HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Today at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Today at 8:59 am
írta  Jackson Carter Yesterday at 3:06 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Síkság

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Síkság // Csüt. Máj. 29, 2014 11:56 am

First topic message reminder :


Fairbanks-től délre található hatalmas síkság a Tanana-völgyben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
























SzerzőÜzenet

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 117
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Síkság // Csüt. Szept. 01, 2016 2:18 pm

Csak dünnyögtem valamit egyetértésem jeléül arra, hogy a betegek nem szokták szeretni, ha nem mozognak. Kiváltképpen szerintem akkor, ha az illetőt Skyler Hamiltonnak hívják, mert akkor pláne nehezen viseli az efféle procedúrákat. Nem is nagyon értettem, hogyan keveredhettem éppen én ilyen helyzetbe, mikor olyan kényesen vigyáztam arra, hogy semmi baj ne történjen körülöttem. Még véletlenül se!
- Igen, elhiszem! De talán csak hiú ábránd marad, hogy ez valaha is bekövetkezzen! – sóhajtottam lemondóan. Mondjuk minket ugyebár efféle veszély nem fenyegetett, már elég régóta. Hála istennek! – Sosem érdekelt komolyabban az orvoslás… - tettem hozzá, hogy ezzel magyarázzam meg, miért nem tűnt fel, hogy Párizsban annyi páciense lett volna. Mostanában olyan betegségek is kialakultak, amikről régen senki sem hallott. Furcsa, hogy merre tart a világ, de ez most nem a filozofálgatások ideje volt. Most csak össze kellett volna szednem magam, és már mehetnék is a dolgomra. Vagy ő vihetne, mert menni lehet, hogy még nem fogok tudni önállóan.
- Ismerős! – bólogattam arra, hogy nem tudják a két énjét összekapcsolni. Velem is volt már ilyen, egyébként meg szerintem remek emberismerő vagyok, és a helyzeteket is jól át szoktam látni. Ezért is tapintottam rá most is, ez nem lehetett olyan meglepő számára. – Mármint te, meg én? – utaltam a zsákra, meg a bizonyos foltra. Először nem teljesen értettem meg, hogy mire is akart utalni, aztán leesett. – Ja! – ismertem fel az utalást, hogy aztán elkerekedjenek a szemeim. – Aucs! Az biztos fájt! – szisszentem fel, és grimaszoltam is egyet mellé, ahogy elképzeltem az őt ért balesetet. – Azért azóta már rendben van, ugye? – kérdeztem évődő mosollyal, már ha jelenleg lehetett annak nevezni. Nem nagyon ment most a mimika, csak éppen egy kicsit.
- Hú, csak úgy kavarognak benned az érzelmek! – állapítottam meg, miután felfedtem anyám kilétét előtte. – Igen, csak mi szinte tűz és víz vagyunk… - egyébként nem teljesen volt igaz, nekem is volt egy olyan részem, mint amilyen az anyám volt. Csak volt némi közöm hozzá, és régen emberként is olyasmi voltam, nagyon hasonlítottunk. Azóta azonban sok minden történt, és én gondosan elzártam azt az énemet, mintha soha nem is létezett volna. Néha-néha ugyan felszínre tört, például valószínűleg ma este is, de ez minden. Így biztonságosabb volt számomra. – Igen, ő. Véletlenül futottunk össze, de egyébként régóta tudom, hogy itt él. – árultam el, mert ez volt az igazság.
- Úgy látom, akkor elregélte a történetet. – horkantam fel, nemtetszésem jeléül. Nem örültem neki annyira, hogy ő csak így elmeséli bárkinek, bár meg még így sem lepődtem rajta. – Igen, én vagyok az a lánya, a legkisebb, és egyetlen még élő. – bólintottam végül, mert kár lett volna letagadni. Ha egyszer tudta a történetet, akkor felesleges volt bármit is mondanom. – Akkor gondolom, tudod a teljes történetet is, legalábbis az ő szemszögéből. – forgattam a szemeimet. – Nem tudom. – vontam meg a vállaimat. – Lehetséges, hogy utána volt, de aztán én sem maradtam tovább. – azok az emlékek már kicsit homályba vesztek, az egyetlen, amit biztosan tudtam, hogy ott találkoztunk, abban az erdőben.
- Igen, azt látom, hogy érdekel. – akkor is feltűnt volna, ha megpróbálja álcázni, de hát nem igazán próbálta. – Nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék erről. Akkor sem, ha akarnék, mert úgy látom, ő már mesélt neked róla. Azóta már tudom, hogy próbált keresni, de a régi sérelmek nem lesznek egy csettintésre semmisek! – sóhajtottam gondterhelten. Nem faggatózott, és ennek örültem. – Ha akarsz, most kérdezz, talán válaszolok! – egyeztem bele végül. Az életemnek sok olyan része volt, amiről nem meséltem volna, de ez régi történet, és már semmit sem befolyásolt igazából. Valamint, az anyám úgyis elmondaná, ismertem ennyire.
- Szerintem nincs nyoma annak, hogy mi is itt voltunk. Nem mocorogtam, ott vagyok, ahová kiestem. – vontam volna meg a vállaimat, ha nem hasít bele a fájdalom. Szisszentem egy újabbat, de visszanyeltem a káromkodást. – Rendben, hívd ki őket nyugodtan! Csak előtte tüntess el innen engem! – kértem őszintén, mert ebben nem akartam részt venni. Egyetlen porcikám sem vágyott rá, hogy felfigyeljenek rám. – Mint aki kiesett egy száguldó kocsiból! – próbáltam megint fentebb ülni egy kicsit. – Nem hiszem! – megtapogattam magam, de úgy tűnt, hogy mindenhol el lettem látva. Most már csak szimplán fájt mindenem. – Köszönöm, hogy jöttél! – mondtam őszintén, hálásan, ahogy felpillantottam rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 200
◯ HSZ : 285
◯ IC REAG : 240
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Síkság // Pént. Szept. 02, 2016 10:52 am

A legrosszabb beteg az orvos. Aki mindent jobban tud, mindent megmond és mindent leellenőriz. Közben természetesen kritizál. Sky nem üti meg ezt a szintet. Őt csak sajnálom, nem idegesít.
- Szeretek néha ábrándozni. A kísérletezéshez kell is.
Tudom, hogy ő más vonalon mozgott. Én valami különlegeset jelenthettem az életében, olyat, amire ő nem volt képes. Már amikor kinézett az érdekei fala mögül. Például Párizsban. Én nem hinném, hogy most van több baj. A hírek terjednek könnyebben, ezért hallunk többről, a világ minden részéről. A tudomány csak fejlődik. Jó lenne, ha meg tudná cáfolni Skye-t és egyszer teljesen tiszta világban élhetnénk.
- Ugye?
Én ismerem a kedvesebbik énjét is. Azt is, amelyik őszintén volt kedves és még romantikus is. Biztos, hogy ezt kevesen mondhatják el magukról. Megrázom a fejem. Nem válaszolok, hagyom, hogy magától jöjjön rá. Mi is a zsák és a folt esete voltunk, az is igaz, de most nem erre gondoltam.
- Persze, már sok idő telt el. A srácról nem hallottam. Remélem, már ő is jól van.
Orvos vagyok és gyógyító. Nem rántom meg a vállamat, ha egy idegen bejön hozzám megszállott állapotban és ő sérül meg. Igaz, nem is mentem utána. Az őrzők értik a dolgukat, bíztam abban, hogy jó kezekbe került.
- Ezt le se tagadhatnám. Lili sokat jelent nekem és te is, megtudni azt, hogy ti... Szóval ez hirtelen ért.
Tűz és víz. Lehet, hogy régen fordítva volt? Lili lehetett egy nagyon aktív, nagyon lelkes és talán túlbuzgó anyuka is, Virginia pedig a szelíd kislány. A beharapás ki tudja magukból fordítani az embereket. Meg az is, amit Lili mesélt a lányáról.
- Két ilyen közeli ismerős, pedig nem is miattunk jöttél. Ez milyen érzés neked? - őszinte érdeklődéssel kérdezem.
Nekem nem igazán örült. Az anyját se csípi. Számított rá, hogy találkoznak, nyilván. Tudta, hogy itt él. Valami eszembe ötlik.
- Ha tudtad, hogy Lilianne itt lakik, akkor...biztos, hogy valahol mélyen nem az vonzott, hogy megint találkozz vele?
A kimondatlanra gondolok, arra, amit csak utólag ismer el az ember. Hajlamosak vagyunk takargatni az igazi szándékainkat. Büszkeség. Ismerem a történetet, igen. Kavarognak a dolgok. Még nyugodt vagyok, ahogy folytatom a munkát, a kezem biztosan jár. A gondolataim keringőznek egyre hevesebben.
- Persze, világos, Skye! Figyelj, meghallgatnám, hogy te hogy élted meg azt az egészet? Nem feltétlenül a történet érdekel. Mit éreztél akkor, amikor kiszakítottak a családból és máshol, máshogy neveltek? És most mit gondolsz erről az egészről? Szeretnél megbocsátani?
Mert az ő szemszögéből is szeretnék látni. Ha Lilinek van sötét oldala, engem az is érdekel. Meg Skyler életének eddig leplezett része is. Szeretném mindkettejüket jobban megérteni. Egy gyerek az elrablást borzasztóan éli meg. Találkoztam ilyennel. Azzal hozták be, hogy Parkinson-kóros. Semmi alapját nem találtam, akkor mondták el, mi történt. Nagyon nehéz dolgok ezek. Nekem is megterhelő tudni, ami a volt feleségemet érte. Az biztos, hogy ezek után elnézőbb leszek vele. Sérült a lelke, a sebesülteken pedig könyörülni kell, én ezt vallom. Megmozdul valami ott mélyen. Jó mélyen.
- Ha biztos helyen leszel, a zsaruk kapnak egy névtelen bejelentést.
Megbeszéltük, nem hozok bajt a fejére. A kecske is megmarad és a káposzta is jóllakik a földből felszívott tápanyagokkal. Vagy fordítva. Fifty-fifty. Tudom, hogy hazug válasz lenne azt mondani, hogy jól van. Megvárom és örülök a feleletnek. El is mosolyodom.
- Akkor ez megvolt. Várj egy kicsit, letisztogatom a hordágyat. Bírni fogod a szíjazást?
Szegényt nehéz szívvel kötözöm le. Azt is rosszul viselte, hogy rászóltam és hallgatnia kellett rám. Most pedig megkötözöm? De meg ám, nehogy leessen nekem. Érti ő, nem kell mentegetőzni. Csak udvariasságból kérdeztem meg. Mosolyogva bólintok és rohanok a kocsihoz. A hordágyat tiszta ruhával letörlöm, új lepedőt teszek rá. Perverz dolog, de mindig van egy a kocsiban. Utána pedig rohanok vissza, Skye-nak nem kell sokáig egyedül lennie.
- Gyere! - mondom finoman, ahogy a gyerekekhez is szoktam szólni.
Óvatosan alányúlok, úgy, hogy ne ártsak a sebeknek, egyiket se szakítsam fel. Ráhelyezem a gurulós ágyra, aztán a csuklóira csattintom a bőrszíjakat. Nem egy romantikus helyzet, mégis régi emlékeket idéz. Az esküvő után így vittem át a küszöbön. Mae-t is így fogom, ha eljutunk odáig. Nem akarom elkapkodni. Én már többször megégettem magam, neki ez az első. Nem szeretném elvenni a kedvét.
- Tente, baba, tente, itt van már az este! - éneklem, ahogy eltolom a kocsiig.
Ott pedig a hátsó részben biztosan rögzítem a hordágyat, vannak erre kampók és láncok. Mielőtt rázárnám, még mosolygok egyet. Visszarohanok a táskámért, amit ott felejtettem. Aztán pedig az első ülésre pattanok.
- Indulhat a parti?
Meg se várom, benyomok egy modernebb zenéket játszó adót, hogy segítsek elterelni a figyelmet szerencsétlen helyzetéről. Minden beteget sajnálni szoktam, őt még jobban. Fontos nekem, fontosabb, mint hinné. Azt még nem tudom, mit jelent ez Lilivel. Nem gondoltam át teljesen. Gázt adok és indítok. Kitartás, Skye! Hamarosan pihe-puha ágyikó fog magába ölelni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 117
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Síkság // Pént. Szept. 02, 2016 7:04 pm

