HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Yesterday at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Yesterday at 8:59 am
írta  Jackson Carter Kedd. Dec. 06, 2016 3:06 pm
írta  Amaryllis Margaret Lux Kedd. Dec. 06, 2016 12:23 pm
írta  Catherine Benedict Kedd. Dec. 06, 2016 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Mallory-lak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Mallory-lak // Vas. Dec. 22, 2013 8:20 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Hétf. Ápr. 14, 2014 12:19 am

Mondanám, hogy örülök, hogy valaki legalább hisz benne, de sokra nem megyek eme ténnyel, szóval inkább nem is forszírozom. Hagyom elsikkadni a dolgot, mert most abszolút nem is a boldogság a lényeg, jelenleg egyikünket sem fenyeget ez a veszély sejtéseim szerint, szóval nincs értelme tovább ragozni. Ha jön majd, tárt karokkal fogom várni, ha meg nem, hát megpróbálok nélküle meglenni.
- Menj már…
Bökdösöm meg, mert komolyan, néha úgy érzem, kiégnek a receptoraim tőle, eszem elszáll, hogy ilyeneket csuklóból tol az arcomba, még csak nem is gondolkodik rajta. Mindenesetre, üde színfoltja a beszélgetésünknek a dolog, bizonyosan szükség is van rá, ránk fér, mosolyogni még mindig sokkal jobb, mint sírdogálni. Azt sokszor megállapítottam már magamban, hogy bárki kamuzta is azt egyszer, hogy a sírástól megkönnyebbülünk, abszolút marhaságot beszélt. Én mindig rosszabbul érzem magam utána.
- Néha megőrülök tőled.
Említem meg eme kis apróságot, de tény és való, hogy sokkal inkább értendő ez pozitívan, mintsem valódi szemrehányás lenne, elvégre jobb napjaimon én is egy szeles kisasszony volnék, aki nem rest lükeségekkel sorozni a környezetét, szóval szerintem akad olyan, akinek bőven az agyára tudok menni, noha szándékomban sosincs az ilyesmi.
Azt hiszem, van még egy dolog, amiben nagyon hasonlítunk P.S.-sel, egész egyszerűen mindketten szeretjük a fájdalmunkat magunknak megtartani, és azt hazudni a világnak, hogy valójában minden rendben velünk, holott ez egyáltalán nem igaz. Én szeretem megkímélni a környezetemet a nyűgjeimtől, de van, amikor már nem vagyok képes magamba fojtani a dolgot. Jelenleg eljutottam arra a pontra, és beszélnem kellett róla még valakivel. Mandy persze tud az egészről, mert elkísért, de őt épp ezért nem zavarnám megint ezzel, noha tudom, hogy örömmel meghallgatna, és ott lenne támaszomnak. Jelenleg valahogy mégis így érzem jobbnak, fogalmam sincsen, miért, ám nem is fogok most ezen agyalni, nincs is rá szükség. Ha valakinek vannak ennyire jó barátai, akkor magától értetődik, hogy megpróbál nem titkolózni előttük.
- Elhiheted, örömmel kötném fel a gatyám, minden egyes hisztit imádnék, mert az azt jelentené, hogy már velem van, az életem része, én az övé, és akkor már soha, de soha nem engedném, hogy bárki elvegye tőlem.
Nem látok semmi rosszat a szavaiban, nem is keresem, csak elmerengek, hogy vajon milyen lenne. Könnyű belefeledkezni ezekbe a képekbe, mindig könnyű volt. Bármennyire is legyen fájdalmas, hogy mindez nem valósulhat meg, elképzelni attól még el lehet, bár nem segít a helyzetemen, ha beleélem magam, ám ettől még nem vagyok képes visszafogni a dolgot. Nem is szeretném.
Végül hallgatom, miként fejti ki a választ óvatos kérdésemre, a jelek szerint nem leptem, vagy sértettem meg vele, aminek igazán örülök, mert felettébb kellemetlennek érezném, ha valamelyikünkben is maradna egy apró tüske, ami megkeseríthetné azt a csodálatos dolgot, ami köztünk van. Mégis, mikor újra megszólalok, jóval megfontoltabb próbálok lenni, távol álljon tőlem, hogy rosszat mondjak a nővérére, úgy vélem, ez P.S. privilégiuma, de ettől még véleményem van, és nem is fogom véka alá rejteni, nem én volnék, ezt nyilván ő is tudja.
- Tarthatsz reménytelenül romantikusnak, de szerintem a szerelem nem válogat. Ha a város legszemetebb alakja láttán dobban meg a szíved, akkor sincs mit tenni. Én szerintem a nővéred is talált volna valakit, ha… nem gondolja úgy eleve, hogy esélytelen.
Jaj de nagyon okos vagy Naomi, számolj csak vissza, mikor fogod visszakapni a saját mondandódat, mert ezt bizony ugyanúgy elharsoghatná nekem is bárki, P.S. meg pont olyan, aki az ilyen magas labdákat nem hagyja ki. Mindenesetre, én azért a reményt még nem adtam fel, csak úgy vélem, jelenleg ilyesmire alkalmatlan a lelki állapotom.
- Nem igazán értem, hogy miért nem volt képes értékelni azt, hogy mellette vagy. Miért nem azt mondta mondjuk, hogy minden vágya egy gyerek, és kérte, hogy értsd meg, miért teszi. Szerintem megértetted volna, sőt… még inkább ott lettél volna mellettük.
Én legalábbis csak így tudom elképzelni ismerve a barátnőmet, pokoli érzés lehetett ezt hallani, mintha szemen köpnék, holott ő mindent megtesz, hogy ott legyen és segítsen. Nem egyszerű a helyzete neki sem, közel sem tartom kevésbé rossznak, mint a sajátomat, sőt, én talán bele is rokkantam volna, ha megtalálom holtan a testvéremet.
- Vajon miért nem bírta tovább? A kislányáért még igazán kitarthatott volna, lehet, hogy megint az önzőség beszél belőlem, de a helyében, ha már szültem egy gyermeket, szerettem volna addig élni, hogy még emlékezzen rám. S ha legalább 60 éves koráig élt volna… atya ég, az nagyon hosszú idő, rengeteg a gyermekével, rengeteg veled. Nem vagyok képes felfogni, miért menekül még is el ebből az életből.
Azt persze nem tudhatom, hogy időközben kiderült-e valami súlyosbító körülmény, nem romlott-e az állapota, vagy valami hasonló, de ha így volt, P.S. biztos elmondja majd, mert ez valahol válasz a miértre, még akkor is, ha attól még nem lesz könnyebben emészthető, vagy épp elfogadható.
- Sajnálom, hogy haragszol rá. Mármint… ez biztos, hogy megkeseríti a napjaidat, gondolom többször, mint szeretnéd, ugyanakkor megértem, én sem lennék képes másként érezni a helyedben. Nem csak Hope-ot hagyta itt, hanem téged is.
Állapítom meg, és ez az a pont, ahol megint kénytelen vagyok megölelni, mert nem akarom, hogy azt lássa rajtam, sajnálom, és esetleg nehezteljen miatta, úgy sejtem, ő annyira nem vevő az ilyesmire, de szerintem a legtöbben nem szeretik, ha sajnálkoznak rajtuk...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Ápr. 14, 2014 9:39 pm

- Őrültnek lenni a mai világban sikk! Szóval örülhetnél neki ahelyett, hogy panaszszót formáznak ajkaid. – öltök nyelvet rá, nem veszítve el játékosságomat.
Szeretem, hogy Naomi ilyen, hogy amilyen mélyen tiszta, olyan nagyon könnyű évődni vele és nem unalmas egyetlen együtt töltött percünk sem. A bökdösésre csiklandósan arrébb rebbenek, némi kuncogás is kiszalad ajkaimon.
- Igen, elhiszem. Ahogy te is elhiheted, hogy én meg szívesen segítenék felkötni azt a gatyát, ha lenne rá módom. Így viszont csak gondolatban játszhatok veled effélét, minden olyan alkalommal, amikor úgy érzed, hogy szükséged van rá. Ha azt kérnéd, hogy utazzak New Yorkba és készítsek millió fényképet Mayádról, azt is megtenném. Ha ez neked boldogságot jelentene, bármit, amire képes vagyok. Erőn felül!
Tudom, hogy tudja, de muszáj kimondanom. Nem azért, hogy fényezzem magam, egyszerűen abból az okból kifolyólag, mert így igaz. Ez a meztelen, pőre igazság, s nem tehetem meg, hogy ne osszam meg vele. Komolyan, ha képes lennék rá, akkor visszatekerném az idő kerekét is nyolc évvel ez előttre, s én lökném le a lépcsőn az anyját, hogy aztán ne legyen senki által megakadályozva az, hogy felnevelhesse a gyermekét. De nyilván ilyesmik nem fordulhatnak elő az életben, nem lehetek képes a lehetetlenre. De gondolni azért lehet rá. Attól néha szebb és jobb a világ.
- Őszintén megmondom, hogy nem hiszem, hogy talált volna valakit. Nem volt csúnya lány, nem ezért. Egyszerűen annyira megkeserítette a betegség és az a tudat, hogy magatehetetlensége lebegett a szemei előtt, hogy nem tudott volna eljutni senki agyáig a szikra felőle. A szívéig meg pláne.
Nem zavar, hogy Naomi kimondja, amit akar, szeretném hinni, hogy igaza van. De amennyit annak idején az SM-ről olvastam, amennyit jártam ilyen betegek közé, hogy megtanuljam mit kell majd tennem a nővéremmel, hát az bebizonyította számomra, hogy nem élet az életük. Ha jobban belegondolok, akkor talán én is megöltem volna magam még azelőtt, hogy már képtelen legyek megtenni. De persze előtte nem szültem volna gyereket. Nem vagyunk egyformák, mint említettem már.
- Ezt én sem értettem. Most sem értem. Olyan érzés volt hallgatni a szavait, mintha jól a seggembe rúgott volna. És akkor még nagyon szépen fogalmaztam meg azt, amit gondoltam, éreztem azokban a percekben a mosókonyhánkban.
Vállat vonok. Nem igazán tudok erre értelmesebbet mondani, lévén én sem értettem ezt az egész hozzáállást meg a nagy gyerekakarást. Arra viszont van mit mondanom, amit Naomi a hatvan évvel kapcsolatban megjegyez. Nagy sóhajjal ugyan, de itt az ideje, hogy vázoljam a nővérem lehetséges jövőképét. Értenie kell. Szeretném, ha értené, hogy bármennyire is haragszom Prudencere, ettől még a lelkem mélyén meg tudom érteni. Akkor is meg tudtam. De magamnak sem vallottam be nagyon soká.
- Nem hiszem, hogy maradtak volna jó emlékei. Mire Hope abba a korba ért volna, addigra a nővérem már eljuthat egy olyan állapotba, melyben előttem is szégyellte volna magát, nem csak a gyereke előtt. Azt hiszem, hogy azért is akart teherbe esni, mert a terhesség alatt a rohamok eshetősége csökken az ilyen betegeknél. Utána persze bedurvulnak. Prue már ott tartott, hogy gyengék voltak a végtagjai, nehezen nyelt és a halála előtti napokban többször is előfordult vele, hogy nem tudta.. khm.. szóval nem tudta kordában tartani a.. A franc egye meg, mit szépítsem? - csattanok fel, mérgesen magamra. Nem akarom elrettenteni Naomit, de valamikor ki kell mondanom. - Szóval bekakilt és bevizelt anélkül, hogy vissza tudta volna tartani. Elindult a lejtőn Naomi, s nem tudtam megállítani a folyamatot. Csak neveltem a gyereket, gondoskodtam a nővéremről és elmentem a gyógyszertárba, hogy felnőttre való pelenkát vegyek, amiről ő persze hallani sem akart. Haragszom rá tehát, de bűntudatom is van. Elvégre, valljuk be őszintén, ki hibáztathatja őt azért, mert reménykedett abban, hogy neki is lehet normális élete, de amikor rájött, hogy esélytelen, egyszerűen megoldotta a problémáit úgy, ahogyan tudta? Senki. Én mégis teszem, de ez az én lelki csökevényességem, nem az övé. – húzom el a számat.
Az ölelésbe ismét belebújok, mint egy anyja karjaiban menedéket kereső gyerek, s mielőtt kibontakoznék belőle, még nyomok egy puszit Naomi arcára.
- Szép madarak vagyunk mi! Ilyen sorsokat.. tisztára, mint valami Bronte regény. Kérsz egy kis fagyit? – vágom be azt, ami hirtelen eszembe jut. Egy kis édesség jó a léleknek, azt mondják. S idebent nincs hideg ahhoz, hogy fagylaltozzunk, ha tél van, ha nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Kedd. Ápr. 15, 2014 2:18 pm

