HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Catherine Benedict Today at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Yesterday at 10:20 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Catherine Benedict
 

Share | .

 

 Marlene's Dessert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Marlene's Dessert // Vas. Aug. 31, 2014 5:31 pm

First topic message reminder :

Az utcáról egyenesen nyíló üzlethelységben bal oldalon színes cukorkák garmada várja az édesszájúakat, a végén egy kisebb boltív alatt lehet eljutni a kávézó, társalgó részbe.
A helység jobb és hátsó oldalán pultokon sorakoznak végig a minden nap frissen készülő édes, sós és egyéb ízű édes csodák számára, legyen az sütemény, bonbon, tortaszelet, apró kiegészítők.
A jobb oldali pult részről nyíló ajtó vezet a cukrászműhelybe, míg a vendégek által is megközelíthető a kávézó részen négy-hat asztal várja a süteményt kávét fogyasztani vágyókat. Elég tágas a rész ahhoz, hogy kényelmesen el lehessen beszélgetni, mások zavarása nélkül. Az itteni pult mögött kávé, tea, frappé és gyümölcsturmixok közül lehet választani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net





















SzerzőÜzenet

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 101
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Marlene's Dessert // Csüt. Ápr. 28, 2016 10:02 pm

Matthias & Ryllis

*Nem aggódtam azon, hogy elkésnék, a pontosság sosem esett különösebben nehezemre, de mostanában még a szokottnál is nyugodtabban álltam a dolgokhoz, így nagyon is komótosan készülődtem. A kényelem és a praktikum ezúttal is előbbre való volt, semhogy jól, netán nőcisen nézzek ki, így mindenféle lelki skrupulus nélkül bújtam vastag, bolyhos, kötött kardigánba, alatta még egy polár pulcsival is. Újabban vonzottak a földszínek, így most is bézs illetve avarbarna árnyalatot öltöttem velük. De így kicsit ősziesre sikerült a szett, úgyhogy egy zöld sállal feldobtam, végtére tavasz van, legalábbis naptárilag. A farmert ezúttal fekete nadrág helyettesíti, a bakancsot meg egy középmagas sarkú barna csizma, de amúgy nem ütök el átlagos kinézetemtől. Sminkkel sem bajlódtam, éljen a természetesség... vagy a kényelmesség. Úgy tűnik a nagy semmittevés rosszat tesz a morálomnak, hol fel vagyok pörögve és kattogok ezerrel, hogy megőrülök ha nem csinálhatok valamit, néha viszont majdhogynem élvezem a saját időbeosztásom és hogy mindenféle olyasmit művelek, ami korábban a "majd ha több időm lesz" kategóriába esett. Na mindegy.
Bő negyed órával korábban érkezek, kísérőm, akivel a bemutatkozáson és az ismételt szabálytisztázáson túl nem nagyon merültünk bele a csevegésbe, már el is húz valamelyik fal melletti asztalhoz, aminek kifejezetten megörülök. Bár biztosított róla, hogy nem kell a nyakamban ülnie, eddig volt bennem némi félsz, hogy talán az utolsó pillanatban mégis úgy ítéli majd meg a helyzetet, hogy ennyire sem hagyhat "egyedül". A pulthoz sétálva a tőlem szokott alapossággal szemlélődöm, azon tanakodva, a milliónyi finomság közül ma vajon melyik mellett tegyem le a voksom, élvezve, hogy a másik farkas eltávolodásával arányosan higgadt le bennem a kiskölyök is. Az oldalamon lógó tarisznya fazonú táskát ugyan lehúzza a laptopom súlya, de csak azért veszem észre, mert kiemelten figyelek, hogy véletlenül se keltsek feltűnést: mozdulataim ne haladják meg az emberek között normális sebességet, s ne fejtsek ki nagyobb erőt, mint amit egy magamfajta nőtől elvárnak. Ennélfogva persze egy kicsit még lassabban is csinálok mindent, mint ahogy szoktam, de inkább ez, mint hogy merő véletlenségből összetörjek valami nem éppen törhetőt, vagy ilyesmi. Azt viszont meglepve és kissé elégedetten tapasztalom, hogy nem kell külön figyelmet fordítanom arra, hogy ne zsongjon a fejemben mindenki beszélgetése: az emberek zaja, amíg nem figyelek oda rá külön, inkább csak enyhén bosszantó háttérzümmögésként tolul fülembe. Ha Matt még nem érkezett meg, akkor végül egy teával és egy szelet joghurtos epertortával a kezemben ülök le egy ablak melletti asztalhoz, amit kellő távolságúnak érzek kísérőmtől, és mivel nem mozdul se közelebb, se távolabb, valószínűleg ő sem kifogásolja választásomat.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos

Re: Marlene's Dessert // Csüt. Ápr. 28, 2016 11:01 pm


(Ama)Ryllis
 
& Matt



Az SMS-ek háborúját követően útnak indultam, leellenőrizve a hadifelszerelésem. Telefonok, pipa, lapos, kábelek pipa… szóval felkészültem az unalmas 3-4 órás átruccanáshoz. Át se öltöztem, ahogy beültem a Főgéphez, úgy kocsikázok... 
Oda át kezdődnek igazán az izgalmak. Komolyan mondom, mint a Narnia Krónikáiban…itt béke, amott meg háború dúl, csak néz rá valamelyik picsára. Húzzák egymás haját ha összekapnak, a többiekről meg nem is beszélek. A kocsiban szól a régmúltú Rockkirály zenéje, imádom, a farkasom elnyújtja a hangját, csak ne üvöltessem a zenét, ami neki macskanyávogás.
A falka területén parkolom, s zárom le a kocsit, kivéve belőle minden cuccot. Lépteim a megadott hely felé vezetnek, pajzsom fent, csak annyira hagyom lent, hogy követni tudjak szagokat.
A kis Bogárszeműt bárhol kiszúrom… bár most valami megváltozott. No nem az, hogy egy bébiszitter van nem messze tőle, falkás még hozzá… hanem az, hogy amaz is kölyköt rejt magában. Micsoda felfedezéseket teszek én itt…hey. Ezüstszeműnek nem tetszik egyik dolog se, a falkaszitter látványa pedig végképp nem. Ráadásul bírjuk a kölyköket, ha csak Paynét vesszük figyelembe, milyen jól elvoltunk illegálisan is. 
Életben van. 
Kész. Aztán mégis kikiáltottak rossznak.  De túléljük ezt is, nem eszek falkásokat. Csak őrzőket…asszem.  Megindulok mégis, farkasom figyeli az összes érzékével az idősebb nemkelleneittlennie szittert, végül mosolyogva üdvözlöm a találkám szépségét. - Szia Bogárszemű. - vigyorodok el, farkasom rápillant a kölyökre…de visszahessegeti magát a másikra. Nem tudom kibetűzni a nevét, szóval első szerbuszra annó le Bogárszeműztem a drágát. Nem hepajozik érte. 
Ha engedi elnyomok orcájára egy egy pusszantást, még mindig jó illata van. Aztán lefoglalom magam előtte, leteszem a mentőövet magam mellé. - Na mi is a helyzet a beteggel? - mosolyom szélesedik, aztán elröhögöm magam. - Csak vicceltem. Mi a helyzet. Rég láttalak. -  pillantok tekintetébe, figyelembe se véve, hogy épp falka szag árulkodik róla, meg a mellettünk lévő csórikámról is. Nagyon nem kellene itt lennem, de ez éltet, mondhatni. 
Tiszta Cool.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 101
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Marlene's Dessert // Vas. Máj. 01, 2016 11:09 pm

*Matthias érkezésére bezzeg figyelmeztet a kölyköm. Na nem olyan hevesen, mint egy hónapja tette volna, de azért harcra kész pózban, mind a négy mancsát megvetve áll meg lelki erdőségem szikláin, s szélbe emelt orral, egész aprócska termetében kihúzva magát várakozik, kábé annyi önbizalommal, amennyi egy alfának is becsületére válna. Az, hogy sorozatosan elverte eddig mindösszes farkas, akivel csak összetűzésbe keveredett dominanciaügyben, nem törte le túlzottan, legalábbis nem eléggé, hogy felhagyjon önmaga elveretésének hobbijával, ha úgy adódik a helyzet. Valami mégis változott: bár ínyét kivillantva mutatja meg fogait az érkezőnek, de nem ugrik rögtön neki. Ha Matt farkasa nem tesz semmit és képes ignorálni a kicsikét... akkor ki tudja? Akár még meg is úszhatjuk a menetrendszerű földbe döngölést.
- Szia, Techzseni - köszöntöm vissza, amikor ő elkezdett becézni, természetesen én is ráálltam hasonlóra. Örülhet, hiszen ez igencsak hízelgő titulus. Közben felállok, hogy puszival üdvözöljem, ahogy az közöttünk szokás, a farkasom még hevesebben morog ugyan, de még mindig nem támad, ha nem provokálja a másik, hát ez fantasztikus. Nem tudom, mire fel ez a változás, de jobban örülök neki, mint a gyümölcsös csodának a tányéromon, pedig egy jó kis cukrászsütemény is hiányzott már az utóbbi időben, bevallhatom. A hegyen nincs ilyen finomság.
A kérdésére már nyitnám a szám, hogy válaszoljak, de nevetve témát is vált rögtön, én meg értetlenül pislogok kettőt, mire leesik a dolog. Jah, hogy az a poén, hogy rögtön a tárgyra tért volna, mielőtt utánam érdeklődik, vagy úgy. Elsőre naná, hogy nem értettem, hiszen én tipikusan ez az ajtóstul a házba típus vagyok, ha munkáról van szó (ellenben végtelenül suta és tartózkodó, ha másról), így semmi kivetnivalót nem találtam volna abban sem, ha előbb a kütyüt szereljük, s csak aztán vetünk fel holmi személyes témákat.
- Hát, nem is nagyon lett volna rá lehetőséged... - engedek meg magamnak egy fintort. A mait megelőző utolsó kommunikációnk a boldog karácsonyi kívánalom volt, s az egyezség, hogy majd Amerikába visszatértemkor ismét felvesszük a fonalat, végtére nem két fillér a tengerentúli telefonszámla. Csak aztán a hazajövetelem nem éppen úgy sült el, ahogy terveztem, konkrétan hoztak és nem éppen azért, hogy visszazökkenjek a megszokott kerékvágásba, sokáig majdnem-szobafogságban voltam Willow mellett, amíg nem mertem emberek közé kimozdulni... s csak akkor nyitottam ismét a külvilág felé, amikor viszonylag stabilnak éreztem magam ahhoz, hogy legalább egy-egy beszélgetést lefolytassak a katasztrófa ígérete nélkül. A kockázat így is megvan, ezt bizonyítja a falkatag a sarokban, akinek érezni vélem a tekintetét magamon (pedig lefogadom, hogy nem is errefelé néz!), de örökké nem határozhat meg az ettől való félelem. - Szerintem érzed, hogy mi a helyzet velem - vetem fel, ismételten próbálok nem konkrétan és nem túl feltűnően fogalmazni, egyrészt mert mi van, ha hülye vagyok ő meg helikopter és nem is magunkfajta (bár ez szinte kizárt, de az én önbizalmam is megcsappant kissé az elmúlt hónapok eseményeinek fényében), másrészt mert nyilvános helyen ejtjük meg a találkát. Persze erre mentőötletként már kiötöltem, hogy ha valaki netán meghallana és furcsállna valamit, majd rávágom, hogy egy regényt írunk, és annak kapcsán dumálunk vérfarkasokról. Egyszerű és hihető, nem? - És veled? - A kérdésemmel egyidőben a telefonom felvinnyog a zsebemben, de mivel éppen Mattre figyelek, nem sietek előkapni. Egy sms várhat, nem? Bár mostanában nem nagyon szoktak keresni, elég hosszan eltűntem hozzá, hogy a kevésbé kitartóak feladják a zargatásomat... Így persze rejtély marad, hogy Huba kinek a kapcsolatfelvételi kísérteitől zenél kitartóan.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos

Re: Marlene's Dessert // Szer. Máj. 04, 2016 5:07 pm

Az ezüst tekintetű fenevad kiszúrta a kölyköt, de a másikra jobban felfigyel…szárazdajka. Csak visszamorran a törpének, amennyit érdemel jelenleg, az ennyi. Nem fog leállni egy kölyökkel, csak mert amannak semmi nem tetszik. Ha meg nem tetszik a kialakult helyzet, akkor elgyapálja. Ez meg kijár akkor neki. 
Tiszteld az időset taknyos.
Megszólalására vigyorogni kezdek, teli csízes vigyorral illetve a lányt. A nőstényt.  Mert farkassá avanzsálták, míg távol volt és … ez egy semmi egy kis szarkupac. Egy lehasítás a kölyöknek és halott. Megjegyzésére vállvonással reagálok. Látom és érzem én is azt, amit ő.
- Elmeséled? - pillantok rá kérdőn, mert érdekelne a szitu, hiszen nem 2 perces ismeretségünk során aggódtam érte. Mert igen, aggódtam. Se híre, se hamva, elnyelte a föld… - Írhattál volna valami ne aggódj című búcsúlevelet… amúgy az elmúlt hetekben és hónapokban, most épp te vagy a legnagyobb gyógyír.
Végre kibújik a szög a zsákból. Nem állítom, hogy a legjobb az időzítés, de jobb később, mint soha, főleg most, hogy gyülekeznek a felhők fejünk felett. Ültemben kicsit előrébb hajolva, kiélezett figyelemmel pillantok rá. - Érzem és kissé bosszant… ráadásul a falka is a kegyeibe vett. Csodálom hogy elengedtek egy bébi őrrel. - fintort csapok a végére, nem a csajjal van gondom, hanem azzal, hogy beharapta bárki is. Hát ő pont az, aki ezt nem érdemelte volna. Bár ki hogyan tekint erre, ugyebár. Áldás, vagy épp átok. Ismer annyira, hogy tudja nem szeretek felesleges köröket futni, most is hamar a lényegre térek. 
- Nem foglak megenni, ugyanúgy, ahogy eddig, jövök ha kellek, nem érdekel, kinek leszek a bögyében, vagy sem. Már megszoktam. – a farkasom közelebb lépdelt a „trónbitorló” nyüzüge szöcskéhez, hogy valamit lásson is az apróságból. Nem fog sokáig élni ezt már mindketten tudjuk.
- Semmi… Unaloműzésből átcaplatok ide, képletesen balhézok egyet és hajtanak vissza… mint a múltkor. - vonok újfent vállat. - Szerelek ahogy eddig, ahol kellek, ott termek egy pillanat alatt. Nem sok minden változott… 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 101
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Marlene's Dessert // Szer. Máj. 04, 2016 9:02 pm

*A morgásra morgás a válasz, ám mivel a felnőtt nem támadta meg, sőt még csak nem is közeledett felé, a kis szőrpamacs sem próbálkozik be ilyesmivel. Marad a helyéhez cövekelve, figyelve, és fenntartva a fenyegetőség nehezen sem hihető látszatát. Gyenge, nyilvánvalóan az, energiája alig, vérvonala egyáltalán nincs - talán mindezt próbálja pótolni az önbizalommal és harciassággal, amelyekből jutott neki bőven. Még most, lehiggadva is maradt nem kevés, de már nem megy neki Matt bestiájának direkt támadással, miként Wasilla előtt tette volna azonnal és gondolkodás nélkül.
- Nem igazán tudom, mit lehetne elmesélni rajta. Éjszaka, szórakozóhely, kimentem levegőzni. Amikor megláttam hogy verik az illetőt és feltehetően orvosi ellátásra szorul, mentem segíteni. Nem tetszett neki. Pár óra múlva már teljesen kakukk voltam, és jó darabig úgy is maradtam - foglalom össze röviden, tárgyilagosan, a leghalványabb érzelemszikra nélkül. Átmentem én a feldolgozás összes fázisán, a tagadástól a dühön át az elfogadásig. Most már úgy vagyok vele, hogy azokat a lapokat kell megjátszanom, amiket az élet osztott, mert visszacsinálni, utólag változtatni nem tudok. És folyamatosan egyre jobb lesz, tehát nincs különösebben okom panaszra. Jó, a kis szőrpamacs még mindig kezelhetetlen számomra, de legalább már higgadtabb, és ezt leszámítva azért megélhetem tulajdon fejlődésem... annak megvan a maga markáns öröme, még ha nem is konkrétan ilyen haladásról álmodoztam anno. - Te is kereshettél volna, tudod! - feleselek vissza szinte reflexből, végtére az éremnek mindig két oldala van. Nekem van némi mentségem, hiszen nagyon-nagyon más dolgok kötöttek le, s ráadásul nem tudhattam, hogy Matt (is) beavatott, beszélhetek vele nyugodtan. A szavaira azért el kell mosolyodjak, még ha épp játszanám is a duzzogót. - És mire vagyok gyógyír? - kíváncsiskodom, naná. Mikor nem szoktam?! Bár borítékolhatóan besétálok valami ordas nagy kommunikációs csapdába és Mattie mindjárt jól megviccel, de nem érdekel, pontosabban nem zavar. Rég nem szórakozhattam senkivel, valahogy mindig készenlétben kellett lenni a farkassal, a környezetemmel, a többiekkel... semmi lazulás. Általában komoly, megfontolt és felelősségteljes vagyok, de ennyi már nekem is lehet sok belőle.
- Bocs - húzódom vissza, amikor kijelenti, hogy bosszantom, szemem is lesütöm, az asztal fájának erezetét kezdem bámulni nagy átéléssel. Nem akarom én! Csak nem tudom irányítani, és... a fenébe is a kis kölyökkel. Pedig már reménykedtem, hogy könnyebb lesz, és ha túltettem magam a kölcsönös felismerés első sokkján, akkor legalább vele lehetek úgy, mint egykor, de ha mégsem... nos, azt is el kell majd fogadnom. Nyilván nem ő lesz az utolsó, akinek így már nem leszek elég jó, de ezzel mindenki szembesül, én is együtt tudnék élni vele. Amúgy sem vagyok egy idegbajos és hisztizős típus, de mostanában még tőlem is szokatlan mértékű nyugalommal fogadom a dolgokat, ahogyan ezt is. A falka emlegetése bólintást csal ki belőlem. - Igen, befogadtak, és vigyáznak, hogy ne csináljak bajt. Illetve hát Willow vigyáz. Képzelheted, mi lett volna, ha például visszamegyek dolgozni és elszabadulok a műtőben vagy ilyesmi... - sóhajtok nagyot, igen, hiányzik a hivatásom gyakorlása, de valami cefetül. Viszont nincs mit tenni, egy ilyen labilis kölyköt, mint amilyen én vagyok, lehetőleg ne engedjen senki vér- és stresszközelbe. És valóban nagyon nyugodtan fogadok mostanság mindent... még saját magamat is nehezen hergelem fel. A rosszra is, a jóra is. De amit ezután mond... az igencsak a lelkembe kúszik, s érezni vélem, ahogy minden tagomban szétárad a melegség, s arcomra boldog, hamisítatlanul hozzám tartozó, széles mosoly kúszik. - Te aztán tudod, mit kell mondani, igaz, zseni? - hagyom el a becenévből a tech-et, mert ennek ahhoz semmi köze, emberileg dobott fel, nem kicsit. Lassan mozdulok még mindig, nagyon odafigyelve, de áthajolok az asztalon, hogy puszit nyomjak az arcára. Ha akar, úgyis el tud hajolni, még csak embertelen gyorsaságot sem kell ehhez bevetnie. - Köszönöm! - Teljesen őszinte a hangom. - Most már bevallhatom, hogy az imént kicsit beijedtem, hogy faképnél hagysz, mert... mert így már nem leszek elég jó - osztom meg vele az imént realizált félelmem, ezzel duplán veszti el erejét. Nem csak hamis volt, de még ki is böktem. Wow! Kész önterápia. - De miért zavarnál bárkit is azzal, ha idejössz? - kíváncsiskodom tovább. A kölyköm nehezen viseli a közeledést, de marad a helyén, csak még inkább felborzolja a szőrét és készen áll bármilyen konfrontációra, a telefon vég nélkül nyávog a zsebemben, én meg kezdek összezavarodni ennyi ingertől, és küszködöm, hogy fenntartsam a normalitás látszatát. Nem kéne előadnom valami pszichotikus jelenetet a cukrászda közepén, főleg, mert azzal a fedősztori is ugrana rólam. Ja, meg mert akkor ki kellene nyírniuk. No pressure, not at all.
- Mint a múltkor? Várj, én nem tudok semmit... - zavarodok össze. Mivel nem konkretizáltam, kivel találkozom (azon túl, hogy egy baráttal), nem is kaphattam semmi háttérinfót. Persze ha Mattie tényleg olyan problémás, mint amilyennek most lefesti magát, akkor lehet el se engedtek volna, de késő bánat ez a falkának... én pedig élvezem, hogy itt lehetek, és úgy imádom a cukrászdát, ahogy emberként soha semmilyen helyet. Jó végre kiszabadulni, egy kicsit emberek között lenni! S a jelenlétük hatalmas motiváció, hogy még többet kihozzak magamból, még jobb teljesítményt nyújtsak önmagam kordában tartásával. - És mondd csak, ha épp nincs szerelnivaló, akkor is hívhatlak? - ...továbbra is? A végét már nem mondom ki. De ha már benne vagyunk a dolgok tisztázásában, akkor szeretném tudni, hogy mi változott... és mennyire. Fontos nekem Mattie barátsága, és hogy számíthattam rá - ahogyan elvileg ő is számíthatott rám, csak nem igazán élt ezzel a lehetőséggel és most már értem is, hogy miért -, nem szeretném elveszíteni semmilyen mértékben sem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos

Re: Marlene's Dessert // Pént. Máj. 06, 2016 12:53 pm

Megtámadták és akarata ellenére harapták be… Mondjuk engem is anno, de akkoriban a helyzet más volt, mint ma. Akkor harcost faragtak belőlem. Őt meg csak úgy beharapták, mert vannak unatkozó egyedek, kik nem tudják mi művelnek pontosan.
Vissza felesel, ennek csak egy válasza van: mélyen a tekintetébe nézek szelíden, amolyan bocsánatkérő pillantással. A lelke legmélyén ugyanis tudom, hogy zokog. 
Tenni akarok ellene. Ugyan csak pár éve ismerem, de ő volt az, aki nem a kinézetem alapján ítélt meg korábban. Tisztelet jár érte, neki, a magam apró kis módján. Gesztus. - Mindennek. Nekem. Tetőtől talpig, kívül, belül. - adok magyarázatot a gyógyírra. Mert ez, hogy látom és életben van, noha nem ember már, de sokat jelent.  
Nem rá vagyok haragos, csak a történtekre, ami jelenleg satuba szorítja. Nem akartam soha, hogy szenvedjen valaha is, vagy ha még is, akkor nem így. Ágyban, párnák közt… köhöm…
Tekintetem le sem veszem róla, nem tanulmányozom, ugyan. Őt sose. Arcát fürkészve, tekintetébe bámulok, energiáit figyelem. Hangulatát, érzelmeit. 
Mert fontos, hogy jól érezze magát a társaságomban. Mert nekem igazán jó érzés, hogy láthatom, hogy jól van.
- Szerencsés vagy. Ilyenkor egy kölyöknek kell a falka, meg annak támogatása. Anélkül halott vagy. - felelem komolyan, farkasom is elfekszik a paratérben, kinyújtóztatva tagjait füleli a környezetét. Hol a kölyök, hol a falka figyelő tagja a tekintete célpontja.
Kellemes érzés az ő hirtelen nyugodtsága, az a mosoly az én arcomra is mosolyt csal. Mit mondhatnék? A véremben lehet a dolog… Figyelem, ahogy közelit, majd arcomra egy puszit nyom, egy széles mosoly a jutalma. Majd aggodalmát is közli. - Hé! Törpe! Téged semmikor nem hagynálak faképnél. Ezt jól jegyezd meg, oké? Ha tehetném, akkor magamhoz költöztetnélek. - jelentem ki úgy, hogy a másik vad is jól hallja.  A másik kérdését hallván a tekintetem is felvillan, az ezüst szemű megmutatja kicsit magát. - Mert egy kóbornak semmi keresnivalója erre! Nem tettem semmit se még az asztalra, hogy az itt létemet biztosítsam pár órára. - vonok vállat, mert nem titok. Nem ártok senkinek se addig, míg nekem se. A Kölyök fentről a tanúm rá. Payne. 
Van, aki díjazza, s van aki nem. Senki nem egyforma. Hála az isteneknek, belőlem sincs kettő.
- Balhésnak titulálnak… - húzom fintorra a szám. - Pedig ez nem igaz. Amit adnak, úgy viszonozok, ennyi az egész. - következő kérdésére is megkapta a válaszát.
- Simán! Te aztán bármikor. Éjjel és nappal is, nulla huszonnégyben. - lelkesedek fel, majd rákacsintok, közben a cukrászda hölgyétől rendelek is valamit. Én állom és Ryllis kapja meg mindkét fajta süteményt és italt, amit épp kér. Mint egy randi. - Remélem hívsz is legközelebb. De lehet én hívlak el valamerre.  – igen, ez egy randevúra hívás. Közben előkaptam a mini laposom, hogy elintézve legyen közben a hiba elhárítása is. Szóval ha előkapta a gépezetet, akkor a kábellel összekötöm a kettőt és átpörgetem egy kis vírusirtóval. Jobb a békesség, két vírusirtóval többre megyünk. Csak pár billentyűnyomás és egérklikk és már a folyamat is megy. 
- Dobok rá egy erősebb vírusirtót. - közlöm vele, hogy jelenleg épp mit ügyködök a meg Kázmérosodott gépén. - Amúgy...hogy érzed magad? -  pillantok rá. Érzem, de tőle szeretném hallani, hogy mit váltott ki belőle egy kis plusz. Igen...érdekel a csaj.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 101
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Marlene's Dessert // Szomb. Máj. 07, 2016 12:10 am

*Ha észre is veszem ellenérzéseit, nem mutatom. Persze valószínűbb, hogy egyszerűen nem értem az efféle jelzéseket, jellemzőbb lenne rám. De persze az is tény, hogy a kölykömet a legkevésbé sem akarom ingerelni, örülök, hogy áll a helyén és nem tesz a világon semmit. Hállelujah.
- Ó, jaj, valaki nagyon hízeleg - mosolygok, s természetesen nem veszem komolyan. Eddig sem tettem, nem most fogom elkezdeni, ő egyszerűen... ilyen. És ilyennek fogadtam el mindig, hiszen ő sem kötött belém, nem firtatta sarkosságaim és sutaságaim, ellenben segített, valahányszor úgy hozta nekünk a helyzet. Magától értetődik, hogy nagyon kedvelem, minden megvan benne hozzá. A farkasszemtől mindenesetre most kitérek, jó nekem az asztallap bámulása, biztonságosabbnak tűnik, s bár szeretem a szemkontaktust, nem ér annyit, hogy állatainkat hergeljük vele. Vagy legalábbis én a magamét... még mindig kicsit nehéz napirendre térnem a szinte nyugalomnak tekinthető mozdulatlanság felett, hát óvakodnék bármivel megtörni.
- Hallottam hírét. Gondolom, ez motiválta apát is, hogy idehozzon - vonok vállat. Minden morcosságom és időnkénti feleselésem ellenére hálás is vagyok, csak épp jellememtől volt idegen kissé a helyzet, de szerintem mostanra elég jól beletanultam. Leszámítva az afféle szituációkat, mint hogy a falka félreinformálásának köszönhetően éppen találkozón ülök egy kívülálló farkassal... de hát istenem, nem az én bajom, hogy senki nem kérdezte a partnerem nevét előzetesen! Én meg ugyebár nem tudhattam, milyen faramuci szituáció lesz ebből.
- Törpe az ángyikád térde kalácsa! - nevetek, igazából mostanra tényleg viccessé vált, hogy soha, még véletlenül sem szokta kiejteni száján a nevemet. Ha kicsit gyanakvóbb lennék, azt mondanám, hogy tuti nem is emlékszik már rá, azért a becézgetés. - Te kütyümán - szelídül vissza mosollyá a képemen a vigyor, s kényelmesen hátradőlök a széken. A pozitív fogadtatás hatására egész tartásomban is elárad a megkönnyebbülés és a nyugalom. Nem válok teljesen óvatlanná... csak egy kicsit. - A költöztetés pedig nagyon kedves felajánlás, de egyelőre maradok, ahol vagyok. Talán idővel! Szerintem úgyis kidobnak amint tudnak. Velem ellentétben a többség nem éppen koránkelő arrafelé, és kétlem, hogy ki tudnám cselezni a szuperhallást! - mesélem nevetve, hiszen valóban akad súrlódásom abból, hogy éppenséggel a hajnali öt nálam más kései kakasszónak minősülne, annál gyakorlatilag mindig hamarabb talpon vagyok. Mondjuk ez feltehetően olyasmi, amit Mattie sem preferálna egy esetleges albérlőjében. A tekintetére már nem kapok frászt, esetleg tényleg kezdem megszokni, hogy látens vadakkal vagyok körülvéve, netán ez is az újsütetű plusz hidegvérem számlájára írható. A felvillanó farkastekintet is kap tőlem egy külön mosolyt, másképpen még nem tudom üdvözölni, de ha tényleg ennyi ismerősömről derül ki, hogy eddig is bundás volt, akkor mit akadjak ki? Exkluzív titkus klubtagság, és most már én is gyarapítom a sort. Akár még élvezhetem is, hiszen többet nem kell előttem titkolózniuk. Fő a pozitív hozzáállás, azzal a legtöbb dolgot át lehet vészelni! - Nos, semmi közöm a felsőbb döntésekhez, de nekem semmi bajom egy kóborral, veled meg pláne nem, szóval a magam részéről szívesen látlak. Nem mintha túl sok beleszólást engednének bármibe, de ha arra kerül a sor, nekik is ezer örömmel megmondom az álláspontom - szögezem le határozottan. Mattie-ért bármikor kezeskednék, kár, hogy mindketten tisztában vagyunk vele, ez körülbelül annyit számítana jelen helyzetben, mint halottnak a csók. Végtére még értem is kezedkesni kell, felelősséget vállalni, önmagamban gyakorlatilag nem is létezem. Sebaj, nem fogok szégyent hozni Willow-ra, azt már rég elhatároztam. Olyan pöpec kis farkas leszek, hogy mindenki csak leshet! Amint dűlőre jutok a kölyökkel. Na ja, az még hibádzik. Most is hiába nógatom, hogy lenyugodhat, nem kell a feszes vigyázz, azért meg nem moccanna a kedvemért.
- De miért? - kerekedik továbbra is szemem, s csóválom a fejem értetlenül. Jó, hát Techzseninek van egy egyedi stílusa, amit nem feltétlenül kedvel mindenki, de ettől még nem lesz balhés... biztos valami rosszindulatú pletyka az egész. Sajnos néha az alaptalan szóbeszédek terjednek a legsebesebben, s tesznek akár életeket is tönkre.
- Te pedig fehér ló helyett fekete motorra pattansz és berobogsz a falkához megmenteni? - nevetek a helyzet abszurditásán, s magamben megállapítom, még alig érkeztünk meg, és máris többet röhögök, mint az elmúlt hetekben összesen. Ez Matthias "varázsa", személyisége, társasága, érdeme. Én pedig szíves-örömest töltekezem a találkozásunkból lelkileg, s meg kell állapítanom: már igencsak rám fért. - Nyugi, nem foglak minden nap kitenni a négy órás menetnek az alaszkai zimankóban - csóválom a fejem, nem óhajtok visszaélni a felajánlással. De legalább telefonon jó lesz rendszeresebben tartani a kapcsolatot. És ha már telefon... bosszúsan előhalászom zsebemből a még mindig rendületlenül zenélő készüléket, hogy lássam, ki ilyen kitartó. Különösebben nem döbbenek meg, amikor kísérőm nevét és számát pillantom meg a seregnyi csörgés és üzenet kapcsán. Kilépek a hívásnaplóból, még fel is mutatom mosolyogva a készüléket az illetékes felé, majd egy elegáns mozdulattal kikapcsolom a fenébe. Feltartott hüvelykujjal jelzem (neki vagy magamnak?), hogy minden oké, és folytatom ugyanott, ahol eddig is. Nem vagyok különösebben lázadó típus, de könyörgöm ott van tőlünk pár méterre, ha valami olyan fontos vagy sürgős lett volna, akkor idejött volna. Nem teszi, akkor nem is olyan lényeges, s ráérek vele a találkozó után, nemde? További süteményt nem kérek, bőven elég nekem, amit már vettem, de ha Matt mindenáron hozni szeretne valamit, egy limonádéban kiegyezhetünk.
- Én nagyon szívesen megyek, ahová hívsz, csak engedjenek is el. Ha olyan balhésnak gondolnak, mint mondod, akkor legközelebb már nem feltétlenül lesz ilyen egyszerű dolgom velük - mondok egyszerre igent és nemet, mert bizonyos szempontból valóban nem rajtam múlik, sem hollétemnek, sem időbeosztásomnak nem vagyok ura úgy, mint egykor. Ettől falra kéne másznom alapvvetően, de most már szinte teljes nyugalommal viseltetek a tény iránt. Hiszen megváltoztatni úgysem tudom, akkor meg minek rugóznék rajta? A randi színezetet pedig, mint abszolút társasági analfabéta, természetesen nem érzékelem, számomra ez teljességgel baráti meghívás. Miért ne lenne az? Matthias sosem gondolna rám másképpen, mint barátra. Egyértelmű. A technikai készülődésre én is előkotrom Hubát, kiteszem az asztalra felé fordított képernyővel, és hagyom hadd bűvészkedjen. - Szerintem ha elkezdesz rajta csinálni valamit, neked is produkálja majd magát. Nyugodtan pröntyögök, aztán minden előjel nélkül lekapcsolja magát, mondván hibát érzékel - ismertetem a helyzetet, mit sem sejtve róla, hogy a hardverhibák egy tipikusnak mondható alfaját mutatom be épp, amikor az alaplap nem bírja a terhelést. Én valószínűleg még ott lemaradnék egy esetleges magyarázatban, hogy mi a különbség a szoftver és a hardver között. Azon kívül, hogy utóbbit lehet verni, előbbit meg nem...
- Amúgy most már egész jól. Az eleje elég kemény volt. A munkámat baromira sajnálom, de hát nincs mit tennem, szóval kibírom. És jóformán csak most kezdtem gyakorolni, szóval alig várom, hogy végre érdemi haladásom legyen benne - magyarázom a kérdésére, miközben figyelem a bűvészkedést. - És te... régóta benne vagy már ebben? - Ahh, de jó is lenne, ha képes lennék kérdés néélkül megmondani korokat! De az egyelőre még csak álmodozás marad számomra.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos

Re: Marlene's Dessert // Vas. Máj. 08, 2016 12:50 pm

Van aki megérdemli a normális felemet és van aki soha. A szemben ülő lány megkapta a bizalmamat e téren, megyek, amikor kellek, ha baja van vagy neki vagy a nevesített gépeinek. Sose szurkálódott, vagy sértődött meg amiatt, hogy egyszer sem a nevén szólítottam, hanem valami becenevekkel illettem. Amik nem leminősítik, hanem csillogást adnak neki. Nem tudom kiejteni elsőre a nevét, beégni meg nem akarok, szal’ hagyom a nevét, átdedikálom mássá, azt csá.
Maradni akar, hát annyiban hagyom a felajánlásom, nem vagyok az erőszak híve, legalábbis a fiatalok terén….az idősebbek már más téma. - Igen…emlékszem…jó múltkor, valamikor hajnali 4-kor hívtál… - ha már koránkelés. Jó, az volt a szerencséje hogy ébren voltam, le se feküdtem, mert játékkal maceráltam magam, ahogy megkaptam a hívását, úgy indultam meg felé. Nem okozott gondot. Mondjuk ha aludtam volna, na akkor kicsit morbidabbá válik a helyzet. Bár ilyenre se volt még példa. 
Szavaira csak bólintok, egyet értek a halottakkal.
Az hogy miért rühellnek az itteni falka tagjai? Nos… ez kérdéses, igaz, tudom a választ. De nem. Olyan is is. - Ezt talán tőlük kellene kérdezned. - morranok halkan, nem vagyok mérges, de ilyen kérdésekre aztán választ kapni kész rejtély. - Tudod… majd ha lerombolok egy fél áruházat egy gépházért, vagy mézlopásért, mint Balu, vagy mici- maci…… na akkor azt mondom rühelljék a pofám, de addig is …tényleg! - vigyorodok el szélesen és közel hajolok hozzá. - Bogárszemű, csak becsukott szemmel látod, mi az? - pillantok íriszeibe hosszan és szelíden várva a választ. Már megint kezdem...                                        
Kérdése, ez a ló helyet motor társaságában megmentem… serényen bólogatok felvont szemöldökkel, elég idiótán nézhetek ki mondjuk, de szarni bele. - Majd tárgyalok velük… - sóhajtok, ha máshogy nem engedik el… nos kétlem, hogy szívesen látnának, de ki tudja. Majd megyünk bíróságra. Kész kabaré lenne. 
De szívesen látnám sűrűbben a nőt. Előkerülnek a laposok, hogy munkához lássanak, előhúzok a tarsolyból egy vírusirtót. Szavaira aprót bólintok, értem a hibát, főleg, hogy most látom is, mert jelen helyzetben bezárta az épp megnyitott ablakot. Anyád!
Egy pillanat alatt zúzták szét Ryllis álmait ha úgy vesszük, főleg így, hogy farkassá tették. Pedig sűrűn mesélte, mennyire oda meg vissza van dolgokért. 
Kérdésére rá pillantok, a tekintetét keresem… majd aprót sóhajtok. Tekintetem a környékre téved, illetéktelen hallgatóságot kizárnák ebből.  - 19 éves voltam, mikor beharaptak. Azóta… eltelt egy kis idő. Pontosabban, 313 év telt el attól a naptól. Szóval…igen, régóta benne vagyok! - pillatok vissza rá, szóval hamar ki tudja számolni a jelenlegi koromat. 
Háromszázharminckettő. 
Hozzá szoktam ehhez a léthez és nem cserélnék egyik emberrel sem. Komolyan mondom. - Beharaptak, 100 évig egyetlen falka tagja voltam, aztán megléptem tőlük. Ennek már 200 éve és sehová sem csatlakoztam. Jó nekem így. - egyelőre legalábbis nem vágyódtam semelyik oldalra sem. Jelenleg már csak egy oldal van. Szívesen vagyok itt északon, nem nagyon költöznék melegebb éghajlatra, különben is. Itt van a Testvérem, itt vannak a haverjaim is… nem érné meg költöznöm. 
Jó nekünk itt.                                          
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 101
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Marlene's Dessert // Vas. Máj. 08, 2016 1:52 pm

