HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Alignak Today at 14:37
írta  Alignak Today at 14:19
írta  Achilles Kilpatrick Yesterday at 20:09
írta  Celeste M. Hagen Csüt. 1 Dec. 2016 - 15:50
írta  Jamie Waldorf Szer. 30 Nov. 2016 - 15:53
írta  Sage Miller Szer. 30 Nov. 2016 - 15:50
írta  Emily Hart Kedd. 29 Nov. 2016 - 21:17
írta  Primrose Trevelyan Hétf. 28 Nov. 2016 - 13:52
írta  Rebecca Morgan Csüt. 24 Nov. 2016 - 7:27
írta  J. Isaac Sladen Hétf. 21 Nov. 2016 - 21:34
írta  Vendég Hétf. 21 Nov. 2016 - 12:46
írta  Nessa O'Brien Hétf. 21 Nov. 2016 - 10:19
írta  Maya Honeycutt Szomb. 19 Nov. 2016 - 19:20
írta  Alignak Pént. 18 Nov. 2016 - 23:01
írta  Alignak Pént. 18 Nov. 2016 - 23:00
írta  Alignak Pént. 18 Nov. 2016 - 22:58
írta  Jackson Carter Vas. 13 Nov. 2016 - 16:52
írta  Catherine Benedict Szomb. 12 Nov. 2016 - 6:47
írta  Roxan A. Cruz Csüt. 10 Nov. 2016 - 19:40
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. 10 Nov. 2016 - 19:13
írta  Andrzej Krakowski Kedd. 8 Nov. 2016 - 20:06
írta  Roxan A. Cruz Kedd. 8 Nov. 2016 - 18:31
írta  Tawny Vaidya Hétf. 7 Nov. 2016 - 23:02
írta  Skyler R. Hamilton Hétf. 7 Nov. 2016 - 22:03
írta  Balthazar Bluefox Hétf. 7 Nov. 2016 - 21:55
Balthazar Bluefox
 
David A. Blandern
 
Lester J. Edison
 
Alignak
 
Celeste M. Hagen
 
Achilles Kilpatrick
 

Share | .


























 

 Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6143
◯ IC REAG : 8029
Chigliak-ház // Szer. 28 Máj. 2014 - 17:30






Tulajdonos: Rebecca Morgan

Chigliak nagymama háza Fairbanks egyik békés utcájában áll. Közepes méretű kert, udvar, avagy birtok - kinek hogy tetszik - terül el körülötte. Fenyők magasra nőtt nyúlánk törzseinek oszlopai ölelik körbe, méregzöld, mélabús ágai adnak árnyékot fölé. Több éve burjánzik Alaszka növényvilága a rönkház körül, az elvadult flora itt-ott benőtte már a keskeny, kavicsos ösvényt mely a ház bejáratához vezet, de szürkesége még azért látszik és nappali fénynél halvány útmutató. A ház falait alkotó rönköket néhol moha nőtte be, zöldes foltokat képezve az oldalain, szürke por, szélfútta piszok, lehullott és elakadt levelek tarkítják. Az ablakok keretein lévő festék lepattogzott, a kandallóból felfelé nyúló kémény felső peremének téglái töredezettek. Szomorú, mégis méltóságteljes, régi, megfakult emlékeket őrzőotthon benyomását kelti.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net Online
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Csüt. 29 Máj. 2014 - 21:27

*Hosszú volt az út vagy sem a nagymama házához, valójában nem tudatosult benne. Moliere Tartuffe-je volt a kezében, a kedvenc könyveinek egyike, de igazából nem tudott a frappáns párbeszédekre figyelni. Minduntalan felnézett a taxi ablaka mellett elsuhanó tájra. A város civilizációjának több darabja gyorsan eltűnt szemei elől, aztán csak az út és az azt sorfalként alkotó fák maradtak. Nem mintha azokat nem nézte volna kedvtelve, de Miriam nagyi háza iránt érzett kíváncsisága minden mást felülírt. Elméjében felsorakozó képekben egy romos ház, és az azt körülölelő, burjánzó növényvilág egy drasztikus valója jelent meg. Megengedte magának, hogy megforduljon fejében a hirtelen sarkon fordulás gondolata, de végül, nagy nehézségek árán hátat fordított mindezeknek és megpróbált bízni az ügyvéd szavaiban. A kellemes és bizalmat sugárzó arcú, ötvenes férfi szavainak emléke némileg eltérítette Rebeccát attól, hogy felindulásból retúrjegyet váltson a New Yorkba tartó csatlakozásra. Kíváncsi volt Miriam nagyi házára, legfőképpen azért, mert a nagyit sem ismerte meg. Soha, egyetlen hangot nem hallott róla, fényképeket még annyit sem talált. A neve, az utólagos, az idő rövidsége miatti csak hevenyészett kutatás után sem mondott többet annál, mint amennyit Becca gondolt róla. A feladat adott volt, az idejét pedig kialkudta Mr. Morrisonnál, aki a New York-i antikvárium tulajdonosa volt. Kapott két hetet arra, hogy a családi titkokat felfedje, azon túl pedig a biztos felmondás várt rá. Mr. Morrison bármennyire is szerette Beccát és a könyvek iránti feltétlen szeretetét, az üzletére is gondolt.
Becca ezeknek a tudatában mégis megmaradt a nagyi házának és múltja és megismerése mellett. Remélte, hogy a bútorokon kívül – már ha vannak a házban – más, elfeledett emléket, titkot, eldugott levélcsomagot is talál. A könyvből felnézve, a fasort elhagyva már csak házakat látott. Itt-ott fák magasba nyúló törzsei és örökzöld lombjai is előkerültek, de azok csak a sorban álló házak közvetlen környezetében zöldültek. Nagy levegőt vett mikor a kocsi megállt a megadott címen jelzett ház előtt. Kerítés az nem volt, vagy ha mégis, már az enyészet rabja lett. A borostyán túlburjánzó indái eltakarhatták a korábbi kerítés fáit, köveit. Csupán halvány maradéka volt látható a házhoz vezető keskeny ösvény szürkeségében.
Becca kiszállt, fizetett és magához vette egyetlen, gurulós bőröndjét, aztán csak állt és nézte az eléje táruló, nem éppen lelkesítő látványt.*
~Na jó, azért nem számítottam ötcsillagos szállodára, de ez…..egy remete kunyhóját sem testesíti meg.~
*Szemöldökeinek lágy íve megereszkedett, ahogy vállai is. Az útbaigazítás minden bizonnyal tökéletes és minden részletre kiterjedő volt, mégis….a lerobbant házat látván kételkedett, hogy jó helyen jár. Itt biztosan nem lesz megfelelő hely arra, hogy akár egy éjszakát is biztonságban eltöltsön. Hiába a bőröndbe csomagolt hálózsák, a kispárna melyek a nem túl nagy ruhatárának helyét vették el. Ide minimum egy teljes túra felszereltség kell, sátorral és mobil gázfőzővel. Csalódottsága látható volt, de vajon ki az aki a délután kellemes pihenő idejét az új szomszéddal tölti?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Pént. 30 Máj. 2014 - 22:07

Már ezerszer megfogadtam magamban, hogy soha többé nem megyek el vásárolni úgy, hogy előtte az állatorvosnál is jártunk, ennek ellenére már megint elkövettem ugyanazt a hibát. Alicet hiába kértem meg, hogy kicsit vigyázzon rá, amíg átugrom a boltba, a kutya az istennek sem akart megmaradni, így kénytelen voltam magammal hurcolni. Persze csoda, hogy nem rágta szét teljesen a kocsi belsejét, meg az is, hogy az állatvédők nem csaptak le rám. Pedig én tényleg környezetvédőnek és állatvédőnek tartom magam úgy nagyjából, de szerencsétlent nem tudtam hová tenni. Alaszkában a nap nem tűz még ilyenkor, kissé lehúzott ablakkal bőven kibírta azt a csekély tíz percet, amíg végigrohantam a sorok között az üzletben.
Mire hazaértünk, addigra már kezdett meggyőződésemmé válni, hogy valamilyen bosszút mindenképpen áll majd rajtam. Olyat el sem tudtam képzelni, hogy megússzam csak úgy azt, hogy bezártam egyedül az autóba. Amúgy sem viselte túl jól általában, ha ott voltam, de mégsem. Nap közben azért elvolt a macskákkal, amikor dolgoznom kellett, de ha itthon voltam és nem vele foglalkoztam, akkor Boe hajlamos volt addig igyekezni, amíg nem került a figyelmem középpontjába.
Ahogyan arra számítottam is, a kipakolás közepette érkezett az ellenem intézett támadás. Már rájöhettem volna, hogy jó lenne a csomagtartó és az utastér közé valamiféle rácsot betenni, de eddig még nem volt rá érkezésem, ráadásul annyira sokszor mégsem kellett magammal hurcolnom egyik állatot sem. Oké, talán az is jó megoldás lehetett volna, hogy Boenak is szerezzek valami hordozót, de túl nagy is lett volna hozzá, és szívem sem lenne bezárni abba a kis lyukba. Épp elég a két macskával megtennem ugyanezt.
Tehát történt, hogy miközben a zacskókat szedegettem össze szépen lassan, egyszerűen csak rám rontott és kiugrott mellettem a nyitott csomagtartó ajtaján át. Ezzel önmagában még nem is lett volna semmi baj, ha csupán az udvarunk felé igyekszik, ám mielőtt még ráeszméltem volna, hogy merrefelé tart, már ott is volt a szomszéd ház előtt a túloldalon. Természetesen abban a pillanatban fordultam csak meg, amikor az előbbi hátrapillantásomat követően tudatosult bennem, hogy van is ott valaki és nem csak a szokásos elhanyagolt ház várakozik önmagában.
- Jézusom… - csúszott ki a számon, mert a nagytestű, ki tudja milyen keverék kutyám máris a bőröndös hölgyeménnyel igyekezett közelebbi ismeretségbe kerülni. Nem agresszív, sőt, még csak nem is volt ijesztő, ahogyan az orrával bökdöste, ennek ellenére tisztában voltam vele, hogy nem minden ember rajong azért, ha idegen kutyák támadják be az aktuális szeretetrohammal. – Boe! Gyere vissza! – kiabáltam át, bár lábaim máris vittek előre, keresztülvágva a nem túlzottan forgalmas útesten. – Ne kelljen addig mennem, hallod?! – talán a hangom szigorúan csattant, ám elég volt csak rám nézni, valamint a kutyám reakciójára ahhoz, hogy az ember tudja, hogy nagyon is jó dolga van az állatnak és nincs vasmarokkal fogva a nevelés terén.
- Ne haragudj, csak egy pillanatra nem figyeltem, és… - könnyedén megvontam a vállaimat, ajkaimon pedig barátságos mosoly jelet meg, ahogy odaértem az ismeretlen nőhöz. A napszemüvegemet udvariasan feltoltam a fejem tetejére, hogy a szemembe is nézhessen, majd nem messze tőle megtorpantam. – Eltévedtél esetleg? – kérdeztem kíváncsian, mert egyrészt eddig még sohasem láttam, másrészt pedig mióta itt lakom, ennél a háznál nem láttam senkit, aki tulajdonos lehetne. Ha minden igaz, pont az ideköltözésem előtt hunyt el a tulaj, de már állítólag akkor is hasonlóan nézett ki az otthona. Azóta csak még rosszabb lett…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szomb. 31 Máj. 2014 - 20:14

