HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Yesterday at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Yesterday at 8:59 am
írta  Jackson Carter Kedd. Dec. 06, 2016 3:06 pm
írta  Amaryllis Margaret Lux Kedd. Dec. 06, 2016 12:23 pm
írta  Catherine Benedict Kedd. Dec. 06, 2016 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Chigliak-ház // Szer. Máj. 28, 2014 5:30 pm

First topic message reminder :






Tulajdonos: Rebecca Morgan

Chigliak nagymama háza Fairbanks egyik békés utcájában áll. Közepes méretű kert, udvar, avagy birtok - kinek hogy tetszik - terül el körülötte. Fenyők magasra nőtt nyúlánk törzseinek oszlopai ölelik körbe, méregzöld, mélabús ágai adnak árnyékot fölé. Több éve burjánzik Alaszka növényvilága a rönkház körül, az elvadult flora itt-ott benőtte már a keskeny, kavicsos ösvényt mely a ház bejáratához vezet, de szürkesége még azért látszik és nappali fénynél halvány útmutató. A ház falait alkotó rönköket néhol moha nőtte be, zöldes foltokat képezve az oldalain, szürke por, szélfútta piszok, lehullott és elakadt levelek tarkítják. Az ablakok keretein lévő festék lepattogzott, a kandallóból felfelé nyúló kémény felső peremének téglái töredezettek. Szomorú, mégis méltóságteljes, régi, megfakult emlékeket őrzőotthon benyomását kelti.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Kedd. Júl. 12, 2016 6:44 am

Egon & Becca
Kacsa a viharban


-Mindegy, hagyjuk. Negatív vagy és kész.*Nem volt kedvem most a fél filmet elmesélni, csak azért, hogy megmagyarázzam ki az a Csodabogár és mit mondott. Majd egyszer megnézzük a Kelly hőseit és rá fog jönni. Elképzeltem az arcát amikor felcsillan rajta a felismerés, persze az is lehet, hogy egyáltalán nem fog emlékezni már erre a beszélgetésre. Attól függ mennyi idő telik el addig és mi történik velünk. A mi életünkben 50-50 % esély volt arra, hogy semmi és arra is, hogy igen mozgalmas életünk lesz, noha a tendencia meglehetősen szabott programot mutatott, azért a váratlan dolgokra is fel kell készülnünk. Ha már romantikáról volt szó és a virágokra pillantottam, kissé elérzékenyültem. Ez volt az első virágcsokor amit Egontól kaptam és nagyon jól esett. Azt nem mondom, hogy nem vagyok oda a virágért és a romantikáért, de Egontól javarészt tudtam mit várhatok el és meg is elégedtem vele mert minden mással bőven kompenzálta a nyálas romantika hiányát, nem mellesleg nem is állt jól neki. Az, hogy mégis megtörtént mutatta mennyire oda van értem és gondolt rám és ez nekem elég volt. Már annak is örültem, hogy végre láthatom, hogy velem van és minimum reggelig nem is fog magamra hagyni. Ezért enyhe célzással megemlítettem a reggelit, nem tudom, hogy vette e a lapot, de rábólintott amit nem is csodáltam, éhesen hazamenni…..bár jobban örültem volna annak ha a „hazamenni” kifejezés inkább a nagyi házára áll, de hát ez már a mi keresztünk. Mióta megvolt a nagy kibékülésünk az elhívásom után, hajlamos voltam az ilyen apró problémákat egyszerűen félretolni az útból és örültem a jelen pillanatainak. *-Helyes* Mosolyogva rábólintottam és bár még a vacsoránk sem érkezett meg, már azon merengtem mit együnk reggelire. Nem túl szerencsés éhesen kajára gondolni, most még egy kacsát is el tudtam volna tüntetni egyedül, az éhség érzetem egyre csak nőtt, az étteremben pedig csak most fosztották meg tollától a nyomorult kacsát, a halamat pedig még ki sem fogták. *
-Érdekes, mióta itt vagyok nem igazán történt hasonló eset. Csak egy nap telt volna el azóta?*Nem hagytam, hogy a hőstette és Jay megmentésének ténye kiröppenjen a fejéből holmi tématerelés miatt amit szándékosan ejtett meg. Szórakoztatott ahogy próbálta megkerülni a tényeket és a történtek általam való átfogalmazását. Gondoltam, hogy nem fog neki tetszeni, az viszont meglepett, hogy az agressziója mind inkább csökkent és Jay további emlegetése sem lobbantotta lángra. Mielőtt még kiderült volna Egon hogyan töltötte a mindennapjait nélkülem, Jay büntetése került szóba, ami viszont sok tekintetben kellemetlen lett volna ha részleteiben kifejtem. Egyrészt azért mert tudtam róla, ergo találkoztam vele, másrészt mert korántsem volt akkora mint amekkorát megérdemelt volna, legalábbis Egon szerint. Mert szerintem egyikőjük sem érdemelt ekkorát, bár tény és való, Egont alaposan taccsra vágták. A hazugsággal még hadilábon álltam, lázasan törtem a fejem azon mit mondjak Egonnak és hogyan. Azért fohászkodtam, hogy érkezzen meg a vacsoránk és legyen indok arra, hogy ezt a kellemetlenné váló beszélgetést félbe – és abbahagyjuk. Ám a csengő nem szólalt meg és az ajtón sem kopogott Fred, aki az utóbbi időben ellátott a megfelelőnek talált étteremből rendelt kacsákkal. *-Ó, igen. Nagyon súlyosat. Nem űzték ki a városból, de jól megbüntették. *Sérült ujjaimat próbáltam közben csuriba tenni, de nem igazán sikerült, az ilyen finom mozgások terén még elég gyenge voltam, de legalább ráfoghattam, hogy azért nem sikerült túl jól a válaszom. Biztos voltam abban, hogy Egon kiszagolja és kénytelen leszek mindent bevallani és akkor megint vihar lesz és háború, nem mintha hazugság nélkül nem lett volna az. Egyik út sem volt jobb a másiknál. Inkább az ő életére helyeztem a hangsúlyt, a szavai miatt átgondoltam a helyzetét és beláttam, hogy nem is volt olyan leányálom.* -Sajnálom, másképp képzeltem. Neked sem lehetett könnyű. Jó lett volna együtt megbirkózni vele. *Mivel sok mindent nem tanítanak az őrzők a farkasok mindennapos apróságairól, azt sem tudtam, hogy a falkától való távollét milyen negatív hatásokkal járhat. Eszembe sem jutott, hogy a falka szagának eltűnése – a megléte sem – probléma lehet. Épp ezért egy bizonyos ponton túl nem igazán értettem Egon büntetésének lényegét. Most már mindegy hogyan volt, vagy hogy lett volna jobb. Túlléphetünk rajta, nem fogjuk elfelejteni de foglalkozni sem vele. A jelenre kell koncentrálnunk és a jelen már egészen másról szól. *-Túljutunk ezen is, főleg ha végre megérkezik a vacsoránk, mert most már én is farkaséhes vagyok. Azt hiszem eszem addig egy müzlit. Te kérsz valamit vagy megvárod míg leszedik a kacsát és felnyársalják?* Kezdtem kibontakozni az öleléséből, hogy beszerezzek magamnak egy csomag madáreleséget, ahogy Egon hívta. A teste melegsége néhol eltűnt és egészen hűvösnek éreztem a levegőt emiatt, pedig már egészen jó idő volt, Fairbankshez képest. *


//Eltűnt a szép képed az aláírásból //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Szomb. Júl. 16, 2016 4:38 pm

- Történt, csak te nem voltál ott, és mivel ez mindennapos, az újságok sem írják meg – Egon megvonta a vállát. A vadon ott terpeszkedik a város határában, és a valódi kósza farkasok is benézegetnek néha, főleg, ha szűkös az élelmük. A kukák pedig csábító illatokat sugároznak magukból.
Egon tényleg el akarta hinni Rebecca hazugságát, de annyira feltűnő volt, hogy még egy kölyök is kiérezte volna a füllentést. – Nekem úgy tűnik, hogy nem mondasz igazat – sóhajtotta bánatosan. Nem haragudott miatta, elvégre Egon sem mond el sok mindent, de azért csalódott volt, hogy nem akarja az igazságba beavatni. – De mindegy, úgyis megtudom a falkától, hogy milyen büntetéssel sújtották, szóval kár tagadnod – fektében megvonta a vállát, miközben hangja némi lehangoltságot tükrözött. Túlságosan gyűlölte a Vesztest, hogy emiatt haragudjon Rebeccára. Nyilván nem kapott nagyon súlyos büntetést, és a lány csak nem akarja, hogy emiatt mérges legyen. Más különben miért hazudna róla? A kedvében is járhatna az igazsággal, ha mondjuk megcsonkították volna.
- De hát nem lehetett. Pont ez volt a büntetés lényege – amiből Rebeca is kapott közvetett módon, habár teljesen ártatlan volt a dologban. Jó, mondjuk annyira nem volt ma született bárány, elvégre hagyta, hogy csókolgassa a Vesztes a kezét, persze épp akkor ébredezett nyilván. Nem várható el tőle, hogy félkómásan lepofozza a kertészt.
- Csak müzlid van? Mert akkor nem kérek semmit – jelentette ki konokul, aztán némi csalódott emberszerű morgás kíséretében fejezte ki rosszallását, amiért Rebecca távozott a közeléből, de nem sokáig bánkódhatott, mert odakintről motorzúgást, majd ajtócsapódást hallott. Úgy tűnt közvetlen a ház előtt állt meg valaki, és ez reményt ébresztett benne, hogy a kaja jött meg. A sülő hús illatát természetesen nem érezte a csukott ajtón keresztül, de a léptek egyenesen a házuk felé közeledtek. Aztán kopogtak, mivel csengő nem volt a házon. Egon örömében felpattant, és már szaladt is volna az ajtóhoz, amikor leesett neki, hogy a kezét nem kellene nagyon mutogatni, ezért a lányra nézett. – Jobb, ha te veszed át, én addig megbújok a sarokban – halkan beszélt, és közben meglévő kezével a ház egy eldugott részére mutatott, ahol a futár biztos nem fogja kiszúrni.

//Nem tudom mim tűnt el, nekem van aláírásom Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Hétf. Júl. 18, 2016 8:46 am

Egon & Becca
Kacsa a viharban


*Hogy mindennapos lenne néhány farkas városba látogatása, azt még itt Fairbanksben sem hittem el, gondoltam csak a saját bűnét akarja megszépíteni, vagy épp elfelejttetni velem. Nem volt célom ezen vitázni, főleg mert Jay is a buliban volt és az ő emlegetése nem épp a kellemes témák közé sorolható. Persze nem tudjuk kikerülni, ez már tény, mivel megismertem és bármennyire is nem tetszik Egonnak, meg is kedveltem, valamilyen formában az életünk része lett, lesz. Előbb vagy utóbb Jay is le fog tenni arról, hogy az ágyába csalogasson, ha látja, hogy teljesen meddő próbálkozás, csak azt reméltem, hogy ennek ellenére a barátom marad, mert a barátságáról nem mondtam volna le. Nem mellesleg – bár nem vagyok számító típus – a farkasokhoz remek kapcsolatot is jelentett. Egy Őrző nem gyűjthet maga köré elég farkast ha talpon szeretne maradni. Továbbra is bennem volt a vágy, hogy aki Egonra mérte a büntetését, azt bokán rúgjam, nem találtam igazságosnak, noha nem kívántam Jay-nek sem rosszabbat, de ő nem is kapta meg. Már így is eléggé fújt rá, nem volt szívem még azzal is terhelni, hogy Jay milyen könnyedén megúszta, talán csak azért mert nem volt falkatag, mert nem vonatkoztak ré a falka törvényei, mert fizetett azért, hogy itt lehessen. Úgyis megtudja Egon, megtalálja a módját, nem én akartam lenni a rossz hír hozója, ám a hazugságom nem sikeredett fényesre, egyből kiszagolta, hogy valami nem kerek. Nagyot sóhajtottam, szóval ezen a téren van még mit tanulnom, nem mintha arra gyúrnék, hogy Egont átverjem, ez távol állt tőlem. A bánat és a csalódottság úgy hullámzott körülötte, hogy nem bírtam tovább. Annyira pocsékul éreztem magam emiatt, pedig nem akartam bántani, megbántani de mégis, ha nem is haragudott rám miatta, sikerült.* -Sajnálom, nem akartalak becsapni, de azt sem akartam, hogy Jay miatt rosszul érezd magad és ezt még én tőlem is kapd meg. *Megsimogattam az arcát, szerettem volna ezt a hosszú percet végleg kitörölni az életünkből de sajnos nem tudtam. Sajnáltam Egont, sajnáltam magamat és egyszerre mindkettőnket és az egész Vörös Holdat és mindent ami utána következett a pokolba kívántam.* -Csak figyelmeztetést kapott, ennyi. Hagyjuk Jay-t, nem akarom, hogy éket verjen közénk. Elmúlt, felejtsük el.*Mintha az olyan könnyű lenne. Hét nem az, és nem Jay-el volt a probléma, Egon megértette volna és elfogadja ha…és itt jött egy csomó ha amit utáltam., és utáltam Alignakot amiért ezt szabadította ránk, mert Egon miatta nem volt önmaga és miatta nem láthattuk egymást hónapokig és miatta feszült köztünk megint ellentét. *-Tudom. De akkor sem igazságos. Én is megszenvedtem, te pedig nem tehettél róla, ezt már tudniuk kell. Nem tetted volna meg mindazt ami a büntetésedhez vezetett, ha Alignak nem bocsájtja ránk a francos átkát. *Dühös voltam Alignakra és dühös arra aki megbüntette Egont. Gondolom az Alfa volt, vagy a közvetlen felettese, ezzel nem igazán voltam tisztában ki az aki ezzel foglalkozik, elvégre az Alfától sem várható el, hogy minden aprócseprő ügyben döntsön. *-Nem csak. Van sajt és kenyér, és friss saláta is, meg light majonéz.*A felsoroltak közül legfeljebb a kenyér vagy a sajt csigázhatja fel annyira, hogy egyen belőle de nem ezért nevettem fel. Az a mélyről jövő, elégedetlen morgás szinte csiklandozott, teljesen oda voltam érte, úgy hangzott mint egy birtoklás közlése. A konyhában matatva hallottam meg a kocsi zaját, az utcában csend volt és az ablak az utca felé nyílt, noha számos növény eltakarta a ház ezen részét és ott volt még a kerítésként növő sövény is. Kezemben a megtalált müzliszelettel tértem vissza a nappaliba ami egyben az előszoba is volt és vártam, hogy vajon a kocsihoz tartozó sofőr a kacsánkat hozza vagy máshoz jött. Egon fülelése eléggé egyértelmű volt, mert ott játszott az arcán az izgatott derültség ami felváltotta a korábbi bánatot és türelmetlenséget. A kezébe nyomtam a müzlit és a kabáttartó alatti asztalkáról felkaptam a táskámat amiben a pénztárcám volt.* -Ne edd meg, jó lesz desszertnek. Bújj el, akkor senki nem tudja meg, hogy itt vagy, és azt hiszik csak az én étvágyam nőtt a kétszeresére.*A nevetést visszatartva suttogtam, kijátszva a helyzet pikantériáját. Mintha titok lenne, hogy nálam van. A hatalmas mennyiségű kajáról úgy is tudni fogja a kajafutár, hogy nem vagyok egyedül, nem valószínű, hogy ismeri Egont, de ég ha ismerné is, majd biztosan az lesz az első dolga ha visszaért az étterembe, hogy elújságolja mindenkinek, a kacsás csajnak pasi vendége van. Valóban címlapra kívánkozó hír. Kivettem a pénztárcámat és kinyitottam az ajtót, majd a szokásos mosollyal és kedvességgel lerendeztem az ügyletet. A pénzt kacsára cseréltem és a sushimra, majd újra bezártam magunkat a mi kis világunkba.* -Elment. Előjöhetsz.*Derűsen, nevetéssel a torkomban lépkedtem a konyhába és pakoltam le mindent az asztalra. A kacsa illata ínycsiklandó volt, még gőzölgött mikor kicsomagoltam, ellenben az én hideg sushimmal.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Szer. Júl. 20, 2016 11:27 pm

