HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Catherine Benedict Today at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Yesterday at 10:20 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Catherine Benedict
 

Share | .

 

 Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Chigliak-ház // Szer. Máj. 28, 2014 5:30 pm

First topic message reminder :






Tulajdonos: Rebecca Morgan

Chigliak nagymama háza Fairbanks egyik békés utcájában áll. Közepes méretű kert, udvar, avagy birtok - kinek hogy tetszik - terül el körülötte. Fenyők magasra nőtt nyúlánk törzseinek oszlopai ölelik körbe, méregzöld, mélabús ágai adnak árnyékot fölé. Több éve burjánzik Alaszka növényvilága a rönkház körül, az elvadult flora itt-ott benőtte már a keskeny, kavicsos ösvényt mely a ház bejáratához vezet, de szürkesége még azért látszik és nappali fénynél halvány útmutató. A ház falait alkotó rönköket néhol moha nőtte be, zöldes foltokat képezve az oldalain, szürke por, szélfútta piszok, lehullott és elakadt levelek tarkítják. Az ablakok keretein lévő festék lepattogzott, a kandallóból felfelé nyúló kémény felső peremének téglái töredezettek. Szomorú, mégis méltóságteljes, régi, megfakult emlékeket őrzőotthon benyomását kelti.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Kedd. Dec. 23, 2014 8:06 pm

Azért máris feloldódtam, amint beléptem a házba. Kellemes volt a légkor, Beccát is kedveltem, és nem utolsó sorban, jó meleg volt idebent. Máris megfogadtam magamban, miközben elkezdtem megszabadulni a kabátomtól, hogy legközelebb én fogom meghívni a kedves vendéglátómat, mert ezt így illik. Az oké, hogy egyszer én már szállást is biztosítottam neki, de ez teljesen más lapra tartozik igazából.
- Ó, köszönöm! Jó meleg ez a harisnya, de egy plusz réteg ilyenkor télen sohasem árthat, igaz? – mosolyodtam el szélesen. – Ez igazán kedves tőled! – mondtam őszintén, teljesen elbűvölten. Egyébként is elég hamar otthon tudtam magam érezni bárhol, de ha még külön mondták is nekem, akkor igazán nem voltam én semmi jónak az elrontója. Mindenféle ellenérzés nélkül felhúztam a lábamat a kanapéra, ha éppen olyan hangulatom volt, de még lehetett volna sorolni, hogy nálam egészen pontosan mit is takart az, hogy otthon érzi magát az ember. A saját házamban amúgy szintén elvártam azt, hogy oldottan és kevésbé megfontoltan érezzék magukat az emberek.
- Akkor úgy látszik, hogy ebben nagyon hasonlítunk! – jót mosolyogtam rajta, bár igazából meg sem lepődtem. Sejtettem, hogy tisztában van vele, hogy akármit mond is, én hozni fogok valami kis kedvességet, mert ezt így illik. Vannak, akik magasról tesznek az illemre, én viszont újabban igyekeztem figyelembe venni, hogy ne keveredjek kellemetlen szituációkba. – Reméltem, hogy tetszeni fog, és szükséged is lesz rá! – jelentettem ki elégedetten, amikor láttam, hogy igazából örül a fűszernövénynek. Mindig öröm úgy ajándékozni, amikor a másik látványosan lesz boldog attól, hogy kicsomagolhatta a neki szánt apróságot.
- Lesz közte mindenféle! – legyintettem egyet könnyed mozdulattal. – Én kedvelem a krimiket – talán szakmai ártalom -, meg a romantikusok is jöhetnek, szeretek egy kicsit ábrándozni. Ha nem találnál semmi jót, csak csörögj át és hozok mást. Sőt, inkább te gyere át és válassz kedvedre! – jutott eszembe hirtelen, amitől nagyon büszke lettem ám magamra! Persze egyelőre szerintem bőven elég lesz, mert olyan rossz és eltérő ízlésem csak nem volt hozzá képest. Ugye?!
- Jó lesz a fekete, és mondjuk citromos, ha van olyan – válaszoltam, némi gondolkodást követően. Nem mintha olyan bonyolult lenne kiválasztani, hogy mit igyak, hanem egyszerűen csak mérlegeltem magam, hogy mit is kívánok most, és mi lenne a legjobb választás. Nekem Beccával ellentétben egyébként volt kedvencem, méghozzá az, amit most is kértem. Csak remélni tudtam, hogy ő is szereti és éppen fog tartani itthon valamennyit. – Hm, ez igazán jól hangzik! – fontam össze a két karomat magam előtt, közben pedig követtem a ház úrnőjét, a konyha irányába. Igazából még élénken emlékeztem rá, hogy mit merre találtam, de hagytam, egy kicsit hadd vezessen körbe úgy addig. Amúgy is, most már sokkal otthonosabb volt, látszott rajta, hogy nem kong az ürességtől. Az ilyesmit mindig is kedveltem!
- Már nem is tudom, csak néhány falatot kaptam be… - dörzsöltem meg az arcomat kissé tanácstalanul. – Akkor örülök, hogy jól választottam! – húztam ki magam elégedetten, mint egy ügyes óvodás. – Nagyon szívesen megterítek, tényleg bízz csak rám mindent! – még akkor is megtettem volna, ha húszan ülünk az asztal köré, de hála istennek, nem erről volt szó. Miután elő lettek pakolva a terítéshez használatos eszközök, már el is kezdtem rápakolni az asztalra. – Szerintem valahogy csak túl fogom élni, igaz? – nevettem fel ismét jókedvűen. – Cukrot kérnék bele, meg citromot akkor – ha már egyszer választhattam, akkor miért is ne?! Úgyhogy amíg pakolásztam szét, addig vártam az elkészült teámat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szomb. Dec. 27, 2014 9:18 am

Amanda & Becca


*Szerettem volna ha mielőbb otthon érzi magát, ha nem feszeng és jó kedve van. Kedveltem Amandát, ahogy Naomit és örültem volna ha gyakrabban meglátogatnak, nem feltétlenül akkor amikor hívom őket. Sőt, igazság szerint azt szerettem volna, hogy úgy érezzék, bármikor „rám törhetnek” váratlanul, ha úgy jönnének hozzám, mintha csak hazajárnának, hogy miután beléptek az első útjuk a konyhába vezessen egy bögre teáért, csokiért vagy kávéért amivel aztán a kanapéra kucorodnak.*
-Ugyan, nem szeretném ha megfáznál. Nem is értem, hogy a nagyi hogy bírta ki itt télen.
*A ház nem volt túl nagy, de csak kandallóval befűteni elég macerás volt. Én sem járkáltam zokniban, még a gyapjúra is ráhúztam a Hókuszpók ikreket, különben lefagyott volna a lábam. Nem ülhetek egész nap a kandalló előtt melegedve.*
-Remélem több közös dolgot is felfedezünk egymásban.
*Nem is tagadtam, hogy ezt szeretném, elvégre, ha már nem is volt kényszerű, de itt ragadtam, barátokat szerettem volna, társaságot mert utálok egyedül lenni, másrészt Amanda az első pillanatban rokonszenves volt, kedves emberekből pedig sosem elég. Tudtam, hogy hozni fog valamit a megbeszélt könyveken kívül, de nem számítottam arra amivel végül megajándékozott. Szerettem a meglepetéseket, nekem nem is volt olyan nehéz ajándékot venni mert bárminek tudtam örülni, de ezt a mostanit nagyon eltalálta. Nem voltam valami nagy konyhatündér, de szerettem magam elkészíteni az ételeket, mert az friss volt és tudtam mi van benne. Ehhez pedig fűszerek kellenek, ha nincs más jó a szárított is, de valljuk be, akkor sokkal finomabb ha friss az a zöld, még az illata is más a sültnek vagy a ropogós salátának.*
-Ezzel nagyon beletrafáltál.
*Olyan nagyon nem ismert még, de kitalálta mit szeretnék, egyszerűen imádtam. A másik dolog amit kedveltem benne az a könyvek iránti szeretete volt. Aki szeret olvasni, rossz ember nem lehet. Jó, persze nem lehet mindenki olyan könyvfaló mint én, de úgy tűnt Amandának is mindegy mit olvas csak jól legyen megírva. Nekem sem volt kedvenc műfajom amihez megrögzötten ragaszkodtam, adtam lehetőséget másoknak is, hogy elnyerjék a tetszésemet.*
-Fekete és citromos rendel. Hogyne lenne.
*Magamról tudom, hogy a tea hangulatfüggő. Nem véletlenül kérdeztem meg Amandát milyet kér, én is válogatni szoktam. Magamnak gyümölcsöset készítettem elő, majd amikor már mindent kitettem az asztalra, a növénykém is a helyére került és a teavíz is melegedett, citrom is került elő.*
-Gondoltam.
*Bólintottam sokat tudóan. Ebben is hasonlítottunk egymásra. napközben ha dolgom volt, és rendszerint volt bőven, én is elfelejtettem rendesen enni. Sokszor még ebédelni is.*
-Nos, akkor mindenkinek meg van a feladata, fő a munkamegosztás.
*Fantasztikus volt ahogy egymáshoz hangolódtunk, és örültem, hogy együtt ténykedünk a konyhában. Ez már nem vendéglátás volt, annál több. Ezekben a percekben éreztem először úgy mióta Fairbanks-be érkeztem, hogy megnyugodtam, hogy igazán otthon vagyok. A nagyi háza most lett igazán az én házam, és fura mód volt egy olyan halvány érzésem is, hogy a nagyi „mosolyog”. Mintha ott lett volna mellettem. Mosolyogva estem neki a citromnak, hogy kifacsarjam belőle a levét egy pohárba. Nem volt még készletem, így kiöntőm se, de legalább a cukrot már nem a zacskóból kínáltam, hanem egy helyes kis agyag cukortartóból aminek még teteje is volt.*
-Ó, igen, reménykedem benne, hogy túléled, elvégre nem te leszel az első. Killian is túlélte. Azt hiszem ő volt az első vendégem, ha Robertet nem számolom bele. Robert segített a kertet rendbe rakni és megjavított néhány dolgot a házon. Killian pedig segített lehozni a maradék bútort…..érdekes, hogy mindig olyan emberekkel találkozom váratlanul, akik segítenek és pont akkor amikor kell.
*Ezen még nem is gondolkodtam el, most jutott csak eszembe amikor Killiant és Robertet emlegettem. Amandával is akkor találkoztam amikor szükségem volt egy kis segítségre és Naomi is akkor bukkant fel. Kivéve Egont…..felforrt a víz, a kanna fütyült én meg gyorsan levettem a kannát és kitöltöttem a vizet a bögrékbe. Amanda elé toltam a fekete teásat, a cukrot és a kifacsart citrom levét tartalmazó kis poharat.*
-Kezdhetem sütni a húst? Pár perc alatt kész. Vagy kicsit később szeretnéd?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Kedd. Dec. 30, 2014 10:33 pm

- Hát, ezt én sem értem, hogy bírta ki. Nálam is van kandalló, de én mégis szeretem a rendes fűtést is. Így akármerre megyek, mindig jó meleg van, és nem kell bundában járkálnom a házban – magyaráztam mosolyogva, majd egy pillanatra elkomorult, bűnbánó arccal néztem Beccára. – Már nem mintha itt abban kéne, félre ne érts! – emeltem meg megadóan mind a két kezemet, hogy aztán rá is mosolyogjam, őszinte bocsánatkérésem jelzéseképpen. Néha tényleg hamarabb jár a szám, mint kellene, de erről jó lesz hamarosan leszokni. Ha Cathy tényleg nálam maradhat, akkor ez nem lesz éppen a jó tulajdonságaim közé sorolandó, ráadásul meg kellett felelni még a teszteken is, Kyle-lal együtt.
Annak mindenesetre nagyon örültem, hogy sikerült eltalálnom az ajándékot. Már csak az kellett, hogy a könyvek is megfelelőnek bizonyuljanak, de ettől nem tartottam komolyan. Úgy tűnt, hogy Rebeccának is éppen annyira minden megfelelt ezen a téren, mint nekem. Az ilyen embernek jó egyébként ajándékot venni, én is szinte mindennek képes voltam örülni. Az egyetlen baj az volt, hogy ha mégsem megfelelő lett kiválasztva számomra, akkor nem mindig tudtam palástolni a nemtetszésemet. Ezen még határozottan dolgoznom kellett, de informátorként már sokat fejlődtem az elmúlt évtizedek alatt. Legalábbis ahhoz képest, amilyen emberként voltam.
Míg készült a tea, addig ideiglenesen kényelembe helyeztem magam az egyik székre letelepedve. Egyelőre nem akadt semmi tennivalóm, csak ezért tettem így, ám amint lehetőségem nyílt végre valamivel elfoglalni magam, már lelkesedve ugrottam is a feladatra. Nem volt nehéz egyébként megteríteni, nem is telt valami sok időbe. Ezt követően ismét semmittevésre lettem kárhoztatva, amíg meg nem kaptam a teámat.
- Ó, csupa férfi vendég fordult meg nálad? – kérdeztem kissé meglepetten, még a szemöldököm és felszaladt néhány másodperc erejéig. – A jó emberekkel egy ideális világban, csakis jó dolgok történnek. Egy rossz dolog apropóján kerültél ide, de látod, kezd minden a helyes útra terelődni. Mégsem olyan ideális azért a világ, de én szeretem azt hinni, hogy ha rendesek vagyunk másokkal, akkor mások is azok lesznek velünk. Talán egy kicsit naiv hozzáállás, főleg, hogy miket látok egész nap… - nevettem fel zavartan, miközben ízesítettem a teámat. Óvatosan kóstoltam csak bele, a végén még megégetem a nyelvemet, aztán oda az este hangulata, mert annyira fog fájni. Igazán kár lett volna érte, azt viszont máris feljegyeztem magamban, hogy mit hozok legközelebb ajándékba; egy teás készletet. Cuki csészékkel – bár én is a bögrét kedvelem jobban -, és cukortartóval, meg citromléhez való edénnyel együtt.
- Persze! Már úgyis éhes lettem, és amíg kész, addig megiszogatom a teát óvatosan. Segítsek még valamit? – ajánlkoztam egyből, hátha még hasznomat lehet venni. Bár nem mondom, azért meg tudtam volna szokni, ha ennyire kiszolgálnak, és csak várnom kell, hogy elém tegye valaki a vacsorát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Pént. Jan. 02, 2015 5:16 pm

