HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Jackson Carter Today at 7:32 pm
írta  Marla Borgens Today at 5:11 pm
írta  David A. Blandern Yesterday at 11:11 pm
írta  Declan S. Callaghan Yesterday at 11:03 pm
írta  Darren Northlake Yesterday at 9:43 pm
írta  Payne Holmes Yesterday at 9:15 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:37 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:03 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 02, 2016 8:09 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Celeste M. Hagen Csüt. Dec. 01, 2016 3:50 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Rocky
 
Lester J. Edison
 
Celeste M. Hagen
 

Share | .

 

 Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Chigliak-ház // Szer. Máj. 28, 2014 5:30 pm

First topic message reminder :






Tulajdonos: Rebecca Morgan

Chigliak nagymama háza Fairbanks egyik békés utcájában áll. Közepes méretű kert, udvar, avagy birtok - kinek hogy tetszik - terül el körülötte. Fenyők magasra nőtt nyúlánk törzseinek oszlopai ölelik körbe, méregzöld, mélabús ágai adnak árnyékot fölé. Több éve burjánzik Alaszka növényvilága a rönkház körül, az elvadult flora itt-ott benőtte már a keskeny, kavicsos ösvényt mely a ház bejáratához vezet, de szürkesége még azért látszik és nappali fénynél halvány útmutató. A ház falait alkotó rönköket néhol moha nőtte be, zöldes foltokat képezve az oldalain, szürke por, szélfútta piszok, lehullott és elakadt levelek tarkítják. Az ablakok keretein lévő festék lepattogzott, a kandallóból felfelé nyúló kémény felső peremének téglái töredezettek. Szomorú, mégis méltóságteljes, régi, megfakult emlékeket őrzőotthon benyomását kelti.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Vas. Okt. 11, 2015 12:49 pm

- Pedig kertésznek tűnik – nézett Lester felé csodálkozva, aztán, amikor a hím beszélni kezdett, enyhén félrefordított fejjel, tanácstalan tekintettel és pajzsa mögé rendelt haraggal figyelte. Ha Lester elég szemfüles arcán is felfedezheti a düh tüneteit, kitáguló orrlyuk, enyhe remegés ajaktájékon, de Egont ez most marhára nem érdekelte. Inkább azon morfondírozott idegesen, hogy mi a jó büdös francról beszél az izomagy. Mivel ötlete sem volt, hogy mit akar a törpehörcsögökkel, amik valamiért Perut jutatták az eszébe, de nyilván csak a South Park azon része miatt, amiben a tengerimalacok… ja, azok tengerimalacok voltak, nem hörcsögök. Áh a rosszseb egye meg. Egon tanácstalan képpel tárta szét karjait, fején aprókat ingatott, és most először intézett néhány szót Lesterhez. – No habla español! – majd lendületesen visszatekintett Rebeccára. – Lefordítanád, mit mondott, ha megkérhetlek – arcán erőltetetten széles vigyor húzódott, miközben próbálta haragját háttérbe szorítani. Fogalma sem volt, hogy minek kellett idehívni, de remélte, hogy már szándékában áll távozni is, ha eddig még nem lett volna egyértelmű, nem szívesen látott vendég. Sajnos bonyolítja, hogy Rebecca házánál vannak, és a lány úgy tűnik pompásan elvan vele. Még zenét is varázsolt neki… meg még kajáltatta is. Nem esett olyan rosszul neki, mint amikor bejelentette, hogy őrzővé vált, de volt benne neheztelés, emiatt a húzása miatt. És ez még csak a jéghegy csúcsa volt. Ha a reakció ideje gyorsabb lett volna, talán elképed, de így csak mereven nézte Lestert, amint az újra szókérés nélkül beszélni kezdett, és felhozta a sült kacsát. Amikor felocsúdott, Rebeccára nézett lassan, kimért mozdulattal, szemöldöke a magasba lendült kérdőn, és egyben magyarázatot követelően. Persze Rebecca nem tudhatta, mit jelent pontosan számára a sült kacsa, csak azt, hogy nagyon szereti, de ezek szerint simán elmondta Lesternek, hogy mi a kedvenc étele. Jó, hát ez így önmagában nem lenne túl bajos dolog, ezért fel is hagyott a magyarázatot követelő mimikával is inkább a felemelkedő professzorra tekintett. Legalább tíz-tizenkét centivel magasabb volt nála, és vagy hatvan kilóval nehezebb, de ugyanakkor Egon vérfarkaséveinek száma legalább négyszerese volt Lesterének. Na, nem mintha, verekedni óhajtott volna, hiszen utálta, ha fajtársaknak kell ártania, de annak igazán örült volna, ha elhúzza a csíkot. – Már nagyon rég voltam Lord – közölte szárazon – de megtisztelő, hogy egy cselédszármazék képes felismerni kékvérűségem – igazából sohasem volt Lord, csak elméletben, hiszen apja halála után nem szállt rá hivatalosan a cím, mivel nemsokára eltűnt és halottnak vélték, de erről persze nem kell Lesternek tudnia. Valószínűleg ezen a ponton már tisztázták, hogy a kertész nem mexikói, és nem csak spanyolul beszél, de ha nem, akkor is jó, elvégre nem tarthatja fenn a bábeli zűrzavar látszatát a végtelenségig.
Enyhe rosszallással hallgatta Rebecca magyarázkodását, de tekintetét nem vette le Lasterről. Kíváncsi volt, miért nem mondja el neki, hogy ismeri őt, ha már egyszer a kedvenc kajáját is elárulta neki. – Óh, ja tényleg. Hogy is felejthettem el… - húzta mérges vigyorra képét - halottan sokkal normálisabbnak tűnt… talán úgy is kellett volna maradnia - az utolsó néhány szót eléggé megnyomta, jelezve, hogy ezen a ponton igazán lehetnek változások a közeljövőben. Ja persze, hogy csak blöffölt, esze ágában sem volt kinyírni, ez csupán olyan volt részéről, mint az állatok, amikor nagyobbnak akarják magukat látszatni, hogy elkerüljék a fizikai összeütközést.
- Bizony a barátja vagyok – bólogatott elégedett vigyorral a képén, és a barát szót igyekezett kihangsúlyozni. – Ellenben te? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. – Kíváncsi vagyok milyen kapcsolatban álltok – tekintetével Rebecca felé nézett, majd vissza Lesterre. Nem szerette volna, ha egy óvatlan pillanatban rátámad. Egon nem érezte a Lester felől áramló érzelmeket, hiszen ha a saját érzéseit elzárja másokét sem tudja felfogni, de az látszott ránézésre, hogy nem túl boldog, amiért az elején semmibe vette.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Hétf. Okt. 12, 2015 8:04 pm

Nem kívánom megvillantani felszínes komolyzenei műveltségemet, amiben Beethoven ismerete kimerül az alább megemlített darabban, ami amúgyis himnusszá avanzsált és ezért ismerhetőbb a többinél.
- És mikor tetőzik az éjszaka szemének világlása? A teljes kereksajt betöltöttének éjjelein.
Teliholdnál a szonáták is másképp ciripelnek. Szőrösebben, mint a bundáskenyér. Becca-ban egyre jobban tetszik, hogy némileg hasonul, mint főnévvégi ragok a szótőhöz. Lefogadom két napi hideg élelemben, hogy mással nem vési ilyen cirádásra a mondatait. Mintha szeretne idomulni ahhoz a szinthez, amit megütök. Pedig én elismerem az intellektuális képességeit, a kezdetekben sem vitattam, hogy nem káposztalé folyik az agytekervényei helyén. Imponálok neki és a nyomomba eredt, ez pedig nekem imponál.
A szemeit magamra hívják a mozdulataim és örülök is, ha szépen elidőznek a deltáimon, meg a felsőtestemen. Szép nagy, még be se járják a terepet azok a csini kis íriszek, mire lemegy a Nap. És megnyugszik, hogy a gyatám felső szára nem ment le a pincébe, a bokáimhoz, kellemetlenségükben kellemetes érzéseket megindítva a női vágyak éléskamrájában.
- Együtt lettek híresek, de amiről kevesebb szó esik, hogy egy egyesületbe is jártak úszni! Én rendkívül tisztelem őket azért, hogy kiváló sportolók és példát mutattak a filmvásznon.
Ahová én is nagyon kívánkoztam és végül kamerák elé is tudtam kerülni, igaz másnap már alulról szagoltam a kardvirágot a hírek szerint. A harc akkor is a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott és azóta még inkább. Becca nem igazán ilyen alkat, egyáltalán nagyon érdekfeszítő, hogy bevették a titkos küzdők körébe. Még okozhat meglepetést, nem írom le könyvmolyként, aki kirágja a sorok mögül a mondanivalót.
- Módfelett izgalmas ösvényekre terelték lábfejeid kecsességét és bevallom, nem szívlelem különösebben a fajtádat, kivéve a helyieket, akik nélkül ez a találkozó és az előző sem jöhetett volna létre az első után.
A Vörös Holdról nyilván tud egyet s mást, ahogy arról is, hogy én koporsótölteléknek lettem szánva, de a szellemek megkönyörültek valamilyen rejtélyes oknál fogva.
- Cseppet sem érzem a megpirított Dagobert bácsi hiányát, míg fogaim a pulykás tápot nyüstölik. Csupán kiemeltem, hogy nem vagyok köszönőviszonyban a csodával, mi a férfiak szívéhez vezető úton már végigment egy bizony hímet tekintve. De természetesen állok elébe egy újabb találkozónak, ha már így megszületett az elmédben.
Nem az ebédet becsmérlem, hanem kiemeltem, hogy szerencsés az, akit ilyennel (is) megörvendeztetett. A randira hívást pedig nem az én ajkaim préselték ki, így vádaskodhatok a vágy kialakulásával. Az még mókának is élvezetes. Mert egyelőre nem érzem, hogy túl jól haladnék. A lassú víz partot mos, de közben eléggé el tudja unni magát. Vannak gyorsan oldód szénhidráthoz hasonlóan bevehető női torlaszok is, akiken végig kell menni az úthengerrel, egyszer, erővel és maradandóan. Ez a gondolati társalgás nekem természetesebb a harapással történő ételbontásnál, de Becca még tanulja és zabálnivaló, ahogy küzd, mint sovány malac a jégpáncélon.
- Szóval Mr. John Doe a kedvesed. Igazán gyönyörű névvel áldotta meg a természet és a kreativitás. Hiánya...
Hétpecsétes titkot kreál a barátja megnyilvánításából. Nem lesz nagy nyomozómunka, hogy kiderítsem, csak a mérlegelésre kell figyelni, hogy mégis ki húzza fel a zászlaját az ünnepi rúdra ágyúlövéses tisztelgés céljából. A szendvicsek fogynak és demonstrálom, hogy bizony képes vagyok fogyasztani, egy svédasztalos vacsorákra szakosodott éttermet is csődbe vihetnék. Ha egy egész szarvast lerágok, mit nekem néhány csúfpofájú, de széptollazatú hússzárnyas pékterméke!
És ahol farkast emlegetnek, megjelenik a téglákkal rakott falon, ahogy a szamár is a répaföldön. Becca odáig és vissza van, meg mégy kétszer megteszi ezt az utat, ahogy vergődik az aggodalom hatámezsgyéje és a szerelem sarokköve között, mint irtó rossz célzással elhajított frizbi a szemétledobóban. Megérkezett az, aki betart nekem, aki keresztbe teszi előttem az alabárdokat és kikopogtat a kapun, hogy a vándornak ideje távoznia. Nem azért érkeztem, hogy itt mérkőzzek meg a sárkánnyal a királylányért, de ez egy nem várt, ám tán kívánatossá alakítható fejlemény.
- A kertészkarakterisztika mely attribútumait véled felfedezni hétköznapinak kevéssé mondható kontúromban? - kérdezem az okos tököst, akinek a karjaiban Becca elolvadna, mint jégkocka a nyelv alatt.
Fűszálak mindenfelé és kertművelő öltözet, oké, de egy meglepetéskertész, aki mellesleg vérfarkas, elég érdeken venné ki magát. A válaszán muszáj hahotáznom, mintha most hallottam volna életem legnagyobb poénját. Azokat én mondom, ezért mégiscsak mérséklem magam.
- El terror vence la persona, pero la persona vence el miedo - idézek arra a képtelen képletre, hogy spanyolul közli velem a spanyol nyelvtudás hiányát.
A rettegés legyőz, de az ember legyőzi a félelmet. Ez jelmondatom is azon kívül, hogy egy méltán híres idézet Cristobal Colón nyelvezetén.
- A ragozási hiányosságaid elárulják, hogy igaz szavak pottyantak ki fogaid kerítésének szóközén. Sajnálatos, hogy tolmács nélkül nem ízlelheted meg az élet legmélyebb rétegeit messze a cukormáz és a panír alatt.
Becca bizonyosan fordít neki vagy ha nem, akkor ordít. Valamelyik a kettő közül. A szokásos J, mint Jujdebonyolultanmondjaamitnemértek-szindróma. Gyakran hallani, főleg a kuala lumpuri metrók nyelvi adottságaihoz nem szokott népesség között. Az irigységfaktornak adok még egy csapást azzal, hogy elmesélem, mi mindent megtett értem ez az őzszemű nőci és mennyi titkot rejtett magába Egon elől. Egon, tisztára, mint egy biztosítási alkusz, olyan nevet adott magának! Konkurrencia, a meghódítandó föld őslakosa, akit messze kell űzni, de sajátosságából adódóan ez rendkívül nehéz feladat egy ily fiatal szervezet számára. A Metallica varázsa nem vonzza, ez pedig engem tölt el pozitív elemi energiákkal. Ahogy az irigykedés sárgán villámló jelensége is, hogy tán mással is megoszlik a sült kacsa, nem csupán az ő ízlése világával.
- VIII. Henriket nem éred utol még derékbőségben sem - közlöm a nemesi véna kivéreztetésének feleslegességét.
Cselédszármazék? Becca képes némileg visszafogni a tiltakozó agressziómat és a bevetni kívánt kert épségét tartom szem előtt, nem a pusztítással megerősítendő büszkeségemet. A Falkának is sokat köszönhetek és a tetováltaknak is, a kettő csapat keresztmetszetébe pedig nem vásnék be tiltó réseket. A Lord jelzőt viszont el fogom sütni, mint Zsugás Jimmy a Stűszi Vadász sós puskáját.
- Nocsak, az Avalonból visszarángatottak egyik felügyelőjét tisztelem benned, Beltaine ünneplője?
A lábadozásom felét a hegyiek farkaslakában töltöttem, de erre a hajhuszárra nem emlékszem. Lehet, hogy öntudatlan időszakomban segédkezett, akkor viszont többet érdemel a nője iránti vágy okozta felforgató kedvnél. Itt és most ezt lehetetlen ellenőrizni, de kérdésfeltevéssel előrébb juthatok.
- Ó, mi elég jó kapcsolatban állunk. Némi szakmai tanácsadást bátorkodtam nyújtani a kert felélénkítése céljából és két kézzel rendezgettem a vásárolt javak talajba építését.
Egy nagy, mit nagy, óriástüdőnyi levegőt kell vennem, hogy megkérjem, tartson velem a humuszépítés küzdelmében! A pajzsom nincs felhúzva, tárt könyv vagyok előtte, de én is vizslatom, mint vadászkutya a kóbor mókus lelkivilágát. Ő akar lenni a kiszoríthatatlan hím és én ebben nem kívánok asszisztálni. Harccá válik a találkozásunk, ha máshol nem, a szellemi hadivselé szintjén mindenképp. Több pulykás szendvics nem tűnik el a belsőmben, míg ezt itt eszi a fene. A virágos ember egy vérben forgó szemű vérfarkas, aki kinézné a megszerezni kívánt nő kedvesét a gyönyörök kertjéből. Ezt a szagot éreztem, mikor elibé vezettem a kérdést, hogy ki töltötte tele a kertet ájerével és ezt a szagot érzem most is, hogy kertésznadrágom szolgalelkűen aláveti magát a gravitáció nagyurának, azaz lecsúszik a bokámig, megmutatva a szürke alsónadrágot, ami eresre duzzadt combjaim végződésénél rejti az örökítőrúd környékét. Szégyenteljesen lehajolni megalázó volna, ezért csak állok, mint galambraj által tarkónfosott kőszobor a talapzaton. Nadrágom a bokámnál, de büszkén vállalom, hogy legalább combközépig füves vagyok a kitartó kerti munka okán. Hajolgatni nem fogok, de egy lendületes vetődéssel beásom magam a talajtakaróba, hogy magamra erőltessem a mechanikai védelmül szolgáló farmeranyagot. Kapcsolásig. Az agyamban pedig megint egy halotti szertartás rocklírája szól, mivel nagyon muzikális vagyok ma.

// Örülök, ha Becca is örül Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Szer. Okt. 14, 2015 7:31 pm

