HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Jackson Carter Today at 7:32 pm
írta  Marla Borgens Today at 5:11 pm
írta  David A. Blandern Yesterday at 11:11 pm
írta  Declan S. Callaghan Yesterday at 11:03 pm
írta  Darren Northlake Yesterday at 9:43 pm
írta  Payne Holmes Yesterday at 9:15 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:37 pm
írta  Alignak Yesterday at 2:03 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 02, 2016 8:09 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Celeste M. Hagen Csüt. Dec. 01, 2016 3:50 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Balthazar Bluefox
 
Primrose Trevelyan
 
Duncan Corvin
 
Rocky
 
Lester J. Edison
 
Celeste M. Hagen
 

Share | .

 

 Aurora Whispers Mesekönyvbolt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Aurora Whispers Mesekönyvbolt // Pént. Szept. 12, 2014 9:38 am

First topic message reminder :

Bérlő: Killian K. Kenway (közreműködik Abigail Cecile Cross & Hope E. Belfort)

Ha közelebbről is megszemléled a faragott fatáblát, ami a bolt cégéreként szolgál, apró, barnára égetett betűkkel a következő kiegészítést olvashatod:

AURORA WHISPERS
- because there's always a story to be told


(a kép erőteljes illusztráció)

A közepes méretű könyvesbolt mindössze egyetlen helyiséget ölel fel. Minden polc természetes faanyagból készült, szemmel láthatóan szellősen vannak még pakolva, hiszen nincs túl sok könyv, amivel meg lehetne tölteni a polcokat. Ha az üzlet beindul, minden bizonnyal az egész atmoszféra hirtelenjében változik majd valamiféle titkos kuckóvá.
A pénztár és a pult közvetlenül a bejárattól balra helyezkedik el, és úgy, mint a helyiség többi része, egyedülálló apróságokkal, faragványokkal és játékokkal, dísztárgyakkal van megpakolva.
A falak nagy része a lila, a fehér és a zöldalma színeiben pompáznak, egyenletes felületet azonban nehezen találsz: különféle hagyományőrzéssel kapcsolatos motívumok jelennek meg, már csak az oldalfalakat is egy történetté várzsolva. Összesen tizenhárom gyermek, fiúk-lányok vegyesen, ki-ki valami játékot játszik, együtt, egymással, külön-külön. Erőteljesen vannak jelen az állatok, a plafon felé sasok és egyéb madarak repülnek, szarvasok, őzek, kisebb rágcsálók, kölyökfarkasok, medvebocsok leskelődnek vagy éppen ismerkednek a fal szereplőivel.
A plafonról mélylila selyemszalagok lógnak alá, hanyagul mintegy sátortetőként borulva az egész helyiségre.
A hátsó sarok egy kisebb játszóházként funkcionál: babzsákok, apró asztalka, koros olvasólámpa, egy tipi és megannyi hagyományos játék szanaszét: kisautók, babák, ólomkatonák, állatfigurák. Papír és színesceruzakészlet pihennek egy újabb asztalka tetején arra várva, hogy valaki végre dobálja szét őket.

Szinte észrevétlenül simul bele a közegbe egy ajtó, amin át a személyzeti részleget, az illemhelyet, valamint egy apró főzőfülkét találunk.

A pénztárgép mellett egy nagy kartondoboz pihen. Lezárt, csak egy vékony rés akad a tetején, olyan, akár egy szavazóurna. Oldalán cirádás betűkkel a következő felirat áll:
Mesélj nekem Te is!
Ha valaki megkérdezné, mire jó ez pontosan, a válasz a következőképp hangzana:
Minden történet érdekes, és minden történetnek van tanúlsága. Névtelenül lehet bele dobni mindenféle mesét, titkot és kívánságot, és ki tudja, talán egy szép napon a bolt saját kiadatású könyvében fognak visszaköszönni.