- Panasz? Ugyan kérlek, elhiheted, azt észrevennéd.
Legyintek, hiszen panaszkodni nem szokásom, elsírom a bánatom, miként most is tettem, de többször a kelleténél nem említem, hisz nekem sem öröm ezen lovagolni, így hát nem is teszem. Nyilván mókázik, tegye is, jelen helyzetet feloldandó jól jön, így megy ez köztünk, de közel sem azért, mert elviccelünk mindent, egész egyszerűen tudjuk egymásról, hogy vevő rá a másik, választ kap, hasonlóképp szellemeset, nem pedig fintort, undok grimaszt. Ezért vagyunk barátok, s nem csupán ismerősök. Ezért vagyok itt, és mondtam el neki a legnagyobb titkom, hogy most cserébe én kapja meg az ő szégyellt érzéseiről a vallomást.
- Óvatosan ezekkel a szavakkal, a végén még behajtom, Mandy is felajánlotta, hogy elkísér New Yorkba, és magammal rángattam, szóval, ha te meg ezt, akkor ki tudja, mikor bújik elő a kobakomból a gondolat, hogy kihasználjanak. Nem, nem foglak, nem akarom, jobb nekem semmit sem tudni, mint apró morzsákat. Ilyen szempontból nem hasonlítok Rád, nekem csak gyötrő lenne, tudom jól.
Csóválom meg a fejem, elég nekem, hogy ő itt van nekem, nem kell több, nem kell tennie semmit, csak tudni, s talán egyszer-egyszer megszorítani a kezem, mikor meglátunk együtt egy kisbabát, vagy egy vörös üstökű kislányt. Sokkal több, mint amit a bárkitől is remélhetnék, hisz csak ketten vannak, akik tudnak erről, és ez épp elég nekem.
- Ha így gondolod, akkor bizonyosan így is volt. Sajnálom, miként azt is, hogy nem tudom teljességgel átérezni, nem volt olyan rokonom, kinek így kellett volna távoznia erről a világról.
Még azt sem állíthattam volna, hogy tudom milyen érzés feladni, mert nem tudtam. Eddig soha egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy megtegyem, hogy kilépjek ebből az őrületes forgatagból, bármilyen fájdalmas legyen is. De az én problémám hol van Prueéhoz képest? Én csupán nem vagyok képes többé gyermeket szülni, ám ha képes lennék rá, akkor sem akarnék soha. Nekem már van egy gyermekem, és ha ő nem lehet velem, több ne is legyen.
- Azt hiszem, azt már sosem tudjuk meg, hogy miért érezte úgy, ahogyan. Pedig akkor talán legalább megérthetnéd, mi mondatta vele ezt, és túl is tudnál lépni rajta. Így csak megkeseredik tőle a szád íze mindig, gondolom én.
Aggodalmas sóhaj száll fel ajkaim fogságából, ha képes lennék rá, kitörölném ezt a pillanatot az emlékeiből, hiszen ilyenekre senkinek sincs szüksége. A mások szemébeni saját láthatatlanságunkkal szembesülni pocsék érzés lehet…
Nehéz lehet mindezt megosztania velem, de nem bánom, ama önző gondolat is csírát bont bennem, hogy így legalább nem a saját bajomon agyalok, lefoglal az övé. Isten mentsen attól, hogy örüljek a dolognak, de mindig is inkább foglalkoztam mások problémáival, mint a sajátjaimmal. Istenem, hát hogy is tudtad volna megállítani? Nem vagy mindenható, drága P.S. Vajon miért emészted magad még azért is, ami nem a te hibád?
- Szerintem igenis fájhat, haragudhatsz, hiányozhat. Minden jogod megvan hozzá. Egyszer majd gondolom mindez megfakul, és a helyébe visszatérnek azok az emlékek, amiket inkább szeretnénk látni, a szépek, és akkor újra mosolyogni fog előtted… De ez sok idő, pláne a halálának körülményei miatt. Nem ismertem, de szerintem nem akarná, hogy hibáztasd és ostorozd magad valamiért, amiről nem tehettél.
A véleményéhez pedig mindenkinek joga van, neki is. Az érzéseit sem fogja tudni megváltoztatni egyik pillanatról a másikra. Sablonos, de az idő tényleg sok dologra elhozza a gyógyírt. A saját esetemben is csak azt remélem, hogy ez mihamarabb meg fog történni, most, hogy hajlandó vagyok tényleg, és végleg elengedni Mayát.
A puszira elmosolyodom, majd elhúzott szájjal bólintok, igen… nem kell messzire mennünk némi kesergésért, az egyszer biztos, még szerencse, hogy egyikünkre sem jellemző ezen tevékenység gyakori művelése.
- Tudod mi ebben a legrosszabb? Hogy még sokkolóan fiatalok vagyunk…
Nem akarom kimondani, de annyi rossz történhet még velünk, hogy abba jobb nem belegondolni. Szeretném hinni, hogy a nehezén már túlvagyunk, de ennyire nem lennék naiv, maximum majd kellemesen csalódunk.
- Naná, hogy kérek! Milyen van? Mondjuk, minek is kérdem, mindegy milyen, az összeset imádom. Na jóóó, a kókuszosat nem, az olyan furi, de a legtöbb tényleg jöhet.
Csicsergek akár egy kismadár, mintha nem lélekőrlően súlyos témákról beszéltünk volna az imént. Így ha elindul a konyhába, már sietek is utána, mert egyrészt szeretek a közelében lenni, másrészt más házát valahogy nyomasztóan nagynak szoktam érezni, ha egyedül hagynak egy szobában. Nyilván marhaság, de ez van.
- Emlékszel, hogy nyertem egy csomó 50%-os belépőt a fesztiválon a jelmezem miatt? Elmehetnénk valamelyik helyre kettesben.
Dobtam fel az ötletet, valahová biztos elhívom majd Mandyt is, de most P.S. volt előttem, szóval őt kérdeztem meg előbb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Kedd. Ápr. 15, 2014 11:00 pm


- Te meg elhiheted, hogy vörösödésképzés tekintetében mennyire nagyon nem érdekelne. – nyújtok nyelvet, megint.
Persze a panaszai igenis érdekelnének, bárhol, bármikor, de ezt úgy is tudja, nem is kell agyon magyarázni a dolgokat. A komoly panasz az nem nevetség tárgya, ugyebár.
- Tök jó fényképezőgépem van, s bár nem vagyok egy fotós tehetség, de azért csak tudok venni pár leckét a főnökömtől, mielőtt elmegyek New Yorkba. – mosolygok rá.
- Érted és a jókedvedért a világ végére is. – biggyesztem még hozzá, majd ejtem a témát, elvégre mindent elmondtam róla, amit szerettem volna.
Tudja, hogy nem szoktam a levegőbe beszélni, s ha megkérne, hogy játsszak nyomozút, hát isten bizony megtenném még úgy is, hogy istent emlegetni egy ilyen fogadalomban a részemről még gondolatban is eléggé lólábkilógatós.
- Van neked elég bajod a hülye, szuicid hajlamú rokonokon kívül, úgyhogy egy cseppet se sajnáld! – legyintek, mintha könnyed témánál járnánk így.
Persze nyilván nem ez a helyzet, de igyekszem nem túl komolyan venni a dolgokat úgy, hogy ma már többet sírtam annál, mint amennyit szerettem volna. Nem esett rosszul, megkönnyebbültem tőle, de ettől még nem szeretnék árvizet csinálni a házban. Elég volt ennyi is. A legközelebbi árasztás inkább csőtöréstől legyen. Vagy inkább attól se!
- Meg. De ahogy mondtad, egyszer talán majd elmúlik ez is. - vonom meg a vállamat.
Őszintén, nem hiszem, hogy valaha elmúlna ez az egész, de nem szeretném tovább rontani a helyzetet. Ami történt, megtörtént, s talán ha majd én is boldog, elégedett nő leszek és azt az életet élem, amit szeretnék, akkor meg tudok bocsátani a nővéremnek azért, mert azt az utat választotta, amit szeretett volna. Addig esélytelen a kérdés, mivel folyton-folyvást mindennel elégedetlen vagyok. Ez már csak ilyen. De legalább van önkritikám.
- Te emlékszel rá? – jut eszembe a kérdés, s nem is tudom megfogalmazni, hogy miért, de fel kell tennem neki.
Talán úgy érzem, hogyha ő tud nekem valami szépet mondani a nővéremről, akkor újra el fogom hinni, hogy nem csak egy szellem a házban, hanem a múltam szeretnivaló része. Elvégre láthatta, találkozhattak egymással, emlékezhet a mosolyára, amikor még képes volt ilyet cselekedni. Emlékezhet arra, hogy mennyire szerette az új külsejét élete első merész frizuraváltása után. Tudhatja tán, hogy mennyivel volt magasabb nálam gyerekként, s hogy mennyivel volt csúnyább gyerek, mint felnőtt. Láthatja maga előtt, hogy Prue haja nem volt vörös, mint az enyém, hanem fakó volt és seholszőke, ezért amint anya megengedte neki, elkezdte barnásabbra melíroztatni, aztán festeni. S talán arra is emlékezhet halványan, hogy milyen szörnyen sovánnyá tette a fiúsan rövid frizura, amit a betegsége kiderülése után pár évvel magának nyírt, s amit annyira gyűlöltem.
Tekintetem a kandallópárkányra siklik, melyen mindössze három képkeret ácsingózik. Az egyik háttal duzzog a nappali belterének, abban díszlik nővéremről a kedvenc képem mind közül. S most, ahogyan így ránézek, hirtelen elszégyellem magam. Miközben Naomihoz beszélek, megindulok a kandalló felé, majd amint odaérek, ujjaimmal finoman végigsimítok a nővéremmel közös képeinket – gyermekkori és Prue nagykorúságát hirdető buliban készült – tartalmazó kereten. Amikor meghalt, el akartam ezeket a képeket rejteni, de nem vitt rá a lélek. Rosszabb napjaimon csak elforgatom őket, hogy ne lássam a nővéremet felszabadultnak. De most úgy vagyok vele, hogy hadd virítson a kép. Megfordítom hát a portréját, s visszahelyezem a majomkodós motoros-fotó mellé. Azon a képen mindenki nevetni szokott, aki csak belép ide. Általában, hogyha nem akarom égetni magam, akkor eltakarom, de általában azért hagyom. Jó emlék egy jó nyárról, amikor még kamaszok voltunk, gondtalanok és szerettük egymást mi, családtagok.
Ellépek a kandallótól, visszasétálok Naomihoz. Felteszem hátsómat a konyhapultra, miközben beszélek.
- Régen tudott nevetni. Vicces volt és idétlen, amilyen én szerettem volna mindig lenni, de sosem érhettem a nyomába. Először akkor fakult meg, amikor Sebastian elhagyta. Aztán pár hónapra rá kiderült, hogy beteg. Sajnos elég messzire kell visszanyúlnom magamban, hogyha a felhőtlen, felszabadult nővéremre kívánok emlékezni. – újabb vállvonással zárom a dolgot, melyet fájdalmasan, de mégis tényként közöltem.
Majd a fagyizás említését és Naomi beleegyezését követően nemes egyszerűséggel átemelem lábaimat a pulton, hogy aztán a konyha felőli oldalán huppanhassak le róla. Első utam a mélyhűtőhöz vezet, feltépem ajtaját, s kipakolom a munkalapra a felhozatalt. Málna, sztracsatella, mogyorós csoki.
- Mehet ebben a sorrendben.. – mutatok végig a dobozokon – ..vagy úgy teszünk, mint akik vigyáznak a vonalaikra?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Szer. Ápr. 16, 2014 10:32 pm

- Kegyetlen vagy.
Állapítom meg sértődöttséget mímelve, el is fordítom róla csodás pillantásom, de természetesen nem bírom sokáig, és már nézek is vissza a barátnőmre. Mi tagadás, néha értékelném, ha nem jönnének rá a friss ismerőseim túl hamar, hogy mennyire könnyű engem zavarba hozni, de sajnos mindig belefutok ebbe, aztán meg leshetem.
- Nem, tényleg nem kell, de köszönöm a felajánlást, értékelem.
Fáradttá, szomorúvá szelídül a mosolyom, mert erről is nehéz lemondanom, de egyszerűen muszáj, nem tehetem meg, hogy futárokat szalajtok New Yorkba, hogy lessék ki a lányomat, mert én magam nem mehetek, vagy csak túl fájdalmasnak találnám. Különben sem vagyok holmi kukkoló, és mást sem óhajtok azzá tenni.
- Hát, így, ahogy te mondod, hülyének érzem magam, hogy egyáltalán ilyet merek feltételezni.
Nem a sértődöttség beszél belőlem, egyszerűen csak nagyon zavar, hogy ő ennyire reménytelennek érzi a dolgot, sajnálom, szeretném, ha befoltozhatnám rajta ezt a sebet, de tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg ugyanolyan makacs mód ragaszkodik, mint az én keresztem hozzám. Elvégre, mindenki életében van valami az én elképzeléseim szerint, amitől egyszerűen képtelen szabadulni. Én eddig nem is akartam, a szívem mélyén most sem szeretnék, de az eszemmel tudom, hogy muszáj elengednem Maya kezét, mit sosem foghattam valójában, hogy tovább tudjak élni, ne csak silány árnyéka legyek önmagamnak.
- Igen, emlékszem, bár összesen talán csak kétszer beszéltünk.
Bólintottam, igaz, lehet akkor nem jöttek volna felszínre ezen emlékeim, ha nem kerülünk ilyen közel egymáshoz P.S.-sel, mert akkor számomra nem hordozna jelentőséget Prue személye, így viszont már egészen más a helyzet. Abban nem vagyok biztos, hogy jót tennék vele, ha elmesélném, miként él bennem a testvére, de természetesen, ha kérdezni fogja, elmondom, addig viszont jobbnak látom magamban tartani.
Mégis, mikor a kandallóhoz lép, és elmereng a képeket nézegetve, nem vagyok képes csöndben maradni, mintha megérezném, hogy szüksége van rá, az én emlékeimre a testvéremről, mert azok vélhetőleg nagyon mások, mint az övé. Még szépek. Meg tudom érteni, így hát, először végighallgatom, majd elkezdek beszélni én is.
- Én csak erre a Pruera emlékszem. Rátok, kettőtökre, emlékszem, mikor rátok néztem, mindig sajnáltam, hogy nincs nővérem. Persze, akkor sokkal kisebbnek éreztem magam nálatok, főleg Pruenál, így körülötte nem is próbáltam legyeskedni, de sokszor láttam. Az én fejemben ő még mindig az a vidám, mosolygós lány, de bizonyára ez azért van így, mert nem láttam a fakulását, nem láttam betegen. Ha tehetném, kicserélném az emlékeinket, hogy olyannak lásd, amilyennek én láttam utoljára. Elevennek. Boldognak…
Csóválom meg ismét komoran a fejem. Ilyesmit nem tudok tenni, itt vagyok neki, itt leszek, amíg csak lélegzem, de ennél többre nem vagyok képes. Tisztában vagyok vele, hogy nem is várja el, mégis keserű íz kaparja a torkom.
- Azt viszont határozottan merem állítani, hogy vicces vagy és idétlen. Elég csak arra gondolni, miből űzöl sportot velem kapcsolatban.
Említem meg, hátha ezzel képesek leszünk magunk mögött hagyni a komor vizeket, bár nem ragaszkodom az elváláshoz, egyszerűen csak úgy érzem, talán már elég belőle neki is, ám ha nem, úgy nem megyek sehová még egy ideig.
- Uuu, sztracsi. Nem, cseréljük meg a sztracsit meg a mogyorós csokit, legalábbis én megcserélem, mert nekem az előbbi a kedvencem, így tutira azt hagyom utoljára.
Lelkesedem be, és meg is nyalom ajkaim szegletét. Ha az egész világ sztracsatella fagyiból állna, boldog ember lennék.
- A fagyi miatt alkalmi süket lettél tán? Vagy ennyire nem hoz lázba semmiféle program velem?
Kérdezek rá megint, közben önállósítom magam némileg pofátlanul, és előveszek két tálkát, meg kanalat a fagyikhoz. Nem hiszem azt, hogy ne érdekelné egyébként  a társaságom a négy falon kívül is, inkább tényleg csak arról lehet szó, hogy elkalandozott Fagyiországba, amit én tökéletesen meg tudok érteni.