Amanda & Becca


-Itt született, szerintem hozzászokott, én már vettem egy hősugárzót a fürdőbe.
*Kint hideg volt, de kétszeresen is igyekeztem meleget varázsolni a házba, mivel vendéget vártam és nem akartam, hogy megfázzon. Készítettem még fát a kandalló mellé és úgy éreztem elég meleg van.*
-Nem értettem félre, de ha fázol nyugodtan szólj, nem sértődöm meg.
*Fontosabb volt, hogy jól érezze magát és bármit megtettem volna ezért. Sajnos azonban rendes fűtéssel nem szolgálhattam „kapott anyagból főztem” ahhoz, hogy ne csak a kandalló legyen még sokat kell spórolnom, és biztos voltam benne, hogy kölcsön nélkül nem tudom még a következő nyáron sem megcsináltatni. Ahhoz pedig munka kell, szóval a kör bezárult.*
-Ööö…-*igen, zavarba jöttem pedig nem kellett volna, de ahogy kérdezte és megemelte a szemöldökeit.*- Robert igazából nem volt vendég, ő munkát vállalt itt, Killian pedig…..
*Megvontam a vállam. Killiant nem tudtam hova tenni, de tény és való, hogy eddig férfiak lépték csak át a küszöböt, attól az egyetlen alkalomtól eltekintve mikor az első napon Amanda átjött velem körülnézni. Halkan felkuncogtam, a helyzet ellenem szólt, de esküszöm ártatlan voltam. *
-Szóval szerinted jó ember vagyok. Szerintem nem naiv inkább optimista. Bár eddig szinte mindenkitől megkaptam a jelzőt amiért olyan könnyen barátkozom. Szerinted is merész ha első találkozásra beülünk egy moziba, a másodikon pedig együtt kocsmázunk?
*A saját teámat nem ízesítettem, mert a gyümölcsöset magában szeretem, csak beleszürcsöltem, de túl forró volt még. Egonra gondoltam míg nekikészültem a hússütésnek, róla beszéltem, ő volt a kérdésem főszereplője, bár Mr. Greywald is, mondhatni felelőtlennek gondolt. Kiszedtem a salátát és az előre bepácolt húst, előbbit az asztalra tettem Amanda keze ügyébe, a húst magamhoz vettem a grillező mellé. Vártam, hogy megfelelő forróságú legyen, csak akkor tettem rá az első két szelet húst sercegni.*
-Ha gondolod szedhetsz addig a salátából. Remélem megfelel, igyekeztem az összes fellelhető zöldséget beletenni. Van hozzá joghurtos dressing is…..azt hiszem késő megkérdezni, de ugye nem vagy allergiás semmire? Megoldom ha igen.
*Emeltem fel mindkét kezem magam elé, amíg vásároltam erre is gondoltam, de nem kérdeztem meg Amandától.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Vas. Jan. 25, 2015 5:27 pm

- Az nem volt egy rossz ötlet! – ismertem el, mert a fürdőszobában a legrosszabb ilyenkor télen, amikor hideg van és te kimászol a víz alól. Nálam ott is rendesen volt fűtés, nem csupán ennyi. Sőt, ott még törülköző szárító, és padlófűtés is lett csináltatva, hogy még véletlenül se fázhassak. Ráadásul Cathy a fürdőkádban jól elbohóckodott esténként, az meg igazán nem hiányzott, hogy orvoshoz kelljen járni vele. Bár azt hiszem, hogy Abigail meggyógyította volna őt semmi perc alatt, de ezt csak végszükség esetén szerettem volna alkalmazni. Az pedig most éppen nem volt, hála istennek, és reméltem nem is lesz.
- Ó, értem én. Csak ugrattalak! – legyintettem nevetve, nehogy itt magára vegye véletlenül a tréfámat. Nem akartam én őt megsérteni azzal, hogy azt gondolom róla, a férfiak átjáró háznak használják az otthonát, mert erről szó sem volt. – Igen, szerintem az vagy – bólogattam immár mosolyogva, majd érdeklődően pislogtam felé, a kérdése hallatán. – Igen, egy kicsit talán az, de ez egy kisváros. Talán nem származik belőle semmi gond, ha ismerkedsz. Ki tudja, lehet, rád talál a szerelem hamarosan – ezúttal csak félig szántam piszkálódásnak a szavaimat, félig meg hittem benne, hogy akár ez is bekövetkezhet. Minden nőnek szüksége van egy társra, én amondó vagyok. Nekem sem ártana, bár most álcából ugye mindig körülöttem van Kyle, de ez mégis más. Ő nem érzékelteti velem lépten-nyomon, hogy kívánatos nő lennék, akin állandóan a gondolatai járnak. Pedig néha nem lett volna ám olyan rossz, ha van valaki ilyen az életemben. Talán majd egyszer…
- És ki ez a magával ragadó ismeretlen? – érdeklődtem kíváncsian, mert lehet az is, hogy ismerem őt. Jó, nem volt teljesen magától értetődő, de kizárni sem lehetett egyértelműen, mivel elég sok emberhez volt már szerencsém, a hivatásomból fakadóan is. – Persze, hát miért is ne felelne meg? Szedek neked is, ha megmondod, hogy mennyit kérsz! – ajánlottam fel készségesen, hogy amíg sül a hús, addig én is hasznosnak érezhessem magam. – Hm, nagyon finom az illata! – dicsértem meg, hiszen amint elkezdett sülni, máris terjengett a konyhában.
- Nem, itt semmire. Az olajos magvakra vagyok csak, de hát ezekben nincs semmi ilyesmi! – most már ezt is tudta rólam, némi plusz információkhoz mindig hozzá lehetett jutni, ha az ember lassacskán megismerte a másikat. Így volt ez a párkapcsolatokban, és a barátságokban is. Ez nyilvánvalóan esetünkben inkább az utóbbi volt. – Hol találom hozzá a dressinget? – közben ittam egy kortyot a teámból, aztán felálltam, hogy az általa mondott helyről előkeríthessem. Úgy sejtettem, hogy a hűtőben fogom megtalálni, de ha nem, akkor sincs probléma. Úgyis mindenképpen az asztalra fogom vinni, hogy minden a kezünk ügyében legyen.
Ha szólt, hogy mennyi salátát kér, ráraktam neki is az öntetből, aztán visszatelepedtem a székemre, és két tenyerem közé fogtam a gőzölgő bögrét, várva a vacsorára.
- Sikerült már valamilyen munkát találnod? – kezdeményeztem újabb beszélgetést, ha netán beállt volna néhány percre a csend kettőnk között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Csüt. Jan. 29, 2015 8:11 am

Amanda & Becca




*De még mennyire nem volt rossz ötlet, máris kellemesebb volt a tusolás, hogy nem kocogtak a fogaim. Nem is értettem a nagyi hogy bírta ki, és hol van bennem az ő vére. Szerencse, hogy még nem fáztam meg, esélyes volt pár napos ágynak esés amint bejött a nagy hideg és nem kellett sokat várni rá. Talán itt megedződöm, végül is teher alatt nő a pálma.*
-Reméltem is, nem vagyok férfifaló. Így alakult.
*Bele sem gondoltam igazán, de tényleg nem volt sok dolgom nőkkel, kivéve Amandát és Naomit, meg a nagyiját. Azt viszont nem hittem, hogy ennyire vonzanám a férfiakat, csak a véletlen műve. Az, hogy könnyen barátkoztam jellemzőbb volt rám, New York nagyváros, rengetegen élnek ott és majdnem annyian távolságot is tartanak, egyszerűen bizalmatlanok. Nekem ez nem megy, ott is könnyen barátkoztam azzal aki engedte, szerettem az emberekkel beszélgetni, megismerni őket, mert ahányan vannak annyifélék. Olyanok mint a könyvek, nincs két egyforma történet, de még csak hasonló sem.*
-Nem csak a régen itt élők mások, aki idejön az is megváltozik, ha nem is vetkőzik ki önmagából, a város hangulata átragad rá…..Amanda, nem a szerelemről beszélek. Eszembe sem jutott.
*Nevetnem kellett a megjegyzésén, az lenne csak igazán felelőtlenség a részemről, ha mindenben ezt látnám. Nem azért ismerkedtem könnyen mert azt vártam, hogy majd párt találok magamnak, ez nem arról szólt. Abban igenis válogatós voltam, ha meg is kedveltem valakit, az még nem jelentette azt, hogy a személyisége annyira magával ragadt volna, hogy belezúgok.*
-Egonnak hívják. Egon Duckbane és rendkívül szórakoztató fazon….sokat kérek, pakold tele a tányéromat nyugodtan. Szóval Egon. A rakparton találkoztunk először és elég idétlenre sikeredett a megismerkedésünk. Aztán újrakezdtük a bemutatkozást. Elmentünk fagyizni és közben szóba kerültek a filmek. Hasonló ízlésünk van ezen a téren.
*Ahogy visszaemlékeztem az egészre megint nevetnem kellett. Tényleg rendhagyó találkozás volt, Egon már az első percekben magával ragadott, persze nem annyira, hogy mindjárt a nászinduló csendüljön fel a fejemben.*
-Remek, azt szándékosan kihagytam, sokan allergiásak az olajos magvakra. Szerencsére én nem. Imádom a diót, a mogyorót és mindent amit salátába vagy müzlibe lehet tenni. A hús fűszerébe sincs semmi ilyesmi, csak egy kis gyömbér, az nagyon fel tudja dobni.
*Kezdett összefutni a nyál a számban, nem csak a hús illata miatt hanem mert beszéltem róla. Mindig éhes leszek ha kajáról van szó, pedig nem látszik rajtam.*
-A hűtőben, piros tetős.
*Elkalauzoltam a dressing irányába és megfordítottam a húst. A csirkemell gyorsan megsül és nem szabad sokáig sütni, különben kiszárad, akkor is ha olívaolajos pácban szundikált egy ideig. Egon személye még nem volt kivesézve kellőképpen, de rajta kívül még ezer dolog jutott eszembe amiről beszélgethetnénk és ott voltak Amanda témái is. Nagyon úgy nézett ki, hogy hosszú lesz az este, de nem bántam, örültem, hogy Amanda itt van, már kezdtem utálni az estéimet egyedül.*
-Nem, még nem, de rajta vagyok az ügyön. Legalább megismerem a város minden szegletét amíg álláshirdetés után járkálok. nem bíztam az újságokra, megnézem a boltokat is, hátha csak egy tábla van kitéve az ablakba.
*Nem adtam fel a reményt, hogy találok állást, bár milyet. Már egy kocsmai pultos állással is kiegyeztem volna ideiglenesen, amíg nem találok kedvemre valót. Nem szabad válogatnom, legalábbis az elején, itt Fairbanks-ben pedig nincs is rá lehetőség. Muszáj volt találnom valamit, ugyanis nem volt kedvem visszamenni New Yorkba, szerettem itt lenni a nehézségeim ellenére is. Kedves emberekkel találkoztam, jó benyomásaim voltak az itteni életről és üdítő változatosság volt a zsúfolt és hangos város után az a nyugalmas csend ami körülvett. És most nem az esti magányomra gondolok. Fairbanks nem egy falu volt egyetlen fő utcával, modern város a civilizáció minden vívmányával, mégis egy álmos falura emlékeztetett. Itt ha nem is mindenki ismert mindenkit, de az arány elég magas volt, az emberek pedig kedvesek és mosolygósak, figyelmesek másokkal szemben.*
-Jut eszembe, találkoztam Cathy-vel. Helyes kislány, bámulatosan rajzol.
*Semmilyen hátsó szándékom nem volt ennek a bejelentésével, hirtelen jutott eszembe ahogy a város lakóira gondoltam. Azt sem vethettem Amanda szemére, hogy még nem mesélt róla, elvégre alig találkoztunk és nem volt rá alkalom. szóval nem akartam sarokba szorítani ezzel, egyszerűen csak megemlítettem. Azután történt, hogy Amandánál jártam a munkahelyén, nem tudtam, hogy Cathy megemlítette-e neki, bár arról volt szó, hogy szólunk neki és megkérjük, hogy engedje el velem néhányszor. Talán még nem volt rá alkalma neki sem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Vas. Feb. 01, 2015 6:08 pm

