HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Jackson Carter Today at 7:32 pm
írta  Marla Borgens Today at 5:11 pm
írta  David A. Blandern Yesterday at 11:11 pm
írta  Declan S. Callaghan Yesterday at 11:03 pm
írta  Darren Northlake Yesterday at 9:43 pm
írta  Payne Holmes Yesterday at 9:15 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:37 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:03 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 02, 2016 8:09 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Celeste M. Hagen Csüt. Dec. 01, 2016 3:50 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Rocky
 
Lester J. Edison
 
Celeste M. Hagen
 

Share | .

 

 Városszélek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Városszélek // Pént. Júl. 11, 2014 10:35 am

First topic message reminder :

Ez a téma adott képviselni a lakóházak környékén fellelhető zöldövezeteket. Aki erdőség közelében lakik, annak számára lehet fontos helyszín. Bárhol lakjatok is, ebben a topikban a következő leírások alapján talán el tudtok majd igazodni, ha sétára vágytok.
Egy kis tudnivaló:

- A lakható városrészek ÉSZAKI szélét a Creamer's Field és az azt övező erdőség köti össze a Vadonnal. Ez a létesítmény (ha valakit érdekel) egy amolyan skanzen-szerűség, egykori farm, ami mára már egy non-profit szervezet. A birtokhoz tartozó mezők, erdők és állatok beleolvadnak a város körüli erdőségbe.

- A lakható városrészek NYUGATI része annyira kint van a városközpontból, hogy célszerű autóval megközelíteni. Busz csak a reptérig visz el, ami egyébként szintén a keleti "határ" mentén fekszik a hegyvidék lábai alatt. Talán ez a legkietlenebb terület, inkább különálló házak biztosítanak lakhatást, mintsem beépített utcák. (Ne feledjétek, innen egyenes út vezet a hegyi farkasok területére, hiszen a Síparadicsom is ebben az irányban található!)

- A lakható városrészek DÉLI fekvésű határa erdőségektől teljesen mentes. Hatalmas zöld (vagy épp fehér) semmi, mezők, ha úgy tetszik - az egyetlen dolog, ami megtöri ezt a síkságot, az a Tanana-folyó sajátos folyása. Az alábbi képen láthatjátok, hogy mennyire különleges a víz útja.

- A lakható városrészek KELETI részén nincs kijárható zöldövezet, ugyanis a határt a Fort Wainwright hatalmas hangárai, épületei és kiképzőterepei húzzák meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

















SzerzőÜzenet

◯ Kor : 43
◯ HSZ : 234
◯ IC REAG : 221
◯ Lakhely : Anchorage belvárosa
Re: Városszélek // Pént. Okt. 09, 2015 3:36 pm

- És mik a terveid a szőkével? – vonta fel szemöldökét a szintén szőke építész, és dőlt hátra a fotelban. Eugéne eltűnődve vonta meg a vállát.
- A kliensem már nem lesz, az biztos. Nincsenek vele terveim, Nathe. Vagyis vannak. A kocsiban eldöntöttem, hogy holnaptól távol tartom magam tőle. Jobban van, ami nem nekem köszönhető. Maradjon is ez így. Nincs szüksége arra, hogy valaki kirúgja alóla a talajt, épp mikor megtalálta.
- Akkor ne rúgd ki. - kortyolt bele Nathe az italába, mire Eugéne keserűen elhúzta száját.
- Te vagy az utolsó, akitől nőkkel kapcsolatos tanácsot fogadok el. – morogta. – Nathe, amúgy sem vagyok jó ebben, jelen pillanatban meg pláne nem. – állt fel, majd csúsztatta a nehéz faasztalra a talpas poharat.
- Itt lakik Elisé, amit nincs kész a lakásra?
- Igen.
- Kösz Nathe. – bólogatott valódi hálával. Akármennyire haragudott, Elisé volt a mindene attól a perctől, hogy anyja karján beléptek az életébe.

Mikor a többiek a terasz felé mutattak a kérdését követően, kilépve pillantott végig a térkővel burkolt részen, majd összevonva szemöldökét ingatta meg a fejét. A kert majdnem két hektáron terült el a ház körül, és habár a eleje művelt volt, a vége már egybenőtt az erdősséggel, amit Nathanielt egy cseppet sem zavarta. Lelépve a szintén térkövezett ösvényre indult el a ház háta mögött terpeszkedő birtok felé, miközben zsebében kotorászva szedte elő telefonját, hogy tárcsázza a nőt. Túl nagy volt ez a hely ahhoz, hogy bújócskázzanak, ráadásul még nem mindenhol fejeződtek be a kertrendezési munkák. Semmi szükség nem volt rá, hogy egy sötét gödör elnyelje a tébláboló nőt. Épp megtalálva a névjegyzékben hallotta meg a motozást nem messze tőle. Lelépve a puha földre indult közelebb.
- Amikor arra céloztam hogy menjünk, nem arra gondoltam, hogy a mentőkkel… - kezdett bele csupán moroghasson valamiért, majd meglátva az átvérzett papírt váltott komolyra.
- Mi a francot… - tudatosult benne azonnal az erős vérhígító, és elkapva a nő kezét vonta magához az apró alakot.
- Mutasd! – szedte le ellentmondást nem tűrően a rongyos, átázott papírzsebkendőt, és meglátva az ujjbegyet végigszántó, mély, de szerencsére rövid tépést, valamiféle káromkodást morzsolt el a fogai között. Benyúlva kabátzsebébe húzott elő tiszta papírt, majd rátekerve a nő ujjára pillantott rá.
- Elkezdtél unatkozni? – morogta a kamikazeakcióra célozva, miközben gyengéden az ösvény felé terelte.  – Legalább úgy sérültél volna, hogy legyen okunk lelépni. Andrea nővér tuti így tett volna. – rándult félmosolyra ajka, miközben felvezetve a nőt a teraszra, ültette le a méretes hintaágyba, minek vastag párnázatát puha takarók fedték. Nathe kellően imádott odakinn lenni, hogy gondoljon a hűvösebb estékre.
- Maradj itt. – húzta le az egyik összehajtott plédet, majd terítette át a nő combján. Pár percet volt csak távol, szó nélkül lépve ki tett egy bögre gőzölgő teát az asztalra, és leülve a nő mellé nyitotta fel a másik kezében lévő dobozt. Nem beszélt hozzá, csupán utánanyúlva fejtette le a sérülésről a beletapadt papírt, majd óvatosan saját combjára húzva kezét tette le a farmer anyagára, míg előszedte, amire szüksége volt. Gyorsan, és szakszerűen dolgozott, miből az embernek az az érzése támadt, hogy nem először csinálja. Rutinosak voltak a mozdulatok, de nem az az otthoni sebkötöző fajta. Még egy utolsó simítást végezve, húzott hálót a fehér buci tetejére, majd nem tolva el a nő kezét pillantott fel rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt

