HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Jackson Carter Today at 7:32 pm
írta  Marla Borgens Today at 5:11 pm
írta  David A. Blandern Yesterday at 11:11 pm
írta  Declan S. Callaghan Yesterday at 11:03 pm
írta  Darren Northlake Yesterday at 9:43 pm
írta  Payne Holmes Yesterday at 9:15 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:37 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:03 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 02, 2016 8:09 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Celeste M. Hagen Csüt. Dec. 01, 2016 3:50 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Rocky
 
Lester J. Edison
 
Celeste M. Hagen
 

Share | .

 

 Cook-szobor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Cook-szobor // Vas. Jan. 26, 2014 8:06 pm

First topic message reminder :

Sir James Cook kapitány szobra mindig merengő tekintettel vigyázza a róla elnevezett öbölt a nemrégiben felújított park árnyas fái közül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet

◯ Kor : 96
◯ HSZ : 636
◯ IC REAG : 525
◯ Lakhely : Anchorage >> Költözésben?
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás


Re: Cook-szobor // Szomb. Jan. 02, 2016 11:47 am

Szavaira csak bólintottam, hogy vettem. Lehet, hogy majd felkeresem azt a nőstényt, de az is igaz, hogy sose voltam olyan, aki csak mások oltása miatt keresne fel bárkit is. Szeretem magam megoldani az ilyen dolgokat.  A kezdeti nehézségek után viszont egész jól elbeszélgetünk, de azt azért nem mondanám, hogy túlzottan megbízok benne, viszont egy esélyt mindenki megérdemel és nem olyannak tűnik, aki ártani akarna nekem. Na, meg nem is olyan rossz társaság, egész kellemes elütni vele az időt.
Kíváncsian hallgatom azt, amit mond, miközben néha a forralt borba kortyolok, vagy éppen a város eme részét fürkészem, de azért őt is megilletem egy-két pillantásommal, hiszen azért még is csak nekem mesél.
- Nem hiányoznak a régi társak? – faggatózom tovább. Fura dolog az, hogy aki egykoron falkatag volt, az most szabad. Nem tudhatom, hogy mi vitte rá erre, de általában fordítva szokott lenni. A farkasok általában a szabadságukat feláldozzák a falkáért, s nem pedig hátat fordítanak nekik, hogy újra szabadok legyenek. Legalábbis a legtöbb esetben.
- Bárki? Hmm, ez érdekes, de tényleg nincs olyan hely, vagy személy, akihez túlzottan húzna? – lehet, hogy túl kíváncsi vagyok, de akkor se tudnám elképzelni, még a sok rossz ellenére se, hogy ne Párizs legyen a kedvenc helyem, hiszen sok jó dolog is történt ott velem, illetve bizonyos időközönként azért honvágyam van.
- Szerelem fővárosában, Párizsban láttam meg a napvilágot. – válaszoltam könnyedén és egy apró mosoly keretében, hiszen szerintem az a város bárkit képes magával ragadni és beszippantani rövidebb, vagy éppen hosszabb időre. Meg amúgy se nagy titok, hogy melyik országból, vagy éppen városból származom.
- Ohh, értem. Akkor nem sokáig éltél ott. – jegyzem meg a nem létező bajszom alatt. Mintha csak hangosan gondolkodnék, majd hamarosan el is érünk a közeli korlátokhoz, amik a város ezen részén felelhetőek. Rövid időre neki dőlök és úgy figyelem őt, miközben néha megküzdök egy-egy gesztenyével is, hiszen melegen jó elfogyasztani.
- Miért ne? Egy jó mókának ígérkező dolognak sose mondanék nemet. Akár mehetünk olyan helyre is, ahol van billiárd, vagy darts, de igazából rád bízom azt, hogy milyen helyre is viszel. – pillantottam rá egy féloldalas mosoly keretében. Sose tagadtam azt, hogy szeretek szórakozni, bulizni és mivel annyira még nem ismertem a várost, hogy tudjam hova érdemes menni ilyen téren, így érthető volt, hogy rábíztam a dolgot. Meg ha már ő hozta fel a dolgot, akkor lepjen meg. A farkasommal meg remélhetőleg jól fogjuk bírni azt is, hiszen korábban már egy partit túléltünk már, ha meg most kivételesen baj lenne, akkor van annyi idős, hogy simán vissza fogja a farkasomat és ezzel megakadályozzon bármi katasztrófát.
- Jelenleg még az új bundásommal barátkozom, amúgy meg a helyi kórházban szoktam besegíteni a gyerekosztályon. De még magam sem tudom, hogy mihez fogok kezdeni, talán majd előkapom az egyik régi melómat és azt kezdem újra. – szólalok meg egy kisebb gondolkodás után, meg lehet újra el kezdek majd tanulni, hogy esetleg ápoló, vagy orvos legyen belőlem, ha már múltkor szóba került ez a téma is Rhydiannal.
Amikor pedig meglátom a reakcióját, akkor egy kisebb kuncogás hagyja el az ajkaimat, majd picit  meg is rázom a szavai hallatára a fejemet.
- Nem is mondtam, hogy elvennéd, de azért megnézném, hogy mit tudsz a farkasod ereje nélkül, ahogy mondani szokás a tiszta bunyóban. – pillantok rá egy kicsit kihívó pillantással. Nem mintha direkt verekedésbe szeretnék keveredni, de azért abból is jó móka sülhet ki, ha egyik fél se veszi igazán komolyan. Legalábbis a múltamban volt rá jó sok példa, de ott mondjuk voltak durva meccsek is. Meg eme farkasomnak se árt egy kis edzés, s Rhyd nyakán se akarok állandóan lógni, hiszen neki is kell néha egy kis kimenő.
Kíváncsian hallgatom azt, amit mond és valami miatt az a fura érzés jár körbe, hogy nagyon is tiszteli azt a személyt, s nem csak amiatt, mert az apja lehet, hanem más miatt is. De talán ez mindenhol így van, ha vezetőkről van szó. Azon viszont meglepődök, hogy a nagyapja is az volt… Majd sietve elfogyasztom a forralt boromat, s ha odaadja az ő üres poharát, akkor azzal együtt dobom ki a közeli kukához sétálva.
- S egyszer te fogod átvenni a stafétabotot? – pillantok rá kíváncsian, amikor visszaérek és újra korlátnak dőlök.
- Akkor nem vagy éppen szelíd teremtés és vonzod a bajt is. Szóval, ha bajba akarok keveredni, akkor elég csak a közeledben lófrálnom? – pillantottam rá egy játékos huncut mosoly keretében, hiszen a hangomban is megbújt a játékosság, majd pedig felpattantam a korlátra és leültem rá. Így legalább kicsit egy magasságba kerültünk, na, nem mintha annyival magasabb lett volna nálam, de akkor is.
- Kölyköd is van? – még egy információ, amin kicsit meglepődök, de nem is értem, hogy miért, hiszen elég idős lehet már ahhoz, hogy kölyke legyen. Nekem még szerintem jó darabig nem lesz, ahhoz lehet nem ártana kicsit, ha benőne a fejem lágya, másrészt meg még túl fiatal vagyok hozzá. – Pontosan, sose voltam az. Valahogy nem vonzott az az élet. Meg szabadnak lenni, arra menni, amerre csak szeretnél és olyan bajba keveredni, amibe csak akarsz sokkal jobb, mint egyszerűen feladni az elveidet a „csordaszellem” miatt. Legalábbis szerintem. – lehet, hogy emiatt kicsit elmehetnék hippinek is, mármint a szabadelvűségem miatt, de mindig is nehezen viseltem, ha szabályok közé akarnak zárni.
- Ezzel nem tudok vitába szállni. Szerintem is több jelent a család, s talán pont emiatt nem leszek sose falkás, de ki tudja. Bár azért annyira nem vonz. – rántom meg a vállaimat könnyedén, mert tényleg nem értem, hogy most is eleve mi történt velem, hogy megfordult a fejemben, amikor Wendy-nek is kiszúrta a szemét az, hogy ne nekem való és tuti valami az agyamra ment, hogy a falkaságot megfontoltam.
- Nem is vagy olyan idegesítő, mint amilyennek első pillantásnak tűntél. – jegyzem meg egy hamiskás mosoly keretében, majd egy pillanatra körbe pillantok, hogy megfigyeljem a táj, a város szépségét, majd újra végül őt figyelem, mintha csak meg akarnám fejteni és az új vérvonalamat tesztelni, hogy mennyi mindent tudok megtudni róla, de ez nem olyan egyszerű… Még mindig nem, de majd idővel…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 222
◯ HSZ : 134
◯ IC REAG : 113
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Cook-szobor // Kedd. Jan. 05, 2016 2:58 pm

Mindenképp pozitívnak könyvelem el a fiatal nőstény viselkedésében beálló változást, kell is, hogy megférjünk egymás mellett, ha esetleg édesapáink fejében holmi "gyertek át egy italra" néven futó kötelező pofavizit fogalmazódna be. Úgy meg rohadtul utálok bemutatkozni, mint az issumatar fia. - Az ilyen indítás önkéntelenül is skatulyához vezet, amiből aztán farkas legyen a talpán, aki képes kitörni!
- Egy héten legalább egyszer mindig viszek valamit át a szomszéd városba, szóval bunkóság vagy se, de... annyira nem, az az igazság. Akivel megtaláltam a közös hangot és még itt van a területen, azzal megoldjuk falka nélkül is, hogy beszéljünk vagy találkozzunk, akkor meg minek kötném magam oda, ahol nem érzem jól magamat igazán, nem? - Vonok vállat flegma könnyedséggel, tekintetemet kérdőn emelve a lány felé, mert tényleg érdekel, ő hogyan látja a helyzetet. Tudom, nem mindenki veszi ennyire lazán a baráti kötelékeket, mint jómagam. Pedig... nem mindegy, hogy haver vagy barát az illető, nagyon nem! Szerintem legalábbis.
Újabb kérdésére a kisfarkasnak önkéntelenül is félmosoly húzódik képemre.
- Dehogynem! Több is, épp ezt mondom. De hogyha arra akarsz utalni, tudnék-e egyet is kiemelni mind közül... - Fejemet ingatom kissé elmerengve, majd némileg komolyabban fűzöm tovább szavaim fonalát.
- Talán ezt a környéket mondanám. Sokfelé jártam a világon már, de ez a hely áll legközelebb ahhoz, hogy otthonomnak nevezzem. - Minden szál ide húz vissza rendre, bármerre is induljak a szélrózsa irányai közül és ez már így is marad örökre, azt hiszem. Párizs említésére kósza kacajt hallatok; halk, keserédes éllel bírók közül valót.
- Ééés ezzel egyben ráhibáztál az egyik helyre, ami közel áll a szívemhez! - Lassítok, ahogy a korlátokhoz érünk. Kedvem lenne rákérdezni, mikor született, de egy hölgytől - még akkor is, ha ő nem tartja magát annak - ilyesmit nem illik kérdezni, pláne nem az első "randevún". Hagyom hát lógva a lehetőségek és véletlenek játékának latolgatását.
Szusszanva dőlök a korlátnak mellette, onnét tekintve le rá, az imént elhagyott mosolyom pedig gyorsan megkerül felajánlásom közepette. Válasza csak tovább szélesíti azt.
- Ha ez a vágyad, rajtam nem múlik! - Tényleg szívesen teszek kedvére a helyválasztás kapcsán, ha van valami extra kívánalma. Nem érdekem nekem, hogy rossz képpel legyen a városról, az meg pláne nem, hogy rólam is!
- Jó, ha az embernek vannak tartalékai a zsebében ilyen téren. - Vigyort küldök felé a melótéma kapcsán, szinte már helyeslőt az elhangzottakkal kapcsolatosan, mielőtt eltüntetnék egy újabb gesztenyét a saját pakkomból.
Kuncogása kellemes a fülnek, szavaira vele ellentétben azonban őszintén értetlen válasz-tekintetet kap részemről.
- Ez nem egy kibaszott elemes játék, amit kikapcsolhatsz! - Fakadok ki férfiasan, elégedetlenkedőn morran a bennem lakozó fekete bundás fenevad is egyúttal. Szerencsétlen megfogalmazás vagy sem, már ezért megrángatnám kissé a grabancát, - Vincent mindig piszkált vele, hogy jó mentor lenne belőlem - de... nem az én dolgom a fejébe verni a farkaslét alapjait. Még hogy a farkas ereje nélkül... eszem megáll! Mondja ezt egy muszklisnak! Ő még csak-csak képes visszafogni vérvonala adta képességeit, de nem mindenki van ilyen helyzetben. Farkas és farkas közt a küzdelem nagyon ritkán fair.
Még kicsit kattogok a témán fejben, de ahogy apáék felé terelődik a szó, úgy engedem tovaröppenni belső zúgolódásomat. Kérdésére nagyot nyelek, nem is felelek azonnal, mert... ez lássuk be, telibe talált a jó kérdések céltábláján. Ellököm magam a korláttól, szemközt fordulva vele, ahogy helyezkedik, hogy felülhessen rá.
- Szeretnék méltónak mutatkozni rá idővel. - Csendes a megjegyzés, a szavak mögött ott húzódik a tény, hogy sehol nincs megírva, hogy nekem kell apám nyomába lépnem, s én magam sem szeretném pusztán a rokoni szál végett birtokolni a címet. Ha nekem adja majd idővel, adja azért, mert kiérdemeltem. Mert lát bennem fantáziát és úgy érzi, képes leszek cipelni mindazt, ami most az ő vállain nyugszik.
Pimasznak tetsző kérdésére félmosoly húzódik lustán képemre.
- Valami azt súgja, azért téged se kell félteni, ha a baj bevonzásáról van szó, kisfarkas. Lehet jobb lenne nem növelni az esélyeket azzal, hogy egy térben tartózkodunk! - Rázkódnak meg vállaim kissé a nevetéstől, elvégre mi rossz történhetne, amiből ne tudnánk kikeveredni valahogy? Híres utolsó mondatok.
Kölyköm kapcsán mosollyal a képemen bólintok, nem ragozva túl a dolgot, hisz majd megismerkednek idővel úgyis, ha akarnak. Ha már az előbb megszabadult a poharaktól, akkor én a megüresedett zacskókat kosarazom bele a közeli kukába, miközben kedvtelve hallgatom a fiatal nőstény szavait. Na mit mondtam! Vonzza a bajt, sőt! Keresi! Rhydian is beleválasztott a sűrűjébe, ami azt illeti, de látom már, mit láthatott a csajban azon túl, hogy francia és dögös.
Melyek természetesen nem elhanyagolható tulajdonságai.
- Váo! Ez szinte már bók! - Szélesedik képemre elégedett vigyor, ahogy szórakozottan dőlök felé, füléhez hajolva, mintha csak titkot súgnék a finoman kócos barna tincsek közé.
- Nehogy ellőj még egyet, mert tutira ránk szakad az ég! - Hangomból is kiérződik vigyorom, ahogy pedig elhajolok és el is lépek kissé tőle, kezemet nyújtom felé. Fogalmam sincs, merre tart, de haladjunk tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 96
◯ HSZ : 636
◯ IC REAG : 525
◯ Lakhely : Anchorage >> Költözésben?
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás


