HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Catherine Benedict Today at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Yesterday at 10:20 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Catherine Benedict
 

Share | .

 

 Mallory-lak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Mallory-lak // Vas. Dec. 22, 2013 8:20 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Mallory-lak // Vas. Okt. 12, 2014 6:42 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Jan. 05, 2015 9:10 pm


Claude & P. S.



A konyhában mókolok némi forralt bor elkészítésével. Az ökör iszik magában, ismerem ezt a mondást, de ettől függetlenül szeretem a fűszerességét és nem fogok senkire se várni, hogy ihassak belőle. Különben is szándékomban áll majd Nonónak írni egy smst, hogyha ráér, akkor átjöhetne, hogy filmezős estét tartsunk, úgyis elmúltak az ünnepek, van mivel töltsük a szabadidőnket, ennyi nekünk is jár így az újév örömére. Előbb viszont a forralt bor, ha a konyhában vagyok, akkor elfelejtek nő lenni. Nem tudok több dologra figyelni egyszerre, s ennek lehet valami köze ahhoz, hogy rühellem ám a konyhaszolgálatot.
Nem sokkal a művelet elkezdése után már kellemes illatok lengik be az egész alsó szintet, lévén itt minden egy légtérben található. A mosókonyha lenne az egyetlen, aminek van ajtaja, de azt is nyitva felejtettem, ugyanis nemrég vittem le egy adag szennyest, hadd dolgozzanak az alagsori géprabszolgák rajta.
A bort egy bögrébe merőkanalazom, s miközben elindulok vele a kanapém felé, már veszem is elő a telefont, hogy írjak. Nem jutok viszont el odáig, hogy ki is vitelezzem ezt, mert sikerül megboruljon a lendületem, s egyensúlyérzékemből kibillenve leöntöm vörös, forró borral a kanapém anyagát. Első szentségelésem után hisztérikus nevetés szakad fel belőlem, eszembe jut ugyanis, hogy milyen romokat akartunk kanapéügyben kreálni Naomival. Jó, oké, ez nagyon kínos, mert erről meg eszembe jut a Dimitris-fiaskó, a Claude-fiaskó és az, hogy nekem a kanapék kapcsán csak fiaskók jutottak az életben. Azt hiszem, hogy eztán csak fotelból nézek TV-t.
Lecsapom egy alátétre a poharat a dohányzóasztalra, majd lecsattogok a mosókonyhába egy lavorért. Vizet eresztek bele, hozom a sót meg egy rongyot, s nekiállok kanapét sikálni, háttal helyezkedve így a bejárati ajtónak. Még jó, hogy amúgy nem fehér. Szépen is nézne ki, azt hiszem!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Hétf. Jan. 05, 2015 9:59 pm



P.S - Claude

Végre megint a kétkerekűn roboghattam, ki is élveztem, csúszkálás ide meg oda. Kifejezetten jó érzés volt, a motornak néha kevésbé. Ki is maradtam ismét jó ideig, élvezve, hogy minden munkát befejeztem. Motta néni megkapta az újévi jövendölését, a tavalyiért egészen hálás volt, mondván, hogy bejött. Pedig eléggé többértelmű volt, alig bírtam a mosolyt visszatartani. A mostani sem volt egyértelmű, egyedül azt tudtam, hogy a férje nem fogja megélni a következő évet. A halál szagát semmivel sem lehet összetéveszteni. Ahogy ránéztem, láttam rajta, hogy tudja, észrevettem és mégsem szóltam, azért pedig búcsúzáskor egy hálás kézszorítást kaptam.
Begurulok a parkolórészre, a sisak jó helyen volt a csomagtartóban.
Cowboy csizma, farmernadrág, bőrkabát és egy pulóver az együttes és egy bőrkesztyű. A forralt bor illata már kint megcsap. Itthon van, most nem tudok elsunnyogni a főbérlőm elől. Az elején csak véletlen volt, még mosolyogtam is, aztán már nem véletlen volt. Veszek egy mély levegőt és megfordítom a kulcsom a zárban, ha zárva van.
A jelenetre azonban megállok a küszöb után egy lépéssel és hagyom becsukódni magam mögött az ajtót. Forralt bor illata, kanapé, pontosabban annak suvickolása. Kicsit sem emlékeztet az első alkalomra...
Nekidőlök háttal az ajtónak, karba fonom a kezem és várom, mikor vesz észre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Jan. 12, 2015 9:53 pm

Már éppen ott vagyok, hogy a folt majdnem teljesen eltűnt – épp csak minden isten haragja úszik – amikor motorbőgést hallok. Megmerevedek a sikálás közepette, úgy hegyezem a fülemet, mint valami tüzérló. Még moccanni is elfelejtek, így mélyen tisztelt lakótársam megcsodálhatja a tevékenységemet – vagyis annak végét.
Lassan fordulok felé, a vizes rongy a kezemben van, nem eresztem el. Az se érdekel, hogy a padlóra csepegtetem a vörösboros-mocsatos vizet.
- Ó! Szia. – köszönök negédes mosollyal neki, majd belehajítom a rongyot a vödörbe, s megindulok Claude felé, mintha csak üdvözölni akarnám egy-egy az arcára adott puszival.
- Rég láttalak, azt hittem, hogy már kiköltöztél, csak elfelejtettél szólni róla. – adom a tökéletes idiótát. Odaérve a vállára támaszkodom, s ha még mindig nem mozdult meg, akkor megkapja a puszijait. Először a jobb, aztán a bal orcájára. Végül visszaereszkedem a sarkaimra, a konyha felé bökök fejemmel.
- Van forralt bor. Kérsz?
A akár igent mond, akár nem, megindulok a mutatott irányba, hogy két bögrét szedjek elő a pult mögé libbenve a konyhaszekrényből.
- Arra gondoltam, hogy nosztalgiázhatnánk egy kicsit.. – jegyzem meg mintegy teljesen mellékes vonulatként. Sejtem én, hogy a kanapé bekúszott az emlékezetébe, erre igyekszem rájátszani.
- Hazudj, ha tudsz? Kezdek én, ha gondolod.
~Bumm! Megvagy, büdös görény. Csak ne lennél ilyen lehengerlő ezzel az ábrázattal! Így nehezen nyílik az a pofonzsák..~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Pént. Jan. 16, 2015 7:48 pm


Abbahagyta a sikálást. Mégsem lépek közel, nem lököm el magam az ajtótól. A mosoly, ha negédes is, mosoly, és viszonzom is, őszinte örömmel. És most már biztos vagyok abban, hogy amit éreztem, nem csak beképzeltem magamnak. Akkor érzem igazán, amikor közelebb jön hozzám.
- Szia! – a puszikat viszonzom, ám a kezem, ha le is csusszan a karba fonástól, magam mellé engedem, nem érek hozzá.
- Ha kiköltöznék, neked szólok először. Nem áll szándékomban, hacsak ki nem dobsz. Kullancsként lógok a nyakadon.
A forralt borra már felszusszanok.
- Kísértetiesen emlékeztet engem a találkozásunkra. Nosztalgiázás? A kabátom, felsőm ne vegyem le? – kérdezem kajánul, közben követem a konyhába.
- Kérek. Ha utána el tudsz húzni a kanapéig. – mosolygok. Nem bírom a piát. Ez van.
Lehuppanok az egyik székre, miközben leveszem a kabátom és a mellettem lévő székre dobom, aztán felgyűröm az inget. Amennyire nem szoktam meg régen a keleti ruhát, most annyira idegen még most is az újfajta nyugati módi. Utálom.
- Azt hittem nem vagy itthon. – rettentően kíváncsi kezdek lenni. Amennyire kerültem eddig a dolgot, most annyira felvillanyoz mindaz, ami belőle árad. És még valami árad belőle.
- Á, fene, rendben, legyen. Kezdd. – van mit kérdeznem.
Átveszem a bort, ha közben hozzám kerül, majd mélyen beleszippantok.
- Fú, ez is erős lett ám. – célzok az alkoholra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Feb. 01, 2015 6:56 pm

Nem tudom, hogy mit szemérmeskedik, sosem volt ellenére, ha hozzám kellett érnie. Jó, rendben van, csak egyszer ért hozzám úgy - illetve az egyszer nem a helyes kifejezés, inkább az egy alkalommalt kellene használjam - de azért ez a királyfias távolságtartás mégis túlzás. Elnyomok magamban egy fintort, nem észrevételezem. Van nekem egyéb előhoznivalóm, nem ezen a portán fogok sepregetni, hanem a szőrösebbiken. Méghozzá most az én szabályaim szerint.
- Miért dobnálak? Nem sok vizet zavarsz.
Jegyzem némiképp sértődötten, elvégre igen ritkán látom, s azért ez így mégsem járja. Azért vettem magam mellé, hogy ne legyek a házban egyedül, ez rendben van, nem is vagyok, de azért az mégis túlzás, hogy egy szellem helyett kettővel élek, amióta Claude is itt van. Hát még ha tudnék Akiról!
- Annyira nem.
Jegyzem hanyagul, bár azért belekeeveredik némi fűszer a hangomba. Értem én, hogy mire gondol, ezzel a vetlőzéssel nem csal tőrbe. Meg mással se, legalábbis igyekszem elhinni magamról, hogy ennyire dörzsölt vagyok. Valójában kilóg a lóláb, de hát megesik néha az ilyesmi is. Jó. Velem nem csak néha.
- Persze, vetkőzz csak! Tudom, nem bírod a meleget.
Célzok ezzel arra a félmeztelen mutatványra a Főtéren. Hagyom vetkezni, közben én ellejtek a konyháig, hogy a forralt bort bögrékbe merjem.
- Legutóbb sem volt semmi gondom ezzel, emlékeim szerint nem kellett épp húzni.
Szúrok oda, mert nem tudtam kihagyni. Vigyorom elárulhatja neki, hogy a helyzet kifejezetten szórakoztat mindannak ellenére, hogy azért van benne valami idegenség. Egy kis neheztelés talán valami miatt? Érezze, ahogy akarja, én nem nagyon magyarázkodom.
- Miért ne lennék?
Vonom fel szemöldököm kissé értetlenül. Tudtommal kettőnk közül nem én vagyok kevesebbet itthon, bár az is igaz, hogy valóban többet tartózkodom házon kívül, mint rég.
- Mi bajod neked? Az utóbbi időben összeszedtél valami kórságot, ami miatt nem bírod a piát? Mindegy. Szóval, íme neked két állítás. Az első: sejtelmem sincs arról, hogy vérfarkas lennél. A második: elfogadtalak volna páromul.
Durr bele bumm. Az első nyilvánvaló hazugság, s hogy igazságos legyek, a második igaz. Tudom, hogy érezni fogja, hogy hol hazudok. Azt pedig remélem, hogy odacsesz neki a második. Főképpen, mert annyira nyíltan tiltakoztunk, amikor ez szóbakerült. Soha nem éreztettem vele, hogy bele tudtam volna szeretni, ahogyan ő sem jelzett ilyesmit felém. Épp ezért választottam aljasul éppen most ezt a kinyilatkoztatást.
- Te jössz!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Kedd. Feb. 03, 2015 8:21 pm

