HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Catherine Benedict Today at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Yesterday at 10:20 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Catherine Benedict
 

Share | .


























 

 Marlene's Dessert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Marlene's Dessert // Vas. Aug. 31, 2014 5:31 pm

Az utcáról egyenesen nyíló üzlethelységben bal oldalon színes cukorkák garmada várja az édesszájúakat, a végén egy kisebb boltív alatt lehet eljutni a kávézó, társalgó részbe.
A helység jobb és hátsó oldalán pultokon sorakoznak végig a minden nap frissen készülő édes, sós és egyéb ízű édes csodák számára, legyen az sütemény, bonbon, tortaszelet, apró kiegészítők.
A jobb oldali pult részről nyíló ajtó vezet a cukrászműhelybe, míg a vendégek által is megközelíthető a kávézó részen négy-hat asztal várja a süteményt kávét fogyasztani vágyókat. Elég tágas a rész ahhoz, hogy kényelmesen el lehessen beszélgetni, mások zavarása nélkül. Az itteni pult mögött kávé, tea, frappé és gyümölcsturmixok közül lehet választani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 22
◯ HSZ : 127
◯ IC REAG : 93
◯ Lakhely : A gépem vagy egy süti előtt megtalálsz

Re: Marlene's Dessert // Hétf. Szept. 01, 2014 8:41 pm

-Jövök, megvagyok…! – lihegve futok be a hátsó ajtón. Utálom a beiratkozást. Még két év után is van macera, ezért be kellett mennem dékáni engedélyt kérni.
Nem szeretek innen elkésni. Lehetek én a kibertérben akár az egyik legnagyobb ász, attól még szeretek itt dolgozni. Amikor keresztapámnak sikerült a súlyos testi sértésnél a letöltetendőt közmunkára váltani, ő beszélt Marlene mamával, hogy idejöhessek.
A kezdetben bizalmatlan légkör azonban fokozatosan megváltozott, ahogy látták, igyekszek és azért nem vagyok én annyira fenegyerek. Marlene mama szeret, nála akkor vágódtam be, amikor rosszul lett és amíg a mentő ki nem jött, szakszerűen elláttam. Van benne gyakorlatom. Sajnos. Akkor este sokat beszélgettünk a kórházban, nem akart elengedni, éreztem, hogy fél. Maradtam és beszélgettünk. Amikor lejárt a közmunka-büntetésem, megkérdezte, van-e kedvem maradni. Igent mondtam, mert itt megkedveltek, úgy éreztem, sikerült beilleszkednem és elfogadták, ami vagyok.
-A pulthoz kéne menni, Dana ma nem jött be, beteg lett a gyerek.
Megállok a kötény felkötésénél. Nem szeretek elől lenni. Tudok viselkedni, de nem szeretem, ha néznek.
-Jó. – megkötöm hátul a kötényt, majd a hajamat is összekötöm és az üzlet egyik jelképévé vált sapkát is ráteszem, előírás.
Ma semmilyen napom nincs öltözködés terén, habár egy enyhe sminket feltettem reggel és egy nőiesebb inget vettem fel, almazöldet, hogy kihozza a szemem színét, ami világoskék.
Két tálcával lavírozok előre és elkezdem vele feltölteni a pultokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Duane Alvarez
II. Harcos

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 248
◯ IC REAG : 201

Re: Marlene's Dessert // Kedd. Szept. 02, 2014 1:47 pm

Duane egy kis nyárbúcsúztató baráti vendégséget szervezett ma estére otthonra. Nem nagy létszámmal, csak öt barátját hívta meg, akiknek a többsége főiskolás és még az év elején, amikor nem kell megszakadni, akartak egy ilyen összeröppenést. A kubai szerette közel tartani magához a barátokat, de arra persze ügyelt, hogy az Őrző létéből semmit ne sejtsenek meg. A fegyvereit is egy elzárt szekrényben tartotta, így nem kellett félnie, hogy véletlenül rátalálnak és jön a nagy trauma, mint amikor a kisgyerek kikutatja a karácsonyi ajándékát, amit rosszul rejtettek el a szülők. A vendégségre szánt fogások nagy részét ő főzte, többek között a töklevest és a vadast tartásmártással. A nevelőanyjától tanult főzni és mikor különköltözött, már fel volt vértezve az alap konyhaművészeti tudással. Azóta pedig gyarapította és egyre merészebb volt. Már bonyolultabb ételeket, sok fűszert és egyéb alapanyagokat kívánó, macerásabb fogásokat is megpróbált. Pár süteményt is tudott sütni és mára is tervezett ilyet, de mivel az egyik meghívott vendégnek, Stu-nak vigyáznia kell a cukorral, Duane úgy gondolta, inkább rendel egy pár szelet diabetikus tortát valahonnan. Szétnézett, körbekérdezett és a zenésztársai ajánlottak neki egy Marlene's Dessert nevű cukrászdát. Ott mindent lehetett kapni és a minőségre se volt panasz. Az ár ehhez illeszkedett, de a kubai most bevállalta. Szóval Duane még előző héten leadta a rendelést egy kókuszos-mandulás tortára, egész pontosan nyolc szeletre. Hatan lesznek, de ha valaki véletlenül barátnőt is hoz vagy repetázni akar, akkor jusson, ez volt a kubai terve. Meg lett beszélve, hogy ma délután megy az édességért. Otthon a hosszas meditáció után felöltözött, világoskék, mellközépig kigombolt ingbe, fehér vászonnadrágba és ugyanilyen sportcipőbe. A nyakában lógott egy santería nyaklánc is, igazi nepáli készítésű, koponyákkal rakott darab, ami a meditációt volt hivatott segíteni. A tőre a combjára volt csatolva és a kését a nadrág hátsó zsebébe rejtette, az első zsebekben voltak az iratai, a kulcsai, a tárcája és a telója.
A 2nd Avenue nem volt messze, ezért Duane gyalog ment. Élvezte a kellemes időjárást, ami időnként erre a hideg, északi vidékre is jellemző tudott lenni. A boltot hamar megtalálta. Ahogy ránézett, már tudta, hogy ide el kell hoznia egyszer Judy-t fagyizni vagy beülni egy jó süteményre. Ember legyen a talpán, aki ellen tud állni ezeknek a finomságoknak, amik ráadásul ízlésesen voltak kirakva. Belépve megcsodálta a cukorkák hadát, a színesebbnél színesebb, fogakat rongáló, de csábítóan a kirakatban helyet foglaló édes apróságokat. Mosollyal a száján ment el a cukrospult mellett jó lassan, hogy minden részét megnézhesse. A többi pultot épp most töltötte fel egy nő, tálcával a kezében szorgoskodva a belső oldalon.
- Helló! - köszönt rá Duane lazán. Fiatalnak látszott a nő és a kubai nem akart magázódni. Jobban szerette a tegeződést. Ahogy alaposabban megnézte a cukrászt, kezdett elbizonytalanodni, hogy nő-e vagy csak nőies férfi. Egyébként nem volt ezzel problémája. Amennyi rossz sorsot látott már, utcán éhező vagy rabszolgaként dolgoztatott gyerekeket, árvaházi agymosást az apparátus ideológiájának átadására, azon nem akadt fenn, hogy valaki más neműnek érzi magát, mint amilyennek született. Az iskolában volt egy fiú osztálytársa, aki például fiúknak-lányoknak egyaránt csapta a szelet és úgy járkált, mint egy dáma. Duane-re sose hatott az ilyesmi, de nem is ítélte el az érintetteket. Kicsit gondban volt, hogy szólítsa a cukrászt. Inkább kikerülte ezt.
- Csini kis bolt! Duane Alvarez névre volt rendelve 8 tortaszelet. Ezeket szeretném átvenni - mondta kedvesen és kezdte előtúrni a tárcát, hogy fizessen. Az idő nem sürgette, ráérősen mozgott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 22
◯ HSZ : 127
◯ IC REAG : 93
◯ Lakhely : A gépem vagy egy süti előtt megtalálsz

Re: Marlene's Dessert // Szer. Szept. 03, 2014 11:23 pm

Találkozások

A tálcát pakolva meg kell állapítanom, hogy jövök nekik eggyel. Elég nagy a forgalom, ahogy a fogyás mennyiségét látom. Már fel sem kell írnom, fejben jegyzem meg, miből kérjek még rendelést. A főtt kávé illatát utálom, ezért örülök, hogy csak egy nagyon kevéssé ér ide és azért is, mert a sütemények illatába a kedvenc illatom vegyül, a feketebodzáé. Valaki ilyen gyümölcsteát kért. Még a végén megkívánom.
Egy hang zökkent ki a pakolásos mélázásból. Felpillantok és máris mosolygok. Szerintem alapvető, hogy mosollyal és üdvözlő szavakkal fogadjuk a betérőt. Annak ellenére, hogy nem szeretek elöl lenni, szeretek kiszolgálni és figyelni, hogy a tippjeim bejönnek vagy nem. Általában igen.
-Jó napot kívánok! – leteszem a tálcát a pult alá, majd be fogom vinni. – Nagyon kedves, köszönjük! – a megköszönésem természetes és kedves. Sokan térnek vissza a kellemes megjelenés és hangulat miatt is, de főleg Marlene néni egyedi kreálmányai miatt. Cukorbetegnek nagyon nem ajánlott ide betérni, és aki vigyáz a vonalaira, fogaira. Nekem egyikkel sem kell bajlódnom.
Egy rendelés. És elkészült, biztosan tudom.
-Máris hozom a rendelését, uram. – felkapom alulról a tálcát és azzal indulok vissza.
-Duante… Duane Alvarez jött a rendelésért.
Keresem az elkészültek polcon, majd le is emelem a dobozzal együtt, amit kézben lehet vinni. Közben meg kell igazítanom a ruhámat, önkéntelen mozdulat. Az a pasas nagyon megbámult. Az addig kigombolt utolsó gombot felül begombolom és csak az után térek vissza, mosollyal és derűvel az arcomon. Azt is tudom, hogy Marlene is látta ezt a mozdulatot.
-A rendelése. – kinyitom a dobozt és felé fordítom, már a mosollyal és kedvességgel az arcomon, hogy szemre tudja vételezni a rendelését.
Megvárom a visszajelzését, közben én is titkon végigpillantok rajta. Nem szeretek bámulni.
-Másvalamit adhatok még? – a szolgálat szót nem fogom kimondani sosem. Nem vagyok senki alatt, hogy kiszolgáljam. Másért igen, de alatta sosem.
Ahogy ütöm a rendszerbe a tételt, a rendszer leáll. A kávézó és a háttér felől is egyértelműen csend lesz. Az elfojtott káromkodásé.
-Máris meglesz, egy pillanat. – majd hangosabbra veszem. – Semmi gond, csinálom!
Fél perc múlva már újból zizegnek a gépek, ahogy viharos gyorsasággal tüntetem el a problémát a rendszerben. Nem lehetne hozzányúlni, de én akkor is megteszem. Mire kijavítanák a hibát, az legalább egy óra, mert annyira tökfejek hozzá a központban, hogy a tejszínből mascarpone lesz mindenkiben, mire elkészülnek.
Pedig csak a szokásos lánybaja, már csak így hívom.
-A kényelmetlenségért, kérem, fogadja el ezt a csekély ajándékot. – nyolc darab marcipán katicabogarat adok, elvégre nyolc-szeletes a torta. A katicán nem olyan nagyok, hogy ne lehessen egy kisebb dobozba beletenni és kézben elvinni, vagy a tortadobozra rátéve, azon szállítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Duane Alvarez
II. Harcos

