HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Emily Hart Kedd. Nov. 29, 2016 9:17 pm
írta  Catherine Benedict Kedd. Nov. 29, 2016 11:11 am
írta  Primrose Trevelyan Hétf. Nov. 28, 2016 1:52 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Nov. 21, 2016 9:34 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Nov. 12, 2016 6:47 am
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
írta  Roxan A. Cruz Kedd. Nov. 08, 2016 6:31 pm
írta  Tawny Vaidya Hétf. Nov. 07, 2016 11:02 pm
írta  Skyler R. Hamilton Hétf. Nov. 07, 2016 10:03 pm
írta  Balthazar Bluefox Hétf. Nov. 07, 2016 9:55 pm
írta  William Douglas Hétf. Nov. 07, 2016 6:48 pm
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Nov. 07, 2016 3:32 pm
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Lester J. Edison
 

Share | .

 

 Tony Knowles Ösvény

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6140
◯ IC REAG : 8029
Tony Knowles Ösvény // Vas. Jan. 26, 2014 7:19 pm

First topic message reminder :

A ösvény egy közel 18 km hosszú útszakasz végig a tengerpart mentén, mely kizárólag kerékpáros, illetve gyalogos közlekedésre alkalmas. Futók, görkorisok, rollerezők, bicajosok kedvelt helye jó időben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

















SzerzőÜzenet
Dakota Miles
Wagabond

◯ Kor : 106
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 74
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Tony Knowles Ösvény // Szomb. Jan. 30, 2016 11:54 pm

Közelebb hajol, jobban szorítom, mert ami bennem van, ezt akarja. Ő örül, én darabjaimra hullok. Ennyire messzire mentem anélkül, hogy igazán észrevettem volna? Hogy idáig jutott és nekem már nem maradt tiltakozási lehetőségem, semmit sem számított a szavam. Úgy tűnik.
Sose akartam vérvonalat, se Teremtőt, akihez az ösztön köt, jól éreztem magam úgy is, hogy mások szemében gyenge voltam. Engem nem érdekelt, nem az erőért éltem, a függetlenségemet élveztem szívtam magamba minden egyes nap. Most mintha mindent elvett volna tőlem azért, hogy senki és semmi más ne maradjon nekem, csak ő, mégis teljesen másképp, mint eddig. Ezért sírtam, ezt gyászoltam.
Nem szívesen engedem el, karommal rejtem arcom, szemem - szeretnék így maradni örökre, hogy ne kelljen ezen a ponton tovább lépnem, ne kelljen mindezzel megbirkóznom. Nagy jóindulattal sem lehet igazán küzdőszellemnek nevezni, mindig inkább odébb álltam, elhagytam a gondokat megoldás helyett, mert lehetett, megtehettem. Nem akartam ezzel szembe nézni, ezzel a - már most érezhető - gyökeres változással.
Mostantól mindig így lesz? Az egyik felem lelkesen, örömmel zsong majd mellette, miközben a másik elbújna minden és mindenki elől? Szétfeszít már most és az, hogy ennyire ellentétes irányba mennénk, rekeszt meg minket középen, ezért nem tud megkezdődni a váltás. Nekem jó így - így még jó. Maradnék is, ám a kérés parancsként hat rám, arra ott bent, mintha csak erre várt volna.
Izgatottan pattan fel, készül neki, remélve, hogy megfelel, hogy tökéletes lesz, hogy büszkévé teszi, akitől az életet kapta. Kíváncsiak rá, akarják őt, efölötti örömittassága pedig mindent háttérbe szorítva bennem robban elő. Nem érdekli a ruha, semmi sem számít, csak az, hogy Ő szólította, s ehhez mérten legjobb tudása szerint akar teljesíteni, siet, ahogy bír, bár még kicsit suta. Nem számít neki - se -, hogy csendre inteném inkább, hogy visszahúznám.
Szürke bunda helyett fekete borítja be a testem, barna szemem vörösbe fordul, hogy kisebb, nőstény változatként álljak a Farkas előtt, sebességre termett, karcsú, könnyű alkattal, mégis büszkén, erőteljesen. Nézz meg, csodálj, szeress! Kellettem, akartál, itt vagyok, most nem tud sírni az ember, nincs szava, nem is lehet már.
Le akarok ülni, lesunyni fejem, hagyni, hogy füleim kókadtan csüngjenek, engedni, hogy testtartásom mindent elmondjon rólam, de a nőstény mást diktál, amibe nincs beleszólásom. Könnyedén vígan ugrándozva kerüli meg a Teremtőjét, játékosan dörgöli egy pillanatra pofáját az övéhez, majd mellős lábaira feküdve, farát az égnek csapja, farka vígan jár jobbra-balra, s ha a másik mozdul, szelesen szökken arrébb. Fürgén egy pillanat alatt, bután kacérkodva az illúzióval, hogy gyorsabb lehet nála.
Meghempereg a hóban, hogy aztán lerázza azt, ami a bundájára tapadt, mert bár jó a játék, szórakoztatja még minden apróság, semmi se rejtse külsejét, őt magát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aiden Lloyd
Renegát

◯ Kor : 331
◯ HSZ : 149
◯ IC REAG : 132
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Tony Knowles Ösvény // Vas. Jan. 31, 2016 6:05 pm


Nem tartott sokáig a váltás, mégis megfeszült izmokkal, kíváncsian vártam, hogy előbukkanjon, hogy megmutassa magát. Nincs szüksége segítségre, jön ő magától is, látványa pedig elégedettséggel és örömmel tölt el. Az én Kölyköm, akkor is, ha ezzel minden bizonnyal visszafordíthatatlanul kiöltem valamit Dakotából. Azon majd ráérek később bosszankodni, most túlságosan kíváncsi voltam, ugyanaz az izgalom járt át, mint amikor a lányomat beharaptam.
A felismerés szinte pofán csapott, ahogyan teljes valójában állt immár előttem. Annyira hasonlít… Nem meglepő, hiszen mi teremtettük őket, de mindeddig eszembe sem jutott, hogy kísérteties lesz a hasonlóság, hogy rá fog emlékeztetni… Másak az energiák, persze, de a külső jegyek ugyanolyanok. Gyorsan ráztam meg a fejem, próbálva kisöpörni minden kellemetlenséget a gondolataim közül, ebben nagy segítségemre volt, hogy körbeugrált, hogy a pofáját az enyémhez dörgölte, utána kaptam, de már elszökkent előlem. Elégedettség töltött el, ahogyan néztem, annyira szép, kecses, erőteljes, gyorsaságra termett.
Tökéletes.
Belementem egy kis időre a játékba, közel sem olyan intenzivitással, mint ő, de utána ugrottam, játékosan kapva felé, hol a mancsommal, hol a pofámmal, aztán hirtelen termettem a másik oldalán, belelöktem a hóba. Rövid, mégis tartalmas vonyításom kélt útra a hajnal első sugaraival. Szerettem volna telekürtölni az egész világot a büszkeségemmel, az elégedettségemmel, mégsem akartam túlságosan felhívni magunkra a figyelmet. Lassan ideje lesz indulni.
~ Idővel könnyebb lesz majd ~ szóltam az emberhez odabent, nekem elhiheti, én is átéltem ugyanezt. És, hogy jobb lesz-e? Azt nem ígérhetem, mert nagy részt múlik rajta is, én viszont minden tőlem telhetőt megteszek majd. Nem lesz mindig ilyen, a feszítő érzés is elmúlik majd idővel, az egyik fél vagy felülkerekedik a másikon, vagy elenged magából valamit, összefogva, közösen vágva neki az új útnak. Nekem egyedül kellett mindezzel megküzdenem, azért tartott több évtizedig is. De neki nem kell, mert itt leszek, támasza és segítője leszek, akár engedi, akár nem.
Gyorsan szaladtam vissza a kabátomért, hogy pofám közé kapva induljak meg az autó irányába, fejjem intve neki csupán, hogy kövessen. Az autó mellett álltam meg csupán, hogy alakot váltsak, bízva abban, hogy követni fogja a példámat, a csomagtartóból pedig ruhát szedtem elő. Nem volt túl nagy a választék, lévén nem kirándulásra készültem, de néhány ruhadarab akadt nálam, így abból adtam neki is.
- Nagyon gyűlölsz most, igaz? - tettem fel halkan a kérdést, mert hiába éreztem mindent sokkal intenzívebben felőle, mint ezelőtt, nem akartam néma csendbe burkolózni, hallani szerettem volna a hangját és azt, hogy kimondja, bármennyire is elkeserített a tudat, hogy leromboltam benne valamit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dakota Miles
Wagabond

