HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Yesterday at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Yesterday at 8:59 am
írta  Jackson Carter Kedd. Dec. 06, 2016 3:06 pm
írta  Amaryllis Margaret Lux Kedd. Dec. 06, 2016 12:23 pm
írta  Catherine Benedict Kedd. Dec. 06, 2016 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Chigliak-ház // Szer. Máj. 28, 2014 5:30 pm

First topic message reminder :






Tulajdonos: Rebecca Morgan

Chigliak nagymama háza Fairbanks egyik békés utcájában áll. Közepes méretű kert, udvar, avagy birtok - kinek hogy tetszik - terül el körülötte. Fenyők magasra nőtt nyúlánk törzseinek oszlopai ölelik körbe, méregzöld, mélabús ágai adnak árnyékot fölé. Több éve burjánzik Alaszka növényvilága a rönkház körül, az elvadult flora itt-ott benőtte már a keskeny, kavicsos ösvényt mely a ház bejáratához vezet, de szürkesége még azért látszik és nappali fénynél halvány útmutató. A ház falait alkotó rönköket néhol moha nőtte be, zöldes foltokat képezve az oldalain, szürke por, szélfútta piszok, lehullott és elakadt levelek tarkítják. Az ablakok keretein lévő festék lepattogzott, a kandallóból felfelé nyúló kémény felső peremének téglái töredezettek. Szomorú, mégis méltóságteljes, régi, megfakult emlékeket őrzőotthon benyomását kelti.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet

◯ Kor : 43
◯ HSZ : 33
◯ IC REAG : 29

Re: Chigliak-ház // Vas. Júl. 06, 2014 8:52 pm

Robert Tyrell & Rebecca Morgan

Az internet csodája, ez a tőle oly idegen dolog ezúttal nagy hasznára van Robertnek. Neten varázsolta elő a helyi tömegközlekedés ismertetőjét, és neten hívta elő azt a térképet, amelyen beazonosította a házat, ahova mennie kell. Alapból is jó tájékozódási képességgel van megáldva (New Yorkban ez elengedhetetlen volt), most azonban virtuálisan már végigjárta az utat a buszmegállótól Rebecca utcájáig. Még azt is sikerült leszűkítenie, hogy melyik az a három ház, amelyek egyikét keresnie kell. Az átlag embernek ezek annyira mindennapos dolgok, ő azonban teljesen le van döbbenve attól, hogy mennyire pofonegyszerűvé vált mindennek utánanézni, mindent megtalálni (már a kb. 20 percnyi átkozódást követően, amíg rájött, hogyan kell kezelni a netkávézó számítógépét).

Szóval most itt van, szinte ismerősként baktat végig azokon az utcákon, ahol korábban sohase járt. Itt balra, két háztömbig egyenesen, aztán jobbra. Haladj az utca közepe felé, a bal oldalon lesz a keresett ház. Ott is van már az a három, amit kinézett. És az egyik előtt ott egy lapát. Találó megoldás. Robert pedig fenemód elégedett magával, hogy ezt az egészet ilyen könnyűszerrel megoldotta. Megragadja a lapátot (jó környék lehet ez, hogy Rebecca csak úgy letámasztja a nyílt utcán), és a bejárati ajtóhoz sétál vele. Közben alaposan megnézi magának a házat. Lesz vele munka, de látszik, hogy újonnan nagyon szép lehetett, s újra olyanná válhat. Illetve, ami őt a leginkább érinti: a kert elég elhanyagolt, de semmi olyat nem lát, amit kemény munkával rendbe ne lehetne tenni.
A bejárathoz érve először csengőt keres, de nem talál, ezért inkább kopogtat az ajtón.
Robert kissé úgy néz ki, mintha valami két lábon járó favágó-sztereotípia: kopott farmer, bakancs, favágó ing, fakózöld széldzseki, borostás arc. "Játszós" ruhában, dologra készen érkezett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Kedd. Júl. 08, 2014 9:39 am

Robert Tyrell & Rebecca Morgan


*Becca nagyon remélte, hogy Robert megtalálja a házat. Neki elég könnyű volt első alkalommal, a taxis ismerte a környéket és némileg még a lakókat is. Tudta hol áll az a ház ahol nem lakott senki már évek óta és Becca igyekezett ezt az információt már az elején megadni neki. Amikor megérkezett, semmi kétsége nem volt afelől, hogy jó helyen jár, az lehagyatott ház ordított a többi között. Ez most is így van, de azért a biztonság kedvéért kirakta azt az ásót a kapu helyére. Valóban jó környék volt, bár erre nem jött volna rá magától, Amanda viszont, akivel megérkezésének második percében találkozott, a szembe szomszédja volt és sok mindent elmesélt a környékről. Ráadásul rendőr volt, s talán ezt mások is tudták a rossz gondolatokat forgatók közül, így Becca nyugodt volt. Másrészt, ki akarna egy ásót elvinni amivel csak dolgozni lehet?
Ahányszor csak kinézett a boltíves ablakon, mindig az üres kertet látta, természetesen pont Robert érkezésekor sikálta két kézzel és egy kefével a padlót, a kopogást is csak azért hallotta meg, mert épp felegyenesedett. Beledobta a kefét a vízzel teli vödörbe aminek az lett az eredménye, hogy nagy csobbanással összefröcskölte az amúgy is piszkos és nedves farmernadrágját. Felállt és az ablakhoz lépve félig kihajolt rajta.*
-Nyitva van, jöjjön be!
*Bárki is volt az, Becca szerint ha rossz szándékkal érkezett, nem kopogott volna, de különben is csak Robertet várta. Persze jöhetett volna Amanda is, de ő biztosan már a feljáróról kiabált volna. Amint kiszólt már fordult is el az ablaktól és sietett le a lépcsőn, közben vizes kezét a nadrágjába törölte, annak már úgy is mindegy volt. Az arca még mindig maszatos volt mint egy rossz gyereknek, a hajában a sarkokból összeszedett pókháló virított, mely sokat nem rontott a látványon, mert Becca sötét tincsei összekuszálódtak. Láthatóan a munka kellős közepén tartott, a szemei ennek ellenére csillogtak és ajkainak szegletében is mosoly bujkált. Ha Robert szót fogadott és belépett az ajtón, egy üres térben találhatta magát. Nem volt előszoba, máris a nappaliba nyílt a bejárati ajtó, ám ezt bútorok híján csak a kandalló piszkosfehér kövei sejtették. Becca a jobbra lévő lépcsőn tűnt fel, ő is „játszós” ruhában volt, de már jócskán túl a rosszalkodáson, aminek ha tudatában is volt, egyáltalán nem zavarta. Robertet így vagy úgy meglátva, szélesen elmosolyodott, lopva végignézett rajta. Két lábon járó tiszta izom, a borostától és a hegektől elvadult arc. Nem egy favágó jutott róla eszébe.*
-Hello Robert! Látom megtalálta a névtáblát.
*Az ásóra pillantott majd vissza a férfire. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Re: Chigliak-ház // Kedd. Aug. 12, 2014 12:53 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Killian K. Kenway
Vérvonal Alapító

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 385
◯ IC REAG : 476
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Hétf. Aug. 18, 2014 11:07 am

Rebecca // Killian II.



A Rebeccával való találkozás számtalan izgalmasnak tűnő kérdést vetett fel, amiken a kiadós alvás helyett lehetőségem nyílt hosszasan gondolkodni. Persze amikor bejelentettem Abigailnek, hogy vendégségbe megyek másnap reggel, eleinte kérdőn nézett, ám amikor elmeséltem neki az egész történetet, úgy döntött, hogy készít valami süteményt, hogy ne menjek üres kézzel. Lehet, hogy azért, mert tudat alatt nem kívánja, hogy újra - ezúttal ugyan Illúziók nélkül - kihasználjak másokat, ha valami olyan dologra van szükségem, amihez normális esetben pénzre volna szükség. Amiből nekem ugyebár nem igazán akad, leszámítva a "zsebpénzt", amit Yee-től kapok minden hónapban.
Nem volt nagy kaland megtalálni a házat. Tisztán emlékeztem Rebecca illatára, elég volt csupán abba az irányba elindulnom, amerre előző reggel elváltunk egymástól. Semmi sem nyomta el, kivéve persze az áfonyás muffinokat a kezemben, de ezért is szeretem a reggeleket. Még nem kavarták fel a földet az autók és a cipőtalpak, minden tiszta és friss, ezáltal a nőhöz köthető illatok is.
Amikor meglátom a célnak kikiáltott házat kívülről, szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy jó helyen járok. Már maga az épület is különleges, akár csak a történet, amelynek már én is a részese vagyok. Annyi mindent kérdeznék. Annyi dologra szeretném tudni a választ, de egyelőre nem tudom, hogy ezt miként valósítsam meg anélkül, hogy túlságosan hihetetlen tényeket kellene közölnöm Rebeccával. Talán egyszerűbb lett volna magammal hozni Abigailt és megkérni, hogy törölje a nő emlékeit azután, hogy beszélgettem vele. De egy belső hang arra késztet, hogy most az egyszer viselkedjek tisztességes ember módjára, még akkor is, ha már rég elfelejtettem, milyen tisztességesnek vagy éppen embernek lenni.
Egy kicsit habozok a küszöb előtt ácsingózva, de aztán mégis csak bekopogok. Mert így illik, ugyebár. Ha van is csengő, én jobban preferálom a természetes módszereket.
- Szép jó reggelt, Rebecca! - üdvözlöm, ha sikeresen ajtót nyit, és néhány pillanatig csak mosolygok, mert fogalmam sincs, hogy mégis mit kellene mondanom - Hát... Megtaláltalak. - hm, ez milyen meglepő, mintha ő nem látná, hogy itt vagyok. A süti, igen a sütemény fog megmenteni - Parancsolj, házi készítésű áfonyás muffin.
Nyújtom felé az egyelőre nejlonnal betekert színes tálcát, rajta a gyümölcsös édességekkel.

//Ne haragudj, hogy csak most, nem nagyon voltam gépnél a múlt héten :csokor: //


Kilaun
EXCUSE ME WHILE I LIGHT UP THE SKY

-.Nightmare.-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Kedd. Aug. 19, 2014 9:19 pm