Egon, Jay & Becca



*Először nem esik le mit akar mondani a kerek sajttal és az éjszaka szemével, de végül csak lehull a levél. Még sosem találkoztam teliholdkor Egonnal, talán jobb is, nem szándékosan kerültük, így jött ki a lépés. Mondjuk nálunk nem nehéz, eleinte hónapok teltek el két találkozás között, aztán jött némi nászút, tele programokkal, szeretkezésekkel és szinte már hazajárt hozzám, végül megint beütött a krach amikor közöltem vele, hogy elhívtak. Megint csak hónapok teltek el mire úgy érezte, hogy helyre tudja rakni magában az információt és tisztábban látja kettőnk jövőjét. Ennek az időszaknak a vége felé találkoztam Jay-el és Kevinnel is, valójában ők voltak az egyetlenek akikkel igazán szót váltottam ezalatt az idő alatt, egyébként a könyvtárkodás a munkám és az Őrzők krónikáinak végignyálazása foglalt le, utóbbi szigorú mentori utasításra. Közben én is fogytam mint a hold. Bólogattam Jay szavaira de már a következő témánál tartottam gondolatban. Szerettem a két lükét, már akiket a kedvenc komikus színészeim megformáltak a vásznon, a mai napig is szívesen megnézem a filmjeiket, már sokadszorra is, olyanok akiket soha nem lehet megunni. Amíg Egon távol volt tőlem egyetlen filmet sem néztem meg, a házban mindig csend honolt, kivéve amikor rám jött a fizikai leterhelés és nekiálltam vadul takarítani vagy fát aprítani. *
-Ezt nem tudtam róluk, de enélkül is becsülöm mindkettejüket.
*Sosem szálltak el maguktól, kevés olyan ember van akik olyan alázattal viseltetnek a munkájuk iránt, vagy nevezzük inkább hivatásnak, mint ők. Arról nem tudok, hogy Jay is hasonló babérokra tört vagy szeretett volna, eszembe sem jut, hogy ilyesmit gondoljak, nem mintha nem tartanám alkalmasnak rá, pedig amilyen sokoldalú még abban is remek lenne. Nekem már az is fura volt, hogy az esze mennyisége egyenes arányban van az izmaival, sőt, talán az előbbi még több is, nem igazán szoktam hozzá ilyen ellentmondásokhoz New Yorkban, de üdítő felismerés volt. *
-Elég izgalmas, főleg egy magamfajta lánynak aki korábban azon izgult a legjobban, hogy sötétben kell hazamennie. Azt nem mondom, hogy élvezem amikor a szívem majd` kiugrik a helyéből és az adrenalin elönti minden sejtemet, de jobban szeretek itt lenni mint a szülővárosomban.
*Már első nap megfogott a hely szépsége de valójában a nagyi háza volt az ami marasztalt, mintha a szelleme még most is benne élne és hívogatna. Később pedig az álmom volt eléggé meghatározó. Mára már tisztában vagyok azzal, hogy az Őrzőség milyen veszélyekkel jár de nem bántam meg, hogy igent mondtam, még a Vörös Hold ellenére sem. Egon is mesélt róla, Jay-ről is, tudtam miről beszél, bár a "csodát" még mindig nem fogtam fel teljesen.*
-Örülök, hogy így alakult.
*Annak viszont nem, hogy miatta sokáig nem láttam Egont, nem csak amiatt persze, de ha nem akkor hívnak el Őrzőnek és nem borul fel mindkettőnk lelkivilága, akkor is kimaradt volna jó pár hét. Nem csak Jay sérült meg akkor, persze nem Egon hozta vissza a halálból, de a sérülését átvette és érezhető volt mikor találkoztam vele. Jay miatt volt olyan rekedt és erőtlen a hangja.
Ez a rettentő nagy boldogság az újabb randi - inkább csak találkozó - emlegetésével együtt karöltve kissé félrehangzik, persze Jay egyből rám fogja én nem ellenkezem, de közben átkozom magam amiért megint lovat adtam alá. Csak hálásan elmosolyodom amiért nem forszírozza tovább Egon nevét, amúgy is benne vagyunk már egymás újrakeresztelésében, miért ne terjesztenénk ki Egonra is ezt a jó szokásunkat. Úgy gondolom ez most jó és majd egyszer elmondom kiről van szó, vagy megtudja mint ahogy más is, szájhagyomány útján, jelentésből, inflagranti. Ha már beszéltünk róla a sors meg is jeleníti, örülök neki, de kis híján infarktust kapok a lehetséges következményeket leltározva, pedig nem kellene, a lelkiismeretem tiszta, az erényemen nem esett csorba és még félre sem gondoltam. Ám ha két férfi egymással szembe kerül, még nő sem kell ahhoz, hogy erőt fitogtassanak, olyan ez náluk mintha meccset néznének, bárcsak most is erről lenne szó. Csak kapkodom a fejem kettejük között, nem tudom kezelni a helyzetet, annál is inkább mert még nincs benne gyakorlatom, de a következő pár percben azt hiszem éveket fogok bepótolni. Kétfelé szakadok, nem akarom, hogy Jay megbántódjon de azt sem, hogy emiatt a szerencsétlenül alakult találkozás miatt elveszítsem Egont. Utóbbiban azért jobban bízom, semmint ilyesmit feltételezzek róla, de az ördög mint tudjuk sosem alszik és Murphy sem szokott egy meglepetésnél megállni. *
-Szerintem azt próbálta elmondani, hova tájold  be a származását, de végül is nem mindegy?
*Ezen a ponton esem pánikba, nem érzem Egon felől a csoki illatát sem íz ízét a számban, ez pedig csak azt a francos pajzsot jelentheti és ha az fent van akkor belül forrong ami nem jelent jót. Jay pedig túl laza, akár a vihar előtti csend, ami beeszi magát a sejtjeim közé és vadul rázza a kolompot. Azt hiszem a sült kacsa emlegetése volt a jéghegy csúcsa, legalábbis Egon rám vetülő pillantásából erre engedtem magam következtetni. Én persze nem gondoltam, hogy az olyan nagy titok, másrészt egy ártatlan beszélgetés folyományaként került szóba, nem is értettem miért néz rám vádlón és kérdőn megemelt szemöldökkel. Visszaemeltem a magamét, néma játékra, párbeszédre tőlem csak ennyire futotta, míg ők tovább problémáztak. Jay csűrte-csavarta, ahogy szokta, Egonból meg áradt a….nem is tudom mi. Egyrészt jogos volt, másrészt enyhén vitriolos és nem kívántam kettejük között felgyulladni mint egy egész nyáron aszalódó szalmakazal. Nem mondtam ki mert itt még talán az én kedvenc fenyőfámnak is füle van, de próbáltam jelezni Egonnak, hogy kit tisztelhet Jay személyében,  egész jól sikerült, tekintve, hogy már beazonosította, de ebben sem volt köszönet. Véget kell vetnem ennek a szellemi dominancia harcnak míg nem folyik vér és nem alélok a lábaik elé a még nem orvosolt várfóbiám miatt. Azt hajtogatom magamban, hogy én vagyok itthon, ergo én vagyok a főnök, csak még azt nem tudom hogyan ültetem őket egy asztalhoz, békésen, mosolyogva. Azt hiszem ezt nevezik utópiának más szóval. Kibújik belőlem az ügyvéd és úgy érzem mindenkit meg kell védenem, köztük magamat is. Ha magyarázkodnom kell, akkor azt teszem, és amikor végre egy picit beáll a csend, elkapom az alkalmat és magamhoz ragadom a szót. Megszorítom Egon kezét, jelzésértékű, hogy „NE!, Ne szóljon.”*
-Jay tényleg csak a kertet…..mondjuk úgy, hogy barátok vagyunk, úgy értem…haverok, spanok, tesók, ivócimborák akik összejönnek meccsnézésre, csak nálunk a meccs a kertet jelenti. Tudod ő aztán nagyon ért a bokrokhoz…..talajtakarókhoz….és…..az Alaszkában honos virágokhoz.
*Egyre jobban belesüllyedek a bizonytalanság mocsarába, nem hiszem, hogy ebből valaha is jól ki tudok jönni, de a tiszta lelkiismeretem mellett szónokló énemnek már nincs alkalma bevetni magát, mert Jay nadrágja nemes egyszerűséggel megadja magát és mivel a csatot nem rég kikapcsolta, nem tartja vissza semmi sem attól, hogy a bokájáig csússzon. Bezzeg én még ebben is csak egy újabb ördögi tervet látok, és már előre borítékolom Egon kérdését, hogy miért nem volt az a rohadt csat a helyén. Mindettől függetlenül persze a helyzet mókás és még azt is mondhatnám, hogy a beszélgetésben beállott felhőkarcolónyi lángokra oltó hatással van, de igazából nem bízom benne. Először nem hiszek a szemeimnek, hogy tényleg az történt amit látok, Jay-t a bokájánál gyűrődő nadrággal, félig pucéran, füvesen, dudorodó alsóban. Naná, hogy mindenhova eltéved a tekintetem, nem tehetek róla, olyan ez mint a látás perifériáján megindult mozdulat, az ember önkéntelenül is odakapja a fejét, pedig teszem azt csak egy lehulló levél volt. Az ajkaim hatalmas „Á”-t formálnak kezdetnek, aztán gyorsan penge vékonnyá préselem de csak azért, hogy ne robbanjon ki belőlem a nevetés, végül meg tudok állni a visszafogott, remegő szájszegletű mosolygásnál. Mindez akkor tetőzik amikor Jay beleveti magát a cserjésbe ami a teraszt szegélyezi. Mindkét kezemet a szám elé kapom, így tartom vissza a nevetést ami kirobbanni készült, csak néhány elszabaduló könnycsepp árulkodik arról, hogy mindez mennyire nehezemre esik. A vállaim remegnek, a rekeszizmom görcsbe rándul, sírva huppanok le a székembe.*

//sírva nevettem Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Pént. Okt. 16, 2015 12:04 am

Egon természetesen nem válaszolt Lesternek, de szívesen mondta volna, hogy a kertésznadrág, aminek a csatja valamiért nincs bekapcsolva, éppen egy gaztúróra hajaz, de akkor el kellett volna fogadnia, hogy Lester nem csak egy mexikói bevándorló, aki talán, ha nagyon erősen firtatja tartózkodási engedélyét, elhúz délre, mint a vadludak ősszel. Nincs kóbor vadászidény véletlenül? Valószínűleg nincs, mert arról tudna, de örült volna, ha hirtelen kap a telefonjára egy SMS-t amiben az alfa burkoltan értesít minden falkatagot, hogy takarítsák ki a kóborokat a városból. Szép remények, ahogy Dickens is frappánsan választott címet regényének annakidején, de sajnos ez csak vágyálom marad. Haraggal és tanácstalansággal álldogált Rebecca mellett, aki tolmácsot játszva lefordította neki Lester szavait. – Ja, de, tök mindegy milyen pusztaröcsögei paraszt faluból jött… teljes mértékben egyetértek, örülök, hogy téged sem érdekel különösebben – tényleg azt akarta volna közölni a tengerikocákkal, hogy honnan szabadította rá az anyja a világra? Há’ bár ne tette volna, mindenesetre a helyet akkor sem tudta volna kitalálni, ha földrajzból doktorált volna.
Aztán Lester is benyögött valamit spanyolul, amiből annyit értett, hogy rettegés, meg személy… vagy ember, fene tudja a persona mit jelent most pontosan. Persze Egon előre megmondta, hogy nem tud spanyolul, ezért kisegítésért a lányra nézett, hátha érti, hogy mi a fészkes fenét karattyol itt. Mellesleg rohadtul nem érdekelte, de úgy tűnt Rebecca valamiért kedveli a kóbort, ezért nem zavarhatja csak úgy el, de talán Egon hozzáállása távozásra bírja.
Szóval elcseszte az egyetlen spanyol mondatot is, amit saját kútfőből el tudott mondani. Remek, és még az arcátlan kóbor a képébe is meri mondani. Kezei ökölbe szorultak, de hamar lazított rajtuk. Ugyan semmi szükség, hogy felidegesítse magát rajta, hiszen már amúgy is mérges, ha mellé még az idegesség is párosul, akkor akár sírt is áshatna magának, mert idióta módon harcba szállni kész öngyilkosság. Nem, higgadtnak kell maradnia, mert Lester habár fiatal okozhat meglepetéseket. – Rebecca a vendéged rohadt pofátlan – nem bajlódott azzal, hogy telepatikusan közölje ezt, és szavait is szinte már kedvesen ejtette ki, persze benne volt az él, amit valószínűleg mindketten éreztek.
A kacsás szemöldökhúzásra a lány hasonlóképpen válaszolt. Érthető persze, egyszer talán majd elmondja, hogy a sült kacsa mire képes, de jelenleg sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas, hogy ilyen személyes vallomásba belemenjen.
- Ezzel egyet kell értsek – húzta érzelemmentes vigyorra képét. – Ellenben te legalább büszkélkedhetsz, hogy vagy olyan kövér, mint ő – hozzá szerette volna tenni, hogy az életfunkciók terén is beállhat némi hasonlóság, de Rebeccára való tekintettel inkább megtartotta magának jóslatát.
- Nahát, Avalonban töltötted halálod óráit? Talán Merlinnel is összefutottál? – biztos ő toloncolta vissza a halottakat. Lester nyilván érezte a gúnyoldó hanglejtését, de nem érdekelte, és az sem nagyon, hogy valószínűleg Rebecca sem díjazza a beszélgetésük fordulatait, amiben úgy érezte, hogy Lester áll nyerésre. – Amúgy rosszkor voltam rossz helyen – na jó, ez így nem volt igaz, hiszen mártírként a sérültekkel illett lennie. – Egy-két sérülést tőled is átvettem, de hidd el többet nem teszem, és ha lehetne vissza is adnám – de még mennyire szívesen visszaadna a toroksebből egy szép nagy adagot, akkor legalább csak telepatikusan tudna pofázni, azt viszont egy jól irányzott pajzsfelhúzással szépen ki is tudná zárni. Remek lenne.
- Hát, akkor mégiscsak a kertész vagy – ennyit erről. Rebecca hazahozott egy kertészt, mint egy kölyökkutyát. Egy ilyen állatka felelősséggel jár, igazán gondolkodhatott volna előre. Lám, még a kertet is szétbarmolta. Egon figyelmen kívül hagyta Rebecca szorítását, pedig tudta, hogy mit szeretne tőle, mégsem volt képes megállni válasz nélkül. Amikor Rebecca beszélni kezdett rápillantott, arcán azonban nem volt bocsánatkérő kifejezés, inkább csak bosszankodás. Amit azonban a lány mondott mosolyra fakasztotta ajkait. Rebecca szerint is Lester csupán a kertész, semmi több. Jóban vannak, de hát ki ne lenne jóban a kertészével? – Örülök, hogy tisztáztuk, hogy Lester a kertészünk – mosolyodott el, miközben a nagydarab hím nadrágja bokáig csúszott. Egon egyetlen hirtelen mozdulattal fordult felé, Rebeccát félig takarásba helyezte, izmai megfeszültek. Nem akart itt átváltozni vagy verekedni, de a ruha lekerülése csak egy valamit jelenthet: alakváltást. Teljes vérfarkas bestiájának kék íriszei felvillantak, de Lester tekintetében nem látott semmit, ami támadásra utalt volna. Egyszerűen csak állt és nézett, aztán bevetődött a gazokhoz, Rebecca pedig elkezdett röhögni, és Egon úgy érezte ő az egyetlen, aki nem érti a poént, pedig biztos volt valahol, mélyen elrejtve, hiszen barátnője már a lábán sem volt képes megállni, hanem a székbe roskadva könnyezet saját nevetésétől.
Egon megvakargatta a tarkóját, és bosszús tekintettel hol Rebeccára, hol Lester felé nézett. A hangokból ítélve épp felveszi a kertészuniformisát. – Rebecca, ha megígéred, hogy életben maradsz, amíg bemegyek, akkor hozok egy sört, mert ezt az ürgét ital nélkül képtelen vagyok elviselni – és még csak nem is túlzott. Utálta az új kertészüket, de mivel Rebecca háza, nem zavarhatja el, maximum bemehetnek a közeli erdőbe, aztán lerendezhetik a nézeteltérésüket, amit egyébként nem igazán bánt volna. Mondjuk a vetődős produkciója után nem nagyon tudta, hogy mit gondoljon róla. Most vajon ez csak egy vicc, hogy felbasszák agyilag, vagy Lester valamit akarhat a lánytól. Naná, hogy akarhat. Épeszű férfi nem legyeskedik egy nő körül, akitől nem akar semmit. Ha a lány beleegyezett, hogy nem nyiffan ki, akkor bemasírozott a házba, nem túl finoman becsapta maga mögött az ajtót, aztán a hűtőhöz sétált. Kivett két doboz sört, kiment, és az egyiket felbontva ivott belőle. – Te kérsz? – kérdezte Rebeccát. – Amúgy ez az első alkalom, hogy a kertészünk itt túrja a földet? – eddig nem érezte Lester szagát a ház körül, de ettől eltekintve elmoshatta az eső, vagy elfújhatta a szél a hím nyomait.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Pént. Okt. 23, 2015 7:40 pm

- Sötét éjszakán bűzös sikátor mélyébe szagolni rendkívül izgalmas elfoglaltság lehetett - ha egyébként csupán könyvek lapjainak kellemetes illata keringett apró és helyes kis nózicskád körül, mint szabadidős aromaterápiás megnyilvánulás. De nyilván nem izzana ily vakítóan műveltséged árnyak közt világló lámpása, ha világéletedben kézi- és lábtusa töltötte volna ki napjaid éber időszakát.
Érzem a gombafrizurás könyvmolyok legszebbikén, hogy tényleg újdonság rezegteti meg élete fonalát, mióta csatlakozott a tetovált hadsereghez. Ami azt illeti, én is ugrottam kecskebékákat lepipáló távolságokat a sors útvonalán, egyik sávból a másikba és azt hiszem, itt van az ideje egy kis magyarázatnak is, hogy miként jön össze a nyelvészkedés a gigantikus hátizom szolid dolgoztatásával járó könnyű kerti munkával.
- Nekem a masszív fizikai igénybevétellel járó wrestling után az tárta igazán szélesre a változás kapuszárnyait, mikor beiratkoztam az alkalmazott nyelvészet szakra, hogy rendszerbe és papírra foglaljam a szavakkal történő zsonglőrködést, ami gyerekkori hozomány nálam.
Az első egyetemi nap szerfelett megdöbbentő volt a sok fiatal csirkével, tyúkkal és kakassal egyaránt. Börtön, ring és szántóföld, aztán padok és légkondis termek. Éles váltás volt, sokszor küzdelmes és fájdalmas, de megérte. A katedra mögött tekintélyem van és törekszem rá, hogy azon kívül is megtartsam.
Becca-nál is ki tudtam harcolni, hogy ne támadót lásson, aki a bugyiját próbálja szétszaggatni verbális ollóval. Ez a névtéma kardinális kérdés nála, ezért későbbre kell csúsztatni, addig pedig forralni a jeget, hogy elolvadjon. Látott már a történelem kiábránduló és másra ráábránduló nőt. És ki hinné, hogy az emlegetett szamár tűnik elő a szürke ködből? Szavai nem apadnak, csak a nyelvi problémák állják útját a kommunikációnak. Kosz került a csatornába. Becca fenekébe meg zabszem, mert érezni rajta, hogy kertdúlás és égzengés-földindulás is kilátásban van a lelki szemei által felvázolt forgatókönyvben. És senki nem fejti meg a rejtvényt, de még harmatgyenge próbálkozással sem élnek.
- Attól, hogy a bicska kicsorbult a fejtvény rejtésének kudarca közben, a közölni kívánt információ még releváns lett volna, de amint látom, mégis képes voltál beazonosítani a pankrátorból lett nyelvész szaktekintélyt. Azt azért megjegyezném, hogy a fülöp-szigeteki Dasmarinas egyetemvárosa sem közigazgatási, sem kulturális általánosságban nem tekinthető kisközségnek.
Viszonylag kevés 190 centire kiterjedt és 1,3 mázsát nyomó, duzzadó izomzatú egyetemi tanár és nyelvész szaladgál a városban a bundás fajtából. Rájött a pengeeszű, még életlen éllel is. A hibájával szembenézni pedig olyan elviselhetetlen, hogy inkább eltörné a tükröt, minthogy módosítsa azt, amit megmutat. Becca feje pedig ég, mint a Reichstag a csapataink bevonulása előtt.
- Nehéz feladat elé állítasz, mivel azt kell eldöntenem, szemeid küzdenek-e a valóságot tótágasra állító hiányossággal avagy a szavak jelentésének ismerete pottyant-e ki a zsebedből az autóút során.
Ha VIII. Henriknek ilyen deltái voltak, akkor én vagyok az amerikai elnök. És azonnal visszakötelezem az iskolapadba ezt a műveletlen farkaslordot, aki falna a kacsát nokedlivel. Nekem igenis van pofám, jártatom is, mert vastag rajta a bőr és ha nincs mit tisztelni a koron kívül, akkor tőlem ugyan ne várjon porban csúszómászó alázatos kígyómanírokat.
- Nem, csak a Tó Hölgyével. Ne mondd, hogy nem lenne izgalmas egy víztől tapadó ruhájú több száz éves legendával időt tölteni, miután torkodat és bélrendszeredet felszakajtotta Alignak begőzölt agyú agyagkatonája!
Fogalmam sincs, minek avagy kinek kellene nevezni azt, aki engem a Földre taszított vissza, úgyhogy azoknak vagyok hálás, akik itt segédkeztek. Legalább az Arthur-király mondakört ismeri, ami a mi kultúránkban azért nem árt és egy centit, na jó, egy felet nő is a szememben. Hoppá, a növekedés az exponenciális görbe mentén indul száguldásnak! Gyógyító, méghozzá az önsanyargató farkasok véréből! Akármennyire is zavar az ittléte, ezt nem lehet elfeledni. Ostobaság volna ilyen hazugsággal élni, valahogy nem érzem reálisnak a csúsztatást, úgyhogy hiszek neki. Meg is állok egy pillanatra, mint aki taposóaknára lépett és nem tudja, hogy nagyot ugorjon azzal tudattal, hogy két lábbal kevesebb lesz rajta vagy haljon éhen ott egy helyben.
- Lord Mártír, ez esetben nem vagyok rest hálával élni tetted iránt még úgy sem, hogy szíved mást kívánt, mint amire kötelességed szólított, hisz a katona dezertálhat is, ha elég szőrös az alsó lelkivilága.
A pulykás szendvicsre kacsintgatok, mert ezek után már tiszta sor, hogy komolyabb harci alakzatot már nem veszek fel. Aki az életemet megmentette, azt akkor sem öldögélném, ha most megpróbálná elvenni a természet adományát. Védekeznék, amennyire csak tudnék, de az életére nem törnék, mert életet adó segítő ő és talán el se hinné, hogy nálam ez mennyit számít.
Becca magyarázkodására egyre szélesebbre csúszik a mosolyom. Ahogy mondani szokás, fülig ér a szám, de ha tehetné, egész a fejbúbig emelné a szélét-szálát, mert olyan imádnivalóan hazudik a szerelem féltése okán, hogy most azonnal felrúgnám a büféasztalt, hogy átöleljem.
- Már nem űzöm hivatásszerűen eme foglalkozást, de egy kivételes hölgyemény kivételes kérésének eleget akartam tenni felelevenítve minneapolis-i földtúró éveim sártó mocskos és fűtől zöldellő dicsőségét.
Rövidebben: igen, kertész vagyok. De miért mondjam ilyen paraszti rusztikussággal, mikor lehet háromszor bonyolultabban is?
A tiszta ügyek tisztázása után pedig a nadrágom dönt úgy, hogy feladja a küzdelmet a gravitációval és lecsúszik, mint nyugdíjazott tűzoltó az ereszcsatornán. Vetődöm, mint focikapus meccset eldönteni kívánt kapura rúgáskor és igyekszem akkorát esni, hogy krátert hagyjak magam után. Sikerül is egy gödröt eszkábálnom a farkaserőmmel és az elmaradt temetésemet gyakorlatilag saját magam pótlom be talajtakaróval vegyes talajjal. Becca úgy ül le, mint aki állva nézte eddig a szilveszteri rádiókabarét és most döbbent rá, hogy nem is a tévére mered, hanem az ultrarövid hullámot fogó asztali antennás kézikészülékre. Egon pedig az ittas férfiak ittasabbá válás útján elinduló mentalitásának reakciójával él és árpalé után vágyik.
- Életmentő sörszomjazó, én ígérem meg, hogy a kedvesed élő szemekkel fogja nézni a vesét átmosó alkoholos folyadék fogyasztását, mivel nem őt vacsorázni érkeztem, hanem az udvart szebbíteni. Igaz, nem meteorinváziót akartam játszani, de némi ruházkodásbeli sutaság állta útját a teljes takarás megvalósulásának és kénytelen voltam ásóbékákat megszégyenítő mélységi fúrást végezni.
A szavaim úgy ugranak ki fogaim kerítésén, hogy némi talajtakarót is kivetnek a számból, mert egy ilyen becsapódás nem múlik el nyom nélkül. A gödör mélyén nagyot rántok a nadrágom szárain és vállig húzom a pántokat, ott pedig csattan a csat és paskolódik a farmeranyag, aztán pedig két tenyér kerül a mélység szélére és egy lendületes ugrással termek két talpon guggolva Becca széke előtt. Mikorra Egon már gyaníthítóan sörösdobozt szorongatva igyekszik visszafelé, én már ásóval a kezemben temetem fiatalságomat a testsúly által kivájt kertbéli árok aljára, ahogy lapátolom a földet, mint Zsugás Jimmy a zsetonokat egy nyertes cinkparti után.
- Te, Lord Egon, hogyhogy nem kért meg a nőstényed némi fűmachináló és földforgató segítségre? Rám azonnal lecsapott az áruházban, mikor szóba került, hogy értek a kerti munkák csínjához, bínjához és még a kínjához is, pedig Hongkongban egyszer jártam, akkor is inkább mogyorós csirkét kértem, mint kétszer-háromszor csípős hongkongi rucát.
Kezem serény munkában tüsténkedik, míg próbálom felmérni, hogy miért nem volt méltó ez a hím és próbálom ezt Becca szemei elé is tárni. Az életét nem veszélyeztetem, de az jelent valamit, hogy előtte még fel se hozta a kertész felfogadásának tematikáját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Vas. Okt. 25, 2015 10:26 am