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 248
◯ IC REAG : 201

Re: Marlene's Dessert // Csüt. Szept. 04, 2014 4:57 pm

Duane egy kicsit töri az angolt, kubai akcentussal beszél, ez biztosan feltűnt Samnek. A férfi visszavigyorgott. Nem csak udvariasságból mondta, hanem tényleg tetszett neki ez az üzlet. Igényesen volt berendezve és mások is ajánlották neki, szóval feltett szándéka volt később újra ellátogatni ide, de akkor már a barátnőjével.
- Rendben, nem menekülök el! - mondta vidáman a cukrásznak. A pénztárcáját elővette és nézegette a süteményeket. Még jó, hogy előre megrendelte, mert ha itt kellett volna kiválasztani, elúszott volna a bőség tengerében. Puncstorta, diós kifli, banános szelet, hatlapos és még számtalan ismert és ismeretlen finomság várta, hogy az édesszájúak lecsapjanak rá. Szinte kikívánkoztak onnan a pultból, mint a kutyák a menhelyről. Mikor a cukrász visszajött, Duane vigyorogva ment oda a dobozhoz és belenézett. A honlapról már tudta, hogy fog kinézni a kókuszos-mandulás torta és stimmelt is. Egy dolgot kellett megkérdezni, a legfontosabbat.
- Ez diabetikus, ugye? Ma vendégség lesz és az egyik barátomnak vigyáznia kell a cukorral - kérdezte óvatosan.
A rendelést így adta le és megbízott a cukrászokban, de ha valaki véletlenül elfelejtette felírni a papírra, hogy ilyen torta kell, akkor szegények nem tudhattak róla. A kubai pedig nem akart kellemetlen meglepetést Stu-nak. Szóval biztos, ami biztos alapon megkérdezte. Közben nézte a cukrászt, de már nem olyan hosszan. Nem vette észre, hogy meg van igazítva a ruha, ilyen apróságokra nem adott. Ha minden rendben volt, akkor így folytatta:
- Ha Stu ide beszabadulna, szerintem érdekelné a cukorérzékenység, annyira jól néz ki minden. Van rendesen forgalmuk, igaz?
Duane nagyon lelkes volt és azt is biztosra vette, hogy sikert arat majd a sütemény. Akkor pedig ő is beáll az ajánlók táborába és szájhagyomány útján tovább kelti a bolt jó hírét.
- Más nem lesz, köszönöm!
A kubai előkészítette a torták árát. Pontosan annyit. Ez nem a kávézórész volt, ahol adott volna borravalót. A hirtelen csendre felfigyelt és arra is, hogy kialudt a fény a pénztárgépben, majd újra felvillant. Először csak meresztgette a szemeit. Az ilyesmmi nagyon idegölő tudott lenni. Mindig szólnak valami műszaki szakinak, aki az épület másik végéből jön elő bosszúsan és végigjárja a helyeket, ahol rendbe kell pofozni a gépeket. Meglepődött, hogy a cukrász rámondta, hogy megcsinálja. Azon még jobban, hogy meg is csinálta.
- Hűha! Maguknál a cukrászok informatikusok is? Ez gyors volt! - jegyezte meg a kubai nevetve és megmorzsolgatva a koponyás nyakláncot. Ilyen polihisztort elviselt volna a közértben és más helyeken is, ahonnan inkább távozott, mikor bekövetkezett a krach, mert nem bírta kivárni a javítást. Flottul ment minden Marlene-éknél és még bónusz ajándékot is kapott. Duane átvette a figurákat és nézegette. Ezeket mindig szerette. Még otthon, Havannán szokott kapni a szülinapi tortákra és mindig nagy élmény volt. Sokszor már azt várta, milyen marcipán lesz és jobban örült neki, mint a tortának. Azóta persze sok idő telt el és komolyodott, de nem felejtett el örülni.
- Ó, köszönöm szépen! Ezek nem diabetikusak, ugye? Nem baj, csak kérdezem, hogy kinek adhatom, kinek nem. Nehéz dolog ez a betegség, amivel az én Stu barátom küzd - fűzte hozzá a rövid magyarázatot.
A figyelmességet így is értékelte. Ha nem a mai vendégségben, majd a következőn beveti a kis pöttyös bogarak finom hadát.
- Kérhetek hozzájuk egy kis dobozt? El ne repüljenek nekem! - mondta viccelődve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 22
◯ HSZ : 127
◯ IC REAG : 93
◯ Lakhely : A gépem vagy egy süti előtt megtalálsz

Re: Marlene's Dessert // Szomb. Szept. 06, 2014 10:17 am


A kérdésre bólintok. Bár a cukrászdákban a cukor a fő tényező, ma már sok érzékeny ember van, és erre is gondolunk.
-Igen, – bólintok mosollyal. Az külön figyelmesség a férfi részéről, hogy a vendégekre figyel. Vannak még jó emberek. - a torta diabetikus és xylit-érzékenyek is fogyaszthatják. – nem tudom, ki volt az a hülye, aki a nyírfacukrot helyes édesítőhelyettesítőnek kiáltotta ki. Azt legfeljebb hashajtóként használnám.
Ha észre is veszem, hogy akcentussal rendelkezik, az nem zavar. Van ebben a helységben egy mássággal nagyon is rendelkező másik egyén, történetesen én, és az akcentus az egyik legkisebb bizalmi faktor nálam.
-Várjuk nem csak szeretettel, de sok finomsággal is, amiből fogyaszthat, mint ahogy tejérzékenyeknek is vannak készült édességeink. – mutatok a két pultra, aminek az elejére jelzésként ki is tettük, hogy láthatóan legyenek. Vannak vegák is, akik az istenért sem ennének tejes dolgokat.
-Rendben, akkor visszacsomagolom. – mindegy, hogy kocsival vagy gyalog van, bármikor történhetnek kis koccanások.
Szeretem, amikor éppen munka közben döglik be a rendszer. Nem azért, mert ne élvezném, csak hát ez nekem olyan rutin, mint másnak a reggeli fésülködés. Hamar túl akar lenni rajta és baromi idegesítő. Csak magamban tolom a cifrát, hangosan nem mondom ki, de azért szépen elküldöm a tervezőt melegebb éghajlatra, hogy süljön ki az összes procija.
-Szerencsénkre mindig ugyanott szorítja a cipő a rendszert, így aztán hamar rájöttünk a hibájára. – egy frászkarikát, bele kell nyúlni a rendszerbe, amiért már párszor levette a fejem a fő mufti ebben, inkább irigységből, mire én csak laza vállrántással lehülyéztem, amire meg Marlene néni adott egy könnyed anyai taslit a vállamra, mondván, rondán nem beszélünk.
Nevetek, melyben zavartság is van és belülről fakadó jókedv. Valahogy jó fej ez a pasi, csípni kezdtem a búráját. A korábbi zavarom is kezd oldódni, bár azt bármikor visszarántom, ha úgy látom megfelelőnek.
A pénzt átvéve megszámolom, majd szinte magamnak bólintva teszem is a pénztárgépbe és zárom is vissza.
A következőkre pedig talán más meghökkenne, nekem azonban szélesedik a mosolyom. Tényleg figyel másokra. Felemelem a mutatóujjam, majd máris a másik pulthoz lépve, kiveszek hármat a diabetikusok közül. Semmi különbség nincs, csupán egy, az alján lévő matrica és felirat jelzi, hogy diabetikus. Odateszem a többihez.
-Valóban az, ám, ha ilyen jó és figyelmes barátai vannak, akkor nagyon boldog ember lehet. – mosolygok rá. Rám még anyám sem figyelt ennyire, elég sokáig ezt hittem, ami részben igaz is volt, egészen addig, amíg az öcsém meg nem született. Onnantól kezdve egyre inkább nem léteztem számukra. Megértettem őket, még ha nem is tudtam elfogadni.
Éreztem azonban valami mást is. Furcsa bizsergést a fejemben. Szoktam érezni néha máshol is, de leginkább és szinte állandóan apám közelében éreztem, de ahhoz mindig kellemetlen emlékek társulnak, ez más volt. Ugyanaz a zsibongás, de más. Lágyabb, könnyedebb. Önkéntelenül masszírozom meg a halántékom egy nagyon rövid időre, mintha csak természetesen tenném. Utálom ezt a zsibongást. Rá emlékeztet.
-Hogyne, máris teszem! A katicák már csak ilyenek, szeretnek repkedni. – a mosolyomba egy pillanatra a tekintetembe belevegyül egy óvatos nézés is, de máris veszek elő egy kisebb kartondobozt és doboz formára alakítva belepakolom a katicákat. Nem szabad egy vevőt jobban feltartani, mint amennyire szükséges. Gyorsan és a katicákkal óvatosan bánva, pakolom bele, majd zárom le a dobozt és teszem a tortadobozra.
-Tessék. Nagyon szépen köszönjük a vásárlást! – mosolygok rá. Jókedvem lett, annak ellenére, hogy az a zsibongás néha el szokott fogni máshol is, most azonban megint előjött. Sosem szerettem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Duane Alvarez
II. Harcos

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 248
◯ IC REAG : 201

Re: Marlene's Dessert // Szomb. Szept. 06, 2014 12:35 pm

Duane megnyugodott, hogy azt kapta, amit rendelt. A részletes ismertetőre maga elé kapta a kezét és nevetve kérdezte:
- Bocsánat, nem vagyok vegyészmérnök! Mi az a xylit?
Stu biztos tudta, de Duane nem volt ebben szakértő. Diabetikusat ehet a haver, annyit tudott. A cukrász nem akadt fenn Duane akcentusán és Duane sem azon a hangon, ami férfi és női orgánum között lavírozott. Nem akart rákérdezni, nem azért volt itt. Érdekelte pedig, hogy mi áll emögött, de tudta, hogy érzékeny terület és nem idevaló téma. A kis táblát észre sem vette eddig, mert inkább az édességeket nézte, mint a feliratokat. Vigyorogva bólogatott. A rendszer helyrehozására is, mert nem tudott rá sok mindent mondani. Értett a számítógépekhez, amennyire az iskolában tanulta, de az csak alapszint volt. A vicceivel és a jó hangulatával viszont sikerült Samet is nevetésre bírnia. Ennek örült, mert szerette, ha nevetnek körülötte az emberek és jól érzik magukat. Duane ilyen mókamesterféle, hangulatfelelős volt általában.
- Oh, még ebből is van diabetikus? Maguk tényleg mindenre fel vannak készülve. Köszönöm szépen!
A kubai nagyon hálás volt. Nem hitte, hogy még marcipánfigurából is kap olyat, amit rátehet a tortákra. Az eladótól dícséretet kapott, hogy milyen rendes és figyelmes. Ez meglepte, ritkán találkozott ilyen pultossal. Ha nem is voltak fásultak, általában nem engedtek meg maguknak személyes megjegyzéseket, még pozitívat sem.
- Nekem természetes, hogy ha nem bírja a cukrot, akkor megkímélem tőle. Egyébként megsejthetett valamit, mert tényleg boldog ember. Szép feleség, két gyerek várja otthon minden este.
Duane-nek ez a haverja pár évvel idősebb volt nála és a cukorbaj sem vágta földhöz. Ebben pedig nagy szerepe volt a családnak, akik mellé álltak és mindig segítették. A kubainak tényleg magától értetődő volt, hogy egy beteget máshogy kellett kezelni. Több figyelmet igényelt és gondolni kellett rá a vendégeskedésnél is. Egyszer elfelejtette és nagyon kínosnak érezte, mikor Stu nem ehetett a süteményből.
A hangulat egyre jobban oldódott és már az eladó is viszonozta a viccelődést. Duane ment volna a dolgára abban a boldog tudatban, hogy itt is hagyott egy kicsit a pozitív energiákból, amik őt jellemezték, de mintha megérzett volna valamit. Nézte, mint kerülnek a kis marcipán bogarak a dobozba és közben Sam rápillantott, ezt észrevette. És valami olyat is, amit nem tudott megmagyarázni. Mintha az ősök megjelentek volna egy pillanatra. Nem látta őket sehol, de határozottan olyan erőket érzett. Egy női külsővel rendelkező férfi cukrász, aki elég jól ért a számítógépekhez, eleve nem volt egy hétköznapi jelenség. Duane nem tudta mire vélni az érzést, de úgy gondolta, még marad, ha nem tartja fel az eladót. Odatenyerelt a pultra a doboz mellé.
- Én köszönöm! Fogok jönni máskor is és szerintem nem is egyedül. Ez nem fenyegetés ám - mondta rámutatva az eladóra és nagyokat vigyorogva.
- Maga egyébként régóta dolgozik a szakmában? Látom, nagyon tapasztalt.
Próbált tudakozódni, beszélgetni és ha közben Sam elkezdte tovább tölteni a pultokat, Duane nem zavartatta magát. A munkának folyamatosan mennie kell, hogy minden olyan jól nézzen ki, mint most. Azt a fránya érzést nem tudta hova tenni és ki akarta deríteni, mi rejlik ebben az emberben. Nem vérfarkas, azoknak más a kisugárzása, ahogy az Őrzőknek is. Nem tudta meghatározni, mit vett észre. Megmorzsolgatta a koponyás nyakláncot, mintha abból merített volna erőt. Az ősök, a halálból való visszatérés jelképe volt, Nepálban készítették. Ott pedig tudnak pár dolgot a szellemi erőkről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 22
◯ HSZ : 127
◯ IC REAG : 93
◯ Lakhely : A gépem vagy egy süti előtt megtalálsz