Igen, azt el tudtam képzelni róla, hogy szeret ábrándozni. Igazából mindig is ilyennek ismertem, de ezt most nem kezdtem el taglalni. Nem volt helye annak, hogy esetleg vitába keveredjünk egymással. Még a végén fogná, és meglepő módon itt hagyna engem csak úgy. Nem néztem ugyan ki belőle, de hát sohasem lehet tudni, hogy milyenné vált azóta, hogy utoljára találkoztunk. Én is biztosan változtam, még ha nem is túl sokat.
- Akkor is durva! - ingattam a fejemet, mert még mindig ott volt a lelki szemeim előtt a jelenet, amit lefestett magáról, meg a Vörös Holdas társáról. - Igen, tudom! Az ember általában nem számít rá, egy magunk fajta esetében meg pláne nem sejtheti senki, hogy valós vérségi kötelék lehet két idősebb farkas között. Megtévesztő a hasonlónak kinéző korunk. - meg amúgy sem volt távol tőlünk, hiszen emberként szült meg, nem volt sokkal régebb óta farkas az anyám sem, mint én magam. Ezzel nincs is semmi probléma, szerintem természetes.
- Nem mondhatnám, hogy nagyon örültem neki. - vallottam be őszintén, de ezt nyilván már ő is tudta, különben nem így kezdte volna. - Rá fel voltam készülve, számítottam rá, hogy elkerülhetetlen lesz a találkozás, de rád egyáltalán nem... - persze, honnan is tudhattam volna, hogy ő is itt van? Bár akkor is idejöttem volna ebbe a városba, csak legalább nem hideg zuhanyként ért volna a felismerés, hogy a múltamból még egy személy itt tanyázik, méghozzá nem is olyan kevés ideje.
- Nem, nem valószínű! - nevettem fel keserűen, még a fejemet is képes voltam megrázni. Oké, valahol nagyon mélyen talán tényleg akartam találkozni vele újra, miután száz évvel ezelőtt láttam utoljára. Nem is voltam teljesen meggyőződve arról, hogy amit kimondtam, az valóban úgy van. Ha elég szemfüles volt, talán észrevehette, de igazából magamnak sem lettem volna hajalndó bevallani. Azt pedig nem akartam az orrára kötni, hogy a Teremtőm unszolásának engedtem, és érkeztem ide. - Bár tény, hogy közrejátszott a tény, hogy itt lakik. - ennyit azért elárulhattam, még ha nem is teljesen erről volt szó. Nem jelentettem volna ki kerek perec, hogy miatta jöttem, és nem is kellett ezt senki másnak tudnia. Beleértve az anyámat is, noha legutóbb elszóltam magam egy kicsit ezzel kapcsolatban.
- Engem akkor már nem kellett nevelni! - nevettem el magam ismét. - Felnőtt nő voltam, már akkor is önálló élettel. - erre már akkor is büszke voltam, így most is kihúztam magam. - De hát mit lehet ilyenkor érezni? - vontam meg végül a vállaimat, némi elmélkedést követően. - Tehetetlenség, düh, csalódottság. Elveszettség... - soroltam az érzelem kavalkádból valamennyit, ami akkor uralkodott bennem. Igazából mind reális volt, és szerintem senkit nem leptem meg vele. Nem voltam érzéketlen, és ezt neki is tudnia kellett, így természetes, hogy mindez ott keringett bennem akkor. Nagy titkot nem árultam el vele.
- Nem arról van szó, hogy szeretnék-e megbocsátani, vagy sem... - ráztam meg a fejemet, egy lemondó sóhaj kíséretében. - Hanem arról, hogy képes vagyok-e rá. - fűztem hozzá végül, mert tényleg erről volt szó. - Több száz évig hittem valamit, és attól, hogy felvillant valaki pár emlékképet, ami másról árulkodik, mint amit én gondoltam, még az érzések nem vesznek ki. - utaltam itt arra, hogy végül mégiscsak keresett az anyám, ha nem is talált. Ez nem tette meg nem történtté a múltat, nem is változtathatott rajta. Maximum majd a jövőn tud.
- Rendben! Köszönöm! - bólintottam, mert egy pillanatig nem voltam biztos abban, hogy eleget tesz a kérésemnek, és kihagy a buliból. Már ami a rendőrséget illeti. - Muszáj lesz, nem? - más lehetőségem nem volt, mint kibírni. Különben kénytelen leszek itt éjszakázni, és ez a gondolat valahogy cseppet sem tűnt csábítónak számomra. - Oké, csak lassan! - összeszorított fogaim között préseltem ki a szavakat, ahogy megmozdított. Fájt minden porcikám, a szer kezdett gyengülni bennem. Azért elég erős a szervezetem, gyorsan regenerálódik az ilyenekből. Reménykedtem, hogy a sérülésekkel sem tesz majd kivételt, még ha a vérvonalam nem is lesz a segítségemre.
- Ezt jobb, ha abbahagyod! - szóltam rá ezúttal komolyan! - Így is elég nehéz ez így... - forgattam a fejemet jobbra, majd balra. Az legalább még ment, bár a nyakam biztosan megrándult. - Jó ég, ettől még a fejem is meg fog fájdulni! - szóltam oda a zene választására utalva. - Begolyózik tőle az agyam... - oké, nem mondom, hogy nem jártam szórakozóhelyekre, de általában igyekeztem olyat választani, ahol nem ez a számomra már zenének sem nevezhető, modern valami ment. - Vagy ezt akarod? - beszéltem hozzá előre, mert a szám azért remekül tudott járni még most is. - A motelbe viszel? - érdeklődtem kíváncsian, és megnyugtatott a tudat, hogy alattam száguld a kocsi. Már nem sok idő!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 200
◯ HSZ : 285
◯ IC REAG : 240
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Síkság // Szomb. Szept. 03, 2016 12:38 pm

Az volt, nagyon is durva. Szétzúztuk a lakásomat, ennek örülök. Sokkal nagyobb baj nem lett. Ja de! Kihagytam egy igazán fontos és dráma mozzanatot.
- És lefejezte a plüssmacimat...
Nyugodj békében, Maci! Az egyetlen barátom volt, aki mindenhova elkísért. Amikor a falkagyászt feldolgoztam, akkor tudtam őt is útjára engedni. Elástam a kertben, kis síremléket állítottam neki két karóból. Azóta üresen áll a páncélszekrény, amiben aludni szokott. A kiságya be van vetve, mintha visszavárná. Egy korszak zárult le.
- Szóval én voltam a megdöbbentőbb. Lilinél elveszett a meglepetés ereje.
Nem tudom, mit gondoljak? Nekem se nagyon örült. Lehet, hogy csak a hirtelenség miatt? Közöttünk azért nincs olyan viszony, mint az anyja és közte. Mi nem vesztünk össze véglegesen. Megvan rólam a véleménye, nekem is róla. Elég a mostani találkozást venni és látni, hogy mi kijövünk egymással. Nem könnyen, de kijövünk.
- Hát figyelj, ha egy minimális esély is van rá, hogy béke szülessen, szerintem érdemes megpróbálni.
Megéreztem azt az apró bizonytalanságot. Ez egy erős élmény, nehezen tud róla hazudni. Még a hazugságok mesterén is kifoghatnak bizony dolgok. Nem szeretem a feszültséget. Azt se, ha rám haragszik valaki tartósan, azt se, ha körülöttem vibrál az, ami bármikor kisülhet. Fáj Lilinek, fáj Skye-nak. Az orvos dolga az, hogy a fájdalmak és azok kiváltó oka ellen tegyen valamit. Ők tudják elrendezni. Esetleg szólok majd Lilinek, hogy talán nem reménytelen a dolog. Úgyis kell beszélnünk.
Csendben hallgatom meg az exemet, ahogy a kölyökkoráról beszél. Azt nem tudtam, hány évesen történt vele mindez. Felnőtt volt, oké. Úgy se könnyű. Én megértem. Lassan azt is megértem, miért lett ilyen hazudozós, érdekember és csípős nyelvű. Ez jutott neki. Elveszettnek érezte magát. Most megölelném, ha nem lenne tele durva sebekkel. Ezután máshogy fogok rá nézni, az biztos.
- Örülök, hogy egyáltalán szóba tudtatok állni egymással. Figyelj, az idő nagyon sok sebet be tud gyógyítani. Idővel. A ti dolgotok.
Úgy érzem, elindult valami. Papolással semmire nem megyek. Skye ebben hasonlít Mae-re. Minél inkább akarják valamire rábeszélni, annál inkább csinálja az ellenkezőjét. Megmutatja, hogy nála van a gyeplő. Mert régen elvették tőle és megalázták.
Nagyjából kész vagyunk. Bátorítóan mosolygok Skye-re, hogy igen, muszáj lesz, nem volna érdemes itt aludni. Még körbehuhogják a baglyok. Óvatosan helyezem fel a hordágyra. Biztos, hogy fájni fog neki. Sajnos ennyit be kell vállalni. Néha gondolok arra, hogy jó lenne mártírnak lenni és ilyenkor átvenni a sérülést.
- Már abbahagytam - mondom neki egy kaján vigyorral.
Rövid kis dalocska volt. Skyler nagyon küzd, hogy ép legyen. Próbálgatja a szárnyait. Ez tetszik. Ő aztán olyan beteg, aki nem hagyja el magát. Csak ne csináljon bajt azzal, hogy túl jól érzi magát! Mellényúlok a rádióval. Kezdődik a zsémbelődés. Megint elvigyorodom. Kiszolgáltatott helyzet. Ha most jól ki akarnék szúrni vele, akkor kényszeríteném, hogy egész úton valami hasonló szörnyűséget hallgasson. De az az ember nem én vagyok.
- Mondtam, hogy lehet számot kérni. Ehhez mit szólsz? Kellemesen hűvös, szinte puhára simítja a bőrt.
Gázt adok és mielőtt kiállnék, váltok valami szolidabb adóra. Ha ez se tetszik, még van vagy 100. Figyelni kell, hogy semmivel ne ütközzek. Csúnya lenne még egy autóbaleset ma estére. Azon gondolkozom, hogy tényleg lehet-e valaki a két lábon járó szerencsétlenség? Corinne vonzaná a bajt? Lehet, hogy a szellemek kísérik, így terelgetik az útját. Hát nagyon jó fejek, meg kell, hogy mondjam...
- Ha megígéred, hogy ott felgyógyulsz és nem lesz bajod, akkor igen.
Ezt most nagyon komoly hangsúllyal mondom, minden viccelődés nélkül. Néha majd benézek hozzá. Maeve-nek pedig el fogom mondani az egészet. Nem akarok titkokat. Ha ő még tartja az övéit, nem erőszakoskodom, de ez olyan, amit elé akarok tárni. Tudni fogja, érteni fogja, hogy miről van szó. Az orvos megy Skye-hoz, nem a visszavágyó hím.
Kicsit zötyögős úton indulunk, mert az országútra kiérni nem egyszerű. Ott már könnyebb a dolgom. Alig van pár sofőr és az út jó minőségű. Lágyan szól a zene, én pedig még akarok beszélgetni Skylerrel, úgyhogy folytatom.
- Tudod, Lili nagyon sok mindenben segít nekünk. Én is sokat köszönhetek neki. Ezt ő tudja, de az is lehet, hogy a te eltűnésed után változott meg, akkor jött rá, hogy más úton kell elindulnia. De neked is sokat köszönhetek. Nagyon szép időszak volt az életemben, mikor összeházasodtunk. Emlékszel, milyen voltam. A stikkes zseni. Csak te tudtál elfogadni. Visszagondolsz még azokra az időkre? Te hogy élted meg?
Már volt erről szó, de szeretném hallani, hogy mit mond. Hogy most mit mond.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 117
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Síkság // Hétf. Szept. 05, 2016 12:48 pm

