HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
140 TAG 63 FÉRFI 77 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
39 TAG 22 FÉRFI 17 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
22 TAG 9 FÉRFI 13 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
ŐRZŐK
30 TAG 13 FÉRFI 17 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 4 FÉRFI 6 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Fester Rothstein Yesterday at 10:00 pm
írta  Alignak Yesterday at 4:44 pm
írta  Sophie Lydia Rhodes Yesterday at 1:06 am
írta  Sophie Lydia Rhodes Szer. Ápr. 26, 2017 11:21 pm
írta  Albert Aadland Szer. Ápr. 26, 2017 9:25 pm
írta  Alignak Kedd. Ápr. 25, 2017 8:49 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Ápr. 24, 2017 7:14 pm
írta  Rebecca Morgan Hétf. Ápr. 24, 2017 8:45 am
írta  Symara Dotty Thibodeau Vas. Ápr. 23, 2017 8:25 pm
írta  Corinne June Mouser Vas. Ápr. 23, 2017 8:21 pm
írta  Destiny Maeve Bluefox Vas. Ápr. 23, 2017 8:17 pm
írta  Madison River Layton Vas. Ápr. 23, 2017 8:14 pm
írta  Alignak Vas. Ápr. 23, 2017 11:39 am
írta  Lester J. Edison Szer. Ápr. 19, 2017 9:34 pm
írta  Hans Elfman Szer. Ápr. 19, 2017 8:01 pm
írta  Evangeline Grimmore Kedd. Ápr. 18, 2017 6:57 pm
írta  Wendy Camason Kedd. Ápr. 18, 2017 3:20 pm
írta  Naomi Sharp Kedd. Ápr. 18, 2017 11:19 am
írta  Odile Lacroix Szomb. Ápr. 15, 2017 6:24 pm
írta  Nessa O'Brien Szomb. Ápr. 15, 2017 1:23 pm
írta  Artemis Northwood Szomb. Ápr. 15, 2017 1:06 pm
írta  Zachariah O. Danvers Szomb. Ápr. 15, 2017 9:41 am
írta  Alignak Pént. Ápr. 14, 2017 8:23 pm
írta  Primrose Trevelyan Pént. Ápr. 14, 2017 7:39 pm
írta  Rebecca Morgan Pént. Ápr. 14, 2017 6:59 pm
Alignak
 
Rocky
 
Sophie Lydia Rhodes
 
Primrose Trevelyan
 
Catherine Benedict
 
Havardr A. Bjartesson
 
Rosemary Barnes
 
David A. Blandern
 
Kram Wolkov
 
Symara Dotty Thibodeau
 

Share | .

 

 Városszélek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6426
◯ IC REAG : 8279
Városszélek // Pént. Júl. 11, 2014 10:35 am

First topic message reminder :

Ez a téma adott képviselni a lakóházak környékén fellelhető zöldövezeteket. Aki erdőség közelében lakik, annak számára lehet fontos helyszín. Bárhol lakjatok is, ebben a topikban a következő leírások alapján talán el tudtok majd igazodni, ha sétára vágytok.
Egy kis tudnivaló:

- A lakható városrészek ÉSZAKI szélét a Creamer's Field és az azt övező erdőség köti össze a Vadonnal. Ez a létesítmény (ha valakit érdekel) egy amolyan skanzen-szerűség, egykori farm, ami mára már egy non-profit szervezet. A birtokhoz tartozó mezők, erdők és állatok beleolvadnak a város körüli erdőségbe.

- A lakható városrészek NYUGATI része annyira kint van a városközpontból, hogy célszerű autóval megközelíteni. Busz csak a reptérig visz el, ami egyébként szintén a keleti "határ" mentén fekszik a hegyvidék lábai alatt. Talán ez a legkietlenebb terület, inkább különálló házak biztosítanak lakhatást, mintsem beépített utcák. (Ne feledjétek, innen egyenes út vezet a hegyi farkasok területére, hiszen a Síparadicsom is ebben az irányban található!)

- A lakható városrészek DÉLI fekvésű határa erdőségektől teljesen mentes. Hatalmas zöld (vagy épp fehér) semmi, mezők, ha úgy tetszik - az egyetlen dolog, ami megtöri ezt a síkságot, az a Tanana-folyó sajátos folyása. Az alábbi képen láthatjátok, hogy mennyire különleges a víz útja.

- A lakható városrészek KELETI részén nincs kijárható zöldövezet, ugyanis a határt a Fort Wainwright hatalmas hangárai, épületei és kiképzőterepei húzzák meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
avatar

◯ Kor : 44
◯ HSZ : 234
◯ IC REAG : 221
◯ Lakhely : Anchorage belvárosa
Re: Városszélek // Pént. Okt. 09, 2015 3:36 pm

- És mik a terveid a szőkével? – vonta fel szemöldökét a szintén szőke építész, és dőlt hátra a fotelban. Eugéne eltűnődve vonta meg a vállát.
- A kliensem már nem lesz, az biztos. Nincsenek vele terveim, Nathe. Vagyis vannak. A kocsiban eldöntöttem, hogy holnaptól távol tartom magam tőle. Jobban van, ami nem nekem köszönhető. Maradjon is ez így. Nincs szüksége arra, hogy valaki kirúgja alóla a talajt, épp mikor megtalálta.
- Akkor ne rúgd ki. - kortyolt bele Nathe az italába, mire Eugéne keserűen elhúzta száját.
- Te vagy az utolsó, akitől nőkkel kapcsolatos tanácsot fogadok el. – morogta. – Nathe, amúgy sem vagyok jó ebben, jelen pillanatban meg pláne nem. – állt fel, majd csúsztatta a nehéz faasztalra a talpas poharat.
- Itt lakik Elisé, amit nincs kész a lakásra?
- Igen.
- Kösz Nathe. – bólogatott valódi hálával. Akármennyire haragudott, Elisé volt a mindene attól a perctől, hogy anyja karján beléptek az életébe.

Mikor a többiek a terasz felé mutattak a kérdését követően, kilépve pillantott végig a térkővel burkolt részen, majd összevonva szemöldökét ingatta meg a fejét. A kert majdnem két hektáron terült el a ház körül, és habár a eleje művelt volt, a vége már egybenőtt az erdősséggel, amit Nathanielt egy cseppet sem zavarta. Lelépve a szintén térkövezett ösvényre indult el a ház háta mögött terpeszkedő birtok felé, miközben zsebében kotorászva szedte elő telefonját, hogy tárcsázza a nőt. Túl nagy volt ez a hely ahhoz, hogy bújócskázzanak, ráadásul még nem mindenhol fejeződtek be a kertrendezési munkák. Semmi szükség nem volt rá, hogy egy sötét gödör elnyelje a tébláboló nőt. Épp megtalálva a névjegyzékben hallotta meg a motozást nem messze tőle. Lelépve a puha földre indult közelebb.
- Amikor arra céloztam hogy menjünk, nem arra gondoltam, hogy a mentőkkel… - kezdett bele csupán moroghasson valamiért, majd meglátva az átvérzett papírt váltott komolyra.
- Mi a francot… - tudatosult benne azonnal az erős vérhígító, és elkapva a nő kezét vonta magához az apró alakot.
- Mutasd! – szedte le ellentmondást nem tűrően a rongyos, átázott papírzsebkendőt, és meglátva az ujjbegyet végigszántó, mély, de szerencsére rövid tépést, valamiféle káromkodást morzsolt el a fogai között. Benyúlva kabátzsebébe húzott elő tiszta papírt, majd rátekerve a nő ujjára pillantott rá.
- Elkezdtél unatkozni? – morogta a kamikazeakcióra célozva, miközben gyengéden az ösvény felé terelte.  – Legalább úgy sérültél volna, hogy legyen okunk lelépni. Andrea nővér tuti így tett volna. – rándult félmosolyra ajka, miközben felvezetve a nőt a teraszra, ültette le a méretes hintaágyba, minek vastag párnázatát puha takarók fedték. Nathe kellően imádott odakinn lenni, hogy gondoljon a hűvösebb estékre.
- Maradj itt. – húzta le az egyik összehajtott plédet, majd terítette át a nő combján. Pár percet volt csak távol, szó nélkül lépve ki tett egy bögre gőzölgő teát az asztalra, és leülve a nő mellé nyitotta fel a másik kezében lévő dobozt. Nem beszélt hozzá, csupán utánanyúlva fejtette le a sérülésről a beletapadt papírt, majd óvatosan saját combjára húzva kezét tette le a farmer anyagára, míg előszedte, amire szüksége volt. Gyorsan, és szakszerűen dolgozott, miből az embernek az az érzése támadt, hogy nem először csinálja. Rutinosak voltak a mozdulatok, de nem az az otthoni sebkötöző fajta. Még egy utolsó simítást végezve, húzott hálót a fehér buci tetejére, majd nem tolva el a nő kezét pillantott fel rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt

Re: Városszélek // Pént. Okt. 09, 2015 4:13 pm

Ha hívott is volna, nem tudom felvenni a telefont, hiszen a táskámmal együtt a Volvo anyósülésén hagytam.
A léptek alatt megcsikordultak a kavicsok, a fejemet a neszek irányába fordítottam, és megpillantottam Eugéne-t.
- Ne pörögd túl.
Feleltem rezignáltan. Nem hiányzott, hogy lecsesszen… ráadásul még a vérnyomásom is hirtelen felszökött tőle, bár annyira még nem borított ki, hogy ez indokolt legyen.
- Hagyd, nem komoly!
Ellenkezve húzom a kezemet, nem akarom, hogy előbújjon belőle az orvos, még akkor se, ha nem kézsebész. Mérgesen fújtam ki a levegőt, amikor a kezem után kapva kezdte el piszkálni a zsebkendővel bebugyolált ujjamat.
- Nem bírod, hogy ne másszon elő belőled az orvos, igaz?
Volt némi szemrehányás a hangomban, miközben sürgetően topogtam egy helyben bal lábammal.
- Csak érdekelt, hogy így fagypont környékén milyen rózsa képes még mindig virágozni.
A vágott virágokért nem vagyok oda annyira. Mindig sajnálom őket, és arra gondolok, hogy bármilyen szépek is levágva, már haldokolnak. A természetben, a saját élőhelyükön viszont szeretem megcsodálni őket, s mivel amúgy is szeretem a kellemes virágillatokat – nem hiába használok jázminparfümöt – nem hagyhattam ki egy ilyen lehetőséget. Persze ezt egy férfinek nem kezdem el ecsetelgetni, jó eséllyel úgyse tudná úgy nézni a dolgot, mint egy nő.
- Oké.
Ültem le, majd bokáimat keresztezve egymáson kinyújtóztattam farmerba bújtatott lábszáraimat. Finoman lökve magam hintáztam, amíg Eugéne vissza nem tért, s mikor megláttam a minikórházat, megrándult a szám széle.
- Ugye tudod, hogy csak egy tövis volt? Remélem összevarrni nem akarod…
Nem voltam elragadtatva tőle érezhetően, hogy segíteni akart. Alapesetben az ilyet meg szokták köszönni, de rólam már tudhatta, hogy én nem nagyon szeretem, ha pátyolgatnak. Anchorage-ban se hagytam neki.
Nem néztem mit csinál a kezemmel. Tüntetőleg fordítottam el a fejemet. Nem szisszentem fel, amikor a csípős jód a sebbe szivárgott, csak a keret felé bámultam ki a fejemből. Hogy elkészült, csak akkor tűnt fel, amikor megéreztem az ismerős tarkót csiklandozó borzongást, amiből az emberek többsége érzi, hogy nézik. Felé fordítottam a fejem, majd lepillantottam a kezemre, végül ismét Eugéne-re.
- Szeretném, ha ezt befejeznéd. Nem kell gondoskodnod rólam, se vigyáznod rám. Nem tartozol értem felelősséggel.
Tulajdonképpen miért hoztál magaddal?

