HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Alignak Today at 2:37 pm
írta  Alignak Today at 2:19 pm
írta  Alignak Today at 2:03 pm
írta  Achilles Kilpatrick Yesterday at 8:09 pm
írta  Celeste M. Hagen Csüt. Dec. 01, 2016 3:50 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Emily Hart Kedd. Nov. 29, 2016 9:17 pm
írta  Primrose Trevelyan Hétf. Nov. 28, 2016 1:52 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Nov. 21, 2016 9:34 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Nov. 12, 2016 6:47 am
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
írta  Roxan A. Cruz Kedd. Nov. 08, 2016 6:31 pm
írta  Tawny Vaidya Hétf. Nov. 07, 2016 11:02 pm
írta  Skyler R. Hamilton Hétf. Nov. 07, 2016 10:03 pm
írta  Balthazar Bluefox Hétf. Nov. 07, 2016 9:55 pm
Balthazar Bluefox
 
Alignak
 
David A. Blandern
 
Lester J. Edison
 
Celeste M. Hagen
 
Achilles Kilpatrick
 

Share | .

 

 Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6143
◯ IC REAG : 8029
Chigliak-ház // Szer. Máj. 28, 2014 5:30 pm

First topic message reminder :






Tulajdonos: Rebecca Morgan

Chigliak nagymama háza Fairbanks egyik békés utcájában áll. Közepes méretű kert, udvar, avagy birtok - kinek hogy tetszik - terül el körülötte. Fenyők magasra nőtt nyúlánk törzseinek oszlopai ölelik körbe, méregzöld, mélabús ágai adnak árnyékot fölé. Több éve burjánzik Alaszka növényvilága a rönkház körül, az elvadult flora itt-ott benőtte már a keskeny, kavicsos ösvényt mely a ház bejáratához vezet, de szürkesége még azért látszik és nappali fénynél halvány útmutató. A ház falait alkotó rönköket néhol moha nőtte be, zöldes foltokat képezve az oldalain, szürke por, szélfútta piszok, lehullott és elakadt levelek tarkítják. Az ablakok keretein lévő festék lepattogzott, a kandallóból felfelé nyúló kémény felső peremének téglái töredezettek. Szomorú, mégis méltóságteljes, régi, megfakult emlékeket őrzőotthon benyomását kelti.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net Online







SzerzőÜzenet
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Pént. Szept. 02, 2016 11:32 pm

