HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Emily Hart Kedd. Nov. 29, 2016 9:17 pm
írta  Catherine Benedict Kedd. Nov. 29, 2016 11:11 am
írta  Primrose Trevelyan Hétf. Nov. 28, 2016 1:52 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Nov. 21, 2016 9:34 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Nov. 12, 2016 6:47 am
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
írta  Roxan A. Cruz Kedd. Nov. 08, 2016 6:31 pm
írta  Tawny Vaidya Hétf. Nov. 07, 2016 11:02 pm
írta  Skyler R. Hamilton Hétf. Nov. 07, 2016 10:03 pm
írta  Balthazar Bluefox Hétf. Nov. 07, 2016 9:55 pm
írta  William Douglas Hétf. Nov. 07, 2016 6:48 pm
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Nov. 07, 2016 3:32 pm
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Lester J. Edison
 

Share | .


























 

 Egon háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6140
◯ IC REAG : 8029
Egon háza // Szomb. Nov. 01, 2014 4:03 pm





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Szomb. Nov. 01, 2014 4:58 pm

Egon nem gondolta komolyan a szédülést, de még csak abba sem gondolt bele, hogy ezáltal hazudott. Azt pedig végképp nem gondolta át, hogy emiatt Rebecca kapkodni kezd és az idegesség is erőt fog venni rajta.
- Azért annyira nem vészes – próbálta a helyzetet kicsit lazítani – éppen csak…elsötétedett a világ és apró fénypontok kezdtek úszni, miközben a kocsi belseje örvénylően kavargott a fejemben, gondolta ki Egon a dolgot és halványan el is mosolyodott ennek hatására. Kíváncsi lett volna, hogy vajon akkor mennyire pánikol be a lány. Gonosz énje szerette volna elsütni ezt a remek poént, de végül nem tette. – Éppen csak mintha, jelzem mintha, olyan érzés fogott volna el, hogy szédülök. Semmi komoly, tényleg – mondta miközben Rebeccát figyelte és ezalatt gyorsan és aprókat biccentett a fejével. Ezt nyomatékosításnak szánta, bár elég hülyén festhetett.
- Merre is, várjunk csak. Talán egyenesen, ott az út végéig, aztán jobbra, hát vagy balra, hm. Áh, na mindegy, majd ha közelebb érünk jobban fog rémleni merre is kell menni. Szóval a lényeg, hogy amint itt kifordulunk, jobbra kell menni. Aztán egyenesen. És talán majd rájövök, ha odaértünk.
Végül Egonnak sikerült úgy elmagyarázni a dolgot, hogy épségben megérkeztek az utcába, ahol Egon fenséges kastélya található.
- Meg is érkeztünk. Látod azt a kellemes külsejű faburkolatú házikót? Na, azt bérlem. Hát nem csodás? – kérdezte vigyorogva. Természetesen nem volt az. Düledező romhalmaz, mégis elég olcsó volt, hogy hivatalosan munka nélkül is könnyedén ki lehessen fizetni a bérleti díjat. Víz az be van vezetve, meg a villany is, bár Egon utóbbival nem igazán törődött, lévén, hogy nincs szinte semmi elektronikai eszköze, egy olvasó lámpát leszámítva. A mosást a városban szokta megoldani, és az étkezést is, mivel a gáz már nem szerepel a házhoz járó rendkívüli luxusszolgáltatások listáján. Mindazonáltal Egon nem is akarhatott volna kellemesebb házat magának széles-e világon. Az ajtók úgy nyikorognak, hogy lehetetlenség lenne, nem észre venni, ha valaki be akarna sunnyogni, amíg ő alszik. Nem is beszélve a hálószobájának kinevezett felső szoba előtti parkettáról és a lépcsőről, amik még akkor is megnyikordulnak, ha egy girhes macska súlyú élőlény teszi rá a mancsait. Ami egyébként elő szokott fordulni, mivel sütni ugyan nem szokott Egon, de egyéb élelmiszereket szokott a konyhában tartani, és mivel hűtő sincsen, így csak szabadon szokta őket tárolni, amire kóbor macskák egész hada rabol rá néha. Könnyedén megtehetik, mivel a hátsó ajtó üvegrésze kitört, ami így tökéletes bejárást enged a házba.
- Kedves tőled, hogy elhoztál. Igazán köszönöm – mondta Egon. – Szeretnéd megnézni belülről a házat? – kérdezte vigyorogva, mivel biztosra vette, hogy Rebeccának a ház külső szemrevételezése után esze ágában sem lenne betenni az épületbe a lábát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Vas. Nov. 02, 2014 6:53 am

Egon & Becca


*Nem figyeltem Egonra, legalábbis nem néztem rá mert el kellett indulnom a kocsival, de hallottam minden szavát. Nem értettem hogy lehet kevésbé szédülni, ha valaki szédül, akkor szédül és az nem jót jelent. Talán csak meg akart nyugtatni, nem csak én éreztem, hogy kapkodok, látszott is rajtam, gondolom az ő éles szemét sem kerülte el. sikerült végül kifordulnom a helyről ahol eddig az autó állt és elindultam kifelé a parkolóból.*
-Jól van, minden rendben…….egyenesen…..most jobbra vagy balra?.....Azért még a kanyar előtt szólsz, hogy merre?
*Nem szerettem ismeretlen terepen vezetni úgy, hogy valaki magyarázta merre menjek. A térképpel jobban elboldogultam, előre megnéztem merre kell menni és arra mentem. Így viszont elég nehéz volt, főleg, hogy Egon is bizonytalankodott. Persze gyalog minden bizonnyal egészen más utakon tud járni, Fairbanks nem volt olyan nagy város mint New York, de itt is voltak egyirányú utcák. Egon pont az ellenkező irányban lakott mint én és azon a városrészen még nem jártam, ezért talán lassabban is haladtam mint kellett volna mert muszáj volt körülnéznem. egészen más külvárosi jelleggel rendelkezett mint az északi rész, itt nem voltak takaros házak, határozottan öregnek tűnt az utca. Nem volt kosz vagy ilyesmi, inkább csak…régi és nem annyira gondozott. A ház ami előtt Egon megállított sokkal rosszabbul nézett ki mint a nagyi háza a kétévnyi elhagyatottság után. Nálam a kert vadult meg, de a ház nem volt lelakva, láthatóan a nagyi gondoskodott róla, két év alatt pedig nem mehet tönkre igazából semmi. Egon háza viszont láthatóan agyonhasznált volt és senki nem gondoskodott róla az évek folyamán, pedig még szép is lehetett volna. De nem volt az.*
-Te ezért még bérleti díjat is fizetsz?
*Ez volt az első reakcióm, de rögtön vissza is szívtam volna ha tehetem. Egonon nem látszott, hogy hol és milyen körülmények között él, a ház szöges ellentétben állt a külsejével, eszembe sem jutott, hogy talán ennél jobbat nem engedhet meg magának. Ezek után viszont el kellett gondolkodnom.*
-Sajnálom, ne haragudj. Nem akartalak megbántani.
*Reméltem, nagyon reméltem, hogy ez csak a külső és belül azért kellemesebb körülmények várják. Egy festés és néhány bútor csodákat tud tenni, és nem olyan drága mint egy ház külső részét teljes egészében felújítani. Tudom, mert nem rég estem át egy kis renováláson, szerencsére azonban a nagyi háza, eltekintve a portól és néhány repedéstől ami a két évnyi nem fűtés eredménye volt, más javítanivalóval nem rendelkezett. Ez a ház sokkal több ideig állhatott üresen mielőtt Egon kibérelte. Mindez azonban nem tartott vissza attól, hogy bemenjek.*
-Szeretnélek bekísérni ha nem gond. A lelkemre venném ha megint megszédülnél és azért esne bajod.
*Elég lett volna annyi, hogy leültetem valahova és odakészítek a keze ügyébe mindent amire szüksége lehet. A kézsérülése talán nem volt olyan vészes, hogy indokoljon egy kis szédülést vagy holnap reggelig tartó ágynyugalmat írjak elő, de nem voltam orvos, hogy ezt nyugodt szívvel eldöntsem. Kiszálltam a kocsiból és megkerültem, Egon oldalán álltam meg és megvártam míg kiszáll.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Vas. Nov. 02, 2014 3:51 pm