Szegeztem neki a kérdésemet. Habár jól éreztem magam a barátaival, de ezt az egész dolgot nem érzem őszintének. Megrázom a fejem, majd felemelem a kezem, és a bepólyált ujjamat a szája elé teszem.
- Ne. Inkább nem érdekel. Köszönöm a kötözést.
Emeltem le magamról a takarót, amit összehajtva letettem magam mellé, aztán a bögrét a kezembe véve gyorsan kiittam a tartalmát.
Visszamentem a nappaliba, ha akart marasztalni, ha nem, és elkezdtem sorban elbúcsúzni mindenkitől. Amilia meglepetésemre megölelt és megpuszilt, majd a fülembe súgta, hogy reméli legközelebb is elhoz magával Eugéne. Én csak egy mosollyal az arcomon reagáltam rá.
Utoljára hagytam Nathanielt és Elisé-t. Tőlük is elbúcsúzva léptem ki a ház főbejáratán, majd a Volvo vezetőoldali ajtajának dőltem háttal, és így vártam be Eugéne-t és a slusszkulcsot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 44
◯ HSZ : 234
◯ IC REAG : 221
◯ Lakhely : Anchorage belvárosa
Re: Városszélek // Pént. Okt. 09, 2015 7:26 pm

Elkapva az ajkára feszülő ujjakat simogatta végig a vékony kézfejet. Mintha hosszú percek teltek volna el, mire megszólalt.
- Nem tudom Erin. – volt végtelenül letisztult és őszinte amit mondott. Nem cifrázta túl, nem próbálta mézesmázos, árnyalt igazságokba csomagolni az okokat. És ami benne volt, azt nem akarta hallani a nő. A búcsúzás könnyednek tűnt, és habár egyik szeme nevetett, hogy a húga és a barátai ennyire befogadóak voltak, a másikba ott ült a kegyetlen igazság. Nem lesz több ilyen elcseszett este. Se neki, se Erinnek.
Figyelte a rideggé és távolságtartóvá váló nőt, ki kissé duzzogó gyermekiességgel dőlt neki Volvo oldalának, talán maga sem tudva, hogy mire is várt. Eugéne mellé lépve nyújtotta át a kulcsot, majd némán megkerülve saját autóját, csúszott be az anyósülésre.
- Miért vagy dühös Erin? – bukott ki jó pár perc elteltével a kérdés a semmiből, de a hang nem volt érdeklődő. Inkább fáradt és színtelen. – Vagy inkább az a kérdés, hogy kire? – fordult tekintete az utat figyelő nő felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt

Re: Városszélek // Pént. Okt. 09, 2015 8:11 pm

Nem nézve Eugéne-re vettem el kezéből a kulcsot, majd beültem a kocsi ülésére. Itt minden olyan… messze van.
- Jesszus! Hogy lehetett ennyire hosszú lábakat növeszteni!?
Morrantam fel, ahogy lábaim reménytelenül nyújtóztak a pedálok felé, mintha Eugéne tehetne róla, hogy ekkorára nőtt, és nem a genetika.
- Így nem lehet vezetni, át kell állítanom mindent.
Pillantottam a tükrök felé, majd pár perces procedúra következett, mire belőttem a megfelelő ülésmagasságot, ülés- és kormánytávolságot… Se a középső, se az oldalsó tükrök nem voltak olyan pozícióban, hogy belássam magam mögött az utat.
Mire mindennel végeztem, már vörös volt a fejem. Kicsusszanva az ülésből bújtam ki a kabátomból, és dobtam be a hátsó ülésre, mert mindig is nagyon utáltam kabátban vezetni.
Nem szólaltam meg, amikor legurultam a lehajtóról az útra, csak a navigációs rendszerbe pötyögtem be gyorsan a Holiday Inn címét, mert magamtól biztos nem találnék vissza. A tájat figyeltem idefele jövet, nem pedig az utat.
Szeretek vezetni, már akkor is imádtam, amikor még csak tanultam… bár az oktatómnak sokszor meggyűlt velem a baja, mert ahogy ő fogalmazott „kezdőhöz képest túl bátor” vagyok. A vizsgabiztos csak annyit jegyzett meg, amikor egy határozott mozdulattal betolattam a parkolóhelyre, hogy „kissé sportos a vezetési stílusa”. Hogy pontosan mit is értett alatta, azt csak később tudtam meg. Egyáltalán nem úgy vezetek, ahogy a legtöbb nő… Ilyen kocsit még soha nem vezettem, mégis jól ráéreztem a váltásokra, egyszer se jajdult fel a kuplung, és nem zökkent meg a kocsi se, mint amit épp bebikázni próbálnak. Láthatólag a vezetésre való koncentrálás enyhített a feszültségemen. Balommal az ülés kartámlájára könyököltem, jobbommal tekertem finoman a kormányt, ahogy behajtottam egy körforgalomba, majd egy pillantást vetettem a navigációra, és a második lehetőségnél elhagytam azt.
- Magamra.
Futott pillantásom a középső tükrön át Eugéne vonásaira, majd ismét az utat figyeltem.
- Rád.
Tettem hozzá, bár ezt már egy kissé bizonytalanabbul.
- Magamra azért, mert nem kapcsoltam már az elején, hogy miért is hívtál el… rád meg azért, mert elhívtál.
Nem akarom Nathanielt beárulni, nem szólok róla, hogy tudom… az utóbbi években senkit nem vitt magával. Az, hogy most engem vitt, biztos nem azért volt, mert annyira meg akart volna ismertetni a barátaival, hanem azért, mert nem akart egyedül odamenni a testvére bulijára, akivel nem jó most a kapcsolata.
- Lehet, hogy annyi idős vagy, amennyi Eugéne… de ebből a szempontból egy nagyra nőtt gyerek.
Nyomtam a képébe a kéretlen véleményemet a viselkedéséről.
- Nem szeretem, ha azt hiszik, hogy használhatnak. Nem vagyok pajzs, amit Elisé elé tarthatsz, csak hogy elkerülhesd. Szerinted bolond vagyok, és nem vettem észre?
Fairbanks fényei egyre közelebb értek. A sebességet visszavettem, és alkalmazkodtam a gyér forgalom ritmusához.
A Holiday Inn őrzött parkolójának egyikébe egy határozott kormányforgatással tolattam be, majd behúztam a kéziféket.
- Aludj jól, Eugéne.
Léptem oda hozzá, felfordítva a tenyerét beleejtettem a slusszkulcsot, aztán egy hosszú pillanatig még bámultam rá, mintha lenne még mit mondanom. Talán volt is, de inkább hátat fordítottam neki, és kezeimet a fehér szövetkabát zsebeibe dugva szaporáztam meg lépteimet, mik bevittek a recepcióra.
Nem lifttel mentem, szándékosan választottam inkább a lépcsőket, hogy még csak véletlenül se ugyanabba szálljon be, amelyikkel én megyek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6426
◯ IC REAG : 8279
Re: Városszélek // Szomb. Okt. 10, 2015 11:07 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 44
◯ HSZ : 234
◯ IC REAG : 221
◯ Lakhely : Anchorage belvárosa
Re: Városszélek // Szer. Okt. 21, 2015 9:37 pm

A fiatal férfi egyik lábáról a másikra állva dörzsölgette kezét a délutáni hidegben. Mikor meglátta az ismerős arcot, feléjük intett, majd lépteit is megsürgetve ment eléjük.
- Na, végre. – volt a vörös, alacsony férfi izgatott. – Szóval te lennél az. Az hittem, Larry túloz. – mosolyodott el kedélyesen, és cseppet sem tűnt úgy, mint aki arra vágyik, hogy véget vessen az életének.
- Ted vagyok. – fogott kezet a nővel, majd mellé lépve mutatta az irányt. – Annyira izgatott vagyok. Még sosem vittem be tagjelölteket. Három hete, mikor Moritte megkapta a jelet, nem is sejtettük, hogy rá két napra Fricnek is ekkora szerencséje lesz. És hogy akkor már Larryval hónapok óta beszélgettünk. Egyszerűen… - volt fanatizál áhítat hangjában. - …valóban vágyik rátok, ha ide vezetett. – súgta, majd belökött egy teljesen átlagos házra nyíló kertkaput.
- Lasaruss…majd meglátjátok. Gyertek. – nyitott be az ajtón, majd letéve kabátjaikat vezette beljebb őket a hatalmas nappaliba, mit sötét, nehéz bársonyfüggönyök árnyékoltak el a külvilágtól. A kandallóban ropogó tűz akár hangulatossá is tehette volna a környezetet, de inkább nyomasztó volt, mint melegen ölelő. A negyven körüli nő, ki a vastag szőnyegen ült, lehunyt szemmel szavalta az utolsó sorokat.

„A Dalnok végzete nem függ botor szeszélyen,
Sorsának kulcsa csak a próféta-ige:
Titkos harmónia, bűvös lánc tartja épen,
A jóslat szavait nem érti senki se.”