Re: Cook-szobor // Szomb. Jan. 09, 2016 5:05 pm

Csendesen hallgattam azt, amit mond. Nem vágtam a szavába, majd bólintottam arra, amit mondott, hiszen igaza van. Miért kellene ott lennie, ahol nem érzi jól magát? Ha valaki fontos az életünkben, akkor úgy is sikerül megoldani azt, hogy találkozzanak. Még a „törvények” ellenére is. Hiszen nekem is a legtöbb ismerősöm ott él, de ennek ellenére sikerült megbeszélnem velük találkozott és tudom, hogy soha többé nem akarom őket elveszíteni, de abban nem vagyok biztos, hogy valaha képes lennék falkában élni és feladni a saját törvényeimet értük…
Kíváncsian fürkésztem őt, hogy vajon ő ki tudna-e emelni egy helyet, hiszen pontosan tudtam, hogy mire gondol. Sok város, hely, ország, esetleg kultúra képes az embert rabul ejteni úgy, hogy többé már nincs sose véglegesen menekvés, de hátha van egy hely, ami mindegyik felett áll, s akkorát nem is tévedtem, hiszen aztán sikerül választani. A válaszát hallva egy apró mosoly kúszik az arcomra.
- Nem csodálom. Ennek a helynek, vidéknek meg van a maga varázsa, s sehol se találkoztam még olyan hellyel, ami ennyire könnyedén volt képes bekúszni az ember szívébe és maradásra bírni. – szólaltam meg kicsit elmerengve, hiszen tényleg annyi helyen megfordultam ennyire rövid idő alatt, de még is túl könnyedén kebelezett eme havas táj és könnyedén bírt maradásra, mintha csak az állandó vándorlási vágyaimat lehűtötte volna.
- Szerintem, aki beteszi egyszer oda a lábát, annak egy része mindig is ott marad. Az a város mindenkit képes rabul ejteni és még a legkeményebb szívűeket is meglágyítani. – mosolyodtam el, hiszen nem csak azért mondtam, mert ott éltem sokáig. Hanem azért mert láttam egyszer-kétszer, hogy mire is képes az a város az emberekkel. Miként változtatja meg őket, vagy éppen miként repeszti meg a szívük köré épült erős falakat.
Miközben pedig mellém sétál kiveszem az utolsó előtti gesztenyét a zacskóból és kisebb hámozás után el is fogyasztom azt. Mosolyogva figyelem őt, majd bólintok, hiszen bízok abban, hogy nem valami lerobbant helyre vinne. De arra is kíváncsi vagyok, hogy mire esne a választása.
- Ha egyszer titkárnő kellene, aki képes az agyadra menni, akkor szólj. – s ajkaim még szélesebb mosolyra kúsztak, hiszen csöppet se gondoltam komolyan, vagy talán még is. Régebben már voltam titkárnő, most meg besegítek a helyi kórházban, de ott is csak pár órát. Nem akarom azt, hogy Rhydian állandóan miattam aggódjon, de ennek ellenére még idő kell mire teljesen összeszokunk az új farkasommal – bár az már előny, hogy nem olyan könnyű őt felbosszantani, mint a korábbit-, de ennek ellenére is inkább óvatos vagyok.
A következő szavaira sietve emelem fel a kezeimet megadóan, s nem is mondok inkább semmit se. Csak őt figyelem, majd inkább elfordítom a fejemet is. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy inkább leugrok a korlátról és tovább haladok. Nem bántásból mondtam, amit mondtam. Se azért, mert ennyire ne tudnám, hogy nem lehet csak úgy kikapcsolni, de azt tudom, hogy bunyók közbeni viselkedés között is van különbség. Lehet tudni, hogy mikor kell apait-anyait beleadni, mert annyira életre-halálra megy és mikor nem, mikor csak egy barátságos mérkőzés. Egy aprót alsó ajkamba harapok, de még mindig nem pillantok rá. Sokkal inkább a földet, a cipőmet figyelem.
Aztán persze óvatosan inkább felteszek egy kérdést, hátha az segít visszazökkenni. Figyelem őt, mintha csak attól tartanék, hogy esetleg bármelyik pillanatban robbanhat, de elég idős ahhoz, hogy ne győzzön csak úgy a farkasa, vagy tévednék? Mindegy is… Ostoba dolog volt azt mondanom…
- Szóval nem amiatt akarod, hogy kinek a fia vagy, hanem azért mert esetleg méltónak talál majd rá egyszer. Ez szerintem igazán ritka dolog és becsülendő is. – szólalok meg komolyan és tiszteletteljesen, hiszen ritka az ilyen a mai világban, aki tenni is akar azért, hogy megkaphasson valamit és nem pedig a felmenőinek köszönhetően elérni. Nem ismerem még őt nagyon, így fogalmam sincs, hogy milyen vezető lenne belőle, ahogyan még az apjával se találkoztam, így azt se tudom, hogy ő milyen vezető. Pletykáknak, elszólásoknak meg ritkán hiszek ilyen tekintetben.
Ahogyan pedig telnek-múlnak a percek, úgy kezd újra mosoly kúszni mind a kettőnknek az arcára. Én pedig ezt nem bánom, hiszen tényleg egész jó társaság, s amúgy se akartam megbántani, se rosszat mondani neki akkor…
- Ahogy mondani szokás, aki nem mer, az nem is nyerhet. Meg bajba keveredni társasággal sokkal jobb, mint egyedül, nem gondolod? – kérdeztem vissza egy féloldalas mosoly keretében, amiben kicsit talán a huncutság is otthonra lelt, majd pedig elfogyasztottam az utolsó gesztenyét is, majd hagytam, hogy hadd kosarazza be őket a közeli szemetesbe. Tény, hogy nem kell félteni, ha bajba keveredésről van szó, de társasággal tényleg sokkal bulisabb, bár néha bosszantóbb is. Amikor pedig célba talál, akkor csak játékosan megtapsolom őt. – S most láthatták a híres Zach három pontos dobását. Egyszerűen fenomenális és utánozhatatlan… - s úgy tettem, mintha valami bemondó lennék, de persze az egészet játékosan és a végére elkuncogtam magamat és picit még a vállaimat is megrántottam. S a bajvonzásommal tuti még őrületbe fogom keverni Rhydian-t is, de én igyekszem nem sok állóvizet felkavarni és jó kislány lenni, ami eléggé nehéz és nem is fog mindig sikerülni.
Szavaira pedig még szélesebb mosoly foglal helyett az arcomon, majd amikor a fülembe suttog, akkor elnevetem magamat. – Nos, én vállalom a kockázatot, s inkább tartanék attól, hogy megárt neked a túl sok bók, mint az égiek küldenének ránk valamit. – válaszolok neki pimaszul, amikor pedig kinyújtja a kezét, akkor könnyedén fogadom el, majd leugrok a korlátról és kicsit még neki is ütközöm a lendületnek köszönhetően, vagy csak ő állt túl közel. Végül elhúzom a kezemet és lassan elindulok, de pár lépés után megállok és kíváncsian pillantok fel rá.
- Ha most lehetőséget kapnál arra, hogy megmutass egy helyet, akkor melyik lenne az? – s közben kíváncsian fürkésztem őt. Tényleg érdekelt, hiszen én egyelőre csak az interneten barangoltam be kb. a várost, viszont ő úgy ismeri, mint a tenyerét és érdekelne az, hogy merre is vinné őt a lába az én társaságomban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 222
◯ HSZ : 134
◯ IC REAG : 113
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Cook-szobor // Vas. Jan. 10, 2016 10:10 am

Szelíden megbújó mosollyal és jóleső érzéssel hallgatom, amit a hely, a város kapcsán mond. Menedék ez a magunkfajtáknak, nem csupán átjáróház észak felé és ezt immáron ő is érzi.
Párizs kapcsán is csupán csak egyetértően bólogatni tudok, habár én aligha vagyok a kemény szívűek közé sorolható. A keményfejűek közé még csak-csak...
- Tudod mi ilyen még? Meg fogsz lepődni, de Oroszország szerintem hasonló. Szentpétervár, meg arra a Finn-öböl környékén... Jártál arrafelé is már? - Érdeklődöm könnyeden csevegve, beszédem közben kezeimmel is gesztikulálva, a titkárnős felajánlásra pedig fel kell, hogy nevessek kissé.
- Mindenképpen! - Habár a logisztikai asszisztensünk nem holnap készül itt hagyni az állását, ki tudja még, mit hoz a jövő, nem igaz?Még az is lehet, egyszer tényleg oda jutunk, hogy egy területen kényszerülünk melózni. - Szóval lehet, most még komolytalan ráhagyásnak tűnik válaszom, de ilyen felajánlások nem vesznek el az ember emlékezetében, könnyű őket előrántani, ha szükség van rájuk.
Szerencsétlen a megfogalmazása, mivel mélybe rántja társalgásunkat, de - bármennyire is meglepő lehet ez az indítás fényében kettősünktől - mindketten kellően éretten tudjuk kezelni a dolgot. Én nem osztom ki jobban, ő nem kakaskodik tyúkoskodik a dolog kapcsán, hogy de márpedig... - És ez abszolúte pozitív, mert habár még némileg rezignált, értetlenül dacos energiáim halmaza, tovább tudunk lépni. Ebben mondjuk sokat segít az is, hogy olyan kérdést tesz fel, amit ha akarnék, se tudnék elpoénkodni. De nem is akarom, ahhoz túlságosan fontos.
- Kösz. - Húzódik jellegzetes félmosolyom képemre, ahogy oldalt sandítok rá. - Nem is érné meg máshogy. Mármint... az issumatar nem vezető, nem egy alfa, sokkal inkább helytartó. Nem az erejét kell bizonygatnia, hanem, hogy képes megadni az ittenieknek és az ide érkezőknek amit a hely jelent. Kihívhatod az issumatart és le is győzheted, de szart se érsz vele, ha a helyi farkasok nem fogadnak el a helyére... Legalábbis én így látom! Ez egy színtisztán bizalmi pozíció. - És ettől talán még nehezebb, kihívásokkal telibb, mint alfaként állni egy falka élén. Ezzel pedig nem lebecsülni akarom az alfák tekintélyét, félreértés ne essék, minden elismerést megismer az, aki képes kivívni magának a vezető szerepét.
A merésről és nyerésről alkotott véleménye hallatán már nevetve emelem fel megadóan tenyereimet.
- Ott a pont! - Ingatom meg kissé fejemet, majd elkérve megüresedett zacskóját az enyémmel gyűröm egy papírgalacsinba, hogy szakkommentátori kíséret közepette "zsákoljam" a kukába, mindezt pedig játékos, parádézó meghajlás követi a lány felé.
- A csokikat az öltözőmbe kérném! - Toldom még hozzá, csak hogy kerek legyen a történet. Ezt követően közelebb lépek, úgy suttogva fülébe, mintha vétek lenne, hogy bárki hallja az elmondottakat rajtunk kívül. Nevetése mosolyt csal képemre, kezemet nyújtom felé válaszára, amit ő el is fogad, s továbbviszi a lendület. Mellkasommal "tompítom az ütközést", nem csak kosaras, de focista is leszek menten, ha így folytatom. Lehet, pályát tévesztettem, de ahogy mondani szokták, sosem késő elkezdeni! Főleg, ha évszázadokat is megél az ember fia-lánya.
Kérdésére lelkesen lépdeltem utána, nem állva meg, csak remélve, hogy a megtorpanását követően követni fog.
- Tudod mit? Azt hiszem tudok egy helyet, ami talán tetszene...
- Húzódik mosolyra képem, s határozottabb léptekre indítom kettősünket. Nem olyan nagy ez a város, hogy ne lehessen a magunkfajtáknak komolyabb elfáradással huzamosabban sétálgatni benne, de azért nem a tér túlsó felére tartunk. Egy társasház a cél, egészen pontosan annak is a tetejére viszem fel a lányt. A hideg idő ellenére is akadnak kiszuperált székek, egy masszívabb, kényelmes pad is odafent. Időközben persze beszélgetésünkből nem csak az derül ki, hogy elpillantva a hegyek felé az északi fény mennyire remekül látszik május-július illetve szeptember-október környékén, illetve, hogy milyen remek kilátás nyílik innét a városra - ezért gondoltam idehozni elsőként, innét tényleg majdnem belátni az egészet, a hegyről lenézve csak bezavar a fenyőerdő a képbe -, hanem az is, hogy azon társasház tetején kötöttünk ki, ahol az egyik lakás az enyém történetesen. Borzalmasan illúzióromboló lehet, miután csak annyit közöltem előre, nem lesz gáz, ha "betörünk" kicsit, na de... ez is csak egy remek lehetőség az egymással való élcelődésre, így biztos vagyok benne, hogy sokáig elbeszélgetünk még odafent. Legalábbis, míg el nem kezd rázni minket az isten hidege, vagy édesapa nem hiányolja otthonról kicsi lányát. Még egy fuvart is felajánlok akkor viszont neki, lássa, kivel is van dolga...

// Köszi a játékot, részemről ez lenne a zárás és várom a következőt! Razz Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 96
◯ HSZ : 636
◯ IC REAG : 525
◯ Lakhely : Anchorage >> Költözésben?
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás


Re: Cook-szobor // Szomb. Jan. 16, 2016 11:17 pm

- Igen, jártam már ott, vagyis Szentpéterváron. Pár évig ott éltem, s valóban az a hely is eléggé különleges és képes beszippantani az embert. – húzódtak ajkaim apró mosolyra. Igaz, ott eléggé csúnyán elbántak velem és ott talált rám mostani nevén Elvis. S neki köszönhetően maradtam abban a városban hosszabb időre. Nem volt egyszerű eleinte se, ahogyan közben se, de még is 4 évig boldogítottuk a másikat. Sok mindent kaptam akkor is az élettől, illetve tőle. Olyan dolgokat, amikről előtte azt hittem, hogy többé nem érezhetek, vagy csak egyszerűen azt gondoltam, hogy nem fogok tudni bízni senkiben se annyira, de ő erre rácáfolt. Lehet, hogy nem annyira bíztam benne, mint egykoron Matt-ben. de bíztam és csak ez számított akkoriban…
A munka dolgot csak poénnak szántam, így csak bólintottam arra, amit mondott. S szerintem ő is tudja, hogy nem komolyan gondolta, de lehet még a jövőben ez változni fog. Majd kiderül. Ez csak egy elszólás volt, ami még később jól jöhet, semmi több.
Utána pedig kicsit mellé fogok a megnyilvánulásommal, de nem is firtatom tovább. Jobb az ilyen dolgokat tova engedni, hogy a szél magával vigye, így az energiái is csillapodni látszanak és ez számomra csak jó. Nem szerettem volna, ha esetleg emiatt hirtelen elsétál, mert tényleg egész jó társaságnak bizonyult a kezdeti döcögések után.
Kíváncsian hallgatom a válaszát, majd egyetértően bólintok arra, amit mond. Nem régóta vagyok még csak itt, de egyetértek azzal, amit mond. – Nos, ebben tényleg igazad van. S remélem egyszer méltónak fognak találni és akkor te is készen fogsz állni rá. – s halovány mosolyra húzódtak ajkaim. Látszott rajta, hogy fontos számára ez a dolog, így érthető, hogy ezt mondtam. Viszont nem akartam tovább rágni ezt a csontot, hiszen a jövő annyira szeszélyes, hogy nem lehet tudni, hogy mit fog hozni akár pár perc múlva.
Elnevetem magamat, amikor elismeri azt, hogy nálam a pont. Egyedül a nevetésemmel és a mosolyommal felek erre a dologra, vagyis inkább a kuncogásommal, de ez már csak részlet kérdése. Aztán pedig mehet is a zsákolás a részéről, a kijelentésére meg egy féloldalas mosoly kúszik arcomra. – Talán legközelebb megkapod, ha megérdemled. – természetesen játékosan mondtam minden egyes szót. Ő pedig nem olyan régen úgy suttogta a dolgot a fülembe, mintha valami eget rengető dologról lenne szó, így nem csoda, ha újra kicsit nevettem.
Felém nyújtott kezet elfogadom, az ütközést a mellkasával tompítja, majd pedig sietve húzom el a kezemet, hogy utána elinduljunk valamerre, de fogalmam sincs, hogy merre. De aztán egyszer csak megállok és kíváncsian pillantok rá, de a válaszát még kíváncsiabban várom.
- Rendben, lássuk, hogy mennyire sikerült kiismerned… - mosolyodtam el, majd pedig elindultam mellette. Talán egy nagyon picit le is maradtam, hogy tudjam, mikor merre kanyarodunk. Közben pedig,, ha vevő volt, akkor beszélgettem vele. Fogalmam sem volt arról, hogy merre megyünk, de pont ettől volt jó és izgalmas. Tényleg érdekelt, hogy vajon sikerült-e eltalálnia azt, hogy egy ilyen hely tetszhet–e vagy nem. Meglepődök, amikor egy társasház előtt állunk meg, majd az ötletét hallva belemegyek. Egy kis csínytevés senkinek se árt meg, de amikor felérünk, akkor igazán meglepődök. Nem számítottam arra, hogy ilyen látvány fog fogadni. Figyeltem a várost és egyre kijjebb sétáltam közben a ház pereméhez, hogy minél jobban szemügyre tudjam venni a várost, majd pedig végül helyet foglaltam mellette, hogy tovább folytatódhasson a beszélgetés.  Az idő egyre csak repült, míg végül így vagy úgy de mennem kellett valami oknál fogva. Amikor felajánlotta, hogy hazavisz, akkor még egy meglepetés várt, majd végül belementem. Sietve köszöntem meg neki, s még egy apró puszit is bezsebelhetett mellé, majd eltűntem a Winter ház falainak árnyékában…

|| Én is köszönöm a játékot és várom a folytatást! Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Cook-szobor // Kedd. Jan. 19, 2016 9:39 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 78
◯ IC REAG : 73
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Cook-szobor // Szomb. Márc. 26, 2016 4:24 pm