- És valami azt súgja, hogy nem azért van plüssmacid, mert szoktak lenni gyerek pácienseid is… - dünnyögtem az orrom alatt kissé erőlködve. Volt egy ilyen sanda gyanúm, egyelőre még nem igazán tudtam, hogyan vélekedjek erről. Azt hiszem, hogy egyáltalán nem lepődtem meg ezen a fejleményen. Nem is értettem sokszor, hogyan lehetett elég komoly az orvosláshoz, ha közben egy nagyra nőtt gyerekkel osztozott egy testen. Tudtam egyébként, hogy nincsenek mentális problémái, és több személyisége, de ettől függetlenül különös párosítás volt.
- Hát nála el! Abban az esetben inkább én voltam a meglepetés neki. – szögeztem le, és ha tudtam volna, akkor biztosan megrántom a vállaimat ismét. Ez már olyan mozdulat volt, ami eggyé vált velem az évek során. Mesterien tudtam hanyagul rángatni a vállaimat, ha éppen olyanom volt. – Nem tudom, hogy mennyire vagyok képes túllépni a történteken. Nem vagyunk mi összeveszve, hogy békére legyen szükség, de túl sok a sérelem, amin nem lehet csak úgy átsiklani. Az alap, ami régen volt, már nincs többé, bármilyen szoros kötelék fűzzön is össze minket. Hogyan lehet újra megtalálni egy alapot, ennyi év után? – a kérdés inkább csak magamnak szólt, és mivel nem tudtam megválaszolni, csupán a fejemet ráztam meg végül.
- Nem kerülhettem el a végtelenségig, bármennyire csábító legyen is a gondolat. Sosem voltam gyáva. – tettem végül hozzá, mert ugyan elodáztam a pillanatot elég sokáig, mégsem tehettem ezt örökké. Az gyengeségre vallott volna, én pedig általában szembenéztem a problémáimmal, bármennyire nem tetszettek is azok. – Igen, ezt állítják az okosok, de szerintem azoknak nem volt még igazán nagy problémájuk, ami beleivódott még a csontjaikba is! – fintorogtam egyet, mert utáltam ezt a közhelyet hallani. Talán én is durrogtattam néha a jól ismert szavakat, de nem szívesen tettem. Meg aztán, szerintem a problémáknak is több fokozata volt. Volt olyan, amit tényleg begyógyíthatott az idő, és volt olyan mély seb is, amihez túl sok év kellett volna.
Az volt a szerencséje, hogy a kocsiban fekve nem láttam a vigyort, ami a képére rajzolódott. Bár tény, hogy amúgy sem tudtam volna mit tenni ellene, de az energiáimmal biztosan megpiszkáltam volna úgy, hogy az kellemetlen legyen neki. Azért hiába voltam most ráutalva, még mindig én voltam az idősebb, így tudtam annyira nyomasztóvá válni számára, hogy ne legyen kedve a rádióval szórakozni. Szerencsére lég gyorsan vette a lapot, aminek örültem is. Végül szusszantam egyet hálám jeléül, többek között azzal akartam kifejezni a köszönetemet, hogy nem magyaráztam egy ideig tovább.
- Jól van, ez maradhat! – egyeztem bele végül, ezt követően már csak a kocsi tetejét bámultam. Nem akartam lehunyni a szemeimet, azt szokták mondani, hogy ilyenkor nem szerencsés. Pedig nagyon csábított, túl nehéznek éreztem a szemhéjaimat, de ráerőszakoltam magamra a koncentrálást, és a saját magam éberen tartását. – Mert hová máshová tudnál vinni? – kérdeztem kíváncsian, hiszen nem gondoltam, hogy a kórházba akarna bevinni. – Gondolom, hogy a falka nem örülne nekem túlzottan. Pár nap, és megleszek egyedül is… - mondtam végül, hátha akkor nem fog miattam aggódni. Sőt, lehet, hogy így sem fog, de ez már részletkérdés egyelőre.
- Nem hiszem… - sikerült éles megfigyelőképességeimmel felismerni, hogy még nem akarta feladni a korábban boncolgatott témát. Végül is, én engedtem neki, hogy kérdezzen, és nem is volt rest megtenni a további fejtegetéseit. – Szerintem ő mindig ilyen volt, csak akkor nem segített, amikor kellett volna. Amikor nekem lett volna szükségem rá. – oké, már tudom, hogy keresett, de akkoriban nagyon elárvultnak éreztem magam, és még annál is csalódottabbnak, amiért a családom nem keresett. Vagy inkább nem talált meg, már magam sem tudtam, hogy mennyire indulhattak utánam.
- Igen, emlékszem. – talán a hangomból kiérezhette, ha nem is látta, hogy ajkaimon halovány mosoly futott végig. – Időnként visszagondolok. Bár Párizsra többet. – árultam el, hiszen ott már azért én sem voltam teljesen közömbös felé. Az más kérdés, hogy utána mégis kölcsönösen hagytuk hátra egymást. – Az én szemszögemből az másabb volt… - magyaráztam neki. Már csak azért is volt ez így, mert ott nem kihasználni akartam, hanem azért voltam vele, mert vele akartam lenni. Kész, pont. Nem kellett ezt túlragozni soha. Azt viszont nem tudtam, hogy ő valaha is felismerte-e ezt a különbséget.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 200
◯ HSZ : 285
◯ IC REAG : 240
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Síkság // Hétf. Szept. 05, 2016 5:49 pm

- Több hónapokig hánykolódott az osztályon, nem derült ki, melyik páciens hagyta ott. Hazavittem, jó barátok lettünk.
És most kezdjük először a jaj, de hülye vagy szöveget. Pedig jó móka. Mentális gondok talán akadnak, de kognitív problémák nem, úgyhogy belefér egy ilyen plüssmacizás.
Érzem, hogy nem tudok jó választ adni és nem is kell. Skye már gondolkodik. Ez is elég. Lehet belőle valami.
- Igaz, az sosem voltál.
Amikor eljátszotta a bűbájos nőt, hogy beleszeressek és elvegyem, akkor se volt gyáva. Erős, de férfitársat igénylő nőt láttam benne. Tisztelem is a bátorságáért. Ma is kitett magáért, nagyon jól viselkedett. Sokkal rosszabb betegre számítottam.
- Bingó!
Örülök, hogy megvan a közös nevező. Csak rövid ideig szórakoztatott volna, hogy zenével kínzom. Nem vagyok én olyan szemétláda. Csak huncut, hehe. Ez most marad és hasonlók követik. Skye tudja, hogy bármikor megunja, kereshetek mást.
- Ezen én is gondolkoztam. Nem tudnék jobb helyet. Az őrzők szoktak fogadni kóborokat, de csak úgy nem vinnélek oda. Gondolom, nem nagyon örülnél neki. Találkoztál már valamelyikkel?
Én sokukkal jóban vagyok. A legjobb a motel lesz. A biztos környezet, saját szoba. És maximum én látogatom. Vagy Lili, ha szól neki. Én nem leszek közvetítő. Nekik kell megoldaniuk a helyzetüket. Legfeljebb ötleteket adok Skye-nak. Biztos vagyok abban, hogy Lili tárt karokkal várná. Biztos vagyok benne? Kicsit azért elgondolkodtató, hogy mi az igazság. Beszélnünk kell.
- Akkor jó - válaszolok én is mosolygó hanggal.
Érzem, hogy nem rossz emlék az.
- Na, igen. Az egy kicsit más volt.
Túlléptem azon, hogy Virginia elhagyott. Menekültem a Falkából, mert nem szerettem, hogy anyuka itt hagyott kiskölyke vagyok. Párizsban máshogy fogadtak. Éltem az életemet és megint elém toppant a nő. Elisabeth lassan eltűnt és megint egymásra találtunk. Az érzések is erősödnek. Nem szorítják ki Mae-t, dehogyis. Csak jólesően bizsergetnek. Az egy szabad kapcsolat volt, semmit nem erőltettünk. Addig csináltuk, amíg nem volt rossz.
- Szerintem az az egész közeg hatott ránk úgy, ahogy. Lehet, hogy New Yorkban nem ment volna.
Nem szeretném szétrombolni a szép emlékeket, nem azért mondom. Akkoriban eljártam lokálokba, klubokba. Ott kezdtem zenét tanulni, szobrászatot és tovább mentem az orvosi vonalon is. Nagyon inspiráló volt! Túlcsordultam az energiától és Skye is más volt abban az időben. Szép emlék marad.
- Tudod, hova mentem onnan? Vissza a hülye falumba. Szembenéztem a félelmeimmel és a legrégebbi traumáimmal. Tudod, meséltem a kígyós szokásaikról.
Én biztos vagyok benne, hogy szóba került. Eleinte játszottam az idegent, eleve álnéven érkeztem. A beharapás után nyíltam meg Virginia előtt is. Egy kamion jön velünk szembe, kicsit bizonytalan. Nagyokat dudálok és mikor sikeresen pályára áll, elhúz mellettünk, akkor meglátom a sofőr fejét. Most ébredt fel. Basszus...
- Nem ijedtél meg, ugye? Muszáj volt jelezni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 117
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Síkság // Kedd. Szept. 06, 2016 2:31 pm

- Aha… - próbáltam semmi bántót nem mondani, bár maradjunk annyiban, hogy elég nehéz volt ellenállni. Túlságosan szókimondó típus vagyok, és ha valami szúrja a szemem, akkor annak általában hangot is szoktam adni. Most viszont nem lett volna jó vitatkozni, ha már összekaparta a kiskanálnyi darabjaimat. – Minthogy ott hagytad volna a többi gyereknek, akinek bent kellett lennie a kórházban. – oké, azért mégsem vagyok teljesen tökéletes, így ennyit szántam szurkálódásnak. Mondjuk szerintem egyáltalán nem voltam vészes, mert az a kérdés tényleg lehetett puszta kíváncsiság szülte is.
- Én sem tudok semmilyen más helyet. – sóhajtottam lemondóan, hiszen a motelen kívül nem akadt más. Jobb lett volna már egy házban, ami a saját kis kuckóm lehet. Már úgy értve saját, hogy természetesen bérelném, de mégis más lenne az érzet. – Nem, még nem volt hozzájuk szerencsém. – vallottam be, noha nem is nagyon kerestem a lehetőséget arra, hogy találkozzak valamelyikükkel. – Vagy, ha mégis, akkor nem vettem észre. Pedig ismerem őket, egész jól meg szoktam érezni az energiáikat. – azt, hogy honnan tudtam dolgokat róluk, most nem árultam el neki. Azok tényleg fájó emlékek voltak számomra, noha harminc csodás évet töltöttem őrzők között. Szóval, vagy egy informátorhoz volt már szerencsém, lehet, hogy kettőhöz, vagy még egyikükhöz sem.
- Sokan vannak? – érdeklődtem kíváncsian. Eddig nem is jutottak eszembe, most azonban, hogy emlegette őket, már más volt a helyzet. – Milyen a hozzáállásuk a farkasokhoz? – voltak kérdéseim, ha már felmerültek benne is dolgok. Szerettem képben lenni, és legalább az agyam is forgott addig, amíg semmi mást nem tudtam csinálni. Éber akartam maradni, még ha tudtam is, hogy hamarosan muszáj lesz aludnom a regenerálódás segítése miatt.
- Kedveltem azokat az éveket. – vallottam be őszintén, mert miért tagadtam volna? Anyám felbukkanása volt az, ami szétzilálta a dolgaimat ott, valamint Nina visszatérése. Aztán már együtt döntöttünk úgy, hogy elutazunk délre. Izgalmas életünk volt mindig is, és akkor is a kalandokat kerestük szüntelenül. Az egész élet gyakran egy nagy játéknak tűnt, tele izgalmakkal, és én ezt nagyon szerettem. Ezért is voltak szokatlanok nekem az elmúlt hónapok. – Párizsnak megvan a varázsa. Már emberként is szerettem ott élni, akkor is nyüzsgött, csak másképp. Te el sem tudod szerintem képzelni… - lévén, hogy akkor még nem is élt. Az emlék halovány mosolyt csalt az arcomra, ő pedig újabb, nem túlzottan titkos részletet tudhatott meg rólam. Párizsban éltem a beharapásom előtt.
- És ezt most azért mondod, mert szerinted nekem is ezt kellene tennem? – kérdeztem, mert hirtelen nem is tudtam, hogyan lyukadtunk ki erre a témára. Talán csak azt szerette volna, ha én is szembe nézek anyámmal, meg a miatta érzett csalódottsággal. Lehet, hogy kellett volna, de egyelőre nem tudtam, hogy erre mikor lesz lehetőségem, vagy sokkal inkább, hogy mikor jön el az általam megfelelőnek ítélt idő. Ezen gondolataim fonalát a hangos dudálás szakította meg. Össze is rezzentem, és megpróbáltam felfelé kapni a fejem, de hát nyilván semmit nem láttam.
- Mi a fene… - dünnyögtem az orrom alatt morcosan. – Mi történt?! – ingerültséget hallhatott ki a hangomból. – Mára már elég volt egy autóbaleset, nem hiányzik még egy! – hívtam fel rá a figyelmét, de szerintem ezzel ő is tisztában volt. – Messze vagyunk még a várostól? – érdeklődtem türelmetlenül, valahogy mostanra jobban szerettem volna egy ágyban feküdni. Túl sok volt a mai nap nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 200
◯ HSZ : 285
◯ IC REAG : 240
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Síkság // Szer. Szept. 07, 2016 7:24 pm

Érzem, érzem, hogy mindjárt jön a kritika. Nem fogja sokáig magában tartani. Hát persze.
- Egy maciról van szó. Egyetlenegyről.
Nem gyűjtöm be a játékokat a kórházból. Azt már megfigyeltem, nem most, régen is, hogy a nősténynek a gyerekek a gyengéi. Meg is értem. Ők olyan ártatlanok, rászorulók, kiszolgáltatottak. Előttük a jövő és az a legnagyobb tragédia, mikor baj éri őket.
- Előbb-utóbb biztos megtalálnak pár kérdéssel. Nekik sincs okuk, hogy rossz szemmel nézzenek rád, ugye?
Nem merném biztosra mondani. Szeretem őt, még mindig, csak máshogy. A titkaival együtt. Lehetnek csontvázak a szekrényben. Lili párja őrző, kizárt, hogy ne tudnának már Skylerről.
- Pontosan nem tudom. Mikor kellenek valahova, elég gyorsan akad emberük, többnyire mindig más. Igen, biztos sokan vannak.
- Tök normális. Mentek itt durva dolgok is, régen sok baj volt. Most már jobb. Végigkísérték a falkaegyesítést is, segítenek a Vörös Hold idején vagy bármikor, ha kell. Esszenciát is szoktunk nekik adni, attól mindig még jobb a kapcsolat.
Sok őrzővel vagyok jóban. Ott van Ben, akivel régóta kísérletezünk, tanítgatott mágikus főzeteket készíteni. Axelt se most ismertem meg, ő is rendes arc. Franz nálam lakott egy darabig, mókázni is lehetett vele, nem csak együtt laborozni. Még sorolhatnám.
- Én is, nagyon-nagyon.
Akkor se titkoltuk, hogy nem csak egymásnak örülünk. Belevetettem magam a nagybetűs életbe.
- Hű, na ezért irigyellek egy kicsit, haha!
Gondoltam már arra, hogy milyen lett volna ott felnőni, franciának születni? Sokan jöttek onnan és mind különlegesek. Nem mintha én átlagos lennék. Egyszerű fantáziálás.
- Ezt már megbeszéltük. Csak elmeséltem, hova mentem. Képzeld, az volt az egyetlen időszak, amikor letértem a pályáról. Hegedűsként éltem ott, bohém zenészként. Meg akartam őket hülyíteni, jobb értelemben, mint ahogy ők tettek bolonddá engem.
Hol egy bika hátán rodeóztam, hol én játszottam a falu bikáját. Konkrétan arra mentem, hogy minden jó nőt lefektessek. Életet akartam vinni az elmebeteg faluba. Nem célozgatásnak szántam, hisz Skyler megmondta a véleményét és én elfogadom. Idő kell. Magamról mesélek, ha már ő is sok mindent mondott.
- Nyugodj meg, drága! Ott húz el mellettünk a kamionos, nem történt baj.
Még láthatja a hátsó ablakon keresztül. Észnél voltam és a másik nem aludt olyan mélyen, hogy reménytelen legyen a dolog. Megértem Skye aggodalmát és idegességét. Durva lenne a maiak után egy árokban kikötni vagy nagyot repülni az autóval. Ha rajtam múlik, semmi ilyen nem történik.
- Nem annyira. Mikor idehívtál, nem volt hosszú az út. Most legalább olyan gyorsan megyek.
De azért vigyázok, mert a túl nagy sebesség megárthat neki.
- Van otthon...a motelszobában kajád? Ha nincs, viszek majd. Mit mondunk a bejáratnál, mi történt?
A legegyszerűbb az lenne, hogy autóbaleset, de a recepciós gyanút foghatna. Egy nő, aki nem megy kórházba? Menekül a hatóságok elől. Inkább most kérdezem meg, minthogy bajba keverjem Skye-t. Szerintem inkább hagyom beszélni, amíg becipelem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 117
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Síkság // Csüt. Szept. 08, 2016 11:55 am

