gőz felszáll belőle, és igyekszem tartani magam, mert nem… nem akarok sírni, bár tudom, hogy fogok, de jó lenne minél kevesebbet. Az ember azt hinné, hogy egy idő után elsírta az összes könnyét, de határozottan nem így van.
- Tudod, említettem, hogy február 8-án New Yorkba mentünk Mandyvel. Nos… ott láttam először születésének napja óta.
Elég hamar könnybe lábadnak a szemeim, elég csak visszaemlékeznem az édes kis arcára, az eleven kergetőzésre, amit a barátaival levágott, a hajára, ami pont olyan, mint az enyém… Istenem, hogy én milyen ostoba voltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szomb. Ápr. 05, 2014 6:42 pm

Hallgatom őt, illetve hallgatom a hallgatását. Közöttünk hidat képez a csend, s míg vágok arra, hogy eszembe jusson egy normális kérdés, teásbögrémmel akaratlanul is úgy helyezkedem, hogy háttal álljak a konyhaablaknak. Aki nem tudja, hogy mi fekszik a redőnnyel eltakart ablak mögött, annak nem is kell fura legyen ez a mozdulat, de én tudom, hogy a helyezkedésemet mi okozza. Csak és kizárólag Naomira szeretnék koncentrálni, az ő lányára, s nem kell nekem Prudence nevető vérének emléke. Most nem.
Megakadok azon, hogy nyolc éves lesz, de tekintetemből a megdöbbenésen kívül nem süt semmiféle ítélkezés, vagy ilyesmi. Persze, vissza tudok én számolni, hogy hány évesen esett teherbe Naomi, de könyörgöm, nem ő lenne az első a világtörténelemben!
- Biztos olyan szép, mint te vagy! – csúszik ki a számon, de már meg is bánom, amikor kimondtam.
Leszegett fejjel temetkezem a teámba, s halkan azért még odamormolok egy:
- Ne haragudj, nem akartam ilyen otromba lenni! -t.
Kilépdelek a pult mögül, s Naomi mellé telepszem a másik magasított székemre. Mégis közelebbinek érzem így magamhoz őt, mintha egy egész konyhasziget választana el minket egymástól. Úgy gondolom, hogy itt kell lennem, hogyha netán a meséje közben darabokra akarna esni, lehessek az, aki összeszedegeti a darabjait, s újra a helyükre illeszti őket. Akár egy öleléssel, egy vállsimogatással.. bármivel.
- Hogy mit kellett tenned? – elkerekednek a szemeim.
Hát basszus, én előbb vágtam volna pofán anyámat, mint hogy megengedjem neki, hogy rólam és a gyerekem életéről döntsön a fejem felett. Undorítónak tartom, hogy egy szülő ilyesmire kényszeríti a lányát, főleg akkor, hogyha amaz meg akarná tartani azt a gyereket. Inkább támogatniuk kellett volna, segíteni a gyereknevelésben, hogy Naomi tanulhasson mellette. De nem elvenni tőle!
Érzem, ahogy felmegy bennem a pumpa, pedig nem is ültem mellé a wc-csészének. Le kell viszonyt nyugodjak, mert ha itt tajtékozni kezdek és szidni Nonó szüleit azzal nem biztos, hogy meg fogom vigasztalni, s ártani meg nem akarok neki. A szememet viszont megforgatom, s fújtatok párat, mint egy dühös bika, jelezve ezzel, hogy nagyon is elöntött a pulykaméreg a szülei iránt.
Ám így belegondolva.. hát én is odaadtam Hopeot a szomszédainknak, szóval semmivel sem vagyok jobb, mint barátnőm szülei. Ahogyan tőlük, úgy magamtól is undorodni kezdek, s arcomra felfutnak a gondterheltség felhői. Még jó, hogy amúgy nem vidám témákról beszélünk, így simán lehetek attól gondterhelt, amit hallok, s talán Nonónak sem tűnik fel, hogy valami nincs rendben nálam.
- Nem biztos, hogy jó lett volna egyedül, pénz nélkül egy kisgyerekkel.. Ettől még nyilván így sem jó, szóval megértelek.
Nem is tudom, hogy minek jártatom a szám. Hagynom kéne, hogy mondjon, amit akar és inkább teát inni közben, hogy az foglalja le a nyelvemet. De persze nekem megint kellett valami okosat mondanom. Jellemző rám.
- Magadhoz akartad venni? – kérdezek rá egyből, gondolkodás nélkül.
Amikor meglátom a könnyeit, inkább leharapnám utólag a nyelvemet. De már mindegy, kinyitottam a számat, hát ezt kell szeretni. Átkozni később is ráérek a hülye fejemet. Majd akkor, ha megvigasztaltam Naomit.
Közelebb húzódom hozzá a székemmel, átkarolom a vállát, s ha akarja, így a vállamra tudja hajtani a fejét. Igen, sírhat. Amennyit akar, amennyire szüksége van. Én itt vagyok neki, s nem megyek sehová. Sohasem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Vas. Ápr. 06, 2014 12:40 am

- Nem felelőtlenségem okán alakult így… mi… óvatosak voltunk.
Nem tudom miért, de valahogy fontosnak látom, hogy ezt közöljem. Talán a döbbenete miatt, nem is tudom. Nem mintha nem lenne érthető a dolog, de azért inkább maradjunk a tényeknél, és ne higgye azt, hogy mondjuk részegen, védekezés nélkül összefeküdtem valakivel, aztán nem csaptam be a gólya előtt az ajtót. Ezt persze fölösleges bővebben taglalni, mert azzal aztán tényleg nem fájdítanám a szívem, hogy mennyire tönkrement a kapcsolatom is Jacksonnal.
- Ugyanolyan, mint én voltam kislánynak.
Még véletlenül sem a szépségére bólintok rá, bár tény, hogy nekem gyönyörű, de annál jóval szerényebb vagyok, minthogy magamat szépnek tituláljam. Meg aztán, most ez nem is kifejezetten lényeges.
- Nem haragszom, szerintem nem voltál otromba. Mondhattad volna azt is példának okáért, hogy látom a szüleid nem világosítottak fel a védekezésről, vagy valami ilyesmi. Na, az otromba lett volna.
Ecsetelem, kicsit elveszve a részletekben, mert erről még mindig sokkal könnyebb beszélni, mint a belebegtetett témáról. Csak egy mély sóhajjal reagálok először a kérdésére, nem hiszem, hogy ezt elég érthetően el tudom neki mondani, bár, pont nem fog érdekelni, ha egy kegyetlen ribancnak gondolja majd az anyám, mert szerintem az is, és most még arra is képes volt, hogy megint teherbe essen. Nevetséges.
- Én meg akartam tartani, kijelentettem kerek-perec, erre anyám közölte, hogyha én így, ő majd gondoskodik róla, hogy ne szülhessem meg, és lelök a lépcsőn. Hittem neki, és máig hiszem, hogy megtette volna. Végül felajánlottam, hogy örökbe adom, de abortuszt nem vagyok hajlandó csináltatni. Ez még mindig jobb alternatívának tűnt a szememben.
Szerintem ez rosszabbul hangozhat, mint amit ő elképzelt magában, és én a mai napig gyűlölöm anyámat emiatt, apámat pedig azért, mert nem állt ki mellettem, és semmit sem tett, bármennyire is kértem, győzze meg, hogy megtarthassam.
- Valahogy megoldottam volna.
Könnyű mondani, ám a mostani fejemmel tudom, hogyha egy kicsit józanabbul átgondolom a helyzetem, átmentek valahová egy kis pénzt, és tényleg leléptek. Mindegy lett volna, csak együtt legyek a gyermekemmel. Senkinek sem kívánom ezt az érzést.
- Azóta, mióta megszültem, magamhoz akarom venni… de hamar elvesztettem szem elől, mert nem maradt annál a családnál, akiket én kiválasztottam. Mostanra azonban megelégeltem a dolgot, és azért mentem haza, mert azt hittem, anyám tudja hol van. Képzeld el, közben az is kiderült, hogy figyeltet, volt egy rakás képe rólam már fairbanksi tartózkodásom alattról.
Csóválom meg a fejem kissé morcosan, rájöttem, hogyha folyamatosan beszélek, akkor nincs időm érzelmekre, így talán gyorsan túleshetünk a dolgon. Mit meg nem adnék most inkább egy újabb tequila partyért…
- Na de, nem ő tudta végül, hanem a testvérem…
Itt viszont megakadok, mert ezt már biztos nem tudom nyugodtan elmesélni, úgyhogy előtte inkább megiszom a teámat, mostanra már bizonyosan fogyaszthatóra hűlt, és szusszanok egyet, mielőtt folytatnám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Ápr. 06, 2014 9:38 am