Egon, Jay & Becca



*Próbálom követni Jay szavait, körülbelül olyasmire tudnám lefordítani, hogy „Izgi volt a sötétben mikor csak könyveket olvastál, de nem lennél ilyen művelt ha csak gyúrni jártál volna.” Ez végül is egy bók, dicséret amit értékelnem kell, és meg is teszem egy mosollyal karöltött biccentéssel. Az biztos, hogy ha több időt fordítottam volna a testem edzésére mint az agyaméra, akkor most csak sűrűn pislognék mint a villanófény. Bár nem volt a kezemben nyelvészeti tudáshalmazt összesítő kódex, a cirkalmas fogalmazását megértem és módfelett tetszik, mókás és érdekes, főleg azért mert tökéletes ellentéte a kinézetének, a marcona vonásoknak. *
-Ó, te jó ég! A te családodban mindenki így beszél? Nálatok egy családi vacsora reggelig tarthat.
*Nevetve ingatom a fejem, elképzelem ahogy Jay hazamegy karácsonykor és leülnek az asztalhoz. Már ha van persze családja ahova hazamehet, a virágbolti flörtölésekor erről nem esett szó, és ma sem volt rá még alkalom, hogy ezt kibeszéljük, és amikor eljön, akkor könnyedén siklok tova mellette, mert éppen azzal vagyok elfoglalva, hogyan űzzem el a viharfelhőket, mert azok jócskán gyűlnek a fejünk felett mikor Egon megérkezik. De, érdekel Jay származása és minden más amit szívesen megosztana velem az életéről, és ha nem egy békítő showra kellene tréningeznem, akkor még neki is álltam volna megfejteni a nekünk nyújtott rejtvényt, ám Egon sértegeti Jay-t ő pedig a maga intellektuális módján vissza is vág. ~Uramatyám! Mi lesz ebből?~
*Még nem sejtem, hogy végtelennek tetsző röhögés, így a lelkem sem nyugszik meg, fullon nyomja az aggodalmat. Nem tudom, hogy most két egymással rivalizáló férfi áll a házam előtt vagy két dominancia harcra készülő farkas akiknek semmi köze sincs hozzám. Az okoskodás és sértegetés tovább folyik mint a Tanana, én meg csak nézek ki a fejemből. Szóba kerül VIII. Henrik, Avalon és Merlin is, sarat dobálnak egy ideig egymásra, magamban peregnek csak a sajátjaim. Lehet, hogy Jay pofátlan, de Egon sem marad el mögötte, a rögtönzött történelem óra sem fékezi meg őket, inkább csak olaj a tűzre. Lelki szemeim előtt már látom ahogy egymásnak esnek, Jay feltépi Egon torkát, csak mert ironikus, Egon közben az altestének esik a karmaival és szép lassan lehelik ki a lelküket, a közéjük vetülő és villámgyorsan a véletlen áldozatául esett testem maradványai felett. Valahol a Tó Hölgye után kerülök ismét képbe és a valóságba, hiába szorongatom Egon kezét, oda sem figyel rám, feltételezem szándékosan. Mindenre gondoltam Egon mártírságának kiderülése után, csak arra nem, hogy Jay látványosan visszakozik és még hálálkodni is kezd. Ez azért alaposan felgyűri a szemöldökeimet, újabb kellemes csalódásnak esek áldozatul, de ez még mindig jobb mint az iménti gondolatom. Igazából még most sem értem Jay-t, annyira ellentmondásos, de úgy érzem ez a hosszú mondata talán vízválasztó lehet és mégsem esnek egymás hajának…..ööö, akármijének. Én meg nekiállok magyarázkodni Jay kertészi minőségét illetően, hogy tovább enyhítsem a helyzet makacs viharát, Egon azonban mintha nem venné észre az igyekezetemet.*
-A kertészem, az enyém, ha már itt tartunk. *Annyira bicskanyitogató, de persze egy szavam sem lehet ha már itt találta nálam kellemes csevegés közben, némi pulykás szendvics társaságában, kioldott nadrágcsattal. Utóbbi a következő pillanatban főszereplővé válik, már csak nyitottsága révén is, én pedig magamba és a könnyeimbe roskadok a nevetéstől. A helyzet komikumának ajtaját Jay tovább döngeti a vetődéssel, nem csoda ha patakokban csorognak a könnyeim és már nem tudom visszatartani a nevetést. Alig kapok levegőt, nem is tudok válaszolni Egon kérésére, csak hevesen bólogatok, Jay viszont készségesen kisegít ezen a téren, neki még működik a beszélőkéje. Gondolatban megköszönöm, hogy nem én vagyok az étlapon, de ez is csak hellyel-közzel jut el a tudatomig és nem is foglalkozom vele, viccnek érzem és tartom nem pedig a szóhasználat ellenére komoly ígéretnek. Nem tudom abbahagyni a nevetést, időnként felnézek Jay-re aki immáron nem csak köpködi a földet hanem lapátolja is, a szemeim elé az Egon által nyújtott sörös doboz ugrik. Megrázom a fejem, miatta van a hűtőmben én nem iszom sört, sem whiskyt amiből szintén van még egy fél üveggel a szekrényben, felőlem mindkettő megposhadhat ott ahol van. nem szoktam rá az égetett szeszre, csak akkor ittam belőle amikor Egonnal voltam a kocsmában és talán még egyszer azt is csak fogadásból, vagy mert megígértem, hogy együtt iszom vele. *
-Jay most először a _vendégem_.
*Kicsit erőteljesebben nyomom meg az utolsó szót, jelezve ezzel Egonnak, hogy a kertészi minőségén túl, még ezt is birtokolja, ám rögvest elfeledem mihelyt Jay elkezdi jártatni a száját a találkozásunkról és nősténynek nevez. Jó, úgy tűnik az adok-kapoknak én kerültem a középpontjába, Jay fel sem fogja vagy csak nem akarja, hogy ez milyen fényben tüntet fel engem Egon előtt és megint magyarázkodnom kell. A fenébe is nem fogok! Dühös vagyok, ez persze nálam nem tűnik fel annyira mint Sheila-nál, ha lenne pénztárgép akkor is épségben maradna, de azért felugrom a székről, jó kedvem menten elmúlik, csupán a könnyek nyomai maradnak az arcomon csillogva a napfényben.*
-Nem vagyok nőstény! És nem csaptam le rád, te ajánlottad fel, egyébként meg….~mit is? Egonnal mást ültetek nem bokrot és kit érdekelt a kert amikor a lépcső és a kanapé leamortizálása volt a napirendi pont? Vagy „nem volt rá alkalom mert hónapokig fasírtban voltunk.” Esetleg, eszembe sem jutott mert nem igazán kedveli a kerti munkát? Aha, biztos mindegyik jól sülne el. ~ semmi közöd hozzá!
*Remek, ez aztán a válasz, soha jobbat ahhoz, hogy kiteregessem a szennyest. Jay pedig nem is a kertemet ássa hanem az én tekintélyemet és hűségemet. *-Te most össze akarsz ugrasztani minket? *Érdekes feltevés, de nem minden alap nélkül való. Letörlöm az arcomról a könnyeim maradékát, kihúzom magam „nem fog menni” jelentéssel, csak fél szemmel nézek Egonra, hogy lássam mindez mennyiben hergelte fel ismét. Szükség lesz-e arra, hogy közéjük vessem magam vagy nem lép életbe a lelki szemeim előtt lejátszott kisfilm.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Szer. Okt. 28, 2015 11:00 pm

- Tökmindegy, felőlem Atlantiszról is származhatsz, nem érdekel – legyintett hanyagul, de rohadtul baszta a csőrét, hogy olyan miatt nézi hülyének, amit lehetetlen lett volna kitalálni egy térkép és utánaszámolgatás nélkül. Azért szerencse, hogy a pajzsa fent volt majdnem teljesen, mert így maximum arcára kiülő jelekből láthatta frusztrációját. Nem elég, hogy vendég, még sértegeti is a ház asszonyának urát, amit gyakorlatilag a ház urává is tette Egont egyből, némi nyakatekert logikával.
- Ha ennyivel képtelen vagy megbirkózni, hogy lehetsz egyáltalán még életben? – szemöldökét a magasba lendítette és igyekezett úgy tenni, mint aki rohadtul szarik rá, hogy mit locsog össze-vissza a másik. Nem fog magyarázkodni egy kölyökkorból alig kilépett vérfarkasnak, hogy a kövérségét csesztetésből mondta, és nem azért, mert valóban úgy gondolja. Az igazából szánalmas lenne, így inkább egy kérdéssel próbált a válaszadás elől kitérni. Igaz nem tudta minek. Lester csak egy kóbor, simán meg is ölhetné, ha aztán kitalál egy szép hazugságot, hogy miért. Mondjuk szidta az alfát, vagy valami. Az ilyet nem lehet megtorlatlanul hagyni. Kár, hogy Rebecca ezt nem nézné jó szemmel, és mellesleg Egon utált vérfarkasnak ártani.
Egon felhorkantott, és önkéntelenül visszagondolt Lester testére, ahogy élettelenül feküdt a farkaslak előtt. Túlélte volna beavatkozás nélkül is, csak hosszabb lábadozási idő jutott volna ki neki, de most már bánta, hogy ostoba módon segített neki. Jó, mondjuk a fene gondolta, hogy összefut Rebeccával és elhívja lány kertészkedni. Most komolyan, mennyi esély volt rá, hogy ez megtörténhet? Semennyi. Jól van, ezért nem kell magát hibáztatnia, nem ő tehet róla, hanem… Rebecca, meg a hülye növényei. – Nem végzett túl jó munkát – ingatta a fejét grimaszolva. Azt, hogy most Alignak volt, vagy bármi más teljesen lényegtelen, igaz Eeyeekalduk szerint tényleg ő volt, és talán a mártírok alapító anyjának lehet hinni, de még mindig nehezen emésztette meg, hogy a szellemek valóban léteznek, meg ezek szerint mindegyik ős is. – Amúgy hidd el, nem túl jó egy legendával egy légtérben lenni – Egonnak sem tetszett, amikor Eeyeekalduk a közelében volt. Nem véletlen nem kereste fel azóta sem, pedig megtehette volna, még akár tanulhatott is volna tőle ezt-azt, mint mondjuk, hogy miként kell kézrátétel nélkül sérülést átvenni. Azonban túlságosan feszélyezte a jelenléte, ráadásul az a rohadt fekete nap is ott ólálkodik a normális nap helyén, mióta a nő beavatta, ki tudja mi lesz, ha még több dolgot meg tud.
- Nem szokásom megfutamodni – főleg, ha az egész falka kint ácsorog és mindenki tudja róla, hogy mártír. Igaz, amikor érezte a visszatérő életet, túlságosan le volt döbbenve, hogy a segítségnyújtás mellőzése egyáltalán megforduljon a fejében. – De hálás vagyok a köszönetért – valahol a vigyor és a vicsorgás határán állhatott a képe, mert igazából nem volt hálás azért, amit Lester mondott, viszont azt jó néven vette volna, ha lelépne. Na, azért tényleg hálás tudott volna lenni. Nem törődött a lánnyal, aki a kezét szorongatta jelzésképpen, de legalább nem is rántotta ki a kezét felháborodásában. Elvégre Rebecca hozta rájuk a nyelvészt, aki hasonlóan hosszan beszél, mint Szilszakál, vagy akármelyik ent, és valahogy olyan feleslegesnek is érezte a mondandóját, mint a hobbitok a fák tanácsának hosszas társalgását.
Egon a lányra nézett – Óh tényleg – vigyorodott el. – Elvégre a te kerted, és lám, hát nem pont olyat sikerült kifogni, aki a „nyelvészetben” jártas – enyhén vádlón tekintett a lányra, persze nem tartott tőle, hogy megcsalná Lesterrel, egyszerűen csak szerette volna, ha érzi, hogy mérges rá, amiért egy másik vérfarkast a közelébe engedett. Ezután ismét Lesterre nézett, aki belekezdett elmesélni, hogy valamikor régen kertész volt, és közben pofátlan módon bókolt Rebeccának. Egon mélyen beszívta a levegőt, a lányra tekintett összepréselt ajkakkal, felhúzott szemöldökkel. Nyilván nem kell megszólania, hogy Rebecca értse mitől dühös. Az oké, hogy barátnője kivételes, de ezt egy másik hím szájából hallani elég idegterhelő, mivel ez azt jelenti, hogy nem csak kertészkedni jött. Persze lehet, hogy csak túlságosan sokat kombinál.
A következő jelenetsor már túlságosan sok volt Egonnak, hogy pia nélkül el tudja viselni. Ez a sok méreg és frusztráció rámegy az idegeire. Hallotta, hogy Lester belekezd a beszédbe, és még oda is fordult miután megindult a ház fel, de nem volt hajlandó végigvárni a beszédet, egyébként is hallott bentről minden egyes szót, és örült a jó döntésének, mivel még mindig kint kellene ácsorognia. Amikorra visszatért, Lester már a becsapódásának a nyomait tüntette el. Rebecca pedig csak a fejét rázta a sör láttán. Helyes, több marad neki. Letette a földre a bontatlan dobozt és nagyokat kortyolt a sajátjából, és közben a lányra figyelt. – Valóban? Remek, ennek igazán örülök – ezt valóban jókedvűen mondta, hiszen a lány nem hazudna neki ilyenben, és kegyesen félrehessegette a nyomatékosító hangsúlyt. Nem, nem. Lester csak a kertész és nem egy vendég. Talán kijavíthatná Rebeccát, de hát már párszor tisztázták, hogy kertész, ezért nem szeretette volna magát ismételgetni, mert Lester még ebbe is beleköt.
- Nőstényem? – húzta fel a szemöldökét, és sikerült hitetlenkedve kiejteni a szót, de szinte még el sem jutott a végére, amikor Rebecca felpattanva magához ragadta a szót.  A korábbi jókedv elmúlt, és komoly ábrázatot vitt fel magára, ami határozottan jól esett Egonnak. – Látod Lester… semmi közöd hozzá – rázta a fejét kedélyesen. – De ha már egyszer kérdezted, úri neveltetésemen esne csorba, ha nem válaszolnék. Az a helyzet, hogy rühellem a ilyen gazokat – mutatott a kertre, tenyérrel felfelé, és a mozdulatába belevitt minden úri eleganciát, amit még ki tudott sajtolni magából, hangja enyhén lenéző volt, nem véletlen, hiszen nem csak a növényekre mutatott, hanem valahogy Lester is belekerült a rühellt területbe. – És semmi esetre sem töltenék értékes órákat azzal, hogy bármit is tegyek értük – ahogy Lesterért sem tenne a továbbiakban semmit. Igaz a kedve kezdett jobb lenni, hiszen Rebecca sem tűrte a nyelvész verbális szurkálásait. Pedig csak nősténynek nevezte. Vérfarkasoknál ez bevett formula.
- Ha össze is akar ugrasztani minket nem fog menni. Tudom, hogy nem csalnál meg – ezt már gondolatban közölte vele, hiszen ez túl személyes vallomás ahhoz, hogy Lester orrára kösse. Dühös volt, amiért idehívta, de egy percig sem merült fel benne, hogy bármi is történhetne kettejük között, viszont egy gyenge kis őrző tanonc képtelen lenne megvédeni magát egy vérfarkassal szemben, ha az úgy találja, hogy meg kívánja erőszakolni. Igaz, ha ilyen szándékai lettek volna Lesternek már megtette volna, de ki tudja mikor bújik elő belőle a fenevad.
- Amúgy ökör iszik magában, ha már a barátnőm – ezt kicsit erőteljesebben megnyomta – nem kér, talán te elfogadhatnád ezt a doboz sört. Elvégre nemrég kiirtottál néhány gazt, ami nekem határozottan imponál… bár kérdéses, hogy vajon a kertész eskü nem bünteti-e az ilyet súlyosan. – Miközben beszélt lehajolt, hogy felvegye a dobozos sört, majd, ha Lester esetleg elfogadta, akkor odadobta neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Csüt. Nov. 05, 2015 6:46 pm

- Nálunk a családi vacsora ezüstös éjszakai szem alatt zajlik és olyankor a Falkában nem a társalgás az első. Egyébként nincs hozzám fogható a véreim között. E tekintetben sem.
A szülőkről nem beszélek, mert messze vannak és igazibbnál igazibb család nekem Minneapolis bundás népe. Termetre láttam már ott akkorát, mint az én deltáim, de ilyen torkolata nincs másnak, amiből csak úgy árad a szófolyam.
- Ki mered jelenteni, hogy nem érdekel, mikor kopoltyús farkast még nem látott a világ egyik szeme sem?
Természetesen nem állítom, hogy Atlantisz gyermeke lennék, de a figyelmet kikövetelem magamnak, mint Zsugás Jimmy a visszavágót. A nagyhajú kacsamániás nem bír uralkodni a helyzeten, nem emelkedik túl nagy magaslatokra. Egy igazán karakán farkastestvér, mint például a Teremtőm, már helyre rakott volna egy jól irányzott, nyakszirtet a kerti aljnövényzetbe nyomó mozdulattal. Ő meg emészti magát, mint egy saját lábát faló kannibál.
- Birkózásban kivételesen tehetséges és képzett vagyok!
Tudom én, hogy ő szómérkőzésekre gondolt, de ha már földharc, akkor egy kis jiu-jitsuért nem ugrom át a szomszéd kerítésén. Erőben és korban ő a jobb, ám nem egy gladiátor alkat, míg nekem lételemem a küzdelem. Most Egon idegrendszere ellen küzdök és nekem van több pontom, ha kiütéssel még nem is sikerült diadalmaskodnom.
- A félkész felépítmény kiteljesítésében te is segédkezhetsz ám feltéve, hogy nem kártékony módon konstruálsz.
Kötve hiszem, hogy ásót ragad, majd vetőmagot és eljátssza a hirtene paraszttá vált férfiút. Mit tudhat a legendákról? Mostanában én túl sokat hallottam, többek között a bolond Ulfredtől, akinek a trükkje csomóját a mai napig nem bogozta ki az agyam. Jason meg a társa, vetélytársa és partnere is a mitikus mitugrásznak. Tartozik nekem egy mesével, kár, hogy nem láttam már emberöltők óta.
- Az erények legnemesbike - kontrázok megint arra a tényre, hogy nem fordított hátat szétmarcangolt holttestemnek, hanem a mágia adta erejét az élet felé fordítva engedte ki.
Csak ez nem vicc, csak ez nem. A hálát véresen komolyan gondolom. Akkor is, ha a nője azért még mindig zöldebb a kert gyepénél, pedig nem is szomszédom. Hagyom őket civakodni, ebből még kijöhetek nevető harmadikként éppúgy, mint fekete zsák töltelékeként. Ha én is elmondhatnám, hogy Becca az enyém vagy legalább egyszer az enyém volt, akkor újabb strigulát húznék fel a dicsőségfalamra. Nem járnék hozzá kacsáért, de egy-két alkalommal azért elkapnám, hogy együtt hegyibringázzunk fel a csúcsra.
A nadrág visszaküzdése után megragadom az események fonalát és eltemetem a lecsúszott gatya történetének színhelyét. Közben pedig kiásom a csatabárdot, most már mindkét fél szemében én vagyok az ellenség. Ez egészen mókás és mulattató irányvonal. Számomra. Becca murija elmúlt és most a fogait villantó puma játszik a szavaival.
- Hohó, mily felbőszült seregélyhad rontott rá a szóvirágokat termő örökzöld fenyőre! - reagálom le nyugodt mosollyal azt a stílust, amivel a lány már a virágüzletben is beúsztatott engem a mulatság tavacskájába.
- Ilyen elmélyült kapcsolat láttán nem is értem a felháborodás miértjét, hisz hús körül dongó legyet elhajtó mozdulattal is reagálhatna egy igazán biztos alapba ásott kültéri díszfapárocska. Ugrasztani a rugót lehet, minden tudatos élőlény magától ugrik, ha úgy látja indokoltnak.
Magyarán szólva ha nincs rés, amibe belekapaszkodhatnék, akkor nem fogom felfeszíteni kapcsolatuk ajtaját, de úgy látszik, megtaláltam, hova kell dugni a pajszert. Bele a fasírtba, amiből még mindig maradt. A bizalom gyengécske ingoványában Becca áll bizonytalanabbul és nem akarom túl sokáig fokozni a hőmérsékletet, inkább csak megvárom, míg a hőmérő végül kidurran felül.
- Köszönöm, az alkohol nem barátom, szükségtelenül is tartom magam az épületes táplálkozás napirendjéhez - utasítom vissza az immár ökör szerepében feszítő hím ajánlatát és inkább a földet túrom tovább, míg zajlik a konfliktusok kontaktusa és a fűtől zöldellő fülem töve élesen figyel minden rezdülésre.
- Egyébként mi bajod a kert termő népével? Betonfalak között csak aszfaltdzsungelt látni és az élettől pezsgő kúszónövények is jobb társaság, mint egy irodaház üvegkalitkája.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Hétf. Nov. 09, 2015 9:16 am