Killian & Becca


*Killiannal való második találkozásomra nagyon készültem, de csak azért mert ő volt az első, igazi vendégem a nagyi házában. Fura, a ház az enyém, a kefehajú, morcos és egyáltalán nem segítőkész ügyvéd aláírása révén biztosan, de én még mindig úgy gondoltam a házra mint a „nagyi házára”. Nem mintha nem éreztem volna magaménak, de úgy éreztem a szelleme még mindig itt lebeg körülöttem és azt figyeli miként veszem birtokba, és mennyire reményteli, hogy vigyázni is fogok rá a jövőben. Nem ismertem a nagyit, soha nem találkoztam vele, de _tudtam_, hogy itt van valahol. A beígért menüt előkészítettem, Killiannal nem beszéltünk meg pontos időt, fogalmam sem volt mikor reggelizik, vagy mennyire korán lesz farkaséhes, ahogy ő fogalmazott, ezért a kávén kívül semmit nem készítettem el azonnali fogyasztásra. A kávéfőzőt a padláson találtam az egyik dobozban, ősrégi kivitel volt, néhány izzasztó félórámba telt mire rájöttem hogyan működik a leginkább laboratóriumi lombikra emlékeztető „műszer”, de végül sikerült egészen elfogadható, méregerős kávét gyártanom vele. A konyha igazából kezdetlegesnek hatott az étkezőasztal, a székek és a beépített szekrényeken kívül, de örömmel elboldogultam velük.
Szóval minden készen állt egy reggelihez amit megígértem és már csak Killian hiányzott, ő pedig nem késlekedett, vagy csak én keltem korán. mikor bekopogott az ajtón, már „glédában” álltam, csak ki kellett tipegnem ajtót nyitni. A kedvenc és ideje korán elnyűtt farmeromat viseltem, amit nem drága dollárokért vásároltam már gyárilag húsz évesnek koptatva, hanem én tettem a mai állapotává sok éven át minden cent nélkül. Fehér, rövid ujjú pólót vettem fel és mivel nem akartam tiszteletlen lenni a vendégemmel szemben azzal, hogy a csupasz lábujjaimat tárom elé, a később utánam küldött csomagból nyert papucsom volt rajtam. Nos, a legtöbbször mezítláb vándorolok az otthonomban mert így kényelmes, de nem voltam biztos abban, hogy meztelen lábujjaim látványával nem teszem ki szexuális zaklatásnak a vendégemet, másrészt pedig így tartottam illendőnek. A papucsom persze nem volt hétköznapi, kedvenc meseszereplőm arcának ikrei tekintettek fel Killianra mikor ajtót nyitottam, a Hupikék törpikékből ismert gonosz varázsló szigorú szemei néztek fel reggeli látogatómra.*
-Jó reggelt! Csak Becca, azt jobban szeretem, bár tegnap nem mondtam.
*A néhány pillanatnyi mosolygás nekem is időt ad arra, hogy feldolgozzam a várt megjelenését. Persze azonnal tudatosul bennem, hogy megtalált, de mivel a valósággal nem vagyok tisztában, úgy gondolom, hogy itt remekül működik a pletykahálózat, amit később esetleg érdemes lenne nekem is kihasználnom. Nem mintha megtenném, de az ilyen dolgok nem szoktak megkérdezni senkit sem arról, hogy kellenek-e nekik. Így engem sem. Ami jobban letaglóz, az az újbóli csokoládé iránti vágy és érzett illat ami elhatalmasodik rajtam. Először a felém nyújtott süteménynek tulajdonítom, de miután Killian tájékoztat arról, hogy a süti nem csokis hanem áfonyás, már el kellene gondolkoznom a dolgon, de még mindig nem teszem!! Inkább azon merengek ki sütött neki maffint az én részemre. Ha jól emlékszem nem említett senkit akivel együtt élne, akkor csak is az egyik szeretője lehet aki épp az elmúlt éjszaka volt nála. Belőlük ezernyi volt…..és gondolom van is. Meglepve veszem át a sütiket – melyek színes tálcára vannak halmozva és nem és nem egyszer használatos papírra - s persze nem tudok féket tenni a nyelvemre. Nem, nem a szájába tolom hanem kérdőre vonom.*
-Ó! nahát! Köszönöm. Ez szolgál a „vendégségbe mehetsz egy nőhöz” engedély kártya helyett?
*tény és való, hogy a sütivel levett a lábamról, de azért kíváncsi vagyok ki lehetett az aki általa nekem küldte. Féltékeny nem lehet, mert akkor Killian talán itt sem lenne, egyszóval nem komoly, viszont hiába itt él a születése óta, az anyjáról, aki süthetne, nem beszélt még eddig. Azért beljebb tessékelem, továbbra is fürkészőn tekintve a szemeibe, de nem azzal a női, boszorkányos, „csakazértismegbűvölöm” fényekkel felszerelkezve. Beljebb mutatok, immár a sütikkel az egyik kezemben. A nappali azonnal elé tárul, lévén előszoba nem létezik. A helyiség még nem rendelkezik minden bútorral, csupán a kanapé került le a kandalló elé és a szőnyegek. Az előbbi felé intek.*
-Foglalj helyet és érezd magad otthon. Mit szeretnél előbb? Kávét, teát, vagy a rágni valót?

//Ha mindig kapok virágcsokrot, akkor megbocsájtok Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Killian K. Kenway
Vérvonal Alapító

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 385
◯ IC REAG : 476
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Hétf. Aug. 25, 2014 11:26 pm

Alapvetően szeretem a szemkontaktust fenntartani, mentális tekintetben épp eleget nézek a föld felé ahhoz, hogy a fizikai világban lehetőség szerint felfelé - de legalább is egyenesen előre tekintsek. Így a frappáns lábbelit némileg később veszem észre, jóval a köszöntés után.
- Oh, ne haragudj. Becca! Szóval szia Becca!
Pislogok néhányat és aprón felnevetek. Alapvetően nem szoktam becézni senkit sem Yee kivételével, hiszen még a feleségemet is a teljes nevén szólítom, az összes kölykömet és ismerősömet is beleértve. De ezt most megjegyzem, erőt veszek magamon és elhagyom a számomra természetes formalitást.
Valami zavart érzek az energiái lágy és barátságos hullámaiban, hasonlóan a tegnap tapasztaltakhoz, és megvallom, ezúttal nem sikerül teljesen jól lepleznem az értetlenségemet. Csokoládé...? Amikor a csokoládé felől érdeklődött. Talán csokoládés süteményt kellett volna hoznom?
- Minden rendben, Becca?
Teszem fel óvatosan a kérdést, és némileg atyai aggodalommal mustrálom végig, lenyitva annyira a pajzsomat, hogy kifogástalanul érezhessem az aurájában beállt legkisebb változásokat is.
Mosolyogva adom át a süteményt, őszintén örülök, hogy végre valakinek tudtam némi jóval is szolgálni az utóbbi évek szörnyűségáradata után, azonban a jó kedvem rögvest az arcomra is fagy a kérdése hallatán. Belemerevedek a mozdulatba, amivel a tálcát nyújtottam felé az imént, kissé eltátom a szám, és pontosan úgy érzem magam, mint akkor, amikor Yee csipkealsóneműjével a kezemben meztelenül grasszáltam az udvarunkban. Valamit most értenem kéne, amit rajtam kívül mindenki más, ugye?
- Milyen kártya...? Én csak azt véltem feltételezni, hogy... Ó... - fejezem be végül zavartan, letekintve a korábban észre nem vett lábbelire - Nem, semmi esetre sem. - emelem végül saját barnáimat az ő fürkésző szemeibe apró mosollyal - Csupán gesztus, olyan.. emberi. - gratulálok Kilaun, ma is rettentően humorodnál vagy - Gondolom.
Vonok vállat, az apró mosoly pedig valamiféle csibészes grimaszba torkollik, minek következtében egy gyors mozdulattal megdörzsölöm a tarkómnál rövidre nyírt hajzatomat, és inkább beljebb lépek a házba, ha már be lettem invitálva.
Van itt valami egészen jellegzetes energia, valami régi és szívemnek kedves, éppen ezért nem is vagyok rest ábrándos tekintettel körbenézni, meg-megérintve egy-egy bútort, ami mellett elhaladok.
- Lenyűgöző... - mondom szinte csak suttogva, aztán gyorsan Becca felé fordulok, a kérdése szinte kiugraszt az Álomvilágomból - Kávét! Egy kávé most jól esne, köszönöm.
Felelek végül, aztán újra belezuhanok kissé a cirógató közegbe, belesimulok, akár egy macska az etető kezek közé, míg végül szó szerint is elsüppedek az egyik közeli ülőalkalmatosságon.
- Gondolom tegnap óta nem akadtál semmi érdekesre a padláson. Vagy tévedek?
Töröm meg a csendet, míg várom a kávé felszolgálását, finoman érdeklődve a házról, a nagymamáról és erről a különösen vonzó történetről.
// :csokor: //


Kilaun
EXCUSE ME WHILE I LIGHT UP THE SKY

-.Nightmare.-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Csüt. Aug. 28, 2014 7:28 am

Killian & Becca


*Csak az anyám szólított Rebeccának amikor mérges volt rám, de ő hozzátette a családnevemet is. Félelmetes volt, rögtön behúztam a nyakam a vállaim közé és vártam a lelki fröccsöt. A barátaim szinte az első pillanattól kezdve Beccának hívtak, talán csak kényelmi szempont alapján mert így rövidebb volt, de tény és való, hogy szerettem. Persze azóta, hogy felnőttem és benőtt a fejem lágya, képes vagyok reálisan gondolkodni és a lehetőségek szerint nem rossz fát tenni a tűzre, anyám is elhagyta a "rebeccamorganezést" és már nem tör ki a frász ha valaki a teljes nevemen szólít. Mindazonáltal jobban érzem magam és a társalgást is közvetlenebbnek, ha a másik szemében Becca lehetek.*
-Nem haragszom. A barátaim és a kedves ismerőseim így szólítanak és már megszoktam.
*Megnyugtatóan próbálok mosolyogni miközben feleslegesnek ítélem meg a valódi és régi okot megemlíteni. Talán ezért tűnik fel neki, hogy átrendeződnek az arcom vonásai, a fene essen a csokoládéba, a végén még meg fogom utálni valahányszor megkívánom. Csak néhány pillanat míg zavarom tart és a kérdésére már úgy tekintek rá mint aki épp most ébredt.*
-Hogyan? Ja, persze, minden rendben.
*Végül is igaz, még nem történt meg velem olyan sokszor, hogy tényleg el kezdjek gondolkodni a jelenségen. Fatális véletlennek tartom amin gyorsan túl is lépek, főleg mert sütemény illatozik az orrom előtt, arra pedig érdemes odafigyelni. Tudom, a humoromat nem mindig és nem mindenki érti, ahogy most sem talál igazán célba. Killian elnyíló szája, az értetlen tekintet és majdan az akadozó szavak magyarázkodásra késztetnek. Remekül indul a reggel….és ez most csak halvány önirónia volt a részemről.*
-Sok mindent kinézek belőled, de azt nem, hogy hajnalban köténykével a derekadon nekiállsz süteményt sütni, szóval ezt itt -* mutatok a kezemben tartott sütikre*- csak is nő süthette és mivel tegnap csak az ezernyi szeretődről beszéltél az édesanyádról nem, feltételeztem…..de ebből nem fogok jól kijönni.
*Éreztem, hogy ingoványos talajon járok, ha visszapörgethetném az időt, megtenném és soha nem hoznám szóba a süti eredetét, egyszerűen csak megköszönném. A homokba dugom a fejem és úgy teszek mintha az iménti gondolatomat sikerült volna megvalósítani. Killian-re mosolygok szélesen.*
-Köszönöm, igazán kedves tőled.
*Aztán jöhet a körülnézés, hagyom, hogy megszemlélje a ház látható részeit, bár nem sok bútor van lent, amit lehoztam az is régi. Magán hordozza a nagyim egész lényét, ha mesélni tudna minden bizonnyal kitöltene néhány estét a sok történet. Két évig volt a padláson letakarva, most meg ontja magából a régi illatokat. A kandalló előtti szőnyeg is különleges, indián szőttes és azt hiszem valamilyen vadászatot jelenít meg. Amikor lehoztam és kitekertem percekig csak bámultam, olyan volt mint egy időutazás, szinte hallottam is ahogy énekelnek körülöttem. Még most is félve és óvatosan lépek rá és csak ha nagyon muszáj. A két kisebb szőnyeg egyikét az ablak alá tettem, a másikat pedig a konyhába nyíló ajtó elé. A kandallóban most még nem lobog a tűz, de remélem majd sikerül begyújtanom. Három párkánya is van, melyekre kiraktam néhány régi holmit a padláson találtak közül. Egy viharlámpát, állatokat mintázó, apró, tenyér nagyságú szobrokat. Utóbbiakból helyre kis gyűjteménye volt a nagyimnak, főleg farkasok.*
-Szóval kávé és ha jól emlékszem kettő cukorral és tejjel.
*Már a konyha ajtajából mondom ezt, átlépek a szőnyeg felett és az asztalra teszem a süteményt. A lombikszerű kávéfőzőben még forró a kávé és méregerős. A reggelinek való pedig előkészítve várja, hogy tányérokra kerüljön. Sok edényem és tányérom nincs, a pohárkészletem is csupán három piros, fehérpöttyös bögréből áll és az egyikbe töltöm Killian kávéját. Nem vagyok még felkészülve vendégvárásra, eddig nem is nagyon akartam, mert nem döntöttem el, hogy maradok vagy visszamegyek New Yorkba, de azt hiszem itt az ideje, hogy listát készítsek arról amit meg kell majd vennem a házba. Egy tálcára pakolom a két bögrét, egy mázas, kiskancsóba pedig a tejet. Killian kávéjába két cukrot – mert azt csak zacskóból tudnám kínálni vagy kisfazékból – az enyémbe semennyit sem teszek. Közben összeszedem a gondolataimat, hogy válaszoljak a kérdésre.*
-Tegnap óta nem. Csak azokat néztem át amit már találtam, de nem jutottam közelebb a nagyihoz.
*Tálcával a két tenyeremen lépek át megint a szőnyeg felett és helyezem magam kényelembe Killian mellett a kanapén, majd nekiállok szabadkozni.*
-Sajnos nincs más poharam és az asztal is leghátul van a padláson, egyébként gyönyörű, faragott darab, jó nehéz lehet. Három zsákon és két öblös fotelon keresztül másztam be, hogy megnézzem. De jobban érdekelt a komód és ami benne volt.
*A térdemen egyensúlyozom a tálcát és átnyújtom a pöttyös bögrét, majd töltök neki a tejből míg nem szól. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Killian K. Kenway
Vérvonal Alapító