A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Nov. 11, 2014 1:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net







SzerzőÜzenet
Dominic Santoro
Rangidős Testőr

◯ Kor : 213
◯ HSZ : 144
◯ IC REAG : 131
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Aurora Whispers Mesekönyvbolt // Pént. Ápr. 10, 2015 3:49 pm


Mindenki a saját tapasztalataiból táplálkozik, így számára talán elbizakodottságnak tűnhet az, amit én bizonyosságnak érzek az Alfámmal és a falkámmal kapcsolatban. Nekem ugyanis se gyanúm, se sejtésem valódi létét illetően - mitől is is volna? Találkozhatott már hasonló módszerekkel, hasonló falkával, de nem velünk.
Éreztem a haragját látszólagosan a gyújtogatás, valósan a szemtelenségem fölött. A pofon hirtelen és gyorsan ért, esélyt sem hagyott kitérésre, annál viszont jóval több önuralommal rendelkeztem, semmint hogy ilyesmivel meggondolatlan támadásra tudna késztetni - akár tudatosan, akár szándékán kívül. Hátráltam egy lépést, némileg ugyanis elszoktam attól, hogy pofont kapjak. Vagy akár ütést. Érdeklődve simítottam enyhén zsibbadó arcfelemre kezemet, szórakozottan vizsgálgattam a bizsergető fájdalom érzetét, ami olyan céltalan és hasztalan volt. Megszégyenítés? Ugyan, az ilyesmi közönséggel éri csak el megfelelő hatását, bár tippet adni e téren igazán nem szándékoztam.
- Valóban? - pislogtam már-már megilletődötten a gyúlékonyság megemlítésére, majd szinte kedvesen mosolyodtam el. - Akkor ön miért bohóckodik a városban a falka területén, az orra előtt, a belváros közepén? Láthatóan ért egyet s mást, így megdöbbent, hogy eddig semminemű lépést nem tett ennek a látogatásnak az elkerülésére. - Már nem mosolyogtam nyájasan, kiveszett minden ál-részvét és barátság tekintetemből, vonásaimból, ahogy engedtem, hogy a maskara helyett némi igazság kússzon a felszínre. Vagy inkább egy másik hazugság, már én se tudtam őket különválasztani, nem is volt rá szükség.
További eszmefuttatásra azonban egyelőre nem nyílt lehetőségem, mivel elkapta korábban öngyújtót szorongató kezemet. A reflex rántotta elő a reakciót, se indulat se harag se érzelem nem volt mögötte, pusztán nem tűrhettem, hogy egy kóbor a saját területünkön belül kénye-kedve szerint feddjen és üssön meg. A tovább menetelről nem is beszélve. Az ezüstözött rövid penge egy szempillantás alatt siklott szabad kezembe, ahogy nyitott kabátom alá nyúltam. A mozdulat nem akadt meg, s ha csak nem volt résem, nem tett ellene, akkor kezemre fogó karjába mártottam a pengét, hogy egyetlen határozott, pontos mozdulattal felhasítsam csuklótól könyékig a verőér mentén.
- Ha az Alfám megkérdez, azt fogom felelni, hogy a munkámat végeztem - szögeztem le, amennyiben még volt rá lehetőségem.
Nem. Legyen bárki, bármily öreg, erős vagy sokat tapasztalt, ő engem addig nem utasíthat semmire sem, míg a falkában nem áll fölöttem. Kevés dolog létezik ezen a világon, amihez a legcsekélyebb mértékben is ragaszkodtam, ez azonban azok közé tartozott. Bármennyire is tűnjön ez számára arrogánsnak, beképzelnek, ostobának. Én nem engedhettem meg magamnak, hogy pusztán ilyesmire alapozva fejet hajtsak a jött-mentek előtt, akkor sem, ha alapvető természetemet nem lehetett dominánsnak mondani. Ha engedelmeskednék neki, úgy amico mio felé tanúsított lojalitásom és engedelmem nem lenne több puszta légvárnál, valódi helyem pedig valahol az Omega alatt volna. Emlékeztem még a pincében végrehajtott büntetésére - undor fogott el arra gondolva, hogy nála is kevesebbet érjek.
Attól függően, hogy melyikünk támadása mennyiben talált be, nyalom le kezemről saját véremet - és talán az övét is. Ha pedig még van érkezésem meghallgatni szavait, úgy mindegyiket elmém falára vésem. Fenyegetés. Nem kívánt elem. Ezzé vált nyíltan is a szememben a falka felé, nekem pedig vágyaim sorát gyarapította, hogy bebizonyítsam neki, mennyire eltévelyedett gondolat, hogy ezt a falkát oly könnyedén elsöpörheti, mint ahogy állítja. Éppen ezért fenyegetését sem viszonoztam, pusztán finom mosolyra húztam a számat.
- Amennyiben kapok ilyen parancsot, biztosíthatom, hogy sajátos módon fogok neki eleget tenni.
Figyeltem, ahogy véremet a dobozba törölte (ha csak ennyit tett és nem volt kénytelen saját vérzését is elállítani). Legalább így rejt némi értéket a karton. Érték...
- Miért jött ide? A városba? - kérdeztem, ha még tudtam. Nem volt titok előtte a falka létezése, a módszereket is felvázolta, talán is arról is lehetett sejtése, hogy a többi kóborral miféle megegyezések születtek, mégis itt volt. Valaminek lennie kellett, ami egyáltalán idehozta, s most marasztalja. Pusztán a felesége? Kiábrándító volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Killian K. Kenway
Vérvonal Alapító