◯ Kor : 106
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 74
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Tony Knowles Ösvény // Vas. Jan. 31, 2016 6:56 pm

Elvesztette a lányát, hát kreált magának egy másikat, egy újat. Ugyanaz a vér, ugyanaz a külső, csak kicsit más, de épp eléggé hasonló... Ennél már csak jobb lehet? Neki lehet, de én komolyan úgy érzem magam, mint akit lelöktek egy meredek lejtőn.
Ezalatt a másik születésének és Teremtőjének örülve szöges ellentétem. Hagyom, hadd élje ki magát, nem gátolom, nem akadályozom, mert ennek okán legalább elbújhatok. Vonyít, amit először csak kíváncsian hallgat a nőstény, de nem akar elmaradni tőle, ha már a sebesség a sajátja, szégyennek érezné lemaradni bármiben is, így hát hamar csatlakozik, próbálgatja a hangját, hogy már ne csak lássák, hanem hallják is. Itt van, és mostantól számolni kell vele.
Könnyebb lesz? Buta ez a hím, nem látja, milyen könnyű nekem már most is? Amíg velem van, nincs olyan, hogy nehéz, nem igaz? Újszülött vagyok, mégsem gyerek, tudok én mindent, miféle nehézség jöhet?
Egy szót sem szólok, nem reagálok, mintha nem is hallottam volna. Duzzogásnak tűnhet, ám valójában képtelen vagyok mit mondani erre. Egyébként is mit számítana? Teljesen mindegy, akad-e hozzáfűznivalóm a dolgokhoz, vagy nem, s most épp elég mélyen éreztem magam ahhoz, egyáltalán kedvem se legyen megnyikkanni.
Fut jobbra-balra, amikor pedig hív, a nőstény habozás nélkül ugrik meg, vígan követi, ha utoléri, játékosan csíp belé fogaival. Még benne a kajlaság, öröme vegytiszta, egyedül akkor vegyül a csalódottság íze energiáiba, amikor a visszaváltozásra kerül sor. Ellenkezne, ugyanakkor mindennél jobban meg szeretne felelni, elégedetté, büszkévé tenni a Teremtőjét, így amilyen lelkesen előtört, olyan iparkodva bújik vissza, megmutatva, hogy képes ő erre is. A roncs kell neki valamiért? Visszaadja.

A hideg, havas földön térdeltem, hajam előreomlott, eltakarva arcom. Rövid ideig maradtam csak így, annyi dac még maradt bennem, hogy ne akarjak előtte térdepelni. Megtettem volna, azért, hogy ne harapjon át, képes lettem volna erre, ám így meghagyom ezt másnak.
Felkeltem, fáztam, ezt viszont a világ összes kincséért sem mutattam volna ki, némán vettem át a ruhákat, azt se néztem, miféle, mekkora, mennyire lesz nagy rám, csak monotonon magamra vettem őket. Az illata volt mindegyiken, korábban mélyen magamba lélegeztem volna, most közönyösen fogadtam. A másik belülről bökdösött, noszogatott, nem tetszett neki a hozzáállásom. Nekem is akadt bajom a helyzettel, bár ez nem vigasztalta.
Eligazgattam magamon a göncöket, hogy valahogy azért kinézzek, miközben a leginkább magától értetődő kérdés hangzott el. Csak egy pillanatra álltam meg az aktuális mozdulat közepette, hogy aztán, mintha mi sem történt volna, befejezzem azt.
Hátrasöpörtem a zavaró, barna tincseket, félelemmentes tekintettel néztem egyenesen a szemébe és ha sikerült meglepnem, ha nem tett ellene, életemben először egy istenes pofont akasztottam le neki, hogy csak úgy csattant és még a tenyerem is belesajdult. Ha megakadályozott, a szándék akkor is ott volt, benne minden véleményemmel.
Ha nem volt más terve, nem tett ellene, akkor megkerültem a kocsit és bedobtam magam az anyósülésre. Vigyen, ahova akar, menjünk, ahova tetszik - én nem szólhatok bele, a másik pedig bárhova vele menne. Csak csevegést ne várjon tőlem, legyen elég, hogy a sírásra érzett késztetésem elmúlt, a rettegésemmel együtt.
Bekötöttem magam és amennyire a jármű beltere engedte, elhúzódtam tőle, már ha beszállt ő is. Összefűztem karjaimat, felhúztam térdeimet, s miután kellőképp kényelmesnek éreztem ezt a katasztrofális helyzetet, tüntetőleg kibámultam az oldalsó ablakon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aiden Lloyd
Renegát

◯ Kor : 331
◯ HSZ : 149
◯ IC REAG : 132
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Tony Knowles Ösvény // Vas. Jan. 31, 2016 8:00 pm