Sejtette, hogy miért próbálta Rebecca átejteni, de emiatt nem is tudott igazán haragudni rá, csak kicsit csalódottá vált, hogy nem bízik benne annyira, hogy egyből az igazságot elé tárja. Jó, mondjuk, amikor vulkánszerű dühkitörése van a Vesztes említése miatt, talán érthető is, hogy nem akarta tovább feszélyezni, de ez még az előtt volt, mielőtt nem vérben fetrengő legyőzött kép kúszott először elméjébe a kertészük említése kapcsán. Vesztett és ennyi, bizonyára személyes találkozás során megint elkezdené gyűlölni meg lehet, hogy megint meg akarná ölni, de jelenleg tökéletesen elégedett volt azzal, hogy padlóra küldte a nagypofájút.
A lány érintése jól esett, és az érvei is helytállóak voltak, úgyhogy nem szólt közbe, hanem csak hallgatott, hátha több információ is a birtokába jut a Vesztes megbüntetése kapcsán, ami nyilván nem lehetett túl súlyos, ha Rebecca nem szeretne róla nagyon beszélni. Azért kár. Egon végighallgatta a nem túl részletes beszámolót, aztán sóhajtott egyet és szomorúan megcsóválta a fejét. – Sajnos nem múlt el, és az elfelejtését te magad tiltottad meg – milyen sanyarú a sors, de igazság szerint már esze ágában sem volt, hogy feledje a Vesztest, elvégre remek emlékei vannak a csatáról, amit valószínűleg már vagy tucatszor át is költött, hogy saját maga még győzedelmesebbnek hasson. Mindenesetre egy-két csapással padlóra küldte, meg némi harapás is volt nyakra. Gyönyörűen pazar jelenet, ahogy a vére a falra fröccsent, beterítve az egész szobát, és ahogy kegyelemért rimánkodott… Meglehet, többször sikerült átköltenie, mint csupán egy tucatszor.
- Ha meg nem harapnak be, akkor a csontjaim ott porladnának békésen a családi parcellán, hogy néhány távoli rokon megcsodálhassa a Candvelon família bájosan rendben tartott sírhelyet – Egon megvonta a vállát. – Ez van, ezt kell szeretni. Attól mert Alignak cseszeget minket, még mi viseljük a felelősséget – és amúgy is kár merengeni rajta, valószínűleg Egon sem vonta volna vissza a büntetést, csak mert kiderült néhány bonyolító tényező. Az gyengeség, és a falka vezetése nem engedheti meg, hogy döntésileg labilisnak mutatkozzék.
- Light majonéz? Vááááóóó – nyitotta kereken tágra szemeit, közben arcán a csodálkozás olyan kifejezése látszódott, amit csak Teleshoppos tévéreklámok résztvevőin lehet látni, amikor rádöbbennek, hogy az új Multi Penge kétezer-háromszáznyolcvanhéttel a kenyeret sokkal jobban lehet szeletelni, mint a hagyományos konyhakésekkel. – Azt hiszem, inkább éhen veszek itt a kanapédon – csüggedten elernyesztette magát, és a haldoklók szokásos beletörődésével megadta magát az éhhalál lassú, ám annál alattomosabb eljövetelének. Bár Egon feladta a harcot az éhséggel, és inkább nem mozdult, mert a light majonéz annyi energiát sem biztosítana neki, hogy fel tudjon menni a lépcsőn, viszont Rebecca elszánt madáreleség evőként otthagyta a kényelmes kanapét és Egon morgására elnevette magát, ami a hím szájára is mosolyt csalt. Éhen halás ide vagy oda, azért csak jobb úgy elpatkolni, hogy Rebecca a közelben van, még ha el is vándorolt, hogy elegye a kaját szegény papagájok elől. Azonban úgy tűnt, hogy a szellemeknek – égieknek, isteneknek, földönkívülieknek vagy az univerzum irányítójának a Spagettiszörnynek – köszönhetően Egon mégsem fog halálra éheződni, mert megálló kocsi, valamint közeledő léptek zaja jelezte, hogy kaja közeledik, ráadásul jó zsíros és szaftos sült kacsa. Legalábbis bízott benne, hogy nem sütötték szárazra. Fogalma sem volt, hogy miért kapta meg a müzli szeletet, de igyekezett mindössze két ujjal megfogni és úgy lógatta lefelé, mintha valami fertőző bacilusoktól hemzsegő papír zsebkendőt tartana. – Pff… megenni? Viccelsz? – súgta halkan, miközben kétkedő pillantást vetett a lányra. Tudta, hogy viccel, de Egon is viccelt. Pillanatok alatt feltápászkodott, és halk léptekkel eltűnt szem elől, persze nem a jelenléte volt a zavaró, hanem az, hogy nem volt keze, és nem szeretné azzal felhívni magára a figyelmet, hogy néhány hónap múlva, meg már van keze.
Mint suhanó sas a nyúlra, úgy libbent elő a rejtekből, hogy egyenesen a kacsát rejtő tálcához és Rebeccához siessen. Száját többször is megnyalta, mivel a sült kacsa illata már egészen betöltötte az elméjét. – Ugye? Ugye neki is állunk? Tányér kell? – minek kellene? Talán a civilizált kajálás folytán, persze Egonnak marhára nem szükséges, de mivel a lány igényelheti, így konyhaszekrény azon részéhez sietett, ahol a szükséges ketyerék vannak, és ha kell, akkor elővett két lapos tányért, hogy abba rakják a kaját. – Jó illata van. Remélem az íze is finom – a nyála meg közben elkezdett fokozottan csorogni, és nem is tudott nyammogás és nagy nyeldeklések nélkül várakozni, mert különben félő volt, hogy bernáthegyit játszva összemocskolja a padlót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Pént. Júl. 22, 2016 6:00 am

Egon & Becca
Kacsa a viharban



*Minden velünk történtek ellenére halványan sikerült elmosolyodnom mikor Egon emlékeztetett arra, amit a felejtésről mondtam. *-Igazad van, tényleg megtiltottam.*S tényleg nem múlt el, legalábbis nyomtalanul nem, minden napunk erről fog szólni míg az átkot kénytelenek vagyunk magunkkal cipelni. Az enyém nem volt vészes, még talán a párosítás is szerencsés volt, főleg ha együtt vagyunk. Hittem abban hogy képes vagyok megfékezni Egont és megóvni egy újabb kórházi jelenetre hajazó botránytól és a következményeitől. *-Ó! Azt nagyon sajnálnám. Sokkal jobban tetszel így élve, bolondosan, ép csontokkal és meglehetősen mozgékony végtagokkal. Már amikor meg van mind.* Elhúztam a számat egy félig mosoly félig fintor formába. Persze ezt csak az a tudat és tény tette lehetővé, ami Egon végtag újra kinövését jelentette, különben nem lett volna kedvem poénkodni. Ám ebben is igaza volt a drágámnak, ahogy az átok viselésében is, a mi felelősségünk és az életünk része, annak az életnek amit a gép osztott odafent. Jelenleg a bank vitt mindent, de még tehetünk téteket.
Az éhség nagy úr, és ha egyszer jelen van akkor sok mindenre képes embert és farkast egyaránt sarkalni, most a poénnak volt itt az ideje, nem véletlenül említettem meg a majonézt, tudtam, hogy Egonnak tetszeni fog és nem is csalódtam. Még időben néztem az arcára, hogy lássam a reakciót, mit mondjak; leírhatatlan volt, a hangjával együtt pedig felejthetetlen élmény. Halk, csiklandozós kuncogás tört elő a torkomból az éhen veszés fenyegetésére és megfogadtam, hogy holnap televásárolom a hűtőt és a kamrát, hogy az ilyen esetekre legyen mit Egonnak ennie. A mai napra csupán egy újabb büntetés fényében nem vásároltam be, de már megbántam százszor, hiszen igazából egyikünk sem tehetett arról, ami történt, főleg nem Egon a maga átkával….de! Azért az arckifejezése minden pénzt megért. Egonra odafent nagyon vigyáztak, megkönyörültek rajta és elhúzták előle az éhenhalás veszélyének rémképét, a rendelésünk megérkezett mielőtt még kibonthattam volna a madáreleséget. Tovább húztam az agyát azzal, hogy a kezébe nyomtam egy a kedvenc csemegémet féltő szöveggel és rámosolyogtam olyan szélesen, amennyire csak a füleim engedték elnyúlni a számat. Suttogó hangja amennyire vicces volt annyira izgató is, az ilyen pillanatokért érdemes élni, amikor minden figyelmeztetés nélkül újra beleszerelmesedsz a másikba, függetlenül attól, hogy eddig úgy érezted ezt már nem lehet tovább fokozni. *-Nem vicceltem. Tényleg ne edd meg.*Szigorúan pillantottam rá mielőtt az ajtóhoz mentem, hogy elintézzem a kacsát és a kajaszállítót, mindkettőt a maga megérdemelt jussával, így a srác némi borravalóval lett gazdagabb, a kacsa és a sushi pedig bekerült a konyhámba. Egon a lebukás veszélyének elhárulásával vércseként csapott le a csomagra, olyan kecsesen libbent elő mint egy kis tündér, vagy mint Spock a teleportból. Nevetve kezdtem kicsomagolni a kacsát és az illata ahogy betöltötte a kicsiny konyhát az én érzékeimre is hatással volt. Elmerengtem azon, hogy Egon vajon hogyan fogadja majd amikor és nem ha, belecsippentek a kacsájának a combjába, és megjelent előttem a tágra nyílt szemű, eltátott szájú, ledermedt egon képe ami csak tovább fokozta a derültségemet. Már csak eézrt is fogtam gyorsan munkára.* -Neki állunk és igen, célszerű és kulturáltabb is lenne tányérból enni, szóval a viszontlátásnak adjuk meg a módját.*Szándékosan csomagoltam lassan, bár már én is majd` éhen vesztem, persze nem szó szerint mert annak a megtörténtétől nagyon messze voltunk. *-Egon drágám…csorog a nyálad…ott a szád sarkában.*Míg rámosolyogtam, abbahagytam a kicsomagolást, de utána is kínos lassúsággal folytattam. Akkor végeztem mikor a tányérok és evőeszközök – melyeknek a helyét Egon pontosan ismerte – az asztalra kerültek.* -Nagyon finom. El sem tudod képzelni hány kacsát kóstoltam mire megtaláltam az igazit, szóval légy szíves értékeld az igyekezetemet.*Reméltem, hogy nem fogy el a türelme, ami nekem bőven volt, neki viszont még annyi sem amennyivel korábban rendelkezett és az sem volt sok. Csak nem tépi szét a dobozt…mondjuk egy kézzel nem könnyű. Vele vagy nélküle hamarosan ott gőzölgött és illatozott a kacsa az asztal közepén, mellette Egon elszörnyedésére a nagy tányérnyi sushi, mindenféle formában.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Hétf. Júl. 25, 2016 12:34 am

- Na ugye – néha a lányokat muszáj emlékeztetni bizonyos dolgokra, pedig Egon lépte már túl  vagy száz évvel a szenilitás korhatárát, nem pedig Rebecca. Hacsak nem vámpír, már persze ha léteznének vámpírok, de Egon legjobb tudomása szerint nem léteznek. Mondjuk egészen tavalyig az alapítók létezéséről sem tudott, és nem is hitt bennük, hogy valaha is éltek, de mint kiderült tévedett. Egy bizonyára élt és még él is.
- Hah… bagoly mondja verébnek, majdnem te is kacsótlan lettél, de legalábbis ujjatlan, és egyébként is nekem sokkal jobb a statisztikám elvégre egészen száznegyven éves koromig nem is vesztettem el egyetlen porcikámat sem – tények és statisztikák ellen nincs mentség, és igazság az, hogy Rebecca alig egy éve őrző, és már elvesztette egyik kezéről az ujjait.
A light majonéz említése és Egon reakciója kuncogásra késztette Rebeccát, ami a hímet is kibillentette megjátszott haláltusájából, és saját maga is elvigyorodott. Mennyivel jobb volt nem búskomoran félni attól, hogy mikor fogja el a méreg. Ég és föld a különbség, és lassan Egon hangulata kezdett normalizálódni, ami azt jelentette, hogy jöhettek a hülye poénok. Csak arra kell ügyelnie, hogy ne legyen semmi életbevágó téma a terítéken, mert az megint visszasüppesztheti a harag birodalmába.
- Uhmm… drágám. Biztonságban lesz nálam – közölte halkan, sűrű fintorgós bólogatás közepette. Olyannyira megőrzi, hogy talán elrejti egy növény cserepébe, hogy még csak a szagát se kelljen éreznie, amikor Rebecca kinyitja azt, nyámmogós felfalás szándékával.
Kényszerű száműzetés után a nappali sarkából előlibbenő Egon már alig várta, hogy megkajálhassa a kacsát, és persze nem annyira esett jól neki, hogy tányérból kell ennie, azért hajlandó volt ezt az áldozatot meghozni, elvégre meg lett hívva egy ingyen vacsorára. Persze nem szokták számolgatni, hogy kinek a pénze - Egonnak amúgy is több volt -, de az ingyen kaja mindig jobban esik, mint amiért fizetni kell. – Rendben, rendben – bólintott a tányérok és evőeszközök közreműködésével történő elfogyasztás zavaró, ám kétségkívül meghitt javaslatára.
- Tudom – bólintott fülig érő szájjal, és tovább csorgatta a nyálát, amint Rebecca kifelé csomagolta a kaját. Meglehet az eltelt időben, amíg távol volt, Egon gyorsasága megnőtt, mivel nagyon úgy érezte, hogy barátnője úgy mozog, mint egy lajhár, de lehet, hogy valami őrző mágiának köszönheti a tempója lelassultságát, vagy éppen annak, hogy hihetetlen nyugalommal lett megáldva. Egon viszont épp az ellenkezővel, és emiatt nem csak a nyála csorgott, de már a szája is remegni kezdett, nem az indulattól persze, hanem a kacsa íncsiklandó illatától, és attól, hogy jóval türelmetlenebb a kelleténél, mióta megkapta a tőrátkot. Mondjuk, ha kacsáról volt szó, a türelem amúgy sem opció, hiszen a sült szárnyast mindenekfelett meg kell szerezni, és el kell fogyasztani. 2013-ban például egy háromtagú család úszta meg Egon támadását, és csak annak köszönhették, hogy az anya éppen kacsát sütött. Persze a sültet Egon ellopta és egy üveg bort is mellé. Igazán jó este volt. Egon a lány lassúsága miatt, azzal múlatta az időt, hogy a tányérokat igazgatta és megpróbálta az asztalon pont szimmetrikusan elhelyezni. Nagyjából sikerült is, de a szimmetria miatt az evőeszközök nem a megszokott helyre kerültek, hanem úgy, hogy tényleg tükörképei legyenek egymásnak.
Egon álla leesett, ledöbbenve nézte a lányt és tátogásba kezdett. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy jól hallott-e. – Tessék? Te… kacsákat? Sokat? Nélkülem? – szemei kikerekedtek, és mint egy óvodáson, látszott rajta, hogy mindjárt elsírja magát. – Ez… de legalább a legjobb jött most – igyekezett valamivel kárpótolni magát, a majdnem két elvesztegetett hónap miatt, de csak ez utóbbi szóban kifejtett gondolata volt képes valamivel szebbé varázsolni az elfecsérelt kacsaevős heteket. Most érezte igazán át, hogy milyen kegyetlen és szörnyű büntetésben részesült. Rebecca kacsát evett, pedig nem is annyira szeretette, vagyis biztos volt olyan, amit jobban szeret, mégis Egon kedvéért – vagy helyette – megbirkózott velük. Hát nem egy tündér? Végre nagy sokára az asztalra került a finomság, és Egon pillanatok alatt az asztalnál termett, hogy egy kézzel megragadja a kacsa combját, csonjával leszorította, és már ki is tépte, majdnem kulturáltnak nevezhető módon. - Jó étvágyat - fülig érő szájjal vetette bele magát a kacsahúsba, szinte majdnem csak képletesen szólva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szer. Júl. 27, 2016 4:30 pm

Egon & Becca
Kacsa a viharban



-Ezzel azt akarod mondani, hogy gyenge vagyok és törékeny? *Felháborodást mímeltem. Kezdő őrző vagyok, a Vörös Hold idején pedig még a mostaninál is kezdőbb voltam, szóval senki nem várhatta el tőlem, hogy mindent a helyén kezeljek. Nem tudom mi lett volna ha nem sikerül a műtét és nem tudják megmenteni az ujjaimat, de az első reakcióból ítélve nem viseltem volna kellő humorral. Így azért egészen más a történet. Igaz, nem múlt el nyomtalanul, ahogy az álmaink sem, de együtt sok mindent meg tudunk oldani. A feszültség oldódni látszott és kezdtünk visszatérni a régi, saját kerékvágásunkba, ahol mindig van hely valamilyen poénnak, zrikálásnak és nevetésnek. Játszi könnyedséggel emeltem meg a szemöldököm Egon ígéretére, mint aki nem biztos abban, hogy valóban biztonságban tudhatja a kedvenc csemegéjét a másik kezében. Pedig de. Tudtam, hogy akkor sem tudnám lenyomni a müzlit Egon torkán ha három farkas fogná le és még be is lenne gyógyszerezve valami ló szérummal. Viszont remek zsarolási vagy fenyegetési lehetőséget nyújtott, olyan volt mint egy fegyver és ha Egon egyszer majd valamiért ellenkezik velem, rá is fogok egy Smith & Müzlit. Egyelőre azonban nem volt szükség ilyesmire, Egon igazán kezes bárány lett, még a körülményes, de annál inkább kellemesebb megterítésre is bólogatott, pedig ő aztán épp csak nem tollastól eszi meg a kacsát. Csorgott is a nyála rendesen, és tényleg csorgott, láttam. Kis túlzással olyan volt mint egy megtermett Bernáthegyi kánikula idején, na jó ha megrázta volna a fejét nem fröcsköli össze a házat..de, na. A kis ördög belém bújt vagy épp előosont a rejtekéből - nézőpont kérdése - és mindezt látva csak azért is lassan bontogattam a dobozt. Egon terített, meglepő módon igen szorgalmasan, nagy odafigyeléssel és gondossággal. Nem figyeltem igazán, így nem tudtam minek szól a precizitás. * -Mivel nem voltál itt, kénytelen voltam nélküled, és mivel eléggé béna vagyok a bal kezemmel, muszáj voltam rendelni. Fel kellett készülnöm az első találkozásra, hogy a legfinomabb kacsát kapd. De nyugodj meg, amíg kacsát kóstoltam, végig rád gondoltam.*Ez mondjuk mind igaz volt, de nem mondtam volna el ilyen részletességgel, ha nem látom Egon arcán a sírás és kétségbeesés jeleit. Annyira édes volt, hogy meg kellett tréfálnom. * -Igen, minden kétséget kizáróan ez a legfinomabb kacsa.*Végszóra bukkant elő az oly sokat emlegetett madár és Egon elé toltam, majd a sushit is kicsomagoltam, az viszonylag és nem meglepő módon gyorsan sikerült, de nem eléggé, Egon képes volt megelőzni. Mire észbe kaptam, ő már tépte szegény kacsa combját, akár a barbár vikingek Odin napján a több hónapig érlelt cápahúst. Megdermedt a mozdulat amivel a csomagból kivett pálcikámért nyúltam volna és csak néztem Egonra mint egy három éves gyerek apuci új bűvészmutatványára amivel sütit varázsol elő a sísapkából. Mert ez az apuka, modern apuka.* -Neked is jó étvágyat! Bár látom megvan nélkülem is. *Azért nem mindennapi látvány volt azt meg kell hagyni, még Egont sem láttam így enni, úgy látszik a hosszú távolléte alatt kénytelen volt a sült kacsát nélkülözni. Azt nem gondoltam, hogy csak az én kacsámat hajlandó megenni, elvégre ez csak rendelt kacsa volt, esetleg az én társaságomban kívánja csak, de hosszas gondolkodás után ezt is elvetettem. *-Nehogy félrenyelj drágám, a végén még ki kell ütögetnem belőled a finom falatot. *A kezdeti döbbenetem mosolyba fordult és végre a saját sushimra is tudtam figyelni. Mellőzve Egon fáradtságos és időkitöltő munkáját, amivel az evőeszközöket rendbe rakosgatta, a pálcikákért nyúltam és nekiálltam egy makinak. A müzli élvezetéhez hasonlóan nyammogtam, néha lehunyt szemmel.* -Mit szólnál ahhoz ha varratnék magamra egy tetkót. Nem őrzőset hanem mezei emberit? Hmmm? *A már meglévőre kértem véleményt, és mivel hirtelen jutott eszembe, nem vártam meg míg Egon lenyeli az éppen aktuális falatot.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Pént. Júl. 29, 2016 10:35 pm