-Mmmm… tehát hiányoztam? – kérdezem rejtélyes képpel.
Valami nem kerek, de annyira már ismerem, hogy kiböki.
- Igazad van, ritkán vagyok itthon. De… ez változni fog.
Nem értem, mire akar kilukadni és őszintén, most már nagyon kíváncsi lettem.
- Dehogynem! – vágom rá automatikusan, lecsapva a labdát, mint egy kiskutya.
A válaszra vágok egy képet, miközben ledobom a kabátom.
- Néha nem elég a hidegből. – főleg buli után vagy alkoholgőzzel.
Más talán már egészen ideg lenne, hogy mi ez a színjáték. Már ha észreveszi. Az idő azonban rendelkezésemre áll, nem tartom fontosnak, hogy sürgessem. Kíváncsi vagyok, hogyan fog előrukkolni, akármivel is. Nekem is lenne kérdésem, de ráér feltenni.
- Tény. – lezárom ezzel ezt a részt. Csodálom, hogy bírtam, de nem mindig megy.
- Mert eddig mindig elkerültük egymást. Örülök, hogy most nem. – a lakbért mindig fizettem eddig, igyekezve nem csúszni, még ha nem is mindig ugyanazon időben tudtam kiegyenlíteni.
Kezembe veszem a bögrét, melengetem a kezem vele, nem mintha fáznék.
- Neke…. – de folytatja tovább, így hallgatom és inkább iszok.
Az első még nem meglepő, ám a másodiknál mondhatnám, hogy félrenyelek, de mégsem. Lenyelem a kortyot és úgy tekintek rá.
Ránézek egy időre, az egyik bokámat a másik lábam térdére fektetem közben. Megszokott pihenő pózom.
- Akkor válaszolok egyből az igaz-hamissal. Az első: nincs sejtelmem arról, hogy tudod. A második: a volna ott van, mert közben mást szemeltél ki.
Öreg vagyok én már rókának, hogy csak úgy le lehessen ilyen kérdéssel izzasztani. P.S. nagyon is megfogott, ám emberként nem játszhattam el vele azt, hogy magamba bolondítom és pár év után lelépek, hacsak előbb nem nyírnak ki.
Egy ideje sejtettem, hogy valami változás történt az életében, más energiák kezdtek forogni a házban, hogy aztán egyre nyilvánvalóbb legyen. Azt pedig kifejezetten érzékelem, hogy a vonzalom másfelé is indul el finom szálakban és hogy viszonzatlan. Sok előnye van a suttogó létnek, de a vérvonalamnak is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Kedd. Feb. 03, 2015 9:08 pm

Nem válaszolok neki, se igent, se nemet. Igen, volt nap, amikor nagyon hiányzott a társasága, bár főképpen abban az időben, amikor még reméltem, hogy ebből bármi lehet közöttünk. Aztán szépen kopott bennem az egész, megfakult s már más dolgok kezdtek el foglalkoztatni, olyanok, melyek mellett nem értem rá a hiány érzésével foglalkozni. Ettől még gyakran eszembe jutott, hogy át kellene dzsasszoljak a szobájába, hátha itthon találom. Úgy megszoktam, hogy itt van és nincs is, hogy ez kezdett természetes lenni, s így már nem is maradt hiányzás a hiányzás.
- Hogyhogy? – kérdezek vissza érdeklődéssel hangomban. Vajon mi lehet az oka annak, hogy eztán hosszabb időre marad? Módfelett izgatja a csőrömet.
A megjegyzésére látványosan megborzongok.
- Nem tudsz nekem olyan szituációt mondani, amikor ne lenne elég a hidegből. – húzom el a szám. Fázós vagyok, bár csak alaszkai létemre. Szerintem kevésbé hideg vidéken télen képes lennék vékony kiskabátkában rohangászni, mert ahhoz képest, ami itt van egy európai tél – persze tája válogatja, de nincsenek utazós tapasztalataim - nem is lehet olyan meredek, Floridáról nem is beszélve.
Azt hittem, hogy én nyalom a fagyit, de kiderül, hogy visszanyal a rohadék. Megforgatom a szememet, a nyeregből lelököttek sértődöttsége üli meg egy pillanatra tekintetemet.
- Hány éves vagy tulajdonképpen és mi volt a pláne abban farkasként, hogy beköltözz egy embernő házába? – felejtem el ezzel a kérdéssel rögvest azt az igaz-hamist, hazudj ha tudszot. A második vonalra csak kelletlenül elhúzom a szám.
- Ha kegyeskedsz bármi jelet adni, akkor mást sem szemelek ki. Amúgy meg tök lényegtelen, mert az a más nem játszik, szóval két szék között legfeljebb a pad alatt ücsöröghetek. Hagyjuk-kategóriás.
Csalódott vagyok, s bár azt hittem már túlléptem a Dimis történeten, ez valójában nem igaz. Ugyanazt érzem vele kapcsolatban, amint anno Claudenál, hogy nekem sose jön össze, mindegy, hogy mennyire kapálózom. Régebben azért, mert azt hittem, hogy ott követtem el a hibákat, hogy első blikkre és hitre hagytam a dolgokat fizikálisan nagyon komolyra fordulni, márpedig szexből nem lesz szerelem, legfeljebb szerelemből szeretkezés. Akkor mondhattam, hogy én vagyok a hibás, s ez némileg megnyugtatott. Most viszont csak a csalódás íze van és a dacos kérdés: én miért nem érdemlem meg, hogy mint nőt szeressenek? Még a nővéremnek is megadatott, aki eldobta magától a férfit, hogy aztán eldobja az életét is egész más miatt.
Belekortyolok a borba, fürkészőn tekintek Claudera. Ajkaimon megjelenik némi mosoly. Tulajdonképpen nagyon örülök, hogy végre megint beszélgetünk, még akkor is, ha haragszom rá a farkasos dolga miatt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Szer. Feb. 04, 2015 10:36 pm

- Mit hogyhogy? – kapom felé a tekintetem. – Eddig az volt a baj, hogy nem vagyok itt…. – értem és nem értem a kérdését.
- Mondjuk… a Főtér? – nézek rá sejtelmesen. Kicsit sem fázott ott, ha jól emlékszem….
Érzem, hogy fordul a kocka, várom, hogy mit fog mondani.
- Egészen pontosan négyszázhatvanegy. Miért lenne benne pláne? Kellett egy szoba, ahol meghúzhatom magam. Sokan megtesszük. És őrzőkhöz is beköltözünk, vagy fordítva, ha úgy hozza a helyzet. – vonok vállat. – Semmi pláne nincs ebben.
Rámeredek. Aztán magamra bökök.
- Na, nehogy már rám akard kenni. Inkább a másikon nem vagy túl. – lágyulnak meg a szavaim. Nincs kedvem még meg is forgatni benne a saját maga keze által magába döfött késen. – És… ha átugornánk azt a részt, hogy rohadt keveset voltam itt? Ha… újra kezdenénk?
Cigi után kutatok, nagy kedvem lenne rágyújtani, de inkább nem. Majd. Helyette iszok és lángolni kezd a képem.
- Tetszik a mosolyod. – jegyzem meg.
Egy ideig a bögrémbe nézek, de tudom, hogy ki fogom mondani.
- Amikor találkoztunk, ember voltál még, nem tudtál erről a világról. Ha nekem is elém álltak volna emberként, hogy te figyi, van ez a farkasos-őrzős cucc, ott röhögök a képébe a másiknak és ütöm le, hátha megjön a józan esze. Téged védtelek ezzel, nem pedig a kis sült krumplimat irigyeltem tőled. – tekintek rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Csüt. Feb. 05, 2015 8:40 pm

- Nem azt mondtam, hogy baj, hanem megkérdeztem, hogy mi az oka annak, hogy gyakrabban fogsz itt tartózkodni nálam. – vonom meg a vállamat. Ezzel egyáltalán nem burkoltan közöltem vele azt, amit biztos vagyok benne, hogy már eddig is tudott, az én vörös fejem is simán kitalálná a történtekből a lényeget, hát még az ő bundás gógyija. Legalábbis én így pörgetem le magamban a helyzetet. Remélem, hogy összekapja magát, s így, hogy felhomályosítottam a drágát, még válaszol is.
- Csak rád kellett néznem és megfagytam! – borzongok meg most is. Kedélyesen titkolom azt, hogy nem éppen a megfagyás volt az első gondolatom meztelen felsőtestével szemközt találva magam.
- Mondhattál volna nemet is. Van errefelé Farkaslak, meg minden.
Próbálkozom a nyulat kiugrasztani a bokorból. Az egy dolog, hogy a Krónikással beszéltünk arról, hogy Claude falkás-e vagy sem, de tőle szeretném hallani. Ha már eddig nem tisztelt meg azzal, hogy őszinte volt velem, legalább eztán tegye meg.
Mutatóujjamra csavargatom egy vörös tincsemet, miközben jobb kezemben tartom a bögrét, s néha meg-megfújom annak vérszín tartalmát, hogy kortyolhatóra hűljön a bor.
- Négyszázhatvanegy? Mi a szent szar? – bukik ki belőlem a megdöbbenés kései formája. Jó, hogy szorosan markolom azt a bögrefület, mert félő, hogy elejtettem volna. Feltör belőlem a röhögés.
- Ezt hívják úgy, hogy gyógyíthatatlan apakomplexus. Már a kilencvenkilenc is sokkolt, de ez a négyszáz fölötti.. Ti sosem öregedtek ki? – kérdezek vissza enyhén szemtelenül. Nyilvánvaló, hogy érti majd a célzást, de ha nem tenné, akkor pimaszkás mosolyom árulóm lehet.
- Bele se kellett volna keverednem! De persze őfelségének csak szoba kellett és arra vak volt, hogy észrevegye, hogy mi is a csízió. – forgatom meg a szememet dühösen. Két kellemes korty után elindulok a kanapé felé, leteszem a bögrémet a dohányzóasztalra.
- Mégis mit kezdenénk újra? – vonom fel szemöldökömet. Lennének ötleteim, ami azt illeti. Pillantásom szemtelenül zongoráz végig Claudeon. A bókja – akár annak szánja, akár nem – enyhe pírt von arcéleimre. Magam elé veszem a bögrét és kortyolásba rejtem zavarom. Szépen vagyunk! Hízelgett volna akkor, amikor még.. áh, franc a férfiakba, de komolyan!
- Nem ezért haragszom, de tudod mit? Hagyjuk is! – teszem le újra a bögrét az előbbi helyére. Magam mellett megpaskolom a kanapét.
- Nem jönnél esetleg ide?
Nőből vagyok, nem fából! Hangomban benne csilingel a pikantéria ígérete.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Szomb. Feb. 07, 2015 3:55 pm