Rebecca teljesen elérzékenyült Egon helyesbítése miatt, ami sokkal jobban esett a hímnek, mint a félreértettségen alapuló komorság. Persze még mindig nem értette, hogy miért nem gondolta a szavait tovább a lány, de sebaj. Tisztázták a dolgot és végre megint teljes békesség van a lelkekben. Aztán persze hazugság vetült Egon patyolat sötét lelkére, mivel majdnem elszólta magát a főmártír kapcsán, most meg hazudozhat össze-vissza. – Kettő? Nem, nem – Egon rázta a fejét, egyáltalán nem úgy, mint akit rajta kaptak valami hülyeségen. – Kétlem, hogy Wainwrightnak ehhez lenne bármi köze. De mindegy is, mostanában már nem zaklat, reméljük ez így is marad – Victor Wainwright amarok tag volt, és a fenének nem hiányzik, hogy Rebecca bármilyen tekintetben is azt hihesse van egy fogódzkodója a túlbuzgó altábornagy kapcsán, akinek a nevét még ki kell találni. Nyilvánvalóan azt sem mondhatja el, hogy Victor az amarok tanács tagja, mert azzal megszegnék az egymásnak tett ígéretet, miszerint nem beszélik ki a két fél ügyeit. Persze ez talán az őrzőknél olyan információ, amit még a tanoncok is tudhatnak, de a fene tudja. Inkább hallgat róla. – Utána? – Egon aggodalmas képpel kapta fejét a lány felé, aztán gyors tempóban aprókat kezdett rázogatni a fején. – Áh… nem. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Katonák, tudod milyenek. Főleg, ha egy nő akarná az én dolgomat elsimítani, akkor az meg pláne rossz színben tüntetne fel. Inkább felejtsd el, hogy mondtam. Egyébként is – magabiztosságát ismét visszaszerezve tekintett Rebeccára – nagyfiú vagyok már, és meg tudom oldani egyedül is. – Konkrétan nem mondta ki a barátnője, hogy ő akar utána nézni a dolgoknak, de a nők ravasz jószágok biztos, hogy nem arra gondolt, hogy Egonnak kellene utánajárnia a dolognak.
- Aha… baromi izgalmas ürge lehet – alapesetben ez megnyugtató információ lenne, de mivel Rebecca is imádja a könyvtárat, meg a benne található dögunalmas lakókat, így a féltékenység aprócska mamutfeje befészkelte Egon szívébe magát, és csak erőltetve tudta onnan kissé kijjebb rugdosni.
- Azért ne igyál előre a medve bőrére – felemelte ép kezének mutatóujját és úgy ingatta, mint ha egy gyereket akarna megfenyíteni. – Lehet, hogy valaki jövő ilyenkor eltesz láb alól. A vérfarkasok élete nem csak játék és mese… – komoly képpel ingatta a fejét, és természetesen a Hupikék Törpikék főcímdala ugrott be neki. Retardált egy sorozat, de másnaposan nézni elég hangulatos, bár mivel Egonnál a másnap nem tart túl sokáig, valószínűleg matt részegen élvezte annyira.
Az esszenciaszerzés témája rendkívüli módon bosszantó volt, legalábbis az a része, hogy a lány vadidegenektől akart kunyerálni. Egon csak nézett reménykedően, hogy végül rábólint, de olybá tűnt, egy örökkévalóságon át nézett a lány gyönyörű szemeibe, mire az hajlandó volt egyetlen szóval megígérni, hogy nem fog idegenektől esszenciát beszerezni. – Köszönöm – hálás sóhaj hagyta el ajkait, ami elég nagyra sikeredett, mivel még lélegzetet is elfelejtett venni addig, amíg a lány nem válaszolt a kérésére. Szerencsére a tüdeje elég fejlett a sok folyóban vadászattól, így nem okozott az oxigénhiány maradandó agykárosodást. Vagy csak egyszerűen már tök mindegy volt Egonnak.
- Hát ez igaz – Egon elkomorodva oldalra nézett, aztán vissza a lányra. – Pedig élhettél volna… ha… - nem fejezte be a mondatot, mindketten tudták mire gondol, egyszerűen csak megvonta a vállát helyette.
A tetoválás tényleg szemet gyönyörködtető volt, minden elismerés a készítőnek, persze nyilván Rebecca bőre is hozzájárult a sikerhez, szóval igazából övé kellene, hogy legyen az érdem, nem az írkászé. A kérdést nem poénnak szánta, Rebecca mégis elnevette magát, hát Egon vele együtt elvigyorodott. – Ahaaa – szóval akkor tényleg volt gyógytornásza. Remek. Mennyi mindenből kimaradt, de majd bepótolják az elvesztegetett időt. – Khm… a Vesztes – egyet bólintva, halkan megjegyezve egy köhintést követően kijavította Rebeccát, mivel képes volt a gaz ellent az igazinak mondott nevén szólítani. Többet persze nem fűzött hozzá, hagyta, hogy a lány tovább beszéljen. – Óh… milyen romantikus – elhúzta a száját, és közben azon kattogott az agya, hogy ki lehet az a Mr. Greywald. Nem vérfarkas, pedig illene egy fajtabelihez a név, ráadásul egy temetőben találkozni elég bizarr.
- Aha ja. Tele vagyok – legalábbis úgy érezte, de persze Egon feneketlen bendőjében mindig marad azért egy kis hely utánpótlásra. – Mit csi…? – halkan felkuncogott, ahogy a lány az ölébe mászott, aztán érezte a megnyugtatóan selymes kezét a homlokán, majd a kacsa illatát, ahogy a szája elé került hirtelen. A nyála természetesen megint folyni kezdett, de szerencsére most csukva volt a szája… mellesleg nem csak a húsra éhezett ki, viszont a fránya kacsa kezdte betölteni az elméjét, pedig ahogy a lány az ölébe kúszott más valami is felvillant elméjében, de a szárnyas kilökte, mint csúzli a követ. – Igazad lehet… de… – eszébe jutott mi is volt, amit elfelejtett. – Talán – épp kezét, ami elég zsíros volt, gyors mozdulattal a nadrágjába törölte, aztán kézfejével végigsimított a lány orcáján – mást is ehetnénk… desszertet teszem azt - halványan kéjes – de nem kéjgyilkos – mosolyt ejtett, meg aztán ajkait Rebecca szájára tapasztotta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. Szept. 04, 2016 8:07 am