Re: Városszélek // Pént. Okt. 09, 2015 4:13 pm

Ha hívott is volna, nem tudom felvenni a telefont, hiszen a táskámmal együtt a Volvo anyósülésén hagytam.
A léptek alatt megcsikordultak a kavicsok, a fejemet a neszek irányába fordítottam, és megpillantottam Eugéne-t.
- Ne pörögd túl.
Feleltem rezignáltan. Nem hiányzott, hogy lecsesszen… ráadásul még a vérnyomásom is hirtelen felszökött tőle, bár annyira még nem borított ki, hogy ez indokolt legyen.
- Hagyd, nem komoly!
Ellenkezve húzom a kezemet, nem akarom, hogy előbújjon belőle az orvos, még akkor se, ha nem kézsebész. Mérgesen fújtam ki a levegőt, amikor a kezem után kapva kezdte el piszkálni a zsebkendővel bebugyolált ujjamat.
- Nem bírod, hogy ne másszon elő belőled az orvos, igaz?
Volt némi szemrehányás a hangomban, miközben sürgetően topogtam egy helyben bal lábammal.
- Csak érdekelt, hogy így fagypont környékén milyen rózsa képes még mindig virágozni.
A vágott virágokért nem vagyok oda annyira. Mindig sajnálom őket, és arra gondolok, hogy bármilyen szépek is levágva, már haldokolnak. A természetben, a saját élőhelyükön viszont szeretem megcsodálni őket, s mivel amúgy is szeretem a kellemes virágillatokat – nem hiába használok jázminparfümöt – nem hagyhattam ki egy ilyen lehetőséget. Persze ezt egy férfinek nem kezdem el ecsetelgetni, jó eséllyel úgyse tudná úgy nézni a dolgot, mint egy nő.
- Oké.
Ültem le, majd bokáimat keresztezve egymáson kinyújtóztattam farmerba bújtatott lábszáraimat. Finoman lökve magam hintáztam, amíg Eugéne vissza nem tért, s mikor megláttam a minikórházat, megrándult a szám széle.
- Ugye tudod, hogy csak egy tövis volt? Remélem összevarrni nem akarod…
Nem voltam elragadtatva tőle érezhetően, hogy segíteni akart. Alapesetben az ilyet meg szokták köszönni, de rólam már tudhatta, hogy én nem nagyon szeretem, ha pátyolgatnak. Anchorage-ban se hagytam neki.
Nem néztem mit csinál a kezemmel. Tüntetőleg fordítottam el a fejemet. Nem szisszentem fel, amikor a csípős jód a sebbe szivárgott, csak a keret felé bámultam ki a fejemből. Hogy elkészült, csak akkor tűnt fel, amikor megéreztem az ismerős tarkót csiklandozó borzongást, amiből az emberek többsége érzi, hogy nézik. Felé fordítottam a fejem, majd lepillantottam a kezemre, végül ismét Eugéne-re.
- Szeretném, ha ezt befejeznéd. Nem kell gondoskodnod rólam, se vigyáznod rám. Nem tartozol értem felelősséggel.
Tulajdonképpen miért hoztál magaddal?

Szegeztem neki a kérdésemet. Habár jól éreztem magam a barátaival, de ezt az egész dolgot nem érzem őszintének. Megrázom a fejem, majd felemelem a kezem, és a bepólyált ujjamat a szája elé teszem.
- Ne. Inkább nem érdekel. Köszönöm a kötözést.
Emeltem le magamról a takarót, amit összehajtva letettem magam mellé, aztán a bögrét a kezembe véve gyorsan kiittam a tartalmát.
Visszamentem a nappaliba, ha akart marasztalni, ha nem, és elkezdtem sorban elbúcsúzni mindenkitől. Amilia meglepetésemre megölelt és megpuszilt, majd a fülembe súgta, hogy reméli legközelebb is elhoz magával Eugéne. Én csak egy mosollyal az arcomon reagáltam rá.
Utoljára hagytam Nathanielt és Elisé-t. Tőlük is elbúcsúzva léptem ki a ház főbejáratán, majd a Volvo vezetőoldali ajtajának dőltem háttal, és így vártam be Eugéne-t és a slusszkulcsot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 43
◯ HSZ : 234
◯ IC REAG : 221
◯ Lakhely : Anchorage belvárosa
Re: Városszélek // Pént. Okt. 09, 2015 7:26 pm