300  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Pént. Ápr. 18, 2014 11:30 am


- Nem kell hülyének érezd magad. Az a jó, hogy te még képes vagy hinni a szerelem erejében. Talán azért, mert neked volt már benne részed, teljesen mindegy, hogy mi lett a vége. Én még sose szerettem, s nem is szerettek úgy, ahogyan azt szerelemnek lehetne nevezni. Úgyhogy nem te vagy a hülye, hanem én vagyok a cinikus. Ne is törődj velem ilyenkor! – húzom el a számat.
Nem szeretném én feltépni a sebeit a gyereke apját illetően, de biztos vagyok benne, hogy nagy szerelem volt, ha Naomi képes volt neki odaadni magát. Ő nem olyan, mint én vagyok, ebben biztos lehetek. Én nem ismerem a szeretkezés fogalmát, szerintem soha, senkivel nem feküdtem le úgy, hogy kölcsönös szereteten alapuló dolog lett volna. Az első alkalommal talán azt hittem, hogy fülig bele vagyok esve a srácba. Persze miután megtörtént a dolog és ő nem keresett többé, kissé megfakultak az érzéseim. Van ilyen. Nem vagyok büszke magamra, főleg amiatt nem, mert Prue kapcsolatát is én vittem zátonyra Sebastiannal. De az egy másik történet, elmesélésére máskor kerül majd sor. Ha ugyan sor kerül.
- Nos igen, akkoriban ő nagyvilági nőnek képzelte magát, pedig még csak a tojáshéj fityegett a fenekén. – forgatom meg a szemeimet.
Mosolyom azonban elárulja, hogy nem neheztelek rá a viselkedése miatt. Akkoriban, amikor Naomival több időt töltöttünk együtt, Prue inkább idősebbekkel lógott, még a rokonaink közül is. Nem volt rossz az úgy se, mindenkinek van ilyen korszaka. Na neki éppen akkorra jutott.
- Elég az.. – morzsolok el egy könnycseppet a leírása után szemem sarkában – ..hogy most ezt elmondtad nekem. Kicsit olyan, mintha a te szép képeid egy pillanatra átcsúsztak volna az én fejembe. Kicsit kisütött a nap. Köszönöm!
Ennél a pontnál érkezem el oda, hogy ne bírjam megállni azt, hogy röpkén megöleljem Naomit, s egy puszit nyomjak az arcára. Valóban van mit köszönnöm neki, s minden erőmmel azon leszek, hogy képes legyek én is örömet hozni az ő életébe. Jó lett volna, hogyha ott lehetek neki akkoriban, amikor el kellett hagyja Mayát és persze szerettem volna, ha itt van velem Prue halála idején. Az éveket viszont nem hozhatjuk vissza, de itt lehetünk egymásnak a jelenben. S most ez így teljesen elég.
­- Tehát akkor két kanál sztracsi, egy málna és egy mogyorós csoki rendel? Vagy változtassunk az arányokon? – kérdezgetem fagyis kanállal a kezemben, miután elővettem a szekrényből két tekintélyes űrtartalmú tálkát, melyből falatozhatunk majd. Fagyi ügyében nem viccelek.
- Ú, de hülye vagyok! – cspnék homlokomra, de még épp idejében észlelem, hogy a kanállal nem kéne a fejemet veregetni, így csak egy szemforgatásba fullad a mozdulat.
- Szentül úgy emlékeztem, hogy válaszoltam a kérdésre. Komolyan, lassan szenilis leszek, mint egy vén mamzi! – húzom el a számat. - Annyira lázba hozott, hogy még beszélni is elfelejtettem! – vigyorodom el, majd érdeklődéssel telt tekintettel pillogok barátnőmre.
- Miféle izéket nyertél, hallod-e?

Szipiszupi!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Pént. Ápr. 18, 2014 1:59 pm

- Én olyat nem tudok. Mármint nem törődni veled… bármikor.
Mosolyodom el lágyan, és igyekszem nem hagyni, hogy kiüljön az arcomra a sajnálatom, hiszen nem tudni, milyen a szerelem, talán rosszabb, mint egyszer megtalálni, aztán elveszíteni. Bármennyire is fájjon, hogy az, ami volt köztünk Jacksonnal, már a múlté, hálás vagyok a sorsnak, hogy őt megismertem és szerethettem, mit múlt idő, egy részem még most is szereti, de sosem fogom már viszontlátni, és ez így van jól. Nem tudnék szégyenkezés nélkül elé állni, nem mondhatnám elégszer, hogy bocsánat, bocsánat, bocsánat, tönkretettem mindent… A szívem belefacsarodik a gondolatba. Vajon… vajon mit tett volna, ha tudja? Küzdött volna értünk? Boldogok lehetnénk? Vagy csak egy megkeseredett házaspár lennénk, mert a kényszer szorította a szentséget kezünkre? Nem akarom tudni, soha, de soha. Maradjon szép, fájdalmas, de csodálatos. Ilyennek akarom.
- Azt hiszem, ez mindenkire elmondható kicsit, aki nagykorú lesz.
Űzöm el viharfelhőimet, hisz most ő a fontos, ha mindig más a fontos, nem számít a saját bajom. Így volt eddig is, így lesz eztán is. Mikor meglátom a könnycseppet, teljesen ellágyulok, nem mintha valaha ment volna nekem ez az én vagyok a kemény csaj dolog, aki nem érez, jöjjön bármi. Sajnos nagyon is, csak épp képes vagyok mások elől elrejteni. Azt hiszem, egy újabb szintre lépett a kapcsolatunk, eddig is nagyon fontos része volt az életemnek, de most már… elképzelni sem tudnám nélküle. Ez az, ami belevegyül a viszonzott ölelésbe is, legyen bármily röpke is.
- Szívesen!
Őszintébb aligha lehetnék, azt hiszem, az ilyen pillanatokért érdemes szenvedni, bármilyen kevés is legyen belőlük. Szinte már tényleg komikus, mennyire összetört játékszerek vagyok, az idő vasfoga pedig csak tovább rág minket, nem hagyva nyugtot sosem. A fagyi azonban már végképp eltereli a figyelmem, ne mondja senki, hogy olyan nehéz nekem örömet okozni. Kapaszkodom a legegyszerűbb dolgokba is, máskülönben nem menne.
- Lehet az három kanál is.
Mutatom fel három ujjamat kissé szégyenlősen vigyorogva, de úgy vélem, nem fogja sajnálni tőlem, akkor nem kínálta volna fel. Ha nekem van otthon a kedvenc fagyimból, akkor undok dög módjára nem kínálom fel senkinek, mert… az csak az enyém na. Jó, P.S. és Mandy (meg Connor) talán kapna belőle.
- Ha válaszoltál, akkor én süket vagyok, szóval szerintem valamelyikünkkel nagyon nincs rendben valami.
Ezt most a maga vicces vetületében értem, azt már tisztáztuk, hogy lelkileg igencsak le vagyunk rokkanva, szóval most nem erre célzok, meg nem is szeretnék visszaevezni a bús vizekre.
- Szóóóval… 50%-os kedvezményem van az Észak Múzeumába, a Georgeson Botanikuskertbe, a Pioneer Parkba, és a Riverboat hajóútjaira. Egy hajókázás tök jó lenne szerintem. Mondjuk, mindenhova el fogok menni, de egyszerre csak egy helyen lehetünk ugyebár…
Fejtem neki ki a dolgot, és várom a reakciót, vajh neki mire támad nagy hirtelen kedve. Természetesen nem most azonnal gondoltam, mert mára azt hiszem elég „élményben” volt részünk…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Pént. Ápr. 18, 2014 9:30 pm

- Köszönöm! – mosolygok rá.
Jólesnek a szavai, komolyan el tudom hinni neki, hogy így is gondolja, s így is van. Akkor sem haragudnék rá, hogyha érezném rajta, hogy sajnál. Valahol én is sajnálom magamat, nem direkt nem estem szerelembe soha. Egyszerűen nem jött még el az én időm, nem kaptam még meg a jelet, mely menthetetlenül belepottyant valakinek az életébe, s úgy zuhanok a szerelem ködén keresztül, hogy öröm nézni. Talán lesz majd valaki, aki túllép azon, hogy „csak tetszik”, s talán lesz majd, akinél nem rontom el azzal, hogy flörtölök és kezdeményezek. Claudenál sem jött össze, hát utána megfogadtam, hogy megfontoltabb leszek. Hagyom megdobbanni a szívemet és várom, hogy a vágyott fél szíve is dobog-e. Ha meg nem? Valószínűleg lesz egy újabb okom a könnyes összeborulásra Naomival. Mert nem hiszek a pozitív végben. Úgyis sírás lesz a vége annak, ha egyszer megnyitom a szívemet. Így szokott lenni mifelénk.
- Nos, igen. Szerencsére hamar kinőtte! – zárom le a témát, észre sem véve, hogy milyen morbid voltam.
Elvégre Prue azzal nőtte ki a nagykorúsági nagyzolását, hogy beteg lett. Akkor veszett el belőle a lényének egy része, s akkor szürkült azzá, aminek az utolsó években ismertem őt. De most nem akarok többé erre gondolni, maradjon a fagyi a mentsvárunk.
Belekanalazok a fagyiba, három jó nagy adag sztracsatellát szedve ki Naominak a következő összeállításban: sztracsi – málna – sztracsi – mogyis csoki – sztracsi. Így legalább jól elkeverednek az ízek, s megmarad az elejétől a végéig a kedvenc fagyi élvezete. Én a mogyoródarabos csokifagyival vagyok így. Nem tudok betelni vele.
Magamnak csak mogyorós csokit szedek és málnát, a sztracsatellát most kihagyom. Nem, mintha ne szeretném, de ha esetleg Naomi kérne még, akkor hadd maradjon neki. Nem vagyok irigy, soha nem is voltam. Talán ezt használták ki anyámék is, amikor leléptek, hogy egyedül hagyjanak minket a nővéremmel. Tudták, hogy mindenemet megosztom majd vele, mert egyszerűen ilyen vagyok. És tényleg, igazuk lett. Ebből is csak anyám jött ki győztesen.
- Maradjunk annyiban, hogy mindkettőnknek vannak defektjei, de most én voltam a bénazsák! – vigyorodom el. Visszapattanok a konyhapultra, miután átnyújtottam Naominak egy kiskanalat a fagyihoz.
Láthatólag elég lazán kezelem a különbségeket ülőalkalmatosság és munkapult között.
- Fú, hát ha hiszed, ha nem, még sosem voltam hajókázni, pedig itt születtem, simán megtehettem volna. Nagyon szívesen elmennék veled! – csillan fel a szemem.
Emlékszem, egyszer lett volna rá esélyem, hogy elmenjek, az utolsó felhőtlen nyarunkon, de úgy megfáztam a legnagyobb melegben, hogy otthon nyomtam az ágyat lázasan. Prue persze elment az unokatestvérünkkel, velem meg csak az én legkedvesebb vörös rokonom maradt otthon. Nagyon hiányzik ám a srác, legfőképpen ilyen nosztalgiás pillanatokon.
- Képzeld, nem is meséltem még! Pár napja voltam az egyetemi könyvtárban és megismerkedtem egy fickóval. Az egyetemen tanít. Meghívott a menzára forró csokizni én meg felkértem táncolni ott helyben. Nagyon vicces volt, ahogy az étkezők kezében megállt a kanál, s csak pislogtak, hogy kik ezek a nem normálisak. – szeretek Naominak mesélni a velem történ dolgokról, s ha már így összejöttünk, akkor be merem dobni most ezt is.
Eleget sírtunk már, fel akarom dobni azzal a képpel, ahogyan egy egyetemi tanárral chachacházom nyílt színen égetve magam. Biztos élvezte volna, ha látja. Tuti jót vigyorgott volna a dolgokon. Sőt, talán még be is vontam volna őt is, hadd ropja talpig vörösen.
- Az a jelmezed amúgy megakirály volt! Nem csodálkoztam, hogy te nyertél. – csatolok vissza kissé az előzőekre két kanál fagyi között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Szomb. Ápr. 19, 2014 8:29 pm

A fagyit úgy nézem, mintha az életem múlva rajta, alig várom, hogy bekanalazzam az összeset, többet nem fogok kérni, elég kellemetlennek érezném, sosem szoktam visszaélni a házigazda vendégszeretetével, legyen szó bárkiről is.
- Fantasztikus magánnyomozói tehetségemmel rájöttem, hogy te a mogyorós csokiért vagy oda.
Jelentem ki, nyilván teljesen fölöslegesen, mert tök egyértelmű a dolog, de inkább azért teszem, hogy én magam megjegyezzem, és legközelebb, ha áruházban járok, vegyek belőle, és betárazzam otthonra.
- Bénazsák? Szerintem írhatnál egy hogyan káromkodjuk a legcifrábban című kötetet, nagy sikere lenne.
Öltöttem nyelvet, most már végérvényesen átlendülve a holtponton, és biztos vagyok benne, hogy nem fogom a mai nap folyamán újra felhozni a dolgot. Elég volt belőle, most már tudja, milyen démonok kísértenek engem, s fordítva is igaz ez. Az igazság az, hogy megkönnyebbültem, nem szerettem volna, ha titkaim vannak előtte, és elég hamar változtattam is a dolgon.
- Na ne szórakozz, nem hajókáztál még? Hát milyen ember vagy te? Megmondom én… szörnyű.
Természetesen a mondat végét széles mosollyal hagyom komolytalanná válni.
- Ezek szerint meg van az első programunk valamikorra a közeljövő, mondjuk, akkorra, mikor már nem fagyunk oda a hajókorláthoz. A hideget még mindig nem szoktam meg, és bundabugyit sem szereztem be.
Már tervezgettem is magamba serényen, bár még két hónapunk simán volt addig, szóval elsietni nem kell, és azt sem tudom, hogy csak egy város környéki izékére nevezzünk be, vagy kössük össze egy felfedezésre váró várossal. Majd nézelődök addig is, egyelőre nem égető kérdés ez, a fagyi elfogyasztása viszont annál inkább. Úgyhogy el is kezdem, és ehhez tökéletes aláfestésül szolgál a sztorija a rögtönzött táncelőadásáról valami pasassal. Vigyorgok, naná, hogy vigyorgok, mert hát, P.S. meg a pasik téma igen érdekes szokott lenni. Gyanítom, abból is lehetne írni valami szaftos kis regényt, olyasmit, ami az én szemeimnek még véletlenül sem való, mert egyszerűen elsüllyednék tőle menten.
- Ahh, forró csoki, máris imádom.
Én meg a túl gyors ítélkezésem, ne mondja senki, hogy engem nem könnyű levenni a lábamról, mert nagyon is az, csak egy kis utánajárás kérdése. Tényleg nagyon sok mindennek tudok örülni, csak most minden olyan szürke, nincs túl sok kedvem nevetni. Ennyi sírás után némileg módosul a képlet, de attól még az a veszély nem fog fenyegetni, hogy körbevigyorogjam a fejem.
- Na és, milyen? A pasi? Kívül-belül? Tetszik?
Kérdezek rá rögvest, mert ha már felhozta, akkor biztos, hogy kicsit több, mint egyszerű ismeretség, akkor pedig jobb a dolgok mélyére ásni, mert hát, az nem járja, hogy én ne tudjam, ha a drága Pandora barátnőm szemet vet valakire. Ha már én elég érdekesen viselkedem ilyen téren, legalább vele történjen valami jó. Azt a srácot az Upperből azóta sem hívtam vissza, pedig még tetszett is. Ennyit rólam, meg a mennyire is akarok magamnak pasit kérdéskörről.
- Köszi! Én is imádtam, bár jövőre tuti, hogy valami melegebb göncöt választok. Lehetnék mondjuk a Jeti… Viccet félretéve, már most gondolkodom azon, mi legyek jövőre, de egyelőre még nem született meg a fejemben semmiféle konkrétum.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szomb. Ápr. 19, 2014 9:17 pm