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 385
◯ IC REAG : 476
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Aurora Whispers Mesekönyvbolt // Pént. Ápr. 10, 2015 4:44 pm


+18

- Attól, hogy önhöz nem jut el minden apró hírmorzsa, még nem jelenti azt, hogy nem tettem lépéseket. - oktatom ki felsőbbrendűen, aztán némileg lenézően hozzáteeszem - Maga él falkában, tudnia kellene, hogy bármennyire fájdalmas, maga csak egyetlen, bármikor pótolható fogaskereke a rendszernek, és mindig csak annyit kell tudnia, amennyi a saját működéséhez feltétlenül szükséges.
Mivel teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy de Luca tud az ittlétünkről, ennek ellenére kénytelen fenntartani a tudatlanság látszatát, így még csak nem is érzem rosszul magam azért, mert nem tekintem a hímet elégnek ahhoz, hogy ilyen bizalmas információk birtokában lehessen. És egyébként is azt hiszem, hogy ha a saját felmenőjétől tudna egyet s mást a ténykedéseinkről, már jóval korábban felfogta volna, hogy nem biztos, hogy megéri túl sokáig rágódnia a bérleti díjam témáján.
A mozdulata gyors és gyakorlott, bár közel sem eléggé ahhoz, hogy ne vegyem észre időben. Csak egyetlen szemvillanással jelzem, hogy igenis látom a mozdulatát, és amint beledöfi a pengét a karomba, halk, fenyegető morgással égetek lyukat a tekintetébe, miközben hagyom, hogy felszántsa a karomat. A vérem mindkettőnk arcát, ruháját, de még a padlót is összefröcsköli, ahogy ideges szívem heves lüktetése sugárban pumpálja ki belőle Tupilek örökségének bíbor folyamát. Csontot zúzó szorításom ennek okán felgyorsult, mivel a sérült idegek végett kevés időm maradt, hogy a magam lassú és preciz módján fejezzem be a rongálást.
Büszke és hűségről árulkodó szavait immár fuldokolva köhögheti fel, ahogy elkapom a torkát, és pillanatokon múlik csupán, hogy nem roppantom össze a gégéjét is. Hatalmas, feketében és lilában táncoló fulladással kötök csomót nyelvére, féket nagyszájú fenevada pofájára. Hallgass el!
Apró legyek óriási rajának zümmögése tölti el elmém minden szegletét. Érzem megnyúlni tépőfogaimat, elore tolulni homlokcsontom, ahogy a farkasom határozott éleket domborít az arcberendezésemre. Ahogy szorítom, az imént felmetszett karomat Dominic remélhetőleg már javában liluló arca elé emelem. Egyetlen szót sem kell szólnom ahhoz, hogy azt lássa, amit láttatni akarok vele. Az általa szúrt sebnek nyoma sincs.
- Azt hiszem, hogy az Alfája már nem fogja megkérdezni semmiről, Mr. Santoro.
Recsegem bele az arcába, aztán egész egyszerűen oldalra rántom, hogy a fejét a pultba üthessem, vigyázva arra, hogy eszméleténél maradjon. Ha megpróbálna felkelni, úgy a jobb lábammal tartom féken, pontosan úgy taposván, ahogy a hattyúval is tettem korábban.
- Megható a falka iránt tanúsított hűsége. Sajnálatos, hogy az évek és a rutin túlságosan magabiztossá csiszolták ahhoz, hogy ismerje a saját határait. De biztos vagyok benne, hogy szép gyászbeszédet kap majd, és egy különösen drága márvány sírkövet.