Elkapva az ajkára feszülő ujjakat simogatta végig a vékony kézfejet. Mintha hosszú percek teltek volna el, mire megszólalt.
- Nem tudom Erin. – volt végtelenül letisztult és őszinte amit mondott. Nem cifrázta túl, nem próbálta mézesmázos, árnyalt igazságokba csomagolni az okokat. És ami benne volt, azt nem akarta hallani a nő. A búcsúzás könnyednek tűnt, és habár egyik szeme nevetett, hogy a húga és a barátai ennyire befogadóak voltak, a másikba ott ült a kegyetlen igazság. Nem lesz több ilyen elcseszett este. Se neki, se Erinnek.
Figyelte a rideggé és távolságtartóvá váló nőt, ki kissé duzzogó gyermekiességgel dőlt neki Volvo oldalának, talán maga sem tudva, hogy mire is várt. Eugéne mellé lépve nyújtotta át a kulcsot, majd némán megkerülve saját autóját, csúszott be az anyósülésre.
- Miért vagy dühös Erin? – bukott ki jó pár perc elteltével a kérdés a semmiből, de a hang nem volt érdeklődő. Inkább fáradt és színtelen. – Vagy inkább az a kérdés, hogy kire? – fordult tekintete az utat figyelő nő felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt

Re: Városszélek // Pént. Okt. 09, 2015 8:11 pm

Nem nézve Eugéne-re vettem el kezéből a kulcsot, majd beültem a kocsi ülésére. Itt minden olyan… messze van.
- Jesszus! Hogy lehetett ennyire hosszú lábakat növeszteni!?
Morrantam fel, ahogy lábaim reménytelenül nyújtóztak a pedálok felé, mintha Eugéne tehetne róla, hogy ekkorára nőtt, és nem a genetika.
- Így nem lehet vezetni, át kell állítanom mindent.
Pillantottam a tükrök felé, majd pár perces procedúra következett, mire belőttem a megfelelő ülésmagasságot, ülés- és kormánytávolságot… Se a középső, se az oldalsó tükrök nem voltak olyan pozícióban, hogy belássam magam mögött az utat.
Mire mindennel végeztem, már vörös volt a fejem. Kicsusszanva az ülésből bújtam ki a kabátomból, és dobtam be a hátsó ülésre, mert mindig is nagyon utáltam kabátban vezetni.
Nem szólaltam meg, amikor legurultam a lehajtóról az útra, csak a navigációs rendszerbe pötyögtem be gyorsan a Holiday Inn címét, mert magamtól biztos nem találnék vissza. A tájat figyeltem idefele jövet, nem pedig az utat.
Szeretek vezetni, már akkor is imádtam, amikor még csak tanultam… bár az oktatómnak sokszor meggyűlt velem a baja, mert ahogy ő fogalmazott „kezdőhöz képest túl bátor” vagyok. A vizsgabiztos csak annyit jegyzett meg, amikor egy határozott mozdulattal betolattam a parkolóhelyre, hogy „kissé sportos a vezetési stílusa”. Hogy pontosan mit is értett alatta, azt csak később tudtam meg. Egyáltalán nem úgy vezetek, ahogy a legtöbb nő… Ilyen kocsit még soha nem vezettem, mégis jól ráéreztem a váltásokra, egyszer se jajdult fel a kuplung, és nem zökkent meg a kocsi se, mint amit épp bebikázni próbálnak. Láthatólag a vezetésre való koncentrálás enyhített a feszültségemen. Balommal az ülés kartámlájára könyököltem, jobbommal tekertem finoman a kormányt, ahogy behajtottam egy körforgalomba, majd egy pillantást vetettem a navigációra, és a második lehetőségnél elhagytam azt.
- Magamra.
Futott pillantásom a középső tükrön át Eugéne vonásaira, majd ismét az utat figyeltem.
- Rád.
Tettem hozzá, bár ezt már egy kissé bizonytalanabbul.
- Magamra azért, mert nem kapcsoltam már az elején, hogy miért is hívtál el… rád meg azért, mert elhívtál.
Nem akarom Nathanielt beárulni, nem szólok róla, hogy tudom… az utóbbi években senkit nem vitt magával. Az, hogy most engem vitt, biztos nem azért volt, mert annyira meg akart volna ismertetni a barátaival, hanem azért, mert nem akart egyedül odamenni a testvére bulijára, akivel nem jó most a kapcsolata.
- Lehet, hogy annyi idős vagy, amennyi Eugéne… de ebből a szempontból egy nagyra nőtt gyerek.
Nyomtam a képébe a kéretlen véleményemet a viselkedéséről.
- Nem szeretem, ha azt hiszik, hogy használhatnak. Nem vagyok pajzs, amit Elisé elé tarthatsz, csak hogy elkerülhesd. Szerinted bolond vagyok, és nem vettem észre?
Fairbanks fényei egyre közelebb értek. A sebességet visszavettem, és alkalmazkodtam a gyér forgalom ritmusához.
A Holiday Inn őrzött parkolójának egyikébe egy határozott kormányforgatással tolattam be, majd behúztam a kéziféket.
- Aludj jól, Eugéne.
Léptem oda hozzá, felfordítva a tenyerét beleejtettem a slusszkulcsot, aztán egy hosszú pillanatig még bámultam rá, mintha lenne még mit mondanom. Talán volt is, de inkább hátat fordítottam neki, és kezeimet a fehér szövetkabát zsebeibe dugva szaporáztam meg lépteimet, mik bevittek a recepcióra.
Nem lifttel mentem, szándékosan választottam inkább a lépcsőket, hogy még csak véletlenül se ugyanabba szálljon be, amelyikkel én megyek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Városszélek // Szomb. Okt. 10, 2015 11:07 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 43
◯ HSZ : 234
◯ IC REAG : 221
◯ Lakhely : Anchorage belvárosa
Re: Városszélek // Szer. Okt. 21, 2015 9:37 pm