- Még én sem tudom. Csak így érzem. – vonok vállat nemes egyszerűséggel, visszatükrözve az ő mozdulatát. Sejtem, hogy mit nem ért, de ha nem kérdez rá, nem válaszolok. A feltételezések és előfeltetelezett kérdésekre adott válaszok sokkal több vitát és nézeteltérést hoznak. És P.S.-nek elég nyitott a beszélőkéje, ahogy megismertem.
- Aha. Tehát a hidegtől pirosodott ki az arcod. – somolygok rejtélyesen.
A burkolt célzásra ránézek.
- Kérdezz vagy ne kérdezz, de ne célozgass. Mit szeretnél tudni? – kérdezek rá nyugodtan.
Belemerülök, ahogy csavargatja a haját. Értenek ehhez, szinte mindegyik beveti, én meg szeretek elmerülni benne.
A kései rádöbbenésre visszafojtottan felnevetek és iszok a bögréből.
- Kilencvenkilenc? A barátod annyi? Szép kor. – tehát őrző és nem ember, akivel eddig mulatta az időt.
- Nem értem a kérdést. – teszem le a bögrét. – Kiöregedni? Miből? Nem kihalnit akartál mondani? – a szemtelen vigyorra szemtelen a pillantásom. Értem én, hogyne érteném.
- Öregnek találsz. Megértem. – komolyodok el. – Mindennek van előnye és hátránya. Sok évesen az emlékek és a tettek azok, amikre néha nem szeretnék emlékezni. – folytatom csöndesen.
- Mindegy. Nem kellett volna megkérdeznem. – a bögrébe nézek egy ideig. Sok mindent nem mond ki, velem kapcsolatban, csak azt érzem, hogy fortyog. Így nem tudok segíteni, ha nem tudom. De nem mondja ki, én pedig nem adok olyan választ neki, amit meg sem kérdezett.
- A közöttünk lévő kapcsolatra értettem. – rákérdezett, tehát válaszolok végül.
Látom, ahogy végigmér, elmosolyodom és az asztalra fektetem a karom, kezemben a bögrével.
- Akkor hagyjuk. – vonok vállat. Nem akar róla beszélni. Én igen. De akkor a megérzéseimre kell hagyatkoznom, ami neki nem lesz könnyű, mert a szavak tudnak ferdíteni. Az érzések sosem.
- Nem. Farkas vagyok, nem pincsikutya. – leteszem a bögrém, eléggé ég a fülem az alkoholtól, nem iszok többet. Felállok és a maradékot kiöntve, elmosom a bögrét és egy tonikot halászok ki a hűtőből.
- Az a kérdés, hogy ezek után megtartsz-e albérlődnek. – kétlem, hogy kidobna, akkor megtette volna az első pillanatban, ahogy erre rájön. – Köszönöm, hogy nem dobtál ki, amikor erre rájöttél.
Iszok egyet a tonikból, aztán az asztalon hagyva, most megyek oda hozzá. Saját akaratomból. Leülök mellé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szomb. Feb. 07, 2015 7:07 pm

- Nehezedre esne egyetlen kérdésre rendesen válaszolni? – fújom fel az arcomat. Tudom, hogy mit vár el tőlem – legalábbis sejtem – de nem adhatom meg neki, mert nem vagyok olyan. Nagy a szám, az egy dolog, de most erre hogy lehet rendesen rákérdezni? Ennél rendesebben? Értse meg, reagáljon.
Megforgatom a szememet.
- Nem te voltál az első férfi, akinek láttam a csupasz mellkasát.. – „és nem is az utolsó” mondanám, de ez nem lenne igaz, ugyanis ő volt az utolsó - ..szóval igen, a hidegtől pirosodtam ki és nem ordas zavaromtól. Úgy emlékszem megmutattam neked, hogy mennyire nem vagyok zavarban. – utalok vissza a dolgokra.
Nem szégyellem, amit akkor tettünk, bár nem is vagyok rá kifejezetten büszke. Megtörtént, s az lett a vége, amit vártam: a nagy semmi. Tudtam előre, mindig tudom az ilyesmit, de soha nem érdekelt különösebben. Claudenál bántam meg először, ő változtatott meg bennem valamit. Nem tudok hálás lenni neki, ugyanis mondhatjuk, hogy miatta jártam úgy Dimitrisszel, ahogy. Ha nem kattant volna át bennem a kapcsoló, s nem kezdtem volna el hinni, hogy nekem is jár a szerelem, akkor soha nem bolondulok bele ilyen szinten a férfibe.
- Láttál bennem potenciált? Arra, hogy farkassá tégy valaha? – ez így soha nem jutott igazán eszembe, de ha már így rám parancsolt, hogy kérdezzek, akkor kérdezem azt, ami először felmerül bennem ebben a pillanatban. Érdekel, hogy mit fog válaszolni erre, ami azt illeti nagyon is.
- Nem a barátom! – emelem meg a hangomat egy kissé, s lám, most jön az a pirosodás, aminek semmi köze a hideghez.
- Pontosabban de, a barátom, de nem úgy, ahogy a szleng használja ezt a szót. Nem vagyunk együtt és nem is leszünk soha.
~Ezt világosan kijelentette, szóval nincs miről beszélni.~ teszem hozzá magamban némi keserűséggel. Tudom, hogy jobb ez így, hiszen Dimitris a mentorom, több évet élt már meg, mint a nagyszüleim, de.. Picsába! Akkor se jó így. De az se lenne jó, ha Claudedal.. hülye egy helyzetekbe kever engem ez az új világ. Eddig legalább tudtam, hogy mit akarok, de mostg már abban sem vagyok biztos.
- Nem tudom, hogy mit akartam mondani. – vallom be őszintén, mosolyogva. Ez vagyok én, aki előbb beszélek, mint ahogy gondolkodom, s gyakran előfordul, hogy fogalmam sincs miként is akartam tovább vinni hirtelen felindulásból a beszélgetést.
- Öreg vagy, igen. – kezdek bele élesen és komolyan, de amit mond, az visszahúz a csigaházamba. - Ahhoz nem kell sok évesnek lenni, elég egy elcseszett sorskerék is.
Megvonom a vállamat. Tekintetem a kandallópárkányon sorakozó képekre vándorol. Hiányzik Prue, mindig, mindenről eszembe jut.
Visszafordulok Claudehoz, ragadozómosoly kúszik ajkaimra.
- Ha van még egyéb kérdésed, akkor tedd fel. Bármit meg lehet kérdezni, csak nem biztos, hogy azokat a válaszokat fogod kapni, amikre vágysz. Ha ugyan tudod, hogy mire vágysz.
A labda visszadobva – legalábbis én így érzem -, tegyen hát vele, amit akar. - Ha nem akarod, ne hagyjuk. – válok megengedővé. Felkeltette az érdeklődésemet ezzel a reakcióval, éreztem belőle némi savanyúságot.
- Bah! – fortyanok fel, teátrálisan megforgatva a szemeimet megint.
- Kértelek és nem utasítottalak. Régebben nem voltál ilyen. Mi bajod van ma? – kérdezek rá kissé paprikásan. Én húztam volna fel? Nem értem ezt a változást. Ennyire kevéssé sikerült volna megismernem? A lehetőség valahol mélyen elszomorít.
Ültemben felhúzom lábaimat magam alá, így gubózva be kissé a kanapén.
- Miért ne tartanálak? – vonom fel a szemöldököm. A kanapé hátsó támlájáta támasztott alkarokkal nézek utána, ahogy a konyhában matat. - Szeretem, hogy itt vagy, s feltételezem ha meg akartál volna nyiffantani már rég megtetted volna, szóval nem most fogom elkezdeni félteni tőled az irhámat. – fejtem ki neki is azt, amit a Krónikásnak mondtam. Amikor végül mellém ül, nem húzódom hozzá közelebb. A pincsin megsértődtem, ez érezhető a tartásomból illetve abból is, ahogyan Claudera nézek.
- Nem magamtól jöttem rá. Naomi segített. – vallok színt. Lassan, de biztosan kezdek megenyhülni az irányába. Hirtelen vagyok, de nem haragtartó. - Köszönöm, hogy mindig hazajössz, akárhová is vigyen az utad. Merre csavarogtál amúgy?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Vas. Feb. 08, 2015 9:58 am