A karom sebe újra láthatóvá válik, hogy aztán újra eltűnjön, majd megint véremet köhögje fel, feszített ritmusban villogva, akár egy kiégni készülő égő.
- Maga szerint megsebzett vagy nem? - érdeklődöm, idült arckifejezéssel, mintha izgatott lennék a válaszától, hogy vajon melyik illúzióm sikerült a legjobban - Borzasztó lehet ilyen kétségek közt létezni, nem irigylem, hogy őszinte legyek.
Kissé elmerengek, igyekezvén mozdulatlanul tartani a hímet, amihez úgy vélem, nem is szükséges illúzióhoz folyamodnom, hiszen gyenge, mint a harmat - tűnékeny, mint a téli napsütés.
- De van egy jó hírem. Ennek véget is vetek. Őszintén sajnálom, hogy nem tudtunk megegyezni, Mr. Santoro. De igaza van. Tényleg csak a munkáját végezte.
A Rémálmodó érdektelenül felsóhajt. Rettentően untatja a felesleges szócséplés, neki nem kell más, csak nyugalom, gyors és kíméletlen eredményekben formálódott biztonságérzet, saját hatalmának táplálásban érzett jóllakottság. És bármennyire is gyűlölöm táplálni, be kell lássam: túlságosan rég volt már a felszínen, túlságosan rég vált jussává a beteljesülés vérben és halálban mártózó öröme ahhoz, hogy tovább tagadjam tőle.
Lassan, már-már szeretetteljesen nyúlok Dominic fejének irányába. Finoman ráteszem a kezem a feje búbjára, hajkoronájának piszkosszőke tincsi közé fúrva az ujjaimat. Csendesen, csupán magamban szólongatom a benne élő Farkast, sajátommal körbeölelve, kísértetiesen helyzetidegen nyugalmat plántálva a szívébe. Nem lesz semmi baj. Feloldozlak. Hamarosan mindennek vége lesz.
Simogató, gondoskodó mozdulataim minden fésüléssel egyre erősebbé válnak. Mintha csak masszíroznám a fejbőrét. Amikor a lila örvény mindkettőnket magába szippant, mély, sóvárgó lélegzetvétellel adom meg magam a kísértésnek. Gumilabda, egyszerű sárgadinnye csupán koponyacsontja az ujjaim között. És pontosan úgy is pukkad szét, fröcsög rá minden mocska a bolt berendezésére, mintha csak egy kalapáccsal szétvert gyümölcs maradéka lenne. És úgy is etet. Jól lakat, és tudom, hogy a Rémálmodó egy darabig békén fog hagyni.

- Akkor megtenné, hogy átadja ezt Mr. de Luca számára? Mr. Santoro? Jól van? Ne hozzak esetleg egy pohár vizet?
Érdeklődöm kedvesen, kissé aggódva, ahogy a a kezemben tartott papír felett nézem az arcvonásait. Nehéz visszafognom az arckifejezésem árulkodó jeleit, és úgy tennem, mintha ártatlan volnék. Mert bármennyire is tűnt gyomorforgatónak, be kell valljam, hogy alkalmanként valóban... hiányzik, hogy a világon töltsem ki felgyülemlett haragom.
Nincs hattyú, nincs égett papír. Csak a dobozért mentem, kihasználva azt az időt, amit az Illúzióban is erre fordítottam. Kevesebb koncentráció, tartósabb eredmény.
- Szóval szeretném, ha átadná ezt az Alfájának, és bár valóban nincs készpénzem, mindent el fogok követni, hogy a legközelebbi találkozásunk alkalmával elégedettebben távozhasson. Biztos nem vinne ajándékcsomagot? Szívesen adnám.