*Nem nagyon akaródzott beljebb mennie. Már csak azért sem mert nem igazán volt lehetőség _beljebb_ menni. Kerítés és kapu híján akár az úton is bent érezhette magát, vagy épp fordítva. A ház előtti alig látszó ösvényen állva is lehetett volna kint. Elengedte a bőrönd fogantyúját és összehúzta magán a kék pulóver szárait, csak állt ott és nézte az állítólagos nagyi, állítólagos házát. Vagyis most már a saját házát. Alaszkában. A város neve még most is hihetetlennek tűnt, annyira messze volt New Yorktól és nem csak a rengeteg mérföld miatt. Alaszka kívül esett az érdeklődési körén, egyszerűen mert nem volt oka arra, hogy törődjön vele. A házat nézve azonban minden lelkesedése megcsappant, fogalma sem volt, hogy ebből mit fog tudni kihozni. Két hét pedig nem bizonyult elég időnek ahhoz, hogy mindennek a végére járjon és már most tudta, hogy a New York-i állásának búcsút mondhat.*
-Jaj nagyi! Jaj anyu…jaj én!
*Nagyot sóhajtott, körülbelül ekkor érkezett meg a kocsi a háta mögött, de nem igazán tudatosult benne. Ha valaki New Yorkban él, nem figyel fel egy közeledő majd leparkoló autó hangjára, becca pedig el volt foglalva a saját gondolataival. Csak akkor eszmélt mikor valami megbökte a térdhajlatát, majd a fenekét. Egy picit megugrott ahogy a bökdösés irányába fordult, a szíve torkába tornázta magát és érezte ahogy az adrenalin íze elönti a száját. Ezzel egy időben már hallotta is a nő hangját, nyílván a kutya gazdája, különben nem parancsolt volna rá határozottan. Becca lenézett a kutyára, nagyon azonban nem kellett keresgélnie, az állat hatalmas volt, legalábbis első pillantásra. Viszont barátságosnak tűnt, farokcsóválása és a vigyorgásra nagyon hajazó pofája nem utalt támadó szándékra. A kezdeti ijedtséget mosoly váltotta fel arcán és már nyújtotta is a kezét a kutya felé. Egyelőre csak ismerkedés céljából, ám ha még több baráti gesztust kap, meg is simogatja a kutya fejét.*
-Hello kutyus! Kicsit megijesztettél.
*A kutyus nem volt épp a nagytestű állatra mondható, de Becca rajongott az állatokért és nem átallott akár egy ló nagyságú kutyát is úgy babusgatni mint egy ölebet. Ha létrejön a barátság még az sem elképzelhetetlen. *
-Nem gond, aranyos.
*Azért egész más volt így, hogy a kutyának láthatóan volt gazdája, ha csak úgy a semmiből bukkan elő és Becca nem lát mást a környéken, minden bizonnyal nem lett volna olyan bátor, hogy a kezét nyújtja felé. Akkor még a bőröndjén is átesett volna ijedtében. A nő barátságos volt, kedves és érdeklődő. Úgy látszik Alaszkában dúl a vendégszeretet. Visszamosolygott a nőre, majd egy röpke pillanatra a ház felé fordult, de az nem változott meg mióta megérkezett. Keserédessé vált a mosolya mielőtt válaszolt volna.*
-Szerettem volna azt hinni, de taxival jöttem. Csak jobban ismeri a környéket mint én. Nem számítottam palotára, de ez……ez lehangoló.
*A házra mutatott, mintha egyértelmű lenne, hogy az övé. Jellemzően megint visszatartott némi információt de nem volt tudatában. Annyiszor ismételgette magában, hogy úgy érezte, már mindenki tud róla. Viszont az udvariasságnak nem volt híján. A kezét nyújtotta a nő felé, amelyikkel az előbb még a kutyát simogatta és bemutatkozott.*
-Rebecca Morgan vagyok, hello! És azt hiszem nem tévedtem el. Idejöttem, ebbe a házba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Vas. 1 Jún. 2014 - 20:21

Mivel láttam, hogy annyira vészesen nem rettent meg a nő a kutyámtól, egy kicsit azért megnyugodtam. Sohasem lehet tudni, hogy az emberek hogyan fognak reagálni egy ismeretlen állatra, ha az csak úgy spontán megjelenik mellettük. Jó, nem feltételeztem, hogy túlzottan ellenséges lenne majd a fellépése, de benne volt abban a bizonyos pakliban. Nem sok kedvem lett volna igazából veszekedéssel indítani, de ha nagyon muszáj, akkor úgyis Boet fogom a védelmembe venni. Nekem gyerek híján ő van, ezért általában anyatigrisként lépek fel az érdekében. Kivéve, amikor teljesen kihoz a sodromból. Azt már mindjárt nem szoktam olyan remekül lereagálni, holott előszeretettel csinálja ezt.
- Igen, ő egy túlméretezett aranyos – egyetértően bólogattam, bár ajkaimon még mindig maradt a barátságos mosoly. Általában így szoktam viselkedni az emberekkel, és nem csak azért vigyorogtam itt, mert a kutyám megközelítette őt és oldani akartam az esetleges feszültséget. A könnyedség valahogy a legtöbb esetben áradt belőlem, már amikor nem dolgoztam éppen. Olyankor azért hajlamos voltam a profizmusra törekedni, még ha nem is voltam egy FBI-os szuperhekus.
- Ó, hát igen… - húztam el alig láthatóan a számat, amint felmértem a mellettünk elterülő házat. Nem tartott tovább néhány másodpercnél, hiszen minden nap láttam lassan két éve. – Amióta itt élek, azóta sosem nézett ki jobban. Azt hiszem, hogy már akkor sem lakott benne senki, amikor beköltöztem – közben a hátam mögött nem messze lévő házra böktem. Igen, az volt a mi otthonunk, egészen közel ehhez a tákolmányhoz, ha valami gond lenne esetleg. Most már legalább azt is tudta, hogy hová tud bekopogtatni, ha segítség kellene, vagy bármi más. Én szerettem azt gondolni magamról, hogy egy összetartó közösség segítőkész tagja vagyok, már ami az utcát illeti. Nyilván az egész városra is lehetne így tekinteni, de bőven elég volt maga a környék is, főleg, hogy én tudtam miféle lények lakják még Alaszkának ezt a városát.
- Jaj, ne haragudj! – kaptam észbe hirtelen, amint megláttam a felém nyújtott kezet. Máris elfogadtam, és finoman, mégis határozottan szorítottam meg. – Néha megfelejtkezek a jó modorról. Amanda Bishop! – árultam el én is a nevemet, hozzá pedig kapott egy újabb mosolyt. Lassan talán már oda is ragaszthatnám az arcomra. – Örülök, hogy megismerhetlek! Szólíthatlak Beccának? – érdeklődtem tovább ugyanolyan barátságosan, mint eddig. – Remélem nem baj, hogy egyből tegezlek… - udvariasságból kérdeztem csupán, mert sejtettem, hogy nem fogja nagyon a szívére venni a közvetlenségemet. Eddig még senkinek nem volt panasza rá.
- Esetleg ide fogsz költözni? Vagy csak látogatóba jöttél? – valószínűleg egy kicsit sokat kérdeztem így hirtelenjében első találkozásra, de mondjuk azt, hogy szakmai ártalom volt ez részemről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Hétf. 2 Jún. 2014 - 9:50

*Becca akkor sem lett volna ellenséges a kutya gazdijával, ha történetesen az eb a nagy lelkesedés közepette ráugrik a vállaira és felborítja. Persze minden bizonnyal sokkal jobban megijedt volna, de nem szeretett senkivel sem veszekedni, nem mellesleg nem is igazán került olyan helyzetbe. Általában ő volt az aki valamilyen ügyetlenséget elkövetett figyelmetlenségből és ezért mások vitatkoztak vele. Ilyenkor Rebecca pocsékul érezte magát és igyekezett kikerülni a kínos szituációból. Szerencsére most nem történt ilyesmi, szembe szomszédja kedves volt és közvetlen ami az első ijedelmet is feledtette vele. A házat viszont nem sikerült, az ott állt ugyanazzal a lehangoltsággal mint fél perccel ezelőtt. Mosolyából húzta el ő is a száját szomorúra, nem igazán erre számított, ráadásul rengeteg kérdést vetett fel a hirtelen jött örökség.*
-Miriam nagyi körülbelül két éve halt meg, sajnos azt sem tudtam, hogy létezik. Fogalmam sincs anyám miért tartotta meg a házat és miért nem beszélt a nagyiról. Néha jól jött volna egy nagymama.
*Anyja iratai között sem talált semmit a házról, sem Alaszkáról, sem Miriam nagyiról. Valami nagyon komoly dolognak kellett a háttérben lennie ami miatt anyja eltitkolta előle a nagyit. apai ágon sem voltak nagyszülei, ők meghaltak mielőtt megszületett volna, ráadásul az apja is lelépett mikor még kicsi volt. Szóval most jó pár hét munka és kutatás várt rá. Meg kellett tudnia mi húzódik a háttérben és abban a reményben jött el ide, hogy talán a nagyi holmijai között talál valamit. Csak hát a ház.....siralmas volt. Attól félt, hogy bent még rosszabb.*
-Amanda. Részemről a szerencse. Ne szabadkozz néha én is elfelejtkezem sokkal komolyabb dolgokról.
*Csak a memorizálás miatt ismételte meg Amanda nevét, könnyebb volt az archoz kapcsolni. Első látásra szimpatikus volt neki a nő és nem csak azért mert úgy tűnt pillanatragasztóval rögzítette a mosolyát amit le sem lehetett vakarni az arcáról. Az egész nő tele volt derűvel, Rebecca úgy érezte mint amikor eső után kisüt a nap.*
-Persze, nyugodtan. Általában mindenki így szólít és nem, nem baj.
*Több érv is szólt a tegeződés mellett, az egyik a közeli szomszédság, a másik az, hogy ránézésre is körülbelül egykorúnak tűntek, aztán ott volt a harmadik érv ami Becca kedvence volt. Csak, mert jó. A rengeteg kérdés sem zavarta, valószínűleg ő is ennyit tenne fel hasonló esetben. Természetes, hogy Amanda szeretné tudni mi történik az utcában, senki nem lakott szívesen egy elhagyatott ház közelében. Az mindig egy utca gyenge pontja volt Becca szerint. Megint a házra nézett és akkorát sóhajtott, hogy a vállai is megemelkedtek.*
-A költözésre nem igazán gondoltam, pár héttel ezelőttig még nem is tudtam a házról. Gondoltam eladom, de így nem hiszem, hogy bárki megvenné. Másrészt pedig azt reméltem talán találok valamit a nagyiról. Eredetileg két hétre jöttem, ha tovább maradok már nem lesz állásom New Yorkban. Szóval.....nem fest jól a helyzet.
*Érzéseit tükröző grimaszt vágott Amanda felé. Rászorult némi segítségre az biztos, a szervezésben nem volt valami jó, túl sok minden kellett ahhoz, hogy akár két napot is eltöltsön a nagyi házában.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Kedd. 3 Jún. 2014 - 19:19

- Azt elhiszem – mosolyom, és egyúttal arckifejezésem is megértővé vált. – Én sem ismertem az egyik nagymamámat… - avattam be az idegen lányt. – Pedig azt mondták mindig, hogy nagyon hasonlítok rá – tettem még hozzá kis büszkeséggel. A részletekbe már nem mentem bele, nem is nagyon tehettem volna. Biztosan elég furcsán vette volna ki magát, ha arról kezdek el beszélni, hogy ő még egyetlen utazótáskával kelt át a vadnyugaton annak idején. Ránézésre ugyanis nem tűnhettem többnek harmincnál, bár már az is nagyon maximum volt. Az a láda egyébként is ott hevert most a gardróbom alján, éppen olyan ütött-kopottan, amilyen mindig is volt. Csak ennyi maradt rám, meg néhány történet arról a nőről, akire nem emlékeztem, pedig születésemkor még életben volt.
- Akkor úgy látom, hogy nem csak én vagyok szeleburdi – nevetésem egyáltalán nem bántásból szólt, inkább jól mulattam a magunkfajta embereken. Naomi is hasonló kaliber volt, azt hiszem pontosan ezért lettünk ilyen jóban. Már a megismerkedésünk körülményei sem voltak mindennapiak, és akkor az azóta történtekről még nem is ejtettem szót. Sok dolgon mentünk keresztül együtt, és most végre már a mentoráltam is vált belőle, az én kis tanoncom. Most már bármikor megéreztem volna a tetoválás miatt, ha van vele valami baj, és ez valahol megnyugtatott. Az utóbbi hónapokban ugyanis folyton miatta aggódtam, amióta megejtettük az emléktörlést januárban.
- Hát, ez tényleg nem valami biztató… - ismertem el, kicsit elhúzva a számat. – Ezek szerint New Yorkból jöttél. Pont nemrég voltam ott az egyik barátnőmmel, ő is odavalósi – magyaráztam tovább fesztelenül, mintha már régóta ismernénk egymást, nem csupán néhány perce. Közben a kutya is feladta az ismerkedéssel egybekötött szimatolást, és visszatalált hozzám. Rá is telepedett a lábamra szokásához híven, de szinte már fel sem tűnt a lábfejemre nehezedő súly. – Gondolom ez most elég nagy váltás neked, de hidd el, én sem szoktam hozzá egyből, amikor ideköltöztem. Még nincs két éve, de viszonylag hamar be lehet illeszkedni. Rendes emberek laknak a környéken, általában mindenki segítőkész a városban is – próbáltam biztatni, mert olyan elveszettnek tűnt, hogy egy kicsit megsajnáltam szegény lányt.
- Erre a házra a két hét tényleg nagyon kevés lesz, de még az is lehet, hogy itt fogsz ragadni – persze nem voltam benne biztos, de akár ő is eljátszhatott a gondolattal. Ha rendbe akarta hozni a házat, akkor az állását már úgyis el fogja veszíteni, és talán nem lesz miért visszatérnie. Itt pedig nem is olyan rossz az élet, mint azt elsőre gondolnák a legtöbben. – Figyelj, ha gondolod, segíthetek találni néhány embert, akik értenek az ilyen házak felújításához. Asztalos, kőműves, meg efféle szakemberek akadnak ám itt is. Nem tudom, hogy mennyi pénzed van erre, de a munkadíjat úgyis velük kell megbeszélned, gondolom munkától is függ az ilyesmi náluk – vonogattam a vállaimat tanácstalanul. Szerencsére az én otthonom már akkor is rendben volt, amikor beköltöztem, úgyhogy ezzel a problémával még nem kerültem szembe.
- Ugye nem itt akarsz aludni? – böktem azért gyanakodva a lestrapált épület irányába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Pént. 6 Jún. 2014 - 14:14