Re: Marlene's Dessert // Vas. Szept. 07, 2014 12:40 pm

Meghökkenek, ez inkább szól a nevetésnek és a kéz száj elé kapásának. Zavartan elmosolyodok, a kezem is megáll a mozdulatban, majd halkan felnevetek.
-Szintén nem vegyészmérnök vagyok. - ~Hacker annál inkább, aki napközben…~ - cukrászsegéd csupán. Xilitol, de elég sokan rövidítve használják a nevet, nyírfacukor. Cukorhelyettesítő.
-Igen. – mosolygok félig a pult mögül, ahogy veszem ki a katicákat. – Köszönjük! Úgy véljük, hogy ennek természetesnek kellene lennie. És örömmel. – nem bonyolultabb ebből vagy abból készíteni az édességeket.
A válaszától bársonyosabbá válik a hangom.
-Boldog ember lehet. – mások boldogságának is tudok örülni. És kívánom, hogy sokáig az legyen. Igyekszek ilyenkor nem a saját életemre gondolni, benne a jövőmmel.
-Várjuk Önöket szeretettel és sok finomsággal. – megrázom a fejem. – Nem annak vettem. – az enyhe mosoly szélesedik közben.
A pultra tenyerelés általában jelent valamit, és beszélgetést. Az üzlet nálunk barátias, a modern külső ellenére. Nem zavar, de éppen ezek miatt sem szeretek elől lenni. Tartok attól, hogy kényes kérdések vagy észrevételek érkeznek és nem fogom tudni udvariasan hárítani.
Az elkészült cukordíszeket kezdem kipakolni, még maradt egy tálcával kirakni való. Egy pillanatra felnézek rá, ahogy válaszolok és a tarkómat nagyon szeretném megvakarni, de az meg nem igazán illő, így hagyom, hogy zsibongjon, bizseregjen, igyekszem mélyen levegőt venni, észrevétlenül.
-Nem olyan régen.. még csak cukrász segéd vagyok, van mit tanulnom. Köszönöm. – szeretem a cukrászkodást. Úgy érzem, hogy olyankor a húgommal vagyok együtt és szorgoskodunk a sütemények körül. Pontosabban a csokoládék körül. Azt szerettük a legjobban együtt készíteni.
Egyben zavarban is vagyok, mivel nem tudom, mit kérdezzek, vagy folytassam. Sejtem, hogy beszélgetni szeretne. Azt viszont nem éppen magamról szeretném, azt kerülöm. Amíg a kezem is dolgozik közben, addig abból gond nincs.
-Születésnapi ünneplés, vagy inkább baráti összejövetel?
A zsibongás ugyan nem erősödik, de kitartóan jelen van. Muszáj leszek kávét inni. Biztos megint az üt ki, hogy éjjel a kibersztrádán alaposan kiszórakoztam magam. Muszáj volt bejutnom oda, egyszerűen ingerelt az, hogy mennyire érzéketlenek egyesek, miközben fontos döntési hatalom van a kezükben. Nagyon nagy kutyákra nem vadászok, elég volt egyszer beletenyerelnem, amikor rájöttem erre, már rég késő volt, és bár elég sokáig tudtam utolérhetetlen lenni, végül mégis a javítóban kötöttem ki. De a cég és a még magasabb régiókba tartozó másik partnernek ugrott a terve, elég rendesen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Duane Alvarez
II. Harcos

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 248
◯ IC REAG : 201

Re: Marlene's Dessert // Kedd. Szept. 09, 2014 12:19 am

Duane a lelkes és szorgalmas viccelődéssel elérte, hogy az eladó a kedvességen felül már nevessen is. A kubai sokkal jobban bírta az ilyen légkört, mint a feszes, kimért emberek között szinte harapható keménységet és feszültséget. Ma is tanult valamit.
- Nyírfacukor? Háh, mik vannak! - ismételte vissza meglepődve.
Ezt az adalékot eddig nem ismerte, sosem hallott róla. Cukrászoknak biztos természetes dolog. Az eladó annyira őszintén mondta, hogy Stu biztos boldog ember, hogy Duane ebből a mondatból és az eddigi viselkedésből jóságot érzett. Jó és tiszta szándékokat. Nem ismerte Sam múltját, hogy mikre volt képes és miket szokott művelni például a számítógépek feltörésével. Egyáltalán nem tűnt rosszfiúnak, bűnözőnek.
A tény, hogy Duane nem tágított, talán zavarta, de nem mutatta ezt. Végezte a dolgát, töltötte a polcsorokat és közben válaszolt. A kubai próbált rájönni, mit érez ebben az emberben, miféle aura veszi körül. Ha már olyan szinten lett volna, hogy ismeri a memóriatörlő varázslatot, mint a nagyok, akkor biztos megkérdezte volna és utána eltüntette volna a nyomokat, mint a Men In Blackben az ügynökök a neutralizálóval. Így viszont maradt az a nehézkes stílus, amit alkalmaznia kellett, ha nem akarta felfedni a kilétét. A beszélgetés személyesebb része elindult. Sam belement, vissza is kérdezett.
- Itt biztos sok mindent meg lehet tanulni - válaszolt a kubai, ahogy körülnézett.
Nem szimpla udvariasságból tett ilyen kijelentést. Áradt a profizmus a cukrászdából és ha nem csak a látványra adtak, akkor tényleg jó szakmai ugródeszka lehetett. Mint Duane-nek a Latin Magic Band, ahol a zenekari tapasztalát szerezte meg.
- Én meg zenész vagyok, a salsa klubban szoktunk játszani.
Azt nem tette hozzá, hogy neki is lenne még mit tanulnia. Nem érezte így. Lehet, hogy nagyképűség, de gyerekkora óta foglalkozott a ritmusokkal és évekig tanulta a zeneelméletet is, aztán a zenekarral jóformán mindent elért, amit akart. Persze mindig lehet új stílusokat tanulni, új hangszerekkel, speciális technikákkal megismerkedni, de a kubai úgy érezte, nincs rá igénye. Talán később lesz. Az esti hepajra már bőséges választ adott.
- Baráti összejövetel. Úgy is mondhatnánk, hogy kanbuli - vigyorgott az eladóra.
Utána leesett neki, hogy talán nem szerencsés ez a szóhasználat, de mindegy, már kimondta.
- Pár cimborával összeülünk, csak úgy magunkban, az asszonyok nélkül. Egyébként pár süteményt én is tudok, fánkot, muffint, brownie-t, túrótortát, de diabetikusnak nem mertem nekiállni. Az valami különlegesnek tűnik, de lehet, hogy pont ezért fogom egyszer megtanulni. Amit nehéz megismerni, az annál izgalmasabb, nem?
Duane próbált célozgatni a különleges dolgokra és közben egy fél percre a nyakláncát nézte. Nem tudta, hogy mi lesz ebből. Ő ütőhangszeres volt, nem kém és Őrzőként is inkább a harcos szerep tetszett neki, mint az informátor. Ha egy profi lenne itt, azonnal tudná, hogy közelítsen. Duane csak bukdácsolt ebben a témában. Ha mást nem, akkor okozott egy vidám napot az eladónak és egy jót beszélgetett. Az is valami. De azért szerette volna megtudni, mit jelez neki a szervezete, milyen erők dolgoznak odaát a pult mögött.
- Nehéz? Vagy csak annyi, hogy cukor helyett valami helyettesítőt kell használni? - tett fel egy kérdést a tortákról, mert tényleg érdekelte, hogy kell cukor nélkül sütni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 22
◯ HSZ : 127
◯ IC REAG : 93
◯ Lakhely : A gépem vagy egy süti előtt megtalálsz

Re: Marlene's Dessert // Szer. Szept. 10, 2014 11:46 pm

-Igen. Marlene néni nagyon kreatív és nagyon alapos. – mindenkit ő tanít be. Rögeszméje. Egyedül a cukorkák készítését bízta régebben a férjére, mert az nem fogta meg.
-Salsa? – pillantok fel ismét. – Ahhoz kell ritmusérzék. – nekem meg olyan falában van, mint a fene. Még a hagyományosak csak-csak mennek, de éppen az ilyenek nem. Nem is vagyok mondjuk kedvelői ezeknek, más műfajokra bukok.
A kanbuli szó nem sért. Szoktam cifrábbakat mondani, sokan szemtanúja, pontosabban fültanúi ennek.
-Egyszerű pedig vele dolgozni. Az adagolás a csomagolásra van írva.  – mosolyodom el. – De mint minden édesítőt, mindenki a saját szájíze szerint adagol.
Sokan bonyolultnak gondolják, pedig a liszt, tojásfehérje érzékenyeket nehezebb kivitelezni. És az élesztőst. Szerencse, hogy csoki a fő vonulatom. Megszólal az ajtó csengője, jelezve, hogy újabb vásárlók vagy vendégek lépnek be.
A bizsergés fejfájássá alakul. Szép. Felpillantok a vendégekre. A sütemények elfogytak a tálcáról, összerakom.
-A katicákat nem kell hűtőbe tenni, csak a tortát.  – pillantok a dobozra. – Köszönjük, hogy nálunk vásárolt, a süteményhez kellemes falatozást kívánok. – Duanera mosolygok, és ahogy a tálcákat az alsó pultra teszem, már az új vevőkhöz fordulok. Akárhol is legyen Duane, egy pillanatra rátekintek. Furcsa érzésem van vele kapcsolatban. De már a fiatal házaspár kérdései érnek el, így figyelmemet arra fordítom.