Nyugodtan kérhetne pedig, amíg árulnak utánpótlást a boltban, addig nem sajnálom az ételt senkitől. Mi sem példázza ezt jobban annál, hogy eszemben nem volt kajapénzt kérni Claudetól, amíg még rendesen hazajárt. Néha elküldtem, hogy vásároljon be a saját kontójára, de legtöbbször nem zavartattam magam akkor sem, ha azt ette, amit én vettem. Főzni amúgy sem szokásom igazán, szóval nem volt elmondható, hogy a konyhában robotoltam és éjjel-nappal őrá melóztam. Belefért ennyi hívság. Nem evett ki a vagyonomból, hogy úgy ne mondjam.
- Hű, felterjesztelek Magánnyomozói Oscar-díjra! – tettemet az elámulót.
Még a szemeimet is elkerekítem és a számat is tátva felejtem, persze csak gondosan azután, hogy lenyeltem a falatot, ami a számban volt. Egyrészt, mert tanítottak nekem illemet és annak szerves része, hogy nem tárod a szád falattartalmát mások elé, másrészt pedig féltem tőle, hogy kicsusszan a számból a csokifagyi, s inkább a szemem süljön  ki, semmint hogy a finomság a padló pocsékjába menjen.
- Tök normális szó, nem tudom mi bajod van vele! – öltök nyelvet egy újabb falattal később.
Le sem tagadhatnám, hogy ez a mogyorós csoki nagyon fekszik nekem, úgy vagyok képes nyelni, mint kacsa a nokedlit. A bénazsák meg egy igazán elterjedt kifejezés, leginkább a nagy büdös semmiben, mert ha őszinte akarok lenni, akkor én sem hallottam még az elmúlt percek előtt soha az életben ezt a szót. De na, ezt be nem vallanám!
- Hajó-szűz vagyok! – verem képletesen a mellemet, kéjes örömmel használva olyan kifejezést, ami mellőz minden ideillőséget.
Fűzhetném tovább, hogy legalább ilyen szűz legyek, ha már másképpen már rég elvesztettem a szüzességemet. Jobb napjaimon meg is tenném. De mindannak ellenére, hogy már képes vagyok mosolyogni és idétlenkedni is, azért messze nem vagyok olyan, mint fényesebb időkben. A sírástól alig múlt el szemem vörössége, majd máskor vörösítem hát be Naomi fejét a megjegyzéseimmel.
- Szívemből szóltál! Életem első hajókázásán nem szeretnék rögtön ráfagyni a fedélzetre. Bár, ha jobban belegondolok, biztos biztonságosabban tudnánk a hajón maradni a padlóra fagyva, mint sem anélkül, hogyha jönne a nagy vihar. Szökőár, meg minden. Jégheggyel egyetemben. – emlegetek minden hajós katasztrófafilmet, amit csak láttam valaha az életben.
A bundabugyiról meg egy rajzfilmbeli szatír jut eszembe, de azt most hagyjuk. Eleget brillíroztam már, a mai naphoz képest egy életre is.
- Keresd a könyvtárban, biztos téged is meghívna. Az ottani pisszegős könyvtáros néni úgyis odavan meg vissza, hogyha mindenféle lánykák keresik az ő kedves Dimitris barátját. – árulom el ilyen kacifántosan az emlegetett férfi nevét is.
A kérdése hallatán félre is nyelném a fagyit, hogyha nem lennék már elég rafinált a meglepettség leplezésében.
- A pasi eléggé jóféle, humora is van meg jól is néz ki, de azért na, nem futnék a nyomaiban. – tárgyilagosítom ezzel azt, hogy tetszik és tetszik között is elég nagy a különbség.
Tetszik a fazon, de nem abban a bele tudnék szeretni módban. Egyszerűen csak száraz tények azok, melyeket Naomival közöltem. Legalábbis nyilván így gondolom, hogyha ezt mondtam. Vagy nem. Sose boncolgattam magamban a menzás eset azóta, hogy megtörtént. De így megrágcsálva azért van némi kínos éle a dolognak. Hagyjuk már, hogy nekem valaha is megtetsszen egy rajztanár! Ehh. Ne is beszéljünk róla. Azt már el se merem mondani, hogy táncosnőnek akar lerajzolni. Maradjunk annyiban, hogy jogosan adnám a lovat Naomi alá. Inkább fagyizzunk, s mellé ajánlok intellektuális szórakozást.
- Van kedved megnézni egy filmet? Dugig vagyok letöltött filmekkel, de egyedül nem szeretem megnézni őket. – ajánlom, s ha igent mond, akkor elnavigálom a kanapéig, ahol is előveszem a laptopomat, s már izzítom is be, hogy mutassam neki a filmfelhozatalt. Ha sikerült válasszunk, akkor semmi perc alatt összekötöm a cuccot a Tvvel s már mehet is a filmezés. Persze, hogyha csak simán beszélgetni szeretne inkább, akkor az sincs ellenemre. Akárhogy is, nagy magánytól való félelmemben a mai nap után még azt is felajánlom, hogy aludjon nálam. Remélem nem kell egyedül gubbasztanom otthon. Valahogy nehezen küzdeném le a gombócot a torkomon azután, hogy Naomi kilépett az ajtómon az estébe. Ennyi bizonyos.

// Én itt zárnám a magam részéről, ha gondolod írd meg, hogy maradtál-e, filmeztünk-e vagy mi lett a dologból :)Köszönöm a játékot! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Szer. Ápr. 23, 2014 10:20 am

- Köszi! Mindig is ilyesmire vágytam!    
Húzom ki magam elégedetten, s lám, így lesz a tökéletesen komoly témából marhulás. Azt hiszem, ez nem is baj, legalább még képesek vagyunk ilyesmire, addig pedig nem lehet túl nagy baj, ugye?
- Lehet, hogy tök normális, de az teljesen biztos, hogy sosem hallottam még. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy érdemes volt reggel felkelnem.    
Gúnyolódom mosolyogva, gyakorlom én is kicsit a vérszívást, úgysem megy olyan mesterien, mint P.S.-nek. Na jó, hazudok, mert ha akarom, megy, csak épp nehéz olyat lelni, aki észleli is, hogy mi az, amit komolyan mondok, és mi akar poén lenni, magyarázkodni meg utálok ilyen esetekben, hiszen sokan hajlamosak felhúzni az orrukat.
- Nos, akkor el kell vennünk a szüzességedet mihamarabb.    
Hála istennek ezt nem hallhatja más, így is elkezdek vörösödni, még ha nem is arról van szó, minek okán vörösödni kellene, illetve lehetne, de hát én már csak így működöm. Kész szerencse, hogy rajta kívül senki sem hallhatja a szavaimat, akkor égnék csak igazán.
- Ez egészen praktikus elgondolás addig, míg nem kell leszállnunk a hajóról, onnantól meg leshetnénk, hogy mondjuk forró vizet öntenek a sejhajunk alá, és sikítozunk, mint a malac, amit vágni visznek… Maradok az egyszerű kapaszkodásnál szerintem, a kezeimmel.    
Mutatom fel a két mancsom, az említettről csevegvén pedig kezdek kicsit értetlenül pislogni.
- Már miért keresném? Tudok én magamnak forró csokit venni, ha akarok. Dimitris? Ez milyen név? Görög? Nem vagyok jó az ilyesmikben. A könyvtáros néni meg az én mumusom, az egyetemen, mármint odahaza, többször pakolt ki, mert ugyebár, nem nagyon tudok csöndben maradni.    
Már-már komoran sóhajtok fel, kár, hogy nem olyan féle… jól esne a lelkemnek látni, hogy legalább ő boldog, ha már nekem nem megy. Ám a hallottak alapján ez sem fog egyhamar bekövetkezni.
- Ha már jóféle pasikról van szó… én is találkoztam egyel nem olyan rég, és ő is meghívott forró csokira. El akarták lopni a táskám, de ő megállította a fazont. Aztán többször azon kaptam magam, hogy arról fantáziálok, hogy csókolhat. Tisztára kattant vagyok. Mindenesetre nem történt semmi, csak átkergetett a fél városon, meg úgy megfürdetett a hóban, hogy még a bugyim is vizes volt, mire hazaértem.    
Ezt lehet, hogy kár volt mondani, belőle kiindulva úgyis rögtön kapcsolja majd valami egyéb tevékenységhez, ami közel sem olyan ártatlan, mint a hóáztatta ruhátat.
- Perszeeee, most valami… cuki kell. Nézhetnénk valami rajzfilmet, vaaagy, van egy régi nagy kedvencem, nem tudom, megvan-e, de ha nincs, maximum letöltjük. My girl a címe, ismered?    
Vetem fel, onnantól pedig sodródok az eseményekkel, és bármit is nézünk végül, belemerülök egészen, s egy ilyen nap után talán nem meglepő, hogy igent mondok az invitálásra, és a barátnőm hajlékában hajtom álomra a fejem. Van egy sanda gyanúm egyébként is, hogy egyikünknek sem tenne jelenleg kifejezetten jót az egyedüllét, úgyhogy ez így ideális megoldás lesz.

// Köszönööööm! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Re: Mallory-lak // Szer. Ápr. 23, 2014 11:02 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Pént. Aug. 01, 2014 11:57 pm

PANDA & NONÓ

Mindennap beszélek Pandával, még ha csak telefonon, de akkor is, egyszerűen szükségem van rá, hogy megosszam valakivel a tapasztalataimat, aki ugyanott tart az életében, ahol én. Meg aztán, ha valamit többször hallunk, aminek köze van az új világunkhoz, akkor jobban meg is ragad, nem? Úgyhogy részemről mindent megosztottam vele, aztán ki is faggattam rendesen, addig nem hagytam neki nyugtot. Sokat és gyorsan akartam tanulni, nem elpazarolni akár csak az első hónapjaimat is. Gyengének éreztem magam, kicsinek, olyannak, akire vigyázni kell, nehogy baja essen. A napokban értettem meg, hogy mennyire belemászhattam Connor lelkébe az utolsó sms-emmel, és hogy talán emiatt nem jött el. Most… olyan vagyok mint ő, új vagyok ebben a világban, iránymutatásra szomjazó, bár nekem nincs fenevadam, de bizonytalanságom annál több.
Már egy ideje gyalogolok Pandáék felé, Milo a nagyiéknál van, rájuk bíztam, most nem tudok vele is foglalkozni, egyszerűen nem megy. Túl sok ez nekem, és annyira zavaros még mindig minden, számtalanszor elolvastam már, még sincs meg az, amitől az egész valóság lenne. Nincs közöm ahhoz, akiről majdnem minden oldal szól. Nem léptem semmit az ügyben, mert nem érzem feljogosítva rá magam, egész egyszerűen úgy érzem, így a jobb, ha látni akarna, már megkeresett volna, akkor eljött volna aznap este. Döntött, és ezt tiszteletben kell tartanom. Csakhogy egyedül már nem vagyok képes megbirkózni ezzel, és nem is telefontéma, vagy olyan, amit az egyeteme meg lehetne beszélni.
A csodás szerencsémet fémjelzi, hogy az út kétharmadánál rám szakad az ég, és pillanatok alatt avanzsálok ázott verébbé, és bár tudom, hogy halálosan mindegy, de azért elkezdek szaladni, mert jó volna minél hamarabb megszáradni. Szerencsére már sokkal jobb kondiban vagyok, mint márciusban, szóval meg sem kottyan a dolog, és elég hamar oda is érek. Pillanatok múlva már csengetek is, és megvárom, hogy ajtót nyisson, majd becsörtetek, de csak az előszobáig.
- Basszus, basszus, basszus.
Jelentem ki igencsak határozottan, azt persze nem tudni, hogy az esőre mondom, vagy valami másra, de vélhetőleg ki fog majd derülni. Egyelőre azonban ott reszketek az előszobában, a kardigánomat le is kapom, de gyanús, hogy jobban járnék, ha minden repülne rólam.
- Ilyen az én szerencsém.
Sóhajtok fel rögvest, aztán ha addig nem kaptam, akkor kérek két törülközőt, a hajamra is kell egy, bár talán azt meg is kellene szárítanom, egyelőre azonban csak egy dologra koncentráljunk…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Aug. 03, 2014 10:13 am


Nonó & P. S.