Egon, Jay & Becca




*Nem tudom mikor lesz ennek vége, de kezdem magam nagyon nem kellemesen érezni. Jay jó fej, Egont imádom, ők meg egymásnak esnek ki ki a maga módján. Jay intellektuális személye feszíti magát neki Egon egyszerű de valahol a humorát megtartó egyéniségének. Ha Egon csupán a barátom lenne, mármint barát barát, akkor nem igazán tudnék választani kettejük közül, de azt hiszem nem is kellene. Legalábbis nem így kellene lennie normális esetben. Mindez vajon megtörtént volna akkor is ha nem vérfarkasok? Sosem tudom meg, és ezért lesznek még álmatlan éjszakáim, nem szeretem a megválaszolatlan kérdéseket. Jay tehát egyedül van a családjában vérfarkasként, feltételezem ezért nem is tartja velük a kapcsolatot Gaelle is elhagyta New Yorkot amikor úgy látta a változás hiánya már szembetűnő lenne. Persze a vad kertész nem bírja ki anélkül, hogy ne csavarna bele a válaszába némi egót amin szemet kell forgatnom. Értem én, hogy oda van magától meg vissza, van is miért hiszen meglepően művelt és szórakoztató, de a sok kiváltsága mellett a szerénységnek már nem jutott hely. Nem tehetek róla, önkéntelenül jelenik meg bennem a kép a kopoltyús farkasról és menten el is fintorodom, mert a kopoltyú mellé jön az összes többi képzet is a nyálkás és csúszós bőrről, a vizenyős szemekről és a pulykás szendvics illatát a halszag váltja fel. Imádom a halat, szó se róla és minden tengeri herkentyűt de abban mindenki egyetértene velem, hogy még a frissen fogott halnak is van bűze míg el nem készítik. Jay birkózós mondata után már kezd alakulni a kép a szándékairól, fel akarja bosszantani Egont, miden egyes szavát kiforgatja, hecceli, piszkálja és tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Fogalmam sincs Jay hány éves farkas években és mi a különbség erő terén kettejük között, hogy az évek száma és az emberi alak testi ereje mennyiben befolyásolja egymást, így ha akarnék sem tudnék fogadni ki maradna talpon ha ütközésre kerülne sor, de nem is szeretném ha a kertem lenne az aréna.*
-Jay hagyd ezt abba kérlek.
*Nem akarom, hogy egymásnak essenek, Jay hűvös eleganciával játszik Egon idegein és közvetve az enyémeken is, ez pedig nem hat túl jól a már sértett büszkeségén amin Jay jelenléte ejtett csorbát, megjegyzem teljesen feleslegesen. Egyrészt nem akarom, hogy Jay az én tornácomon lehelje ki a lelkét ha Egon kerülne ki győztesen a párharcból, másrészt belepusztulnék ha fordítva történne, nem kellene ilyeneken merengenem de mindketten rendesen beletaszítanak a kétségek mocsarába, és hiába szorongatom Egon kezét, ő továbbra is hagyja, hogy provokálják és haragszik rám. a vigyorgása mellett vádlón tekint rám amit nem érzek igazságosnak mert nem tettem semmi rosszat, a szavai mélyet ütnek a lelkemen, nem érdemlem, hogy így bántson és ez meg is látszik az arcomon de ha esetleg vakká tenné a sehova sem vezető vitriolos társalgás, abból biztosan rájön, hogy valamit elcseszett, hogy elengedem a kezét.
Az érzelmi hullámvasút túl sokszor dobál engem ezen a napon, Jay akaratlan vetkőzése enyhít a puskaporos hangulaton, a könnyeim csordogálnak a nevetéstől, de minden bizonnyal azonnal abbahagynám ha a közeli jövőbe pillanthatnék. Nem kaptam még eleget hidegből, melegből és a csapot újra nyitják. Nos, ebben legalább maximálisan egyetértenek, de nem szeretek én lenni középen a verbális pofonzsák. Meglehetősen rosszul kezelem a helyzetet mert nincs tapasztalatom ezen a téren, sosem volt arra szükségem, hogy kimentsem magam, nem volt rá ok és partner sem, vérfarkas sem ha már itt tartunk. Ezen a ponton úgy gondolom, hogy a vérségnek nem kis szerepe van abban, hogy ők ketten egymásnak ugrottak még ha nem is egy test-test elleni harcban, de hamarosan csöpögni fog a fiktív vér és én fulladok bele. Egon sem könnyíti meg a dolgom, úgy gondolja, hogy bőven van oka a féltékenységre és a vádló tekintetre és azt is tudom, hogy mindezt Jay provokálta ki belőle, de rosszul esik na, hogy ezért kell jártatnom a számat, holott akár kedélyesen is elcseveghetnénk az időjárásról, a virágokról, a kacsáról és Beethovenről. Ez túl utópisztikus lenne ugye? Mindehhez a Methallica adja az aláfestő zenét, stílusosan az Ördögtáncot, amit ebben a szent pillanatban le is kapcsolok a laptopomon. A hirtelen beállt csend rövid, Egon kap az alkalmon, hogy visszavágjon Jay-nek amiért szerintem nincs köze ahhoz, hogy miért nem életem szerelme nyír füvet, vet, arat a kertemben. *
-Töröld le az elégedett vigyort az arcodról....te meg! *Bököm a mutatóujjam a levegőbe Jay felé.* -Úgy gondolod, hogy én vagyok a hús te meg a légy? Hogy nincs biztos alapja a kapcsolatunknak? Hát tévedsz!*Nem, nem, nincs rés, csak mondvacsinált és azt Jay provokálta ki, én bízom Egonban ő meg bízik bennem....legalábbis ezt mondja a fejembe de nem rég még azzal vádolt, hogy nem csak kertészeti céllal hívtam ide Jay-t. Már nem érdekel, hogy ki kinek a fejébe beszél és ki hallja vagy nem.*
-Az előbb még baj volt, hogy a kertész nyelvész és már össze is ugrottunk ha nem vennéd észre, ő meg röhög a markába. Egyikőtök sem különb a másiknál, olyanok vagytok mint az óvódások. Akár el is mehetnék.....neeeem, várjunk csak, ez az én házam. *Nézek felváltva mindkettejükre, majd ha már Jay nem kéri a sört, elmarom Egon kezéből, nem mintha imádnám a buborékos malátaitalt, de momentán nem gondolkodom hanem cselekszem. Kinyitom, amibe nem meglepő módon beletörik a körmöm és bele is kortyolok aminek az a vége, hogy fintorogva gyűröm le, mert inkább ez minthogy előttük köpködjek.*
-Utálom a sört. Ez is a ti hibátok.*Nagy sóhajjal próbálom helyrerakni a torkomat és a lelkiállapotomat, majd Egonra nézek szenvedve.* -Nem akarok veszekedni és nem akarom, hogy ti veszekedjetek.*Jay következik, ő sem ússza meg, ha a kertemben akar kertészkedni intellektuális magasságokba szárnyaló csevegéssel egybekötve, akkor az én szabályaimat kell követnie.* -Te meg nem húzogasd az alvó oroszlán bajszát.*Lecsapom a sörös dobozt az asztalra és a virágosnál megvásárolt cserjék és más zöldek-tarkák ládájához megyek, hogy végre a kertemmel is foglalkozzak. A tennivalóban élem ki magam s közben az orrom alatt dohogva fújom ki magamból a bosszúságot és a tehetetlenséget. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Hétf. Nov. 16, 2015 12:20 am

Egon horkantással, majd válaszra sem méltató nézéssel jutalmazta a kopoltyús farkas hírértékét. Mellesleg akkor sem érdekelné, ha ez valóban így van.
- Igen, ebben lehet valami. Nyilván szereted, ha férfiak markolásznak egész nap – vetette oda nyersen, mindenféle burkolt célozgatás mellőzve, hiszen nem kellett egyetemi végzettség, hogy rájöhessen bárki, esze ágában sincs méltányolni a jelenlétét, és az sem zavarta, ha a sértegetéshez nem hág irodalmi magaslatokba. – Kár, hogy Rebecca nem pasi – ingatta a fejét, grimaszolva és még azt is megengedte magának, hogy egy átlátszó sajnálkozásfélét is megeresszen Lester felé.
- Kösz, de nem – rázta a fejét mérgesen. – Meghagyom ezt a profiknak – már, ha Lesterre ezt rá lehet fogni, és nem csak Rebeccát jött szédíteni, meg Egont agyilag felbaszni, ezzel a kertészkedési hobbijával. Akárhogy is, talán muszáj lesz elviselnie, mert Rebecca nem úgy tűnt, hogy ki szeretné penderíteni a szűrét, saját maga pedig nem fogja elzavarni. A lány roppant mérges lenne rá emiatt, és ez nem hiányzott neki egyáltalán.
- Talán – vont vállat Egon, mert nem igazán értett egyet minden helyzetben ezzel a kijelentéssel. Vagyis lehet, hogy a meg nem futamodás tényleg az erények legnemesebbike, de Egon ezt csak akkor műveli, ha vannak szemtanúk a falkából, akik esetleg bemószerolhatnák a főnökségnél, amiért gyáván viselkedett. Az felér egy halálos ítélettel, így inkább megrizikózza a veszélyes helyzetekben való túlélést. Lehet, hogy szégyen a futás, de marha hasznos, ha mondjuk egy háromszáz éves vérfarkas kiszemeli áldozatának.
Azért az jól esett neki, hogy a lány Lestert… akit valamiért Jaynek nevezett – mellesleg ez nem volt túl jó érzés – abbahagyásra késztette, hiszen még a vak is látta, hogy mi a szándéka, Egon pedig szépen beleügette magát a nyelvész tüskeveremébe, aminek meg is lett az eredménye, mivel Rebecca abbahagyta kezének szorítását, és nemes egyszerűséggel elengedte. Számít? Persze, hogy számít, ezért Egon zavart kíváncsisággal nézett rá, de mivel telepatikusan csak egyirányú lenne a társalgás, inkább nem kérdezte meg, hogy: „Most mi a baj? Valami rosszat tettem?” Hülyeség az egész, semmit nem hibázott azon kívül, hogy hagyta magát idegességbe cibálni.
A rövid kis vetődős jelenetére muszáj volt innia, de, ahogy kiért a lány nem kérte a sört, így felajánlhatta azt Lesternek, persze nem szívjóságból, csupán nem akarta, hogy ő egy kicsit is hátrányban legyen alkoholos befolyásoltsága miatt, mint a nyelvész. Igaz, hogy egy sör meg sem kottyan a fajtájuknak, de ha Egon egyszer elkezdi, akkor lehet abból három-négy is. Az pedig már okozhat pár pillanatnyi figyelmetlenséget. Mindegy, talán valahogy megállja, hogy ne vedeljen annyit frusztráltságában.
A nyelvész kötekedő szavaira Rebecca válaszolt, és eleinte minden stimmelt is, hiszen a lány feltörő haragját nem ellene, hanem Lester ellen használta fel, így Egon csak csöndben álldogált, és nézett ki a fejéből egy ideig, miközben kortyolta a behűtött sört, majd Lester ivászat elutasító szavait is hallhatta. Nem volt tőle túl boldog, ugyan minek kell egy vérfarkasnak odafigyelnie a táplálkozásra? Sebaj, azért a másodikat is meg fogja inni, ha már egyszer kihozta, csak nem teszi vissza. Ezt a tervét, azonban a lány keresztülhúzta, amikor mérgében kikapta a kezéből. Egon köpni-nyelni nem tudott, mivel Rebecca, ellene intézett szómenése letaglózta, mint vágóhídi marhát a mészáros. Így azért könnyű ellopni valaki kezéből a sört. Kikerekedett szemekkel, tátott szájjal és egyre növekvő haraggal figyelte a lányt. Kezei ökölbe szorultak, légzése lassú és vészjósló lett, aztán tekintetéből eltűnt a döbbenet, helyét átvette a harag. Az sem segített állapotán, hogy a sörös doboz nagy adag folyadékot spriccelt ki magából ökölbeszorult keze miatt. Legalább a fele kifolyt annak, amit még nem ivott meg. Csodás… egyszerűen csodás.
Na, hogy a rosszseb egye meg, hát már az is az ő hibájuk, hogy Rebecca kénytelen sört inni. Ezt azonban szótlan dühével lenyelte, és próbálta kitalálni, hogy mérgét kin vezesse le, és hogy-hogy nem, tekintete Lesterre siklott. Azonban a lány megszólalása újra Rebecca felé húzta tekintetét. Nem akarja, hogy veszekedjenek? Hát, akkor minek hívta ide Lestert? Sokkal egyszerűbb lett volna, ha felfogad egy igazi kertészt, aki nem vérfarkas, mellesleg nem kóbor, és nem úgy néz ki, mintha most szökött volna a sittről. Dühe, azonban Rebecca ügyetlen békítő szándékára valamelyest csökkent, aztán Lester megszólalt, és megint úgy érezte, hogy meg kellene szabadítani ezt a kóbort Fairbankstól. Szerencse, hogy Rebecca előbb válaszolt, mert lehet, hogy tényleg neki ugrott volna a másik hímnek, pedig jelenleg a lányra volt kiakadva. Jó, hát őt nem bántaná, meg egyébként is, a fő bajforrás Lester. Mivel a dobozban nem sok sör maradt, így kiitta a maradékot, és figyelte, ahogy Rebecca a növényei felé megy, és belekezd valami értelmetlen munkafolyamatba, ami a „dögök” jólétét szolgája… micsoda idő és energiapazarlás. Egonnak csak most tűnt fel, hogy a zene elhallgatott, sebaj. Úgysem volt odáig érte.
- Az égvilágon semmi bajom velük – mondta, miközben nem Lesterre nézett, hanem barátnőjét figyelte. – Csak épp leszarom az egészet magasról – közölte hidegen, aztán értsen mindenki, amit akar. Nem fog egy kölyökkorból szabadult senkivel azon bájcsevegni, hogy miért nem komálja a gyomot. Pulzusa magasan fölötte volt a szokásos ritmusnak, ahogy vérnyomása is valahol kétszáz felett járhatott. Dühös, enyhén grimaszba forduló vigyort vitt képére, és közben a lány felé lépkedett. – Rebecca… megmondanád hol tartod a fejszéd? – nehezére esett a jókedvet magára erőltetni, és ha a lányt nem vakította el saját mérge, akkor észrevehette rajta, hogy komolyan szeretné azt a szerszámot megkaparintani. Arcára húzott vigyor nem volt túl barátságos, de ha a lány nem árulja el, hogy hová is van most éppen a fejsze téve, az se gond. Nyilván meg tudja találni egyedül is. Viszont, ha meg is mutatná… - De, akár velem is jöhetnél, hogy a kezembe nyomd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Kedd. Nov. 17, 2015 11:01 am

Az indulatok megindultak, mint gleccser száz láb magasból és lassan elhordják az összhangot a párosból. Becca feje megint lángol és olyan édes ilyen tüzesen, hogy egyszerűen a karjaim közé kapnám. Ha nem lenne itt az átkozott konkurrencia. A zavar magvait elhintettem, most már csak locsolni kell és megvárni, hogy kikeljenek. Óvatosabban és finomabban kell célozgatnom, meg is próbálkozom vele, bár a türelem nem igazán erényem.
- Ó, hisz még hanyatló fűszálak hevernek egymás hátán és kerted ágyára a takarót sem húztuk rá, nemhogy a díszes kerítés felépült volna! - ferdítek arra, hogy hagyjam abba.
Amit abba kéne hagynom, azt nem fogom. Jó partner ez az Egon, lehet szívni a vérét és gyengécskék az ellenérvei. Olyan szépen felcincálom velük, mint vilanyszerelőt fázisceruzával. Igazi műalkotás, vitaestnek is beillene és az én személyen egyértelműen kidomborodik belőle. Meg az egóm is, ami nagyobbra nőtt az Empire State Buildingnél.
- Szomorúságos ténynek találod, hogy a barátnődben nem a tesztoszteron teng túl? - kérdezem egy kaján vigyorral.
A birkózásban, földharcban tényleg akadtak már olyanok, akiknek némi homoerotikus célból eredően alakult így az érdeklődésük, de én egyszerűen az erőfölényt és a technika helyes alkalmazásának eredményét, a győzelmet szerettem. Férfias műfaj az, Egonnak pedig szerintem nincs róla fogalma, eszik-e vagy isszák.
- Te milyen sportban jeleskedsz, homofóbiától félő férfitársam?
A férfitárs szót megnyomom ironikus hangsúllyal, hogy még durvább legyen a kérdés. Mintha rettegne, hogy felfedezi magában azt, amit most én fogtam rá. Ettől függetlenül tényleg érdekel is, hogy legalább sakkozni tud-e vagy a sport neki halálos méreg, amitől irtózik. Nekem lételemem és a sportos arcokat sokkal többre becsülöm, mint a mozgásmentes életmód kedvelőit.
Talán még szent is lehet a béke, ha kiderül, hogy valamit sportol is. Az életemet félig-meddig neki köszönhetem, ezt nem felejtettem el, de a célt sem, amivel érkeztem. A hála és a leányzó kézről történő lecsapása összefér. Nem az életére pályázok, csak a nőjére, mert mindig zöldebb a másé vagy legalábbis most. Az se volt így kijelentve a meghíváskor, hogy foglalt a hotelszoba és nem kéne rajta kopogtatnom.
- Ekkora legyet még csak horrorfilmben láttam, de a hús kifejezés igencsak helytálló, mivel ahol szükséges, ott rádnőtt, Ms. Bookhouse!
A hasonlat értékéből nem von le a kimentés. Ráadásul megtoldom azzal a becenévvel, amit én adtam neki és Becca örömmel elfogadta. Hadd hallja a mulya söröző, hogy mi csak úgy becézgetjük egymást!
Vigyorgok Becca-ra, mert érzem benne, hogy amellett kardoskodik, amiről saját magának sincs jégkamrában sziklára szilárdult alapja és inkább saját lelkének háborgó tengerét akarja így megnyugtatni. Egonnal akadhat még kellemetlen beszélgetésük. És utána tudja a számom, ha lelki támaszra lesz szüksége, de inkább másféle támaszt adnék, alsó támasztékot...
- A hisztéria misztériuma alkoholba vész, a másiknál az alkohol vész el a méreg markaiban. Én meg csak szorgalmasan lapátolok, hogy a kert szebb legyen az Édennél.
A kígyó szerepét kertész-Oscarral jutalmazandóan játszom, Éva már le is szakított egy sörösdobozt a jó és rossz tudásának fájáról. Csak látnám már meg, hogy mezítelen... Örömmel veszem, hogy ketten kezdünk neki a munkának, a ház körüli kis természetsziget ápolásának, amiről a kedvességében hangulatingadozásokat produkáló könyvesnéni kevésbé kedves párja kijelentette, hogy egyáltalán nem érdekli. A gödör lassan betemettetik és még a kert felén kell elhinteni a takarót.
- Ugye, nem fog épületbontó golyóként fejbecsapni az árpalé legendás ereje, drága kis hölgy, ki a virágot szereted, ezért rossz ember nem lehetsz? - kérdezem, ahogy folytatom a terítést.
A fejemben él már az elképzelés, hogy fog ez kinézni és a nosztalgia egész kellemes érzetet támaszt. Minneapolis-ban ilyen Egon-félékkel is kellett néha dolgoznom, de csak azok maradtak meg, akiket be tudtam idomítani a kertészrészleg vezetőjeként. Még idősebbek is vállalták, ha nem tengett túl bennük a dominanciaharc iránti vágy. Ha Egon egóját legyűröm, az komoly diadal lesz! Most pedig hintsük a bíborszínű fedőanyagot a zűrzavar magvai mellé...
- És fedeztetek fel már újabb titkot a rejtélyek házában, Sörényes Sherman? - kérdezem Egont egy újabb pengeéles érdeklődéssel.
Igen, ilyen bizalmas infóim is vannak Becca lakhelyéről és ez jelent valamit. Meg az is, hogy Egon is kapott újabb becenevet a nagy haja alapján. Érezze a törődést, amíg bírja...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Pént. Nov. 20, 2015 8:49 am