Kilaun
EXCUSE ME WHILE I LIGHT UP THE SKY

-.Nightmare.-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dominic Santoro
Rangidős Testőr

◯ Kor : 213
◯ HSZ : 144
◯ IC REAG : 131
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Aurora Whispers Mesekönyvbolt // Pént. Ápr. 10, 2015 6:19 pm

Pótolhatóságom nem okozott különösebb szívfájdalmat, mivel pontosan tisztában voltam a fontosságommal, ahogy azzal is, hogy ezen elv alapján mindenki mást is lehet pótolni. Mindezen viszont nincs sok időm eltűnődni, kezemet törné, törte, hát visszatámadtam, s ami ezt követte, az semmi korábban tapasztalhatóhoz nem volt fogható.
Láttam a tekintetét, a benne villanó könyörtelen játékos pillantását, ami fojtogató sötétségből szőtt hálót egész valóm köré, hogy apró porszemnél is kevesebbnek éreztem tőle magam. Kezem törött, vérem fakadt, az ő karján pedig seb futott végig, hogy neki is vöröslő vére fröccsenjen ránk, a közelünkben lévő tárgyakra, talpunk alatt a padlóra. Villanásnyi idő volt csupán, ám ennyi is elég ahhoz, hogy ösztönöm megsúgja a beálló változást, a fordulópontot, amitől nem vezet tovább út, mert egy feneketlen szakadékba torkollik minden.
Elkapta a torkomat. Tehetetlen bábként fuldokolva hörögtem szavaimat.
Durva ütés, amit a pulttal karöltve mért fejemre, ám ez még nem volt elegendő eszméletvesztésemhez, inkább gondos jelzés volt: azért maradhattam eszméletemnél, mert így akarta. Nem estem pánikba eddigi tetteitől, azt követő szavaitól, ámbár agyam lázasan kutatott kiút után, hiszen kellett lennie. A bestiálissá torzult arcba néztem, de nem sokáig gyönyörködhettem benne, figyelmemet ugyanis sebzett karjára irányította... amiről eltűnt a penge marta vágás.
Valami a gyomromnál fogva rántott meg, húzott lefelé, ahogy saját bizonyosságom masszív burkát repesztette meg, minek után nyugalmam falai megremegtek, büszke pajzsként hordott közömbösségem szél borzolta, ingatag búzamezővé vált. Lehetetlen.
Képtelen voltam megszólalni, ékes szó, vádló él, őrült kacagás mind bennem rekedt, az egyetlen, ami ki akart belőlem törni, az lomha farkasom életösztöne volt. Ennek ellenére moccanni sem bírtam, hiszen ő... hatalmasabb nálam. Téboly, érthetetlen, savként maró félelem, ami nem képes könyörgést kicsikarni belőlem, amivel életemért rimánkodhatnék, mégis éreztem a csontjaimban. Tervével szöges ellentétben áll mozdulatának finomsága, gyengédsége, farkasa "ölelése", ami ellen tiltakoznék, ha tudnék, ha adna rá lehetőséget. Üvöltenék tán, csakhogy hangom félúton elhal, szavaim beleforrnak a némaságba simító mozdulatai közepette. Mint a gyermek, aki tudja, hogy a mély víz iszonytató rémeket rejt, mégis beleveti magát, mert más nem tehet, úgy adom magam én is neki. Halk, a világon semmiféle visszhangot nem keltő csobbanással, utoljára nézve a mély lila örvénybe, ami elragad az Élettől, hogy a Halál csókját ossza.
Gyere! Cinkosom voltál eddig, most veszejtőm leszel.
Éreztem a növekvő nyomást, hallottam az első reccsenést, felfogtam a koponyámba hasító mérhetetlen kínt. Nem lesz szép, nem lesz békés, se csöndes... de mindennél magányosabb, elszigeteltebb. A kötelességemet teljesítettem. Ennyi szépség talán nekem is megadatik majd, ha valaha felemlegetnek.