A férfi épp remekbeszabott házát leste, amikor a lány meghökkenését fejezte ki, hogy képes bérleti díjat fizetni ezért Egon. Lényegében jó kedve volt, mert sejtette, hogy a lány úgysem fog bejönni, ezért a ház belsejét majd biztos jobbnak gondolja. Válaszolni akart a lánynak, de meglátott a ház oldalánál egy macskát, ami gyanúsan somfordált hátrafelé. Egon sejtése szerint megint ingyen vacsorára számít. Hát abból most nem fog enni, mivel tegnap semmi ehetőt nem hagyott a konyhában. Bár ennek ellenére előre várta, ahogy a sok macska hanyatt homlok fog menekülni a házából, amint meglátják, hogy hazaért. Ezek a dolgok mindig viccesek szoktak lenni, mivel csak egy szabad kijárat van, és ha sok a macska, akkor egymást lökdösve próbálnak elsőként kijutni a szabadba. Szórakoztató gondolatai közepette viszont elfelejtett bármit is reagálni Rebecca megjegyzésére, és nem is sokára a lány már bocsánatkérő dolgot rebegett. Először nem is értette miért, hiszen elméjét már betöltötte a macska komédia fergeteges látványa, de aztán eszébe ötlött mit is mondott alig fél perce Rebecca és összerakva a kettőt már meg is értette, miért is szabadkozok a lány.
- Nem bántottál meg – nézett a lányra mosolyogva. – Egyébként igen, fizetek bérleti díjat, de amint látod a ház állapota igencsak… rendhagyó – mondta egy kis szünet után. –, így az ára elég csekély, mindössze 50 dollárért bérlem az egészet. Az pedig semmi egy ekkora házhoz képest.
Egon teljesen elégedett volt a nappal, bár sejtette, hogy Rebeccával való mai kiruccanása a végéhez közeledett, de abból a pontból, ahonnan kiindultak, miszerint potenciális vacsorának nézte a lányt, elég jól alakult a dolog. Vétek lett volna felfalni őt. Persze lehet ordas felének ez nem annyira tetszett, de az ő véleményét Egon ebben az esetben nem kérte ki, hiszen amúgy is kinyilvánítja, ha akarja, nem fogja Egon még tovább tetézni a dolgokat azzal, hogy még bátorítja is a fenevadat.
Aztán jött Egonra a hidegzuhany, ahogy Rebecca bejelentette igényét, a ház belsejébe való belépés engedélyeztetésére. Egon először el akarta utasítani, de aztán végül úgy döntött, hogy nem mindegy? Legalább ketten fognak kacagni a girhes, meg nem annyira girhes macskák kézitusáján, ahogy a hátsó ajtó törött ablakán próbálnak menekülni a házból.
- Nem lesz semmi bajom – kezdett bele -, de gyere be nyugodtan. Persze előre bocsájtom belül sem szebb a ház. De a konyhát tegnap felsöpörtem, úgyhogy ott már nagyjából rend van.
Egonnak időbe tellett, mire kiszállt, mivel nem akarta az átázott gézt mindenhez hozzádörgölni, na meg bal kézzel azért kicsit ügyetlenebb volt a kocsi nyitószerkezetének kinyitásában.
Mire kiszállt Rebecca már ott állt mellette. Együtt elindultak a házikó felé. A férfi nem bajlódott, hogy kulcsot vadásszon elő a zsebéből, egyszerűen, csak megfogta a kilincset és kinyitotta az ajtót. Előtte persze lejjebb eresztette a pajzsát, hogy megérezze nincs-e valami gyanús jel, ami arra engedne következtetni, hogy odabent egy csapat vérfarkas várja kivont karmokkal, csak hogy széttéphessék. Azonban semmit sem érzett Rebecca jelenlétén kívül, és a szagok is normálisak voltak.
Beléptek a házba és Egon a lábával toppantott egyet a padlón, ami a bútorozatlan helyiségeken keresztül visszhangzott.
- Figyeld csak – mutatott egyenesen előre, ahol a hátsó ajtó pompázatosan álldogált, törött és félig hiányzó üveggel. A macska cirkusz azonban elmaradt, mindössze egy szürke jószág vetette ki magát eszeveszett sebességgel a hiányzó üveg helyén.  – Áh, a fenébe – mondta lehangoltan a férfi – ha többen vannak tiszta pankráció szokott menni, hogy melyikük ér ki előbb. Igazán vicces szokott lenni – közölte elhúzott szájjal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Hétf. Nov. 03, 2014 5:16 pm

Egon & Becca


*Egon megint valahol máshol járt, de én úgy vettem a nagy csöndet, hogy megbántottam a kifakadásommal. Nem tehetek róla, ösztönös reakció volt a részemről és egy kicsit felháborodott is amiért vannak emberek akik még pénzt is képesek kérni egy romhalmazért. Reméltem, hogy belül nem ennyire lelakott, de ha igen, akkor nem lehet valami egészséges benne élni. A válasza nem nyugtatott meg, továbbra is aggódtam érte és bántott a dolog, hogy hangot adtam a gondolataimnak. ~Rendhagyó. Szerintem nem ez a megfelelő szó rá. ~ De már nem mondtam ki hangosan, csak néztem Egonra bűnbánóan. Persze a bérleti díj nem volt magas a ház nagyságához képest, de egy otthonban nem a méret a lényeg hanem a kellemes melegség amit áraszt magából, hogy jó érzés legyen hazatérni. Ez a ház mindent árasztott magából, csak kellemes melegséget nem. *
-Legalább az nem sok.
*Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, eddig még csak elhoztam Egont, de még rá is erőszakoltam magam, hogy beengedjen. Lehet, hogy a ház külsejével még nincs gondja, de ha belül is ilyen, akkor esetleg kellemetlen lehet neki megmutatni. De már mindegy volt, már nem visszakozhattam, mert az még nagyobb udvariatlanság lett volna. Egon azonban hozta korábbi formáját, vaskos öniróniát hallottam ki a hangjából, amire muszáj volt elmosolyodnom. Azt hiszem kezdtem csodálni Egont amiért minden rosszban talál valami kis jót és nem hagyja, hogy az élet maga alá gyűrje. Mire a kocsi másik oldalára értem és Egon kiszállt, már egészen más szemmel néztem rá.
A ház felé sétálva figyeltem, nehogy megszédüljön és elessen, még mindig úgy hittem, hogy amit mondott az igaz, semmi okom nem volt az ellenkezőjére. Odabent igyekeztem nem nagyon körülnézni, ha meg is tettem, azt csak úgy, hogy Egon ne vegye észre. A látvány önmagáért beszélt, Egon valóban nem túlzott el semmit a házzal kapcsolatban. *
-Mit figyeljek?
*Arra néztem amerre mutatott, de egyelőre nem jöttem rá mit kellene látnom. Aztán megláttam egy macskát amint kiugrik az ajtó hiányzó üvegének keretén át. Amíg Egon nem fűzött hozzá semmit, addig fogalmam sem volt, hogy mit akart megmutatni. Aztán rájöttem, mondhatni leesett, csak lassan. Egon még a hozzá bemerészkedő macskákon is képes derülni. Kerek szemekkel meredtem rá és hitetlenkedve ingattam a fejem.*
-Te vagy az az ember aki ha nem lenne, képtelen lennék kitalálni.
*Már egészen megszoktam a számban az állandósult csokoládé ízt, és olyan sok minden történt mióta összetalálkoztunk, hogy eltompult bennem a csoki iránti vágy, de mikor beléptünk a házba újra érezni kezdtem, s mikor a macska elmenekülése után megérintettem Egon karját, ez megint fellángolt. Nyeltem egyet, de nem tűnt el, én meg nagy makacsságomban úgy döntöttem, hogy csak azért sem figyelek rá.*
-Egon, nem akarlak megbántani, de…én nem szívesen hagylak itt.
*Nem tudtam tovább mondani, de kétségeim voltak a házzal szemben. Ez nem élhető hely volt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Kedd. Nov. 04, 2014 4:00 pm

Egon tényleg csalódott volt a macskák bohózatának elmaradása miatt, ráadásul halványan Rebecca érzéseit is felfogta, amikor beléptek a házba. Önmagában egyik sem szomorította volna el nagyon a férfit, de a két esemény együttes hatása igencsak felfokozta az érzést, bár nem tudta volna megmondani melyik nagyobb mértékben. Elvégre nem igazán számíthatott a lány részéről izgatottságban elfojtott éljenzést, amikor meglátta a ház belsejét, de remélte, hogy Rebecca inkább közönyösen fogadja a benti állapotokat, mintsem aggodalommal. Mégis  a megjegyzése Egonról jól esően hatott a férfire, és amikor a karját is megérintette a lány, olyan érzéshullámok csaptak ki Rebeccából, amit már sokszor érzett felőle, de mindig beazonosíthatatlan volt számára. Hasonlított a vágyakozásra, de ugyanúgy lehetett eliramodási vágy erről a helyről, mint sóvárogás egy rég nem látott ismerőssel való beszélgetésre. Ezen kívül sok más egyéb dolog is lehetett a háttérben, amiről Egon nem tud, így nem is igazán akart következtetésekbe bonyolódni saját elméjén belül, mert úgysem találná meg az érzés helyes definícióját. Egy pillanattal később viszont Rebeccából lökéshullámszerűen áradt az aggodalom, ami az arc mimikán is meglátszott, és Egon úgy döntött inkább felhúzza teljesen a pajzsát, hogy legalább a lány érzései ne jussanak el hozzá. Amikor megszólalt hangja kellemes dallamát, érzései tompították valamelyest, és kétségek is férkőztek a hangszínébe, ezt viszont a férfi már nem tudta kizárni, persze figyelmen kívül hagyhatta volna, de valahogy nem tűnt helyesnek. Egon számára nem is igazán az okozott problémát, hogy Rebecca aggódik a ház és talán az ő állapota miatt, hanem az, hogy ezt teljesen feleslegesen teszi. Hónapokat, éveket is képes lenne eltölteni az erdőben egészen egyedül, közben szabad ég alatt aludna, hóban, fagyban, zivatarban, hőségben és még csak meg sem látszana rajta. Feltéve persze, ha van mit levadásznia.
Nem neheztelt a lányra, amiért teljesen emberi normákhoz igazítja Egon igényeit, és felmérve az állapotokat ő is tökéletesen tisztában volt vele, hogy ez nem egy ideális otthon egy ember számára. Ellenben Egonnak tetszett itt, már csak azért is, mert nem kellett takarítania, amit kimondottan rühellt. Problémás volt viszont a helyzet jelen pillanatban, ugyanis Egon amikor Rebeccával megismerkedett a mai nap folyamán, nem gondolta volna, hogy a lány el fog jönni az otthonába. Így azonban a lehangoltságot, ami elérte Egont nem az okozta, hogy a lány aggódik Egon és a háza miatt, hanem az, hogy Rebecca aggodalmát saját maga provokálta ki azzal, hogy engedett a hazaszállításnak. A dolog faramuciságát még az is tetézheti, hogy Rebecca észlelhette Egon hangulatváltozását, amit a lány legutóbbi mondata váltott ki, és ha minden tökéletesen működik, akkor természetesen azt fogja hinni, hogy tényleg sikerült megbántania Egont.
- Hát - kezdett bele -, nem igazán tudom, hogy mit értesz az alatt, hogy nem szívesen hagysz itt - mosolygott gondterhelten Egon, és most nem igazán tudott őszintén vidám lenni, mivel sejtette, hogy hamarosan olyan történettel kell előállnia, ami megmagyarázza, hogy miért ilyen házat bérelt ki. Az pedig, hogy kétszáz év alatt nem lakott még ilyen lerobbant házban, és szerette volna kipróbálni milyen is az, valószínűleg nem lenne a legjobb taktikai megnyilvánulása életében. Sajnos már azt a magyarázatot sem lőheti el, hogy szegény, mint a templom egere, ezért csak ennyire futja, mivel a mai nap folyamán egyáltalán nem így állt hozzá a dolgokhoz.
Valószínűleg nem Rebecca fogja feltenni a kérdést, de Egonnak kérdés nélkül is meg kell válaszolni a miértet, hogy a lányt megnyugtassa, minden a legnagyobb rendben van, és az égvilágon semmi ok az aggodalomra. Előbb viszont szerette volna hallani, hogy Rebecca mégis mire gondolt, mert ha arra, hogy elmennek a lány otthonába és ott töltik el a napot, arra nemet kell valószínű, hogy mondjon, mivel még tisztán emlékszik a fenevad vágyára, amikor meghallotta, hogy a lány másnap az erdőben akar futkározni. Ebből a kísértésből Egon egyáltalán nem kért, nem azért mert nem tudta volna saját magát és a bestiát megfékezni, hanem egyszerűen nem akarta, hogy ilyen gondolatokkal legyen tele a feje. Erdő és az ember kombinációja számára már jó ideje a vadászatot juttatta először eszébe, így ha ilyen friss ismeretség után ilyen szituációba kerülni, minduntalan elkalandozna az elméje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Csüt. Nov. 06, 2014 9:02 am