*Becca egyik nagyszülőjét sem ismerte, de felesleges lett volna tovább ragozni a témát. Amanda legalább annyi előnnyel rendelkezett vele szemben, hogy neki meséltek a nagyszüleiről, Rebecca viszont azt sem tudta, hogy léteznek. Vagyis azt gondolta, hogy éltek valamikor csak épp arról nem tudott, hogy legalább az egyikük még akkor is élt mikor ő felnőtté vált. Lelkének egy darabja dühös és elkeseredett volt emiatt, de nem volt senki akire ezt ráborítsa, így csupán egyedül küzdött vele.*
-Ez megnyugtató. Néha kicsit frusztrál az érzés, hogy minden bénaságommal egyedül vagyok a világban.
*Halkan, könnyedén kuncogott. Sosem állt távol tőle az önirónia, Amanda pedig igen kedvesen adta tudtára, hogy ha szétszórtságról van szó, rá számíthat. Pedig sok olyan dolog volt amiben Becca precízen összeszedett és határozott volt, csak ez nem mindenki számára derült ki. A helyzetre tett megjegyzésre Becca csak egy „ugye? Én mondtam.” arcot vágott és visszafogta magát, hogy ne nézzen újra a házra. Az első sokk még érlelődött benne, de Becca szerette a kihívásokat és aki jól ismerte – ők kevesen voltak és New Yorkban maradtak – biztos lehetett abban, hogy egy-két nap múlva lerázza magáról a kétségek terheit és nekilát valóra váltani az ötleteit.*
-Tényleg kicsi a világ. A legrosszabb percemben találkoztam egy régi New York-i ismerőssel aki alig egy éve itt lakik és a segítségemre volt.
*Megjelent előtte Naomi vörös lobonca, mosolygós arca de aztán gyorsan el is illant mikor Amanda a maradásról és a beilleszkedésről beszélt. Becca megrázta a fejét, egyelőre eszébe sem jutott, hogy itt ragadjon s bár a két hét már most kevésnek bizonyult, egy-két hónapnál tovább nem tervezett. Valójában nem is szabadott neki.*
-Nem hiszem, hogy maradnék, nem köt ide semmi. Ha ismertem volna a nagyit és egy kis időt itt töltöttem volna vele gyerekkoromban, még meggondolnám a lehetőséget.
*Noha New Yorkban élt, önmagát nem számította a nagyvárosi nők közé. Szeretett elbújni a kis antikváriumban vagy a nagykönyvtárban, és szórakozni is csak akkor ment el ha néhány barátnője elráncigálta. Akkor kibújt belőle a féktelen szenvedély és akár egy egész éjszakát is áttáncolt, de másnap megint a szertelen könyvmoly ébredt fel.
Amanda ajánlatára megint csak a ház felé fordult, de persze az nem lett sem szebb, sem újabb.*
-Köszönöm, minden segítség jól jön, de egyelőre azt sem tudom milyen állapotban van a ház belül. De azonnal szólok ha kell valami, vagy valaki.
*A köszönetet közvetítő mosoly picit megingott mikor Amanda a kérdésével rámutatott korábbi terveinek néhány hézagára. Becca nagyot sóhajtott, de nem volt mit tenni. Amit főzött, meg kellett ennie. Nem volt biztos abban, hogy teljes mértékben felkészült, de a hálózsák, a palack víz és a csomag csokis keksz ami a bőröndben lapult, több volt mint a semmi.*
-Ami nem öl meg az megerősít. Egy éjszakát csak kibírok, aztán holnap nekilátok. Legalább izgalmas éjszakám lesz, abból mostanában nem igazán…..
*Huppsz. Elpirult mikor rájött mennyire félreérthető ami kicsúszott a száján.*
-Szóval azt hiszem nem igazán fogok tudni aludni. Az új hely és a hangok, és ha találok valamit a nagyiról, akkor azzal elleszek reggelig. Viszont ha már segítségről beszélünk, ha holnap esetleg bemész a városba, örülnék ha veled tarthatnék. Biztosan kell vennem néhány dolgot és a távolságot tekintve egy bérelt autó sem jönne rosszul.
*Ez volt a legtöbb amit egy ilyen rövid ismeretség után kérni mert és amit még elfogadott. Csak annyit amennyit biztosan viszonozni tud.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Szomb. 7 Jún. 2014 - 12:15

Jót mosolyogtam azon, hogy tényleg vigasztalásnak vette a megjegyzésemet, hiszen annak is szántam. Nem véletlenül mondtam, hogy én is béna vagyok, pedig az ilyesmit senki nem szereti hangoztatni. Elkezdhettem volna most mesélni neki, hogy miféle szerencsétlen helyzetekbe sikerült már belekeverednem – például csalánosba fejelni egy bicikliről -, de inkább nem avattam még be. A végén a segítségemet sem fogadná el, mert azt gondolná, hogy kész isten csapása vagyok. Pedig ez nem igaz, a munkám során meglepően összeszedett tudtam lenni, már-már úgy tűnhetett, hogy nem is ugyanaz a nő vagyok. Néha magam is kételkedtem benne.
- Ha ugyanarról beszélünk, hát komolyan megeszem a kalapom! – nevettem el magam, bár valahol erős volt a gyanúm, hogy ő is Naomival találkozott össze. Ebben az esetben pedig tényleg rohadtul kicsi a világ, bátran megállapíthattuk. Igazából simán lakhatott volna itt bárki, aki New Yorkból jött ide egy évvel ezelőtt, de maradjunk annyiban, hogy nem ez volt az általános. Oké, hogy annyira nem kisváros Fairbanks, de éppen onnan annyira nem szoktak ideköltözni. – Ilyen magas – mutattam a kezemmel a tőlem nem sokkal nagyobb magasságot -, vörös hajú, mosolygós hölgyemény? – érdeklődtem azért, biztos, ami biztos alapon. Ha mellétrafáltam, hát ez van, máskor is előfordult már, hiába jól rá szoktam érezni a dolgokra.
- Megértelek… - sóhajtottam nagyot. Igazándiból engem sem kötött ide semmi a költözésemkor, leszámítva az őrzői áthelyezést. Mostanra azonban megszerettem ezt a várost, a sajátomnak éreztem, és ez mindenképpen pozitív. Az emberek rendesek és segítőkészek voltak, persze kivételes esetek még mindig akadtak ezen a téren is. – De azért adj egy lehetőséget Alaszkának, ne zárkózz el tőle teljesen! – mondtam végül mosolyogva, mert szimpatikusnak találtam, és úgy voltam vele, hogy ennyit talán megérne. Azt ugyan nem tudtam, hogy milyen tervei voltak a házzal és a kutakodással, de majd talán egyszer abba is beavatást nyerhetek, ha olyan kapcsolat alakulna ki közöttünk.
- Szerintem itt bárki szívesen segít neked – az utcán és a környéken mutattam körbe. – Nem hiszem, hogy belül sokkal jobb lenne egyébként, de nem akarom elvenni a maradék lelkesedésedet is! – megadóan tartottam fel mind a két kezemet, mert tényleg nem volt célom, egyszerűen csak úgy kicsúszott a számon. Már előre rosszul voltam a gondolattól, hogy itt akarta tölteni az éjszakát ebben a romhalmazban, ami úgy nézett ki, mint ami bármikor ráomolhat az ember fejére. – Persze, szívesen beviszlek, szólj csak bármikor! – biztosítottam mosolyogva, aztán csak nem hagyott valami, így végül mondtam is az ötletemet.
- Figyelj, tudom, hogy nem ismersz, de nyugodtan aludhatsz nálam ma éjszaka. Egyedül élek, van hely bőven… - legyintettem egyet, majd ajkaim széles mosolyra húzódtak. – Ne aggódj, nem vagyok valami pszichopata sorozatgyilkos! – nevettem fel. – Rendőr vagyok, úgyhogy nem lesz semmi gond. Szívesen látlak! – azért még egyszer a házam irányába mutattam, hogy láthassa, hová is kell jönnie, ha meggondolja magát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. 8 Jún. 2014 - 5:54

*Alaszka, területét tekintve nem volt kicsi, de kisebb volt mint az Egyesült Államok és városai messze voltak egy világváros pezsgő életétől. Becca csak Naomit idézte mikor azt mondta, hogy „kicsi a világ” de nem gondolta, hogy ez tényleg mennyire helytálló a jelen helyzetet tekintve. Amanda nevető szavait kicsit zavartan fogadta, homlokán néhány gondránc gyűlt össze, ám mikor megkapta a pontos személyleírást, azok kisimultak és helyüket döbbenet vette át. Még egyik szemöldökének íve is megugrott és hitetlenkedve ingatni kezdte a fejét.*
-Ha valaki nekem ezt egy héttel ezelőtt mondja, nem hiszem el neki…….nagyon vörös és nagyon mosolygós. A tiédet is Naominak hívják?
*Csak picit finomított Naomi leírásán a maga érezte első benyomás alapján, bármilyen problémája is volt az első találkozásukkor Naominak, az nem látszott rajta, Becca olyannak ismerte meg amilyen ma is volt. A kérdés tehát költőire sikeredett. Naomi biztos pont volt Alaszkában Becca számára és nagyon úgy érezte, hogy erre a posztra Amanda is benevezett. Főleg miután nem hagyta annyiban Rebecca közeli terveit a házeladással kapcsolatban. Ez újabb meglepetés volt számára, fejét kicsit oldalra hajtotta, néhány pillanatig láthatóan elmerengett a hallottakon. Pillantása a nő lábán fekvő kutyára tévedt. Amaz csendesen és türelmesen várta, hogy befejezzék a beszélgetést, egyáltalán nem hasonlított arra a kutyára amelyik vigyorogva köszöntötte őt.*
-Most úgy érzem marasztalni akarsz, javíts ki ha tévednék. De tényleg nem értem miért. Ez tényleg egy egészen más és új élet lenne. Ilyet csak az csinál aki a régivel nem volt elégedett, vagy menekül valami elől. Nálam egyik sem jön szóba.
*De nem volt túl meggyőző. Noha soha nem jutott volna eszébe Alaszkába jönni, éppúgy mint akármelyik másik államokbeli városba költözni, hiszen alapjában véve röghöz kötött típus volt, véletlenszerűen már eljátszott a gondolattal, hogy milyen lehet itt élni. Mintha Amanda belelátott volna a gondolataiba, másrészt hajlott arra, hogy eleget tegyen Amanda kérésének, a nő valamiért elnyerte a bizalmát. Mintha már régóta ismernék egymást, jobban mint Naomival. *
-Nem tudod elvenni a lelkesedésemet, mindenre felvérteztem magam és megköszönöm, hogy beviszel a városba.
*Ennél többet nem is szeretett volna kérni, nem akart mindjárt az első nap mindenkit lekötelezni valamilyen szívességgel. Amanda azonban megint csak nem hagyta annyiban a dolgot. Nem volt erőszakos vagy ilyesmi, és az sem merült fel Beccában, hogy szándékosan akarja elbizonytalanítani, mégis olyan érzése volt, hogy ha még egyszer mond valamit a nála alvásról, elfogadja. *
-Rendőr? Hűűűű, akkor azért vagy annyira meggyőző. Jó tudni, hogy biztonságban vagyok. Ide biztosan nem jön senki rossz szándékkal. Már ha van egyáltalán bűnöző a városban.
*Az ötlet abszurd volt, Becca nevetett is rajta. Tudat alatt azonban már gondolkozott Amanda ajánlatán. Először persze látnia kell a házat belülről, csak úgy látatlanban nem fog ítéletet mondani felette. Összehúzta magán a pulóvert, egy picit fázott. Nem volt vészes, de egy helyben álldogálva megérezte Alaszka hűvösebb levegőjét, bár már jócskán benne voltak a jó időben. *
-Tényleg köszönöm, de előbb látni szeretném milyen. Lehet, hogy tíz perc múlva visítva szaladok át hozzád, szóval készülj fel. De az is lehet, hogy odabent nem is annyira rossz a helyzet. Adj egy kis időt, mondjuk két órát és ígérem átmegyek hozzád beszámolni bármit is találtam.
*Mielőtt azonban Amanda válaszolhatott volna, Beccának újabb kérdése volt, egy röpke pillanatnyi merengés terméke.*
-Vannak itt Alaszkában is pókok?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Vas. 8 Jún. 2014 - 19:32