//Nagyon szépen köszönöm a játékot, élveztem! ^^//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Duane Alvarez
II. Harcos

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 248
◯ IC REAG : 201

Re: Marlene's Dessert // Csüt. Szept. 11, 2014 10:42 pm

Duane-re nagyon kellemes benyomást tett ez az üzlet és az eladó is. Minden professzionális volt, a kiszolgálás is. Az ízeket majd a vendégség közben akarta lecsekkolni, de biztos volt abban, hogy kifogástalanok a sütemények. Még egy kis beszélgetést is sikerült lezavarni az eladóval.
- Kell bizony! Pont azt szeretem benne - válaszolt Duane.
A latin zenékben nagyon rafinált ritmusok voltak és pont ez tetszett meg neki, mikor elkezdett dobokkal foglalkozni. Sam még ellátta jó tanácsokkal is és a kubai egészen felbátorodott. Úgy érezte, legközelebb ki fogja próbálni, hogy vesz édesítőszert, de nem nyírfacukrot, mert azt ma megtanulta, hogy nem jó. Nem xylit, hanem valami más fogja kiváltani a cukrot a sütésnél, ha megint Stu jön vendégségbe.
- Köszönöm a tanácsot, szerintem megpróbálkozom vele! Majd idővel - vetette oda bazsalyogva.
Észrevette, hogy vendégek jöttek és tudta, hogy a beszélgetést félbe kell szakítani. Vagy egyenesen abbahagyni. Egy kávé mellett még eltársalgott volna a fickóval. Először az kezdte érdekelni, mit jelez a mágiaérzékenysége, de mostanra már rendes arcnak, barátságos figurának is találta Samet, akivel jól el lehet beszélgetni. Csak nem úgy, hogy ő tölti a polcokat, Duane pedig támaszkodik a pénztárgép mellett. A kubai felállt és arrébb lépett, hogy az érkező vásárlók szabad teret kapjanak. Elvette a dobozkát és a zacskó katicát, mindkét fajtát. Összenéztek az eladóval. Duane esetében nem erősödött az érzés, de végig jelen volt. Nem derült ki, mi okozza. Egyben biztos volt: ide még el fog jönni máskor is és nem vizsgálódni. Egyszerűen egy jó cukrászdát talált.
- Én is hálásan köszönöm! Legyen szép napja! Viszlát! - intett és az áruval a kezében elindult kifelé. A gondolatai kavarogtak. Érdekes figura volt ez az eladó, nőnek öltözött férfi, akiben mintha lappangana valami, de emellett remek beszélgetőpartner, aki tud kedélyes is lenni és vevő a viccekre. Duane először meglepődött, aztán látta, hogy a külső most is, mint oly sokszor szinte lényegtelen. Mindegy volt neki, minek érzi magát az eladó, ha ilyen jó fej tud lenni. Nagyon jó szájízzel távozott innen. Az ilyen embereket kedvelte igazán, akik a szakmai hozzáértés mellett emberiek is maradtak és lehetett velük hülyéskedni, társalogni a legkülönbözőbb témákban. Talán még találkoznak valamikor, ha Sam sokáig itt fog dolgozni.

/ Én is köszönöm! /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Marlene's Dessert // Szer. Szept. 17, 2014 2:41 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Marlene's Dessert // Vas. Szept. 21, 2014 8:22 am

Egon & Becca


*Igen, tudtam, hogy amit mondtam az megint egy burkolt randi meghívás volt, bár nem annak szántam. Véletlenül csúszott ki a számon és csupán azért mert Egon remek társaság volt és sok mindenről lehetett vele beszélgetni.*
-Tényleg. Nem hagynám veszni a remek társaságodat. -*Rámosolyogtam, de próbáltam megmaradni a barátság határain belül. Annyira friss volt az ismeretségünk, hogy szinte még ropogott, bármi mást ebbe belemagyarázni felelőtlenség lett volna. Ennek ellenére tényleg sajnáltam volna ha többé nem találkozunk.*-A fogadásban benne vagyok de csak ha másokra fogadunk. Nem hiszem, hogy az asztal alá tudnálak inni, sosem iszom alkoholt. Volt egy rossz élményem évekkel ezelőtt, az első és az utolsó találkozásom az alkohollal. De majd hazaviszlek ha nagyon dülöngélnél.
*Általában, ha a barátaim elcipeltek valahova szórakozni, mindig én voltam a sofőr aki hazafuvarozta a többieket. Elég fárasztó volt, nem csak azért mert órákba telt mire végeztem és hulla voltam mire ágyba zuhantam, hanem mert…..aki próbált már akár egyetlenegyszer is vezetni egy autónyi illuminált ember társaságában, az tudja miről beszélek. A sétánál maradtunk és hamarosan el is hagytuk a mozi/színház épületét, parkolóját, vele együtt a furgonomat is. Egon elmondása szerint nem volt túl messze a cukrászda amiről beszélt és jólesett egy kis séta a hosszú ülés után.*
-Sokféle finom illat. Hmmm….jól hangzik.
*A jó cukrászdában az ember már az illatokkal jóllakik, imádtam az édes és vaníliás illatokat, a csokoládé keserűjét.*
-Nem, nem voltak azok. Azért ült szegény Owen állandóan lent azon a padon és evett cukorkát. Az édesség nagyon jó lélekgyógyító. A nők többsége is egy doboz bonbonhoz nyúl egy szerelmi csalódás után.
*Tudom, én is megettem egy doboz mandulás csokoládét miután David-el vége lett, pedig barátságban váltunk el egymástól. Mégis rossz érzés volt.

A cukrászda elé érve felnéztem a táblára, aztán kénytelen voltam szélesen elmosolyodni mikor Egon a remek emlékezetét dicsérte. Bólogattam.*
-Igen, a desszert szóra pontosan emlékeztél, és a név első felére is. Az már egészen jó kiindulópont.-* Ha nem is emlékezett pontosan arra milyen neveket említett Egon, abban biztos volt, hogy nem a Marlene-t emlegette. De végül is teljesen mindegy volt, megtalálták és nekiülhetnek a várva várt süteménynek. A sok sós kukorica után esedékes volt valami édes, finom és nagyon krémes.*
-Persze, hogy bemegyünk. A fogadás része volt, szóval muszáj, akkor is ha úgy érzed a fogadat húzzák.
*Kicsit kárörvendőre sikeredett a mosolyom, de Egon is úgy csinált mint akit a vesztőhelyre kísérnek. Meg sem vártam, hogy kinyissa előttem az ajtót, előrementem vidáman és azonnal a süteményes pult felé siettem. Volt itt olyan rész ahol majd később leülhetünk, de sosem szerettem egy füzetből sütit rendelni, jobban szerettem ha előbb látom mit fogok enni, mert már attól elkezdett csorogni a nyálam. Megvártam Egont de közben már a süteményekkel szemezgettem. Már az első pillanatban tudtam, hogy jól fogom érezni magam, de holnap reggel már nem lesz annyira jó, esélyes volt egy reggeli futás az erdőben. nem mintha bűntudatom lenne a befalt süteményektől, sosem kellett attól tartanom, hogy kilókat szedek fel, de másnap mindig nehézkesnek éreztem magam és jól esett egy kis mozgás.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Marlene's Dessert // Vas. Szept. 21, 2014 10:56 pm

Egonnak muszáj volt felnevetnie Rebecca megjegyzésén, mert elég találó volt. Nem túlzottan volt kedve cukrászdába menni. Sokkal inkább ivott volna valami kellemes égetett szeszt, minthogy édes, cukormázzal borított süteményeket harapdáljon. Azonban a lány simán elviselte a hóbortosnak tűnő megjegyzéseit, ami miatt eléggé megkedvelte a lányt ahhoz, hogy hajlandóságot mutasson édességeket falni vele. Nem arról volt szó, hogy nem szerette a süteményeket, egyszerűen csak ritkán evett édes dolgokat. Talán ez a régmúltból maradt rá még gyerekkorából, hiszen anyja utálta, ha édességet eszik, ami miatt egy idő után már nem is kívánta. Akárhogy is most mindesetre mégis fog valami sütemény félét vásárolni, mivel elvesztett egy fogadást, de úgy gondolta, ha már itt van eszik ő is valamit. Már csak azért, is hogy Rebecca ne lássa, hogy mennyire nincs kedve itt lenni. Mondjuk már lehet, hogy kiszúrta, de azért Egon minden igyekezetével azon volt, hogy a továbbiakban igen lelkesnek tűnjön a cukrászdát illetően.
- Ez nem is igaz - mondta tettetett felháborodással mikor nevetése elhalványult -, a foghúzáshoz kezesebben állnék hozzá - lódította.
Rebecca meg sem várva, hogy Egon úriember mivolta előkeveredjen a gödörből, ahová százhetvenkilenc éve lökték, lendületesen előre iramodott, mint egy kopó, ami szagot fogott és már nyitotta is a cukrászda ajtaját. Egon pedig kiskutya módjára lehajtott fejjel követte. Mivel most Rebecca nem látta, így viselkedhetett kedvét szegetten. Amint azonban belépett a helyiségbe, és a lány már vigyázó szemeit Egonon tudta pihentetni, rögvest kivirult arccal bámészkodott.
- Milyen felemelő hely. Ez a sok finom illat egybekeveredve. Aki szereti az édességet, annak ez biztos felér egy mennyországbeli röpke látogatással. - Egon nem igazán szokta magát mások helyébe képzelni, de most megtette. Nézte Rebecca ragyogó arcát és csillogó szemeit, amikor néha Egonra pillantott a sok édesség ellenére is, és a megjátszott jókedv egyszeriben eltűnt a férfi érzéseiből és a helyét valódi vette át. Persze nem az édesség hatására. Söntés vagy cukrászda? Ugyan mit számít? Csak Rebecca számított. Egy ember, akivel fontolóra vette, hogy még lehet belőle valami, és közben a lány nem volt agyilag zokni, akikhez Egon már a hosszú évek alatt hozzászokott. Üdítő változatosság volt.
- A bőség zavara - húzta el a száját kissé Egon, amikor az üvegen keresztül nézte a hűtött sütemények garmadáját. - Hogy fogsz tudni ennyiből választani? - kérdezte a lánytól, akiből szinte sugárzott a vágyódás egy nagyadag sütemény után.
Egon azon kapta magát, hogy saját maga is figyelmesen tanulmányozza a kínálatot. Bár elég sok kukoricát magába tömött, és nem is igazán volt éhes, hiszen alig pár órája jóllakott néhány pórul járt hallal, de azért nem érezte úgy, hogy ártana neki egy-két szelet sütemény. Valami könnyedebbet szeretett volna választani, de még nem döntött. Valószínű valamit, amibe van csoki meg tejszín. Esetleg kivi is lehet benne, vagy valami egyéb gyümölcs.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Marlene's Dessert // Hétf. Szept. 22, 2014 2:15 pm

Egon & Becca


*Tudtam, hogy Egon nem szívesen jön cukrászdába, de magának ásta a vermet azzal, hogy dacból ment bele a fogadásba. Éreztem én, hogy csak ellenkezni akar velem, persze csak játékból, ezért nem éreztem nagyon lelkiismeret furdalást amiért becipelem magammal a cukrászdába. A jó szívem azonban adott neki lehetőséget a revánsra, s bár nagyon randevúra hívás szaga volt, azért felajánlottam neki egy újabb találkozást egy bárba, ahol ő érzi majd jobban magát. A nevetése váratlanul ért, de érezhető volt, hogy szívből jön és engem is megmosolyogtatott. Egon nem volt mindennapi figura, de épp ez tetszett benne, sosem tudtam hogyan reagál a következő mondatomra, ezért egyetlen vele eltöltött perc sem volt unalmas. A fogorvost viszont nem kellett volna emlegetnem, az egyik mumusom volt, pedig még semmit nem kellett csinálni a számban, de egyenesen leizzadtam valahányszor elmentem. *
-Ezt nem mondod komolyan? Hazudós!
*Elhúztam a számat miután az ámulatból kikecmeregtem, aztán még megszórtam egy váddal ami épp annyira volt komoly mint az ő kijelentése. A pult előtt már magamban válogattam a sütemények közül mikor Egon mellémért. A szavaiban – szerintem – mély igazság volt, de nem hittem, hogy ezért mondja. Ő biztosan másképp érzett.*
-Ez most irónia volt? Nekem tényleg mennyország.
*Ezért is jártam ritkán cukrászdába, távozáskor mindig hiányérzetem volt. Sosem tudtam kielégíteni a vágyaimat, egyszerűen azért mert több nem fért belém. Most azonban az első pillanatban tudtam mit fogok választani. A fagylalt, a kukorica és az üdítő után m ár nem volt akkora az étvágyam, de a középen rám kacsintgató csokoládés csoda szinte kiabált utánam. *
-Elkezdem ABC sorrend szerint és azt hiszem hetekig vissza kell járnom mire a végére érek.
*Ez persze csak tréfa volt, de kikívánkozott belőlem, miközben Egon arcát néztem. Reméltem, hogy komolyan veszi és próbáltam ehhez mérten rezzenéstelen arcot vágni. Talán még az is megfordul a fejében, hogy mindehhez asszisztálnia kell majd, na az lenne igazán mókás. Pár hosszú pillanatnál azonban nem bírtam tovább és elnevettem magam, majd a mandulás, csokoládés csodaszeletre mutattam.*
-Kezdetnek megteszi az a szelet és azt hiszem ennék még egy áfonyásat is. Te melyikkel kezded? Konyakos-meggyes?
*Olyan is volt, a szeletek előtt a kis kártyán a sütemény neve alatt fel volt tüntetve, hogy alkohol tartalmú. Gondolom a gyerekek és az autót vezetők miatt. Meg miattam, aki sosem ittam alkoholt. A pult mögött álló hölgy már oda is jött hozzánk, kedvesen mosolygott, éles ellentéte volt a mozi jegypénztárosának. *
-Üdvözlöm önöket! Sikerült választani vagy ajánlhatok én valamit a mai kínálatból?
*Felüdülés volt hallani, Egonra néztem jelentőségteljesen, talán ki is találta mire gondolok, végül a pultos hölgyhöz fordultam és rámutattam a már kinézett süteményemre.*
-Szép napot! Köszönöm, én már tudom mit kérek. Abból a mandulás csokoládésból kérek egy szeletet és egy áfonyás süteményt is kérek. Az úrnak pedig talán elkel egy kis segítség.
*Pimasz voltam ahogy megint Egonra néztem mosolyogva, de mentségemre legyen mondva, élveztem a helyzetet. Persze lesz ez még így se, ha összejön a második találkozásunk.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Marlene's Dessert // Kedd. Szept. 23, 2014 10:55 pm