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 385
◯ IC REAG : 476
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Szer. Szept. 03, 2014 1:30 pm

Ha tudom, hogy esetlegesen ilyen kellemetlen emlékeket idézek fel Beccában, akkor biztosan nem hozakodtam volna elő a teljes nevével. Mondazonáltal jól esnek a szavai, ezek szerint - ha a barátjának nem is, de kedves ismerősének tart. Talán nem veszett még ki a világból az a nyitott szépség, amit annyi évszázadon át üldöztem?
- Hát, én sajnos nem tudom viszonozni ezt a kedves gesztust. - sóhajtok fel mosolyogva - A Killian nem egy igazán becézhető név. A "Kill" pedig nem túl barátságos...
Ez tény. Ahogy az is, hogy a maga módján igazán illene rám rosszabb napjaimon, a Kila pedig... Nos, a Kila túlságosan gyermetegen csimpaszkodik egy egészen más névhez és egy egészen más, rég elfeledett közösséghez.
Annyira nevetségesen egyszerű lenne elmagyarázni a valódi zavara okát, de én kérem, most egy ártatlan civil vagyok, még akkor is, ha néha kissé kikacsintgatok ebből a szerepkörből, remélhetőleg nem túl észrevehetően.
- Akkor jó.
Így hát csak ezzel a két szóval próbálom civilhez méltóan lereagálni a szavait, és igyekszem nem túlságosan aljas módon tovább fokozni a helyzetet a puszta jelenlétemmel, illetve a kisugárzásom ősi mivoltával tetézni az egészet.
- Szeretek sütni. - pillantok rá elkerekedett szemekkel, bár úgy érzem, hogy ez sem feltétlenül illeszkedik bele az egyszerű huszonegyedik századi férfi szerepkörébe - De... Nos, hát... Igazán nincs mit, fogyaszd egészséggel.
Igaza van, ebből már nem fog jól kijönni, ahogyan végeredményben én sem, mert nem biztos, hogy jól venné ki magát, ha elmagyaráznám neki, hogy igazán nincs ezernyi szeretőm, és hogy édesanyám közel nyolc évszázada a Szellemek közt jár, ahogyan az sem biztos, hogy élhető megoldás, ha a feleségemről beszélnék, hiszen nem viselek gyűrűt, és én elvileg meghaltam, és a testem is más volt, és hogy ez nem is publikus, és... Kilaun, szedd össze magad!

Jobb is, ha a ház meséjébe temetkezem, ismerkedem vele, mint egy új szőttessel, egy takaróval. Engedem, hogy hangok nélkül is meséljen minden bútordarab, árulkodjanak az illatok, eleven előadásként adja elő a vadászatot a kandalló előtti szőnyeg. Szomorkás, ámbár igen szívmelengető nosztalgiával merengek el azokon az időkön, amikor mindez valós volt, látom a Testvéreimet még emberként hazatérni a szarvasáldozattal, érzem a sülő hús aromáját, hallom, miként ropog a tűz, ahogy körbeüljük és a kicsik az ölembe mászva kérnek, hogy ma is meséljek valamit. Szívem szerint mindent megérintenék, vágyom kezemben tartani a kandallópárkány totemfiguráit is, leguggolva simítani végig a szőnyeget... De fékezem magam, ez nem az én házam, mégis otthonra leltem benne.
- Tökéletesen!
Felelek az ízesítésre, majd aztán fogadom el a kávét hálás pillantással, ámbár most én zökkenek ki úgy az éber Álomból, mint korábban Becca, még az ajtóban.
- Jó, hát nyilván ésszerű, hogy egy nap alatt nem fedezel fel semmi igazán újat, csak... Reménykedni szabad nem? - kérdezem nevetve, kíváncsiságomat némileg leplezendő - Minden esetre az biztos, hogy a nagymamád igazán különleges nő volt. - már ha szabad róla múlt időben beszélni, ki tudja, talán még életben van valahol messze - Az ott mind eredeti és egyedi darab, nem holmi bazári dísztárgy, még csak nem is vásári replika. - mutatok a kandalló felé - Még azt is meg merném kockáztatni, hogy ez a történet nem is a nagymamáddal kezdődik, hanem valahol... Sokkal régebben.
Fogalmam sincs, hogy ez a feltételezés mennyire vált ki belőle pozitív, negatív vagy éppen semleges reakciót, én mindazonáltal igazán nagy becsben tartandó ténynek tartom, de lehet, hogy ez csupán önző érdeklődésem virága, amivel a kapcsolatot keresem a jelen és az egykor felhőtlen múlt között.
- Ne viccelj, teljesen jók ezek a bögrék. Köszönöm, elég. - jelzem a tejjel kapcsolatos igényeimet, aztán finoman megszaglászva a felszálló aromákat, az arcomhoz emelem a kávésbögrét, két kézzel fogva, mint egy csuprot, aztán aztán megkóstolom - Hű, hát ez tényleg fenékbe rúg egy nehéz nap előtt! - nevetem el magam, elismerő bólintással a kávé erejét firtatva, azonban különösebb hatással rám úgysem lesz. Egy vödörrel kellene meginnom ahhoz, hogy valóban felébresszen. - Akarod, hogy segítsek? Mármint pakolni. - teszem hozzá gyorsan - Aláírom, az ezer szerető túlzás volt, de az cseppet sem, hogy szívesen segítek, ha tudok. Pár fotel, asztal meg szekrény igazán nem nagy dolog.
Azt hiszem, hogy megint túlságosan elhamarkodtam a dolgokat. Nem baj, ha esetleg tényleg a pakolásnál kötünk ki, emlékeztetnem kell magam, hogy ne fél kézzel dobáljam a mázsás bútordarabokat...


Kilaun
EXCUSE ME WHILE I LIGHT UP THE SKY

-.Nightmare.-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szomb. Szept. 06, 2014 7:28 am

Killian & Becca


*Killian neve valóban nem becézésre termett, az első hallás után önkéntelenül is eldöntöttem magamban, hogy még csak meg sem próbálkozom vele. Gondolatban sem kezdtem el összefűzni a betűket egy rövidebb névért és nem ismertem annyira, hogy valami mást ragasszak rá. Ártatlanul legyintek amolyan „nem baj” jelentést beleszőve a mozdulatba, mosolyomba pedig megpróbálok még egy „attól még lehetünk barátok” gondolatot belezsúfolni a többi közé. Sokáig ez az egyetlen nem mellékfogásom a témák között, a sütivel és a családdal alaposan mellényúltam és ezt érzem is. Szerencsére és ezért hálás vagyok, Killian sem feszegeti tovább a dolgot, úgyhogy én is annyiban hagyom.
Inkább átadom magam a szobának, a csekély számú de annál nagyobb jelentőségű bútornak és a kandallónak. Ez az egyik nagy kedvencem, oda vagyok a kandallókért, persze csak az igaziakért. Azok a tisztaságért és szagmentességért kitalált elektromos kandallók nem hoznak lázba, sem pedig a gázzal működőek amiket egyetlen öngyújtóval két másodperc alatt be lehet gyújtani. A nagyi kandallója, ami már az enyém egy kész remekmű és azt élvezem benne, hogy minden este meg kell küzdenem a csodáért amit a fa illata, a lángok tánca és a hangulat nyújt. Talán az sem véletlen, hogy azokat a figurákat a párkányára tettem, nem tudom biztosan, hogy régen ott álltak-e, de úgy éreztem ott a helyük. Érdekes, hogy Killiannek is azok tűntek fel először.*
-Reménykedni szabad, sőt kötelező és biztos vagyok benne, hogy a nagyim különleges volt, nem is lehetett más. Nem sok mindent tudok a múltjáról, de úgy érzem mindig is itt élt és itt élt az ő anyja is és az anyukájának az anyja is.
*Szavaimmal igazat adok Killian gondolatainak és fel sem tűnik mennyire biztosan állítja a kis szobrokról azt, hogy eredetiek. Én megnéztem őket közelebbről, egyértelműen kézzel készültek, van ahol még az ujjlenyomat egy részét is lehet látni. Csodás kidolgozás, igényes, aprólékos és láthatóan nagyon régi. Mielőtt belekortyolnék a saját kávémba és önkéntelenül is fékezném a tejkitöltés mozzanatát,  elkalandozom a gondolataim között, jó érzés a múltban kutatni, főleg ha annak köze van a jelenemhez és a jövőmhöz és valamiért azt érzem, ez utóbbi nagyon is biztos és kézzelfogható. Ismeretlenül is megszerettem a nagyimat, esténként amikor egyedül fekszem az ő ágyában és az ő ágyneműi között, elképzelem ahogy a kortól megfáradt keze végigsimít az arcomon és mindez annyira valóságos érzés, hogy még engem is meglep. Akkor ébredek újra mikor Killian a bögréimet dicséri. Zavartan tekintek rá, bár a mosolyom magától kunkorodik az arcomra és a házigazda büszkeségével telik el a lelkem, tudom, hogy az elmúlt percekben valahol máshol jártam. Csak épp nem tudom hol és miért. Csak nézem ahogy beleszimatol a hideg tejtől lassan eltűnő kávéfelhőbe és elégedettséget érzek. Arra gondolok, hogy szeretem…..szeretem amiért itt van és szeretem amiért szereti a nagyim bögréit és lélegzetvisszafojtva várom, hogy belekóstoljon a nagyim kávéjába. A nagyimé, hiszen az az ősrégi kávéfőző nem kis kihívás volt számomra, mire rájöttem hogyan kell kicsikarni belőle az ébresztő nedűt, nem különben az első kóstolás. Egyszerre éreztem azt, hogy meghalok és újjászületek. Csak Killian után kortyolok én is és élvezem a cukortól mentes keserű, mégis kellemesen aromás ízt. Eddig sem ittam cukorral semmit sem, de a lelkem mélyén tudom, hogy a nagyim is keserűen itta a kávét….ihatta. Ebben a házban gyakran érzem úgy, hogy teljesen vagy részben azonosulni tudok a nagyimmal, mintha az ő rég elfeledett gondolatai az én elmémben születnének újjá, és ehhez a kávénak semmi köze sincs. Killian ajánlata felvillanyoz és ajkaim ismét a füleim felé kunkorodnak, sietek válaszolni nehogy meggondolja magát.*
-Az ezer szeretőt nem vettem komolyan, de örülnék ha segítenél. A kertészem eltűnt a nagy homályban, pedig ő biztosan fél kézzel lepakolt volna mindent, de nehogy azt hidd, hogy csak pár fotel és szekrény van odafent.
*Tekintetemmel felfelé nézek egy röpke pillanatra, jelezve a bútorok helyét és a számos lépcsőt melyeken keresztül le kell majd hordani a dolgokat. Eddig csupán a legszükségesebb bútorok kerültek le, az ágy és a kanapé, meg amit egyedül is le tudtam hozni. Példának okáért a hintaszék ami most a teraszon, a törött kerti székek helyén áll. Egy gondolat kezd el gyűrűzni bennem, akár a tóba dobott kavics körüli kerek hullámzás és meglehetősen erős késztetést érzek arra, hogy ezt közöljem Killianel. *
-Úgy érzem a nagyim azt szeretné ha itt maradnék. Minden egyes újabb titok csak újabbak iránt kelti fel az érdeklődésemet, és ha utána szeretnék nézni, márpedig szeretnék, az hosszú időbe fog telni. Itt fogok ragadni, de nem bánom……talán bolondság…..de néha olyan érzésem van mintha itt lenne velem mindig.
*Valahányszor hozzáérek egy bútorhoz vagy másmilyen tárgyhoz, érzések százai lepnek el, mintha a tárgyak beszélnének hozzám, csak épp nem kerek egész történetet mondanak el, hanem csupán az emlékekhez tartozó érzéseket közvetítenék. Fura, mert sosem éreztem ilyet korábban, most mégis hiszek bennük.*

//A reagod kicsit megmelengette a játékos szívemet, DE! Nem kaptam virágot!! :hiszti:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Killian K. Kenway
Vérvonal Alapító

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 385
◯ IC REAG : 476
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Kedd. Szept. 09, 2014 11:56 am