Egon, Jay & Becca



*Nagyon elment ez a társalgás kirándulni, nem tudom mi lesz a vége és mikor, és ki húzza a rövidebbet. Jay persze mindent félreért, szándékosan és újabb tévutat nyit meg a szavaival. Nem fogja abbahagyni, a céljairól már van némi sejtésem, az okokról cseppnyi sem, de nem is ez a lényeg. Összeszűkült szemekkel a „tudod te jól mire értettem” pillantásomat vetem rá, de gondolom erre is csak egy vigyorgás lesz a válasz. Nos, legalább valaki élvezi a mókát hámunk közül. Nem hiszem, hogy Egon nagyon odalenne érte, nem csak magában forrong és félek, hogy a végén nem csak a fiktív vér fog folyni. Egon visszavágása a birkózásra szerintem kissé visszaüt, felkapom a fejem, én tudom mire értette, Jay is minden bizonnyal, ezért fogja megint kiforgatni. Igen, a kaján vigyorral kísért válaszra már nem sok mondanivalóm van.*
-Hülye vagy. *Lassan én is kezdem a sajnálkozást érezni magamban, jobb lenne ha pasi lennék, akkor egyenlő lenne a küzdelem, nem én állnék középen magányosan kereszttűzben és nem rólam szólna az egész. Még állom a sarat, már csak büszkeségből, makacsságból is, hogy mindezt a helyzet adta káoszt képes vagyok kezelni csak idő kell hozzá, beletanulok, most legalább kapok némi gyorstalpaló leckét. Az a baj, hogy egyetlen közös pontot sem találok kettejük között amiben megegyeznének, pedig akkor könnyebb dolgom lenne, csak arra kellene irányítani a beszélgetést, ám míg az egyik kertészkedik és sportol a másikat mindkettőtől kirázza a hideg, semelyik ízlésük még csak távolról sem hasonlít egymásra. Patthelyzet. A pánik elodázására a Jay által feltett kérdésről Egonra néztem kíváncsian, talán mégis van valamilyen sport amit szeret, hátha. Egy erős láncszem lenne a békekötés nyakékében és nem kellene azon morfondíroznom, hogy mi a fenét csináljak mielőtt ezek ketten megölik egymást. Forrt a hangulat. Jay rádobott még egy lapáttal a rakásra.*
-Rossz boltba léptél be Mr. Cambridge. Nem osztanak kóstolót.
*Nos, ha eddig nem voltam egyértelmű, pedig már a virágosnál is igyekeztem, akkor most remélhetőleg helyrerakom a dolgokat, persze a vállamra ülő kis ördög azért még vidáman lóbálja a lábát, csak azért, hogy bosszantson mert szerinte Jay harcosabb alkat annál semmint feladja. Ráadásul kifejezetten élvezi az általa provokált és puskaporossá vált helyzetet, szóval volt egy erős gyanúm, hogy még nem szórakozta ki magát. Én nem tulajdonítok jelentőséget a beceneveknek, ártatlan elnevezésnek indult míg nem tudtam Jay nevét, azután pedig szellemi pankrációvá emeltük, amiben megint csak Jay volt a jobb. Az a vigyorgás, az a tekintet. Tele egóval és kárörömmel, nem is feleslegesen, hiszen Egon fejembe mondott szavai ütik az előzőeket, melyben épp azt kifogásolta, hogy Jay kertész létére úgy csavarja a szavakat mint mosólány az áztatott ruhát s mindez szerinte szándékos választás volt a részemről. A dühömet bár Jay akarta provokálni mégis Egon hívja elő, és nekiesek a szavaimmal. Az emlékeimből felmerült az a pillanat ami az őrzővé válásom közlése és Egon késleltetett reakciója között pukkant szét. A sörös doboz és a benne lévő ital bánta, filmbe illő jelenet volt ahogy mérgében szinte összeroppantotta a fémet, a tekintetében pedig színtiszta haragot láttam. A sör marta a torkomat, Egon a lelkemet, Jay beszólása pedig természetesen hab volt a tortánkon. Csoda, hogy a kertészkedésbe menekültem? Úgy éreztem, hogy a szabályok felállítása teljesen felesleges volt, úgy sem tartja be senki, ott folytatják ahol abbahagyták. Vadul ásni kezdtem a földet, de nem a nagy ásóval hanem annak kisebb változatával, a földön térelve és minden mérgemet beleöltem a mozdulatokba melyekkel szinte kirepítettem a göröngyöket, hogy a bokorlabdának legyen helye. *
-Bírom az alkoholt! ~Francokat!~ *Foghegyről vetettem oda Jay-nek a választ, szándékosan tömören, mellőzve minden szóvirágot a mondatból. Gondoltam, ha egy nyelvészt büntetni lehet valamivel, az a tőmondat. A fejsze holléte felől érdeklődő Egonra pillantottam, de az ásást nem hagytam abba, immár vakon dobáltam a földet szanaszéjjel, a válasszal megvártam a következő mondatot.*
-Azt szeretnéd mondani, hogy négyszemközt akarsz velem beszélni vagy tényleg tűzifát aprítanál? *Jay vitte a prímet, már épp indultam volna, hogy eleget tegyek Egon kérésének, azt remélve, hogy a fejsze csak kifogás, mikor benyögte a kérdést Egon felé. Kizárt, hogy ebben nincs felettébb átgondolt és lépésről-lépésre megtervezett szándékosság a kapcsolatunk szétbombázására hajtva. Egy kis ásónyi földet épp akkor kapartam ki, egy jól irányzott mozdulattal a nyelvész kertész felé hajítottam, akár egy katapultból, vagy mint régen a menzán a kanálból. Tovább ástam vehemensen és csak azért sem árultam el Egonnak hol a fejsze, úgy éreztem magam hamarosan én csapok fel baltás gyilkosnak ha ők ketten nem hagyják abba. Annyira vadul vágtam a kis ásót a földbe, hogy az megcsúszott valami kavicson, földbe süllyedt nagyobb kövön és gellert kapva a mélyedés mellé támasztott kezembe szaladt. Nem is éreztem fájdalmat, gondolom az a meglepetés erejétől és a dühöm által gerjesztett adrenalintól majd csak később jelentkezett volna, azt viszont már nem vártam meg. Az azonnal kiserkenő vér vékony patakban csordogált lefelé, de mielőtt még földet ért volna, én már eldőltem mint egy zsák, az öntudatlanság boldog mámorában úszva. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Vas. Nov. 22, 2015 1:21 am

- Nekem nincs vele bajom – rázta a fejét, a kelleténél talán higgadtabb mozdulattal, habár legszívesebben tartalékolt energiáit nem ilyen hitvány feladatra pazarolná, hanem mondjuk egy bizonyos nyelvész fojtogatására, de sajnos Rebecca nyilván nem díjazná. – Sőt, szerintem így pont jó, de a magadfajtának… - vonta meg a vállát egy grimasz kíséretében. Ennél többet nem kívánt a témára pazarolni, és Rebecca megszólalásra csak egyetértően bólogatott. Lester tényleg hülye, és nem abban az értelemben, amiben a legtöbben használnák, hanem úgy, hogy gyökér, meg idegesítő és Egon legszívesebben talán elásná valahová. Persze barátnőjének ez sem tetszene… hihetetlen, hogy milyen nehéz néha a kedvére tenni. Egyáltalán minek kellett a kertet barmolni, nem volt úgy jó, ahogy?
- Látod itt mellettem ezt a kedves kis teremtést? Vele szoktam lepedőbirkózást végezni… szerintem ez kimeríti a sport fogalmát – de jó lenne, ha nyugodtabban tudta volna magát előadni, ha nem tombolt volna benne a harag és a szituációval járó frusztráció. Talán még kedvelné is az ürgét elvégre nem olyan vészes. Igaz, pofátlan és nem tudja hol a helye kóborként, de ha meg megcsapja, akkor Rebecca lesz mérges, elvégre valami vendégfélének is tekinti a kertész státuszán kívül. -  Nyilván te néked ez nem túl izgalmas, aki hozzá szokott a hímek ölelgetéséhez, de én imádom űzni ezt a sportot – szóval nem sportol, de minek mondja ki ezt egyenesen, amikor Lester is állandóan kiforgat mindent, meg úgy beszél, mintha mindenki ráérne ilyen körmondatokra. Lehet előző életében faent volt, és némi kommunikációs retardáltság még visszamaradt nála. Na, nem baj, majd idővel rájön, hogy mennyi értékes percet pazarolt el a szóvirágai miatt.
Mi van? Mr. Cambridge? Ms. Bookhouse? Gyalázatosan idióta nevek, persze gyanította, hogy csak azért gondolja így, mert ezek ketten valami közös tréfában éppen benne vannak, amiből Egont meg szépen kizárták. Vagy az is lehet, hogy Rebecca csak kontrázott a megszólításra. Meglehet, de nem valószínű. Áh, mindegy. Felőle akár Rómeónak és Júliának is hívhatják magukat, akkor sem lesz kevésbé unszimpatikus Lester. Ezt már akkor elcseszte, amikor idejött kertészkedni, és nem tudott olyan szituációt elképzelni, amiben ne rühellné teljes szívből.
Dühös volt mindkettejükre, de jelen pillanatban inkább Rebeccára, mégis a söre bánta. Mindig az ártatlanok szenvednek… Laposan alattomos nézést vetett Lesterre, miközben az megszólalt, és kommentálta az eseményeket, mint egy elkaszált sitcom narrátora. Ha nem bánta volna azt a kevés sört, ami még maradhatott a dobozban, nyilván hozzá vágta volna, de ehelyett a maradékot leöntötte a torkán, aztán elengedte a dobozt,  és úgy lépett Rebeccához a fejsze iránti élénk érdeklődéssel. Közben a másik hím Rebecca italozási teljesítménye felől érdeklődött, amit Rebecca egy átlátszó hazugsággal kommentált is. Nem, nem bírta, de ha úgy adódott ügyesen bánt a piával. Amikor megtudta, hogy Egon vérfarkas, akkor is csak úgy döntötte magába a whiskyt. De szép este volt… az Aurora Borealis, aztán az a néhány emlék, amit véletlenül átküldött a lány fejébe, amíg a hóban feküdve az égi jelenséget csodálták. Miért is aggódik olyan nagyon Lester miatt, hogy itt van? Nem tudta. Nyilván féltette a lányt, és nem akarta, hogy egy kóbor legyeskedjen körülötte. Ráadásul a nyelvész még direkt szítja is a tüzet. Nem szokták néha pofán vágni emiatt? A tojáshéj még ott van a seggén farkasmércével mérve, de akkora pofája van, mintha legalább már háromszáz felett járna.
- Inkább, csak aprítanék – hogy, mit azt találja ki Rebecca, de persze valójában tényleg csak szét szeretne verni valamit, amit gondolatban Lesterrel azonosít. Mondjuk néhány száz farönköt. Az biztosan kellemesen hatna a közérzetére.
Persze a kertész, már megint megszólalt. Egon dühösen fújtatva nézett rá, pedig igazából fel sem fogta miről beszél, egyszerűen idegesítette, hogy létezik, és hogy hozzájuk intézi szavait. Néhány pillanat múlva rájött, hogy valószínű Rebecca álmával lehet kapcsolatos, de ez kevésbé izgatta. Annak mondja el, akinek akarja, ez az ő dolga. Lester pedig nem illuzionista, hogy kihasználhassa a helyzetet valamiképpen.
- Ha nem tudod megjegyezni a nevem, az nem probléma, de legalább próbálj meg olyat adni, ami legalább hasonlít az Egonra – mérgesen ejtette ki a szavakat, közben csak futó pillantást vetett Lesterre. Tekintete jobbára Rebeccán pihent, aki magánakcióba kezdett, és egy hajítógép funkciót utánozva, egy adag földet az új kertészük felé lökött. Kár, hogy nem követ, vagy valami üveget dobott fel. Az kimondottan remek jelzésértékkel bírt volna, hogy húzzon a picsába, de a föld elég lagymatag elhessegetési kísérlet volt. Vagyis… persze Rebeccának nem ez volt a szándéka, csak nyilván mérgét adta ki így. A fejsze holléte viszont ismeretlen maradt, és Egon elnyomva egy keserű grimaszt már éppen indult volna, amikor Rebecca a második magánszámát is elsütötte. A kis ásó gellert kapva valamin, úgy esett, hogy Rebecca földön heverő kézfejét találta telibe. A magánszámok sora pedig végtelen is lehetne, de Rebecca az utolsót is elsütötte, és nemes egyszerűséggel elájult, vére látványának hatására.
Egon egy pillanatig, csak tátott szájjal bámulta, aztán széttárta karjait, és dühösen Lester felé nézett. – Na tessék, most nézd meg mit csináltál. Komolyan ezért jöttél, ide? Hogy felbaszd agyilag? – kérdésében értetlenséggel vegyes méreg tombolt. – Nézd meg, belevágta a saját kezébe azt a rohadt ásót, mert te képtelen vagy befogni azt a szószátyár pofád – indulatosan gesztikulált, majd dühös mozdulatokkal leült Rebecca mellé, fejét az ölébe tette, és végig nézett a lányon. Miért akad ki ennyire a vér látványától? – Ha már sikerült K.O.-val győznöd – van a birkózásban knock out? Fene tudja, nem értett hozzá, de nem is érdekelte. Lester nyilván érti, mire gondol – megtennéd, hogy hozol egy kibaszott vizes rongyot? – persze nem nézett már Lester felé, azt csinál, amit akar, igazából a mérgét akarta kiengedni magából. Dühösen szusszanva emelte fel a vérző kezet, majd lesöpörve róla a földet, kicsit megtisztította, aztán megnyomva a sérülés szélét tovább véreztette, hogy a benne lévő szennyeződés eltávozhasson. Persze mártír vérvonala ezzel is elboldogult volna, de inkább nem kockáztatott. Nem hunyta le a szemét, ahogy a Fájdalomtérkép megjelent elméjében. Kiválasztotta a sebet, és már szívta is át magába, mintha ez olyan természetes dolog lenne, amit fényes nappal, egy utcára néző udvarban bármikor el lehetne végezni. Ja, hát szart az egészre rá, ha valaki látja őket, akkor sem fogja megtudni mi történt. Lassan elkezdett saját kezéből csordogálni a vér, és szinte fel sem fogta, de a fenevadja egyáltalán nem akart Rebecca vérző keze miatt előbukkanni. Úgy látszik nagyon jól megtanulta, hogy a lány tabu.  


A hozzászólást Egon Candvelon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Nov. 24, 2015 1:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Kedd. Nov. 24, 2015 1:26 pm

A homókártya kijátszását Becca nem igazán díjazza. Hát persze, mivel az ő nemi jellegéről értekezünk, hogy akkor végülis mit várunk, mi legyen a ruhája alatt. Nálam egyértelmű a vágyakozás tárgya, úgy vélem, Egonnál is, mégis szívjuk egymás vérét. Ő jó alany, én pedig profi szúnyog vagyok. Ha a tettek mezején ütköznénk meg, alulmaradnék a koromból eredően, de nem olyan típusnak látszik a nagyhajú úriember, aki összebunyózná a barátnője kertjét. Egy kihalt kikötőben másként történhetne, de nem ott vagyunk.
- Valahogy sejtettem, hogy komolyabb mozgáskultúrára nem visz rá a lélek, se a tüdő, se a muszkuláris felépítésed...

Az viszont tetszik Becca-ban is, hogy végre nem pipacsok színébe boruló mimóza, hanem megmondta, hogyan henteregnek és most sem esik kétségbe, hogy a takaróakrobatikáját ecseteli a párja.
- Ha szerinted ez nekem olyan izgalmas, mint sivatagi rókának a hőemelkedés, akkor mivégre is produkálsz féltékeny madarakra jellemző tollnyitogatást?
Mert nem az ökle jár, csak a szája. Felfújja magát, mint a galambok, de gyakorlatban nulla. Becca is csak idegesebb lesz tőle, mint tőlem és ez már nagyon nagy szó, nagyobb, mint az árfolyamnyereség. A beceneveink között a harmónia lejt gyöngyöző táncot, csordogál lefelé és lassan sajnos el is tűnik a képzeletbeli kanálisban. Ahová Egon a kifröcsögött sörét folyatja. Úgy néz, mint valami B-kategóriás főgonosz, de a haragjának nincs foganatja. Önelégült vigyort kap cserébe, miközben földet túrjuk, töf-töf-töf.
- Látod, a favágás már sportközeli tevékenység! Komoly erőkifejtés és valamilyen szinten még összpontosítani is szükséges, hogy ne a térdedet vágd ketté, csak a tűzre való tuskót.
Senki nem kérdezett és engem ez egyáltalán nem szokott zavarni. Beleköthetnék, hogy ugyan miért nem szeretne kettesben lenni a barátnőjével, de az olaj a már így is magas lángon égő tűzre. Helyette inkább egy biztató megjegyzést kap, aminek közepén ott forog nyárson az irónia grillcsirkéje is, Egon pedig a kacsát szereti.
- Lehet, hogy halálosan mérges lettél, de ezen nem kéne Egonizálni! - mondom először vérkomolysággal, aztán jön a humorbonbon utáni tapsot váró vigyorgás.
Kérése számomra parancs volt és azt hiszem, így még sértőbb szóvicceket tudok sorozatban lőni. Rebecca pedig csak iszik és dolgozik, ahogy az ötvenes szobafestők szoktak. Egy pillanatra odanézek, hogy veszett fejsze nyele nélkül és összenyomorgatott sörösdobozzal az úriember miféle hasznos tevékenységet tud magának találni. Aztán elgurul a pirula és Becca keze félrecsúszik. Amikor megérzem a vért, már pottyan is az ásó és ugrom a lányhoz. Egon nagyot téved, de úgy érzem, nem most kellene közölnöm, hogy nem, nem agyilag akartam felbaszni.
- Sör és zaklatott idegállapot, ami többtényezős okrendszer miatt alakult ki - mondom gondterhelten, ahogy megnézem a sebet.
Egon lassan félreteszi a hisztérikus mozdulatlanságot és kezébe veszi a barátnőjét, akit természetesen átadok, mivel eszembe jut, hogy a vérvonali képessége most a lehető legjobbkor van kéznél. Nekem is a legfontosabb, hogy a hölgyemény magához térjen, épségben érkezzen vissza közénk, ezért tisztelgek és utána sarkon fordulok.
- Egy vizes rongy rendel. Plusz csoki a vérveszteségre.
Rohanva hatolok be a házba, ahol még sosem jártam és a konyhát igyekszem megtalálni. Mivel Becca onnan hozta az ellátmányt, egyszerűen a legfrissebb nyomokat kell követnem. Egy tiszta konyharuhát akasztok le a tartóról, meleg vizet engedek rá és kicsit megcsavarom, hogy ne csöpögtessen össze mindent. A hűtőből pedig az első csokoládét vagy más édességet felmarom és futólépésben hozom a leányzónak, aki eddigre talán már felébredt.
- Hahó, hercegnő! Vissza tetszett térni Csodaországból? - kérdezem Rebecca-t egy kedveskedő mosollyal és ha engedi, meg a párja se ellenkezik, akkor a kezét lemosom a ronggyal.
Egon vérzése láttán pedig az a gondolatom támad, hogy inkább átadom a lánynak a textilt, mert már két ellátandónk is van.
- A sör is jótékony hatású ilyenkor, de a lelkiállapotodnak szerintem a csokoládé tesz jobbat most. És ha lehet egy építő javaslatom, akkor ássuk el a csatabárdot ide a kert mélyére, az új talajtakaró, a már jól ismert gyep és a lefedett földréteg alá, nehogy még több vér folyjon indokolatlanul.
Amíg a drága könyvesnéni nem akadt ki véglegesen, addig feszítettem a húrt, de elpattant és a nyílvessző kézen lőtte őt. Sajnos nem Ámor íjával, amit egyébként is szívet átjáróan kell elsütni. Innentől számomra befejeződött a mindenkit hergelő produkció még akkor is, ha egy ócska mazochista trükknek is felfoghatnám, hogy kiütötte saját magát a közös cél megteremtése érdekében. Igen, most mindkét udvarló a királykisasszony kegyeit keresi...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Csüt. Nov. 26, 2015 12:31 pm