Egon & Becca
Kacsa a viharban


*Hogy a főfarkasnak vagy főkatonának nincs köze hozzá, az még gyanúsabb volt a számomra. Miért akarnak egy antikatonát besorozni maguk közé? Szerettem Egont, bármit megtettem volna érte, de lássuk be, ő nem való katonának és bárki aki kicsit is ismeri, tudhatja ezt. Egon utálta a kötöttségeket és a szabályokat, már a falka szabályait betartani is nehézségeket okozott neki, épp elég büntetést kapott már így is, a fenének sincs szüksége még többre. *-Nagyon remélem, hogy nem is fog már. Különben…*Ráztam a fejem és nagyot sóhajtva hagytam nyitva a mondatot, képzeljen bele akármit amit akar. Úgy is kiderítem miért járt a nyakára az a vén fószer, ha újra kezdi. Persze ha nem kezdi újra, akkor is. Legalább fel leszünk készülve. Kíváncsi lettem és tudom magamról, hogy addig fog rágni ez a gondolat míg nem tudok meg valamit. Bólogattam Egon aggódónak tűnő kérdésére, nem értettem először miért az a savanyú ábrázat, de végül kibökte azt ami miatt egy időre letettem a kutatásról. Na persze, a férfi ego az nagyon fontos és vigyázni kell rá. Bár nem győzött meg túlságosan, egyelőre letettem arról, hogy az altábornagy után nézzek.* -Jól van, nem piszkálok bele. Nagyfiú.*Ez egy nagy sóhajomba került jelezve, hogy nem felejtem el és csak azért teszem talonba az egészet mert nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Nehéz lesz ellenállni, de megteszem bár jó ideig csiklandozni fogja a gondolataimat ez az egész. De egyébiránt nem ígértem meg, szóval bármikor elővehetem ha úgy gondolom már nem bírom tovább a „vakarózást”. Keldron nem volt ennyire izgalmas, hacsak azt nem veszem alapul, mennyire szabálymániás, de nem róhatom meg érte, hiszen minden információk atyja, az őrzők múltjának, jelenének és jövőjének az alapjait tartja a vállain akár Atlasz az egész világot. Ha ő összeroppan, akkor minden borul. Na persze az már más kérdés, hogy mágia fan, akárcsak én, ő viszont, már a korából fakadóan is, meglehetősen profi ebben a műfajban és akármilyen rossz a természete, nem hagyhatom ki, hogy tőle tanuljak, csak még fel kellett vérteznem magam az újabb találkozásra és szívesség kérésre. Mindez azonban már kimerítette az „őrző ügy” fogalmát, ezért nem kötöttem Egon orrára.* -Ja, az. *Remélem nem voltam túl lelkes, próbáltam Keldron rossz tulajdonságaira koncentrálni mikor válaszoltam. Nem tudom a halál téma mennyire übereli Keldront, de legalább levettük a napirendről.* -És jön a csúf, kopasz Hókuszpók? Ő mindig melléfog.*Széles mosolyom mögé rejtettem a téma körül forgó gondolataimat. Ez rendre előkerült a társalgásban, az élet és a halál és az idő keveréke. Éreztem én, hogy Egon még mindig nem barátkozott meg a gondolattal, hogy őrző lettem, bár soha nem hozta ezt így szóba, amit értékeltem is, de attól még ott lebegett közöttünk és természetesen elő is bukkant ismét, miután megígértem, hogy nem akarok idegen vérfarkasoktól esszenciát szerezni. A hálás megkönnyebbülés igen látványos volt, ahogy az ebből való mélybe zuhanás is. *-Tudom…..talán ha….