Ez az igazán elcseszett dolog Alaszkában. Itt igazán nincsen nyár, hiába készülne rá bárki arra, hogy kövesse a rövidnadrágos, egyszálsemmi divatot, itt nem lenne rá alkalma. A mai nap is egy azok közül, amikor nem egészen úgy alakult minden az időt illetőn, ahogyan elterveztem.
Kezdjük ott, hogy kiteregettem, méghozzá az udvari szárítóra. Körülbelül fél perccel azután, hogy jólesőn leroskadtam a kanapéra, hogy akkor most aztán megnézek egy filmet, mert elég volt a házimunkából, leszakadt az ég.
Úgy rohantam, mint aki elhagyta a lábait, hogy beszedegessem a ruhákat, amik most csomóba gyűrve, vizesen hevernek a fotelban, mert a csengő megszólalására való ajtónyitás sokkal fontosabbnak bizonyult a benti kiteregetésüknél.
- Szia!
Nonóhoz hasonló szárazsági állapotban leledzem az udvari rohangálás kapcsán, így első dolgom a basszusokon felnevetni, megölelni barátnőmet, majd megragadni a kezét és nem törődve azzal, hogy mennyi vizet hordunk szét, bevezetni – nem rángatni, de azért előfordulhat, hisz elég vehemens a közlekedési módszerem – a szobámból nyíló fürdőszobába. Ott kap egy törülközőt első körben, majd amíg elkezdek hozzá beszélni, kilépek a fürdőből és a szekrényemből némi ruhát halászok elő, amibe Nonó átöltözhet a vizes holmijaiból.
- Javíts ki, ha tévednék, de bugyiig elázottnak tűnsz. Nem mondom, hogy minden a te méreted lesz, de azért összeszedek pár dolgot neked. Dobd le a textilt, s öltözz át. Közben meg mesélj. – viszek be neki egy váltás ruhát (igen, ha már fehérneműt emlegettünk, akkor egy bugyit is, bár nem a magam szekrényéből válogattam azt, hanem a nővérem régi holmijai közül. Az ő feneke kisebb volt mindig, mint az enyém, s a cuccait meg megszállottként őrzöm, ki-kimosom néha, majd visszateszem a szekrénybe) – majd visszamegyek a hálóba, hogy én is átöltözzem.
Nem hiszem, hogy véletlen a látogatása. Persze, szoktunk találkozni, mindent megbeszélünk és ott vagyunk egymásnak, ha kell, szóval abszolút ok nélkül is jöhetett volna. De amikor belépett az előszobámba és belenéztem a szemébe azonnal beindult a hatodik érzékem. Dimitris azt szokta mondani, hogy egymásra vagyunk hangolódva és ez természetes, mármint, hogy vannak megérzéseim Naomit illetőn. Nem tudom. Még mindig fura ez az egész, holott egyre többet tudok a mágiáról.
Egy hajgumival kontyba tekerem nedves, vörös tincseimet – erről eszembe jutnak a ruhák, meg az, hogy szétáztatják a fotelomat, de momentán Nonón kívül tényleg semmi nem érdekel – és csak úgy szórakozottságból megérintem a nyakam hátulját ott, ahová a tetoválásom elkészült. Imádom egyszerűen. Őrzőként is fontos számomra, de régi, tudatlan emberi lelkem is feldobódott tőle és a mögöttes jelentéstartalomtól amit tulajdonít neki.
Nem szólok semmit, azt várom, hogy Nonó kezdjen beszélni. A vizes holmijaimat kiterítem az ágy támlájára, hadd száradjanak. De ennyi, más átöltözésen kívüli pótcselekvésre nincs szükségem. Reagáló féllé avanzsálok, s nem vezetővé. A kivárás az én asztalom jelenleg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Vas. Aug. 03, 2014 11:18 pm

Amikor észlelem, hogy ő is megjárta az esővel, azért elkezdek nevetni, mert ez annyira tipikusan mi, hogy az már félelmetes. Valahogy már ettől is sokkal jobban érzem magam, pedig semmit sem osztottam még meg vele a nyűgjeimből. Az ölelését viszonozom, azt hiszem, szükségem is volt már rá, valahogy mostanság nem érzem magam a topon, mármint, próbálok úgy tenni, mintha, de nem vagyok jól. Mióta elolvastam azt a hülye naplót, a saját soraimat, úgy érzem, nem vagyok egész, hogy nagyon sok minden hiányzik belőlem, s valaki az életemből. Ezt az érzést gyűlölöm, kitépném magamból, ha tehetném, hogy csak előre tekinthessek, és ne visszafelé, minden áldott nap.
Hagyom, hogy átvezessen a fürdőszobába, remélem, nem csepegek össze mindent, nincs kedvem most felmosni magam után, a fürdőszobában aztán egy pillanatra belenézek a tükörbe, és nem mondom, hogy tetszik, amit látok. Mikor fognak mosolyogni a lélektükreim? Mikor leszek újra önmagam? Mennyit kell küzdenem az idő vasfogával, hogy feledhessem a sok rosszat?
- Nem tévedsz, csoda, ha megúszom megfázás nélkül. Legutoljára akkor voltam beteg, amikor Connorral először találkoztam, és megáztunk a gyógyszertár előtt. De persze én erre nem emlékszem. Megőrülök ettől, érted? Nem emlékszem semmire, pedig fontos, pedig emlékezni akarok, de képtelen vagyok. Ott vannak azok a sorok, és el sem hiszem, hogy az mind velem történt.
Azt hiszem, ezt hívják in medias resnek, mindenesetre elég hamar kifakadtam, miközben lendületese rittyentek egy röpke sztriptízt a barátnőmnek, és észre sem veszem, hogy már a bugyimat húzom le magamról, mintha legalábbis otthon lennék. Emlékeim szerint még P.S. sem látta a tetoválásomat, bár annyira igen, mikor ejtett nyakú felsőben megmutattam neki a Mindent Látó Szememet, most azonban láthatja egy ez egyben az egészet. Csak akkor tudatosul bennem, hogy tökre meztelen vagyok, amikor megint a tükörbe nézek.
- Ó, te jó szagú úr isten, mi ütött belém?
Vörösödöm el, majd gyorsan magamra kapok egy törülközőt, mert felöltözés előtt nem ártana némileg megszáradnom. Istenem, komolyan szánalmas néha, hogy mennyire el vagyok varázsolva.
- Már nincsenek rémálmaim, helyette más álmaim vannak, egy fiúról, én megőrülök, sosem láttam még, nem tudom, ki az, és… ja igen, ő az, akivel a discoban csókolóztam.
Ezen a ponton megakadok, majd gyorsan megcsóválom a fejem, mert ez így nem helyes, csak az igazat eddig nem mondhattam el neki.
- Pontosabban, akiről látomásom volt. Azért ájultam el akkor, mert a látomásomban megcsókolt egy ismeretlen fiú, és a télből tavasz lett, érteeeed?
Teljesen zavarodottnak tűnhetek, bár ezt én nem észlelem, egyszerűen úgy hiszem, hogy tök világos, amit mondok, de Panda a barátnőm, értenie kell a nyelvemen, vagyis, remélem, hogy ért.
- Szerintem álmomban szerelmes vagyok. Nem akarok felkelni reggelente… rosszul érzem magam ébren, de ez hülyeség, nem élhetek az álmaimban, ez nem normális. Szerelmes sem lehetek egy elképzeld fiúba, nem? Ez milyen már, istenem mennyire szánalmas vagyok…
Lehet, hogy így kezdetnek kicsit túl sok mindent zúdítottam a nyakába, és talán nem is tűnik komoly problémának, de én már nagyon kész vagyok, sehogyan sem jó, és nem tudom, hogy mászhatnék ki ebből az őrületből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Aug. 18, 2014 11:54 am

Olyanok vagyunk, mint egy lélek két testben. Így szeretek magunkra gondolni, ekképpen a nevetése bennem is feléleszti a csengőket, s Naomival együtt nevetek. Igen, nem is mi lettünk volna, ha nem ázunk szét egy pillanat alatt. Bár neki van mentsége, menet közben volt. De én és a ruhák.. nevetséges. Tipikus. Röhej!
- Megfáztál egy gyógyszertár előtt. A legjobb helyen, hogyha komolyan belegondolsz.. – vigyorgok rá. Értem én, hogy komoly ez a téma, bele is facsarodik a gyomrom, de nem akarok rögvest azzal indítani, hogy elkomorodjon az arckifejezésem. Nem hiszem, hogy segítenék vele.
- Ha szigorúan vesszük, akkor emlékszel rá, csak nem tudod, hogy emlékszel. Azok a sorok, nonó, azok a te soraid, a te szavaid és a te emlékeid. Csak el kell hinned róluk, hogy igazak és akkor a zsigereidbe ivódnak majd. Mint egy mesekönyv gyerekkorunkban. Biztos te is hitted, hogy te vagy a királylány, a tündér vagy akármi a mesében. És akkor még valósnak is tűnt..
Tétován ajánlom, mert nem tudom, hogy ez mennyire tartozik az idióta ötletek közé. Mindenesetre azért próbálkozom, s komolyan hiszek is abban, amit mondok. Olvastam azokat a sorokat. Minden szóból áradt barátnőm lénye, a lelke, mindene. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne hatoljon a szívéig, s ne higgyen nekik. Rémes lehet.
Nem vagyok én prűd, de azért ez a vetkőzés olyan ütemben zajlik le, ami még engem is meglep. Elkerekedett szemekkel nézek Nonóra, keresve a szemeit, elkerülve női régióit a periférikus látásommal is. Elfordulni azért nem fogok, sőt, szemtelenül füttyentek is egyet, majd tenyereimbe temetem arcomat és úgy nevetek, így esélyt adva Naominak arra, hogy maga elé kapjon valami ruhadarabot.
- Ha felvettél egy bugyit, megszemlélném a tetoválást. – vizslatom egy kicsit a plafont, nem akarva zavarba hozni Nonót. Bár a reakciójából ítélve már abban van magától is. Újabb nevetést csal elő belőlem. Mivel a tetoválás a hátán van, így ha letolja a törülközőt a csípőjére, akkor is meg tudom nézni. Ha nem, akkor meg nem. Azért erőszakoskodni nem fogok, nem szeretném, ha spontán öngyulladna itt nekem.
- Az a barom?! – szalad ki a számon. A discos csókról nekem csak az rémlik, hogy mennyire fel voltam háborodva, s hogy leosztottam a srácot. Szóval az én dühömet vetítem ki megint, s eszembe sem jut, hogy a barom igazából lehetőleg én voltam.
Egy ponton túl nem lehet már kerekebbre tárni szemeket. Nekidöntöm a hátamat a fürdőszobaajtó félfájának, magam mögé támaszkodom és egy ideig csak pislogok, mint a szatyros hal.
- Látomásod? Nem, fingom sincs miről beszélsz. Kezdjük elölről. Hogy nézett ki a srác a látomásban? Hol voltatok? Milyen évszakban? - kérdések, kérdések és kérdések. De jó, hogy nem mentem agyturkásznak. Megőrülnének tőlem a betegeim.
- Álmodban szerelmes? Te Nonó! Nem lehet, hogy.. – elhallgatom, megvakargatom tétován vizes loboncom alatt a fejbőrömet. Valamiért nálam Naomi és a szerelem kapcsán becsípődött a vérfarkaska és nem tágítok a témától. Innen is jön a kérdés, melyet csak kibökök, ha a fene fenét eszik is.
- ..az a srác AZ.. – hangsúlyozom, hadd értse a kódnyelvemet. - ..a srác?
Lehet, hogy ez hülyeség, de ha már nyakbazúdítás, én se megyek a szomszédba. Épp csak én az eszelős ötleteimmel borítom tele barátnőmet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Hétf. Aug. 18, 2014 3:28 pm

- Attól még egy hétig fetrengtem otthon…    
Azt hagyjuk is, hogy bár árulom őket, de ha nem muszáj, nem tömöm magam gyógyszerekkel, a szervezetet nagyon meg tudják viselni, és nem kell, hogy még valami gyógyszerfüggőség is becsússzon, nem lenne túl szép. Alattomosak tudnak ám ezek lenni. Nem is szoktam gyakran ajánlgatni senkinek egyes szereket.
- Tudom, hogy az enyémek, látom a saját betűimet, szófordulataimat, mindenből én sütök, és mégis olyan nehéz elhinnem, hogy minden megtörtént, amit leírtam. S ki tudja, talán ha úgy döntök, nem igaz, kevésbé fog fájni. Utolsó szalmaszál effektus, ha érted, mire akarok kilyukadni.    
Csóválom meg a fejem, igen, ha a Connorról szóló részeket egyszerűen kidobnám, mintha sosem léteztek volna, akkor hihetném azt, hogy nem volt igaz belőle semmi, hogy meg sem történt. Ugye? Hát persze, hogy ennyire azért nem egyszerű a dolog, nem felejteném el, ezt már nem, mindig ott motoszkálna a felszínen, hogy de igenis egyszer, még ha szívfájdítóan rövid ideig is, de az életem része volt. Ez a legrosszabb az egészben, hogy úgy döntöttem, nem keresem meg, nem teszem tönkre megint az életét, nem zavarom össze, hagyom, hagy éljen úgy, ahogy a sorsa rendelte, még akkor is, ha emiatt kettéhasad a lelkem.
- Ez annyira gáz.    
Értem persze magamra, és gyorsan felöltözöm, legalábbis annyira, hogy még a tetoválásom nyugodtan megnézhesse. Ő nem pasiból van, nem zavar annyira a dolog, hogy a meztelen hátamat nézegeti, bár a többit még mindig megtartanám a privát kis tükrömnek otthon, mert bizony elég rég nem mutogattam senkinek semmimet.
- Neeeem, nem az. Amúgy, nem akkora barom, beszéltünk párszor telefonon, elhívott randizni, de valahogy nem bírtam igent mondani rá.    
Vontam vállat, mert a dolgok ezen része most felettébb mellékes volt a számomra, egyszerűen nem érdekelt. Azt azonban nem hagyhattam, hogy csak úgy lebarmozza felindultságában, hisz ez nem volt igaz. Látom ám rajta közben, hogy nem ért semmit, ami nem meglepő, elég nagy káoszhalmazt köptem elé így nagy hirtelen, szóval nem hiszem, hogy sikerülne értelmeznie mindent.
- Igen, mielőtt Őrző lettem, voltak látomásaim, meg megérzéseim, elég gyakran. Elég fiatalnak tűnt, barna hajú, szürkéskék szemű, ha engem kérdezel, egyszerűen szóhoz sem jutok azoktól a szemektől. Egyébként egész cuki, még közel sem nevezhető férfiasnak, nem is értem a dolgot. És tél volt, akkor is tél volt, tudod, és amikor megcsókolt, kitavaszodott, aztán eltűnt…    
Fejtem ki kicsit talán érthetőbben, azóta sem boncolgattam a témát, mert senkihez sem tudtam kapcsolni az az arcot, és még most sem jutottam el odáig, hogy a két dolgot nem volna épp hülyeség összekapcsolni.
- Mi nem lehet?    
Pillantok rá értetlenül, aztán mikor hangsúlyosabban kifejezi, mire is gondol, akkor eltátom a szám, aztán megcsóválom a fejem hitetlenkedésem jeléül.
- Nem.    
Vágom rá egész határozottan, de nem is értem, miért, hisz fogalmam sincsen, hogyan is néz ki ez a Connor, talán meg kellene kérdeznem Mandyt, de eddig nem mertem, mert féltem, azt fogja hinni, hogy fontosabb nekem, mint az Őrzőség és a tanulás. Valahol egyébként lehet, hogy így van, mert sokszor nem is bírok másra gondolni, de azért nem kell ezt tudják mások is.
- Vagyis, gőzöm sincs, korban talán passzolnának, de… ki tudja, én nem igazán szoktam kiigazodni az álmaimon, lehetséges, hogy nem is élő személy, csak az agyam ruházta fel egy képpel. Mindenesetre, teljesen mindegy, mert úgysem fogom megkeresni, nem érezném fairnek. Meg aztán, elég sok idő eltelt január óta, és nem került elő, szóval biztosan lezárta a dolgokat velem kapcsolatban. Nekem is ezt kellene tennem, ha már úgysem emlékszem rá.
Sóhajtottam fel gondterhelten, nem tudtam én már mit kezdeni az egésszel, de úgy voltam vele, hogy ha az élet úgy hozza, még fogom látni, ha pedig a sors másként rendelte, hát nem fogunk találkozni többé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Aug. 18, 2014 11:43 pm