Egon & Becca


*Tényleg örülni akartam annak, hogy Egon megengedte, hogy elkísérjem hazáig, először is a lelkiismeretemet nyugtatta meg a gondolat, másrészt kíváncsi voltam. De hát melyik nő ne lenne kíváncsi? Nem volt bennem semmilyen ellenérzése azzal kapcsolatban, hogy pár órányi ismeretség után elmegyek egy férfi lakására, az emberismeretem ugyan hagyott még némi kívánnivalót maga után, de úgy éreztem Egon nem olyan aki kihasználná a kínálkozó alkalmat. Soha, semmilyen utalást nem tett ilyesmire, még tréfásan sem, hogy kipuhatoljon valamit nálam. Mondhatni az első napi bizalom kiteljesedett.
Kedveltem Egont, jól éreztem magam a társaságában és épp ezért nem akartam megbántani, egyébként is távol állt tőlem a szándékosság. Reméltem, hogy sikerül kellőképpen palástolnom a negatív érzéseimet, melyek csak és kizárólag a ház állapotával kapcsolatban merültek fel bennem. Ez a remény azonban szinte azonnal elillant amikor Egon újra megszólalt, és az előtte beállt csend sem tett jót. Nem tudtam Egon életéről semmit, őszinte aggodalommal viseltettem iránta, ami persze felesleges volt és ezért vontam le téves következtetéseket. Úgy éreztem és fogtam fel Egon viselkedését, hogy sikerült megbántanom azzal, ahogy az otthona felé viszonyultam, s ezzel természetesen úgy tűnhetett, hogy lenézem őt amiért ilyen – szerintem nem emberhez méltó – helyen él. Pedig minden bizonnyal rajta kívülálló okok kényszerítették erre, nem tudhattam min ment keresztül azóta, hogy kirúgták az állásából és felélte a tartalékait. Pocsék érzés volt és ezt magamnak köszönhettem. Hirtelen mehetnékem támadt a kellemetlen szituációból, nehéz volt Egon szemeibe nézni, de megtettem. Mint aki rossz fát tett a tűzre és titkol valamit.*
-Sajnálom, nem volt jogom ezt mondani. Én….csak szerettem volna ha…ha tudom, hogy ma már nem csinálsz semmit a kezeddel.
*Amit szerettem volna, hazavinni és biztonságban tudni, azt már megtettem, de a lelkiismeretem nem csillapodott. Tudtam, hogy utál, vagy legalábbis haragszik rám amiatt amit mondtam és nem sikerült kimagyaráznom magam. Azon sem lepődtem volna meg ha soha többé nem akar velem találkozni, pedig még ott lógott a levegőben egy kocsmázás ígérete. *
-Remélem gyorsan meggyógyul a kezed….én, köszönöm ezt a délutánt, igazán érdekes találkozás volt…..most mennem kell.
*Az ajtó felé mutattam zavaromban bár kétségtelen volt, hogy arra fogok távozni és nem a macska után a kitörött ablak helyén. Menni készültem és az eddigi kusza érzéseim miatt teljesen elfelejtettem, hogy valamilyen elkérhetőségemmel megadjam a lehetőséget egy későbbi találkozásra. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Csüt. Nov. 06, 2014 2:24 pm

Egon nézte a magyarázkodó lányt, és mivel a pajzsát felhúzta az energiákból nem érezte ki, hogy milyen érzések dúlnak Rebeccában, de a hanglejtése egyértelművé tette a férfi számára.
- Nem, nem fogok – válaszolt a lány magyarázkodására Egon. Úgy látszik Rebecca mégsem akarta magával vinni haza, mint egy kóbor kölyökkutyát, aminek a férfi rendkívül örült. Persze az is lehet, hogy itt akart volna maradni, de a következő mondata már teljesen másról árulkodott. Nyomatékosítva távozási szándékát, még előzékenyen meg is mutatta Egon számára, hogy merre van az ajtó, ha esetleg a nagy káoszban, ami a házban uralkodik, netán eltévesztené. A gondolat mosolyt akart csalni az arcára, de az elég hülyén venné ki magát, ha akkor kezdene el vigyorogni, amikor Rebecca lányos zavarában épp ki akar kerülni Egon látóköréből.
- Rebecca – kezdett bele Egon lágy hanglejtéssel – én, bocsánattal tartozom számodra. – Kereste még egyelőre a szavakat, de nem tartott tőle, hogy a lány simán kisétál, amikor valaki hozzábeszél, annál sokkal kedvesebb embernek ismerte meg. – Tudod, el kellett volna hárítanom az esélyét annak, hogy lásd ezt a házat, és igazából én okoztam a bajt ezzel. De a megjegyzéseiddel nem bántottál meg engem, sőt egyet kell, hogy értsek velük. Ez a ház enyhén szólva is kifogásolható állapotban van – Egon tudta, hogy itt kellene megállnia, tudta, hogy el kellene engednie a lányt, hogy ne kelljen meséket kitalálnia. Az lenne a legegyszerűbb számára és Rebecca számára is, ha most itt elválnának útjaik. Csakhogy Egon néha nem a legegyszerűbb dolgokat választja. Jelen esetben azért, mert nem akarta, hogy Rebecca úgy érezze megbántotta őt. A véletlenek vígjátéka, hogy a lány Egon hangulatváltozását sértettségnek fogta fel, amihez Egon gyönyörűen asszisztált. Nevetnie kellett volna és viccelődnie, nem agyalnia azon, hogy milyen történettel álljon elő.
- Azonban én, ezt elég nehéz megfogalmazni, mert a racionális elme sokszor kiveti magából az olyan dolgokat, amit most el fogok mondani – folytatta beszédét, ami egyre inkább a szomorkásból az izgatottságba csapott át, persze finom árnyalatokban, hogy ne tűnjön őrültségnek, amit mond. – Szóval, hát vannak körülmények, amikről nem tudsz. Az egyik, hogy én már elég régóta foglalkozok kísértetekkel. Nagyjából gyerekkorom óta. A kutyámat szerettem volna újra látni, jó tudom, elég hülye ötlet, de még csak hét vagy nyolc lehettem és azt hittem mindennek van lelke. Úgy gondoltam, ha a kutyám szeretett engem, akkor itt marad mellettem, hogy játszhasson velem. De, egy kicsit elkanyarodtam. Ami a lényeg, hogy… én egy amatőr kísértet vadász vagyok – hazudta elég hihetően és kissé lesütött szemmel, amire azért volt szükség, mivel a legtöbben őrültségnek gondolnák, és ez olyan vallomás Egon részéről, amit nem szívesen oszt meg olyanokkal, akik nem hisznek a szellemekben. Legalábbis remélte, hogy Rebeccának ez fog átjönni, és nem az, hogy hazudik.
- Szóval – vigyorodott el Egon, közben felhúzta a vállait és széttárta tenyereit – nem igazán tudsz megbántani, mert azért választottam ezt a helyet, hogy a hobbimnak éljek, nem azért mert nem lett volna lehetőségem jobb lakást bérelni – a lány lényegében nem mondta ezt ki, de a reakciói erre engedtek következtetni és remélte, hogy tényleg ez volt a megjegyzések és a szabadkozások forrása. – A tulaj szerint pedig itt történtek rossz… dolgok. Nem is csoda, hogy sokáig nem sikerült kiadni senkinek, és szép lassan az enyészeté vált a hely.
Egon várakozóan nézett a lányra, és remélte, hogy el fogja hinni, amit mondott. Jelen pillanatban, nem Rebecca maradását akarta elérni, hanem azt, hogy ne érezze magát olyan kellemetlenül. Ha ezek után menni óhajt, szépen elköszönnek egymástól és Egon nem fogja maradásra ösztökélni, de legalább mindent megtett, hogy kicsit könnyítsen Rebecca lelkén.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Pént. Nov. 07, 2014 6:49 pm