- Azzal sem lenne baj, ha az lennél. Nem kedvelnélek kevésbé, csak meglenne a véleményem rólad! – igazából továbbra is csak cukkoltam, reméltem, hogy érti a viccelődésemet. Nem ítéltem el azokat, akik kedvelték jobban a férfiak társaságát, mert mindenki maga tudja, hogy mi a jó neki. Ha ő így akarna élni, én abba sem szólnék bele, bár tény, hogy elég elfogadó nőszemély vagyok mások rigolyáival szemben. Ráadásul, ezt még nem is lehetett volna annak mondani. – Igen, ebben lehet, hogy igazad van! – ismertem el, bár én nem egyszer éltem már kicsi, és nagyvárosban is. Különbözőek az élettér tekintetében, a hangulatról már nem is beszélve. Szerintem mindenki idomul valamilyen szinten, mert erről szól a beilleszkedés folyamata. Szerencsére én is az a típus vagyok, aki elég hamar otthon tudja érezni magát a világon bárhol, de volt is időm ehhez hozzászokni.
- Tessék?! – kérdeztem vissza, amint megtudtam a nevet, kis híján megfulladva. Köhögtem is néhányszor, mire újra meg tudtam szólalni. – Becca, az az ember veszélyes. Találkoztam már vele én is, akkor még háza sem volt, a híd alól mászott elő. Kerüld el őt, rendben? – olyan komolyan, és őszinte aggodalommal mondtam neki, hogy egyszerűen nem lehetett nem törődni a figyelmeztetésemmel. – Nem a levegőbe beszélek, hidd el. Lehet, hogy ártalmatlannak tűnik, de a sorozatgyilkosokról is mindenki azt hiszi, hogy azok… - ingattam a fejemet. Nem tudtam, hogy vele hogy viselkedett, rólam nem tudta, hogy őrző vagyok, mégsem nyerte el a szimpátiámat. Volt benne valami, ami ott a hídon nagyon nyugtalanított engem, az meg pláne nem tetszett, hogy egy ilyen vérfarkas lézeng a szembe szomszédom körül. Killian más, róla tudtam, hogy elég idős és megbízható, különben Abigail sem lett volna vele. Egon azonban teljesen más lapra tartozott.
Közben azért eleget tettem a kérésének, és szedtem neki a tányérjára bőven a salátából. Még mindig nyugtalanított ez az információ, ami a birtokomba került, de igazából nem tilthattam meg neki, hogy találkozzon vele. Azt viszont megtehettem, hogy mostantól jobban oda fogok rá figyelni, mielőtt még valamilyen baja történne. Igazán sajnáltam volna, mert kedves nőnek ismertem őt meg, és legalább olyan szomszédom lett, akivel ilyen jó a kapcsolatom.
- Azzal nincs is bajom – legyintettem nemtörődöm mozdulattal, kicsit még mindig máshol járva agyban. Mindenféle reakció nélkül léptem a hűtőhöz, és szedtem elő a dressinget, hogy majd rátehessük a salátára, mindenki annyit magának, amennyit csak szeretne. Én máris mertem rá egy kanállal, miután leemeltem a tetejét, hogy mire készen lesz a hús, jól átjárhassa a zöldségeket az íz. Én azt szerettem, kikanalazgatni szépen a finom mártást. – Szerintem jól tetted, biztosan nem minden kerül bele az újságba. Vannak olyanok, akik nem szeretnek fizetni a hirdetésekért, és egyszerűbb a kirakatba pakolni a papírt – bólogattam egyetértően, hiszen ez egyáltalán nem volt rossz ötlet a részéről. Reméltem őszintén, hogy fog találni valami neki való munkát, amit igazán élvezhet. Én is szerettem a sajátomat, ami manapság bizonyára nagy szó.
- Hol találkoztál vele? – kérdeztem meglepetten, egyből meg is álltam mindenféle mozdulat közepette. Nagyon reméltem, hogy nem egyedül csatangolt valahol, mert az veszélyes, bár volt egy sanda gyanúm, hogy így történhetett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szer. Feb. 04, 2015 7:50 am

Amanda & Becca



*Csak a fejemet ráztam az újabb megjegyzésre, most már végre leesett, hogy csak cukkol. Egyébként valóban a véletlennek köszönhető, hogy így alakult, sosem kerestem szándékosan a férfiak társaságát, de ha már megvolt akkor sem kedveltem jobban azz övékét. Ebből a szempontból nem tettem különbséget férfiak és nők között, legfeljebb csak a téma volt más. Az, hogy Fairbanks hangulata átragadt rám annak is köszönhető, hogy a New York-i barátaimon kívül ki voltam éhezve az emberi kapcsolatokra, itt pedig megkaptam. Még aa boltban is másképp néztek rám, öröm volt betérni bárhova, senki nem rohant lélekszakadva a dolga után, ha volt is, ráért és mindenki tiszteletben tartotta.*
-Szeretek itt lenni, hidd el, átragad. Ha innen mennék New Yorkba biztos utálnám.
*Ennek ellenére szerettem New Yorkban élni, mert az volt az otthonom, ott mindent ismertem már, viszont a felfedezésnek is megvannak az örömei. Úgy éreztem ebben a városban kinyílok mint tavasszal a virágok. Ez az érzés pedig állandósult, ezért ért váratlanul Amanda kifakadása mikor megemlítettem neki Egont. Hirtelen nem is tudtam mit tegyek, megijedtem a köhögésétől de értetlenül néztem rá azért amit mondott és ahogy mondta.*
-Te jóóóóéééég! Amanda jól vagy? Nehogy megfulladj!
*Odaugrottam hozzá és megütögettem a hátát, ezt szokták csinálni nem? Nem teljesen nyugodtam meg akkor sem mikor már képes volt megszólalni. Ezek szerint ismerte Egont, csak épp olyan embert festett le aki egyáltalán nem hasonlított arra az Egonra akit én ismertem, egyetlen momentum volt csak közös a két Egonban, a híd alól előmászás. Visszaültem a helyemre továbbra is ugrásra készen és néztem Amandát. Próbáltam eldönteni, hogy mennyire gondolja komolyan azokat a dolgokat, melyeket Egonról mondott.*
-Ne viccelj már, Egon kedves és szórakoztató figura. Amikor mi találkoztunk, akkor is a híd alól mászott ki, éppen úszott egyet, biztosan akkor is megmártózott amikor ti találkoztatok. Egyszerűen szereti a vízpartot.
*A végén már mosolyogtam, az én Egonom valóban kedves volt és jó humorú, bármiről eltudtam vele beszélgetni és szinte minden pillanatban megnevettetett. Szerettem vele lenni, bár elég kevés időnk jutott egymásra eddig. A sorozatgyilkosok említése valószínűleg ellenkező hatást váltott ki belőlem mint amire Amanda számított, ekkor már úgy gondoltam, hogy túloz és ahelyett, hogy megijedtem volna, elnevettem magam. Egon mint sorozatgyilkos....olyan messze voltak egymástól mint Fairbanks Egyiptomtól.*
-Amanda! Szerintem eltúlzod. Biztosan csak rossz napja volt.
*A hús sercegett, közben kaptam salátát és a dressing is előkerült. Már nem hiányzott semmi a kellemes vacsorához. Még ott kavargott a fejemben Amanda Egonról alkotott véleménye, de már az álláskeresés is szóba került.*
-Álláskeresésben még sikerült megőriznem az optimizmusomat.
*Még nem adtam fel és azt hiszem nem is fogom. Olyan nincs, hogy ne legyen valahogy. Muszáj volt, mert itt kellett maradnom. Már egész szép kis családot gyűjtöttem össze magamnak, nem szívesen hagytam volna itt őket. Cathy is beletartozott, bár csak egyszer találkoztam vele, máris imádtam a kiscsajt és örültem volna annak ha több időt tölthetünk egymással, ehhez pedig Amanda kellett. Ahogy reagált a hírre máris rossz érzéssel töltött el Cathy miatt. Nem hazudhatok Amandának, viszont biztos, hogy kínos helyzetbe hozom vele a kislányt. Egy kicsit hezitáltam, hogy mit is mondjak és a arany középutat választottam.*
-Ööö....nos, az út mellett, a fasor szélénél. De nem mond el neki, hogy tudsz róla, mármint, hogy merre járt. Megígérte, hogy egyedül nem fog csatangolni arra többé. Jót beszélgettünk, mármint könnyen megértettük egymást. Aztán hazakísértem és megbeszéltük, ha nincs ellene kifogásod, akkor átjöhet hozzám is ha van kedve és elmehetünk együtt sétálni. Megígérte, hogy megtanít lovat rajzolni.
*Lelkes voltam, Cathy elbűvölő kislány volt, és láthatóan segítségre szorult, amit sok irányból kell megkapnia. Minél többen vannak körülötte, annál gyorsabban összeszedi magát. Bár jó kedve volt, éreztem, hogy nem minden kerek, és ahogy Amanda rátalált, sok jó dolog nem érhette őt addig.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Vas. Márc. 01, 2015 2:18 pm

Egészen addig jól is voltam, amíg nem árulta el az új ismerőse nevét. Ráadásul elég egyedi volt ahhoz, hogy még véletlenül se hihessem véletlen egybeesésnek. Egyáltalán nem repestem a gondolattól, és nem is nagyon tudtam hová tenni ezt az egészet. Számomra most a lényeg annyi lett volna, hogy a lehető legtávolabb tudjam a szomszédomat attól a hímtől, úgyhogy a köhécselésem abbamaradását követően ezt szavakba is öntöttem. Ahogy elnéztem, nem sokra mentem vele, és ez roppantmód aggasztott, mert így kénytelen leszek még rá is figyelni, pedig volt elég gondom e nélkül is, az már egyszer biztos!
- Megmártózott? Hát persze… - Becca naivitásán kénytelen voltam felnevetni és megráztam a fejemet is. Mire ez a mozdulat abbamaradt, már az arcom is újra komoly kifejezést vett fel. – Eltúlzom?! – elég ridegen kérdeztem ahhoz, hogy teljesen elüssön az eddig megismert jellememtől, és egy kicsit mutasson abból, hogy milyen vagyok akkor, ha dolgozok. Talán nem szoktam egyenruhát viselni, és igazán kedves teremtés vagyok alapvetően, de rendőrként bizony elég kemény szoktam lenni, amit Rebecca még nem láthatott. Jobb is úgy! – Becca, ugye tudod, hogy rendőr vagyok? – kérdeztem rá a nyilvánvalóra, felvont szemöldökkel. Már-már hitetlenkedni kezdtem.
- Olyan dolgokat láttam már, amit te el sem tudsz képzelni, és nem is szeretném, hogy elképzeld. Nem akarok egy nap a te hulládhoz kimenni azonosításra, oké? – szusszantam hosszasan. – Az a helyzet, hogy elég régóta vagyok már a szakmában, ráadásul van egy nagyon jó adottságom. Lehet, hogy olykor olyan naivnak tűnök, mint amilyen most te vagy, viszont elég jó emberismerettel áldottak meg az égiek – ujjaimat közben összefontam az asztalon magam előtt. – A zsigereimben érzem, hogy ez a fickó veszélyes és nem olyannak mutatja magát, mint amilyen valójában. Gondolom, ezek után majd örömmel elújságolod neki, hogy mit mondott a hibbant rendőr szomszédod, de én még mindig azt mondom, hogy az lenne a legjobb, ha jó messzire elkerülnéd. Bármilyennek is tűnik, hidd el, hogy nem olyan! – sajnos azt nem árulhattam el neki, hogy már százon felül lévő vérfarkas az új haverja. – A lényeg az, hogy én is tudok roppant szórakoztató és ártalmatlannak tűnő lenni, de álmodban sem gondolnád, hogy mire vagyok képes – nem magamtól akartam elijeszteni, egészen egyszerűen az volt a célom, hogy rájöjjön, az emberek nem olyanok, mint amilyennek mutatják magukat. Jó, én speciel tényleg olyan vagyok, de attól még simán lelövök valakit, ha muszáj. Hiába utálom a fegyvereket, akkor is.
- Hátha akad majd valami… - azért egy mosolyt még magamra erőltettem, noha nagyon nyugtalanított még mindig az előbbi téma. És akkor erre tessék, jött máris a második hidegzuhany, méghozzá ez már személyesebben is értett, hiszen Cathyről volt szó. Egyáltalán nem örültem ennek, és ha Becca ennyire jóban van ezzel az Egonnal, mi a garancia arra, hogy nem lófrál a környéken, és kapja el a kislányt? Nem, erre most gondolni sem akartam, de a tenyérbe mászó stílusától kirázott a hideg.
- Már hogyne mondanám el? Ő nem egy felnőtt, hogy tartanom kelljen attól, hogy mit fog szólni, amiért lebukott! Ő egy kislány, aki az én felelősségem, és úgy ment el, hogy nem kérdezett meg róla, holott megbeszéltük, hogy nem tesz ilyet! – most már kénytelen voltam felállni és egy kicsit járkálni a konyhában, hogy alább hagyjon az idegességem. – Remek… - a hajamba túrtam kínomban, majd a halántékomat kezdtem dörzsölni. Azzal nem lett volna semmi probléma, ha átjön ide, a gond a megismerkedésük körülményeivel volt. Bemutattam volna én szívesen Rebeccának, de így teljesen más volt a dolog. – Nem akarom, hogy egyedül mászkáljon a városban, még a környéken se. Egy kislányra sok veszély leselkedhet, és annak sem örülnék, ha a te Egon barátodba futna bele egyszer az utcán – dünnyögtem az orrom alatt ellenségesen. – Nézd, én egyáltalán nem vagyok előítéletes, nem szoktam ok nélkül rosszat feltételezni senkiről. Gondolom sejted ezek után, hogy mennyire komolyan gondolom, hogy nem veszélytelen a fickó! – próbáltam megértetni vele, de volt egy sanda gyanúm, hogy csak a falnak beszélek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Kedd. Márc. 03, 2015 4:45 pm

