HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
115 TAG 52 FÉRFI 63 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
31 TAG 14 FÉRFI 17 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
29 TAG 15 FÉRFI 14 NŐ
ŐRZŐK
33 TAG 15 FÉRFI 18 NŐ
EMBEREK
13 TAG 4 FÉRFI 9 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:36 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:35 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:33 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:32 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:29 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:28 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:28 pm
írta  Hannah B. Wilson Kedd Okt. 17, 2017 12:49 pm
írta  Achilles Kilpatrick Hétf. Okt. 16, 2017 7:40 pm
írta  Darren Northlake Vas. Okt. 15, 2017 2:01 pm
írta  Alignak Vas. Okt. 15, 2017 12:14 pm
írta  Hans Elfman Vas. Okt. 15, 2017 11:45 am
írta  Blake Lewis Palmer Vas. Okt. 15, 2017 10:11 am
írta  Alignak Szomb. Okt. 14, 2017 3:15 pm
írta  Hella Deborah Blackbird Pént. Okt. 13, 2017 5:26 pm
írta  Catherine Benedict Szer. Okt. 11, 2017 7:07 pm
írta  Darren Northlake Kedd Okt. 10, 2017 10:11 pm
írta  Darren Northlake Kedd Okt. 10, 2017 7:19 am
írta  Catherine Benedict Hétf. Okt. 09, 2017 8:27 pm
írta  Rebecca Morgan Hétf. Okt. 09, 2017 7:52 pm
írta  Alignak Vas. Okt. 08, 2017 8:41 pm
írta  Darren Northlake Vas. Okt. 08, 2017 1:08 pm
írta  Destiny Maeve Bluefox Szomb. Okt. 07, 2017 8:21 pm
írta  Alignak Szomb. Okt. 07, 2017 4:48 pm
írta  Jackson Carter Pént. Okt. 06, 2017 7:23 pm
írta  Sarah Youngmay Csüt. Okt. 05, 2017 9:35 pm
írta  Alignak Csüt. Okt. 05, 2017 5:49 pm
írta  Alignak Csüt. Okt. 05, 2017 5:48 pm
írta  Helena Ophélie Hagen Szer. Okt. 04, 2017 3:13 pm
írta  Abigail Cecile Kenway Szer. Okt. 04, 2017 1:29 pm
Alignak
 
Catherine Benedict
 
Darren Northlake
 
Destiny Maeve Bluefox
 
Balthazar Bluefox
 
Rebecca Morgan
 
William Douglas
 
Jonathan Wilson
 
Hannah B. Wilson
 
Nessa O'Brien
 

Share | .

 

 Yetta lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6664
◯ IC REAG : 8478
Yetta lakása // Vas. Feb. 16, 2014 5:20 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net





SzerzőÜzenet
Annakpok
Szellem
avatar

◯ Kor : 818
◯ HSZ : 310
◯ IC REAG : 335
◯ Lakhely : Fairbanks - Viktoriánus kúria