Egon & Becca


-Jó.
*Mondtam röviden és bólintva egyet, őszintén örültem annak amit mondott, még akkor is hacsak meg akart nyugtatni, mert már az is kedves volt tőle, hogy törődik a lelkiismeretemmel. Valami ilyesmire szerettem volna gondolni. Lassan hátráltam, hogy megvárjam mit mond a távozásomra és hagytam időt magamnak az elköszönésre, de persze Egon megint nem azt mondta amire számítottam, ma már sokadjára. Meglepődtem és már tartottam fel a kezemet, hogy jelezzem nem kell magyarázkodnia, mert mindent értek – a fenéket értettem mindent, jóformán semmit sem – de mivel nem hagyta abba, kénytelen voltam megállni. Pont jókor, mert nekiütköztem a bejárati ajtónak. Egon láthatóan keresgélte a szavakat, de nem sokáig, mire újabb levegőt vettem már alakult a dolog és én természetesen először elképedtem, aztán megnyugodtam majd zavaromat és tudatlanságomat elé tárva ráncoltam a homlokom.*
-Akkor miért laksz itt?
*Hebegtem, s újra azon kezdtem aggódni, hogy most ezzel a kérdésemmel sértem meg. Egon azt mondta, hogy nem haragszik rám, hangjából kihallottam, hogy ez valóban így van és minden rendben. De hát hogy lehetne rendben ha mégis egy ilyen helyen lakik, holott az egész délutáni viselkedéséből kiderült, hogy ha első osztályú lakosztályt nem is, de ennél jobbat megengedhet magának, ennek ellenére magyarázkodik mint a simlis kölyök. A racionális elménél már gyanítottam, hogy megint valami hihetetlen dologgal áll elő. Mint aki mindennel tökéletesen tisztában van, nekidőltem az ajtónak és karba fontam a kezeimet. Na, ezt hallanom kell. A vérmedve és a vérkígyó, vagy nyúl, vagy mi a szösz volt, valami elementárisra számítottam. Megkaptam. A kutyájáról már mesélt és addig a pontig még hittem is minden szavát, de aztán a kísértetvadász ütött. A kísértetekről mindig a kopogó szellem jutott eszembe és más bosszúra szomjas lelkek a filmekből, amelyeknek semmi közük nem volt a valóságban is megtörtént, megmagyarázhatatlan esetekhez. Nem hittem abban, hogy bárkinek a szellemét meg lehet idézni, hogy beszélhessenek vele, sem abban, hogy más módon, fizikailag kapcsolatba lehet kerülni velük. Az viszont tény, hogy a házban gyakran éreztem úgy, mintha a nagymamám ott lenne mellettem. Nem engem érintve, hanem csak úgy, körülöttem, de természetesen ezt is megmagyaráztam azzal, hogy az összes holmi ami a házban van, mind a nagyié volt, a legnagyobb szekrénytől a legapróbb farkas figuráig. Többre tartottam az indián kultúrát és szellemvilágot, de ez nem véletlen hiszen bennem is indián vér csörgedezik.
Mindenkinek van hobbija, Egonnak ez, bár ha ő nem mondja, soha nem találtam volna ki. Természetesen meglepődtem és talán hitetlenkedőnek is tűnhettem, de nem nevettem ki Egont. Még nem döntöttem el, hogy elhiggyem-e az egész történetet, vagy csak egy részletét és ha az utóbbi akkor melyiket. Az egész igazolta a látványt és elég magyarázat volt Egon házválasztására. A lényeg azonban nem ez volt és ezt éreztem. Akár igaz akár nem, Egon próbált megnyugtatni és elérni azt, hogy ne érezzem magam kellemetlenül a korábbi szavaim miatt. Megenyhülten mosolyodtam el és láthatóan megereszkedtek eddig feszült vállaim.*
-Te minden órában képes vagy meglepetést okozni. Jól van, értettem. Egész jól elvagy és nyugodtan itt hagyhatlak egyedül, elvégre felnőtt vagy.
*Engedtem neki és nem foglalkoztam többé a házzal és a kezével. Amit lehetett megtettem és nem akartam a már elkövetett hülyeségeimet még tovább tetézni. Az ajtókilincsért nyúltam, hogy kiengedjem magam, de mielőtt kiléptem volna még játékosan megfenyegettem Egont.*
-Aztán vigyázz a kezedre, nem azért kötöztem be, hogy leharaptasd egy kísértettel. Örültem neked. Szia!
*Tényleg örültem neki, és annyira jó volt tudni, hogy nem bántottam meg, hogy minden mást elfelejtettem. Ha nem tart vissza, akkor anélkül megyek el, hogy bármit is megbeszéltünk volna. De, legalább tudom hol lakik.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Pént. Nov. 07, 2014 9:14 pm

- Elég jól summáztad – mondta mosolyogva. Örült neki, hogy a lány nem nevette ki, mert ezek szerint úgy volt vele, hogy lehet benne némi igazság, és nem csak egy éppen a fejéből kipattant ötletnek gondolta. Mivel Egon pajzsa fent volt, és ezen a dolgon jelen pillanatban nem szándékozott változtatni, ezért nem érezte, hogy a lány hisz-e neki vagy sem, de lényegében nem is ez most a legfontosabb. Úgy tűnt Rebecca kicsit megkönnyebbült, ami határozottan Egon kedvére való fordulat volt. Persze annak még inkább örült, hogy Rebecca nem faggatta, hogy milyen eszközöket használ a szellemek érzékelésére. Egy ilyen kérdésre adott habozó válasz elég rendesen csorbíthatta volna a történet hitelességét. Mindenesetre a legközelebbi találkozásukig be fog szerezni néhány dolgot a házhoz, ami szellemek kutatásához kapcsolódhat, már csak arra a nem túl valószínű esetre, ha Rebecca véletlen meg akarná őt látogatni ebben a házban.
Rebecca az ajtókilincsért nyúlt és pajkosan figyelmeztette Egont a harapós kísértetek veszélyeiről, amire a férfinek muszáj volt felnevetnie. Ráadásul semmi erőltetettség nem volt benne, hanem tényleg viccesnek találta a megjegyzést, és emellett még annak is örült, hogy Rebecca olyan mértékben felengedett, hogy poénkodni is tudott. Aztán végül a lány elköszönt, és Egon is hasonlóan tett.
- Én is örültem – mondta őszintén – vigyázz magadra az úton. Szervusz – köszönt el és közben kezével is intett a lánynak. Szeretett volna még mondani valamit, mondjuk, hogy milyen jó kis nap volt, de aztán tekintete a felemelt jobb kezére siklott, ami szépen be volt kötözve, majd aztán beugrott neki Rebecca ájulása is. Habár Egon szerint tényleg jó nap volt a mai, de lehet a lány másképp gondolja, aztán beugrott neki az is, hogy talán nem illik jónak titulálni egy olyan napot, ahol valaki elájult, valaki pedig „majdnem” elvérzett.
Így Egon további megjegyzés nélkül hagyta, hogy a lány kisétáljon, majd becsukja maga mögött az ajtót. Nem ment utána, bár szándékában állt. Ki szeretett volna menni az ajtón, hogy intsen neki, ahogy beszáll az autóba és elhajt. Meg szerette volna tenni, de nem tette. Csak állt a komor előtérben, nézte a csukott ajtót és közben arra gondolt milyen jó is lesz újra találkozni vele, és akkor majd végre egy kellemes hangulatú enyhén füstös kocsmában, ahol nyugodtan megihat az ember hat pohár whiskyit is és senki nem szól, hogy most már elég lesz. Egon már alig várta ezt az alkalmat.
Közben odakint felhangzott a furgon motorjának a dübörgése, és ekkor Egon úgy döntött mégiscsak kimegy az utcára. Kinyitotta az ajtót és nézte a kocsit, majd intett a piros járgány felé. Látószög szempontjából volt rá esély, hogy Rebecca észrevegye, legalábbis a szeme sarkából, a mozgást. Bár nem lehetett benne biztos, hogy visszaintett-e, mert a nap valahogy pont olyan szögben sütötte meg az oldal ablakot, hogy Egon éles szeme ellenére nem látott tisztán a furgon belsejére rá. Így rejtély marad, hogy vajon a lány észrevette-e, hogy intett neki. Mindesetre Egon úgy döntött, hogy szerinte visszaintett, ezért elmosolyodott és nézte, ahogy a furgon megindul és minden probléma nélkül megfordul a széles utcában. Egy ideig még nézte a távolodó járművet, majd bement a házba, becsukta maga mögött az ajtót és elindult a konyha felé. Ám mielőtt beléphetett volna a helyiségbe, eszébe ötlött egy zavaró kis apróság, ami egy pár pillanat múlva már nem is volt olyan apró apróság.
- Nem adta meg a számát – dünnyögte fennhangon, közben morogva bal kezébe temette az arcát – és én sem az enyémet. Remek.
Aztán egy idő után vállat vont, lényegében így is jó, hiszen nem túl nagy ez a város, és gyanította, hogy illatról meg tudná találni Rebeccát, ha elég kitartóan kutatna. Bár voltak aggályai ezzel kapcsolatban, és inkább csak a véletlennek fogja köszönhetni, ha rábukkan az illatra, de ez még mindig előnyösebb, mintha emberként kellene megkeresnie egy másik embert. Rebecca ezzel szemben tudja, hogy hol találja meg. Ha tényleg szeretne vele még a mai nap után is kocsmába elmenni, akkor előbb utóbb fel fog bukkanni. Csak idő kérdése, az idő pedig Egonnak dolgozik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Vas. Nov. 09, 2014 8:31 am