Amanda & Becca



*Nem hittem, hogy az Egon téma ilyen hosszúra nyúlik és komolyabb színezetet kap, de Amanda tényleg nagyon rákattant. Nem értettem miért, persze hogyan is érthettem volna? Egon mindig kedves volt velem, vicces és igen, furcsa is, de az idétlen vicceit szerettem. Másrészt jól ellehetett vele beszélgetni mindenről, csak úgy a filmekről, mint könyvről, és aktuális hírekről. Voltak közös témáink is és jól éreztem magam a társaságában. Na igen, az azért fura volt, hogy mindkettőnknél a híd alól mászott elő, de végül is nem volt tilos a folyóban fürdeni. Minden bizonnyal kiváló úszó volt. *
-Ühüm. szerintem igen, de nem értem miért.
*Tényleg egy kicsit zavarba jöttem Amanda szavaitól, nem különben ahogyan előadta. Egészen más volt most mint máskor, ahogy megszoktam tőle. A kérdésére újra csak hümmögtem válasz helyett. Persze, hogy tudtam, hogy rendőr, csak azt nem értettem mit akar ebből kihozni. Aztán jött egy hosszú litánia és én kezdtem azon aggódni, hogy talán Egonnak priusza van amit nem árult el nekem. Persze én sem dicsekedtem volna el vele hasonló esetben…azt hiszem. de ez még nem lehet ok arra, hogy távol tartsam magam tőle, Robertnek is volt priusza, persze ő előre megmondta, de akármennyire is vad kinézete volt, egészen rendes embernek tűnt. Igaz, hogy lelépett minden szó nélkül, de végül is azért kérte a fizetségét alkalmanként, mert akár kötelező munkát is bízhatnak rá és az az első, különben a felügyelő tisztje jelenti.
Csak tátogtam mint a hal amikor az azonosításomról beszélt. Komolyan gondolta, de nekem annyira nevetségesnek tűnt, persze nem akartam megbántani, hogy ezt közlöm is vele, de ez már tényleg túlzás volt. A korábbi jó hangulat úgy tűnt el mint a lángok a kandallóban miután egy vödör jeges vizet öntöttem bele. Szóhoz sem jutottam. Majd amikor igen, a homlokomat ráncoltam.*
-Amanda, ez…..ne haragudj de annyira hihetetlen. Egyrészt miért gondolod, hogy ha Egonnal barátkozom akkor erőszakos halált halok? És nem, nem újságolom el neki örömmel amit a szerintem egyáltalán nem hibbant rendőr szomszédom mondott róla, én nem ilyen vagyok Amanda. Szeretem az embereket és szeretek velük beszélgetni, Egon eddig semmi olyasmit nem tett ami miatt kételkednék benne. Egy kicsit fura, na és? Remek a humora és jó vele beszélgetni. Egyszer találkoztál vele és nem volt jó benyomásod, ennyiből még nem lehet megítélni senkit sem és elítélni sem. Egon nem rossz ember, bízz bennem.
*Nem akartam azt mondani, hogy szerintem szakmai ártalom az ahogyan megítéli az embereket, biztosan sokat tanult ahhoz, hogy jó emberismerete legyen, de néha a szerencsétlen körülmények miatt, tévútra léphetünk. Az álláskereséssel már nem is foglalkoztam, az iménti témához hasonlítani sem lehetett, Cathyvel való találkozásomhoz pedig végképp nem. Amanda kikelt magából, érzékenyebben érintette a téma mint gondoltam, pedig nem történt semmi, mégis úgy éreztem magam mintha engem hibáztatna. Egyszerűen rossz embernek éreztem magam attól amit mondott.*
-Sajnálom, szeretem a gyerekeket de nem vagyok gyakorlott szülő. Talán jobb ha felelősségre vonod, akkor legközelebb nem tesz ilyet. Igazad van.
*Tényleg pocsékul éreztem magam, ráadásul olyan miatt amit el sem követtem. Csak néztem Amandát amint idegesen fel s alá járkál a konyhában, és aztán megint előjött az Egon téma. Az egészből azt szűrtem le, hogy Egon barátsága miatt nem kívánatos személy vagyok, felelőtlen akire nem lehet rábízni egy gyereket és minden bizonnyal ezek után Cathy sem jöhet el velem a városba. Utáltam vitázni, főleg ha igazságtalannak éreztem. *
-Cathy nem mászkálna egyedül ha velem van, tudok rá vigyázni, de úgy tűnik ez most már mindegy. Egon miatt feltételezem, úgy sem engeded el velem. Csak azt nem értem, hogy miért vagyok én a rossz. Mert most úgy érzem magam.
*Felálltam, de nem azért, hogy én is járkálni kezdjek, csak egy papírtörlőt téptem le, hogy belefújjam az orromat és megtöröljem a szemeimet. Komolyan rosszul esett Amanda hirtelen ellenségeskedése, és a lelkemre vettem, mert nem tudtam miért van mindez. Én csak jót akartam.*[/color]


A hozzászólást Rebecca Morgan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Máj. 03, 2015 7:19 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Szomb. Máj. 02, 2015 3:27 pm

- Én is szeretem az embereket, és éppenséggel előítéletesnek sem vallom magam, bárhogy tűnik is most – kezdtem bele, mert nem akartam, hogy félreértse azt, amit mondtam. Ó, bárcsak elmondhattam volna a valódi okát annak, hogy miért akartam távol tartani tőle. De nem tehettem meg, mert akkor úgyis memóriatörléssel végződne az egész, és az egész tortúra felesleges lenne. Csak egy őrzőtársamnak okoznék plusz problémát, de értelme több nem lenne. Nem, ezt semmi esetre sem akartam, és amúgy sem tudtam, hogy Rebecca hogyan reagálna arra, ha előállnék az igazsággal. Elég nyitott volt, de hajlamos is a naivitásra, akárcsak sok esetben én magam is. Az ilyesmit viszont még ő sem hinné csak úgy el, efelől nem voltak kétségeim.
- Szerintem elfogult vagy – adtam hangot tárgyilagosan a véleményemnek, mert a továbbiakban nem kívántam az igazam bizonygatni, ha látszólag úgyis csak falra hányt borsó volt, mert Becca nem hallgatott a figyelmeztető szóra. Lehet én is megmakacsolnám magam egy ilyen szituációban, de én rendőrként azért nyitottabb voltam a figyelmeztetésekre. Sokszor ugyanis nem vették komolyan a fenyegetést azok, akiknek előre szóltak arról, hogy veszélyben lehetnek. Elég nagy hiba, és nem akartam, hogy ez a kedves és ártatlan lány is erre a sorsra jusson. Mégis, mindezt hogyan árulhattam volna el neki?
- Igen, valószínűleg ezt fogom tenni – zártam rövidre a Cathyvel kapcsolatos gondolataimat. Egyszerűen nem örültem neki, hogy ő egyedül mászkált kint, mikor ki tudja, hogy milyen alakok ólálkodnak a környéken. Alapvetően egészen biztonságos lenne ez a város, és a szülőknek nem kellene attól tartania, hogy a gyereküknek baja esik, ha kint játszanak az utcán, de én nagyon jól tudtam, hogy mennyi veszély fenyegetheti itt őket. Tudtam, hogy mennyi farkas jár-kel kedvére, a városnak bármelyik pontján, a napnak bármelyik szakában. Talán nem támadnák meg a legtöbben, sőt, még segítenének is neki, de elég egy agresszív kóbor, akit nem ismerünk, és máris megvan a baj. Volt már rá példa, sorozatos gyilkosságokkal zárult az az ügy is, mikor Adammel sokáig nyomoztunk a lányok gyilkosa után. Nem volt könnyű elmondani a családoknak, hogy a lányuk már soha többé nem fog hazaérkezni.
- Nézd… - sóhajtottam egyet gondterhelten, amikor láttam, hogy elkezdett pityeregni. Még soha senkit nem ríkattam meg, azt sem tudtam, hogy képes vagyok rá. Bár valószínűleg Becca volt túlérzékeny, de hát honnan tudtam volna, hogy némi szigorú, határozott hangnemtől az egereket fogja itatni? – Sajnálom, oké? – ültem vissza az asztal mellé. Rosszul éreztem magam, bűntudatom volt, amiért túl kemény voltam, de tényleg kiborított egy kicsit ez a téma. – Én nem mondtam egy szóval sem, hogy Cathy nem mehet el veled sehová, csak hamarabb kellett volna szólnod arról, hogy csavargáson kaptad! – világosítottam fel, hogy valójában mi volt a problémám. – Egyszerűen csak aggódom érted. Nem bízom ebben az Egonban. Nem mondhatom el, hogy miért nem, de egyszerűen nem, és kész! És a megérzéseim sajnos jók szoktak lenni, bár tudom, hogy úgyis fittyet hánysz az intésemre, és nem fogod őt messzire elkerülni – feladtam. Tudtam, hogy úgysem hallgat rám, veszekedni pedig nem akartam tovább, amikor azért jöttem át, hogy eltöltsünk egy kellemes estét.
- Egyik meg a vacsorát, rendben? – enyhültem meg, próbáltam oldani a feszültséget, ami belőlem sajnos még bizonyára hosszú ideig nem fog csak úgy nyomtalanul eltűnni.

// Újra sűrű bocsánatkérések közepette küldöm a válaszomat, a késlekedésem miatt!!! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Hétf. Máj. 11, 2015 8:00 pm

Amanda & Becca



*Amanda próbált meggyőzni a maga igazáról, arról, hogy mindezek ellenére nincsenek előítéletei, de nem nagyon sikerült. bólintottam egyetértésem jeléül, igenis annak látszott, előítéletként hangzottak a szavai amikor Egonról beszélt. Nekem is van sok emberrel szemben, de igyekszem félretenni és előbb megismerni a másikat, aztán ha mégis igazam volt az első pillanatban a látottak alapján dönteni, megnyugodhattam. Most egészen más volt, Amandát meggyőzni arról, hogy Egonnal kapcsolatban téved, egyenlő volt a lehetetlennel és úgy gondoltam inkább ráhagyom. *
-Ezt most úgy mondtad mintha vak lennék a szerelemtől. Erről szó sincs és hidd el képes vagyok objektíven ítélni.
*Nem tudom már kit védtem, magamat, Egont vagy a Cathyvel való sétámat. Úgy éreztem magam mint aki rosszat tett, vagy mint egy felelőtlen gyerek akire semmit nem lehet rábízni. Ezért esett rosszul mindaz amit Amanda vágott a fejemhez, bár éreztem én, hogy csak jót akar, mégis balaga idiótának állított be. Amint a szemeimet elöntötte a szúrós érzés és szipognom kellett, rájöttem, hogy túlreagáltam. Nem kellett volna ennyire belelovallnom magam az egészbe, talán megállapodhattunk volna félúton Amandával, akkor mindketten megnyugodtunk volna. Két makacs nő. *
-Semmi gond, én is hibás vagyok.*Most már szégyelltem magam amiért itt pityergek ahelyett, hogy felnőtt módjára intézném el a dolgot. De én sok mindenen képes vagyok elbőgni magam, túlérzékeny vagyok, mindet túlreagálok és túlbonyolítok. *-Én sajnálom, tényleg szólnom kellett volna, de megígértette velem, hogy nem teszem. Azért nem is rohantam át azonnal és nekem is megígérte, hogy egyedül nem megy sehova.
*Nem ültem még le, járkáltam fel s alá míg szipogtam, aztán amikor megint Egon került szóba, lezöttyentem a székre. Muszáj lesz ezt elrendezni, Amandának joga van aggódni értem, már csak hivatalból is, de ahhoz nem, hogy megmondja kivel találkozzam és kivel ne. *
-Ha nem mondhatod el, hogyan higgyek neked? De tudod mit? Azt nem ígérhetem meg, hogy nem találkozom vele, csak azért mert te mondtad, de óvatos leszek és figyelmesebb ha ez megnyugtat valamelyest. És ha elengeded velem Cathyt a nagykönyvtárba, vagy bárhova, ígérem csak ketten leszünk, Egon pedig jó távol tőlünk.
*Reméltem, hogy így már jobb lesz, kedveltem Amandát és nem akartam vele rosszban lenni. Nem azért mert a szomszédom volt, hanem mert senkivel nem szerettem rosszban lenni, az pocsék érzés volt és általában ha mégis megtörtént, igyekeztem helyrehozni. Ahogy most is. Bólintottam végül a kérésére és befejeztem a terítést, minden az asztalra került. Újra leültem és megvártam míg szed magának mindenből, végül én is szedtem magamnak, de semmi kedvem nem volt most enni.*
-Jó étvágyat! Remélem ízleni fog és sajnálom ha elrontottam az estét.

//Jáj, már azt hittem eltűntél végleg. affraid cheers //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor

◯ Kor : 68
◯ HSZ : 503
◯ IC REAG : 519
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Chigliak-ház // Szomb. Jún. 20, 2015 7:06 pm

- Hát, jól van akkor… - mivel én sem szerettem volna tovább vitatkozni és a saját igazamat hajtani, ezért végül ráhagytam Beccára a dolgot. Nem mondtam én, hogy szerelmes lenne, egészen egyszerűen csak tényleg elfogultabb volt, mint én. Jó, én meg lehet, hogy túlaggódtam a dolgot és belevegyült némi paranoia is, de nem hiszem. Nem volt rám jellemző, ellenben a megérzéseim nagy általánosságban bizony bejöttek. Sokszor nagyon rossz volt ám, de tenni ellene nem tudtam semmit, egyfajta intuíció ez.
Azért a kis lelkiismeret-furdalás nem maradt el, amit azért éreztem, mert túl kemény voltam a lánnyal. Én is érzékeny vagyok, de ennyire azért nem, úgyhogy nem is feltételeztem, hogy majd túl messzire megyek, és ezt váltom ki szegény Beccából. Nos, most már legalább ezt is tudtam róla, és a jövőben jobban oda fogok figyelni az ilyen apróságokra. Bár hála istennek elég ritka volt nálam, hogy így kikeljek magamból, úgyhogy nem tartottam attól, hogy a közeljövőben megismétlődne a mai este.
- De Becca… ő csak egy gyerek! – nem akartam Cathyt ledegradálni, hiszen nagyon szeretem őt és fontos nekem. A tényeken azonban ez semmit nem változtat, mivel tényleg csak egy kislány. – Nagyon szeretem őt, de akkor is az. Egy gyerek ígértet meg veled valamit, és nem bírálod felül, hogy esetleg veszélyes, amit csinál, és szólnod kellene annak, aki felelősséggel tartozik érte? – kérdeztem meg úgy, hogy ezúttal ne legyek vádló, inkább csak döbbentsem rá arra, hogy hogyan is hangzik ez. – Attól még, hogy megígéri, ha úgy lesz kedve, és ugyebár nem lett rászólva vagy megbüntetve érte, akkor ugyanúgy el fog csatangolni megint – ingattam a fejemet rosszallóan. – Nem volt könnyű gyerekkora, és mivel elvan úgy is, még lehet, hogy hajlamos rá, mert úgy érzi, hogy rá semmi nem jelent veszélyt. De igenis jelent! – tettem hozzá, bár nyilván ezt ő is nagyon jól tudta, de úgy éreztem, hogy az aggodalmamat szavakba kell öntenem. Ahogyan Beccával kapcsolatos érzéseimet is abba kellett.
- Rendben! – egyeztem végül bele, mert láttam, hogy meddő vitát folytatunk egymással. Ha Egon távol lesz tartva Cathytől, nekem már az is elég, azt pedig csak remélni mertem, hogy a férfi végül annyira megkedveli a szomszédomat, hogy nem fog bántódása esni azért, mert egy farkas elveszítette a kontrollt. Idős volt ugyan, de annyira nem, hogy mindennel szemben hatástalan legyen. Eleget láttam már ilyet, nem szerettem volna, ha egy általam kedvelt személy esik ennek áldozatául. És bármennyire is tűntem emiatt fafejűnek, annyira nem fűlött a fogam ahhoz, hogy megismerjem a férfit jobban is. Abban viszont már most biztos voltam, hogy szemmel fogom tartani a jövőben.
Közben szedtem a vacsorára szánt ételből, és amikor már a vendéglátóm is készen állt az evésre, csak akkor fogtam villát a kezembe és varázsoltam kissé nehézkesen mosolyt az arcomra.
- Kétségem sincs afelől, hogy ízleni fog. Ha tudtam volna, készítek valami desszertet, és áthozom! – tettem hozzá, szándékosan kerülve az elrontott este témáját. Épp elég volt mára ahhoz, hogy további szavakat fecséreljünk rá. – Hm, nagyon finom! – dicsértem a főzőtudását, és már lapátoltam is be a tányéromra szedett ételt. – Ne rendeljünk valamelyik étteremből desszertet? – érdeklődtem két falat között.