Egon, Jay & Becca



*Mikor lesz ennek vége? Tényleg, nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Mivel kit bántok meg avagy teszek jót és tornázom feljebb a kedvét a pocséktól, egészen a szuperlatívuszokban mocorgóig terjedő skálán. Jay egyenesen imádja Egont bosszantani, Egon meg védi az érdekeit és ez is tetszik, olyan mintha…vagyis nem csak olyan hanem az is, maga mellé helyez és tudatja a világgal, hogy az övé vagyok. Számomra pontosan ugyanannyit jelent mint vénlánynak a lánykérés és jegygyűrű. Nem esik jól, hogy húzzák egymást agyát az én káromra és persze bosszant mindkét oldal, Egon a vendégemet és remélt barátomat bántja míg Jay a pasimból akar hülyét csinálni, mégis egy ponton túl szórakoztat, ami miatt viszont mérges vagyok magamra. Remek kis előtanulmány lennék egy kezdő pszichológus disszertációjához, de Egon is azzal ahogyan a szeretkezéseinket reklámozza, vagy _amiért_ viszont én meghatódom amikor kedves teremtésnek nevez, azt hiszem nem is hallottam tőle még ilyen költői kifejezést magamra. Utána mindjárt cöccögök is egy sort az orrom alatt, méghogy lepedő, leginkább kanapé, szőnyeg és lépcső. Elég ritkán jutunk el az ágyig, jobbára már csak pihegni, de mivel ez már súrolja az intimszféra fogalmát, nem javítom ki. Azzal azért vitatkoznék, hogy mindez sport lenne, legfeljebb ha rajtam kívül mással is csinálná, sokakkal mintegy „sportot űzve” a hódításaival. Ha jobban belegondolok viszont talán mégis igaza van mert elég nagy izommunka lehet közben az ötven kilós testemet is tartani, szóval pár percnyi dilemmázás és fejben számolgatás után mégis igazat adok Egonnak. Sport az a javából. Kicsit le vagyok maradva tőlük mert mindenen agyalok egy sort, az egyetértésemet igazoló bólintásom valószínűleg már egészen más téma közepén éri őket, ha egyáltalán figyelnek rám a szájkarate közben. Bármennyire is nem kívánom a mostani helyzetet, nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el Jay egy-egy beszólásán, mert azért lássuk be, roppant fantáziadúsan adja elő magát, nagyon kell gondolkodnom, hogy követni tudjam, a virágboltban valahogy ez könnyebben ment. A favágás sportnak titulált mivoltában egyet értek Jay-el, én már csak tudom milyen az, megint csak bólogatok és csodálattal adózom a nagymamám személye előtt amiért nem rámoltatta tele a házikót fűtéscsövekkel, a kandalló mégis hangulatosabb bár a mínusz húsz fokban való tüzelőaprítás már nem annyira, és én azt is kipróbáltam a múlt télen. Szerencse, hogy fát nem kellett kivágnom, hoztak eleget, szép nagy rönkökkel pakolták tele a fészert, én pedig szorgalmasan aprítottam vacogva azért, hogy később ne fázzak. Előnye is van ám, remek gyógyír a sértett és fájó lélekre, haragra ezért Egont is megértem és nem félre. Aprítani akar, az arcán rángó apró vonásból ítélve Jay formájú darabokat szecskázna fel és ezen az érzésen az lök még nagyobbat amikor Jay elnevezi őt. Imádom Egont, úgy értem, hogy tényleg szeretem őt, de ebben az összecsapásban alul maradt és még nekem is mosolyra áll a szám a sörényes jelzőn, az Egonizálásra viszont már megint csak a mérges „hagyd abba” tekintetemmel bombázom Jay-t. Ezen a ponton már szóhoz sem jutok, jó lenne egy kis béke, hogy be tudjak kapcsolódni a beszélgetésbe mert ennek se vége se hossza és nem tudok kettészakadni, hogy mindkettőt védjem. Magamban füstölgök és az sosem szokott jól végződni, meglehetősen ügyetlen tudok lenni ha nem figyelek arra mit csinálok és most nagyon nem azt teszem. Mondhatni a tüzelő mértéktelen méregben és kétségbeesésben való aprítását a földásással váltottam fel, szerencsésebb helyzet a kerti szerszámmal nem rendeltetésszerűen találkozni mint a fejszével, így megúszom egy pár centis sebbel, vérzéssel. Utóbbi pedig jótékony tudatlanságba taszít. De jó is a nyugalom, gondolhatnám ha magamnál lennék, végre ezek ketten összedolgoznak miattam. Békésen ringatózom az eseménytelenségben nem tudva arról, milyen jól megértik egymást végre, persze a stílus azért megmaradt. Pár perc paskolgatás és a vizes konyharuha megteszi a magáét, szemeim és az értelmem nyiladozni kezd, előbb csak homályosan némi ködfátyolon keresztül látom a világot, egyszerre két aggódó (?) arcot is beletolakodni vélek. A zsongás érthető szavakra szelídül, Egon néma marad ám Jay nem tudja megtagadni önmagát még vészhelyzet esetén sem. Lassan fogom fel, hogy csokit és vizes rongyot kínál, kezem önkéntelenül is kapaszkodót keres és nem akadok fenn azon, hogy nem érzek fájdalmat. valójában még minden olyan mintha homokot nyeltem volna pedig rendesen kapok levegőt, viszont biztos vagyok abban, hogy a homokszemeket az agyamba nyeltem fel. *
-Csoki?....Csodaország?....Hogy jön Alice Harry Potterhez? *A jelenlegi helyzetről nem sok tudomásom van, ám minden más az elmémbe tolakodik és válogatás nélkül bukkan fel, szeszélyes összevisszaságban.* -Egon? *Tisztul a kép és őt keresem, némi gyanú fészkelődik a mesefigurák közé miszerint valami történt és Egon a főszereplője, végül csak magamhoz térek teljesen, minden ásós és vérzős pillanat az agyamba robban és természetesen hirtelen ülök fel akárki karjában is vagyok. Persze a jótékony semmittevés következményekkel jár ha az ember lánya csak úgy ugrál és meg is szédülök, szerencse, hogy még a fenekemen ülök. A kezembe nyomott vizes konyharuhára majd onnan Egonra meredek tócsányira kerekedett szemekkel, már sejtem mit csinált értem és épp ezért nem szándékozom a kezére nézni. Hogyne, hogy megint elájuljak? szinte postafordultával kapja meg Jay a konyharuhát és némi utasítást arra nézve mit kell tennie ha jó fiú akar lenni, a csokis müzliszeletet amit minden más híján találhatott bontogatni kezdem.*
-Neked kell bekötözni, én nem bírom a vér látványát Lupin professzor. *Bár dolgozom a fóbiámon, kevés sikerrel dicsekedhetek eddig és nem vagyok biztos abban, hogy egy véletlen és balul elsült kísérlet után képes vagyok újraindítani magam. A müzlit majszolva nézek Egonra, maximális önuralommal elkerülve karjának látványát és csak a szemeit figyelem.* -Mennyire vészes? *Mintha ez már megszokott, menetrendszerű tevékenység lenne kettőnk között, pedig nagyon nem az, ám ha így folytatjuk akkor napi program lesz és nem kell majd ahhoz Vörös Hold, hogy leamortizálódjon.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Pént. Nov. 27, 2015 10:47 pm

- Mintha nálunk az izomzat bármit is számítana – vetette oda gúnyos méreggel. Fiatal, de ennyivel azért csak tisztában kell, hogy legyen. Ha nem, az sem baj, majd megtanulja, ha valaki olyanba köt bele, aki jóval idősebb és nyeszlettebb nála. Mondjuk magára vett izomtömeg téren lehet, hogy ő tartja Fairbanksban a rekordot, de akár a felfújt lufi, annyit ér… és úgy is néz ki.
- Féltékenység? Rád? – nevetséges. Nem féltékeny volt, hanem utálta, hogy Rebecca közelében van, mellesleg a stílusa is bicskanyitogató, és egyáltalán minek áll szóba barátnője Egonon kívül más vérfarkasokkal? – Ne nevetess – horkantott fel hitetlenkedve. Elképzelni is rossz lenne, ha Rebecca megcsalná, vagy dobná őt egy ilyen alakkal, persze erre nem sok esélyt látott, mégis rühellte, hogy itt van. És valójában volt benne féltés, bár nem igazán féltékenység, vagyis ha az is volt, Egon próbált erről nem tudomást venni. Bízott Rebeccában, de Lesterben nem, és mit tudna egy kezdő őrző - ja, hát ezért állt szóba más vérfarkasokkal. – tenni egy annyi idős vérfarkassal szemben, mint a nyelvész? Nem sokat, sajnos.
Egon mérgesen levette tekintetét Lester vigyoráról. Rohadult ért hozzá, miként csesszen fel valakit agyilag, és még csak nem is kell folyamatosan pofáznia hozzá. Persze Egon a hülye, hogy hagyja. Már rég ki kellett volna dobni az udvarról, és ha nem ért a szép szóból, akkor akár komolyabban is el lehet látni a baját… de akkor Rebecca kiakadna, és azt marhára nem akarta.
Voltak ötletei, hogy ki lehetne a „tuskó”, akire összpontosítani kellene a fejsze élét, de véleményét e téren megtartotta magának. Így is rohadt mérges volt, és ha kimondaná hangosan is, hogy Lester fejét szeretné inkább hasábokra vágni, talán meg is tenné, de így, hogy csak gondolatban fogant meg, Lester nem mondhat rá semmi lelkesítőt, ami miatt kihívásnak számítana. Abból pedig visszatáncolni gyávaság lenne, amit Lester nyilvánvalóan hangoztatna is. Egon pedig mindenképpen veszít. Vagy Rebeccát, vagy az életét, bár utóbbira elég csekély volt az esély.
- Na, látod, megy ez. A nagy busa fejed ellenére, van benned némi értelem – bólogatott elismerően, amiért megfogadva a tanácsát, igaz kicsit fordított rajta, és a haldokláshoz párosította a nevét, de ez már csak részletkérdés. Előbb-utóbb menni fog ez.
Rebecca balesetének hatására Lester úgy viselkedik, mint akinek lejárt a munkaideje. Rögtön kipottyant minden a kezéből, hogy a lányhoz siethessen. Aha, még az kéne, hogy hagyja, hogy a kezei közé kapja igaz? Szó sem lehet róla. A közelben ácsoroghat, de ha olyasmire akart volna vetemedni, hogy esetleg ölbe veszi, azt semmiképpen sem hagyta volna. Amúgy is jobb szemtől szembe lekiabálni, úgy hogy nincs Rebecca a látószögében.
- A csoki jó ötlet – bólogatott, miközben Rebecca fejét az ölébe tette, és megkezdte a gyógyítás folyamatát. A seb sokkal kisebb volt miután magába szippantotta, mint barátnője kezén, hiszen egy vérfarkas sokkal ellenállóbb mindennel szemben, így az átvett sérülés sem lehet akkora, mint egy halandó emberen.  
Iszonyatos megkönnyebbülés volt számára, hogy Lester egy ideig kilépett a képből. Vállai megereszkedtek, és idegessége is tovalibbent, persze gyanította, hogy visszatér a hegyomlásnyi fickóval együtt, de talán képes lesz nyugodt maradni. És nem tért vissza… legalábbis nem rögtön, csak akkor, amikor a fickó újra megszólalt. Pedig most nem is mondott olyat, amire felkaphatná a vizet. Valószínűleg pusztán a hangja váltotta ki belőle az újraébredő haragot. Azért igyekezett nem kimutatni. Pajzsa fent volt, szóval onnan nem tudhatja meg Lester, és mivel nem nézett rá, hanem Rebeccát figyelte, így arcára kiült árulkodó jeleket sem láthatta.
Rebecca ébredésére elmosolyodott, és kicsit igazított rajta, hogy kényelmesebb lehessen a fekvése. Mint mindig, amikor ájulásból ébred, teljesen összevissza beszélt, amire nem igazán akart felelni, mert úgysem lenne haszna, csak jobban összezavarodna. Lester letörölte a kezéről a vért, Egon egy rossz szót nem szólt, éppen csak egy halkat hümmögött.
- Itt vagyok – közölte kedvesen, amikor őt kereste. – Hé, hé, hé… óvatosabban – rótta meg kicsit, amikor Rebecca hirtelen felült. – Még a végén újra beájulsz nekem – el szerette volna venni a csokit, amit Lester hozott, de mivel csak müzli szelet volt a kezében, abból inkább nem kért. Egye csak meg Rebecca, ha annyira szereti. Persze fogalma sem volt, hogy mit lehet rajta kedvelni, amikor irtó hülye íze van, és még csak nem is igazán csokiból van, hanem magvakból, meg valami cuccból, amivel összeragasztják. Hirtelen mérges lett a müzli szeletre is, és legszívesebben felfalta volna, hogy elpusztítsa, de… azzal csak magának tenne rosszat.
Kíváncsi lett volna, Lester minek adja oda Rebeccának a vizes rongyot, amikor a keze már teljesen tiszta volt, de ahogy a lány megszólalt, rájött, hogy ezek ketten miben mesterkednek. A csatabárd elásása talán neki szólt, talán csak Rebeccának ezért nem is foglalkozott vele. Inkább arra összpontosított, hogy Lester csak ne akarjon rajta semmit bekötözni. A keze köszöni szépen jól megvan így. De legalább már értelmet nyert, hogy miért Harry Potterezett az előbb.
- Szó sem lehet róla, hogy bekötözze, már nem is vérzik – és ezzel egyetlen mozdulattal beletörölte a felszínen lévő vért pulcsijába, hogy alatta látszódhasson a gyógyulófélben lévő bőre. – Egyáltalán nem vészes – rázta a fejét csökönyösen. – Megpróbálsz felállni, vagy maradsz ülve? – kérdezte némileg aggodalmasan, majd ha szükséges, akkor segít neki feltápászkodni, mindenestre Egon felkelt és Lesterre nézett. - Elég rossz kezdet volt… - és még milyen lehet a folytatás? – De talán tényleg félre kellene tenni a nézeteltéréseinket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Vas. Dec. 13, 2015 3:42 pm

- Mintha nálunk csak a bűbáj és az ármány számítana, Ó, a nagy varázsló!
Egy betűvel kevesebb, vagy megérti vagy nem, de a külső azért nem tűnik el attól, hogy mágia adja sokszorozza meg az erőnket. Én szeretek akkora deltát viselni, amekkorával a Nílus ömlik a Földközi-tengerbe, mert rengeteget hozzátesz az első és a sokadik benyomáshoz is.
- Ja, hogy más is van, akit szemmel kell tartanod, nehogy megkörnyékezze az asszonyodat, mikor a ruhákat teregeti a kert vígságában?
Ő se gondolhatta komolyan, hogy engem nem kell jegyezni. Bosszantó a modora, éppúgy, mint neki az enyém, de ha már szájkarate, akkor az energiáját ellene fordítom, hogy az ütéssel a saját állát találva okozzon lelki szédülést magának.
És amikor a legmélyebb sértésnek alapot adni képes viccet sütöm el, Egon nevét beleszőve, akkor bezzeg nem háborodik fel! Egy farkas, aki értékeli, ha gúnyolódnak azzal a szóval, amit ő maga választott személyiségváltásokat nyomon követő anyakönyvvezető hiányában. Az a döbbenetes tény, hogy ezt most én nem értem és el is hallgatok. Rebecca pedig közben ásójába dől, tudattalanul is a megoldás felé terelve a konfliktust.
Ölembe venném, de a birtoklója gyorsabb és ezen nem is kívánok dominanciaharcot folytatni, mert a lány inná meg a levét. Végülis megszületik a konszenzus és azt a bizonyos elrejtett müzliszeletet tudom kikutatni. Egész egészséges táplálkozást folytat, ahogy elnézem a jégszekrény tartalmát. Az égetett szesz bundás barátunk privilégiuma lehet, úgy érzem. Becca-nak elég volt egy kis sör, máris beájult a szépen gondozott talajtakarójába, hogy beburkolja, míg édesen alszik szerelme karjaiban. Mily romantikus! Bele is nyomom mindjárt a ragacsmagvas fitness csodát, természetesen miután kibontottam.
- Nyúlháton, egy bolond kalapossal az oldalán, hogy is máshogy?
Hagymázas ájulási álomra utal, amiket összehadovál, ehhez igazítottam a választ. A szemüveges varázslótanoncok leghíresebbikét idekapcsolni egy kicsit perverz párhuzam, de a repülősó nélkül is visszatérő éledezőnek elnézem. Párja már csitítja is, hogy vigyázzon és látom, hogy a rongyot inkább rázni kell, mint használni.
- Mint egyetértünk a kollégával, nem éléskamrába bekészítendő sonka a keze, hogy kötözni kelljen. A sejtregeneráció nem fogja önmagát meghazudtolni, drága Hermione!
Értem már, értem már. A farkassá vált fiút látja bennem, ki oktatónak szegődött. Legalább a müzli és a törődés édes kettese békét hoz a hármasba. Most nem fogok éket verni közéjük, mert Becca véresen komolyan gondolja a hisztit. Kerti munka a részéről már nem lesz itt, inkább egye a szendvicseket, meg gyártsa a védőitalt.
- Itt a kezem, nem disznóláb! - nyújtom jobbomat, miközben lábbal gyorsan rajzolok egy békejelet a feldúlt cuccba.
- Rebecca, a késdobáló mutatvány túl pontosra sikerült, úgyhogy szerintem te maradj a támogató egység kötelékében. Mi majd elvarázsoljuk a kertet, hogy tündérként libeghess benne. Igaz-e, kolléga? Te egyébiránt milyen iparágat űzöl hivatásszerűen?
Ha már a békepipa füstjét fújjuk, akkor elkezdem kevésbé kavicsos mederbe terelni a beszélgetés folyamát. Az ásómat pedig megragadom és folytatom a melót, amiért érkeztem. Becca már egész emberes állapotba került, nem kell mögé a támogató kéz, hanem inkább össze kell fogni, hogy a ház körüli rész átlépjen a káoszból a rendezettség mezsgyéjére, még mielőtt feljön a Hold. Ez a béke kicsit illuzórikus, gyengébb lábakon áll, mint egy újszülött őzgida, hisz csak a nő tartja össze. Az a nő, aki miatt majdnem egymásnak estünk. Tiszta trójai történet, a szépség győz a béke felett, mégis képes elhozni azt.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Kedd. Dec. 15, 2015 7:23 am