A fiatal férfi egyik lábáról a másikra állva dörzsölgette kezét a délutáni hidegben. Mikor meglátta az ismerős arcot, feléjük intett, majd lépteit is megsürgetve ment eléjük.
- Na, végre. – volt a vörös, alacsony férfi izgatott. – Szóval te lennél az. Az hittem, Larry túloz. – mosolyodott el kedélyesen, és cseppet sem tűnt úgy, mint aki arra vágyik, hogy véget vessen az életének.
- Ted vagyok. – fogott kezet a nővel, majd mellé lépve mutatta az irányt. – Annyira izgatott vagyok. Még sosem vittem be tagjelölteket. Három hete, mikor Moritte megkapta a jelet, nem is sejtettük, hogy rá két napra Fricnek is ekkora szerencséje lesz. És hogy akkor már Larryval hónapok óta beszélgettünk. Egyszerűen… - volt fanatizál áhítat hangjában. - …valóban vágyik rátok, ha ide vezetett. – súgta, majd belökött egy teljesen átlagos házra nyíló kertkaput.
- Lasaruss…majd meglátjátok. Gyertek. – nyitott be az ajtón, majd letéve kabátjaikat vezette beljebb őket a hatalmas nappaliba, mit sötét, nehéz bársonyfüggönyök árnyékoltak el a külvilágtól. A kandallóban ropogó tűz akár hangulatossá is tehette volna a környezetet, de inkább nyomasztó volt, mint melegen ölelő. A negyven körüli nő, ki a vastag szőnyegen ült, lehunyt szemmel szavalta az utolsó sorokat.

„A Dalnok végzete nem függ botor szeszélyen,
Sorsának kulcsa csak a próféta-ige:
Titkos harmónia, bűvös lánc tartja épen,
A jóslat szavait nem érti senki se.”

/B.Akunyin/

A fotelban ülő, magas, hórihorgas, őszülő halántékú férfi hosszú ujjait sötét vászonnadrágjára simította, majd halkan szólt.
- Egyre jobb leszel. Próbálj elvonatkoztatni, és kevesebbet gondolkodni.  Arra figyelj, amit belülről súg, hogy elérve szinte megsimogathasd. Meglátod, tökéletessé válik majd. – mindenki csüngött szavain, majd mikor azok elhaltak, a tízfős társaság halk eszmecserébe kezdett a hallottakról. Lasaruss hosszú ujjai a mellette ülő tejföl szőke, törékeny lány kezére simultak, majd súgott valamit fülébe. A nő alig hagyhatta el a huszadik évét, mégis meggyötörtnek és távolinak tűnt. Csupán bólintott, bármit is mondott neki az ötvenhez közelítő férfi, ki felemelve kezét követelt figyelmet.
- Van itt két idegen. Ki hoztak közénk? – fordult az átható tekintet Erin és Larry felé.
- Én! – lépett elő Ted. – Ő itt Larry. Kezeskedem érte. Hónapok óta beszélgetünk már. Belefáradt ebbe a világba, ahogy kedvese is. Közénk valóak. Vágynak, és látnak. – Lasaruss tekintete egy pillanatig elidőzött Larryn, majd Erinre fordult. Végigkövetve a karcsú alakot bólintott lassan.
- És írtok-e verseket? Mondj el egy szakaszt…bármelyikből. – vonta össze szemöldökét a férfi, a zöld szemeket fixírozva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt

Re: Városszélek // Szer. Okt. 21, 2015 10:31 pm

A csuklómon levő órámra pillantottam, mielőtt kiszálltunk volna a taxiból. A környék látszólag teljesen normális, bár ez nem meglepő. A történelem elmebeteg sorozatgyilkosai, és szektásai mind olyan közegben éltek, ahol nyugodt… harmonikus, kiegyensúlyozott emberek töltötték átlagos mindennapjaikat, és senki meg nem mondta volna róluk, hogy a zárt ajtók mögött mit művelnek.
Feszélyezve éreztem magam, és az utolsó szál hajam se kívánta, hogy bemenjek egy olyan helyre, ahol elmebeteg, megszállott emberek vesznek körül.
Semmi másért nem tartottam Larry-vel, csak azért… mert fedezett, amíg távol voltam. Kyle megértette volna, hogyha szólok neki, hogy én erre nem vállalkozom.
A pasast meglátva halkan felsóhajtottam.
- Hello. Erin.
Fogtam kezet a férfivel, aztán Larrybe karolva követtem.
Miközben beszélt, kérdő pillantásomat Larryre emeltem, aki finoman megszorította a karomat.
- Erin egy kicsit félénk. Szerencsére sikerült meggyőznöm, hogy egy kicsit jöjjön el ő is, és nézze meg a saját szemével azt, amiről már régóta beszélek neki.
Segítette le rólam a kabátomat, én pedig futólag körbetekintettem.
- Inkább bizalmatlan. Ezek olyan dolgok, amiket nem mondhatok el bárkinek… tudod.
Vonom meg kecsesen a vállaimat.
- Nem akarom, hogy bolondnak tartsanak azért, amit idebent érzek.
Fogtam meg jobbommal bal kézfejemet, majd finoman a szívem fölé húztam a kezeimet.
- Ne aggódj. Itt mindenki egyformán érez.
Puszilt bele Larry a hajamba. A táskámat magammal cipelve léptem be a nyomasztóan sötét nappaliba. Kirázott a hideg. Úgy éreztem magam, mint valami rossz horrorfilm díszletei között.
A verset mozdulatlanná dermedve hallgattam végig, nem akarván megzavarni semmit.
Tekintetem lassan végigsiklott a sötétben derengő arcok vonásain, majd megállapodott a szószólón. A bemutatásra bólintottam, aztán a nekem szegezett kérdésre közelebb húzódtam Larry-hez, ha már a félénk arajelölt szerepét osztotta rám nemrég.
- Csak elég kezdetlegeseket. Nincs írói vénám.
Füllentettem szemrebbenés nélkül, bár annyira nagy hazugság nem volt. Nem írtam verseket, az nem vonzott igazán.
Besétáltam a szőnyeg közepére, majd egy hosszú percig csendben voltam. Időnként bele szoktam olvasni az interneten amatőr irományokba, s olykor vannak versek, vagy versrészletek, amik jobban megragadnak bennem.