- Nem, nem, dehogyis – kezdett Egon védekező manőverbe, és saját maga is megjátszott érzelmekkel bombázta a lányt. Tekintete kissé olyanná vált, mint amikor valakit le akar nyugtatni, de gőze sincs, hogy miként kellene hozzáfognia. – Azt akartam mondani, hogy szerencsétlen vagy, ennyi az egész – a hím kissé oldalra sandított, aztán néhány pillanatig tátott szájjal, homlokráncolva bámult a semmibe, majd vissza Rebecca felé. – Vagyis, nem úgy vagy szerencsétlen, hanem na, érted. Nem volt szerencséd csak simán – gyakorlatilag a szerencsétlen jelző is stimmel, épp csak nem biztos, hogy olyan nagyon jól veszi ki magát, amikor a férfiember ezt a barátnőjének mondja.
A müzli és Egon felejthetetlen páros, mivel Egon inkább éhen halna, minthogy meg kellene ennie, és valószínűleg a müzli is hasonlóan viseltetik a vérfarkasok iránt, így mindketten feledésbe merülhetnek idővel. Egon elmúlik, a müzli meg valahol az ágya alatt végezné, hogy egyszer, amikor a műanyag csomagolás – vagy fene tudja milyen – lebomlik, egy arra járó szerencsétlen patkány kínkeserves szenvedések közepette legyűrje a madáreleséget. Vagy esetleg inkább választja ő is az éhhalált. Ki tudhatná, elvégre a margarint sem hajlandóak a kis patkányokszerzetek megenni.
A kacsára kénytelen volt nyálát ereszteni, persze nem pont rá, hanem a padlóra, de ha Rebecca sokáig bíbelődik vele, lehet, hogy elárasztja az egész nappalit, mindenesetre legalább a terítéssel elvonta valamennyire a figyelmét.
A szomorúság végigszáguldozott Egonon, ahogy a legjobb kacsa kiválasztásának menete eljutott a tudatáig. – Aha. Szóval etted a kacsát, és közben… rám gondoltál? Ez elég bizarr – próbálta valahogy csalódottságát viccel elütni, de azért nehezére esett, hiszen nagyon jól tudta, hogy a távolléte miatt rengeteg kacsáról lemaradt, meg ráadásul Egon értékeiben a beszélő személyek elfogyasztásának gondolata amúgy sem fura dolgot. Sebaj, majd bepótolják a sülteket. – Az, akkor remek – fő az optimizmus, ami azért nehezére esett ilyen hírek hallatán, de nem viselkedhet gyerekesen elvégre már száznyolcvan éve nagykorú.
Végre elérkezett az evés ideje, ami iszonyú lassan jött el, mivel Rebecca a keze miatt nyilván csak borzasztó lassan volt képes a celofánt eltávolítani. Egon természetesen rögtön nekilátott a kacsa széttépésének, mivel eddig tartott a türelme.
- Meg bizony – bólintott örömittas arccal, miközben a combról minden húst elpusztított, majd az újabb végtag felé nyúlt, és csonkjával leszorítva a kacsa testét, a második combot is letépte, és nekiállt annak is.
- Na még, miv nem – teli szájjal nem kellene beszélnie, de nem bírta ki, mivel a kacsa elvételének lehetősége túlságosan rémesnek tűnt.
- Tetkót? – nézett fel a kajálásból némileg csodálkozva. – Minek? – kérdezte értetlenkedve, aztán megvonta a vállát. – Felőlem. Amíg nem a homlokodra tetováltatod, hogy Egon egy vérfarkas, addig nincs ellene kivetni valóm. És milyet szeretnél? „Egon a legnagyobb? Vagy a legbölcsebb? Vagy csak valami nonfiguratívat? – csak nehogy véletlen horogkeresztre hasonlítson, bár ha nem a csuklóra, vagy a fejére tetkózza, még az is elmegy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. Júl. 31, 2016 6:48 am

Egon & Becca
Kacsa a viharban



*Ha nem ismerném Egont annyira mint amennyire ismerem, még azt hihetném, és joggal, hogy sértegetni akar. De Egon nem akart, csak épp belezavarodott a szóhasználatba, amit meg is értettem. Éhes farkas is ideges, az meg főképp és igazán mókás volt látni és hallani ahogy szenved és gyötrődik, hogy kimagyarázza magát. Mosolyomat visszanyelve legyintettem.* -Hagyd Egon, ebből már nem jössz ki jól úgysem.*Főjön csak a levében amíg bujkál a futár elől, addig sem a müzlimre gondol. Nem hittem, hogy megenné, inkább másféle eltüntetésre gondoltam. Ezen a téren nem voltam elég kreatív és Egon sem varázsló, szóval a müzli nem fog elveszni, legfeljebb átalakul vagy a következő nagytakarításnál megtalálom egy olyan helyen ahol soha az életben nem kerestem volna amúgy….és nem lett volna meglepő. Egon annyira utálta a müzlit, hogy akkor sem evett volna belőle ha az éhhalál küszöbén áll, inkább leharapja a saját karját és azt csócsálja el, elvégre úgy is kinő idővel. Nem szenteltem ennek a gondolatnak sok időt, de annyi azért eszembe jutott, mennyire igazságtalan az élet, hiszen a farkasoknak jó hosszú élet adatik meg, hacsak nem mennek a halál elébe, de még vele is meg kell harcolniuk különböző fortélyokkal, szóval egy farkasnak az öngyilkosság sem olyan kézenfekvő opció. Velük szemben az őrzők alig élnek százötven évig és a végtagvesztés, az végtagvesztéssel jár nem pedig gyíkként újranövesztéssel. Szóval a farkasok még a spájzot is magukkal hordták.
Egonra néztem ahogy próbálta magáévá tenni a gondolatot arról, hogyan választottam ki a neki való tökéletes kacsát. Muszáj volt mosolyognom, láthatóan az elvesztegetett időnk mellett a nem megevett kacsákat is siratta magában, sőt talán azokat jobban. Ez a kacsaimádat már-már a fanatizmus szemellenzős oldalába csapott át és nem igazán értettem hogyan alakulhatott ki. Nekem is vannak kedvenc ételeim, példának okáért a féltett müzlim, de ha egy évig nem ehetnék akkor sem esnék kétségbe, míg Egon oda meg vissza volt attól, hogy lemaradt róluk. Evett ő mást is szó se róla, ráfanyalodott néha a grillezett csirkemellre és a pulykát sem kellett tömőfával letuszkolni a torkán, de a kacsa….hát az egészen más kategória volt.* -Igen, minden falatnál jól megforgattam a számban és magam elé képzeltelek, mert amúgy hiányoztál és aztán arra gondoltam, hogy ízlene-e neked az aktuális kacsa. De mindegyiknek volt valami baja, nem volt elég fűszeres, vagy épp túlfűszerezték, a másik kissé száraz volt…szóval nem volt könnyű dolgom elhiheted. De ez itt!*Mikor a saját kacsánkhoz értem a magyarázattal, úgy csináltam mint aki az éppen elcsorranó nyálát nyalja le a szája sarkából.*
-Ez a tökéletes kacsa*Az is volt, kétséget kizáróan a legremekebb kacsa amit valaha ettem, bár én nem vagyok úgy oda érte, elég nehéz megpucolni, és hiába veszem konyhakészen, az elvileg konyhakész csak, mert mindig marad benne tolltok és csipesszel sem könnyű kitépkedni. Maradok a csirkemellnél és a müzlinél, meg a sushimnál. Mire elfogyasztottam egy makit, addigra Egon egy egész combot nyomott le a torkán. Szerintem csak félig rágta meg. Öröm volt nézni ahogy eszik és kezdtem megérteni a nagymamákat, akik állandóan kajával tömik az unokát. Mondjuk nekem nem volt részem benne, de a barátnőm gyerekei ezt mesélték amikor a nagyijuknál voltak. A nagyi egész álló nap kaját kínált nekik, hol egy kis husit, hol egy kis édességet, sütit, gyümölcsöt, megint husit, palacsintát, újonnan kikísérletezett zöldséges felfújtat, „egy kis levest is egyél drága szentem, nyáron kell a folyadék” és megint egy kis husit, mert fejlődő korban van a gyerek. Elmesélték, hogy a nagyi sosem eszik, csak ül és nézi őket örömittas arccal és közben sóhajtozik. Azt hiszem Egont falni látva én is valami hasonlót éreztem, bár ez a kacsa nem saját sütés volt, mégis szívemből rendeltem neki és pont annyi időt töltöttem a kóstolással mintha én kísérleteztem volna ki a tökéletes sült kacsát. Szerintem ha félrenyel sem engedné, hogy kiütögessem a torkából, vagy ha mégis olyan nagyfokú a levegőhiány, talán beleegyezne de valószínűleg a kiköhögött falatot még röptében elkapná akár egy béka a legyet. *-Úgy is van már, és lesz még bőven, csak gondoltam hozzászoktatlak a gondolathoz, hogy idővel tele lesz a testem, de a homlokomat kihagynám ha nem gond.*A már meglévőre gondoltam, nem a szemre, hanem arra amit most az egyre ritkábban viselt gumiszorító takart. Az biztos, hogy nem „Egon a legnagyobb” és nem is a másik változat, de nem is nonfiguratív.* -Egyik sem. Indiánosra gondoltam, és farkasosra. *Bár féltem az egésztől, az elhatározásom nagyobb volt és mikor kész lett teljesen oda voltam érte meg vissza. Persze az egészben nem is az lesz a legnehezebb, hogy szembesítsem a ténnyel, miszerint amire rákérdeztem már meg van pár hete, hanem az, hogy kinek a kezét fogtam míg nyögdécseltem a tű alatt. Mert úgy is megtudja, és akkor már jobb ha tőlem tudja meg, mintha egyszer összetalálkozik Jay-el és ő mondja el neki. Mert Jay nem tudja befogni a száját és naná, hogy elújságolja mintha teszem azt megcsaltam volna Egont. Pedig erről szó sem volt.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Szomb. Aug. 06, 2016 8:10 pm

- Nyilván nem – sóhajtott kelletlenül, miközben eltöprengő ábrázattal próbálkozott valamiféleképpen mégiscsak jól kijönni a dologból, de végül legyintett egyet, mert nem jutott semmi az eszébe.
A futár megjött, majd el is ment, és Egon már alig várta, hogy a kacsába kóstolhasson, de Rebecca persze olyan lassan csomagolt, ahogy csak ötven százalékos keze engedte.
- Aha… aha – Egon bólogatott vegyes érzelmek birtokában, és közben a szíve elszorult a különböző kacsa ízek hallatán. – Hát, tudod. Nekem mindegy milyen a sült kacsa, csak kacsa legyen – száraz vagy épp feketére sült? Nem gond, Egon felfalja, mintha a világ legjobb étke lenne. A fűszer sem okozott neki túl nagy dilemmát, de azért rettentő hálás volt, hogy a barátnője éjt nappallá téve próbálta a legjobb kacsát elővarázsolni a rendelhetőek közül. – De igazán értékelem, hogy ennyit fáradoztál, pedig nem is a kedvenced – tényleg értékelte, és ha nem lenne farkaséhes, nyilván átölelné, és megforgatná párszor a konyhában, de a kacsa az ilyen romantikus maszlagokat mindig háttérbe szorított, és bár Egon gondolt rá, cseppet sem kívánta a kicsomagolás procedúráját további értékes másodpercekkel meghosszabbítani.
Végre elérkezhetett a várva várt pillanat, amikor is Egon a fogait belemélyeszthette az ízletes húsba. – Hm… fökéletef – mormolt kacsahússal a szájában. Tényleg az volt, vagyis bizonyára az volt, mert Egon nagyon élvezte, ahogy igazából minden sült kacsát. Mérge, ami már amúgy is mélyen lappangott, teljesen tovaszállt, és még csak gondolati szinten sem volt jelen már elméjében a Vesztes. Eltűnt, mintha ott sem lett volna, mivel elméjét csupán a kacsa látványa, íze és szaga töltötte be. Azért halványan felfogta Rebecca jelenlétét is, meg azt, hogy sushit eszik, ami közel sem olyan jó, mint a sült kacsa, mégis úgy tűnt, ahogy egy pillanatra felnézett a habzsolásból, hogy a barátnője is élvezi a vacsoráját. Helyes. Egon tiszta lelkiismerettel folytatta tovább a kacsa bontását. Úgy tűnt a lány amúgy sem kér belőle, így nyugodtan felzabálhatja az egészet.
Egonnak halvány lilája sem volt, hogy kacsaevés közben miért kell tetoválásról értekezni, de azért képes volt a kellő mennyiségű figyelmet Rebeccára szentelni. – Nem gond – rázta a fejét kacsával a szájában, persze nem lett volna szükség rá, hiszen ez gyakorlatilag nem kérdés volt, de úgy érezte meg kell erősítenie a lányt abbéli döntésében, hogy a homlokára nem varrat semmit. – Indiános? Ja… tényleg, neked igyánok az őseid. Nekem mindegy drágám. a te tested, azt csinálsz vele, amit szeretnél, már amennyiben nem csúfítod el a szép pofid, meg a dögös tested valami iszonyat rémes tetoválással. – Az őrző tetkók sem túl szépek, legalábbis Egon idegenkedik tőlük, de azt kötelező magára rajzoltatnia. – Amúgy meg neked egyszerűbb a helyzeted, mert ha olyat raksz magadra, ami pocsék, és el akarod távolíttatni, csak meg kell kérned, hogy nyúzzam le a bőröd azon a részen, aztán meg átveszem a sérülésed. Persze szenvedni fogok, mint egy ordas a farkas csapdában, de legalább addig is ápolhatsz és elláthatsz kacsa sülttel – talán bevállalná, bár még sohasem volt megnyúzott állapotban és lényegében még nem vett át ilyesmi sérülést, lehet, hogy nem is lenne rá képes, szóval talán nem Rebeccán kellene kísérletezni. – És eldöntötted már, hogy milyen lesz, vagy csak úgy nagy vonalakban van meg? – kérdezte miközben kikanyarította a kacsa jobb mellét, és elégedett arccal a tányérjába tette, aztán ép kezével a szájához emelte, és nem sokat törődve a benne lévő apróbb csontokkal önfeledt falatozásba kezdett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. Aug. 07, 2016 2:47 pm