- Nem gondolnám, hogy kevésbé fog fájni. Hiszen most is kattogsz rajta, nincs értelme, hogy homokba dugd a fejedet, mert szerintem ez a helyzet így se jó neked. – sóhajtok fel.
A barátság néha nagyon fájdalmasan őszinte is tud lenni, de én nem vagyok az az ember, aki alakoskodik. Szerintem nem azzal segítenék Nonónak, hogyha lebeszélem erről az egészről, hanem azzal, hogyha a megjegyzései és a viselkedése alapján megpróbálom a lehető legobjektívebben látni a helyzetet és megláttatni ezt vele is. Mert a dolognak így van értelme, sehogyan máshogy. Ugyanis szerintem létezik az a szituáció, amikor nem látjuk a fától az erdőt, de egy külső szemlélő észre tudja vetetni velünk, ha nyitottak vagyunk. És Naomi tud olvasni a sorok között, vagyunk olyan viszonyban, hogy biztos lehessek benne: nem fog megsértődni rám. Ha nem érdekelné a véleményem és nem kívánná a tanácsaimat, akkor nem jött volna ma ide, illetve ha jött volna, akkor sem nyit ezzel kapásból.
- Dehogy gáz, jó tested van! – értem – talán szándékosan – félre azt, amit mond.
Rávigyorgok barátnőmre, majd elfordulok arra az időre, amíg felöltözik annyira, hogy megnézhessem a tetoválását. Tök ösztönös, hogy a bőréhez nyúlok, hogy ujjammal kövessem végig a mintát bizonyos helyeken. Nagyon érdekes tapintása van a tetovált bőrnek, nem olyan sima, mint amilyennek messziről látszik, de nem is olyan érdes, amilyen mondjuk egy Braille-írás felülete.
Hátrébb lépek, jelezve ezzel, hogy megnéztem, amit meg szerettem volna nézni, s újra lecövekelek az ajtófélfánál.
- Ha te mondod! – vonom meg a vállamat.
Szerintem barom, de ha ő barom, akkor én is az vagyok, szóval jobban járok, hogyha most nem kötöm az ebet a karóhoz, hanem kivételesen egyetértek Naomival.
- Persze, hogy elhívott! Jó csaj vagy, miért ne tette volna? – jegyzem meg fennhangon.
Most, hogy mindketten ruhában vagyunk, felmerül bennem, hogy lemehetnénk a földszintre, a nappaliban mégis kényelmesebb lenne beszélgetni. De mégis, nem szólok semmit, inkább hallgatom tovább barátnőm szavait, s közben elhessegetem a bennem üvöltő kérdéseket, melyek azt illetik, hogy engem miért is nem hív senki randizni. Nem, mintha lenne arra időm, hogy bárhová elmenjek, egy csomót tanulok mostanában, s azzal, hogy belevetettem magam az őrzőséggel járó mindenfélébe, még a lehetőségét is elvettem magamtól annak, hogy silány magánéletemen kezdjek el siránkozni. Persze, van ez a Dimitris-dolog, az a természetellenes tény, hogy többet gondolok rá annál, mint ahogy egy mentorra kellene. De ezt most hagyjuk. Nem tartozik a mai nap margójára – se.
- Az álmok nagyon furcsa dolgok. – húzom el a számat.
- Még nem mondtam neked, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy mondtam-e, illetve ha mondtam is, akkor most megismétlem, szóval.. – veszek egy nagyobb levegőt, mert kissé belemelegedtem és le kéne hűtsem magam.
- Én gyakran álmodom, leginkább helyekkel. Nem mindig ismerem ezeket a helyeket, de valahogy ösztönösen megtalálom őket. A könyvtárról is álmodtam azelőtt a nap előtti éjszaka, amikor Dimitrisszel megismerkedtünk. Szerintem ha egy kicsit magadba néznél és kikapcsolnád az elmédet, akkor megtalálhatnád az álmaid értelmét. – P.S. A nagy tanácsadó. Brr, és már megint nem tudtam kihagyni egy mondatból Dimit. Nem kicsit vagyok szánalmas, főleg mivel olyanról prédikálok pluszban, amihez totálisan nem értek.
- Vagy legalábbis én hiszek abban, hogy ennek így kellene lennie. Nem véletlenül tér vissza mindig ugyanez az álom újra és újra. Nincs arra valami mód, hogy kinyomozzuk hogy nézett ki ez a te srácod? – célzok Connorra.
- Van kedved meginni egy bögre forró teát? Hátha akkor nem kapsz meghűlést megint. – dobom be ezt is, s ha Naomi ráharap a témára, akkor nem sokkal később már a konyhában folytatjuk ezt a beszélgetést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Kedd. Aug. 19, 2014 10:24 pm

- Tényleg nem jó, de már fogalmam sincs, mi az, ami segíthetne.    
Vonom meg finoman a vállaimat, nem óhajtok nyeglének tűnni, egyszerűen csak ily módon ütközik ki rajtam tanácstalanságom. Megsértődni eszemben sincs, igazából, nem hiszem, hogy Panda képes volna elérni nálam, hogy akár csak illanó percekre is, de sértődés színezze lelkemet irányába. Haragudtam már rá, volt, hogy úgy éreztem, nem jogos, amint mond, de minden hamarabb szárnyalt tova, miként a frissítő nyári zápor jön, megcsókolja az anyaföldet, és már távozik is, mintha sosem lett volna.
- Na az viszont határozottan az, hogy ezt szemrevételezted. Szerintem tequila nélkül nem bírom ám olyan jól az arcpirosítást.
Derül fel mosolyom pár pillanat erejéig, és kivételesen nem kezdek el azon vitatkozni, hogy mennyire nem érzem igaznak a szavait, szerintem tök lapos vagyok, nincs nagyon mit fogni rajtam, de igazából, ez engem nem zavar, csak a pasiknak nem vagyok újabban túlságosan vonzó tényező. Nem mintha annyira akarnám, csak hát… kicsit hiányzik már ez-az az életemből, fából még nem vagyok, fiatal vagyok, forr a vérem, ilyesmik. Van valami kényelmetlenül bizsergető abban, ahogy a hátamon simít végig az ujjával, hogy ekképp is megszemlélje a tetoválásomat, és nem tudok nem arra gondolni, hogy egy hideg, téli éjszakán valaki látta azt a what szócskát a tarkómon, és szerettem volna, ha egyszer… megmutathatom neki az egészet. Nem vicc, leírtam. Szívfacsaró a gondolat. Csak nem értem miért, hisz nem emlékszem rá, mégis, valahogy egyszeriben nagyon is szomorú leszek miatta. Kész szerencse, hogy mindezt hamar elfújja a barom emlegetése, aki tulajdonképpen nem barom, csak Panda emlékszik rá haraggal telve, amit én megértek ugyan, de attól még nem lesz igazából jogos.
- Önbizalom növelő tréninget tartasz?
Kérdezek rá, és nem vagyok képes megmaradni a komorságnál, ismét csak elmosolyodom, olyan ez, mintha valami hullámvasúton ülnék, egyszer fenn, egyszer lenn, jó gyorsan követik egymást hegyek, s völgyek. Mindenesetre, a randi nem jött létre, hisz nem is akartam, hogy így legyen, de valahol jó érzés tudni, hogy esetleg felhívhatnám, hogyha meggondolnám magam. Az ő száma legalább nem sípolna ki.
- A kérdés csupán az, hogy meg akarom-e találni, hogy muszáj-e tovább gyötörnöm magam ezekkel a dolgokkal? Nem érzem jól magam miattuk, olykor egyenesen dühít az egész, amellett, hogy pokolian fáj, és úgy érzem, iszonyatosan hiányzik valami belőlem.
Kicsit úgy érzem, hogy újabban csak én sírok szegénynek, nem azért tartom a barátomnak, hogy legyen egy lelki szemetesládám, de még mindig neki a legkönnyebb megnyílnom, Mandy más, imádom, de mióta a Mentorom lett, az iránta érzett tiszteletem és a kötelességtudatom az Őrzőség felé nem engedik, hogy a lelki bajaimmal foglalkozzam előtte. Szóval, kellemetlen, hogy megint rámjött a kifakadás, de most már édes mindegy, legközelebb majd lenyelem magamba a dolgot, hisz lassan már nekem is elegem van belőle.
- Nem az én srácom…          
Csóválom meg a fejem a rend kedvéért, elvégre, valóban semmi olyan nem volt köztünk, aminek jogán ilyesmit kiejthetnék a számon. Barátságnak talán nevezhetném, de arról sincs már szó, semmiről sincsen.
- Mandy tudja, hogy néz ki, de nem merem tőle megkérdezni, nem akarom, hogy azt higgye, hogy ez inkább foglalkoztat, mint a tanulás. Mondjuk, mondta, hogy ha szeretném, segít megkeresni, de… nem tudom, akarok-e kezdeni valamit ezzel a lehetőséggel.    
Csóváltam meg a fejem, nem viccelek, ha akartam volna, már ráröppentem volna a dologra, mégis, azóta hezitálok, és időközben meggyőztem magam arról is, hogy jobb így, nem kell tudnia semmit arról, hogy én mindenre „emlékszem”, hogy herripotter ettem, hogy hiányzik, még ha az érzéseim nincsenek is a helyükön, ezt az egyet biztosan tudom.
- Persze, az nagyon jól esne.    
Bólintok rá, aztán már indulunk is a konyhába. Időközben nem igazán hallottam meg, hogy odalenn a táskámban megcsörrent a telefonom, és eszembe sem jut, hogy bármi érdekes lehet a ketyerémen, még a táskámat sem nyalábolom fel a konyha felé menet. Ott aztán leülök rögvest, és várom azt a teát, határozottan kedvem támadt hozzá, amint felkínálta a lehetőséget.
- Nincs egy kis csokid?
Pirulok el önnön kérdésem nyomán, de azt tudhatja rólam, hogyha gáz van, Connoros gáz, konkrétan, akkor tutira teletömöm magam csokival, így találkoztunk újra hosszú évek óta – s milyen jó, hogy találkoztunk…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Kedd. Szept. 09, 2014 10:53 pm

Elhúzom a számat, némiképp tanácstalanul széttárom karjaimat. Sajnos én sem tudom, hogy mi segíthetne, nem vagyok olyan nagyon jó az ilyesmiben. Azt tudom tenni, hogy itt vagyok Nonónak, hogy mellette állok, mint ahogy azt egy igazi barát teszi, de nem dönthetek helyette és meggyógyítani sem tudom a lelkét. Pedig szeretném, bármit megtennék azért, hogy újra lássam mosolyogni, de ezeket a harcokat neki kell megvívnia, tudom én.
- Ugyan már! Én csak oldom a hangulatot. – vigyorgok rá szemtelenül.
Emlékszem arra az esténkre, nem ittunk annyit, hogy ne menne, s kifejezetten szórakoztató volt, ahogy pirulgatott. Mondjuk ha már itt tartunk, azért be kell vallanom ezt-azt.
- Egyébként, hogy hadd kárörvendj, ez a pirulás ragályos. Ha Dimitrisszel beszélek, egy csomószor előfordul, hogy belevörösödöm a saját marhaságaimba. Elég ciki azért ez így az embernek a saját mentorát illetőn. Lazának kéne lennem vele, nem? Te pirulások szakértője, mi az oka ennek és hogy küzdjem le? – kérdezem kedélyesen.
Remélem, hogy a problémák odázása egy kicsit javít a kedélyállapotán. Nem elbagatellizálni akarom a kérdést, csak simítani kissé a viharos tengeren, hogy Naominak jobb kedve legyen.
- Persze, ez az új hobbim! – vigyorodom el.
- szerinted jól megy? Mert a végén még praxist alapítok. Én leszek a nagy guru. Önbizalom guru. P.S. A guru. Nem hangzik jól? – idétlenkedem egy sort, mert ez így random jön belőlem, át se kell gondoljam. Ilyen voltam mindig is, s pláne az felvillanyoz, s újabb marhaságokra sarkall, hogy barátnőmet látom mosolyogni is.
- Én igazán nem vagyok az ilyesminek a szakértője, de ha nem akarnád megtalálni, akkor nem járna ennyit rajta az eszed. Így is eleget gyötröd magad, s nem lehet valamit úgy lezárni, hogy semmit sem tudsz róla, csak annyit amennyit leírtál. Ki tudja, lehet, hogy meglátod, találkoztok és hirtelen minden megvilágosodik benned. Nincs arra garancia, hogy ez jó lesz, de arra sem, hogy rossz. S tulajdonképpen így sem jó.. – újabb szájhúzás, vállvonás. Nem tudom, hogy van-e ezen még mit ragozzak, szerintem Nonó nagyon is jól érti, hogy mire akarok kilyukadni.
- Jól van na! – tárom szét kezeimet megadón, vigyorgok, mint a vadalma.
- Ez csak egy szófordulat! – kacsintanék rá, ha ugyan tudnék kacsintani. Így csak felnevetek, s prdukálok valami istenverte grimaszt, ami kacsintási próbálkozásnak fogható fel esetemben.
- Ne legyél már hülye! Jobban foglalkoztat, de ez természetes. Ha Mandynek van egy kis esze, akkor rájön, hogy azzal tud visszafordítani a tanulás felé, hogyha pontot tesztek ennek az ügynek a végére. És különben is, nők vagyunk, tudunk egyszerre több dologra figyelni, szóval tudsz egyszerre tanulni és a farkaska ügyét is a nyakadba venni, szerintem ezt Mandy is tudja. Ostoba nőszemélyt nem hívott volna el. – fejtem ki a véleményemet. Hirtelen ötlettől vezérelve megölelem Nonót. Kell, remélem, hogy neki is. Hogy segítek ezzel.
Lesétálunk a konyhába, út közben vetek egy pillantást a csomókba ledobált vizes ruhákra a fotelban. Nem érdekelnek, rájuk se bagózok ennél hosszabb időre.
Nekilétok a teavíz feltételének, megtöltöm a vízforralót, bekapcsolom, majd előkaparom a szekrényből a teafilteres dobozt. Naomi elé teszem a pultra. Túrhat benne kedvére, van mindenféle teám, ömlesztve psreze. A szisztematizálástól rosszul vagyok.
- Nekem ne volna? – nevetem el magam, majd már lépek is vissza a szekrényhez, hogy újabb – a teásnál sokkal nagyobb – dobozt emeljek ki onnan. Vagy nyolc tábla különböző ízesítésű csoki van benne, jelenleg kissé szűkös a készlet, kétszer ennyi szokott lenni, minimum.
- Milyet parancsolsz? Válogass kedvedre! Van mogyorós, sztacsatella, levendulás, chilis-meggyes, pisztáciás, robbanócukorkásból kettő és gumicukorral töltött is. - sorolom fel a kínálatot lelkesen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Pént. Szept. 12, 2014 1:13 pm