/B.Akunyin/

A fotelban ülő, magas, hórihorgas, őszülő halántékú férfi hosszú ujjait sötét vászonnadrágjára simította, majd halkan szólt.
- Egyre jobb leszel. Próbálj elvonatkoztatni, és kevesebbet gondolkodni.  Arra figyelj, amit belülről súg, hogy elérve szinte megsimogathasd. Meglátod, tökéletessé válik majd. – mindenki csüngött szavain, majd mikor azok elhaltak, a tízfős társaság halk eszmecserébe kezdett a hallottakról. Lasaruss hosszú ujjai a mellette ülő tejföl szőke, törékeny lány kezére simultak, majd súgott valamit fülébe. A nő alig hagyhatta el a huszadik évét, mégis meggyötörtnek és távolinak tűnt. Csupán bólintott, bármit is mondott neki az ötvenhez közelítő férfi, ki felemelve kezét követelt figyelmet.
- Van itt két idegen. Ki hoztak közénk? – fordult az átható tekintet Erin és Larry felé.
- Én! – lépett elő Ted. – Ő itt Larry. Kezeskedem érte. Hónapok óta beszélgetünk már. Belefáradt ebbe a világba, ahogy kedvese is. Közénk valóak. Vágynak, és látnak. – Lasaruss tekintete egy pillanatig elidőzött Larryn, majd Erinre fordult. Végigkövetve a karcsú alakot bólintott lassan.
- És írtok-e verseket? Mondj el egy szakaszt…bármelyikből. – vonta össze szemöldökét a férfi, a zöld szemeket fixírozva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt

Re: Városszélek // Szer. Okt. 21, 2015 10:31 pm

A csuklómon levő órámra pillantottam, mielőtt kiszálltunk volna a taxiból. A környék látszólag teljesen normális, bár ez nem meglepő. A történelem elmebeteg sorozatgyilkosai, és szektásai mind olyan közegben éltek, ahol nyugodt… harmonikus, kiegyensúlyozott emberek töltötték átlagos mindennapjaikat, és senki meg nem mondta volna róluk, hogy a zárt ajtók mögött mit művelnek.
Feszélyezve éreztem magam, és az utolsó szál hajam se kívánta, hogy bemenjek egy olyan helyre, ahol elmebeteg, megszállott emberek vesznek körül.
Semmi másért nem tartottam Larry-vel, csak azért… mert fedezett, amíg távol voltam. Kyle megértette volna, hogyha szólok neki, hogy én erre nem vállalkozom.
A pasast meglátva halkan felsóhajtottam.
- Hello. Erin.
Fogtam kezet a férfivel, aztán Larrybe karolva követtem.
Miközben beszélt, kérdő pillantásomat Larryre emeltem, aki finoman megszorította a karomat.
- Erin egy kicsit félénk. Szerencsére sikerült meggyőznöm, hogy egy kicsit jöjjön el ő is, és nézze meg a saját szemével azt, amiről már régóta beszélek neki.
Segítette le rólam a kabátomat, én pedig futólag körbetekintettem.
- Inkább bizalmatlan. Ezek olyan dolgok, amiket nem mondhatok el bárkinek… tudod.
Vonom meg kecsesen a vállaimat.
- Nem akarom, hogy bolondnak tartsanak azért, amit idebent érzek.
Fogtam meg jobbommal bal kézfejemet, majd finoman a szívem fölé húztam a kezeimet.
- Ne aggódj. Itt mindenki egyformán érez.
Puszilt bele Larry a hajamba. A táskámat magammal cipelve léptem be a nyomasztóan sötét nappaliba. Kirázott a hideg. Úgy éreztem magam, mint valami rossz horrorfilm díszletei között.
A verset mozdulatlanná dermedve hallgattam végig, nem akarván megzavarni semmit.
Tekintetem lassan végigsiklott a sötétben derengő arcok vonásain, majd megállapodott a szószólón. A bemutatásra bólintottam, aztán a nekem szegezett kérdésre közelebb húzódtam Larry-hez, ha már a félénk arajelölt szerepét osztotta rám nemrég.
- Csak elég kezdetlegeseket. Nincs írói vénám.
Füllentettem szemrebbenés nélkül, bár annyira nagy hazugság nem volt. Nem írtam verseket, az nem vonzott igazán.
Besétáltam a szőnyeg közepére, majd egy hosszú percig csendben voltam. Időnként bele szoktam olvasni az interneten amatőr irományokba, s olykor vannak versek, vagy versrészletek, amik jobban megragadnak bennem.

„Száll a szélben a sárga falevél,
süvít szomorúan a bús őszi szél.
A holtak kertjében bámészkodva,
sírkövet látok elhagyatva.
Kezemben egy szál virág,
meggyötörte az egész világ.
Ki feküdhet itt?
Nem tudni...
Nézem a halmokat,
nem találok szavakat.
A szememből könny pereg,
a virágot ráteszem.
Most már én is így végzem,
elhagyatva, névtelen.”


Böktem ki végül a magam elcseszett kis versikéjét.
- Ha együtt megyünk el, odaát se leszel elhagyatva.
Lépett mellém Larry, átkarolva a derekamat. A „díszes” társaságra pillantottam, majd sokatmondóan az egyik üres helyre a kanapén.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 44
◯ HSZ : 234
◯ IC REAG : 221
◯ Lakhely : Anchorage belvárosa
Re: Városszélek // Szer. Okt. 21, 2015 11:12 pm

Larry mellé ülve vonta térdére a nő kezét, gyengéden fogva rá ujjaira, majd füléhez hajolva apró csókba rejtette szavait.
- Zseniális vagy. – szívta be a nő hajának illatát, valóban jó alakítást nyújtva. A figyelő szemek valóban egy szerelmes férfit láttak. Lasaruss felállva mutatott körbe a társaságon.
- Nos kérlek titeket, lassan csendesedjünk el.  – intett Pepito felé, ki engedelmesen állva fel lépett a bejárati ajtóhoz, majd zárta kulcsra azt, hogy aztán visszatérhessen a többiek közé. Larry gyengéden rászorított a nő kezére, jelezvén, hogy nincs miért aggódnia.
- Hallgassuk meg, mit mondanak a szelleme. A törékeny szőke nő felállva lépett a magas férfi mellé, majd mintha csak Isten arcába nézett volna, pillantott fel rá, majd ereszkedett térde a jobb oldalán. Ted a nő mellé keveredett, majd a kanapé karfájára emelkedett, és fojtott hangon kezdett magyarázni.
- Ethel a spiritisztánk. Ő az, aki Lasaruss vezetésével képes átlátni a fátylon, mi elválaszt minket a holtak birodalmától. – ha a nő eddig nem sejtette, mostanra biztos lehetett benne, hogy az összes résztvevő bolond. Pedig tévedett. A legtöbb csak megtévedt, valahová tartozni akaró, gyenge akaratú ember volt, kik azt hitték, valami igazán komoly, lényegi, világformáló dolognak lehetnek részesei. Mert Lasaruss ezt akarta elhitetni, és komolyan is vette feladatát. Az amúgy is haloványan égő lámpák elaludtak, és hirtelen nem maradt más fényforrás, csak a kandallóban szikrázó parázs. Az emberek arca vörösbe ment át a rávetülő forró fénytől, mitől csak még jobban valószerűtlenné vált minden.
- Ethel, el jött az idő. – zengett Lasaruss hangja mélyen, és tisztán. – Adj jelet ha hallod őket. Hozd el a hangjukat odaátról. A nő mozdulatlanságba fagyott testtel esett be a transzba, és csupán akának monoton zsolozsmái mutatták, hogy életben van. Majd hirtelen feje hátra hanyatlott, pupillái kitágultak, mintha kék szemei hirtelen hatalmas fekete bogarakká változtak volna.
- Mondd hát Ethel! Kész vagy. Mondd, kit választ következőleg? Mit üzen nekünk Moritte által a Halál? Ki várhatja a jeleket? – és a nő megszólalt. Habár  Erin nem hallhatta beszélni előtte, a morajlásból sejthette, hogy nem saját hangján szól, hanem elhunyt társukén.
- Lizard!...Három jel…ne előbb! Csak akkor ölel át… - csalódott morajlás futott végig az egybegyűlteken, amihez Ted is társult.
- Lizard még csak két hónapja van itt. Én már egy éve…és még mindig nem szólított magához. Bár a szólítás kevés…három egyértelmű jelnek kell követni. Lehet az bármi, csak egyértelmű legyen. – kattant a nehéz falióra háromnegyed hétre, mire vége lett az egész cirkusznak, és Lasaruss méltóságteljes léptekkel állt meg a kanapé előtt, kezét a nő felé nyújtva.
- Gyere velem. – volt lenyűgöző a maga nemében a férfi, kiből olyan ölelő erő és határozottság vibrált, mire egyetlen gyengébb akaratú ember sem volt képes elutasítással reagálni. A többi nő némi irigykedéssel figyelte Erint, kit a férfi kitüntetett figyelmével.

A szerkesztőség irodájába halkan ciripelt az ottfeledett telefont, majd mikor senki nem válaszolt, a férfi zsebre téve a készüléket dőlt neki az aranyszín Volvonak várakozón. Előhúzva egy szál cigarettát gyújtott rá komótosan. Végül is ő érkezett túl korán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt

Re: Városszélek // Szer. Okt. 21, 2015 11:49 pm

Tekintetem idegesen rebbent az ajtó irányába, amikor kattant a zár. Nem örülök neki egyáltalán, hogy be lettünk zárva ide. Nem vagy fóbiás, de nyugtalanít, hogy ezekkel az emberekkel kell egy fedél alatt lennem. Larry nyugtatgatása se használt túl sokat.
Hátradőlve sóhajtottam fel, aztán tekintetem a nőre vándorolt. Ahogy elvágódott, és teste vonaglani kezdett a földön, enyhén hátra hőköltem. Ez biztos valami drog hatása lehet. Talán felszívták, megitták… vagy ételben fogyasztották el. Racionális magyarázatot próbálok találni mindarra, amit látok.
Feltűnésmentesen pillantok körbe, de ebben a gyér fényben túl sokat nem látok azon kívül, hogy mindenki teljesen átszellemül. Ezek tényleg hisznek abban, ami itt folyik. De hogy meghalni is képesek lennének, ha eljutnának odáig? Annyira abszurd.
Larry pedig bolond, hogy egy ilyenbe fejest ugrott, és komolyan haragszom rá azért, amiért engem is belerángatott. A hideg futkos a hátamon, és már most biztos vagyok benne, hogy az álmaimat is meg fogja fertőzni mindaz, amit itt tapasztalok.
- Hát nem csodálatos?
Volt Ted hangja teljesen elragadtatott.
- De. Az… éreztem az erőt, ahogy fizikálisan körbevesz. Egészen beleborzongtam. Olyan érzés volt, mintha egy pillanatra a létezés újabb lépcsőfokára léptem volna. Mintha kinyílt volna a harmadik szemem.
Larry lelkesen nyalt, én meg a homlokomat törölgettem. Percek óta ver a víz, és úgy érzem, hogy egyre rosszabb.
- Soha nem tapasztaltam még ehhez foghatót. Lenyűgözött, és teljesen a hatása alá vont.
Mondtam valamit, hogy én se maradjak ki a dicsőítők sorából, noha szerintem Eugéne már rég felállította volna róluk a kórképet.
Eugéne!
Ijedten kaptam fel a kezemet, és pillantottam az órámra pont akkor, amikor ennek a cirkusznak a vezetője megkörnyékezett.
A mozdulatra Larry kérdőn felém fordult, finoman megszorította a karomat, hogy figyelmeztessen a szerepemre, ám látva kipirult arcomat, homlokomon gyöngyöző verejtékemet… és látva szapora légzésemet, komolyan megijedt.
- Drágám. Minden rendben?
A szobában levő emberek mindegyike rám szegezte a tekintetét.
- Nem tudom. Azt hiszem… friss levegőre van szükségem.
Indultam meg a kijárat felé, menet közben akasztva le a kabátomat, majd a táskámban kutattam a telefonom után, de nem találtam. Az ajtó nem nyílt, a kulcs pedig nem volt a zárban.
- Kérem, én ki szeretnék…
Hirtelen ment ki a pirosság az arcomból, amit riasztó fehérség váltott fel, aztán összecsuklottak a lábaim.
- Erin!
Larry ijedten ugrott utánam, majd felkapott a földről.
- Nyissák ki!
Rontott ki a házból, majd egy… épp a garázsából kitolató szomszédhoz rohant.
- Kérem, segítsenek! Be tudnának vinni minket a kórházba?
A volán mögött ülő nő azonnal kipattant a kocsiból, majd kinyitotta a hátsó ajtót.
- Jaj Istenem, mi történt a kis hölggyel? Tegye be hátra!
Adott gázt azonnal, ahogy Larry elhelyezkedett. Ujját a nyakamra szorítva tárcsázta a kórház számát.