Nem lepődtem meg, hogy nem kaptam választ a megjegyzésemre, igazság szerint nem is igazán vártam. Amúgy sem lehetett erre mit mondani, az ő esetében pedig pláne nem. Nem hittem, hogy szimpla duzzogásról van szó, annál többre tartottam, minthogy holmi sértettség miatt ne akarjon megszólalni. Átéltem én is egyszer ugyanezt, éppen úgy könyörögtem, mint ő, bármennyire is kilátástalannak tűnik, hittem, hogy neki is jobb lesz. Mint ahogyan nekem is az lett idővel.
Érzem az energiáiba vegyülő csalódottságot, törődően lódítottam meg a sajátommal, egyáltalán nem bántón, csak mintha így túrtam volna a bundájába; egyet se féljen, lesz még bőven lehetőségünk ilyen alkalmakra.
Nem érintett meg egyelőre túl mélyen, hogy rám sem nézett, hogy közönyösen fogadta a ruháimat, hogy monoton módon aggatta magára őket. Nem is vártam mást, sőt, rosszabb is lehetett volna, ami azt illeti, én pedig egyelőre bíztam benne, hogy ez idővel feloldódik majd, ha el nem is tűnik egyik napról a másikra, de szerettem volna hinni, hogy tényleg könnyebb lesz. Hogy nem volt hiábavaló mindaz, ami itt most történt.
Láttam, hogy megakadt a mozdulatban a kérdésem elhangzását követően, a tekintete határozottan tetszett, nem láttam benne félelmet, ezt pedig pozitív jelként vettem. A pofont nem különben. Erős volt, gyors volt, a lendülete arrébb mozdította a fejem, a helye pedig piszkosul csípett és fájt. Megállíthattam volna, mégis hagytam, had vigye be a találatot, meglepett ugyan, de tökéletesen összefoglalta a helyzetet. Gyűlöl. De legalább hajlandó kifejezni. És az, hogy ilyen módon tette, egyértelműen bizonyította, hogy nem fél sem tőlem, sem pedig az esetleges következményektől, ez pedig még inkább növelte mind az elégedettségem, mind a büszkeségem.
- Így már világos - több minden is, de vonatkoztassa arra, amire csak szeretné. A kérdésemre is megkaptam a választ ezzel a pofonnal, sőt, sokkal többet is. Tökéletes.
Apró, mégis megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem, ahogyan becsapta maga mögött a kocsi ajtaját, én pedig becsuktam a csomagtartót. Beültem mellé az autóba és indítottam, ám mielőtt még ráléptem volna a gázra, felé fordultam. Nem lepődtem meg a testtartáson, az elhúzódottságon, teljesen természetes és érthető reakció volt a részéről.
- Hol laksz most? - kérdeztem a címet, hiszen talán nem árt, ha felszedjük a holmiját és jelen pillanatban még én magam sem voltam teljesen tisztában azzal, hogyan is tovább, ezt pedig feltétlen szerettem volna vele megbeszélni, de ilyen állapotban ő erre képtelen volt, így lehet jobb, ha egy ideig még itt maradunk, hátha elég lesz pár nap, hogy oldódjon valamennyit a helyzet. Reméltem, hogy megkapom a címet, ebben az esetben indultunk is és eltelt néhány perc is talán, mire megszólaltam.
- Már nem félsz tőlem - megjegyzés volt csupán, talán erre sem igazán vártam választ, mindössze jól esett hangosan kimondani, hallja csak ő is, legyen teljesen egyértelmű számára is. Nem néztem rá, mindössze a szélvédőn tükröződött kissé az alakja, arra pillantottam olykor-olykor, főleg, ha egy piros lámpa megállított bennünket.
- Egy kis ideig még itt maradunk - szólaltam meg, amikor leállítottam a motort a motel előtt - amennyiben megkaptam tőle a címet, természetesen. És hogy mennyi az a kis idő? Azt még eldöntöm, leginkább a helyzettől függ majd, de nem terveztem több naposra nyújtani az ittlétet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dakota Miles
Wagabond

◯ Kor : 106
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 74
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Tony Knowles Ösvény // Vas. Jan. 31, 2016 8:42 pm

Utálom érezni az elégedettségét, bezzeg a másik imádja, ahogy tulajdonképpen mindent, amit tőle kap, elvakultan rajong. Remélem, hogy ez csak a kezdeti lelkesedése, mai később csitulni fog, mert egyelőre igen csak külön hullámhosszon vagyunk.
Mi sem mutatta ezt jobban, mint az indulatból lekevert pofon. Meglepett, hogy hagyta, s ezen felbuzdulva egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy akkor nekiugrok, ez viszont zsigeri ellenkezést indított el a másikban. Mintha tényleg megtettem volna... nem ment el az eszem. Fintornak is beillő mosolyt villantottam felé, afölötti mélységes örvendezésem jeleképp, hogy világos a válasz. Csodás.
Mindezen túllendülve ültem be az anyósülésre és helyezkedtem el. Ha azt hittem Fairbanksből eljőve, hogy fogalmam sincs, hogyan tovább, akkor rá kellett jönnöm, hogy ez az igazi homály. Akkor ez megijesztett - amire rátett egy lapáttal az alapvetően érzett félelmem -, most nemes egyszerűséggel passzolt le az ezen való gondolkodást, vele minden felelősséggel a Teremtőmnek. Ha az átharapást tudta, talán ezt is, ha pedig mégsem, akkor sem hagyom, hogy az én fejemre nőjön ez a kérdés.
- Egyet tippelhetsz - mondtam kelletlenül, rá se nézve, majd ugyanekkora lelkesedéssel fűztem tovább, mert a másik ezt követelte. - A motelben, a város szélén.
Annyira mindegy minden. Ez amennyire elkeserít, annyira dühít, tehetetlenségem fölött is ugyanezt a kettősséget érzem. Miután indít, belesüppedek az ülésbe, engedve, hogy az elmúlt percek felfokozott mivolta után rám telepedjen a fáradtság.
- Nem. Dühös vagyok. - Biztosan érezte, biztosan tudta, ám ahogy neki a félelem elmúlásának kimondása, úgy nekem ez kellett. Legyen csak ezer százalékig biztos ebben is, barátkozzon vele, mert tényleg nem pár nap leforgása alatt fog ez megváltozni.

A motelhez érve sem szálltam ki. Fejből tudtam hatalmas vagyonom listáját: pár dollár, fél csomag cigi, egy póló, egy nadrág, egy dzseki, meg pár fehérnemű. Plusz egy bokacsizma. Egyik sem valami nagy durranás, ugyanannyi ragaszkodás fűz hozzájuk, mint minden holmimhoz - ma van, holnap már nincs, így megy ez. De gondolom ez is meg fog változni mától.
- És utána? Felviszel Fairbanksbe és megint lefutom a megtűrt-vagy-falkatag-vagy-üldözött kört? - Rettentő sok kedvem volt hozzá, főleg, hogy azóta se változott a hozzáállásom. Vérvonalam lett, nem pénzem, vagy valamiféle képesítésem, a falkához pedig ugyanannyi affinitást éreztem magamban, mint eddig. Bár a másik szerintem képes lenne belenyargalni a dologba, ha a Teremtője azt kéri tőle.
- Apád biztos oda meg vissza lesz... - Nálam mondjuk nem jobban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aiden Lloyd
Renegát

◯ Kor : 331
◯ HSZ : 149
◯ IC REAG : 132
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Tony Knowles Ösvény // Vas. Jan. 31, 2016 9:17 pm

Bólintottam egyet a kelletlen válasz hallatán, a további magyarázatra sem lett volna igazán szükség, hiszen ebből tökéletesen tudtam, hogy merre is lenne az arra. Az ezt követő kiegészítése csak megerősített mindebben, nem is lepődtem meg rajta, ugyanakkor némi keserűséggel is töltött el a tudat, hogy az elmúlt néhány hónap sem volt elegendő, hogy kicsit többre vigye. Persze ennyiből ítélni ostobaság, hiszen lehet tök jól képes eltartani magát, így inkább elsöpörtem a gondolatot, hamarosan úgyis kiderül, addig pedig felesleges ezen kattognom.
- Az jó - jegyeztem meg csendesen, hiszen a düh sokkal, de sokkal jobb volt, mint a félelem, számomra legalábbis mindenképpen. Véleményem szerint ezt könnyebb kisikálni belőle, mint a félelmet lett volna, ráadásul segítségem is van benne, ha nevezhetem így az ifjú fekete nőstényt. Ragaszkodhat Dakota a saját igazához és érzéseihez, kétlem, hogy ebben túlságosan tudná befolyásolni a bundást, hosszútávon a nagy ellentét pedig semmi jóhoz nem fog vezetni, valakinek engednie kell majd. Mindenesetre egyelőre nem szaladtam annyira előre, mert bármi megtörténhet, katasztrófába is torkollhat mindez.
Nem szállt ki a kocsiból, ami csak azon sejtésemet erősítette, hogy nem őriz túl sok holmit odabent, amihez túlzottan ragaszkodna. Egyelőre nem is erőltettem, inkább közöltem a szándékomat, a visszakérdezést hallva pedig derékból fordultam oldalra, hogy immár ne csak a tükörképét vehessem szemügyre.
- Nem kellene lefutnod. Én megtűrt vagyok, te pedig innentől kezdve hozzám tartozol, azt a részét elintézném én magam - nem hiszem, hogy a falka képes lenne kitenni a Kölykömet, miközben én a megtűrt státusz birtoklója vagyok, bár aztán a fene tudja. Igazság szerint nem sok kedvem van a falkához, habár felmerült már bennem a csatlakozás gondolata és ha visszamennénk Fairbanks-be, akkor valószínűleg ilyen véget érne a kérdés. - De egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán vissza akarunk-e menni Fairbanks-be - egyrészt a falka, másrészt Anchorage igencsak kellemes közegnek bizonyult rövid itt tartózkodásom ideje alatt is. Nem vonz a falka, úgy sem, hogy apám is a tagja, azokról a személyekről nem is beszélve, akikkel időközben elviselhető kapcsolatot sikerült kialakítanom.
- Nem túlzottan érdekel jelen helyzetben, hogy az apám mit fog minderről gondolni - nem vagyok már kiskamasz, hogy megdorgáljon a döntéseim miatt. A véleményét elmondhatja, kifejezetten örülnék is neki, de a helyzeten akkor sem módosítana túl sokat. - Majd megbarátkozik a dologgal - ő is. Előbb, vagy utóbb bizony neki is meg kell, hiszen megtörtént, nem lehet már visszacsinálni. Persze az apám képes volna elvenni tőlem, de ebbe nem akartam belegondolni, hiszen nem láttam ilyesminek a veszélyét, kétlem, hogy képes volna meglépni.
- Menjünk be - ezúttal sem utasítottam, de kényelmesebb volna odabent, arról nem is beszélve, hogy kifejezetten örülni tudtam volna egy zuhanynak, ő is fáradt volt, odabent pedig csak kényelmesebb, mint itt az autóban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dakota Miles
Wagabond