- Kedves Panda, ezt a kérdést nem kellett volna feltenned, mert jó eséllyel nem fog tetszeni a válaszom.    
Bár a hanglejtésem akár viccesnek is mondható, ettől még a téma nem lesz az, és bár ő elterelésnek szánja, tudom, ennyire azért ismerem, ezzel jó eséllyel az ő hangulatát is meglehetősen vissza fogom vetni, amit abszolút nem szeretnék, de ő kérdezte. Magamtól az életben nem hozakodtam volna elő ezzel az egésszel, nem vagyok tapintatlan, vagy más magánéletébe beletrappolós fajta. Azaz, nem szándékosan.
- Előtte én még nem láttalak pirulni, úgyhogy, ha engem kérdezel, azért van, amit még talán magadnak sem szeretnél bevallani. Tetszik neked… mint férfi. Jobban kedveled, miképp egy mentort illenék.
Kapja meg az őszinte válaszom, annak dacára, hogy biztos vagyok benne, nem számított rá a kérdés feltevésének pillanatában, hogy én ezt ilyen formában a képébe fogom tolni. Nem számít, tán majd megtanulja belőle, hogy biza nem kérdezünk olyasmit, amire nem szeretnénk hallani a választ. Nem mondom, hogy nem értem a dolgot, mert Dimitris nagyon is szórakoztató, és ami azt illeti, még jól is néz ki, bár a korától azért én már ki tudnék szaladni a világból. Mondjuk, ha mát itt tartunk, Connor kora is épp ennyire zavar, szóval ilyen szempontból jobb is, ha nem mondok semmit.
- Remekül megy, esküszöm, máris fényévekkel jobb csajnak gondolom magam.    
Kacsintok rá, mintha ezzel bármelyikünk helyzetének komolyságát elűzhetném, holott egyértelmű, hogy ez lehetetlen. Egyébként, én nem tartom magam se szépnek, se csúnyának, átlagosan egyszerű vagyok inkább, amolyan egy a tömegből. Édesen szeplős talán, naivan ártatlan, gőzöm sincs, mindenesetre közel sem vagyok egy szívdöglesztő némber, nem is célom, egykor talán volt, mikor szexszel próbáltam elfeledtetni Maya és Jackson hiányát, mára már feldolgoztam, és nem kell minden buli alkalmával az ujjam köré csavarnom valakit, hogy úgy érezzem, számítok.
- Nem az a lényeg itt, hogy velem mi van, hanem hogy vele mi van. Szóval, én megígértem neki, hogy nem hagyom, hogy elvegyék az emlékeimet, vagyis ezzel azt is, hogy nem hagyom el. Mégis megtettem, átvertem, nem véletlen az sem, hogy nem válaszolt az utolsó sms-emre, és hogy azóta nem lehet elérni. Valószínűleg nem akarja, hogy elérjem, tehát látni sem akar. Tudom, még az is lehet, hogy baja eset, tekintve, hogy vérfarkas kölyök, ez annyira nem volna meglepő. Szóval, az a bajom, hogy nem tudom, van-e jogom megtenni ezt vele, azok után, hogy a tettemmel így szemen köptem.    
Remélem, érti a problémámat. Elsősorban nem magamat akarom ezzel kímélni, hanem Connort, mert úgy érzem, nem tehetem meg vele, hogy még egyszer belemászom az életébe, mikor már jó eséllyel elfelejtett, bár tudom, Dimitris azt mondta, hogy a vérfarkasok természetellenes módon képesek ragaszkodni, de talán ennyire még nem burjánzott túl benne a dolog. Hiszem, hogyha így lett volna, nem bírja ki, hogy ne vegye fel velem a kapcsolatot.
- Tudod mit? Inkább mond hangosan, hogy most kacsintanék, mert ez így…    
Elröhögöm magam, hiába na, ennél hülyébb arcot szerintem akkor sem tudna vágni, ha akarna. Imádom, komolyan, ha ez a nő nem lenne része az életemnek, olyan sokkal lennék kevesebb, hogy azt elmondani sem tudnám.
- Nem is tartom magam ostoba nőszemélynek… mindegy, még nem döntöttem, de úgyis hozzá fogok fordulni, ha elszánom magamat rá, mert ő tudna segíteni. De szerintem az első vizsgánkig nem erőltetem a dolgot, jobb lenne mindenféle komplikációtól mentesen túl lenni a dolgon. Tényleg, muti már a te tetkódat… elsumákolod nekem itt ezt a fontos momentumot.
Dorgálom kicsit le, ezzel szándékozom elengedni a Connor témát, mert biza épp elég szó esett már róla, még az én ízlésemhez mérten is, képzelem hát akkor Pandát. Jöjjön akkor a tea, az most jót fog tenni. Fel is túrom a dobozt, és egy almás-fahéjasra esik a választásom, az kerül bele egy bögrébe, mert gondolom, azt is kapok a csoki után.
- Anyáááám, külön doboz a csokiknak, értem már, miért szeretlek.    
Nevetek fel röviden, nyilván nem ezért, de ezt ő is tudja jól, nem kell azt minden percben nyomatékosítani.
-  Majdnem rávágtam, hogy sztracsi, de a robbanócukros és a gumicukros is birizgálja a fantáziámat. Legyen az előbbi, fő a változatosság.    
Nyúlok érte, és már el is kezdeném kibontani, amikor meghallom a telefonomat csörögni, gyorsan odasietek, mert mióta Őrző lettem, roppant fontosnak hiszem magam, és mindig elérhető akarok lenni. Majdnem rögtön kinyomom…
- Basszameg…    
Sziszegem, majd végül megnyomom a hívás fogadása gombot, és próbálok nem utálatom teljes birtokában beleszólni a telefonba.
- Szia… Apa…    
Hát, nem biztos, hogy sikerült. Ő egy ideig hallgat, bár ez tőle megszokott, szereti megrágni a mondandóját, nem veszem fel, nem is érdekel, az sem, amit mondani akar, semmi az ég egy adta világon.
- Haza kellene jönnöd, Mimikém…
Oké, a Miminél belém fagy a levegő, minden mozdulat, és kissé riadtan pillantok a barátnőmre. Ezer éve nem hívott így, baj van, biztosan, nagyon rég nem hallottam gyöngédségtől színezett hangot tőle, mikor velem beszél.
- Mi a baj, apa?
Térek a tárgyra, jóval lágyabb hangon, lám, mit hoz ki az emberből, ha másként beszélnek hozzá, mint ahogy megszokta. Szerettem apát, nagyon is, sokkal jobban, mint anyát, de a múltkor nagyon megbántott, ám most hajlandó vagyok félretenni a dolgot, egy kis ideig legalábbis biztosan.
- Édesanyád belehalt a szülésbe.
Belezokog a fülembe. Sosem hallottam még sírni, én nem látom az arcomat, nem látom a testbeszédem változását, de a könnyeim azonnal elerednek, annyi minden fordul meg a fejemben, de a legelső, és legfontosabb az, hogy az utolsó szavaim egyike az volt hozzá, hogy gyűlölöm. Istenem…
Lerogyok a szőnyegre, nem tudok, mit mondani, hosszúra nyúlik a csend, végül kinyögöm, mert tudom, választ vár, csak épp annyira nem bír megszólalni, miképpen én sem.
- Indulok, amint tudok, apa… szia…    
Nem megy ez a telefonos érzelgősködés, inkább utána eresztem szélnek a fájdalmamat, hogy ő is elköszönt, szegény P.S., szerintem ma egy életre elegendőt kap a nyűgjeimből…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Csüt. Szept. 25, 2014 4:51 pm

Mindig szerettem az ilyen felvezetéseket. Jó is az, ha előre szólnak, hogy nem fog tetszeni a válasz, hiszen így nem csak a válasz meghallásakor ülik meg a gyomromat pillangók, hanem már előtte is a görcs rágja a tagjaimat. Mindazonáltal kíváncsian várom, hogy mi is lesz az a bizonyos reakció, amitől valószínűleg csomókba böngyörödnek az idegeim.
Bizonyosan mindenki látott már olyan babákat, amiknek hatalmas szemük van, s nem pislognak a festett látszervükkel, csak merednek előre igen bamba fejet vágva. Na már most én valahogy így festhetek, ahogy Nonóra pillázok.
- Hogy micsoda? – kérdezek vissza hitetlenül.
Egyszerűen nem vagyok képes bevenni azt a kanyart, hogy nekem bejöhet a mentorom. Úgy állok a kérdéshez, mintha nem is rólam lenne szó, mintha valami idegen beszélne helyettem, de közben azért kénytelen-kelletlen be kell vallanom, hogy Naominak igaza van.
- Nos, ez még sokkal cikibb, mint az, hogy te lehetnél szerelmes egy vérfarkasba. Baszki, menten elsüllyedek! – forgatom meg a szememet.
Aránylag hülye vagyok, ez már világossá vált számomra. Így, hogy barátnőm kimondta a tutit, mintha felgyulladt volna egy lámpa a fejem felett. Hiszen akkor ezért éreztem mindig olyan furán magam Dimi társaságában. Mindig laza csaj voltam, de ha a férfivel időzök, akkor van bennem örökké egyfajta megfelelési kényszer, s eddig azt hittem, hogy a mentorságából fakad, de ha jobban belegondolok, az első pillanattól kezdve ezt érzem irányába. És hogy aggódtam érte, amikor megláttam a tolószékben! Nem vagyok százas, az már tuti.
- De láttad milyen pasi? Áh! Le kell neveljem magam erről, mert mégis csak összeférhetetlen lenne, ha ennél jobban belebolondulnék. Arról nem is beszélve, hogy biztos minden ujjára akadna nő, minek kéne egy Tetoválómesternek egy olyan, mint én vagyok..? – a kérdés költői, de ettől még beleszontyolodom.
Próbálom én leplezni mosollyal, de Naomi ismer már annyira, hogy valószínűleg leveszi a hangulatromlásomat.
- Na ugye, hogy naugye?! – vigyorgok rá.
Kacsintgat ő helyettem is, szóval nekem csak vidámnak kell lennem, s ez jó, mert így legalább az előbbi marhaságaimról nem beszélünk többet. Amúgy meg totálisan jellemző rám ez is. Íme, mutasson nekem valaki egy másik olyan lúzert, aki szerelmes a mentorába, s akkor kalapot lengetek!
- Mivel nem emlékszel rá, hogy mi is volt a helyzet, így szerintem egyetlen próbát mindenképpen megér. Okod volt azt kérni, amit, s ha volt köztetek valami, akkor szerintem meg fogja érteni. A bajra meg ne is gondoljunk, szerintem nem kell még több teher a nyakadba, hagyjuk a kölyökségét és inkább vegyél egy nagy levegőt és keresd meg. Nem akarlak én semmire rábeszélni, de.. áh, francokat nem! Szerintem meg kellene próbálnod, ez bizonyos. – hagyom a rizsát, s vallom meg egyszerűen, köntörfalazás nélkül a véleményemet.
Értem én a problémát, nagyon is értem, ám ettől függetlenül úgy vagyok vele, hogy nincs értelme ennek a veszkődésnek. Találkoznak, beszélnek, kiderül minden és tovább tudnak lépni. Vagy együtt, vagy külön. De így mindenképpen csak a szívfájdalom van meg az őrlődés az meg szerintem senkinek sem hiányzik.
- Jól van na! Nem röhög, együttérez! – fújom fel az arcomat és pukkad ki belőlem is a nevetés.
Az a szomorú, hogy el tudom képzelni milyen fejeket vághatok, amikor kacsintani próbálok, s hát na, nem csodálom, hogy barátnőm így reagált. Amúgy imádom hallani, ahogy nevet, szóval maximum többet fogok kacsintgatni a társaságában és akkor rendben leszünk.
- Vizsgákról ne is beszéljünk! – borsódzik a hátam még a gondolattól is.
Előre rettegek, hogy mi van, ha nem fogok átmenni vagy ilyenek. Ez az őrzőség stresszesebb, mint gondoltam, pedig azt hittem, hogy a számvitel-vizsgámnál nem fog jobban szepegni a valagam semmitől.
Közben leérünk a konyhába és előkerül a pedánsan tárolt csokigyűjteményem. A robbanócukros tábla kerül elő, de a többit sem teszem el messzire, marad a doboz a pulton, hátha kell még a muníció. Naomi elé tolom a táblát, hagyom, hogy kinyitogassa, de a mozdulat megáll, így én folytatom. Elvégre amíg ő telefonál nyugodtan kinyithatom a csokit, fel is török pár kockát, hogy beszéd közben is szemezgethessen. Elvégre ez csak egy telefon, nem? Meg sem fordul a fejemben, hogy a dolgok igen váratlanul csavarodnak majd ki a négy sarkukból.
Látom a szemmeresztést, s kérdő pillantást vetek Naomira, amolyan „mi van?” félét. Választ azt konkrétat nem kapok, már legalábbis okokat nem, csak könnyeket, melyektől rendesen megrettenek én is. Az apja hívja. Mit is tudok az apjáról? Az anyjáról? Egy vipera.. de mi lehet a baj?
Amikor barátnőm szőnyeget ér, már mellette is termek, letérdelek mellé, átkarolom a vállát, próbálom éreztetni vele, hogy akármi is a baj, én mellette vagyok. A telefont végül leteszi, én pedig nem is tudom, hogy meg merjem-e kérdezni a kétségbeesés okát. Végül úgy döntök, hogy a váll szerepét játszom, ha Nonó hagyja, akkor megölelem, s csak halkan eresztem útnak a kérdést.
- Kivel? - ~történt és mi?~ lenne a folytatás, de azt hiszem, hogy ennyi is elég.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Pént. Szept. 26, 2014 11:19 am