Valami azt súgja, hogy roppantul igaza van, hogy ez a ház a kezdetek kezdetén épült és maradt meg hagyatéknak most számára. Mondanám, hogy talán lehetne érdeklődni a helyi hivataloknál a ház helyrajzi számával kapcsolatban, biztosan vannak adatok, valamikor fel kellett, hogy vezessék - persze jóval később talán, mint ahogy elkezdődne maga a történetünk, mert ha igazak a megérzéseim, akkor még a malter előtti időkbe kell visszautaznunk, hogy megtaláljuk Becca gyökereit.
- Igazából engem még az érdekel, hogy mi lehetett a ház előtti időkben. - teszek is egy óvatos utalást arra, hogy én magam milyen távlatokban gondolkodom - Az anyukák sora biztosan jóval messzebbre nyúlik vissza, mint ahogy ez a ház megépülhetett.
Jelentem ki olyan szilárd meggyőződéssel, mintha csak az ég kékségét firtatnánk, és belegondolva abba, hogy személyesen ismerhettem valakit a nő felmenői közül ad némi különlegességérzetet. Hasonlót érezhetnék akkor, ha az unokám által fennhagyott családfa egyik tagjába botlanék bele, és én még nem tettem le arról a feltevésről, hogy a lányom fia egészségben nőtt fel és gyermekeket adott a világnak. Szeretek és tudok hinni. Hol utópisztikus, hogy disztópikus dolgokban, de a hitem szilárd volt mindig is.
Azt hiszem, hogy így ismeretlenül is köszönettel tartozom ennek az eltűnt kertésznek azért, mert rám hagyta a munka oroszlánrészét. Bármennyire is ízletes az imént kústolt kávé és bármennyire is lesz étvágygerjesztő a reggeli, pillanatokig csak arra tudok gondolni, hogy hamarosan megannyi felfedeznivaló vár rám odafent a padláson, hogy lehetőségem lesz érinteni és szemrevételezni a nagymama örökségét. Beccának nem mesélnek a tárgyak úgy, ahogy nekem. De vajon fognak? Vár rám odafent valami személyes? A világért sem oroznám el ezt a bensőséges viszonyt Beccától és a nagymamájától, de két marokkal kapok a lehetőségért, valamiért, ami az eredetemre emlékeztet. Talán egy kendő, ami tudom, hogy kié volt, kit takart be éjszakánként. Talán egy ékszer, ami egy kedves ismerős nyakában díszelgett. Egy prém, ami egy általam ismert vadász "eljegyzési ajándéka" volt Becca felmenőjének. Nem tudom, de tudni szeretném, és bízom abban, hogy megvalósul. Csak egy emelet választ el mindettől...
- Te pedig nehogy azt hidd, hogy bármi is képes kifogni rajtam! Nem nézek ki úgy, mint egy testépítő - Sangilak - , de elbírok mindennel, minden mennyiségben.
Büszke mosoly, egészen furcsa, hogy egy halandó társaságában "kell" bizonygassam az erőmet és a képességeimet, de aki a kicsit nem becsüli ugyebár... Ha már a testvéreim közt sosem voltam élenjáró, legalább lesz egy közeg, ahol annak érezhetem magam.
Miután mindketten szemrevételeztük a plafont és a felette nyugvó berendezési tárgyak létét, a beállt csend újra alkalmat ad a kávé fogyasztására, majd arra, hogy érdeklődve hallgassam a nőt az avatatlan fülek számára talán nevetséges feltevéséről. Ámbár én csupán egy mindent tudónak tetsző mosollyal nyugtázom az érzéseit, és ezzel a mosollyal hajtom le a fejem, hogy az ölemben pihenő csészében gőzőlgő kávén nyugtatva a tekintetem, megerősítsem a gondolatait.
- Biztosan itt van. - tudom, érzem - Mármint... - kapom fel a fejem némileg zavartan, hogy újfent a nem létező bizonyítványomat kezdjem magyarázni - Tudod, én nem vagyok vallásos. Keresztény értelemben biztosan nem, úgyhogy... Ebből kifolyólag én hiszek a... szellemvilágban... az újjászületésben és az ilyesmikben. Nyugodtan kacaghatsz, hozzászoktam. - és még csak nem is hazudok - És hiszem, hogy a holtak nem is igazán holtak, csak máshol vannak. És ha megtaláljuk a módját, képesek lehetünk a magunk módján kommunikálni velük. Hát nem izgalmas? Ha mást nem is tanulsz ebből az egészből, csupán ezt, már az is megérné. Nekem, a helyedben, legalább is. - teszem hozzá gyorsan, mielőtt azt érezné, hogy ki kívánom oktatni, mert bár én tényekről beszélek, az emberi világban ezek bizonyíték híján megvetett teóriák csupán, ámbár azt sosem értettem, hogy egy nyilvánvalóan hamisított könyvecske miért válthat ki milliárdos tiszteletet a nevetség tárgya nélkül, de ez megint egy egészen más kérdéskör - Szerintem... - szívom meg kissé a fogam a folytatás előtt - ...sok olyan dolog létezik a világon, amiről az egyszerű embereknek nincs tudomása.
És még mielőtt folytathatnám, inkább gyorsan felhajtom a maradék kávét, gátat szabva ezzel a nyelvemnek, és a torkomon lecsorgó forrósággal rántva vissza magam valamiféle realitás talajára, mert ha túlságosan belelolvallom magam a dolgokba, a végén még tényleg el fogok repülni.

//Ennek igazán örülök! Engesztelésül pedig... //

Spoiler:
 


Kilaun
EXCUSE ME WHILE I LIGHT UP THE SKY

-.Nightmare.-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Pént. Szept. 12, 2014 1:41 pm

Killian & Becca


*Engem sok minden érdekel, de nehéz lenne egyetlen mondatba belesűríteni mindet. Minél több időt töltök itt és minél több tárgyat fedezek fel a padláson, annál jobban vágyódom megismerni a múltat, ami részben az enyém is és annál inkább úgy érzem; ide tartozom. Valami van itt ami magával ragadott és nem hagy elmenni, de cseppet sem félelmetes az érzés, nem horrorfilmbe való olcsó dramaturgia, inkább izgalmas, lelkesítő és kellemes.*
-Nekem is ez az érzésem, mintha az őseim mindig is itt éltek volna, talán az elsők között volt az enyém is azok közül akik idetelepültek, az pedig jó régen volt.
*A nagyi indián volt, már a nevéből is adódik és az összes holmija amit eddig sikerült feltúrnom erre utal, ami különleges ebben az az, hogy én is mind a magaménak érzem. Nem véletlen, hogy az ideküldetett holmijaim közül az első egy álomfogó volt. Egy csapda a rossz szellemek ellen amit én készítettem. Még a középiskolában kezembe került egy könyv a könyvtárban, noha nem azt kerestem és nem is ott volt a helye, mégis fellapoztam. Régi hagyományokról, babonákról szólt, olyanokról melyekben a régi emberek hittek és a mai napig fent maradtak a köztudatban, bár sokuknak az eredeti jelentése már elfelejtődött. Abban láttam egy álomfogót és azt, hogyan és miből készítik. Azóta az ágyam felett lógott és most itt van a házban.*
-Van egy olyan érzésem, hogy sok kincset találunk odafent.
*Sőt! Meggyőződésem. Ahol ennyi titok vesz körül, ott kell lennie a kulcsnak is. Lelkes vagyok, és egyre lelkesebb ahogy Killian is az, bár azt még nem értem miért, de nem is érdekel igazán. Olyan mint egy gyerek aki érdekes kalandozásra készül titokban. *
-Remélem is. Elleszünk egy darabig.
*Elmosolyodom és önkéntelenül is végignézek rajta. Bár már megtettem korábban, kint az erdőben, de az nem számít és nem is szívesen gondolok rá. Banális véletlen volt. Ami igaz, tényleg nem akkora mint Robert volt, de biztosan többet bír mint én és örülök, hogy segít. A minap már szemeztem azzal a papírral amire Amanda felírta az „erős emberek” és a mesteremberek listáját, az utóbbira már nem volt szükségem, mielőtt Robert eltűnt volna az alvégen, minden ilyesmit megcsinált, már csak a bútorok voltak hátra, nagyjából be is rendezkedtem.
A nagyimról alkotott gondolataim önkéntelenül buknak ki belőlem, kicsit kellemetlenül is érzem magam miatta, sokan nem hisznek az ilyesmiben és korábban én is picikét szkeptikus voltam, de mindig meggyőzhető. Az amit a saját bőrömön tapasztalok sokkal hihetőbb mint amit másoktól hallok. Kicsit félve nézek fel, várom, hogy Killian mosolyogva visszaadja a bögrét és valamivel kimentve magát gyorsan távozóra vegye a dolgot, biztosan bolondnak néz majd, egy hibbant tyúknak és nem is tudnék haragudni rá ha így lenne, főleg azok után ahogy megismerkedtünk. Én lepődöm meg mikor ülve marad és még hozzá is tesz néhány saját gondolatot az enyémekhez. Amit mond a torkomra forrasztja a szót, szabályosan tátva marad a szám és nem azért mert hülyeségeket mond, hanem mert olyan dolgokat említ melyek közel állnak hozzám, csak eddig nem volt alkalmam foglalkozni velük. Másrészről, szeretnék hinni bennük, bár sokan azt mondanák ez egyfajta menekülés a szürke és cseppet sem szép valóság elől, de még ha így is van….nincs jogunk egy szebbet kitalálni? *
-Tényleg így gondolod?.....Én sem vagyok vallásos. Bár az anyám nagyon is az volt és gyerekkoromban mindig templomba jártunk és állandóan a Bibliából idézett nekem. Szép történetek, de nem igazán tudtam a magamévá tenni. Sokkal jobban vonzott a népi kultúra és hitvilág.
*Anya tényleg vallásos volt, néha már idegesítően az, épp ezért nem értettem miért tagadta előttem a nagyim létezését és miért szakított meg minden kapcsolatot az anyjával. Az kell legyen a legbiztosabb kapocs az életünkben, ahogy nekem is az volt, de ma már egészen másképp gondolom. Mintha leszakadt volna a híd ami hozzákötött és most egy szakadék szélén egyensúlyozok, de valahogy át kell jutnom a túlsó oldalra.*
-Jöhet reggeli? Vagy essünk neki a múltnak?
*Kicsit zavarban éreztem magam, nem Killian társasága feszélyezett, vagy legalábbis nem közvetlenül, inkább a téma ami felmerült és amiről kiderült, hogy hasonlóképp gondolkodunk róla. Ezt az egészet még meg kellett emésztenem, ezért tereltem el a témát. *

//Hűűű! Köszi! Ezt hogy csináltad? //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Killian K. Kenway
Vérvonal Alapító

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 385
◯ IC REAG : 476
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Szomb. Szept. 13, 2014 10:15 pm