Hallgatok a kérdésére, elvégre megválaszoltam. Sejtem, hogy mit akart válasznak, ám ez a válasz nem olyan egyszerű.
A főtéri jelenettel kapcsolatos válaszára sokat sejtetően mosolygok, jelezve, hogy értem én, csak ne nézzen madárnak. A belső mosolyom lelohad, ahogy elér a szomorúsága, abbahagyom az ugratást, inkább hallgatok.
Vártam a következő kérdést. Az államra könyöklök, úgy nézek rá.
- Igen, láttam. Akkor őrző sem lennél, és Naomitól sem akartalak elszakítani. – hallgatok egy sort. – Ám a Megoldó vérvonala sokkal inkább átok, mint ajándék. Más vérvonal megfelelőbb lett volna neked. – volt, aki beleőrült. Akinak sokszor a fejéhez vágtam, hogy biztos azért nem történt meg ez velem, mert fafejű vagyok.
A kifakadásra a szemeibe nézek. Nem a teljes igazságot mondja.
- Ettől az érzelmeid még nem változtak felé. – nem mondom ki, hogy levágtam: visszautasította a másik.
Sérthetne, hogy nem várt meg, és büszke lehetnék, hogy mással vigasztalódott. Mondhatnám, hogy mindez azért, mert nem voltam itt. Az ő döntése, ha nem várt volna meg, okom nincs haragudni rá.
- A vonzalom nem olyan, hogy ha az egyik felé érzünk valamit, akkor azzal kizárjuk a másik felé irányulót. És attól te még szeretheted őt.
Csak szusszantok egyet, amikor elmondja, hogy nem tudja.
- Ebben nem változtál. – mosolygok.
Ismét ránézek. Megrázom a fejem.
- Nem olyannak ismerlek, P.S., hogy a saját tévedéseidet a sorsra kennéd. A sors az van. De hogy milyenné tesszük, az rajtunk múlik. – vonok vállat. – Más sorsáért pedig magadat végképp nem okolhatod.
- Az sosem zavart, ha nem kaptam pontos választ, mert nem várom el, hogy azt a választ kapjam, amit akarok kapni. Te tudod, mire vágysz?
Hagyom, hogy amiről nem akar beszélni, az eltűnjön. Talán idővel megértem.
Meghökkenve nézek rá, amikor kifakad, majd elmosolyodom.
- Neked mi bajod? – nézek rá aztán komolyan. Ez nem kérés volt, ezt ő is tudja. – Ha annyira mellettem akartál lenni, akkor itt is mellém ülhettél volna. De inkább odaültél és a kanapét pattogtatod, mint egy ölebnek. – hogy értse mire gondolok.
Felé tekintek a hűtő felől, a hajamba túrok, miután kivettem az üveget.
- Miért akarnálak kinyiffantani? – a kérdés érdeklődő. Mondhatnám, hogy felháborít, farkas egyenlő gyilkos, de …. én évszázadokig az voltam és iszonyúan élveztem a vérengzést. Így aztán semmi okom nincs ezen felháborodni.
Az, hogy szereti, hogy itt vagyok, egy mosollyal válaszolok erre, szavak nélkül.
Távolságtartó. Megsértődött, hagyom, hogy duzzogjon. Naomi nevére bólintok. Sejtettem. Arra viszont nem számítottam, amit nekem mond. Döbbenten nézek rá.
- Jó itt lenni. Veled. – mosolyodom el végül. Így is érzem. Van P.S.-ben valami, ami megfogott.
- Texasban voltam hosszabb ideig. Aztán pedig Kyotoban és végül pedig az őszi naptáncra mentem el. Van kedved jönni a tavaszünnepre? – felé fordulok és a támla felé lévő karomat megtámasztom a támla tetején, ezzel kicsit közelebb húzódva felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Csüt. Feb. 12, 2015 10:01 pm

- Miért lenne az?
Kérdezek rá kíváncsian. Dimitris mesélt nekem a vérvonalakról, vizsgáztam is belőlük, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek egy vérbeli farkas szájából.
- És mi volt az, amit láttál bennem?
Nem bírom megállni, hogy ezt a kérdést fel ne tegyem. Van abban valami nagyon izgalmas, hogy emberként mi volt az, amiben kitűnhettem. Az őrzőségre kis, kelletle sóhaj a válaszom.
- Nem tudom, hogy valaha el lettem volna hívva akkor, hogyha nem száll meg Alignak. Bár lehet, hogy Prudence anélkül is tett volna róla.
Húzom el a szám. Nem tehetek róla, mindig ide lyukadok ki, főleg azóta, hogy Dimitris felszólított finoman arra, hogy döntsem el mit kezdek a nővéremmel. Pontosabban a nővérem szellemével. Nagyon rossz erre így gondolni azért.
- Nem, nem változtak, de kitörölhetem velük a seggemet.
Fortyanok fel.
- Majd megváltoznak, ahogyan a virág is elszárad, hogyha nem locsolják. Amúgy is rém szar ötlet volt beleesni, legalább annyira szar, mintha egy tanáromba zúgtam volna bele.
Nem akaródzik nevesíteni Dimit, mert nem tudom, hogy mennyit tud a helyi őrzőkről Claude. Nyilván többet, mint én tudtam mondjuk róla és nyilván kevesebbet, mint amennyit a Krónikás. Ha egy kis esze van, akkor így is rájöhetett, hogy a mentoromról beszélek, ami ciki vagy nem ciki, de tényleg a legnagyobb baklövések közé tartozik. Legalább annyira szánalmas, mint hajléktalant felszedni a Főtéren. Gratulálok Panda, gratulálok.
- Nem vagyok benne biztos, hogy akarok valaki olyat szeretni, aki nem szeret úgy, ahogy arra vágyom. Rólad is nehezen beszéltem le magam.
Blekortyolok a borba, inkább azzal kéne megtöltsem a szám, s nem kellene ennyi baromságot beszélnem. Tisztára, mint egy nyafka liba, én szégyellem magam.
- Miért kell ennyi hülye kérdésed legyen?
Csattanok fel, s teszem le kissé erélyesebben a poharat az asztalra. Némi bort sikerül ki is löttyintenem ezzel egyidőben. Cseppet sem zavartatom magam annak kapcsán, hogy úgy viselkedem, mint egy szeszélyes, dacos kamasz, Naomi már megszokta a kilengéseimet, s úgy tűnik, hogy ez még mindig a hisztériás korszakom. Prue halála óta mondjuk melyik nem az?
- Nem tudom, hogy mire vágyom, illetve amiről úgy vélem, hogy vágyom rá, azt meg sose kaphatom meg, szal nem akarok vágyni rá, de ettől még.. áh a fene bele!
Szemet forgatok és puffogok, mint valami vipera, végül pedig olyan hirtelen hallgatok el, mintha eltépték volna a kazettában a szalagot.
- Mindent ki kell forgatni?
Fintorgok rá.
- Nem egyszerűbb a kanapén ülni, mint egy fotelban nyomorogni ketten?
Nem értem őt, komolyan. A visszakérdésére hanyag vállvonás a válaszom.
- Mert farkas vagy én meg ember. Vagyis már Őrző. Mit tudom én? Csak úgy válaszoltam valamit.
Sosem féltem tőle, így a kinyiffantást sem gondoltam komolyan, ez való igaz.
Ellököm magam a kanapétámlától, közelebb orientálódom Claudehoz. Ő kérdezte, hogy mire vágyom, hát nesze neki. Rá. Bár ez így elég érdekes lesz az előbb feszegetett téma után. Mondjuk mit számít? Nőből vagyok, előtte pedig szenvedély tekintetében nincsenek titkaim. Ha már szerelmet nem remélhetek, miért ne járhatna legalább egy pillanatnyi boldogság? Ha csak testiség.. akkor is.
- Szívesen elmegyek.
Válaszolom, s közben végigzongorázom karján, melyet a támlára fektetett, kézfejét simítva meg utoljára, mielőtt elfelejteném elhúzni a kezemet. Tenyerem Claude kezére simul.
- Merrefelé jártál már életedben? Én nem utaztam sokfelé, de érdekelne, hogy milyen a világ. Mesélsz róla nekem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Szomb. Feb. 14, 2015 9:57 pm


Aki akkorát nevet, hogy muszáj hunyorítanom egyet. A sikítva röhögés nála ritka. Pech, hogy tud gondolatot olvasni, de most talán szerencse is. A válaszom az lett volna, hogy jelentősen megterheli az elmét. ~ Pont te akartad ezt mondani? ~ Eszem van, de tanulni csakis azt, amihez kedvem volt és van.
Ezért csak nagy levegőt veszek először, aztán jön is a válasz.
- Gondolatok, érzések, érzelmek, amik nem a tiéd, hanem azoké, akikkel együtt vagy, folyton körülötted, pontosabban benned keringenek. – arról nem nagyon akarok beszélni, hogy a szellemvilág is nyitotabb felém.
- Mintha egy rakás tévé, rádió lenne különböző csatornákon bekapcsolva, de nem csak hallod, hanem a hangok át is rezgetnek teljesen. Könnyen bele lehet kattanni. – ezért sem haraptam be még eddig senkit.
Sejtettem, hogy felteszi a következő kérdést, de nem készültem rá válasszal.
- Átlag kifejezés lenne, ha azt mondanám, láttam benned a potenciált. A jövődet láttam, hogy milyen lennél. Hogy képes lennél ezzel a léttel megbírkózni. Van benned spiritusz. Ezt érezni kell, nem kikockázni. – nem fogok azzal jönni, hogy mert jól állna neki. És sejtem, hogy nem is erre a válaszra várt. Csalódni fog, a megérzéseimre hagyatkozom, nem a logikára.
- Ebben nem lehetsz olyan biztos. Prudence? – veszek egy nagy levegőt. – Remélem, egy ideje nem zavar annyira. – a hálószobájába átlépést megtiltó jeleket tettem, főként az én szobámban tanyázik. Nem akartam ezt túl korán felhozni, utána meg nem voltam itt. Így inkább a szobámba tessékeltem, ami az övé volt. Szekál is érte rendszeresen.
- Tudom, hogy érzékeled. – teszem hozzá magyarázatként. – Az első perctől tudtam, hogy ide beléptem. – pontosabban még az előtt.
A tanár szóra felvonom az egyik szemöldököm. Egy arc merül fel bennem, ha homályosan is, de ettől még be lehet azonosítani.
- Ha utálod, ha nem, az érzéseid attól még megvannak felé, és az utálattal csak rosszabbá teszed. A saját érzéseidet dobod a kukába ezzel. Nem szóltam. – emelem fel gyorsan a kezem, mielőtt károgásba kezdene.
Csendben maradok egy ideig a burkolt vallomására. Utálom az ilyet.
- Nem akartam, hogy bajod legyen ebből. Nem biztos, hogy jó elgondolás volt.
A kifakadását némán szemlélem végig, várom, hogy kiforrongja magát. És be is jön.
- Ha meg nem próbálod meg, akkor sosem fogod megtudni, hogy megkaphatod-e. Vagy… hogy tényleg arra vágysz-e.
Nagyon haragszik rám, érzem. Hát nyitok rajta még egy kicsit, hátha kiengedi a maradék gőzt is.
- Te folyton kiforgatsz minden szót. – vonok vállat. – Akkor sem úgy kell pattogtatni a kanapét, mint egy kiskutyának. – nyújtom ki rá a nyelvem.
A kinyiffanásra egy magától értetődő mozdulatjelzéssel válaszolok. Sok mindent meg lehetett volna tenni, mégsem tettem.
Nézem, ahogy játszadozik velem. Ahogy a kézefejemre simul a keze, megfordítom az enyémet és összekulcsolom az ujjaimat az övével, ha hagyja.
- Erre komolyan most vagy kiváncsi? Vagy ráér később is? – hajolok az ajkai felé, majd a másik kezem megindul az állát végigsímítva a tarkójáig és magamhoz vonva, megcsókolom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Feb. 15, 2015 7:03 pm