- Dehogyis. Komolyan mondtam - válaszolta Egon magától értetődően. - Kicsit persze olyan, mint a banya mézeskalácsháza. Amúgy nem szoktak gyerekek eltünedezni a környéken? - kérdezte, majd Rebeccára nézett és elvigyorodott.
Hallgatta a lány viccelődését, amit cseles módon komoly hangnemben adott elő, de Egon kiérezte a mondatból a tréfát, és mivel már amúgy is jókedve volt nem esett nehezére nevetni. Ráadásul Rebecca sem bírta és elnevette magát.
- Aha persze, legalább három év mire mind végig eszed, aztán még hozzá sem számoltam, az újabb sütiket, amiket feltalálnak, aztán akkor kezdheted elölről. És a végére Godzilla mérete is eltörpülne melletted - Egonnak megfordult a fejében, hogy azt is hozzáteszi, hogy ez anyagilag is lehet elég megterhelő lenne, de nem akarta a jó kedvet holmi garasoskodással mélypontra juttatni, hiszen találkozásuk óta, már amúgy is jóval többször hangolta le Rebeccát, mint amennyiszer kellett volna.
A lány elkezdte sorolni, hogy miket fog valószínűleg behabzsolni az elkövetkező néhány percben, majd Egonnak még javaslatot is tett. A férfi azonban nem akart élni a konyak ízének lehetőségével, nem mintha nem itta volna meg, ha arról van szó, viszont süteményben nem szerette. Igazából semmiféle alkoholt nem szeretett édességben. Valahogy nem az ő ízlésének találták ki. Ha már cukrászdában vannak, akkor nem fog alkoholt fogyasztani, hanem szépen megeszik valami jónak ígérkező sütit.
- Kihagynám - válaszolta könnyedén Egon. - Na nem antialkoholista lettem hirtelen - tette hozzá védekezően - csak nem igazán szeretem a süteményt…alkohollal. Akkor már inkább tömény édesség legyen. Amúgy - nyújtotta el kissé a szót, és szünetet is tartott, amíg a kirakott süteményekről ide-oda cikázva tekintete meg nem találta a megfelelő prédát - nyilván azt - kezdett bele - áh mégsem.
Az eladó kedvesen érdeklődött a rendelésük felől, és Egon nem vette a fáradságot, hogy figyeljen a nő kisugárzására. Egon felől meg is játszhatja magát, amíg Rebecca kedvét nem lohasztja le vele. Rebecca aztán Egonra nézett, amit a férfi homályosan értelmezett, de szerencsére nem sokat kellet töprengenie a dolgon, mivel a lány már sorolni is kezdte az eladónak, hogy mit kér. Végül aztán Egonra hárította a választás felelősségét, közben pimasz vigyort eresztett Egon felé. A férfi ekkora azonban már kinézte magának azt a süteményt, ami elég tűrhetőnek nézett ki, így az eladó nem láthatta rajta vonakodását a sütemények ellen.
- Arra nem lesz szükség - mosolyodott el kedvesen az eladó felé. - Két darab Holland Szeletet kérnék - közölte férfias határozottsággal. Teljesen büszke volt magára, hogy segítség nélkül sikerült kiválasztania mit is „szeretne” fogyasztani. - Egybe szeretnénk fizetni - tette még hozzá, bár valószínűleg feleslegesen.
Egon vérfarkas ösztöneinek, tűhegyesre köszörült éleslátásával döbbent rá, hogy le kéne ülni majd valahova, is mivel bejövetelkor látott székeket és egyéb kiegészítőt, amit asztalnak szoktak jobb helyeken nevezni, úgy döntött kolosszális felfedezését Rebeccával is megosztja, hátha a lány emberi mivolta miatt erre még nem jött rá.
- Le kéne majd ülnünk az egyik asztalhoz - mondta határozott komolysággal, mint aki épp egy zuhanó repülőben közli az egyetlen utassal, hogy ki kéne ugrani ejtőernyővel.

//Cukrászdás játékunk alkalmával nem egyszer jött rám a süti ehetnék, de elfelejtettem, hogy lakótársamnak van. Viszont ma eszembe jutott, csak egyetlen probléma, hogy az a csokis tetejű, almás meg valami tejes krémmel töltött süti már legalább 10 napos. Azért megettem belőle kettőt Very Happy Végül is hűtőben volt Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Marlene's Dessert // Szomb. Szept. 27, 2014 7:50 am

Egon & Becca


*Egon tovább folytatta a mókázást én pedig nevettem. csak a miheztartás végett ingattam meg a fejem a kérdésére, ami pont annyira volt komoly mint az eddigi beszélgetésünk. Kicsit olyannak tűnt mintha szándékosan egymásra akarnánk licitálni a humorizálásban, pedig a részemről ez csupán egy könnyed játék volt. Élveztem az egész helyzetet.*
-Majd lefutom az erdőben. Nincs messze a házamtól. Egyébként pedig ha így tennék, legalább három évig itt maradnék a városban.
*Pedig lassan eljutottam arra a pontra, hogy nem kell ahhoz sem süti sem más, hogy maradjak. Jó pár hónapig biztos, de az is lehet, hogy egy egész évig, a többiről még nem gondolkodtam. Egyedül az alaszkai téltől féltem, tudtam, hogy nem leányálom, kemény és nagyon hideg, ráadásul előfordulhat, hogy napokra elzár a külvilágtól. A nagyi háza egészen a város szélén volt, alig akadt szomszédom de legalább ők közel voltak és nem kellett órákat kutyagolnom hozzájuk.*
-Értem, szóval tömény édesség……még ma fogsz választani valamit?
*Csak néztem ahogy válogat és képtelen dönteni, esküszöm rosszabb volt mint egy nő. Az eladónővel cinkosan összemosolyogtunk, mindketten tudtuk mire gondol a másik. Kedves volt és előzékeny, egyáltalán nem volt türelmetlen Egonnal szemben és ez nem megjátszás volt. Az arca vonásai továbbra is kedvesek maradtak és meg sem rezzentek Egon válogatására. *
-Éljen!
*Egonra mosolyogtam és bedobtam még egy pimaszságot mikor végre választott. Aztán vártam, hogy fizessen és megkapjuk a finomságainkat.*
-Italt esetleg a sütemények mellé?
*Ó, igen, az eladónő tudta mi kell még nekünk. a tömény édességet muszáj lesz leöblíteni, különben összeragad a szánk és nem fogunk tudni semmit sem megvitatni a filmből, pedig eredetileg ezért jöttünk ide.*
-Csak egy szénsavmentes ásványvizet kérnék, köszönöm. És te Egon? Tudod mit szeretnél?
*Ezt most nem komolyan kérdeztem, mosolyogtam rá nehogy megbántsam a sok szurkálással, de ő is tudott mit bedobni a közösbe. A szemöldököm megemelkedett mikor közölte, hogy le is ülhetnénk, mint aki erre nem gondolt eddig. Hogy egyáltalán lehetséges asztalnál ülve sütizni egy cukrászdában.*
-Határozottan előnyös lenne.
*Bólogattam míg az eladónő tányérokra szedte a sütiket és elénk rakta a pult tetejére a pohárral vagy poharakkal együtt, amennyiben Egon is kért valamit inni. Megvártam míg fizet, de közben a kezembe vettem a magam tányérját és poharát s fél szemmel megfelelő helyet kerestem magunknak, ahol nem zavarnak minket a később érkező vendégek. Utáltam ha átjáró ház közepén kellett eszegetnem, ezért az ajtótól és a pulttól a legtávolabb elhelyezett asztalt pécéztem ki magunknak. Az eladónő továbbra is mosolygott Egonra, a végén jó étvágyat kívánt és megköszönte a vásárlásunkat. Idilli ellentéte volt a jegyárusnak.*

//pedig még el sem kezdtük enni a sütit, mi lesz később? Felfalod a sarki cukrászdát? Gondoltam nem írok addig reagot amíg ki nem derül, hogy mennyire ártott meg a több napos süti….csak vicceltem. Szerda délután óta küzdöttem a migrénnel, bocs, hogy eddig nem írtam, de egy épkézláb mondatot nem tudtam magamból kicsikarni. Szerintem mielőtt leülünk, készíts ki magadnak pár szelet igazi sütit is Razz  lol! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Marlene's Dessert // Kedd. Szept. 30, 2014 10:02 pm