// Nem olyan könnyű ám szabadulni tőlem, csak kicsit megfogyatkozott az időm!! Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Csüt. Júl. 02, 2015 7:25 am

Amanda & Becca



*Egyrészt örültem annak, hogy Amanda annyiban hagyja az Egon ügyet, mert kicsit megkönnyebbültem, másrészt viszont bennem maradt egy maroknyi rossz érzés ezzel kapcsolatban. Talán jobb lett volna megbeszélni, bár biztosan nem most, ilyen zaklatott lelki állapotban és azt is éreztem, hogy ennél többet nem húzok ki belőle. Valamiért nem akarta elmondani miért vannak ellenérzései Egonnal szemben, vagy ő maga sem tudta. azt hiszem mindketten túlreagáltuk. Cathy más volt, közel állt Amandához és kicsi volt még, természetes, hogy aggódik érte és félti őt, ám ahogy korábban úgy most is másképp gondoltam a dolgokat. *
-Igen, Cathy gyerek, de ha nem bízol meg benne egy bizonyos szinten, ha nem érezteted vele, soha nem tanulja meg, hogy felelős önmagáért. De jó, értem én, nincs gyakorlatom és nem mondhatnám, hogy a szülők gyöngye vagyok. *Én megbíztam Cathyben, elmondtam neki, hogy miért nem mehet el egyedül sehova, úgy láttam, hogy megértette. Érzékeny kislány, persze vannak vágyai és néha türelmetlen, de jó gyerek és úgy gondoltam nem fog visszaélni senki bizalmával. -Elmondtam neki hidd el. Megbeszéltük és felfogta. Gyerek ugyan, de okos gyerek és jó hatással vagy rá, szeret téged. Nem akar megbántani azzal, hogy rosszat tesz.
*Nem a magam tettének igazáról akartam meggyőzni hanem arról, hogy Cathyben megbízhat. Meg kell bíznia, mert ez sokat jelent egy gyereknek, persze nem kell felnőttként kezelni, de butának és felelőtlennek sem. Én persze könnyen beszéltem, nem volt senki sem rám bízva, de nem voltam teljesen tudatlan ebben a témában. A barátnőm lányaira sokszor vigyáztam New Yorkban, hasonló korúak mint Cathy és soha nem volt gond velük, pedig égetnivaló kölykök. Mindent megbeszéltem velük, megértették és megbízhattam bennük. Miért gondoltam volna, hogy Cathy más? Ám Amandánál úgy éreztem már Egonnal elvágtam magam, szóval inkább bármit megígértem neki – és be is fogom tartani – amit csak akart, hogy Cathy ne lássa kárát. Egy sóhajtással leengedtem mint egy lufi és inkább a vacsorára koncentráltam, vártam, hogy Amanda véleményt mondjon róla. A barátnőm már ismerte az ízlésemet és én is az övét, Amanda volt a következő ítészem és reméltem nem ez lesz az első és az utolsó közös vacsoránk.*
-Örülök neki…..ha gondolod, de van jégkrém a fagyasztóban ás feldobhatjuk egy kis friss gyümölccsel is. Csokoládé öntet?
*Mondhatnám azt, hogy készültem, de ez nem lenne igaz, jégkrém mindig van a hűtőmben, ahogy friss gyümölcs is, mert eléggé kényes vagyok az ilyesmire, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt eszem és sokat válogatok a zöldségesnél, a csokoládé pedig….nos az mindenképpen fontos. *

//Mindig jó érzékkel választod meg a reag írásra az időt. Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Chigliak-ház // Szer. Aug. 26, 2015 5:30 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szomb. Szept. 26, 2015 6:27 am

Egon, Jay & Becca



*Alaszkában a nyár sosem igazi nyár, jobbára kellemesen langymeleg de igazából olyan mint a korai ősz vagy a tavasz. Valójában jobban szerettem az összes többi évszakot, de itt nem kellett azon aggódnom, hogy olyan kánikula lesz, hogy már nem tudok lejjebb vetkőzni. Ideje volt a kertet is rendbe tenni, bár amióta kezelésbe vettem Graham nagyi áldásos tanácsait betartva, mindig rendezett volt, szép és főleg zöld. Nekem ez volt a lényeg, hogy zöld legyen, vagyis, hogy a természet körbevegyen. Száműztem a gazt, sikerült a feljáró kövekből rakott járdájának szegélyét is megszabadítanom az indáktól, és végül a házzal együtt úgy nézett ki a kert mintha egy meséből másolták volna. Nem csoda, hogy beleszerettem. Nem volt túl meleg, inkább már hűvösbe fordult az idő, vagy csak én nem szoktam még hozzá és a hőérzetem csapott be, de már rétegesen öltöztem és felülre elkelt a pulóver.
Ám egy kertben mindig van tennivaló, még a hosszú téli napokat is beleértve, és szerettem volna még valamivel feldobni az egészet. Alig maradt pénzem a tartalékból, jelentős összeget költöttem bokrokra és talajtakaróra amit Jay-el sikerült kiválasztanom, már csak arra vártak a fészerben, hogy elültessem őket. megbeszéltük ugyan Jay-el, hogy segít benne, de valójában sokáig vacilláltam azon, hogy felhívjam vagy sem. Egonnak meséltem a találkozásunkról, de azt valahogy elfelejtettem megemlíteni neki, hogy hallgatólagosan egy újabbat helyeztünk kilátásba. Elég kínos lenne ha Jay-t itt találná a kertemben vidáman kapálgatva. Végül mégiscsak felhívtam, de a magam lelkiismeretének megnyugtatása végett megvártam míg a kertásást Jay hozza szóba. Most meg itt állok a ház sarkánál, kezemben egy tálcával amin a beígért limonádé van kancsóba töltve, természetesen friss citromból és nádcukorral. A kertbe kerülő zöldek és tarkák felét már kipakoltam a fészerből, egy ládában várják az új otthonukat, én meg a medvenagyságú Humor Haroldot nézem amint azon ügyködik, hogy minél mocskosabb legyen. Persze mindjárt én is bepiszkolom magam, de egyelőre még a konyhatündéri teendőket látom el, amihez néhány kedvenc pulykás szendvics is hozzátartozik. A házból kinyúló kis tető alatti nádbútorokhoz igyekszem végül és leteszem a tálcát az asztalra. Kissé már megviselt mind, de még nem fog összerogyni Jay alatt.*
-Hoztam limonádét, ha esetleg szomjas lennél.
*Én magam addig leülök és töltök, de ha nem akaródzik neki kimászni a földhántásból, majd odaviszem neki. Eddig csak pár poént sütött el és egyik sem volt annyira félreérthető, reméltem ez így is marad.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Hétf. Szept. 28, 2015 8:41 pm

// Becca, Egon & Jay - Garden of Earthly Delights //

Sose vallanám be Becca-nak, hogy a gerberákat végül légiposta szállította ki, méghozzá Anya kapta egy névtelen patrónustól. Akinek szántam, annak nemhogy nem okozott örömet, de még alkalmat se hagyott, hogy átadjam. A szekrények felrúgására késztető lelkiállapot és némi erdei vadállomány meghajkurászása után beláttam, hogy jobb is lesz így. Amikor a sárban hanyattlökött engem a tudat, hogy akihez kötni akarom magam, ahhoz egyetlen kötél kell és másfelé nem szabad lövöldözni a hajóágyúval, az valami pokolian mély érzés volt. A legmélyebb bugyrokba süllyedtem bele ott a fatelepen és megmarcangoltam annak a lelkét is, akit évtizedekig gyűlöltem, életem megrontójának tartottam. Maradt még az utálat magvaiból egy kevés, szóval ezzel még megbirkóztam, de a letargia nem kell. Elszakítottam a láthatatlan köteléket, amit csak én csomóztam, a másik nem annyira. A virágot pedig az kapta, akinek Becca javasolta, de erről nem tudhat, hisz a büszkeségem azt diktálja, inkább mélyen hallgassak, minthogy világgá kürtöljem a nagyobbnál is nagyobb tévedésemet.
Szabad madárként röppentem el a könyvesboltban csillogó gyöngyszem házikójához, miután telefonon kieszközölte a kérdésemet, hogy na, mikor dugványozunk és kell-e a kapa a földecskéjébe? Tudtam, hogy női körmein fonja a motiváció szálait, de nem bántam, mert egy volt a cél. Lasszóval se tudott volna odavontatni, ha nem vonz a kertészkedés és a kis mellékes velejárulat. Most már a fülem tövén is virágföld díszlik, mert mocskos kézzel vakartam meg és a homlokomon is zöld fűszálak permete játszik bábelőadást, ahogy a terep előkészítéséhez beizzítottam a forgókaros pázsitvagdosó kézikészüléket. Fújta és köpte a lekopasztott szálak maradványát, én pedig lassan terepszínű leszek, pedig kék farmeranyagból készült kertésznadrágba bújtam piros pólóval és fekete kertibakanccsal. Legalább sikeresen elbújhatok, ha némi dzsungelharcra invitálom a hölgyeményt a kertépítés után. Mert nem csupán a nosztalgia és a nemes lélek segélynyújtó késztetése hívott ide...
- Komámasszony, jobbkor nem is hozhattad volna friss citromligetek üde nedűjét és a terebélyes tollazatú csúnyatokás madár melle húsát! - kiabálom neki már messziről, ahogy rátámaszkodom a kertilapátra lusta építőmunkásoktól ellesett pózzal, amit órákig képesek tartani, csak melózni ne kelljen.
- Az előkészítés megtörtént, lassan be lehet ültetni a kimélyített hüvelybe az élet aprócska, ámde szerfelett termékeny magvait!
Két értelemért ma se mentem a szomszédba, de szolidabban célozgatok és nem úthengeri stílusban. Fújok egy nagyot és a fűszál csak úgy repül az orcám bal feléről, majd köröz, mint gólyatoll a levegőben és megállapodik a cipőm túramocsoktól borított orrán. Csak figyelem a jelenetet lapáttámaszomon és aztán egy pillanat alatt hagyom eldőlni, hogy megrohamozzam az ellátmányos tálcát.
- Szabad gondolkodókra hajazó absztrakt elrendezést gondoltál vagy normatív alapon szeretnéd a növényhálózat kiépítését itt a fagyos susnyák közepette? - vetem fel a kérdést, ahogy földes-gyepes manccsal tartom kezemben a mindent feledtető étket.
Higiénia nuku, éhség maxon, a szervezetem pedig megbirkózik a természet istenadta melléktermékeivel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szer. Szept. 30, 2015 8:08 am

Egon, Jay & Becca



*Elnéztem a törpének öltözött óriást és hirtelen kíváncsi lettem, minek öltözne Halloween napján. Már csak a csúcsos sipka hiányzott a fejéről és persze egy kis hófehér szakáll sem ártott volna az amúgy markáns állára. Egyébiránt le sem tagadhatta volna, hogy nyelvész professzor, hogy nem tűnt ez fel nekem már a legelején? A három szavas elemózsiát, úgy mint limonádé és pulykás szendvics, ő tíz szóban fogalmazta meg. Szó se róla, így azért érdekesebb volt és újfent mosolyt csalt vele az arcomra, ő ugyan nem hallhatta ilyen távolságból, de még kuncogtam is. Vagy hallotta de akkor minden bizonnyal szélirányba húzta ki vitorla gyanánt a farkasfüleit. A kertem eddig is rendezett volt, nem olyan nagy, hogy egyedül ne tudnám rendbe tartani, de a szépségén még lehetett javítani. Nem szeretem ha egy kertben csak fű van, annak ott a széltében-hosszában végtelen mező, nekem bokor kell és virág, színek pettyezzék és foltozzák a zöldemet ha már van rá lehetőségem. Bár kerítés határolta a telek három oldalát, a most ültetett növényekkel, a már meglévő utcafronti sövénykerítéssel és a fenyőfámmal, majdnem olyan lesz mint egy kis erdei házikó. *
-Gyere Vénember, töltsd meg a pocakodat.
*Azt hiszem soha nem fogjuk egymást a nevünkön szólítani, nekem legalábbis bejön ez az állandó névadás, Jay-el szemben megmozgatja az agyamat, nem, nem mást hiába célozgat finoman és körmönfontan, csak szemet forgatok. Mint most is, egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni ha ő beszél így, mert az első alkalommal tisztába tette a tervei pelenkás fenekét.*
-Magad uram ha nincs szolgád.*Vágok vissza fülig érő szájjal, és maradok ülve mikor nekiindul letámadni a halott madárral, fél veteményes kerttel töltött feldolgozott búzamezőt. A fenébe, kezdek úgy gondolkodni mint ahogy ő beszél. Ez ragadós.*
-Eklektikusan. Ahogy esik úgy puffan alapon. Mintha vadon nőtt volna, hogy meglegyen az illúzióm a vad és zabolázatlan természetre.
*Mindennek a vágyamnak ellentmond, hogy tányéron és szalvétával nyújtom át neki a szendvicset, bár ahogy elnézem a kezeit és a tisztálkodásra semmilyen hajlandóságot nem mutató azonnali helyfoglalását, teljesen felesleges. Ezzel az erővel adhattam volna kutyatálba is a földre, de persze egy farkasnak az degradáló lenne, legközelebb azt hiszem legyűröm a vérfóbiámat és egy lenyakazott, még melegen vérző pulykát teszek elé - azt talán le tudom vadászni, őzre, nyúlra nem vagyok vevő, sem alkalmas - egy vekni kenyérrel, hogy legyen mivel tunkolnia. Én csak a limonádémba kortyolok bele és a pohár pereme felett nézem ahogy eszik. Szerencse, hogy telepakoltam a hűtőt. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Pént. Okt. 02, 2015 9:25 am