Ahogyan kiejti az "elsők között" szavakat, a szívem egészen biztosan kihagy egy ütemet. Mennyire nevetséges volna egyszerűen csak odafordulni felé, és elmesélni neki mindent. Hogy én Első vagyok, és ha az ősei közülünk valók voltak, úgy egészen biztosan ismertem őket. Még sosem volt részem ilyen generációs találkozásokban, nem is vagyok felkészülve rájuk, egész egyszerűen csak... Vágyom megosztani vele egy régi mesét. A kedvencemet, ami azt illeti. A Fiú, aki farkassá változott.
- Valamivel több, mint nyolcszáz éve..
Szalad ki a számon válaszul, tájékozottságom talán meglepő lehet, valamint az a bizonyosság is, amivel ezt a tényt állítom. Hiszen én itt voltam, amikor letelepedtünk. Kisfiú voltam még, lényegében itt nőttem fel sosem-volt-férfivá, de hogy pontos évet mondjak... A mi időnkben minden más volt, nem számoltuk a tavaszok múlását, hiszen az egész élet egyetlen pillanat volt, egyetlen most érzés. Az idő fogalmát még csak nem is ismertük. A fehér ember ismertetett meg vele bennünket. Ahogyan gondolkodásunkba, beszélt nyelvünkbe is ő ültette bele a múlt- és jelenidők nyrlvtanát, hisz a mi nyelvünk ezt képtelen volt kifejezni.
- Hát én meg egészen biztos vagyok benne!
Nevetek fel eleven élettel, gondolataim újra a felettünk levő végtelen lehetőségek felé terelődnek.
Igazából azt nem tudom, hogy mi célom van ezzel az egésszel. Mi lesz, ha megtudom azt, amit meg kell tudnom? Elbúcsúzom majd Beccától, és nem látom soha többé? Vagy megosztom vele mindazt, amiért itt vagyok? Itt, ebben a házban és itt, ebben a városban? A lelkesedésem még ezt az aggodalmat is képes elnyomni, azt suttogja: ráérünk még, hiszen azt sem tudjuk, hogy mit találunk majd odafent.
Azt hiszem, hogy nem vétettem akkorát azzal, hogy megosztottam a nővel a valóság egy szeletét - természetesen a halandóság álcájába bújtatva. Újabb közös pont, újabb megnyugvást adó tudat, hogy nem kellett viccet csinálnom magamból, mindazonáltal még osztozik is eme képzetekben. Számára talán azok. Valójában talán elképzelése sincs, hogy ennél közelebb még sosem volt a valósághoz.
- Tényleg. - bólintok határozottan a kérdésére - Ó, ezzel nagyon sokan vannak így! Mármint, azzal, hogy a szülői háznál keresztény nevelést kapnak, aztán a felnőtté válás alatt jönnek rá, hogy itt egészen másról van szó. Akad néhány ismerősöm, akik hasonló érdeklődéssel rendelkeznek.
Tizenkét testvér, néhány tucat Őrző, számtalan kölyök és utód... Unokaöcsik és unokahúgok a testvéreim kapcsán... Nagy a család, el sem merem képzelni, mi történne, ha csak a fairbanks-i "nagy családot" kellene egy közös ebédre összehozni.
Kicsit nyomaszt a zavart energiahullám, ami Becca felől érkezik felém, de gondolom, hogy ez normális. Mármint, az embert nem minden nap támadják be szimpatikus idegenek olyasmivel, hogy Szellemvilág és hasonlók, legalább is én így gondolom. Úgyhogy el is tekintek attól, hogy esetleg megpróbáljam megmenteni a helyzetet, mert végső soron nem tettem semmi rosszat. Túl fog lendülni rajta, tudom, csak biztos időre van szüksége, hogy elfogadja az igazságot. Nekem pedig másom sincs, csak időm.
A kérdésére hosszú pillanatokig pislogok rá, kissé bűnbánóan összeráncolva a homlokomat, és némileg eltátva a szám.
- Nagyon megharagudnál, ha előbb felvetnénk magunkat a padlásra? - kérdezem egészen aranyosan, aztán gyorsan hozzáteszem - Persze ha éhes vagy, akkor ehetünk előbb, a világért sem szeretném, hogy rosszul érezd magad, de... Izgatott vagyok, na. - tekintek le az ölem irányában, a lábaim közt le a padlóra, és remélem, hogy nem fog majd nyíltan rákérdezni arra, hogy mégis mire fel ez a nagy lelkesedés. Még nem találtam ki, hogy mit mondok neki...
//Úgy, hogy [spoiler] kódok közé tettem be a képet Razz Így kevesebb helyet foglalnak ^^ :csokor: //


Kilaun
EXCUSE ME WHILE I LIGHT UP THE SKY

-.Nightmare.-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. Szept. 14, 2014 12:47 pm

Killian & Becca

*Amikor azt mondtam, hogy „jó régen volt”, nem gondoltam konkrét időre, igazából nem néztem még utána Alaszka írott és íratlan, csak képzelt és találgatott történelmének. Mostanáig eszembe sem jutott, hogy bármi köze lehet a nagyimhoz. Killian azonban meglepően tájékozottnak tűnik ebben a kérdésben.*
-Mennyi az a _valamivel több_?
*Nézőpont kérdése, hogy mit tartunk bevándorlásnak, őszintén én sokkal régebbre gondoltam még ezer évnél is, hacsak a geológiai kutatásokat nézem. De végül is mindegy, rég volt és nem csupán egyetlen emberöltővel ezelőtt, engem viszont most leginkább a nagyim és az anyám múltja érdekel, az pedig odafent van a padláson, legalábbis nagyon reménykedem benne. Killian még nálam is lelkesebb ha mondhatom ezt, ő nálam is bizonyosabb mindenben, de ezt csupán annak a számlájára írom, hogy igyekszik táplálni bennem a reményt. Tényleg ennyire látszik rajtam, hogy mindennél jobban vágyom valami bizonyosságra? *
-Igazából az utóbbi időben már zavart anyám vallásossága, de talán csak ebbe menekült a betegsége elől. Nem tartom rossz dolognak a hitet, nagyon sok mindenben nyújthat segítséget és támaszt, és tiszteletben tartom mások hitét, de úgy gondolom…..ebben is határt kell szabni.
*Reméltem, hogy nem bántom meg a nézeteimmel, de akkor sem tudnék mást mondani. Anyát elkísértem a templomba, az utolsó napokban is, de már régóta megbeszéltem vele, hogy nem igazán hiszek abban amiben ő. Szerettem volna ezen túllendülni és a szellemvilágos dolgon is, egyelőre emésztgettem még a saját gondolataimat. Ezért váltottam témát, végül is mindegy volt mit csinálunk, csak ne üljünk itt a bögréinket fogva, belemerülve a ki tudja hova vezető témával. Nem voltam éhes, gyakran elfelejtettem reggelizni, és engem is jobban érdekelt a padlás, de muszáj volt választási lehetőséget adnom Killian-nek, ha már reggelizni hívtam. A válasza alapján el kellett volna gondolkodnom azon miért tűnik lelkesebbnek mint én, de nem tettem, eszembe sem jutott, csak néztem a megint kisfiúsra változott férfit ahogy a padlót bámulja.*
-Tudod mit? Kössük össze a kellemeset a hasznossal.
*A bögréért nyújtottam a kezem és ha megkaptam az enyémmel együtt a tálcára tettem, majd kivittem a konyhába, gondosan átlépve a kis szőnyeg felett a küszöbnél. Kinyitottam a kis szekrényt és kivettem belőle a vészhelyzetre félretett két müzli szeletemet. Csokis volt és vészhelyzet volt. Visszatérve Killian felé nyújtottam az egyiket és az emeletre vezető lépcső felé mutattam. *
-Kutatunk és éhen sem fogunk halni, de a sütidet is felvihetjük.
*Akárhogy is, de fent leszünk a padláson, ahova az emeleti, szobányi nagyságú előtérből lehet feljutni. A boltíves ablak alatt már berendeztem a kuckómat, kényelmes matrac feküdt a tarka szőnyegen, rajta színes párnák, láthatóan a „semmire nem gondolok” pihenésre szolgált. A lépcsőtől jobbra volt a háló, balra pedig a fürdő, közvetlenül a fürdő ajtaja mellett volt a padlásra vezető lépcső, kanyar nélkül. A mennyezeten csapóajtó körvonalai látszottak.*



Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Killian K. Kenway
Vérvonal Alapító

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 385
◯ IC REAG : 476
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Pént. Szept. 19, 2014 11:34 am

Igen, most már biztos, hogy túlzásba estem. Erre csak akkor jövök rá, amikor már azon gondolkodom, hogy idén töltöttem be a nyolcszázharmincat, és hogy azóta a történelemkönyvekben fellelhető adatok alapján a fehérek 1492-ben érkeztek meg a mi földjeinkre. És hogy az jár a fejemben, hogy ez a terület talán előttünk is lakott lehetett egykoron, azonban meglehet, hogy a zord természet nem volt alkalmas az előző törzs vagy törzsek számára, hogy hosszabb ideig megéljenek és ezért tovább indultak, nekünk viszont a mágia és a farkasélet rengeteg olyan előnyt biztosított, amivel túlélhettük a legnagyobb fagyokat is.
- Pontosan én sem tudom. Csak tipp volt.
Nem is hazudok és talán ez némileg elfedi azt a bizonyosságot, amivel az imént előhozakodtam. Vannak férfiak, akik szeretnek úgy tenni, mintha mindig mindent jobban tudnának. Lehet, hogy ma nekem is ebben a cseppet sem szimpatikus szerepben kell tündökölnöm a látszat fenntartása végett?
- Mint mindenben.
Adom meg magam a téma lezárásának, pedig őszintén érdekelne, hogy milyen betegségben szenved(ett) az édesanyja, de modortalan udvariatlanságnak tartanám megkérdezni, hiszen már így is mondhatni egészségtelenül készülök beférkőzni Rebecca magánéletébe.
Érdeklődve pislantok az ötletére, és ahogy a kezét nyújtja, át is adom neki a kiürült bögrét, figyelem, ahogyan távozik, majd csakhamar vissza is tér némi elemózsiával. Felállok, ahogy átveszem tőle, és aprón felnevetek.
- Nagyon cseles! Köszönöm.
Lóbálom meg a müzliszeletet, és eszembe jut az a férfi, aki felvett a város szélén, Benjamin volt a neve, és ő is müzliszelettel kínált. A hideg futkos a hátamon, hogy visszatérésemkor ez volt az első étel, amit kaptam, és erre most Becca újra emlékeztet, ki tudja, hogy miért. Minden esetre elsüllyesztem a zsebemben, illetve ha ő máris nekilát, úgy udvariasságból én is túlteszem magam a reggeli édességen.
- Ha kívánod, vigyük fel a sütit is. Én nem gondolom, hogy ennék belőle.
Mosolyodom el, hiszen végső soron ki gondol evésre olyankor, amikor az élet meséinek fonalait próbálja kibogozni? Mert én biztosan nem.
Ahogy felfelé haladunk, próbálok nem nagyon körülnézni, nem azzal a bámészkodó jelleggel, mint amivel odalent a kandalló környékén. Ennek ellenére meg kell hagyni, roppantul hangulatosnak találom a berendezést és határozottan állítom, hogy szívesen élnék hasonló körülmények közt. persze esetemben nem egyedül, és éppen eléggé otthonos a közös házunk Yee-vel, és Abigail házában is remekül érzem magam. De egy magamfajta fickó mindig örömét leli a szépségben és az új dolgok felfedezésében. Akkor is, ha az utóbbi évszázadokban ez a szokásom némileg megfeneklett.
- Ha mindig csak azt mondom, hogy meseszép ez a ház, hamar meg fogsz unni. - szólalok meg azért menet közben - Szóval vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit.
Mosolyodom el, hagyom, hogy vezessen, és a csapóajtót elérve érzem azt, hogy minden, a témával és a helyzettel kapcsolatos izgalmam a tetőfokára hág. Néhány lépés, és minden válasz az enyém lesz. Jó, azért elájulni nem fogok, de... Mégis.
Addig viszont nem mozdulok, amíg Becca le nem nyitja a csapóajtót, persze ha segítségre szorulna, szívesen állok rendelkezésére, de mégis: az ő háza, az ő tempója, az ő szabályai. Magamtól szerintem nagy izgalmamban ki is tépném a helyéről a feljárót.
// naaagyon édi ez a kis csupor Very Happy és igen, így gondoltam Razz :csokor: //


Kilaun
EXCUSE ME WHILE I LIGHT UP THE SKY

-.Nightmare.-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. Szept. 21, 2014 6:31 am