Egon & Becca
Kacsa a viharban



*Azt hittem, hogy értékelni fogja a fáradozásomat amellyel kiválasztottam a legjobb sült kacsát, de azon kívül, hogy csorgott a nyála a sült madárért, nem láttam rajta különösebb lelkesedést. Kicsit csalódtam amit a későbbi mondata is mélyített.* -Mindegy? Akkor feleslegesen kóstoltam végig a város összes éttermének a kacsakínálatát?*Nem mondom, hogy szenvedtem és a kacsa finom is, de meglettem volna nélküle, ha tudom, hogy elég ha csak rábökök vaktában az egyik étteremre és rendelek. Ha nem sérült a kezem nem is fáradoztam volna vele, már kipróbált receptem volt a kacsára ami után Egon a tíz ujját megnyalta. Az egészben végül nem is ez volt a rossz hanem az, hogy ennyi idő után sem ismertem még kellőképpen. Azért reméltem, hogy legalább talál valami különbséget az éttermi és a saját kacsám között, csak egy kicsit, hogy legyen sikerélményem is ha már puszit sem kaptam érte. Persze arra nem gondoltam, hogy már tűkön ül a lassú kicsomagolás miatt és máson sem jár az esze mint a kacsán. Hogy a fene essen abba a madárba.* -Nem éppen…köszönöm, nem volt fáradtság.*Igazából tényleg nem. Most ugyan éreztem egy kicsit a felesleges mivoltát, de amikor a válogatással és kóstolással foglalkoztam, minden perc értékes volt és boldog, hiszen Egonra gondoltam és bár hiányzott, úgy éreztem minden újabb kacsával rövidül a nélküle kényszerűen eltöltött idő. Szóval a kacsa egyfajta időmérő is volt. Az egész kis hülye csalódás érzésemért kárpótolt az ahogyan Egon nekiesett a madárnak, úgy gyűrte be az arcába mintha napok óta nem evett volna egy falatot sem,nemhogy kacsát. A teli szája miatt eltorzult szóra elmosolyodtam,így már persze más volt és a sushi is könnyebben csúszott.
Azt hiszem egyikőnk sem gondolta komolyan, hogy a homlokomra tetováltatnék, mégis komolyan vágta rá a tréfának szánt válaszomra, hogy neki nem okoz problémát. Még jó, hogy nem okoz, nem is lesz a homlokomon semmi, és ez a gondolat szemforgatásra adott okot. Igazából nekem is szoknom kellett a gondolathoz, hogy egyre több „firka” borítja a bőrömet, hiszen a nyakamon volt a vizsga ideje és utána újabbat kapok ami már nagyobb lesz mint egyetlen szem. Kitalálhattak volna az őrzők mást is amivel a mágiát magukba gyömöszölik, de nem is ez volt a legnagyobb problémám, hanem a hozzávaló esszencia szerzése. Szerencsére már jó előre eldöntöttem, hogy melyik vonalon haladok tovább, és ha soha nem sikerül túljutnom a vérfóbiámon, nem lesz probléma, harcban legalábbis nem kell majd semmit sem szereznem, bár a vér és a hús még mindig kiverte nálam a biztosítékot ha rágondoltam. Miért nem elég egy kis szőr és nyál, hogy más váladékról már ne is beszéljünk aminek a begyűjtése még kellemes élményeket is nyújt. Na igen, ezen a ponton elakadtam valahányszor eszembe jutott. Vajon mit szólna Egon ha….és mit szólna az az őrző akinek a kezébe nyomom a fiolát….”Kedves kisasszony, csak nem egy spermabankban járt?” *-Az arcomra nem kerül, túl látványos, de a dögös testemre kerül majd egy s más, de azok kötelező jelleggel. *A szalon óta egészen nagy kedvet kaptam az egészhez, persze olyan sosem leszek mint Jay, és csak úgy sosem fog eszembe jutni. Az ötletem és a lelkesedésem kimerült abban, hogy a hegeimet palástoljam és bár nem szeretném ha többre is szert tennék, valószínűleg az évek során elkerülhetetlen lesz és akkor újabb civil tetkón kell gondolkodnom. *-Hát ez….rémes!*Épp belekezdtem volna a megvalósított ötletem felvázolásába mikor Egon egy orbitális hülyeséggel startolt. Már hallgatni is sörnyű volt, de én bele is gondoltam, szinte hallottam ahogyan a bőröm szakad és az egész testem libabőrös lett tőle. A hátamon jeges borsók versenyeztek egymással és velem és ők álltak nyerésre. *-Sosem kérnék tőled ilyesmit. És nem akarom, hogy lenyúzd a bőröm, ez borzasztó, hogy jutott eszedbe?*Nem játszottam meg a tökéletes elszörnyedést, azon sem lepődtem volna meg, ha hullasápadtra fakul az arcom. A sushi a tényáron árválkodott, az evőpálcikák tompán koppantak a tányéron, majd a terítőre gurultak. *-Arra gondoltam, hogy a hegeimet eltakarja. Nem szándékozom többet szerezni de gondolom esélyes jövőre is és ha élve megúszom, akkor….egy könyvben olvastam ahol a két főhős a golyó ütötte bőrükre kaptak egy-egy újabb tetkót. *Nem volt vidám a téma, el is komorodtam, de nem tehettem úgy mintha soha nem történhetne meg újból. Ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni.* -Mondjuk egy toll amibe bele van varrva egy farkasfej. Mit szólsz?*Mondjuk a farkas Egont szimbolizálja, a toll meg engem, de nem biztos, hogy ő rájön erre.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Hétf. Aug. 08, 2016 9:12 pm

- Nem, nem, dehogyis feleslegesen, hiszen valamit enned kellett amúgy is és a kacsa nagyon jó választás – serényen bólogatott, és tudta, hogy nem kellett volna említenie a dolgot, de most már mindegy. Ez van, ezt kell szeretni, na meg a sült kacsát. Ennél több szabadkozásra már nem futott tőle, elvégre az éhsége egyre inkább mardosta a gyomrát. Rebecca megértő lány, biztos kiheveri előbb-utóbb a csalódottságát, amit természetesen Egon érzékelt, épp csak jelen pillanatban nem volt számára túlságosan fontos. Egyébként sem ő tehet róla, hogy barátnője ennyire a kedvében akart járni. – Igen? Akkor jó – a kiheverés gyorsan ment, és Egon gondolatai ismét vidáman járkáltak a sült kacsa körül. Rebeccával minden rendben, így jöhet a kacsa, már ha egyszer az életben ki lesz csomagolva. Szerencsére sikerrel járt a hadművelet, és hamarosan a gőzölgő forró kacsa ott hevert békés halálában a konyhaasztalon, várva Egon fogsorát. Nem sokáig kellett várnia és Egon önfeledten belevetette magát a zabálásba, mert hát evésnek nem igazán lehetett nevezni, amit művelt.
Sohasem értette miért akarnak egyesen tetoválást magukra. Egon majdnem kétszáz éve alatt egyetlenegyszer sem kívánta, hogy színesebb legyen a bőre a kelleténél, elvégre nem attól lesz valaki színes egyéniség, hogy televarratja magát idiótábbnál idiótább figurákkal. Egonnak amúgy sem kellett a feltűnés. Sokkal jobb, ha nincs rajta semmi szokatlan, vagy olyasmi, ami később azonosítható. Ha börtönbe került volna, és ott esetleg valami bandajellel ruháznák fel, szabadulása után úgyis kikaparta volna a bőrt egészen húsig, hogy maradéktalanul eltűnjön róla az idióta szimbólum. – Hát látod, ha inkább lettél volna vérfarkas, akkor nem kellene irkafirkákat megtűrnöd magadon. Komolyan némelyik úgy néz ki, mint valami járkáló festmény, vagy térkép, vagy tudom is én egy modern műalkotás – azok meg borzasztóak, némelyik szimplán unalmas mások viszont egyszerűen csak szarok. Ránéz a farkas fia, és elszörnyed azon, hogy miként voltak képesek emberek pénzt adni egy fémkotláért, ami elméletileg művészet.
A lenyúzásos tetkó eltávolítós ötletet Rebecca nem túlzottan díjazta, pedig igazán hatásos, persze megvannak a hátrányai. A fájdalom meg a kín, és lehet, hogy nem is lehet tökéletesen kimártírkodni az alanyból az ilyen sérülést, bár amíg ki nem próbálják, addig nem tudhatják biztosan. – Nem értem a kérdést – rázta a fejét ártatlanul, miközben falta a kacsát és nézte, ahogy Rebecca elszörnyed. – Neked hogy jutott eszedbe, hogy tetkót szeretnél? Na, látod nekem is így jutott eszembe, csak épp az eltávolításával kapcsolatban – nem várta meg, hogy válaszoljon, de amúgy is értelmetlen kérdés, hogy miként jutott eszébe, mert fogalma sincs milyen megfontolásból ugrott be az isteni szikra elméjébe, amellyel nyomtalanul el lehet tüntetni a tetoválásokat.
- Ahh… Rebecca… mindig elfelejted, hogy egy mártírral jársz. Hol vannak azok a hegek? Majd én rendbe szedem őket úgy, hogy semmi sem fog látszódni – Egon elvigyorodott és hosszú percek óta először teljes figyelmét a lányra szentelte, épp csak a szájában lévő falatot nyelte gyorsan le, de aztán nem méltatta pillantásával a kacsát, pedig még képes lenne enni belőle. – Tetszik… tetszik. De nem gondolod, hogy őrzőként talán kerülnöd kellene a farkasok megjelenítését a testeden? Nem túlságosan árulkodó, ha mondjuk inkognitóban mész egy másik város vérfarkasai közé? – megvonta a vállát, aztán töprengve a lányt fürkészte. Persze, ha a ruha alatt van, akkor annyira nem vészes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Kedd. Aug. 09, 2016 12:15 pm

Egon & Becca
Kacsa a viharban


*Egon szerint a kacsa jó választás, nos ezt a nézetét nem osztom őszintén, hiszen nekem nem a kedvencem, de másrészt igaza is van, mert nem szenvedtem míg kóstoltam. Az, hogy felesleges volt már nem téma, gyorsan túlteszem magam rajta, az én ötletem volt, hogy kacsával várjam, Alignak csak tett róla, hogy a találkozásunk ne legyen zökkenőmentes. Bármit teszek mindig a vén és eléggé holt farkas jut eszembe, az ő számlájára írok mindent, és érik bennem a gondolat, hogy ha legközelebb találkozom vele, jól bokán rúgom. Képletesen persze, mert nem valószínű, hogy hatásos lesz, annál sokkal rosszabbat tartogatok neki. Talán ő sem kedveli a női hisztit és szeszélyt, korának és a holtak világában eltöltött hosszú időnek köszönhetően pedig mindez csak rosszabb lesz neki, én leszek Freddy Krueger, Alignak rémálma. Na ja, vicces.
A tetoválás körül kialakul némi nézetkülönbség kettőnk között, hát még milyen lesz ha meglátja a már kész tűrajzot a kezemen. Elnevetem magam mert olyan gyerekesen morcos amikor járkáló festményeknek nevezi az őrzőket, pedig nem csak ők vannak tele tetkókkal, ráadásul azok szépek és hasznosak is egyben. *-Nem csak az őrzők irkafirkáltak, némelyik farkason is van bőven, hogy csak….nos nekik csak kicsit komplikáltabb magukon tartani.*Először is csak Jay-t láttam félpucéran ahhoz, hogy tudjam mennyi minta van rajta, másodszor Jay-t emlegetni kettős értelemben is ördögkiáltás, harmadszor, mondhattam volna bármelyik embert a múltamból. Nem kell ahhoz őrzőnek lenni, hogy valaki tetőtől-talpig ábrákkal legyen tele. Ott vannak példának okáért a motorosok, a börtönviseltek , a focisták – borzalom – és a szimplán tetkó fanok avagy függők.* -Azért egészen más tetkót emlegetni mint annak az erőszakos, késsel vagy más hasító- szúró-vágó fegyverrel történő véres eltávolítását. Egyébként el lehet tüntetni lézeres megoldással is, működik.*Elszörnyedésem után hitetlenkedve néztem Egonra, nem lehet egy napon emlegetni a kettőt, egy tetoválást könnyebb felvinni a bőrre és elviselni az azzal járó kellemetlenséget mint a megnyúzást. Szerintem azt nem is lehet túlélni, ép ésszel biztosan nem, kedvelt kínvallató módszer volt a sötét középkorban és más barbár népek között. A részletes leírással megásom magamnak a csapdát, a véres jelenetek elveszik az étvágyamat, a pálcikák az asztalon maradnak, a sushi a tányéron. *-Egon, azok hegek, nem sérülések. Nem hiszem, hogy olyasmit ami nem fáj és nem vérzik, ami már gyógyulás, azt el tudnád venni tőlem, másrészt emlékeztetnek arra ami történt. Mélyebb és elvehetetlen emlékek. Csak szebbé teszem őket. *Nem segített, hogy Egon jobban figyelt rám mint a kacsájára, az a tekintet amit rám vetett a kacsa sült teteme felett, a vesémig látott, pedig biztos voltam abban, hogy a pajzsa egyszersmind a farkas hazugságvizsgálója fel van húzva, mert nem éreztem a csokoládét. Az érvei jók voltak a fenébe is, nem gondolkodtam ezen és Jay sem állított le amikor kiválasztottam a Riley által mutatott vázlatok közül a tollas-farkasost, úgyhogy most gyorsan kellett egy ellenérvet kreálnom. *-Szóval tetszik? Ö…nem hiszem. Meg tudom magyarázni, indián őseim vannak akik tisztelték a farkasokat, ha kell felmutatok olyan bizonyítékot ami igazolja, hogy az őseim Szürke Farkas törzsébe tartoztak. Egyébként ha úgy vesszük, akár segíthet is, hiszen a tisztelet jelképe ha valamit magára tetováltat az ember, szóval csak ne akarjanak bántani más farkasok. Egyébként már késő.*Felálltam és pohárért mentem, hogy töltsek magamnak ásványvizet. Mentőövként a hűtőből egy dobozos sört varázsoltam elő Egon orra elé. A whisky túl gyanús lett volna a kacsa után. *-Egyébként nem kell mindenkinek tudnia, hogy őrző vagyok, megoldható, hogy más farkasok ne szagolják ki. Rajta vagyok az ügyön.*Informátornak készültem, bár a választás és a specializálódás ideje még messze volt, a döntésem végleges. *


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Szomb. Aug. 13, 2016 12:04 pm

A nevetése jól eső érzéseket váltott ki Egonból, igaz Rebecca nyilván félreértette szavait, talán mert félreérthetően fogalmazott. – Nem az őrzőkre gondoltam elsősorban, hanem mindenkire, aki telefirkáltatja magát, de ja az őrzők is karácsonyfaszerűen fel vannak díszítve, mintha állandóan valami ünnepen lennének – azokat a vérfarkasokat, akik meg teletetováltatják magukat abszolút nem értette, mert minden különleges ismertetőjegy a lebukást segíti elő. De hát mit várhatna, hiszen a Vesztesnek is van egy csomó tetoválása. – Miért lenne komplikáltabb a vérfarkasoknak? Megvannak a megfelelő eszközök hozzá, hogy ne legyen semmivel sem problémásabb – Egon unottan megvonta a vállát, a tetoválás téma egyáltalán nem érdekelte, és nem is értette miért érdekli annyira Rebeccát. Hát, mindegy. Végül is különbözőek voltak, és egészen más volt az érdeklődési körük is.
- Milyen nagyszerű – húzta el a száját kelletlenül. Inkább feladta, mert Rebecca számára a nyúzás gondolata sokkal visszataszítóbb, mint a tetoválásé, így úgysem fogja tudni meggyőzni arról, hogy csak úgy szimplán eszébe jutott, minden egyéb hátsó gondolat nélkül.
- Jajj Rebecca ne legyél már ilyen – rázta a fejét gondterhelten. – Csak újra fel kell szakítanom a sebet, pont ott, ahol a heg van, és akkor már tökéletesen be lehet gyógyítani. Nem értem miért olyan nehéz felfogni, hogy semmi sem lehetetlen, ha gyógyulásról van szó. Egyébként meg, ha szikívével kivágnánk lenne a legjobb, aztán ezt meg könnyedén magamba tudnám szippantani, és volt heg, nincs heg – Rebecca olyan korlátoltan viselkedik, ha a mártírokról van szó. Nincs olyan, amit ne lehetne a sérülésátvétellel helyre hozni. Régebben is helyrehozott rosszul összeforrt állkapcsot, csak újra el kellett törnie hozzá, aztán már minden rendben is volt. Jó, hát nem tudott beszélni Egon néhány hétig, de a művelet után kapott szép kis vagyon igazán kárpótolta ezért a kellemetlenségért. Kár, hogy manapság, már nem lehet ilyen egyszerűen pénzhez jutni. A pajzsa résnyire volt kinyitva, így érezhetett valamennyit a lány energiáiból, persze közel sem annyit, amennyivel tökéletesen leírhatta volna az állapotát, de nem is törekedett erre. Amúgy is látta rajta, hogy a nyúzás téma mennyire felkavarta, de a cél szentesíti az eszközt, és nem volt hajlandó tágítani. Akkor is helyrehozza a lányt, ha Rebecca ezt nem akarja. Kivéve, ha sikoltozva menekül, mert akkor talán nem kellene a hegtelenítési procedúrával élni.
Egon türelmesen és figyelmesen hallgatta a lányt, és rá kellett jönnie, hogy az ő érvei is jók, és bár lehetne vitázni vele, kár, mert akár barátnője által felvázolt lehetőségek is bejöhetnek, viszont amit utoljára mondott, az Egon arcára értetlenséget varázsolt, és még a szája is nyitva maradt egy pillanatra. – Mi? – kérdezte döbbenten, karjait széttárta, ép kezén még az ujjait is, testbeszéddel utalva értetlenségére, miközben Rebecca egyszerűen felállt, vizet töltött magának, aztán a hűtőből kivett egy doboz sört, amit Egon elé tett. A hím persze átlátott a szitán, a sör csak csali, hogy rávesse magát, de ha a gőzölgő kacsa nem képes elvonni a figyelmét, a sör sem lesz képes rá. – Pont ezért buksz le a farkasos tetkóval, de mindegy – rázta a fejét hevesen. – Mi az, hogy már késő? Már, magadra tetováltattad? – kérdezte, miközben látszott rajta, hogy nem érti a dolgot. Nem a tetoválást, hanem azt, hogy eddig miért nem mondta, vagyis hogy miért állította úgy be, hogy csak szeretne egyet. Miért nem mondta egyből, hogy csináltatott aztán kész? – Egyébként meg informátor leszel? – eljutott a tudatáig, amit a lány mondott, és egy pillanatra felderült. – Gratulálok, az békés szakma – tényleg örült neki, elvégre az nem a frontvonal. Persze lehet veszélyes is, de azért megnyugtató, hogy nem harcosnak áll.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Hétf. Aug. 15, 2016 6:17 pm