Egon, Jay & Becca



*Ha nem én lennék a középpontban még nagyobb érdeklődéssel figyelném és hallgatnám ahogy ők ketten megpróbálják túllicitálni a másikat. Egon féltékeny, ez tiszta sor, ami a lelkem egy bizonyos részét balzsammal simogatja, a másik viszont majd` megveszik a bosszankodástól amiért úgy hiszi, oka van rá. Jay persze mint minden másban, ebben a diskurzusban is meglátta a lehetőséget és adja a lovat Egon alá, meg kell hagyni remekül megválogatja a szavait, de hát egy nyelvészprofesszortól ne is várjon mást az ember lánya. Mivel a virágboltban már jeleztem neki, hogy sarokba cipelés és a puha selyem között való testmozgás egyike sem jöhet szóba köztünk, úgy gondolom a jelenlegi helyzetet csupán szórakozásból űzi, csak az nem fér a képbe, hogy engem is belesző. Nem csupán bosszantja Egont hanem a féltékenységére apellál, és bejön neki. Ezen a ponton már nekem is elegem van a gyerekes csipkelődéseikből, az utolsó csepp a pohárban az amikor saját magán kívül mást is kilátásba helyez Egon megcsalásának árnyékába, ezzel engem is cédának állítva be. Lehet, hogy felém nem volt szándékos, de azért egy felháborodott horkantással kísérve próbálom tekintetemmel kiszúrni az általa felfújt vád lufit. A tervem ezen túl az volt, hogy a kertbe menekülök, mintegy beleásva magamat a munkába és mint a jó strucc a fejemet is a földbe dugom, jóféle sivatagi homok hiányában, hogy boldogan hódoljak az „amit nem hallok és látok az nincs is” gondolat értékes mivolta előtt. Még két másodperccel a vitaszakító tett elkövetése előtt sem gondolom azt, hogy mindez szinte szó szerint meg fog történni. Mégis ennek hála kimaradok pár mondatváltásból és már müzlivel a kezemben ébredek, két férfi arcot látok magam előtt lebegni, az egyik aggódik a másik veszettül vigyorog, de ez sem tart sokáig, fordul a kocka és velem a világ ahogy megpróbálok gyorsan felülni, hogy legalább méltóságom maradékát megőrizzem.*
–Jó, oké, maradok még egy kicsit.
*Persze nem megy,megadom magam Egon utasításának és nyugton maradok még egy kicsit, de a rongyot átruházom Jay-re ahogy az elsősegélynyújtást is. Nem tudom mennyire súlyos ami volt és mennyi maradt belőle miután Egon átvette tőlem, de nem is akarom megnézni, ezért hagymázas gondolataimat megosztva velük vetem magam a müzlire, legalább elfoglalom a gondolataimat és nem tolakodhat közéjük még véletlenül sem a vér látványának elképzelése. Amit előadok az nekem teljességgel természetes és úgy gondolom hűen követi az eseményeket, de mivel ők nem annyira filmbolondok mint én, hát nem ugrik be azonnal az összefüggés. Azért a bolond kalaposra elmosolyodom, igaz halványabbra sikerül mint ami tőlem megszokott, de már ez is előrelépés a részemről. Érdeklődésemre heves elutasítás a válasz, Egont ismerve meg is értem, hogy nem hagyja Jay-nek bekötözni a kezét, de a gyógyulását figyelembe véve nincs is rá szükség. Nem nézem ugyan meg, félve attól, hogy ismét beájulok és ezen a téren nem is a hirtelen testmozgás a bibi hanem a vörös lé ami csordogál. Az egész nem volt szándékos, azért annyira nem elborult az agyam, hogy öncsonkítással vessek véget versengésüknek, de úgy tűnik a tervezés nélküli célomat elértem, a végén még egymás nyakába borulnak és áldomást isznak. Nem, azt azért nem, de békülnek.*
-Felállok. *Közlöm nemes egyszerűséggel és már teszek is azért, hogy makacs kijelentésem megvalósuljon. Egon jól van, a sérülés nem vészes, már nem is vérzik, mindezt megkapom nyelvész nyelven is, kissé bonyolultabban előadva, de mindenképp mosolyt csal az arcomra, főleg amikor Hermionénak hív. Én bezzeg nem tudok jó nevet aggatni rá, senki nem volt olyan emelkedett gondolkodású és csavaros nyelvű mint Jay, de legalább ő is professzor.*
-Remek, végre egyetértetek valamiben. *Mondjuk ez is az én érdemem, bár ha tudatosan álltam volna neki a békekonferenciának, biztosan nem a véremet áldozom fel, de a cél szentesíti az eszközt, így utólag pedig már olyan mindegy mitől békültek ki. Egon némi támogatásával sikerül felállnom és már nem ingok meg, a talaj eléggé biztos a talpam alatt, a müzli is megtette a hatását, került némi cukor a vérembe, így már tettre készen állok a kerti munka folytatása előtt…..amiről Jay igyekszik lebeszélni. Mielőtt Egon egy újabb egyetértésre adná a fejét az ellenséggel, közbeavatkozom.*
-Semmi bajom, most is tudok tündérként libegni, köszönöm de inkább kertimanó leszek és földet túrok miközben ti ketten békés egyetértésben a kezem alá dolgoztok és mellőzitek egymás ugratását, különben mind a ketten ki lesztek seprűzve ha már a boszorkányokról volt szó. S ha már itt tartunk a földnél, ásásnál, ne félretegyétek a nézeteltéréseiteket, hanem ássátok el örökre. Földet rá, mint a megboldogult nagypapára.
*Ha már óvó nénivé léptettek elő, úgy is teszek és várakozó pillantással nézek rájuk míg kezet nem fognak. Aztán félretehetjük a véres sonkát és a disznólábat is, vörös húsból pont ennyi elég is volt. Térülök-fordulok s míg kitárgyalják Egon foglalkozását addig én megkeresem a kis ásómat és nekilátok, hogy folytassam azt amit sikeresen félbehagytam némi ájulással álcázott békekötés miatt.*





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Vas. Dec. 20, 2015 3:46 pm

- Leginkább az számít, de ha nem hiszed, kövesd a sárgaköves utat – vonta meg a vállát. Bármelyik kétszáz feletti falkatag, aki fele akkora, mint Lester, simán szétkapná, dagadóizom ide vagy oda, a vérfarkasoknak nincs erre szükségük. Biztos jelent valami előnyt, de nem kompenzálja még a ruhaválasztás okozta kényelmetlenséget sem. Nyilván egy vagyonba kerülhetnek a ruhái. No, nem ez a kertész gönc, mert ennek nincs válla, az alsó teste meg nem annyira groteszk, de a felsőrészre tuti, hogy szabatja a gönceit. Főleg, amit az egyetemen hord.
- Senki sincs, akit szemmel kellene tartanom – beleértve Lestert is, mégis ingerültebben ejtette ki a szavakat, annál, mint ahogy akarta. Miért kell mindig kiforgatnia a szavait? Ráadásul, amit mondott még csak nem is sugallta azt, hogy van más, akire oda kellene figyelnie. Kész téboly ez az ürge. A fenének kellett egy helyen virágot venniük. Egyébként is, nincs valami szabály az őrzőknél, hogy egyszerre csak egy vérfarkassal lehetnek egy légtérben? Főleg, amikor kezdők. Jó, hát mondjuk most éppen Egon lenne a plusz egy fő, így talán nem probléma, hogy ilyen szabályzatuk nincs… Mérges volt mindkettejükre. Rebeccára, amiért elhívta ide, Lesterre meg, amiért ilyen rohadt tudálékos, emellett nem tudja, hogy hol a helye. Talán meg kellene tanítani neki, hogy hol a helye… áh, de akkor meg Rebecca fog besértődni. Frusztráció a köbön. Talán be kellene mennie a házba és elaludni, de akkor meg Lester nyerne, azt pedig nem hagyhatta.
Nem válaszolt vissza semmit… létezik ilyen? Kicsit furcsállva szemeit Lesterre kapta, de úgy tűnt semmit nem akar mondani. Nyilván nem szereti, ha valaki megdicséri. Jó, hát nem túl őszinte dicséret volt, de mindegy. Örült, hogy nem válaszolt rá semmit, mert így legalább ezt a csörtét a magáénak tudhatta. Hogy is áll akkor az állás? 18-1 Lester javára. Egyáltalán így pontozzák a vívást? Fogalma sem volt, de mindegy a lényeg, hogy a nyelvész toronymagasan vezet verbális síkon, talán majd fejszecsattogtatás közben elégtételt érezhet.
Erre (sajnos) azonban nem került egyelőre sor, mert Rebecca inkább mazochizmusosat játszik, amit természetesen komolyan kell venni, mivel a vér látványától be is ájult. Az hiányzott még Egonnak, hogy megfulladjon a saját nyelvétől.
Lester visszatértekor nem sokkal több értelmet mutat fel, mint Rebecca, így Egon nem is törődött vele, amúgy is a lány sokkal fontosabb volt, minthogy mondjon valamit a hülyeségére, még ha burkoltan ezzel Egont sértegette is.
- Helyes, szedd össze előbb magad – motyogta halkan, miközben a lány a müzli szeletet édesgette le a torkán. Csodálatos, hogy az emberi szervezet mire nem képes. Simán lenyomta azt a vacak magvas madáreleséget, és még csak nem is fintorgott közben.
- Így van – erősítette meg a bekötözés elutasítását, egyben Rebecca szavait is, hogy bizony van valami, amiben egyet tudnak érteni. Egyébként sem lenne semmi kedve köszönetet mondani a hímnek, ha ellátná a sebét. Amúgy sem vészes. Meg, ha elüszkösödik és lerohad (nem fog, de ha megtenné) akkor levágja is visszanő idővel. Ezzel azonban nem akart érvelni a lány előtt, mert akkor annyira erősködni fog, hogy tisztítsák is meg, hogy még a végén ráhívja a mentőket.
Kezet fogni? Nem erős túlzás azért ez még? A nézeteltérések félredobása viszont talán megköveteli az ilyen gesztust. Ám, legyen. De, ha megpróbál fájdalmat okozni, biztos, hogy szanaszét töri a kezét. Egon is nyújtotta a jobbját, közben a fickó lábmunkáját egy rövid pillantással méltatta, már csak azért, mert nem tudta mit csinál, és nem szeretett volna egy tökön rúgást elszenvedni. De csak a nukleáris leszerelés jelét rajzolta a földbe, ami később a béke egyezményes szimbóluma lett. Jól van hát, ha béke legyen béke. Attól persze még nem kell kedvelnie őt.
Nem igazán értett egyet Lesterrel, amiért Rebeccát kispadra akarta küldeni, de szerencsére ezt a lány sem akarta, így nem kellett a békekötés első percében máris ellenkeznie vele. Nem, nem, Egon csak jó papucs módjára az asszonynak adott igazat, vagyis beletörődött, hogy „úgysem tudják eltéríteni a kerti munkától így kár erőlködni vele”, na nem mintha Egonnak ez szándékban állt volna, de így nem kell megint konfrontálódnia Lesterrel, és ezzel a csatabárd elásása is közelebb került. Az azért, hogy örökre elássák elég túlzás. Inkább csak addig, amíg a békefenntartó rájuk veti mindent látó tekintetét. Az is elég, ha ekkor viselkednek, nem? Dehogynem.
- Részemről rendben – bólintott, és még egy mosolyt is megeresztett. A pajzsa eléggé fent volt, hogy érzései közül a bizonytalanság a dologgal kapcsolatban ne szökhessen ki a külvilág felé, és úgy érezte sikerült mimikáját is hihetőre varázsolni. Amíg Lester itt van, addig nem fog nézeteltérni vele, de azt nem ígérheti, hogy máshol összefutva ez az állapot megmarad. De ki tudja? Lehet, ha nem éppen gyökerek egymással, akkor egész jól kijönnek. A rendfenntartó erő előtti főpróba hamarosan kezdetét is fogja venni, és Egon megígérte magának, ha Lester normálisan fog viselkedni, akkor ő is tartja magát a normális hozzáálláshoz. Mint intelligens felnőttek, és nem, mint civakodó gyerekek fognak viselkedni… rohadt fárasztó lesz… - Amúgy a hegyen dolgozom Darren asztalosműhelyében – a béke felé vezető rögös úthoz az is hozzátartozik, hogy válaszol Lester kérdésére. Igaz önhibáján kívül nem tudott rögtön felelni, hiszen Rebecca átvette a szót, de nem akarta, hogy a hím esetleg a válaszadás hiányát már egyből casus belli-ként értelmezze.
- Szóval – nézett Rebeccára tanácstalanul. – Mit is csináljak akkor pontosan? – a kerthez nem értett, és nem szeretett volna valamit elbaltázni, így inkább a lányra várt, hogy adjon valami egyszerű munkát, amit még ő is képes lesz elvégezni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Vas. Dec. 27, 2015 10:41 pm

Dorothy meséjének leghíresebb ösvényére már nem akarok újabb szájkarate pörgőrúgást bevinni. A fölényemet egyértelműnek látom és Egon próbálkozik, de a berögződött magabiztosságomon nem foghat ki. Hogyne, féltékenységnek se híre, se hamva, hisz hozzá nem fogható senki, igaz? Hát nem is hasonlítanám magam egy ilyen finom úriemberhez. Ha az én nőmre nyomulna valaki hasonló lelkesedéssel, már összemértük volna a mágikus erőinket és a talajtakarót bordóra festené az ereink tartalma. Egon viszont csak fröcsög, mint egy alig használt kerti locsoló.
A dícséretre fagy le a levegő, mintha kísértet járná be a kert gyepes-cserjés világát. Aztán pedig a hölgyemény alkot olyat, ami mellett nem lehet szó és tett nélkül elbóklászni. Rövid úton zárjuk rövidre a balesetet és nem tudom elvitatni Egon érdemét. Ez az, amihez igazán ért és becsületére váljon, hogy ismét a lehető legjobbkor alkalmazza. A kezem tényleg nem disznóláb, ő is belátja és mivel nem csülköt kell tapizni, megszorítjuk a békemancsot.
- Légy hát állócsillag, de újra becsapódó üstökös semmiképp se! Jobban mutatsz az égen ragyogva, mint a földön heverve.
Tudom, hogy most is pengeélen tangózom Becca-val, hogy szépeket merek mondani rá, de ki kell nyilvánítanom, hogy aggasztó volt az állapota és nem szeretném, ha egy épülő kertben egy lerombolt test maradna. Ez pedig valóban metszéspont, még szép, hogy Egon is Becca testi épségét keresi.
- Á, Fairbanks leghíresebb Darrenje! Mit is kell róla tudni egy kívülállónak a műhelytulajdonosról?
Fogalmam sincs, kiről szól a fáma, nem lehet fontos pozíciója, ha még nem hallottam róla, de sose esett nehezemre új arcokat megismerni. Nagyobb közönség előtt nagyobb öröm szerepelni.
- Jól van, Manócska, szépészeti agrárkultúránknak haladása céljából akkor most rituálisan kijelölöm eme talpalatnyi földet!
Ezzel lehajolok és egy darabka porhanyást veszek a kezembe, majd leköpöm és visszahajítom oda, ahonnan vétetett.
- Viszály sárgolyója, földből vétettél és térj is vissza oda, onnan pedig vissza sose térj!
Szimbolikus jelentősége van annak az ásott halomnak, amit rákupacolok a kijelölt kertrészecskére.
- Ha mind részt veszünk az elföldelésében, akkor exhumációra se szükség, se kényszer nem lesz. Egon, te amúgy itt vagy őshonos avagy messziről érkezettként azt mondasz, amit akarsz? Az én személyi aktámat nyilván ismered és ki is tárgyaltuk, így nem fejteném ki részletesen, hogy a filippínó szigetvilágból röppentem át a havas észak zűrzavaros mezsgyéjére.
Ezzel meg is adtam az első feladatot a kertészkedésben szűznek számító sörényes kollégának. Aztán pedig bőszen nekilátok a termékenyebb lapátolásnak.
- Kedves DJ Bookhouse, el lehet újra indítani a komolyzenei továbbképzést? - kérdem Becca-t a laptopra sandítva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Csüt. Dec. 31, 2015 9:07 am

Egon, Jay & Becca



*Mondhatni elégedett vagyok, mert ha ide-oda szájalás azért még van de már enyhült és arra amit Jay művel már lehet azt mondani, hogy nem szándékolt gúnyossággal karöltve jött a világra, inkább szórakoztató. Mondjuk ha nem Egonról lett volna szó és nem ő lett volna a céltáblája a virág suttogó nyelvésznek, akkor engem is szórakoztatott volna az egész, minden bizonnyal nem vetettem volna neki véget sem szándékosan sem tervezetlen véletlennel, hanem gondolatban belesüppedtem volna egy fotelba és onnan hallgatom miközben müzlit rágcsálok. Még nem tudom eldönteni, hogy mindez szerencsétlen véletlen, vagy pont jól jött a jövőre tekintve, bár ha Adam szavaira gondolok akkor csak nyerhetek az ügyön. Ő mondta azt, hogy az őrzőknek érdekükben áll, hogy jóban legyenek  vérfarkasokkal, minél több farkassal mert ugye tőlük nyerjük az esszenciát. Mondjuk eddig ez eszembe sem jutott, az első tetkóm még bőven nem volt kiszipolyozva, és nem is volt szükségem igazán többre. Egontól semmiképp nem kértem volna ilyesmit és úgy gondolom Jay-től sem, jobb szerettem volna ha barátok maradunk önzetlenül, ettől függetlenül kíváncsi voltam arra hogyan zajlik ez az egész. Adam eléggé horrorisztikusan írta le, végtagokról és szervekről meg persze vérről volt szó és ha jól emlékszem még testnedvekről is amire elfintorodtam. Azóta jobban átgondoltam az őrzőség ezen részét és érdekelt a dolog.  Végre csend lett, nem marták egymást ami számomra kifejezetten jó érzés volt, Jay-ről még nem mondhattam el, hogy életem egyik meghatározó alakja, de hajlottam arra, hogy az legyen, és ha bekövetkezik akkor jobb lenne ha a két határozó nem falná fel egymást. Tudtam, hogy Egon nagyon is visszatartja magát miattam, ezt egyelőre gondolatban köszöntem meg neki később azonban másmilyen módon is hálálkodom, Jay pedig azóta olvadozik kenhető állagúra amióta kiderült, hogy Egon mit vállalt fel érte. Jóllehet ha Egon csak kicsit is belelát a jövőbe és sejti, hogy mi ketten összetalálkozunk valószínűleg……..ezt most nem tudtam bizonyosan állítani, de reméltem, hogy annak tudatában is segített volna. Mindenesetre ráérek bármin is morfondírozni, ki kell élvezni a tűzszünetet amíg lehet, a kert pedig szépüljön. Nem mondom élveztem volna még egy darabig Egon ölében a ringatózást de most nem ennek volt itt az ideje, perverz módon látni akartam ahogy kezet fognak előttem és amikor mindketten beleegyeztek, a fülemig küldtem a mosolyomat.*
-Szuper!
*Jay persze még mindig nem tagadta meg önmagát, a szónoki vére tovább űzte és ő is a szavak csavarását ami most, hogy már nem Egonra lövöldözött velük, kifejezetten szórakoztatóak voltak. Egy élő szinonima szótár volt.  Nem igazán mutatta ki de tudtam, hogy ő is aggódott amiért elájultam, nem voltam büszke erre a „képességemre” de együtt kellett élnem vele. *
-Nem leszek hullócsillag ha egyikőtök sem fog vérezni. Van egy kis….khhmmm….vérfóbiám.
*Szégyenlősen mondtam mert milyen őrző az aki elájul a vér látványától? Mentségemre legyen mondva, a vérfóbiám előbb volt mint az őrzőségem, és már dolgozom rajta, de az iménti kis közjátékot tekintve inkább kevesebb mint több sikerrel. Örömmel veszem a békülést és azt, hogy Egon láthatóan már nem csikorgatja a fogait amikor Jay kérdésére válaszol, joggal remélhetem hát, hogy ez így marad, legalább amíg itt vannak az én felügyeletem alatt. Azért majd később aggódom, mi lesz ha ők ketten nélkülem találkoznak össze egy megfelelően néptelen helyen, természetesen azt nem feltételezem, hogy szándékosan előre eltervezve, de egy röpke pillanatra megfordul a fejemben a lehetősége. Egonra mosolygok, ezzel is megköszönve neki, hogy beadta a derekát, tudom, hogy miattam nem ment neki Jay-nek és ezt becsülöm benne, biztosan piszok nehéz volt, ám Darren említése felpörgeti a bennem szunnyadó….majd Jay elnevezi mimet. Az ásómmal foglalkozom épp, foghegyről vetem oda a véleményem.*
-Egy pszichopata vadbarom. *Bár nem találkoztam még vele, meg van róla a véleményem. Lehet, hogy keverem valakivel, de most úgy emlékszem, hogy ő volt az aki letépte Egon karját, ám a kétség szikrája elvetette magát emlékeim földjében és homlokráncolva állok neki ásni gondolataim árkában. Jay persze tartja magát az iménti kérésemhez és máris nekiáll a békülés illúzió csatabárdját elásni ami mosolyt csal az arcomra. A kis ásómmal a kezemben esnék neki a földemnek, de jó Manócska gyanánt térdelve szentelek áhítatot Jay rituális ellentét temetésének.*
-Ámen!*Egon kérdésére a halom felé intek, első számú feladat, hogy jelképesen ő is rádobjon egy kupac földet, aztán majd mondom a többi dolgát. Nekem egy kisebb bukszus jut amit el kell földelnem, ennek látok neki. *-Egon angol. Régi nemesi család sarja. *Mondom büszkén kihúzva magam mintha ugyan az érdem az enyém lenne. Egy pillantással azért neki is szót engedek, hátha szeretné valamivel kiegészíteni bár kétlem, hogy sokat elárulna magáról, mindenesetre a csevegés elindult az általam kívánt úton és roppant elégedett vagyok magammal. A kertem szépítése céljából való elföldelés még várat magára, zenét kell keresnem, hogy muzsikaszóra lapátoljunk, nos rajtam ne múljék. Én ugyan nem látom de érzem, hogy a mosolyom ördögi, a laptopra nézek és már tudom mivel szerencséltetem őket. Ásó le, magamat a kerti székbe száműzöm az informatikai kütyüt pedig az ölembe.*
-Komolyzenei továbbképzést akarsz herbárium suttogó? megkapod. *Cirka klét perc alatt megtalálom amit szeretnék és elindítom, kíváncsi vagyok ki ismeri fel előbb, a komoly zenét kedvelő Egon, vagy a keményebbet előnyben részesítő, kiművelt nyelvész. A muzsika stílusos a jelenlegi helyzethez, bár találtam volna jobbat is ha lenne.*