Mire a kocsi megállt a kórház bejáratánál, már hordágyon ott várta az ügyeletes orvos a pácienst.
- Mi történt?
Kérdezte a férfi. Larry idegesen túrt a hajába.
- Nem tudom, fogalmam sincs. Rosszul lett. Izzadt, szaporán vette a levegőt, aztán összeesett.
Hadarta, ahogy besietett az épületbe a még mindig ájult nőt toló ápolók után.
Felix lazán könyökölve a pultra, beszélgetett a betegfelvételis asszisztensekkel, amikor felfigyelt a kisebb zűrzavarra. Kifordulva a pulttól siklott tekintete a sápadt, szőke hajjal keretezett arcra, majd elrugaszkodva a pulttól sietett a sürgősségis team után.
- Mi történt vele? Ismerem őt…
Pillantott körbe, tekintete csak kicsivel hosszabban időzött a kelleténél Larry-n, majd előrántva a telefonját azonnal Eugéne számát hívta, de nem szakadt le a csoporttól.
- Szia! Erin itt van. Valami baj van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6426
◯ IC REAG : 8279
Re: Városszélek // Pént. Okt. 23, 2015 3:50 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Rahim Alidad
Kölyök
avatar

◯ Kor : 32
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija


Re: Városszélek // Vas. Okt. 25, 2015 1:51 pm

előzmények

Dana & Lucas & Rahim



Dühösen tombolt a kölyök, miután áttörte emberi gátjai, és végre felszabadultan randalírozhatott. A kocsi ajtajának ugorva horpasztotta be az oldalát, karmai felmarták a luxusverda fényezését. Vicsorogva villantotta ki agyarait, s amikor a nőstény elhajtott, egy darabon utána eredt, ám nagyjából száz métert követően meggondolva magát, váltott irányt az erdő belseje felé…

A kölyök tombolva kapott minden után, ami élt és mozgott körülötte. Félig elfogyasztott, hátrahagyott kisebb rágcsáló tetemek, egy fiatal őz átharapott torokkal. Egyértelműen nem az éhség hajtotta a tombolását, inkább a gyilkolási ösztön kiélése, a sérelmek levezetése azon, akiket csak elért futtában.
Az ezüstös fehér gyönyörű bunda vércsatakos mocskos küllemet varázsolt a büszke hímnek, aki megérezve a szél által felé fújt medveszagot, nyargalt a szag forrását követve. Egy medvebocs szakadt le az anyjától, kajlán rohangált a fák között, mancsaival erőteljesen csapkodva maga alatt a talajt.
Az ingerült farkas támadása váratlanul érte, aki gondolkodás nélkül vetette rá magát a medvebocs torkára, hogy agyaraival feltépve a torkát harapja át a nyelőcsövét. A medve vérfagyasztó haláltusájára az erdő teljesen felbolydult. A madarak riadtan reppentek fel a fákról, s a pár száz méterre levő medvebocs mamája nagyjából abban a pillanatban iramodott meg kölyke irányába, amikor Dana és Lucas visszaért az erdőbe…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Flynn
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 291
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 241



Re: Városszélek // Csüt. Nov. 05, 2015 8:40 pm

Nem szándékoztam túlkomplikálni a dolgot, összeszedjük, hazavisszük, csókolom, a több engem nem érdekel. Azt nem áll szándékomban elemezgetni, mit keres Rahim egyedül a városszélen, ráadásul olyan állapotban, hogy még balhézzon is. Ennek maximum akkor lesznek következményei, hogyha csinál valamit, aminek nyoma marad. Azaz, én nem fogom ezért pellengérre állítani, az a Teremtője dolga lesz, bízom benne, hogy Jennifer a kezében tartja a dolgokat, és ez csak ilyen egyszeri probléma.
Én magam különösképpen nem tartottam a helyzettől, kegyes is lehet egyszer Murphy, és mondjuk az erdő felé tereli a Kölyköt, ha meg nem, akkor kénytelen leszek kapcsolatot ápolni az őrzőkkel, amire nem vágyom, de ez sokszor semmit sem számít. Amikor megérkeztünk, már szálltam is ki a kocsiból, vesztegetnivaló időnk nem volt, bár ha az erdő felé megy, akkor maximum követem, és megvárom, míg kielégíti a vérszomját.
- Maradj csak itt, elintézem.  
Igazából nem kértem, vagy tettem nagylelkű felajánlást, parancsoltam, nem volt szükségem még egy púpnak a hátamra, ugyan úgy tűnt, Dana tökéletesen tartja magát, és nem mocorog a farkasa, de inkább menjünk biztosra. Két tajtékzó kölyökkel járó probléma már hatványozódik.
Az előzetes elképzelésemet abban a pillanatban bíráltam felül, amikor megláttam a sok döglött állatot. Jelenleg sajnos nem némi egyszerű, csillapítható éhségről van szó, azt pedig nem fogom hagyni neki, hogy cél nélkül öldököljön. Amint közeledtem, levettem a gönceimet, hogy előbukkanjon az emberi méretemhez képest teste, fehér fenevadam, aki máris haragosan acsargott a világra, pont, mint az a szőke ribanc, akit az anyámnak kellene tekintenem. Nem tehetek róla, több probléma van vele, mint bármelyik kölyökkel a falkában, és ez rendkívüli módon megnehezíti, hogy tiszteljem.
Amikor odaértem, már a medve közel járt Rahimhoz, odasiettem, de eszemben sem volt közbeavatkozni. Megölte a bocsát, a fenevadam szemében a medvének joga van megtorolni a sérelmeit, ha tudja, mindenesetre, elsősorban inkább az mozgat, hogy ebből is tanulhat, ha ugyan sikerül elvakult dühében kivédenie az esetleges támadásokat, illetve bármit is tennie a dühös medve ellen. Szerencsére nem egy óriási grizzly volt, de ettől még figyeltem, és ha túl sok vagy súlyos sérülést szedett volna össze a kölyök, akkor a segítségére fogok sietni, az biztos, hogy meghalni nem fogom, még csak az kéne. Azért, arra kíváncsi leszek, hogy mi a túrótól gurult el a gyógyszere.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rahim Alidad
Kölyök
avatar

◯ Kor : 32
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija


Re: Városszélek // Pént. Nov. 20, 2015 5:53 pm

A sárgás szemek villanva fordultak a rohamozó barnamedve felé, ami üvöltve rontott ki a bokrok közül. Bocsa élettelen, üres tekintettel meredt ki a fejéből, körülötte hatalmas vértócsa jelezte kivérzését, ami elég gyorsan történt, tekintve, hogy farkasom létfontosságú ereket tépett át… megszakította a nyaki velőt, és a légutakat is kitépte a helyükről.
Elvakult dühében nem is vette észre, hogy már nincs egyedül. Hátsó lábaival kaparva a földet támasztotta ki magát, a medvebocs vérétől vöröses agyarait az anyamedvére villantva rugaszkodott el a talajtó, mielőtt a testes barna állat lendülő óriási mancsával megcsaphatta volna.
Az anyjától tanult mozdulatokkal ugrott félre, nem állva meg tartva mozgásban minden izmát, hogy a medvét összezavarja, és ne adjon neki elég időt a megfelelő és pontos reakciókra. Látszik, hogy a Teremtőm már foglalkozott velem ilyen téren is. Ha nem tette volna, valószínűleg már az első maflás úgy leterített volna, hogy beleszédülök. A medvét addig hergelem, amíg el nem érem, hogy a két hátsó lábára ágaskodjon. Akkor ugrok a torkának oldalról, amikor újra négy lábra puffan, és a földet érése pillanatában kapom el oldalról a nyakát.
Próbál lerázni magáról, csapkod, de a szorításom olyan, mint a satu. (dobás)
Karmaimmal tépem a bőrét, a földre kényszerítve vájom minél mélyebbre fogaimat a torkába, élvezve az inak és az erek szakadásának hangját, fájdalmának… és a közelgő halálnak a szagát, ami körüllengi az állatot. Amikor a nyelőcső roppanása megüti a fülemet, a fenevad elégedett morran fel, s tudván, hogy legyőzte a medvét, már nem lát kihívást a szétmarcangolásában. Eleresztve agyaraival hagyja, hogy a medve bugyborékolja hörögjön még párat… orrán-száján bugyog a vére, ahogy néhány utolsót ráng, a farkasom pedig már állna is tovább, hogy további áldozatok után kutasson, ám ekkor megérzi egy másik farkas jelenlétét is.
Ínyét felhúzva kezd vicsorogni, majd mélyről jövő morgással lép fel mellső mancsaival birtoklón a medvére, ahogy szemeivel végigpásztázza a környéket: ki zavarta meg ámokfutása közben!?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Flynn
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 291
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 241