Értetlenül pislogtam, sűrűn, többször egymás után, és egyedül önuralmamnak volt köszönhető, hogy nem kaptam egyből fejemhez, leellenőrizni, valóban ép, egész még. A visszatérő hímre emeltem pillantásomat. Se vér, se seb, se hamvak. Az öngyújtó érintetlenül lapult kabátom zsebében, jobbom sértetlen, akárcsak a behajtani kívánt pénzösszeget tartalmazó papír. Fejemben hangyabolyként zsizseg számtalan gondolat, tagjaim egy-két illékony másodpercig kábult döbbenet béklyózza. Rövid ideig fel se bírom fogni, hogy valóban élek még, előbbi halálom pedig nem volt több puszta rémálomnál. A valóságon is túlmutató hitelességű rémálomnál. A pult is tiszta, nem szennyezi vér, a padló is eképp makulátlan.
Dermedt merengésemből újbóli megszólalása zökkent ki, úgy tekintek rá, mint aki még sose látta, vagy éppen támadást várt. Zsigeri ösztönt csalt elő belőlem, rémisztően igazi választ tőlem valamire, aminek természetesnek kéne lennie. A felém nyújtott dobozra irányítom tekintetemet, majd gépies mozdulattal veszem át. A karton érintése soha nem látott megnyugvással tölt el, érdes felülete jól tapintható, én pedig nem átallok ebben az apró részletben elveszni egy szívdobbanásnyi időre. Valamit kirántott belőlem, megrongált bennem.
- Pompásan érzem magam - mondtam könnyedén, habár az előbbi pillanatokat sajnálatos módon nem tudtam törölni, elvenni emlékei közül. - Természetesen átadom a csomagot Mr. de Lucának. Szívből remélem, hogy a fizetségről mindkét fél számára kedvezően tudunk majd megállapodni - szólaltam meg, mikor már biztos voltam hangomban, az "összeg", valamint "pénz" szó helyett inkább mást választottam. Apró visszalépés, a gesztus viszont mögötte rejlik, valami pedig azt súgta, hogy ezzel tisztában van. Pár másodpercig a szemébe néztem, mintha valamit keresnék, válaszok után kutatnék, végül viszont lehunytam rövid időre a szemem és finoman biccentettem. - Legyen szép estéje, Mr. Kenway.
Feleslegesnek éreztem tovább nyújtani az ittlétem. Feleslegesnek éreztem valósággá tenni azt, amit illúziója keltett bennem, amitől - bármennyire is gyűlölten bevallani magamnak - felállt a szőr a hátamon és keserű íz ömlött szét számban. A Halál csókja nem édes, csak rothadás létezik benne.

Átadtam a dobozt, benne tartalmával amico mionak, és ha csak nem küldött ki előtte, jelentésemet, beszámolómat az alatt ejtettem meg, amíg ő "ajándéka" tartalmát szemlélte. Valójában valahol tartottam tőle, hogy pokolgépet is rejt a csomag.
Akkor sem ágáltam, ha felbontása előtt elbocsátott, ez esetben leváltottam a szobája vagy az irodája előtt strázsáló Testőrt. Eska leplébe burkolóztam, áldásost ködöt vontam magam köré, hogy senki se lásson, senki se sejtsen semmit. Nem inoghattam meg, nem, egyetlen pillanatra sem, mert a pótolhatóság elfogadható, ésszerű tény. A hasznavehetetlenség azonban megbocsáthatatlan bűn.