Egon az erdő szó hallatára feltűnésmentesen visszatartotta a lélegzetét egy pillanatra és agyában számtalan lehetőség merült fel, ami miatt Rebecca nem lehet az erdő szélén biztonságban, főleg, ha még egyedül ki is merészkedik a rengetegbe futkorászni. Ezért mivel gondolatiban az eshetőségek cikáztak csak egy bárgyú mosollyal nyugtázta a lány poénját. Elméje mélyén pedig számba vette, hogy miért is marhára rossz ötlet, ha egy lány egy vérfarkas előtt mondja, hogy következő nap futni megy az erdőbe. Gondolatait azonban megzavarták a süteményválasztásnak a ceremóniája, ezért ide-oda cikázva végig mérte a felhozatalt, majd mikor nem tudott dönteni, mivel az agya kevéssé járt azon a helyen, ahol éppen lennie kellett volna, csak egy későbbi időpontban volt képes döntésre jutni, amit Rebecca élcelődő humora megspékelt, minek hatására Egon felrázódott, és képes volt dönteni. A Holland szelet bizonyosan remek választás, bár tudomása szerint még nem fogyasztott hollandot, a fene tudja nem minden emberről tudta, hogy milyen nemzetiségű szóval az is lehet, hogy valóban volt már dolga hollanddal. Bár gyanította, hogy a süteménynek nem lesz holland íze.
Úgy tűnt Rebecca rendkívül jól szórakozik, hogy Egon végre tudott dönteni, és amikor az italválasztásnál is feltette a kérdését Egon elvigyorodott, de nem tett semmiféle megjegyzést. Egyrészt mert tetszett neki ez a kis adok-kapok, másrészt nem vette túlságosan komolyan, hiszen ő maga is folyamat hülyéskedett és jól esett neki, hogy Rebecca is aktív részese a játéknak.
- Három deci narancslevet szeretnék, köszönöm - mondta udvariasan.
Egon fejében már csak félig járt az erdő képe, és mosolygósan fogta kezében a tányért és az üdítőt, és ekkor jutott eszébe, hogy le is kéne ülni. Viszont agyában az erdő, Rebecca és a futás szavak újra felerősödtek és őrülten cikáztak, ezért a lány számára fura lehetett, amikor komoly hangnemben konstatálta, hogy bizony helyet kéne foglalniuk, mintha ez nem túl egyértelmű lett volna. A legrosszabb azonban, hogy fel sem igazán fogta, hogy amit felhozott, az Rebeccának teljesen természetes. A probléma az volt, hogy Egon simán magából indult ki, ezért pajzsát leeresztve körbekémlelt, hogy hátha érez-e vérfarkas jelenlétet, aki esetleg meghallhatta a lány reggelire felhívó kijelentését, miszerint kimegy holnap az erdőbe futni. A másik dolog, ami megrémisztette egy pillanatra, hogyha nem kedvelte volna meg a lányt néhány óra alatt, akkor most kapva kapott volna az alkalmon, hogy kiderítse merre is lakik pontosan Rebecca. A gondolat nem volt túl kedves, és ráadásul a fenevad is felébredt a sötétben, aki számára a lány nem sokat jelentett. A vérfarkas lét kettőssége néha borzasztóan frusztráló tud lenni, hiszen az egyik fele nem akar embert ölni, a másik pedig igen. Egon esetében persze simán kiegyeztek, mivel a férfit többnyire nem érdekelték az áldozataik, így a bestia is megkaphatta, amit akart és kettejük között is béke és harmónia uralkodhatott. Jelen esetben a benne „szunnyadó”, ennek ellenére örökkön ébren lévő fenevad meghallotta az invitálást egy emberlakomára viszonylagos kockázat nélkül. A bestia vágya előretört és Egon érezte a parázsló tekintetű, vad ordas ébredező éhségét. Mivel egyek voltak, és a vágy olyan alattomos, mint egy ruhába befészkelő bogár, amit lehetetlen eltávolítani, a férfi kezdte átvenni a farkasa érzéseit. Egon az ébredő vágy hatására lezárta magát, nehogy valaki kiszúrja, hogy mit érez az ember nő közelében, habár ő maga nem találta vérfarkast a helyiségben, de jobb biztosra menni. A problémát számára természetesen nem az jelentette, hogy most rögtön megtámadja a lányt, amit egyébként nem akart, hanem az, hogyha a farkas érzése tovább erősödik, akkor Egon megpróbálja kideríteni, hogy a lány hol is lakik. Homloka elkezdett gyöngyözni az izzadságtól, torka kicsit kiszáradt, ezért még mielőtt leültek volna nagyot kortyolt a narancsléből. Nem akarta bántani Rebeccát, egy haja szálát sem akarta meggörbíteni, de akit fűtött már olthatatlan vágy egy lány iránt, vagy mondjuk egy kutya esetében egy tűzcsap iránt, akkor az tisztában van vele, hogy ezt az érzést óriási erőfeszítés árán sem lehet semmisé tenni. Egon farkasa pedig már régen jutott emberhúshoz és a férfi tökéletesen megértette ordasa vágyát, ámbátor nem hagyhatta, hogy a kaja utáni vágya rajta is eluralkodjon. Nyelve hegyén már ott bujkált a kérdés: Mégis Rebecca mond csak, hol is laksz te pontosan. Utca, házszám? Egon érezte, hogy fel akarja tenni a kérdést, ami önmagában nem lett volna túlságosan elvetendő, ha mondjuk egy partira lett volna a lányhoz hivatalos. De jelen körülmények között ez a kérdés a fenevad, láncok között dübörgő vágyának Egonra való teljes terjedelmében való átvándorlását jelentette volna, amit a férfi nem engedhetett meg magának. Hallotta, amint Rebecca válaszolt az étkezéshez való leülés bölcs megállapítására, és mikor a lány elindult az egyik asztal felé, kezében a saját süti adagjával, Egon követte őt. Kedvelte a lányt, és nem akart ártani neki. Behunyta a szemét, mélyet lélegzett és nem ült le Rebecca mellé egyelőre. Agyában felidézte a legutolsó alkalmat, amikor azt evett. Felidézte a zamatát, az illatát, az ízt, ami betöltötte egész létét. Érezte a sülő hús szagát, habár a férfit csak édes és sós sütemény szagok egyvelege fonta körbe. Szájában megérezte az omlós hús mámorító ízét, amire önkéntelenül meg kellet, hogy nyalja a szája szélét. Halványan felfogta, hogy Rebecca őt nézheti jelen pillanatban, hogy miért nem ül már le, de Egon jobban tudta, hogy amit most csinál az a lány érdeke, még ha Rebecca ezzel nem is volt tisztában és persze nem is lehetett. Gondolatait hirtelen betöltötte a sült kacsa mindent elöntő zabolázatlan vihara, és a bestia az elméjében szűkölni kezdett, majd a vágy alább hagyott, míg végül az ordas visszakullogott a sötétségbe. Egon ekkor kinyitotta a szemét, és egy pillanatig csak nézte Rebeccát majd leült vele szemben az asztalhoz. Nem volt biztos benne, hogy mennyi ideig állt az asztal mellett, de, hogy elejét vegye a furcsálló tekintetnek, amit Rebecca felől hozhatott volna az amúgy nem létező szél, megszólalt és megpróbált valami teljesen hihető történettel előrukkolni.
- Bocsi, csak hirtelen úgy éreztem hálát kell adnom Istenek, amiért feltalálta a Hollandokat, hogy aztán róluk süteményt nevezhessenek el, amit most majd jól befalhatok - mondta aztán elvigyorodott, majd egy nagyot kortyolt az üdítőjéből. Egon teljesen elégedett volt a magyarázattal, ami abszolút hihetőre sikeredett. Ha meg tudta volna kérni a farkasát, hogy lépjen ki a börtönéből és veregesse vállon a csodás mentésért, akkor minden bizonnyal megtette volna.

//Most van sütim a hűtőben és mindkét lakótársam is hozott valami falni valót Very Happy. És mivel én is későn írtam, kicsit hosszabbra írtam kárpótlásul. Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Marlene's Dessert // Csüt. Okt. 02, 2014 2:21 pm

Egon & Becca


*Valóban jól szórakoztam Egonon és a szétszórtságán. Eddig is mindig elkalandozott a gondolatai között, nem volt feltűnő, hogy képtelen választani a sütemények közül, de kíváncsi voltam arra hol jár épp a fejében lévő szövevényes útvesztőben. Magamban fogalmazgattam a kérdést amivel érdeklődhetek, de kényes része volt ez a beszélgetésünknek, nem akartam megbántani vagy a szemére vetni, hogy olykor nem figyel rám. Ahhoz kétség sem férhetett, hogy jól érzi magát a társaságomban, nem egy jelét adta ennek, szóval nem ez lehetett az oka, de, hogy igazából micsoda azt nem tudtam. Nem akartam a pult előtt letámadni az érdeklődésemmel ezért megvártam míg mindent elrendez az eladóval és kezünkben a tányérokkal és poharakkal az asztalhoz érünk. A szavakkal tehát vártam, a süteménnyel nem. Megint éreztem a csoki ízét a számban és mielőtt az asztalhoz értünk volna, lecsippentettem egy falatot a sütiből és a számba tuszkoltam. Komolyan úgy éreztem magam mint egy kívánós kismama aki majd` meghal egy falat eperért vagy fagyiért vagy savanyú uborkáért, csak nálam ez nem múlt el mikor megízleltem a süteményt, egyre jobban éreztem és kívántam….és egyre jobban nem értettem az egészet. Megmagyarázhattam volna azzal, hogy érzem a tányéron lévő sütemény illatát és azért fut össze a nyál a számban annyira, hogy még a fájdalom is belenyilallt a nyálmirigyeimbe, de mindez megtörtént akkor is amikor a vízparton álltunk és közel s távol nem volt a láthatáron csokoládé. zavarban voltam, de nem annyira, hogy ne vegyem észre Egon hezitálását ahogy ott áll lehunyt szemekkel az asztal mellett mint egy imádkozó szerzetes. Leültem ugyan, de már készültem felállni, gondoltam nem jó asztalt választottam, vagy kibújt Egonból a férfi és ő akar választani, mert az úgy férfias. Mit tudtam én miről van szó.*
-Máshova szeretnél ülni?
*Tényleg zavarban voltam, most már nagyon. Az is eszembe jutott, hogy talán rosszul van, ahogy csukott szemekkel sóhajtott egyet, eléggé erre hajazott. Ám Egon végül kinyitotta a szemeit és leült velem szembe. A magyarázatra először nem tudtam mit feleljek, egészen komolyan adta elő és azon kezdtem el merengeni, hogy mitől gondoltam, hogy nem vallásos, mert ettől a „hálát adok Istennek” szövegtől tényleg nagyon meglepődtem. Egon furább volt mint a legutóbbi pár órában bármikor, de végül elvigyorogta magát és az egész inkább tűnt tréfának semmint komoly dolognak. Érezhetően megkönnyebbültem és én is elmosolyodtam, bár az enyém nem sikerült túl szélesre, múlófélben lévő zavarom még megremegtette az ajkaim szegletét. *
-Már kezdtem megijedni, hogy nem érzed jól magad, vagy az asztal nem tetszik. A fárszt hoztad rám, ne csinálj ilyet még egyszer.
*Most, hogy megnyugodtam, sikerült szélesebbre húznom a mosolyt az arcomon, és még játékosan meg is fenyegettem az ujjammal, hogy még nagyobb nyomatékot adjak a szavaimnak. Olyan volt az egész mintha csőbe akart volna húzni én pedig könnyedén belesétáltam a csapdájába. Muszáj volt erre ennem egy falatot, elfordítottam a tányért, hogy a megcsipkedett része a sütinek felém legyen, ha eddig nem buktam le, jó lenne ha ezek után sem történne meg. A végén még rajtam marad a falánkság bélyege. A villámra szeltem egy falatot és nekiálltam eszegetni a sütit, persze lopva Egont figyeltem, hátha tartogat még nekem meglepetést.*
-Szóval minden adott. A cukrászda, a sütemény és a filmet is láttuk már. Jöhet a kibeszélés.
*Egy huszárvágással tértem rá az eredeti témánkra, nehogy feledésbe merüljön.*

//Nekem csokim van, stílusosan. Laughing //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Marlene's Dessert // Pént. Okt. 03, 2014 12:07 pm

Egon nem igazán értett egyet Rebeccával, aki szerint a frászt hozta rá. Hiszen Egon tisztában van azzal, hogy milyen, amikor egy emberre ráhozza a frászt. A lány pedig egyáltalán nem úgy viselkedett. Mindazonáltal megértette miért mondta ezt Rebecca, és bűnbánóan lesütött szemmel egy halvány mosoly kíséretében bocsánat félét rebegett, habár a lány ujjával történő nyomatékosítás miatt majdnem elröhögte magát.
- Rendkívül restellem - kezdett bele szelíden - ígérem, a továbbiakban tartózkodni fogok a frász rád hozataltól.
Rebecca fordított egyet a tányérján, és Egon már majdnem szóvá tette, hogy abból a sütiből már valaki lefaragott egy darabot, de aztán rájött, hogy az egész nyugodtan lehetett a lány is, hiszen Egon jó ideig csak csukott szemmel állt és nyughatásra kényszerítette közben rakoncátlan farkasát.
- Tényleg - válaszolt Egon a filmkivesézéses felhívásra - majdnem el is felejtettem, hogy azért is vagyunk itt. Amúgy persze bárhol máshol is lehetnénk, mondjuk egy kocsmában, teszem azt - jegyezte meg csak úgy mellékesen.
Egon megmarkolta a villáját és utánozva a lányt ő is belekezdett a sütemény fogyasztásába. Sejtése tökéletesen beigazolódott. A sütinek egyáltalán nem volt holland íze. Ezt kicsit csalódottan vette tudomásul, de lényegében azért hamar túltette magát rajta. Meg amúgy is elég jó íze volt, úgyhogy gyorsan be is falta az első süteményt. Időben meghatározva nagyjából tíz másodpercbe tellett a művelet. Ráivott egy kis üdítőt és a másik szelet süteménynek is hozzáfogott, bár annak már jóval lassabban.
- Elég jó film volt – kezdett bele mondandójába a vérfarkas, miközben villájával levágott egy kisebb darabot a sütiből, majd felszúrta rá és egy ideig csak ide-oda lengette. – Bár senki sem tűzött levágott fejet egy lándzsa végére, bár a 20. században azért a nyugati társadalmakban ez már nem annyira divat. Na, mindenesetre legalább azok a tetvek megkapták a magukét, akik cseszegették Owent. Bár az is igaz, hogy talán a büntetés súlyosabb volt, mint amit a tett megkívánt volna, de hát egy vámpírnak úgy látszik más az értékrendje, ha olyasvalakit akar ezáltal megvédeni, akit kedvel.
Egon nem kérdezte meg ugyan, hogy mi a véleménye Rebeccának, csak elhallgatott és várakozóan nézett a lányra, hogy ő is kifejthesse a véleményét a végéről a filmnek. Talán azért a végével kezdte, mert a vérfarkas ezt találta a leginkább hatásos jelenetnek. Közben a felszúrt süti darabbal nem játszva tovább hajlandóságot mutatott arra, hogy végre meg is egye.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Marlene's Dessert // Vas. Okt. 05, 2014 6:14 am