Killian & Becca


-Annyira nem fontos, olyan messzire nem akarom a családfámat kikutatni.
*Közlöm vele mosolyogva és ez igaz is. Nekem elég ha a nagyim múltját megismerem és azzal együtt a származásomra is fény derül. Azt tudtam, hogy van bennem indián vér, hacsak a tükörbe nézek elég bizonyosság az enyhén kreolos színezetű bőröm és a sötét hajam, az arcom formája, de ennyire messzire New Yorktól még nem gondolkodtam. A legfontosabb pedig mégis inkább az a titok ami miatt anyám elköltözött innen és ami miatt én nem ismerhettem meg a nagyimat, pedig az a kevés dolog amit eddig megtudtam róla is azt bizonyítja, hogy imádnivaló volt. Ez a hely és amit mesélhetett volna róla és az itt élő emberekről, máris egy egészen különleges gyerekkor képét festette le előttem és nagyon sajnáltam, hogy nyaranként nem lehettem itt vele. Nem gyűlöltem meg az anyámat amiért megfosztott ezektől az élményektől, de egy kicsit kezdtem haragudni rá.
A vallásos téma és így anyám élete is lezárásra került, bár tudtam, hogy időnként felmerül majd újból. A betegségéről – amit ugyanúgy eltitkolt előttem mint a nagyit – nem szívesen beszéltem, ahogy szerintem bárki más sem, de ha Killian rákérdez, elmondtam volna neki. Nem volt benne semmi titok, legalább ebben nem, én sokkal nyíltabb voltam az anyámnál és most már biztosan tudom, hogy ebben a nagyimra hasonlítok. *
-Éhes ember találékony és szeretek csipegetni valamit olvasás közben. A titkok utáni kutatás pedig olyan mint az olvasás.
*Nem bontom meg a csomagolást hanem a nadrágom zsebébe süllyesztem, majd odafent megeszem ha találunk valamit. *
-Viszem is….ó, miért? Meg van mérgezve, vagy nem úgy sikerült ahogy a könyvben van?
*Ártatlan, de idétlen vicc a részemről. Rá is jövök azonnal, csak sajnos már későn. Elhangzott. Bocsánatkérő pillantást vetek Killianre és felkapom a sütis tálcát. Nekem viszont kell egy kis csemege ha már nem kell két kézzel a holmik között turkálni és le tudok ülni valahova, hogy végignézzek egy halom iratot, esetleg fényképet. Odafent aztán röviden elmondom melyik ajtó mögött mi található ha már annyira lelkendezik. Örülök, hogy tetszik neki a ház, én is odavagyok érte. Ha nem ilyen lenne, eszembe sem jutott volna megtartani és maradni, de mostanra már nagyon hajlok rá.*
-Ott a fürdő, szemben pedig a hálószoba. Nyugodtan nézz körül, minden a nagyié volt. Szerintem bámulatos. Az ágy mögötti faliszőnyeg egész egyszerűen káprázatos. Hasonlít a lenti szőnyegre…és nem, nem foglak megunni. Szerintem is meseszép.
*ha Killian szeretne körülnézni, megvárom. Szerencsére nincs takargatnivalóm, tudom, hogy a hálóba is nyugodtan benézhet, nincs egyetlen alsónemű sem az ágy tetején. Ha a hétköznapokon némileg szétszórtnak is látszom, a kézzelfogható dolgok között mindig rendet tartok. Az ágy be van vetve, a tetején szépen elrendezve az ágytakaró. Amúgy az is szép és öreg és finom puha. A faliszőnyeg is gyönyörű, nem vadászatot mutat be hanem valamilyen más törzsi gyűlést, tábortűzzel és táncoló alakokkal. Az egészet egy egyszínű szőnyegre festhették rá, legalábbis közelről nézve nekem úgy tűnt. A festés itt-ott megkopott, vagy kifakult, de a lényeg még látszik. Ha körülnéz Killian ha nem, a csapóajtó lenyitását rábízom, elég nehéz ugyanis, mindig megszenvedek vele, talán be kellene zsírozni de odáig még nem jutottam.*
-Segítenél? …Köszönöm.
*Egy bocsánatkérő pillantással előremegyek amint nyitva az ajtó, van néhány olyan cserép a tetőn ami átengedi a fényt, nem tudom pontosan hogy hívják, de nem elegendő, így fel kell kapcsolnom a lámpát ami az egyik gerendáról lóg le a kapcsolójával együtt. S lőn világosság, bár elég gyér, de legalább nem botlunk bele semmibe. Maradt még jócskán itt bútor, mind letakarva, leghátul vannak a szekrények, komódok. Már a leplek alá néztem onnan tudom mi merre található, de valóban úgy van ahogy mondtam, néhány bútoron át kell mászni, hogy a szekrényekhez jussunk és a sarkokba még be sem néztem.*
-Hát itt lennénk a titkok kapujában.
*Jobban izgulok mint amennyire látszik. A süteményt leteszem az első utamba kerülő, lepel alatt megbújó asztalka tetejére és várom mit szól Killian.*

//Igen, édes. A nagyié volt, abból ittad a kávét. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Killian K. Kenway
Vérvonal Alapító

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 385
◯ IC REAG : 476
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Szer. Szept. 24, 2014 10:57 am

Röpkén nevetek fel, nem, egész biztos vagyok abban, hogy a sütemény pontosan olyan finom, amilyennek kinéz és amilyennek az illata sugallja. Bár hogy őszinte legyek, már semmi emlékem nincs arról, hogy egy egyszerű emberi orr pontosan mennyire fogadja be az aromákat.
- Nincs. Látod? - ha már a kezében van a tálca, úgy odanyúlok az egyikért, és gyorsat harapok belőle, mintha csak alma volna - Cak leff máf dolgom.
Illetlenség teli szájjal beszélni, oda is kapom a kezem zavart mosollyal a szám elé, a megkezdett süteményt viszont már csak nem teszem vissza, szóval elfogyasztom, amíg bejárjuk az emeletet.
Újfent sokat időzök az újabb szőttes előtt. Ha nekem kellene megmondani, ez egy tavaszünnep, legalább is biztosan nem vadászati célú, hiszen nincsenek lándzsák a táncolók kezében. A jó termést jelképező növényi ágak is hiányoznak, sajnos annyira nem részletgazdag, hogy a sámán és a táncolók arcán kirajzolódjon valamiféle festett minta, abból biztos lehetnék a dolgomban. Meg persze akkor is, ha élne a szőttes, ha látnám a mozdulatokat, de így csak egy pillanatkép marad meg, ebből pedig a tavaszünnepre tudok gondolni.
- Ah, persze, várj!
Már tüstént oda is lépek, hogy lenyissam a csapóajtót. Örülök, hogy Michael elég szép szál legénynek született a maga módján, így nem is kell még csak látványosabban pipiskednem sem ahhoz, hogy lenyithassam az ajtót.
- Csak utánad!
Állok félre az útból és egy röpke kézmozdulattal jelzem a "haladási irányt" Becca számára, bár persze biztos tudja, merre kell menni, csupán gesztusértékből mutogatok, nem kioktató célzattal. Aztán követem, és már majdnem rászólok, hogy hagyja csak a villanyt, amikor újra emlékeztetnem kell magamat, hogy bár én tökéletesen látok sötétben és félhomályban, neki szüksége van némi mesterséges fényforrásra.
A padlás porának illata már csak kevéssé tükrözi azt a masszív, érintetlen ősidőt, ami akkor szivároghatott belőle, amikor Rebecca először a padlásra tévedt. Felzavarta már azóta, az ő illata keveredik a régiekkel, nehéz és tömény faillat, némi pókháló, titokszag. És mindebbe finoman keveredik bele a Becca felől szivárgó izgalom, de elég lenne csak hegyeznem a fülem, hogy a megváltozott szívritmus alapján ismerjem fel a helyzetet.
- Hű...
Ennyit vagyok képes mondani, és ezt is némi terepfelmérés után. A padló megadóan reccsen olykor óvatos és szemlélődő lépteim alatt. Ahogyan a ház többi részén, úgy itt is finom eleganciával érintem meg a letakart bútorokat, ám a különbség annyi lehet, hogy még finomabban, még tiszteletteljesebben érek hozzá mindenhez, ami az utamba kerül.
- Ha elfogadsz egy praktikus tanácsot... - fordulok a nő felé - Már biztos tudod, hogy pontosan mik vannak idefent, már ami a bútorokat illeti. Azt hiszem, sokat javítana a helyzeten, ha először túltenném magam a pakoláson, akkor több helyünk lenne, több dologhoz hozzáférnénk és ha egyszer úgy döntenél, hogy takarítasz idefent, helyed is lesz hozzá.
Ó, a világért sem panaszkodnék a jelenlegi állapotokra, de ki tudja, hogy pontosan milyen szándékai vannak a tetőtérrel. Lehet, hogy egyszer lakrészt készít belőle. Én legalább is biztosan készítenék, ha lenne saját tetőterem.
Munkára készen csapom össze a tenyereimet, majd megdörzsölöm kissé. Igazság szerint instrukciókat várok, mert még mindig úgy érzem, mintha egy templomban lennék, ahol Becca a papnő és az ő engedélye nélkül bármit elmozdítani a helyéről valamiféle súlyos szentségtörésnek számítana.
- Nem is értem, hogy került fel ide mindez...
Jegyzem meg mintegy mellékesen, hiszen a feljáró egy csapóajtó, nem pedig egy csapókapu, szóval számomra egyelőre úgy tűnik, hogy nem is az erőnlét miatt kell aggódni, hanem azért, hogy milyen módon préseljünk át egy-egy megtermettebb bútort. Anélkül persze, hogy összetörném, vagy úgy kéne tennem, mintha magamat törném össze.
//Gondoltam Very Happy :csokor: //


Kilaun
EXCUSE ME WHILE I LIGHT UP THE SKY

-.Nightmare.-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szomb. Szept. 27, 2014 1:41 pm

Killian & Becca


*Idétlen viccemnek jó vége lett, nevetve nézem ahogy Killian elmarkol egyet a meggyanúsított sütikből és beleharap. Megértően bólintok a teli szájas szavakra, persze én sem gondoltam, hogy az egész kutatást áteszem, de néha muszáj egy-egy falatot rágcsálnom. Nem követem Killiant egészen be a szobába csak megállok az ajtóban és a félfának támaszkodva nézem, ahogy néz. Tényleg csodaszép, régi és kopott is már de azt hiszem ha kiraknám egy boltban, mindenki megállna előtte. Az ilyen re sóhajtják azt az emberek, hogy „Ha mesélni tudna…” biztos vagyok benne, hogy rengeteg érdekes történet kerülne elő a homályból. Fogalmam sincs mikor és hogyan készülhetett de van egy olyan érzésem, hogy nem a nagyinak készült, hanem az ő nagyijának. Minimum. Az egész ház és a benne lévő tárgyak nem az én érdemem, mégis olyan büszke vagyok rájuk mintha az enyém lenne.
Fent a padláson aztán tovább dagadok ettől az érzéstől, Killian szava elakad és tudom, hogy nem a két éves portól. Izgatott vagyok, nem kicsit, most is ugyanúgy ver a szívem és pár méterrel a „föld felett” érzem magam mint első alkalommal. A praktikus tanács azonban visszaragaszt a földhöz, nem mintha én nem gondoltam volna rá, de egyedül nem sok mindent tudok tenni. Roberttel szerettem volna lepakolni az összes holmit, de eltűnt mint az aranyóra. Már fontolgattam azonban, hogy átmegyek Amandához és elkérem az első napon ajánlott markos legények számát, de Killian jött, látott és győzött.*
-Igen, már gondoltam rá, de egyedül nem megy Robert pedig aki a kertet hozta rendbe, elég nagy ember de annál jobban el tud tűnni. Már kezdek hinni abban, hogy a sors rugdosott az utamba.
*Ebben a házban úgy érzem semmi sem lehetetlen. A padlásról még nem döntöttem, mivel jelenleg szinte semmi nem látszik belőle a sok bútortól és az első dolog amit tenni szeretnék az a nagyi titkának felkutatása. Minden más majd utána jöhet.*
-Én azt nem értem hogy került fel az ágy. Mert az is itt volt, úgy kellett leimádkozni. Szerintem nézzük meg mi lapul a leplek alatt és te majd kitalálod hogyan tovább. Bútorpakolásban biztosan jobb szervező vagy mint én.
*És most van itt az ideje az első falat sütinek. Elveszek egyet és beleharapok. Mennyei és ez látszik is rajtam, ahogy lehunyom a szemem és élvezettel forgatom a számban. Természetesen a csukott számban….és még jólesően hümmögök is hozzá. Amint lecsúszott az első falat Killianre nézek.*
-Minden elismerésem a cukrászodnak. Na, nekiláthatunk.
*Újabb falatot harapok majd a sütit félig kilógva a számból ott is hagyom s nyúlok a legközelebbi lepelért, ami miatt a sütis tálat is fel kell emelnem. Pici porfelleg és az intarziával díszített kerek kisasztal bekerül a köztudatba. Vannak még itt egymásba rakott, kárpitozott karosszékek, kényelmes bőrfotel – a lenti kanapé párjai – az asztalkához illő komód, tükrös fésülködő asztal, masszív, karmoslábú hosszúkás dohányzóasztal.*

//Bocsánat, a migrén kivette a fejemből az összes gondolatot. Sorminta:
:csokor: :csokor: :csokor: //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Killian K. Kenway
Vérvonal Alapító

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 385
◯ IC REAG : 476
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Pént. Okt. 03, 2014 12:46 pm