Egon & Becca


*Igazából nem tudtam mit higgyek Egon magyarázatából és mit ne, de reméltem, hogy egyszer majd kiderül. Nekem most fontosabb volt az, hogy Egon jól van és bíztam abban, hogy amit megígért azt be is fogja tartani. Fogalmam sem volt milyen nagy munka kísértetekre vadászni, de reméltem, hogy nem jár piszokkal és megerőltetéssel a kezét tekintve. Úg vettem észre, hogy a végére ő is felengedett egy kicsit, elvégre értékelni tudta az idétlen humoromat, amiért kifejezetten hálás voltam. Mosolyogva indultam el a furgonomhoz, Egon szavai még elértek és én egy röpke pillanatra visszafordultam felé és intettem neki.*
-Igenis, vigyázok!
*Aztán mentem tovább és hitetlenkedve megingattam a fejem, de még mindig mosolyogtam. Fura volt ez a találkozás de örültem neki. Egon nem mindennapi ember, néha talán több fantázia kell hozzá, hogy megértsem, de roppant szórakoztató és rengeteg közös témánk van és reméltem, hogy lesz is. Ebbe azonban nem gondoltam most bele igazán, pedig akkor valószínűleg nem felejtem el megadni a számomat és/vagy elkérni az övét. A baj azonban megtörtént, de erre csak otthon jöttem rá, mert ahogy beszálltam a furgonba és beindítottam, azon kezdtem el merengeni, hogy mit csináltam volna a mai napon ha nem futok össze Egonnal a parton. Valószínűleg már gazdagabb lennék néhány képeslappal, kevesebb egy baráttal és egy nagy adag édességgel. Nem kellett osztanom és szoroznom, az eredmény egyértelmű volt, a sors ma a kezemre játszott. A kocsi mellett állva még visszanéztem a ház felé, de mivel nem láttam Egont – mert rácsuktam az ajtót – nem is gondoltam, hogy később visszanézzek. Mire végigjártam a gondolataimon, beértem a városba, ott pedig eltévedtem néhány egyirányú utca miatt, egy időre elfelejtettem Egont és a telefonszám dolog sem juthatott eszembe, hazaérve viszont rögtön ez volt az első gondolatom, ledobtam magam a fotelomba, hátrahajtottam a fejem és hangosan átkoztam magam. Csak az vigasztalt, hogy tudom hol lakik és egy nagy adag szerencsével még talán vissza is találok hozzá.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6140
◯ IC REAG : 8029
Re: Egon háza // Szomb. Nov. 22, 2014 4:47 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Pént. Márc. 06, 2015 4:10 pm

Egon & Becca



*Megint sok idő telt el az újra találkozásig, de legalább nem nagy csöndben. Sokat beszélgettünk telefonon, de az nem volt ugyanaz mintha személyesen, elnevetgélve, filmet nézve teáztunk volna. Az az igazság, hogy hiányzott Egon, akkor is amikor beszélgettünk, mert telefonon keresztül nem lehet jól társalogni és nem is kerül minden szóba. Az elején Egon mentette ki magát valamilyen indokkal, és már kezdett gyanús lenni, olyan sokszor, karácsony előtt pedig én utaztam el New Yorkba. Az ünnepek előtt nagy volt a forgalom a könyvesboltban és egész nap dolgoztam, bár bírom a terhelést, nem szoktam hozzá ilyen rohamhoz. A kis antikvárium ahol korábban dolgoztam még karácsony előtt sem bonyolította le a mostani forgalom felét sem, minden este szinte belezuhantam az ágyamba. Az időjárást tekintve, az ünnep közeledtével attól is féltem, hogy Faibanks-ben ragadok, de végül sikerült elvergődnöm New Yorkig és az újévkor vissza. Jól éreztem magam a barátaimmal, de mégis honvágyam volt. Fura, mert világéletemben a nagyvárosban éltem, de Fairbanks-be kívánkoztam vissza. Amíg odavoltam is sokat gondoltam Egonra, de valahogy csak nem jött össze a találkozás, még nem is főztünk együtt, de már arról is lemondtam, csak láthassam. Aztán amikor visszatértem és egy újabb halogatás következett, eldöntöttem, hogy lesz ami lesz, meglátogatom. Bevásároltam mindent amiről úgy hittem kelleni fog, bepakoltam egy összecsukható műanyag ládába és beültem a kocsiba. Fairbanksben még mindig hideg volt és nagy a hó, de az utakról eltakarították, így nem akadtam el sehol, a furgonom pedig amilyen öreg volt szegény, olyan hűséges. Nem indult elsőre, negyedikre sem, de amikor megsimogattam a kormányt és szépen kértem, hogy induljon el mert Egonhoz megyünk, hirtelen megtáltosodott. Szerintem Ferrarinak képzelte magát. Na jó, kicsit rekedtebb hangja volt és néha felköhögött, de végül eljutottunk Egon házához. Rég voltam itt, emlékeztem még mennyire lepusztult, mégis újra meglepődtem amikor megláttam. Kizárt, hogy Egon élve átvészelte a tél nagy részét ebben a házban. Ha otthon volt, talán meghallotta a kocsi hangját, ha nem, mindegy mert amint kiszálltam, felhívtam telefonon. Ha felvette, csak távirati stílusban közöltem vele a meglepetést.*
-Egon?! Becca vagyok és itt állok a házad előtt. Ha itthon vagy gyere ki, ha nem, akkor siess haza.
*Letettem a telefon és kiszedtem a ládát az első ülésről ahova sikerült betuszkolnom. Ha várnom kell, hát várnom kell, ha nagyon messze van, legfeljebb visszahív, hogy gyújtsak tábortüzet melegedni amíg haza nem ér, vagy közli, hogy menjek a fenébe és felejtsem el. Mindenesetre elindultam a bejárat felé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Pént. Márc. 06, 2015 8:10 pm

Egon az asztalos műhelyben tevékenykedett, bár igazából tényleges munkáról nem nagyon lehetett szó, hiszen bal kezéről hiányoztak az ujjak. Inkább csak segédkezett a másik vérfarkasnak, amiben tudott. Tartotta a deszkát, hozta a deszkát, ránehezedett a deszkára, ha épp arra volt szükség, esetleg a kész terméket csiszolta, hiszen azt egy kézzel is lehet, főleg egy erős vérfarkas kezével. A telefonja megcsörrent, és mivel éppen csak nézte a másik farkast, ahogy az szakszerű mozdulatokkal húzta végig a dekopírfűrészt a bútorlapon, így nem érezte problémásnak, hogy felvegye azt. Egy kézzel kicsit bonyolultabb volt, de könnyen megoldotta és a füléhez emelte. Rebecca hangját hallotta a túloldalról, de már beszélt, így nem akarta félbeszakítani, majd amikor elmondta mit szeretne, egy pillanatra a lélegzete is elakadt, mivel hirtelen nem tudta mit is mondhatna neki. A lány addigra viszont letette a telefont. Egon sóhajtott egyet, és azon gondolkodott miként tudna elegánsan kimászni a helyzetből. Sajnos azonban, vagy nem is annyira sajnos, hiányzott neki a lány. Ő is szeretett volna találkozni vele, de egyszerűen nem akarta megkockáztatni, hogy észrevegye hiányzó ujjait. Lehajtott fejjel, töprengett, de nem tudott mit kitalálni, hogy kibújjon a találkozás alól, és igazság szerint nem is nagyon akart. Még egy óráig a munkahelyén kell lennie, de utána oda tudna autókázni a lány házához. A saját régi házához viszont nem akaródzott neki elmenni. Hónapok óta nem járt arra, már az is lehet, hogy a fickó kiadta másnak, annak ellenére, hogy Egon fizette becsületesen a bérleti díjat. A közüzemi számlákat is, bár azok egy jó ideje elmaradoztak lévén, hogy senki nem fogyaszt áramot és vizet a házban.
Visszahívta hát Rebeccát.
- Szia! Figyelj csak! Dolgozok még úgy másfél óráig. Nem hiszem, hogy jó ötlet volna, ha ott várnál meg. Halálra fagysz még a végén – persze csak viccelt és ezt hangjából is le lehetett szűrni, nem kellett mosolyra húzódó száját látni hozzá. - Mit szólnál, ha inkább nálad találkoznánk? – kérdezte reménykedve. Igazság szerint a Farkaslakban lévő lakrésze elég kényelmes és egyáltalán nem lepusztult, remek kilátással a hegyvidéki erdőre, viszont nem lehet halandókat felhozni, így bármennyire is szerette volna, ha megmutathatja Rebeccának hol él jelenleg, ez a lehetőség nem állt rendelkezésére.
Amennyiben a lány nem ellenkezett és beleegyezett, hogy nála találkozzanak, akkor elköszönt tőle, letette a telefont, és gondterhelt ábrázattal folytatta tovább a munkáját.

A munkaidő lejárta után lezuhanyozott, átöltözött, és felkapott egy üveg whiskyt, hogy ajándékba vigye a lánynak, de nyilván nem nagyon szeretné, így inkább úgy döntött, hogy megáll egy még nyitva lévő boltnál és vesz egy doboz csokit plusz egy üveg édes vörös bort. Remélte, hogy szereti. Mindkét kezére bőrkesztyűt húzott, így hiányzó ujjai nem látszódtak. A lánynál meg majd valahogy kimenti magát, miért nem veszi le bal kezéről a kesztyűt. Leprával való takarózás nyilván túl erős lenne, viszont hazudhatja azt, hogy megégette és még elég friss a seb. Be van kötve ugyan, de az orvos tanácsára húzott rá extra védelmet, hogy ha esetleg megütné, ne hasadjon fel olyan könnyen a hólyagosra égetett bőr. Hihetőnek hangzik, legalábbis Egon számára úgy tűnt jó kifogás lesz. Ráadásul így, majd nem is akarja megfogdosni az „égett” kezet. Remekül hangzott mégis nyugtalan volt miatta, de félresöpörte aggodalmait.