Még jó, hogy nincs tea éppen a számban, amikor az anyjáról beszél, mert biztos is, hogy kiköpném. Hogy mi van? Lelöki a lépcsőn? Az agyam menten eldurran. Érzem, ahogy a vérnyomásom körülbelül kétszázra emelkedik, s ha egy ember felrobbanhatna dühében, akkor bizony az én darabkáim most a házban terülnének szét, kis cafatokban.
- Azt a büdös életbe, micsoda egy undorító szüleménye a világnak ez a te anyád! – csak azért nem kurvázom le, mert mégis cselekedett életében egy jó dolgot, nevezetesen azt, hogy megszülte Naomit, szóval igyekszem moderálni magam.
De elég nehezen megy. Én se bírtam az anyámat, de azért ilyen szinten szörnyeteg még ő sem volt, csak szimplán beszűkült a világnézete és sosem tudtunk megegyezni semmiben. De azért az sose jutott volna eszébe, hogy lelökdössön a lépcsőn. Mondjuk én meg nem is hagytam volna, előbb hajítom le őt. De persze nem mindenki volt olyan elvetemült kamasz, mint én.
- Gondoltam. – utalok még vissza az óvatosság témakörére.
Mert igen, tényleg sejtettem, hogy Naomi nem olyan, aki csak úgy összefekszik akárkivel. De amint látom, annak a kapcsolatnak az emléke sem kevésbé fájdalmas, mint a gyerek-kérdés, szóval inkább nem feszegetem. Elég egy sírós téma egy napra, azt hiszem.
- Ha ezt a nőt én valaha meglátom, a saját kezemmel fojtogatom meg! – bukik ki belőlem, mert ez már kész!
Nem tudom türtőztetni magam. Hogy lehet egy anya ilyen, Először tönkreteszi a lánya életét, aztán meg még figyelteti is? Persze, közben meg nyilván kéjes örömmel röhögött a markába, hogyha úgy látta, Naomi élete nem fenékig tejfel. Esküszöm, elhagyom az agyamat!
- Noe? – idézem emlékeimbe a testvére nevét.
Amikor legutóbb szóba került, akkor sokkal viccesebb téma keretei között, szóval most elég béna erre így rákérdeznem. De hát emlékszem, na és nem akartam még azon is megdöbbenni, hogy testvére van, mert azt tudom. Érzem én, hogy most jön a kellemetlenebb rész, de egyszerűen muszáj feltennem a kérdést, ami szétfeszít belül.
- Találkozhattál vele? – nyilván nem a testvérére gondolok, hanem a kislányra.
És itt hirtelen eszembe jut, hogy még a nevét sem tudom. Pár korty teába fojtom a kérdést, de aztán mégis felteszem. Egyszerűen úgy érzem, hogy tudnom kell. Hátha elnyomja a fejemben a Hope, Hope, Hope kántálásokat.
- Hogy hívják?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Vas. Ápr. 06, 2014 10:11 am

- Magam sem mondhattam volna szebben.
Én már zokszó nélkül leribancozom az anyám, nem is tudom, hogy New Yorkban miként úszhatta meg a dolgot, de ha valaha még beszélek vele, biztosan be fogom pótolni a lemaradást. Tényleg gyűlöltem. Soha, senkit, csak őt. Nevetséges. Pont azt, aki életet adott nekem, mégsem voltam képes megbocsátani neki. Nem is leszek soha, legyen ez bármekkora gyarlóság is a részemről. Vannak, akik egyszerűen nem érdemlik meg.
- Hidd el, nem éri meg azt, amit kapnál érte.
Csóváltam meg a fejem, noha nem hittem, hogy valóban megfojtaná az anyámat. Én is sokszor éreztem így, de ennek dacára sosem tettem meg, még csak kezet emelni sem bírtam rá soha, pedig elhihetitek, megérdemelt volna olykor egy józanító pofont. Meglehetősen furcsa páros voltunk mindig is, de addig nem voltak ennyire borzalmasak a dolgok, amíg Maya meg nem született.
- Igen, bár nem tudom, honnan lehetett róla tudomása, ezt elfelejtettem megkérdezni, de azt hiszem, ez nem akkora csoda, tekintve, hogy milyen állapotban voltam.
Nyugtatom a forró bögrén a tenyereim, jól esik ez a kis melegség, igyekszem erőt meríteni belőle, mint ahogy példának okáért P.S.-ből is. Jól tettem, hogy eljöttem, tudom, ne kérdezzétek, miből, egyszerűen éreztem. Mindig is hittem abban, hogy az ember tudat alatt valahogy tisztában van vele, kikkel kell ismeretséget kötnie, esetleg később jóban lennie, és kik azok, akikben gondolkodás nélkül megbízhat. Nem állítom, hogy sosem kerülhet homok a gépezetbe, de most nem volt erről szó.
- Nem, csak megnéztem az iskolájának udvarán. Nem hiszem, hogy képes lettem volna elengedni, ha beszélhetek is vele. Nem akarom felbolygatni az életét, csak azt akartam tudni, hogy jól van-e. Boldog-e. Megtörtént. Persze, saját magamnak ártottam vele a legtöbbet, mert mindig azt hittem, hogy csak velem lehet igazán boldog, de nem így van.
Ingatom a fejem jobbra, majd balra, és hirtelen olyan mérhetetlen düh árad szét bennem, hogy magam sem értem. Saját magam vagyok mérgem céltáblája, mert egyszerűen hihetetlen, hogy képes voltam erre, és nem értem el vele mást, minthogy még inkább tönkretegyem magam. Ingatag kis lelkivilágom azóta még inkább kifordult a sarkaiból.
- Maya a neve. De tudod, ez egészen furcsa, mert… én hívtam így, amikor először megláttam a kórházban, aztán azóta is így emlegetem magamban.
Szipogok egy sort, mert ez is olyan dolog volt, ami túlságosan mélyen érintett, de azt hiszem, ez nem is akkora csoda. Előhúzok egy zsebkendőt a táskámból, és gyorsan kifújom az orrom, majd még hozzáteszek egy gondolatot.
- Szóval, nagyon meglepődtem, mikor meghallottam, hogy a valóságban is ez a neve. Különös véletlenek vannak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Ápr. 06, 2014 4:10 pm