◯ Kor : 106
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 74
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Tony Knowles Ösvény // Hétf. Feb. 01, 2016 9:06 am

Hozzá tartozok. Elintézi... Az a lágyan fortyogó epe, ami ott bugyogott bennem most kívánt magának némi teret, legalább egy megszólalásnyi időre, így ehhez mérten fordítottam fejem Aiden felé. Bájos mosolyt varázsoltam arcomra, bár szemem villámokat szórt.
- Nahát, ez tök jó. Kösz szépen, apuci!
Fogalmam sincs, mennyire lehetett rossz ezt neki hallania tőlem, de biztos kevésbé, mint nekem kimondani. Úr Isten, én ezt nagyon nem akarom! Ennek ellenére csak az egyik felem tiltakozott vehemensen, a másik köszönte szépen, teljesen jól érezte magát. Bele fogok őrülni... Pontosan ezért örültem annyira, hogy egymagamban elvoltam - ami kellet, megszereztem valahogy, nem halmoztam fel vagyonokat de nem is éreztem szükségét, éltem a magam kis életét, igaz fényűzés nélkül, de akkora szabadságban, amekkoráról a legtöbben legfeljebb álmodozhattak.
Felvontam a szemöldököm arra, hogy nem érdekli az apja ezen a téren, majd magamban szépen hálát adtam érte. Legalább ennyivel kevesebb megfelelés és elvárás, mert ha számítana a véleménye ilyen téren, még ő is rám testálhatná a megugrandó léceit. Rúd ellen nem lett volna kifogásom, de léc... ugyan már.
- Ha nehezen menne neki, közöld, hogy nekem rosszabb - szúrtam oda epésen, majd azzal a lendülettel löktem ki a kocsi ajtaját és másztam elő, mint valami elbaszott csibe a tojásból. Most már mérgemben tudtam volna bőgni egy tisztességeset, mert mást aligha tehettem, pazar napok elébe nézek. Meg ő is, ami azt illeti, de magának kereste a gondokat.

Bent minden szégyenkezés nélkül vezetem a szobám felé, ugyanolyan kis olcsó motel, mint az összes többi, amibe eddig a fene evett. A szobám ajtaját csak megszokásból zártam, tőlem aztán aligha lehet nagy értéket elvinni, komolyan még a cigi a legdrágább a cuccaim közül.
- Fürdök - közlöm, miután becsuktam utána az ajtót, majd annak rendje és módja szerint ledobáltam magamról a kölcsön-gúnyákat és elhúztam a csíkot, hogy legalább némi látszat-szabadságot és magányt szerezzek. Elég illúzióromboló volt ebben a képben, hogy folyamatosan éreztem energiáit, jelenlétét, a hozzá kötő kapcsot és mindent, ami ezzel járt.
Szeretnék huszonnégy órát visszamenni az időben, elkötni azt a kocsit, amit reggel kinéztem és árkon-bokron túl lehetnék már. Nem kéne ezzel az egész helyzettel vacakolnom és a késztetést se érezném, hogy megnyúzzam magam, "hátha úgy jobb lesz" alapon. Durván sikáltam a bőröm, néhol pillanatnyi sebet ejtve, ami aztán játszi könnyedséggel gyógyult be, mert csak kidörzsöltem.
- Nincs több törölköző - libbentem ki azt az egy szemet is magam köré csavarva,majd félreálltam az útból, hogy ha akart, mehessen ő is tusolni. Szárítkozni meg ahogy tud, felőlem fél óráig is csöpöghet róla a víz, az se hat meg.
- Egyébként... ha nem Fairbanks... akkor mégis mi és hol? - kérdeztem nem erőlködve túlságosan azon, hogy az esetleges vízcsobogást túlharsogjam. Ez már a kocsiban is megütötte a fülem, de túlságosan lekötött az "apuci" meg egy csomó más. Nekem minden esetre nem volt elég annyi, mint a másiknak, nekem tudnom kellett most már, hogy mi merre hány méter, nem elégedtem meg azzal, hogy vele lehetek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aiden Lloyd
Renegát

◯ Kor : 331
◯ HSZ : 149
◯ IC REAG : 132
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Tony Knowles Ösvény // Hétf. Feb. 01, 2016 1:01 pm

Apuci. Na ezen szó hallatán bizony égnek állt a szőr is a hátamon, mégis, könnyed félmosoly szaladt a képemre, mintegy csak leplezendő azokat az érzéseket, amiket ezzel az egy szóval sikerült kiváltania belőlem. Nem volt újdonság, hogy valaki így hívott, de Teresa esetében teljesen más volt a helyzet, mint most, akkor minden gond nélkül elviseltem, hiszen annak helye és oka volt, de ezt sokkal nehezebb volt benyelnem. Nem is akartam, ami azt illeti, hiába én voltam minden okozója.
- Ne hívj így, kérlek - emeltem rá végül a pillantásom, talán ezzel némi elégedettséget adva neki, a tudtára hozva, hogy bizony zavar, ha így hív, ennél egyértelműbb módon ki sem fejezhettem volna. Ha azt hiszi, nekem ez a helyzet könnyű, akkor téved, bár tény, hogy könnyebb volt, mint neki. Nem csak neki kell megbarátkoznia a helyzettel.
Az apám más kérdés volt és akkor a Teremtőmről ne is beszéljek. Ő érdekelt volna jelen helyzetben a legkevésbé, de mivel legutóbb kiderült, hogy maga Tipvigut, ezért talán annyival tartozom neki, hogy legalább közöljem, tovább örökítettem a vérvonalat. Semmi kedvem nem volt hozzá és Dakotát sem szívesen tettem volna ki ilyesminek, most legalábbis semmiképpen sem.
Sóhajtva szálltam ki magam is az autóból, nem reagálva ennél többet az elhangzott szavaira. Fortyogjon csak, előbb-utóbb elül ez is szépen, amit tehetek, mindössze annyi, hogy nem ingerlem tovább és hagyom, had adja csak ki magából mindezt, bíztam benne, hogy előbb-utóbb elfogy majd a kiadni való és valamivel könnyebb lesz neki is, nekem is. Aztán majd kiderül, mire jutunk egymással.