*Ha előbb eszébe jut, ha előbb elmondja, ha megpróbál meggyőzni. Nem tudom, de akárhányszor ez előjött, mindig egy kicsit elbizonytalanodtam, bár már nem volt jelentősége. Védett voltam és nem fordítottam volna hátat az őrzőknek, mégis egy aprócska szikra ott ugrált a lelkemben, hogy dönthettem volna másként is. Mióta megláttam a csodát, Egon átváltozását és jobban megismertem a farkasok életét, nem volt bennem kétség, hogy a mai agyammal belemennék-e. De nem így alakultak a dolgok, a sors más lapokat kevert és nekünk ász nélkül kellett megnyernünk a partit. Gondolatban megráztam magam és félretettem a farkaslétet, noha most már magamon hordom és akárhányszor a kezemre nézek, emlékezem majd rá. Nem véletlen, hogy a farkas Egonra hasonlít, mármint a farkas alakjára, ki más lehetne? Nem akartam, hogy esetleg merő véletlenségből olyan legyen aki még létezik is, akkor aztán nem mostam volna le magamról a csalfa asszony címkét. Kész szerencse, hogy Riley nem találkozott korábban Jay-vel, mert még őt rajzolta volna rám ha nem figyelek, ennek is meg volt az esélye, az kész botrány lett volna. Jól befürödtem ezzel a két farkassal amiért utálták egymást, jószerivel kettejük közé szorultam, persze nem kérdés, hogy kit választok ha komoly és életbevágó helyzet alakul ki, de nagyon reméltem, hogy ilyen soha az életben nem lesz. Figyelmen kívül hagytam Egon korrigálását Jay nevével kapcsolatban, mintha nem is hangzott volna el, csak egy pillanatra akadtam meg a beszédben, de utána folytattam tovább, a végén savanyúan elmosolyodtam. Ami a romantikát illeti, sem a hely, sem pedig a másik személy kora nem alkalmas rá, de hát ezt hiába bizonygatnám Egonnak, ő mindig mindent gyanúsnak talál. Féltékeny a szentem. Amikor az ölébe ültem, nem éreztem a homlokát forrónak, szóval nem volt lázas beteg, akkor viszont más magyarázatnak kell lennie arra, hogy ő jól lakott. Olyan nincs, Egon sosem lakik jól, szóval elkezdtem etetni, amit derültség kísért mindkettőnk részéről. Ideje volt már, hogy beköltözzön a jó kedv a házba, már kezdtek fakulni a színek, persze ezt csak én gondoltam az idő múlásával egyenes arányban, mert minden egyes nap Egon nélkül felért egy borzalommal. *-Mindig igazam van Egon.*Azért ez így, ebben a formában nem igaz, de mindegy, fő az image-óm megtartása. *-Mire gond…*Desszertet. Már majdnem felpattantam, hogy hozzak egy kis csokis fagyit, de erre nem került sor, mert Egon betapasztotta a számat. *~ahaaaa!~*A gondolat nem tudott teljes mértékben kiteljesedni, csupán elégedett felismerésnek álcázott kéjes nyögésre telt tőlem. Akkor most hagyjunk a francba mindent, nincs falka ügy, sem őrzős, nincs Jay – ennek Egon örül a legjobban majd – nincs vacsi sem. A desszert ideje jött el és bennem fellángolt az eddig szunnyadó parázsként tartott vágy, amit kénytelen voltam két hónapig vízzel locsolgatni de hát nem aludt ki a tűz. Szerencsére. Csak egy-egy szóra függesztettem fel a szenvedélyes csókjaink sorozatát, míg felvázoltam Egonnak a lehetőségeket.* -Desszert……oké…..benne…..vagyok……csokis fagyi?......lenyalogat….hatod rólam……mit szólsz? …..Méz?......csupa….nyalánkság….van itthon.*Vagy mindezek nélkül most azonnal feldobhat az asztalra, minek vesztegessük az időt azzal, hogy felrohanunk a hálóba? Már toltam is el az egyik kezemmel a tányérját és a kacsát, a porcelánok összecsendültek, a pohár felborult. Remélhetőleg rájön mi az amit nem mondtam ki mert elvoltam foglalja az ajkaival és a játékos kis nyelvével.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Hétf. Szept. 05, 2016 10:37 pm