Persze tudom én, hogy nem lenne üdvös a hűvösre kerülni egy szívtelen ribanc miatt, de olyan jólesett kimondanom, amit gondolok. Szinte éreztem, ahogyan az ujjaim között roppan az a boszorkányos nyaka, s úgy voltam vele, hogy talán ezzel felszabadíthatnám Naomit. Nyilván nem, az eszemmel tudom, de van az a jó – vagy nem jó, kinek mi – tulajdonságom, hogy hajlamos vagyok a szívemmel gondolkodni előbb, s ez nem mindig szül – érthető módon – ésszerű döntéseket.
- Valószínűleg mindegy is, hogy honnan szerzett róla tudomást. A lényeg, hogy tudta. Bár kérdés, hogy ezzel jót tett-e neked, vagy sem. Mármint azzal, hogy elmondta merre van.
Nem tudom biztosan, hogy Naomi hogy fogja ezt az egészet helyretenni magában. Látni a gyermeket csecsemőnek aztán tudni, hogy valakik nevelik s ábrándozni róla az egy másik dolog, de tapasztalni, hogy jó neki ott ahol van és újabb képpel gazdagodni róla.. hát nem tudom. Én szeretném, hogyha nem kéne Hopeot minden nap látnom. Pedig nem is a lányom. De nem vagyunk egyformák, azt hiszem.
- Biztos boldogabb lenne, ha veled lenne, mert te vagy az édesanyja, s mindent megadnál neki. De tulajdonképpen sokkal jobb boldognak látni őt, mint szomorúnak, nem? Így legalább tudhatod, hogy nyolc éve nem hiába adtad örökbe, hanem egy jobb élet reményében, s mint anya megadtad neki a legjobbat, amit akkoriban tudtál.. Nyilván nem optimális ez így, de.. Talán kicsi még ahhoz, hogy feldolgozza, ha egyszer csak megjelensz az életében. – próbálok okos lenni,d e tudom, hogy nem fogok tudni olyat mondani, amivel segíthetek neki.
Ha akarná és magához venné a kislányt, mindent megtennék azért, hogy segítsek neki, még akkor is, hogyha ez képmutatás lenne, Hope miatt. Igaz, hogy a „szomszéd kislánynak” is mindenben segítek, de ennyi erővel nevelhetném is, mint a nővérem gyermekét. Mégsem fogom soha, azt hiszem.
- Hiszek benne, hogy minden okkal történik. Okkal kapta tőled azt a nevet, hogy Maya, s az Univerzum is okkal hagyta rajta. Biztosan illik hozzá, így rendelte a sorsa. – talán ez hülyén hangzik, de én tényleg ebben hiszek. Meg abban, hogy véletlenek márpedig nincsenek.
- És most.. mit szeretnél tenni? Maya ügyében? – logikus a kérdés, hát fel kell tennem. Meg azért is tudni szeretném, hogyha segíthetek neki, azt hogyan tegyem.
Közben csengő gyermeknevetést csal be a bukóra nyitott nappaliablakomon a szél. Beleborzongok, s mivel szerencsémre tél van, így odaléphetek az ablakhoz, s becsukhatom. Eleget szellőztettem már. A végén még kihűl a lakás..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Hétf. Ápr. 07, 2014 12:45 am

- Jót semmiképpen sem tehetett volna sajnos, úgyhogy igazából ez mindegy is. Különben meg, már túl vagyunk rajta, szóval kár is ezen agyalni.
Figyelmesen végighallgatom, és bár bólogatok, nem gondolok ugyanúgy mindent, nyilván nehéz is volna, tekintettel arra, hogy túlságosan érintett vagyok a kérdésben ahhoz, hogy mindent mindig racionálisan képes legyek végiggondolni.
- Hát ez az. Még kicsi. Lemaradtam az élete első nyolc évéről, és azok már sosem jönnek vissza. Egész egyszerűen sosem tapasztalhatom meg, milyen csecsemő kora óta dédelgetni valakit. Később meg… ha meg elég nagy lesz, hogy ő maga döntsön a sorsáról, akkor jó eséllyel utálni fog, amiért nem kellett nekem, és nem fogom tudni megértetni vele, hogy ez nem így volt. Vagy csak sokára, túl nagy fájdalmak árán.
Lehet, hogy túlságosan sötéten látom a helyzetet, de basszus, mostanra eljutottam odáig, hogy fölösleges reménykedni, mert egyszerűen csak a pofára esés lesz jóval nagyobb tőle. Szóval inkább próbálok úgy tenni, mintha tényleg ennyivel vége lenne az egésznek, és ha valami csoda folytán pozitív irányba változna a dolog, maximum majd szárnyalhatok a boldogságtól.
- Szerintem szép név. Csak így… nem is tudom, valahogy még rosszabb. Úgy értem, így még ilyen szempontból is az enyém, nem tudom, érted-e, hogy értem. Áhh, még én sem értem egészen. De ha mondjuk Agnes lenne, vagy tudomisén, akkor máris kicsit kevésbé érezném közel a szívemhez, mert… máshogy hívják. Ez így nagyon hülyén hangzik?
Pislogok rá kissé félszegen, igazából, nem tudnám megmagyarázni normálisan a dolgot, egyszerűen csak jobban fáj így, és kész. Valóságos sokkot kaptam, mikor megtudtam, hogy valóban Mayának hívják. Így, ha egyszer odakerülünk, nyugodt szívvel adhatnám át a neki címzett leveleimet, és nem kellene magyarázkodnom, hogy miért van ott más név, nem az övé.
- Semmit.
Meglehetősen nehezemre esik kimondani ezt az egyetlen szót, mégis úgy érzem, ez való ide, és bár nagyon fáj, de nincs más választásom, tényleg el kell engednem, és nem sóvárogni utána, mert abba belepusztulok.
- Boldog, és szeretném, ha az is maradna, nagyon önző dolog volna tőlem, ha megpróbálnám visszaszerezni. Beszélgettem a szüleivel, korrekt, rendes emberek. Nem emészthetem magam örökké, bár az biztos, hogy a lelkem mélyén várni fogom, hogy egyszer megjelenjen az életemben, de most muszáj találnom valami megoldást arra, hogy túllépjek a dolgon.
Húzom le gyorsan a teám maradékát, miközben a gyermeknevetést követően P.S. bezárja az ablakot. Nem vagyok sem vak, sem pedig hülye, csak finoman megcsóválom a fejem mielőtt visszafordulna felém, majd úgy vagyok vele, hogy ha már itt vagyok, ne csak rólam szóljon ez az egész, mert biztosra veszem, hogy az ő háza táján sem volna butaság sepregetni.
- Nem csapsz be… ennél azért már jobban ismerlek. Mi a baj?
Korábban ő, most én veszem egyértelműnek a baj meglétét, viszont ha nem akar róla beszélni, erőltetni nem fogom, mindennek eljön egyszer az ideje, azt pedig döntse el ő, hogy a saját szívfájdalma mikor legyen soros.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Kedd. Ápr. 08, 2014 7:14 pm