Minden gond nélkül követtem, holmim nem volt, hiszen nem több napos kirándulásra készültem, spontán ötlet volt amúgy is, azon néhány holmin túl, amit az autó csomagtartójából varázsoltam elő, több cuccom nem volt. Csak bólintottam, fürödjön nyugodtan, én addig összevadásztam az általa levetett cuccaimat, nyilván van neki, amit magára húzhat, de mivel például törölközőt nem tartalmaz az autóban lévő vészcsomag, a rendelkezésemre álló holmikból kell gazdálkodnom.
Teljesen felhúztam a pajzsom, amíg fürdött, ezzel is próbálva némi teret engedni neki, nem fogok minden egyes percben a nyakában lihegni és minden mozdulatát figyelni. Nagylány már és habár bízni nem bíztam benne, reméltem, hogy ez is változni fog majd. Míg ő fürdött, én felmértem a helyiséget, ugyanolyan lepukkant motel volt, mint a Fairbanks-ben lévő és Dakotának sem volt túl sok holmija.
Nem reagáltam semmit a törölköző kérdésre, számítottam rá, az övét meg nyilván nem fogom elcsaklizni, megoldom majd. Nem is várakoztam hát túl sokáig, mentem is befelé, nem húzva túl sokáig a dolgokat, épp nyitottam volna a vizet, amikor elért a kérdése, de egyelőre nem válaszoltam rá. Ez nem olyan dolog, amit feltétlen ilyen helyzetben szerettem volna megbeszélni, hogy még csak nem is látom közben. Lezuhanyoztam, azzal végezve pedig jobb híján néhány ugrálással próbáltam lerázni magamról a vizet, több-kevesebb sikerrel. Nem zavartatva magam mentem ki a fürdőből, hogy jobb híján a neki odaadott pólót használjam törölközőként, olykor a szükség nagy úr. Mivel más nem volt, a levetett holmimat cibáltam vissza magamra, kicsit nehézkes volt, de megbirkóztam vele.
- Pedig azt hittem elég kézenfekvő lesz a megoldás - jó néhány perces késéssel, de megkapta a választ a feltett kérdésére. - Itt - tártam szét a karomat, utalva ezzel Anchorage-ra. Ő már itt él egy ideje, bár a motelben lakást nem nevezném annyira annak, de ebbe nem szólok bele. Legalábbis mostanáig, mert ha itt maradunk, megváltoznak majd a dolgok. - Vagy van bármi kifogásod a dolog ellen? Vélemény? Kívánság? - az én fejemben kezdett körvonalazódni a terv, de kíváncsi voltam rá, hogy mi a véleménye, ha van egyáltalán és azt hajlandó-e megosztani velem, vagy sértődötten vág majd hozzám valami olyasmi választ, hogy engem tuti úgysem érdekel az ő álláspontja. Ha így volna, nem is kérdeztem volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dakota Miles
Wagabond

◯ Kor : 106
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 74
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Tony Knowles Ösvény // Hétf. Feb. 01, 2016 5:26 pm

Talált a megszólítás, helyes! Legalább ennyi örömöm és gyerekes elégtételem hadd legyen, ha már minden másban Kuss a nevem. Illetve nem, viszont amit eddig beszéltem majdnem annyit ért, mintha végig hallgattam volna. Nem volt rest megszerezni magának, hát én se szűkmarkúskodtam azt tekintve, hogy az orra alá dörgöljem mindennek az egyik magától értetődő következményét.
Abból kiindulva, hogy az apja véleménye ezen a téren nem mérvadó, kis naivan úgy gondoltam, hogy akkor másé sem. Boldogan ringattam el hát magam abban a hitben, hogy legalább pofavizitelni nem kell velem.

A motelben szégyenérzet nélkül vezettem, volt ideje hozzászoknia az életszínvonalamhoz, legalábbis fejbe vésni, hogy miképp élek. Mondjuk ellenkező esetben sem magyarázkodnék vagy jönnék zavarba.
Árnyalatnyi segítség, hogy felhúzza a pajzsát, mert amíg én örülök ennek, addig a másik szíve szerint panaszosan nyüszítene, mert ne csinálja már ezt vele! Ha tudnám, egy kispárnával fojtanám meg a ragaszkodásával együtt. Inkább kérdeztem, amire nem kaptam választ. Tudtam, hogy nem siket, biztosan hallotta minden szavam, vagyis szándékosan nem reagált. Egy sóhajjal vettem tudomásul és nem firtattam, talán addig jó, amíg nem felel.
Cserélünk és amíg ő tusol, én magamra kapom immár a saját gönceimet. A pizsamaként funkcionáló shortot és pólót egyelőre hagytam, a fáradtság ellenére sem éreztem úgy, hogy eljött a szundi idő. Ingerült voltam és feszült, kizártnak tartottam, hogy nyugodtan bírnék aludni a közelében. Vagy úgy egyáltalán. Inkább magamhoz vettem a cigim, ledobtam magam az egy szem, penészes szagú fotelbe és rágyújtottam. Pont akkor tettem le az öngyújtót, amikor Aiden kilépett a fürdőből.
Cseppnyi deja vu érzetem sem volt a helyzet kapcsán. A deja vu kellemes érzésekkel társult volna, most azonban csak keserű mérget éreztem, semmi egyebet. Vesébe maró pillantással fixíroztam a Teremtőmet.
Fogalma sincs, miféle lóra tett. A legrosszabb, hogy igazából nekem sincs túl sok sejtelmem.
Felnevettem a magától értetődő válaszra, ám ebbe nem vegyült öröm, szárazon, karcosan csengett a hangom. Micsoda idill lesz, Istenem...
- Te ezt komolyan nem érzed abszurdnak. - Kérdést akartam eredetileg megfogalmazni, aztán rájöttem, hogy hülyeség lenne, túl egyértelmű volt. Megdörzsöltem a homlokom, megráztam a fejem és újabb slukkot szívtam, hátha egy hangyaszarnyit segít. - Csak összefoglalok: azt mondtad, meg akarsz nekem bocsátani, ezért átharaptál, leszarva, hogy lehet nincs szükségem megbocsátásra se... erre. Oké. Vagyis nem oké, de gondolom nem lehet visszacsinálni, szóval egyelőre ebből élünk. És csak úgy mondom, nagyon remélem, hogy nem Teresa-pótlék kellett neked, mert ha igen, esküszöm mindenre, amiben hiszek, nagyon megbánod. - Újabb ideges slukk. - Anchorage-ben fogunk élni. Pazar. Szóval azok után, hogy utoljára több tucat évtizede éltünk egy fedél alatt megint ez lesz? És mi lesz Fairbanksszel? Otthagyod, a megtűrt státuszoddal, az összes ott szerzett kapcsolatoddal, ismeretségeddel meg apáddal együtt?
Lehet, hogy ő ezt előre eltervezte, kigondolta, nekem viszont még mindig egy katyvasz volt az egész. Bár akadt ezen kívül is elég, ami miatt fájhatott a fejem - a másik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aiden Lloyd
Renegát

◯ Kor : 331
◯ HSZ : 149
◯ IC REAG : 132
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Tony Knowles Ösvény // Hétf. Feb. 01, 2016 7:29 pm