Ja, hát Egon el tudta képzelni a „különben” mit is jelenthet, de igyekezet nem elröhögni magát, hanem fenntartotta bánatos ábrázatát, amit a kialakult szituáció miatt öltött magára. Viszont egyből felderült, ahogy Rebecca kimondta az áhított választ. – Köszi, talán így megmarad némi büszkeségmorzsám – halk és gyors nevetést hallatott, amit aztán idővel halvány mosollyá szelídült.
- Aztán persze mérgesen morog – kissé csodálkozva fejezte be a rigmust, mivel fogalma sem volt, hogy Rebecca tájékozott az ilyen gyermeteg témákban is. Ő persze nyilván nem részegen röhögcsélt egymagában Hókuszpók balfaszságán, hanem talán kicsit józanabb állapotban, a rokona gyerekeivel. Igazából nem tudta, hogy tényleg rokon, vagy csak barát, mert az ilyen témák fehér zajként hatnak fülének, és igyekszik el is felejteni gyorsan, nehogy az értékes tároló kapacitás túlterhelődjön, viszont az biztos, hogy volt odaát New Yorkban valami gyerek, akire néha vigyázott. Vagy gyerekek… esetleg ikrek? Fene tudja, nem is érdekes, de valószínűleg emiatt ismeri a Hupikék Törpikéket. Hát… vagy nem. A vérfarkasságról való lekésés fájó pont volt, de már beletörődött. Amúgy is értelmetlen szóba hoznia, de mégsem tudta megállni. – Mindegy… már úgysem lehet rajta változtatni – próbált nem túl szomorú képet vágni, de valószínűleg nem sikerült, aztán eszébe jutott valami, és halványan elmosolyodott. – De, legalább ha a varázslásban jobban elmélyedsz, majd meg tudsz gyógyítani, és ha te sérülsz meg, akkor én át tudom venni azt rólad, aztán meg mágiával jöhetsz te ismét. Akár gyakorolhatunk is… áááh inkább nem – összepréselt ajkakkal megrázta a fejét, és még a kezét is meglengette tenyérrel a lány felé, hogy így próbálja kitörölni az emlékezetéből, amit az imént mondott. Az senkinek sem lenne jó, ha egymást vagdosgatnák, legalábbis Rebeccának biztosan nem, mert még mindig túlérzékeny a vérre.
A temető pedig igenis romantikus hely, amellett, hogy bizarr, még ha a lány sanyarú mosolya mást is sugallt számára. Ki lehet ez a Greywald? Biztos valami szexi félisten, kigyúrt testtel és olyan hanggal, mint amilyen Morgan Freemannek van. Ütős kombináció lenne, és Egon eldöntötte, hogy utálja Greywaldot, legyen akárki is az ürge. Természetesen nem fog jelenetet rendezni, de titokban gyűlölheti, az senkinek sem árt.
- Hát hogyne, drágám – széles vigyorral a képén ölelte a lányt, már amennyire csonka és épp kezétől tellett, aztán megemlítve a desszert lehetőségét szájon csókolta Rebeccát, aki mintha némileg értetlenkedett volna. Biztos nem lehet valami jó a szája íze, de ez van. Nem kellett volna az ölébe ülnie és felébresztenie az alvó oroszlánt. Egon is érezte a nyers halat, de akár még ficánkolhattak is volna a szájában az sem érdekelte volna, egyébként is más is volt ott, ami ficánkolásba kezdett. – A bőrödet akarom érezni nem mást – Egonnak egyszerűbb volt a társalgás, hiszen egy pillanat alatt átváltott telepatikus kommunikációra, miközben le nem vette volna a száját a lány ajkairól. Olyan régóta kellett nélkülöznie az ölelését, és forró testének érintését, hogy nem is tudta miért várt eddig. Talán a tőr átok tehet róla, de mindegy is. A lényeg úgyis az, hogy a szenvedélyes csókok váltják egymást, miközben Egon karjában tartva a lányt megemelkedett a székről, hogy Rebecca formás fenekét az asztalra tehesse. A tányérok össze fognak törni, a kacsa a földön fog landolni, de mindegy, mert Egon úgyis meg fogja enni, ha végez a desszerttel. Vagy talán reggel, vagy amikor felébred. Tök mindegy, mert most csak Rebecca számított, és a perzselő vágy, ami elöntötte az elméjét. A fenevad halkan felmordult, hegyezni kezdte a fülét, és felállt ketrecében, de nem tört előre. Rebecca tabu volt számára, csak messziről figyelte a két test egymásba gabalyodását, miközben szemei összeszűkültek és habzó nyál csordult börtöne aljára. Egon mindezt kevéssé fogta fel, mert emberi elméje csak barátnőjével volt képes foglalkozni, és azzal, hogy sikerüljön levenni a ruháját anélkül, hogy fájdalmat okozna sérült kezének.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Csüt. Szept. 08, 2016 8:02 am