Nincs itt akkora zaj, hogy a vidámság felcsendülő melódiái ne üssék meg a hallójárataimat. Sikert aratni mindig szerettem és ezen a remek helyen is bekövetkezett. Gyönyörű környéket sikerült örökölnie az ifjú Őrző leánykának, a béke szigetét, amibe én hoztam ma egy kis vadságot. A szagok szája viszont megsúgja orrom füleinek, hogy egy hím léptei is illették a Chigliak-ház kertjét. Jó kérdés, hogy Becca tudott-e róla, miféle alak kereste fel őt. Nagyon remélem, hogy nem a falka egyik prominens képviselője és azt főleg, hogy ez nem egy a helyiek tulajdonjogát hirdető vityilló, hisz akkor páros lábbal repítenének ki. Olyanban volt már részem és köszönöm, nem kérek a seggberúgott randiból.
- Az étvágy ne hagyja el, jóasszony! Jó ebédhez nincs valami jó nóta a zúzósabb fajtából?
Miután a távolságtartás béklyóit ledobálta, kifejezetten jó társaság lett a csajsziból. Előtte is élveztem a szóbeli pengeváltást, de ő nem annyira. Most már egy húrt pendítünk, igaz, nem a testi szerelem húrját. Még nem tört meg a jég, csak alatta forognak azok a szépen csillogó szemek.
- Ha felvágom a zsák alját és kalapácsát vetni készülő görög istent játszom, akkor bizony úgy esik ki belőle minden, ahogy puffan, de megpróbálom a természet szabadosságára hajazva formába önteni kiskerted fazonját.
Mert ész nélkül azért mégse szórom ki. Legyen kaotikus, rendezetlen, olyan, mintha egy kiadós esőzés kuszálta volna össze. Női lélek, kiszámíthatatlan és megismerhetetlen, képletekkel leírhatatlan. Nem is lesz könnyű feladat a futónövények és erdőn-mezőn élősködő gazok mentalitását imitáló ültetésmód. Már kezdem kigondolni, mit alkotok és kellő nosztalgiát érzek. Azért azok a minneapolis-i parasztévek nem voltak teljesen haszontalanok és unalmasak sem. Kitanultam egy elfoglaltságot, képes vagyok önellátó termelésre is és a földdel karöltve életet nevelni bizony egész érdekes volt. Pár évig, mert utána előtört belőlem a harcos énem. Azt mondják, 7 éveként az ember sejtállománya lecserélődik és azt hiszem, a sejtcserés támadás hozta nálam is a nagy változást.
- Egy kis paradicsompark, rebarbara ranch vagy tormafarm nincs tervben? A szépség esztétikus fürtöket teremhet, de ha nem kell piacra járni, hanem őstermelő őslakosokat utánzol, abban is van ráció, nemde? És egyébként mi újság a sárkányasszonyság barlangjában? Könyvek könyvek hátán, de azért fogynak a vásárlók, úgy értem, a hagyományos vásárlók kezei nyomán?
Az én kezeim nyomán pedig a szendvics fogy, méghozzá rohamos tempóban. A szalvéta megfelelő higiéniát ad, bár néha beharapok egy-egy fűszálat, aztán vissza is köpöm az anyaföldbe. Nem vagyok kényes, ez abszolút megteszi. Felszolgálhatna komplett sült csirkét is, azt is megenném kézzel, pontosabban manccsal, hisz minek a kés és villa, ha simán alakítom a körmömet karommá és a tépőfogamat farkasfoggá, ami a vason is áthatol? A limonádés kisasszony szemeibe bámulok, ahogy üdén és frissen társalgunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szomb. Okt. 03, 2015 8:23 am

Egon, Jay & Becca



*Jóasszony. Mint földtúró parasztéknál, bár az élőkép jelentősen hajaz rá, szóval szavam sem lehet, csak derűs mosolyom, amit mellékelek is a zenéről alkotott gondolataim mellé. A kérésnek nem biztos, hogy eleget tudok tenni, lévén úgy különbözünk egymástól mint a tűz és a víz, nem valószínű, hogy az általam kedvelt és tartott zeneszámok elnyerik a tetszését, szerintem ő is szemet fog forgatni.*
-Zúzósabb? Hard rockra gondolsz vagy heavy metalra? Neked mi a zúzós? Az a gitárnyúzós- összetörős, hosszú haj lobogtatós, fejrázós? Mert engem Beethoven és Mozart tesz boldoggá, azon kívül találsz még nálam Barbra Streisand, Enya és ABBA cd-ket, de azt hiszem van egy Methalica dvd-m is, a `99-es szimfonikusokkal adott koncertről. Ha éppen van net, akkor kereshetsz a youtube-on valami neked tetszőt.
*Esküszöm most nem hülyéskedtem, tényleg csak ilyenek vannak, de nem kevésbé tesz jókedvűvé a döbbenésre várakozás. Nem tudom mit várt tőlem, de eddig sem vezettem tévútra magammal kapcsolatban, szóval biztos vagyok abban, hogy nem nézhető ki belőlem a színpadot rommá gyúró zene kedvelése, amire két kézzel és lábbal egyaránt élvezettel csápolnak miközben az agyuk ráállt már az alkohol és a drog húzta húrok hangjára valahol egy másik világban. *
-Hmmm….én is pont ezt mondtam csak kevésbé irodalmian. Görög istenre csak akkor hasonlítanál ha tógában lennél, de a kertésznadrágot inkább egy nagyra nőtt törpére hajaz. Vagy az általad korábban emlegetett favágóra, és lám! Zabáért kajabálsz.
*Már csak a kockás flaneling hiányzott róla a piros póló helyett és fejsze az ásó helyébe, egyébként minden megvolt. A kertemet még nem képzeltem el, nem csináltam terveket, hogy mit hova ültetnék, a természet sem válogat, nem jelöli ki, hogy az áfonyát csak balra, a szömörcét csak jobbra és a berkenyét a tisztás szélére körbe lehet csak elképzelni. Nekem az a lényeg, hogy legyen és egyáltalán ne passzoljon geometriailag. Gyanítom egy zseniális és fanatikus matematikus így is találna benne rendszert, de még csak a halvány lehetőséget sem szeretném megadni. *
-Nem hiszem, hogy Alaszka éghajlata fóliasátor nélkül elég lenne a paradicsom termesztéshez, annak sok napfény és meleg kell, a tormát utálom. Amikor először és utoljára ettem az ereje az orromba vándorolt és minden váladékom egybefolyt. Akkor kifejezetten nem voltam nőies. *Nem gyötör ugyan rémkép arról az egy óráról amíg sikerült összeszednem magam, de elég ha csak szóba kerül a torma, a nyálmirigyeim fájdalmasan összehúzódnak. Most is. Limonádéval öblítem le, a citrom legalább jóleső nyáltermelődést okoz. *-A könyvek fogynak szerencsére, több tolvaj nem tisztelte meg a házunk táját és sárkányasszonyság tüze is kialudt egy időre. Remélem jó hosszú időre. Nem feltétlenül kellemes ha az ember lányának fenevad főnöke van. Pláne ha….tudod.
*Nem mondom ki, hogy Őrző, itt a fűnek, fának is füle van. Arra azért kíváncsi vagyok tud-e róla, hogy a szembe szomszédom is Őrző és a mellettem lakó idős házaspár unokája is, aki gyakorta tesz látogatást az ősök őseinél. Kiszagolta vajon? Vagy elillant már a lehetőség mire ő ideért?*
-Na és nálad mi újság, bejött a gerbera?
*Annyira ellenkezett a rózsa miatt amit ajánlottam, kíváncsi voltam mit szólt a hölgy akinek saját állítása szerint vitte. Persze nem a szaftos részletek érdekeltek, azokra nem voltam vevő, főleg az ő stílusában és célzási képességeivel, de elég egyértelművé tette már akkor is, hogy miért a fene nagy úriemberesség farkas létére. *

zenécske
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Szomb. Okt. 03, 2015 11:13 am

Hálás közönség ez a kis örökös a titkok házának kertjében. Arca szépségét kiemeli a mosoly bája és a kellemes érzések, amiket a szövegemmel elindítok benne. Lehet, hogy így kellett volna indítani, nem a gerincre-váglak-de-most-azonnal stílussal. Mindegy, az jobban esett és én remekül szórakoztam közben is, a takarótorna pedig nem minden.
- Sztereó és típia. Nem mind pusztítják ám le a környezetüket és akik megteszik, azok is olyan erőt mutatnak közben, hogy fel kell nézni rájuk. Akkor is, ha kisebb színpadon törik a mákot. Az S&M koncert zseniális volt, az kertépítéshez is kellően vadító és egyben nemes háttérmuzsika lesz! Beüzemeled a magnót?
Ami azt illeti, nem is az üvöltő műsor rajongójának néztem volna, de számos kivételt láttam már. Néma leventék, akiknek egy szavuk sincs, de ha zenei ízlésről érdeklődsz náluk, akkor csak úgy sorolják a jelenleg divatos éa múltban híres metalbandákat. Becca finom lélek ABBA-val és (jesszus úristen, meg a betlehemi képeslapok puttói!) Barbra Streisanddal.
- Ha igazán pontosítani akarnék, az olimpiai sportolók szálkásságával bíró ábrázolásokon csak viszonylag ritkán hordtak ruhát ezek az antropomorf úriemberek.
Nem dobom be az ajánlatot, hogy szívesen feszítek ádámkosztümben, ha ő felölti Éva ruháját, természetesen nem a kertben, hanem az otthona melegében, ágyban, párnák közt. Csupán célzás, újabb nyílvessző, ami kerülgeti a szív és a testi vágyak felkeltésének céltáblája közepét.
- Két méteres törpét úgysem látott még a világ. Talán egy Bud Spencer filmben, mikor kisbabát játszott az egykori vízilabdázó cumival és kis fehér főkötővel.
Kertésznadrágról a törpére asszociál, érdekes és egyre inkább tetszik a gondolkodása. Van benne kreativitás akkor is, ha néha a legkézenfekvőbbekből indul ki. Több oldala és színe van, mint azt elsőre gondoltam volna, mikor rendfenntartót játszott, mint kislány a nagyfiúk között.
- A lényeget ragadtad meg, de ennek a mindent elindító hatásnak az élettani vonatkozása igencsak kedvező. És értem, az esztétika fog teremni a kertedben, nem a gasztronómia rügyeit várod a nyárvégi tavasz őszszálú tele után.
Szabadság áramlik ebből a nőből és már nem olyan feszélyezett, mint egy horgászdamil, mikor harcsa tépi. Ahogy Sheila-ra terelődik a beszélgetés, elmosolyodom. Szebb sárkányt még nem hordott a föld és a jobbegyenese is figyelemreméltó volt. Találkoznom kell vele újra, igaz, nem a boltjában, hisz akkor újra fejest ugorhatnék a pénztárgépbe némi öklös rásegítés után.
~Persze, hogy tudom, édesem! Mit szólt, mikor megtudta, hogy a békefenntartókhoz csatlakoztál?~
Emlékszem, mennyire zavarta a fejbeli kommunikáció, de hát inkább most tanulja meg, mint akkor, amikor fogak és karmok előtt áll. Én nem vágom ketté, legfeljebb hanyatt, ha egyezségre jutunk, de akkor már megedzem, hogy szokja a telepátiát. Vajon az is csinálja vele, akinek érzem a nyomait? Teli szájjal is üzenhetek gondolatban, még illemtudóbb módszer is. Egy szava nem lehet lovagiasságom ellen.
- Igen, nagy sikert aratott!
Anyámnál, de ezt nem teszem hozzá. Minden részletet nem teregetünk ki, mert még a szél elfújja a tisztára mosott szennyest, bele a pocsolyába, aztán kezdhetem elölről.
~És te mivel csábítottad ide azt a hímet, aki telebűzlötte a kerted-házad szegélyét? Elég intenzíven érzem, úgy sejtem, nem a kétszer csengető postást tisztelhetem a személyében.~
A szemkontaktus megmarad közben és a kaján vigyor is. Kényes kérdés gondolati úton, dupla kínzás, de szerintem ennyi belefér, ha már eljöttem segíteni.