Egon & Becca
Kacsa a viharban



*Igaza van, az őrzőkön valóban sok tetkó van, de azért nem kellene őket karácsonyfához hasonlítani, nem mellesleg akkor én is az leszek. Azt hiszem Egon ebbe még nem gondolt bele igazán. Enyhén megemelt szemöldökkel a szemeim felett nézek rá, homlokom ráncolom. Pillantásommal üzenem, hogy ja,én is őrző vagyok, és én is tele leszek tetoválásokkal csak azért, hogy negyed annyi ideig élhessek mint ő, hogy rejtve maradjak mások előtt, hogy megérezzem a farkasokat és nem különben azért, hogy immunis legyek a harapásukra. Másképp sajnos nem lehet, reklamálni pedig Alignaknál és Tupileknél kell, ők találták ki, ráadásul farkas alapanyag kerül a bőrünk alá esszenciaként. Hála az égnek, nekem nem kell majd olyan brutális módon szereznem esszenciát mint példának okáért a harcosoknak, farkassal harcolva a húsáért és a véréért. *-A regeneráció miatt. Elég sűrűn kell újra frissíteni a tűrajzokat. *Minél több van annál macerásabb. Tulajdonképpen soha eszembe sem jutott volna magamra tetováltatni semmit ha nincs ez az őrzőség, ám nap mint nap látva a sajátomat – kissé kicsavart módban mert voltam olyan botor, hogy a lapockámra kértem a „szemet” – kezdek megbarátkozni vele, sőt! Tetszik. Igazán impozáns az informátorok jele a szétterjesztett szárnyakkal, egyszerűen csodás. Persze ezek után szó sem lehet majd strandolásról, kivágott ruháról. A magamét, az igazit, úgy értem a civil tetkót jól meggondoltam, tulajdonképpen míg Egon távol volt, és még dolgozni sem tudtam a kezem miatt, csak időből volt végtelen, amit arra használtam többek között, hogy elmerengjek mennyire akarom és mennyire szükséges. Mérlegre téve az érveket és ellenérveket, már magamon hordtam az eredményt….és nem akartam megválni tőle, ahogy a Vörös Holdra és Alignakra emlékeztető hegektől sem. Egon nem vette a lapot és úgy tűnt fittyet hány arra, hogy gyomorforgatóan és hidegrázósan adta elő a tervei megvalósítását. Megint csak elszörnyedtem, lehet,hogy ez a tetkós-heges téma menetrendszerűen előhozza a drágám Hannibal szindrómáját. *-Egon! Hagyd ezt abba kérlek. Elég érzékletes voltál, köszönöm. A hegek maradnak. *Nem akartam tudni mennyi lehetősége és módja van egy mártírnak a gyógyításra, főleg nem úgy ahogy Egon előadta, a végén már vért sem kell látnom ahhoz, hogy padlót fogjak, elég lesz csak Egont hallgatnom, olyan mint egy két lábon járó hangos horror könyv. Az is lehet, hogy kirakom a Galériában az egyik polcra a cd-k közé. Mintha csak egy napig lett volna távol. Úgy beszélgettünk mintha ugyan nem lenne más amit megbeszélhetnénk csak a tetoválások, pedig kíváncsi lettem volna arra is, mi van a korábban holtnak hitt Csámpással…vagyis nem, ő Hermione macskája volt. *~Hogy is hívják Egon macskáját? Lüke? Neeeem, Gyagya. Gyagya, Gyagyás. Ez az. Mi lehet Gyagyással?*Ezzel persze nem fogom Egon figyelmét elterelni arról a tényről, amit nem mondtam ki, hogy hiába vitázunk a tetoválásokról, már van egy az őrzősön kívül. Azért persze örültem annak, hogy tetszik neki, legalábbis ahogyan leírtam, szóval nem lesz ebből is hónapokig tartó mosolyszünet. Hiába volt a sör kedveskedésnek, Egont ha vérmedvével sem lehetett volna lepattintani a témáról, pedig már csak a bemutatás volt hátra. Egon, ez itt a tetkóm, tetkóm, ő itt Egon. Legyetek jóban. Persze ebben is talált kivetnivalót, de hát ez a nap erről szólt. *Egon. Ha New Yorkban lennénk semmi bajod nem lenne a farkasos tetoválással, egyébként meg őrzőként pont nem azt kellene magamra rajzoltatnom, nem? Csak szeretem a farkasokat, az igaziakat, nem mintha te nem lennél igazi, mert eléggé az volt amikor rajtad ültem és száguldottunk az erdőn át, de én az erdeiekre gondoltam. *Míg járt a szám, visszaültem a helyemre, próbáltam nem gondolni Egon korábbi bőrlenyúzós, darabolós monológjára és újra nekiláttam a sushimnak, de csak egy falatig jutottam, majd elképedve néztem Egonra.* -Nem mondtam, hogy informátor leszek. *Oké, ezen nem kellene kiakadnom, elvégre én is tisztában vagyok a farkasok összes titulusával és hierarchiájával, Egon meg minden bizonnyal hallott már az őrzőket elrejtő mágiáról, amit egyébként mellesleg pont a farkasok esszenciájából nyernek. *-És viszonylag vérmentes. *Ez volt az egyik fő ok amiért azt választottam, bár bőven volt időm még eldönteni, én már letettem a voksomat. Erről jutott eszembe az amit szerettem volna még megkérdezni tőle, főleg ha nem bukik ki a tetoválásomon és lesz rá módom, hogy átessek a tűzkeresztségen.* -Lenne még valami amit szerettem volna kérni tőled. Beszéltünk már róla, de nem akartalak kihasználni. Egyébként adtál már őrzőnek esszenciára valót magadból? *Fogalmam sem volt hogy megy ez. Persze Egonnal vagy Jay-vel egész más a helyzet. Egontól úgy is szerezhettem volna, hogy nem tud róla – ezen a módon kicsit elvörösödtem mikor Jay előtt említette – Jay pedig minden bizonnyal vigyorogva, önként és dalolva vágná fel az ereit előttem, hogy nyerhessek némi nedvet tőle. Természetesen miután fellocsolt egy vödör vízzel. Ám idegen farkastól mégsem kérhetek úgy, hogy odamegyek hozzá és „Hé! Hello! Érzem, hogy farkas vagy, adnál nekem némi vért, szőrt, hajszálat, de egyébként meg is manikűrözhetlek.”*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Csüt. Aug. 18, 2016 11:10 pm

Felfogta a felhúzott szemöldök jelentőségét, épp csak nem reagált rá semmit. Nyilván Rebecca is tele lesz tetoválásokkal, de ez az őrző lét rákfenéje. Ha lett volna inkább vérfarkas, akkor nem kellene ilyen problémákkal küszködnie, de a rossz oldalra tette le a voksát, így kénytelen lesz megszenvedni a felelőtlenségét. Mivel azonban nem akarta elismételni még egyszer a döntésének következményeit, így inkább csendben maradt.
- Tényleg? Én úgy tudtam, hogy a tetkókat ezüsttűvel viszik fel, ezüst alapanyagú festékkel, és mint köztudott, az ezüst okozta sérülések pontosan ugyanolyan gyorsan gyógyulnak, mint az átlagos emberek esetében. Persze nekik is idővel megfakul – megvonta a vállát és elmosolyodott. – Mondjuk a fakírok helyzete valamivel rosszabb tetoválás terén, mert, ha elég idősek, a regenerációjuk az ezüst okozta sebeknél is vérfarkas tempóban gyógyul – viszont a többi vérvonalnál nem igazán problémás a tetoválás, már ha nem olyan idióta valaki, hogy egy normál tetováló szalonban csináltat magára irkafirkákat.
- Hát jól van – sóhajtott lemondóan, és látszott rajta, hogy nem tetszik neki, hogy kényszerű távolléte miatt nem tudta magába szívni Rebecca friss sebeit. Igaz, már az egyhetes kómás alvás után sem lett volna esélye hegfeltépéses megoldás nélkül tenni valamit, azt pedig a barátnője határozottan elutasította. Ki érti a nőket? A „szépségért mindent” szlogen nem állja meg már náluk a helyét? Lehet, hogy csak Rebeccánál nem, ami egyébként jó, látszik, hogy van esze, nem úgy, mint a legtöbb nőnek, akikkel korábban együtt volt.
- Így sincs bajom a farkasos tetoválással, nem értem miért mondod ezt. Csak annyi, hogy talán nagyobb a lebukás veszélye, ennyi. Nem kell ezt túlragozni. Amúgy is biztos rengetegen járnak farkassal a bőrükön – visszakozni sohasem késő, főleg ha az ember vagy épp vérfarkas belátja, hogy meddő vitát folytat olyasvalamiről, amibe nincs beleszólása. Rebecca, ha akarja egész New Yorkot magára tetoválhatja, Egonnak persze nem tetszene, de attól mert együtt járnak még a lány dönt a saját teste felől, meg, hogy miként akarja azt kifirkálni. Egon már nem evett, Rebecca pedig újra elkezdett falatozni, hogy aztán megdöbbenve a hímre nézzen, és ismét felfüggessze a kajálást. – Nem mondtad, hiszen megegyeztünk, hogy nem beszéljük ki az őrzők meg a vérfarkasok dolgait, de ugyan mégis miként lehetnél másképp rajta az ügyön? Tudtommal a varázslat, ami egy időre elrejt, még jócskán meghaladja a mágikus képességeidet – mivel erről nem igazán beszéltek, fogalma sem volt, hogy képes-e már varázsolni vagy sem, és eltelt egy hónap, lehet, hogy azóta gyorstalpalón magába szívott valamit, de ki tudhatná? Egon biztos nem. – Így azt hiszem jól tippeltem nem? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Nem igazán értette miért olyan nagy szám, hogy kikövetkeztette, elvégre idővel úgyis meg fogja tudni. Már, ha egyikőjük sem halálozik el addig. – Jaja. Neked a legjobb választás – bólogatott felvidultan. Vérfóbiával elég nehéz lenne orrokat betörni, és egy jól sikerült varázslat - amelyik mondjuk kifordítja a vérfarkast szó szerint - sem lenne túlságosan nyerő a számára.
- Nem, nem igazán – rázta a fejét elgondolkodva. – Persze amikor a nyolcvanas években a teremtőm leharapta a karom, az lehet bement az őrzőkhöz, szóval előfordulhatott, hogy adakoztam már számukra. És lehet a mostani hiányom is náluk kötött ki – elfintorodva a csonka karjára nézett, aztán derűsebben a lányra. – Arra szeretnél megkérni, hogy adjak esszenciát? – kérdezte fürkésző pillantásokkal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szomb. Aug. 20, 2016 7:10 am

Egon & Becca
Kacsa a viharban



*Egon nyilván jobban tudta mint én, hogyan működik a farkasoknál a tetoválás, bár neki nem volt egy sem, amiből joggal feltételeztem, hogy nincs oda értük. Persze hangoztatta is eleget. Ám ott volt példának Jay, akiről nem beszélünk, vagy nem nevezünk nevén. Nem mondtam el, hogy együtt voltunk varratni, hiszen még azt sem újságoltam el, hogy én voltam, de Jay-nek is újra kellett rajzoltatnia magát, mert a sárkánya eléggé megkopott már. S még kopottan is gyönyörű volt, de természetesen erről sem számolok be, mert akkor kiderül, hogy láttam félpucéran – megint – és abból minden bizonnyal botrány lenne. Hála az égnek az sem derült ki, áldom is érte Wendyt. Hogy Jay-t teljesen pucéran találták meg rajtam a Vörös Hold idején, miután kiütött minket az álomkór. *-Igen, úgy, de akkor is újra és újra fel kell frissíteniük. Egy hosszú farkaslét esetében ez nem is olyan kevés. *Egon lemondó sóhajából azt szűrtem le, hogy neki nem igazán tetszik az elutasításom, pedig szerintem eléggé érthető, hogy inkább maradok hegekkel, még tetoválás nélkül is, semmint újra feltépessem a már begyógyult sebemet, hogy ő elszívhassa a sérülést és ne maradjon nyoma. Hallgatni is elég brutális volt, nem hogy átélni. Azért ennyire nem voltam hiú, elég volt egyszer végigszenvedni és még mai napig is néha megérzem. Egy sötét pillantással söpörtem ki a fejemből az egész véres történetet, ám a tetoválás téma még napirenden maradt és úgy tűnt Egon nem ért velem egyet. Nem is értettem miért, hiszen egy farkas minta nem feltétlenül jelenti azt, hogy őrző vagyok, nem a homlokomra akartam íratni a hovatartozásomat. Ha véletlenül – aminek az eddigi tendenciát tekintva nagy az esélye – összetalálkozom egy idegen farkassal és ránéz a kezemre, nem fogja azt mondani, hogy „Jé! Hello, te őrző vagy!” és szerintem gyanakodni sem fog, szimatolni sem, hogy vajon melyik falkába tartozom, mert farkasnak vél. Mondjuk azt az első pillanatban elveti. *-Igen, minden bizonnyal rengetegen járnak farkassal a bőrükön, ahogy más állattal is. Van egy olyan érzésem, hogy most csak rám hagyod, mint hülye gyerekre a rossz választ. *Nem sértődtem meg, az egésznek úgy sincs már jelentősége, elvégre a farkas ott van a bőrömön, csak nem látszik, még nem toltam Egon orra alá és a gumiszorító is takarja. Azon kezdtem el merengeni, hogy lássak hozzá, végül is már felvezettem a témát, elég hosszúra is sikerült, némi nézeteltérés is felmerült köztünk erről, ki tudja Egon hogyan reagál ha meglátja. Főleg ha rájön, hogy az egész beszélgetésnek igazából semmi értelme nem volt, de hát a nők már csak ilyen bonyolultak. Talán megzavart ez az egész, és azért szóltam el magam, bár nem is tudom, hogy lehet-e elszólásnak nevezni. Egon remekül levezette nekem hogyan és miből jött rá, hogy minek készülök, Amanda után most már saját magamat is lebuktattam. Szerencsére Egon előtt ez nem volt probléma, valószínűleg nem fog odamenni az Alfához, hogy jelentést tegyen egy ifjonc őrzőről aki informátornak készül; jelen esetben rólam. *-Jócskán meghaladja és jól tippeltél, bár még elég messze vagyok tőle. Csak megint sikerült elszólnom magam. Azt hiszem ezt még gyakorolnom kell. *Azonnal eszembe jutott Amanda tanítása és figyelmeztetése arról, hogy jól meg kell gondolnom kinek mit mondok. Elég egy vétlen elszólás, egy látszólag jelentéktelen dolog amiből és jelen esetben ez remekül bizonyította, fontos információkra lehet következtetni. Szerencsére csak Egon előtt szóltam el magam, és csak azért mert erről beszélgettünk és rá kellett jönnöm, hogy hiába beszéltük meg, hogy nem említjük egymás előtt az őrzős és farkasos ügyeket, óhatatlan, hogy egy-egy szóban ne érintsük azokat. Ez volt az életünk, külön-külön és együtt is, mi nem lehetünk egyszerű, normális pár soha, az életünk része és nem kicsit. Egyébként pedig ez nem is volt hivatalos őrző ügy, ezzel azt hiszem nem is árultam el olyan fontos dolgot ami bármit is befolyásolna. *-Igen, viszonylag békés és sok olvasással jár.*Látható volt mennyire jobban esett ez a téma, mert önkéntelenül is elmosolyodtam, ami nem volt csoda, ha könyveket emlegetünk, még ha közvetetten is. Mindezzel együtt a tetoválós téma egy időre elcsitult, aminek örültem és annak is, hogy Egon nem tette szóvá amiért nem válaszoltam a kérdésére. Ráér később is bevallani, hogy az amiről beszéltünk és amiért kiakadt, már ott van a kezemen. A hirtelen témaváltás elterelte a figyelmét, én pedig rátérhettem egy újabb őrzős feladat kivitelezésére. Természetesen ebből sem maradt ki a nyers brutalitás, Egon nem tud enyhén és virágnyelven fogalmazni, vagy csak nem akar. A sushimat sem ma fogom megenni az már biztos.* -Ó tejóééég! Hányszor harapták le a karodat? *A pálcikák megint a tányér mellett kötöttek ki, a jobb kezem pedig a szívem felett a mellkasomon ahogy odakaptam mikor Egon végtagjai pályafutásának végéről esett szó. Belegondoltam a helyzetbe, amikor egy őrző, aki esetleg összeszedte Egont, vagy épp véletlenül rátalált, egy karral sétál be a központba, végig a könyvtár auláján keresztül, vagy épp csomagban érkezik az aktuális leharapó, vagy letépő által címezve. Elszörnyedve roskadtam össze a széken, valószínűleg túlképzeltem a dolgot, mert éreztem ahogy a vér kifut az arcomból. Ájulásnak nem volt esélye, de rendesen elsápadtam.* -Többé-kevésbé. De nekem elég lesz néhány hajszál is, vagy szőrszál és ráér.*Még igazából sosem gondoltam bele abba, hogy az őrzőknek szükséges esszencia hogyan lesz a farkasok különböző testrészeiből, de most sikerült. Vagyis majdnem. A részleteket következetesen félresöpörtem, de az is épp elég volt ami maradt. Hirtelen egy vágóhíd jutott eszembe, és a polcokra kerülő hús és már a kacsa sem tűnt olyan finomnak. Azt hiszem vegetáriánus leszek, úgy mostantól. *-Igazából arra lettem volna kíváncsi, hogy egy számomra idegen farkastól hogyan szerezhetnék, azért kérdeztem, hogy adtál-e már másnak. *Kihagytam, nem formáltam szavakba azt, hogy „magadból” „néhány testrészt” és pláne nem feszegettem a harcos őrzőnek nyújtott „adományt”. *