Nem túlzottan zavart a pillantása, még úgy sem, hogyha ölni lehetett volna vele, minden bizonnyal már rég holtan hevernék a padlón. A morcos ábrázatát látva pedig még fel is szisszentem, mintegy odacsípve ezzel neki, nem igazán törődve azzal, hogy a sértettsége miatt biztosan nem fogja túlzottan értékelni a dolgot. Megfogadtam, hogy egy darabig nem piszkálom most, de nem tehetek róla, képtelen volnék szó, vagy bármiféle megjegyzés nélkül hagyni a látványt. Ha figyelmen kívül hagyom a maró energiáit, még egészen bájosnak is titulálnám a helyzetet, mert a maga módján tényleg az volt, legalábbis most még így gondoltam, mert ha sokáig fogja ezt így csinálni, akkor tuti a falra fogok mászni tőle egy idő után.
- Az, hogy képes vagyok nyugodtan kezelni a helyzetet, még nem egyenlő azzal, hogy ne érezném abszurdnak - válaszoltam neki tényleg nyugodtan, miközben a pólómmal hadakoztam. Semmit sem segítene, ha pánikolnék, vagy elkezdenék hisztizni, esetleg bevágnám a durcát. Nem fogok kétségbeesni azért, mert jelenleg elég kilátástalannak tűnik a helyzet. Nekem nem volt annyira az, mint neki, ebből is fakadt a nyugalmam. Míg ő beszélt, én befejeztem az öltözködést, hogy aztán leüljek vele szemben az ágy szélére. Kezemmel dörgöltem végig a vizes tincseken, majd megszárad magától. Nem is vágtam a szavába, türelmesen végighallgattam, hogy amikor befejezze, pontról pontra reagáljak szépen sorban mindenre.
- Nem azért haraptalak át, mert meg akarok bocsátani. Azért haraptalak át, mert túl önző vagyok és ebből fakad az is, hogy leszartam, szükséged van-e minderre - őszinte voltam vele, ahogyan eddig mindig is, ajkaimon halvány mosoly derengett. - Nem volt szükséged megbocsátásra? - olvadt le az a görbület, hogy komolyan tekintsek rá, mégsem azzal a metsző éllel, mint a parton, egész egyszerűen csak szeretném, ha ő is őszinte lenne hozzám, ez pedig igencsak megütötte a fülem az előbbi monológja során.
- Téveszmében élsz, ha azt hiszed, hogy Teresa-pótlékra van szükségem - most jelent meg a keménység a kékjeimben, mert már maga a gondolat is abszurd volt számomra. - Ne ringasd magad abba a tévhitbe, hogy képes volnál Teresát pótolni - keményen koppantak a szavak, mégsem érdekelt, hogy ezzel esetleg megbánthatom. Nem hinném, hogy képes volna Teresa nyomába érni és ha tényleg azt hiszi, hogy mindezt azért csináltam, hogy pótoljam az elvesztett lányomat, akkor nem igazán sikerült egyértelműen átadnom a parton elhangzottakat.
- Senki sem kötelezi, hogy egy fedél alatt élj velem. A moteleket felejtsd el, de ha szeretnél, vehetsz magadnak saját házat a közelemben is. Bár mivel ennek jelenleg nem sok esélyét látom, így igen, egyelőre egy fedél alatt fogunk élni - nem fogom magamhoz láncolni, hogy minden pillanatban úgy kövessen, mint egy kutya és lesse minden parancsomat. Nekem mindössze arra volt szükségem, hogy ne legyen képes többé elhagyni.
- Miért érdekelnek a kapcsolataim? Vagy az apám? - kérdezek vissza a homlokomat ráncolva, mert nem értem, mi ez a hirtelen érdeklődés. - Egyébként pedig attól még, hogy ideköltözöm, nem jelenti azt, hogy meg kell szakítsak minden kapcsolatot, vagy ne tehetném be többé oda a lábam - válaszoltam nemes egyszerűséggel, hiszen nem szándékoztam minden hidat felégetni magam mögött.
- Egyéb kérdés? - ha már ennyire belejöttünk a dologba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dakota Miles
Wagabond

◯ Kor : 106
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 74
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Tony Knowles Ösvény // Hétf. Feb. 01, 2016 8:20 pm

Valahol jó volt tudni, hogy azért neki is fura még az egész. Bár lényegesen jobban esett volna, ha ennek több jelét mutatja és nem úgy jár-kel, mint aki lenyelt egy marék nyugtató, most pedig béke és Buddha. Mondjuk... esélyesen mindegy mit csinál, vagy miképp reagál, mindenhogyan egyetlen ideggóc vagyok. Ennek némi levezetésére szolgál az összefoglalásom, plusz nem árt, ha legalább zömében ugyanazt látjuk és értjük az egész őrült mizéria alatt. Az alapvető ellentéteket leszámítva.
- Na, ezt maradéktalanul elhiszem és megértem - bólintottam komoran önzésére. Értelmetlen lett volna innentől tovább ragozni, nem úgy a megbocsátás témakört.
Nedves tincseimbe túrtam - többet piszkáltam csak ma a hajam, mint az elmúlt évben összesen -, hogy kezdjek valamit szabad kezemmel, meg persze a gondolataim rendezésére is hagyott időt. De mégis mi a francért akarok én neki magyarázkodni?! Hülye kérdés, hogy is feledkezhetnék meg róla...
- Akitől tényleg szükségem lenne rá, az már nem adhatja meg - mondtam csendesen, elnyomva a csikket a hamutálban. - Tőled... Egyszerűen sajnálom. Nem azt, hogy nem mondtam el azonnal, hanem, hogy egyáltalán ilyesmit kellett elmondanom. - Nehéz lett volna ennél jobban körülírni, elmagyarázni, így további körítés helyett újabb szálra gyújtottam. Hetek kérdése és cigaretta helyett füstölőket, kicsi tábortüzet fogok gyújtani, ahogy minden évben, azóta a lövés óta.
Álltam a pillantását, a szemem se rebbent és még véletlenül se fordítottam el róla a tekintetem. Eszembe se jutott vitába szállni vele, mert hiába voltam csapnivaló anya, attól még... mindegy. Nem szájaltam ezen a téren.
- Jó. De te se. - Elcsíptem azt a pillantást, amikor alakot váltottam, épp ezért kúszott a figyelmeztető él a hangomba. Ő se higgye, hogy pótolni tudom, mert csak, hogy nem tudom, de nem is akarom, úgyhogy ezzel nekem semmi sértőt nem mondott.
Az már inkább bökte a csőröm, hogy megszabta az életterem, habár azért egy egészen kicsit hálás voltam, hogy nem kényszerít az együtt élésre. Legalább marad némi mozgásterem, mondjuk... Fasza! Ha a motel smafu, vegyek házat, vagy lakást, amihez pénz kell, ami nekem rohadtul nincs, vagyis nála, vele kell laknom, amíg erre nem lesz lehetőségem. A vásárláshoz viszont kénytelen leszek állandó munkát keríteni, különben az életben nem jön össze a kellő összeg - legfeljebb egy átkozottul jól összehozott bankrablással, vagy vegasi úttal.
Nem akarok melózni.
Nem akarok összeköltözni.
És most mindkettő tök mindegy, mert ő dönt. Ha ez ugyan lehetséges volt, még dühösebb lettem, amiért ilyen helyzetbe kényszerít. Mint valami kéretlen megváltó, aki a tisztességes élet felé akar terelni a maga számító, önző módján.
- Ahogy akarod, apuci - szűrtem fogaim között és tovább füstöltem, szó szerint, meg átvitt értelemben is. Hol és mikor kellett ez nekem? Sehol, semmikor! És bármennyire szerettem volna mindent a koszos-kopott-lyukas szőnyeg alá söpörni, nem tehettem meg, sőt, most már e sem futhattam előle. Úgy éreztem magam, mint egy ketrecbe zárt vadállat, akit épp cirkuszi mutatványokhoz akarnak megfelelően idomítani.
- Azért, mert fogalmam sincs, nálad hogyan megy ez - vontam vállat. - Vagy hogy úgy egyébként, nem csak nálad... - Én ha leléptem valahonnan, akkor nyissz, ennyi volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én sose maradtam évekig egy helyen, így esélyt sem hagytam semmiféle számottevőbb kapcsolat kialakulásának. Nekem furcsa és elképzelhetetlen volt az, amit Aiden csinált, éppen ezért elképzelni se tudtam, miképp képes onnan csak úgy megpattanni. - Meg azt hittem, ennél jobban szeretsz ott, velük. - Akárkik is legyenek azok a "velük". A többi ott élő - számomra - arctalan akárki. Leszámítva az apját. Na, neki volt arca, méghozzá egész csini! - Csak érdekességképp: most, hogy már nem a nejed, hanem a porontyod vagyok, apád szabad préda? - Jó gének, mondtam már. Kurva jó gének!
Nem szakít meg minden kapcsolatot. Nekem jó, meg valahol teljesen mindegy, csak nagyon különbözik az én metódusaimtól, de ráhagyom. Ő tudja.
Az egyéb kérdésen őszintén eltűnődtem, még a haragomat is elfelejtettem pár másodpercre. Sokkal jobban lekötött, hogy ne szalasszak el fontos infót, mint az, hogy épp rohadt dühös vagyok rá.
- Igen! Lakhatás. Mikortól lesz ez az összebútorozás és hol? Már a városon belül. Vagy ennyire még nem szaladtál előre? - Kivételesen se gúny, se él. Tudni akartam, meddig élvezhetem még a motel áporodott ölelését és nagyjából milyen környékre számítsak majd eztán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aiden Lloyd
Renegát