Boldog új évet kívánok srácok! cica

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Vas. Jan. 03, 2016 8:29 pm

Egon igyekezett nem fájdalmasan felsóhajtani, amikor Lester részéről az üstökösök, meg a csillagok kerültek szóba. Hogy képes valaki így dumálni? Mindegy, legalább már nem ellene vetette be a nyelvészeti zsenialitását, hanem Rebeccára irányultak szavai. Remélte, hogy most nem éppen flörtöl vele, mert fogalma sem volt, hogy ez nála vajon most minek számít. Lehet, hogy csak szimpla kedvesség csillagként emlegetni Rebeccát, de áh... egye meg a fene. Nem fog ezen pattogni. Azért egy alig látható grimasz kiült az arcára, amikor Lester a lányhoz beszélt. Igaz hogy már békejobbot nyújtottak, de attól még nem kell kedvelnie a beszédstílusát is.
- Kicsi vérfóbia? – húzta fel a szemöldökét Egon, miközben enyhén hitetlenkedő pillantásokkal méregette Rebeccát. – Inkább nagy, de legalább a vérfarkasok említésére nem esel össze – vigyorodott el, mivel elképzelte, ahogy a lány minden egyes alkalommal elájul, amikor kimondja Egon, hogy vérfarkas. Szórakoztató szituáció lenne, és minden bizonnyal a youtubon bomba sikere lenne.
Egon nem akart válaszolni igazán Lester kérdésére, mert nem kell Darrenről semmit tudni egy kívülállónak, de Rebecca kifakadására elbizonytalanodva feltette a váratlan helyzeteknél használt legáltalánosabb kérdést. – Mi? – közben nagyra nyílt szemekkel figyelte a lányt. – Találkoztál vele? Bántott vagy… miért mondod ezt? – nem emlékezett rá, hogy valami sérüléssel jött volna egyszer is haza őrzőségi kalandjairól, de persze valaki lehet anélkül is pszichopata vadbarom, hogy fizikailag bántana másokat. Igazából remek volt így, abból a szempontból, hogy nem kell válaszolnia Lester kérdésére, és simán betudható annak a megdöbbenéses értetlenségnek, ami kiült az arcára. Viszont a másik oldalról elég szar ügy, ha Darren cseszteti Rebeccát, mert egyrészt a főnöke, másrészt jóval idősebb is Egonnál.
Szóval jelképes csatabárd elásás, vagy a franc tudja mi folyik már megint itt. Miféle agyament helyről jött Lester, ahol ilyen idiótasággal kell kibékülni? Ja, hát a Fülöp szigetekről, már mondta korábban is. Inkább innák le magukat kibékülésükben, annak legalább van értelme. De ez? Ráköpni a földre, aztán elmondani egy gyerekmondókát hozzá? Mindegy, ha ez kell, hát legyen. Ebben egyébként Rebecca is megerősítette.
- Jól van – mosolyodott el kedélyesen. Rég lapátolt földet a semmiért. Leguggolt, felkapott egy marék földet, aztán odadobta, ahová kell. Na, hát leköpni nem fogja, mert ugyebár az a nyál az jó helyen van odabent is, de remélte egyikük sem fog panaszt emelni a rituálé nem szakszerű lebonyolítása miatt.
- Ahogy a kisasszony mondta – nézett Lesterre megerősítésként, hogy Rebecca nem csak viccel, hanem tényleg angol nemesi családból származott. Bár a régi kifejezés elég relatív. A család a 17. században kapott nemesi címet, szóval nem a legrégebbi, ami csak lehet, de elég régi, hogy a 19. század elején a kékvérűek társadalmában megbecsültek legyenek.
Herbárium suttogó? Herbárium suttogó… Ha Rebecca átveszi Lester stílusát lehet Egon felköti magát rövid úton. Na jó azt talán nem, elvégre az alkohol jobb a kötélnél. Max állandóan részeg lesz. Az is hatásos módszer. A lány felhagyott a kerti tevékenységgel, amíg Lester kérésének eleget tesz, és hamarosan egy ismeretlen dallam csendül fel. Fogalma sem volt, hogy mi szól. Életében nem hallotta még, de nem volt rossz.
- Passzolom, én nem ismerem – vonta meg a vállát mosolyogva, miközben jó munkásemberhez méltón, felkapott egy kerti szerszámot, és rátámaszkodva hallgatta a zenét. Amíg Rebecca nem ad más utasítást, addig nem is fog nagyon semmit csinálni. Kertészet… pff… inkább kérnének napalmtámogatást rá, aztán mennének be tévézni, meg kajálni. Lester persze kint maradhatna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 71
◯ HSZ : 418
◯ IC REAG : 353
◯ Lakhely : Fairbanks



Re: Chigliak-ház // Pént. Jan. 08, 2016 9:45 pm

A kertészkedő ifjú Őrzők gyöngye felől csak úgy árad a tisztelet, amit nyilván a verbális művészkedéssel váltok ki, nem a kedves szapulásával. Lehetséges, hogy ha számára semleges személy felé lövöldözném a móka tüzétől égő szónyilaimat, sokkalta magasabbra hágnának a vidámság lángjai. Egont nem igazán nyűgözöm le, ahhoz már hajókötél kéne inkább. Most már merül a csatabárd, egyre mélyebb talajrétegeket érve, szóval még eljuthatunk a nagy nevetések idejéhez is. Csak olyan galád trükköt ne mutasson többet, amiben halálközeli állapotot színlel, mert azt tőle nagyon nem veszem szívesen. A halál oly természetes, mint az újszülött életben maradása, sőt annál is biztosabb, de Becca esetében nem támogatom az elmúlás gondolatát. Bájos nézegetni való, kinél nem reménytelen a magamévá tétel sem, hisz a jó várásának elmúlása a végleges törlődés első jele. Ezen kívül fogékony és az ötleteknek sincs híján, szóval nem bánnám, ha valamily módon tartósan része lenne az életemnek. A párjára nem igazán vagyok kíváncsi, ő csak olyan háttérgyógyító, akinek úgy lennék hálás, hogy a nőjére azért szükségem van. Mert nem lehet minden puncit megkaparintani, de arra kell törekedni.
- A homeopátiás gyógymód segítene igazán, de az előbb megmutattad, hogy az módfelett kellemetlen szituációt eredményez, így nem kívánnék vénából spriccelni a mentális regenerációd érdekében.
Pedig akkor gyógyulna ki az életnedvtől való félelméből, ha ütőérből élveznék az arcára. Rájönne, hogy nem múlik ki akkor sem, ha több száz évvel ezelőtti kelet-európai grófnőkhöz hasonlóan fürdőzik a vöröslő lében. A hím csak támogatja, amit gondolok, nem is olyan elfogadó a nőjével kapcsolatban. De ha hármunkból csak kettő marad éber állapotban és a másik Egon, az nekem nem igazán kedvező, szóval nem most szeretném ilyen módon kikúrálni a drága könyvesnénit.
- Nem zárható ki teljes megalapozottsággal, hogy ily hozzáállással nem az Őrző harcosok útja lesz a tiéd, hanem egy másik kaszt fog bekebelezni, mint cukorfüggő a csokis-csokis fánkot.
Némi gúny játszik a szavaim közt, de a lényeg szerintem át fog menni. A farkaspajti kényszeredetten fogja vissza magát, amit megintcsak kifordíthatnék, jelezve a párjának, hogy no lám, nekem fontosabb a női egyed épsége, mint neki? De nem teszem, mert tényleg fontosabb. A temetési szertartás pedig hamarabb véget ér, mint egy urna mélybe eresztése. Miközben én szimbolikus rituáléval áldozom a béke oltárán, Becca már igen sötéten festi le a drágalátos párocskája munkáltatóját. Ez megintcsak egy olyan kapcsolat, ahol a nőnek adatott nagyobb száj és előbb válaszol, mint a hím.
- A társadalommal szembemenő lélek nem ritka, de ha te is ismered, lehetséges, hogy jobb lesz tehát vigyázni, kedves Fűnyíró Fanyarka!
Beszélhetünk neki, ő bizony fejest ugrik a kerti munkák sekélység és mélység közt lebegő medencéjébe. Aztán pedig ismét rányom a gázpedálra és beelőzi Egont a családtörténeti tájékoztatóval. Mily büszke, hogy egy angol nemesúr oldalán feszíthet! Azzal nem versenyezhetek, de lapul más a tarsolyomban.
- Szóval a Lordok Házából vagy a Sir cím birtoklóinak szőrösebbjei közül került ki. Én pedig munkás szülők Bajnok gyermeke vagyok. Ajánlom figyelmetekbe bármelyik 1978-as sportújságot, mely beszámolt a minneapolis-i pankrátormérkőzések csúcsáról.
Az éjszaka, melyen a dobogó tetejére léptem, egy olyan éjszakát előzött meg, mely a hivatalos halálomat és a titkolt megajándékozottságomat jelentette. Mindkettőre büszkén tekintek vissza, ezek említésével némi munkát is adva az itteni két...jóbarátnak? Az egyiket többre és kevesebbre is tartom, a másik pedig olyan, mint egy megbízható körzeti orvos, úgyhogy nem helytálló a szó egyik értelemben sem.
- Az átvitt értelmet ez esetben mégsem vitték át, szóval tarthatnál egy kiselőadást, hogy mivégre került Hesse pusztai farkasa helyére egy csellót fűrészelő pingvin.

Meg is jelenik lelki szemeim előtt a frakkba öltözött üldögélő művész, ki maga előtt húzza a vonót és olyan finomságokat termel ki, mint Zsugás Jimmy a legédesszájúbb kártyapartnerek előtt. A klasszikus zenében nem vagyok túlművelt, úgyhogy felőlem ez lehet a bernáthegyinek nevet adó Beethoven ugyanúgy, mint valamely nem túl ismert amerikai nagyon-nagyon komoly-komoly zenész. De szerfelett megtisztelő, hogy Becca némileg idomul a szóhasználatomhoz és alkot. Herbárium suttogó. A kertművelő nyelvművelő. Ezzel ismét belopta magát a szívembe, mint egy igazán trükkös besurranó. Egon pedig úgy tesz, mint egy rutinos útépítő, ki a szerszám támasztó funkcióját használja ki előszeretettel.
- Betondzsungel csak úgy épül, ha elegen választanak külső gerinctámogató eszközt a munka megtekintése közepette.
Metsző gúny szele borzongathatja a hím orcáját, de inkább csak tevékenykedésre hívom, hogy egészítse már ki a kettősünk szorgalmát, ha egyszer ő a ház úrnőjének ura vagy micsoda. A végétől még messze állunk, bizony kell dúlni ezt a kertet, hogy az újdonság beépüljenek és színesebb legyen, mint egy születési és megcsalási hírekben bővelkedő pletykalap.

// Nektek is BÚJJÉK Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Chigliak-ház // Hétf. Jan. 11, 2016 2:49 pm

Jay, Egon & Becca



*Lehetne rosszabb is nem? Nem éreztem úgy, hogy elferdítettem volna a valóságot, nekem kicsinek számított, épp csak elájultam ha vért láttam, ez még nem olyan borzasztó. Bólogattam, persze, lehetne rosszabb, ha mondjuk már a vér szó kiejtésétől is padlót fognék, vagy ha mondjuk csak gondolok rá, de vizuális típusként elég volt a látvány. Elhúztam a számat arra a gondolatra amit Egon tekintetéből olvastam ki, mostanában…..nem vagyok gondolatolvasó de már annyira ismerem. Amikor _úgy_ néz, valami galádságon törte a fejét. Jay viszont, a fenébe is azzal amit mondott majdnem bebizonyította, hogy nem csak a látvány, az elképzelés és a róla való beszéd is vízszintesbe küld. Eléggé érzékletes módon írta le az én gyógyításomra szánt, nem szánt problémamegoldást, de volt benne egy kis bibi.*
-Nem is tudnál. A vér csak artériából spriccel.
*Én már csak tudom, minden egyes vérzés amit életemben láttam az elmémbe égett, nem nézek kórház sorozatot sem mióta az Emergency egyik részétől a harmadik percben elájultam, úgy sem látnék belőle semmit. Szorgosan forgatom a kis ásómat, most már vigyázva, hogy ne állítsam magamba, hanem lehetőleg csak a földdel kerüljön szoros érintkezésbe, ám amikor Egon munkáltatója kerül szóba, legszívesebben beléállítanám mint tortába a gyertyát. Egy picit zavar ugyan, hogy Egonnak nincsenek rossz szavai róla, de gondoltam csak nem akar beszélni Jay előtt egy másik farkasról. Az igazság az, hogy Egon annyira nem beszél a falkáról és a munkahelyéről – amiért hálás vagyok – hogy a rége4bben vétlen elejtett szavakból összerakott mozaikkép leginkább egy Picasso festményre hasonlítana ha megalkotnánk. *
-Nem ő tépte le a kezed Csámpás….Gyagyás miatt? *A legjobban az zavar, hogy megint elvétettem a macska nevét. Igazából sosem láttam csak Egon mesélt róla, ő azt mondta, hogy totál hülye szegény. *-Nem ismerem, hála az összes istennek, de ha találkozom vele szívesen bokán rúgnám. *Meg persze összegyűrném a férfiasságát és megropogtatnám a gerincét, aztán összecsomagolnám és feladnám postán a nagymamának. meg persze, én vagyok a pápa. de komolyan, az aggodalmon és a frászon kívül valami ilyesmi is eszembe jutott mikor megláttam Egon már félig meggyógyult kezét, ami azt jelentette, hogy még nem igazán voltak ujjai.
Megnézem a bukszusom földlabdáját és úgy vélem elég már a lyuk hozzá, elkezdem belegyömöszölni de úgy tűnik nem jó a szemmértékem. Újabb kis kupac földet hányok ki a lyuk mellé, miközben Jay és Egon megvitatják az angol nemesi házak és a pankrátorok közti viszonyt. Félek attól, hogy ez a pankrátor dolog beindítja Egon fantáziáját ezért mielőtt megszólalna szúrósan nézek rá, legfeljebb feleslegesnek bizonyul és akkor kíváncsi lesz miért próbálom a tekintetemmel az övét kipukkasztani mint tű a lufit. A nadrágomba törlöm a kezeimet és zenét csiholok a laptopomból, az első pillanatban látom, hogy Jay-nek nem nyerte el nagyon a tetszését, picit gondolkodnom kell hogyan kapcsolódik mindehhez a pingvin, de aztán rájövök és jóízűen elnevetem magam. Mindkettejüknek mondom mert Egon sem ismeri fel, persze találhattam volna jobbat is, mondjuk a Kismalac és a farkasok meséjét de abból nem készült komolyzenei mű. *
-Prokofjev Péter és a farkas. Jobbat nem találtam, de farkasos.
*Hagyom végig dallamozódni a művet hadd művelődjenek egy kicsit, visszamegyek a lyukhoz és a bukszushoz. Jay beszólását figyelmen kívül hagyom, de remélem Egon nem, persze de, biztos úgy hagyja, már csak azért is. A másik növényre mutatok ami földön kívül árválkodik.*
-Tudnál megfelelő lyukat ásni neki? Mondjuk….oda.
*Egy kertépítő minden bizonnyal sikítva menekülne de nekem így fog tetszeni amint virágot bontanak és bokrosodva zöldellnek. Lelki szemeim előtt már látom az absztrakt mintát a kertemben. *
–Kérdezhetek valami személyeset? adtatok már őrzőnek esszenciát? Nem mintha nekem kellene, csak kíváncsi vagyok hogyan zajlik. Tényleg olyan undorító? Vér meg váladék meg mindenféle testnedv?*Természetesen lehalkítom a hangomat, de nem hiszem, hogy bárki behallana a kertembe, kivéve egy vérfarkast, de őt már megérezték volna, szóval teljes biztonságban vagyunk. Kérdésemet és az általam hallott módszerleírást némi fintorral és kétkedéssel kísérek, meg egy nagy adag gesztikulálással. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Chigliak-ház // Kedd. Jan. 12, 2016 11:37 pm

Hah… nesze neked egyetemi szóbetyár, úgy látszik az orvostudomány terén nem igazán remekel, amit Rebecca igyekszik is a tudtára adni. Egont hidegen hagyta a mondókája, olyan nyakatekert, hogy most már nem igazán figyelt rá, elvégre kibékültek vagy mi a fene, így szükségtelen reagálnia rá bármit is. Maximum akkor, ha pont neki címezi a szóáradatot. Remélte azért erre minél kevesebbszer kerül sor.
Abban viszont egyet kellett értenie Lesterrel, hogy Rebecca nyilván nem harcos lesz… már ha jól értette a hím szavait és ő is erre akart kilyukadni. Sebaj, nem kell rá semmit mondania, elvégre nem neki szólt, és ha máshogy értette és Egon félreértése kitudódna, akkor meg megint jönne a nagyképű dumájával. Nem, nem, beszélgessék csak meg szépen egymás között. Igaz úgy tűnik Rebecca a megjegyzését figyelmen kívül hagyta, de lehet, hogy egyszerűen nem kívánt őrzős dolgokat kifecsegni egy kóbor és egy falkatag előtt. Már amúgy is lebuktatta Amandát Egon előtt, nyilván tanulva a múltkori hibájából próbálja visszafogni az őrzők ügyeinek kifecsegését. Amúgy is tök mindegy, hogy mi lesz belőle, jelenleg csak egy tanonc, aki még alig fél éve őrző. Nem valószínű, hogy máris el kellene döntenie, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Persze a fene tudja, hogy ez miként működik, általában igyekezett elkerülni az őrzőket… érthető okokból.
Nahát, már megint becézi, ami miatt Egon erőltetve magát nem nézett rá Lesterre, hanem inkább a házat kezdte el tanulmányozni behatóan, miközben arcán sötét fellegek suhantak át. Csak akkor nézett vissza, amikor ellenérzései a hülye név hallatán lecsitultak. Menni fog ez… bizonyára. Persze Rebecca teljesen tévúton járt.
- Csak ne akard bokán rúgni – mosolyodott a lányra, miközben vidám tekintettel figyelte bosszankodását. Érzelmei rendeződtek most, hogy már tisztában volt vele, hogy Darren nem bántotta Rebeccát. – Nem ő tépte le a csuklóm, hanem egy tark, Darren jó fej… igaz is… - nézett a kóborra szenvtelen arccal - ő is ott leledzett melletted valahol, amikor éppen dögrováson voltál a lak előtt. – Szeretné még sokszor felhánytorgatni, hogy arra sem volt képes a Vörös Hold alkalmával, hogy életben maradjon, persze Egont nem is szippantotta be az állítólagos Alignak ténykedése, így azért ez talán nem hat olyan ütősen, mintha Egon túlélt volna egy ilyet, de attól még Lester elbukott és ez a lényeg.
- Most komolyan felvágsz olyasmivel… – kezdte hitetlenkedő hangnemmel, miközben elkapta Rebecca pillantását, és a szúrós tekintetből azt szűrte le, hogy bizony szóljon csak be Lesternek keményen… hát, ez csak az első gondolata volt, aztán rájött, hogy nyilván azért néz így rá mert nem akarja, hogy megjegyzést tegyen rá. – Ami senkit sem érdekel? – Egon úgy vélte ez egy enyhe és korrekt kérdés volt, ami persze nem így hangzott volna el, ha barátnője nem úgy néz rá, ahogy. Remélte Rebecca nem kezdi el azt ecsetelni, hogy őt ez mennyire érdekli, mert akkor lehet itt hagyja őket a fenébe, mert a lányt tuti nem érdekli a pankráció, és ha megjátssza magát rohadt mérges lesz.
- Áh, Rebecca azért mert bundások vagyunk, még nem imádunk, meg ismerünk mindent, ami farkasos – nevetett kedélyesen. Persze csak húzta a lány agyát, és így ráadásul el tudott vonatkoztatni a hülye nevektől, amiket egymásra aggatnak. – Ez túlságosan sztereotip hozzáállás, sőt… egyenesen rasszista. Pedig én éltem az ötvenes évek Amerikájában nem te. Nekem kellene az ilyen eszméket vallanom – egy egészséges kis rasszizmus persze mindenkiben van, még azokban is, akik lelkesedve terjesztik az egyenlőség eszméjét.
- Nahát ezzel teljesen egyetértek – vigyorodott a hímre, persze a világért sem mozdult volna meg, hogy csináljon is valamit. Gúnyolódjon csak. Soha életében nem vett még magára semmiféle sértést, olyan miatt, amit szabad akaratából végzett, vagy épp nem végzett. Ha olyan a kedve, akkor nem ás, és egy idegen kóbor szavai ezen a téren semmit sem jelentenek számára. Ellenben Rebecca útmutatása már sokkal jobban tetszett neki. – Parancsára – mosolyogva nézett a lányra. Bemérte a lyuk nagyságát, és néhány ásónyomnyi meló után elégedetten nyugtázta, hogy ez bizony az a méret, ami kell annak a rohadt gaznak.
Egon a lány kérdésére elröhögte magát, aztán némiképp megpróbálta nevetését visszafogni, hogy meg tudjon szólalni. – De… én – rötyögött közben - én minden este adok neked esszenciát, hogy mondhatod, hogy még nem kaptál. Nem illik hazudni a kertész-vendégünk előtt – nézett rá vigyorgós nevetése közben enyhén megrovón. A testnedv az testnedv… rengeteget tudott volna már begyűjteni, ha elég élelmes.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Chigliak-ház // Today at 11:20 pm

Vissza az elejére Go down
 

Chigliak-ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Chigliak-ház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-