Re: Városszélek // Csüt. Nov. 26, 2015 2:40 pm

Rezignáltan nézem végig a bemutatót, nem mondom, hogy nem ügyes, viszont vannak dolgok, amiket nem árt benne helyretenni. Többek között azt, hogy csak úgy agymenéstől fűtve nem pusztítjuk az erdő vadállományát, mert nélkülük mi is elpusztulnánk. Ezt a pazarlást… Keserűség marja a torkom. Az a bocs lehetett volna szép nagyra megnőtt fenevad, akit kihívás levadászni. Vagy éppen valaki finom vacsorája, nem csak egy tombolás áldozata. Nem mondom, inkább, mint az emberek, de ettől még nem fogom csak úgy ennyiben hagyni. Fizikailag helyt állt, bár ebben bizonyára nagy szerepe volt az anyamedve dühének, ami csökkentette a harcbeli képességeit, nem volt elég figyelmes, pedig bizonyosan jóval tapasztaltabb, mint a kölyök, és tippre még erősebb is. Azaz volt.
Komótosan dobtam le magamról a ruháimat, mikor megtalált a kölyök tekintete, közben Danától azért megkérdeztem mentálisan, hogy nem éhes-e, mert terülj, terülj asztalkám van, és nem kellene veszni hagyni a finom falatokat. A hófehér, agresszív dögöm úgy robbant elő belőlem, mintha nekirohant volna, szinte sikoltott a tudata a pillanatért, ínye felszaladt, vicsorgott a kölyökre, már-már gúnyosan, mintha lenézné, tulajdonképpen ő így is tett, volt kitől örökölnünk ezt a páratlan stílust.
~Bájos elképzelés, hogy ez a te zsákmányod volna. Nem látom, hogy ennél. Inkább nevezném mészárszéknek, amit itt műveltél. A tiszteld a zsákmányodat még közöttünk is örök érvényű.~  
Ennyit vagyok hajlandó mondani neki, de a következő pillanatban már rohanok is neki, gondolkodás nélkül marva rá a nyakára, és kényszerítve a földre, minden energiám roppant nyomásával, és bár nem vagyok a legöregebb, mivel fiatal a teremtője, neki ez is sokkolóan megterhelő lehet. Fizikai erőszakkal késztetem meghunyászkodásra, és egészen addig tépem – nyilvánvalóan nem halálos mértékben -, míg nem kushad a földön, és adja meg magát.
~Ezt a medvék küldik…~  
Utána pedig fogom magam, és felzabálom az elejtett medvéjének nagy részét, és ha még magánál van, akkor gondoskodom róla, hogy végignézze. Talán elgondolkodik egy, s máson, de ha mégsem, nos, talán a jövőben majd megkérem Jennyt, hogy olykor engedje át másnak egy kis kiképzésre. Nem feltétlenül csak egy valakitől kell tanulnia egy kölyöknek.
Amint mindennel megvagyok, visszatolom a farkasát a helyére, nyilván nem fogja értékelni, de pont nem érdekel, elég kárt okozott mára, és bizonyára a vérszomja is csillapodott. Kár, hogy nincs Telihold. Felöltözöm, és bár a lábaiban nem tettem kárt, de ha esetleg elájult, akkor a vállamra kapok – ja, elég vicces látvány -, és úgy viszem a kocsihoz, ha nem, hát ajánlom neki, hogy szedje a lábait, mert nem vagyok túlságosan fényes hangulatban.
- A hintó előállt.  
Akármelyik eset is áll fenn, az autóban maximum egy takarót kap magára, és örüljön, hogy nem a csomagtartóban foglalhatja el előkelő helyét. Ha ugyan Danánál lenne is, akkor sem hiszem, hogy olyan nagyon jól festene bennük. Amint mindenki a kocsiban volt, biccentettem a nősténynek, hogy indulhatunk vissza, és közben előhalásztam a telefonomat, hogy megejtsek egy gyors hívást.
- Jennifer? Szervusz, Lucas vagyok. Rahimot most visszük be a Hotelbe, átváltozott a város szélén, embereket nem bántott, értékelném, ha eljönnél érte, és nem árt gyógyító sem. Ruhát is hozz.  
Summázom a szőke nősténynek a problémát, mert én többet nem akarok az üggyel foglalkozni. Ahol nincs probléma, oda nem gyártunk, illetve, ami bajom volt vele, azt én lerendeztem magamnak, a többi legyen az ő dolguk, ebbe igazán nem szeretnék beleszólni. Más lehet, hogy megtenné, az én házam táján jelenleg több a farkasürülék, amit el tudok söpörni, ezt már nem veszem a nyakamba. Ha Rahimnak szüksége lesz valakire, aki Jenniferen kívül foglalkozik vele, majd tesz érte, hogy az illető szakítson rá időt. Ha valami gebasz van köztük, az mindaddig nem érdekel, amíg nem követel áldozatokat.

//Részemről ennyi lett volna, nem muszáj reagálnod, mert Lucas IC semmi lehetőséget sem hagy úgysem, de ha mégis, várom. Very Happy Ha nem, úgy zárasd már kérlek, és folytathatjátok Jennyvel, ha gondoljátok. //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6426
◯ IC REAG : 8279
Re: Városszélek // Szomb. Nov. 28, 2015 7:50 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 51
◯ IC REAG : 45
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Városszélek // Hétf. Jan. 09, 2017 4:04 pm

Nem mondanám éppen, hogy zökkenőmentesen indult ez a munka, és még csak utána sem lett sokkal jobb. Talán a túlzott hideg, amit még mindig nem szoktam meg teljesen, vagy a történő események, amikre korábban még egyszer sem volt példa. Nem tudom, de nem volt könnyű belerázódni a mindennapokba, viszont nagyon igyekeztem. Nem fogom csak úgy feladni, ennyi egészen biztos volt, ráadásul mindig tudtam valamit írni a blogomra, ami izgalmas volt, vicces, siralmas, vagy éppen mind valahogy együttvéve.
Éppen azon törtem a fejem, hogy ma melyik éttermet próbáljam ki a városban, miközben sétáltunk Mozarttal. Mivel benti kutya volt leginkább, ezért vettem a fáradtságot, hogy jó negyedórát mindig sétáljunk délelőtt is, meg délután is. Mindig élvezte, és egy kis mozgás még igazán nem ártott meg nekem sem. Így is többet kellett volna, de egyszerűen alig volt kedvem annál többször kidugni az orrom a házból, mint amennyit feltétlenül muszáj volt. De legalább a napi kettő biztosan megvolt, ami már beleépült a frissen kialakult napirendembe.
- Nem rohanunk, hé! – szóltam rá az előttem csúszkáló kutyára, és nagyon iparkodtam ám tartani vele a tempót. Nem mindig volt könnyű, de szerencsére általában kényelmes tempóban araszolt, hogy ne üljön fenékre a jégen. Még mindig kísértett az esésem emléke, habár már nem fájt a semmim. Maximum pszichésen hasított bele most is némi sajgás, de arról próbáltam nem tudomást venni, hiszen mindenkinek jobb úgy. Annál is inkább, mivel nem olyan messze tőlem, kiszúrtam egy ismerős arcot. Igen, én most már ilyenekkel is büszkélkedhettem. Ugyan nem itt lakott, de sűrűn jött a szomszédomba, és már többször is volt szerencsénk találkozni.
- Szia, Mae! – kiabáltam oda neki már távolabbról, meglóbálva a szabad kezemet felé. Ajkaimon vidám mosoly szaladt végig, míg próbáltam egyensúlyozni az ebbel. Még sohasem történt korábban ilyesmi, de ahogy közelebb értünk, elkezdett begyorsulni. Először nem volt vészes, amúgy is sietni akartam egy kicsit, hogy még elkapjam a másik nőt egy kis beszélgetésre. – Hogy vagy? – kérdeztem még út közben, ám már csaknem futólépésben közeledve felé.
- Lassíts már le, a fenébe is! – próbálkoztam a fegyelmezéssel nagyon lelkesen, de olybá tűnt, hogy süket fülekre találtak a kétségbeesett szavak. – Mozart! – ezúttal már félig kiabáltam rá, és elég dühös voltam ahhoz, hogy kicsit megtorpanjon. Nem is lett volna baj, ha mindezt nem pont egy jégfolton akarja megtenni, aminek köszönhetően már képtelen volt megállni. Egyenesen Mae felé csúszott, engem is tehetetlenül rántva maga után. – Vigyázz! – figyelmeztettem még az utolsó pillanatban, de már hiába. Alig pár másodperccel később belecsapódtam szegény lányba, a póráz mind a kettőnk köré tekeredett, és csak egy rántás választott el attól, hogy mind a ketten a földön kössünk ki.
- Nagyon remélem, hogy nem indul meg… - dünnyögtem, levegő után kapkodva, sajgó tagokkal. Ez már nem csak pszichés volt, tényleg éreztem. És akkor megláttam a kerítésen egyensúlyozó mókust, ami előrevetítette az elkövetkező másodpercekben várható történéseket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 83
◯ HSZ : 401
◯ IC REAG : 336
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás

Re: Városszélek // Hétf. Jan. 09, 2017 6:02 pm

Egyre hidegebbre fordult az idő, nem mintha mi farkasok annyira bántunk volna, hiszen kicsivel egyszerűbb dolgunk volt, mint az embereknek ilyen téren, de azért már mi is megéreztük azt, hogy -20 fok alá csökkent az idő. Egyre kevesebb ember is lézengett az utcákon, akinek meg nagyobb távot kellett megtenni, az elég gyakran megállt egy-egy kávézóban kicsit melegedni. Autóval se volt éppen egyszerű a közlekedés ezen a vidéken. Főleg ilyenkor, de már egészen kezdtem megszokni. Szerencsére nem ez volt az első telem ebben a városban, viszont az ideérkezésem óta túl sok minden változott meg. Nem mintha annyira bánnám, de még mindig fura érzés volt a gyűrűt viselni, de amikor rápillantottam, vagy csak megérintettem, akkor máris mosoly szökött az arcomra.
Óvatosan sétáltam az utcán, hiszen nem akartam seggre ülni, szerintem a farkasom se díjazta volna és nem is olyan régen még láttam is az egyik kirakatban, hogy elméletileg -24 fok van azt, hogy egyszer ilyen hideg helyen fogok, de bármennyi rossz dolog is történt itt, attól még sokkal több jó, ami ideköt már és nem akarok elmenni. Kicsit olyan volt, mintha az utcák ingyen korcsolyapályával akarta volna megajándékozni a rajta közlekedőket, mindenki csúszkált, még én is megcsúsztam az egyik saroknál, amikor befordultam, de szerencsére megtudtam kapaszkodni az egyik oszlopban. Pár pillanattal és lépéssel később pedig már a nevemet hallottam. Hirtelen azt hittem, hogy valamelyik betegem köszönt, de amikor körbe pillantottam és megláttam a hangtulajdonosát, akkor csak elmosolyodtam. – Szia Jackie! - Könnyedén integettem vissza, mintha régi ismerős lenne, pedig nem és még annyira nem is ismerem. Annyit tudok, hogy Abigail szomszédja és néha összefutottunk, amikor a nővéremet és az unokahúgomat látogattam meg. – Kicsit megfagyva, de remekül. Te? – kérdeztem vissza, ami részben igaz volt, részben nem, de ezt neki nem kell tudnia. Farkasok is remek hazudozok társaságát képezik.
- Minden rendben van? – szólaltam meg kicsit aggodalmasan, ahogyan illik és még egy pillanatra megfordult az is a fejemben, hogy kicsit talán az energiáimmal is megbirizgálhatnám a kutyát, de gondolom eléggé fura jelenség lenne, ha hirtelen elkezdene lenyugodni, így inkább nem tettem semmit se. Egy nő majdnem elesik mellettem, így sietve nyúlok utána, hogy elkapjam. Hálásan köszöni meg, majd utána sietve megy tovább, majd pedig ismét megkeresem Jackie-t a pillantásommal, de addigra már csak azt hallom, hogy vigyázz. Még simán el tudnám kerülni, de csak egyszerű ember vagyok most. Emlékeztetem magam, így hagyom, hogy elsodorjanak és még az ijedtséget is tökéletesen alakítom. – Azt hiszem erről elkéstem. – szólalok meg kissé ironikusan, amikor már a pórázzal remekül összeakadtunk.
- Mozart neee! – csak ennyit mondok, amikor megérzem, hogy indulni fog. A farkasom is felkapja a fejét, de ahogyan magam, úgy önt is nemre intem és hagyom, hogy végül hamarosan a földön kössünk ki, amikor süket fülekre találnak a szavaink. Sikítás, koppanás és ugatás következik a következő percekben. Sajog minden porcikám, a kutya pedig könnyedén fut tovább, miközben mi kicsit egymásra esve fekszünk. – Jól vagy? – kérdeztem meg sietve, hiszen a csontjaim beforrnak, egészen hamar is, hiszen nem lehet akkora baj, meg talán nem is tört el semmi se, és talán nem is sértettem fel sehol a bőrömet. - Azt hiszem, hogy sose sikerült még senkinek ennyire hamar levenni a lábamról. - nevetem el magam ezen az abszurd helyzeten, még akkor is, ha a farkasom nem éppen ugrál örömében, de inkább csak inkább visszaheveredik és unottan szemléli az eseményeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 51
◯ IC REAG : 45
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Városszélek // Hétf. Jan. 09, 2017 6:52 pm