Re: Yetta lakása // Szomb. Jan. 21, 2017 12:05 pm

- Területen kívülre. – adom meg a választ neki, s ennél mélyebben el se kezdem magyarázni azt, hogy mégis milyen területről és mennyire szeretném levinni a térképről. Tulajdonképpen nem is teljesen igaz az, hogy kívül viszem, mert ha nagyon szigorúan vesszük, akkor pont, hogy beviszem mindennek a sűrűjébe, amennyiben a múltam helyszínt jelent. Tudnia kell, mert nem maradt más fegyverem, nem tudom másképpen marasztalni sem őt, sem az eszetlen hímet, aki annyira hozzá van nőve. Nem baj ez, éppen csak.. féltékeny vagyok és nem a romantikus vonulat miatt. Hozzám így senki, soha nem ragaszkodott.
Révetegen figyelem, ahogy moccan, lépteinek dallamával altatom lelkemet, energiáimat simítom annyira, hogy amint beül mellém a dodgeba, s kattan a központi zár, elkezdhessem lebontani a falaimat.
- Arra gondoltam, hogy utazás közben megnézhetnél egy filmet. Hidd el, érdekes lesz. – a felütésem csak ennyi, nem több. Ha körbepillant, természetesen sehol nem ugrik ki a műszerfalból egy monitor, nem indul meg a szó szoros értelmében vett, valódi film, ám mégis elméjének vásznára vetül valami, aminek talán határozottan nem kellene ott lenni.
Kacagó gyermeklány nyakában ezüstmedál himbálózik, kézzel faragott, egyszerűen különleges csoda. Ében tincsek élednek ujjai között, ahogy valaki másnak a hajával matat. Nem látod. Nem tudod ki az és mégis ismerős. Háttal ül neked, mezítelen rézszíne nem baljóslatú, mégis benned reked a levegő, amint megfordulni látod. Mert már tudod. Te már ismered a szörnyeteget belőle még akkor is, hogyha nem ez a test tartozik ahhoz, aki a te életedben megjelent. Ijedtedben talán beszívod alsó ajkadat, talán kihagy a szíved egy ütemnyi dobbanást, talán arcizmod sem rezdül. Mégis, ahogy az előbb még vidám, nevető gyermek tüdejéből kiszorul az utolsó korty levegő is, s megszűnik szenvedni ezen a síkon, téged fojtogatni kezd az igazság. Hiszen ismered hús vér valóját annak a szenvedésnek, ami ezzel a történettel kezdődött egykoron.
- Ekoni volt a neve. – szólalok meg, miközben elhagyunk egy újabb sor házat. Tekintetemet nem veszem le az alattunk szaladó út követéséről, nem fordulok Yetta felé, de energiáimmal egyre mélyebbre vájok benne, hogy a részévé tegyem mindazt, amit sose volna szabad megtudnia.
Ismerős, de nem tudod miért ily’ balga, hiszen ez az oldala nem kúszott előtérbe már hosszú évszázadok óta. Mászik, mert virágot kértek tőle, s ő hozza is, mert nem tud ellenállni annak, aki erre utasította. Fogalma sincs arról, hogy a derék fölött vibráló, domború mellkas alatt dobogó szív mennyire szereti. Nem tudja, hogy férfiként néznek rá, a korcs érzéseivel nincsen tisztában, csak meg akar felelni neki. Mászik és zuhan, hogy aztán új életet kapjon, esélyt arra, hogy az legyen, aki ma is. Az, akinek a családja volt egykor a mindene, s aki most mégis éltében oly néma, mint a sír.
- Gondolom nem kell bemutassam neked Victort. – váltok és felbőgetem a motort. Kiértünk az egyenesre, ami felé haladni vágytam. Ellopom tőle az első kölyköm további képeit, kiszakítom belőle, s valami egészen mást mutatok neki. Érezheti a vérem szagát, a hamis hörgésem mögött megbúvó hazugság csiklandozhatja az orrát és láthatja, ahogy eétűnök. Akkor menekültem először és utoljára bárhonnan el, amikor kócos skót voltam és nem akartam férfi lenni többé.