Csak bólogatni tudok, hát pontosan az a csoda, nincs mit tenni. Olyan, mintha neki csak most esne le a tantusz, lehetséges valóban, hogy ennyire el volt varázsolva eddig is, nem tudhatom, de ha már ő ilyen kendőzetlenül a szemembe mondja a valóságot, úgy én is könnyűszerrel megtehetem. Miként történt is.
- Egy kiskorú vérfarkasba.
Nyomom meg azért, nem mintha versenyezni vágynék cikiség tekintetében, de szerintem egyik kutya, másik eb. Dimitris legalább Őrző, más kérdés, hogy vén, mint az országút, de attól még nem néz ki olyan öregnek, közel sem.
- Ugyan már, tudod hogy van ez, a szerelem nem válogat, vagy fene tudja...
Jó kis firmák vagyunk mi, azért, az valamilyen szinten heves vigyorgásra késztet, hogy még ezen a területen is egyszerre őrülünk meg. Lassan már úgy érzem, hogy mindent egyszerre csinálunk. Ezen a ponton kedvem támad megölelni. Nem lesz baj, megoldjuk ezt is, kénytelenek leszünk.
- Tuuudod mit? Ha végül megkerestem Connort, és lepattint, elmegyünk pasizni... Ha sakál részegre kell innom magam, akkor is, mert ez így nem mehet tovább. Neked legalább ott volt az a kis lakótársad egy kalandnak, de én több mint egy éve nem kamatyoltam senkivel, lassan bepókhálósodom.
Jelentem ki, és olyan célzattal is teszem, hogy kicsit felvidítsam, mert én ilyesmiről nem szoktam beszélni, de az is biztos, hogy rám férne már valami könnyed, következményektől mentes szórakozás, mert lassan begolyózom. Nem vagyok pasiból, hogy naponta hatszor jusson eszembe az ilyesmi, de mostanra már egyre többet motoszkál bennem, hogy igenis hiányzik.
- És mi az, hogy olyan, mint te vagy? Panda, te csodálatos vagy, gyönyörű, szemtelen, vicces, többnyire, okos, és hülye az a pasi, aki nem akar téged. És ezen nem vitatkozom.
Fakadok ki, de nagyon nem szeretem, mikor így beszél magáról, ezt tudja jól, egyszer már volt emiatt csörténk, amit persze azóta is bánok, de attól még nem érzem úgy, hogy igaza lenne.
- Jó… megpróbálom, ha kész leszek a vizsgával, már ha kibírom addig. Istenem, annyira infantilis picsának érzem magam. Szánalmas. Na mindegy, lesz ami lesz, ne is beszéljünk róla többet. Mármint ma.
Mosolyogtam az orrom előtt, mert akármi is lesz a jövőben, egyszer még mindenképpen szót kell majd ejteni róla, akár jól, akár rosszul alakulnak a dolgok, ez azonban még jó ideig nem lesz téma szerintem. Próbálok csendben, egyedül agonizálni rajta.
Hát, ha ne beszéljünk vizsgákról, nem beszélünk, nem fogom erőltetni, mondjuk, a tetkóját attól még meg akarom nézni, de ha most nem óhajtja mutogatni, hát majd máskor. Különösképp nem is tudom pedzegetni a dolgot, mert megcsörren a telefonom, és rám szakad az ég. Lelkileg is. Nem elég, hogy bőrig áztam korábban, most még ez is. Mikor már a földön reszketek a sírástól, egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy miért kell ennyi rossznak történnie a világon? Panda ölelésébe fúrom magam, és úgy szorongatom, akár egy fuldokló az őt kihúzni vágyó kart.
- Anya… meghalt...
Nyöszörgöm halkan, nehézkesen, hiszen a zokogástól elég nehéz beszélnem, nem is értem, miként nem sírtam még el az összes könnycseppemet. Nem akarok erről többet beszélni, egyáltalán nem szeretnék, csak kisírom magam, aztán megpróbálok hazamenni, mert mára épp elég volt belőlem, és valahogy azt is el kell intéznem, hogy elengedjenek pár napra a Protektorátusból… Bizonyára kísérettel, de igazából ez most a legkevésbé sem érdekelt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Okt. 06, 2014 10:47 pm

- Jól van, hát az is gáz! -egyezünk ki egy döntetlenben. Rávigyorgok. Meg vagyunk mi áldva ezzel az egész férfitársadalommal, azt kell mondjam. Itt van példának okárt Claude, akiről lilám nincs, hogy hová is tűnt el, pedig még kedveltem is. Még itt lakik, itt vannak a holmijai, de szinte sosem látom, szóval hacsak nem teleportál, akkor direkt kerül, amire mondjuk nem tudom, hogy mi oka van.
- Amikor legutóbb beleestem egy pasiba, akkor azt le kellett építsem magamban, mert itt lakott a nyakamon, s nem kellett, hogy tudja mi a szitu. – utalok vissza kedélyesen az egyéjszakás lakótársamra, aki ködöt játszik mostanában. Nem mondhatom, hogy így közel egy év után még mindig nem zavar a kérdés, de azóta van újabb dolog, amin túráztassam magam. Dimitris.
- Benne vagyok! – nevetek fel. - A tequila mindenre gyógyír!
Csettintek a nyelvemmel kacsintás helyett. Igazából nem ártana szerezni valami pasit, hacsak alkalmilag is, mert bár sosem voltam szexmániás, azért tud hiányozni az illúziója annak, hogy ébredés után is lesz mellettem valaki, s nem csak egy éjszakára szólnak a csókok és az érintések. És inkább egy idegenről gondoljak ilyesmit, mint a mentoromról. Tiszta ciki lenne a dolog, ha nem így tennék.
- Nagyon szeretlek! – borulok Naomi nyakába hálás sóhajjal, hogy ott is maradjak az ölelésben, miközben közlöm további szavaimat.
- Az a baj, hogy túlságosan szeretném, hogyha ez nem csak egy mentor-tanonc kapcsolat lenne, s hiába nem akartam észrevenni magam, ez egy ideje már így van. Azóta gondolok rá, amióta a menzán együtt táncoltunk. Nagyon nem kellemes a tudat, hogy el fogok jutni oda, hogy beleszeressek. Le kell ezt építenem, mert rossz vége lesz! – eresztek meg egy keserű kis nevetést. Nekem nem jár a boldogság, ezt már elkönyveltem magamban egy ideje.
Kibontakozom az ölelésből, de csak azután, hogy finoman fejbúbon nem tasliztam volna Naomit.
- Nem vagy picsa, csak szerelmes. Az infantilis meg nem újdonság! És most kacsints a nevemben is. – idézek fel egy röhögésbe fulladt célzást arra, hogy nem tudok kacsintani és jobban jár a világ, ha Nonó kacsintgat helyettem.
A tetkós dolgot el is felejtettem, de jön az isteni szikta, hát fordulok is meg, hogy felnyaláboljam a hajamat tarkómról, Nonó elé tárva a Fatima kezet formázó Mindent Látó szemet.
- Saját tervezése. Ez is milyen izé már! Ha mindent tud rólam, ami velem történik, akkor vajon azt is tudja, hogy én mit..? – beharapom az alsó ajkamat. Be is baszna, ah ez igaz lenne.
- Amúgy tetszik? – nem, nem Dimire gondolok.
Teakészítésbe, csokimajszolásba és aggódásba merülök, szigorúan ilyen sorrendben. Szorosan, biztosan tartom Naomit, mellette térdelek, egyensúlyhelyzetben vagyok így akkor sem borulunk el, ha lendületből szorít rajtam, s úgy vetődik a nyakamba, hogy azzal eltaszítana. Igyekszem az a bástya lenni, ami megingathatatlan, ami az övé, ami nem engedi őt sérülni, s ehhez most az is hozzátartozik, hogy izmaimban is megfeszülök, tartásom merevvé válik, sziklaszilárddá.
- Óh, te jó ég! – szalad ki a számon, s ernyedek bele a tartásba egy pillanatra, hogy csak aztán húzzam ki magam, még szorosabban ölelve Naomit. Tudom, hogy mi az a gyász, akárkit veszítünk is el, az rémesen tud fájni. Ha haragudott az anyjára, ha olyan volt a viszonyuk, amilyen, akkor is.
Arcomon némán szaladnak le a könnyek, érte sírok, a fájdalmát így próbálom átvenni. Sírok vele, mert hiszem, hogy talán ettől jobb lehet neki, hogy talán az én könnyeimmel is elsírhatja azt, ami fáj. Nevetséges, marhaság. De belőlem ilyesmiket csal elő az őszinte szeretet. Csitítom, ringatom, akár egy gyermeket, s bár tudom, hogy mondanom kellene valamit, mégsem nyitom szóra ajkaimat. Részvétemet kívánni nem fogok. Üres szavak. A sajnálomot meg tudja úgy is. Egyetlen dolog az, amit tenni tudok és akarok. Éreztetem vele, hogy nagyon szeretem, s itt vagyok neki.
- Akármiben tudok segíteni, szólj.. vagy csak gondolj rá, s kitalálom. – suttogom. Addig maradok mellette, amíg szüksége van rá, ha kell, akkor haza is kísérem. Nem mondom, hogy főzök neki, de rendelhetek pizzát és lehetek egyszerre csendben vele. A legjobb barátnőm, bármit megtennék érte, s ezt tudja is.

// Köszönöm a játékot! :* //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi Sharp
II. Mágus

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 1169
◯ IC REAG : 1101
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Lépten-nyomon csetlik-botlik :D






Re: Mallory-lak // Kedd. Okt. 07, 2014 3:31 pm

- Amikor legutóbb szerelmes voltam, állapotos lettem, és örökbe kellett adnom a babát, ráadásul még hazudtam is róla a pasinak. Azt hiszem, nyertem.
Húzom fanyar félmosolyra ajkaim szegletét, nem, eszemben sincs versenyezni, de egy úgy kijött. Valahogy tökéletesen megválaszolja ama kérdéskört, hogy miért nem akarok én ilyen érzéseket mondjuk úgy soha többet az életben.
- Tudod mit, akkor is iszunk, ha esetleg nem pattint le, akkor neked hajtunk fel valami pasit. Nem mintha mondjuk nekem attól meg lenne oldva a problémám, de az már nem erre a lapra tartozik.
Nem is értem, minek firtatom ezt, nem vagyok épp szexmániás bige, bár volt olyan időszaka az életemnek, amikor ebbe fojtottam a bánatomat, de aztán elmentem dilidokihoz, vetetett velem egy kutyát, és úgy ahogy rendbe tette a kis világomat. Lehet, hogy hibát követtem el azzal, hogy itt nem kerestem fel senkit?
Elmosolyodom, amikor a nyakamba borul, és természetesen szorosan megölelem, én is nagyon szeretem, ehhez kétség sem férhet, és nem is változtathat rajta semmi. Hála istennek még a férfi ideálunk sem közös.
- Nem akarok én okoskodni, de ha szerinted az enyémnek lehet jó vége, akkor ugyan a tiednek miért ne lehetne? Dimi legalább Őrző, és nem kell attól félned, hogy ha túlságosan sok érzelem önti el, egyszerűen széttép...
Ezzel csak azt akarom finoman mondani, hogy nem biztos, hogy ezt temetnie kellene, de nem fogok ráerőszakolni semmit, kicsit tényleg olyan tanár-diák szaga van a dolognak, de köztük is van bőven olyan eset, amikor kokettálnak egymással. Ez legalább nem büntetendő, az igen.
- A szerelem hülyeség, te is tudod, én is tudom, mindenki megbolondul tőle, és olyasmit csinál, amit alapesetben nem tenne. Nem mondom, hogy nem jó érzés, de nyugodtabb lennék, ha nem állna fenn ez a lehetőség.
Nem, én továbbra sem vagyok hajlandó beismerni, mármint az oké, hogy álmomban az vagyok, de attól még a valóságban nem leszek az, elég röhejes is lenne valaki olyanba, akire nem emlékszem, nem tudom milyen, hogy néz ki, pusztán leírásokból… Azért a kacsintást megkapja.
- Hát, nem hiszem, hogy a mentor-tanonc kapcsolat miatt tudja, ha tudja. Ám úgy sejtem, nálam azért jobban ismeri az embereket, és szerintem lehet róla sejtése, de azért ne vedd készpénznek.
Sóhajtok fel, mert bár ez nem lenne önmagában baj, esetleg akkor, ha ez zavarná Dimitrist, de amilyen kattant az az ember, szerintem ilyesmitől nem kellene félni.
- Persze, csodaszép!
Bólogatok hevesen, de a már-már idillivé váló pillanatainkat tönkreteszi a telefonon érkező gyászos hír, ami után nem igazán vagyok már képes épkézláb beszélgetés lefolytatni, csak az jár a fejemben, hogy haza kell mennem, és ott kell lennem a temetésén, és mindegy egyes pillanatban végtelenül sajnálni a dolgot, hogy nem volt lehetőségünk helyrehozni az elcsesződött kapcsolatunkat.
Úgy bújok Pandához, mintha ő lenne az utolsó szalmaszál, ami megment a vízbe fúlástól, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak annyira zokogok, hogy képtelen vagyok bármit is tenni vagy mondani, végül percek telnek el, nem is tudom, mennyi, míg csillapodni kezdek, s a szorításom is enged. Nem igazán voltam képes befogadni azt, amit mondott, de tudom, hogy bármiben segítene nekem, ismerem.
- Én… hívnál nekem egy taxit? Azt hiszem… most inkább egyedül lennék.
Szerintem ő is jobban jár, ha nem látja, miként hatalmasodik el újra meg újra rajtam a könnyáradat, és inkább otthon, egyedül próbálok viszonylag megnyugodni, elhinni, elfogadni, hogy anya meg én már sosem lehetünk jóban…

//Én is köszönöm, hogy kivinnyoghattam magam! <3 //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Mallory-lak // Today at 6:52 am

Vissza az elejére Go down
 

Mallory-lak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-