- Nem hangzik hülyén, sőt, teljesen értelmesnek tűnik számomra. Cseppet sem véletlen, hogy azt szokták mondani, aminek nevet adsz, az már a tiéd, s értik ezt úgy, hogy megszereted, kötpdik hozzád valami, ha elnevezed. Ezért adnak a gyerekek nevet a plüssállataiknak, ezért nevezzük el az állatainkat és ezért illetik egyesek nevekkel az autójukat, kedves tárgyaikat. Ezt most nem úgy értettem, hogy Maya egy tárgy lenne.. Én csak.. Beszélek össze-vissza. – habogok a végére, mint egy idióta, pedig okosat szerettem volna mondani.
Valami olyat kívántam Naomi elé tárni, ami könnyít valamelyest a lelkén, segít abban neki, hogy elfogadja a véleményét teljesen normálisnak. Elvégre semmi eszement nincs a mondandójában. Néha én is úgy érzem, hogy jobb lenne, ha amikor örökbe adtam Hopeot, akkor megkértem volna Foxékat, hogy változtassák meg a nevét. Úgy legalább nem hallanám folyton a kiáltásokat, melyek a nevén szólítják őt. Lehet, hogy nem lenne könnyebb, de most azt hiszem, hogy mégis elviselhetőbbé válna számomra a dolog.
- Önző dolog lenne, de még gyerek. Azt hiszem képes lenne megbocsátani neked. Legalábbis szeretném azt hinni. Később viszont már csak a dühös kamasz lesz, aki számára az egész világ ellenség, s te leszel a legfőbb céltáblája, ha akkoriban feded fel magad. - csúszik ki a számon meggondolatlanul.
Nem akarom még mélyebbre taszítani Naomit, de a véleményemet nem rejthetem véka alá előle, elvégre nem attól lesz egy barát jó barát, hogyha mindent ráhagy a másikra, hanem ha segít neki feldolgozni bármit, amit hoz a sors. Ha kell, akkor kegyetlen őszinteséggel. Bár a mindent tudó világ a tanúm rá, hogy én nem akartam kegyetlen lenni, legfőképpen nem a legjobb barátnőmmel.
Mondanék még valamit, de megakaszt a nevetés és az ablakbecsukás. A kérdés hallatán rajtakapott gyerekként húzom be nyakam, hogy aztán egy hosszú sóhajjal fújjam ki magamból a levegőt, elküldeni kívánva a feszültséget így. Mondhatom, nagyon sok sikerrel..
- Ha már a gyerekeknél tartunk.. – kezdek bele, s bár nehéznek tűnik, amikor még csak gondolatban léteznek bennem a szavak, kimondva valahogy egy fokkal könnyedebbé válnak számomra mindezen gondolatok.
- ..a kislány, akit hallottál nevetni, valójában az unokahúgom. A nővérem édes gyermeke.
Ennyi. Tompán puffannak a szavak kettőnk között, s bár érzem én, hogy magyaráznom kellene hozzájuk még valamit, nem tudom megtenni. Hirtelen azt sem tudom, hogy mennyit tud Naomi a nővéremről, a betegségéről vagy a haláláról. Egyáltalán arról, hogy neveltünk kettesben egy kisbabát. Mondanék hát mást is, de nem tudom hol kezdjem felgombolyítani a fonalat, így a továbbiakban az első kérdésig némák maradnak ajkaim.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Szer. Ápr. 09, 2014 10:52 am

- Nem is gondoltam, hogy úgy értenéd.
Ráztam meg nemlegesen rögvest a fejem, én egyébként sem az a típus voltam, aki mindig mindenkinek kiforgatja a szavait. Esetleg, ha valami vicces helyzetet ki lehetett hozni belőle, megtettem, de nem ilyen alkalmakkor, amikor csak a saját szívem fájdítanám jobban vele. Meg aztán, eszembe sem jutott a dolog, ha P.S. nem mondja, szó sem esik róla. Sokkal inkább gondolkodtam el azon, amit mondott, és igazat is adtam neki. Nekem is volt számos babám gyerekkoromban, de csak egynek volt neve, meg egy plüss macinak. Utóbbi még mindig megvan valahol, biztos elhoztam magammal költözésnél, egyébként, Csokinak hívják, a babámnak leesett a feje, úgyhogy eltemettem, komolyan. Ő meg Charlotte volt, isten nyugosztalja.
- Nem, nem fogom felfedni magam. Nem mehetek vissza újra és újra, remélve, hogy egyszercsak már nem lesz boldog. Az nem volna élet. Ha egyszer majd szeretné, megtudhatja, ki az igazi anyja, ha akar, megkeres, ha nem, akkor sosem látom többet. Nem ennyire egyszerű egyébként, persze, de már sokszor átrágtam. Így lesz neki a legjobb.
Mondhatják, hogy mellettem lenne az, de ez szerintem nem igaz, már van olyan idős, hogy maradandóak legyenek az emlékei, épp ezért nem hiszem, hogy jót tennék vele, ha elrángatnám, ő meg hiányolná azt az anyut, akit ismer. Belefacsarodik a szívem a gondolatba, hogy nem engem hív anyának, de nem tehetek ellene semmit. És ha ennek az lesz a következménye, hogy egy életre megutál, hát legyen, azt hiszem, annál, hogy nem is tud rólam, még az is jobb. Az legalább érzelem, aki nem érdekel minket, aziránt pedig nem érzünk.
Nem tartom kegyetlennek, amiért kimondja az igazságot, nem feltétlenül azért jöttem ide, hogy csak kisírjam magam a vállán, néha nem árt a józan látásmód, hogy tudjam, jól van-e úgy, ahogy én gondolom… Nem biztos, de azt hiszem, ezzel a gondolattal együtt tudok élni. Semmivel sem rosszabb annál, minthogy Maya másokkal van.
Végül aztán ő bukik le, legalábbis úgy sejtem, itt valami titok lappang, és nem is kell sokat várnom, hogy P.S. előálljon a meglepő ténnyel. Némileg zavartan pislogok, mert bevallom, ebből kimaradtam, mármint, azt tudtam, hogy a nővére beteg volt, és végül önkezével vetett véget életének, de azt nem, hogy volt egy kislánya is. Nem akarok ítélkezni, isten ments, csak épp nem értem, miért vállalt akkor gyermeket, ha tudta, nem lesz képes felnevelni.
- Itt? A szomszédban? Te jó ég… hogy bírod?
Én biztos belehalnék, ha Maya kacagását hallanám mindennap a szomszédból. Mondhatnánk, hogy ez nem ugyanaz, de attól még, hogy nem az ő lánya, a rokona, és vélhetőleg kötődött hozzá, csak épp, talán úgy érezte, nem elég a feladathoz, vagy túlságosan a testvérére emlékeztette. Más nem jut eszembe… Azt nem hiszem, hogy a gyámügy vette volna el tőle, a rokonok ilyen téren elsőbbséget élveznek, pláne ha esetleg végrendelet is volt, szóval jó eséllyel ő adta örökbe. Egyelőre még emésztek, s nem kérdezek többet, de ami késik, nem múlik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szer. Ápr. 09, 2014 8:40 pm