Semmit nem tudok erről a bizonyos Robertről, de talán jobb is. Persze elsőre rögvest az ötlik eszembe, hogy micsoda faragatlanság egy segítségre szoruló hölgyet szó nélkül magára hagyni. De mielőtt ezt az ítéletet kimondanám, megtorpant a múlt: hiszen magam is ezt tettem, több ízben is, és nem azért, mert ezt akartam, hanem azért, mert nem volt más választásom. Ki tudja, talán ennek a Robertnek sem volt, legyen akár ember, akár egy utód, akár egy Atyám örökségéből.
- Ó, hát én ebben teljesen biztos vagyok. - jelentem ki egyszerű tényként, hiszen mi másért is lennék most itt, ha nem azért, mert a Szellemeknek ezzel is célja van? A Szellemeknek, akiket átkozok és tisztelek egyszerre - Lehet, hogy akad néhány szuperképességem, de eltűnni azt még nem tudok. - kacagok fel röviden - És nem is akarok, hogy őszinte legyek. Még sok a dolog.
Nézek körbe, de szerintem teljességgel felesleges, hiszen mindketten tudjuk, hogy mi vár ránk. Pontosabban rám, mert micsoda férfi lennék, ha engedném Beccának, hogy akár egy széket ő maga tegyen arrébb, ha már itt vagyok.
- Végül is... Ami felkerült, az valahogy le is kell, hogy jusson. Nem vagyok mérnök, de majd valahogy megoldom.
Igazság szerint a legrosszabb az lesz az egészben, hogy nem csinálhatom úgy, ahogyan más körülmények közt tenném. Hálás lennék, ha Becca inkább lemenne a konyhába arra a tíz percre, amíg ledobálok innen mindent, nem kellene magam visszafogni, de így... Kissé bosszankodó tarkóvakargatásomat csak Becca kóstolója zavarja meg, amit igazából nem is bánok. Örülök, hogy kedvére való a sütemény, roppant büszke vagyok a feleségemre, bár én aztán tudom, hogy mennyire profi, ha ilyesmiről van szó.
- Köszönöm, át fogom adni. Bár nem cukrász, háziorvos. - azt hiszem háziorvos, ugye? - Na lássuk!
Csapom össze a tenyereimet, és udvarias tartózkodással bár, de én is segítek leszedni a bútorok takarását. Nehéz ezt úgy tenni, hogy ne tűnjek túlságosan arcátlannak azért, mert úgy bánok mindennel, mintha az enyémek lennének, de mégse tűnjön úgy, hogy nem akarok dolgozni.
- Kérlek nézz át mindent, aminek esetleg fiókja van, és amit találsz, azt vedd ki. Addig én lehordom az apróságokat.
Mint a karosszékek és a fotelek. Hacsak nem akarjuk felvágni a béléseiket, kétlem, hogy bármit is találhatnánk elrejtve bennük.
Bízom benne, hogy a feladat lefoglalja annyira majd Beccát, hogy nem nagyon lesi minden nozdulatomat. Hiszen játszi könnyedséggel emelem fel a tömör fa bútorokat fél kézzel és viszem a lejáró széléhez. Ott aztán, ha minden összegyűlt, a feljárő létrára ereszkedem, a bútorok lábaiért nyúlok, kicsit magam felé húzom őket, és a fejem felett egyensúlyozva lépdelek lefelé. A súlyokkal egyáltalán nincs problémám, ezek még könnyedén átférnek a nyíláson is, és bár nem részesültem Unalaq ügyességében, néhány foknyi létrán azért még képes vagyok egyensúlyozni fotelekkel a fejem felett.
- Levigyem őket a földszintre?
Szólok fel Beccának a feljáróból ürgeként felkukucskálva, amikor minden ülöalkalmatosság lekerült a padlásról. Nem tudom, hogy hova szája őket, fél munkát meg nem szeretnék végezni.
//Semmi baj Very Happy Remélem, már jobban vagy! :csokor: //


Kilaun
EXCUSE ME WHILE I LIGHT UP THE SKY

-.Nightmare.-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. Okt. 05, 2014 8:02 am

Killian & Becca


*Killian mindenben biztos amit én csak félvállról vagy tréfából jegyzek meg. Olyan érzésem van mintha mindenáron rám akarná beszélni azt, hogy higgyek minden furcsaságban ami eddig történt velem és vegyem azt természetesnek. Leheletfinoman vezet a bizonytalanságból a biztos felé, ennek ellenére bár néha úgy érzem, hogy a nagyim itt van velem a házban, azért a szellemekben még nem hiszek. Vagy legalábbis nem úgy…..hogy is?*
-Remélem is, hogy nem tűnsz el, mert akkor arra kellene gondolnom, hogy el vagyok átkozva.
*Nem gondolom komolyan, az ilyesmiben aztán tényleg nem hiszek, ha megtörténne egyszerűen a saját szerencsétlenségemet okolnám. Roberttel kapcsolatban úgy gondolom nem szándékosan hagyott a pácban, megbeszéltük, hogy alkalmanként fizetek neki hátha közbejön valami és nem tud jönni. Ez meg is történt, egyedül csak azt nehezményeztem, hogy nem szólt róla pedig megadtam neki a számomat. Igaz, nekem is megvolt az övé de hiába hívtam, ki volt kapcsolva. *
-Ugye nem gondoltad, hogy egyedül viszed le a bútorokat? A székek még hagyján, de van ott egy hosszú asztal is, az biztosan nehéz és úgy kell majd kijátszani ahogy az ágyat.
*Nem becsülöm le az erejét sem az ügyességét de hajlamos vagyok túl sem becsülni. Látom a csapóajtót, látom a lépcsőt és látom a bútorokat, és ha a gyengébbik nemhez is tartozom, a szemmértékem még kiváló. Viszont a süti is nagyon finom és én szeretem mindennek megadni a módját. A pakolásnak és a süti evésnek éppúgy mint a titkok keresésének. Lelkes vagyok de felőlem megaludhat a tej is a számban, akkor sem fogom elkapkodni. *
-Háziorvos? Remek, egyel több ok arra, hogy szeressem a sütijét és most már tudom hova forduljak ha gondom lenne az egészségemmel.
*Egy új és ismeretlen városban nagy jelentősége van minden ismeretségnek s bár még nem vagyok abban a korban amikor az embernek jobb barátjává válik az orvosa mint a szomszédja, azért nem hátrány egy orvost is ismerni. Remélem Killian nem lesz ellene, hogy őt is megismerjem. Nekiesek tehát a lepleknek és mikor épp nincs süti a számban a felkavart port fújom el az arcom elől. Killian kérésére már csak egy teli szájjal való hümmögéssel tudok válaszolni, belevetem magam a keresésbe és csak remélem, hogy amit apróságokon ért azok tényleg apróságok. Én meg akaratlanul is megerősítem a belém vetett bizalmában, elmerülök a fiókok rejtekében s mivel azok egészen hátul vannak, ki sem látszom a „bútortengerből”. Fogalmam sincs mit művel, a sütim elfogyott, én a padlón ücsörgök, némileg sikerült magamra kenni néhány szürke foltot, tincseim közé porcicák fészkelték be magukat, kezemben régi iratok jobbára a házról és a földterületről ami körülöttünk terül el. Megsárgult lapok és egy fénykép a házról és az előtte álló fiatal férfiról és nőről. Sejtésem szerint Miriam nagyi a nagypapával. A múltban való sétámból Killian hangja repít vissza a valóságba. Fel is pattanok azonnal, teljesen elfelejtettem, hogy itt van és pakolászik.*
-Megyek segítek!
*És tényleg megyek segíteni, lekukkantok a csapóajtó nyílásán és ámulok.*
-Ezt mind egyedül pakoltad le…..ezen az ajtón?


//Igen, köszönöm Smile cheers //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Re: Chigliak-ház // Vas. Nov. 30, 2014 4:31 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Kedd. Dec. 02, 2014 5:08 pm

Amanda & Becca


*Igencsak megváltozott a ház mióta Amanda utoljára nálam járt. A kert rendben volt, bár a hótól nem látszott sok minden, csak a házig vezető keskeny, kövekből kirakott járda amit letakarítottam. Kapum még mindig nem volt, hacsak a piros rozzant furgont nem számítjuk annak ami egy embernyi helyet kivéve elállta a bejáratot. Odabent már teljes volt a rend, a nagyi öreg de még kifogástalan állapotban lévő bútorai a helyükön voltak, az ablakokon függönyök, a kandalló előtt biztos távolban egy indián szőnyeg. Egyszerűen imádtam a házat, minden szegletét.
Nagyon vártam már Amandát, hiányzott a beszélgetés, a csajos beszélgetés, egy kis pletyka – bár nálam nem a szó legszorosabb értelmében szokott működni a dolog – és volt még valami amit nagyon szerettem volna megbeszélni vele, de eldöntöttem, hogy csak akkor mondom el ha ő hozza szóba. A lényeg a kötetlen beszélgetés volt kellemes hangulatban. Mivel nem vagyok alapjában véve rendetlen és rendszeresen takarítok – eddig több időm is jutott rá mint amennyit feltétlenül akartam – nem kellett nagyon pakolásznom, az egész délutánt a készülődésre fordíthattam. Délelőtt még elmentem a Marlene cukrászdába és hoztam abból a csoda csokis sütiből amit Egonnal ettem, és néhány áfonyásat is. szerencsére nem az a hölgy szolgált ki aki első alkalommal, mert biztosan megismert volna, én voltam az a nő aki elájult a cukrászda közepén, miközben a barátja kezéből ömlött a vér.
A húst előkészítettem, csak meg kell sütni és szeretem ha frissen forró, így azzal még várok Amandára, a saláta kész, a forró csoki szintén várat magára. A nappaliban az asztalon gyümölcsöstál, természetesen gyümölcsökkel, a kandallóban pedig vidáman ropog a tűz. Utóbbit nem csak a hangulat hanem a meleg kedvéért is gyújtottam be, mivel a nagyi házában nincs modern fűtés. Ő biztosan megszokta már a téli hideget, hiszen itt született, de nekem kellett vennem egy hősugárzót a fürdőbe mert nem szeretek fogvacogva fürdeni. Farmert, meleg, kék pulcsit vettem fel, gyapjú zoknit és a Hókuszpókos mamuszomat.
Az egész házban kellemes jázmin illat terjengett, a kedvenc virágom illata, párolgó olaj formájában. A lobogó tűzé és az égő fahasáboké még hozzátett egy kis pluszt. Amíg Amandára vártam, ledobtam magam a kanapé sarkába és átnéztem az ajánlott programokat. Valamelyikre csak eljutok.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Hétf. Dec. 08, 2014 5:54 pm

Mivel Rebeccával ugyebár előre megbeszéltük, hogy melyik napon megyek át hozzá látogatóba, így ehhez igazítottam a többi programomat és elvégzendő feladatomat. Mire oda jutottam, hogy eljött a péntek este, már csak azzal foglalkoztam, hogy Cathy mellé találjak valakit addig. Jó, nagyon sokáig nem kellett gondolkoznom, ugyanis a lehetséges személyek száma jelenleg kettő volt. Vagy Kyle, vagy Naomi, gondoltam attól függően választok majd, hogy ki ér rá kettejük közül leginkább.
Végül az ügyeletes felvigyázó Kyle lett, legalább tölt egy kis időt a lánnyal, ha már terveink szerint úgyis ő lesz a nevelőapja. Még mindig nem hittem el túlzottan, és egyelőre még nem is nagyon akartam reklámozni senkinek, így természetesen a szembe szomszédomnak sem terveztem megemlíteni, noha már egészen biztos, hogy látta a kislányt. Bárki lehetett ő nekem, és ez jól is volt így. Minél kevesebben tudtak róla egyelőre, annál jobb volt mindenkinek, különösen nekem. Legalább nem éltem bele magam addig, amíg a procedúra le nem zajlott. Egyelőre még amúgy sem ismertem annyira Beccát, hogy ilyesmikbe beavassam.
Miközben átballagtam az út túloldalára, zsebre tettem a kezeimet. Nem vittem túlzásba az öltözködést, mert úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy átcaplassak a szomszédba, igazán nincs szükségem túlzottan elegáns holmira. Így hát, végül lett egy kényelmes ruha belőle, és ezzel le is zártam a dolgot. Fejemen azért megigazgattam a hajpántot, miközben bekopogtam, legalább ezzel feldobtam a mai kinézetemet. Egyik kezemben egyébként egy szatyorba különböző műfajú könyvek voltak pakolva, legalább húsz darab, míg a másik szatyorban egy kis csoki pihent, meg egy cserepes fűszernövény, hogy azzal majd feldobhassa a konyháját.
- Szia! – üdvözöltem Beccát, amennyiben nem hagyott idekint megfagyni, hanem kinyitotta előttem az ajtót a kopogásomat követően. – Remélem nem késtem el, egy kicsit tovább kellett bent maradnom az irodában… - igazából nem jöttem szigorúan időhöz kötve, úgyhogy leginkább csak udvariasságból tettem szóvá, mert én már csak ilyen udvarias vagyok. Ajkaimon a már számára is ismerős mosolyom most is ott pihent, miközben még mélyebbre süllyesztettem a kezeimet a meleg kabát zsebeiben, amíg be nem invitált esetleg.
Ha ez megtörténik, akkor jólesően veszem tudomásul, hogy odabent kellemes a meleg, és nincs fagypont közeli állapot, mint odakint. Valahogy sohasem szerettem különösebben a telet, ráadásul elég délen születtem ahhoz, hogy kellemetlennek ítéljem. Az volt a szerencsém, hogy már éltem ennyire északon korábban is, így aztán nem köszöntöttem újdonságként a mínuszokat, csupán nem voltam elragadtatva tőlük túlzottan.
- Hm, igazán szép lett a ház! És milyen jó illat van! – dicsértem meg mindent, ahogy lehetőségem volt egy kicsit alaposabban is körülnézni odabent.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Csüt. Dec. 11, 2014 9:00 pm