*Tény, hogy minden nehézség és ellenérzés mellett sem érzem úgy, hogy távoznom kellene a falkából, jó helyen vagyok barátnőm mellett. De valószínűleg ha minden porcikám tiltakozna a Lakbéli közösség ellen, akkor sem merném meglépni a távozást. Hiszen nem akarnék veszélynek kitenni másokat, sem magamat, és nem akarnék szégyent hozni Willowra, akinek bizonyára igen sokat zuhanna a státusza mások szemében, ha velem és a "szocializációmmal" kudarcot vallana. Attól még lehetünk Matthiassal barátok... ugye? Naná. Lenyugtatom én magam prímán, néha még segítség se kell hozzá. A hajnali telefonhívás emlegetésére elpirulok, mint általában, ha korábbi hibáim és bakijaim kerülnek szóba. - Jól van, na! Egyszeri alkalom volt, elszámoltam az időt... vénkorunkban is orrom alá fogod dörgölni? - motyogom rákvörös fejjel, amikor nem csak a magány tört rám itt az alaszkai hófúvásban, de még valami randalírozás is folyt az utcán ami miatt beijedtem rendesen, és éppen őt találtam be a hívásommal... pechje volt. De még nagyobb pech lett volna bárki mással, akit tényleg az éjszakai pihenéséből rángattam volna ki a zavargásommal, szóval tekinthető akár szerencsés véletlennek vagy égi jelnek vagy hasonló szentimentális dolognak is. Tudósként én egyikben sem igazán hiszek.
- Gondolod, hogy válaszolnának? Nem intéznék el annyival, hogy nem az én dolgom és nekem másra kellene koncentrálnom? - vonom fel szemöldököm kissé szkeptikusan. Na meg valljuk be, tőlem is elég érdekes váltás lenne, hiszen eddig nagyon fókuszáltan koncentráltam arra az egy témára, hogy minél több edzést és fejlesztési lehetőséget kibulizzak magamnak. Hora az ezüstgyűrűivel csak a kezdet volt, és hihetetlen lökést adott számomra, ahogyan a privát magánedzéseim is. Még ha nem is tartok ott jelenleg, hogy azokat bárkinek eláruljam. Még csak nem is hibáztathatnám őket, ha elküldenének a fenébe a kíváncsiskodásommal. A helyükben valószínűleg én is azt tenném egy idegesítő kölyökkel... A szóra és vigyorra kissé hátrébb húzódom megint, főleg hogy még közel is hajol, nem akarom, hogy kimeresztett karmú, balhézó kölyökfarkast kapjon at arcába, de szorongásom alaptalan, a szürkebundás még minig nem érzi szükségét egy támadásnak. Ez már több mint gyanús... de eltereli a figyelmem, hogy megpróbáljam kibogozni, mire kíváncsi Matt. Értetlenül pislogok. - Mármint mi micsoda? Mit kellene látnom?- kérdezek vissza, de fojtott hangom sejteti, hogy én a kölyökre illetve az ő bundására asszociáltam, csak éppen nem akarok hülyét csinálni magamból, azért az igényem a pontosításra.
A bólogatással sem néz ki idiótán, sőt, nagyon is szerethető számomra ezzel a lelkesedéssel is, pedig amúgy nem szeretem, ha bármiféle megmentendő szereppel kapcsolatban merülök fel, de ez most ugratás, játékos és komolytalan, hát én sem hőbörgök. Plusz ki is röhögöm szegény Mattie-t. - Ne haragudj, Techzseni, sok mindent kinézek én belőled, de a tárgyalást, pláne eredményesen, nem sikerül - közlöm enyhén fulladozva, szerintem a tekintélyelvű nézetű egyéneknek eleve minden megmozdulásától kinyílhat a zsebében a bicska... ő tényleg szabad és lázadó, amennyire megismerhettem eddig. Persze lehet, hogy bundások között előveszi a jobbik és szófogadóbbik énjét, ki tudja? Ennél nagyobb meglepetések is kiderültek már ma.
Hagyom dolgozni, addig eszegetem a sütimet, még maradt belőle valamennyi, és valljuk be, a Marlene'sben tényleg istenien finom minden, amit csak megkóstoltam eddig. Mondjuk, eszembe jut, vajon a farkasság és a plusz kilók hogy viszonyulnak egymáshoz, egyszer sem kérdeztem meg eddig, mert nem volt központi kérdés... mondjuk tény, hogy többet mozgok, mint emberként, szóval elvileg le kellene tudnom dolgozni azt is, ha netán megengednék magamnak még egy édességet... na de nem, tartsunk csak mértéket, egy sütemény egy napon bőven elég kell, hogy legyen. Én is körbenézek, amikor ő, a titoktartási kötelezettség rám is érvényes, és mégiscsak nyilvános helyen vagyunk, de ha Mattie úgy ítéli meg, beszélhetünk szabadon, nem kérdőjelezem meg az ítéletét. Ő a felnőtt... ezzel kapcsolatban legalábbis. Azt legalábbis észlelem, hogy bestiája kifejlett, jól megtermett példány, nem olyan satnya kis kölyök, mint az enyém, még ha a korára rá is kellett kérdeznem. Mondjuk lehet, jobban tettem volna, ha nem teszem... néhány mádospercig bámulok rá meredten, kattogó aggyal, aztán az asztalra borulok, homlokom hangosat koppan lapján, de szerencsére nem horpad be. Se az asztal, se a fejem. Helyette viszont hangosan, vinnyogva röhögök. - Ez kéééész - állapítom meg néhány csuklással, és nem tudok mást tenni, mint újra meg újra felkuncogni. Kínomban. - Kifogom az összes vénséget?! - vigyorgok fejcsóválva, miután felemeltem buksimat. Hora is négyszáz fölött, Mattie is három C (már nem is X) múltán jár,, Willow kétszázhúsz, mint az áram, ami megcsap a konnektorból... ne már. Száz alatti farkas vajon csak a kölykök között van? - Bocs - harapom be ajkam, és igyekszem komolyságot erőltetni a képemre. - Hosszú idó. Nem... magányos így, egyedül? Mindenesetre akkor meg sem próbállak átcsábítani a sötét oldalra. De azért... nem zavar, hogy én velük vagyok, ugye? - mondom ki nagyjából azokat, amik először jutnak eszembe, a végére hagyva a legfontosabb, kissé félénken feltett kérdést. Végtére ő is rámutatott, hogy kölyök egyedül egyenlő öngyilkosság, szóval csak nem akad ki, amiért nem óhajtom ezt megreszkírozni... sem pedig őt egyedül kitenni annak, hogy felelős legyen értem. Meg Willowt se hagynám ott... igazából a többieket se nagyon akaródzna. De ez már végképp olyasmi, amit nem kell és nem is fogok kimondani.*


A hozzászólást Amaryllis Margaret Lux összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Máj. 10, 2016 11:11 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos

Re: Marlene's Dessert // Vas. Máj. 08, 2016 3:30 pm

- Simán Cuki! - kacsintok rá jókedvűen, sőt, ha nem halálozok el 400 évesen, akkor is felhozom eme szórakozott fejét, amikor ajtót nyitott. De több ilyenre is számíthatok tőle tutira. Én ráérek, játékokat meccselek, térképeket böngészek, betörök titkos fájlokba, meg pénzzel húzok le egyéneket. Kamerákat figyelek le… megy ez mint a karika csapás. - Ugyan Bogárszemű… én is tudnálak oktatni… ezzel is megoldanánk, hogy ideiglenesen a városban tartózkodjak, vagy a hegyiek közvetlen közelében… - vállat vonok, hisz sejtem, hogy erre semmi esély, de talán…. 
Mondjuk esélyt nem látok, ha meg tudom őket fűzni, hogy oktatási célból maradhatnék… nos meg a versenyekre való turbók felszerelése is ott van, amit Darrennel meccseztem le. - Ez egy találós kérdés… - szusszanok a kérdéseire, szegény nem tudja hova tenni a hirtelen jött témaváltást, de ez most ilyen. - Csak becsukott szemmel látod, mi az? - ismétlés a tudás anyja… hát hajrá. - Ugyan… a lázadó kinézet mögött totál komoly lélek és szavak mocorognak, nem para. - legyintek egyet és hátradőlök, lehet hogy tele tetovált fazon vagyok, de tudok komoly is lenni… vagy nem, annyira még sosem próbálkoztam meg vele, de talán az is a véremben van. A gépe nem totálkáros, csak kicsit hibbant, de lehet orvosolni. Sajnos embereknél a hibbantság örök. Hát szar ügy. 
A terep üres, beszélhetünk halkabb szavakkal a korokról és egyéb lényeges, vagy lényegtelen infókról. Felvont szemöldökkel vizslatom, miközben nevetni kezd, jelenleg nem tudom hova tenni. Farkasom leül és félre billentett fejjel figyeli a környezetet és a kölyköt is. Nincs veszélyben egyikük sem, szóval leengedett. - Vénség? - vakarom meg a tarkóm, hiszen jómagam nem tartom annak, tök fiatalka vagyok még… a falkájában van egy 500-as farkas, na az a vénség! A bocsánat kérését fogadom, rendeződnek vonásaim… a kérdésére elpillantok mellette egy pillanatra. - Nos… nem. A magány sose volt életcél. Mindig van szórakozási lehetőség a Testvéremmel, meg a többiekkel… a csatlakozást meg már többen is felvetették. – pillantok vissza rá. - Attól mert falkás vagy…semmiben sem változtál meg. Te te vagy és nem foglak azért megvetni, mert az vagy ami és mert döntöttél, vagy épp helyetted döntöttek. 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 101
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Marlene's Dessert // Vas. Máj. 08, 2016 4:08 pm

Ezt már megint nem lehet nevetés nélkül megállni. Főleg a megszólítást. Én, mint cuki? Hááát... ízlések és pofonok, mint tudjuk, de nem sokan illetnének efféle jelzővel, az is biztos. Igaz, nem is sokakkal érzem olyan jól és oldott hangulatban magam, mint Mattievel általában.
- Jól van, majd úgy háromszáz év múlva elég tápos leszek ahhoz, hogy lecsapjalak érte! - Hallod, pocok, addig még gyúrnunk kell, telegrafálom a kölyöknek, aki persze nem érti, mit akarok és milyen bajom van, de végre ő is megnyugszik annyira, hogy letegye a tomporát, és ücsörögve szemlélje számára érthetetlen viselkedésemet. Mondjuk Mattet sem érti jobban, hogy az erős hím miért nem nyomta még le, de annyi baj legyen, nekem nem hiányzik a dominanciavita.
Az újabb felajánlásra már nem gondolkozom semennyit sem. - Megkérdezem majd - ígérem, naná. Én is örülnék, ha itt lehetne, s találkozhatnánk sűrűbben, akár a falka területén kívül is, hisz most is itt vagyunk. Gyorsan rá is siklik tekintetem kísérőmre, eljátszva a gondolattal, akár már most neki is állhatnék, ám elvetem a lehetőséget. Egyrészt, mert amilyen morcosan bámul rám a telefon kikapcsolása miatt, tuti alapállásból nemet mondana mindenre, másrészt korántsem biztos, hogy ez az ő hatásköre, és harmadszor, az ilyen kétesélyes manővereknél nem árt a pontos tervezés is remek időzítés párosa. Ha rajtam múlik, menni fog a dolog, de sajnos nagyon-nagyon kevés dolog múlik rajtam mostanában. Örülhetek, hogy az erdőbe még kimehetek anélkül, hogy engedélykérést és pontos túraútvonal-tájékoztatást várnának el tőlem.
Találós kérdés... hát remek. Elhúzom a szám, de aztán inkább arra próbálok koncentrálni, hogy megfejtsem a talányt. farkasok járnak a fejemben, borostyánszeműm viselkedése okoz fejfájást, Mattie fenséges bestiájának viselkedését is elemezgetem, s próbálom beilleszteni ebbe a kontextusba, mi az, amit eddig csak csukott szemmel láttam, de most már másképpen kéne. Őrajtuk kívül? Vagy micsoda... nem tudom követni a témaváltást. - Jellemző, hogy meg se várod az engedélyt, máris rátérsz az oktatásra, csak hogy bosszantsd őket...! - mormolom, s beugrik végre. Ha becsukom a szemem... - A farkasenergia - bököm ki végül. Azt csak csukott szemmel tudom magam elé vizualizálni.
Felnyögök, csak hogy ne röhögjek megint. - Már az, hogy a para szót használtad jelen kontextusban, okot ad a parára - jegyzem meg vigyorral. Aztán elkomolyodok, emlékeztetem magam, ez már nem játék. Farkasok között nem is nagyon találkoztam eddig játékkal, mind nagyon komolyan vette magát eddig. Persze, velem az élen... - De... vigyázz magadra, jó? Semmiképpen se legyen bajod miattam, nem érek én annyit - pillantok rá valódi féltéssel. Ha engem, akit pedig elvileg befogadtak, képesek lennének kinyírni azért, ha nem megfelelően és kellő tisztelettel beszélek a rangosabb tagokkal... hát akkor egy kívülállót biztos még inkább hajlanak szigorúan kezelni.
A nevetéssel jókora adag feszültség is távozik felőlem, kölyköm, bár nem hajlandó foglalkozni vagy akár ránézni a másikra, szinte leutánozza bestiájának tartását és mozdulatát, az is engem sasol félrebiccentett fejjel, én meg tovább nevetek ezen a furcsa szinkronitáson. - Na mi a generációs szakadék, ha nem ez... - csukladozom, aztán a laptopokra siklik a tekintetem. Atyaég, most komolyan egy háromszáz éves fazon szereli a gépem? Kééész... nem bírok magammal, ismét kitör belőlem a röhej. - És te... te vagy a Techzseni, én meg... én meg a Kütyüanalfabéta - azért vallja be, hogy ennek tipikusan fordítva illenék lennie, ha normálisan működnénk. Szerencsére egyikünk sem működik normálisan. Kénytelen vagyok a hajdani karateleckéket felidézni, hogy kissé úrrá legyek fényes jókedvemen, s ismét viszonylagos komolysággal tekinthessek rá. - Testvéreddel? - kérdezek rá, úgy tudom, emberi értelemben nincs vérrokona... mondjuk ennyi idő távlatából lehet nehéz is lenne... mindenesetre nem rémlik, hogy említett volna ilyesmit. Sose beszéltünk a családjáról, igaz, az enyémről is csak szőrmentén meséltem neki, pedig nekem nem is volt titkolnivalóm. Legalábbis nem tudtam róla... - Leszámítva, hogy itt van bennem a kajla kölyök. Azt leszámnítva semmiben - javítom ki a változást illetően, az azért nem elhanyagolható. - És például nem fogok legkésőbb hetven-nyolcvan éves koromban tutira elhalálozni öregségből kifolyólag. Mondjuk annál nagyobbá vált az esélye, hogy ennél hamarabb megöl valaki, de ezt leszámítva egész jó kilátásaim vannak a hosszú életre - vonogatom a vállam. Gondolom, valakinek, aki elég sok emberi ismerősét tehette sírba, ez nem elhanyagolható szempont, ha mérlegelnie kell, alakítson-e ki bármilyen kapcsolatot valakivel. A halandókat előbb vagy utóbb törvényszerűen elveszíti. Egy farkasnál legalább az esély megvan, hogy ez ne így történjen. A helyettem döntés meg nyilván megvolt, de még mindig gondolom, hogy így volt a legjobb, így kivételesen nem kelek ki ellene.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos

Re: Marlene's Dessert // Vas. Máj. 08, 2016 6:40 pm

- Háromszáz év múlva is én leszek az idősebb Cu-ki. - mosolyodom el szelíden őt vizslatva. Lecsap érte? Ez van, így jártam. Nem veszem nagy dobra. 
Engem nem érteni kell, hanem elviselni. 
Alec is így van ezzel…meg a haveri társaság egy része is, aki leélt a társaságomban pár évet már.           Azok már remekül vizsgáztak e téren, sőt! Már lassan Rillys is átsuhan ezen. A falka kölykeit okítani kell, na de nem úgy, ahogy eszetlenek a nyájat… a vadászat rejtélyeibe majd én beledobom. Egy kóbor tud csak igazán jó vadász lenni. A szeme lecsukódik, most akar álmokat fejtegetni? Ne már… farkasenergia? Az államat a földről kaparom össze. - Nem éppen, de ez se rossz. -  köhintek. - Az álomra gondoltam, Bogárszemű! - kacsintok rá jókedvvel. Az se lenne rossz tényleg, de nem arra gondoltam, de sebaj. Az én számból veszélyesek a szavak… no, ilyet se hallottam még. Új dolgokat tanulok meg, asszem’. Ilyet se pipáltam…egy pár hetes kölyök oktat… megsértődnék, de nem olyan neveltetést kaptam. - Attól függ kinek a szemében. Vigyázok. - ezzel ezt ki is meríthetjük, lerágott csont, hogy elkérem olykor egy kis okításra a csajt. Vigyázok rá. Kész. Pont. 
Kellemes bizsergés hat át, amint meghallom a nevetését, jó kedvvel tör elő belőle, ez pedig megnyugtat, hogy nem rémítettem el a korommal őt. Sőt, talán közelebb csábítottam.  - Vannak meglepetések az életben… - vonok vállat és tovább bűvölöm a gépét. Visszakérdez. - Hm? – felpillantok rá. - Ja, igen. Nem vér szerint. Közünk sincs úgy egymáshoz…. várj elmagyarázom. Nem hallottál ilyesmiről még tuti. – ismét körül pillantok és hátra dőlök, fújok egyet és rátámasztom alkarjaim az asztalra.
- Nos... Ugyanaz az illető tett minket farkassá. Ez által testvérek a bestiáink… így… oké?  - ha nem, akkor tovább okoskodok. Állítólag jól áll.
Ráadásul a Tesóval olyan szinten összejöttünk, hogy legjobb haverok lettünk, ezáltal pedig komoly testvérség van úgy is köztünk, hogy tényleg semmi rokoni kapcsolat nincs köztünk. A háromszáz év összekovácsolt minket. Nem is akárhogy.  
- Igen… valahogy úgy. – mosolyodom el, a vírus irtó talált közben oda nem illő „betegséget”, szóval azon mód karanténba dobja és azzal a lendülettel már pusztítja is. - Oké, ez így derék. 20 perc és végez. - nyomok egy két billentyűt sajátomon, parancsot ad a másiknak egy két dolgot lefuttatva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 101
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Marlene's Dessert // Vas. Máj. 08, 2016 7:27 pm

*Úgy nézek rá, mint akinek elment az esze. Ezt tényleg szükségesnek tartotta elmondani? Oké, néha teszem az agyam, de azért soha nem ennyire.
- Aha. Csak te végiglazulod ezt a háromszáz évet, gondolván hogy nincs mitől tartanod, én meg keményen edzek minden nap, és a végére le tudlak majd nyomni. Kizárólag ez a cél lebeg majd a szemem előtt - adom elő nagy komolyan, csak a végét elvigyorogva. Jah, pont olyan vagyok, mint akinek ez a legfőbb motivációja... nem. Jó, nem elhanyagolható előny, ha sikerül összehozni, de nem elég mozgatórugónak, inkább csak járulékos előny. Imádom persze, már csak ezért is jó lenne legalább idővel valamilyen szinten kiegyenlíteni az erőviszonyokat. Nem kellene hülye farkasdominanciás faszságok miatt aggodalmaskodnom... persze, pillanatnyilag nem elősosrban a rangsori ballépések miatt kéne fájlalnom a fejem, hanem tulajdon csöppségem miatt, de mindegy.
Kinyitom a szemem, látom, igencsak sikerült meglepnem, be is harapom rögtön az ajkam, ajjmár, valamit megint elcsesztem... A megoldásra viszont az én szemem kerekedik el, néhány másodpercig csak tátom a számat, mielőtt kijönne bármi hang a torkomon. - Ne mááár! Mi köze az álomnak a farkasokhoz? - tiltakozom nevetve, de hiába, tényleg én voltam a buta. Egyszerűen nem jöttem rá idejében, hogy ő gondolatban már ugrott egy nagyot és tök máshol járt. Azt hiszem, ezt intő jelnek kellene vennem, hogy én viszont kissé beszűkültem gondolkodásilag az utóbbi időben. - Na jó, akkor én jövök... hm... zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek, mi az? - Ha már találós kérdések...
Még jó, hogy nem jön elő a sértődős műsorszám, mert az nálam betenné a kaput. Főleg, hogy én abszolúte nem szántam kioktatásnak a szavakat... ahogy neki a csipkelődés, úgy nekem a tudálékoskodás része a jellememnek, s nem is én lennék, ha mindig visszafognám magam. Mostanában amúgy is rá vagyok kényszerítve, jó legalább vele magamat adni egy kicsikét. - Köszönöm - bólintok. Nem vártam, hogy majd bizonykodni kezd vagy bármi, ez az egyszerűségében komoly kijelentés sokkal többet jelent. - És mondd csak... kiket ismersz közülük? - puhatolózom. Én ugyebár nem mondok, nem mondhatok semmit róluk vagy a falkáról, s nem is óhajtom megszegni ezt a tiltást, de őt nem köti efféle szabály. Akár még mesélhet is, ha hajlandó rá.
Pár hónapja bizonyára működött volna az elrémítés, most azonban éppen ellenkezőleg sül el a dolog. Végre nevetek, jól érzem magam, s ezúttal először fonákjáról nézem a helyzetet, humorát veszem észre először, nem az abszurditását, lehetetlenségét. Felszabadító érzés, többször kéne ilyet csinálnom, csak sajnos ez általában nem megy parancsra. A magyarázatot megértő bólogatással fogadom. - Közös beharapó, értem. Végtére már az azonos vérvonalúakat is testvérekként szokás emlegetni. Tényleg... neked... melyik a vérvonalad? - kíváncsiskodom tovább, megint azt kívánva, bár meg tudnám mondani kérdezés nélkül is. Így direktben faggatózni kicsit udvariatlannak tűnik, de sajna nincs más lehetőségem. - És ő is olyan kóbor, mint te? - érdeklődöm tovább. Egyrészt érdekel, másrészt meg ha nem érdekelne, akkor is úgy tennék, hogy kedvében járjak. A fiúbarátságokat meg kell becsülniük a lányoknak! Ezt még én is tudom. Szerencsére itt semmiféle kényszer vagy kelletlenség nem áll fenn.
- Hűha! Ez gyors volt - ámulok, ismét megdöbbenve rajta, a technológia világa milyen bonyolult és milyen egyszerű egyszerre. Előbbi arcát nekem, utóbbit neki mutatja. - Tündér vagy - ugratom, de hálám őszinte, amit egy újabb puszival is kifejezek, ha hagyja. - És ha már úgyis Kázmérozol... szerinted van jó vérfarkasos film vagy sorozat? Esetleg azt is lementhetnénk a gépemre, hogy majd megnézzem - vetem fel, múltkjor Willowval meghiúsult a filmnézési kísérlet, de legközelebb talán több szerencsénk lesz.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos

Re: Marlene's Dessert // Csüt. Máj. 12, 2016 10:02 am

Én is fejlődhetek még, de már rég kinőttem az ilyen dolgokból. Amit tudtam elsajátítottam, amit meg még lehet, arra meg ott a vérvonalam. Nem dől össze a világom egy ilyen beszólás végett. Ugyan már! Ahhoz korábban kellene felkelnie. - Ki mondta, hogy a farkasok felé kutakodj? - kérdezem érdeklődő pillantással kutakodva zavarodott tekintete után. 
Hát én már csak ilyen vagyok, mint a gyors vonat. Elsietek, még mielőtt a másik eszmélne hogy kurvára lekésett valamiről. Ő kérdez. Erre csak egy chhh jut fogaim közül ki, majd a válasz is: - GörögDinnye. – nem méltó ellenfél ilyen téren. - Hová tűnt a Szaúdi-konyhából a sült krumpli? – kérdezem kissé sértődötten, de ezt dobom vissza számára. 
Én meg mindig is vigyáztam magamra, vagy épp magunkra ha úgy jobban tetszik. Ezért is vagyok még életben. No meg ha nem lennék, engem kárpótolni aligha lehetne bárkivel. 
Senkivel sem lehetne.
- Tulajdonképpen egyikőjüket sem ismerem annyira. Sőt semennyire sem. Csak futólagosan…bár már futottam össze ezzel-azzal. - mint azzal a kis cincogi kölyökkel (Payne), meg a kar nélküli hímmel, Darrennel. 
A többi nem érdekel, sőt, ami azt illeti túlzottan egyik sem. Ha akarok valamit, akkor ahhoz kellő fondorlatosság kell ugyebár. Én meg nem terítem ki a lapjaimat. - Zsizsik, ügyesség. - válaszolok röviden, de a lényeg benne van…. ő meg…ő meg snasszos. Gyenge. Kíváncsi vagyok, mit fognak kezdeni vele a falkában. Csak merem remélni, hogy valaki a gondjai alá veszi és nem hajítják ki, vagy el. Akkor jöhetne hozzám. - Az. - egy újabb rövid válasz. Ennél többet nem vagyok hajlandó a tesóról szavalni, ha akar valamit róla akkor keresse fel. Nem adom ki őt még neki se, főleg egy őrrel a hátam mögött nem. A végén még elkapják…az kellene még, háború.
A puszit fogadom egy újabb vigyorgással, hogy jó vagyok. Mindig jó voltam Bogárszem.
- Farkasos film? Ugye csak hülyéskedsz Bogárszemű??? – hitetlenkedve pillantok a laposról a lány szemeibe, majd kaján vigyorba szaladnak ajkaim. - Pont benne vagy élőben…de ha film kell… - pillantok vissza a két laposra, sajátomat pötykölöm, a másikon feltűnik pár letöltő állomás és végigpörget minden filmcímen, s a farkasosokon áll meg. 30 találat. - Letöltök tíz izgalmasat...van elég helyed is. - azzal le is szedem egybe a kiválasztott filmeket. Egyiket sem ismerem, de 2005-2015-ig van bőséggel készitve. Aztán nem mondhatja, hogy én semmit se teszek. - Még valami? - érdeklődöm félrebillentett fejjel őt figyelve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 101
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Marlene's Dessert // Szomb. Máj. 14, 2016 11:55 pm

*Már-már rávágnék valamit, veszem is a levegőt hozzá, de aztán bennem is szakad a szusz. Nincs mentségem, és kár lenne ezután szánalmas kifogásokat keresgélnem... lassan kifújom hát a bennem rekedt levegőt. - Senki - ismerem el halkan, fejemet csóválva. Erős a késztetés, hogy egy kicsit összeomoljak, és nyafogjak egy nagyot, hogy minden képességem és erősségem semmivé lett, hogy már semmire sem számíthatok, még magamra sem, de nem én lennék, ha hagynám magam beszippantani egy ilyen negatív örvénybe. Elcsípem a gondolatot, még mielőtt igazán teret nyerhetne, és kivágom a lelki szemetesbe. Na és, ha most vakvágányra futottam? Mindenkivel előfordul, ez nem engem minősít, csupán egyszeri eset volt. Így hát ahelyett, hogy nekiállnék önsajnálatban picsogni, inkább elnevetem magam. Hangosan, felszabadultan, őrült őszinteséggel kiröhögöm magam. Hát igen, hülye voltam. És? Vesse rám az első követ, akivel ez soha nem fordult elő! Matthias pedig jól, de még milyen jól teszi, hogy emlékeztet erre, s hogy mellette ismét fonákjáról nézhetem az életet, mert úgy sokkal elviselhetőbb - és még szórakoztató is. A találós kérdésemet persze azonnal megfejti, nem tudhattam, hogy ez ilyen egyszerű - én ezeket is, mint általában a kisgyerekes dolgok zömét, könyvből tanultam, hiszen az óvoda/kisiskola, mint olyan, kimaradt az életemből. A könyvben meg ugyanolyak könnyűnek (vagy éppen ugyanolyan nehéznek, nézőpont kérdése) tűnik az összes rigmus és logikai bukfenc. - Olajra lépett - vágom rá én is, az internet tele van efféle szóviccekkel. Megint az én köröm jönne, s a széken hátradőlve már-már feltennék egy "hogy hívják a..." kezdetű agymenést, amikor valami egészen más jut eszembe, a számomra kedves gyerekkori mese. Kiszélesedik mosolyom. - Mi van a zsebemben? - teszem fel inkább Bilbó után szabadon a "csaló" találós kérdést. Ha Techzseni is olvasta a hobbitot, akkor még azt is tudni fogja, hogy három tippelési lehetősége van kitalálni.
- Értem - bólintok rá, és úgy érzem, ezzel a falkatémát ki is merítettük. Ő láthatóan nem akarja túlzottan felemlegetni korábbi találkáit, én meg nem is mernék mondani semmit, mert ki tudja, mivel lépném át a számomra láthatatlan és érezhetetlen határvonalat a még szabad és a már túl sok között. Jobb a békesség alapon az a legjobb, ha meg se szólalok, meg sem említek senkit. Willowt mondjuk már tudja, de ő meg a barátnőm, nem fogom a háta mögött kibeszélni! Szóval ezzel ki is fújt a dolog. Sebaj, van ezer másik, bár most jólesne az is, ha csak ücsörögnénk, és bámulhatnám őt is, meg úgy általában a környezetemet. Az emberi zsongás, nyüzsgés jobban elvarázsol, mint valaha, Mattiere pedig mindig is jó volt ránézni, és így, kiélesedett tekintettel ez még inkább igaz. Keresem arcán, tartásán az apró jeleket, amiket eddig nem láthattam meg, vagy azért, mert egyszerűen nem volt elég kifinomult hozzá az érzékelésem, vagy mert elrejtette, a titkaival együtt. Most már nem kell titkolóznia, ugye?
- Bocsi, tudom hogy fel kellene ismernem, de nem nagyon megy - szabadkozom a válasza után, végtére rajtam kívül senki nem szorul rá, hogy szóban megkérdezze... most esik csak le, hogy talán a saját kölyköm vérvonaltalansága tehet efféle "vakságomról", talán azért nem érzem senki másnál sem. Persze, elég sok dolog van még, ami nem megy a gyakorlás és próbálkozás ellenére sem, szóval ez talán elhamarkodott következtetés részemről, és idővel na meg sok munkával ebben is fejlődni fogok. Fene tudja. Nem most fogok rákérdezni, kár lenne elrontanom a hangulatot a saját farkasom nyomiságának ecsetelésével. A szűkszavú válasz mindenesetre elgondolkodtat, s az is, mi válthatta ki a feszes, szinte harapós feleletet. Az agyamban vadul kergetik egymást a gondolatok, s mintegy véletlenül siklik a tekintetem a kísérőmre, amikor leesik. Jó nagyot is koppan, talán a szomszéd államban is hallani. - Oh! Értem - felelem, tekintetem még kétszer oda-vissza jár kettejük között, majd lesütöm inkább, ismét az asztallap erezetét bámulva, pedig szerintem már le is tudnám rajzolni, úgy bevéstem a fejembe. Mármint ha tudnék rajzolni, amit nem tudok, de mindegy.
- Most miért? Könyvet is írt magunkfajta, lehet, hogy filmet is rendezett, és még kiderül, hogy tök tanulságos lesz - védem ötletemet, bár magam sem vagyok meggyőződve, de logikailag támadhatatlan tény, hogy ha valaki be akarja biztosítani a hátát, azt remekül megteheti úgy, ha kitálal mindent vagy majdnem mindent - mint fantasztikum és komolyan nem veendő kitalált történet. S ha valaki mégis előállna a farbával, onnantól mindenki kiröhögné, hogy csak a film miatt szaladt el vele a ló s keveri a valóságot a fantáziával. Azon kívül mindenki szeret filmet nézni, én is - bár régen ritkán szántam rá magam, de mostanában van rá időm -, szóval miért ne ássam bele magam ekként is a farkasos témába? Olvasni már elkezdtem. - Az a lényeg, te. Összehasonlítási alap - öltöm rá a nyelvem. Jó, mondjuk valószínűnek tartom, hogy a vérfarkasos filmek zömét a legkevésbé sem tudom majd komolyan venni, de legalább a valóság néhány abszurd helyzetén átsegíthet majd az a tény, hogy a vásznon láttam abszurdabbat. - Kompakt vagyok, kis helyen is elférek, mint mindig - vonogatom a vállam, hát igen, a töpszli termetűek ezt minden tekintetben megkapják, hát én elébe megyek és magam poénkodom olykor alacsonyságomon. Plusz az is nagyon igaz, hogy a laptopom teljesítményének jó, ha a tizedét kihasználom, végtére leginkább csak munkára tartom - az irodai programcsomag maxon fut, de holmi audiovizuális elemek csak akkor brillírozhatnak, amikor Mattie kezébe kerül szegény, sanyarú sorsú Kázmér. A még valamire erőteljesen bólogatni kezdek. - Naná. Hogyan róhatom le sírig tartó, örök hálám a leghatékonyabban? - Bár poénos hangsúllyal és fogalmazásmóddal teszem fel a kérdést, azért remélem, képes lesz viszonylag komoly feleletet adni, és kihagyni - teszem azt - a szexrabszolgaságot, amivel más körülmények között gondolom simán poénkodna, de egy kontrollzavaros farkaskölyköt nyílt színen ingerelni talán most nem a legjobb ötlet lenne. Márpedig ezért régen is minimum egy tockos járt volna neki. Most meg? Fene tudja...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos

Re: Marlene's Dessert // Hétf. Máj. 16, 2016 6:58 pm

Rosszul esett neki a dolog, nem akartam megbántani, csak furcsa volt, hogy ő még kicsit egyel odébb volt. Nem bántom érte, ugyan már. Le se cseszem érte és nem is szeretném, hogy letörve lássam őt. Ne érezze magát rosszul egy ilyen semmiség végett. Szelíd mosollyal nyugtatom meg a nemhibáját. Mert ez nem hiba volt, ne is érezze azt.
A találós kérdésre hamar választ ad és már kapom is a következő kérdést, amire máris válaszolnék, hogy honnan tudjam, de aztán összeszűkült szemekkel vizslatóm arcát… ez most az? Vagy az? 
- Öhm…kezek, bicska és spárga? - nem vagyok benne fullra biztos, hogy ez lenne az, nem nagyon érdekelnek a filmek világa, sőt! Autósszerelős könyveket olvastam csak, messziről elkerültem mindig is a thillereket, meg a romantikus 500 oldalakat. 
Nincs türelmem. Megadom másnak az olvasáshoz való szeretetét. Akkor inkább a gépen megnézem a legfontosabb részleteket és ki van merítve a fontos filmekről szóló érdekeltségem. - Áh…szóval nem tudod még! - esik le a tantusz szavait hallva, szóval valami könnyedebb szavakkal kellene megoldanom a jelenlegi fejtörést. - Akkor úgy mondom, hogy képes vagyok lemásolni bármilyen harcmodort. Tehát ha most neki áll itt egy japán harcos Kung-fuzni  akkor azt első szerbuszra visszaadom. - azt bekaphatja a húzott szeműje… 
Legalább érthető voltam? Emiatt aggódom, hogy nem, szóval kíváncsian pillantok íriszeit kutatva az értelmet megtalálom- e benne, hogy világosan fejeztem e ki magam, vagy ennél könnyebben adjam elő. Nem azért mert hülyének nézném, hanem mert azt akarom, hogy tudja, amit tudnia kellene….
A film oda vissza feleletet ígér, de egye kutya alapon leszedek neki párat. Csakis ő miatta és nem azért mert kíváncsi volnék bármelyik marhaságra.
Összehasonlítási alap? Hát…szerintem élőben jobb, de majd ő is meggyőződhet erről szépen.
Hogy róhatja le… kaján vigyor csúszik a képemre, rövid hatásszünettel kombinálva, majd némi komolyságot erőltetve megszólalok. - Szeretném, ha eljönnél velem egy túrára. - csak ennyit szeretnék ezért, a következő kiszállásomat meg majd máshogy díjazom, mert bármikor eljövök hozzá egy apróság végett is. Kinyomom a két lapost, az enyémet elpakolom, a sajátját áttolom neki. - És nem, nem fogadok el nemleges választ. – felelem kissé szigorúbb hangnemben, de tekintetem lágysága miatt nem kell megijedni tőlem. Őt aztán soha nem bántanám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 27
◯ HSZ : 133
◯ IC REAG : 101
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Marlene's Dessert // Csüt. Máj. 19, 2016 6:45 pm

*Érzem magamon kísérőm pillantását, de már rég nem zavartatom magát emiatt, sőt, szinte el is felejtkezem róla, pedig tudom - ésszel legalábbis -, hogy a másik energiáit mindvégig körém szivárogtatja, ugrásra készen, hogy ha valami felhergelne vagy egyéb dolog történne, megakadályozhassa a bajt. Mert a kölykök ilyenek, instabliak, nyugtalanok... Ám ma még a szürkebundás is szinte higgadtan veszi az akadályokat, én nemkülönben. Némi múló rossz érzéseket és pár kisebb örömkitörést leszámítva végig képes voltam megőrizni a nyugalmam, amire tulajdonképpen büszke is vagyok.  Azelőtt sosem voltam indulatos típus, de a harapás óta mégiscsak előtérbe került énemnek az a nehezen kezelhető fele... kivéve ma. Na jó, az utóbbi időben általában is mintha visszatértem volna a rajtkőhöz e tekintetben, de Matthias ezen felül is kihozta belőlem a jobbik részemet, azt hiszem.
Vigyorogva viszonzom a pillantását, elégedetten hátradőlve, hogy mintha sikerült volna megfogni. Aztán rajtam a meglepődés sora, amikor némi hezitálás után, de sikerül neki, és... megválaszolja a kérdést. Jó, kötekedhetnék, hogy a "semmi" kimaradt, de eszemben sincs! Helyette ismét kacagok. - Pontosan! Tiéd a fele királyság, Techzseni! - Persze ha szemét lennék, rávágnám, hogy sajnos egyik sincs az ÉN zsebemben, de nem vagyok mocsok. Örülök, hogy nem veszett el vele a közös hang, hogy végre - Willow-n kívül - biztonságban és nyugalomban érezhetem magam olyasvalakivel, aki a régi, normális életemből ismerős.
- De, de! - vágom rá gyorsan, hiszen eminens tanulóként mi sem lenne szégyenteljesebb, mint ha "még ezt sem" tudnám. De azért végighallgatom a kifejtősebb magyarázatot, és tényleg van benne újdonság, ezt azonban inkább lenyelem, semhogy beismerjem. - Willow elmagyarázta a vérvonalakat. Csak még nem tudom... felismerni őket - magyarázom, mire értettem korábbi szabadkozásom. A mondatba szőtt 'még' szócska pedig jelzi, amit nem teszek hozzá hangosan: már nem sokáig lesz ez így, ha rajtam múlik. - Egyébként a kung-fu kínai eredetű... - fűzöm hozzá, nem is én lennék, ha visszanyelném a tényszerű korrekciót... És ezzel legalább azt is megúszom, hogy kibukjon belőlem némi hűűű meg húúú, hogy ez milyen menő képesség lehet a farkasok között. Akkor Mattie-nek biztos nem volt gondja annak idején a harci tanulással. Bár a magam részéről a mártírokat jobban csodálom, ugyanakkor kétlem, hogy lenne elég lelkierőm (vagy mazochizmusom?) az ő adottságukhoz... nem mintha lenne értelme ilyesmin tűnődnöm. Hiszen nincsen semmim.
A filmeket kiveséztük - vagy csak nem akar leállni vitatkozni, ami igen bölcs hozzáállás végtére -, a felajánlást követő kaján vigyora viszont nem sok jót ígér nekem. Kihúzom magam, mintha olyan marha bátor lennék, és viszonzom a tekintetét, de közel sem érzem olyan magabiztosnak magam, mint amit mutatok. Kábé minden lehetetlenséget kinézek belőle, amilyen komolytalan tud lenni... így szinte hallhatóan gördülnek le mázsás súlyok a szívemről, amikor végre megszólal. Sóhajtva engedem ki a levegőt a tüdőmből.
- Nem csak rajtam múlik! - figyelmeztetem, szememmel ismét a kísérő felé intve, aztán megcsóválom a fejem. - De cserkész becsszavamra, megteszek mindent, hogy elengedjenek veled. Ha cserébe száz évig vécét pucolok is - emelem is esküre a kezem, bár azért bízom benne, hogy ennyire azért nem kell drasztikus árakat fizetnem majd... végtére ez csak egy baráti kiruccanás egy rám vigyázni képes farkassal, nem? Csak nem lehet olyan lehetetlenül nagy kérés... Visszaveszem közben a laptopom, szeretettel végigsimítom Kázmér kissé felmelegedett oldalát - mondják, nem mai gyerek már, azért forrósodik fel olyan könnyen, de sebaj, az enyém, én így szeretem. Visszacsomagolom én is, nem akarom tovább feltartani Mattie-t, bármilyen remek is vele töltenem az időmet, nyilván neki van egyéb dolga is. - Kösz mindent, Techzseni - nézek a szemébe, s persze nem csak a kütyüjavítást értem alatta ezúttal. Főleg nem azt... Megölelem, ha szabad, továbbra is talán túlzó óvatoskodással, de inkább ez, mint a meggondolatlan és túl hirtelen mozdulatok. Vagy hogy összetörjek valamit. Ha távozik, integetek utána, s lélekben felkészülök rá, hogy kapok majd egy oltári letolást, esetleg odahaza majd valami drasztikusabb büntetést is... ha más nem, a telefon kinyomásáért tuti.*

//Köszönöm szépen a csodás játékot, részemről zártam! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos

Re: Marlene's Dessert // Pént. Máj. 20, 2016 7:21 pm

Enyém a fele királyság, el is fogadnám természetesen. Ha egy olyan világban élnénk. Mondjuk az én véleményem szerint, ez sokkal durvább, mint az a Szmeagolos szarság… de ki mit gondol persze. Az csak egy rakat szarság volt. Nem néztem, illetve de, néztem, beletekerve. 
- Nem baj, még fejlődésben vagy. - villantok egy kedveskedő vigyort, arra, hogy hiába az említés, azért még behatályozni még nem tudja. Ez nem gond. Kölyökként még én sem nagyon tudhattam, de ez idővel fordulni fog pozitív irányba. 
A kiokítására viszont lelohad képemről a vigyor és szalutálni kezdek, végül rákacsintok. 
- Vettem, Főnök. - a vigyorom újra előre tör, mintha az előbbi meg sem történt volna. Imádom a csajt, nem tehetek róla, rá haragudni nem tudok. 
Komolyan nem! Csak arra a baromra, ki beharapta közénk, ilyen satnya fenevaddal.
Tudom, hogy nem rajta múlik a dolog, de szeretném elvinni kicsit napokra kirándulni. Hogy lazítson kicsit, hogy lássa, nem csak a fekete  és fehér világ van, csak azért mert az lett ami. Lássa attól még  szinesebben a világot, mert megérdemli. Ezek után amin átmehetett főleg. 
Figyelem a mozdulatot, melyet az eskü alatt tesz, félre billentett fejjel és könnyed mosollyal mustrálom végig a kis nőstényt. 
Bólogatok lassan, majd magam is visszapakolom a lapost a tatyójába és felkelek, az ölelését viszonozom, kap egy hosszú csókot is a feje búbjára, jól be szívom az illatát. 
Farkasom is elköszön a kölyöktől, rá pillant hosszasan ahogy fel kell ültéből, megcsóválja farkát, majd morran egyet kedvesen, majd elindul „haza”. - Légy jó Bogárszemű! - suttogom ahogy eleresztem, aztán elindulok vissza a kocsimhoz, pajzsomat felhúzom teljesen, ahogy egy pillantást vetek a kísérőjére. 
Majd mint aki jól végezte a dolgát lelkes, boldog fütyülésbe kezdek. 


/Én is nagyon köszönöm a játékot, majd értekezünk még  /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Marlene's Dessert // Szomb. Máj. 21, 2016 12:42 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Marlene's Dessert // Today at 1:05 pm

Vissza az elejére Go down
 

Marlene's Dessert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Mindennapi élet :: 2nd Avenue-