- Ha visszamennél az nem azt jelenti, hogy reméled, hogy nem lesz boldog, hanem azt, hogy reméled: lehet boldog veled is. Tudod, valamikor én is reméltem ilyesmit, de az én reményem alaptalan vágyakon nyugodott. Prue visszajövetelében reménykedtem, abban, hogy egyszer majd felébredek és már nem látom magam előtt élettelen testét, hanem kinyitja a szemeit az ágyán fekve és köszön nekem. De Prudence meghalt, a te lányod pedig él. Akkor tégy meg valamit, ha úgy érzed, hogy képes vagy megtenni. Ha túl tudsz lépni rajta, hát tedd, de ha az kell, hogy visszamenj érte, s a tiéd legyen, akkor ne törődj azzal, mennyire tűnnél önzőnek. – magyarázom csendesen.
Nem akarom én semmire bíztatni, de semmiről lebeszélni sem. Komolyan hiszek benne, hogy egy ponton túl már nem fordíthatók vissza a hazugságok, de ő nem hazudott a gyermekének soha, egyetlen percig sem, éppen ezért lehetnének még azok, amilyenné szeretné Naomi, hogy váljanak. Az ő esetük merőben más, mint Hopeé és az enyém. Persze nyilvánvalóan Naomit is meg tudom érteni. Én sem biztos, hogy tönkre akarnék tenni egy édes, könnyed életű, boldog gyermeket azért, hogy a saját életemet megjavítsam először, aztán majd az ő sebeit is begyógyítsam. De akárhogy is lesz, én mindig Nonó mellett állok majd. Vagy megismerem Mayát, vagy nem. Ezt majd az idő, s barátnőm eldönti.
A visszakérdezései akárhogy is, de mosolyt csalnak ajkaimra. Erőtlen, vérszegény mosoly ez, de mégis mosoly, amit az az érzés csal elő belőlem, hogy valahol a lelkem mélyén imádom hallani Hope nevetését, hangját. A nővéremre emlékeztet, de még a boldog éveinkből, s ezt bármennyire fáj is, mégis szeretem.
- Nyaranta nehezebben, mint a fagyos tél közepén. -próbálom elütni egy teljesen komolynak szánt viccel.
Értelmét könnyen meglelheti Naomi ezen mondatomnak, hogyha az ablakbecsukásomra gondol.
Nem kérdez én mégis beszélni kezdek. Úgy érzem, hogy életemben először muszáj csupaszon valakinek odaadnom ezen titkaimat, mert ha nem most teszem meg, akkor talán soha nem lesz rá több alkalmam.
- Amikor Prue meghalt egyszerűen nem tudtam még magamról sem gondoskodni, nem hogy egy kisbabáról. Én.. – akarnék még mondani valamit, keményen, erősnek mutatva magam, de a tettem súlya elönti könnyekkel akvamarin tekintetem. Elfordítom a fejem, ne lássa Naomi, hogy esélyesen kiborulok. Hiszen ma nem nekem kell segítség, hanem neki. Nem lehetek ilyen!
- ..akkor úgy gondoltam, hogy jobb lesz így neki. Nem voltam anyának való. Nem akartam az anyja lenni. Azt akartam, hogy az anyja újra vele legyen, s ne legyen halott.. – olyan nevetséges ez, olyan suta magyarázat, hogy nem is bírom folytatni. Leszegett fejjel állok a nappalim közepén, s bár szeretnék Naomiba kapaszkodni, most mégsem képesek felé vinni lábaim. Vajon szörnyetegnek fog tartani? Hisz jogos lenne.. én is annak tartom magam.


A hozzászólást Pandora Scarlet Mallory összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 11, 2014 9:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Szer. Ápr. 09, 2014 10:34 pm

- De, pontosan azt jelenti, mert tudom magamról, hogy másként nem szólnék bele az életébe. Egyszerűen nem érezném jogosnak, hiába nem én akartam így, nem küzdöttem érte eléggé. Megérdemlem a sorsom… Egyszerűen nem tehetem. Azt hiszem, kár, hogy eddig nem beszéltem neked róla, ha New York előtt megtettem volna, talán még meggyőzhettek volna a szavaid.
Csóválom komoran a fejem, egyszerűen nem is értem, miért kezdek el megint ezen agyalni, nem, már eldöntöttem, egyszerűen nem szabad. Akármennyire is fájjon, nem látom többet, az a pár perc is olyan volt, mintha izzó parázzsal égetnék minden porcikámat kívül, s belül. Nem vágyom rá többé.
- Sajnálom, hogy Prue nem jöhet vissza hozzád, de biztosan tudom, jó, talán nincs jogom ilyet mondani, szóval… hogyha tehetné, akkor jönne.
Nem is tudom, minek szánom a szavaimat, lehetséges, hogy inkább csak ártok vele, mintsem használok, de kimondom, mert úgy érzem, ezt kell tennem.
- Akkor majd sokszor jövök hozzád nyáron, vagy te hozzám, ketten minden könnyebb, nemde?
Erőtlenre sikerült a mosolyom, az teljesen bizonyos, de legalább rá lehetett fogni, hogy az. Képes voltam még rá, ezen tudomány nem veszik el soha, maximum csak elfelejtik az emberek, hogy milyen jó is. Egyetlen mosoly megváltoztathatja valaki napját, olyanét is, kit nem is ismerünk, csak jó kedvünkben jön szembe, s ezt kapja. Jobb kedve lesz neki is. Most persze nem a nevetésé a főszerep, és bár gyakrabban vagyunk vidámak, mint nem, legalábbis részemről eddig így volt, bármilyen mostoha is legyen a helyzetem, jelenleg nem férne össze szavainkkal a derűs ábrázat. Ettől szép a barátság, nem? Együtt sírunk, együtt nevetünk…
Hallgatom, s rögvest nyúlok oda, jobb kezemmel finoman visszafordítva magam felé állát, jelezvén, nem, előlem nem kell elrejtenie a könnyeit, semmit a világon, én épp úgy fogadom az ő szívének bajait, mint mesélek neki a sajátjaimról, s úgy vélem, ez így a normális, másképp nem is menne barátok közt. Mondandója végén felállok én, ő nem jön, hát megyek én, támasznak lenni, vagy inkább ő az enyém, én az övé. Tökéletes, nekem az. Megölelem, s vajon szörnyeteget ölelnék-e? Nem hiszem. Bár nem tudhatom, megtettem már, és akkor szívem mégis repesett. Karjaim átkulcsolom tarkója mögött, nyakába fúrom nyakam, hagyom, hogy hangom elfúlón szóljon, osztozva fájdalmában, miként ő is teszi az enyémmel. Tudom, hogy így van.
- A vágyadat ki ne értené meg? Gyászoltál, még tán most is azt teszed, és a nővéred örökké hiányozni fog. Tudom, hogy te nem így érzed, és talán soha nem is fogod, de nagy dolog volt, hogy beismerted, nem vagy képes rá, és elengedted. Abban viszont már csöppet sem vagyok biztos, hogy jót tesz neked, hogy ilyen közel van hozzád. Egyszerre emlékeztet a testvéredre, és egyszerre a sajár kudarcodra. Kell ez neked?
Kérdeztem halkan, lágyan, óvatosan, érzékeltetve, nem bántani akarom, vagy elvinni innen, csak tudni szeretném, hogy úgy van-e, ahogy gondolom, és eme helyzet többet árt, mint használ, ám reméltem, tévedek, inkább tévednék, istenem…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Csüt. Ápr. 10, 2014 6:02 pm