Elhúzom a számat a magyarázatra, karjaimat keresztbe fektetem mellkasomon, így formázva X-et.
- Pfuj, de fertelmes egy vérvonal.
Közlöm vele őszinte véleményemet. Leeresztem a „távozz tőlem, Sátán” típusú mutogatásba fagyott karjaimat, magamra rántok egy mosolyt.
- De ki tudod kapcsolni, hogyha akarod? Már csak azért kérdem, mert ez elég riasztóan hangzik és nem hallottam tanulmányaim során arról, hogy a Megoldó összes kölyke megzakkant volna.
Nem mondhatja senki, hogy nem szeretek tanulni. Olyan őszinte – és szigorúan szakmai – érdeklődéssel közeledem ehhez a témához, ahogy csak a csövön kifér, s közben eszembe jut az is, hogy talán Dimitris büszke lenne rám a tudásszomjam miatt. Mondjuk Dimi és az ő személye elmémbe kúszva ellopják mosolyomat egy pillanatra. Tettetett könnyedséggel varázsolom vissza oda, s közben remélem, hogy Claude nem vett észre semmit az egészből.
- Úgy érted, hogy nem lett volna belőlem zizzent zöldség attól, hogyha ráhangolódom mások érzelmeire? – felnevetek. Van ebben valami keserűség, nem tudom elrejteni, mert ki se hallom saját hangomból.
- Legalább nem zavarodtam volna össze a sok felém lövellő pozitív érzelemtől. – forgatom meg szemeimet. Az önirónia ment eddig is, eztán is működőképes lesz. Legyintek. Nem bánom, hogy nem lettem farkas. Eleget hallok a Connor-ügyről ahhoz, hogy úgy véljem nagyon i fantasztikus, amiért nem kerültem Naomihoz képest a másik oldalra.
- Hogy nem zavar? – hökkenek meg. Beszívom alsó ajkamat, enyhén beleharapok. Nem, nem akarok sírni! - Tulajdonképpen nem zavart soha, azon felül, hogy nincs olyan perc, amikor ne hiányozna. Állítólag el kell majd döntsem, hogy elbúcsúzom-e tőle, vagy örökké a részem marad.
Nem merem elmesélni Claudenak, hogy a mentorom hozzám tudná kötni, de csak akkor tenné meg, hogyha igazán ezt szeretném. Valahogy furcsa lenne számomra az őrzőségemet ilyetén kiadnom egy magányosnak. Nem tudom, hogy mi ebben a protokoll, így nem feszegetem a verbális határokat.
- De szóltál, Mr. Okoska! – öltök rá nyelvet. Most erre mit mondjak? Nincs igaza, de ebbe nem szeretnék belemászni. Egyáltalán nem akarom, hogy érzéseim legyenek Dimi irányába. A mentor-tanonc viszonyon kívül a barátság tökéletesen megfelelt, nem kellett volna elrontanom.
- Bajom miből? – őrá mutatok, majd magamra, többször elismételve ezt a mozdulatsort. - Belőlünk? – kérdezem, ezzel próbálva feltérképezni, hogy mire is gondolt. Számomra létező fogalom a „mi”, de nem úgy, ahogy romantikus érzelműek gondolnák. Ez amolyan.. mi is? Mi. Mindegy. Van és kész.
- Megpróbáltam. Veled a kanapémon kötöttem ki, neki meg bőgve borultam a vállára, hogy elszaladjak előle és Naominál picsogjak egész éjjel. És akkor a többi szerelmi szörnyűséget ne is emlegessem az életből. Basszus! Még a nővéremnek is több romantika jutott, amíg együtt volt Sebastiannal. – forgatom meg a szememet ismét. - Na mondjuk őt se kéne emlegessem, konkrétan bele voltam esve a nővérem pasijába, ami azért valljuk be, még az übergáznál is übergázabb.
Felkelni szándékozom a kanapéról, hogy hozzak még egy bögrényi bort, de a történések odaszegeznek. Meg lusta is vagyok, maradok hát.
- Nem félsz, hogy leharapom a nyelvedet? – feddem meg játékos fenyegetéssel. Megsimítom a kézfejét.
- Hogy mi? – kérdezek vissza kissé révetegen. Elmerültem ebben az egész ujjösszekulcsolásban, bár tulajdonképpen észre sem vettem, hogy belefordult a mozdulatomba. - Tudod mit? Most nem.. – „érdekel annyira” – tenném hozzá, de nem csak a szavak forrnak ajkaimra, hanem a csókja is.
Ez rossz ötlet. Nagyon rossz. De a franc egye meg, akarom, hogy folytassuk. Ültemben moccanok, hogy átemeljem lábamat, s lovaglóülésben az ölébe keveredjek. Ha ez sikerül, akkor most rajtam a sor, hogy elengedve a kezét, mindkét szabad kezemmel arcát két tenyerem zárójelébe fogom, s a második csókot ezúttal most én lopom. A józaneszem lakatjának kulcsát pedig mindeközben igen messzire hajítom el. Mi és a kanapém? Elég kiszámítható triumvirátus lettünk azért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Csüt. Feb. 19, 2015 11:09 am


- Ó, kösz szépen. – a legtöbben így reagálnak. Megértem, én sem örülnék, ha turkálnának az érzéseimben. A távozz tőlem jelre felnevetek, bár kevés öröm van benne.
- Az összes nem. Az, aki pedig nem bírja, elég hamar kihullik. Éppen ezért nem osztogatjuk két kézzel ezt. Nagyjából annyira lehet kikapcsolni, mint a hallásod. Vehetsz füldugót, de egy alapzajt akkor is hallasz.
Felmerül megint egy férfiarc benne, felsóhajtok magamban. Vannak dolgok, amiben nem vagyok osztozkodó hajlamú, P.S. pedig akárhogy is nézem… nem akarom nézni… talán tényleg hülyeség volt visszajönnöm. Ez most nem olyan lenne, mint Olaszországban. Érzem Akit, de azt is, hogy teljesen elhatárolódik, s csak figyel.
A kérdére csendben figyelem egy ideig.
- Arra utaltam, hogy a léttel, vagyis a farkasléttel nem lett volna bajod. A vérvonal… - nem fejezem be a mondtatot, nehéz kimondanom. – egy másik vérvonal megfelelőbb lett volna. És… Naomi számodra fontos. – ezt érzem folyton, ami felőle árad felé, érzésekben, emlékekben. Nem akartam ezt a köteléket szétszedni.
- Ezt jól mondták. Azért véltem, hogy zavar téged, mert elzárkózol előle. Segíthetek Prudencel beszélni, hogy megoldjátok. - azt már nem mondom ki, hogy a félelem is lehet visszatartó erő. Bizonyos protokolokra meg magasról teszek, ha az lélekhez kapcsolódik. Nem azért vagyok ami, hogy csak bizonyos személyeknek segítsek, hanem mindenkinek, akinek segítségre van szüksége.
- Igaz. – nem akarom feszegetni ezt a kérdést, és tudom, előbb-utóbb úgyis döntenie kell.
- Igen. – bólintok. – Egyre többen nem úgy gondolnak a farkas őrző dologra, mint testvérekre. Családra. Ellenségként kezelik egymást. Jó pár helyen éreztem ezt, ahol megfordultam. Itt is. – teszem hozzá halkan.
A kanapé karfájára könyökölök egy rövid időre.
- Óhha, jó tudni. – mosolyodom el. – Mert nem vagy vak, ennyi. Van lelkiismereted, mert akiket szeretsz, figyelemmel vagy feléjük. – Tehát… összegezve ezt, akkor tőlem is romantikára vágytál volna inkább?
A nyelvleharapásra ismét kinyújtom a nyelvem és a fejem ingatom, jelezve, hogy nem.
Már csak somolygok, az ajkaira pillantok, majd a szemeibe.
Hagyom, hogy az ölembe fészkelődjön, a visszalopott csók után újabbért hajolok, miközben kezem felsiklik az oldalán, s elkezdem megszabadítani a felsőjétől, majd felkapom és a szobám felé irányítom magunkat, egy percre sem távolodva el tőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Hétf. Feb. 23, 2015 11:04 pm