Egon & Becca
Kacsa a viharban



*Tudom, a férfi embernek fontos a büszkesége, hát még egy farkasnak. Főleg ha a falka szeme rajta csüng, és Egonon mostanában nagyon ott volt minden pillantás, már csak a büntetése miatt is, másrészt a Vörös Hold átka nem múlt el, az őrzők nem találtak még igazán megoldást, és Egon pont a rosszabbik végét fogta meg a dolgoknak. Mikor Jay szóba került, korábban is fellobbant némi feszültség, ám mióta a tőr karolta fel Egon hangulatát, ez sokkal rosszabb volt. Én is éreztem és nem akartam még olajat is önteni a tűzre. Nehezen de végül csak félre raktuk a kényes témákat, aprócska derű költözött a konyhába. A törpikék énekét idéző Egonra bámultam, nem volt jobb szó az arckifejezésemre, hiszen kissé eltátottam a számat és valószínűleg a szemeim is kisebb tócsányira kerekedtek.* -Te a törpös dalból idézel nekem? Azt hiszem el kell beszélgetnünk majd film repertoároddal kapcsolatban.-A Hupikék törpikék zseniális mese volt, sokszor láttam, talán minden részét legalább kétszer. Nem csak azért mert oda voltam érte hanem mert muszáj is volt néznem egy időben, hiszen az iker keresztlányaim mindig nyomós okot tudtak felhozni, hogy leüljek a tévé elé. Már négy évesen is remekül tudtak zsarolni. Ám Egon életében – amennyire én tudtam – nem volt gyerek, a pontos idézetből azonban arra következtettem, hogy nem egyszer és nem kétszer és nem véletlenül látta a mesét. Ez azért kíváncsivá tett, és nem gondoltam, hogy az én Hókuszpókos papucsom ihlette meg. A farkas téma mindent feledtetett, csak a fejemet ingattam az ő megbékélt ám gyötrelmes szavaira. Kénytelen voltam egyet érteni, ezen már nem változtathatunk. Nem tudom Egon hogyan szokott a fejében fordulatot venni a gondolatai között, de szinte minden esetben ez valami hihetetlenül csavaros végeredményben csúcsosodott ki, csak remélni tudtam, hogy legalább ő érti miről beszél. *-Ha jól értem éppen a pingpong labda effektusra gondolsz, de ebbe inkább ne menjünk bele. *Elhúztam a számat a képtelen ötletre, belegondoltam, hogy egymás mellett szenvedünk valahol az erdő mélyén és oda-vissza gyógyítjuk egymást miután sebet ejtettünk a másikon, pusztán gyakorlás céljából. Ez mekkora hülyeség. Nem is kivitelezhető míg nem jutok túl a vérfóbiámon.*-Inkább nem.* Elvetélt ötlet volt, gyorsan át is dobtuk a palánkon, és sokkal jobb elfoglaltságot találtunk helyette, miután a romantikus temető gondolatával is végeztünk. Nagyon reméltem, hogy soha nem jut újra az eszébe, főleg nem olyan tekintetben, hogy próbáljuk ki. Jobb volt itt a konyhában, az ölében ülve, a kielégülés küszöbén toporogva mint sírok között fekve nézni a csillagokat az égen. A kiteljesedő vágynak tudtam be, hogy egyetért velem, de már nem ez boldogított, hanem az érintése és a csókja. A hosszú és szenvedélyes csókja. Tudtam, ha Egon egyszer ledugja a nyelvét a torkomba, már csak a fejemben fog megszólalni és így is volt. Már nem zavart, sőt! Libabőrös lettem a szavaitól. Már éreztem is a bőrömön, mindenhol, pedig még sehol nem tartottunk. Ennek az áldatlan állapotnak sürgősen véget kell vetni. Felnyögtem mikor az asztalra emelt. A kis gondolatolvasó. Elmosolyodtam a csókban és már nyúztam is le róla a ruhát. Tányér csörömpölt ahogy leesett a konyha kövére, de csak az éles hang miatt rezzentem össze, a vágy már minden mást elmosott bennem. Mire az asztal mentes lett minden edénytől és ételtől, már a vad, szenvedélyes és lélegzetelállító szex közepén tartottunk. A szeretkezés ráér ha lecsillapodtunk. Mi is ráérünk. Reggelig. *