- Attól tartok! – akaratlanul is kibukott belőlem egy nevetés. – Naomi az egyik legjobb barátnőm – osztottam meg vele ezt a kis apróságot. Sőt, azóta már több is volt nekem, mint egyszerű barát. Én voltam a mentora, ha bármi baja esne, akármikor érzékelném őt a közös tetoválásunknak köszönhetően. Még szerencse, hogy nem csupán ennyi kapocs volt kettőnk között, hanem mély szeretet is, amit egymás iránt éreztünk. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküle. Túl sokat éltünk már át egymás mellett a közel egy év alatt, amióta ismerjük egymást. – Vele voltam New Yorkban is nemrég – tettem még hozzá, hiszen az előbb már említettem neki, hogy odautaztam egy barátommal. A fene gondolta volna, hogy közös ismerősről van szó…
- Nem tudom, van Alaszkának egyfajta varázsa, azt hiszem – vonogattam a vállaimat jobb híján. – Csak gondoltam adj neki egy esélyt, ez minden. Nyilván nem foglak erőszakkal itt tartani, de szeretem az új ismerősöket – árultam el pusztán mellékesen. Tényleg kedveltem, ha új ismeretségeket köthettem, az pedig, hogy új lakó érkezett az utcába, úgyis hatalmas izgalomnak számított. Már vártam, hogy mikor kezdenek el suttogni a többiek, hogy éppen ebbe a romos házba jött, ami már évek óta lakatlanul áll és kezd az enyészeté lenni. Nem mintha lehetetlen lett volna helyrehozni, viszont abban biztos voltam, hogy nem kevés pénzt fog elnyelni.
- Azt hiszem, hogy akkor szerencsés vagy. A legtöbb ember nem elégedett az életével, legalábbis eddig én úgy tapasztaltam – persze ez rám sem volt igaz, mert nagyszerűen elvoltam én itt. Szerettem a munkámat, jó kapcsolatot ápoltam a kollégáimmal, és még barátaim is lettek, amióta ideköltöztem. Tényleg sajátomnak éreztem a várost, amit éppen ezért kötelességemnek éreztem megvédeni. Nyilván nem Beccától, hanem sokkal inkább azoktól a bundás idegenektől, akik időről-időre ide vetődtek és valami galibát csináltak.
- Ó, nekem eszem ágában sincs letörni a lelkesedésedet! – nevetve emeltem fel megadóan mind a két kezemet. – Vannak üzletek, amiket jó lesz szerintem is, ha megnézel, meg persze nem árt valami ehető is, gondolom… - vonogattam a vállaimat, bár abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán akad áram ebben a házban, aminek a segítségével működésre lehet bírni egy hűtőt. Anélkül meg elég nehézkes tárolni a romlandó élelmiszert. Persze hozzám nyugodtan bepakolhatott volna, és pontosan ezért is ajánlottam fel, hogy aludjon nálam. Nekem egyáltalán nem okozott problémát, úgyis egyedül éltem. A vendégeket pedig mindig szívesen láttam, már ha akadtak. Nem sűrűn fordult elő eddig, az tény.
- A személyiségem varázsa, maradjunk annyiban – ajkaimon vidám, széles mosoly ült. Jó, tényleg meggyőző tudtam lenni, de az már jóval az előtt is megvolt, hogy rendőr lettem. – Igen, sajnos van munkánk, de ebbe most inkább ne menjünk bele. Úgyis fogsz hallani dolgokat! – legyintetem egyet nemtörődöm mozdulattal. Csodáltam, hogy mielőtt idejött, nem olvasott utána a helynek. Akkor láthatta volna az időnként felbukkanó gyilkosságról szóló híreket, állattámadásnak álcázott mészárlásokat. Jó, mondhatnánk, hogy az ilyesmi megesik a vadon kellős közepén, de én tudtam, hogy mi az igazság. Beccának feleslegesen fájt volna miatta a feje, nem is akartam elvenni a kedvét a várostól, mielőtt az levette volna a lábáról.
- Megbeszéltük! – egyeztem bele egy határozott bólintással. – Egyébként nem nagyon szoktam találkozni pókokkal, úgyhogy merem remélni, hogy nincsenek túlzottan sokan. Kicsit félek tőlük… - súgtam oda, mintha valami titok lenne. – Csak nem te is? – kérdeztem viccelődve, hiszen a válasz egyértelmű volt. Másként biztosan nem kérdezte volna meg. – Ha gondolod, bemehetek veled felmérni a terepet – ajánlottam fel segítőkészen, fejemmel a ház irányába bökve. – Bár nem akarlak feltartani, szóval csak szólj nyugodtan és már itt sem vagyok! – azért udvariasan felajánlottam ennek lehetőségét is, hiszen nem akartam rátelepedni, főleg, hogy csak most jött.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Hétf. 9 Jún. 2014 - 14:14

*Alaszka tartogat még neki meglepetéseket, mindjárt az első napján kapott is kettőt és még nincs vége a mai napnak. Ha babonás lenne most minden bizonnyal valami égi jelnek tekintené a történteket és belemagyarázná az egészbe, hogy semmi sem történik véletlenül. de nem babonás és ez a szerencséje Amandának. *
-Oké, az egyik napirendi pont kipipálva.
*Ezzel le is zárja a barátnő-ismerős témát, érzése szerint lesz még alkalmuk ezt alaposabban kivesézni, jó esetben a harmadik fél jelenlétében. Ami Alaszka varázsát illeti az már egészen másik oldal. Egyelőre még a közelébe sem jutott, azon kívül, hogy mindjárt két kedves emberrel is találkozott, még semmi jó nem történt vele, kezdve a ház állapotával….és még be sem lépett az ajtaján. *
-Jó, megígérem, amint megérek egy reggelt a házban, elgondolkodom a dolgon. Mellesleg pedig nincsenek túl nagy igényeim, így könnyű elégedettnek lenni.
*Persze az elégedettség nem jelenti azt, hogy Becca ellene van minden új dolognak, szeret kísérletezni és szereti a problémákat megoldani. A ház jelenlegi állapota pedig igazi kihívás a számára, főleg mert első ránézésre is az egész vagyona rá fog menni a felújításra. Az első amit tenni fog, hogy listát ír a legszükségesebb dolgokról, a többit pedig fontossági sorrendben készíti el ha hiányosságuk akadályozná az eladást. A pénz vagy inkább annak hiánya azonban sok mindent meghiúsíthat. *
-Estére van csokis kekszem.
*Ezt úgy mondta mintha felfogadta volna a Hilton szakácsát az egész konyhájával együtt. Valóban nem voltak nagy igényei, azért szerette ő a finom ételeket és szeretett szórakozni de nem volt életfeltétel, máskülönben pedig az ilyen egyedülálló programok megadták a különlegességét annak a napnak. Jó volt rá várni és jó volt rá később emlékezni, mert nem minden nap adatott meg.
A csokis kekszen kívül volt egy ügyvédi ígérete, miszerint az érkezésének napjáig visszakapcsolják az áramot és lesz víz is a házban. Becca pontosan közölte az ügyvéddel mikor várható és mivel már ott volt nála a kulcsokért, s az ügyvéd nem mondott semmit, feltételezte, hogy minden rendben van. *
-Jó kis mágia…..Gondolod, hogy New York után izgatni fognak bármilyen dolgok? Egyszer már majdnem ki is raboltak.
*Furcsán hathat egy rendőrnek a „majdnem” de valóban így volt. Csak egy hajszálon múlott, de egy taxis jókor volt jó helyen. Akkor fel sem fogta mekkora veszélyben volt, talán azóta még egyszer sem. Elmúlt, szerencsére nem okozott nagy törést az életében, nem sérült meg és megmaradt minden holmija. Amivel mellesleg a támadója nem sokat ért volna. *
-Engem inkább kiráz a hideg tőlük. Ahogy lassan másznak azokkal a görbe lábaikkal….de inkább az a bajom velük, hogy nem tudom melyik csíp és melyik nem.
*Látványosan megborzong, a hideg végigszalad a karjain és a hátán, a nyakán pedig minden kis pihe az égnek mered, mindez pedig megismétlődik még egyszer. Amanda ajánlata viszont jókor jön, bár Rebeccának is hasonló gondolatai támadnak mint a nőnek. *
-Dehogy, nem tartasz fel, én ráérek, nekem csak egy házat kell felújítanom, de neked sokkal több dolgod lehet. Biztosan fáradt is vagy….bár örülnék a társaságnak. Azt hiszem….nem gondoltam én át ezt olyan alaposan.
*Becca alapjában véve társasági lény, noha szeret egyedül lenni és néha napokra bezárkózik a lakásába, de csak azért mert a könyv amit a kezébe vett izgalmasabb mint amire számított, de azért mindennek ellenére szeret ismerkedni, új emberekkel találkozni és valahogy mindenkiben meglát valamit amiért szerinte érdemes vele hosszasan beszélgetni. *
-Szóval ha tényleg nem gond, és tényleg csak pár perc….felajánlhatok néhány csokis kekszet fizetség gyanánt.
*Ajánlatát pedig egy széles mosollyal tálalja, aztán kibukik belőle a nevetés. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Hétf. 9 Jún. 2014 - 15:19