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Vas. Aug. 21, 2016 10:02 pm

Nyilván egy-két esetleg öt évtizedenként fel kell frissíteni a tetoválásokat, és valóban körülményesebb, mint az átlag polgároknak, akik gyakran nem is élnek ennyi ideig. Ez van, mi a ráknak tesznek magukra baromságokat, ha aztán meg nem tetszik nekik, hogy újra kell frissíteni. Persze senki sem mondta, hogy nem tetszik nekik, épp csak Egonnak kezdett elege lenni a tetoválásos témából, mert halványan derengeni kezdett neki, hogy mintha a Vesztesen is lennének tetoválások. Amikor átváltozott, a bőrén is látszódott megannyi baromság, előtte viszont a ruha nagyjából takarta, és mellesleg Egon nem az a fajta, aki férfitesteken legelteti a szemét, így nem is igazán raktározta el az emlékeiben, hogy mennyire szét volt már cseszve idiótaságokkal. Mindegy, annyit sem ér, hogy az agyában kutasson utána. – Bizonyára – közölte közönyösen. Szerencsére Egon nem fog magára semmi látványosat tetováltatni… igazából semmit sem fog, mert ha le akarnak bukni, akkor a legjobb megoldás, hogy könnyen felismerhető tetoválásokat társítanak a saját arcukhoz. Aztán majd ötven év múlva egy kósza kocsmai verekedés szereplőjeként, előkerülnek régi dossziék, és lám, hát nem pont ugyanazok a firkálmányok vannak társítva ugyanahhoz az archoz? Hát remek. Nyilván csak tökéletes véletlen, egyéb nem lehet.
A hegeltávolítás nem nyerte el Rebecca tetszését sajnálatos módon, de üsse kő. Elvégre az ő teste, az ő dolga.
- Bocs, de nincs kedvem napestig sorolni az aggályaimat, ha tetszik csináltasd meg – halvány mosollyal a képén vállat vont. – Mellesleg, ha úgysem feltűnő helyen lesz, akkor mindegy is – kár a témán lovagolni, de az biztos, hogy Egon nem fog vele menni. Szenvedjen egyedül, meg egyébként is talán a fájdalmai hatására megpróbálná átvenni tőle a sérülést, amit a tű okoz, és annak beláthatatlan következményei lehetnének… pontosabban Egonnak halvány segédgőze nem volt róla, hogy abban az esetben a tinta befelé, vagy kifelé lökődne. Nyilván inkább kifelé távozna, de soha sem lehet tudni. A tetoválás természetellenes dolog, a mártír vérvonal pedig a szellemek ajándéka, egybecseng a természettel. Ki tudhatná milyen szörnyű következményekkel járna az ilyen kísérletezés.
- Nincs jelentősége, hogy elmondtad – ingatta meg fejét elgondolkodva. – A falkában mindenki tudja, hogy őrző vagy, vagyis, akivel találkoztál az bizonyára, a többiek meg hallomásból biztos be tudnak azonosítani. Ha teljes értékű informátor leszel, akkor esélyesen elvezényelnek egy távoli helyre, ahol nem ismernek. De ha kilobbizod, hogy itt maradhass, az itteniek úgyis tudni fogják, hogy őrző vagy, akármilyen burokkal is véded magad – talán meglepő lehet, de a vérfarkasok között is megy oda-vissza az információ, és az egyik falkatag - pontosabban már gyógyító - barátnőjéről valószínűleg a legtöbben tudják, hogy őrző, így Fairbanksban nem kell törődni az inkognitóval, kivéve a kóborok esetében. – Mellesleg amúgy is meg fogom érezni, hogy nem érzek semmit felőled – széles vigyort röptetett a lány felé. Egon nem igazán tudta, hogy örülni fog-e az őrzőaura megszűnésének, vagy sem. Egészen hozzá szokott már, így meglehet hiányozna majd neki néhány hétig. – Aha szóval… unalmas – rábólintva lefordította a lány szavait, de attól eltekintve örült is a dolognak, elvégre tényleg veszélytelenebb, mint a többi, és mintha Rebecca amúgy is szeretne olvasni.
Nem igazán értette, most miért kellett megint felhagynia az evéssel, de magában eldöntötte, hogy nem akar elhízni, és a legjobb megoldás, ha rákényszeríti Egont, hogy olyan dolgokat meséljen, amik gyomorforgatóak számára. – Nyugi, egy kezemen meg tudom számolni – széles vigyorral a képén felemelte ökölbeszorított ép kezét, aztán egymás után kipattintott három ujjat. – Ennyiszer csupán. Kétszáz év alatt ez nem nevezhető túlságosan rossznak – igen, kissé élvezte a helyzetet. Szórakoztató volt látni Rebeccát, és nem is igazán értette, hogy miért akadt ki rajta ennyire, elvégre a tányérjában felszeletelt nyers halak vannak, na meg egy döglött kacsa az asztal közepén.
- Én itt vagyok drágám, bármikor állok rendelkezésre, ha pedig meghalnék időközben, akkor engedélyt adok rá, hogy kiáss a földből és szabadon rendelkezz a testemmel – persze hullából már az esszencia nem használható, de amúgy is csak viccelt. Jó, hát kicsit morbid vicc, de szerette volna megőrizni Rebecca dögös alakját.
- Miért akarnál számodra idegentől beszerezni? – kérdezte magasba lendülő szemöldökkel. – Ha nem is tőlem akarod, legalább olyasvalakit környékezz meg, akit már ismersz, ne pedig egy vadidegenhez menj ilyesmivel. Amúgy, ha hallgatsz róla, hogy tőlem van, én is hallgatok – cinkos kacsintást hajtott végre, aztán figyelme egy pillanatra ismét a kacsára terelődött, és úgy döntött újra megjött az étvágya. A melle húsa épp megfelelő lesz. Nyilván nem akarja Rebecca, vagy az őrzők, hogy könnyedén szerezzen esszenciát, de Egonnak egyáltalán nem okozott gondot hazudni ilyen kérdésben. - Amúgy várj csak... - még nem tette a szájába a kacsa húst, de igen közel járt hozzá. - Már megvan a tetkód? - kérdő tekintettel nézett a lányra. Teljesen kiment a fejéből, hogy már amúgy is késő volt valami, de most hirtelen eszébe ötlött.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Kedd. Aug. 23, 2016 6:32 am

Egon & Becca
Kacsa a viharban



*Biztosan meg van az oka amiért Egon ennyire ellene van a tetoválásoknak, de nem értettem micsoda, hiába próbálta magyarázni, a mai világban a nők is úgy viselik magukon mint a fülbevalót. Persze halmozottan hátrányosnak tűnt egy őrzőnél a farkas minta, de továbbra sem hittem, hogy nagy jelentősége van. Másrészt engem nem kellett azonosítani ahogy a farkasokat, jó eséllyel sosem teszek semmi olyasmit amiért elővennének, legfeljebb ha meghalok és a halálom olyan durva lesz, hogy csak a tetoválásom alapján lehet azonosítani….bár ebbe azt hiszem jobb ha nem gondolok bele mélyebben. Érvek és ellenérvek repkedtek, újabb eszmés véleménycsere folyt köztünk, amit élveztem volna ha nem rajtam gyalogolunk. A megjegyzésem helyénvalónak tűnt, Egon tényleg rám hagyta, kifogyott a kifogásokból én meg bólintottam és tudomásul vettem. Persze nem volt jó érzés hülye gyereknek lenni, és győzelemként sem könyvelhettem el. Amikor az áldását adta rá egy halvány mosollyal kísérve sem volt teljes az örömöm, mert azért odaszúrt egy mondatot amitől pocsékul éreztem magam. Kicsit sem volt feltűnő helyen, ááá nem. Szusszantottam egyet mint aki megmászott pár lépcsőfokot, ilyen érzés az amikor a kezünkben van a trófea még sem mi győzünk. Egyelőre nem válaszoltam a fel nem tett kérdésre, hogy hova szeretném a tetkót, amit már magamra varrattam, gondolatban azonban elhúztam a számat mint aki leejt egy értékes kristálypoharat a márványpadlóra. Vaj volt a fülem mögött ez kétségtelen, ezért is szólhattam el magam, bár Egon előtt nem volt túl nagy jelentősége, azért értékeltem volna ha sikerül megőriznem a még nem is titkot. *-Igen, nos valószínűleg ezért fognak majd elküldeni jó messzire. *Szerencsére ettől még messze voltam, de a kard már ott lebegett a kapcsolatunk felett. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de ahogy az idő telt és én előbbre jutottam, úgy bonyolódott minden.* -Ha muszáj lesz elmennem, te kilobbizod, hogy utánam jöhess?*Nem hittem a távkapcsolatokban, és azt is tudtam, hogy jó eséllyel olyan helyre küldenek majd ahonnan nem lehet pár órára elszabadulni, noha még nem volt semmi sem biztos, én már sötéten láttam a jövőnket. Az inkognitóm megőrzése még nehezebb volt Egon barátnőjeként, gyakorlatilag a homlokomra volt írva ki vagyok és ezen semmilyen őrző mágia nem segíthetett, legfeljebb ha az arcomat is átoperáltatom, lett volna esélyem. Kizárt. *-Igen, nos, legalább úgy érezhetsz egy kicsit mint régen. Törékeny illúzió.*És meglehetősen hamis, mivel úgy is tudta mi vagyok, szóval csak magunkat csapnánk be, de jó volt egy pillanatra eljátszani a gondolattal, hogy a találkozásunk óta nem változott semmi. Néha azon kaptam magam, hogy szívesen visszaforgatnám az időt, de aztán rájöttem, hiába mert ugyanúgy döntetnék ahogy döntöttem, persze lehet, hogy ennek tudatában Egon inkább megelőzve a „bajt” beharapna. Eddig sem rejtette véka alá a csalódását, noha megbékélt a történtekkel, azért olykor ártatlanul közbeszúrta mennyivel könnyebb dolgunk lenne.* -Neked unalmas, nekem izgalmas. Nem tudod mennyi könyv van a könyvtárunkban amit még csak a kezembe sem vehetek, épp ezért vagyok olyan kíváncsi. Azt hiszem egyszer belopózom egy éjszakára és annyit olvasok amennyi belefér az időmbe. Persze jól meg leszek büntetve. *Igen, már sokszor eszembe jutott azóta, hogy Keldron leszidott a sárga földig amiért a kezemmel illettem egy értékes könyvet, persze nagyobb hangsúlyt fektetett arra, hogy azt a könyvet le is ejtettem. Mentségemre legyen mondva a frászt hozta rám.
A vacsorámnak annyi volt. Azt hittem a témaváltással elterelem a figyelmét és nem fog nekem véres jeleneteket leírni, de tévedtem, mint már annyiszor ha Egonról volt szó. Tudhattam volna, hogy egy sima esszenciaszerzésbe is bele tud szőni némi horrort. Amikor felmutatta a kezét, némi iróniát véltem felfedezni a szavaiban, és Jay idétlen „kezes” viccei jutottak eszembe amelyekkel a találkozásunkkor bombázott. Persze tőle szinte elvárható volt. Szemet forgattam, most nem csak a szerinte poénon hanem azon, hogy milyen könnyedén vette a kéz elvesztések számát és tényét. Na jó, ha farkas lennék és visszanőnének a levágott végtagjaim, én is minden bizonnyal nevetnék az egészen.* -Nem, valóban egészen jó arány. *Elhűlten értettem egyet.* -Kétlem, hogy a holttesteddel bármit is tudnék kezdeni, de köszönöm a lehetőséget, igazán kedves tőled.*csikorogtam a fogaim között.* -Nos, mivel nem rég rámutattál arra, hogy az ittlétem nem feltétlenül tartós, és te sem lehetsz mindig kéznél, néha rá kell majd fanyalodnom más farkasokra. Szóval jó ha tudom, hogyan kezdjek hozzá. *Másrészt azért volt némi alku kieszközölése is idegen farkassal való első találkozás alkalmával, amit nem hagyhattam ki és itt Fairbanksben – már ameddig itt vagyok – nem kerülhettem el a legalább egyszer összefutás lehetőségét. Sajnos azonban Egon nálam jobban szokott témákat váltani egymással és egészen váratlanul visszatérni egy korábbira. Most is ez történt, és rájöttem, hogy ezt el kellene tőle tanulnom, jól jönne az informátori hivatásban.* -Ezt tanítanod kellene. *Szinte feddés volt ahogy ránéztem nagy zavaromban, ad bólintottam.* -Igen, már meg van. Túlságosan ráértem míg távol voltál tőlem, szóval volt időm merengeni és újraélni a kamaszkorom lázadásait. Megjegyzem volt miért.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Csüt. Aug. 25, 2016 8:58 pm

- Passz – Egon vállat vont. Hogy emiatt küldenék el jó messzire, vagy teljesen más miatt az lényegtelen. Főleg mivel nem látott bele az őrzők gondolatvilágába, és amit mondott, azt pusztán a józanész diktálta, és azért meg kell hagyni, hogy az őrzők nem az eszükről híresek. Ha így lenne, már rég átvették volna a világ felett az uralmat, hogy a vérfarkasokkal karöltve az élére álljanak az eseményeknek, vagy éppen mindenható uralkodóként az embereket igába hajtsák. De nem… ők csak felügyelik a vérfarkasokat, mint valami elcseszett bébiszitter banda. Nevetséges, és emiatt a vérfarkasokat is belekényszerítik a maskarádéba, hogy még csak ők se legyenek képesek uralomra törni. Pedig összefogva a világ feletti hatalom garantált lehetne. Mindenesetre Egon nem vágyott erre, viszont az, hogy az őrzők nem tettek semmi ilyesmit elég zavaró, és jelzi inkompetensségüket. – Viccelsz? – nevette el magát könnyedén, aztán ép kezével a hajába túrt, és hitetlenkedve fejcsóválásba kezdett – Mi a fenének akarnék itt maradni, ahol ősi szellemek próbálnak mások lemészárlására kényszeríteni, ráadásul még a nyakamban liheg egy al… - Egon hirtelen dermedt le, arcán egy pillanatra riadalom, majd feszült merevség sugárzott át, aztán félbehagyott szava miatt tátva maradt száját kelletlen és bosszús kifejezés közepette becsukta. Rebeccát figyelte, hogy mennyire tűnt fel neki a nyilvánvaló, de szerencsére még idejébe észbekapott, hogy talán Eeyeekaldukot nem kellene megemlítenie neki, így nem mondta ki az alapító szót. Remélte a téma elkerüli a lány figyelmét, de ha nem, majd kamuzik valami szépet.
- Hát ja – elmosolyodott, és közben azon gondolkodott, hogy jó is-e vajon neki, ha tombolós bestiával megáldva megint embernek fogja érezni Rebeccát. Remélte a fenevadat nem csigázza fel a lehetőség a megváltozott körülmény miatt, hogy Rebeccára kezdje el megint fenni a fogát. Persze világosan meg lett határozva, hogy a lány tabu, de a tőr átok bekavarhat, ha még akkor is rajta lesz, amikor a lány őrző aurája semmivé válik.
- Höhh… nem is tudtam, hogy odavagy a büntis szituációkért. Ha mondod veszek ostort, meg bőrszerkót és átmulatjuk az éjszakát miközben halk sikolyokkal jutalmazod magad – Egonnak esze nem volt hozzá, hogy miért akar titokban könyveket olvasni, holott tudja, hogy megbüntetik érte. Lehet, hogy mazochista a lány, bár ezt a gondolatot rögtön el is vetette. Az ilyen beteg emberek szeretik a sebesüléseket, meg mindent, ami fáj, Rebecca viszont a vér látványától is megfekszik, így elég valószínűtlen az elképzelés, na meg már jó ideje együtt vannak, és ez azért feltűnt volna neki. Igaz a tollas átok lehet jár némi mellékhatással, amit a lány nem említett.
Rebeccánál a szemforgatás azt jelenti, hogy tetszik neki, amit lát, vagyis legalábbis azt, hogy értékeli a humort, amivel Egon bombázza. Való igaz, mókás volt az egykezén is megszámlálható karelvesztés, és ezt a lánynak is igazán be kellene látnia. Persze hát forgatja a szemét, mintha azt közölné, hogy „Egon már megint hülye vagy” de a hím tudta – legalábbis sejtette -, hogy azért bejövös neki valamennyire. – Na ugye – elégedett vigyorral bólintott. Végre valamiben igazat adott neki a barátnője. Történelmi pillanat. Természetesen nem lehetett benne biztos, de úgy érezte, mintha a holtestes téma megint nem lenne kedvére való. Ki érti a nőket? – Én már csak ilyen csupaszív vagyok – vigyora még szélesebbre húzódott, annak ellenére, hogy sejtette nem őszintén beszélt, amikor megdicsérte.
Egon megrázta a fejét, és éretlenül nézte a lányt. – Nem értelek téged. Úgy kezdj hozzá, ahogy másokkal megismerkedtél, aztán hónapok múlva, ha már elég tartós az ismeretség, akkor előhozakodhatsz a kéréssel, de eszedbe ne jusson egy számodra vadidegen vérfarkastól esszenciát szedni. Ilyen nincs – Egon hitetlenkedve megrázta a fejét. – Hacsak nem tudsz rögtön valami irtó jó csereüzletet kötni, ne is akarj olyanoktól kérni, akivel akkor ismerkedtél meg – már biztos egy rakat vérfarkassal megismerkedett ittléte óta, miért nem azoktól akar kérni majd, vagy nem is tudta Egon, hogy most akkor mi van. Tőle akar, nem tőle akar? Bonyolult. Mindegy, majd mondja, ha kell neki. Mindenesetre ott a főnöke, az miért nem jó? Miért akar idegenektől kunyerálni rögtön?
Az előbbi témára visszatérés hirtelen és váratlan volt, még Egon számára is, de hirtelen ötlött eszébe.
- Micsodát? – a hím őszinte értetlenséggel és kíváncsisággal rázta a fejét, de aztán választ is kapott a kérdésre, és most rajta volt a zavarodottság sora. – Me… mi? Hogy? Már megvan? Akkor… mi a… minek kérdezted meg egyáltalán? Miért nem azt mondtad, hogy csináltattál azt kész? Egyébként már mutasd mán meg akkor, ha már a semmiről vagy húsz percen keresztül vitatkoztunk – közölte durcás hanglejtéssel, habár egy csöppet sem volt mérges, épp csak marhára nem értette a helyzetet.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szomb. Aug. 27, 2016 7:03 am