//Szuper volt, imádom Egont! cheers Jöhet a következő!!! //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Szomb. Szept. 10, 2016 5:30 pm

- Meglehet, de azért jó, ha tudod, hogy csatak részegen néztem a mesét, és nem voltam önmagam – szomorúan bűnbánó arcot öltött magára és mint, aki valami szörnyű hibát vétett megadóan rázta a fejét.
Egon nem értette milyen pingpong labda effektusról hadovál, de ráhagyta. Biztos valami női magazinban olvasta, így érthető, hogy Egon, aki messzire kerüli az összes búvársajtót, nem értheti miről beszél a lány. Azért illik rábólintani, ha már egyszer szóba hozta, így halvány mosollyal a képén válaszolt. – Oké, ne menjünk bele, de igen – elég hihetőre sikeredett a válasz, hangja még egy unciányi bizonytalanságot sem tartalmazott.
Az ötlet jónak bizonyulna, ha ő ehhez rosszul nem viszonyulna. Sajnálhatja, hogy még mindig vérfóbiával küzd, mert gyakorlásnak tényleg remek öltet, amit Egon hirtelen kifundált, de tudva Rebecca vérmentes állapotát, és a vérmes ájulást, egyszerűen kivitelezhetetlen. Persze, ha mondjuk tompa tárgyakkal ütnék egymást, mondjuk egy baseball ütővel, akkor nem kellene feltétlenül vérnek csordulnia… már ha nem kólintják orrba egymást. De nyilvánvalóan ebbe sem egyezne bele a lány. Mindegy. Majd másképpen fognak gyakorolni. Egyébként is újfajta téma és gyakorlás került idővel előtérbe, amit bárhol végezhetnek, de akár még az asztalon is. A csókok forróak és igézőek voltak, a nadrág természetesen pillanatok leforgása alatt szűkké változott, de nem tett még a szabadságért semmit, elvégre sokkal jobb a lány hátát tapizni, mellesleg idejük akár a tenger. Nem kell semmit sem elsietni. Halványan érezte, ahogy élvezet suhan át Rebeccán, amikor telepatikusan hozzászólt, ami a vérfarkast örömmel töltötte el. Minimum arra számított, hogy megrándul, és leharapja Egon nyelvét közben, de semmi ilyesmiről nem volt szó. Határozottan fejlődőképes a lány. Miután az asztalra helyezte a formás hátsót, Rebecca nekiállt, hogy Egon ruháitól megszabaduljon, és a hím is hasonlóan cselekedett, igaz csupán egy kézzel volt képes tevékenykedni, de majd besegít a lány is. Elvégre közös érdekük, hogy mindketten meztelenek legyenek záros határidőn belül. A tányérok nem maradtak sokáig a helyükön, az asztalról leugrottak, mintha tisztában lennének másodlagos értékükkel, helyet szorítva Egonnak és Rebeccának. Az este voltak hullámvölgyek, voltak súlyos mocsárban húzódó végtelen utak, de most mindketten a csillagos égen száguldottak, nem törődve a létezés olyan kellemetlen problémáival, mint a jövő. Boldogság kúszott keresztül rajtuk, és élvezet, amitől testük megremegett, és lelkük felszabadultan ujjongott. Oly sok hét után ismét egyek lettek.

//Köszi a játékot Smile Én is imádom Rebeccát, és igen, csak még ki kell találni merrefelé. Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Chigliak-ház // Today at 2:40 pm

Vissza az elejére Go down
 

Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
8 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

 Similar topics

-
» Chigliak-ház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-