Nem mutatok többet annál, mint amennyit muszáj. Kegyetlenkedéseimből csak azokat tárom elé, melyek arra voltak valók, hogy tanítsak valamit, hogy megmentsek másokat, hogy helyrehozzam azt, amit – akár mások, akár másokkal együtt én – elkövettem. Ő is farkas, tudnia kell, mindenki követ el olyasmit, amivel nem büszkélkedne utóbb, de az a nagy különbség mások és közöttem, hogy másoknak nem varródott a nyakába – kivéve a testvéreimnek – az, hogy örökösen tanítóként kelljen funkcionáljon akkor is, ha szemernyit sem vágyik erre.
Amint végül leállítom a motort, fáradtan fordulok felé. Tekintetem mélyén észreveheti Annakpokot, Alistairt, Annarózás, Acaciát és Amost is Autumnbe oltva. Látnia kellett, hogy értse mi az, amit tényleg mutatni szeretnék neki.
Egy pillanatra lehunyom szemeimet, homlokomra a sajnálomot rendezi a szívdobbanásnyi idő.
Nem látja, hiszen nem a párja volt, hanem én voltam. Az én testemben ugrott nekem, velem halt, mintha én volnék, de mivel tudom már, hogy ki volt, Yettának úgy adom át az oltár melletti páros öngyilkosságot, ahogy én érzek azzal kapcsolatosan. Hiába lát engem, Darrent érzi, velem vibrál és velem huny ki a léte. Egy ütemre zokog a lelkünk, s ez az, amivel végleg megágyazok annak, ami innen következik.
- Alkut kötöttünk azon az éjszakán. Élünk, mert feladatunk van, s vállaltuk, ki miért, az különböző. Én nem akartam már tanítani. Tulajdonképpen mindig teher volt, ahogy teher lesz nektek is, ha valaha eljutunk oda. De mégis tudnod kell, látva az utamat, hogy mi az, ami előttetek áll. Utódot kellett választanunk, így szólt az egyezség. Utódot és áldozatot, hát megtettem akkor és ott, a mocskos szemétláda előtt. – Denaalit és mindent, ami azon az éjen történt úgy tolok elméjébe, hogy fájjon. Akarom, hogy legalább negyedannyira fájjon, mint amennyire ez az egész nekem fáj. Mert én már tudom, hogy mit választottam, s egy részével neki is tisztában kell lennie. - Férfi is voltam és nő is, világéletemben ez a kettősség jellemzett, hát leszarom, hogy utódom csak egy lehet. Ha nem lehettek ketten, akkor ne is legyetek. Amennyiben elmentek, vagy akár csak egyiktek elmegy, s én nem tudok választani, soha nem lesz vége. Minden áprilisban egyre többen fognak meghalni, ártatlanok. Olyanok, akiknek nem lenne szabad. Rajtad múlik, hogy mit mondasz el neki, hogy mivel tartod vissza. Tiéd a felelősség. Vagy a Szabad utódai lesztek az ítéletnapon, vagy éltek ezrek vérével a kezeteken. Hidd el, engem nem érdekel. Én már addigra sehol sem leszek.
Nem hagyok neki időt gondolkozni, legalábbis nem egy álltó helyünkben. Beindítom a motort, s indulok, ezúttal visszafelé. Mondanom sem kell, hogy hazaviszem, vagy ha kéne is, nem mondom. Üres vagyok, tán sose voltam ennyire üres. Akarom őket, akarom, de nem utódnak. Arra vágyom, hogy az életem részei legyenek, de nem vagyok ostoba. Tudom, hogy ezügyben nekem nem osztottak lapot. Soha sem.