Manapság már nekem sem voltak olyan nagy igényeim, mint fiatalabb koromban. Akkor egészen Hollywoodig űztek az álmaim, és ha nem is pontosan úgy valósultak meg, ahogyan képzeltem, azért nem volt rossz életem. Adott sok ismerőst, csillogást, és természetesen a férjemet. Mára ebből ugyan semmi nem maradt, de évtizedekkel ezelőtt tökéletesnek volt mondható az életem. Még ha rövid ideig tartott is, akkor talán tényleg elégedett voltam. Most már inkább elfogadtam olyannak, amilyen, és meg is szerettem. Az őrzőként eltöltött évek többet adtak nekem, mint az elhíváskor valaha is gondoltam volna.
- Ez a jó hozzáállás! – végül csak ennyit mondtam nagy elégedetten arra, hogy nem zárkózik el Alaszka elől. Szerintem nem is nagyon lehetett. Hiába volt kész romhalmaz a ház, ahol az éjszakát szándékozta tölteni, a reggel bizonyára kárpótolni fogja. Csend, madárcsicsergés, pára a hegyek felett, és az isteni friss levegő utánozhatatlan volt. Ha elmenne egy kirándulásra a környéken, szerintem soha többé nem akarna innen elmenni. Jó, azt el kellett ismernem, hogy nem mindenki egyforma. Vannak olyanok, akik csak és kizárólag a nagyvárosokban érzik jól magukat, ebből pedig az is következett, hogy egy ilyen hely sohasem venné le a lábukról őket. Egyelőre még nem tudtam, hogy Becca milyen ezen a téren, de talán majd kiderül, ha marad egy kicsit huzamosabb ideig. Maximum lesz itt egy nyaralója, szerintem az sem rossz.
- Hidd el, Becca! New York veszélyes város, de Alaszka másfajtákat rejthet magában. Meg persze itt is megfordulnak ám rossz emberek, azok sajnos nem csak a metropoliszok sajátjai – húztam el a számat picit kelletlenül, de tényleg nem akartam megijeszteni. Úgyis fogja hallani a rémhíreket, amik néha szárnyra kapnak itt mifelénk. És azok még csak nem is fedték a valóságot teljesen. – Örülj neki, hogy csak majdnem raboltak ki – azért mosolyogtam egyet rajta, hogy ez számított nála nagy dolognak. Ha tudta volna, hogy mikkel kellett már nekem szembesülnöm itt is, és nem csak amíg Portlandben voltam… de jobb is így. Azért vagyunk, hogy megőrizzük az ő biztonságukat, és azt gondolhassák, amit most Becca is. Azt, hogy egy rablás már súlyos dolognak számít.
- Áh, emiatt ne aggódj! – legyintettem könnyedén. – Itt mérges pókok egészen biztos, hogy nincsenek. Még kígyók sem nagyon fordulnak meg. Itt medvék grasszálnak időnként az utcán, vagy eltévedt szarvasok – kuncogtam jókedvűen. Itt bizony tényleg nem a pókoktól kellett tartania az embernek. – De most itt a lehetőséged, hogy átgondolj mindent! – biztatóan mosolyogtam rá. – Egyébként annyira nem vagyok fáradt, és ma szolgálatban sem vagyok. Szabad az egész napom! – tártam szét a két kezemet, ezzel is jelezve, hogy jelenleg ez a nap akár lehet csak az övé is. Szívesen segítettem neki tényleg, mert úgy látszott, hogy elkél neki a támogatás, én meg ilyen természetű vagyok. Önzetlenül is szívesen nyújtok segítő jobbot a környezetemben megforduló embereknek. Még akkor is, ha azokat nem ismerem.
- Jól van, elfogadom! Imádom a csokis kekszet! – nevettem fel újra jóízűen, majd megmozgattam a lábaimat. – Boe, menj haza! Nyomás! – amilyen neveletlennek tűnt időnként a kutyám, olyannyira hajlamos volt hallgatni arra, amit mondtam. Most ugyan beletelt pár másodpercbe, mire méltóztatott felkászálódni, ám azt követően farkat csóválva rohant át az úton, egyenesen a fák közé vetve magát, amik a kertemet szegélyezték. – Szóval, akkor vágjunk bele. Felkészültél? – kérdeztem mosolyogva, és ha benne volt, akkor már meg is indultam a ház irányába, készen a belépésre és arra, ami odabent fogad majd bennünket. Sohasem lehet tudni, hogy mi van az ajtó túloldalán, igaz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Kedd. 10 Jún. 2014 - 9:59

*Hogy jó hozzáállás-e vagy sem, az majd később kiderül, egyelőre Becca nem akart semmit sem eltervezni a közeljövőre. Ha ő nem is érezte vagy ismerte be magának, már egy kicsit megingott az elhatározásában, köszönhetően Amanda nem rég említett meggyőző erejének. Noha Becca világéletében nagyvárosban élt és igazából onnan soha nem is tette ki a lábait, azért vágyott ő egy másfajta életre is. Csak lehetősége nem volt eddig rá. Szerette a természetet, az utóbbi időben pedig kezdett idegesítő lenni a nyüzsgés, a zaj és a kipufogó bűz, de mégis New York volt az otthona. *
-Gondoltam, de itt talán kevesebben férnek el.
*Picit meggyűrte az orrnyergét, csak tréfált. A bűnözők nem válogatnak, nem nézik mekkora a város és vannak-e szép helyei és nem mondják azt magukban, hogy „Nézd már, milyen helyes kis város, nem ronthatjuk el.” S nem dörzsölik össze a kezeiket ördögi vigyorral az arcukon, és mennek el egy nagyvárosba, mert annak mindegy. *
-Örülök is neki, piszok szerencsém volt, vagy egy őrangyalom. Hmmm, azt hiszem az utóbbi, de biztos, hogy szegény már a haját tépi tőlem.
*Jó ha nincsenek pókok, borzongása még eltart egy ideig, hacsak rágondol a nyolclábúakra. A szarvasok és a medvék említésére azonban felkapja a fejét. Amanda arcát fürkészi, vajon csak tréfált vagy komolyan mondta. Olvasott azért Alaszkáról, nem sokat az igaz, idő nem volt rá. Igazából csak annyit tud róla amennyit az útikönyvekben írnak, de tisztában van azzal, hogy azoknak nem mindig lehet hinni, hiszen nem a helyi lakosok írják. Persze, néha eltévednek a szarvasok és egy-egy autó elé kerülnek, de annak a találkozásnak nem mindig jó a vége. *
-Szóval mint rendőr és helyi lakos mit ajánlasz, mit csináljak ha szembe kerülök egy medvével vagy egy szarvassal? Remélem nem azt, hogy tettessem magam halottnak.
*Már az ötlet is abszurd volt, pedig mindenhol ezt hallotta. Nála biztos nem jött volna be, egyszerűen nem tudott volna nyugton maradni, minden bizonnyal ötszáz decibellel fújtatott volna mint egy megvadult bika, azt pedig a hullák nem csinálják, nem beszélve az adrenalin, a félelem szagáról. Ha esetleg az első pillanatban elájul…..
Csak akkor indul el mikor Amanda elfogadja a csokis kekszet. Míg Boe feltápászkodik és hazaindul, ő a bőrönd fogantyújára markol majd felegyenesedik és Amandára mosolyog.*
-Kalandra fel!
*A kert szinte egybefolyik az utcával, mivel nincs kerítés, hacsak azt az elvadult sövényt nem annak szánták ami valahol középen kettéválik. Ott a bejárat, a keskeny járdát is benőtte a gaz és igazából mindenhol visszavette a hatalmat a természet. A ház falán már megjelent némi moha is, közelebb érve látható volt, hogy az egyik ablak egy darabja kitört. Az előrenyúló kis tető alatt törött kerti bútorok álltak, a bejárat előtt hiányos volt kövezet. *
-Hát ez nem túl biztató.
*Becca nagyot sóhajtott, majd elővette a kulcsot amit az ügyvédtől kapott. Eszébe jutott, hogy talán a kulcs sem fog kelleni, mert az ajtó egyetlen érintésre beszakad. Legalábbis úgy látszott, kissé elvetemedett és elállt az ajtókerettől. Megpróbálta hát benyomni az ajtót de az nem engedett.*
-Legalább be lehet zárni. Az is valami.
*A kulccsal való próbálkozását már siker koronázta, az ajtó, mint egy rossz horror filmben, nyikorogva kinyílt, odabentről hűvös, állott levegő áramlott ki. A belső tér üres volt, egyetlen bútort sem fedezett fel, viszont az előzetes várakozásával szemben sokkal jobb állapotban volt mint kívülről.*
-Ez már nem annyira rossz, kíváncsi vagyok hol lesz a meglepetés.
*Fordult aztán Amanda felé mintha tőle várná a választ.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Kedd. 10 Jún. 2014 - 18:52

- Annyira nem lehetsz vészes eset! – mondtam teljes meggyőződéssel, mellé pedig könnyedén kacagtam fel. Én aztán tudtam, hogy milyen az, ha valakire vigyáznak odaátról. Számtalanszor keveredtem már olyan helyzetbe, aminek nem tudtam, hogy megúszom-e a végét, vagy sem. Sajnos kimaradt belőlem a félelemérzet, ha erősebb, idősebb farkasokkal akadtam össze. Simán elküldtem én az ötszáz éves Benjamint is a fenébe, pedig bármikor lecsaphatott volna ő is. Persze utólag azért mindig belegondolok, hogy mit kellett volna másként csinálni, de ez már abszolút lényegtelen olyankor. Máskor ugyanúgy nem figyelek oda arra, amit korábban megfogadok magamban.
- Ha rám hallgatsz, akkor minél előbb behúzódsz valami biztos helyre, aztán felhívsz engem – vigyorodtam el szélesen. – Elég jó ismerősöm a vadőr, szóval nekik átszólok a parkba és már intézkednek is – tettem hozzá, hogy értse, miért is nekem kéne szólnia. Természetesen köze sem volt ahhoz, hogy rendőr vagyok, ebben ugyanis Will volt az illetékes. Willel azonban napi kapcsolatban álltam, szinte már barátomnak is tekintettem a Protektort, úgyhogy intézkedni így sokkal gyorsabb volt, mintha még várni kéne arra, hogy másik megtegyék ezt.
Mikor megindultunk a ház felé, tekintetem azért kutatóan siklott végig az utcán. Sehol nem volt semmi mozgás, nem mintha attól tartottam volna, hogy veszély fenyeget minket. Sohasem lehet mondjuk tudni, de esélytelennek tartottam, hogy Beccának bárki is ártani akarjon. Nem sokat tudtam ugyan arról, hogy milyen életet élt New Yorkban, de nem olyannak tűnt, mint akit követne valami pszichopata vadállat. Ennek szívből örültem, mostanság kijutott belőlük bőven, hogy úgy mondjam. A Vérző Holdról már nem is beszélve, épp elég izgalom volt ez nekünk.
- Nyugi, ez még nem jelent semmit! – biztatóan megveregettem a vállát, és egészen addig nem is mondtam semmit, amíg ki nem nyitotta az ajtót. – Hát, igen. Jobb, mint a semmi, bár sokan nem is zárják itt az ajtókat – osztottam meg vele ezt az apróságot. Azért a felénk áramló áporodott levegő miatt kicsit legyezgettem az orrom előtt, de ez nem tarthatott vissza attól, hogy bentebb sétáljak. – Szép nagy! – állapítottam meg, miután körülnéztem gyorsan. – Szerintem ne így állj hozzá. Lehet, hogy nincs itt semmiféle meglepetés… - most már én is bizakodóbb lettem, legyintettem is egyet. – Persze egy alapos takarítás, meg renoválás ráfér, a bútorokról már ne mis beszélve – sóhajtottam aprót, aztán odasétáltam az egyik ablakhoz.
- Szerintem először nyissuk ki az összest, szellőztessünk kicsit. A por is elég nagy, a parkettára meg ráférne talán egy kis fényezés, meg csiszolás, mielőtt mezítláb belelépsz valami szálkába – tanácsoltam úgy, mintha annyira értenék ahhoz, hogy miként kell romos házakat lakhatóbbá tenni. Egyébként ezeket bizonyára már magától is tudta, de miért is ne adhattam volna tanácsokat? – Mi lenne, ha megnéznénk, hogy működik-e az áram? – kérdeztem kíváncsian, mert pont nem messze tőlem kiszúrtam egy kapcsolót. – Ha nem, akkor lehet van valami generátor, vagy ilyesmi a viharos időszakok miatt. Bár az sem kizárt, hogy csak valami szekrény van a kapcsolókkal. Ezekhez nem nagyon értek – vallottam be őszintén.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Csüt. 12 Jún. 2014 - 8:35