Egon & Becca


*Egon bűnbánó képe végül csak megnyugtatott és megnevetetett. Halkan kuncogtam az orrom alatt és ingattam a fejem annak tudatában, hogy könnyedén és kedvesen bevitt az erdőbe. Sosem tudtam igazán mikor viccel és mikor halálosan komoly, egyiket is másikat is képes volt a gondolattal ellenkező arckifejezéssel tálalni. Azt az egyet azonban biztosan tudtam, hogy az ígéretét nem lehet komolyan venni, még a szeme sem állt jól mikor kimondta, és a meglévő vagyonomat is feltettem volna arra, hogy nem hagyja ki a következő alkalmat. Emiatt viszont nem lehetett rá haragudni, szórakoztató volt és nem görcsösen, csípőből ment neki ami a jellemét is tükrözte. Eddig azt szűrtem le Egon viselkedéséből, hogy ő a világ lókötője. Egy kedves csirkefogó.
Sikerült lefaragnom a már megcsipkedett sütim árulkodó oldalát és nagyban ízlelgettem míg Egon beszélt. A csokoládé íze szétolvadt a számban és egy időre ki voltak elégítve az érzékeim, elfelejtettem a jelenség furcsaságát és csak Egonra figyeltem. Persze egy vargabetűvel azért visszatért az ő alapproblémájához, olybá tűnt mintha kicsit fájna a férfi lelkének a kocsma vesztesége. Ezt tökéletesen meg tudtam érteni.*
-Egy kocsmában. Nagyon fáj ugye? Te szegény.
*Együtt érző arcot vágtam miközben újabb falatot szúrtam a villámra. Egon süti falását elnézve nem is volt neki ez olyan rossz, úgy ette azt a Holland szeletet mint ahogy a rekkenő hőségben gurítana le a torkán egy pohár sört. Egyszer láttam már ilyet, nem az én baráti körömből volt való a férfi, de bámulatos volt ahogy _egyetlen_ korttyal tűntette el az üvegből a sörét. Mosolyogva néztem, majd a villájára szúrt sütit bámultam mint egy macska a kiszemelt játékot. Kíváncsi voltam sikerül-e a villán tartania a falatot.*
-Szerintem ennél azért mélyebb értelme volt a filmnek. Sok olyan embert ismerek akik az első öt percben megunták volna, de szerintem érdekes film volt. Úgy gondolom, hogy részben a gyerekek őszinte érzelmeire akartak rávilágítani. egy tisztalelkű gyerek nem tesz különbséget ember és ember között, jelen esetben vámpír és ember között, nem a külsőségekkel foglalkozik hanem azzal amit belülről érezve tapasztal. Viszont ha már itt tartunk egy érzelmileg labilis hátterű gyermeket sokkal könnyebb befolyásolni. A lány pedig ha nem is tudatosan de ezt használta ki.
*Biztosan volt Egonnak is több véleménye, ezért hagytam kibontakozni. Az egész film megbeszélés végül is arról szól, hogy kifejtve a saját véleményünket és meghallgatva a másikét, egy közös nevezőre jussunk, vagy hosszan vitatkozva ragaszkodjunk a saját álláspontunkhoz. Én úgy éreztem, hogy az utóbbi szóba sem jöhet. Sok különbség volt köztünk Egonnal de néhány ponton azért hasonlóképp gondolkodtunk.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Marlene's Dessert // Vas. Okt. 05, 2014 8:56 pm

- Azért képes vagyok elviselni a cukrászdát is - válaszolta Egon jókedvűen. Majd miután elmondta a számára leghatásosabb jelentett a filmből, Rebecca vette át a szót. Mondandója érdeklődéssel töltötte el Egont, főleg, amikor arra tért rá, hogy egy tiszta lelkű gyerek nem tesz különbséget ember és vámpír között. A kérdés az, vajon egy tisztalelkű felnőtt különbséget tenne-e ember és vámpír között. Jelen esetben persze nem vámpírról volt szó, hanem vérfarkasról, de Rebeccát elég tisztaszívűnek gondolta, persze ha megmaradunk egy bizonyos korláton belül, hiszen Egon nem hitt abban, hogy valakinek makulátlan lelke volna. Ámbátor meg kell hagyni, hogy a lány kétségkívül azon emberek közé tartozik, akik segítőkészek, kedvesek és a világért sem ártanának másoknak. Ebben nagyon hasonlított Rebecca Owenre, persze a srác azért a saját védelme érdekében agresszív eszközökhöz volt képes folyamodni, amit Egon nem nézett ki Rebeccából. Bár ki tudja. A gondolatmenete miatt, eljátszott az ötlettel, hogy elárulja neki az igazat, sőt meg is mutatja miféle szerzet ő valójában. Kíváncsi lett volna, hogy Rebecca miként viszonyul az ilyen különös ismeretséghez. Vajon elfogadná Egont? Persze nem árulná el neki a gyilkosságokat, meg a hosszú életet. A vérfarkasok amúgy is a legtöbb történetben normális emberi időben öregszenek. Mindazonáltal nem igazán szerette volna ezt Rebeccával itt és most megtárgyalni, főleg nem felfedni magát, amit egyébként csak gondolataiban, mert volna megtenni. Viszont játékosan feltenni egy kérdést talán sokkal célravezetőbb és kevesebb lebukással jár. Persze az is igaz, hogy Egon már simán elárulta magát, hogy vérgyíkmedve, ami elég közel állt az igazsághoz, mégis Rebecca csak tréfának vélte. Ha most elkezdené, hogy ő vérfarkas egészen addig a pontig, amíg át nem változik, csak azt hinné Rebecca, hogy viccel, vagy ha erőszakosabban mondogatja, akkor meg azt gondolná, hogy Egon mégiscsak háborodott. Így Egonnak választási lehetőség híján a játék színterére kellett, hogy terelje a szót, ha szerette volna megtudni, hogy vajon Rebecca miként vélekedik a különös teremtményekről.
- Amúgy - kezdett bele Egon, miközben újabb darab süteményt hasított le villájával - tegyük fel, hogy Te találkoznál egy vámpírral, aki azonban életkorod miatt nem gyermek lenne, hanem felnőtt. Kíváncsi lennék rá, hogy te vajon miként reagálnál egy ilyen helyzetben? Téged vajon a józanész elterelne attól, hogy egy ilyen fickóval kezdj bármit is? És ez most nem túl valóságtól elrugaszkodott kérdés. Gondolj csak bele, mennyi nőszemély vonzódik a veszélyes férfiak iránt. Annál jobb nekik, minél sötétebb és félelmetesebb alakkal járnak, mert úgy gondolják, hogy…hát igazából fogalmam sincs mit gondolnak, de az biztos, hogy az éjszakai élet nemes úrfiainak is megadatik a szerelem valamilyen szinten, így kell, hogy legyenek olyan lányok, akik az ilyenekhez vonzódnak. Te képes lennél elfogadni egy vámpírt, ha találkoznál vele, és mondjuk, ha nem ölne embert. Ez ugye fontos, mivel egy felnőtt azért másképp tolerál egy gyilkosságot, mint mondjuk Owen, aki a folyamatos csesztetés miatt elég kiszolgáltatott helyzetben volt. Szóval, te találkozgatnál egy olyan lénnyel, akiről tudod, hogy nem ember? - kérdezte Egon közben nem akart túl lelkesnek tűnni, ezért nagyjából sikerült a hanglejtést úgy elosztani, hogy pusztán kíváncsiság tükröződjön belőle, és nem gyakorlati információszerzés iránti igény. Miután végzett a beszéddel, a már levágott sütit jóízűen elfogyasztotta, és Rebeccát vizslatta érdeklődő tekintettel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Marlene's Dessert // Hétf. Okt. 06, 2014 5:35 pm

Egon & Becca


-Én meg a kocsmát. Egy-egy.
*Valahogy úgy vagyok a kocsmákkal, a kicsit elegánsabb bárokkal, mint Egon a cukrászdával. Bár azt azért kétlem, hogy Egont olyan gyakran cipelik el cukrászdába mint ahányszor engem vittek a barátaim különböző szórakozóhelyekre. Csak azért mentem el velük, mert szerettem eltölteni az időt a társaságukban, jó volt velük beszélgetni és legalább nem savanyodtam be a négy fal közé. Minden bizonnyal a barátaim is így gondolták, de mindegy is, hálás voltam amiért egyáltalán foglalkoztak velem és törték magukat értem. De hát, ezért vannak a barátok. Egont felvettem az ilyen barátok listájára, reméltem nem egyszeri alkalom lesz. Faibanks kisváros, főleg New Yorkhoz képest, én pedig még idegen voltam itt, minden ismeretség fontos volt a számomra, persze nem azért, hogy kihasználjam. Olyat sosem tettem volna. Miután elmondtam a véleményem, újra falatozni kezdtem és mivel kettőnk közé telepedett egy kis csend, hamar eljutottam a második szelet süteményig. Úgy gondoltam, Egon emésztgeti még mind a süteményét, mind a mondókámat és türelmesen vártam a választ, mert biztos voltam benne, hogy Egonnak még lesz hozzáfűznivalója. Meg is született, de korántsem olyasmi amire számítottam. Még a villa is megállt félúton a tányérom és a szám között Egon felvetésére. Végül szélesen elmosolyodtam. Egon megint viccelődik, néha tényleg bolondos gondolatai vannak.*
-Ebbe most komolyan gondoljak bele?....ööööö, erre innom kell.
*Belekortyoltam a vízbe miután visszatettem a tányéromra a villát, a süteménnyel együtt. Láthatóan Egon komolyan gondolta a kérdését, én pedig megpróbáltam magam beleélni a helyzetbe. Láttam néhány vámpíros filmet, a Twilight első két részét is,mert elvittek a moziba. Magamtól nem biztos, hogy megnéztem volna, gyökeresen ellentmondott a vámpír sémának, a vérfarkasok pedig csak hab volt a tortán. Szerettem az ilyen történeteket, de a valóságban realista voltam. Vagy próbáltam az lenni.*
-Ez igen nehéz, mert nem léteznek, szóval nem tudhatjuk, hogy a valóságban milyenek lennének. A nők pedig nem a veszélyes férfiakhoz vonzódnak hanem az erősekhez. Persze a kettő nem zárja ki egymást. De bármit is mondanak a nők magukról, a lelkük egy része igenis szereti ha egy férfi erősebb náluk és megvédi őket. Ha találkoznék egy vámpírral és az első percben kiderülne micsoda, kicsoda valószínűleg infarktust kapnék, de minimum ájultan esnék össze. Ha előbb megismerném és utána derülne ki, akkor más. Nem ítélek első látásra és ha nem bánt és kedves….akkor azt hiszem képes lennék úgy dönteni mint Owen. De mint tudjuk a vámpírok nem élnek, vagyis halhatatlanok, egy emberrel nem lenne jövője a kapcsolatuknak. Szóval maximum szépen megöregednék mellette mint a barátja. Mint Abby-é. Azt hiszem. De ez nem reális elképzelés, mert nem tudjuk milyenek lennének a vámpírok ha léteznének. Bármit el tudnék képzelni, de amilyen jelenleg a világ, valószínűleg hamar kiirtanák őket.
*Nem néztem Egonra míg beszéltem, a gondolataim között járkáltam és a tekintetem valahol Egon felett és mögött révedt a semmibe. Az utolsó mondatomnál fordultam csak felé, amit eléggé szomorúan ejtettem ki, ez is mutatta milyen jól tudom hova tart a világ.*
-És te? Te találkoznál olyan lénnyel akiről tudod, hogy nem ember? És miért pont a vámpírok jutottak eszedbe? Mondhattál volna vérfarkasokat is.
*Ez a kettő még viszonylag hihető vagy megmagyarázható volt a szememben, a démonokat kihagytam és a szellemeket is, ők tényleg mesebeli lények.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Marlene's Dessert // Hétf. Okt. 06, 2014 8:46 pm