 Andrzej  & Kristin



Vannak dolgok, amik őrült lépésekre késztetnek, mondjuk, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnéd, hogy alakuljanak, ha terhes leszel egy idegentől, akit ki nem állhatsz, aki egyébként érzéketlennek tűnik, mintha bele se tudna gondolni, hogy mi a baj a viselkedésével, pedig nagyon is baj van vele. Talán érthető, ha pár hét múlva ilyen helyzetben nem tehetsz mást, mint hogy mégis megpróbáld...
 Sokszor érzem úgy, hogy mindent tudni akarok, méghozzá mindennel kapcsolatban, de most… Béke és nyugalom. Már eléggé régen volt ilyesmiben részem. A világom az elmúlt időben kissé felbolydult, az események felgyorsultak körülöttem, a dolgok változtak és én is változtam. Az élet olyan, mint egy forgalmas vasútállomás. Az emberek jönnek-mennek, én pedig úgy érzem, leragadtam. Úgy érzem, hogy a vonat, amin lennem kellene, már elment. És én rohadtul lekéstem.
Számomra azt se volt könnyű feldolgoznom, hogy Gerard egyik napról a másikra csak úgy befurakodott az életembe.
Eddigi életemmel is tökéletesen meg voltam elégedve, miszerint egymagamban éldegélek egy elfogadható nagyságú házban. Sose adtam idegenek véleményére, de lássuk be, még a szoros kapcsolatban lévőké is valósággal hidegen hagy. Jó annyira nem, hiszen szeretem a körülöttem lévőket. Nem szeretem, ha a magán életemet bolygatják fel olyan időpontban, amikor próbálok elmenekülni a társadalom minden egyes tagja elől, legyen az bárki. 
Szinte megváltásnak érzem, hogy ki tudja mióta, de végre apáékkal lehetek. 
Szerencsére apa nem pincsiként jár a nyomomban. Szeretem őt, ha kell, akkor hozzá fordulok segítségért, vagy Symara-hoz. Bár ő több mindent tud pár dologgal kapcsolatban, nem a kora miatt. Hanem mert nő. És mi nők, tartsunk össze. 
Azért látszik, hogy valamilyen szinten ott van bennem a tisztelet, csak próbálom minél kevésbé túlzásba vinni, hogy az öregem idegszálain táncolgathassak. És meg kell jegyezni, olykor jól csinálom, mert bár Apának igen csak nagy a tűrőképessége, de ő ki tudom hozni a sodrából. Igaz, nem kenyere az ordibálás, ő inkább az a csendes gyilkos típus… Csak a csúnya nézése… És akkor jobb, hogyha  én vonulok háttérbe a saját kis részlegembe, mintsem, hogy kivárjam apa igazi haragját.
Anchorage hosszú idő eljutni, de én megoldottam. Mit keresek itt? Találkozóm van egy úrral, utána a plázában akarok randizni egy ruhadarabbal és csizmával. Kinéztem őket, megveszem, elég csinossak… 
Az autót elkértem apától, lelkére kötöttem, hogy nem lesz a kicsikéjének baja… a kocsi nők kezébe nem való. 
Bár tudom, hogy értem jobban aggódik, mint a nyüves járgányért.
Egész nap azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy ez semmivel sem lesz másabb, ennek ellenére képtelen vagyok enyhíteni a gyomromat dióméretűvé markoló erőn. Hiába a hat órás vezetés…még ez is rátesz.
Még jó hogy van GPS és ezért kurvára hálás vagyok Apámnak. Plusz pont jár ezért neki. 
Pont elhaladtam a megadott koordináta mellett, mikor furcsa hangra lettem figyelmes és az egész kocsi pár  méter után megállt.. Most mi van? A benzin még elég lett volna...bőven. Akkor nem az a baj. 
Kiszálltam, a zenét nem kapcsoltam ki és megnéztem a problémát. A kerekem totál káros. Óh te jóég! 
Apa kinyír érte. Na nézzük, hívok egy... teló elő. Még jó hogy a motorom miatt is hívtam már szerelőt, de alighogy kiejtem merre is vagyok pontosan, megadnak egy itteni telefonszámot és leteszik.
Oké, akkor hívjuk őket.  
A hívott fél jelenleg nem elérhető. 
A düh, a tanácstalanság szüntelenül dióméretűvé markolja gyomromat, fejben igyekszem kitalálni, mi tévő legyek, hova vigyem, hova menjek, mi legyen a következő lépés. Hívjam apát? Ugyan, neki több és fontosabb dolga is van ennél. Nagy lány vagyok, megoldom. Egy fekete kötött garbó, jó meleg kabát, farmer és csizma... meg a meleg kocsi és a hívott fél... aki nem hajlandó felvenni a telefont.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrzej Krakowski
Mágus - Mentor

◯ Kor : 80
◯ HSZ : 122
◯ IC REAG : 87
◯ Lakhely : Cartagena, Spain > Anchorage, Alaska >> Fairbanks, Alaska

Re: Cook-szobor // Kedd. Márc. 29, 2016 3:07 pm




Kristin & Andrzej

Az autók és én. Újabb fejezetet kell nyitnom magunknak az életben, mert ha ez így folytatódik, akkor soha többé nem ülök be egybe sem. Legutóbb taxit hívtam, jó ürügy volt rá az, hogy Eliana autója összetört. Azóta persze már ez sem érv, hiszen béreltem egyet, elvégre így majdnem ugyanott vagyunk, mintha taxiznánk, s gyorsabban be tud menni Alaiához is.
Fairbanksbe jár repülő is, gyorsabban is ott lettem volna, de kellett egy kis sokkterápia. Hogy ne potyára fogyasszam a benzint - ennyi erővel az ablakon is kiszórhattam volna a pénzt - megbeszéltem odaát egy találkozót. Szerencsém, hogy nem kevés ismerősöm maradt itt régről. Meg nem is szerencsém. Attól függ minden, hogy honnan szemléljük.
Most hazafelé tartok, aránylag görcsmentesen markolom a kormányt, egész komfortosan érzem magam. De lám, nem mindenki van ezzel így. A megmentőreflex azonnal bekapcsol bennem, amint meglátom az út szélén rostoklót. Lassítok, indexelek, lehúzódom oldalra, majd a motort leállítva, kocsikulcsot a zsebembe süllyesztve szállok ki a a járműből. Közeledés közben kanyarítom magamra kabátomat.
- Üdv! - Se kisasszony, se asszony. Ezek veszélyes kifejezések.
- Tudok valamiben segíteni?
Nem értek a lovakhoz és az autókhoz sem jobban, de csak nem fogom itt hagyni az út szélén várakozva a jobb szerencsére. Nem lenne sem illendő, sem szép, sem udvarias és szembeköpne a tükör, hogyha megtenném. Marad hát az, hogy előveszem a legbizalomgerjesztőbb mosolyomat, s kedvesen közeledek a nő felé. Szőke hajú, fiatal. Természetesen a lányom jut róla eszembe, s ettől a gyomrom bukfencet vet, de ennyi év alatt megszoktam már, hogy ez mindig így sikerül. Szinte összenőttünk, az érzés meg én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 78
◯ IC REAG : 73
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Cook-szobor // Pént. Ápr. 01, 2016 9:49 pm

Ott álltam a kocsim előtt. Hosszú percekig. Vártam a csodára. Egy új gondolatra, egy ötletre, amivel felpörgethetem a motort. Az agyam zakatolt az ürességtől. Gondolkoztam, éberen. Addig, míg be nem futott a felmentő sereg egy igazán lovagias úrtól. A közeledésére már felé fordultam és mosolyogva figyeltem minden lépését.
- Helló. – köszöntöttem én is, majd sóhajtva feljebb húztam szemöldököm. Szavaira csak sután bólintottam egyet.
- Hát… talán Ön is ki tud belőle mit szűrni… - húztam be a nyakam egy kisebb mosoly kíséretében, majd az abroncsra böktem szemem pillantásával, majd meghökkenve néztem vissza rá. Apám azért megtanított az udvariasságra. A kezem nyújtom üdvözlésre, de addig nem mutatkozom be, míg ő nem kezdi. Ha ő bemutatkozott, én is a nevem ejtem. - Kristin. - elmosolyodom, majd a problémára visszatérve. - Fogalmam nincs hogyan kell pótkereket cserélni, vagy csak … ÁHH a kocsi sem az enyém, szóval fogalmam nincs mitévő legyek. - kicsit aggódtam és ez a hangomból is szépen leszűrhető volt. Valamire szépen átgázoltam, hogy a kerék bánta meg a műveletet. Vagy apa nem végezte el a kellő műveleteket, hogy a kicsikéje probléma mentes legyen. Kell e cserélni vagy sem, vagy csak fel kell "gömbölyűiteni" az egészet. - Ráadásul térerő sincsen… - közben behajlok a vezetői részre, hogy a zenét és miegyebet, ami onnan ordít lejjebb vegyem rajta a hangerőt. 
Nem mindenki lesz első látásra a barátom, a ragaszkodásom, avagy épp a fogalmam nincs micsodám. Az élet nem ilyen, hisz mindenhez voltaképpen idő kell, s főleg a tovább lépéshez. Én már csak tudom. Végül kikerülve a gondolatmenetemből egy mély levegőt veszek, és elkezdem jobban szemügyre venni az úr tekintetét. Látszik benne egyféle nyíltság, de mégis tartózkodás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrzej Krakowski
Mágus - Mentor

◯ Kor : 80
◯ HSZ : 122
◯ IC REAG : 87
◯ Lakhely : Cartagena, Spain > Anchorage, Alaska >> Fairbanks, Alaska

Re: Cook-szobor // Vas. Ápr. 03, 2016 9:14 pm

Ennél szebben és udvariasan még sosem hívták fel arra a figyelmemet, hogy baromságot kérdeztem. Karcos mosollyal pillantok a hölgyre, majd a kocsijára is, s közelebb sétálok mindkettejükhöz, így téve egy gondolattal élővé magamban a vaskasznit is.
- Andrzej! - Állok meg a közeledésben, s fordulok a nő felé, hogy még tiszta kezemet nyújthassam neki, ha ő kezdeményezi a mozdulatot. Nem neveltek barbárnak. Közben pedig elmormolom magamban a megfelelő varázsigét //oltalom szárnya -5 pont//, mert ígéretet tettem a Protektornak arra, hogy nem reklámozom magam, hát ehhez igyekszem hű is maradni.
- A pótkereket semmiképpen sme kell cserélni, legfeljebb pótkerékre a balesetet szenvedett kereket. - Élek a javítással, hogy aztán némileg magamat elszégyellve ismét csak mosolyra fakadjak.
- Ne is figyeljen oda rám, csak a szám nagy. A nyelvtanhoz jobban értek, mint az autókhoz. - Vallom meg hiányosságomat, mentesen minden  pikáns felhangtól. Az biztos, hogyha életem egyes női itt lennének, erre most tettek volna némi rosszéletű megjegyzést, amin cicceghetnék. Ez van, ha az én agyamból hiányzik ez a kapcsoló. Maradi vagyok, gondolkodásmódilag múlt századi, ezredi.
- Először is megnézzük, hogy van-e emelő az autóban és hogy a gazdája nem vette-e ki belőle már a mankókereket. Ha szerencsénk van, akkor mindezek birtokában ki tdom cserélni a kereket és el tud gurulni a legközelebbi szervízig. Ha nem - Megemelem vállaimat és megtartom a mozdulatot egy pillanatra, jelezve ezzel a tanácstalanságot a felvázolt ha nem történetet illetőn.
- Ki tudná nyitni a csomagtartóz nekem? - Veszem elő a praktikus oldalát a kérdezgetésnek. A térerőre nem tudok mit mondani. Megszoktam már. Ez egy ilyen vidék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 78
◯ IC REAG : 73
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Cook-szobor // Csüt. Ápr. 07, 2016 8:10 am

Nagy a szája, de nem ért az autókhoz. Azt vettem észre. De egy férfi, hogy nem érthet az autókhoz? Sose fogom ezt a részét megérteni. Az egy dolog, hogy engem nőként nem köt le, de hogy őt se? - Azt hiszem, valahogy így gondoltam én is…. - nevettem el a végét, majd ahogy befejeztem kellemesen végig futtattam a tekintetem az úron. - Talán tanár? - érdeklődöm, hogy a nyelvtanhoz jobban ért, de lehet valami más…nyelvészprofesszor? De az megint más, nem?
figyelem és hallom a szavait, tanulok az esetből, apát meg majd lecseszem, hogy nem prédikált erről sose, ha lerobbanok a semmi közepén térerő minden nélkül. akkor mi a lópikulát csináljak. Na majd ha hazaérek jajj lesz neki. Vagy nekem, mert ilyen helyzetbe kerültem. Vagy mert a kocsija került ilyen helyzetbe!
- Óh igen. Nyitom. - bemászok a kocsiba, kiveszem a kulcsot és hátra sétálok, majd nyitom is, fel is emelem és figyelem a történéseket. Kerék az van…de … - Legutóbbi információm szerint…ez se jó…. - húzom el a szám egy pillanatra, tényleg nem vagyok nagy szakértője ezeknek, de itt az ideje ezt is tényleg megtanulnom. Fogalmam nincs. - De lehet azóta új ez. - lépek hátra, hogy hozzáférjen ha szeretne, követem a tekintetemmel a mozgását, közeben a mobilomra pillantok. Térerő nélkül ez elég pocsék. - El se kellett volna indulnom... - kuncogok, majd felpillantok az úrra, kicsit ijedten. - Amúgy ha időre megy bárhová, akkor menjen csak nyugodtan. Nem akarom feltartani. Tényleg nem. - isten ments, hogy feltartsam és elkéssen miattam, akárhová is indult. Lelkiismeret furdalásom van egy kicsit, hogy az én "tanulatlanságom" miatt, mást is belekevertem ebbe... legközelebb gyalog megyek. Vagy busszal, vagy fuvarral... olyannal aki ért is a kocsi szereléséhez. Mert ez kicsit gáz...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Cook-szobor // Kedd. Máj. 17, 2016 5:16 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Cook-szobor // Vas. Szept. 18, 2016 6:05 pm