◯ Kor : 331
◯ HSZ : 149
◯ IC REAG : 132
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Tony Knowles Ösvény // Hétf. Feb. 01, 2016 10:10 pm

- Hát azt én is sajnálom - jegyeztem meg csendesen, miközben előredőlve alkarjaimmal a könyökömön támaszkodtam meg, összefonva az ujjaimat. - Mindenesetre nekem szükségem volt rá - hogy kimondjam, hogy tudja, megbocsátok. Hogy ne ítéljem el valami olyasmi miatt, amiért én magam is bocsánatot vártam. - Kíváncsi vagy még arra, amire a parton kérdeztél rá ezzel kapcsolatban, de nem mondtam el? - bármennyire is legyen rám dühös, én megpróbáltam könnyedén kezelni a helyzetet. Nem tönkretenni akartam mindazzal, amit tettem, hanem új esélyt adni, neki, magamnak egyaránt. Nem is fogok hát éppen ezért hűvös és közönyös lenni iránta, hiszen fontos nekem, bármennyire is szeretném ezt az érzést kitörölni magamból. Ha tehettem volna, már rég megtettem volna és akkor most nem tartanánk itt.
- Nem fogom, ne aggódj - jegyeztem meg határozottan, továbbra is tartva a szemkontaktust. - Attól még, mert rádöbbentem a hasonlóságra, nem akarom, hogy Teresa légy, hogy az ő pótléka legyél - abban az esetben kerestem volna valaki mást, aki jellemben is jobban hasonlított a lányunkra, egészen biztosan találtam volna olyan személyt, aki képes lett volna valamilyen szinten pótolni a hiányát. Őt senki sem lett volna képes, de a hiányát talán igen.
Tisztában voltam vele, hogy nem fog neki túlzottan tetszeni, hogy szabályokat szabok, hogy átvariálom az életterét, de jelen pillanatban nem sok olyan általam hozott döntést tudtam volna felsorakoztatni, ami elnyerte volna a tetszését.
Csak a fejem ráztam meg egy sóhaj kíséretében az újabb apuci hallatán, képemen mégis halvány vigyor ült. Nem fogok arra a szintre ereszkedni, hogy akkor én kölöknek hívom mostantól, vagy akárhányszor csak apucinak nevez. Tegye, ha jól esik, én csak magamban fortyogok miatta, idővel úgyis elül majd az általa kiváltott érzelem bennem és nem marad más, csak egy sokat ismételt megszólítás, számomra valódi jelentés nélkül.
- Nem tűnök el örökre az életükből - osztottam meg vele a véleményemet. - Szeretek ott élni, így van, ahogyan a kapcsolataimat sem lennék képes egyik pillanatról a másikra megszakítani, de ha foggal-körömmel ragaszkodnék hozzájuk, már rég beléptem volna a falkába - számomra ez így volt logikus. És ez nem azt jelentette, hogy nem voltak számomra fontosak, mert igenis azok voltak, de nem véletlenül nem léptem be a falkába már az elején, vagy akkor, amikor kiderült, hogy az apám is ott él.
- Szóval akkor ezzel megszűntél a feleségemként létezni? - semmi értetlenség, vagy csalódás nem volt a hangomban, pusztán kíváncsi voltam, miként viszonyul ehhez a kérdéshez. - Mert ebben az esetben nem szólok bele az ilyen jellegű magánéletedbe - nem volt túl jó érzés ezt így kimondani, sem belegondolni, hogy képes lenne az apámmal hetyegni. Bár az elszomorítóbb volna, ha az apám is vevő volna ilyesmire, de egyelőre nem foglalkozom ezzel, majd ha tényleg ilyesmire kerül a sor, most feleslegesen főne miatta a fejem és emészteném magam ezért.
- A holt még egyelőre nem tudom, valahol a belvárosban, de semmiképpen sem valami puccos palotát szeretnék. A mikor pedig… Mindenképpen felkeresném előtte az Issumatart, a többi pedig utána kiderül - nyilván nem fog kidobni - legalábbis nagyon remélem -, de addig nem is szeretnék túlzottan berendezkedni, amíg nem beszéltem vele. - Majd valami olyat keresünk, ahol kényelmesen meglehetünk egymás mellett és nem egymás nyakán kell élősködnünk - vontam meg a vállam, ez elég nagy város, biztosan találunk olyan ingatlant, ami nagyjából megfelel mindkettőnknek. Tudom jól, hogy nehéz, hogy a háta közepére sem kívánja ezt az egészet, de még mindig szeretném, ha tudná, nem akarom elnyomni, hogy igenis van helye a véleményének és habár nem egészen úgy fog működni a legtöbb dolog, ahogyan ő akarja, innentől kezdve figyelembe szeretném venni az ő igényeit is. A Teremtője lettem, nem az elnyomója és irányítója.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dakota Miles
Wagabond

◯ Kor : 106
◯ HSZ : 77
◯ IC REAG : 74
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Tony Knowles Ösvény // Kedd. Feb. 02, 2016 6:39 pm