Lényegében Egon elégedett volt Rebecca válaszával, főleg amikor azt a részt ecsetelte, hogy ha előbb megismerné, akkor döntene úgy, mint Owen. A másik része, hogy nem is léteznek ilyen lények, ezzel már Egonnak problémája akadt. Ugyan ő saját maga még nem látott vámpírt, de egészen addig, amíg Bermoll uraságot nem látta átváltozni, addig a vérfarkasokról szóló történeteket is csak fantazmagóriáknak gondolta. Azonban az ember látóköre kissé kiszélesedik, amikor egy szőrös, vérszomjas fenevadként járja az erdőket, vagy éppen a szomszédságot, hogy valamilyen ehető dolog után nézzen. Legyen az ember, állat, vagy egy darab kenyér. Az öregedés kérdése a vérfarkasokkal gyakorlatilag ugyanúgy van mint egy vámpírnál. Egy normál halandó már rég elporlad a sírjában mire egy fiatal vérfarkasból középkorú lesz. Ezzel Egonnak is meggyűlt már a baja, hiszen hosszú ideig nem igazán lehet senkivel együtt. Tíz-tizenöt év, utána búcsút kell inteni választott barátnőjének, mert ez idő alatt nagyon feltűnő, hogy gyakorlatilag semmit nem öregedik. Ezért szerencsésebb vérfarkast választani párnak, de vérfarkas nőstények bonyolultak, és Egonnak semmi kedve arra ébredni, hogy a partnere épp a lábát készül lerágni, vagy szívét kivájni, mert valami falkaviszály miatt, valaki szükséget érzi, hogy Egont eltegye láb alól. Ezek persze szélsőséges esetek lennének, de Egonban az élni akarás elég nagy, hogy ne kockáztasson. Ifjonci éveiben ez persze másképp volt, persze az is igaz, hogy majdhogynem ki is nyírta a teremtője egy rossz párválasztás miatt.
Egon még rágogatta, hogy miként fogja feltűnésmentesen Rebeccát meggyőzni, hogy bizony vannak éjszakai lények, és miért ne lehetnének vámpírok. Időhúzásként még egy nagyobb falat sütit is evett és narancslével öblítette le, viszont úgy látszik a taktikai késleltetés túl hosszúra sikeredett, mivel Rebecca visszakérdezett. A kérdése elejére még számított is talán, viszont az utolsó előtti szón fennakadt, az üdítő és a süti egyvelege pedig a torkán. Egy hosszú pillanatig nem tudta mit tegyen, mivel se fel, se le. Meglepetésével vegyes ijedtségében marka összerándult, a kezében tartott pohár pedig összetört. Köhögni próbált, de csak szánalmas kutyahang szerű kaffogást tudott kicsikarni magából, és a levegő áramlását nem sikerült helyreállítani. Közben átkozta a flancos helyet, hogy miért nem műanyag pohárban szolgálják ki a vendégeket. Szerencséjére azért tüdeje elég edzett volt, és mivel nem kívánt megfulladni, szemeit lehunyva nyugodtságra intette magát.
Nyugi, nyugi, nyugi. Most ugyan nem kapsz levegőt, de nem fogsz megfulladni. Csak ki kell menned a mosdóba. Nyugi van időd. A mosdóban átváltozol és a teljes vérfarkas alak méreteiből adódóan a torlódás meg fog szűnni.
Egon úgy saccolta emberként legalább öt percig bírja oxigén nélkül, és már készült felállni, hogy kimenjen a mosdóba, amikor egy nyeléskísérlet során a sütemény sikeresen tovalendült és Egon ismét lélegzethez jutott. Ruháját átáztatta a narancslé maradéka, kezében pedig fájdalmas lüktetés vette kezdetét. Érdekes módon a sérülés csak most tudatosult benne, és egy röpke másodpercre csodálkozva vizslatta tenyerét, hogy ugyan mitől véres. Aztán persze eszébe jutott, hogy a pohártól, amit összeroppantott. Grimaszolt miközben elkezdte nézegetni, hogy vajon maradt-e benne szilánk, ami egyébként úgyis kilökődött volna a regenerálódással, de valahogy jobb szerette, ha nem marad benne semmi.
- Bocsi - nézett Rebeccára egy ferde mosoly kíséretében - kicsit megijedtem - vallotta be őszintén. - Remélem téged nem ijeszttettelek meg - mondjuk Egon gyanította, hogy igen. Zsebéből elővarázsolta a papír zsebkendőt, amit még Rebecca adott neki, amivel a fagyit törölte le a kezéről. Lám milyen jó szolgálatot tesz ismét, ez a kis papírdarab. A zsebkendő már megszáradt és pontosan alkalmas volt rá, hogy a tenyerét el kezdje vele törölgetni. Vérfarkas mivolta miatt a seb már alig vérzett, de szerencsére nem gyógyult olyan látványosan, hogy a halandók azt különösnek tekintsék.
- Lehet, majd felszámolják a poharat - mondta egy grimasz kíséretében, miközben a szilánkokat szedegette a süteményes tányérra, persze előbb gyorsan befalta a maradékot bízva abban, hogy talán nem akad a torkán. - Meg a terítő kimosását is.
- Amúgy nem, nem találkoztam még vámpírral - közölte, amikor kicsit rendbe szedte a környezetét. Mivel nem akart hazudni Rebeccának, így nem igazán az eredeti kérdésre válaszolt, de talán a lány most a körülmények miatt nem fogja feszegetni. - Azért remélem te nem vagy az - folytatta mondókáját - nézd ezt a sok vért. Most biztos megőrülne egy vámpír, hogy kicsit ihasson belőlem. Ja, tényleg - jutott eszébe hirtelen a film egy részlete - te nem tartottad különösnek, hogy amikor Owen megvágta a kezét, hogy vértestvérek legyenek Abbyvel, akkor a lány nem érezte meg a vér szagát? Szerintem simán meg kellett volna, hogy érezze.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 661
◯ IC REAG : 623
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Marlene's Dessert // Pént. Okt. 10, 2014 11:24 am

Egon & Becca


*Nem tudtam mennyire különbözünk egymástól. A számomra a vámpírok és vérfarkasok még mindig a mesebeli lényeket testesítették meg, és azt hiszem előbb hittem volna el azt, hogy léteznek földönkívüliek mint vámpírok vagy vérfarkasok. Sok minden másban hittem, vagy szerettem volna hinni, mint például a halál utáni életben, vagy inkább egy másfajta létezésben, vagy a szellemekben. A vérfarkasokat sem festették le szebben a könyvekben és filmekben mint a vámpírokat, vagy csak keveset olvastam róluk. Az erdei farkasokat, akik _csak_ farkasok, csodáltam, szerintem gyönyörű állatok, okosak, értelmesek és fontos nekik az összetartozás. Na de egy emberből farkassá változó lény…..az minden szempontból lehetetlen volt a számomra. Épp ezért pont azon a szinten voltak nálam mint a vámpírok, nem véletlen, hogy rákérdeztem Egonnál. Kedélyes, minden sallangtól mentes beszélgetésre számítottam, fel sem merült bennem, hogy bajt okozhatok. Akkor sem tudatosult bennem a lényeg amikor Egon fuldokolni kezdett, ilyet inkább én szoktam csinálni, de annak is megvan az apropója. Természetesen megijedtem, már akkor mikor láttam, hogy levegőért próbál kapkodni de nem sikerül neki, azonnal felugrottam a székemről, hogy segítsek, bár nem tudtam hogyan. Gyakorlati tapasztalatom nem volt. A felborult székemmel nem is törődtem, annál inkább a korábban oly kedves eladónő. Azonnal felkapta a fejét a nagy zajra, többen is felénk fordultak, de én csak Egonnal törődtem és az éppen szilánkjaira robbant pohárral és a szétfröccsenő üdítővel. Utóbbiból jócskán került rám is, de ez volt a legkisebb gondom. Laikusan kezdtem el Egon hátát ütögetni, az eladónő pedig hozzánk sietett ronggyal és tálcával a kezében.*
-Segíthetek? Minden rendben?
-Már hogy a fenébe lenne minden rendben? Hívjon mentőt!
*Fakadtam ki azonnal, hiszen láthatta, hogy Egon épp az életéért küzd. Na jó, lehet, hogy kicsit eltúloztam, de akár így is lehetett volna. Halálsápadtan ütögettem Egon hátát, a véres kezével mit sem törődve, előbb kapjon levegőt, utána ráérünk másra is. Óráknak tűnt az idő ami eltelt, pedig talán csak egy perc volt mire Egon sóhajtott egy nagyot. Aztán én is. Magam felé fordítottam Egon arcát, a szemeit és az ajkait néztem attól félve, hogy ez volt az utolsó sóhajtása.*
-Jól vagy?
*Kérdeztem remegő hangon. Volt valami furcsa Egon arcán de csak pár hosszú pillanat múlva tudatosult bennem, hogy mosolyog. Gyanakodva néztem míg ő a korábbi zsebkendővel törölgette magát. Akkor néztem csak a kezére. Újabb ijedelem, azt hiszem sosem láttam egyszerre ennyi vért.*
-Te jóóóéééég! Egon, a kezed. A fenébe a pohárral.
*Az eladónő fél úton megállt és visszafordult hozzánk, még hezitált, hogy hívjon mentőt vagy sem, én pedig elmartam az összes szalvétát az asztalról és Egon kezére szorítottam. *
-Hagyd már a szilánkokat még a végén a másik kezedet is elvágod.
*Szorosan fogtam Egon kezét, hogy elállítsam a vérzést, láthatóan és _hallhatóan_ már nem küzdött légszomjjal. Értetlenül és azt hiszem kicsit idétlenül néztem rá mikor újra szóba hozta a vámpírokat és Abby-t, meg Owent.*
-Mi van?
*Fel sem fogtam, hogy képes félig a halál markából kedélyesen társalogni a vámpírokról. Idegesen felnevettem, de korántsem nyugodtam meg. Megint a kezére néztem, a szalvéta kicsit átitatódott vérrel, éreztem a kezemen a melegét. Meg azt is, hogy kezd az enyém kifutni az arcomból. Hűvös lett és kicsit homályos minden. Aztán meg sötét. Legalább már nem tudtam a kezeim között vérző Egonról. Kecsesen omlottam az ölébe. Azt hiszem.*


//Elnézést kérek a késlekedésért, kicsit eltemetett a munka. Köszönöm a türelmedet! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Marlene's Dessert // Today at 1:08 pm

Vissza az elejére Go down
 

Marlene's Dessert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Mindennapi élet :: 2nd Avenue-