Szerettem volna még kötekedni egy kicsit, de végül nem tettem. Csak magamban tettem fel a kérdést, hogy mégis mi a garancia arra, hogy továbbra is csak egy eltulajdonított mackó lesz, és majd nem jut eszébe még többet lenyúlni? Azt hiszem, hogy felesleges lett volna ilyesmivel fárasztani magam, amikor egyébként is ilyen ramaty állapotban voltam.
- Nem tudok róla, hogy okot szolgáltattam volna rá! – mondtam őszintén, mert tényleg így állt a dolog. – Nem kevertem bajt, de ha úgy lett volna, akkor valószínűleg már nektek is feltűnik, nem? – kérdeztem, mintegy mellékesen. Valószínűleg, ha szúrtam volna valaki szemét valami miatt, akkor mind a két csoport felfigyelt volna rám. A falka is, és az őrzők is, de igencsak meghúztam magam. – Amúgy sem szokásom lemészárolni az ártatlan embereket, vagy felfedni magam bárki előtt is. Pedig elhiheted, a mai estén nagyon nehéz volt úgy tenni, mintha ember lennék… - te jó ég, tényleg megterhelőbb volt most, mint bármikor máskor. Annyival egyszerűbben megoldhattam volna mindent, ha nem kell titkolóznom. Talán az őrzők besegítettek volna memóriatörléssel cserébe azért, mert segítettem egy embernek, de nem ismertem közülük senkit.
- Azért nem bánnám, ha csak úgy véletlenül futnék velük össze, és nem azért, mert intézkedni akarnak miattam. – forgattam a szemeimet, de mivel nem volt tervben semmilyen balhé részemről, így nem lehetett ilyen veszély. Bár tény, hogy sokszor akaratunkon kívül kerülünk olyan helyzetekbe, amikből rosszul jövünk ki, vagy tévesen ítélik meg mások. Reméltem, hogy velem ez nem fog most előfordulni, főleg, hogy újabban vonzottam a szerencsétlen helyzeteket. Ez a mai is…
- Azért, mert Párizsban éltem? – kérdeztem vissza, csak az egyértelműsítés kedvéért. Nos, igen, jó kis élet volt az, amíg ki nem szakítottak belőle. – Egy ideig nagyszerű volt, aztán vége szakadt… - vontam meg végül a vállaimat, amennyire jelenleg tudtam. – Hegedűs? – hitetlenkedés csendülhetett ki a hangomból. – Nem tudom elképzelni, nem tűnsz annyira művészléleknek. – vallottam be őszintén, hiszen az orvosokra mindent lehet mondani, csak ezt nem. – Akkor miért tértél vissza mégis a gyógyításhoz? Úgy látom azért élvezted… - abból következtettem erre, ahogy előadta a történetet. Lelkesedés áradt belőle, mint aki kellemes emlékként tekint ezekre az évekre. Valószínűleg tényleg így is volt.
- De nem múlt sokon! – dünnyögtem az orrom alatt, mikor felemeltem a fejem a kamionos kis epizód után, és láttam tényleg elhúzni mellettünk. Nem ment valami lassan, az már egyszer igaz. – Rendben! Akkor valahogy nem az idővel foglalkoztam… - ezért is kérdeztem rá, hogy messze vagyunk-e. Voltak sejtéseim, de teljesen képtelen voltam behatárolni, ennyire azért még én sem vagyok jó, bármennyire jól tájékozódom is alapvetően. Most igencsak megcsaltak az érzékeim, hatalmas nemtetszésemre.
- Nincs! – ráztam a fejemet tagadóan. – Köszönöm! – ajkaim szegletében halovány mosoly jelent meg, még ha nem is látta. – Semmit nem kell mondani. Itt van nálam a kulcs, tudod kintről nyílnak egyenként a szobák… - magyaráztam neki, és ha tudtam volna, most biztosan mutogatok is mellé. – Csak be kell vinned és ennyi. Nem kell magyarázkodni senkinek, hacsak össze nem futunk valakivel odakint. Majd körültekintően kell! – figyelmeztettem már most, az meg rejtély volt még számomra is, hogy mi lesz velem az elkövetkező néhány napban, amíg nem lesz jobb a helyzet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 200
◯ HSZ : 285
◯ IC REAG : 240
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Síkság // Szomb. Szept. 17, 2016 6:28 pm

- Ennek örülök. Biztos, csak én gyógyító vagyok, nem jut el hozzám az összes hír. Azt sejtettem, hogy most sem vagy egy legendás bajkeverő.
Ha Skyler keveri a kakit, akkor azt egy elzárt helyiségben teszi és egy kiló légfrissítőt használ. Nem arról híres, hogy nagy dobra veri a zűrt, amit okoz. Ezért is kérdeztem, hogy van-e vaj a füle mögött, olyan vaj, amiről én nem tudhatok. Hiszek neki. Hinni akarok.
- Azt tudom, hogy nagy az önuralmad. Ma próbára is lett téve rendesen. Drága szívem...
Az utolsó mondatomból érezheti, hogy nem kamu, amit korábban mondtam. Sokat jelent nekem. Nehéz tisztán megmondani, hogy mennyit. Maeve az első, az 100%. Ettől függetlenül az exem egy értékes lény és sajnálom a kínokért, amiket ma ki kellett állnia. Mást is sajnálnék, bárki mást, kivéve esetleg mondjuk egy sorozatgyilkost.
- Hát igen, az már régen rossz, ha bejelentésre jönnek.
Ennyivel lezárom, mert nem hinném, hogy erre sor kerülne. Együtt éltünk New Yorkban, aztán Párizsban is. Sokáig. A Falkának se volt vele baja, nemhogy az Őrzőknek. Ha nem változott túl sokat, most se lesz gáz.
- Igen, azért, hogy ott nőttél fel és a régi csillogást is ismerted. Biztos, hogy máshogy alakultam volna, ha én is ott látom meg a napvilágot és nem a vallástól az erdőt nem látó faluban.
Nagyon nem rágódom ezen. Nem tudok rajta változtatni. Álmodozom néha, hogy mi lett volna, ha. A világ egyik legértelmetlenebb kérdése, ha gyakorlati szempontból nézzük. De jólesik eljátszani ilyen gondolatokkal.
- Párizs nagyon megérintett. Neked nem kell magyaráznom, hogy művészből aztán mindenféle volt ott. Olyan is, aki nem csak a fellegekben járt. Egy ilyen, szabadságszerető, szabályokat áthágó figura lettem, úgy mentem vissza Only-ba.
Elmosolyodom, ahogy arra az időszakra gondolok. A bikák megülése, az asszonyok elbolondítása. A templomban a kígyós dézsa. Az volt a legnehezebb. Rettenetesen féltem, pedig tudtam, hogy most már nem árthat. Duzzad a mellkasom, hogy szembe tudtam nézni a legmélyebb rémálmaimmal. Még változtatni is tudtam rajtuk. Only más lett, amíg ott éltem.
- Életet vittem oda, ahol csak szabályokat ismertek. De az én életem másról szól. Meg akartam küzdeni a démonaimmal és amikor úgy éreztem, mindet legyőztem, akkor elhagytam a helyet. Megint kutató lettem és orvos. Megjártam az Északi-sarkot egy expedícióval. Te jártál arra? Az Erzsébet-szigeteken próbálkoztunk. Ezerszer keményebb ott a nyár is, mint egy itteni tél.
És ami ott történt, az keserédes emlék marad. Két szerelem, két halál. Az egyik miattam. Ha Skyler figyel, megérezheti, hogy újra átélem azokat az érzéseket. Szerintem a toll miatt tudok ilyen nyugodt maradni. Érdekes, ahogy Virginia-val beszélek, sokkal képszerűbb minden. Nekünk elég komoly közös múltunk van. Ezen nem változtat az, hogy rég elváltak az útjaink és másfelé indultunk, másfelé jártunk.
- Figyelek, nem kell aggódnod. Megértem, hogy akkor más kötött le. Szerintem negyed óra.
Amit mond, azt csendben tudomásul veszem. Nem tartok előadást arról, hogy mit fogok venni a boltban. Csupa olyat, amit nem kell sütni, főzni, de még melegíteni sem. Ebben az állapotban ilyenekre van szüksége, a luxust és a szépérzéket, az ínyenc ízlést félre kell tenni. Kivéve ha...
- Jó, rendben. Nem lesz gond, érzem én. A Ranch-ben laksz, ugye?
Azt hiszem, van még 1-2 motel a városban. Nem nagyon szoktam ilyenekkel élni, csak hallottam róla, hogy nyíltak még. Igazából egyikben sem jártam. Nem volt arrafelé dolgom. A fejemben már a bevásárlólista jelenik meg, magamban összeírom, miket fogok neki vinni.
- Virginia...bocs, Skyler!
Komoly nyelvbotlás. Nem szeretném lebuktatni. Majd figyelni fogok.
- Elviseled, ha nem csak ma foglalkozom veled, hanem később is rád nézek? Szeretném, ha szépen rendbe jönnél.
A betegeimmel is törődni szoktam, nagyon is tisztelettudóan és lelkiismeretesen. Hát még azzal, aki önbizalmat adott, amikor beteg voltam és kényszeres önpusztító. Úgy is elfogadott. Utólag rájöttem, hogy érdekből, de nem zavar. Vállalta, megtette, képes volt mutatni és akkor rengeteget adott nekem. Ezt nem felejtem el. A Falkánál szóltam, hogy még fogok vele találkozni. Meg kell érteniük. Maeve is meg fogja, biztos vagyok benne. Mindent elmondok, én nem titkolózom a jegyesem előtt, csak elfogadom, hogy ő nehezen nyílik meg.
- Már elhagytuk a Fairbanks táblát! Nem kell sokáig tűrnöd a hordágyat. Voltál már ilyenen egyébként?
Fogalmam sincs, mennyire szokták szétkapni vagy élt-e már meg ilyet, mint most?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 117
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Síkság // Hétf. Szept. 19, 2016 1:22 pm