// Between Two Worlds - Wendy, Angel & Jay //





Már elég régóta ingázok. Akár egy régimódi állóóra. Időről időre muszáj idelátogatnom, hívogatnak bizonyos erők. Az egyikük élete akkor vezényelt saját magának hátraarcot, amikor az enyém. A csizmáinkat új utak pora lepte be és amikor elértük azt az útkereszteződést, amibe két különböző irányból érkeztünk, megint egymásba fonódtunk. Pont, mint régen és a vége megint tragédia lett. A kedvenc ruhatárosnőmet úgy döngöltem bele a sárba, mintha táncolni is akarnék rajta. Fel sem foghattam, hogy mit élt át, hisz azzal voltam elfoglalva, hogy én, aki az élet legkeményebb próbáitól kiütve is felállt, mielőtt rászámoltak volna, egy kiadós menet után elveszítette szeme elől az élet értelmét. Angutától már tudom, hogy odaát Tupilekkel írtam alá egy szerződést és ez valamelyest ahhoz köthető. Igazából csak egy mélyen rejlő érzést szabadított fel.
A legutóbbi találkozás egy fuvarral ért véget. Megmerényeltem a masszázskirálynő ruháját, megint úgy bántottam, hogy nem az volt a cél. A csillagszemű Abigailnek köszönhetően végre én is kaptam a Leszarom-italból, szebben mondva Tollal álmodók nedűjéből és itt is van a zsebemben egy ampulla. Ha a farkasom rakoncátlankodni akarna, italba fojtom a bánatát. Már ettől a tudattól nyugodtan érkeztem Anchorage városába. Természetesen bejelentés nélkül, hisz a múltkori beszélgetésben felmerültek nem voltak makulátlanul ragyogó témák. Rádöbbentem, hogy Wendy a barátom lett, többé vált, mint egy kétéjszakás kaland. Valahogy mégis félresiklott a vonat, mert akármennyire félt és törődik velem, mint bevallotta, a telefon használata nem igazán megy neki. Ha mégis, akkor az idő veri ostorral és sosem ér rá. Majd ha elébe toppanék, akkor majd eszébe jut számtalan gondolat és nem szalad el a szekér.
Már-már azt hihettem volna, hogy a föld nyelte el szegényt. A szalon ajtajáról lepattantam, a lakásánál azért mégsem dörömbölök két kézzel csak eggyel, úgyhogy maradtam a szagminta követésénél. Nem egyszerű a nyüzsgő város acélszíve felé pumpált közlekedés bűzében egy ismerős illatot végig orr előtt tartani. El is vesztettem a fonalat, úgyhogy maradt a sétálgatás. Ha én erre caplatok, akár ő is járhatott itt. A Fortuna néven emlegetett istenasszony pedig tett nekem egy szívességet és a nagy felfedező nagy szobrához közel pillantom meg azt, akitől a szívem hevesebben tud verni. Egy jótét lélek, a pártfogóm, aki nem mondott le rólam.
- Mi járatban ott, ahol a madár se repül, csak ilyen szőrmókok kószálnak néhanapján? - szólalok meg lehetőleg a háta mögül nagy hangerővel és hallhatóan vidám hangulatban.
Újra beszélnünk kell, múltkor a fagyifolt belém fojtotta a szót. Botrányos történés, de el tudtam fogadni, hogy a szépség mindenek előtt való. Ezt a svájci sapkát a héten vettem, most a kezembe kapom, így nyújtom karjaimat ölelésre. Két Wendy is elférne közöttük. Annyira a fellegekben járok az őrzőcsajtól, hogy a karjaim szétteregetésével arcon vágok egy járókelőt.
- Elnézését kérem, csak a szobor pózát próbálom utánozni!
A bácsi szúrós szemekkel néz rám. Ha én jártam volna így, a farkasom már morogna és mozdulna is. Nem szokásom öregembereket bántalmazni, ez is csak figyelmetlenség volt. A vigyoromat nem töri meg, azzal fogom beburkolni a nőt, ha partner lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wendy Camason
Őrző Gyógyító

◯ Kor : 60
◯ HSZ : 116
◯ IC REAG : 92
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Számos tetoválás

Re: Cook-szobor // Hétf. Szept. 19, 2016 8:43 pm

To Jay and Angel (Fejléc később)

Nem vagyok szent, de azért be kell vallanom, fárasztó hetek, hónapok óta azt kamuzni, hogy nem érek rá, nem szeretek telefonálni, és hasonló marhaságok. Nem szeretném látni, egyelőre nem megy, Fairbanksbe is a lehető legkevesebb utat vállaltam be, nehogy véletlenül belefussak. Nemes egyszerűséggel ez az egész most nem megy nekem. Előbb ki kell vernem egy bizonyos szinten a fejemből, mert az önmarcangolás olyan szinten nem világom, hogy hajlandó sem vagyok rá. Éppen ezért kínozni sem vágyom magam a közelségével. Hiányzott, mondhatni pokolian, de ezt az érzést újabb mit sem jelentő testi örökökbe öltem. Nem akartam, sőt, nagyon sokszor sikított a lelkem ellene, csak a testem volt, ami árulómmá vált, mert igényeim azok voltak. Azonban pont nem én vagyok az, aki olyan hajó után fut, ami nem veszi fel. Jay véleménye rólam olyasmi, ami már túl mélyen gyökeredzik ezen vetületben, és épp elég volt ahhoz is, hogy én magam se higgyem, bármikor is képes lennék egy tisztességes kapcsolatba belebonyolódni. Nem mondom, hogy jól érzem magam, de ez van, majd elmúlik, előbb-utóbb biztosan.
Épp az ebédidőmben ugrottam ki, noha azért a következő szabad óráimat nem pont ennyi időnek nevezném, no de nem is ez a lényeg. Egy papírzacskóba csomagolt mini fánk csokrot szorongatok a kezemben, leöntve azzal a tökéletesen bűnös, cukros sziruppal, ezt epresnek hazudták, de hogy a gyümölcsöt maximum mellé tették, az garantált. Pont ezért olyan istentelenül finom. Kis híján elejtem, amikor két falat között magam mögül a frászt hozza rám az, akinek a látványára holt biztos, hogy még nem voltam felkészülve. Basszus.
- Ebédelek. – Mutatom fel végül a tasakot, oké, ebédnek maximum csúfolhatjuk, de erősen igényem van a bűnös élvezetekre mostanság, a kilóg nem számítanak, amúgy is lefogytam kicsit a lelkemen esett veszteségektől, szóval nem árt tenni azért, hogy ismét szép kerekded legyek.
A széttárt karjai betalálnak egy öreg csókának, amitől nem tehetek róla, de megrázkódik a mellkasom az elfojtott röhögéstől, főleg, mikor mérgében majd keresztüldöfi Jayt. Nem mintha lenne esélye, ó, egy szemernyi sem. Mindenesetre, amint lelécelt az öreg, végül nevetve bújok bele a hím ölelésébe, épp annyira imádkozva azért, hogy ne tartson sokáig, mint azért, hogy minél tovább élvezhessem a dolgot. A francba is, nem jó ez sehogyan sem, még mindig nem, és nem akarom az arcába vágni, hogy ne keressen, mert előbb el kellene felejtenem, ez csak az én saram, az én hülyeségem, nem akarom az ismeretségünket lenullázni csak azért, mert ez a valami itt feszít belülről.
- Egyébként, inkább én kérdezhetném, mit keresel itt, én a városban lakom. Jól vagy? – Mély levegőt veszek, beszívva az illatát, de kényesen ügyelek arra, hogy a normálisnál ne tartson tovább az érintés. Nem akarok félreértéseket, nem használna senkinek, én sem szeretném megkapni az arcomba mindazt, amit magamtól is tudok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Cook-szobor // Vas. Szept. 25, 2016 11:51 am

Az illatokból tulajdonképpen kitalálhattam volna, hogy a gyomra szükségét tölti be. Mert ugyan kinek vinné ezt a vegyiüzemben készült eperre hajazó étel jellegű készítményt? Gyógyító, de és éppen ezért nem ilyennel táplálja a betegeket, gondolom.
- Karcsú hölgynek jó étvágyat a karcsú ebédhez!
Észreveszem én, hogy apadt, úgy látom, nem mellesleg, úgyhogy azért a lényeg megmaradt. Jobb húsban is oltári csinosan szokott kinézni, de úgy látszik, elkapta a diéta gyorsvonata.
Szegény alig bírja fékezni a rekeszizmait, amikor kicsit nem figyelek oda és máris verekedni kezdek. Én csak finoman kérek elnézést, meg tudom állni a nevetést. Amikor Wendy-t a kezembe kapom, akkor tör ki belőlem is. Örülök az őrzőnek és most már kívülről nézem az előző jelenetet, a kandikamera pedig akkor vicces igazán, ha nem előre megbeszélt eseményt vesz fel. Nagyot hahotázok és erősen, de nem gerincroppantóan szorongatom meg a nőt. Az érzései felemásak, ez múltkor is így volt. Elgondolkodtatott, most talán a nagy talány végére érek.
- Ohó, beléptem a területedre! Tessék kérem haptákba állni.
Nyomok is egy vigyázzállást, kihúzott, akarom mondani még büszkébb testtartással, felszegett fejjel.
- Én remekül, akár ugrándozó kisborjú a réten, de veled hogy bánik az élet szélvihara? A telefonodat már befújta valami sötét sarokba, vettem észre. A legtisztább kommunikációt akartam inkább használni, úgyhogy eljöttem. Ma nem pöttyözöm össze a szoknyádat.
A szemrehányás is megvan, de érezheti, hogy azért kapja így az arcába, mert fontos nekem és zavart, hogy nem tudok róla. Nem nevezném zaklatásnak, amit teszek és nyilván ő sem, mivel úgy rohant az ölelésembe, ahogy máskor előle.
- Egyébként pedig tetszetős ez a város, izzik és fagyaszt egyszerre.
Akár a nőstény, aki mellett megint ízlelgetem a teljességet. Erről már nem teszek említést, hisz valami apró gyanúmag megült bennem és jobb, ha másfelől közelítek a témához.
- Megy a hátnyomkodós biznisz? És a hétköznapok terheit hogy viseled? A mosolyod még mindig a régi, ezt örömmel konstatálom.
Az én vigyorom is olyan, amivel ezt a gyönyörű mosolyt szoktam fogadni. Madarat lehet velem fogatni, égen szálló fehérfejű rétisast, hogy végre megint itt áll előttem az, akinek annyi mindent köszönhetek és aki elég jól megért engem, mert már akkor is ismert, mikor még a bundásom teervben sem volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wendy Camason
Őrző Gyógyító

◯ Kor : 60
◯ HSZ : 116
◯ IC REAG : 92
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Számos tetoválás

Re: Cook-szobor // Hétf. Szept. 26, 2016 7:46 pm

- A karcsúság azért tőlem távol áll, de köszönöm. – Oké, fogytam, de sosem leszek nádszál kisasszony, nem olyan a csontozatom, és éppenséggel sokkal jobban nem is érzem magam így, érdekes, hogy sokakkal ellentétben én, ha jól érzem magam, hízom, ha beüt a krach, akkor fogyok. Ez szerencsére nem köztudott, így mondhatom azt, hogy meguntam a kerekséget és fogyózom, bár ezt is csak embereket vagy őrzőkön játszatom el, a farkasok kiszagolnák, hogy nem igaz.
- Ne hülyülj, nem vagyok az elnök, szóval ne szórakozz. – Legyintek, előttem aztán senki se vágja haptákba magát, tökéletesen szükségtelen. Sosem igényeltem hasonló színpadias jeleneteket.
- Hálás köszönetem, főleg, hogy nadrág volt rajtam akkor is, de kicsire nem adunk. – Kuncogok egy keveset, elvégre, mit számítanak a részletek, szoknya maximum akkor van rajtam, ha minden kétséget kizárólag gyors numerában reménykedem, ami tökéletesen mentes a komplikációktól. Valahogy nem igazán a stílusom, olyan báli szerkókat szerintem el sem tudnék viselni magamon, az elegancia nagykövete tutira nem én lennék. A megjegyzését nem veszem fel, megvan az okom rá, de nem szükséges tudnia, valahogy… túlságosan boldognak és kiegyensúlyozottnak látom most, és biztosan nem miattam van, szóval nem köpök bele a levesbe. Majd szépen lassan lecsillapodik bennem ez az egész, és akkor képes leszek felvenni a telefont, ha keres.
- Én is kedvelem, nagyon is. – Bólintással toldom meg a szavaimat, és nem csinálok úgy, mint aki nagyon siet, de mehetnékem van, mert minél több időt töltök vele, annál rosszabbul érzem magam a helyzet elcseszettsége okán, vagy inkább amiatt, hogy odabenn rohadtul összezavarodtak a dolgok.
- Megy ám, egyre több a vendégem, vannak napok, amikor ki sem tudok mozdulni, nagyon élvezem. A hétköznapokat hagyjuk, igyekszem nem sok szabadidőt hagyni magamnak. – Egyrészt miatta, másrészt Prim miatt, nem akarok belegondolni, hogy mi lesz, hogyha Fairbanksbe költözik, de igyekszem nem azon agyalni, hogy mennyire nem megy nekem ez az egész mostanság, meg úgy egyáltalán. Gyűlölök érezni, és mindig igyekeztem mellőzni, de nem olyan egyszerű, mint reméltem.
- Te viszont láthatóan majd kicsattansz, na mesélj, mitől lódult meg ilyen ívben felfelé a hangulatod? – Tudjuk, hogy esett a legutóbb találkozásunk, közel sem volt pozitív, jobban mondva, voltak olyan részei, de időközben úgy döntött a farkasa, hogy szíves örömest zabálna fel, remélem, ma nem durvulnak el ennyire a dolgok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Cook-szobor // Vas. Okt. 02, 2016 9:28 pm