„Száll a szélben a sárga falevél,
süvít szomorúan a bús őszi szél.
A holtak kertjében bámészkodva,
sírkövet látok elhagyatva.
Kezemben egy szál virág,
meggyötörte az egész világ.
Ki feküdhet itt?
Nem tudni...
Nézem a halmokat,
nem találok szavakat.
A szememből könny pereg,
a virágot ráteszem.
Most már én is így végzem,
elhagyatva, névtelen.”


Böktem ki végül a magam elcseszett kis versikéjét.
- Ha együtt megyünk el, odaát se leszel elhagyatva.
Lépett mellém Larry, átkarolva a derekamat. A „díszes” társaságra pillantottam, majd sokatmondóan az egyik üres helyre a kanapén.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 43
◯ HSZ : 234
◯ IC REAG : 221
◯ Lakhely : Anchorage belvárosa
Re: Városszélek // Szer. Okt. 21, 2015 11:12 pm

Larry mellé ülve vonta térdére a nő kezét, gyengéden fogva rá ujjaira, majd füléhez hajolva apró csókba rejtette szavait.
- Zseniális vagy. – szívta be a nő hajának illatát, valóban jó alakítást nyújtva. A figyelő szemek valóban egy szerelmes férfit láttak. Lasaruss felállva mutatott körbe a társaságon.
- Nos kérlek titeket, lassan csendesedjünk el.  – intett Pepito felé, ki engedelmesen állva fel lépett a bejárati ajtóhoz, majd zárta kulcsra azt, hogy aztán visszatérhessen a többiek közé. Larry gyengéden rászorított a nő kezére, jelezvén, hogy nincs miért aggódnia.
- Hallgassuk meg, mit mondanak a szelleme. A törékeny szőke nő felállva lépett a magas férfi mellé, majd mintha csak Isten arcába nézett volna, pillantott fel rá, majd ereszkedett térde a jobb oldalán. Ted a nő mellé keveredett, majd a kanapé karfájára emelkedett, és fojtott hangon kezdett magyarázni.
- Ethel a spiritisztánk. Ő az, aki Lasaruss vezetésével képes átlátni a fátylon, mi elválaszt minket a holtak birodalmától. – ha a nő eddig nem sejtette, mostanra biztos lehetett benne, hogy az összes résztvevő bolond. Pedig tévedett. A legtöbb csak megtévedt, valahová tartozni akaró, gyenge akaratú ember volt, kik azt hitték, valami igazán komoly, lényegi, világformáló dolognak lehetnek részesei. Mert Lasaruss ezt akarta elhitetni, és komolyan is vette feladatát. Az amúgy is haloványan égő lámpák elaludtak, és hirtelen nem maradt más fényforrás, csak a kandallóban szikrázó parázs. Az emberek arca vörösbe ment át a rávetülő forró fénytől, mitől csak még jobban valószerűtlenné vált minden.
- Ethel, el jött az idő. – zengett Lasaruss hangja mélyen, és tisztán. – Adj jelet ha hallod őket. Hozd el a hangjukat odaátról. A nő mozdulatlanságba fagyott testtel esett be a transzba, és csupán akának monoton zsolozsmái mutatták, hogy életben van. Majd hirtelen feje hátra hanyatlott, pupillái kitágultak, mintha kék szemei hirtelen hatalmas fekete bogarakká változtak volna.
- Mondd hát Ethel! Kész vagy. Mondd, kit választ következőleg? Mit üzen nekünk Moritte által a Halál? Ki várhatja a jeleket? – és a nő megszólalt. Habár  Erin nem hallhatta beszélni előtte, a morajlásból sejthette, hogy nem saját hangján szól, hanem elhunyt társukén.
- Lizard!...Három jel…ne előbb! Csak akkor ölel át… - csalódott morajlás futott végig az egybegyűlteken, amihez Ted is társult.
- Lizard még csak két hónapja van itt. Én már egy éve…és még mindig nem szólított magához. Bár a szólítás kevés…három egyértelmű jelnek kell követni. Lehet az bármi, csak egyértelmű legyen. – kattant a nehéz falióra háromnegyed hétre, mire vége lett az egész cirkusznak, és Lasaruss méltóságteljes léptekkel állt meg a kanapé előtt, kezét a nő felé nyújtva.
- Gyere velem. – volt lenyűgöző a maga nemében a férfi, kiből olyan ölelő erő és határozottság vibrált, mire egyetlen gyengébb akaratú ember sem volt képes elutasítással reagálni. A többi nő némi irigykedéssel figyelte Erint, kit a férfi kitüntetett figyelmével.