- Nem igazán szeretem magamra vonni a figyelmet. – zártam le ennyivel. Ez nem csak a mostani helyzetben volt jellemző rám, hanem úgy általánosságban is. Azt meg csak magamban jegyeztem meg, hogy ezek szerint a falkán belül mégsem olyan tökéletes az információáramlás, vagy legalábbis nem mindenki van tájékoztatva mindenről. Ezen annyira talán nem is kellett volna meglepődnöm, egyszerűen csak megszoktam, hogy Nina és én mindent megvitatunk egymással. De ez természetesen teljesen más, mint egy falkán belül.
- Borzalmas volt… - fintorogtam önkéntelenül is, bár ezt valószínűleg ő nem láthatta. Reméltem legalábbis, hogy az útra koncentrál, és nem pedig rám. – Pedig sokkal hamarabb megoldhattam volna mindent, de nem szívesen tartoznék az őrzőknek azért, mert miattam kellett emlékeket törölni, meg módosítani. – fűztem még hozzá, mintegy mellékesen. Nagyon is tisztában voltam azzal, hogyan működnek az őrzők és miket tudnak. Több évtizeden át éltem együtt eggyel, így nagyjából képben voltam velük kapcsolatban. Persze ki tudja, hogy az itteniek milyenek, vagy azóta mi változott. Sok év telt már el úgy, hogy nem volt velük különösebben szoros a kapcsolatom.
- Igazából nem ott nőttem fel, csak később költöztünk oda. – pontosítottam most már, halovány kis mosollyal. Az azonban biztos, hogy a kiteljesedésemre ott került sor. Imádtam a várost, de szerintem ez nem is olyan meglepő annak, aki valami kicsit is tud rólam. – Ott meg nagyon nem ez a szellemiség volt a vezető, mi? – azért elképzeltem őt, ahogy Párizs után visszatért a szülőhelyére. Szívesen megnéztem volna, mennyire botránkoznak meg rajta, de most nem kértem meg rá, hogy mutassa meg. Jobb, ha továbbra is a vezetésre fókuszál és nem rám, vagy a lényegtelen kéréseimre.
- Nem, sosem jártam arra! – megráztam ugyan a fejemet, noha úgysem láthatta. – Sokfelé jártam már a világban, de a sarkvidéket eddig elkerültem. Voltam már hasonlóan északon egy párszor, de nem annyira. Nekem már ez is elég hideg, márpedig nem rajongok a hűvös időjárásért. – magyaráztam neki könnyedén. Most már, hogy feküdtem és el is lettek látva a sérüléseim, egy kicsit könnyebb volt beszélni is. Azt hiszem, az az ülőhelyzet volt nekem túlságosan megterhelő, de most már sokkal jobban éreztem magam. Relatíve persze.
- Történt ott valami, igaz? – kérdeztem kíváncsian, halkan. Éreztem némi változást, ami végbement most benne, míg erről beszélt, de nem tudtam volna megállapítani, hogy pontosan mik kavarogtak benne. Vagy elmondja, vagy nem. Nem volt kötelező, nem is kívántam őt faggatni róla. Egyszerűen csak feltettem egy kérdést.
- Igen, ott. – helyeseltem a motel nevére vonatkozóan. – Egyébként jó nekem az is, ha rendelünk valami meleg kaját. Az nem nagy dolog. – megvontam volna a vállaimat, ha tudom, de jelenleg ez nem volt egyszerű feladat. Nem is pattogtam hát inkább, felesleges erőkifejtés lenne részemről. – Ha attól nyugodtabb vagy… - előadtam ugyan, hogy nekem nem számít semmit, de igazából nagyon is jól esett. Nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy a Teremtőmön kívül bárki is foglalkozni akarjon velem. Ma segített rajtam, és ezért mindig hálás leszek. Akkor az a minimum talán, hogy nem utasítom el őt élből. Újra. – Akkor nyugodtan. – egyeztem hát bele abba, hogy rám nézzen. Szerintem magamtól is helyre jönnék, de az orvosi ellenőrzés talán nem fog ártani még nekem sem.
- Min? Hordágyon? – kérdeztem vissza a pontosítás kedvéért. – Hála istennek, nem sűrűn szorulok rá. Azért elég jól elboldogulok általában. – jó harcos voltam, ha meg kellett védeni magam, bár inkább szerettem az eszemmel mások ellen menni. – De volt már rá példa, igen. – ugyan csak egyszer-kétszer szorultam rá, de azokat sem kedveltem különösebben. Egyszer véletlenül szállítottak kórházba, szerencsére az őrzők időben léptek közbe. – Maradjunk annyiban, hogy nem fogok sírni, ha leveszel róla. – magamban pedig már el is kezdtem visszafelé számolni. Már bent voltunk a városban, hála istennek, és innen már alig pár perc lesz hátra. Ha jól saccoltam, hogy merről érkeztünk be.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 200
◯ HSZ : 285
◯ IC REAG : 240
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Síkság // Hétf. Szept. 19, 2016 9:11 pm

- Csak amikor van értelme.
Én is csak akkor teszem. A különbség kettőnk között, hogy többször látom értelmét a feltűnősködésnek. Szeretek bohóc lenni, másokat szórakoztatni, de legtöbbször magamat szórakoztatom. Betöltöm az űrt, ami rég keletkezett bennem. Töltögetem, hisz soha nem lesz tele. Skyler okosabb, nincsenek ilyen gondjai. Ő közelebb áll a normális ember fogalmához, mint én.
- Tartozni nem jó, így van, ahogy mondod.
Velem is már rég volt olyan baj. Persze akadnak, akiknek tartozom, de mostanában inkább nekem lógnak sokan. Gyógyítok és kedves gesztusokat teszek. A viszonzással meg néha nem is élek. Nem vesztegetés ez. Szívből jön, ami jön.
- Meg lehet kérdezni, hol nőttél fel?
Én elmeséltem, tudja a falum nevét és ma este közlékenyebbnek tűnik. Talán mert azt érzi, tartozik. Elviselem, ha nem mondja meg. Igazából nem a kis francia falu vagy nagyváros neve érdekel. Szeretném, ha Skye nem lenne olyan távol. Jobb úgy.
- Nem-nem. Ott a vallásos köd borított be mindent. Nagyon érdekes volt ilyen színezetet adni a sok hülyeségnek, amit szoktam csinálni. "Több dolgok vannak földön és egen, mintsem bölcselmetek Álmodni képes" Fogalmuk sem volt Shakespeare-ről, simán elhitték, hogy ez a bibliájuk egyik keveset emlegetett sora. Tulajdonképpen pap is lehettem volna náluk.
Nem vezetés közben fogom elmesélni az egészet, megmutatni pláne nem, de ha később sem múlik el az érdeklődés, akkor majd megteszem.
- Én se a hidegre vágytam. Na jó, az érdekelt, hogy hat rám, az ennyire tömény fagy, az igazi tél, de inkább a kutatás fogott meg. Akkor még nem nagyon ismerték azt a részt. Az elsők egyike lehettem, akik a legészakibb területeket bejárták.
Megszoktam, Alaszkába már szinte hawaii-mintás ingben és bermudagatyában jöttem. Kis túlzással. Nem a hideg volt ott durva, hanem az, amire az exem ráérez. Nem szeretnék erről beszélni. Még Mae-nek sem mondtam el, nem is tudom, szükség lesz-e rá? Valamikor biztosan.
- Halálos hely az, nem sokan éltük túl.
Az expedíció vezetője, a felesége, az eszkimó asszony. Nem tudom, hányan tértek vissza Philadelphiába. Én elmenekültem. Magam elől.
- Azt is lehet. Tésztát, húsételt? Mihez lenne étvágyad?
A legutóbbi találkozáskor még elhittem volna, hogy tényleg szarik rá, látogatom-e vagy nem. Most viszont érzem, hogy nem igaz. Nem hagyja hidegen a dolog. Ilyen mentalitással kevés barátja lehet, kevesen törődnek a titokzatos, nem túl barátságos nővel. Lili biztos megtenné.
- Igen, nyugodtabb leszek. Lilit...anyádat fogod értesíteni?
Nem akarok bekavarni. A kettejük dolga, mit osztanak meg egymással. Én biztos vagyok abban, hogy Lili szívesen gondoskodna róla. Skye-ra bízom, mert neki kell megoldania. Ha meg akarja.
- Ezt jó hallani. Sajnálom, hogy bele kellett kóstolnod ebbe a műfajba is. Már nem tart sokáig.
Az északi határtól már egyenes az utunk. Kicsit sűrűbb, mint az országút, elvégre ez egy város, ahol a bolttól az ügyeletig is kocsival mennek, akik imádnak vezetni. Dugóra persze nem kell számítani. Egyszer akadunk meg, akkor is egy taxis miatt, mert a négytagú társaság nehezen tud kiszállni. Hát igen, ahogy látom, nem szomjasak. Főleg az, aki rögtön négykézlábra váltott, ahogy a kocsiból kiszállt kiesett.
Biztos kézzel hajtok és pár perc múlva már ismerős környéken járunk. A motel parkolójába beállok. A padkát majdnem elvittem. Kicsit bénázok, de végül sikerül.
- Segítesz? Melyik szoba az? Tolhatlak, ugye?
Ha még közelebb lehet állni, akkor újra gyújtást adok és egész az ajtóig vagy a lépcsőig hajtok. Ilyen állapotban nem vinném Skye-t a hátamon. Még elindul valami kósza borda, aztán nagyobb lesz a baj. A kerekes hordággyal gyorsan ki tudom szedni őt és ha kezembe dobja a kulcsot, akkor úgy sietek vele, mintha az élete múlna azon, hogy mennyi időt tölt kint.
- Fuhh! - csapom be magunk mögött az ajtót. A függönyt behúzom és villanyt kapcsolok.
Gyorsan körülnézek, majd az ágyhoz tolom a kocsit. Rendezkedem kicsit, az ágyneműt úgy hajtom, hogy bele tudjam csomagolni Skye-t.
- Fogakat összeszorítani!
Ha a nőstény készen áll, a karjaimba veszem. Hirtelen megrohannak az emlékek. Így vittem át a küszöbön, mikor elvettem. És beütöttem a fejét az ajtófélfába... Most nem fogom. Dúdolok inkább egy vidám dallamot, hogy eltereljem a figyelmét a fájdalmakról, amiket nem lehet kikerülni. Ha már megvan, ráhajtom a takarót, a fejét kicsit megemelem és odahúzok egy széket mellé.
- Reggelig itt maradok, jó? Most van a kritikus időszak, nem árt, ha szem előtt vagy.
Megfogom a kezét, kicsit megsimogatom és rámosolygok. Ahogy a kórházban szoktam. Ha pedig nyugi van és esetleg el is alszik a betegem, akkor leoltom a lámpát és a távolabbi tévéfotelben helyezkedem el. Mae-vel fogok itt chatelni egy darabig, ha tudok. Jó lesz legalább úgy magam mellett érezni. A legtisztább, ha most beszéljük meg, mi történik. Szegény Skye. Sajnálom, hogy ez kellett hozzá, de végre megenyhült és ma már majdnem olyan jót beszélgettünk, mint Párizsban a viszontlátáskor. Szolidabb dolog ez, semlegesebb. Nem a vágyakon alapul. Inkább a tiszteleten és az emlékezeten. Ezeket mindketten nagyra tartjuk, kiderült.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 117
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Síkság // Csüt. Okt. 13, 2016 1:28 pm

- Az elég ritka! – tettem szóvá, mintha csak olvasnék a gondolataiban. Igen, ez tényleg elég nagy különbség volt kettőnk között. Én csak ritkán vágytam arra, hogy a figyelem középpontjában tündököljek, noha akkor maximálisan kihasználtam a helyzetet. Olyankor rendszerint úgy kívánták az érdekeim, de ha lehetett, akkor rejtve maradtam. Egy tolvaj legyen láthatatlan, annál kevesebb nyomot hagy maga után. Ha nem emlékeznek rám, mert nem hívtam fel magamra a figyelmet, akkor senkinek le sem esik, hogy egyáltalán ott jártam. Hasznos tulajdonság volt ez részemről, azt hiszem. Pedig nem is Eska vérvonalát gazdagítottam.
- Meg lehet, csak nem biztos, hogy válaszolok… - azért annyi erő még volt bennem, hogy képes legyek kötekedni, és ez szerintem remek előjel volt. Már a felépülésem szempontjából, Balthazarnak már kevésbé, mert így ő lesz a céltábla, ha éppen olyan hangulatba kerülök. De jelenleg ez a veszély sem fenyegette annyira, mint alapesetben tette volna. – Marseilles-ben egyébként. – válaszoltam végül a kérdésére, mert ezen aztán tényleg nem múlt semmi. Majdnem háromszáz éve nem jártam már ott, senki nem élt, aki bármit pletykálhatott volna rólam, de hát az emberi életem amúgy sem befolyásolt sokat.
- Utálom a vallási fanatikusokat. – még fintorogtam is a szavaim mellé, noha ebből semmit nem láthatott. Nem baj, a hangomba is bőven bele tudtam szuszakolni annyi megvetést, amennyi az arcomról rítt volna le. – Csodálkozom, hogy nem használtad ki a lehetőséget. – kinéztem belőle ugyanis, hogy pusztán a hecc kedvéért felvenné a reverendát. Régen amúgy is megbecsült foglalkozás volt a papoké, nem hiába olyan gazdag az egyház. – Én, ha lehetne választani, akkor valószínűleg messzire elkerülném a Földnek azt a részét. – ezt nem, ez azért még jóval délebben helyezkedett el, és még én is képes voltam kibírni. Jobban mondva nem azzal volt a baj, hogy ne bírtam volna elviselni a mínuszokat, inkább csak nem szerettem. A jelenlegi helyzetem azonban nem kívánságműsor volt.
- Értem. – a ködös válasz, ami tőle különösképpen szokatlan volt számomra, elég beszédesre sikeredett. Egyértelművé tette, hogy nem szeretne róla beszélni, és mivel én vagyok a legjobb abban, hogy elhárítsam a nem kívánt témákat, ezért most nem kezdtem el arról faggatni, hogy kik haltak meg és mi történt pontosan. Majd, ha akarja, úgyis elmeséli, akkor is, ha nem leszek már rá kíváncsi. Addig meg képes voltam együtt élni ezzel a fokú tudatlansággal. – Lehet a kettőt együtt is. – jelenleg nem éreztem túl nagy étvágyat, de ha táplálom a testem, akkor talán előbb fog regenerálódni. A hús fontos volt, és a tészta is megfelelő tápértékekkel rendelkezett. – Hogy olasz, vagy ázsiai, az már nekem teljesen mindegy. Dönts te, ha te is ennél esetleg. – nem tudtam, hogy éhes-e, de ha igen, akkor hajlandó voltam meghívni egy gyors vacsorára.
- Rendben. – ha nyugodtabb tőle, akkor felőlem nyugodtan látogathatott. Úgysem volt titok, hogy a motelben húztam meg magam, szóval bajt biztosan nem fog hozni a fejemre vele. Maximum a sajátjára, hogy egy kóborral ennyit foglalkozik, de ez már nem az én gondom volt. – Nem hiszem, hogy szükség lenne rá. – azt hiszem, hogy jelenlegi állapotomban nem voltam felkészülve az esetleges túlzott aggodalomra. Bár lehet, hogy egyáltalán nem is érdekelte volna anyámat, de hát sosem lehet tudni. Majd talán utólag elmesélem neki, ha éppen olyan kedvem lesz. – Hát, remélem is, hogy hamar lekapsz erről a valamiről! – utaltam a hordágyra, mert nem rajongtam érte különösebben, ezt kár lett volna tagadnom.
- Jézusom, csak még többen fel fognak figyelni ránk! - forgattam a szemeimet, szinte a rosszullét kerülgetett már a gondolattól is. – Huszonhatos egyébként. – adtam meg a szobaszámot, de sokkal jobban örültem volna, ha inkább ölbe vesz. Tudom, hogy nem használt volna most, de akkor is olyan kiszolgáltatottnak éreztem ezt az egész helyzetet. – Itt a kulcs a zsebemben. – adtam a további instrukciókat, amivel megkönnyíthettem mind a kettőnk helyzetét. Addig legalábbis könnyű volt, amíg nem kezdett görgetni az ajtóig. Inkább be is hunytam a szemeimet, mintha ezzel láthatatlanná tudnék válni. Csak akkor nyitottam ki ismét, amikor becsapódott az ajtó mögöttünk. – Jaj! – dünnyögtem az orrom alatt, ahogy átemelt az ágyra. – Ezt a kocsitól is megtehetted volna… - suttogtam, mert nem volt szükség hangosabb beszédre. Elég közel volt a füle az arcomhoz, úgy pillantottam fel rá.
- Jól van, bár ebben a mocskos ruhában az ágyban… - finnyáskodtam egy kicsit, húzva a számat továbbra is. – Szerintem rendben leszek most már. Kicsit próbálok aludni, de ha megjött a kaja, csak kelts fel! – adtam meg az engedélyt, nehogy itt udvariaskodjon nekem, arra hivatkozva, hogy nem akart felébreszteni. – Nem fogsz bajba kerülni, ha itt maradsz? – igazából a nőstényre utaltam, akit most is éreztem rajta.