- Talán jobb is így, hogy nem jelent már semmit, amit mondok. Hogy nincsen tétje. Lévén legalább nem adok rossz tanácsokat. – eresztek meg egy biztató mosolyt Naomi felé.
Szörnyű lehet mindaz, amit át kell élnie, s hiába van nekem is titkom Hoperól, mégsem érzem olyan borzalmasnak, mint az övét. Persze ebben az is erős szerepet játszik, hogy évek óta próbálom elnyomn i magamban ezt az egész unokahúg dolgot, távol akarom taszítani a lelkemtől, hogy ne fájjon annyira. Általában úgy hiszem, hogy sikerül is, például amíg Claude itt volt velem, addig szinte észre sem vettem, hogy Hope kint játszik a kertben. Bár lehet, hogy ennek az volt az oka, hogy Foxékkal minden télen elutaznak valahová karácsonykor. Rokonokat látogatnak. Hope rokonait. Engem bezzeg soha, holot.. Nem, nem szabad így gondolnom rá! Minden évben kapok azért valamit, mert néha vigyázok rá, hogyha Mrs. Vagy Mr. Fox nem ér rá, s szeret engem, mint babysitterét. Ironikus.
- Nem hiszem, hogy jönne. Mostanra már talán mankóval kellene járnia, s biztos lenne benne, hogy innen már csak egy kis lépés a tolószék, majd pedig a magatehetetlenség. Nyilván nem lenne jó neki életben. És talán nekem sem lenne kellemes ápolni őt. De milyen ember lennék, hogyha nem hiányozna az egyetlen testvérem? Látod, ez az önzés. Nem az, amit te érzel a lányod iránt.
Értékelem a kedvességét, s bár az én mosolyom talán még gyengécskébbre sikerül, mint az övé, ettől még mosoly, s hálás vagyok neki, amiért ki tudta csalni belőlem.
- Nem tudom, hogy mi lenne velem nélküled! – kimondtam.
Hangozzon ez bármilyen nyálasan, mégis így gondolom, s nem szégyellem, hogy mindezt közöltem vele. Biztos az én életem elég szegényes, de komolyan nem volt még soha ilyen barátnőm. Hiába csak pár hónapja találkoztunk újra, olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást.
Nem bírok moccanni, de az ölelésébe beledőlök, viszonzom azt, s mérhetetlenül hálás vagyok neki ezért is. Olyan rossz erről beszélni, ilyenkor mindig jobban hiányoznak az örökre elvesztett évek. De valamiért mégis úgy érzem, hogy ki kellett ezt is mondanom. Segíthet.
- Nem lennék képes messzebbre engedni őt. Foxék rendes emberek, tudják a titkot és megígérték, hogy nem árulják el Hopenak soha. Azt ígérték, hogy én mondhatom el, ha valaha akarom, de szerintem nem fogom megtenni soha. Így is szeret engem, van velem kapcsolata, elvégre én vagyok az állandó babysitter. Szomszédlány-szindróma, tudod. Olyan kis okos gyermek! És a szerencsém az, hogy Prue meg én nem igen hasonlítottunk egymásra, szóval a picúr sosem fedezheti fel majd, hogy rokonok vagyunk. - igen, így még kacifántosabb a dolog. Elvégre nem csak, hogy hallom, de tartom is a kapcsolatot vele.
Sok hazugság van ebben az egészben, talán túl sok is. De kevesebbel nem élhetném túl.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Csüt. Ápr. 10, 2014 11:33 pm

- Lehet, bár azt nem hiszem, hogy rossz tanácsot adnál. Egyszerűen csak az van, hogy másképp gondolod, mint én, ami nem baj, mert mások vagyunk. Csak elgondolkodtat, amire viszont annyira nem vágyom. Tudom, nagyon önző dolog, de néha inkább elfelejteném ezt az egészet… hogy ne is tudjak róla, hisz akkor nem is fájna.
Utálom magam, amiért ezt kimondtam, mégis kénytelen vagyok megtenni. Sokszor gondolkodtam már azon, mi lett volna, ha nem esek teherbe, milyen életem lenne most vajon? Jackson és én vajon átvészeltük volna a távolságot? Együtt maradunk, ahogy én azt anno elképzeltem, és boldogok lennénk most? A tervezett babánkkal, babáinkkal? Nem is akarom tudni. Inkább nem. Fölöslegesen cincálom ezzel is a lelkemet, ostoba vagyok, egy önsanyargató, hülye picsa. Miért nem tudom a szépet keresni és látni mindig? Egyszerűbb lenne… nem szeretem az egyszerű dolgokat, én sem vagyok az, miért legyen hát az életem másmilyen?
- Mármint… ha egészséges lenne. Jó, ez hülyén jött ki, nem pont így gondoltam. Nem hiszem, hogy önző lennél azért, mert nem szeretnéd feltétlenül más betegsége alá rendeli a saját életed. Szar ez így mindenhogy. Basszameg.
Nem szoktam káromkodni, ennyire már biztosan ismer, épp ezért borítékolható, bár eddig is elég egyértelmű volt, hogy tényleg nagyon ki vagyok akadva, ám nem lennék Naomi Sharp, ha saját szavaim nem öntenék el pírral az orcámat szinte azonnal. Jellemző, csak én vagyok olyan dinka, hogy saját magam hozom ilyen kínba.
- Nem tudnád kin gyakorolni a zavarba hozás művészetét.
Vicceltem el, bár talán nagyon nem illet most ide, mégis, az ilyen érzelemkinyilvánításoktól nagyon elszoktam az utóbbi években. Nagyon, nagyon jól esik a lelkemnek, és örülök, hogy ő van nekem, de eddig mindig elvesztettem azokat, akiket tényleg közel engedtem, épp ezért félek most is, hogy valami baj lesz. Mert ha rólam beszélünk, ott baj mindig van, kisebb, vagy nagyobb, de van. S még csak a legcsekélyebb fogalmam sincs róla, mennyire igaz eme gondolatmorzsa a részemről, ha tudnám, mikben volt részem, elmarnám magam mellől már most, nehogy őt is belerántsam az egészbe.
- Értem. Ha jó neked így, akkor oké, bár azt azért hozzátenném, hogy erről nem vagyok meggyőződve, de ezt a te tiszted megítélni. Megértem, hogy nem szeretnél távol lenni tőle. Én a magam részéről belehalnék, ha ilyen közel lenne hozzá a lányom, mégsem tudná rólam, hogy ki vagyok. Bár, ez nálam lehetetlen, nagyon hasonlít rám, pont olyan, mint én voltam kislányként.
Ettől csak még rosszabb volt látni, de hát én akartam, s most iszom is a levét rendesen, nem bánom, mert legalább tudom, hogy jól van, de a változatosság kedvéért jó volna, ha nem lenne minden lélegzetvétel ennyire fájdalmas. Kicsit szeretnék megkönnyebbülni, elengedni a démonaimat, nem cipelni ezt a keresztet tovább, ha már tudom, hogy nem akarok tenni az ügyben.
- Egyszer majd szívesen megismerném Hopeot. Ha kegyesek voltak vele az égiek, lélekben hasonlít rád, ha már külsőben nem is.
Eresztettem végül el, ha úgy éreztem, nincs már szüksége a közelségre, de ha volt, hát maradtam, nekem nem okozott gondot, jól esett. Szerettem az öleléseket, bár nem sok mindenkit ölelgetek, csak azokat, akik tényleg fontosak…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Ápr. 13, 2014 10:30 am