// Sad//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 169
◯ HSZ : 651
◯ IC REAG : 688
◯ Lakhely : -


Re: Yetta lakása // Vas. Feb. 05, 2017 6:25 am


Nem mondom, hogy nem tölt el némi félsszel a halkan kattanó, jellegzetes hangocska, mit az ajtó záródása hoz magával. De elengedem, hagyom, hogy suhanjon velünk az út, a táj... a múlt.
Oldalt tekintek rá, tekintetem kékje némi értetlenséggel keveredő, őszinte érdeklődéssel tekint rá, vonásai profilját fürkészve. Most épp vajon mily őrült gondolattal kíván jó dolgomba páros lábbal gyalogló démonomnak lenni? Tartok tőle, ugyanakkor - vagy éppen ezért - veszélyesen vonz is ez a különös utazás.
Lelki szemeim előtt a képek pillanatok alatt fordulnak békésből baljósba, majdan tragikus súlyúakká, hogy talán hang se hagyja el ajkaimat, csupán némán formázom a kérdést a kislányneve hallatán, hogy: Miért? - Múltam fogja vagyok magam is, megértem, felfogom súlyát a szörnyű tettnek, s hogy mily nehéz engedni. Hogy mit jelent ily terhet cipelni.
Amennyire különbözünk, épp annyira vagyunk hasonlóak. Ezért kedvelsz és ugyanakkor ezért is utálsz annyira talán. Mert én mocskosul, tiszta szívvel teszem, a gyermekek nyílt őszinteségével...
Egyszerre szeretlek és kívánlak Pokolba a pergő események és energiáid nyílt súlya alatt, mely nem csupán mellkasomra, de vállaimra, elmémre telepszik, hogy olybá érzem, még egy emlék és pudinggá cseppfolyósodik minden a kobakomban.
Lassít a motor. - Hála az égnek!
Nem tekintek rá, vonásaim komoly merevséggel tekintenek előre, ki a szélvédőn. Eddig fel se tűnt, most érzem meg csupán, hogy gyöngyözik halántékom az erőlködéstől, hogy ne fulladjak bele az energiaárba. Tarkómon hideg cseppekben gyűlik a verejték, s mellkasom fel-le jár, igyekezve normalizálni az adrenalin-lökettől hevesen pumpáló szívem őrült ritmusát. Maratont futottam anélkül, hogy akár csak egy lépést is tettem volna.
Bennem néma minden, energiáim a döbbentettől fagyottak, s a máskor oly nagyszájú szabad nőstény farkasával együtt adózik némasággal vérvonalfőjének oltárán.
Sietve törlöm le az utolsó emlékképre arcomat felszántó forró könnycseppet képemről, s eztán tekintek csak rá fáradt együttérzéssel. Hát... basszus?
Őszintén nem tudom, mivel, hogyan tudnék segíteni neki, pedig bármely szellemlény a megmondója, oly szívesen mondanék valamit, mi könnyít a terhén! - Szerencsére nem kell szólnom, megteszi ő helyettem, de bár ne jutnának el elmémhez szavai.
- Nem. - Bukik ki belőlem, s bennem talpra szökken az imént még kushadó nőstény. Sietve kapok a kocsi kulcsa után, ahogy látom, ráadná a gyújtást, de nyilvánvaló, hogy esélyem sincs. Nem is tudom, miként gondoltam... Én, a farkasok közt csupán taknyos kamaszkorban levő, hogy fölébe kerekedhetek bármiben is! Mégis itt vagyok, mégis megpróbálom és mindennek a tetejében - akár indít, akár a maradás mellett dönt - képes vagyok csekély kis energiáimmal feléje kapni, ügyetlenül fogást lelni az évszázados bundán.
- Ezt rohadtul nem fogod rám vagy rá taksálni! - Taszít a bűntudatkeltése olyanok iránt, kiknek a vidékét réges-régen magam mögött hagytam volna már; s most, hogy az utolsó cérnaszál tart csupán itt, képes ultimátumot adni?! Rohadjon meg ő is, meg aki ezt az egészet kitalálta, de komolyan!
- A felelősség a tiéd egyedül, ne is próbáld hárítani. Ha nem... lennél ennyire elcseszettül önfejű és makacs, akkor látnád, hogy... ez nem rólunk szól. Nem rólam vagy Darrenről, vagy arról, hogy milyen vagy te! Te... kiborítóan idegesítő tudsz lenni. - Kaccanok fel és érzem, hogy könnyfátyol kúszik tekintetem elé, mit zavartan remegő mozdulattal törlök ki onnét.
- Ugyanakkor remek lakótárs és barát. Megtiszteltetés, hogy ismerhetlek. Nem csupán azért, mert tőled ered a vérvonalam, hanem azért, aki vagy. És ezt a valakit soha nem fogom elfelejteni, akármi történjék is. Megígérem neked. - Szakadt fel ajkamról az őszinte vallomás, tekintetemet le sem véve róla, hiszen hozzá intéztem szavakat.
- De mint mondtam, ez nem rólunk szól. Hanem a jövőnkről. Dönts hát, Szabad! Te milyen jövőt szeretnél a leszármazottaknak? - Amennyiben nagyon leállna túlmagyarázni tömör kérdésemre válaszát, úgy nemes egyszerűséggel képes vagyok egy "Válassz!" felszólítással félbe szakítani mondandóját szemtelen kellemetlenkedőként.
Láss túl a jelen szűk csövén, a megkötések láncai közt, ha valakinek, hát te neked meg kellene látnod a felkínálkozó szabadságot. A jövő van kezedben és te képes lennél úri dacból nem választani, mert az szembemegy a felsőbb akarattal? Mikor most úgy formálhatsz, alakíthatsz évszázadokat előre, ahogy csak szeretnél, mindössze egyetlen egyszerű kérdés megválaszolásával: ő vagy én?
Ne magyarázd túl.
Én sem teszem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6664
◯ IC REAG : 8478
Re: Yetta lakása // Vas. Márc. 12, 2017 3:32 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Yetta lakása //

Vissza az elejére Go down
 

Yetta lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Lezárt Helyszínek-