// Köszi, remek választás volt! Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. Okt. 04, 2015 7:52 pm

Egon, Jay & Becca



*Nem hittem, hogy talál a zenéim közül magának valót, de úgy tűnik a Metallicával betaláltam, bár én nem kertépítés közben hallgattam hanem még New Yorkban, amikor rám jött a vad takarítás vágy és az összes porszemmel és cicával leszámoltam cirka másfél óra alatt. Ami azt illeti nincs magnóm, de értem mire gondol, nem lesz hifi minőség de a célnak megfelel. A rock műfaj számos színpadverőét és más ártatlanabb muzsikusokat rá hagyom. Biztosan neki van igaza, én nem vagyok szakértő a műfajban, hallgatni is pont annyira szeretem mint a mai szívrohamot előidéző, agyrázós gépzenét. *
-Máris. Szóval te is szoktál ténykedés közben zenét hallgatni? Én Beethovenre aprítom a tűzifát.
*Mindezt befelé menet mondom, fokozatosan felerősítve a saját hangomat, hogy jól hallja, mert jó társaságban hajlamos vagyok elfelejteni, hogy épp egy jó hallású farkas a vendégem és nem egy nagyothalló portás. Előkeresem a dvd-t és viszem a laptopomat, sajna nekem csak ez van mindennemű kultúra hallgatására és nézésére, meg a tévém a hálóban és egy mp4 lejátszó fülhallgatóval de kétlem, hogy az utóbbi kettő beválna. Nem vagyok nagy informatikai zseni, a számítógéphez is csak annyit értek, hogy megtalálok mindent a google-on ami nekem kell, nem lógok rajta órákat, sokszor napokig be sem kapcsolom, de ha van net akkor inkább skype-on beszélek a barátnőimmel és a keresztlányaimmal. Ölemben a zenekészülékkel kapom a nyakamba a célzást amit korábbi tanácsával együtt sem tudok nem célzásnak venni.*
-de azért _valami_ volt rajtuk, a kényesebb részeken.
*És már emelem a kezemet és ingatom a fejem, hogy belé fojtsam a további szót ebből a témából, nem vagyok gondolatolvasó, de már ismerem annyira, hogy tudjam mire kap rá mint hal a horogra. Úgy tűnik sosem hagyja abba, de amíg csak játszunk és dobálózunk a szavakkal még élvezem is, nem szeretném ennél durvábban leállítani, mert azt ami köztünk kialakult a világért sem veszíteném el. *
-Bud Spencer. Imádom, az összes filmjét láttam. *Közben sikerül zenét csiholnom a gépből, nem az igazi de megteszi és képes vagyok ennek annyira örülni, hogy fülig érjen szám, nem mellesleg a két méteres törpe is elég jó képet festett le bennem.*
-A fenébe az élettani hatással, amikor nem látok ki a fejemből a könnyeim miatt és azon aggódom mikor fog megint csípni. Hagyjuk, most már van zenéd is, ritmusra dobálhatod a cserjéimet.
*Sheila említése sem mossa ki belőlem a jó kedvet, bár nap mint nap azon rágódom, hogy mikor karmol arcon csak úgy, mert éppen nem úgy alakultak a dolgai ahogy szerette volna. Addig nem volt semmi gond míg nem kerültem át a másik oldalra, tudtam kezelni a főnökségével járó hangulatingadozásait és keménységét. Ő legalább nem a fejembe beszél, de Egon és Jay szinte sportot űznek ebből. Az egyik azért mert nem akarja abbahagyni a csókolózást, a másik meg az evésért van oda. Igazán türelmes vagyok, megvártam volna míg lenyeli, nem mondott semmi olyat ami bárkiben gyanút kelthetett volna.*
-Egy perces néma csenddel adózott. *Emlékszem arra a napra, úgy készültem, hogy én is lefejelem a pénztárgépet, vagy minimum elbocsát, de végül semmit nem tett. Bevonult az irodájába és a papírjaiba temette magát. Azóta tombol a vihar előtti csend. Talán számításba vette milyen előnyökkel járhat számára ha egy Őrzőt foglalkoztat félállásban. Végül eltereltem a témát más vizekre, mosolyogtam a válaszon és nem képzeltem el az átadási ceremónia után történteket. Úgy gondoltam Sheila-nál rosszabb már nem jöhet, de általában tévedni szoktam, ahogy most is. És én még az Őrző szomszédom szaga miatt aggódtam. Jay kettős csapást mért rám, a kellemetlen kérdést a fejembe tagolta, de legalább volt mire fognom, hogy megint zavarban vagyok.*
-A kivételes intellektusommal és némi sült kacsával. *Gyanítottam, hogy ha már így kiszagolta, nem fog leszakadni a témáról és lázasan agyaltam azon mit mondjak még amivel nem árulom el magunkat. senkinek sem lenne jó ha kiderülne, persze úgy i ki fog, de addig szerettem volna nyújtani az időt mint a rétestésztát szokták. De bármit is találok ki, nem tudom kellő őszinteséggel beadni neki, mondhatni vén róka már, nem csak Egont szagolja ki hanem a füllentést is. Inkább elvettem egy szendvicset és nagyot haraptam belőle, én úgy sem tudok a fejébe válaszolni, szánalmas időhúzás volt.*

//Reméltem, hogy ezzel nem lövök melléSmile Egyébként néhány órás kertszépítés után készült ez a hsz. Hulla fáradtan. flower //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Hétf. Okt. 05, 2015 10:46 pm

Amióta újra rendeződni látszódott kettejük között a kapcsolat, bármikor átruccant Rebeccához, amikor csak kedve tartotta. Nem szólt előzetesen, hiszen nagyjából tudta az időbeosztását, és csak maximum az őrzős cucc jöhet közbe, de remélte még nem olyan fontos tag, hogy rendkívüli helyzetekben behívogassák. Tévedni persze vérfarkasi dolog, de ha nincs is otthon, majd legfeljebb felhívja a háza elől, aztán ha nem tud jönni, akkor bevágódik egy kocsmába. Az is kellemes elfoglaltság, igaz ott nem osztanak olyan finom kaját, mint amit Rebecca készít, és hát egyéb extrákkal sem jár.
A 2003-as szürke Mercury Grand Marquis életre kelt, ahogy Egon elfordította a slusszkulcsot, majd könnyes búcsút intve a Farkaslaknak lekacsázott a hegyről, hogy barátnője karjaiba zuhanjon. Na meg a frigójába. Remélte csinált sült kacsát, de ha nem az sem gond. Elvégre bármi más megteszi. Az idő kezdett baromi hideg lenni, de legalább a nappalok megint kezdtek rövidülni, amit meglehetősen élvezett. Ha lenne elég mersze - meg szerencséje - talán már elkaphatott volna valami túrázó félét, hogy fenevadjának étvágyát kielégíthesse. Sajnos azonban ezt nem kockáztathatja jelenleg meg. Folyamat magán érezte Eeyeekalduk tekintetét, és nem igazán akarta kihúzni a gyufát egy legenda orra előtt. Talán a bestia kibír még néhány hónapot. Elvégre elég jól viselkedik, amióta „megbeszélték”, hogy Rebeccából nem lesz vacsora.
Jó kedve volt, amikor behajtott barátnője utcájába, még akkor is majd kicsattant az örömtől, amikor kétháznyira volt a céljától. Aztán leállt a ház elé, mosolyogva kinézett az ablakon, és mimikája az arcára fagyott groteszk humorként. Képtelen volt mosolygását levadászni arcáról, pedig jó lett volna az idióta ábrázatot eltüntetni. Ki a jó fészkes fene túrja a gazokat nála? Ráadásul mekkora már? Ha Rebecca arcán rémület lett volna, talán villámgyorsan kiszáll, de így, csak bámult vagy fél percig. Gépiesen kapcsolta le a motort, aztán pislogva kikászálódott a kocsiból. Fekete farmert és sötétkék pulcsit viselt. Mélyet szippantott a levegőbe, és elfintorodott. A korábban emlegetett szamár szagát vélte felfedezni a kertésznadrágos ürgében.
- Szia Rebecca – intett a lánynak. Pajzsa nem volt teljesen fent, de érzelmeit így is kizárta a külvilág elől, viszont a telepatikus kommunikációt nem gátolta. Széles vigyorral az arcán kerülte meg a kocsit, szokásához híven nem hozott semmi ajándékot, mert a lány a whiskyt nem szereti, gazokat meg nem fog hozni. Amúgy is van elég, ha esetleg Lester oldalra dőlne, talán kiirtana néhányat és Rebecca mérgében elzavarná. – Nahát, nem is mondtad, hogy felfogadsz egy szakembert a kertedhez. Mexikói talán? – kérdezte átszellemült érdeklődéssel, miközben a lány felé sétált. Kár, hogy a mexikóiak Alaszkát nem részesíti előnyben, de ez most teljesen mellékes. Amikor Rebecca közelébe ért, gyöngéden megfogta a vállát, nyomot az arcára egy puszit, és a fülébe súgta. – Ellenőrizted, hogy az államok területén tartózkodhat-e? – hanglejtése nem is lehetett volna komolyabb, és arra is ügyelt, hogy a fiatal kóbor meghallhassa. – Egyébként ismerős ez az zene… mit tettél be? – tuti hallotta már, de hirtelen nem ugrott be neki, ebben persze közrejátszhatott, hogy ette a méreg, amiért Lestert a fene ette itt, de nyilván nem csak úgy magától jött, hanem Rebecca kérésére, de hogy miért hívta arra roppant kíváncsi volt. Megkérdezhette volna telepatikusan, de Rebeccának szóban kellett volna válaszolnia, szóval valahol ott lettek volna, ahol az a bizonyos part szakad.  

//Na, akkor én meg itt begyüttem Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Pént. Okt. 09, 2015 6:35 pm

Hát nem győztem meg, berögződött elgondolása lehet, hogy a törős-zúzós rockzene az ördögtől való. Egyszer el kéne rángatni egy fergeteges show-ra, akkor megtudná, milyen a fairbanks-iek istene. Nem ez a legkardinálisabb probléma most, úgyhogy nem kezdek prédikálni. Majd legközelebb vagy a kert végibe', ha kész vagyunk.
- El se hinnéd, hogy a tárgyatlan igék tanulmányozása közben egy jó Iron Maiden-lemez legalább akkora löketet tud adni, mint kardio-edzés közben egy adag vizecske. Az Örömódára szerzed magadnak a tűzre valót? Az se rossz muníció!
Jót nevetek ezen, ahogy elképzelem Becca-t kis finom fejszehasználat közben, ahogy a vénségére megsüketült zeneszerző dallamaira aprítja a fát. Biztos úgy üt, mint egy lány... A távolodónak elég hangosan szólok, hogy még hallja a válaszomat, én pedig kifülelem az övét. Ha csak motyogna maga elé, mint a gyógyszerek sorrendjén aggódó nénike az asztal fölött, akkor is tisztán értenék mindent, de ehhez még nincs hozzászokva. Hamarosan érkezik a zeneszolgáltató kézikészülék, ami nem a legjobb minőséget fogja adni, de a célnak megfelel és amíg túrom a kertet, a gitárok betöltik majdz álmos kertváros éber csendjét.
- Pontosabban a kényesebb művészek kihagyták a természet natúr megvalósulásának azon helyeit.
Egy kicsit megint kedvem támad boogie-zni az idegszálain és kikapcsolom a kertésznadrágom két csatját, az ölembe hajtva azokat. Nem foogk itt pucérkodni, Becca pedig erre nem fog mérget venni. Még sok mindent kinéz belőlem, de már kevesebbet és többet is a kelleténél.
- Megunhatatlan, mint a csirke-rizs kombó a fehérje szerelmeseinek. Azt mondják, amilyen marcona legényt játszik a filmjeiben, élőben annál közvetlenebb. Ismertem egy kaszkadőrt, aki a Bombajó bokszolóban esett és puffant csinos összegekért és ő odáig meg vissza volt attól, hogy a nagy medve milyen figyelmet fordított a hivatásos ágyútöltelékekre.
Mert nem mindenkinek jött be a wrestling, de annyi harci tudást magába szívva a kaszkadőrpálya is megnyílt a tanulók előtt. Igaz történet és akkor elgondolkodtatott engem, hogy ha egyszer kiöregszem és vissza kell vonulnom, akkor a szobám unalma helyett a mozivásznak dicsőségébe röppenek át, mint Lou Ferrigno vagy Shwarzi. Az élet és a mágia máshogy hozta, de amit megéltem, az nem hagy el.
- Győzelem még nem született anélkül, hogy a harcosok szembenéztek a fájdalom lehetőségével vagy tényszerű megjelenésével.
Ő könyvesbolti eladó, a harchoz talán most lesz először szerencséje tetovált lányként. Ez a téma is nagyon izgatja a fantáziámat, ezért váltok is a tormáról az Őrző mivoltra.
~És mesélj egy kicsit, hogyan fedezték fel a benned rejlő mágikus tehetséget? Milyen a helyi Őrző-Védők között zöldfülűsködni?~
Most inkább nekem zöld a hallószervem, ennyi kerti meló után. Az infókkal épp visszaélhetek, ha kedvem tartja, de inkább érdeklődő vagyok, mint vallatásszagot árasztó rendőrhadnagy. Sheila elfogadta és még hasznos kapcsolatot is jelenthet neki a lánykája. Világos. Meg kell már látogatni a felbőszült szépséget, hátha most nem ökölre, hanem ölre megyünk, de kellemesebb formában.
~Ebből a kettőből a tűzzel kezelt víziszárnyasodhoz még nem volt szerencsém~élek egy diszkrét bókkal, amit komolyan is gondolok.
Agyatlan véglények nem élnek meg egy antikváriumban, sokkal inkább való nekik egy gyár mocsara vagy a pizzafutárkodás. Becca viszont még ebből a rétegből is kiemelkedik, megláttam benne én is azt a vakut, amivel megörökíti az ész nagy pillanatait. A kacsasült pedig olyan téma, ami után én is vágyakozni kezdek. Ismét felkeltette bennem a kívánalmat, már nem csak az ő testét akarom, hanem egy rövidcsőrű faggyastollú húsát is.
~Mily nevezetű az illető bundás falkatag? Ismerek néhányat közülük, ez talán már előtted sem titok, ha felcsaptad a varrott hátúak krónikáit a J, mint Jóképű Kóborok Története címszónál~
Nem tudom beazonosítani, úgyhogy azt vélem, nem találkoztunk még, de ki tudja? Egyben tudakozódom, hogy tudakozódott-e utánam a papíralapú és szájhagyomány útján terjedő adatbázisukban. Ha Őrző lennék, egyenesben tenném fel a kérdéseket, de könyvből is kiolvasnám, amit lehet. Na jó, ez elég merész elképzelés, sosem fogom elcsípni egy Őrző életérzését...
Berregő motor hangja töri meg a pulykafalatokat rágó szájszervem szolid munkáját. Felfigyelek erre és már a parkolástól fogva szemmel kísérem az illetőt, A ruházata alapján kedvenc férfikonfekciója a kínai piac 999 Ft-os kínálata környékén keresendő, fodrászra pedig nem nagyon költ, csak borotvapengére. Oké, Becca eszével az én fejem is tarkopaszra nyírható és biztos isteni a rucapitéje, de ez a fazon mit képes adni cserébe? Ugyanúgy ülök, ahogy eddig, de a szendvics elfogyasztása után nem nyúlok újhoz, mivel egy helybélivel egy területen enni nem annyira tanácsos jelen esetben, amikor az ököljog is érvénybe léphet a kulturált párbeszéd helyett.
Szótlanul figyelem, ahogy lovagiasan vesz semmibe és hőn szeretett Desdemonája ölébe borul a kifakított mór. Én most sem játszom a falanx tagját, úgyhogy mindent kiszagolhat rólam. Pajzs mögé rejtőzzenek a rómaiak, meg a vikingek és Zsugás Jimmy, aki pókerarc helyett pókernapszemüveget visel. Én nyílt lapokkal játszom.
- Rőzsehordó ifjú legény, eper háromban nem igazán illendő jelenlévőkről társalogni, egyébiránt pedig te is ismerhetsz engem, ha olvasod a bandád parafatábláját. Segítek: Mexikó annyira van közel az előző lakóhelyemhez, mint Fairbanks a leghíresebb törpehörcsögfajta őshazájához.
A kis fenevadak igen népszerűek az egyetemista lánykák körében, úgyhogy már én is ismerős vagyok a fajtájukkal és nem átalltam térképet ragadni, hogy megkeressem, merre is fekszik Dzsungária. Kíváncsi leszek, mennyire tudja belőni ez alapján a Fülöp-szigeteket. Túl sok izomtömb kóbor nem szaladgálhat errefelé és ha észleli a barokkos körmondataimat, hamar rá fog jönni, hogy ki ült be a kedves kertjébe füvezni a szó konszolidált értelmében.
- A kedvemért hozott valami tesztoszteronban túltengő zenét, hogy olajozottabban dúljam fel a kert békéjét egy eklektikus újrarendezés céljából. Netán újra sült kacsára vágyik az értelmes nőket kedvelő nózid, uraság?
A hangomban cinizmus játszik, de ha ő nem jött volna az illegális bevándorlók emlegetésével, még talán nem pedzegettem volna, hogy akasszunk le néhány pofon mintájú szennyest a fregoliról. Korban messze felettem jár, de ettől még elvárom a normális bánásmódot. Akkor is, ha nem reális az elképzelés. A szomszédokon nem éreztem semmi extrát, igaz, nem is az ő füvüket figyeltem, ami nyilván mindig zöldebb. Nem kellene itt pankrációt rendeznünk mindenki szeme láttára, de ha arra kerül a sor, én ugyan nem leszek néma kőszobor. Felemelkedem a székről nemesi lassúsággal és széttett karokkal, hónom alatt nem létező dinnyéktől duzzadva állok, hogy megkapjam a kellő köszöntést, miután én mutatkoztam be előbb kissé közvetett módon. Az nagyon nem járja, hogy előttem omlasztja magához a nőt, akinek kertjét ostromlom, hogy a gyönyörök kapuján is besétálhassak majd. Érezheti rajtam a féltékenységet, amit inkább neki kellene éreznie... Mi, hímek, nem szeretjük a szerelmet vesztegetni arra érdemtelenekre, akik csak gyűjtik, de nem nyújtanak kizárólagosságot. Ismét egy jó kis melódiát juttat eszembe a gondolat és vígan vigyorgok a vetélytársra.