- Szerintem az lenne a legjobb, hogyha elfelejthetnéd. Rosszul fog hangzani, de igazából ő sem tud rólad semmit, neked sem kellene emlékezned a múltad ezen részére. Boldogabb jövőd lehetne, kevésbé terhes mindenféle bűntudattól és hiányérzettől. - jegyzem meg csendesen.
Nem akarok én kegyetlen lenni, vagy túl kemény, de őszintén hiszem, hogy néha a felejtés sokkal nagyobb kincs, mint amilyennek látszik. Persze nyilván nemképes az agyunk hosszútávon arra, hogy szelektáljon az információk között és kitörölje a számunkra kellemetleneket, de azért néha jó eljátszani a mi lenne ha gondolatkörével ilyetén.
- Ezt már szeretem! – csettintek elismerőn nyelvemmel a káromkodás hallatán.
Nem azért, mintha én csak a mocskos szájú népek között érezném otthonosan magam, de kellően javít a hangulaton ez a kis nüansznyi csúnya beszéd. Egyrészt, mert legalább van mivel foglalkoznunk az újdonság varázsaként, másrészt meg, mert talán mosolyogni is képesek leszünk addig, míg ezen témázunk. Persze túl sokáig nem ragozom, felesleges lenne, ám mélyen egyetértek Naomival. Szar ez mindenhogy. És igenis basszameg. Mindenki. Mindent. Az egész hülye helyzetet.
- Azt ne mondd, hogy rajtad csak én gyakorlom! Szerintem egy szúnyog is képes lenne zavarba hozni téged, hogyha intim helyre repül. – incselkedem vele, hagyva, hogy ez a könnyed téma egy kis időre felolvassza a szomorúság jegét szívemen.
Nem tart soká az egész, pár tizedmásodperc csupán, de szükségem van rá, mint egy korty vízre a sivatagban vándorló, eltévedett léleknek.
- Azt nem mondtam, hogy jó. – jegyzem elgondolkodva, s picit csendben is maradok, mielőtt folytatom. Nem tudom, hogyan fogalmazzam meg ezt. Hogy lehet egy dolog egyszerre rossz és jó? Sosem értettem a Hopepal kapcsolatos dolgaimat.
- De még mindig jobb, mintha messzebb lenne. Igaz, hogy így nem tudom elengedni a múltamat, de rosszabb napokon komolyan képes vagyok elhitetni magammal, hogy nem csak a kislány van a kertszomszédságomban, hanem bent főz a házuk konyhájában az én boldog és egészséges nővérem, s közben a gyerek nevelőapja, a nővérem szerető férje a garázsban kütyüzik valamit a túramotorjával. Édesapát is képzelhetnék, de mivel a nővérem sem tudta, hogy ki az, lévén a lombikok nem mutatkoznak be, így a képtelen fantáziáimban inkább valami olyan férfi jelenik meg előttem, aki úgy szerette meg a nővéremet, hogy már volt egy gyereke, s a kislányt is sajátjaként neveli. Röhejes, nem? Álomvilágban élek, azt hiszem! Mint a kamaszok. Épp csak ők a saját hercegüket képzelik el fehér lovon, s nem a nővérükét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Vas. Ápr. 13, 2014 1:59 pm

- Tudom én, hogy az lenne a legjobb, de lehetetlen. Tudok élni így, csak épp boldogan aligha, néha úgy érzem, hogy nekem csak annyi boldogság jutott, amit Jackson mellett töltöttem… de, még akár hálás is lehetnék a sorsnak, hogy egyáltalán jutott valami.
Sóhajtok fel, emlékszem, beszéltünk már arról korábban, hogy hiányzik egy férfi az életemből, de ez annyira nem egyszerű sajnos, főleg most. Elvégre, ki vágyna egy ilyen komornak tetsző lányra? Lesz ez másként, tudom én, de most még túlságosan fáj ez az egész, és kicsit szeretném sajnálni magam, mert… néha kell ilyet is, akármit is gondoljon ilyenkor rólam a külvilág.
- Hogy a fenébe jutnak eszedbe ilyen zöldségek? Még hogy szúnyog… ne már…
Természetesen már vörösödöm is, aligha meglepő a dolog a részemről, de ezzel máris alátámasztom barátnőm szavait, azt viszont nem fogom ecsetelni, hogy mennyire szeretik mások is ezen tudományukat rajtam gyakorolni. Hosszútávon annyira azért nem élvezem, főleg, ha jár mellé egy kiadós hóban való megfürdetés, meg csiklandozás roham.
Persze, hogy is lehetne ez a helyzet jó? De talán annál jobb, mintha soha többé nem látná, bár talán rá is épp annyira igazak az előző szavai a feledésről, mint rám, de nem fogom az orra alá dörgölni a dolgot, talán a másféle világnézetünk okán nem feltétlenül ugyanazt éreznénk megkönnyebbülésnek.
- Egyáltalán nem röhejes, mindenki abból nyer erőt, amiből tud, ha te ebből vagy képes rá, akkor egyértelmű, hogy nem kell elengedned az álmodozást. Én is szoktam… olyankor Maya mindig velem van, elképzelem, hogy reggeliznénk együtt, miként próbálná visszafogni Milot séta közben, hogyan nevetne rám, ha jó kedve van, s milyen lehetne akkor, mikor duzzog. Lélektépő olykor, de olyan jó addig, míg elmerülök benne. Valahogy mindig kicsit könnyebb a lelkem utána, mintha egy kis keserűséget kiengednék az állandó, tompa fájdalom mellől a szívemben.
Fejtegetem talán kicsit hosszabban a dolgot, mint amennyire először szerettem volna, aztán pedig muszáj kérdeznem, mert valami megütötte a fülem, és nem vagyok benne biztos, hogy emészthetőnek vélem a dolgot.
- A nővéred tudta, hogy beteg, amikor megfogant?
Csendesen, félve kérdem, nem tudom félretenni az esetleges előítéleteimet, nekem már az is nagyon húzós volt, hogy egy gyermek mellett képes volt önkezével véget vetni életének, hát még az mennyire borzalmas lenne, ha olyan önző volt, hogy tudott a betegségéről, de mégis megszült egy gyermeket, tudva, hogy ott fogja hagyni. Talán nem is szeretném hallani rá a választ, de már késő, a kérdésem feltettem…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Ápr. 13, 2014 8:54 pm