Egon & Becca
Kacsa a viharban



*Nem tudtam, hogy Egon világuralomra törne, de azt igen, hogy bizonyos idő múlva mindenképpen kénytelen leszek elhagyni Fairbankset, és bár nem gondoltam bele mélyebben a költözésbe, jó lenne felkészülni rá. Még nem laktam be a házat igazán de szerettem itt élni, azért is maradtam és nem mentem vissza New Yorkba, pedig ott volt az otthonom, a barátaim, a barátnőm és a keresztlányaim is. Ez azonban az én döntésem volt, a következő költözés már nem az lesz, hanem kényszerű és utasításba adott. Úgy kell felfognom mint egy munkát ami áthelyezéssel jár és az amerikaiak nagy része ezzel úgy is volt mintha csak zárat cserélne az ajtón, én nem tartoztam a többségbe. Nekem fontosak voltak az emlékek, a tárgyak, melyeknek nagy részét nem fogom tudni magammal vinni, és persze Egon, nem utolsónak említve hanem elsőnek. Az ő hiánya kettészakítaná a lelkemet. A kérdésemre mégsem azt válaszolta amit vártam.* -Szóval csak a sorozatgyilkos szellemek miatt követnél másik városba?*Elhúztam a számat, most nem volt bennem az az érzés, hogy viccel, vagy csak húzni akar, bár felnevetett, a mozdulat amivel a hajába túrt hezitálást és bizonytalanságot árult el nekem. Másrészt a végén ott volt az a szó elharapás is, amire ha nem is kaptam fel a fejem, kíváncsivá tett. Ez nem olyan szándékosan függőben hagyott mondat volt amit már megszoktam Egontól.* -Milyen „al” liheg a te nyakadba? *egon láthatóan ledermedt, még a szája is nyitva maradt egy röpke pillanatra és láttam, szinte lelassult az idő amiben minden mozzanat egyenként került a szemeim elé, ahogy összeszedte magát. Ez el is felejttette velem a saját őrzőségem elrejtésének gondolatát. Nem merengtem el azon milyen lehet nélküle, hogy mit érezhet Egon ha nem érez semmit, mennyire befolyásolja a farkasát, bár arról sem tudtam, én mennyire befolyásoltam az étvágyát. Ha mindez nincs valószínűleg hangosan és felhőtlenül felnevettem volna a szado-mazo ötletén, de így csupán egy mosolyra futotta.* -Nem pontosan erre gondoltam amikor büntetést emlegettem és valószínűleg Keldron sem ostorral esne nekem. *Keldron örökre kitiltana a könyvtárból. Nem értékelné a lelkesedésemet sem, annyira szabálymániás, hogy ha tehetné még őrzői mivoltomtól is megfosztana. Azt pedig csak emléktöréssel lehetne megoldani, mondjuk az nálam felér egy ostorral való kínzással. Ez a téma valamiért mindig felmerült, és mindig bele is borzongtam. Fáztam még a gondolatától is, ha megtörténne már úgy is mindegy lenne, nem emlékeznék rá, semmire sem a meghatározott időn belül, egészen más emlékek telítenék el az elmémet, de tudom, hogy a szívemben keletkező ürességet semmi nem magyarázná meg. Az meglenne és csak tágulna, folyton növekedne és ahogy ismerem magam utána járnék. Nem tudom hol kezdeném el, de ahogy a nagyival is sikerrel jártam, úgy ez sem térítene el. Alapjában véve makacs természet voltam, ragaszkodtam bizonyos dolgokhoz, ha elkezdtem valamit befejeztem, legalábbis a lehetőségeimhez képest igyekeztem azt befejezettnek nyilvánítani. *-Halottan nem leszel az.*A dicséretem szarkazmus volt, a jelek szerint, értem itt Egon széles vigyorát, ő nem értette. Magamban legyintettem és tovább toltam a témát, a következő már ragadósabbnak bizonyult, jobban ki kellett vesézni, elvégre nem egy útbaigazításról volt szó hanem testrész kunyerálásról, még ha nem is a véres fajtájáról. A hosszú ismerkedéssel induló bizalmi kapcsolat nekem is eszembe jutott, mert egyértelmű volt, na de ha ilyenre nincs mód? Akkor mi van? Egyébként meg egy farkas ilyen fokú bizalmát megszerezni nem könnyű, Egon más, ő érzelmileg vált instabillá, ahogy Jay is csak más irányban. A személyes varázsom azonban nem mindenkire hat, pedig volt még pár felületes ismeretségem, még sem jutott eszembe teszem azt a főnökömtől kéregetni. Ő előbb fagyasztana jégbe semmint megvágja az ereit vagy kihúzzon néhány hajszálat a fejéből. Ám Egon mondott valamit amire már felkaptam a fejem. Az érdeklődésem a tetőfokára hágott és éreztem, hogy jó nyomon járok, csak fel kell szedegetni a gesztenyét.* -Irtó jó csereüzlet? Milyen üzletre harapnak a farkasok? *Lecsaptam a lehetőségre, Egon mondatára, és ki tudná nála jobban mit ajánlhatok egy idegen farkas számára? Természetesen ez a kérdezősködés nem vágta a sarokba a tőle remélt esszenciára való ajándékot, de erre majd később visszatérünk, nekem is menni fog, ahogy neki a tetoválásomra való utalás. Mesterien kanyarodott vissza a rejtegetnivalómra. Nem mondtam meg mit kellene tanítania, a továbbiakra koncentráltam, mert attól éreztem magam pocsékul. Mentségemre legyen mondva, ő nem volt velem amikor előre megkérdezhettem volna a véleményét és be voltam sózva, képtelen lettem volna várni míg letelik a büntetése, másrészt azért egy ilyen dolgot nem olyan könnyű közölni. Utáltam a ragtapaszos módszert, jobb volt kerülgetni a forró kását.* -Te vitatkoztál. Ha nem tetted volna, már régen megmutatom. Jobban szerettem volna tudni mire számíthatok ha meglátod. *Nagyot sóhajtottam, igazán még így sem készültem fel a reakciójára, hogy húsz percen keresztül beszéltünk róla. Na jó, nem ennyi ideig, ezt csak ő túlozta el. Lehúztam a bal kezemről a gumiszorítót ami még az ujjaim egy részét is takarta. Egyre kevesebbszer volt rá szükségem, de néha még mindig begörcsölt. Azért egész jól elvoltam így, de lassan el kellett gondolkodnom azon, mivel fogom télen begyújtani a kandallómat ha képtelen leszek fát vágni. Természetesen eszembe sem jutott, hogy 1.:Hozassak megfelelő nagyságú hasábokat egy erre szakosodott céggel. 2.: Kérjem meg Egont, hogy aprítson nekem tüzifát. Az orra elé dugtam a kezem, melyen a már nem vaskos és nem lila hegeket némileg elfedte a számomra csodás minta. A legnagyobb a mutatóujjamon volt, ott lehetett a legjobban megtestesíteni a tollba rajzolt farkas fejet. A hüvelykujjamon a toll vége nyílvesszőben végződött remek, kissé árnyékolt átvezetéssel, a többien csak toll volt, szépen kimunkált rajzok, mesteri részletességgel. Természetesen színes volt, de mivel sem a sas tolla, sem a farkas nem visel rikító színeket, egyáltalán nem volt ízléstelen. A föld színei domináltak, a farkas pedig szürkésfekete volt, kék szemekkel. Ám a kék nem volt olyan izzóan kék mint Egon-é, csak jelzésértékűen, nem akartam, hogy nagyon virítson. Roppant büszke voltam a tetkómra, várakozásteljes mosoly kúszott az arcomra, ahogy Egonra emeltem a tekintetem reméltem neki is tetszik majd.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Vas. Aug. 28, 2016 7:50 pm

- Drágám. Fogalmazzunk úgy, hogy miattad nem léptem még le innen – ez már talán Rebeccát sem keseríti el annyira, pedig valójában tényleg miatta maradt itt. Miatta vállalta a kényszerű távolmaradásos büntetést, és miatta nem lépett egyszerűen le innen. Megtehette volna. Akár még be is jelenthetné a falkának, hogy távozni szándékozik, elvégre minden áprilisban olyan ellenféllel kell megküzdeniük, akit legyőzni nem, csak maximum túlélni tudnak, így még az indok is megvan, amit ha a főnökök nem értenek meg, akkor eléggé ostobák. Persze azt nem kötheti az orrukra, hogy Eeyeekalduk jelenléte is játszik a dologban, de szerencsére az áprilisi éjszaka óta nem látta, igaz épp most szólta el magát, de már rendezte vonásait és remélte, hogy Rebecca nem fog fennakadni hirtelen elhallgatásán. Sajnos nem így volt, muszáj lesz kamuznia valamit, pedig igyekezett a körülményekhez képest őszinte lenni a lánnyal, de ez nem olyan információ, amit csak úgy szétkürtölhet. – Egy… al… altábornagy, a Fort Wainwrightból – milyen jó, hogy itt van a város határában a katonai támaszpont. Ott csak van altábornagy pozícióban valaki. – A fejébe vette, hogy milyen jó lennék katonának, és hát vérfarkas, szóval próbálom elkerülni, de naponta megtalált, amíg a falkával voltam, mostanában szerencsére leszállt rólam, de szerintem csak a büntetésem miatt – a másik és valószínűleg jogos kérdés, hogy ez a történet miért is volt képes elakasztani Egon hangját, amikor ez nem tűnik olyan vészesnek. Erre még majd valamit ki kell találnia, de remélhetőleg eléggé hihetően adta elő a történetet, hogy Rebeccában ne merülhessen fel a hazugság gondolata. Hah, kit áltat. Tuti átlátott rajta.
- Keldron? Az meg ki a fene? – a féltékenység nem volt jogos reakció, de valahogy az a „nekem esés” kicsit furán jött ki. Jó, oké, hogy nem ostorral, de akkor is Egon átokkal sújtott elméjében kicsit pajzánabbul hangzott, mint ahogy azt Rebecca – valószínűleg - gondolta. Ezt persze a hím is tudta, de attól eltekintve az érzés nem múlt el varázsütésre. Remek, már két férfi miatt is féltheti a lányt.
- Honnan tudod? – vigyorodott el szélesen. – Lehet, hogy a holttestem irtó kedves lenne – ki tudhatná előre, milyen idült, szeretetteljes mosollyal a képén földelnék el.
Az esszenciaszerzés témaköre felzaklatta valamennyire Egont, legalábbis az a része, hogy idegenektől akar kérni Rebecca. Minek, amikor bizonyára rengeteg vérfarkast ismer már. Érthetetlen. Ha meg nem ismer senkit, mert olyan helyre megy majd, akkor meg vár, amíg megismerkedik valakivel, vagy kikéri a helyi őrzők véleményét, hogy ki a legkedvesebb egyed, aki talán nem falja fel a kérése kapcsán. Persze Egonnak megint hozzá kellett toldania egy hülyeséget, amire a lány rögtön ráharapott. – Ahh… ezt csak úgy mondtam. Hát – kelletlenül sóhajtott és megrázta a fejét. – Nem tudom. Őrző kapcsolat segítségével jó állásba kerülni, vagy felajánlani egy egész birkacsordát, amit szabadon széttéphet, hát akármi. Egyéne válogatja ki mire vágyik, nincs általános szabály, de pont ezért ne is feszegesd idegen vérfarkasok előtt a témát. Kérj, attól, akit már ismersz. Gondolom az esszenciaszerzés nem olyan, hogy kiadják parancsba, hogy márpedig két nap múlva egy tál vérrel kell beállítanod – csak nem ilyen a helyzet, persze a fene tudja, mert az őrzőket nagy ívben kerülte, és sok mindent nem tud velük kapcsolatban.
- Vaaagy – félrefordította a fejét, és úgy nézett Rebeccára, mint egy gyerekre, aki rossz fát tett a tűzre. – Szabadon hagyhattad volna, hogy lássam, aztán bezsebelhetted volna az elismerő szavakat, amik a bizonyára mestermű miatt járnának – nem értette, hogy miért játszott hol a tetkó, itt a tetkó játékot vele, amikor már úgyis mindegy. Általában megbeszélni előre szoktak valamit, és nem utólag, mert akkor már úgyis csak kész tényekkel találja szembe magát a másik fél, és akkor már úgyis mindegy. Nem sokára a mű is a hím szeme elé tárult, és rögvest meg kellett állapítania – Nahát, a farkas pont olyan, mint én – kedves mosoly játszott arcán, aztán megrázta a fejét ismét. – Fogalmam sincs miért nem mutattad meg előbb – kelletlen grimasz közepette megvonta a vállát. – De mindegy is, tényleg szép mintázat, és ha ettől jobban érzed magad, akkor megérte. Amúgy nem fájt? Mármint pont a műtött ujjaidra… nem volt nagyon kínzó? – aggódó pillantást vetett a lányra, közben azon morfondírozott, hogy vajon egészséges-e levágott, aztán visszavarrt ujjakra tetoválást rajzolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Kedd. Aug. 30, 2016 6:12 am

Egon & Becca
Kacsa a viharban


-Ó! Ez már jobban hangzik.*Miért kellett kerülgetni azt a kását eddig, nem értem. Egon szereti húzni az agyam, de ez nem tréfának való téma. Persze nem tudtam rá haragudni és nagyon okom sem volt rá, inkább örültem mint majom a farkának, hogy tényleg csak miattam maradt itt. Számtalanszor elmehetett volna míg nem volt a falka tagja, de nem tette, azt nem tudtam, hogy közben, míg mi nem találkoztunk min ügyködött, de biztosan nem azon, hogy minél mélyebbre ássa magát Fairbanks életébe. Jól esett, hogy az én életembe ásta be magát. A fehér foltok száma egyre kevesebb lett, de igazából nem is nagyon érdekeltek, hacsak nem a mi jelenünkhöz kapcsolódtak, a múlt is érdekelt de arról nem kérdezősködtem, megvártam míg Egon mesél róluk önként, vagy fel nem merülnek véletlenül, hogy rájuk kérdezhessek. Úgy éreztem ez jobb politika semmint ezer kérdést zúdítani rá, mert farkas és mint olyan minden bizonnyal van olyan is a múltjában amit nem szívesen oszt meg velem, és inkább kerültem az olyan helyzeteket melyekben ő is kellemetlenül érezhette volna magát. A vétlen elszólás csak kicsit vonta magára a figyelmemet, nem hittem, hogy nagy dologba tenyereltem bele, ezért kérdeztem rá. A válasz kicsit ferdének tűnt, ahhoz képest mennyire megütközött amikor félbe hagyta a mondatot.* -Egy altábornagy? Ő is falkatag? *Nem őrzői kérdés volt, bár önkéntelenül is kutatni kezdtem az emlékezetemben az általam ismerhető vérfarkas lista után, de nem találtam magas rangú katonai tisztet. Ha lett volna ilyen, már a listán lenne, az őrzők ismernék, minden bizonnyal felvették volna vele a kapcsolatot valamilyen módon, hiszen ilyen pozícióval sok szolgálatot tehet nekünk is, nem hagynák csak úgy kallódni. Persze az is lehet, hogy olyan listán van amihez nem férhetek hozzá, de ezt kétlem. A kételkedés érzése pedig lassan beszivárgott az elmémbe is, elhintve magjait, szárba szökkent. Nem értettem miért kellett ezt titokban tartani vagy hirtelen elhallgatni, de persze lehet falkaügy is, amiről nem beszélgetünk. Természetesen pont az ellentmondások miatt lettem kíváncsi, Keldron neve azonban minden volt csak ellentmondás nem.* -Könyvtáros. Egy nagyon magának való, szabálymániás, megkeseredett ember, aki viszont nagyon okos és bármit tesz azon leszek, hogy legalább a felét tudjam annak amit ő tud és akkor már megütöm a főnyereményt. *Csak ki kell bírnom vele egy légtérben hosszú, nagyon hosszú ideig anélkül, hogy nem csinálok zűrt a könyvtárban. Ez meglehetősen nehéz feladat lesz a számomra, mert ideges leszek tőle és ha ideges vagyok akkor hülyeségeket csinálok. *-Ja, amíg le nem kezd oszlani.*Húztam el a számat a gondolatra és szemet forgattam az újabb őrültségén. Nem hittem, hogy komolyan gondolja, de attól még megjelent előttem a holtteste képe és megborzongtam, pedig ennek semmi értelme nem volt, Egon túl fog élni, jó eséllyel több száz évvel, szóval neki kell majd megbarátkoznia az én holttestemmel. Reméltem, hogy nem tartja meg….ugye nem nekrofil? Az esszenciaszerzés egészen más téma volt. Sokaktól szerezhettem volna és valóban nem volt kötelező idegen, épp csak megismert vérfarkastól kunyerálnom, de én szerettem volna minden lehetőséget megismerni és tudni hogyan kezeljem ha esetleg mégis bekövetkezne. Ennek elég kicsi volt az esélye, de volt. Kíváncsi voltam e nélkül is, hogy milyen csereüzletre harap rá egy vérfarkas és ki tudná jobban mint Egon. *-Ezt most komolyan mondod v agy hülyéskedsz?*A birkacsordánál kaptam fel a fejem, egy álláslehetőség nem volt olyan nagy dolog, persze az is nehezen megszerezhető, hiszen messze voltam a protektorságtól ami felhatalmazott volna egy ilyen ajánlatra, de azért egy egész birkacsorda széttépésének megszervezése, főleg az én hablelkemmel, nagyobb falatnak bizonyult mint megmászni a Himaláját. Nekem nem kellett egy tál vérrel beállítanom, legalábbis reméltem, hogy mindenki a maga posztján fontos részeket szerzi be és informátorként elég volt _kérni pár szál szőrt_ nem kellett megharcolnom érte egy vérfarkassal élesben, farkas alakjában egyetlen csepp véréért, a fél karjáért. *-A gyermeki lelkem még mindig azt vallja, hogy könnyebb utólag bocsánatot kérni mint előre engedélyt. * Azt persze nem tudhattam előre, hogy milyen mintát szeretnék, az hirtelen döntés volt de nem bántam meg. Viszont tudva, hogy Egon mennyire ellene volt a farkas mintának, biztosan le akart volna beszélni róla, mint ahogy meg is próbálta, szóval meg kellett győznöm arról, hogy nem követtem el ostobaságot. Látva Egon arcán játszadozó mosolyt, elégedett és büszke voltam.* -Igen, pont olyan.*Szinte leheltem szavakat, áhítattal és szerelmesen. Ebből tudható volt mennyire oda vagyok érte, a farkasáért és, hogy milyen nagyon csodálom. A szívem picit felgyorsult és olyan nagyokat dobbant, hogy azt hittem menten bordákat törve kiugrik a helyéből. *-Szándékosan olyan. Fájt, de megérte. Amúgy is fáj néha a kezem, szóval mindegy volt. Még jót is tett, mint egy akupunktúrás kezelés, kicsit felélesztette az idegeket az ujjaimban, azóta kevésbé zsibbadnak. Különben is csak a bőrömet macerálta a tűpiktor. Egyébként nagyon jó fej csaj és vérfarkas. Szóvak még egyel több ismeretség. Valamiért mindig vérfarkasokba ütközöm, egyetlen emberrel sem ismerkedtem még meg ilyen véletlen módon. Érdekes.*Jay jelenlétét elhallgattam, pedig nagy része volt abban, hogy felül tudjak kerekedni a fájdalmakon, hiszen az ő kezét szorongattam és az ő idétlen meséit hallgattam figyelemelterelés címén miközben Riley rajzolt. De amit Egon nem tud az nem fáj és reméltem, hogy soha nem is derül ki. A gyenge láncszem Jay lehetett volna, csupán bosszantásból, de – és ezt Egon nem is akarta volna megérteni – a kapcsolatunk olyan szintre emelkedett, ahol már nem volt opció semmilyen módon elszakítania Egontól. Most, hogy ezen is túl voltunk és nem kellett tartanom véres jelenetek részletezéséről, újra megjött az étvágyam. Kíváncsi voltam – fogalmam sincs miért jutott ez az eszembe – hogy vajon mennyire igaz az, hogy „ne vedd el farkas elől a prédáját” Egon esetében. Ezért a kacsája után nyúltam és megpróbáltam lecsavarni a testről a szárnyát.* - Adsz a kacsádból? Légy szí!*Na most ugrik a majom, akarom mondani a kacsa a vízbe.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Chigliak-ház // Szer. Aug. 31, 2016 8:09 pm