A szerkesztőség irodájába halkan ciripelt az ottfeledett telefont, majd mikor senki nem válaszolt, a férfi zsebre téve a készüléket dőlt neki az aranyszín Volvonak várakozón. Előhúzva egy szál cigarettát gyújtott rá komótosan. Végül is ő érkezett túl korán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt

Re: Városszélek // Szer. Okt. 21, 2015 11:49 pm

Tekintetem idegesen rebbent az ajtó irányába, amikor kattant a zár. Nem örülök neki egyáltalán, hogy be lettünk zárva ide. Nem vagy fóbiás, de nyugtalanít, hogy ezekkel az emberekkel kell egy fedél alatt lennem. Larry nyugtatgatása se használt túl sokat.
Hátradőlve sóhajtottam fel, aztán tekintetem a nőre vándorolt. Ahogy elvágódott, és teste vonaglani kezdett a földön, enyhén hátra hőköltem. Ez biztos valami drog hatása lehet. Talán felszívták, megitták… vagy ételben fogyasztották el. Racionális magyarázatot próbálok találni mindarra, amit látok.
Feltűnésmentesen pillantok körbe, de ebben a gyér fényben túl sokat nem látok azon kívül, hogy mindenki teljesen átszellemül. Ezek tényleg hisznek abban, ami itt folyik. De hogy meghalni is képesek lennének, ha eljutnának odáig? Annyira abszurd.
Larry pedig bolond, hogy egy ilyenbe fejest ugrott, és komolyan haragszom rá azért, amiért engem is belerángatott. A hideg futkos a hátamon, és már most biztos vagyok benne, hogy az álmaimat is meg fogja fertőzni mindaz, amit itt tapasztalok.
- Hát nem csodálatos?
Volt Ted hangja teljesen elragadtatott.
- De. Az… éreztem az erőt, ahogy fizikálisan körbevesz. Egészen beleborzongtam. Olyan érzés volt, mintha egy pillanatra a létezés újabb lépcsőfokára léptem volna. Mintha kinyílt volna a harmadik szemem.
Larry lelkesen nyalt, én meg a homlokomat törölgettem. Percek óta ver a víz, és úgy érzem, hogy egyre rosszabb.
- Soha nem tapasztaltam még ehhez foghatót. Lenyűgözött, és teljesen a hatása alá vont.
Mondtam valamit, hogy én se maradjak ki a dicsőítők sorából, noha szerintem Eugéne már rég felállította volna róluk a kórképet.
Eugéne!
Ijedten kaptam fel a kezemet, és pillantottam az órámra pont akkor, amikor ennek a cirkusznak a vezetője megkörnyékezett.
A mozdulatra Larry kérdőn felém fordult, finoman megszorította a karomat, hogy figyelmeztessen a szerepemre, ám látva kipirult arcomat, homlokomon gyöngyöző verejtékemet… és látva szapora légzésemet, komolyan megijedt.
- Drágám. Minden rendben?
A szobában levő emberek mindegyike rám szegezte a tekintetét.
- Nem tudom. Azt hiszem… friss levegőre van szükségem.
Indultam meg a kijárat felé, menet közben akasztva le a kabátomat, majd a táskámban kutattam a telefonom után, de nem találtam. Az ajtó nem nyílt, a kulcs pedig nem volt a zárban.
- Kérem, én ki szeretnék…
Hirtelen ment ki a pirosság az arcomból, amit riasztó fehérség váltott fel, aztán összecsuklottak a lábaim.
- Erin!
Larry ijedten ugrott utánam, majd felkapott a földről.
- Nyissák ki!
Rontott ki a házból, majd egy… épp a garázsából kitolató szomszédhoz rohant.
- Kérem, segítsenek! Be tudnának vinni minket a kórházba?
A volán mögött ülő nő azonnal kipattant a kocsiból, majd kinyitotta a hátsó ajtót.
- Jaj Istenem, mi történt a kis hölggyel? Tegye be hátra!
Adott gázt azonnal, ahogy Larry elhelyezkedett. Ujját a nyakamra szorítva tárcsázta a kórház számát.

Mire a kocsi megállt a kórház bejáratánál, már hordágyon ott várta az ügyeletes orvos a pácienst.
- Mi történt?
Kérdezte a férfi. Larry idegesen túrt a hajába.
- Nem tudom, fogalmam sincs. Rosszul lett. Izzadt, szaporán vette a levegőt, aztán összeesett.
Hadarta, ahogy besietett az épületbe a még mindig ájult nőt toló ápolók után.
Felix lazán könyökölve a pultra, beszélgetett a betegfelvételis asszisztensekkel, amikor felfigyelt a kisebb zűrzavarra. Kifordulva a pulttól siklott tekintete a sápadt, szőke hajjal keretezett arcra, majd elrugaszkodva a pulttól sietett a sürgősségis team után.
- Mi történt vele? Ismerem őt…
Pillantott körbe, tekintete csak kicsivel hosszabban időzött a kelleténél Larry-n, majd előrántva a telefonját azonnal Eugéne számát hívta, de nem szakadt le a csoporttól.
- Szia! Erin itt van. Valami baj van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Városszélek // Pént. Okt. 23, 2015 3:50 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Rahim Alidad
Kölyök

◯ Kor : 32
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija


Re: Városszélek // Vas. Okt. 25, 2015 1:51 pm

előzmények

Dana & Lucas & Rahim



Dühösen tombolt a kölyök, miután áttörte emberi gátjai, és végre felszabadultan randalírozhatott. A kocsi ajtajának ugorva horpasztotta be az oldalát, karmai felmarták a luxusverda fényezését. Vicsorogva villantotta ki agyarait, s amikor a nőstény elhajtott, egy darabon utána eredt, ám nagyjából száz métert követően meggondolva magát, váltott irányt az erdő belseje felé…

A kölyök tombolva kapott minden után, ami élt és mozgott körülötte. Félig elfogyasztott, hátrahagyott kisebb rágcsáló tetemek, egy fiatal őz átharapott torokkal. Egyértelműen nem az éhség hajtotta a tombolását, inkább a gyilkolási ösztön kiélése, a sérelmek levezetése azon, akiket csak elért futtában.
Az ezüstös fehér gyönyörű bunda vércsatakos mocskos küllemet varázsolt a büszke hímnek, aki megérezve a szél által felé fújt medveszagot, nyargalt a szag forrását követve. Egy medvebocs szakadt le az anyjától, kajlán rohangált a fák között, mancsaival erőteljesen csapkodva maga alatt a talajt.
Az ingerült farkas támadása váratlanul érte, aki gondolkodás nélkül vetette rá magát a medvebocs torkára, hogy agyaraival feltépve a torkát harapja át a nyelőcsövét. A medve vérfagyasztó haláltusájára az erdő teljesen felbolydult. A madarak riadtan reppentek fel a fákról, s a pár száz méterre levő medvebocs mamája nagyjából abban a pillanatban iramodott meg kölyke irányába, amikor Dana és Lucas visszaért az erdőbe…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 291
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 241