- Én hiszek benne, hogy jár neked még boldogság az életben, annyi, hogy nem is győzöd majd! – simogatom meg a karját biztatón.
Valóban hiszek a tündérmesékben, hogyha mésokról van szó, s bár a magam élete egy totális őskáosz, mégis hajlamos vagyok nagyon optimista lenni Naomiéval kapcsolatosan. Elvégre az nem lehet, hogy egy ilyen jó léleknek, amilyen ő, nem tartogat a sors valami boldogat, hosszan tartó, örömteli életet. Ha hinnék istenben, akkor most még azt is mondanám, hogy az úr biztos kegyes lesz hozzá, de mivel ismeri a templommal és úgy egyáltalán a hittel kapcsolatos nézőpontomat, éppen ezért most ezt nem részletezem. Egyszerűen csak hagyom, hogy megpróbálja elhinni, amit mondok, s bár sejtem, hogy nem fog menni neki, én megingathatatlan vagyok ezen a téren. Talán, ha én hiszek benne, akkor is valóra tud válni. Erre valók a barátok, nem? Hogy akkor is higgyenek az örömünkben, amikor mi a gödör mélyén ülünk.
- A szúnyogcsípés kivörösödik, nem? – vonom fel a szemöldököm.
Kételkedésem a kérdésben annak szól, hogy aki a tehenek emésztésével és alvási szokásaival oly precízen tisztában van, ahogyan az Naomiról kiderült, akkor nehogy már ne tudja, hogy mi az összefüggés a vörösödés és a szúnyogok között. És különben is! A szúnyog egy állat és nem zöldség. Gyógyszerész létére azért ezt is tudnia kellene.
- Pedig teljesen logikus, s lám, máris hozod a formád! – csettintek nyelvemmel kacsintás helyett.
Jólesik felszabadultnak lenni, úgy tűnik, hogy ezt a képességemet még mindig nem veszítettem el. Jöhet bármennyi fekália, P.S. Mallory képes rá, hogy úgy tegyen, mint akivel minden rendben. Mindig erről voltam híres, még akkor is, hogyha belül zokogtam, miközben kifelé mókát csináltam szorult helyzetemből. Nem véletlenül vittem smiley-s lufit a nővérem temetésére csokor és koszorú helyett. Úgy éreztem, hogy kell valami, amibe kapaszkodhatok majd, ha el akarna nyelni a föld mélye gyászomban. Persze rajtam kívül senki nem értékelte a dolog meghatósági-faktorát. Anyám csak azért nem zavart el, mert még ő sem tartotta volna mindezt tisztességesnek azután, hogy konkrétan én ápoltam a nővéremet s én voltam az, akit az a trauma ért, hogy holtában rátalált.
- Nem tudom, hogy miképpen képesek duzzogni a nyolcévesek, de ha úgy, ahogyan én emlékszem magamra, akkor felköthetnéd a gatyád! – csúszik ki a számon, s bár megbánom, visszavonni sem lehetőségem, sem akaratom.
Jó ez így, elvégre nem gondolhatunk meg minden szót hatezerszer, mielőtt kimondjuk. Tudnia kell kellemes érzéseket is társítani ehhez az egész, rémes helyzethez, s hogyha ilyen kellemes érzés csak az én duzzogó fejem elképzelése lehet, hát ki vagyok én, hogy megvonjam tőle ezt?
Mondhatnám, hogy a kérdése váratlanul ért, de nem, tulajdonképpen egyáltalán nem. Én is ezt kérdezném magamtól az ő helyében, sőt mi több, bárki más helyében is. S bár a válaszadás nem kellemes, mégis könnyen tudok beszélni a dologról, elvégre ez olyan téma volt, amin még életében vesztem össze Prueval, s felidézni olyan, mintha még mindig élne, s reagálhatna szitkaimra, melyeket a fejéhez vágtam.
- Húsz éves volt, amikor közölték vele, hogy SM-e van. Azt hitte, hogy vége a világának, s tulajdonképpen vége is volt. Az orvos azt mondta neki, hogy ne aggódjon, lehet még családja, ha szerencséje van, akkor akár hatvan éves koráig is elélhet, beszélni fog tudni majdnem az utolsó pillanatig. Nyilván úgy értette, hogy ez majd vigasztaló lesz, de ahogy Prue elmesélte, legszívesebben bementem volna, s agyonütöm azt az orvost, aki ilyet mert állítani. Nem marhaság? Hisz milyen férfi szeret bele egy halálraítéltbe? Mindegy, ne menjünk bele.. – legyintek fáradtan. Annyiszor lejátszottam már magamban ezt a beszélgetést, újra és újra visszapörgetve a szalagot. Csodálom, hogy még el nem kopott.
- Két évre rá abbahagyta az egyetemet, s még három évvel később kitalálta, hogy gyereket akar. Próbáltam lebeszélni róla, de hajthatatlan volt. Volt képe sírva a képembe vágni, hogy azért akar egy gyereket, hogy legyen aki mellette van és szereti akkor is, ha tolószékes nyomorék lesz. Szó szerint így hangzott. Mintha én ott sem lettem volna. Mintha nem is számítanék, nem is lennék a húga. Egy világ omlott össze bennem, s a helyén egy robbanás keltett krátert életre, amikor a még nem két éves babáját figyelmen kívül hagyva bevette azt a csomó altatót. Szar dolog ezt mondani, de annyira gyűlölöm, amennyire szeretem is őt. Mármint Pruet. Hope meg.. hát Hope még csak 4 éves.. semmire sem emlékszik az igazi anyjából. És hidd el nekem Naomi, nem is tudnék neki semmi jót mondani róla. Majd egyszer. Majd ha már nem haragszom ennyire.. – fejezem be beletörődötten.
Vajon megérti majd, hogy a nővérem mindennek ellenére nem volt szörnyeteg? Hogy én hittem neki, s elfogadtam, hogy nem önzőség, ha gyereket akar? Nem tudom. Néha én sem hiszem el mindezeket. Hagyom hát, hogy Naomi reagáljon, nem találgatok. Elvégre az ő véleménye érdekel, a magamét már unalomig ismerem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Mallory-lak // Today at 6:59 pm

Vissza az elejére Go down
 

Mallory-lak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-