- Ha mögé néztél volna a szavaimnak, akkor már az előbb is kikövetkeztethetted volna – lágyan beszélt, egyáltalán nem szemrehányóan, egyszerűen csak furcsállta, hogy nem jött rá egyből. Elvégre Fairbanks nem túl ideális amióta kiderült, hogy áprilisban túlságosan nagy a halálozási esély. Persze Egon fél éven belül a falka tagja lett, miután ideérkezett, és egyáltalán nem akart távozni a városból, miután pedig bekövetkezett a tavalyi és az idei április, már Rebecca ideláncolta könnyed és szerethető jelenlétével. Egyébként is a távozni akarás inkább a megszállása óta foglalkoztatja, mindenesetre jelenleg nem készül elhagyni a várost, hiszen a barátnője itt van, és mivel őrző, elég valószínűtlen, hogy elengednék. Mellesleg áprilisig semmi probléma nem lehet – maximum Eeyeekaldukkal - és ha Egon berezel, majd elmegy a kiköltözőkkel és a kölykökkel távol vészeli át a 2017-es áprilist. Viszont, amint Rebeccát máshová irányítják fogja a cókmókját, és követi. Ezt persze Rebeccán kívül senkinek sem fogja elmondani, talán majd az alfával közli a döntését, és bízik benne, hogy megértő lesz. Ha nem, akkor úgysem kell a jövője miatt aggódnia.
- Aha – bólogatott. – Valószínűleg Victor Wainwright a felettese. Ő is vérfarkas és a katonai támaszpont vezetője. Lövésem sincs neki mi a rangja mondjuk – Egon megvonta a vállát. A hazugság akkor a legjobb, ha élő személyekkel is alá van támasztva és a Fort Wainwright vezetője valami katona féle, tudja a homály, hogy milyen beosztásban, de tök mindegy, mert nem valószínű, hogy Rebecca felhívná a támaszpontot és utána érdeklődne Wainwrightnál, hogy milyen altábornagyok szolgálnak alatta. Meg arra úgysem kapna telefonon feleletet, hogy az illetők vérfarkasok-e, így Egon remélte, hogy bombabiztos hazugságot eszelt ki. Már csak az előadás módján bukhat le, meg esetleg Rebecca kitartásán. Mindegy, egyelőre talán megteszi.
- Aha… szóval ez a Keldron egy könyvtáros őrző? Nem hallottam még róla – nyilván annak kell lennie, ha ő büntetni meg a tiltott őrző könyvtár feltúrása miatt. Bizonyára a falka vezetői ismerik, majd lehet rákérdez, hátha megtudhat róla néhány dolgot. Mint például, hogy mennyire szeret rámászni a csinos tanoncokra. A méreg csak egy pillanatra kúszott fel benne, aztán elhalt. Bízott Rebeccában, és tartotta annyira leleményesnek, hogy ki tudjon térni egy kéretlen ajánlat elől.
- Szerintem én oszlott állapotban is rendkívül kedves lennék – durcás arcot vágott, és hangján is érződött a megjátszott sértettség. Még, hogy oszlott állapotban nem elbűvölő? Hallatlan.
Az esszenciaadás felvázolt eshetőségei bizonyára megeshetnek, és nem is igazán értette, hogy miért hiszi Rebecca, hogy csak át akarja verni. – Nézd, minden vérfarkas másra vágyik, ugyanúgy, ahogy az emberek is. Te könyvek közé akarod zárni magad, én meg egy kocsmába… már ha lehet választani, viszont a csereüzlet az egyénenként változik. Mellesleg a birka csorda még enyhébb is, mit szólnál, ha valaki egy vesét kérne, vagy egy emberi szívet. Persze lehet, hogy sokan beérik csekélyebb dolgokkal is, de nem tudhatod – Egon arcán aggodalom suhant át, majd óvatosan megkérdezte. – Nagy baj lenne, ha megígértetném veled, hogy ne akarj idegenektől kérni? Hm? – homlokráncolva figyelte a lányt, és bízott benne, hogy rábólint. Van elég veszély anélkül is, hogy önszántából az oroszlán bajszát húzogatná. Nem is beszélve arról, hogy még azok sem biztos szívesen adnak esszenciát, akiket már jó ideje ismer. Hát még egy vadidegen.
- Ez hülyeség. Élnél te is egy falkában, akkor rájönnél, hogy engedélyt kérni sokkal könnyebb, mint utólag bocsánatot – közhelyesen hangzana, ezért nem mondta ki, de ugyebár náluk farkastörvények uralkodnak.
Egon mosolya csak szélesedett, ahogy Rebecca is megerősítette, hogy a farkas tényleg pont olyan, mint ő, tehát inkább pontosan ő van a lány ujjaira tetoválva. Kár, hogy az ökle így nem lesz vérfarkas erősségű, mert akkor egyáltalán nem kellene semmitől féltenie.
Egon hitetlenkedve felhúzta a szemöldökét. – Azt akarod mondani, hogy még a fodrászod is vérfarkas? – na persze. Kamuzik a lány, habár nem érzett hazugságot. Nyilván csak Egon értett félre valamit, de azt elég nehezen tudta elképzelni, hogy az orvosai, akik kezelték azok is vérfarkasok, vagy akihez járt gyógytornára az is vérfarkas lenne. Már persze, ha járt gyógytornára… nem rémlett neki, de biztos kellett járnia. Vagy lehet, hogy említette is, de a Vesztes idejövetele elején eléggé felpaprikázta, szóval lehet nem jegyzett meg mindent, amit Rebecca mondott. Mindenesetre lehet, hogy extrém dolgokra gondolt, nem hétköznapi ismeretségekre. Elvégre egy tetoválás nem hétköznapi. Viszont akkor felmerül a kérdés, hogy…- Amúgy milyen véletlen ismeretségekre gondolsz? – lehet, hogy extrémejtőernyős ugrásokat hajtott végre, vagy extrém házról lesnowbordázást? Egon bizonyára túlgondolta a dolgokat, de nem igazán állt a fejében össze a kép.
- Persze – Egon elégedetten elmosolyodott. – Én már telizabáltam magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Pént. Szept. 02, 2016 8:28 am

Egon & Becca
Kacsa a viharban



*Persze, kikövetkeztethettem volna….mikor gyakrabban nem tudom viccel vagy komolyan beszél, mint ahányszor biztos vagyok a dolgomban. Egon ezen tulajdonsága azonban általában derűre ad okot és nem kesergésre. Fairbanks valóban nem ideális hely ha az évenkénti mészárlást nézzük, ám mégis mindenki itt marad, csak a gyanú alóli kibújás miatt költöznek el a farkasok és az őrzők, más miatt úgy emlékszem nem történt „menekülés”. Miért is gondolnám azt, hogy miattam marad, csak miattam, amikor próbál valami mást elhitetni velem. Ám most, hogy ez egyértelmű lett a szívemet melegség járja át, és ez az érzés némi párás felhővel kiköltözik a tekintetembe. A szívem majd felrobban a tengernyi érzelemtől, mindaddig szavamat vette míg elő nem került a „vén tábornok” aki altábornagy. A fejemet ráztam, mert bár hallottam már a nevét, nekem sem volt fogalmam milyen rangja van és egyáltalán mit csinál a támaszponton. Nem olyan nagy hely az, hogy egy magas rangú tiszt ott lógassa a lábát, másrészt Alaszka sem egy kellemes hely ahhoz, hogy jutalom kihelyezés legyen. Minden bizonnyal valami rossz fát tett a tűre az altábornagy is meg Wainright is. *-Gondolom magasabb mint az altábornagyé. Nem értem mit akarhat tőled két magas rangú katonatiszt, még ha ők is vérfarkasok. *sántított az egész történet, de nem Egon szavahihetőségét kérdőjeleztem meg hanem az altábornagyét. Egonban bíztam, az ismeretlen farkasban nem és ezért töltött el némi aggodalommal a helyzet. *-Érdemes lenne utána nézni. *erről már nem fog lebeszélni, amint lesz egy kis időm a könyvtárba megyek és körülnézek a farkas listában egy kicsit, a jelentések között és ha nem találok semmit, akkor megkérdezem Keldront az altábornagyról, ő biztosan többet tud róla. Ő azt is tudja ami nincs leírva. Ha ő sem mond semmit, elmegyek személyesen ahhoz az altábornagyhoz. A fenébe is. Ne piszkálja az én Egonomat! *-Igen, könyvtáros, úgy mint én. *Máris többet mondtam mint amennyit kellett volna. Éreztem ahogy a bűnt sejtető vaj a fülem mögé telepszik. Bármennyire is tartottam Keldron haragjától, érdemes lesz megemlíteni neki, hogy eljárt a szám, persze meg kell találni a megfelelő alkalmat és időt, helyet, hogy lehetőleg ne tegyen semmit a földdel egyenlővé. *-Meglehet, de ha nem gond, oszlott állapotodban nem foglak csókolgatni. Mondjuk mire te oszlott állapotban leszel én már sehol sem, szóval ezt megúsztam.*Most komolyan a saját halálunkról kell beszélgetni? Másra sem vágytam mint élni, az őrzőségemmel egy kicsivel több időt nyertünk magunknak, mégis ott lebegett az elválás damoklészi kardja a fejünk felett. Tisztára Hegylakó feeling. *-Nem akarom könyvek közé zárni magam.*Közbevágtam mert ez nem volt igaz. Szeretem a könyveket, de azért másra is vágyom nem csak olvasni. Példának okáért, Egonnal lenni, vagy kirándulni a hegyekbe, szeretnék egy kutyát vagy cicát de félő, hogy Egonnal nem lennének jóban. Szóval engem sok mindennel le lehet kenyerezni nem csak a könyvekkel. Tény és való, a normális emberekhez mérten jobban szerettem és tiszteltem a könyveket, na de azért…na! A kocsmával nem volt ilyen ellenkezős jellegű problémám, az teljes mértékben igaz volt Egonra, még el is mosolyodtam az öniróniáján. Már éppen válaszoltam volna a vesés ajánlatra, hogy akkor azt inkább hanyagolnám mikor Egon olyan édesen megkért, hogy _ne csináljak hülyeséget_. Elmosolyodtam, láttam, hogy feszülten vár a válaszra, épp ezért még hagytam főni a saját levében. Csak sokára és egy nagy sóhajtás uztán válaszoltam igenlően.* -Oké! *Egyébként ebben az esetben még szerencsés is, hogy vérfóbiám van, és csak negyvennyolc kiló vagyok, különben a kalandvágyam minimum a mágia, de jó eséllyel a harcos poszt felé terelt volna, akkor pedig egy idő után megértem volna a „harcban vért és húst” esszencia szerzésére. Bevallom ez a fele az őrzőségnek még olvasva is libabőrt csalt a karomra és elvette az étvágyamat. Ám ha úgy alakult volna, biztosan nem Egonnal próbálkozom és nem is ismerős farkassal, inkább elkapok egy idegen kóbort és kivágom a combja egy részét, semmint egy barátomnak fájdalmat okozzak a megcsonkítással. Frászkarikát! Na igen, a gondolat és a képzelet néha messzire ragad a valóságtól, még elképzelni is mulatságos volt ahogy egy jobb horoggal kiütök egy vérfarkast, természetesen farkas alakban és komótosan kivágok egy darabot belőle a svájci bicskámmal, utána pedig egy edényt tartok a még csöpögő vére alá. Na igen. Merengve mosolyogtam Egonra, és áldottam a sorsot amiért a vérfarkasok nem gondolatolvasók, különben most minden bizonnyal fulladozna a röhögéstől és akkor meg kellene mentenem. *-De nem élek a falkában Egon. *Megemeltem az egyik szemöldökömet. Én nem voltam vérfarkas, nem éltem a falkában, ergo egészen más szabályok, rendeletek és törvények vonatkoztak rám mint rá. Nézegettük a tetoválásomat és büszkeség töltött el, nem csak azért mert szép volt és nem csak azért mert kibírtam egyetlen könnycsepp nélkül – még csak nem is kiabáltam, bár mindezt azt hiszem Jaynek köszönhetem és a kezének amiből végül nem lett fasírt – hanem azért mert felismerhető volt Egon selymes szőrű, igéző szemű farkas pofázmánya és láthatóan őt is örömmel töltötte el a tudat, hogy akkor is viselem ha nincs velem. A büszke mosolyt nevetés váltotta fel, csiklandozta a torkomat.* -Nem, a fodrászom nem farkas, de a gyógytornászom igen. *az egész különös volt de inkább derültségre adott okot semmint gyanúra bármi iránt is.* -Olyanra amit a sors sodort felém és nem szükségszerű volt. Veled véletlenül találkoztam és Jay-vel is, a gyógytornászomat sem én kerestem ki a telefonkönyvből hanem hozzá küldtek, őt ajánlották. Riley a tetoválásom alkotója is puszta véletlen. A sarki boltos viszont nem, oda mindenképpen elmentem volna és megismerem, és a zöldséges, vagy teszem azt a fodrász, hiszen minden nő jár fodrászhoz, akár a zöldségeshez. Minden ami nem hétköznapi, az farkashoz köthető. Egyetlen egy kivétel van, Mr. Greywald akivel a nagyim sírjánál találkoztam. *Ő nem farkas volt. Ha jól belegondolok viszont hozzátartozik a titkokhoz. Őrző volt, mint később kiderült és a felesége sírja az én nagyimé mellett volt. Megismerkedtünk és elbeszélgettünk, sok mindent megtudtam róla, de gyanítom ő sokkal többet tudott rólam semmint akkor gondolhattam volna. Elgondolkodva nyúltam Egon kacsájának húsáért és fel sem fogtam először, hogy épp egy farkas elől nyúlom le a prédát. Csak amikor a számba vettem egy falatot és elkezdtem rágcsálni, jutott el a tudatomig. Meglepődve néztem rá. Olyan nincs, hogy Egon egy fél kacsával teleegye magát. *-Biztos?*Biztosan beteg vagy ilyesmi. Lázas vagy megmérgezték. Felálltam és odamentem hozzá, befészkeltem magam az ölébe, közben megsimogattam a homlokát – lásd: lopva megnéztem lázas e – majd lehúztam egy újabb falatot a kacsáról és Egon szája elé nyomtam.* -Egyél még, a végén elfogysz nekem!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Chigliak-ház // Today at 6:52 am

Vissza az elejére Go down
 

Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Chigliak-ház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-