// A 100. reagom a tiéd *-* //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 200
◯ HSZ : 285
◯ IC REAG : 240
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Síkság // Pént. Okt. 14, 2016 5:29 pm

Fura, hogy örülnöm kell egy kis ellenkezésnek. Azért örülök, mert ez Skye természetes valója, a titokzatos, magabiztos nő, aki ha akar válaszol, ha akar, hallgat. Tetszett az is, hogy tudtunk beszélni olyanról, amiről máskor nem, de a teste már javulófélben lehet, ha erre is képes, szóval jó jel. Jó jel.
- Hű, a francia tengerparton?
Az azóta lelépett lovászunk volt odavalósi. Meg talán még egy tag, de benne nem vagyok biztos. Már úgyis más nevet viselhetnek, szóval mindegy is.
- Te egyébként a teljes névváltoztatás híve vagy, ugye? Mármint mindig újakat találsz ki magadnak. Én hol így tettem, hol kölcsönvettem valaki másét. Apámét, a tanáromét például.
Egy farkasnál ez mindig érdekes kérdés. Van akinek közömbös. Csak legyen egy név, mert lennie kell. Más filozofálgat hozzá. Sok módszer van.
- Én nem. Csak magát a fanatizmust. Az embereket nem. Láttam rá példát, hogy menthetőek.
Igaz, sokat kellett melóznom érte és talán nem is volt maradandó a hatás. Nincs bennem gyűlölet. Az nem én vagyok.
- Talán egyszer megteszem.
Nem lenne rossz móka misét celebrálni. Vagy egy protestáns összejövetelt. Meg tudnám csinálni, simán.
Nem bánom, hogy Skye nem faggat. Nehezen mesélek arról a helyről. Talán csak Doriannek mondtam el a sztorit, neki is csak azért, mert az elejét már ismerte. Együtt kezdtük a túrát. Meg Lili tudja még, ő pedig azért, mert amikor a kölyköm szelleme megtalált, segítségül hívtam a nőstényt.
- Mondjuk egy jó tejszínes-csirkés pennét én is megennék. Akkor majd rendelek két adagot.
Az ázsiai se rossz. Megjegyzem, hogy legközelebbre olyat is lehet választani. Éhes vagyok, utazgattam, dolgoztam még most, munka után is, meg amúgy is sokat tudok enni. Mint minden farkas.
Megegyeztünk, hogy még többször fogok jönni, de Lilinek egy szót sem! Ehhez tartom magam. Szerintem nem lenne rossz, ha így találkoznának. Közelebb kerülhetnének egymáshoz. De nem akarok bekavarni.
- Ha kézben viszlek be, az nagyon fájni fog és fel is szakadhat egy-két sebed. Biztos megéri, Skye?
Azok a sebek is begyógyulnak, én tudom, de nem szeretek ilyen durva módszereket alkalmazni. Huszonhatos, oké. Ha abban egyezünk ki, hogy vigyem, ne toljam, akkor kiveszem a kulcsát a zsebéből, elcipelem őt, amilyen gyorsan csak tudom és az ajtónál se vacakolok sokat. Kicsit bénázok a kulccsal, mert hát egy egész nővel a kezemben nem olyan egyszerű ez. Letenni meg nem fogom, amíg ülni is csak fájdalmak között tud. Megsimítom az arcát, mikor jajgatva kerül az ágyra.
- Bocsi.
Amit mond, az teljesen érthető. Az éneklést kint hanyagoltam, ott nem akartam zajongani. De aranyos, hogy hiányolta. Átöltözne? Egyedül nem tud. Biztos jó ötlet ez? Azt tudom, hogy nem fogok többet belelátni. A betegeim a műtőasztalon sem télikabátban fekszenek.
- Ha elfogadod a segítségemet, hozok ruhát a szekrényből és tiszta lehetsz. Úgyis meg kell nézni, hogy állnak a kötések.
Ha valamelyik átvérzett, azt leszedem, letisztogatom és kezdem elölről. Ez az első. A kaja ráér. Mosolyogva bólintok, hogy persze, felkeltem! Nem azért rendelem, hogy kihűljön. Frissen jó.
- Nem. Hihetsz nekem.
Majd értesíteni fogom Mae-t is, de csak akkor, amikor túl vagyunk a sebellátáson, a ruhaproblémán, a rendelésen és várni kell.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 117
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Síkság // Vas. Okt. 16, 2016 3:18 pm

- Pontosan... - bólintottam ugyan, de nyilván szükségtelen volt, mert csak egyszerű megállapításnak szánta, semmi többnek. Nem is értem, miért beszélgettünk arról, hogy hol születtem, hiszen semmit nem jelentett már. Alig emlékeztem azokra az időkre, az egy teljesen más élet volt. Nekem pedig közöm sem volt már ahhoz a fiatal lányhoz, aki akkor voltam.
- Én kitalálni szoktam, igen. - nem teljesen volt igaz, mert akadt olyan is, hogy átvettem más helyét, bár akkor nem csak a nevét, hanem magát az ember személyét is. Néha kellettek ilyesfajta trükkök, ha valami nagyszabású tervünk akadt Ninával. Ettől függetlenül még mindig jobb szerettem kitalálni egy teljesen új karaktert, és azt előadni, semmint valakinek a bőrébe belebújni. A szükség azonban nagy úr tud lenni, ha az élet úgy kívánja éppen. - Bár bizonyos fokig szentimentális lehetek, mert vannak visszatérő neveim. - egyedül a Rose, és annak különböző változatai maradtak meg, de csak nagyon ritkán volt első név. Most is megvolt, még ha nem is hangoztattam. Emlékek fűztek hozzá.
- Azt hiszem, hogy te sokkal elfogadóbb vagy nálam. - ez mondjuk nem volt olyan nagy fordulat vagy meglepetés számomra. Én hajlamos voltam elítélni azokat, akiknél valami olyat láttam, ami nem tetszett. Nos, a vallási fanatizmus is pontosan ilyen volt. Szerintem a legritkább esetben voltak menthetőek azok, akik egyszer belekeveredtek ebbe a zárt világba, a szektás közösségekbe. Még jó, hogy soha nem kerültem közelebbi kapcsolatba ilyesmivel, őt pedig sajnáltam, hogy ilyen körülmények között kellett felnőnie.
- Rendben, az jó lesz! - egyeztem bele a rendelésbe, tényleg rám fért volna pár falat. Még ha úgy is éreztem, hogy egyet sem tudok lenyelni, tudtam, hogy a szervezetemnek szüksége lesz az energiára az elkövetkező pár napban. Nem akartam semmit sem megtagadni, ami segíthetett a felépülésben, ha már így alakult ez a mai nap számomra. - Neki pedig tényleg ne szólj! - utaltam az anyámra, még hozzátéve az előző gondolatmenetemhez. Tudtam egyébként, hogy ha megkérem rá, akkor köztünk marad a kettőnk jelenlegi dolga, de úgy éreztem, hogy az a biztos, ha szóvá is teszem.
- Nem, jó lesz így is. Csak gyorsan! - sürgettem, hogy minél kevesebb embernek tűnjön fel az ágy. Azt hiszem, hogy nagyon nem lett volna jó magamra vonni a figyelmet, márpedig az emberek imádtak bámészkodni, ha valami átlagostól eltérő dolog ütötte meg a szemüket. - Persze. Úgyis láttál már néhányszor... - ajkaimon futó mosoly jelent meg, de hamar el is tűnt, ahogy mocorogni kezdtem, és néhány eddig nem érzett ponton is fájdalom hasított a testembe. - Lefürödni majd csak később lehet? - mocskosnak éreztem magam, sok helyen alvadt vértől volt ragacsos a bőröm, és nagyon nem éreztem ezt komfortosnak, még ha türelmesnek kellett is lennem. Sajnálom, egyrészt nőből vagyok, másrészt még az átlagnál is hajlamosabb vagyok a hiúságra.
- Szóval mesélj erről a te nőstényedről... - préseltem ki az összeszorított fogaim között a szavakat. - Most is érzem rajtad. - tettem szóvá magyarázatképpen, hogy miért is kérdeztem rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 200
◯ HSZ : 285
◯ IC REAG : 240
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Síkság // Kedd. Okt. 18, 2016 8:31 pm