//Nagyon-nagyon köszönöm a játékot, ez... valami úristenjézusom volt! Imádtam! <33333333 *_*//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Killian K. Kenway
Vérvonal Alapító

◯ Kor : 832
◯ HSZ : 385
◯ IC REAG : 476
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Aurora Whispers Mesekönyvbolt // Kedd. Máj. 19, 2015 1:45 am

Mindent megteszek annak érdekében, hogy ne mosolyogjak túlságosan szélesen, bár az ajkam szegletében megbúvó cinkosság már így is világgá kürtöli, hogy pontosan tudom, mi jár a fejében. Igen, etetnem kell a ragadozót, de fogalmazzunk úgy, ezzel a trükkel és ennek eredményével amolyan vegetáriánus étrendre ítélem. Még mindig tovább kitart így, mintha koplalnia kellene. Mondanám, hogy ezzel nem ártok senkinek, de ahogy ezt a fiatal farkast elnézem, elég masszív homokvárakat sikerült összetipornom a lelkében. Egy biztos, csakhamar úgy és olyan tónusban beszél velem, ahogyan már akkor elvártam volna, amikor közöltem vele, hogy nem tudok fizetni, de kész voltam más alternatívákat felajánlani a békés együttműködés érdekében. Sosem szerettem az arrogáns teremtéseket, és úgy hiszem, hogy most eggyel kevesebbet kell eltűrnöm – legalább is ami a felém való megnyilvánulásait illeti. A farkas lustán nyújtózik odabent, ahogy mélyen beszívom a levegőt, és csak abban bízom, hogy a leckém nem csak az elkövetkezendő néhány estére változtatott meg valamit a hímben.
- Ó, hát én ebben egészen biztos vagyok. – mosolyodom el bizakodóan, amikor a kedvező fizetség kifejezésekkel él - Kedves Öntől, de emiatt igazán ne fájjon a feje, szerintem az Atanerk teljesen elégedett lesz az ajándékommal.
Nem érdekel túlzottan, hogyha ez a Santoro van annyira kíváncsi és leleményes, hogy meglesse a doboz tartalmát, mielőtt átadná az olasznak. Neki semmit sem fog jelenteni, legfeljebb csak felkelti majd az érdeklődését, de mielőtt túlságosan sokat gondolkozna rajta, majd eszébe jut, mit élt át a küszöböm előtt. És akkor talán rá fog jönni, hogy nem is akar annyira rajtam gondolkodni.
- Viszont kívánom, Mr. Santoro.
Nagy volt a kísértés, hogy inkább azzal búcsúzzam, hogy „Szép álmokat kívánok”, de ha ezt egy könyvben olvasnám, valószínűleg kinevetném a szerzőt ezért az átlátszó és erőltetett humorforrásért, így át magamnak sem engedek meg efféle hanyagságot.
Ahogy kisétál, felkelek magam is, figyelem a hátát, ameddig lehetséges, és szép lassan fordítom el a nyitvatartást hirdető fatáblát. És mialatt a lámpák szép lassan kihunynak az üzletben, valahol a Holiday Inn Expressben felcsattan az értetlenségtől átitatott döbbenet hangja. Nehéz szívként koppan a felismerés: az Álmodó is a városod utcáit árja, Atanerk. Az Álomfogó, amit ajándékoztam, távol tartja a rossz szellemeket, bízom benne, hogy alaki kifüggeszti majd az ágya fölé. Ha ismeri a hagyományt, ezzel talán tisztában lehet. De ha nem bolond, akkor azzal is, hogy a dolog ott hibádzik, hogy én nem vagyok szellem. Tőlem nem véd meg a szent szimbólum, Atanerk.
Ne akard, hogy a Rémálmotok legyek.


//Utólag is, megint nagyon köszönöm, élmény volt <3333//


Kilaun
EXCUSE ME WHILE I LIGHT UP THE SKY

-.Nightmare.-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Aurora Whispers Mesekönyvbolt // Kedd. Máj. 19, 2015 10:39 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Aurora Whispers Mesekönyvbolt // Today at 11:22 pm

Vissza az elejére Go down
 

Aurora Whispers Mesekönyvbolt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Hiányoztál nyuszi - Aurora & Aaron
» Whispers of the Night
» Aurora de Martel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Mindennapi élet :: 2nd Avenue-