*Beccának kétségei voltak afelől, hogy képes lenne bárit is felhívni telefonon mikor egy medve áll vele szemben. Amilyen pechje volt mindig is, biztos hely sem lenne a közelben. Elképzelte a szituációt amelyben farkasszemet néz a medvével és közben a telefonján pötyög. Az első gondolatot ami eszébe jutott ki is mondta.*
-Jó, így lesz, de beszéld meg az összes medvével, hogy várják meg míg hívást kezdeményezek.
*Mindez a beszélgetés arra is jó volt, hogy közben elhatározza, megnézi a környéket és nem csak az utcákat, ahol békésen éldegélnek az emberek, hanem a tágabb környezetét is. ha már itt van egy olyan helyen ami minden szempontból érdemes arra, hogy alaposabban megismerje, függetlenül attól, hogy marad-e vagy sem, ki kell használnia az adott lehetőségeket. A ház bejárata azonban visszarángatta őt a jelen helyzetbe, Amanda megjegyzése nem különben. Érdeklődve fordult felé mielőtt belépett volna.*
-Tényleg? Ennyire jó a környék?
*Ha ez igaz, akkor eltekintve a távolságtól és a helyi adottságoktól, Fairbanks tökéletes ellentéte volt New Yorknak. Ott akadt olyan ajtó melyen négy zár is volt, a szomszédja pedig tartott egy baseball ütőt az ágya mellett, meg a konyhában és biztonság kedvéért a fürdőben is. Becca ezt túlzásnak tartotta, és zár is csak kettő volt az ő ajtaján, de ez nem az ő érdeme volt hanem még az anyjáé. *
-Nagynak nagy, de üres. Viszont nem ismersz még, számomra mindig van meglepetés. De az is lehet, hogy csak a negatív hullámaim teszik ezt velem.
*Némi önirónia csendült a hangjába majd körbefordult a helyiségben. Ez lehetett a nappali, minden bevezető nélkül, erről árulkodott a kandalló is ami a bejárattól jobbra volt. A szoba rönkökből emelt falai közül szinte ordított a fehér – mostanra már szürke – kövekből rakott szobai tűzrakóhely. Ez volt az első aminek Becca megörült.*
-Kandalló. Szeretem a kandallókat, olyan romantikusak….az ügyvéd azt mondta nem vitték el a bútorokat. Az is lehet, hogy odafent vannak a padláson.
*Az első, a háznak szóló őszinte mosoly kezdett az arcára kunkorodni és még mindig a kandallóval volt elfoglalva. A takarítástól nem ijedt meg, festeni nem kellett a falakat, hiszen az úgy volt jó ahogy volt, csupán a kandallót kellett rendbe szedni. Ahhoz viszont biztosan mesterember kell majd. Fejében felcsendült egy ósdi pénztárgép hangja és összeállt egy kép a feneketlen pénznyelő zsákról. *
-Lesz munka az biztos és ez még csak egy helyiség, bele sem merek gondolni milyen lehet a többi. De legalább nem lógnak gerendák a mennyezetről, a parketta pedig nem púposodott fel, ergo nem áztam be.
*Legalábbis idelent nem, kérdés mit találnak odafent. Igazából azt sem tudta mekkora a ház és hány szobája van. Arról sem érdeklődött, hogy az áramot honnan kapja. Ha generátor van csak, akkor biztos, hogy nem fog boldogulni vele. Nagyot sóhajtott és mivel Amanda már láthatóan kiszúrt egy kapcsolót, lemondóan intett neki, hogy ha kedve tartja, tegye csak meg. Nem voltak illúziói és nem játszott el a gondolattal, hogy mégis van áram és ő majd itt tölti az éjszakát végre, egy fura és hosszú nap után nyugalomban. S milyen igaza volt, az ügyvéd elfelejtette elrendezni a dolgokat, az áramszünet idejére telepített generátor pedig ha működött is, nem volt neki mivel. Víz sem volt a házban, de erről még nem tudtak és arról sem, hogy a kémény is el van dugulva és ha begyújtanának a kandallóba, a füst visszaáramlana a szobába. Viszont az összes bútor odafent volt letakarva, egy kupacban a dobozokba pakolt, megmaradt holmikkal. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Szomb. 14 Jún. 2014 - 14:24

Szórakoztatónak találtam Beccát, és szimpatikusnak. Tényleg örültem volna neki, ha ad egy esélyt Alaszkának, és legalább hétvégi háznak megtartja ezt a romhalmazt, amibe éppen készültünk belépni. A jó kedélyű fiatalok társaságát egyébként is jobban kedveltem, mint az idősekét, hiába álltam korban utóbbihoz közelebb. Valahogy nem tudtam elképzelni magamat nagymamaként, noha már lehetett volna egy fészekaljra való unokám, akik körülöttem rohangálnak. Az azonban egy másik élet lett volna, amiben én nem vagyok őrző, nem tudok a vérfarkasokról, és talán még Jamie is életben van. Amilyen gyorsan csak lehetett, elhessegettem ezeket a képeket a fejemből, hiszen alapvetően tényleg elégedett voltam az életemmel.
- Persze – bólogattam közben a környékre tett kérdésére, miközben bevonultunk a házba. Én egyből fel is fedeztem magamnak a fontosabb pontokat, de ez afféle informátori szakmai ártalom. Számításba vettem a lehetséges kifelé vezető menekülő útvonalakat, meg efféle apróságokat. Valószínűleg, ha a ház új tulajdonosa hallotta volna a gondolataimat, most nevetne azon, hogy én miért gondolok ilyenekre. Pedig mindig kell, hogy legyen B terv a rázósabb esetekre, habár reményeim szerint Rebeccának ilyesmiben nem lesz része, és másnak sem az utcában, amíg rajtam múlik. A városnak ezt a részét ugyanis még inkább szerettem szemmel tartani, mivel a szomszédok sorsát tényleg a szívemen viseltem. Szerettem ezt a környéket, na!
- Akkor biztosan tényleg fent vannak. Ahhoz majd erős férfiak kellenek, hogy lehozzák, amire szükséged van. Hátha akadnak használhatóak, de ha nem, akkor vannak olyan üzletek, ahol jó áron tudsz beszerezni egészen szép bútorokat – mosolyogtam rá lelkesen. Néhány holmim nekem is onnan volt, pedig én megengedhettem volna magamnak a legújabb darabokat is, csak az valószínűleg feltűnést keltett volna. Willen kívül pedig nem sokan akadtak, akik tisztában voltak vele, hogy miféle aranybányán csücsülök hosszú évtizedek óta. Nem is nagyon szerettem volna reklámozni, ha egy mód van rá.
- Egy idő után annyira hozzá fogsz szokni a kandallóhoz, hogy fel sem fog tűnni – legyintettem könnyeden. – Hidd el, én is így voltam vele! – a nevetésem könnyed volt és rövid, mégis jelezte, hogy jól érzem magam, miközben hátam mögött összekulcsolt ujjakkal az ablak irányába sétáltam. – Azt hittem egyébként a kinti állapotok után, hogy sokkal rosszabb lesz. Nyissunk ki néhány ablakot és máris világosabb, meg jobb levegőjű lesz itt a tér! – biztatásképpen én már ki is nyitottam a hozzám legközelebb lévő nyílászárót. A kellemes kinti frissesség máris beáramlott valamelyest, az elő-előbukkanó nap beszökő sugarai pedig megvilágították a levegőben szálló porréteget.
- Egy alapos takarítás mindenesetre ráfér erre a házra – állapítottam meg kisvártatva a nyilvánvalót, ahogyan alig egy perccel később azt is, hogy nincs áram. – Sajnálom… - húztam el a számat egy kicsit. – Ha gondolod, még ma kihívhatunk valakit, aki megnézi, hogy mi a helyzet. Nem merem felajánlani, hogy én teszem meg, mert képes vagyok elrontani – forgattam a szemeimet máris a saját bénaságom ténye miatt. – A kandallót pedig szerintem előbb tisztíttasd majd ki, lehet, hogy eldugult a kémény. Én is minden ősszel meg szoktam tenni – világosítottam fel, hiszen én legalább már tudtam, hogyan működnek ezek a kőből rakott valamik.
- Körülnézzünk a többi helyiségben is? Lehet azok sem vészesek – fordultam ezúttal Becca felé, felkészülve mindenre, ami ránk várhatott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. 15 Jún. 2014 - 8:11

*Becca egészen mást nézett és látott a házban mint Amanda. Minden bizonnyal értetlenül nézett volna szomszédjára ha gondolatolvasó és tudja milyen biztos pontokat keres a házban. Ő csak a régi falakat látta, melyek minden bizonnyal érdekes történeteket meséltek volna ha tudnának beszélni, és a kandallót ami egészen elbűvölte. New York-i lakása cseppet sem volt alkalmas egy kandalló építésére, egy utánzat pedig illúzióromboló lett volna. Viszont a háznak Becca számára még így is hangulata volt ami lassan de biztosan csepegett át belé. Kíváncsi volt a bútorokra, ha valóban odafent vannak talán még többet mondanak el a nagyijáról. Már most alig győzte kivárni, hogy a munka végére érjen és lássa a házat teljes, korábbi valójában. *
-Nagyon remélem, hogy használhatóak. Szeretem a régi dolgokat, ha megérintem őket olyan mintha megpróbálnának mesélni az elmúlt időkről……erős férfiak….olyanokat is biztosan ismersz.
*Amandára mosolygott és igen, a rendőrökre gondolt, persze csak tréfált. Nem kívánta, hogy Amanda idecsődítse a fél kapitányságot. Körbejárta a helyiséget, nehezen elszakadva a kandallótól, majd a szoba másik végébe ment és ha nehezen is de kinyitotta az ablakot. Egy kicsit meg volt vetemedve a fakeret, hiszen két évig biztosan nem volt fűtve a ház, a hideg és a meleg meg a nedves időjárás megtette a magáét.*
-Kizárt. Menthetetlenül romantikus alkat vagyok, a kandalló pedig első helyen áll nálam a romantikus tárgyak listáján. Képzeld el, hogy lobog benne a tűz, a fahasábok pattognak, érzed a fa illatát a tűz melegét, előtte egy puha takaró a padlón, egy pohár pezsgő és egy csillogó szemű, jóképű férfi.
*Belenevetett a szavaiba miközben mélyet szippantott a kinti levegőből. A másik oldalon Amanda is nyitott egy ablakot, könnyű légáramlat keringett a szobában kimosva az évek alatt elhasználódott levegőt. Az elvadult kert szomorú látvány volt, mégis volt benne valami Becca szerint ami valahol mélyen még csillogott. Mintha a tömény és sűrű gaz alatt ott nyújtózkodott volna a kert valója, szépsége, felébredve álmaiból. *
-Azt hiszem a takarítás lesz a legkevesebb dolog ami ráfér a házra.
*S pár pillanattal később Amanda szavai mellett Beccáéi is beigazolódni látszottak. A házban nem volt áram. Gondolhatta volna, hogy semmi nem sikerül majd elsőre, de legalább nem csalódott olyan nagyot. Úgy tűnt mégis el kell fogadja Amanda ajánlatát a kölcsönágyról.*
-Holnap visszamegyek az ügyvédhez és leszedem a fejét. Majd ő szerez valakit, ez a dolga. Vagyis ez _lett_ volna.
*Egy kicsit mérges volt és átverve érezte magát, ennek ellenére nem fogja leszedni az ügyvéd fejét, Becca nem volt olyan félelmetes és kiabálós és soha nem csinált nagy ügyet a történtekből. Neki egészen más varázsa volt és éppolyan hatásos mintha ráborította volna az asztalt a másikra. Az ügyvédnek ráadásul egy súlyos, faragott asztala volt, ránézésre is meg tudta állapítani, hogy arrébb tolni sem lenne képes. *
-Rendben. Áram, kandalló, kémény. Szép hosszú lista lesz. Nézzünk körül hátha bővül az a lista.
*Amandára mosolygott, szavaival ellentétben az arcán nyoma sem volt a korábbi elkeseredésnek. A ház sokkal jobb állapotban volt belül mint ahogy azt a külseje alapján várta, még az apróbb hiányosságok ellenére is kellemesen csalódott. Elindult hát a szobából s nemsokára a konyhában találta magát. Itt voltak bútorok, de csak azért mert a fal részei voltak. Beépített szekrények, polcok nyúltak félkörben, egy ósdi tűzhely, középen üres tér ahol táncolni lehetett volna. Elég hely volt egy asztalnak és négy széknek, minden bizonnyal a konyha ebédlő is volt egyben. A rönkfalak jól szigeteltek, az ablakban kiszáradt földdel teli virágcserép állt, valaha talán illatos virág volt benne vagy fűszernövény. Mostanra nyoma sem maradt. *
-Ez eddig a legjobb.
*Becca kíváncsian kinyitotta az egyik fenti szekrény ajtaját ami éles csikorgással tárult fel. Nem számított semmire, mégis árván állt ott egy piros bögre fehér pöttyökkel, sértetlenül.*
-Nahát!
*Mosolyogva vette ki a bögrét nem törődve azzal, hogy ujjain vékony porréteg keletkezik, Amanda felé fordult és úgy mutatta fel neki a bögrét, mint egy nagy láda kincset.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Vas. 22 Jún. 2014 - 15:05