A francia Riviéra, igen. Csodás környék, jártam ott, igazi turistaparadicsom. Ha fontos lenne, szerintem Skye egy szót sem szólt volna. Nekem sokat jelent, hogy tudom, honnan jött. Ő is ismeri az én származásomat.
- A mostani nevem kitalált. A sarki róka és egy fura legenda fura figurája. A tiéd mit jelent?
Ha már itt tartunk, érdekel. Visszatérő nevek. Én néha használtam ilyet, a legrégebbiekhez tértem vissza, Ez sokat elárul. Nem annyira lényeges. Skye-t valahogy úgy ismerem meg most, ahogy a házaséletünk során sosem. Már nem számít, épp ezért tárulkozik fel.
- Ez így van, de te nem láttad az Only-beli bulit. Oltári volt!
Nem hiszek a menthetetlenségben. Ki tudtam zökkenteni onnan pár embert és biztos, hogy nem múltam el nyomtalanul. Sikerül megegyeznünk, hogy mi legyen a vacsora. Vagy korai reggeli. Hajnal lesz, mire ideér. Bólintok, hogy Lilinek egy szót sem. Annyira szeretném értesíteni. De nem, nem lehet. Skye többet jelent nekem. Mindketten nagyon sokat jelentenek.
A hordágyas megoldásnál maradunk. Nálam gyorsabban még senki nem gurított ilyen szerkezetet. Néhány másodperc szinte sugallja, hogy borulunk, de végül nem. A zaj nem akármilyen. Az se lesz akármilyen, amikor a hónam alá kapom az egészet, már Skye nélkül. Majd reggel.
- Néhányszor. Sokszor. Igen, nem fogsz túl sok újdonságot mutatni.
Ez a része kicsit necces, ha arra gondolok, hogy magyarázom meg Maeve-nek. A volt feleségem meztelen testét ölelgetem és matatom. Beteg, oké, de akkor is. Nem lesz egyszerű. A vágy már nincs meg. Biztos nincs? Tuti? Nem illene.
A szekrényből már ki is hozok pár cuccot, ami szerintem jó éjjelre. Skye akár agyvérzést is kaphat, mert egy komoly estélyi és egy hálóing már-már hasonló. Nem tudom, mit vettem ki a gardróbból. Elkezdem róla levenni a ruhákat. Élek, nem vagyok halott, így egy gyönyörű nő teste meg tud ihletni.
- Ha lenne nálam agyag, talán formáznék valamit, ami rád hasonlít.
Többre nem vágyom. Egy sebzett test nem szexi. Csak érdekes. És ez az a test, amit én sokáig ismertem és használtam. Hamarosan már pizsiben van az ágyon. Megszabadítottam minden mocskos göncétől és amit láttam, az csak nekem fáj. Neki biztosan nem. De nekem is miért fáj? Maeve iránt ugyanazt érzem, nem kevesebbet és Skye iránt sem többet. A teste talán közelebb került hozzám, de ennyi.
- Kádban vagy zuhannyal? Mindkettő elég fájdalmas lenne. Figyelj, ha szeretnéd...biztos, hogy nem kell anyád?
Ha érzem, hogy tényleg meg akar tisztulni, akkor beviszem én a víz alá. Ott mindketten elázunk, úgyhogy nekem is könnyítenem kell magamon. A tűzzel játszom. Veszélyes terep ez. Mae meg fogja érteni? Hogy ennyit teszek meg egy volt asszonyért? Ő nem ismeri ezt, én vagyok neki az első. A gyógyító cselekszik. Ha Skye szeretné, segítek a vetkőztetésben és mikor pucér, elviszem a kádig vagy a zuhanyig. Mindkettő elég kockázatos, de én ura leszek magamnak. Többről van itt szó, mint egyszerű férfiúi vágyról.
- Igen... Ő is orvos. A kórházban ismerkedtünk meg. Nem olyan hülye, mint én, szerencsére, de szereti a viccet. Sokáig ez volt köztünk, aztán több is lett. Skye...ugye, ez nem fáj neked? Azt nem szeretném.
Egyiküknek se akarok fájdalmat okozni. Ha a nőstény hagyja, akkor segítek neki a tisztálkodásban. A saját keze a legbiztosabb, de most szinte mindenhol sérült, úgyhogy be kell vetnem az ápolói tudományomat is. Kicsit ég az arcom, hogy ezt látom és ezt érintem. Ciki. Maeve, ugye megérted majd? Meg kell, hogy értsd! Amikor a legintimebb részekhez érek, akkor sem akarok elgyengülni. Azok is megérdemlik a tisztaságot, talán jobban is, mint a többi. Képes vagyok teljes hidegséggel mosni őket? Nem. Jaj. Ezért égni fog az arcom...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 117
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Síkság // Szer. Okt. 19, 2016 1:17 pm

Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy Balthazarnak annyira sokat jelent az, hogy megtudhat rólam bizonyos dolgokat. Valószínűleg furcsának, vagy kicsit talán viccesnek találnám, de ezzel biztosan megbántanám őt, úgyhogy meghagytam a pillanatnyi békességet mind a kettőnknek. Annyira még amúgy sem voltam a toppon, hogy sok kedvem legyen kötekedni.
- Fura legenda? – kérdeztem vissza kissé értetlenül, mert nem igazán tudtam, hogy mire gondol. Nem ismertem a történetet, de abban egy percig sem kételkedtem, hogy olyan furcsa lehet, mint a jelenlegi viselője. Egyébként azon sem lepődtem meg, hogy visszakérdezett az én nevemmel kapcsolatban. – Nem ez alapján választottam nevet, egyszerűen csak megtetszett. De egyébként eget, meg tudóst is jelent. – megvontam volna a vállaimat, ha tudom, de jelenlegi helyzetemben ez nem volt olyan egyszerű feladat. Arra viszont már nem tértem ki, hogy mi a visszatérő név nálam, mert ennyire azért nem akartam kitárulkozni neki. Segítség ide, vagy oda.
- Azt hiszem, hogy inkább meghagyom neked ezt a csodás jellemvonást! – csak horkantottam egyet halkan. Én nem bántam, hogy nem vagyok olyan elfogadó, mint ő. Előítéletes vagyok, és ezzel szerintem nincs is semmi probléma. Nem lehetünk mind egyformák, igaz? Pontosan ezekben a különbözőségekben rejlik a csodája a világnak, és talán ezért is tudtunk egy párt alkotni, még ha nem is túl hosszú ideig. Különös a mi kapcsolatunk, legalább annyira egyedi, mint amilyenek mi magunk is vagyunk.
- Sosem tudhatod… - görbültek mosolyra az ajkaim, amikor azt mondta, hogy újdonságot nem tudok mutatni a meztelenségemmel. Ugyan már, akár tetoválásokat is varrathattam magamra azóta, hogy utoljára látott, nem? Igazából tényleg volt is kettő, de egyik sem olyan helyen, amit a ruha annyira eltakart volna. Talán csak az nem volt nagyon feltűnő, ami a nyakam alatt, a lapockáim felett kapott helyet. – Ne azt vedd ki! – szóltam rá, amikor megláttam, hogy mibe akar átöltöztetni. – Van ott alkalmasabb is. Igen, az a felső! – bólogattam, amikor megfogta azt, amit kigondoltam. – Meg valami kényelmes nadrág tökéletes lesz. – most kivételesen nem fog előtérbe kerülni a hiúságom, már ami az öltözékemet illeti. Az viszont mindenképpen legyezgette, hogy észrevettem a hímen a zavar jeleit. Helyes.
- Jézusom… hogy jutnak egyáltalán ilyenek eszedbe? – forgattam a szemeimet a képtelen ötlet hallatán. – És egyáltalán mióta csaptál fel szobrásznak? – érdeklődtem értetlenül, mert ez egyelőre még nem volt tiszta nekem. Amúgy volt már olyan, aki portrét festett rólam, olyan is akadt, aki verset írt hozzám, de szobrot még senki nem akart készíteni. – Zuhanyzó van, és igen, teljesen biztos. – jelentettem ki határozottan, hogy többé ne kérdezze meg. Nem akartam, hogy az anyám itt legyen, és különben is, kettejük közül ő volt az, aki már látott meztelenül. Egyébként sem lettem volna szégyellős egy idegen előtt sem, de ő mégsem volt idegen, és ez megnyugtatott. Közelebb éreztem magamhoz, mint a tulajdon anyámat, az biztos.
- Nem hiszem, hogy mindent le tudok venni. – ismertem be kelletlenül, némi erőlködéssel fűszerezve hangomat. Próbáltam én levenni, de pont ő volt az, aki rám szólt, hogy maradjak nyugton, úgyhogy hagytam, hogy segítsen és bevigyen utána a zuhanyzóba. Már alig vártam, hogy lemossam az alvadt vért, és a port magamról. – Miért vagy ennyire zavarban? – éreztem én a változásokat benne, és szinte hallottam, ahogy a fogaskerekek dolgoztak az agyában. Egészen mulatságosnak találtam, még ha nem is kezdtem el nevetni, csak a szám szeglete rándult meg felfelé.
- Mi? A sebek, vagy az, hogy érzem rajtad egy másik nőstény szagát? – kérdeztem vissza azt illetően, hogy mi fáj nekem. – Előbbiek borzasztóan, az utóbbit viszont még nem tudom, hogyan kezeljem. – vallottam be. Nyilván sértette valamelyest a büszkeségemet, viszont azt sem várhattam el ennyi időn át, hogy majd nem talál senkit, aki a nyomomba érhetne. Még ha úgy is gondoltam, hogy nem létezik még egy olyan, mint én, nem akartam fennakadni ezen. Már csak azért sem, mert én is fel lennék háborodva, ha azon sopánkodna, hogy volt utána más is az életemben. Naná, hogy volt, meg hát amúgy sem vagyok egy kesergő típusú nő, szóval most sem fogok így tenni. Pusztán szokatlan volt még a helyzet.
- Úgy csinálsz, mintha még sohasem érintettél volna azokon a helyeken… - tettem szóvá vigyorogva, mikor láttam, hogy elpirult egy kicsit. Nem mondom, hogy hidegen hagyott, alig érezhetően az én pulzusom is megugrott az érintések nyomán, és valami régi érzés vert tanyát a hasam táján is, de ennyi. Csupán élveztem, hogy hatással vagyok rá, de kihasználni a helyzetet eszem ágában sem volt. Így is fájt minden porcikám, nem lettem volna alkalmas arra, hogy felelevenítsük a múltat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 200
◯ HSZ : 285
◯ IC REAG : 240
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Síkság // Szomb. Okt. 22, 2016 9:37 pm

- Volt három bölcs máguskirály, akik egy csillagot követve mentek el a Közel-Keletre. Egy jászolban született meg egy kisgyermek, akinek ajándékot kellett vinniük. Hát nem fura?
Egyikük volt Balthazar, a legenda szerint így hívták. Szerintem tök fura. Illik hozzám. A szó jelentésével se voltam annyira tisztában, de jobban érdekelt, miért választotta Skye ezt a nevet. Tetszett neki. Oké. Mint nekem a Balthazar. Csak mosolygok, hogy nem múlnak el a köztünk lévő különbségek. Ez így is van rendjén. Nem lehet mindenki olyan, mint én vagy Skye. Kedvelem a sokszínűséget.
- Miért is?
Megcsináltatta a melleit? A tetkók, sebek, meg ilyenek nem érdekelnek. Ami azt illeti, a meztelen teste se kellene, hogy nagyon érdekeljen. Maximum nosztalgia lesz. Maeve-vel nem versenyezhet, az biztos. Mai fejjel már biztos nem venném el Skye-t. Akkor még máshogy láttam a dolgokat, könnyebb volt megvezetni.
Annyira tudnom kellett volna, hogy nem lesz jó az első választás! Én csak rábökök, hogy ruha, ruha, ez jó lesz. Női szemmel egész más. Sebesülten akar aludni egy motelben, takaró alatt, a volt férje őrizetében. A kajafutárt kell fogadni, azt is én intézem majd. De mindegy, nők, érthetetlenek. Ha fontos, hogy ez legyen, akkor ezt kapja.
- Még Párizsban kaptam rá. Ott tanultam ki.
Lehet, hogy nem emlékszik rá. Az a pezsgő művészélet megihletett. Hegedű, zongora, zenei képzettség és találtam egy szimpatikus szobrászt is, aki foglalkozott velem. Akad pár alkotás, ami még megvan. Az ágyban fekvő Skye szerintem tök jó alap, jönnek a gondolatok, hogy kőbe öntsem.
- Jó.
Lilit nem hívjuk, rendben. Az exemre mosolygok és segítek. Természetesen. A betegeimnek vannak ápolóik, itt csak én vagyok. De ez nem baj. Amikor gyógyítóként megyek ki valahova, akkor is kell vetkőztetni, öltöztetni. Ez viszont más, mert régen közelebb álltunk egymáshoz. Nem akarom felélénkíteni a kapcsolatot, nincs rá szükségem, de az agyam egyszerűen elindul. Tudom, miket a legnehezebb levenni. A sebek nem túl jók, lesz még munka velük. Ha hagyja, hogy segítsek.
- Szerinted? Régi emlékek.
Egy apró mosollyal válaszolok. Össze kell szednem magam. Nem viselkedhetek úgy, mint a nászéjszakán, mikor kicsomagoltam a nejemet. Az első alkalom volt. Ő is tudta. Nem lehet elfelejteni. Érzem, hogy tetszik neki, hogy a nőiségének imponál. Szép is, csinos is, vonzó is. De a szívemet nem képes megkaparintani. A vágyaim tárgya is egy másik nőstény, itt most nem az történik, ami történhetne.
- A sebek.
Úgy mondom, hogy meglepődöm a kérdésen. Mi már rég szétmentünk. Párizsban is csak félig-meddig voltunk együtt, igaz, hogy jó volt, de laza kapcsolatnak számít. Előtte meg Virginia csak az érdekeit kereste. Én tényleg szerettem, de ma már máshogy látok mindent. Nem kell magyarázkodnom. Nem tudja, hogy kezelje? Egy kicsit azért tartok tőle.
- De ugye nem akarsz keresztbe tenni?
Annak nagyon nem örülnék. Maeve az életem értelme és én az övé. Skye-nak már nincs olyan helye. Nem akarom, hogy kavarjon, bántsa Mae-t, akár fizikailag, akár lelkileg. Tudom, hogy nem hülye, nem akar balhét, de a női irigység sok bajt csinált már. Megint zavartan mosolygok, ahogy szóvá teszi a bizonytalan érintéseimet.
- És ez tetszik, igaz? Pedig... Te most a betegem vagy.
Lehet, hogy bunkóság ezt mondani. Azért vagyok zavarban, mert előre gondolkodom. Mae-nek elmagyarázni ezt az egészet... Az én lelkiismeretem tiszta, de megértem, ha ő nem fogja megérteni. Lehet, hogy bajok lesznek, de idővel helyreállunk, azt hiszem. Skye-t meg nem hitegetem. Nem várok tőle többet, minthogy meggyógyuljon. Utána is fogok vele foglalkozni, néha, de most azért törődöm vele ennyire, mert a halál szélén állt. A Falkában már többen kaptak ilyen ellátást. Ami igazán ijesztő, hogy a fürdetésnél Skye-ban is érzek olyan dolgokat, mint Párizsban, mikor hosszú idő után találkoztunk. Ő szeretne többet is? Tényleg nem akarok faragatlan lenni, de én már nem adhatom meg neki ugyanazt. Más az enyém és másé vagyok. Alaposabban és határozottabban kezdem tisztogatni. Hamarosan már meg is vagyunk. A zuhany alatt magamhoz kell ölelnem, úgy tudom tartani. Én is csuromvizes leszek. Levetkőzhettem volna. Nem baj. Úgy talán még neccesebb lett volna. Törülközőbe csavarom és az ágyig viszem. A sebeit még egyszer átkötöm, rájuk fér. Mikor már mindenhol rendben van, akkor ráadom a ruhát, amit kiválasztott.
- No, tiszta vagy, mint a hó.
Még a takarót ráhajtom, villanyt oltok, aztán elvonulok hátra. Kaját kell rendelni, meg szólni Mae-nek, hogy mi van. Na, az nem lesz egyszerű... Megvárom még, hogy van-e Skye-nak valami mondanivalója. Ha nincs, akkor kap egy kedves "Jó éjszakát" búcsúzást, puszi nélkül és hagyom aludni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 117
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Síkság // Vas. Okt. 30, 2016 12:31 am