Re: Városszélek // Csüt. Nov. 05, 2015 8:40 pm

Nem szándékoztam túlkomplikálni a dolgot, összeszedjük, hazavisszük, csókolom, a több engem nem érdekel. Azt nem áll szándékomban elemezgetni, mit keres Rahim egyedül a városszélen, ráadásul olyan állapotban, hogy még balhézzon is. Ennek maximum akkor lesznek következményei, hogyha csinál valamit, aminek nyoma marad. Azaz, én nem fogom ezért pellengérre állítani, az a Teremtője dolga lesz, bízom benne, hogy Jennifer a kezében tartja a dolgokat, és ez csak ilyen egyszeri probléma.
Én magam különösképpen nem tartottam a helyzettől, kegyes is lehet egyszer Murphy, és mondjuk az erdő felé tereli a Kölyköt, ha meg nem, akkor kénytelen leszek kapcsolatot ápolni az őrzőkkel, amire nem vágyom, de ez sokszor semmit sem számít. Amikor megérkeztünk, már szálltam is ki a kocsiból, vesztegetnivaló időnk nem volt, bár ha az erdő felé megy, akkor maximum követem, és megvárom, míg kielégíti a vérszomját.
- Maradj csak itt, elintézem.  
Igazából nem kértem, vagy tettem nagylelkű felajánlást, parancsoltam, nem volt szükségem még egy púpnak a hátamra, ugyan úgy tűnt, Dana tökéletesen tartja magát, és nem mocorog a farkasa, de inkább menjünk biztosra. Két tajtékzó kölyökkel járó probléma már hatványozódik.
Az előzetes elképzelésemet abban a pillanatban bíráltam felül, amikor megláttam a sok döglött állatot. Jelenleg sajnos nem némi egyszerű, csillapítható éhségről van szó, azt pedig nem fogom hagyni neki, hogy cél nélkül öldököljön. Amint közeledtem, levettem a gönceimet, hogy előbukkanjon az emberi méretemhez képest teste, fehér fenevadam, aki máris haragosan acsargott a világra, pont, mint az a szőke ribanc, akit az anyámnak kellene tekintenem. Nem tehetek róla, több probléma van vele, mint bármelyik kölyökkel a falkában, és ez rendkívüli módon megnehezíti, hogy tiszteljem.
Amikor odaértem, már a medve közel járt Rahimhoz, odasiettem, de eszemben sem volt közbeavatkozni. Megölte a bocsát, a fenevadam szemében a medvének joga van megtorolni a sérelmeit, ha tudja, mindenesetre, elsősorban inkább az mozgat, hogy ebből is tanulhat, ha ugyan sikerül elvakult dühében kivédenie az esetleges támadásokat, illetve bármit is tennie a dühös medve ellen. Szerencsére nem egy óriási grizzly volt, de ettől még figyeltem, és ha túl sok vagy súlyos sérülést szedett volna össze a kölyök, akkor a segítségére fogok sietni, az biztos, hogy meghalni nem fogom, még csak az kéne. Azért, arra kíváncsi leszek, hogy mi a túrótól gurult el a gyógyszere.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rahim Alidad
Kölyök

◯ Kor : 32
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija


Re: Városszélek // Pént. Nov. 20, 2015 5:53 pm

A sárgás szemek villanva fordultak a rohamozó barnamedve felé, ami üvöltve rontott ki a bokrok közül. Bocsa élettelen, üres tekintettel meredt ki a fejéből, körülötte hatalmas vértócsa jelezte kivérzését, ami elég gyorsan történt, tekintve, hogy farkasom létfontosságú ereket tépett át… megszakította a nyaki velőt, és a légutakat is kitépte a helyükről.
Elvakult dühében nem is vette észre, hogy már nincs egyedül. Hátsó lábaival kaparva a földet támasztotta ki magát, a medvebocs vérétől vöröses agyarait az anyamedvére villantva rugaszkodott el a talajtó, mielőtt a testes barna állat lendülő óriási mancsával megcsaphatta volna.
Az anyjától tanult mozdulatokkal ugrott félre, nem állva meg tartva mozgásban minden izmát, hogy a medvét összezavarja, és ne adjon neki elég időt a megfelelő és pontos reakciókra. Látszik, hogy a Teremtőm már foglalkozott velem ilyen téren is. Ha nem tette volna, valószínűleg már az első maflás úgy leterített volna, hogy beleszédülök. A medvét addig hergelem, amíg el nem érem, hogy a két hátsó lábára ágaskodjon. Akkor ugrok a torkának oldalról, amikor újra négy lábra puffan, és a földet érése pillanatában kapom el oldalról a nyakát.
Próbál lerázni magáról, csapkod, de a szorításom olyan, mint a satu. (dobás)
Karmaimmal tépem a bőrét, a földre kényszerítve vájom minél mélyebbre fogaimat a torkába, élvezve az inak és az erek szakadásának hangját, fájdalmának… és a közelgő halálnak a szagát, ami körüllengi az állatot. Amikor a nyelőcső roppanása megüti a fülemet, a fenevad elégedett morran fel, s tudván, hogy legyőzte a medvét, már nem lát kihívást a szétmarcangolásában. Eleresztve agyaraival hagyja, hogy a medve bugyborékolja hörögjön még párat… orrán-száján bugyog a vére, ahogy néhány utolsót ráng, a farkasom pedig már állna is tovább, hogy további áldozatok után kutasson, ám ekkor megérzi egy másik farkas jelenlétét is.
Ínyét felhúzva kezd vicsorogni, majd mélyről jövő morgással lép fel mellső mancsaival birtoklón a medvére, ahogy szemeivel végigpásztázza a környéket: ki zavarta meg ámokfutása közben!?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 291
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 241