- Nem szoktad még meg? – tippelek nevetős ingerkedéssel a hangomban.
Elmondása szerint nem ez a legnépszerűbb véleményekkel ellátott vérvonal, szóval nem hiszem, hogy nem hallotta még vagy tapasztalta az efféle reakciókat. Persze nem tudhatom biztosan, kettőnk közül én nem érzem meg a másik szavai mögött a hazugságot, s az érzelmeiben sem túrok, így a visszakérdezésem csak színtiszta feltételezés és következtetés.
- Vannak kölykeid? – kérdezek rá, mert témába vág és mert érdekel is.
Elfintorodom.
- Továbbra is az a véleményem, hogy rémes lehet, de tudod azt kell mondjam, hogy bár sosem vágytam zsigerileg arra, hogy vérfarkas legyek, azért megtiszteltetésnek veszem a feltételezést, hogy érdemes lettem volna rá a szemedben.
Azt nem mondhatom neki, hogy tudom, akkor is hálás lettem volna, ha farkassá tesz, mert erről semmi fogalmam nem lehet, hazudni meg nem akarok, azon már túl vagyunk a mai napon, a teszt része volt.
- Melyik vérvonal? – kérdezek megint, mert ez a könnyebbik vége a fonálnak.
Megint csak a kandallópárkányra nézek, Naomiról is van fényképem. Nem akarok úgy gondolni erre a megjegyzésre, hogy a lelkemből olvasta ki, hogy Nonó iránt mit érzek, inkább gondolom azt, hogy látta. A képekből, akármiből. Nem kis mértékben zavar, hogy ennyire érzelemolvasó, főleg azért, mert kezdem azt hinni, hogy direkt azért tűnt el az életemből, mert érezte, hogy kezd bennem alakulni iránta valami. Nagy parasztság lett volna tőle, ha ezt tényleg így tette volna. Nem tudhatom, de ebben az ügyben játszom inkább struccot. Nem is akarom tudni! Még nem legalábbis.
- Nagyon szeretem Naomit, hálás vagyok az életnek, hogy újra Fairbanksbe hozta őt. Olyan, mintha a testvérem lenne. – jegyzem meg csendesen.
A nővérem témaköre becsapja a lelki kapuimat. Nem akarom, hogy lássa rajtam, mennyire elgyengít ez a téma, így megacélozom vonásaimat, ajkaim összeszorítva hallgatom, megvonom csak a vállamat és igyekszem a legkönnyedebb, leginkább nemtörődöm hangot megütni.
- Túl sokan ajánlják fel ezt mostanában. Nem vagyok rá kész.
Eszembe jut a lecke, amit Dimitől kaptam legutóbb, a szellemvilágról és mindarról, ami ezt illeti. Hátamon glédába állnak a pihék.
- Megtanultam a legendákat, s meg kell mondjam, hogy ez az én fejemben is szöget ütött. Nem az lenne a jó a farkasoknak, nektek is, hogyha az őrzőkkel, vagyis velünk.. basszus, de fura ezt így nyíltan kimondani. Úgy megszoktam, hogy csak virágnyelven társaloghatok. Na mindegy! Szóval miért nem jobb, hogyha jó a viszony? Nem kellene ellenségnek lenni. Persze nyilván nem szimpi egy farkasnak, ha egy őrző helyreteszi a hülyeségéért, de na. A tetteinknek következményei vannak.
Azt sem érteném, hogyha egy őrző utálná a farkasokat, de ilyennel még nem találkoztam. Dimitris például jóban van velük. Naomi szereti az egyiket, szóval neki sincs semmi baja a bundásokkal. Mások meg? Nem igazán tudom. Engem sem zavarnak, sőt, mintegy perverz kíváncsisággal viseltetem feléjük. Majdnem kiszalad a számon, hogy van vérfarkas rokonom is, de még időben visszanyelem.
- Nem inkább. – csillan huncut fény tekintetemben.
Jó volt az, amit kaptam tőle, nem cseréltem volna és nem is cserélném el holmi romantikára. De nem bántam volna, hogyha lesz belőle kapcsolat. Mindazonáltal, hogy tudtam: esélytelen. Már csak a múltbeli tapasztalásaimból okulva is.
- Pedig kellene! – kacsintanék rá, hogyha képes lennék a kacsintás művészetére.
Mivel nem vagyok, így csak a hangommal játszadozom, majd a végén azzal se, elmerülök a mozdulatok sorában, hogy egyre távolodva a kanapétól egyre közelebb kerüljek ahhoz, amit már tapasztaltam kettőnk kapcsolatát illetőn.

A józanész visszatértével újra ott tartok, hogy bármennyire is volt jó ötlet egyik részről az, amibe hagytam belesodorni magam, s amit ha Claude nem kezd el, akkor én igyekszem odáig paprikázni, hogy ugyanez legyen a vége, másik részről annyira hülye vagyok. Nem bírok megmaradni veszteg, érzem, hogy nagyon nagy égés lenne abból, hogyha nem hátrálnék ki a helyzetből szép csendesen de sebesen, s inkább gondoljon finnyás ribancnak, semmint megtudja, hogy mire fel is történik meg az, hogy az átlagos nőkre jellemző - pillanatkiélvezés férfi mellett kedélyesen elheveredve olyan hosszan, ahogyan azt egy nem szerelmes pasi már nem bírja elviselni, vagy csak nehezen – viselkedésminta helyett én egyszerűen csak hamarjában hagyom el a helyszínt, mint patkány a süllyedő hajót. Beveszem magam a fürdőszobába, hogy a ruháimmal és azok összeszedésével mit sem foglalkozva nyissam meg a vizet – nem érdekel engem, hogy forró-e vagy hideg! – és álljak be a zuhany alá.
A zuhanyrózsából aláhulló vízcseppek szép lassan mosódnak egybe megeredő könnyeimmel. Ököllel csapok bele a csempébe, felszisszenek. Feltörő zokogásom hangjait próbálom elfojtani, de nem sok sikerrel. Pedig azt hittem, hogy ezen már túl vagyok. Hogy nem fog kijönni belőlem a feszültség, hogy erős vagyok, hogy nem szakadt nyakamba az egész világ. De, igen. És eddig bírtam. Baromi kellemetlen, hogy éppen így és éppen most zuhanjak össze, legszívesebben elsüllyednék. Ha nem haragudnék ennyire istenre, amiért elvette tőlem a nővéremet, akkor még imádkozni is kezdenék azért, hogy a vízcsobogás a zuhanyban elég hangos legyen ahhoz, hogy Claude ne halljon meg semmit a kitörésemből. Az, hogy az ajtót nem zártam be magam után, már csak hab a tortán. Meg kéne mozduljak, de nem tudok. Guggolásba csúszom a csempének dőlve, összegömbölyödöm a zuhanytálca alján ülve, s térdeimre hajtott homlokkal, nagy levegőt véve próbálok megnyugodni. Hülye, hisztis picsának érzem magam és nem is teljesen tudom, hogy mi a bajom. Csak azt érzem, hogy bármennyire keresem a darabjaimat magam körül a padlón, egyáltalán nem lelem. És a fránya könnyek sem állnak el! Csessze meg..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Pént. Feb. 27, 2015 11:56 pm


- Tőled aztán végképp nem. Szívtelen boszorka. – vonom fel hirtelen az egyik szemöldököm mosollyal. Van, hogy kell hazudni, ez most nem az a rész. És egy idő múlva úgyis megismer annyira P.S. hogy kiszagolja, ha füllentek.
- A mim? – nézek rá meglepetten, és folytatom is. – Ha arra érted, hogy beharaptam-e valakit, a válaszom nem. Akkor téged is gondolkodás nélkül beharaptalak volna. – vannak elveim. És ez ahhoz vezetett, hogy senkit sem haraptam be, ebben a vérvonalban biztosan.
Komolyan nézek rá, majd egy rövid, őszinte, meleg mosollyal nyugtázom a bizalmam iránti köszöntetét. Nem igazán szeretnék abba belemélyedni, elvégre nem véletlenül mentem el sokszor, hosszabb időre. Mert megtettem volna, legalábbis P.S.-nél voltam eddig a legközelebb ahhoz, hogy leüljek magamban átgondolni ezt.
- Ha eltalálod, akkor elárulom. Két rákérdezés között egy hónap türelmi időt adok. – tekintek rá huncutul. – Mert indokokat is kérek, miért is.
Összeszorítom egy kicsit a számat. Túl sokat árultam el. Pedig éppen őelőtte szeretnék egy kicsit jobban az lenni, aki vagyok, de láthatóan nem fog menni a dolog.
Testvér. Tudom, milyen érzés ez. Farkastestvéreim vannak, voltak és nagyon hiányoznak. Megértem kettejüket, ahogy vélekednek egymás felől. Hümmentek és bólintok is rá egyet.
- Valóban? – lepődöm meg és nem lepődöm meg. – Ez esetben nem szóltam semmit. Ha nem akarsz róla velem beszélni, akkor nem beszélsz. – beszél helyette a nővére. Pletykásak Akival és néha nem hagynak békét ezzel.
A kérdésére vállat vonok.
- Mostanában nagyon sok az őrző túlkapás sok helyen. Kisistennek érzik magukat. Ez nagyjából olyan, mintha egy falka bevágtatna az őrzök központjába, helyre tenné az őrzői népet, hogy ejnye-bejnye aztán melldöngetve parancsolgatnának. Már kezdik elfelejteni, milyen az, összedolgozni és hogy mindenki tegyen rendet a saját portáján, ne másén. Nem rózsaszín felhőkre vágyom, hanem normális viszonyra, amilyennek lenni kéne. – ezért sem vagyok falkában. Villongjanak egymás között, ahogy akarnak, nekem nem a papolás a feladatom. – És a farkasok is úgy vélik, hogy jár nekik az önzés. Csakhogy ez óriási tévedés. – sóhajtok egyet.
A válaszra egy sokértelmű szemvillantással nézek vissza rá. Tényleg boszi. Aztán újra kidugom a nyelvem hegyét.