- Csonttal a kutyák szeretnek játszani, tudod!
Elvigyorodom a mondatra, ami csak félig igaz, hisz én is akadtam már bele olyan alkatú lányba, akinek karcsú testével szinte elvágtam a kezem, mégis hasznosnak bizonyult. A kerekded formák itt nekem tökéletesen arányosak, esztétikus látványt nyújtanak, ahogy gyorsan végigpillantok rajtuk.
- Neeem, nem. First Lady se?
Tetszik a húzódozása, szórakoztató. Most már nem zavar, hogy kitessékel az intim szférájából. Ha egyáltalán még ezt kell érteni a szavai alatt.
- Kissé gőzös aggyal ültem annál az asztalnál, nézd el nekem eme apró hiányosságot!
Megdöbbentő, hogy a nők mikre képesek visszaemlékezni. Én haloványan tudom, hogy mostanában mi volt rajtam és mi nem, ezt is csak abból a célból jegyzem meg, hogy ne vegyem fel mindig ugyanazt. A kedves köszöntésen túllépve kezdem felolvasni a vádiratot. Rövid ideig tart, nem megyek át habzó szájú ügyészbe, hisz a mai találkozás szinte feledteti az eddigi csalódásokat. Elértem, amit akartam, nem is vártam, hogy másként történjen.
- Merre tartanak kecses lábaid léptei? Melléd szegődnék, mint nem hivatalos bodyguard, ha nem bánod. Ha bánod, akkor meg főleg!
Kaján vigyort eresztek meg. Nem szabadul tőlem, ha már sikerült rálelnem. Egyszerűen muszáj volt látnom őt. Ha megindulunk, könnyű lépésekkel kísérem arra, amerre menni szándékozik. Az utca kellemesen nyüzsgő, nem tömött, nem is üres. Pont annyi élet van benne, amennyi szükséges.
- Örömmel hallom, hogy te is úszóleckéket veszel abban a tengerben, amiben igazán szeretsz lubickolni. Én is elfoglaltabb vagyok, mint a védelmi miniszter, az unalom luxusával nem élek.
Leülni egy fotelbe és tévézni vagy nyugodtan olvasni? Mostanában rendkívül nehezen megy. A tevékenykedhetnék rajtam van, muszáj mozognom. Még dolgozatok javítása közben is rázom a lábam vagy gondolkodáskor dobolok az asztalon. Wendy-nek viszont más lehet az indíttatása. Tudtommal nem álmodott tőrrel.
- Többek között az ültetett fel a csillagok közé repülő rakétára, hogy ha minden a maga útján megy, akkor a kutatási tevékenységem megkoronázásaként jövő év elején már Prof. Dr. Lester J. Edisonra írhatod át a nevemet a telekommunikációs eszközeidben. Ha ez megtörténik, legalább akkora partit fogunk csapni, mint a bajnoki címem megszerzése után! Apropó parti, az egyik társadtól olyan tuti piát kaptam, amitől borítékolható a múltkori idegrángás elkerülése.
A fényeskedős szemű gyógyító komoly esszenciát kapott azért, amiért megajándékozott engem. Nem lett volna kötelessége. Tudom, hogy a nyugalmat őrzik és a városdúló ösztönöket akarják legyőzni, de ez egy igen kifinomult módszer és én nagyra becsülöm. Nagyobbra, mint előtte, pedig első találkozásunkkor is elnyerte a tetszésemet. Múltkor olyan biztosra mondtam, hogy Wendy nem képes engem kirántani a béketűrésből, aztán hamar bebizonyosodott, hogy így van, de a jelenléte önmagában nem is elég. Akkor belerondított a nőstény, akiről azóta nem hallottam.
- Ugye téged sem zaklatott az angyali nevet viselő ördög, aki múltkor odacsinált az étkező asztalra?
Egy nagyon határozott igent szeretnék hallani válaszul. Ez az elsődleges téma, mert biztonságban akarom tudni Wendy-t. Nem szorul rá a védelmemre, sok szempontból erősebb nálam és több támogatást kap. Ettől még törődöm vele, ott van a számomra legfontosabbak listáján. Ha Angel drágaság ármányain túllépünk, nehezebb kérdések fognak következni. Mert tisztán akarok látni, a fájdalom tiszta tükrébe is bele akarok nézni. Aztán ha tudom, beveszek vagy beadok valami csillapítót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wendy Camason
Őrző Gyógyító

◯ Kor : 60
◯ HSZ : 116
◯ IC REAG : 92
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Számos tetoválás

Re: Cook-szobor // Hétf. Okt. 10, 2016 2:55 pm

- Erről kérdezzük meg a kutyákat is. – Ettől függetlenül nem akarok gebe lenni, sőt, fizikailag lehetetlen is lenne, erősebb a csontozatom, bár azért tény, hogy meglepően sok leszaladt rólam bánatomban, de majdcsak visszakúsznak azok a kilók, mostanában többet falatozom azért.
- Ahhoz az elnök feleségének kellene lennem, az meg határozottan nem vagyok. – Sem senkié, s ami azt illeti, nem is leszek, még azt sem emésztettem meg igazából, hogy valaki kihozta a mondhatni monogám oldalamat, de tök mindegy, mert ha lehetett is volna valami, arról már rég lekéstem, provokálni meg nem szeretném ilyen téren, előbb-utóbb megemésztem, hogy a fizikai vonzalom huss, eltűnt felőle, úgy vélem, csak egy oka lehet, de nyilván erre nem fogok rákérdezni.
- Nem haragszom, a tőr rossz tanácsadó, ezt már mind tudjuk. – Azt is tudom, rajta mi volt, és rohadtul gyűlölöm ezt a gondolatot, mert nem akartam megjegyezni, azt sem szeretném az agyamba vésni, hogy most miként fest. Boldog… annak tűnik, és ez most nem pont az, amit meg tudok emészteni.
- Nem bánom, szóval ne örülj annyira. Egyébként, csak a part felé megyek, sétálok egyet a levegőn a következő ügyfélig, néha nem árt kiszellőztetnem a fejemet. – Azt hiszem, azt sem ártana kicsit konkrétabban a tudtára adnom, hogy nem véletlenül nem reagálok a megkereséseire, mert ez így nem fair. Ismerem, tudom, hogy rohadt kitartó, de holt biztos, hogy én ezeket a felbukkanásokat sokáig nem fogom bírni.
- Nem is tudom elképzelni. – Mosolyodom el, ahogy ránézek, nem, egyébként sem volt rá soha jellemző, hogy unalomba fulladna, miként mellette unatkozni is lehetetlen.
- El kell keserítselek, de most sem teljes néven vagy benne a telefonkönyvembe, de ha akarod, eztán hívhatlak professzor úrnak. Egyébként gratulálok, ez fantasztikus. – Szélesedik tovább mosolyom, a partira pedig megcsóválom a fejem kissé. - Tekintettel arra, mi történt a múltban, biztosra veszem, hogy abból sok jó nem sülne ki, ha azon a partin én is ott lennék. – Ittasan biztos képtelen lennék befogni a számat, ugyan reménykedhetnék, hogy akkorra már nem fogok érezni semmit, de őszintén, közel sem gondolom úgy, hogy el fogok jutni arra a szintre, nem ilyen hamar. - Az jó, bár sajnálnám, ha rám kellene pazarolnod, és azért olyan idegesítő nem vagyok, de bevallom, nem nyugtat meg, hogy azt gondolod, kellhet majd használnod miattam. – Elvégre, most már nincs képben az az angyalka, hogy bezavarjon, és megcsócsálja az idegrendszerét, és részemről tökéletesen biztos vagyok benne, hogy önerőből ezt nem tudnám elérni nála. Jobban mondva, ötletem sincs, hogy az igazság mennyire nyitná ki a bicskát a zsebében, de nem is áll szándékomban letesztelni.
- Nem, én azóta nem hallottam róla, gondolom, rájött, hogy nem ér kifejezetten célt azzal, ha csesztet. Meg úgy már nem nagyon lehet izgi, hogy képben vagyok a személyét illetően. – Rántom meg a vállam, mintha abszolút nem érdekelne ez az egész ügy, hiszem, hogy nem tud ártani nekem a csaj, és így felhasználni sem tud Jay ellen. - Ne aggódj, nagylány vagyok, megvédem magam, úgysem tudna bántani, vagy nagyon szarul járna miatta. – Nem veszem félvállról, de tisztában vagyok a saját képességeimmel, elég jó vagyok, annyira bőven, hogy gondoskodjak akár Jay idegi túltöltődéséről, akár Angel kellemetlenkedéseiről. Inkább leöblítem a témát egy mini fánkkal, az valahogy sokkal inkább a kedvemre való.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Cook-szobor // Kedd. Okt. 11, 2016 9:27 pm

- Úgy érzem, értek a nyelvükön és osztják az álláspontomat!
Wendy dús domborulatai elég népszerűek voltak Minneapolis-ban és nagyon remélem, hogy itt sem közömbösek. Nem én vagyok az egyetlen igazi férfi, aki meglátja, mit érdemes magáévá tenni. Szép kerek dombokat megjárni nagyobb dicsőség, mint túl karcsú, szinte pengeéles kontúrokkal elvágni a kezünket. Nem is beszélve arról, ami csak vérfarkasoknak nő vissza...
- Nem érzed magad az ovális orális irodában? Elég baj, drága szívem!
Én már nem fogom tudni megadni neki azt, amire gondolok. Asami az, akiért a szívem megdobban, úgy igazán, torokszorítóan és torokdörzsölően. Kettő az egyben, a tökéletes teljesség, de erről nem ejtünk szót, amint Snowden sem tenné a legnyilvánosabb aktákról. Csak a titkosakról.
- Sajnos kórházi körülmények között is beigazolódott, amit mondasz. Wendy, én...
Most mondjam azt, hogy szeretem? Az a tényállás fennforgása, hogy nekem van szívem. Nem mondanék olyat, amivel a kedvenc ruhatárosnőm szívét összetöröm. Kekeckedés és kötözködés jöhet, még a szóalak is hasonlít, de rombolni nem akarok az ő térfelén.
- Na, nézd már, a kis örömfosztó! A levegő közös kedvenc, szívjuk el együtt! De nem egymás elől.
Wendy-t én egyre nagyobbra becsülöm. Nem a szívem hölgye, hisz azt a szerepet másra osztottam. Talán csak az időbeosztás miatt. Lehet, hogy esélyt adtam volna neki a szereposztó díványon és megkapná a Jay, azaz J, mint Jól Megérdemelt Punci-Oscart. Az elnök felesége, ugye?
- Isten mentsen meg attól, hogy te ilyen hivatalos megnevezésre kényszerülj! Jay, mint "Juj, de rövid a neve, ha már valami hosszú rajta".
Egyértelmű, hogy erről van szó. Az őszinte elismerés pedig jól esik. Még sokkal többet fogok ebből kapni. Beérett a több évtizedes munka, most szedem le a gyümölcsöket, amiket az almakukac sem tudott megrágni.
- Ha a hagyományos értelmezés hagymázas lázálmán túllépünk, meglátjuk, hogy mindketten új utakat találtunk. Wendy, én nem fogadok el igazolt hiányzást a részedről!
A fejemen és a szívemen is átfut egy gondolat, hogy ha Asami oldalán lát engem, talán fájdalmas lesz. Azon a bizonyos eseményen a feleségem nem lehetett jelen. Nem a polgárok kipukkasztása a cél, hanem az, hogy az én örömemből más is részesüljön. Főleg Wendy, akinek eddig okoztam kellemes és kellemetlen perceket is, a mérleg pedig nagyjából vízszintesen áll.
- Legutóbb is egy harmadik zavart be a harmóniába. Wendy, te nem nagyon lennél képes az idegrendszerem húrjainak megpendítésére!
Emlékszem, hogy múltkor mikor borult az asztal. Nem hittem el, hogy másnak vagyok fontos, az ő véleményére voltam kíváncsi. De ha a galád angyalka nem csinál volna oda a cukrászda asztalára, akkor nem az történik. Nem Wendy a hibás. Nehéz elképzelni egy olyan helyzetet, amiben tényleg őt ültetem a vádlottak padjára.
- Úgy vélem, én ismerem jobban és noha örülök az igazolatlan távollétének, nem vennék mérget a jövő Angel-mentességére.
Nem Wendy miatt vágyom a csodalöttyre. Számítok arra, hogy a bajok keverője újra beindítja a munkagépet és ássa a gödröt, amibe engem akar beletemetni. Egy dolgot viszont meg kell beszélnünk és mivel kettesben vagyunk, hármas nélkül húzhatom ki a négyes kérdést.
- Wendy, életem egyik legmasszívabb mérföldköve! A cukiban jól éreztem, hogy szimpla törődésnél valami több is megjelent benned? Nem azért kérdezem, hogy visszaéljek vele, hanem épp ellenkezőleg! Rendkívül sokra becsüllek és ha olyat hallok, ami számomra döbbenetes, akkor el fogok gondolkodni néhány fontos alapelven.
Azt nem várhatja, hogy szívem szerelmét lehúzzam a porcelán istenség láncos oltárán. Csak meg akarom találni a módját annak, hogy Wendy szívét se fájdítsam. Fánk, vagy nem fánk, ez itt a kérdés!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wendy Camason
Őrző Gyógyító

◯ Kor : 60
◯ HSZ : 116
◯ IC REAG : 92
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Számos tetoválás

Re: Cook-szobor // Csüt. Okt. 13, 2016 11:28 am

- Húha, halálosan nem értem, az ovális irodához miként jön az orális bármilyen értelemben, ha csak nem a véget nem érő szájtépés okán. – Egyébként az biztos, hogy a magánéletem szexuális részét nem óhajtom feszegetni, tekintettel arra, hogy az övéről sem tudok semmit, ugyanakkor nem is akarok igazán, sejtésem szerint nem érintene túl jól.
Csak bólintok a szavaira, hallottam, a félbehagyott mondattal pedig jobb nem foglalkozni, gőzöm sincs róla, mit akart mondani, de nyilván nem véletlenül nem fejezte be.
- Örömfosztónak azért nem nevezném magam. – Elzavarni nem szeretném, még akkor sem, ha talán nehezebb a társaságában lennem, mint gondoltam. A levegő nem lesz sem rosszabb, sem kevesebb attól, hogy ő itt van, a lelkem nehezebb, de az legyen csak az én problémám.
- A szerénység látom még mindig nyaral az esetedben, és még véletlenül sem úgy szerepelsz, ahogy azt te lefestetted. – Volt már többek között Neveddfel is, de ezt azért nem kötném az orrára, most pusztán a Bajkeverő címszó alatt keresendő, még akkor is, ha az utóbbi időben nem kavarta maga körül a trágyát, csak ha már vele találkozom, ne az előbb említett szavak mögött bújjon már meg a számra. Nem szándékozom ugyan odaadni neki a telefonom, de tudjuk, hogy az ördög nem alszik, szóval nem kockázatok.
- Az igazolatlannal is beérem. – Szó sincs róla, hogy ne szeretnék osztozni vele a sikerében, de nem vagyok benne biztos, hogy azokkal szeretnék egy levegőt szívni, akikkel közelebbi viszonyt ápol, egyelőre biztosan nem. Ami engem illet, én nem találtam új utakat, következésképpen nem helyeselhetek, de egyelőre beszélni sem szeretnék róla, egyszerűen túlságosan kiakaszt még mindig már maga a tény is, hogy én ilyesmire egyáltalán képes vagyok.
- Ami azt illeti, szerintem képes lennék, csak nem szeretnék ilyesmit elérni nálad. – Meg úgy, már semminek sincs igazán értelme, ami vele kapcsolatos, kimondatlanul is látom, amit látok, érzek, amit érzek. Pocsék ez így, nekem biztosan, de befogom a szám és megyek tovább a saját utamon, lesz ahogy lesz.
- Nyilván ami késik, nem múlik, de akkor sem hiszem, hogy találna eszközt arra, hogy rajtam keresztül ártson neked. Sőt, nagyon csúnyán megütné a bokáját, ha mesterkedne bármiben is. – Nem tartok tőle, lehet, hogy hiba, de én is elég belevaló csaj vagyok, úgy gondolom, majd megoldom, ha bármivel előállna.
Kis híján félrenyelem az épp aktuális mini fánkot, amikor meghallom a kérdését, de végül csak egy nagyobb nyelés lesz belőle, ahogy lekúszik a torkomon a falat. Felé kapom a tekintetem, nem hiszem el, hogy rájött, ez így rohadt kínos, sőt, azt hiszem, megalázó is, de talán így könnyebb lesz tiszta vizet önteni a pohárba.
- Jól, de hidd el, látom, amit látok, nem is szándékoztam firtatni. – Nem, nem kell hallanom a füleimmel is, amit az eszemmel már rég felfogtam. - Nézd, én nagyon örülök, hogy ennyire fontos lettem neked, meg minden, de… nekem ez a barátosdi egyelőre nem fog menni. Egy darabig biztos nem. – Hajtom le a fejem, a fánkokat piszkálgatva a papírzacsiban. Fogalmam sincs, miként lenne jó, de így biztos, hogy nem az, és jelen pillanatban úgy gondolom, jobb nem látni, mint még ezzel is kínozni magam. Igazság szerint ötletem sincs, hogy miként tudnám a leghathatósabban kiheverni. Már nem nézek rá, nem hiszem, hogy látni szeretném a vonásait, akkor semmiképp, ha a sajnálat halvány szikrája, vagy a hitetlenkedés süt belőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 74
◯ HSZ : 98
◯ IC REAG : 88
◯ Lakhely : Pokol egyik kényelmes trónján
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem

Re: Cook-szobor // Vas. Okt. 16, 2016 9:30 pm

Ahogyan mondani szokták véletlenek léteznek, de én sose hittem benne. Minden okkal történik, ahogyan az se volt véletlen, hogy pont erre támadt kedvem sétálgatni. Igazán lehengerlő volt a műsor múltkor is, amit a kamerákon át láthattam. Kár, hogy hang nem járt hozzá, mert tiszta mozi feeling lett volna, de így meg elment némafilmnek. Csendesen üldögéltem az egyik nem túl távoli padon pár perce, miközben egy újság mögé rejtettem arcom vonásait, de amennyire hallottam egészen érdekes volt a téma, így nem túlzottan siettem azzal, hogy felfedjem magam. Az meg pont nem érdekelt, hogy a hím miként nem érezte meg a jelenlétem az elmúlt percekben. Azt hiszem, hogy túlzottan elfoglalta az őrző, ahogyan a tőlem való féltése is. Végül lassan felálltam, majd pedig elindultam, de persze úgy, hogy pont beléjük botoljak „véletlenül”.
- Ohhh, micsoda véletlen! Ezt az örömet Wendy és Lio! – mosolyodtam el, majd előadtam a meglepő nőt. Mindig is jó voltam színészkedésben és a hím pedig hozzám képest még fiatal ahhoz, hogy kiszimatolja a hazugságot.
- Remélem, hogy nem valami fontosat zavartam meg. Bár múltkor is egészen érdekes műsort láthattam. – villantottam egy igazán angyali mosolyt, hiszen láttam az egészet. Persze, voltak unalmasabb részek is, de legalább tudok szájról olvasni, így az egyik beszélgetésnek a felét legalább értettem, abból meg részben össze is raktam a képletet. Majd hosszú tincseimmel babráltam.
- Te semmit se változtál, képes vagy önző módon magad mellett tartani azt a nőt, akinek a bőre alá férkőztél, de túl vak voltál meglátni, így össze is törted szegényke szívét? – negédesen csendült a hangom, de közben végig a hímet néztem. Nem árultam már el nagy titkot, de nem fogad el tőle hiányzást. Még hogy a nők önzőek. Itt az élő példa arra, hogy mennyire önző tud lenni egy férfi is a vaksága mellett, majd pedig megköszörültem a torkomat.
- Másrészt meg igazán aranyos, hogy ennyire félted tőlem, de miért is akarnék ártani neki? – pillantottam sokat sejtető pillantással a leányzóra. – Múltkor már bebizonyította, hogy egészen heves tud lenni és meg kell hagyni eléggé tetszett. – tettem még hozzá, hogy utána mosollyal az arcomon a hímet figyeljem. Azt a személyt, aki szintén elárult egykoron. – Vagy csak attól félsz, hogy vele jobban szórakoznék az ágyban, vagy bárhol, mint valaha veled tettem? Ohh, csak nem féltékeny a kicsike Lio… - imádtam húzni az agyát és talán lehettem volna kedvesebb is, de minek. Ő se volt az egykoron. Ő is pontosan csak kihasznált, mint mindenki akkoriban, így miért kellene megkegyelmeznem neki? Ő még él, nem úgy, mint sokan mások a múltamból.
- Vajon tudja azt, hogy milyen is voltál egykoron? – kérdeztem meg ártatlanul, mielőtt megpróbálná totálisan előadni a jó fiút Wendy előtt. Valaha elmesélte, hogy miként tudott kihasználni másokat, vagy csak úgy hátat fordítani? – Vagy inkább azt kéne kérdeznem, hogy Asami vajon tudja? – teljesen ártatlanul ejtettem ki a farkas nevét. Azét, aki miatt hátat fordít valamilyen értelemben a beszélgetés harmadik felének. A mosoly pedig ott bujkált az arcomon, de a választ meg se várva pillantottam az őrzőre. – Hidd el, hogy semmit se vesztettél! Inkább csak nyersz! – mellé kapott még egy kacsintást is. Érezhette a csaj, hogy nem hazudok és nagy eséllyel tényleg jobban is ismertem Lester múltját, mint ő. Nem hiszem, hogy elmesélte volna azt, hogy miként használt ki, vagy miként hagyott magamra egykoron… Remélem, hogy csak féligazságot mondott el arról a hím, hogy én mennyire veszélyes vagyok. Vélhetően minden nőt annak tart, aki nem függ semennyire se a férfiaktól… Arról meg nem tehetek, hogy valaki nem szereti az erős és független nőket, akiket a férfiak változtattak talán olykor-olykor kegyetlenné…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Cook-szobor // Hétf. Okt. 17, 2016 3:39 pm

- Igazad van, az tényleg a végtelenségbe nyúlik, de azért Monica Lewinsky óta nyílt titok, hogy az elnöki helyiségben nem csak szóra nyílnak a szájak, hanem a testi szerelem íróasztalnak álcázott oltárán is áldozatokat mutatnak be a vigasság istenének.
És ez a lényeg, Wendy-t ennek a hedonista, fülig érő vigyorú, borivó főhatalomnak akarnám újra bemutatni. A saras-félrenézős produkciómig rendkívül jóban voltak egymással. Én nem segíthetek ezen szexuális téren, csak remélhetőleg inspirálhatom arra, hogy a divatos és szexi cipője helyett a homályos felhőkre nézzen fel, mert meglátja mögöttük a napsütést. A vidám Wendy-t kedvelem, a depressziója ellenség, akivel minden találkozásunkkor harcolok.
- Ó, igen, elküldtem világkörüli útra, konkrétan kettőre egymás után. Ha hazaérne, már kapja is az újabb repjegyet.
A viccelődés közben a fejemben mindenféle újabb megnevezés terem meg, a kíváncsiságom pedig magasabbra nő, mint egy mammutfenyő. Ha látom, hol dudorodik a telefon, akkor arrafelé nézek, útba ejtve néhány kellemesebb dudort a karcsú testen. Ha a táska rejti, akkor nem nézelődöm.
- Tudod jól, mennyire szeretek becéket adni és kapni, szóval bátran vezesd elő, miféle névadással éltél?
Amilyen kreatívnak tartanak szóban, olyan letisztultan töltöm a Névjegyzékemet. Egyszer mentettem el egy telemarketinges számát úgy, hogy Panaszt Teszek, Paraszt! Túl sokszor csörgetett meg túl érdektelen dolgokkal és ő is túl érdektelen volt, mikor nemtetszésemet nyilvánítottam ki. Mindenki más a hivatalos nevén szerepel.
- Vettem észre, hogy ezzel próbálkozol és össze is gyűlt a három (sokszor három), úgyhogy pedagógusi kötelességemnek éreztem személyesen a dolgok végére járni.
Most nem vigyorgok, ez az udvarias leteremtés komoly beszéde. Nekem nem mondhat olyat, hogy képtelen szóba állni azzal, akivel egy napon indult el az élete egy teljesen más útvonalon. Túl sok a közös pont, nem dobhatjuk el a kulcsot egymás portájához. Nem muszáj a másiknál sepregetni, de elvárom, hogy rálássak a telkére.
- Megtaláltuk a közös nevezőt.
Én sem hívom, hogy keringőt táncoljon az idegrendszeremen, ő sem akarja ezt tenni, világos. Sőt még fordítva is igaz: Wendy béketűrésén sem járnék pusztító boogie-t, most sem azért jöttem. Épp a béke hiányát szagoltam ki, azért toppantam elibé.
- A bokák csúf csattanásának veszélye nem mindig tartja vissza azt, akinek a szíve vér helyett inkább bosszút pumpál.
Örülök, hogy eddig nem történt baj, de szerintem ez nem a nyugodt időjárás, csak a vihar előtti csend. Sikerül olyat kérdeznem, ami egy konkrét merénylet Wendy ebédszünete ellen. Majdnem letüdőzte az eper jellegű fánkot! Nem tudok vigyorogni, mert sem a téma, se a reakció nem ínyemre való. Ez egy bitang nagy probléma és a megoldást keresem. Ha Wendy csatlakozik a kutatáshoz, talán megleljük a nyugalom ládikájának kulcsát.
- Huh, hát az idő elég szemét játékvezető tud lenni, azt kell, hogy mondjam.
Az egóm legalább négyszeresére duzzad, hogy a távolságtartásból egyenesen tömegvonzásba estünk át. Igen, megcsináltam, ismét felállhatok a győzelmi ranglétra tetejére. Elértem azt, hogy amit akarok, Wendy is akarja, sőt még annál is többet! De a sorsnak miért kellett ilyen kuszán fonnia a szálakat? Amíg Wendy a sebeit nyalogatta és nyitott ajtó helyett stoptáblát mutatott nekem, én éltem a lehetőségeimmel. És felbukkant valaki, aki megcsáklyázta a szívemet, elfoglalta a hajómat. Azóta együtt evezünk. De ennek nem úgy kellett volna történnie, hogy egy ártatlan lelket meg a zűrzavaros tengerbe lökünk az örömünk féktelen fészkelődésével. Megrázom a fejemet, mint Blöki a lábtörlőt.
A továbbiakat már csak hallgatom, válasz nélkül, mert az agyam igen intenzíven dolgozik a helyzet orvoslásán. Arra képtelen vagyok, hogy széttárjam a karjaimat és az "Így jártál" egyezményes jelét mutassam. Ennek a nőnek nem az jár. De ami jár és ami igazán segítene, azt sem adhatom meg. Nem lett csúnyább, sőt a reménytelen szerelem konkrétan megszépítette és az értékek se vesztek ki belőle, de az én szívem már másé. A farkam lehetett többirányú, a ketyegőm viszont csak egyfelé ketyeg. Paradoxon ezt pont az előtt gondolni, aki az egyetlen kihágásomnak számít. Mikor igazi, szerelem alapú kapcsolatban voltam, Wendy volt az egyetlen, akivel mégis összefeküdtem.
- Az egyetem matematikusai se oldanák meg túl hamar ezt az egyenletet. Se egyedül, se két ismeretlennel.
Ennél jobb válasszal egyelőre nem szolgálhatok. A hangulat lecsúszik a varangy alfele alá, ahogy Wendy a zacskó alján keresgél még valami boldogságfalatot. Most nem vagyok képes erősködni, hogy márpedig akkor is találkozunk, ha ő nem akarja, mert így és úgy! Fontos nekem és nem akarom a nyakát tiporni.
Amikor úgy érzem, beütött a krach és monoklit hagy a szemem alatt, akkor még egy övön aluli ütéssel is készülnek az idő mocskos kezű játékmesterei.
- Ördög és pakol! De sajnos nem egy távozó hajóra.
Nem hiszem el, hogy véletlenül vetette ide az élet kiszámíthatatlan hullámzása. Szerintem ugyanarra a hullámra ült fel, mint én és elég tehetséges a rejtőzésben. Basszus, hogy ez régen nem tűnt fel! Már akkor is tudott leplezni ezt-azt, maga előtt is. A farkasom felágaskodik, ugrásra kész. A kezem lendül is, de nem pofonra, nem lökésre. Az üveg után nyúl, mert még képes rá.
- Te egy igazi zavaróállomás vagy. Egyes nők mellett nem szabad inni, mások mellett pedig kötelező. Pusztulj, punci!
A csodalöttyös flaskát elővarázsolom a mellényzsebemből és felhajtom a tartalmát. Ha Angel próbálkozna kiverni a kezemből, nem harcolok, hanem úgy fordulok, hogy képtelen legyen rá. Most kell a nyugalom. A bestiám már elrugaszkodna, mikor megérzi a változást. Csendesen nyüszög egyet és elfekszik, úgy nézi az ellent. Wendy mellé állok és átkarolom őt. Nem a szívével akarok játszani, hanem meg akarom mutatni, hogy itt ketten vagyunk egy ellen, noha egyedül sem kellene őt féltenem.
- Mondd csak, kémtechnológiával vagy emberi erőforrásokkal dolgozol?
A múltkor műsor nyilván a cukrászdai volt. Nem merült ki egy sms-ben az eszköztára. Wendy-re nézek, hogy ő tudott-e erről, észrevett-e valamit aznap, amikor az én fejem gőztől volt homályos. Az egyetemi takarító hackerprodukcióját nem tudjuk Angelre bizonyítani, az már kiderült. De ha van bármi egyéb...azt se fogja elmondani. Kekeckedésre jó a kérdés, másra nem. Érzem, hogy most nem fogok szekrényekkel dobálózni, hanem másféle hadviseléssel próbálkozom. Alkalmazkodom a nőstény arzenáljához.
- Kinyilatkoztatott az őszinte emberi kapcsolatok és a nyílt szívű törődés nemzetközi nagymesterasszonya... Elmondanád nekem, hogy mit sikerült felépítened az életben? Gyanítom, nem lett valami dicső architektúra, azért léptél vissza a rombolás útjára.
A szavai nem is nekem fájnak igazán, hisz őszintétlenek. A sértettségén alapszik minden. Várt tőlem valamit, amiről mindketten azt hittük, hogy megvan. De csak Donna-val volt meg először. Wendy-vel még a közelében sem jártunk. Mégis késként hasít bele, szerintem ezt érzem, ha belenézek. Remélem, nem űzi el mellőlem most, hogy nyitott lapokkal kezdtünk barátságosabb partiba.
- Nyilván ezen szavak is azért ugrottak át fogaidnak kerítését, mert nem akarsz ártani a jelenlévőknek. És mindhárman tudjuk, nem vagy olyan gyökér, hogy azt hidd, csak engem érnek a szótőreid.
Ha ital nélkül állnék előtte, már nem állnék, hanem megpróbálnám kidönteni a nagy felfedező emlékművel együtt. Most csak fogást akarok találni és Angel-űző módszert. Egy letagadhatatlan hiba, egy baki kell, amit be tudok dobni. Gondolj, gondolj, háromszögesítsd a négyszögletű kerek erdőt!
- Elmúltál már régen hetven, mégsem evett meg a betmen, igaz? Csak még mindig a tizenévesek problémáinál tartasz, ezeréves fájdalmak hajtanak, képtelen vagy túllépni a múltbéli sérelmeiden, amik végül el fognak emészteni. És ha olyan jelentéktelen mozzanat lettem volna a múltadban, miért foglalkozol velem és a környezetemben élőkkel?
Wendy-hez fordulok és azzal próbálkozom, hogy tegyük meg a lehető legmodortalanabb lépést. Angel nem olyan bolond, hogy itt változzon át és támadásba kezdjen, ha mégis, megvannak ellene a módszereink, főleg egy ilyen idős őrzőnek.
- Mit szólnál, ha hagynánk a panaszos szájú némbert, hadd boldogítsa a Cook-kapitány fejére tisztelgő galambokat siralmas énekével? Sétáljunk el a naplementében, úgyis akad még megbeszélni valónk.