Arcát kémleltem, mintha még sose láttam volna, s valahol így is volt: így, ilyen szemmel még nem tekintettem rá. Nem is akartam, most már viszont nem tehettem ellen.
- Kíváncsi vagyok - bólintottam, mert addig is mással lehetek elfoglalva, nem a jelen helyzettel. Hiába kötött magához, még mindig menekülök, és van egy olyan érzésem, hogy ez életem végig nem fog változni.
Örültem, hogy nem a lányunk pótlékának szánt és el se várja, hogy bármilyen mértékben megpróbáljam esetleg betölteni a helyét. Épp elég nehéz ez így is, nem kell, hogy plusz mérget csepegtessen közénk.
Jól látta, cseppet sem volt ínyemre a szabályozás, pontosan ennek szólt az "apuci" - mert úgy viselkedett, mert atyáskodott, mert korlátok közé szorított, mint egy szülő a gyerekét. Nem a puszta dac szülte a megnevezést, bárcsak ennyiről lett volna szó mindössze! Lett volna játék, gúny, csipkelődés, de nem tudtam annak venni. Nem magyarázom, nem ragozom, inkább a Fairbankshez és az ottaniakhoz fűződő viszonyáról faggatom, hogy legalább egy kicsit megértsem. Valamennyire sikerült, ezt jelzi apró biccentésem is, ám érzem, hogy az ő "vallása" sose lesz igazán a sajátom, még a másikkal sem.
Egy részemet tökéletesen kiforgatta, elpusztította, ugyanakkor mintha jobban előtérbe hozott volna mást. Ennek tudtam be, hogy könnyedén kérdeztem rá Horatióra, a legkisebb zavar nélkül, s még a szemem se rebbent visszakérdezésére.
- Igen - feleltem határozottan. - Nem véletlenül könyörögtem, hogy ne tedd.
Nekem ez sokat számított, ezt már fairbanksi viszontlátásunkkor sem rejtettem véka alá. Bármit is tettem, bárhogy viselkedtem, bármennyire tűntem csélcsap, hálátlan ribancnak, ez fontos volt nekem, akkor is, ha baromi rosszul, vagy egyáltalán nem mutattam ki. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy mindezek után ugyanúgy a feleségének tudjam mondani magam, mint előtte. Volt benne valami... természetellenes, idegen, ami korábban soha. Egyértelmű volt, hogy hozzá tartoztam, magától értetődő volt számomra. Most már nem az. Nem úgy, mint eddig.
Némán veszem tudomásul, hogy nem szól bele a magánéletembe. Bántani fogom, tudom, akkor is, ha nem akarom, akkor is, ha nem hajt ilyen kicsinyes bosszúvágy. Ő talán látja mindebben az esélyt, én viszont csak azt, amit elpusztított, idővel viszont talán észrevesszük azt is, ami a másik szeme előtt lebegett. Lehet, hogy pesszimista lettem, de szerintem valamelyikünk bele fog roppanni.
- Jól van - sóhajtottam némi beletörődéssel, mert mást nem tehettem. - Magamra hagynál? Szeretnék aludni.
Nem volt több kérdésem, kipihennivalóm annál több, úgy viszont képtelen voltam álomra hajtani a fejem, hogy itt van. A másik is túlságosan zsizsegett, ha elmegy, lehet mélabús lesz, de talán elnyugszik végre.
- Nem lépek le, becsszó - ígértem fáradtan. Felőlem a motel elé is kifeküdhet, ha nem bízik benne, márpedig aligha volt hitele a szavamnak. Aligha lehetett ezen mit csodálni, én se tettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aiden Lloyd
Renegát

◯ Kor : 331
◯ HSZ : 149
◯ IC REAG : 132
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Tony Knowles Ösvény // Csüt. Feb. 04, 2016 9:51 pm

- Oké - bólintottam aprót, megvakarva az arcomat, körmöm alatt sercegett a pár napos borosta. Összeszedem a gondolataimat, hogy egyáltalán hol kezdjem, hiszen erről semmit sem meséltem neki. - Megöltem a húgomat - nem hezitáltam, inkább egyből a közepébe csaptam, hiszen nincs mit ezen szépíteni. - Azért, hogy a lányunkat védjem, mint utólag kiderült, teljesen feleslegesen, de nem is ez a lényeg - legyintettem egyet, hiszen nem állt szándékomban szépíteni a történteken. - Szinte pontosan ugyanaz a történet, mint veled és velem, csak ezúttal köztem és az apám között - és azt hiszem ezzel tökéletesen elmagyaráztam mindent, ha jobban érdekli, majd úgyis kérdez, egyelőre nem mesélek többet, hiszen nincs is mit. Ez volt az igazság, legfeljebb az apró részleteket nem tártam most elé.
Nem lepett meg a kérdésemre adott válasza, hiszen sejtettem, hogy ez lesz, az ezt megelőző kijelentése pedig még biztosabbá tette számomra a dolgot. Mégis, így kimondva sokkal inkább elkeserített a dolog, mint amíg csak fejben volt meg az elmélet, bármennyire is számítottam ilyesmire. Keserűségem azonban nem mutattam neki, éppen elég volt nekem, nem akartam kiteregetni.
- Mostmár nincs visszaút - megtettem, ha később megbánom, akkor így jártam, majd együtt élek a döntésemmel. Nem mintha ne tudná valaki átharapni, de kétlem, hogy a kiölt érzések csak úgy hipphopp visszatérnének abban az esetben. Jelen pillanatban amúgy sem kifejezetten örültem volna neki, ha valaki elveszi tőlem. Nem szerettem már úgy, mint régen, azt sem tudtam, most éppen mit érzek iránta, egyszerűen csak ragaszkodtam hozzá, fontos volt, mintha csak törődni szerettem volna vele. Nem bánom a döntésemet, egy cseppet sem, bármennyire is legyen egyelőre idegen, természetellenes.
Az apámról könnyedén beszéltem, ahogyan az ilyen jellegű magánéletéről is, hiszen megszűnt a feleségemként létezni, nem bíráskodhattam felette és nem is állt szándékomban. A házról és az összeköltözésről is könnyedén beszéltem, nem tiltakozott ellene, ezt jó jelnek tekintettem.
- Persze - tápászkodtam fel az ágyról, mindenféle ellenkezés nélkül téve eleget a kérésének. Felkapkodtam még azokat a holmikat, amik hozzám tartoztak, hogy aztán az ajtó felé vegyem az irányt. - Nem tartok ilyesmitől - mivel véleményem szerint nem is volna képes rá. Erős Kölyköt teremtettem, tudom jól, hogy nem bírna el vele sokáig, ha lelépne, ő túlzottan kötődik hozzám, hogy képes legyen mindezt figyelmen kívül hagyni.
- Elugrok a sarokra a boltba, szükséged van valamire? - kérdeztem még az ajtóból visszafordulva. Egy köpésre volt a bolt, odáig még el mertem menni. Nem azért nem akartam egyedül hagyni, mert tartottam volna attól, hogy tényleg eltűnik, mire visszaérek, egyszerűen csak túl fiatal volt a Kölyök, Dakota tapasztalata ide, vagy oda, kellemetlen lenne valami galibával indítani az itt tartózkodásunk első napját. Ha megkaptam a választ, nem is tartottam fel, becsuktam magam mögött az ajtót, hogy némi reggelire valóval - és ha ő kért valamit, akkor azzal - felszerelkezve térjek aztán vissza, kivéve egy szobát, lehetőleg a Dakotáé mellettit. Nem zavartam, hagytam, had pihenjen, rám is rám fog férni, a többit pedig majd ezután rendezzük.

// Ha csak egyelőre nincs más, akkor köszöntem szépen! Imádtam (mint mindig xD) <3333 //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6140
◯ IC REAG : 8029
Re: Tony Knowles Ösvény // Szomb. Ápr. 09, 2016 4:34 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Tony Knowles Ösvény // Today at 6:57 pm

Vissza az elejére Go down
 

Tony Knowles Ösvény

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Tony Stark - Vasember
» The monster's running wild inside of me - [Pepper&Tony]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Anchorage :: Cook-öböl-