Én is egészen bizakodó voltam azzal kapcsolatban, hogy esetleg találunk még használható bútorokat ide. Éppen elég pénzbe fog kerülni az is, hogy magát a házat kicsit lakhatóbbá tegye, bár tényleg nem volt olyan vészes, mint ahogyan én azt korábban gondoltam. Valószínűleg maga Becca is azért lett kicsit lelkesebb, mert ő is rosszabbra számított, de pont az ilyen meglepetések a legjobbak, igaz? Legalábbis nekem ez volt a véleményem.
- Igen, néhányat ismerek – vigyorodtam el jókedvűen, bár én a magam részéről egyáltalán nem a rendőrökre gondoltam, hanem náluk jóval erősebb férfiakra. Ott voltak az őrzők között a harcosok például, de talán egy-két rendesebb farkast is megkérhettem volna, ezen ne múljon. Sőt, az egyszerű szomszédok is szívesen segítenének, ezt biztosra vettem. Szívem szerint egyedül pakoltam volna le mindent, használva az egyik varázslatot az erőm megnövelése érdekében, de kissé talán túlontúl feltűnő lett volna, ha ehhez folyamodok. Jobb lesz ez így.
- Nos, igen… - sóhajtottam fel, aztán elnevettem magam akaratlanul is. Szép fantáziakép volt, valahol még meg is értettem, hogy ilyenekre vágyik. – A jóképű férfi még várat magára, de a többit én is kedvelem. Télen a legjobb a tűz mellé telepedni, higgy nekem. Akkor általában a hó is hatalmas, a mínuszok meg csak úgy röpködnek odakint, itt fent északon – magyaráztam, miközben kíváncsian körbejártam a helyiséget újra, és találomra még egy ablakot kinyitottam, hogy minél több friss levegő áramolhasson be a kissé dohos térbe.
- Egyébként az esélyek egész jók. Elvileg Alaszkában sokkal több a férfi, mint a nő – tettem hozzá elgondolkozva ezt a kis statisztikai adatot, miközben bólogattam a takarítással kapcsolatos észrevételén. Nekem is az volt a gyanúm, hogy az lesz a legkevesebb. – Az ügyvédek semmire sem jók – legyintettem egyet. Nem vagyok előítéletes, de tényleg voltam már néhány tárgyaláson, és maradjunk annyiban, hogy nem kedveltem őket különösebben. Vagy nekem volt szerencsém mindig borzasztó alakokhoz, vagy egyszerűen a diplomához mellékelik a mentalitásukat is. – Ha gondolod, szívesen segítek intézkedni, ismerek néhány ügyvédet itt a városban, talán éppen a szóban forgót is! – ajánlottam fel, mert én már csak ilyen rendes vagyok. Ha már felajánlottam egyszer a segítségemet, akkor miért ne tehettem volna meg mással kapcsolatban is? Vele ellentétben nekem már tényleg sikerült szert tennem ismeretségekre itt a városban.
A konyhában automatikusan simítottam végig az egyik pulton, mire vastag porréteg ült az ujjbegyeimre, míg a fafelület félig-meddig tisztává vált. Egyetlen pillanat alatt felmértem itt is a helyzetet, aztán egyetértő bólogatással reagáltam Becca szavaira.
- Igen, tényleg nem vészes. Itt a takarítás lesz az elsődleges, azt hiszem – tartottam felé a kezemet, ezzel mutatva meg a koszos tenyeremet. – Biztosan egészen otthonos volt még régebben – állapítottam meg, amikor megláttam az ablakpárkányon elhelyezett cserepet. Az én konyhámban is akadtak ilyenek, csak azokban növény is akadt, már amikor nem felejtettem el meglocsolni. Aztán mindig újat kellett venni, de ez különösebben sosem vette el a lelkesedésemet, hogy nekem egyszer legyen egy fűszernövényekből álló kertecském.
- Az első dolog, ami most már a tiéd is lehet! Lehet, hogy rád várt! – szemléltem meg én is a talált bögrét. – Szerintem nézzük meg a fürdőt, meg odafent is a helyiségeket, aztán a bögréddel együtt átjöhetnétek hozzám, ha gondolod. Elmossuk, és fel is avathatjuk egy finom kávéval, vagy teával! – ajánlgattam tovább, majd lépteim máris a fürdő irányába vezettek, vagy legalábbis annak keresésére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Kedd. 24 Jún. 2014 - 8:12

-Gondoltam.
*Bólintott egyetértően Amanda szavaira, bár még mindig a rendőrök álltak nála a lista elején. Mindenki másra ő nem is gondolhatott, lévén a létezésükről sem tudott.*
-Szép vagy és vidám és remek a humorod. Biztosan egy csokorra való férfi legyeskedik körülötted.
*Becca szívből, őszintén mondta ezt. Soha nem volt irigy más nőkre, észrevette a szépséget és nem esett nehezére kimondani vagy elismerni. Amanda érdekes és megismerni való egyéniség volt, Becca látta benne a lobogó tüzet, a gyermeki csibészséget és azt is, hogy minden ízében nő volt. Melyik férfi mondana neki ellen?*
-Igen, télen valóban romantikusabb a tűz elé telepedni, főleg itt. Biztosan olyan hideg szokott lenni, hogy a leheleted is megfagy. De én szeretem nyáron is.
*Nem a kandalló lesz az ami itt tartja Beccát, de kétségtelenül sok szerepe lesz a döntésében, ha valaha meghozza azt. Benne még nem tudatosult ugyan, hogy nem akarja eladni a nagymami házát, de tervei egészen másfelé hajoltak. Az, hogy foglalkozott a lehetséges bútorokkal, hogy szerette volna látni a házat a régi valójában, már egy elképzelés volt a jövőt illetően. Amanda megjegyzésére felkapta a fejét, válasza azonban inkább a tréfa felé nyúlt el semmint komolyan fontolóra vette volna a dolgot.*
-Tényleg? Ez jó hír. Akkor lehet válogatni.
*Esze bogában sem volt. nem az a fajta nő volt aki kiszámolósdit játszik a férfiakkal és mindegy neki melyikre esik az utolsó szó. Ebben a tekintetben régimódi volt, szerette ha egy férfi erősebb a nőnél, ugyanakkor nem uralkodni akar felette hanem inkább meghódítani, elnyerni, harcolni érte és kiérdemelni. Ezt a meggyőződését azonban eddig egy férfi sem osztotta. bár volt komolynak tűnő kapcsolata, később kiderült, hogy Becca elképzelései érdektelenek a számára. *
-Igazad van, megint. De nélkülük sajnos szinte semmit sem lehet elintézni. Lehet, hogy ismered, és köszönöm de…..”Anyu” már felnőttem.
*Amanda humora és kedvessége jó hatással volt Beccára és úgy gondolta ennyit megengedhet magának a nővel szemben annak ellenére, hogy alig fél órája ismerik egymást. Ha pedig Naomi barátnője, minden bizonnyal hozzászokott már az ennél csavarosabb és szemtelenebb megnyilvánulásokhoz. A konyha a maga egyszerűségében is csodálatosabb volt az övéhez képest. Anyja szerette a modern dolgokat és a technika nyújtotta könnyebbségeket, Beccát kirázta a hideg a szinte laboratóriumi tisztaságtól és hidegségtől. Ez a konyha meleg volt, otthonos, ember közelibb, meghitt….csak úgy záporoztak Rebecca elméjében a jobbnál jobb jelzők amiket erre az egy helyiségre aggatott. A bögre pedig amit a szekrényben talált egész egyszerűen mesés volt. Régi, a máz már repedezett volt, de csak az és arról mesélt milyen régóta itathatta a nagyit. Talán kamillateát ivott belőle minden reggel, vagy sűrű feketekávét. Elszomorító volt, hogy ennyit sem tud róla, de Amanda megint csak képes volt felvidítani, ahogy szavaival megszemélyesítette azt az egyszerű tárgyat Becca kezében. A nő ránézett a bögrére és szélesen elmosolyodott.*
-Igen, szinte látom ahogy kivirult. megyünk, megnézzük a fürdőt, együtt.
*Felnevetett és a bögrével a kezében indult Amanda után. odafent egy nagyobb, tágas tér várta őket üresen, onnan nyílt két ajtó. Az egyik a fürdőé a másik a hálószobáé. Vendégszoba nem volt, a helyet elvette a középső tér ami megfelelt egy második nappalinak is ha úgy akarta volna. A fürdő pedig nem volt kapcsolatban a hálóval. bútor itt sem volt sehol, az ablakokat sem fedte függöny, viszont volt még egy lépcső, valószínűleg a padlásra ahol Becca reményei szerint a bútorok voltak elraktározva. Minden fal rönkökből volt építve, kellemes meleg hangulatot árasztottak magukból még az üresség ellenére is. Becca pedig tervezgetett.*
-Itt jól mutatna egy szőttes, egy régi indián szőttes. Az ablakokon pedig biztosan egyszerű, színes vászonfüggönyök voltak. Ez a hely….csodás. Ott….el tudnék képzelni egy pihenősarkot ahova bevackolhatom magam finom, meleg gyapjútakarók közé. Mit szólsz?
*Épp csak benyitott a két helyiségbe, de mivel semmi nem volt bennük, inkább odakint álmodozott és észre sem vette mennyire lelkes. A levegő poros és faillatú volt, a boltíves ablak rengeteg fényt engedett be, a széles, aranyló sávban pedig csillogó porszemek kavarodtak, melyeket ők vertek fel hosszú álmukból. Becca végül a bögrével a kezében Amandához fordult.*
-Összegzem a látottakat. Takarítás a négyzeten, kertrendezés, bútorozás, kéménytisztítás, áram és víz. Azt hiszem sokkal jobb mint első pillantásra volt. Egy forró csoki jólesne.
*Amanda felé emelte a bögrét mintha koccintani szeretne. Becca kezdeti elkeseredése lelkesedéssé változott és úgy érezte van oka az ünneplésre. Ő még nem tudta, de ez volt az a pillanat amikor minden eldőlt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Pént. 27 Jún. 2014 - 12:27

- Ebben ne legyél olyan biztos… - legyintettem egyet nemtörődöm mozdulattal, mert tényleg nem volt azért körülöttem ilyen sok férfi. Igazából nem is bántam annyira, még ha hízelgő is lenne a közeledésük. Egyszer már megégettem magam, bár nem azért, mert Jamie ne lett volna tökéletes férj, hanem egészen egyszerűen a sors elvette őt tőlem. Az bőven elég volt ahhoz, hogy egy ideig ne akarjak túlzottan ragaszkodni senkihez, bár mégis eszembe jutott néha a hideg és magányos éjszakákon, hogy nem lenne rossz, ha lenne egy társam. Ez azonban megmaradt a gondolat szintjén, hiszen azóta sem találtam rá az igazira, akiben nem mellesleg még mindig hajlamos voltam hinni. Nem csak egy igazi van, ugye? Legalábbis az okosok szokták ezt mondani…
- Ha a leheleted nem is fagy meg, de tényleg nagyon hideg szokott lenni. Van, hogy annyi hó esik, hogy alig tudsz kimenni a házadból, akik meg külsőbb területeken laknak, ott is ragadnak pár napra, amíg nem jutunk ki hozzájuk – magyaráztam, bár nekem már kezdett ez magától értetődő lenni, és nem éppen elijesztő tényező. Aki itt lakott, az már annyira hozzászokott az ilyesmihez, hogy alapjáraton is betárazott arra az időszakra, amikorra túl sok havat jósoltak a meteorológusok. Közben kedvemre nézelődtem odabent, szép lassan haladva a konyha irányába. – Szóval, ha esetleg visszatérnél ide egyik télen, jó sok meleg ruhát pakolj be! – tanácsoltam mosolyogva, mire bevonultunk a konyhába. Magamban még mindig azon nevettem, hogy lehet válogatni a férfiak közül.
- Bocsi, túl sok vagyok, igaz? – emeltem fel megadóan mind a két kezemet, miközben elnevettem magam. – Ne haragudj, néha hajlamos vagyok túlzottan segítő szándékú lenni – tettem hozzá, magamban pedig küldtem egy figyelmeztetést a viselkedésemnek, hogy vegyen visszább. Nem akartam máris elijeszteni ezt a lányt azzal, hogy rátelepszem itt és mindent el akarok intézni helyette, mintha ő nem lenne rá képes. Pedig bizonyára nagyon is talpraesett volt, ha már képes volt csak úgy feljönni ide Alaszkába, hogy megnézze egy olyan rokonának a hagyatékát, akihez sohasem volt szerencséje. Mások talán csak idetelefonáltak volna, hogy adják el helyette.
- Jó, hozd a bögrét is! – újra nevettem, de immár hármasban másztuk meg az emeletre vezető lépcsőket. Kíváncsi voltam, hogy mit fogunk odafent találni, bár ha olyan lesz, mint odalent, akkor annyira nem is vészes a helyzet, mint amilyennek kívülről tűnt. – Nekem tetszik! Az ötletek is, meg az is, amit itt látunk! – közben körbefordultam egyszer a térnek nagyjából a középső részén, és felmértem a látottakat. Tényleg otthonossá lehetett varázsolni könnyedén, ha volt valakinek egy kis érzéke az ilyesmihez. Nekem speciel volt, de nagyon úgy tűnt, hogy Beccát sem kell félteni, ha otthont kell berendezni és nem egyszerűen egy házat. Egyébként azt hiszem, hogy a legtöbb nőben ez a képesség ott rejtőzött valahol. Kiben mélyebben, kiben egészen hozzáférhető rétegben.
- Szeretem az ilyen nagy ablakokat, nekem is ilyen van a nappaliban – álltam meg a nyílászáró előtt, engedve, hogy a nap besütő sugarai kellemesen melengessék a bőrömet még így az üvegen át is. Mikor a ház jelenlegi tulajdonosa újra megszólalt, automatikusan felé fordultam, ajkaimon széles mosoly ült. – Ugye tudod, hogy Alaszka varázsa máris elkezdett hatni? – kérdeztem kicsit lehalkítva a hangomat, mintha óriási titokról lenne szó. Aztán közelebb sétáltam kicsit Rebeccához. – Na, gyere, akkor csinálok neked egy finom forró csokit, és adok néhány telefonszámot, amit érdemes hívnod a munkákkal kapcsolatban. A takarításban pedig én is tudok egy kicsit segíteni, amikor épp nem dolgozom. Meg, ha egyáltalán szükséged van rá és nem az egészet egyedül akarod… - vigyorodtam el, belekarolva a lányba. Immár mind a kettőnket a lépcső felé tereltem, hogy akkor átmehessünk hozzám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. 29 Jún. 2014 - 7:24