Wendy-re mosolygok, fejben pedig még üzenek neki pluszban.
~Nem tudsz róla valami kompromittálót? Erővel már próbáltam padlóra szorítani, de inkább ésszel kellene. Abigailt csókoltatom, nagyszerű a szere!~
Angel nem hagyja abba, akár indulunk, akár maradunk. Tuti, hogy mögöttünk fog kárálni. Mesélhet a múltamról, én is szoktam. A nőügyeimet viszont nem teregetem más nők elé. Nem kíváncsiak rá vagy legalábbis nem tőlem. Egy tinikori krimisztori szerelmi vetülete szerintem se a mellettem tanakodót, se szívem hölgyét nem fogja meghatni.
- Arra az időszakra gondolsz, amikor belőled mindig más húzta a dugóhúzót? Én gyakrabban jártam az üregedben, tény, de akkor se az egyetlen voltál. Azt sose érdemelted volna ki, ellentétben mással.
Asami nevének kiejtésére görcsbe rándul a gyomrom. Direkt nem mondtam el Wendy-nek, ki miatt virultam ki, mint a tavaszi pipacsmezők. Most az ő aktáit fogja olvasgatni, megnézi a közösségi oldalon, esetleg még elé is áll, hogy szemtől szembe lássa? Ezzel fájdítja a saját szívét? Az ördögnőstény nem nekem árt a monológjával. Még bátorítja is Wendy-t. A szavaiban lehetne igazságot találni, ha az őrző végül el tudna engem engedni, békével lépne tovább, én boldogabb lennék, de nyilván nem ez a cél. Hanem az, hogy az ép almát is megférgesítse, akinek a szívéből ki-be járkálnak a húsrágó csökevények. Nincs válasz, csak Wendy szorosabb átkarolása.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wendy Camason
Őrző Gyógyító

◯ Kor : 60
◯ HSZ : 116
◯ IC REAG : 92
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Számos tetoválás

Re: Cook-szobor // Kedd. Okt. 25, 2016 12:43 pm

- Maradjunk annyiban, hogy semminek az elnökét nem ismerem, következésképpen ilyesmi nem esett meg velem. – Még, ugyebár, mert valljuk be, bármi lehet, ha rólam van szó, főleg ilyen kis sebzett formámban, de különösképpen nem szeretném ezt tovább tárgyalni, lévén nem célom még nagyobb ribinek feltüntetni magam, mint aminek már eddig is néz.
Elmosolyodom, nem lep meg, hogy a szerénysége ilyen messze jár, de ez aztán soha, senkivel kapcsolatban nem zavar, ellenben, amikor a beceneveket firtatja, megcsóválom a fejem. A telefonom a farzsebemben van, maximum akkor láthatja, ha körbejár.
- Ohh, nem, kérlek szépen, ez az én magánügyem, és nem fogom elcsacsogni. – Öltök nyelvet, pukkadjon meg csak a kíváncsiságtól. Nem kell tudnia, sem azt, eddig miként szerepelt benne, bár azzal kapcsolatban még lebukni sem tudnék.
- Ohh, jövendőbeli professzor úr, és akkor most mi lesz? Megbüntet? – Nem bírom ki, hogy ne szemtelenkedjek vele, nyilván a játékban már úgysem lesz benne, de engem nem zavar, ha egy kis fricskát kap tőlem. Jól esik, és bár az évődéstől a világon semmit sem remélek, de kezd körvonalazódni bennem, hogy talán ez hathatósabb módon távol tartaná, mint a merev elzárkózás. Elvégre, egészen egyértelmű, hogy foglalt a szíve, és azt is tudom, hogy hűséges típus. Olyan barát meg kinek kell, aki a folyamatos kísértés élő mintaképe szántszándékkal? Tudom, hogy jó eséllyel csúnya vége lehet, de az ilyen talizzunk, mert a barátok vagyunk műsor nekem tényleg nem fog menni még egy ideig.
Csak megvonom a vállam, felőlem jöhet bármilyen bosszúval, nem hiszem, hogy célt érne, magamtól sem bírok jelenleg túlzottan sokáig Jay közelében lenni, szóval erre rásegíteni halál fölösleges lenne.
- Ennek semmi köze nincs az időhöz, Jay. Akkor sem mondtam volna semmit, hogyha nem érzem a falat, amit emeltél. Mert… mert mégiscsak rólam beszélünk, akiről neked is megvan a magad véleménye. Baromság lenne bármibe belekezdenem. – A lelkem mélyén tudom, hogy az úgysem ment volna szólammal csak magamat próbálom vigasztalni, egyébként egy hatalmas nagy kamu az egész. Mi sem példázza jobban, minthogy az elfojtott könnyek vasmarokkal szorítják torkomat. Sosem voltam bőgőmasina, nemes egyszerűséggel nem ilyen fából faragtak, de miatta nem ez az első eset, hogy elpicsulok. Komolyan szánalmas vagyok.
- Nem gond, majd kiheverem, csak kell egy kis idő. – Csóválom meg a fejem, nem tudok mást mondani, ez most nekem túlságosan is fájdalmas. Visszatérek ahhoz, aki előtte voltam, ebben biztos vagyok, magamra fogok találni, de nem megy minden azonnal, ez nem ilyen könnyű.
Amikor meghalom Angel hangját, kissé döbbenten meredek rá, ami azt illeti, én sem hiszek abban, hogy ekkora véletlenek léteznek. A múltkor is beleköpött a levesbe azzal az sms-sel.
- Az, mérhetetlen öröm. – A szarkasztikusságot nem hagyom kiveszni a szavaim mögül, igaz, nekem nincs bajom vele, de Jay fontos nekem, ekképp jópofizni nem fogok senkivel, akitől óvva intett. Határozottan nem lelkesedem azért, hogy már ennyitől be kell vennie a nyugiszerét a hímnek, a francba is, ennek csúnya vége lehetne nélküle, az nem járja, hogy állandóan visszafogjam mágiával.
- Miért, ha azt mondanánk zavarsz, eltipegnél? – Mondhatni, költői kérdés, mert biztos vagyok benne, hogy nem menne ő sehová, pont itt érzi remekül magát. Az átkarolás kissé váratlanul ér, de sejtem, mit akar szemléltetni vele, szóval nem feszengek, vagy megyek arrébb, mert tény, ami tény, gondolkodás nélkül a pártjára állnék. Amikor rám néz, csak megcsóválom a fejem, hisz dunsztom sincsen róla, vajon miként sikerült végigmoziznia a műsorunkat, de ez talán most nem számít. Jobban mondva, nem ez az igazán lényeges, a csaj még csak bemelegít.
- Ha nem gond, én is itt vagyok, és köszönöm, megoldom a saját életemet én magam is, miattam aztán nem kell kampányolnod. – Jaynek megmondtam, hogy nem megyek el, nincs az az isten, hogy legyen bennem annyi lelkierő, hogy lássam azzal, akiért megdobbant a szíve.
- Angel, neki nem az a baja, hogy bárkivel jobban szórakozom az ágyban, de tőled óva intett, és ami azt illeti, ebben a helyzetben nem szeretném saját magam elkövetni a hibáimat. – Jay épp eleget szív most miatta, egyértelmű, mennyire bosszúálló kis szuka, én meg ekkora hülye végképp nem vagyok, eszemben sincs önként a húsdarálóba dugni a kezemet.
Ami azt illeti, Jay kérdése felettébb jogos, már-már kíváncsi vagyok a rá adott válaszra.
- Én benne vagyok. – Egyébként valahol sajnálom, Jay nélkül valószínűleg jóban lettem volna a nősténnyel, de ezt ebben a felállásban már sosem fogom megtudni, és nem is áll szándékomban keresni rá a lehetőséget. A mentális kérdésére csak megcsóválom a fejem, semmi extrát nem tudok a csajról, talán akkor tudnék, ha közel kerültem volna hozzá, de mint már mondtam, önként nem szeretnék az öngyilkosságom felé hajtani.
- Peched van, de elég sok mindent tudok róla, szerintem többet, mint hiszed, kiváltképp, hogy én már emberként is ismertem. – Azt, hogy utána mi lett vele, csak az elmondásaiból tudom, illetőleg rettenetesen sokáig gyűlölt, szóval Jay pokoli oldalát is jól ismerem, szíves örömest kiszorította volna belőlem a szuszt, ha nem vagyok képes meggyőzni arról, hogy akkor én magam is áldozat voltam.
Asami. Nos, most már nevet is kapott a szívrabló. Nincs ezzel baj, tudtam, hogy van valaki, egy névtől nem lesz más a helyzet, nyomozni meg végképp nem fogok utána, az én megtépázott önbizalmamnak egyáltalán nem hiányzik, hogy összehasonlítgassam magam vele.
- Azt majd én eldöntöm, jó? Attól, hogy nálad ennyire elkefélődtek a dolgok, nekem sosem ártott. És tudod mit? Ha nem akarsz órákig egy helyben állni, javaslom, kopj le, különben kénytelen leszek másként gátat szabni neked. – Egy csinos láthatatlan kalitka remekül állna neki szerintem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 74
◯ HSZ : 98
◯ IC REAG : 88
◯ Lakhely : Pokol egyik kényelmes trónján
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem

Re: Cook-szobor // Szer. Okt. 26, 2016 4:39 pm

- Ha érdekel, akkor járj utána magad. Szerinted pont téged avatnálak be abba, hogy miként is lehetséges az, hogy sokszor többet tudok, mint szeretnéd. – mondom egy unott ásítás keretében, majd még a szemeimet is megforgatom, amikor egymásra néznek és az az ölelés. Kész szánalom, hogy ennyire félti tőlem a leányzót, mintha valaha ártottam volna Wendynek. Tudomásom szerint múltkor is ő csókolt meg, és nem őt, így miről is beszélünk?
- Szóval szerinted a rombolás útjára léptem volna? Szerintem nem én voltam az, aki bekattant attól, hogy nem férkőzött be a ruhám alá, a lábaim közé a viszont látáskor, hanem te. Igaz, a pasik nehezen viselik az elutasítást és talán még mindig kevesebb kárt okoztam az ittlétem alatt, mint te. Igaz, te rombolsz lelkileg is és még testileg is. – mondtam neki egy elnyomott ásítás mellett, mint aki roppantmód unatkozik, mert nehezen tud vitába szállni azzal, amit mondok, mert így volt. Vajon erről a drága Wendy tud, hogy mit tett akkor is és mennyire meg akart döngetni ez az „úriember”, akinek minden szavára csak úgy adna ez a nő. Kész vicc.
- Tényleg megoldod? Érdekes, mert nem is ismersz, de mindet elhiszel egy hímnek, amikor szerintem semmi okot nem adtam arra, hogy elhidd, hogy neked akarnék ártani. De végül is tényleg a magad ura vagy és senki nem befolyásolhat ősrégi mesékkel. – nem habozok, a szavak csak úgy jönnek, miközben a tájat fürkészem néha, az embereket, majd pedig ismét ők. Tényleg szép pár lennének. Valahogy az se érdekelt, hogy mit szólt ahhoz, hogy egykoron csak úgy megtámadott Lio, mert szemmel láthatóan túl nagy hatással van a lányra ez a hím. Kár, pedig igazán remek társaság lenne és tényleg nem akarok neki ártani, de amíg ezt nem látja úgyis mindegy. Higgye csak el a hazug szavait.
- Ha az igazság fáj, az már nem rajtam múlik. Meg ahogyan mondani szokás, csak arra hatnak az ember szavai, akik találnak benne valamiféle igazságot magukra nézve, de szólj, ha tévednék, hiszen te vagy a professzor, akinek nyugi ital kell ahhoz is, hogy bírjon magával, vagy tévednék, hogy az lenne? – ohh, ne éreztem volna azt, hogy az energiái miként változnak meg? Ugyan már nem kell a mese, se a kerítés. Tudom jól, hogy milyen hatással vagyok rá, és amennyiben a szavaimban nem találna igazságot, akkor nem is húzná fel magát, hanem elengedné a füle mellett, ahogyan szokás.
- Fogalmam sem volt arról, hogy Wendy a te tulajdonod és esetleg ne ismerhetném meg jobban. Másrészt nem tehetek arról se, hogy a sors fintoraként hozzám fordult szorult helyzetében Asami, mintsem hozzád, amikor golyót kapott, vagy erről nem is tudtál? – ártatlan mosoly bujkál az arcomon, hiszen Asamit nem én kerestem, a sors vezette az utamba. Vajon erről nem is tudott a drágalátós hím?  - Ha nem érdekellek, akkor miért is tetted tönkre a szobámat, amikor nemet mondtam arra, hogy lefeküdjek veled. Igaz a biztonságom kedvéért még le is bilincseltelek, hiszen az elutasítás dühében majdnem megismerkednél a belsőségeimmel, ha jól rémlik, így beszélhetnénk arról, hogy ki foglalkozik  kivel jobban. Főleg, hogy még mások előtt is bemártasz, amikor semmi rosszat se tettem Wendyvel. Igazán felnőttes, nem gondolod? – pillantottam rá kíváncsian, hiszen nagyon is érdekelt a válasza. A gyűlölet is egyfajta hatás, bár érdekes, hogy pont ő gyűlöl engem, amikor ő hagyott egykoron is faképnél, nem pedig én őt egy másik férfiért. Lehet, hogy én is bekavartam már neki, de nem lehet oka panaszra, hiszen egészen stílusosan tettem.
- És szerinted te vagy én ismerem régebb óta őt? – csak ennyit kérdeztem vissza az őrzőre nézve, hiszen szerintem ő is tudja a választ, hogy már előtte ismertem a hímet, így tudom, hogy milyen volt egykoron, ahogyan az elhagyott kisnyomait is ismerem.
Mosollyal az arcomon figyelem őket, majd én is szép lassan elindulok, hiszen ez részben egy sétány, így mindenki arra sétál, amerre akar, de egy-két lépés után meg is állok, hiszen érzem, hogy a hímre milyen hatással vannak a szavaim.
- Dugóhúzó? – kérdezek vissza nevetve, majd a lányra pillantok. – Remélem tetszik az új neved, amit mondott rád is, hiszen ezt gondolja azokról a nőkről, akik többet teszik szét a lábukat, vagy csak nem nekik. – majd a hím felé fordultam. – Köszönöm a becenevemet, de ezzel remélem tudod, hogy nem csak engem írtál le, hiszen akit védeni akarsz, az se éppen arról híres, hogy miként tartsa csukva a lábát. Főleg, ha felejteni szeretne. Ahogyan az is kiderül, hogy nem éppen úriember voltál egykoron, hanem egy védtelen lányt te is pontosan úgy kihasználtál, mint ahogyan mások is. – mennyire tetszettek a harmadikfélnek a szavaim? Nem túlzottan érdekelt, hiszen nem én mondtam ezt, hanem Lio fejtette ki a véleményét az ilyen nőkről. Lássuk, továbbra is vak marad-e ennyire az őrző vagy nem.
Ismét nevetésben törtem ki és még a fejemet is megráztam.
- Tedd meg, eléggé nyilvános hely. Biztosan örülnének a vezetőid, hogy egy csöppet se balhés egyedet a lehető legnyilvánosabb helyen gátolsz meg a mozgásban. Biztosan érdekes felvétel és hír is születne belőle az esti hírekbe, ha másképpen nem lehetne elintézni, hogy lássák, hogy csak a fecsegést nem bírtátok... – s azzal a lendülettel az egyik kamerára mutattam, ami ezt a teret pásztázta. Cook-szobor mindig is nyilvános hely volt, szeretik megóvni a szobrok, az emberek biztonságát, így rájöhetett arra is, hogy nem én ütném meg a bokám, hanem ő. Főleg, hogy hozzájuk se értem, arról meg nem tehetek, hogy nem bírják azt, ha valaki nem kertel nekik. Az igazság fáj drágáim.
- Tovább jó turbékolást! És légyszi mondjátok, hogy csíz! – és azzal a lendülettel már le is fényképeztem az ölelkező párost. – Lássuk, hogy ezt miként is magyaráznád ki, ha egyszer netán ahhoz jutna el, akit annyira védeni próbálsz. – mosolyodtam el, majd el is raktam a telefonomat. - Hasta luego! - *viszlát* - és azzal a lendülettel meg is fordultam, hiszen eléggé untatott az, hogy ennyire vak a lány, de ez se az én dolgom, egyszer talán felnyílik a szeme, hogy akit ismer az nem teljesen az, amilyen valójában a hím. Meg félő, hogy lassan már a kispárnámra fogok várni, ha még tovább untatnak azzal, hogy Jay mennyire jó személy, miközben mocskosabb, mint amilyennek látszik. Utána pedig könnyedén vesztem el a hömpölygő tömegben és akár még egy zsúfolt kávézóba is betévedtem egy finom kávéért, hogy elűzzem azt az álmosságot, amit ők ragasztottak rám az unalmas fecsegésükkel. Egyikük se tűnt ostobának, hogy megpróbáljanak olyat tenni, ami miatt nekik fájna inkább a fejük, mint nekem. Meg Lio maga volt a nyugalom szobra, szóval ja. Ahogyan azt is sejtheti, hogy nem fogom most elküldeni. Majd akkor, amikor legkevésbé várná talán, ha úgy tartja kedvem.