Rebecca házához érve csonka kezének hóna alá csapta a bort és a doboz csokoládét, majd bezárta az ajtót. Az ajtóhoz baktatott és épp kezének begörbített ujjaival bekopogtatott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szomb. Márc. 07, 2015 11:05 pm

Egon & Becca



*Gondoltam, hogy Egon nincs otthon, mivel nem hallottam bentről a telefon hangját, másrészt biztos hallania kellett a kocsit ha odabent volt. A kis pirosnak elég nagy hangja volt. Épp a ládával bajlódtam mikor megszólalt a telefonom, most már biztos voltam benne, hogy Egon nincs otthon, és ő hív vissza. Nem vettem fel azonnal, előbb kirángattam a ládát, majd letettem a földre mielőtt a zsebembe nyúltam a kütyüért. Szóval várnom kell rá, nem is lett volna baj ha igen, de a másfél óra azért soknak tűnt.*
-Nem szándékozom halálra fagyni.*Mosolyognom kellett pedig egy kicsit rossz kedvem volt, de örültem, hogy megint hallom a hangját.* -Rendben, legalább hajlandó vagy velem találkozni. Siess.
*Elköszöntem tőle, kinyomtam a telefont és nagyot sóhajtva néztem le a ládára. Most vissza kell tuszkolnom a kocsiba, nem akartam hátra tenni mert nyitott volt a plató és ide-oda csúszkált volna, az első ülésen viszont nem volt túl nagy hely, vagy az ajtót nem tudtam becsukni, vagy a kezemnek volt útban. nagy sokára sikerült csak úgy elhelyezni, hogy mindenképpen jó legyen, talán hamar rájövök hogy sikerült elsőként. Felemeltem és vagy tíz perces munkával újra az ülésen volt a kajával teli láda. Kocsiba vissza, indítás, köhögés, krákogás, könyörgés. Végül csak elindultunk a drágámmal, még ki sem hűlt igazán, szóval nem fáztam. Otthon aztán megismételtem az Egon háza előtti manővert és beléptem a ládámmal együtt a házba. Csak letettem a kandalló mellé és levetkőztem magamról csizmát, sapkát, sálat, kabátot és kesztyűt. A hideg miatt meleg gyapjú nadrágot viseltem de ezt lecseréltem a kényelmes és kopott farmeromra, a piros pulcsim maradt, és Hókuszpók is a lábamra került. Tettem még pár hasábot a tűzre, de mivel úgy készültem, hogy Egonnál eszünk, nem tettem többet a kosárba, gondoltam majd hozok be ha hazajöttem. Újabb sóhajjal visszavettem a csizmám és a meleg pufi dzsekimet amit itthon szoktam csak hordani és kimentem a fészerbe fát vágni. Egész jól belejöttem mára, az első favágásom után napokig minden tagomban tombolt az izomláz, olyan izmaimat is éreztem amelyekről nem is tudtam, pedig gyakran sportolok. Minden tiszteletem a favágóké, nekem csak néhány hasábot kellett kisebbre vagdosnom. Szerencsére nem tört bele a fejszém egyikbe sem. Odabent csak letettem a kosarat az ajtó mellé míg visszavedlettem az otthoni kényelembe, pont akkor kopogtatott Egon. hallottam ugyan kocsi zajt de nem figyeltem fel rá, azzal voltam elfoglalva, hogy lehúzzam a csizmámat. Fordultam, hogy kinyissam az ajtót ha már ott vagyok, de a fás kosár útban volt. Majdnem átestem rajta, kis híja volt csak, hogy nem fejjel az ajtóban végeztem. *
-Afffene!
*Mondhattam volna Egonnak, hogy jöjjön be, de momentán az ajtó volt az ami megtartott. Biztosan hallotta a tompa puffanást amikor nekiestem a kezeimmel az ajtónak, most épp az egyensúlyomat kerestem. Átléptem a kosáron, a másik lábammal arrébb toltam, majd kinyitottam az ajtót. nem tudtam hogyan fogadjam Egont, amikor utoljára elbúcsúztunk egymástól arcon pusziltam. Lehet, hogy túl rámenősnek érzett és ezért hárított el minden találkozási lehetőséget eddig. Maradtam hát a szavaknál.*
-Szia! Végre. Miért kell mindig hónapoknak eltelniük, hogy találkozzunk?
*Betessékeltem, félreálltam, hogy elég helyet adjak neki és a kosáron ne essen ő is át. Utána becsuktam az ajtót és csak néztem rá.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Vas. Márc. 08, 2015 5:21 pm

Egon fülét megütötte Rebecca káromkodó hangja, néhány bizonytalan lépés, valamint tompa puffanás. A férfi elmosolyodott. Nem emlékezett rá, hogy hallotta volna valaha is káromkodni a lányt. Mindenesetre türelmesen várta, hogy kinyissa az ajtót. A bor és a bonbon a hóna alatt nyugodott, de ideje volt kézbe fogni. Úgy csak hatásosabb átadni az ajándékot, mintha a hóna alól kellene kikaparnia. Persze csak a bort vette jobb kezébe, mivel ballal képtelen lett volna megfogni bármit is, főleg nem a bőrkesztyűben. Szeretett volna bekérdezni az ajtón keresztül, hogy minden rendben van-e, csak nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni Rebeccát, így inkább mosolyra húzódó szájjal állt a hidegben.  
Végre kitárult az ajtó. Szélesen mosolygott.
- Szia – tudta, hogy leginkább ő ludas ebben a kérdésben, de nem akaródzott bűnbánó arcot vágnia – nyilván a sok hó teszi. Nehéz eljutni egyik helyről a másikra – pimasz vigyor ült arcára, majd beljebb lépett, vigyázva, hogy ne essen át a fával megrakott kosáron. Akkor aztán a földről kellene felnyalogatni a vörösbort.
A benti meleg jólesett neki a kinti zord időjárás után.
- Hoztam ajándékot – nyújtotta át az italt, majd, ha a lány átvette, akkor a bonbont is kivette hóna alól, és azt is átadta neki. – Remélem ízleni fog.
Miután megszabadult terhétől elkezdett levetkőzni. Kabát, sapka a fogasra, a cipőjét, pedig az ajtó közelében tette le.
Körbeszaglászott feltűnésmentesen, majd pajzsát leeresztve körbekémlelt, hátha ólálkodik a közelben valaki, de semmit nem érzett. Úgy tűnt nem járt mostanában vérfarkas a lánynál, aki manipulálhatta volna valamilyen illúzióval. Már persze, ha vérfarkas volt, aki első körben a bolondját járatta Rebeccával.
- Bocsi, hogy nem találtál otthon, de amint magad is kideríthetted, találtam munkát – mosolya boldogságot sugárzott, bár nem igazán tudta, miért is kellene egy munka miatt nagyon boldognak tűnnie, de persze, akinek nincsen elegendő tartaléka annak mindig jól jön, egy elfoglaltság, amiért fizetnek is. Az utóbbi időben Egon élete elég rendesen megváltozott. A falkába való csatlakozása óta nem látta Rebeccát. Eleinte sűrű elfoglaltsága és a helyi falka megismerésének időigényessége miatt nem tudott időt szakítani a lányra, később pedig leszakadt kézfeje okán nem szándékozott találkozni vele. Nem nagyon tudta volna kimagyarázni, és itt már a vérgyík sztori sem segített volna. Mostanra viszont, csak bal kezének ujjai hiányoztak, amit a kezén hagyott bőrkesztyű remélhetőleg szépen el fog rejteni. Jobbjáról természetesen levette, hiszen csak simán bunkóságnak tűnne, ha fent hagyná mindkettőt, amikor valakihez vendégségbe megy. – Remélem nem okozott túl nagy kellemetlenséget – bűnbánó mosolyt produkált, persze remélte nem neheztel rá nagyon emiatt. Mondjuk, ha kiderülne, hogy már nem is ott lakik, akkor bizonyosan mérges lenne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Kedd. Márc. 10, 2015 3:33 pm

Egon & Becca



-Aha. Én meg a római pápa vagyok.
*Nem akartam megkönnyíteni a helyzetét, de azért mosolyogtam. Az első percben nem tudtam eldönteni, hogy csak a „kényszer” hatására jött el, hogy kielégítse az igényeimet s aztán lapátra tegyen, vagy tényleg volt valami nagy gond ami elhúzódott hónapokig. Az ajándék jólesett, de egyelőre csak udvariasságnak fogtam fel, mind a bort, mind a csokit is. Ám az ami hónapokig elkerült – kivétel néhány alkalom a főnökömmel való találkozás alkalmával – most újra megtalált. Egon közelsége fellobbantotta bennem a csokoládé ízét, illatát és az iránta érzett vágyam legfelsőbb fokát.*
-Köszönöm. Biztosan. Csokoládéval nem tudsz mellényúlni.
*Elvettem tőle a finomságokat és beljebb araszoltam a nappali közepe felé, letettem mindent a kisasztalra és visszaléptem a gardróbnak kinevezett, egy négyzetméteres részhez. Most nem felejtettem el a vendégpapucsot, kihalásztam egy párt a többi közül és Egon kezébe nyomtam.*
-Tessék, hogy ne fázzanak a lábaid, kényelmes, hidd el.
*Néztem ahogy leveszi a meleg holmikat és vártam, hogy esetleg közvetlenebbül is üdvözöl, ez azonban elmaradt. Tudomásul vettem és elhessegettem a gondolatot bármiféle egyedi kapcsolattól. A munka. Na igen, az fontos, nem mintha kémkedtem volna Egon után. Egyszer mintha említette volna a telefonbeszélgetéseink alkalmával, de mivel többet nem mondott róla, úgy gondoltam vagy nem fontos, vagy nem igazán kedveli a lehetőséget. Talán csak kényszerből űzi azt ami adatott neki és nem akar eldicsekedni vele, vagy komolyabban foglalkozni a témával. Annyiban hagytam.*
-Nem derítettem ki, te említetted egyszer.
*Aztán többé nem. Ebből gondoltam, hogy nem szereti. Próbáltam együtt érezni vele, de én még nem tapasztaltam meg ezt az érzést, a munkámat mindig sikerült úgy megoldani, hogy nekem is örömet okozzon. Talán csak szerencsém volt, neki meg nem, de ettől még nem becsültem alá őt. Bármi is legyen a mostani munkája, a korábbi szótlanságával a mostani boldogsága ellentétben állt. De persze nem akartam ezt az érzésemet szavakra fordítani, inkább meghagytam magamnak. Vele örültem, mosolyogtam, mindaddig míg észre nem vettem a fent maradt kesztyűt. Értetlenkedve néztem rá, mutattam a kesztyűre és kérdeztem a kíváncsiságomnak engedve.*
-Miért nem veszed le a másik kesztyűdet?
*A házánál tett felesleges látogatásom immár másodrangú kérdés volt, el is felejtettem. Furcsálltam ugyan, hogy még mindig annyira lelakott és elhagyatottnak látszik, de a szellemek minden bizonnyal válogatósak. Másrészt, Egon alapjában véve furcsa volt ami nem zavart engem, mindennek ellenére kedveltem, de magyarázatot adhatott minden más különcségére is. Csak legyintettem a kérdésére és a válaszára koncentráltam, közben pedig a kandalló mellé letett ládát kezdtem kipakolni, ami több fordulóval kecsegtetett. Egy csomag hús bepácolva, sütemény, egy zacskó pillecukor, grillnyárs, szalvéta….miegymás. Egy egész szabadtéri piknikhez szükséges dolgok, csekélyésg.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Kedd. Márc. 10, 2015 8:33 pm