// Akkor minden a témába vágott Smile Welcome, Egon! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. Okt. 11, 2015 10:19 am

Egon, Jay & Becca



*Sejtettem, hogy nem én vagyok az egyetlen aki otthoni ténykedés közben zenét hallgat, Jay-ről is feltételeztem, hiszen saját bevallása szerint zúzós zene imádó, ám arra nem gondoltam, hogy kiváltképp kellemes lehet a nyelvtani szabályok tovább tanulmányozása során. Az számomra olyan mintha egy élvezetes regény olvasása közben musical-t hallgatnék. Nem tudnám mire figyeljek és csak kapkodnám a fejem végül összemosódna az egész. *
-Legutóbb épp a Holdfény szonátára, de az Örömóda is kellőképpen megadja a ritmust.
*A Holdfény szonáta kivételes alkalom volt, majd` minden nap hiszen a tüzelő módszeres aprításával próbáltam a lelki szemetemet eltüzelni, ami valljuk be szánalmas próbálkozás volt. Ráadásul inkább az ellenkező hatást értem el vele, hiszen minden egyes pillanatban amikor lecsapott a fejsze foka a fára, Egonra gondoltam. Persze nem az ő fejét képzeltem a fa helyére, inkább csak a keserűségemet adtam ki, de míg meg nem jelent sok-sok héttel az utolsó, erdei találkozásunk után, maradt belőle bőven. Az őrzői tojáshéj még a fenekemen van, és még így lesz ez egy ideig, fel sem tűnik, hogy egy farkasnak kiabálok, pláne, hogy ő is felerősíti a hangját, de ezt csak a színéből állapítom meg. A görög istenekről folytatott diskurzus kezd megint átcsapni a szexualitásba, de megfogadtam, hogy nem hagyom magam. Míg némi mókát csalogatok ki a laptopból, elmerengek Jay pontosításán és magam elé képzelek pár szobrot amiket múzeumokban láttam testközelből, illetve néhány művészeti könyv képein. Igaza van, néhány kivételtől eltekintve épphogy a kényes részeket emelték ki a két tenyérnyi anyag alól, ha ugyan volt egyáltalán ábrázolva a lenvászon. Nem tartom véletlennek, hogy pont most bújik ki a kertésznadrág pántjából, nem mintha módfelett kíváncsi lennék arra mit tár fel a két apró mozdulattal, de önkéntelenül is odatéved a tekintetem, majd egy nagyobb lélegzetvételnyi idő múlva a már összehúzott szemöldököm alól pillantok fel a nevetős szemeibe. Elhessegetem a célzást ha az akart lenni, ha igen, nem tudom melyik jobb. A nadrágcsatos néma leventés vagy a virágüzlet árnyékolt helyére való invitálás. *
-Azért ne felejtsük ki a másik felét se, a szőke kék szemű szépfiú is volt olyan jó, ketten együtt pedig elég ütős párost alakítottak.
*Még mindig nyúzzák a kamerát, ki milyen intenzitással hiszen tíz év van köztük. nekem leginkább azt tetszett a filmjeikben a hihetetlen poénok után, hogy szétverték az egész bagázst az első perctől az utolsóig, még sem halt meg senki. Színtiszta szórakozás az egész, mondhatni limonádé, de olyan amelyiket a rekkenő hőségben szolgálják fel tele jégkockával.
Nem vagyok harcos és erős a gyanúm, hogy nem is ezt a posztot fogom betölteni a tanoncként letöltött idő után, a gyógyítóit is elvetettem a vérfóbiám miatt, amire William egy kiadós nevetéssel reagált és közölte, milyen nagy szerencsém van, hogy azon kívül még válogathatok. Ezek után nem sok választásom maradt, de valószínűleg ezek a legtesthezállóbbak. csak elhúzom a számat a fájdalom lehetőségének ecsetelését hallva és annyiban hagyom. Leginkább azért mert gondolkodni sincs időm egy újabb frappáns válaszon, a fejemben csendül a hangja és úgy tűnik elhatározta, hogy tartósan ott is marad. Kissé egyoldalú így a beszélgetés, olyan mintha magammal beszélgetnék fennhangon, tisztára mint a bolondok. Nem hiszem, hogy azért kérdezősködik, hogy információkat szerezzen tőlem az Őrzőkről, de azért óvatos vagyok.*
-Sokadik generációs vagyok, és fárasztó ami azt illeti, de sosem ijedtem meg a munkától vagy a tanulástól. Nem vagyok egy sarokban ülő típus.
*Tulajdonképpen örülök is annak, hogy végre utánajárhatok a nagyim titkának, sok kérdésre kaptam választ ami korábban érthetetlenül csapkodta az elmémet, ráadásul igen érdekes dolgokra bukkanok, amiről a lelkes halandó emberek csak álmodoznak. Naná, hogy belevetem magam amilyen mélyen csak lehet, és minden bizonnyal ez a kíváncsiság és háromszáz százalékos érdeklődés nyomja majd rá a pecsétet az Őrzők berkein belüli pályaválasztásomra is. És még mindig a fejemben beszél, pedig most már igazán nincs mit titkolnia a fülekkel rendelkező fák és falak garmadája között.*
-Köszönöm. *Bólintok mosolyogva de már a kacsán merengek.* -Ez célzás akart lenni a hiányos uzsonnára vonatkozóan vagy egy újabb randi kicsikarása? *Igen, én is tudok szemét lenni de azt is kedvesen teszem. Ha már az idegeimet vette célba, és előszeretettel táncol rajtuk, veszem a bátorságot és én is harcba szállok a magam módján. Lassan kezdek hozzászokni, hogy nem jár a szája mégis beszél, ha lehunynám a szemeimet nem zavarna annyira de jobb ha szemmel tartom. Másrészt még ebben a formában sem vagyok képes nem a szemeibe nézni ha szól hozzám. Amikor Egon kiléte újra szóba kerül elmerengek azon, vajon megemlítsem-e, hogy épp arról beszélgetünk aki megmentette az életét a Vörös Hold idején. Meséltem Egonnak Jay-ről és Kevinről is, mindkettejüket ismerte, Jay-t épp csak, de utánanézett annak akinek a sérülését átvette és elmondta nekem. Ám nem tudom mennyire titok ez, így inkább megtartom magamnak és ha már úgy is tudja, hogy nyilván van tartva, én sem hallgatom el, hogy más módon is megismerkedtem vele.*
-Én másra emlékszem a „J”-nél, de az sem rosszabb a te ismeretednél.
*Talányos mosollyal hagyok ki szinte mindent az őt érintő rész taglalásából és remélhetőleg észrevétlenül surranok el Egon nevének kérdése mellett. Mert egyelőre titok, és ameddig csak lehet, azt szeretném ha az is maradna és nem csak én. Egonnal kitárgyaltuk már az egészet, és mindketten egyetértettünk abban, hogy addig jó míg nem verjük nagydobra. szóval nem Jay-ben nem bízom hanem senkiben sem, ha a kapcsolatunkról van szó. S persze ahogy lenni szokott, mert Murphy is él hiába halt meg, akit emlegetünk az meg is jelenik. Az autó motorjának hangja már ismerős, de még nem kapom fel a fejem, még nem tudatosul, hogy aminek meg kell történnie bizonyos fensőbb hatalmak szerint, az épp belekezdett az utasítás végrehajtásába. Nem mintha nem örülnék neki, mélyen legbelül majd `kiugrom a bőrömből, hogy újra láthatom, de mindezt elfedi az aggodalmam aziránt, hogy mi fog történni az elkövetkezendő percekben, nem mellesleg Egon arckifejezése is jócskán hozzátesz ehhez az érzéshez. Azzal, hogy Jay-t itt látja nálam és mert legutóbb alkalom híján nem említettem neki, hogy a nyelvészprofesszorral beszéltünk az esetleges kertszépítésről, féltékenységre és jogos kérdezősködésre adok okot. Nem voltam még ilyen helyzetben Egonnal, sem mással, fogalmam sincs mire számíthatok, Jay-el szemben nincsenek is elvárásaim, ő olyan amilyen, biztosan nem hagy semmit szó nélkül, ráadásul az ő szája sokkal nagyobb mint Egoné. benne vagyok a fekáliában rendesen, nyakig. Jay felől éreztem eddig is a csokoládét de már kezdtem hozzászokni, az volt furcsa, hogy Egon felől semmi nem szállt felém, akkor sem amikor odahajolt hozzám és Jay-ről szinte tudomást sem véve puszit nyomott az arcomra. Egyszerre száz kérdés is megfogalmazódott bennem, egyike volt ezeknek az, hogy miért nem szájon csókolt? Hűvös volt mint a Fairbank tó télen és, hogy őszinte legyek jobban aggasztott ez a látszólagos nyugalom mintha vörösödött volna a feje. *
-Szia…..öööö…ő nem….kertész, és nem volt alkalmam szólni róla.
*Ennyit sikerült kinyögnöm, nem mintha tettem volna bármit is amiért magyarázkodnom kellett volna, épp csak feszülten figyeltem mindkettejükre, ugrásra készen. Jay persze elővette a nagy száját és helyettem is válaszolt ami nem könnyítette meg a helyzetet, inkább csak bonyolított rajta. Akkor kaptam a fejemhez gondolatban amikor Jay felemelkedett a székről és a zavar, az aggodalom kihozta belőlem a csacsogót. *
-Ez a Methalica koncert felvétele és ő pedig Lester Jay Edison, tudod a nyelvész professzor, a virágos ember….a…tudooood. *Próbáltam kimondás nélkül abba a irányba terelni amiről beszélgettünk Jay-el kapcsolatban, aztán Jay felé fordultam úgy, hogy Egont se tévesszem szem elől.* -Jay, ő Egon a barátom. ~A párom, a kedvesem, a szerelmem, az a férfi, farkas akinek a szagát érezted amikor idejöttél.~
*Magamban fejezem be a mondatot, úgy sem hallják, egyébként azt meg én nem hallhatom amiről ők „beszélgetnek” egymás közt hangtalanul. Nézem őket és próbálom kitalálni, hogy vajon tényleg fennáll-e a kommunikáció vagy csak csendben méregetik egymást. Egyébiránt felmerül bennem az a jogos kérdés is, hogy mi a fészkes fenét csináljak most?*

//Hűűű, ez a melódia Beccának is bejövős lenne Egooon! cica //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Chigliak-ház // Today at 1:07 pm

Vissza az elejére Go down
 

Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Chigliak-ház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-