|| Köszönöm a cameo-t, de azt hiszem én most tippegnék el. Embarassed Gondolom úgyse állítotok meg, illetve vélhetően nem tesztek semmi ostobaságot se nyilvános helyen, így max. még írok egyet, ha esetleg olyat írtok. ^^  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Cook-szobor // Szomb. Nov. 05, 2016 8:50 pm

Nocsak, politikusok nem vetettek rá szemet? Mert ha megtették volna, Wendy nem az a típus, aki ellentmond egy jó kis numerának. Mondjuk ha zsírdisznók pénzt kínálgatnak neki, akkor nyilván undorodik, de tény, hogy nem csak olyan elnökök léteznek. Illene nekem is elnökölni valamit, majd utánanézek, mire van lehetőség mondjuk az egyetemen. Miután elmúlt a rémálom a Tőr utcában...
- Ej, a titkok könyvében tetszik firkálgatni? Mégis milyen apokalipszisre számítasz, ha megtudom, hogy hívsz a meglehetősen széles kiterjedésű hátam mögött?
Vigyorgok a kis nyelvnyújtogatóra. Élvezem ezt a kis karmolászó-lökdösődő beszélgetést. Nem dől össze a világ, ha hallgat. Ért hozzá, hogy keltse fel a vágyat és nem csak szexuális téren.
- Egyelőre amnesztiát kívánok osztani, de ha így folytatod, levonok a magatartás jegyedből.
Mint az iskolában, fekete pontok és naplóba húzott csúnya karók fenyegetésével élek. Szájalásnál komolyabb büntetést nem terveztem. Ha nem bír magával és minősíthetetlenül viselkedik, akkor olyanokat fogok mondani, hogy úgy érzi, kirántották a szívét, de egyelőre erre nem látok esélyt. Szórakozás ez, a sarokba állított kisdiák óriási pofája. Mindig is bírtam a cserfességét, ahogy ő is szerette rajtam alkalmazni. Érzem, hogy most is pozitívabb irányba lendíti őt a dolog. Akkor még lökjünk is rajta! Megtenném, de érkezik a döbbenet, ami szájzárat tesz rám. Idő és csalódás, sebek és szívek. Keresem én a közös halmazt, de ez egy elég komoly feladvány.
- Komolyan ki mered jelenteni, hogy ha nincs kerítés, hanem csak be kell sétálni, akkor se jöttél volna? Amíg magánhangzót játszottam, a véleményem az volt rólad, hogy bármikor szívesen fogadtalak volna úgy, ahogy először, csak épp alkoholmentesen. És honnan tudtad volna biztosra, honnan tudnád most, hogy antitalentum vagy és az is maradsz ilyen téren?
A célom nem az édesgetés, nem a bugyi leimádkozása, hanem a kételykeltés. Az időhöz nagyon is van köze annak, ami történt. Ha Wendy hajlott volna a felkérésekre, talán én is meglátok benne valami többet, azt, amit már csak későn láttam meg. Az ilyen "Mi lett volna, ha" típusú gondolatokban nehéz igazságot tenni, de én nem látom olyan sötéten az eget. Épp ezért próbálok valami fénysugarat beküldeni a viharba, ami fellegekkel borítja be a boltozatot Wendy környékén. Az időt kell segítségül hívni, mert az fogja átvinni őt a zavaros vizeken. Ha végre átkel a csalódás folyamán, akkor találhat valakit. Megszületett benne a gondolat, hogy egynél többször legyen eggyel és egynél kevesebbszer legyen mással. Ezt nem szabad elfelejteni. Én is akkor teljesedtem ki, amikor megtaláltam a fix nőt, az egyetlent. Megérint az is, ahogy az önbecsülése kiviláglik a sötétből. Ez az ő véleménye és még sokaké. Ismerem a szokásait, de megláttam én a változást is. Csak nem időben. Basszus, már szorongatja a torkát a rohadék játékmester...
Angelnek szinte már örülök, mert véget vet a szomorúságnak. Bosszúságra cseréli a bánatot. Jobb, mint sírni, én pedig bepiáltam, úgyhogy nem lesz gond. Wendy az én oldalamon áll, érzem. Azt mondta, a nőstény nem adott okot ellenszenvre, így ez csak szolidaritás. Még megindítóbb, hogy ennyire egy húron pendül velem. Én tudom kezelni, de ő? Ezzel csak később tudunk foglalkozni, mert most itt áll előttünk maga a gonosz. A bosszú asszonya, akire nem a régmúlt, hanem a közelmúlt miatt nézek elpusztítandó alanyként.
- Az elefántcsonttoronyból tetszik beszélni, de minden ilyen építmény ledől egyszer.
Utána is fogok járni, hogy láthatott minket a kávézóban, kikkel dolgozik vagy mikkel. Megkeresem azt a hackert, aki egyszer már segített nekem. Csak chips kell neki, őrült egy fazon! Ésszel, nem erővel. Úgy, ahogy a merényleteket terveztük a Fülöp-szigeteken, mikor az ellenállásnak dolgoztunk. Ismét partizán leszek, egy egyszemélyes hadsereggel kell megküzdenem.
- El is felejtődnek olyan apró tények, hogy fenyegető hangnemet vettél fel és istennőt játszva emlegettél mindenfélét és mindenkit, aki nekem fontos, igaz? Ha te értéket teremteni érkeztél a városba, már adom is a "Titkok királynője" plecsnit!
Mert nekem nem úgy tűnt. A házát feldúltam. Mert ő az én életemben okozott felfordulást. Wendy-t fenyegette, az ittlétemet veszélyeztette. Szórakozott, bajba akart keverni és a végén bejátszotta a nemi erőszak kártyáját is, az egyetlen lapot, amit még a dörzsölt Zsugás Jimmy se dobott soha az asztalra. Álnok egy teremtés. Amikor Wendy-vel összecsapnak, abba nem szólok bele. Az őrző jól mondja, Angelből pedig csak a sértettség beszél. Amikor ismét engem szólít meg, akkor reagálok, mert azt aztán nem hagyom szó nélkül! Még a Nyugalom Nedűjének bűvöletében sem.
- Gondold át, miért fájdalmas neked az, hogy magadra maradtál? Mert akkor az igazság szerint ezt érdemelted.
Érzem, hogy kétélű kardként sújtok le ezzel, de a tények ismeretében valóban így látom. Semmi olyat nem mutatott, ami miatt érdemes lett volna éveket várnom. Hiányolt, ő ragaszkodott, mert kellett a biztonság. A csalódás homokbuckájára építette fel az életét. Nem irigylem, egyáltalán nem. A vádakkal nem spórol, én meg a védelemmel nem fukarkodom. Meddő vita ez. Rá is lépek a távozás mezejére. Az igazi alázás, amikor szó nélkül hátat fordítunk és úgy beszélünk a nőstényről, mintha itt sem lenne. Sajnálom, hogy nincs egy aduászunk. Az informátoroknak talán akad. Utánajárás. Ez a kulcsszó.
- Hát a te tulajdonod sosem akarna lenni, úgy érzem - kacsintok az őrzőre.
Esélyt se látok rá, hogy lehettek volna barátnők. Angel nem az a típus, szerintem érdekkapcsolatokon kívül mással nem rendelkezik. Mert nem hisz magában. Lehet, hogy ezt én okoztam, de nincs lelkifurkám, mivel ezt váltotta ki. Akkor ez volt a helyes döntés. Most meg irigykedhet, hogy egy nőtársa nem rá hallgat, hanem rám.
- Mintha magad volnál az orákulum, a mindentudó! Bizonyos dolgok a négy fal között maradnak.
Tényleg nem tudtam, hogy Asamin dolgozott. Folytatni fogom a munkát, továbbra is rossz hírét keltem. A nőstényt meg fogom kérdezni az esetről. Nem hibáztatom azért, hogy elfogadta a segítséget. Még azért sem, hogy nem mondta el. Nem tartozunk egymásnak elszámolással. De szeretném, ha tovább lépnénk és olyan szorossá válna a kapcsolat, hogy ne legyen több ilyen vakfolt.
- Kevered a szalonnát Madonnával! Egy csak félig létező, inkább testinek mondható kapcsolat megszakítását életre szóló bosszúvággyal reagálod le. Aki még nem követte el a bűntényt, az valóban nem bűnös. Csak veszélyes elem. Itt nem te vagy a panaszos fél...
Ferdíti az igazságot, én meg kiegyenesítem. Ki akartam belezni, persze, de nem azért, nem csak azért, mert a lába közével szórakozott velem. Az egész megkeresésnek szólt a dühöm. Aki érzékileg elutasít, az kap néhány velőbe mászó szófordulatot, de nem borítom rá a szekrényt. Talán még tőrrel az agyamban sem tennék ilyet. Múlt és jelen kavarodik itt össze és úgy érzem, Angel el is hiszi egy részét annak, amit mond. Ez az igazán ijesztő, mert tudom, hogy nem fog leállni.
Wendy dacoskodik és amikor aggódni kezdenék, akkor sem gyengül el. A vetélytárs neve nem rettenti meg. Talán azért, mert _tényleg_ nem akar versenyezni. Ilyen hamar elengedett volna? Azért ez egy kicsit piszkálgatja az önbecsülésemet!
- Azért ne tegyünk egyenlőségjelet a kissrác és a felnőtt férfi közé! Különböző életszakaszaimból származtok.
Valójában Steph ismert meg előbb óta, hisz ő gyerekkori emlék, de épp ezért más oldalamat ismeri. Amikor Wendy-vel először találkoztam, nem volt titok, hogy megjártam a börtönt és tanultam a hibáimból. Egy érett embert ismert meg, míg Steph a széltől dobált utcagyerekre emlékszik.
- Van különbség aközött, akinek ez jut és aki ezt választja, mert tudja, hogy ez jó neki. Nem voltam úriember, éltem a lehetőséggel. Sajnálom, hogy te még a tinikorszakodnál tartasz. Én felnőttem, sorry...
Akit itt sajnálok, az csak Wendy. Nem kell félteni, már adja is a revansot. Érzem benne, hogy felbukkan az együttérzés. Megsejtett valamit az egykori, nehéz helyzetben lévő, sanyarú sorsú Steph lelke fájdalmaiból. Amivé vált, az viszont neki sem tetszik. A fenyegetés meglep. Én nem lettem volna ilyen drasztikus. Igaz, Wendy-nek nem jutott a Béke Poharából.
- El kell keserítenem téged: az esti híradóban egy félmondatot sem fognak neked szentelni.
Ezt én döntöttem el Wendy helyett, vállalom, hogy talán túlléptem a hatáskörömet. Most nálam a józan ész, hosszú idő óta nagyon tisztán látok, ki kell használni. Egy nagy öleléssel, átkarolással kísérem el és már nem is figyelek a szavakra, amik hátulról érnek. Lehet, hogy ezt még megbánom, de már megtörtént, visszakérdezni pedig nem fogok, hogy "Ja, nem figyeltem. Mit is mondtál?" A spanyol elköszönést meghallom. Zene füleimnek, de nem viszonzom. Néha még hátranézek és ha Wendy-nek megfelel az irány, akkor nemsokára a partnál sétálgatunk. A karom nem kerül le róla, kivéve ha konkrét kérés érkezik.
- Turbékolás... Szerintem a galambokat nézte a szobor tetején - mondom egy nevetéssel lezárva a képtelen találkozást.
Utána leesik, hogy ez nem volt éppen helyénvaló. Wendy szeretett volna turbékolni, de én másik madárcsajhoz repültem. Nem akarom a szívét harapdálni, úgyhogy megpróbálom inkább a poharat tiszta vízzel feltölteni.
- Köszönöm, hogy feltártad az igazságot előttem! Ez a kis touché is sok mindent elárult. De a kristálygömböt még hiába simogatom, nem árulja el a jövőt. Egy felől adj bizonyosságot: még láthatlak, ugye?
Meg fogom érteni, ha heteket kér vagy hónapokat. Lehet, hogy az ital hatásának elmúltával már máshogy gondolom majd. Most ezt érzem. Eddig is felfogtam volna, ha ismerem a motivációit. Fontos marad nekem és nyilván én is neki. Lehet, hogy kell egy kis távolság időben és térben. Kiállt mellettem és én is mellette. Ezt egyikünk sem felejti el. Hirtelen átfut a fejemen, hogy Angeltől túl sokat várok tőle. Eddig tényleg nem sok mindent tett. A gépen feltörését se lehet rábizonyítani. Szavakkal vádaskodni pedig nem bűn, csak idegesítő. De nagyon. És az ellenfelet nem szabad lebecsülni. Steph sose lesz képes megbocsátani, leülni velem egy kávéra és önfeledten társalogni. Ha eljátszaná, azzal is célja volna. Egy kígyó ő, akit a keblemen melengettem és megsértődött, amikor nem mentem utána az odvába, ahová zárták. Nem lehetek felelőtlen, nem bízhatok a jóindulatában. A legrosszabbat várom és a legrosszabbat akarom megelőzni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Cook-szobor // Today at 11:24 pm

Vissza az elejére Go down
 

Cook-szobor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Bossok pontjai/adatai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Anchorage :: Cook-öböl-