- Javíthatatlan vagy! - jelentettem ki, némi rekedt nevetéssel toldva meg a szavaimat. Nem igazán tudtam, hogy miért számítanak most a név választásainkat, de nem is volt számomra lényeges. Engem nem érdekelt, hogy mit jelent az övé, csak arra voltam kíváncsi, mégis miféle legendára gondolt. Mondjuk erre a válaszra tény, hogy nem számítottam, de legalább jól szórakoztam rajta. Már ez is valami, főleg a jelenlegi állapotomban.
- Nem számít... - legyintettem végül, mivel vagy meglátja majd a testem fedett részeit, ha kezel, vagy nem. Engem nem érdekelt, csak kötekedni akartam egy kicsit, mert az ilyesmi mindig sokkal jobb kedvre tudott deríteni. Ezektől a dolgoktól éreztem baj esetén azt, hogy még mindig önmagam vagyok, még mindig nem történt semmi visszafordíthatatlan változás nálam. - Erre nem emlékszem! - vallottam be a szobrászkodással kapcsolatban, miután sikerült végre kiválasztani, hogy miben fogok kényelmesen aludni. Azért is választottam ezt a holmit, mert nem feszült rá a testemre annyira, mint esetleg más darabok a szekrényemből. Így a sebeknek sem lesz olyan kellemetlen.
- Mi jár a fejedben? - kérdeztem gyanakodva, ahogy méregetett. - Ismerem ezt a nézést... - utaltam arra, hogy valamit forgatott a fejében, aminek talán nem örültem volna annyira. Pontosan ezért akartam megtudni, méghozzá minél előbb, ha lehet. Akkor talán még lesz esélyem tiltakozni, vagy lebeszélni a tervéről. Míg arra vártam, hogy kiderüljön, mit fontolgat, igyekeztem eljutni a fürdőszobáig, hogy ott aztán sikeresen lemoshassam magamról az összes koszt, az alvadt vért, meg a ki tudja még, hogy micsodákat. Koszosnak, mocskosnak éreztem magam, és ezt szörnyen tudtam utálni.
- Ó... értem. - hagytam végül rá, de magamban jót mosolyogtam. Igen, az én fejemben is megjelentek régi emlékek képei, de nem terveztem, hogy fel is fedjem előtte őket. Velem ellentétben ő azonban nem tudta olyan profin palástolni a zavarát, de hát nem is mutatta olyan sokszor más arcát, mint én tettem már életem során. Azon lepődtem volna meg, ha képes előlem elrejteni ilyesmit. Ahhoz hamarabb kellett volna felkelnie, és ezt mind a ketten tudtuk.
- Dehogynem! Rohadtul fájnak, de muszáj lemosni őket... - válaszoltam teljesen magától értetődően, nem akadva fent azon, hogy nem azt a választ kaptam, amit esetleg egy nő várt volna egy őt mosdató férfitól. Gondoltam én magamtól is, hogy a sebekre célzott, és nem a nőstényére. - Én? - kérdeztem vissza, ezúttal az én hangomat színezte meglepettség. - Ugyan kérlek! - nevettem fel végül. Nem őt akartam kinevetni, csupán a feltételezést találtam nevetségesnek. - Édes vagy, de azért ne tulajdoníts magadnak nagyobb jelentőséget, mint amekkora valójában van, drágám! - nyomtam meg egy kicsit az utolsó szót, ajkaimon elbűvölő mosoly pihent.
- Sosem alacsonyodnék le addig, hogy megpróbáljak küzdeni egy férfiért, aki nem tüntet ki önszántából a figyelmével. Ennél azért többre tartom magam, ezt te is tudhatnád. - azt meg már csak magamban tettem hozzá, hogy bárhogy nézzen is ki a nőstény, esélye se lenne ellenem. Elég ravasz és fondorlatos nőszemély vagyok. Amit nagyon akartam, azt meg is kaptam, de Balthazar most nem tartozott az általam kívánt dolgok közé. - Hát persze, mondogasd csak ezt magadnak, ha ettől nyugodtabb vagy! - bólogattam az orrom alatt somolyogva. Persze, én csupán a betege vagyok, semmi több.
- Köszönöm! - közöltem, miután befejeztük a fürdést, és ruha is került rám. Sokkal jobban éreztem így magam. Igaz, hogy nem volt egyszerű kimondanom, mert sosem szerettem hálálkodni, de most tényleg volt miért. - A kaját ne felejtsd el! - dünnyögtem az orrom alatt, mielőtt álomba merültem volna. Szükségem volt a pihenésre, és ezt a testem is nagyon jól tudta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 200
◯ HSZ : 285
◯ IC REAG : 240
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Síkság // Kedd. Nov. 01, 2016 9:06 pm

Együtt kuncogunk. Igen, ez már csak ilyen. De hiszek abban, hogy másban még változhatok pozitív irányba. Chinook esetét nem ismétlem meg. Idő kell, amíg megérek rá, hogy igazi teremtő legyek. Akit megérdemel a kölyke.
Gondoltam, hogy nincs nagy változás. Egy nőnek persze egy kétcentis felirat vagy plusz egy kiló is sokat számít. Mínusz egy kiló meg főleg. Engem mindez hidegen hagy. Skye maga nem hagy hidegen, csak ezek a változások. Fura dolog ez. Egyszerűen nyoma maradt, ennyi. Nem köpném szembe Mae-t és nem csinálnék hülyeséget. Csak emlékszem.
- Nem baj. Foglalkoztam ott annyi mindennel, hogy elsikkadhatott.
A zongorára biztos emlékszik. Mikor visszatért, felavattuk. Leszakadt alattunk, úgy örültünk egymásnak. Ezt most nem hozom fel, mert nem akarom efelé terelni a beszélgetést. Nehogy azt higyje, legyőzhetetlen a vonzereje. Nem mondom, nagyon is vonzó, de engem nem vesz le a lábamról. Most más időket élek.
- Semmi, semmi. Csak így a takarón, a lepedőn ez... Imádtam ilyen textileket kigyúrni! Az a sok redő, a gyűrődések, az anyag végtelen formája, amit fel tud venni. Szinte még érdekesebb, mint a testet megformázni.
De nincs nálam se agyag, se gipsz, se gyurma és ha lenne, akkor is megkérdezném, akar-e modellt állni. A szobrászkodásban ezek tényleg a gyengéim voltak. Rögtön ezeket akartam megtanulni és persze a testet. Mert az a legérdekesebb.
Bólogatok, úgy van, ahogy mondta. Adtam szert a fájdalomra, de szerintem már kiment a hatása. Éjjelre majd kap még, de tablettásat. Ha elfogadja. Most pedig a vízzel kéz a kézben tisztogatom őt. A nevetős válasza nem nyugtatott meg. Ha ártani akar Mae-nek, fog is. És nem győzött meg arról, hogy nem akar bajt keverni. Kóbor a falkás ellen rossz próbálkozás, de ha utána eltűnik, talán nem is annyira. Nem szabad semmit a kezébe adnom. Óvatosnak kell lennem.
- Te se, drágám! - mosolygok vissza.
Lehet, hogy bunkóság egy nőnek ilyet mondani, de ahogy ő beszél általában, legalábbis velem, az se a legszebb. Ma kivételes volt, mert lesérült, kiszolgáltatott állapotba került, de ez is elmúlik. Épp arra törekszem, hogy segítsek. Valami igazságot érzek a szavaiban, de azt is tudom, hogy ő remekül játszik az ilyesmivel. Nem ismerhetem ki. Maeve-nek mindent el fogok mondani. Csak szolidan, mert nem hálás téma az exről beszélni. Így is necces.
- Beteg, beteg, beteg, beteg!
Mondogatom én. A végfelé már dallamot is szövök bele. Egy Verdi-opera egyik részletének melódiái csendülnek fel, ahogy ismételgetem ugyanazt a szót. Ez már a kötözködés, a cívódás. Skye is jobban van, azért pendített meg ilyesmit. Már érzi, hogy ha sértődésből most itt hagynám, akkor is meglenne. Na, szép.
- Szívesen! Jó éjszakát és megböklek, ha ehetünk.
Még egy búcsúmosolyt kap, aztán ha rendesen be van takarva (remélem, megoldja, ha mégsem, segítek), akkor elvonulok a fürdőbe. Lesz most egy rendelésleadás. Meg egy nehéz beszélgetés Mae-vel...

// Köszönöm a játékot! Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 117
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Síkság // Csüt. Nov. 03, 2016 4:08 pm

- Te mindig sok dologgal foglalkozol egyszerre… - ingattam a fejemet, mert azt azért még meg tudtam tenni. A vállaimat is vonogathattam most már, bár az még sajgó érzést váltott ki a testemben. A fejem azonban remekül funkcionált, hogy kifejezzem a gondolataimat. Azt hiszem, hogy örültem neki, mert ha még ezt sem tudtam volna, akkor nagyon bénának érezném magam. – Szerintem azért jobb, ha a gyógyításnál maradsz. Nem ismerem a munkáidat, de abban talán jobb vagy. – ha másképp lenne, akkor nem ebből élne. Én legalábbis határozottan így vélekedtem. Én is azzal foglalkozom, amiben a legjobb vagyok; lopok. Műkincseket fedezek fel, állítok ki, adok el, szerzek meg. Most éppen pont nem, de amúgy ebből van a pénzem, és a munkám túl a hobbim is.
- Én tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mekkora hatást tudok kiváltani. – mosolyogtam magabiztosan, abban viszont nem hazudtam, hogy nem alacsonyodnék le egy „cicaharcig”. Tényleg nem tennék ilyet, ennél azért értékesebb nő vagyok. – Azt hittem, valami elmésebb visszavágást kapok. – sandítottam felé még mindig kötekedően. Egyébként határozottan úgy gondoltam, hogy ha akarnék, még most is tudnék éket verni közéjük, de tényleg nem akartam. Ahhoz nagyon kellett volna unatkoznom, hogy szét akarjak zúzni egy kapcsolatot, ráadásul nem is érdekelt a hím ennyire. Túl macerás lenne, és a falkát se akarnám magamra haragítani, hiába magánügy ez a dolog.
- Te lehet, hogy nyugodtabb vagy ettől, de ha tovább mondogatod, engem fel fogsz vele idegesíteni. – ugyanis nem szó szerint értettem, hogy mondogassa. Szerintem ezt ő is nagyon jól tudta, csak így akart bosszantani, amiért kellemetlen helyzetbe került miattam, már ami a fürdetést illeti. Engem abszolút nem zavart a dolog egyébként, jól szórakoztam rajta, hogy kiült a nyilvánvaló zavarodottság az arcára, még ha mostanra kezdett is tovatűnni.
- Azért csak óvatosan bökdöss majd! – motyogtam még szigorúan, mielőtt megpróbáltam volna álomba merülni. Nem tudtam, hogy mennyire fog könnyen menni, de volt abban valami megnyugtató, hogy itt maradt velem. Nem mondanám, hogy nem éltem volna túl, ha egyedül maradok, de azért jobb, ha valaki a felügyelete alatt tart, főleg, ha az egy orvos, ráadásul számomra nem is éppen idegen volt. Ismeretlent nem tűrnék meg a közelemben, főleg amikor ennyire kiszolgáltatott állapotban vagyok. Erre még gondolni sem akartam, mert akkor már nagy baj lenne, az egészen biztos.
Mielőtt elaludtam, még hallottam, hogy leadja a rendelést. Lusta mosolyra húzódtak az ajkaim, miközben szemeim lassan lecsukódtak, a testem pedig erőteljesen dolgozott azon, hogy minél gyorsabb legyen a regenerálódás. Reméltem, hogy pár hét elég lesz a teljes gyógyuláshoz, különben biztos hajat fogok tépni.

// Én is köszönöm a játékot!!! Smile Élmény volt! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Síkság // Szomb. Nov. 05, 2016 8:08 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Síkság // Today at 5:20 pm

Vissza az elejére Go down
 

Síkság

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Városhatárokon kívül :: Tanana völgy-