- Nem tűnsz pápának – jegyezte meg mosolyogva, félrefordított fejjel. – Nincs rajtad az a marha nagy süveg – váltott aztán grimaszba. – Ha lenne, elhinném, de így – vonta vállat, bár ezt már széles vigyorral az arcán tette. Természetesen akkor sem hinné el, hogy ő a pápa, ha lenne süvege, hiszen mindenki tudja, hogy a pápa nem hisz az álomcsapdában. Meg egyébként is Rebeccán látszott, hogy nem komolyan neheztel Egonra, hiszen mosolygott, így nem hitte, hogy olyan választ várna tőle, amivel tényleg megtudná magyarázni a hónapos kieséseket.
Egon pajzsa most nem volt teljesen felhúzva így érezte lányból jövő érzelmeket, energiáinak változásait, ahogy közelebb kerültek egymáshoz. Meglehet, a csokit érzi megint, de az is előfordulhat, hogy szimplán csak nagyon örül, hogy láthatja őt. Mindenesetre ezt nem fogja megkérdezni, mert akkor megkapná azt a kérdést, hogy ezt meg honnan tudja, amire nem igazán szeretne őszintén válaszolni. A hazugságot meg szerette volna hanyagolni Rebeccával szemben, amennyire csak lehet persze.
- Szívesen – mosolygott, miután megszabadult az ajándékoknak szánt javaktól. Nem igazán fázott a lába, de ennek ellenére nem habozott elfogadni a papucsokat, és tényleg kényelmes volt mind a két darab. Jobb kezével nyúlt a lábbelik után, így szerencsére nem tűnt fel, hogy kesztyűs keze nem úgy mozog, ahogy a csupasz.
- Remekül áll igaz? – kérdezte vigyorogva. Valószínűleg nem, de igazából nem is az a cél, hanem, hogy ne fázzon fel az ember. Persze vérfarkasáknál ez teljesen mellékes szempont, de mint oly sok mást, ezt sem köthette Rebecca orra alá. Hacsak, kölykévé nem teszi. A falka már biztonságot nyújthatna számára, Egon pedig taníthatná a mártír lét alapjaira. Akkor nem kellene hazudoznia neki, de…sokkal nagyobb veszélyben lenne farkasként. Ezt még át kell rágnia nagyon, aztán majd engedélyt is kell kérnie. De nem fogja elkapkodni. Élete első kölyke lenne, és ezt nem szándékozott félvállról venni. Sok időt, és energiát kellene belefektetni, bár lehet, megérné.
- Óh, tényleg? Bocsi, teljesen kiment a fejemből – mondta szerényen. Lehet tényleg említette, de nem igazán tudta felidézni mikor, de ha a lány szerint mondta, akkor valószínűleg úgy is volt. Nyilván akkor hívta, amikor a fájdalommal küszködve fetrengett a mancsletépés utáni néhány napban. Nem egyszer azt vette észre, hogy kiesett neki néhány perc, vagy, hogy nem emlékezett rá, hogy már evett, de a mosatlan már ott volt a mosogatóban. – Biztos a sok rohanás, ami az elmúlt hónapokban volt jellemző az életemre. Néha azt sem tudtam, hol áll a fejem – ez azért erős túlzás volt a részéről, de szükséges ferdítés volt utóbbi hónapjainak leírásához. Mivel azonban az asztalosműhelybe emberek is könnyedén betehetik a lábukat, így úgy érezte ezt nyugodtan megoszthatja vele. – Egy asztalosműhelyben készítünk gyerekbútorokat, meg díszítjük őket. Néha elég fárasztó tud lenni, és a karácsony előtti időszak kész katasztrófa – valószínűleg az volt, bár Egon nem nagyon vett benne részt, a keze miatt. Azért sokszor bent volt és segédkezett, de nem lehetett teljes értékű munkaerőnek elkönyvelni, és egyedül semmit sem tudott kezdeni. Viszont figyelt és tanult. Na, meg adogatta a felszereléseket, mint egy kisinas. A vicces csak az, hogy akivel dolgozott jó százharminc évvel fiatalabb volt nála. Ez persze nem zavarta.
Rebecca alég gyorsan el is ért a kellemetlen ponthoz a kérdésével. Szerencsére Egon számított rá, és már korábban ki találta mit is fog hazudni.
- Az orvosom tanácsára védenem kell a kezem – mert leprás vagyok, gondolta jókedvűen, de nem mondta ki – mivel elég csúnyán sikerült megégetnem. Be van kötve meg minden, csak hólyagos, így a doki azt mondta, hogy lehetőleg, ha kimozdulok otthonról, húzzak rá kesztyűt, a további sérülések elkerülése végett.
Egon remélte, hogy elég hihetően hazudott, bár Rebeccának nem igazán lenne oka kételkedni a mesében, legalábbis Egon szerint elég hihetőnek hangzott.
A lány elkezdett kipakolni egy ládából és Egon besegített neki. Természetesen csak jobb kézzel. Ballal amúgy sem tudott volna semmit megfogni rendesen.
- Most voltál vásárolni? – kérdezte érdeklődve miközben együtt serénykedtek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Pént. Márc. 13, 2015 8:00 pm

Egon & Becca



-Jó, akkor majd szerzek egyet a legközelebbi találkozásunkra….úgy három hónap múlva.
*Talán a kisördög bújt belém, esküszöm nem akartam bántani, talán én is épp annyira hibás vagyok, hogy nem jött össze a találkozó, de nem tudtam kihagyni az ugratását. Persze mosolyogtam rá és a szemeimben is láthatta, hogy csak viccelek. Az egész helyzet annyira komikus volt, nem is illett volna ide komoly beszélgetés vagy számonkérés. Örültem mint majom a farkának, hogy végre láthatom, túlzás nélkül állíthattam, hogy nagyon is kedvelem és többet szerettem volna vele lenni. Egy évben csak egyszer van karácsony, hosszú ideig nem fogok elutazni, és remélhetőleg neki is több ideje lesz és nem csak én gondolom így. Értékeltem a gesztust, hogy ajándékot hozott és a csokoládéra is gondolt, bár tényleg nem vártam el semmit, azért is akartam meglepni azzal, hogy elmentem hozzá. Nem mindig sikerülhetnek a dolgok. Elnéztem a papucsban és szélesebbre húzódtak az ajkaim, főleg ahogy ő nézte magát. *
-Igen, valóban nagyon jól áll, bár szívesen elképzelnék egy Törpillásat az enyém mellé.
*Ezen a ponton robbant volna ki belőlem a nevetés de befogtam a számat. Egon lehet, hogy nem is látta a törpöket és fogalma sincs miről beszélek. Lehet, hogy beszerzek egy törpös dvd-t és azt nézzük legközelebb. Már most kíváncsi voltam az arcára. Egon amúgy is annyira lökött néha, néhány törpicsek meg sem kottyan neki.*
-Sok mindenről meséltél, pont ezt hagytad volna ki? Tényleg rengeteg dolgod lehetett.
*Érdekelt, hogy mi van vele ha már nem tudunk találkozni, tudtam, hogy munkát keresett annak idején amikor utoljára találkoztunk, reméltem, hogy sikerül neki. Amikor megemlítette, nagyon örültem, de azt már nem mondta, hogy mit csinál. Most azt is megtudtam.*
-Gyerekbútorok? Az annyira jó lehet….Elhiszem, a könyvesboltban is roham volt karácsony előtt. Majd vacsora közben mesélsz róla.
*Arra gondoltam, hogy főzés és evés közben  majd kibeszélgetjük magunkat azokról a dolgokról, melyekre nem jutott idő a telefonbeszélgetések alkalmával. Egyébként úgy készültem, hogy nála majd a kandalló lángjai felett sütünk, ha azóta sincs nála sem gáz, sem áram. El sem tudtam képzelni hogyan tud úgy létezni, de hát az őseink is léteztek ezen civilizációs készségek nélkül. Persze mindent elfelejtettem egy pillanat alatt mikor észrevettem, hogy nem vette le az egyik kesztyűjét, de először nem gondoltam rossz dologra, persze benne volt a sérülés gyanúja. Ám amikor elmondta mi történt, azonnal aggódó üzemmódba kapcsoltam. Abbahagytam a pakolást is és a keze felé nyúltam de nem akartam megfogni és megnyomorgatni, szegénynek fájhatott anélkül is. Csak körbejártam a tenyereimmel mintha kézrátétellel akarnék gyógyítani.*
-Te jóóóééég Egon! Hogyan történt? Megégetted? De hát mivel? És mikor? Nem is mondtad!
*Felnéztem rá, nem érdekelt már a sok finom falat ami a ládában maradt. Mindent hallani akartam. Ha volt is a másik kezében bármi a ládából azt el is vettem tőle, dehogy engedem, hogy bármit is pakoljon. Karon fogtam és a kanapé felé húztam, majd a vállánál fogva lenyomtam rá.*
-Mesélj.