- Én is hasonlóképpen! – válaszoltam még így az út közbeni sietségben. – De megnyugtató, hogy nem csak én fázok ennyire! – nevettem fel lelkesen, aminek köszönhetően még a sálamon át is felszállt a kis páragomolyag. Közben nem is olyan lassan meg is közelítettük nem túl régi ismerősömet, és mire észbe kaptam, már vészesen közel sikerült kerülnünk hozzá. Már akkor láttam, hogy ez így nem lesz jó, de csak tehetetlenül sodródtam tovább az árral.
- Nem vagyok benne teljesen biztos! – kiabáltam még az előtt, hogy elindultunk volna a lejtőn, jelen esetben szó szerint is. A kutya teljes gázra kapcsolt, és iramodott neki Mae-nek. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy mindezt szándékosan csinálta, de nem is volt lényeges. Csakis az számított, hogy kis híján letaroltam a megcsúszó nőt, hogy aztán a megmentőjét ténylegesen is telibe kapjam. Hiába figyelmeztettem, mire észlelte a közeledésemet, már túl késő volt, és nem tudott ellépni előlünk. Talán nem is baj, már ha a saját helyzetemet nézem, mivel valószínűleg akkor elég csúnyán elestem volna. Megint.
- Ne haragudj, én nem is értem, hogy mi ütött belé! Sosem szokott ez lenni… - legalábbis azóta egyszer sem volt rá jellemző, mióta én gondoskodom róla. Ez úgy nagyjából két hónapos időtartam volna, ami elég ahhoz, hogy összeszokjunk, viszont nem feltétlenül elég hosszú idő a szófogadó viselkedéshez. Már, ami a kutyák rendszabályozását illeti. – Ó, a fenébe! – dünnyögtem dühösen az orrom alatt, mert amikor én észrevettem a lézengő mókust, akkor bizony ő is kiszúrta a kis vörös bundást. Ez pedig határozottan nem volt jó hír számunkra, akik beleakadtak a pórázba. Imádja a mókusokat, egyszerűen rajong értük.
Alig pár másodperc múlva ténylegesen megindult, de már én is előbb megéreztem, hogy baj lesz. Hirtelen rántott egyet rajtunk, amitől még szorosabban nyomódtam neki szerencsétlen lánynak, hogy aztán hamar kifusson a lábunk alól a biztos talaj. Én hangosan felkiáltottam a rémület, és a hamarosan rám váró fájdalom félelmétől, és már vágódtam is hanyatt.
- Úristen! – szakadt fel belőlem végül, néhány másodperces fáziskéséssel. Először vissza kellett nyernem a lélegzetemet, ugyanis a földdel való találkozás miatt kiszaladt belőlem minden szusz. – Nem hiszem el, hogy már megint! – nyögtem fel fájdalmasan, mivel nem is olyan régen a kertben sikerült fenékre esnem. – Fáj mindenem… - panaszoltam máris, és igyekeztem lecsillapítani a szemem előtt táncoló csillagok intenzitását. Nem sok sikerrel jártam. – És te? – kérdeztem bizonytalanul, és végre meg is moccantam. Szétnéztem, először a kutyát keresve, majd a saját testhelyzetünk összegabalyodását mérve fel.
- Ezt most bóknak veszem! – nevettem fel én is, aztán fel is jajdultam egyből. – Ó, hát ez borzasztó! – tapogattam meg a csípőm tájékát ismét, mert megint ott vertem be. Hol máshol? Pedig épp csak helyrejött a legutóbbi óta. – Azt hiszem, én még egy kicsit fekszem itt a hűs betonon, amíg elég erőt érzek majd ahhoz, hogy felálljak. Aztán elkapom azt a kutyát, és isten irgalmazzon neki! – persze sohasem bántottam volna, de tuti, hogy holnap nem jövünk ki kétszer is sétálni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 83
◯ HSZ : 401
◯ IC REAG : 336
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás

Re: Városszélek // Hétf. Jan. 09, 2017 7:28 pm

- Ohh, emiatt ne aggódj. A többség még mindig fázik, csak túl büszkék ahhoz, hogy beismerjék. – feleltem neki könnyedén, mintha normális dolog lenne ekkora távlatból beszélgetni, pedig nem volt az. Biztos vagyok annak, hogy nem mindenki örült annak, hogy megosztjuk a város egy kicsinyke szegletével a gondolatainkat és a dolgainkat. Igaz, én még a suttogását is hallottam volna, de ő az enyémet nem, így inkább igyekeztem továbbra se leleplezni magam és pontosan olyannak mutatni magam, mint amilyen átlagos hozzám hasonló lány lenne.
- Csak próbáld kicsit visszarántani őt, mintha meg akarnád állítani! – próbáltam adni neki egy tippet, de túl sok időm nem volt arra, hogy foglalkozzak azzal, hogy mennyire jött be, mert automatikusan kaptam a mellettem megcsúszó nő után. Persze aztán csak úgy tettem, mintha véletlen és mázlinak köszönhető lenne, hogy nem esett el, aztán pedig… Egyszerűen könnyedén érzem meg azt, ahogyan a mellkasomnak vágódik és ha a kutya nem kötött volna minket össze és nem lenne olyan jó a reflexem, akkor tuti, hogy most borultam volna el, mint egy krumpliszsák. A kezemmel pedig kicsit el is kaptam őt, mintha csak meg akarnék kapaszkodni benne.
- Lehet, hogy túlzottan fázik a tappancsa és ezért rohanna. – vagy az se kizárt, hogy a sok farkasszag őrjíti meg őt. Nem kevés van belőle, de szerencsére nem áll neki megugatni. Már csak az kellene, de akkor nem lennék rest kicsit rámorogni azzal, ami bennem lakozik, vagyis inkább az energiáimmal megnyugtatni, mintha csak kósza dolog lett volna a kutyától. – A tiéd, vagy csak vigyázol rá? – pillantottam aztán a túlzottan is közel lévő új ismerősre, hiszen nem szoktam senkit se könnyedén beengedni a magánszférámban, de a csintalan Mozart könnyedén változtatott ezen. Fogaskerék könnyedén indultak be az agyamba, de mire puszta emberként bármit is kitalálhattam volna, addigra már meg is indult a kutya.
Először csak még inkább hozzám nyomódott, majd utána jött a nagyobb baj, amikor elkezdtünk dőlni is. Igyekeztem valamennyire a kezemmel tompítani a dolgot, de amikor hátrafelé kezdesz el esni, akkor nem a legjobb, meg úgyse, ha össze vagy valakivel kötözve.
Ezt még én is eléggé megéreztem, és sajgott is egy-két porcikám. Kicsit megmozdultam, miközben levegőért kapkodtam, hiszen a farkasomnak baromira nem tetszett, hogy hagytam ezt megtörténni, ahogyan a testemnek se. – Akkor nálad ez gyakori? Lehet, hogy életbiztosításban akkor váltanom kellene. – utaltam itt arra, hogy ha veszélyes másokra nézve, akkor nem árt óvatosabbnak lennem. Persze nem gondoltam komolyan, kicsit inkább oldani akartam a hangulatot. Ajkamról letöröltem a vért, mert sikerült elharapnom a számat esésnek köszönhetően, de semmi komoly. Meg egyik lábam sajgott kicsikét. Nagyon reméltem, hogy nem szedtem le a bőrt róla, mert azt érdekes lesz kimagyarázni. – Megvagyok, de voltam már jobban is. – ropogtattam meg kicsit a nyakamat.
- Helyes. – kacsintottam volna rá is, ha éppen egymásra pillantottunk, majd lassan kicsit feljebb tornáztam megint, hogy végre már legalább üljek. Fürkészően néztem őt, hiszen mégis csak orvos vagyok és valószínűleg neki nagyobb baja eshetett, mint nekem. – Azt hiszem, hogy jobb lesz Mozartnak, ha egy időre kerül téged, de gyere. – Azzal a kezemet nyújtottam felé. – Még a végén megfázol és nem élvezheted Alaszka fagyos és csúszós utcáit. – Ha engedte, akkor kicsit feljebb húztam őt is, hogy legalább már üljön. Persze a doktori énem se maradhatott rejtve továbbra se. – Valahol fáj esetleg nagyon? Vagy semmi komoly?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 51
◯ IC REAG : 45
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Városszélek // Hétf. Jan. 09, 2017 7:50 pm

Engem egyáltalán nem zavart, hogy hallanak minket az utcán. Sőt, az sem, hogy műsort szolgáltattunk nekik, mert valahogy az ilyenekkel nem szoktam foglalkozni. Ha én jól érzem magam, akkor nem érdekel, ha ferdén néznek rám emiatt. Szerintem ez a legkisebb gond, a hideg már jóval több galibát okozhatott. Kezdve a megfázásokkal, egészen a jégen való esésekig, ahogyan a múltkor nekem is sikerült. Nem volt a legjobb kikapcsolódás, ezt be kell vallanom.
- Meg is akarom! – közöltem tanácstalanul, mivel Mozart tényleg rántott előre, én meg próbáltam ellent tartani neki. Elég jó erőben vagyok, de a jelenlegi útviszonyok miatt cseppet sem volt könnyű dolgom, bármilyen elszántan próbálkoztam is. Pedig én tényleg igyekeztem a kutyát meggátolni a csúszásban, és a gyors lépésekben, de kevésnek bizonyultam ehhez. Nincs sok ilyen dolog, de ez határozottan az volt, és ez némi aggodalomra azért adott okot. Mi lesz legközelebb? Máskor is ugyanígy előfordulhatott ilyen, és akkor még ismerőshöz sem tudnék fordulni valószínűleg, csak a függönyök takarásából nevetnének rajtam jókat odabent.
- Szerintem csak megcsúszott! Teljesen le van fagyva még a járda is, nem tudom, hogy miért nincs felsózva, vagy leszórva homokkal… - bosszankodtam egy kicsit, de legalább egészen eddig még nem estünk el. Ahogyan Mae kapaszkodott belém, úgy én is fogódzót kerestem benne. Ha ezt megússzuk, egészen biztos, hogy három réteg nadrágban fogok járni mostantól, vagy legalábbis egy párnát dugok a fenekem alá, mert ez tűnt a lehető legjobb megoldásnak az efféle problémákra. Röhejesen festenék, az tuti, de nem fájna többé a hátsóm.
- A munkaadóimé. – válaszoltam meg máris a kérdését. – Nekem még nem nagyon volt kutyám, de másokéra már sokat vigyáztam. Csak nem ilyen hosszú távon, mint most rá… - magyaráztam kissé idegesen, mert féltem, hogy még rosszabbra fognak fordulni a dolgok. Úgy tűnt alig pár másodpercen belül, hogy ez a félelmem nem is volt olyan alaptalan. Azt hiszem, ez határozottan nem a mi napunk volt. Egyikünké sem, és még csak kora délután van. Mi lesz később? Még órák voltak hátra az estéig, és talán kudarcba fullad majd minden tervem. Helyette feküdhetek a takaró alatt, a jó melegben, és bízhatok benne, hogy nem szedtem össze egy jó kis megfázást.
- Ó, a legutóbb is sikerült elcsúsznom, csak akkor volt nálam egy rakás fa. Szanaszét repültek, és bumm! – nem mozdultam továbbra sem a földön fekvő remek helyzetemből, csak magyaráztam. Láttam magam előtt a jelenetet, és persze az sem volt utolsó, hogy mindezt egy rendőr előtt műveltem. Ezzel jobbnak láttam, ha inkább nem dicsekedek el, így is elég röhejes volt a sztori ezen része. – De akkor megijesztettek, szóval nem én tehettem róla! – igaz, hogy most sem, de ezt már nem fűztem hozzá. Szerintem mind a ketten tudtuk, hogy így van, mivel nem szándékosan futottam bele. Nekem sem esett jól ez a hirtelen jött közeli találkozás.
- Sajnos erre nincs sok esélye. Össze vagyunk zárva, de ha jót akar magának, most még elfoglalja a szabad idejét a mókus hajkurászásával. – dünnyögtem az orrom alatt, és semmi kedvem nem volt felkelni ebből a testhelyzetből. Tudtam, hogy kellene, de ez tűnt jelenleg a legbiztosabbnak, és a legkevésbé fájdalmasnak. – Lehetne már tavasz. – morgolódtam kicsit kelletlenül, de végül elfogadtam a felém nyújtott kezet. – Ó, atyám! De fáj a fejem… - míg egyik kezemmel belé kapaszkodtam, addig a másikkal az említett testrészemet dörzsöltem meg. – Remélem, hogy nincs agyrázkódásom. Már csak az hiányzik! – egy kicsit verhettem be csak, úgyhogy nem szabadott vészesnek lennie.
- Ezt nehéz lenne megmondani. Belső vérzésem csak nincs, a bordámra sem estem rá… - közben megtapogattam magam, mintha csak ellenőrizni akarnám, hogy mindenem megvan-e még. – A csípőm fáj, a fenekem, és egy kicsit a hátam. Meg a fejem, azt hiszem. – tartottam meg a leltárt sebtében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 83
◯ HSZ : 401
◯ IC REAG : 336
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás

Re: Városszélek // Kedd. Jan. 10, 2017 3:08 pm

- Nem kizárt, eléggé veszélyes vidékké változik ez a hely, amikor beköszönt a fagy és a hó. – értettem vele egyet. Igazából pontosan azt se tudtam, hogy mióta él itt, csak azt tudtam, hogy nem olyan régóta lakik Abigail szomszédságában. – A forgalmasabb részek már levannak, de azért -20 fog felett eléggé nehéz minden utat járhatóvá tenni. És hamarosan farkasordító hideg lesz, ha jól hallottam. – utaltam arra, hogy még inkább esni fog a hőmérséklet és még több hó várható, így jobb lesz óvatosnak lennie. Még néha én is képes vagyok megcsúszni és biztos vagyok abban, hogy akkor legszívesebben a farkasom is a fejét fogná, viszont ahogyan én, úgy ő is igazán szereti a havat és elveszni a hóban pontosan úgy, ahogyan az első találkozásunkkor történ. Fehérbundám pedig könnyedén tűnik el a havas erdőben.
- Mások kutyájára szoktál vigyázni, vagy pontosan hogy érted? – pillantottam rá kérdőn, hiszen pontosan nem tudtam, hogy mivel is foglalkozik. Nem rémlett, hogy valaha ő vagy a nővérem említette volna. Abban pedig totálisan biztos voltam, hogy nem fogjuk ezt az esést megúszni. Hiába lenne rá mód, akkor is csak egy vékony és törékeny fiatal nőnek tűnök az átlag szemében és ezt a látszatott fenn is szeretném tartani. Alig, hogy ezt végig gondolom máris koppantunk a földön és kicsit egymáson is. Legalábbis a lábát egészen jól éreztem magamon. Még kész szerencse, hogy nem rántott még tovább magával Mozart.
- Jesszusom, jobban kellene vigyáznod magadra. Még szerencse, hogy nem rád estek. – legalábbis abból, hogy nem volt láthatóan semmi komolyabb sérülése – vagyis a találkozásunkkor -, így abból következtettem picit. A hangom meg lehet kissé dorgáló is volt rá nézve, de sose szerettem azért, ha az emberek összetörik magukat. Orvos lévén nem hiszem, hogy ez annyira meglepő lenne tőlem. – Remélem az ijesztgetőt megajándékoztad pár farönkkel. – vicceltem el én is a dolgot, de nem is értem, hogy ki lehetett az, aki pont ilyenkor ijeszti meg az ember, viszont volt egy sejtésem, hogy talán hamarosan ezt is megtudom.
- Szerintem erre figyelmeztetned se kell. – utaltam az ugatásra és a kisebb sikolyokra. Gondolom másokat is majdnem felborított, miközben a mókust akarta elkapni. – Nem akarlak elszomorítani, de arra még sokat kell várnod. – én viszont nem akartam tavaszt, hiszen ott lesz az április… nem akarok még egy olyat, mint a tavalyi volt. Balthazar megígérte, hogy nem fog maradni és reméltem, hogy így is lesz. – Esetleg szédülsz, hányingered van? – aggodalmaskodtam tovább, hiszen nagyon reméltem, hogy innen nem a kórházba fog az utunk vezetni. Bár ha nincs más lehetőség, akkor majd elrángatom magam, aztán haza is viszem, ha semmi komoly baj. Néha bólintottam egyet, miközben beszélt, hogy figyelek rá. – Ha gondolod bemehetünk a kórházba a biztonság kedvéért és szívesen megvizsgállak. Legalább kiderül, hogy maradt-e még ép csontod, amit a tél kezdetén még nem tettél tönkre. – cukkoltam őt kicsit, de érezhette, hogy csak szórakozom a mondatom második felével, mintha csak a fájdalmáról akarnám elterelni a dolgokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 51
◯ IC REAG : 45
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Városszélek // Szer. Jan. 11, 2017 4:04 pm

- Azt látom! – dünnyögtem az orrom alatt kissé kelletlenül. – Megnéztem én mielőtt idejöttem, hogy mire számítsak, de azt nem gondoltam, hogy tényleg ennyire vészes lesz. – nem is tagadtam egy pillanatig sem, hogy erre azért nem voltam felkészülve. Ám annál sokkal kitartóbb és makacsabb teremtés vagyok, semmint fogjam magam, és elmeneküljek Alaszkából. Különben is, ez jó munka volt, és jó lehetőség. Remek ajánlóleveleket kaphattam, és talán arrafelé is eldicsekednek velem, ahová elmentek erre az egy évre. Ezen felül, egyszer úgyis véget kell érnie a télnek, nem? Csak elég türelem kellett a kivárásához.
- Ezt most biztatásnak szántad? – kérdeztem vissza nevetősen. Már a gondolattól is összébb húztam magamon a ruhát, hogy kevésbé érezzem a hideget. Nem volt könnyű, de az tuti, hogy több réteget fogok magamra venni, ha ez megtörténik. Talán nem ártana vásárolni néhány holmit, mert nekem nagyrészt nyárias, lenge ruháim akadtak a szekrényben, mivel sokszor azokra volt szükségem inkább. És minek tartsak olyat, ami nem kell? Hát, most fog kelleni, az tuti.
- Nem! Én mások házára szoktam vigyázni! – árultam el vidáman, mert általában ez meg szokta lepni az embereket. Sokan azt sem tudják, hogy egyáltalán létezik ilyesmi, pedig létezik. Én vagyok rá az élő példa ugyebár. – És időnként a házakkal együtt megkapom a háziállatok felügyeleti jogát is, mint jelen esetben Mozartét. Egyébként jól elvagyunk, csak néha kicsit szófogadatlan. – ingattam a fejem rosszallóan, hiszen most sem volt könnyű dolgom vele, belerángatott mindenféle ostoba szituációba, amit akár meg is úszhattam volna, ha nem egy szőrös kísérővel lépek utcára.
- Tudom én, hidd el, de nem rajtam múlt akkor sem! – nyögtem fel fájósan, megpróbálva érzékelni, hogy minden porcikám megvan-e még. Azt hiszem, hogy megvolt, máskülönben nem fájna ennyire mindenem. – Igen, csak szanaszét. – magyaráztam, és ha nem a földön feküdtem volna, valószínűleg még néhány hadonászó kézmozdulat is társult volna hozzá. – Szívesen megtettem volna, de azt hiszem, hogy akkor hivatalos közeg elleni erőszakért egy cellában töltöttem volna az éjszakát. – feleltem már-már jókedvűen, mert belegondolva azért elég komikus volt a helyzet, még ha akkor nem is nevettem rajta. – Ugyanis egy rendőr volt az illető. – tettem hozzá, bár erre már bizonyára ő is rájött a válaszomból.
- Tudom, a tél is még csak most kezdődik… - sóhajtottam kissé lemondóan, miközben megpróbáltam összekaparni magam, már amennyi maradt belőlem. – Egy kicsit talán szédülök, de nem vészes. – hányingerem az nem volt, azért is hagytam reakció nélkül az érdeklődést. – Ó, ha nem muszáj, akkor inkább kihagynám azt a bulit! – nem vágytam fertőtlenítő szagba, orvosok közé. – Nagyon remélem, hogy van még néhány. – mosolyodtam el, mert értettem én a viccet. – Nem is tudtam, hogy orvos vagy. – tettem szóvá a dolgot, de hát én sem mondtam neki korábban, hogy mivel foglalkozom. ez nem olyan meglepő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 83
◯ HSZ : 401
◯ IC REAG : 336
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás

Re: Városszélek // Hétf. Jan. 30, 2017 7:54 am

Picit csak felvontam a szemöldökömet arra, amit mondott, hiszen ha utána járt, akkor nem tudom, hogy mire számított. Azért nem sok vidéken esik ennyire le a hőmérséklet normális esetben, vagy még ennél is lejjebb. – Ahogyan mondani szokták, néha készülj a legrosszabbra és akkor csak kellemes csalódás érhet téged. – pillantottam rá egy barátságos mosoly keretében. Meg amúgy se volt még annyira hideg, de hát nem mindenki kedvelheti se a telet, se a hideget. Bár ezek után érdekes, hogy pont egy ilyen hosszú teles és jeges vidékre jött. Talán egyszer kiderül az is, hogy miért pont idejött, ha jelenleg nem érzi magát túl közel az itteni időjáráshoz.
- Inkább csak figyelmeztetésnek, mielőtt tényleg egyszer máshol botlanánk egymásba. – kacsintottam rá szórakozottan, meg kicsit lehet biztatásnak is szántam, hogy ne annyira essen kétségbe a mostani időjárástól se. A farkasom csendesen üldögélt, feküdt, mintha unta volna magát és persze annyira nem is tetszett neki mindig a helyzet, de egyértelmű volt, hogy a leányzó egyszerű halandó és nem úgy tűnt, mint aki bármit is sejt arról, hogy valójában mi is lappang a városban a látszat mögött.
- Ohh, házakra vigyázol? – meglepettség csendült a hangomban pontosan úgy, ahogyan kell, de ennek ellenére eléggé fura volt elképzelni azt, hogy igazából egyik házból a másikba költözik és nincs is igazán otthona. Biztosan kalandos lehet az élet, de akkor is… Hmm, nem is tudom mi lenne a legjobb szó. Miközben pedig folytatta a beszélgetést én csak aprókat bólintottam, mintha csak ezzel akartam volna a tudtára adni azt, hogy figyelek rá. – Pedig azt hinné az ember, ha már háziállatot tart valaki, akkor meg se akar válni tőlük. Biztosan jó kis társaság lehet ő, de úgy tartják, hogy annak fogadnak szót igazán a kutyák, akiket elfogadnak falkavezérnek. – osztottam meg vele azt, amit egyik betegemtől hallottam. Biztosan igaza van, hiszen kutyákkal foglalkozik elég régóta. Másrészt meg nekem ilyen gondom nincs. Szerintem az ebek se örültek annyira, hogy szembe akarjanak szállni egy fenevaddal, ami a törékeny és barátságos látszat mögött él.
- Csak nem egy rendőrhöz volt szerencséd? Melyikükhöz, ha szabad tudni? – nem egyszer volt már közös munkám is a rendőrséggel, hiszen néha ők riasztanak minket, másrészt meg voltak olyan rendőrök is, akik vagy az őrzőkhöz, vagy éppen a falkához tartoztak. Egészen hamar pedig érkezett is a válasz az első kérdésemre, a másodikra meg türelmesen vártam.
- Ez nem szeretem kérdése az egész, hanem az egészséged miatt fontos, de ha úgy érzed, hogy semmi komolyabb baj nincs, akkor nem foglak vele nyaggatni. Majd jössz te is, ha úgy érzed. – hagytam ennyiben a dolgot, mert nem akartam én erőszakoskodni miatta. Ő érezte, hogy mennyire van szarul, mennyire nincs. Persze én is, de ezt úgyse kötöttem volna az orrára. – Még sose beszéltünk, meg nem szoktam hirdetni, hogy az vagyok. De igen, az vagyok a helyi kórházban. – avattam be picit, majd közben felálltam és ha engedte, akkor a kezénél fogva teljesen felhúztam őt is.

|| Nagyon bocsi a késés miatt! ^^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 51
◯ IC REAG : 45
◯ Lakhely : Fairbanks

Re: Városszélek // Kedd. Jan. 31, 2017 1:34 pm

- Igen, azt hiszem nekem is ezt kellett volna szem előtt tartanom, de hát most már így jártam. – vontam meg a vállaimat, mert annyira azért mégsem estem ám kétségbe. Nem kellett félteni, egy olyan apróság, mint a hideg, még nem fog sem elüldözni, sem eltántorítani. Maximum nehezebb dolgom lesz, mint amire lelkiekben felkészültem korábban. Az még nem a világvége, igaz? – Pedig látod, most is milyen jól sikerült! – vigyorodtam el szórakozottan. Szó szerint is egymásba botlottunk. Biztosan mókás lenne ugyanez a mutatvány valahogy máshol is.
- Igen! – bólintottam lelkesen. – Tudom, hogy nem éppen egy megszokott állás, de elég izgalmas, és változatos ahhoz, hogy kedveljem! – magyaráztam neki könnyeden. Én már megszoktam, hogy meglepődnek azon, ha elárulom, hogy mivel foglalkozom. Cooper rendőr is furcsán nézett rám, amikor átfutotta a szerződést, és nagyjából pontosan úgy reagált, mint Mae. Én ezen már nem akadtam fent, könnyebb volt elmagyarázni mindenféle kérdés megvárása nélkül.
- Nem mindeninek van lehetősége magával vinni az állatát. – persze én sem mindig értettem ezzel egyet, hiszen a mostani munkaadóm egy teljes évre hagyta hátra a kutyáját. Nem is tudtam, hogyan bírja ki, de nem volt jogom bírálni őket, így nem is tettem. Csupán elvégeztem a feladatokat, amiket kiadtak nekem, és ennyiben ki is merült a dolog. – Általában csak addig vagyok, amíg elmennek nyaralni egy-két hétre. Annyit kibír bármelyik állat a gazdája nélkül. – tettem még hozzá szórakozottan, hogy aztán elgondolkozva hümmögjek az orrom alatt.
- Attól tartok, hogy én sajnos hajlamos vagyok elkényeztetni őket! – vallottam be mindenféle szégyenérzet nélkül. Nem tehetek róla, na! Szeretem az állatokat, mindig is szerettem őket. Pont emiatt voltak gondjaim a nevelésükkel is, de legalább a macskámnál nem volt ilyesmire szükség. Nem véletlenül választottam a cirmosokat, a kutyákkal szemben. Ők amúgy sem igényelték annyira az állandóságot, legalábbis az enyém semmiképpen sem. Megszokta már a különleges életvitelemet.
- Ennyire jól ismered a rendőröket? –kérdeztem csodálkozva, értetlenül ráncolva a szemöldökömet. Furcsa mindenesetre, de nem gondoltam azt, hogy túl sokat járna hozzájuk. – Michael Cooper volt egyébként a neve, ha jól emlékszem. – árultam el az igazat, ha már efelől érdeklődött. Nem volt ezen semmi titkolnivaló. – Rendben! Ha szükséges, akkor mindenképpen fogok keresni egy orvost! – ígértem meg komolyan. Azért nem vagyok felelőtlen, sem pedig könnyelmű, de ha nem kényszerülök rá, akkor nem szívesen tettem be a lábam a kórházba. Nem szerettem az ottani légkört, várostól és orvosoktól függetlenül.
- És mi a szakterületed? – érdeklődtem, közben pedig elfogadtam végül a felém nyújtott segítő kezet. – Köszi! – szusszantam egyet hosszan, amikor végre újra két lábon álltam. Nem mondhatnám, hogy százas voltam, sok helyen sajogtak a tagjaim. – Jaj… - próbáltam megmozgatni magam egy kicsit, hátha attól jobb lesz. Nem igazán jött be.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 83
◯ HSZ : 401
◯ IC REAG : 336
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás

Re: Városszélek // Kedd. Jan. 31, 2017 3:16 pm

Könnyedén mosolyodtam el a szavain. Ugyanakkor egészen kíváncsi lettem, hogy vajon miként fogja bírni azt, amikor még hidegebbre fordul az időjárás. Azt még nekem se volt könnyű elviselnem eleinte, pedig azért ott van a bundásom is, aki meg imádja az itteni időjárást és igazán neki való. Azóta pedig a tájat és a helyet is sikerült részben megszeretnem, hiszen az életemet is rendesen felbolygatta ez a hely és az itt élők közül egy-ketten. – Igaz, de lehet most csak mázlink volt. Bár tény, hogy függ attól is, hogy hol lenne a következő koccanás. – a mosoly pedig továbbra is ott bujkált az arcomon, miközben a szavaim játékosan csendültek. Ha a kórházban lenne ez a koccanás, akkor vélhetően nem lenne annyira jó, mint most, vagyis legtöbben nem szoktak bejönni oda, ha nem betegek vagy éppen nem látogatóba érkeznek. Sokak számára eléggé nagy mumus tud lenni az a hely.
- Az a lényeg, hogy szereted, ugyanakkor azért kicsit veszélyes is tud lenni, nem? Mármint nem tudhatod, hogy éppen kinek a házába toppansz be, vagy miként óvod meg magad az őrültektől? – biztosan itt is akad olyan, akit jobb messzire kerülni, de ezt a rendőrök jobban tudnák, mint én. Tényleg kíváncsi voltam arra, hogy miként dől el, hogy éppen milyen házra vigyázz és honnan jött ez.
- Igen, sajnos ezt már én is tapasztaltam. Legtöbb esetben ilyenkor kerülnek menhelyre a kutyák, vagy ami még rosszabb esetleg áldozattá, ha elcsatangolna az erdőbe. – a hangom kicsit szomorkás lett, mert nem tudnám elképzelni azt, hogy van egy háziállatom, amit imádok is, de nélküle keljek útra. Jó, nem olyan, mintha a farkasom nélkül kellene élni, de akkor is számomra felfoghatatlan volt. Legtöbben eleve úgy mutatják be a kedvencüket, mintha családtag lenne ő is. – Lehet, hogy kibírnak, de nem hiszem, hogy igazán boldogok lennének. Biztosan nekik is hiányzik a kedvenc gazdi. – feleltem neki könnyedén, miközben lesöpörtem magamról a havat, ami az esésnek köszönhetően kötött ki a ruhámon és a hajamban.
- Akkor biztosan nagyon jó soruk lehet veled, csak aztán túlzásba ne vidd, mert a végén veled akarnak majd menni. – kuncogtam el magam, de érezhette, hogy nem bántásból mondom. Elég csak arra gondolni, hogy az emberek is szeretik, ha kicsit kényeztetik őket, foglalkoznak velük és szeretik őket. Régebben nem túlzottan gondoltam erre, eléggé független személy voltam, de az elmúlt egy év alatt rendesen megváltozott minden és nem is akarnám elgondolni az életemet a lükém nélkül. Eme gondolatnak köszönhetően pedig egy pillanatra a gyűrűmre is tévedt a pillantásom. Még mindig fura volt számomra, ugyanakkor izgatottam is voltam, hogy mikor is lesz pontosan a nagynap, vagy mi fog történni.
- Tudod, ha valaki rossz kislány, akkor sok helyes rendőrt megismerhet. – feleltem egy kisebb kacsintás kíséretében, de a mosolyom akkor is elárult, hogy csak viccelődöm. – Ahh, Mike. – a szavaim mellé pedig bólintottam is egy aprót. Nem ismertem őt igazán, de mégis csak egy falkához tartoztunk, így tudtam kiről is van szó. – Amúgy részben ismerem őket, tudod. Balesetek mindenhol vannak és akkor jön egy doki. – ha már kiderült, hogy orvos vagyok, akkor nem hiszem, hogy ez tovább kellene magyaráznom. Szerintem ő is össze tudja rakni a képletet. Arra pedig, hogy keresni fog dokit, ha rosszul lenne csak bólintottam egy aprót.
- Ez kicsit bonyolult. Részben sportorvos vagyok, de szerencsére nincs szükségük sokszor rám, így mellette elég sok időt töltök a kórházban is. A gyerekosztályon szoktam segédkezni, néha pedig sebészként besegítek, ha megkérnek rá. – feleltem alig hallhatóan. – Tudom-tudom, de hát ha valaki nagyon elhívatott és még anyumtól is tanulhattam sok dolgot. – füllentettem egy aprócskát, hiszen nem így volt.  Meg tényleg a sportorvosi dolog és a gyerekosztály egészen elfér egymás mellett. Sebészként ritkán szoktam besegíteni másoknak. Csak akkor, ha kérik. Másrészt meg az orvosok között is lehetnek kicsit túlbuzgók és zsenik. – Minden rendben van? – pillantottam rá aggódva, ha pedig idővel sikerült „helyrepakolnia” magát, akkor kíváncsian pillantottam körbe. – Azt hiszem, hogy itt lenne az ideje megkeresni a szökevényt. – utaltam itt a kutyájára. Annyira messze csak nem lehet, de a látóterünkben biztosan nem volt.

|| Bocsi, megszaladt a kezem Embarassed
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Városszélek //

Vissza az elejére Go down
 

Városszélek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Városszélek
» Városszéli szórakozóhely

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-