Re: Városszélek // Csüt. Nov. 26, 2015 2:40 pm

Rezignáltan nézem végig a bemutatót, nem mondom, hogy nem ügyes, viszont vannak dolgok, amiket nem árt benne helyretenni. Többek között azt, hogy csak úgy agymenéstől fűtve nem pusztítjuk az erdő vadállományát, mert nélkülük mi is elpusztulnánk. Ezt a pazarlást… Keserűség marja a torkom. Az a bocs lehetett volna szép nagyra megnőtt fenevad, akit kihívás levadászni. Vagy éppen valaki finom vacsorája, nem csak egy tombolás áldozata. Nem mondom, inkább, mint az emberek, de ettől még nem fogom csak úgy ennyiben hagyni. Fizikailag helyt állt, bár ebben bizonyára nagy szerepe volt az anyamedve dühének, ami csökkentette a harcbeli képességeit, nem volt elég figyelmes, pedig bizonyosan jóval tapasztaltabb, mint a kölyök, és tippre még erősebb is. Azaz volt.
Komótosan dobtam le magamról a ruháimat, mikor megtalált a kölyök tekintete, közben Danától azért megkérdeztem mentálisan, hogy nem éhes-e, mert terülj, terülj asztalkám van, és nem kellene veszni hagyni a finom falatokat. A hófehér, agresszív dögöm úgy robbant elő belőlem, mintha nekirohant volna, szinte sikoltott a tudata a pillanatért, ínye felszaladt, vicsorgott a kölyökre, már-már gúnyosan, mintha lenézné, tulajdonképpen ő így is tett, volt kitől örökölnünk ezt a páratlan stílust.
~Bájos elképzelés, hogy ez a te zsákmányod volna. Nem látom, hogy ennél. Inkább nevezném mészárszéknek, amit itt műveltél. A tiszteld a zsákmányodat még közöttünk is örök érvényű.~  
Ennyit vagyok hajlandó mondani neki, de a következő pillanatban már rohanok is neki, gondolkodás nélkül marva rá a nyakára, és kényszerítve a földre, minden energiám roppant nyomásával, és bár nem vagyok a legöregebb, mivel fiatal a teremtője, neki ez is sokkolóan megterhelő lehet. Fizikai erőszakkal késztetem meghunyászkodásra, és egészen addig tépem – nyilvánvalóan nem halálos mértékben -, míg nem kushad a földön, és adja meg magát.
~Ezt a medvék küldik…~  
Utána pedig fogom magam, és felzabálom az elejtett medvéjének nagy részét, és ha még magánál van, akkor gondoskodom róla, hogy végignézze. Talán elgondolkodik egy, s máson, de ha mégsem, nos, talán a jövőben majd megkérem Jennyt, hogy olykor engedje át másnak egy kis kiképzésre. Nem feltétlenül csak egy valakitől kell tanulnia egy kölyöknek.
Amint mindennel megvagyok, visszatolom a farkasát a helyére, nyilván nem fogja értékelni, de pont nem érdekel, elég kárt okozott mára, és bizonyára a vérszomja is csillapodott. Kár, hogy nincs Telihold. Felöltözöm, és bár a lábaiban nem tettem kárt, de ha esetleg elájult, akkor a vállamra kapok – ja, elég vicces látvány -, és úgy viszem a kocsihoz, ha nem, hát ajánlom neki, hogy szedje a lábait, mert nem vagyok túlságosan fényes hangulatban.
- A hintó előállt.  
Akármelyik eset is áll fenn, az autóban maximum egy takarót kap magára, és örüljön, hogy nem a csomagtartóban foglalhatja el előkelő helyét. Ha ugyan Danánál lenne is, akkor sem hiszem, hogy olyan nagyon jól festene bennük. Amint mindenki a kocsiban volt, biccentettem a nősténynek, hogy indulhatunk vissza, és közben előhalásztam a telefonomat, hogy megejtsek egy gyors hívást.
- Jennifer? Szervusz, Lucas vagyok. Rahimot most visszük be a Hotelbe, átváltozott a város szélén, embereket nem bántott, értékelném, ha eljönnél érte, és nem árt gyógyító sem. Ruhát is hozz.  
Summázom a szőke nősténynek a problémát, mert én többet nem akarok az üggyel foglalkozni. Ahol nincs probléma, oda nem gyártunk, illetve, ami bajom volt vele, azt én lerendeztem magamnak, a többi legyen az ő dolguk, ebbe igazán nem szeretnék beleszólni. Más lehet, hogy megtenné, az én házam táján jelenleg több a farkasürülék, amit el tudok söpörni, ezt már nem veszem a nyakamba. Ha Rahimnak szüksége lesz valakire, aki Jenniferen kívül foglalkozik vele, majd tesz érte, hogy az illető szakítson rá időt. Ha valami gebasz van köztük, az mindaddig nem érdekel, amíg nem követel áldozatokat.

//Részemről ennyi lett volna, nem muszáj reagálnod, mert Lucas IC semmi lehetőséget sem hagy úgysem, de ha mégis, várom. Very Happy Ha nem, úgy zárasd már kérlek, és folytathatjátok Jennyvel, ha gondoljátok. //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Városszélek // Szomb. Nov. 28, 2015 7:50 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Városszélek // Today at 11:20 pm

Vissza az elejére Go down
 

Városszélek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4

 Similar topics

-
» Városszélek
» Városszéli szórakozóhely

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-