Meglepve vonom fel a szemöldököm, ahogy kifarcol egyből a fürdőszobába, vártam volna, hogy még hever mellettem egy ideig. Hogy érezzem, elégedett-e vagy sem. Aztán csak a plafonra meredek egy pillanatig. Tudhattam volna, tipikus női tett. Felsóhajtok, majd a karom a fejem alá téve inkább az alvás mellett döntök.
Aztán pattan is ki a szemem a pufanásra, aztán meg…
Rugószerűen pattanok ülőhelyzetbe az ágyon, majd lerántva a takarót, minden illem mellőzésével a füdőszobába nyitok be. A kulcsra zárt ajtó sem akadály számomra, legfeljebb tokostul cserélem ki a nyílászárót később. De nyitva van, így halkan surranok be, majd halkan guggolok le mögé, van hely, s először átkarolom, majd a fejem is neki döntöm.
- Akármi is az, add ki magadból. Itt vagyok. – nem mondom azt, hogy nem fogom elhagyni, mert az itt vagyok, mindenre értelmezve jelenti, hogy itt vagyok. Tudom. Éreztem, most már véglegesen és jobban, mint az első alkalommal. Talán ezért is futottam el annyiszor, mert féltem attól, ami azzal járna, ha maradok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Vas. Márc. 01, 2015 12:16 am

- Befogadlak az utcáról és ez a hála? – fintorodom el és tettetem a felháborodottat.
Igazság szerint nem szégyellem azt, amit mondtam neki, a vérvonala rémesen hangzik. Komolyan nem tűnik megbántottnak, szóval pláne nem indul meg a ne haragudj irányába a vezérhangyám.
- Szerintem a kettő nem függ össze. Az, hogy engem nem haraptál be, az egy dolog. De el tudtam volna képzelni, hogy több, mint négyszáz év alatt találj valakit, aki érdemes rá. – megvonom a vállamat.
A reakciót nem értem, de az információt megkaptam, így azt gondolom, hogy nem is kell értenem. Nem ragozom tovább.
- Lássuk csak.. – billentem enyhén oldalra fejemet.
Vörös tincseim megindulnak a fejmozgás hatására, a kanapétámlára omlanak, ahogy így elhajtottam fejemet.
- ..nagy a pofám, de nem vagyok elég kimunkált izomzatilag, hogy meg tudjam védeni magam. Talán a Legerősebbel ki lettem volna segítve ebből a bajból. Sangilak az első tippem.
Ez a tipp egyelőre még komolytalan, de nem azért, mert nem érdekel az egész. Pontosan azért, mert nagyon is érdekel, s játszani szeretnék, mert úgy hiszem, hogy túl nagy falat lenne elsőre belekérdeznem abba, hogy miért akadt el „a vérvonal” után. Az Első nevét pedig azért ejtem ki, mert büszke vagyok rá, hogy végre sikerült megtanuljam. Emlékszem, hogy amikor Dimitris először kérdezte, akkor nem mertem csak a ragadványneveiket használni, mert tartottam tőle, hogy az indián neveket nehezen tudnám kiejteni. Égni meg akart a rosseb.
- Senkivel nem akarok róla beszélni! – önt el a harag egy pillanat alatt.
Bevágom lelkem kapuját, magamba zárkózom. Nem arról van szó, hogy Claudedal nem akarok Prudenceről szót ejteni, hanem arról, hogy egyáltalán nehezemre esik a nővéremről beszélni. De persze muszáj volt előjönnie ezzel az egoista megjegyzéssel. Ajtóstul a házba, mint Dimi. Ki vagyok én segítve velük.
Kifújom a levegőt, pengevékonyra szorított ajkaimra visszaültetek némi bocsánatkérő mosolyt. Nem kellett volna felcsattannom, hisztis vagyok, azt hiszem.
- Akkor ha jól értem, mindenki idióta, csak a magányosok a menők? – kérdezek vissza, ezzel elárulva, hogy tudok róla: nem falkatag.
Semmi él nincs a hangomban, érdeklődöm csupán. Nincs bennem még annyi Őrzői öntudat, hogy kikérjem magamnak a véleményét, s az sem különösebben vág földhöz, amit a farkasokról mond. Őszintén szólva azt szeretem benne, hogy úgy tudok vele beszélgetni, mintha mindketten emberek lennénk. Persze, érintjük ezeket a témákat, de mégis.. van benne valami nagyon emberi, valami nagyon természetellenesen természetes.
Addig dugdossa a nyelvét, amíg tényleg megharapom. Csak, hogy érezze a törődést, s legyen tisztában vele: nem a levegőbe beszélek neki.


Annyira belemerülök abba, hogy próbáljam összeszedni magam, hogy nem hallom meg lépteit. Amikor hozzám ér, először is ijedtemben felsikoltok, majd észrevéve magam, ahelyett hogy elhúzódnék, minden mindegy alapon zokogva borulok a karjaiba.
- Én.. – kezdek bele, de nem nagyon állnak össze bennem értelmes mondatokká az érzések.
Amilyen közel csak tudok, olyan közel bújok hozzá, rettegve kapaszkodom belé, mintha félnék attól, hogy bármi elragadhat. Hogy én magam is eltűnök, ha nem szedem össze magam. Fuldoklom, legalábbis úgy érzem magam. S Claude az egyetlen, akiről elhiszem, hogy jelen helyzetben a felszínen tud tartani. Vagy elsüllyed velem. Az is egy opció.
- ..nem tudom.
Szaporán szedem a levegőt színvallásom közepette. Fogalmam sincs róla, hogy mi is pontosan a bajom. Minden és semmi, a szar, amit kavartam, az élet, amit élek, a családom, ami van de nincs.. Ostobának érzem magam, senkinek és semminek. S az még jobban összezavar, hogy tulajdonképpen semmi nem történt, ami miatt így ki kellett volna boruljak. Most nem. De talán eddig bírtam cipelni a múltat mindösszesen. Ahogy mondta, gyenge vagyok. Nem csak a vérvonalához, hanem mindenhez az vagyok.
- Ne haragudj. Ne haragudj!
Nem tudok mást mondani. Csak elnézést tudok kérni azért, mert így kell lásson, mert vigasztalnia kell, mint egy idiótát. Mert játszom vele? Mert szeretném, ha szeretne? Oly sok mindenért szól a ne haragudj, s oly kevésért is. Nagy levegőket véve próbálom összeszedni magamat. Csendben maradok, jobb ez, mintha butaságokat hadarnék neki. Szívdobogásának hangját keresem a vízcsobogás zubogásai között, magamban akarom érezni nyugodt ütemét, átvenni, lenyugodni tőle. Képtelen vagyok elereszteni őt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Kedd. Márc. 03, 2015 8:05 pm



P.S. - Claude

Visszaadom a fintorodást, majd mosolyban kötök ki végül.
Megkönnyebbülök? Nem tudom pontosan. P.S. nem rágott be azért, mert nem támogatom a vérvonalba tartozását. Bár ez főként annak tudható be, hogy ismeri a vérvonalakat. Ez most jól jött. Vagyis majdnem jól jött.
- Volt egy időszak, amikor beharaptam. A Megoldó utódjaként azonban nem.
Nézem, ahogy hullik a vörös hajzugatag, azt figyelem a válasza alatt is, majd visszatekintek a szemeibe.
- M-m. Nem nyert. – ingatom a fejem. – Sangilak képességét, ha felidézed, benned egyáltalán nem van. – és látni az arcomon, hogy értem a lényeget, miért nem egyből ara kérdezett rá, amelyikre valóban gondol.
- Ha odafigyeltél volna, most mondtam, hogy ha nem akarsz, akkor nem. – felelem nyugodtan. Egyszer úgyis beszélnie kell erről. Hogy jelezzem, képletesen kulccsal bezárom utána a számat és eldobom a képzeletbeli kulcsot.
Egy képet vágok erre, majd bólintok. Végül kis hatásszünet után felnevetek.
- Elhitted? – elkomolyodok, egy halvány mosoly azért ott van még a képemen. – Mindennek van előnye és hátránya. És jellemfüggő is. Amelyik falkákban voltam, oda születtem bele, a lételemeim voltak. Miután megszűnt mind a két falka, nem vágyok arra, hogy falkatag legyek. – nem érzem azt, hogy ezzel éppen a magányos mivoltomra, annak tudására mutatott volna rá. Sejtem, hogy több sor sorakozik mindkét félnél a nevem alatt, mint amennyit gondolok.


- Én vagyok… biztonságban vagy… - csendes a hangom.
A zokogás meglep, átkarolom, hagyjon, hogy teljesen hozzám bújjon.
- Add ki magadból, ha úgy érzed… - nem kényszeríthetek, de segíthetek lehetőséget adni.
Nem ringatom, a hátát simítom és a derekát karolom át, a vállam is szinte összeborul felette.
- Lélegezz. – ez a válaszom csupán, s maradok mellette. A finom csókok, érintések a segítséget jelzik, nem a vágyat, nem feltétlenül azt.
- Sok minden történt veled mostanában… idő szükséges, hogy feldolgozd… légy türelmes önmagadhoz.
Feljebb csúszik a másik kezem is, a vállát, lapockáját karolom át, míg a másik kezemmel a haját simítom meg időnként. Ha érzem, hogy lenyugszik annyira, el tud mozdulni, meg tud mozdulni, akkor felnyalábolom és az ágyhoz megyünk, s ha engedi a takaró alatt ismét jobban hozzá bújok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Szer. Márc. 04, 2015 8:34 pm

- Úgy érted, hogy nem ez az eredeti vérvonalad?
Vonom le a következtetést. Talán egyértelmű és rá se kéne kérdeznem, de szívesen teszem, szeretek vele beszélgetni és amúgy is, leszoktam már a találgatásokról. Az a biztos, amit a saját fülemmel hallok, s nem az, amit csak elgondolni vélek. Nem szeretnék belefutni semmi kényelmetlenségbe – nem Claude miatt, de akár az ő kapcsán – azért, mert nem voltam elég alapos. Új ez a világ, s talán szájbarágósan ragaszkodom az információkhoz, de legalább ragaszkodom hozzájuk, tanulok. Az is valami szerintem, s nem is kis valami.
- Akkor márciusban jövök a következő tippemmel.
Mosolyodom el. Nem baj az, hogy elsőre nem találtam el, komolytalan is volt tőlem az, amire rá találtam kérdezni, de direkt csináltam így. Mintha értékelné, mintha tudná. S ez örömmel tölt el.
Nem figyelek oda, ez tény. Ha Prueról van szó, akkor előbb önt el a fájdalmas méreg, semmint bekússzon az agyamba az információ. Kissé elszégyellem magam, de ez legalább lehűt. A továbbiakban kényelmesebb és könnyedebb vizeken evezve a dühöm semmivé foszlik, s átadom magam valami egészen másnak.