*El sem tudta képzelni azt amire Amanda szerette volna felhívni a figyelmét. Az, hogy egy ilyen csinos és kedves nő körül ne legyen egyetlen férfi sem, Becca számára olyan lehetetlen volt mint az, hogy éjszaka kel fel a nap. Csak mosolyogva ingatta a fejét a legyintésre és egyelőre hagyta ezt a témát. hasonló helyzetben volt ő is, de az ember lánya hajlamos a maga gondjait kisebbnek látni vagy elfelejteni. David egyszerűen nem illett bele a képbe, csak ezt Becca nem vette észre időben. Aztán kiderült, hogy szinte mindenről gyökeresen ellentétes véleményük van, ahogy a kapcsolatukról is. Így Rebecca egy időre félretette azt a vágyát, hogy bárki az ágyát és a szívét melengesse, külön-külön pedig nála nem működött a dolog. Bár talán ez lett volna a rövid távú megoldás ami kicsit helyrerakja az önérzetét.*
-Azért nyugtass meg, hogy ez a hely nem a külsőbb területekhez tartozik. Azért be lehet jutni a városba ugye? Kész szerencse, hogy most nyár van.
*Nem lehetett tudni – és Beccában sem fordult meg a gondolat – hogy most igazából mire gondol. csupán az itt lakókat féltette, vagy már azon merengett ő hogyan fog a városba jutni ha leesik az első hó. A kezdeti tervei szerint csak rendbe hozza a házat, eladja és máris megy vissza New Yorkba. Akármennyire is rossz állapotban van most a ház, a felújítása nem tarthat el a tél beálltáig, viszont ha itt marad, fontos lehet az az információ amire rákérdezett. Amanda pedig csak lökött egyet a gondolatain azzal a megjegyzéssel, hogy ő ide bármikor is visszatérne. Becca azonban elgondolkodott ezen, elképzelte milyen lehet télen a hóval borított táj, a ház környéke a fenyőkkel, a minden bizonnyal jégvirágos ablakok odabentről, a kandalló elől nézve, miközben a kezében egy forró csokoládéval teli bögre gőzölög. A gondolatok pedig igencsak megkapóak voltak, értetlenül nézett fel Amandára és a kérdésére. Eltartott pár lélegzetvételnyi ideig míg helyre rakott minden egyes szót magában, aztán elmosolyodott.*
-Túl sok? Dehogy. Szeretem ha segíteni akarnak nekem. Néha kell is. Lehet, hogy nem látszik rajtam de elég sok mindent elrontok. Csak az őrangyalomnak köszönhetem, hogy még minden tagom ép.
*Odafent aztán tovább gombolyította a tervezés fonalát, észre sem vette mennyire lelkes lett hirtelen, de maguktól özönlöttek a képek a fejébe. A ház régi illata megkapó volt, a városi lakás után a csupa farönkből emelt falak pedig egyszerűen csodásak. Meleg hangulata volt, finom, illatos meleg hangulata. És igen, otthonos, annak ellenére, hogy egy darab bútor nem volt benne. Becca talán ezért is kezdte el képzeletben bebútorozni. Kíváncsi volt a nagyi bútoraira és arra, vajon eltalálta-e a függönyöket.*
-Igen, itt rengeteg fény jön be és a formája is tetszik. Olyan….romantikus.
*Az ablakról is ez jutott eszébe, és egyre inkább azt érezte, hogy a nagyija és ő nagyon jól megértették volna egymást. Pedig még semmit nem tudott róla, de valahogy olyan érzése volt, mintha ott lenne vele. Mintha mosolygósan megsimogatta volna a fejét. Az egészet csak a pillanat tört részéig érezte, de még így is nagyon fura volt. Amanda szavai azonban mindent megmagyaráztak, vagy legalábbis Becca úgy gondolta.*
-Igen, Alaszka varázsa….biztosan az volt.
*Örült, hogy a fura érzést rá tudta fogni valamire, ami sokkal kézzelfoghatóbbnak tűnt mint amire ő gondolt. Amandára mosolygott, most már szélesebben és hagyta magát leterelni a lépcsőn. Fogta a holmiját, bezárta az ajtót és követte Amandát a szemben lévő házba.*
-A mai csokis fagylaltom után a forró csoki…..biztosan nem vagyok terhes, úgyhogy csak a kedvem zuhant a padló alá. Holnapra jobb lesz. Ha van mit csinálnom, akkor el tudom terelni a gondolataimat. Most egy kicsit tehetetlennek érzem magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Hétf. 30 Jún. 2014 - 16:02

- Ne aggódj! – nevettem el magam jókedvűen. – Ez még bőven a kertváros, innen még pár utcányit sétálni kell ahhoz, hogy külső terület legyen. Akikről beszélek, azok nagy általánosságban a város határán kívül laknak, és el vannak vágva olyankor a külvilágtól. Ez a környék tökéletes még – nyugtattam meg mosolyogva. Lehet, hogy neki nem tűnt fel, nekem azonban mindenképpen, hogy kezdett ilyeneken gondolkozni. Ez már önmagában is elég beszédes volt, ha őszinte akarok lenni, de nem mondtam ki hangosan. Úgyis hamarosan magától is rá fog jönni szerintem, hogy kezdett neki tetszeni ez a ház, és úgy az egész környezet. Alaszka a világnak olyan pontja volt szerintem, ami tényleg közel volt ahhoz, hogy isten háta mögöttinek lehessen titulálni.
- Akkor azt hiszem, hogy mind a ketten remek őrangyallal büszkélkedhetünk – viccelődtem fesztelenül, ide-oda járkálva a jelenleg üres térben. Azért kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz ez a hely akkor, ha Beccának sikerül majd berendeznie és otthonná varázsolnia. Vele ellentétben én egyre biztosabb lettem abban, hogy maradni fog és ad egy esélyt a városnak. Ha csak ki is próbálja, de azt mindenképpen meg fogja tenni. Maximum az első itt töltött tél után fogja magát és visszamegy a nagyvárosba. Nem ez lenne az első ilyen eset, ebben biztos voltam. Azt szokták mondani, hogy itt az első tél a vízválasztó azoknak, akik nem itt születnek. Nekem is az volt, de kibírtam a nehézségek ellenére is, és még mindig itt vagyok ugyebár.
- Szerintem Alaszkában te mindent annak találnál – kuncogtam, miközben megpaskoltam Becca karját. Nem kötekedésnek szántam, hanem tényleg így gondoltam. Eddig nagyjából mindenre azt mondta, ami jellemző erre a helyre, pedig még nem is látott olyan gyönyörű és vadregényes tájakat, mint amiket a városból kitéve a lábát tapasztalhatna. Tényleg csodálatos volt ez a hely, még ha meg is voltak az árnyoldalai. Aki kicsit is szerette ezt, az biztosan jól érezte itt magát, ráadásul itt még igazi férfiak éltek, hogy úgy mondjam. Igaz, hogy én nem nagyon adtam nekik esélyt, de attól még láttam, amit láttam. Dolgoztak, kemény fizikai munkát végeztek sok esetben, és valahogy az itteniek mintha megragadtak volna egy bizonyos ponton. Legalábbis az idősebbek, mert az egyetemistákra ez már nem volt jellemző sajnos.
- Nem vagy tehetetlen, szerintem még most telefonálj az ügyvédnek, hátha tud intézkedni gyorsan. Ha nem megy, vesd be a rendőri erő emlegetését – igazából csak viccnek szántam, miközben már az utcán haladtunk az otthonom felé. Mivel szembe szomszéd volnék, így nem kellett túl sokat gyalogolni ahhoz, hogy én babráljak most már a kulccsal a bejárati ajtóban. Boe addigra odajött hozzánk, tekintve, hogy nem tudott nélkülem eddig bejutni. Néhány órán át azért a kertben is jól megvolt ő, de mostanra olybá tűnt, hogy megunta.
- Gyere csak be! – invitáltam be legújabb ismerősömet, kibújva közben a cipőimből. – Ha gondolod, még csokis fagyit is tudok adni – nem mintha a forró csoki mellé az pont jó lett volna, de én azért felajánlottam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6143
◯ IC REAG : 8029
Re: Chigliak-ház // Kedd. 1 Júl. 2014 - 12:45

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net Online
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szer. 2 Júl. 2014 - 13:40

Robert Tyrell & Rebecca Morgan


*Miután elköszönt Roberttől, Rebecca felkészült pár napra olyan élelmiszerekből, melyekhez nem kellett hűtő. Nem akart teljesen Amandától függeni, viszont egy használt hűtőt sem volt olyan könnyű felhajtani. Rájött, hogy mennyi mindent kell beszereznie még arra a kis időre is amit első gondolatában itt szándékozott tölteni Fairbanks-ben. Szerencsére már volt víz a házban és a generátor is működött, úgy tűnt a könnyű fenyegetés használt az ügyvédnél. Már aznap nekilátott kialakítani egy nyugodt szigetet a házban és ez a fenti hálószoba volt. Igaz nem volt még ágya, egyedül képtelen lett volna lehozni a padlásról, viszont minden bútort megtalált odafent. Számára egy egész kincsesbányát rejtett a padlás.
Már kora reggel felkelt, hogy mire Robert megérkezik, mindent ki tudjon neki készíteni az előtető alatti kis teraszra. Szerencse, hogy csak ásót vett, a kinti kamrában, ahol a generátor is volt, talált még más kerti eszközöket is. Ezután nekilátott a további takarításnak. A fürdőben kezdte, alaposan kisuvickolt mindent. Pókhálózott, ami nála nagy teljesítmény, lévén kifejezetten irtózott a pókoktól, de hála az égnek mindegyik elbújt. Port törölt és kimosta a kádat, a mosdót. Először azt hitte az egész ház összedől, a csövek nyikorogtak, hörögtek, a csapból meg rozsdás, piszkos víz jött. Kész horrorfilm volt. Aztán végre beindult egy nagy fröccsenéssel amiből jócskán került a farmerjára és a világoskék pólójára is. Mire végzett a fürdővel, mondhatni piszkosabb volt mint a ház korábban. Az arcán szürke foltokat maszatolt el, a hajában némi pókháló díszelgett, a ruhája pedig minden nyomát magán viselte a takarításnak. Ennek ellenére Becca élvezte, elfáradt de kifejezetten boldog volt, hogy a szürke, piszkos réteg alól kivarázsolhatja a ház régi fényét. Végül a fenti nagy előtérrel folytatta, kinyitotta a boltíves ablakot, és időnként lenézett a ház elé. Mivel nem volt csengő, sem kapu nem tudhatta mikor érkezik meg a férfi. Házszám sem volt, az ásót támasztotta neki a kapu helyét két oldalt szegélyező sövény egyik felének. Remélte, hogy Robertnek van annyi humora és éleslátása, hogy értékelje az útmutatót.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Chigliak-ház // Today at 14:38

Vissza az elejére Go down
 

Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Chigliak-ház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-