Amanda & Becca


*Egy ceruza végét rágtam régi, rossz szokásom szerint s néha bekarikáztam egy-egy programot amire feltétlenül szeretnék majd eljutni, lehetőleg még karácsony előtt. Nem tudtam, hogy idén hol töltöm majd az ünnepeket, bár a barátnőim New Yorkból már többször felhívtak és meghívtak, egyelőre csak annyit tudtam mondani nekik, hogy „majd meglátom”. Nem rajtam múlott, hanem a helyi időjáráson és azon, hogy éppen akkor járhatóak-e az utak, hogy kijutok egyáltalán vonattal vagy repülővel Alaszka hideg határain túlra. Az igazság az volt, hogy szerettem volna New Yorkba menni, de nem bántam volna ha mégis maradnom kell. Voltak ötleteim ahhoz hogyan tölthetném el itt az ünnepeket anélkül, hogy magányosan ücsörögnék a kényelmes kanapémon.
Amint meghallottam a kopogást, azonnal felpattantam, a kis faragott asztalkára tettem a papírjaimat és a ceruzát, és az ajtóhoz siettem. Odakint hideg volt, igyekeztem hát, hogy a várva várt vendégem ne fagyjon a küszöbre.*
-Szia! Dehogy! Miről késtél volna le?
*Visszafogottam átöleltem és megpusziltam az arcát, majd össze is rázkódtam.*
-Brrrr, de hideg vagy. Gyere be gyorsan, melegedj.
*Én már csak tudom, hogy egy háznyi távolság is elég ahhoz, hogy átfázzon az ember, sokszor ki kellett mennem a fészerbe fáért, mindet nem hozhattam be. Ilyenkor felöltöztem mint egy eszkimó, de mire beértem az ölnyi fával, már vacogtam. Szeretem a telet, a havat, bár a lapátolást csak most próbáltam ki először, igen élveztem, viszont a hidegből és a jóból is megárt a sok.*
-Forró csokit kérsz vagy egy finom teát? ….Köszönöm, igyekeztem, bár minden a nagyié. csak az illat nem, az az enyém. Jázmin.
*Büszkén tekintettem körbe és fülig ért a szám. Szerettem a nagyi bútorait, semmi pénzért nem vettem volna új bútorokat, különben sem vagyok oda a modern berendezésért, a szögletes formákért és a hideg színekért. Itt minden a sötétebb tónusokat viselte magán, mégis elég világos volt, este pedig a kandalló adott hozzá még egy kicsit az otthonosságához.*
-Gyere, helyezd magad kényelembe.
*Mivel azonnal a szobában voltunk előszoba híján, és a bejárattól belátható volt az egész alsó szint, nem is kellett körbevezetnem. Esetleg ha már kiolvadt megmutatom az emeletet, a kis kuckómat a boltíves ablak alatt. A kabátom és a csizmám az ajtó mellett volt, fél méternyi helyet sikerült kiszorítanom a „gardróbnak”. Ez volt az egyetlen ami nem a nagyié volt, kovácsoltvas cipőtartó és egy ugyanolyan stílusú négy akasztós kabáttartó. Új volt, mégis jól illett a ház hangulatához és stílusához.*
-Készítettem egy kis salátát, a húst pedig csak meg kell sütni, hamar készen van, de frissen a legjobb, és hoztam isteni csokis és áfonyás sütit. a saját sütésű édességemre még várnod kell egy kicsit, mondjuk úgy tavaszig, addig kikísérletezem. A nagyim állítólag remek pogácsákat készített, de a receptet nem hagyta rám.
*Sajnálkozva mosolyogtam Amandára, én sem vagyok tökéletes.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Kedd. Dec. 16, 2014 8:57 pm

Azért örültem, amikor végre bebocsátást nyertem a meleg házba, mert ilyenkor nem volt túlzottan kellemes kint állni a mínusz akárhány fokokban. Valahogy a ruha már nem is tűnt olyan jó választásnak, pedig vastag termoharisnyát húztam, olyan biztos, ami biztos alapon. Attól mondjuk nem tartottam, hogy idebent megfáznék, de az úton átjönni mégiscsak szükségesnek bizonyult a réteges öltözet. Röhejes azért, hiszen már sok évet töltöttem el északi részeken, megszokhattam volna már teljesen. Ehhez azonban szerintem sohasem lehet, főleg nem olyannak, aki Kaliforniában született.
- Nem is tudom, mindig elkések… - vallottam be őszintén, bár jóízűen elnevettem magam azért. Tényleg, ide most nem volt kötelező időre érkeznem, mégis valami olyan berögződés ez, hogy önkéntelenül is szóvá kellett tennem. Azért a köszöntést viszonoztam, még ha az ölelést nem is. Mivel tele volt a kezem, ezért nem tudtam megtenni, a cuppanós puszi azonban részemről sem maradhatott el. – Igen, pedig csak az út túloldaláról kellett átjönnöm. Bele sem akarok gondolni, hogy mi lett volna, ha nagyobb távolságra lakom. Akkor valószínűleg inkább az autót választottam volna a séta helyett! – kuncogtam tovább, miközben leraktam a földre a két szatyrot, de elég közel magamhoz ahhoz, hogy Becca ne vehesse fel segítő szándékkal. Gyorsan kibújtam a kabátomból, majd a csizmáktól is megszabadultam.
- Tudom, hogy azt mondtad, hogy ne hozzak semmit, de hát… - megvontam a vállaimat, aztán átnyújtottam neki a könyvekkel teli szatyrot. – Ahogy ígértem, itt vannak a könyvek, remélem, hogy találsz majd köztük olyat, ami tetszik. direkt sokfélét hoztam, hogy legyen miből válogatni – nagyon kíváncsi voltam, hogy melyek lesznek azok, amik megtetszenek neki. Nem tudtam ugyanis, hogy milyen ízlése van ezen a téren, de majd ebből most még egy kicsit jobban megismerhetem őt. – Ebben pedig csak egy kis apróság van. Gondoltam jól mutatna a konyhában a párkányon, a másik pedig a kedvenc csokim – azzal meg is kapta a másik szatyrot is, hogy most ő vegye fel a málhás szamár szerepét helyettem.
- Azt hiszem, hogy most egy kis teát, talán később majd jöhet a csoki is. Segítsek valamit? – ajánlkoztam fel egyből, bár tekintetem azért még mindig a helyiségen járattam körbe, a dicséretemet követően is. – Igen, érzem! – mosolyogtam barátságosan. Azért egy icipicit értettem a virágokhoz, bár nem vittem túlzásba az ismerkedést velük, de a jázmin pont olyan volt, aminek jellegzetes illatát megismertem bármikor. – Köszönöm, de tényleg szívesen segítek, legalább lepakolni vagy valami… - erősködtem tovább, ahelyett, hogy leültem volna a tűz mellé a kanapéra. Azt otthon is megtehettem, és most már társaságom is volt hozzá.
- Ó, Becca, nem kellett volna ennyit fáradoznod, bőven elég lett volna a tea is! – legyintettem őszinte meghatottsággal. – Én nem merek sütni általában, mert elfelejtkezem róla és mindig megkapja egy kicsit az alját… - bosszankodtam kicsit, némi szájhúzással. – De máris összefutott a nyál a számban. Nem baj, ha itt maradok, amíg megcsinálod? Nem akarok külön lenni… - feleslegesnek is tartottam volna, ha a hasznomat is veheti.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Csüt. Dec. 18, 2014 5:42 pm

Amanda & Becca


-Innen nem tudsz elkésni.
*Válaszoltam, nevetve Amanda aggodalmán. elvégre nem beszéltünk meg pontos időt, azt mondta munka után, körülbelül ekkor és ekkor. Tudtam, hogy bármi közbejöhet neki, ha egy órával később jön akkor sem lettem volna rá mérges. A köszöntés után megvártam amíg leveszi a kabátját és érte nyúltam, hogy felakasszam, s bár megakadtak a szemeim a két szatyron, eszembe sem jutott értük kapni, sejtettem ugyan, hogy nekem hozott bennük valamit, de egyrészt illik megvárni míg a kezembe adja, másrészt a cipőtartó mellé készített vendégpapucsért hajoltam le, hogy Amandának adjam.*
-Szerencse, hogy ennyire közel lakunk egymáshoz. Tessék, vendégpapucs, ha gondolod vedd fel nehogy megfázz. De, bár vendégpapucs a neve, szeretném ha nem vendégnek éreznéd magad, hanem otthon.
*Ezen kívül még kettőt beszereztem, biztos ami biztos, és hát reméltem nem ő lesz az egyetlen látogatóm az elkövetkezendő időben. Ha már eldöntöttem, hogy maradok és megpróbálok beilleszkedni, egy új és egészen más életet kialakítani, terveim között szerepelt az is, hogy másokat is vendégül lássak, hogy az itt szerzett barátaim megismerhessék egymást is.*
-Gondoltam, hogy nem bírod ki, én sem tudnám.
*Nevettem a szabadkozásán, már akkor tudtam, hogy nem állít be üres kézzel, amikor megbeszéltük, hogy átjön hozzám. A könyveknek nagyon örültem, azzal madarat lehet fogatni velem. *
-Jaj de jó, köszönöm. Biztosan találok magamnak párat, ezen a téren mindenevő vagyok. Szeretem a romantikus regényeket, a fantasztikusakat és a klasszikus irodalmat is. Szóval bármit is hoztál nem tudsz mellényúlni.
*Elvettem a szatyrokat és abba néztem bele amiben az apróság és a csoki volt. Kíváncsi voltam mi lehet az ami jól mutat majd az ablakpárkányon. Virágra gondoltam, de nem az volt, viszont egyáltalán nem csalódtam. terveztem, hogy beszerzek majd pár füszernövényt, mert szeretem a friss ízeket az ételekben, de még nem jutottam el odáig. A könyves szatyor elég nehéz volt, jó ég, szerintem a fél könyvespolcot felpakolta. Igyekeztem megszabadulni tőle, letettem az egyik fotelba, míg a másik szatyor maradt. Vártam, hogy Amanda teát vagy csokit választ, aztán bólintottam, hogy tudomásul vettem.*
-Egy tea rendel. Fekete vagy zöld tea, csipkebogyó, gyümölcsös?
*Nincs egyetlen kedvencem, mindig a hangulatomtól függ melyiket iszom éppen amikor nem forró csokival ejtőzöm. A gyümölcsös általában az esti teám, a csipkebogyót bármikor megiszom, jó nátha ellen, a másik kettőt pedig inkább a reggelihez szeretem. Noha azt mondtam Amandának, hogy helyezze magát kényelembe, eszembe jutott, hogy ha a konyhában leszek, egyedül hagyom.*
-Segíteni nem igazán, de gyere ki a konyhába, ne maradj egyedül. Ugyan, nem fáradtság, szeretek főzőcskézni és nem sütőbe teszem a húst, hanem grillezőre. Mit ettél ma egész nap?
*A konyhában az asztalra tettem a szatyrot, majd feltettem egy kanna vizet forrni, végül kivettem azt a teásdobozt amit Amanda választott. Csak ezután pakoltam ki az „apróságot” és a csokit. A növénykét az ablakba tettem.*
-Köszönöm, ez remek lakásszentelő ajándék. A csoki pedig….isteni. Én is szeretem. Ülj le és mesélj valamit, vagy ha gondolod, meg is teríthetsz.
*Ha már kijelentettem, hogy nem vendég hanem annál több, akkor hagyom, hogy kibontakozhasson és ne érezze magát feleslegesnek. Én is így éreznék ellenkező esetben. Elővettem az evőeszközöket és a régi cseréptányérokat, a nagyi piros, fehér pöttyös bögréit.*
-Nincs teáskészletem, szóval bögréből kell innod a teát. Citromot, cukrot vagy édesítőt kérsz?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Chigliak-ház // Today at 6:56 am

Vissza az elejére Go down
 

Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Chigliak-ház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-