- Nem akarom.. ez.. ez kínos..
Suttogom kissé darabosan, akadozva. Próbálok én megnyugodni, de nem olyan egyszerű, főleg úgy nem, hogy tulajdonképpen dunsztom sincs arról, hogy mi borított nálam bilit. Csak úgy megtörtént, s nem tudok napirendre térni afelett, aminek a pontos mikéntjét nem is ismerem.
Elveszettnek érzem magam a karjaiban, de jólesik az érintése, megnyugtat valamennyire. Nagy levegőket veszek, orromon szívom be, hogy aztán számon át sóhajtsam ki magamból ezt a hirtelen jött, szorító érzést melyet még a mellkasomban érzek.
- Nem lett volna szabad..
Rebegem. Hogy mit? Igazán nem megyek bele. Akármennyire is gyengének tűnök így, hagyom, hogy kivigyen, hagyom, hogy lefektessen és mellém bújjon. Mérhetetlenül szégyellem magam, moccanni sem merek, hátha attól kicsivé válhatok és eltűnhetek. Szép lassan állnak el könnyeim, csendességbe burkolózom, próbálom megtalálni a darabjaimat.
- Megmondtad, hogy nem.. hogy te nem.. Nem kellett volna ilyen helyzetbe hoznom téged. Mindenki előtt csak égetem magam.
Felsóhajtok. ennél mélyebbre más úgysem áshatom magam, szóval egyszerűen csak hagyom, hogy kiszaladjanak számon a szavak.
- Néha annyira szeretném, hogy szeressenek, hogy teljesen elveszítem a talajt a lábam alól.
Megfordulok fektemben, az ágyneműnek már úgyis mindegy, összevizeztem a párnát hajammal, hagyom hát a tincsekből tovább csepegni a vizet, nem foglalkozom vele. Úgy helyezkedem, hogy Claude szemébe nézhessek.
- Köszönöm, hogy mellettem voltál, de szeretném, hogyha tudnád, hogy nem várom el, hogy mindig megments a démonaimtól. Ez.. mármint.. szóval nem köt semmi, ha érted, mire is gondolok.
Egérutat kínálok neki, mert úgy hiszem, hogy ezt kell tegyem. Nem vagyok elutasító, hálás vagyok, tényszerű. És ostobának érzem magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Pént. Márc. 06, 2015 11:59 am

- Nem tudom, melyik lenne az eredeti, de ez a második. – utalok arra, hogy nem tudom, melyik vérvonal vagyok igazából én. Talán mindkettő, talán egyik sem. Egyik harapásom sem volt kellemes élmény, még ez alapján sem tudnék osztályozni.
- Várom. Az indoklást is. – viszonzom a mosolyt.


- Előttem nem kell kínosnak érezned dolgokat. – felelem lágyan. Kéne? Nem tudom. Mindenkinek van saját önértékelése és ettől függően dönti el ezt. Érzem a tanácstalanságát, de inkább hagyom, hogy aminek ki kell jönnie, az kijöjjön. Van, amin a szavak nem segítenek, és annak én se embere, se farkasa nem vagyok igazából.
Riadt kismadárként érzékelem a karjaim között. Még sosem láttam ilyennek, sosem érzékeltem ilyennek.
- Nem lett volna szabad… - veszem át a mondatát, figyelve, hátha mégis folytatja, aztán kivárva, ha jön válasz, folytatom. – Jó veled lenni, szeretek veled lenni. Mint ahogy most is és előtte is. - még csak ezt tudom meglépni.
Igyekszem folyton hozzáérni, de nem elnyomva őt, hanem hogy érezze, támogatom és itt vagyok, még ha csendben is vagyok. Az ilyenekre kell időt hagyni mindenkinek.
- Ha nem akartam volna, nem megyek bele. Szabadon döntöttem így, és jó döntésnek tartom.
Tudom, mit mondtam akkor. Pontosan azért mondtam, mert ami felbukkant bennem, éreztem, hogy ennek még nem jött el az ideje, hogy várjak még. Jól tettem. Pandora miatt. Elmosolyodva simítom meg a haját, majd csókolom a válla hegyét, s fekszem vissza teljesen.
A szavai után, hogy felém fordul, égszínkék szempár kutatja az övét. Végre leesett teljesen, mit is érzek, még ha kapálózok is azon, amit érez.
- A szerelmet nem lehet megrendelni. Az jön. – döntöm neki a homlokom, s simítom meg a haját, majd kezem a derekára csúszik s ott marad.
Eltávolodom a fejemmel annyira, hogy a szemeibe nézhessek ismét
- És te, mit szeretnél? – szinte a torkomban dobog a szívem, indokolatlanul hirtelen. – És ha én akarom, hogy kössön?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Mallory-lak // Kedd. Márc. 17, 2015 9:53 pm



Nincs alkalmam megkérdezni – vagy kedvem, nem tudom – hogy mi lehetett az előző vérvonala, de majd később, ha eszembe jut biztosan meg fogom tenni, ugyanis úgyse tudok lakatot tenni a csőrömre. Én nem. De az események annál inkább.
Nem kell? Nem kell. De így történik, kínosnak érzem a könnyeket, mindazt, hogy úgy zuhantam apró darabokra, ahogy sosem akartam. Mindezt pedig miért? Az egész elcseszett életemért. Mert nem tudok kötődni, nem tudok normális és mély kapcsolatokat kialakítani, mertg az a lány vagyok, aki vágyik a szerelemre, de gond nélkül hanyatt dől – kétszer is ugyanannak, többször is – a személyeknek, akikről elhiszi, hogy lehet közöttük valami. Én vagyok az, akit kihasználtnak lehetne nevezni, de tulajdonképpen hagyom, hogy ezt tegyék velem, akarom is, mert azokban a röpke pillanatokban azt hiszem, hogy van szép jövő. Ezért is volt olyan furcsa, amit Dimitristől kaptam, illetve, amit mondott nekem. Rettenetesen rosszul esett, de tulajdonképpen a legszebb dolog volt, amit férfi csak a fejemhez vághatott. Nem kellek a kanapéjára, tisztelt. Nos, na, legalább ő tiszteljen, ha én nem tisztelem saját magamat. És másokat sem, ahogy az látszik. Hiszen Claudedal ezt már nem szabad lett volna meglépjem, pláne nem a beszélgetésünk után.
- Nem érdemlem meg.
Súgom csendesen. Sem a törődését nem érdemlem, sem azt, hogy szeressen velem lenni. Bennem sikolt a kérdés, hogy de miért most? Miért nem előbb állt elő ezzel? Ám nem teszem fel. Csak próbálom kívülről nézni a helyzetet, s távolabb lépni. Mert ez így nagyon nehéz. Főleg, mivel fogalmam sincs arról, hogy én mit akarok. Talán sosem tudtam. Kapcsolatügyi csökevény vagyok. Az egész életem egy csőd ilyetén.
Elkerekednek szemeim. Nagyot nyelek, így nem bukik ki belőlem a „bassza meg”, mint első reakció. Amit mond, azzal tekintélyes mértékben kupán vág, s hirtelen nem tudok vele mit kezdeni. Úgy nézek rá, mintha először látnám, s próbálok kikeveredni a viharból, amiben lelkem kavarog.
- Azt szeretném, ha nem beszélnénk most a szerelemről.
Hajtom vissza fejemet a párnára. Önző disznó vagyok, vívódom is azon, hogy mondja-e még valamit, de végül olyan nagyon nehezen találok szavakat.
- Bocsáss meg! Nem akarok játszani veled.
Súgom. Nem tudom, hogy érti-e majd, hogy mire mondom, vagy nem. Én sem biztos, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, hogy miért is szaladt ez ki a számon. Olyan borzasztóan egyszerű lenne hinni a happy endben, s én mindig azt hittem, hogy hiszek is, de most, amikor tényleg hihetnék – ha hihetnék, nem tudom – akkor egyszeriben leszek bizalmatlan és inkább gyáván elmenekülök.
- Maradhatunk csak így? Csendben? Itt. Együtt..
Hozzábújok, bár egy részem sejti, inkább a saját szobámban kéne az éjszakát tölteni. Mégsem tudok megmoccanni, legalább annyira nem, amennyire nem tudtam érzelmileg közeledni sem. Végérvényesen el vagyok cseszve, azt hiszem. És nem ízlik a remegés a gyomromban, melynek okát sajnos igen jól ismerem.
Ha nem küld el, akkor vele szeretnék aludni. S hogy mi lesz reggel? Ráér még. Messze van. Talán addigra okosabb leszek valamivel..

//Ha nem írsz semmi olyasmit, akkor én itt zárnék és nagyon köszönöm! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Claude F. Deveraux
Nem Játékos Karakter - Wagabond

◯ Kor : 463
◯ HSZ : 138
◯ IC REAG : 129
Re: Mallory-lak // Szer. Márc. 18, 2015 12:24 am

Nagyon régen volt már kapcsolatom. Vagyis… sosem volt, ha úgy veszem. Az egyik testi, most már szellemi kapcsolat, a másik nagyon rövid és nagyon nem testi. Scarlet azonban teljesen mást jelent az életemben. Nem is tudok ezzel az érzéssel mit kezdeni, mert számomra, engem érintve új. És jó, nagyon jó érzés, annyira, hogy megrémít. Nem véletlenül tűntem el, hosszabb időkre is akár. Mert nincs jogom Scarletre kényszeríteni a döntésemet, az érzéseimet. Már nincs visszaút. És ha léptem, vissza már nem. Még ha szakadékba is vezet. Előtte Scarletet még visszalököm a biztos talajra.
- Nagyon is megérdemled. – simítom tovább a haját, néha az arcához érve, hogy érezze, itt vagyok és igenis jár neki. Nekem nem jár. Vén trotty vagyok, hozzá képest és nekem kéne, hogy legyen eszem. Nincs.
A válaszra a mosolyom megakad ugyan, mégis a szemeibe tekintek. Nem attól, amit mond. Amit érez.
- Rendben. Nem akartalak megbántani.
A bocsánatkérésre halkan felnevetek, nem bírom visszatartani.
- Ezt inkább nekem kéne mondanom. – jegyzem meg azután csendesen.
A kérésre homlokon csókolom, majd átölelem. ~Elmehet mindenki a jó édes fenébe…~ a lehetséges jövőképek felvillannak előttem. Kevés végződik jóval. ~Sajnálom Scarlet, hogy bevontalak egy olyan életbe, ami megsebezhet.~
Kinyitva a szemem és nem szemeim, Pru néz rám. Sokat sejtető tekintettel. Némán csukom vissza, egy mosoly villan vissza felé.

//Köszönöma játékot! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Mallory-lak // Today at 1:11 pm

Vissza az elejére Go down
 

Mallory-lak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-