A hozzászólást Rebecca Morgan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 16, 2015 9:04 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Szomb. Márc. 14, 2015 12:11 am

- Oké – vigyorodott el Egon -, ha szerzel, elhiszem, hogy te vagy a pápa, de előre szólok, hogy nem hiszek a katolikus Istenben. Szóval lehet nem fognak egyezni a nézeteink – húzta el a száját, bánatos arckifejezést vágva egy pillanatra. – Amúgy szerintem egyre csökken az időintervallum. Múltkor négy hónap volt, most három. Lehet a következő csak két és fél lesz – rántott egyet a vállán, miközben pimaszul mosolygott. Szerencsére a lány nem neheztelt rá nagyon, legalábbis ami a mimikáját illette. Pajzsa sem volt teljesen felhúzva, és nem érzett féktelen haragot iránta, de szavaiban azért megvolt az él, csak éppen valószínűleg a lány jobban örült Egon jelenlétének, minthogy komolyan tudjon rá haragudni. Legalábbis Egon ezt feltételezte, persze tévedhet ebben a kérdésben, de úgy érezte valami ilyesmiről lehet szó.
Egyébként pedig Egon is szeretett volna hamarabb jönni, de kéz nélkül nem akarta megkockáztatni. Még a végén Rebecca észrevette volna és akkor mindig, amikor kezdett volna visszanőni, le kellett volna vágni, hogy ne bukjon le egy ember előtt. A másik lehetőség az őrzőkhöz való fordulás, egy emléktörésért, bár Egon ezt sem szívesen tette volna meg. Nem igazán szeretett őrzőkkel beszélő viszonyban lenni. Igaz mondjuk a macskája miatt kénytelen volt, az egyikkel tárgyalni, de kizárólag Gyagyás érdekében.  Egon még azt fontolgatta, hogy vajon melyik a két lehetőség közül a kedvezőbb, amikor Rebecca ismét megszólalt.
- Tessék? – kérdezte morfondírozásából ébredve, de közben azért értelmezni kezdte az elhangzottakat és hamarosan széles vigyor ült ki az arcára, ami nevetésbe torkollott. – Jaj, meghiszem azt. Bár inkább vállalnám a mezítlábas közlekedést. Egyébként meg tudom, hogy gyereknek készült, de azért elég durva gangbang mehet ott a törpök között, ha csak egy lány jut százukra – Egon pimasz vigyort ejtett meg. Remélte, hogy nem a kedvenc meséje Rebeccának, mert akkor már áshatja is kettejük kapcsolatának a hat láb mély gödröt.
- Hát igen, rengeteg dolog jött most össze egyszerre – mondta kicsit visszafogottabban, mivel jószerével most hazudott, vagyis inkább füllentett, bár lehetne ferdítésnek is nevezni. Igaz a falkacsatlakozással és a munkavállalással kicsit megcsappant a szabadideje, de azért nem annyival, hogy ne tudott volna eljönni, ha meg akarta volna kockáztatni.
- Oké, bár nem sok mesélni való van – vonta meg a vállát. Több lenne persze, ha teljes munkaidőben dolgozott volna, de a keze miatt, most takarékon dolgoztatták, mivel egyedül semmit sem tudott kezdeni, és voltak olyan munkaszakaszok, amikor teljesen felesleges is volt, hogy ketten legyenek bent.
Rebecca felőli aggodalom hullám szinte arcon csapta, ahogy a sérülését említette. Ha volt is benne harag, amiért nem látták egymást jó ideig, vagy amiért a Hupikék Törpikék koncepcióját leszólta, az mostanra úgy tűnt teljesen feledésbe merült. Arca is aggódó volt, valamint Egon már attól tartott, hogy meg akarja fogdosni az égett kezét, és bár a bőrkesztyű miatt nem látszódott, hogy nincsenek benne ujjak, azért ha megnyomogatná, valószínű feltűnne neki. Egon el akarta húzni, de a lány hamarabb megálljt parancsolt kezeinek, mielőtt azokkal megtapogathatta volna Egon balját.
Aggódó kérdései nem érték váratlanul, viszont az igen, hogy kikapta kezéből a vákuum csomagolt húst, amikor segített a láda kirámolásában, valamint, hogy egyből a kanapé felé terelte a karjánál fogva. Nem kis erőfeszítésébe tellett véletlen nem ellenállni, és simán hagyni, hogy a lány úgy érezze, nem egy kétszáz éves vérfarkast próbál arrébb tessékelni, hanem egy harminc éves halandó férfit. Bár Rebeccának valószínű, csak az tűnne fel milyen jó kondiban van Egon, de a férfi még ezt sem akarta megkockáztatni. Egyáltalán nem úgy festett, mint aki ereje teljében lenne. Lehuppant a kanapéra Rebecca áldásos tevékenysége folytán, és hirtelen szóhoz sem nagyon tudott jutni, amikor a lány a részleteket akarta. Persze már megvolt a mese, csak a lány fellépése kicsit ajkára tapasztotta a szót. Végül azonban csak felocsúdott, és mesélni kezdett.
- Öhm, hát nem vizes lakkal dolgoztunk, mert volt egy megrendelés, ami nem gyerekbútor volt, és oda nem kellenek ilyen anyagok, aztán valahogy ráfolyt a lakk a kezemre, és aztán egy pont arra szálló cigi csikk belobbantotta a kezem. Nem én dohányoztam, és nem is lett volna szabad, csak hát a kollegámnak mondhatta az ember, hogy nem kéne. Jobb lett volna, ha ő jár pórul, de hát ez már csak úgy szokott lenni, hogy mindig azokon csattan, akik semmiről sem tehetnek – vont vállat Egon, bár mosolyogva beszélt. – Amúgy már nem is fáj, csak az elején nagyon megijedtem, hogy lángol a kezem – egyre jobban kezdett belejönni, a képzeletbeli eset mesélésébe. – Aztán megpróbáltam a vízcsapnál eloltani, de a lakk miatt tovább égett, és nem volt időm rá, hogy megvárjam, amíg tele lesz mosdótál, így kirohantam és belemártottam a hóba. Akkor végre elaludt – Egon a fejét csóválta és nevetett is. Igazán hihető történet, remélte Rebecca is így fogja gondolni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Hétf. Márc. 16, 2015 9:13 pm

Egon & Becca



-Esküszöm szerzek. De előre jelzem, hogy csak halloween-i jelmezként.
*Ha ezen múlik a boldogsága, keresek egy jelmezkölcsönzőt és meglepem egy pápai süveggel. Nekem sem a keresztényi hiten múlik a boldogságom, anya meglehetősen vallásos volt és engem is arra szeretett volna nevelni, de egy idő után a magam hitét követtem. Pontosabban magamban hittem és nem egy mások által elképzelt, nem látható, kézzel nem fogható szellemlényben. Mindezek ellenére tisztelem a keresztények hitét, azt, hogy van akiben higgyenek, és hisznek, ha nekik jó, akkor nekem is, de bizonyos mértékig két lábbal a földön jártam. Eddig. Amióta a nagyimmal álmodtam és összekapcsoltam az indián kultúra sámánizmusával, már bizonyos mértékig megváltozott a véleményem, finoman és óvatosan ugyan, de hajlamos vagyok hinni olyasmikben is, melyekben még az ateisták sem hisznek.*
-Most nagy kedvem lenne egy párnát a fejedhez vágni, de a neveltetésem ellenezné az erőszakot.
*Mosolyogva kicsit sznobosra véve a figurát mondom ezt, már csak a párna emlegetése miatt is, de tényleg, Egon a kijelentésével annyira felbosszantott, hogy nevetnem kellene. Én provokáltam, ő csak visszavágott, így van ez rendjén és igazán élvezem a szócsatát. Korábban is ez volt a mozgatórugónk, most is talán ez fogja jellemezni az esténket. Törpilla szóba hozása igazolja a gondolataimat, feltételeztem, hogy Egon nem látta a törpös mesét, de a közbeszúrása szerint mégis, viszont egészen más elképzelései vannak a rajzfilmről. Meglehetősen zavarba hoz, talán az összes részt láttam, beleértve a mozifilm változatot is, de mivel a pornográfia terén csak annyira vagyok magabiztos amennyire a New York-i férfi ismerőseim – barátnőim alkalmi pasiaji - szóban és emelkedett kocsmai hangulatban tájékoztattak, nem igazán vagyok otthon a „gangbang” kifejezéssel, csak némi háttér információim vannak róla. Az is bőven elég, hogy elpiruljak és néhány másodpercre elnémuljak, kissé elnyíló ajkakkal. Miután észbe kapok, megköszörülöm a torkomat.*
-khhmmmm….a mese nem egészen erről szól. Sőt! Egyáltalán nem _arról_.
*Ettől persze nem átkoztam ki Egont a házból és nem néztem rá ferde szemmel, de éreztem, hogy elpirulok. Akárhogy is, de az intimitásnak nálam vannak határai, ha bármit is élvezek ezen téren, nem emelem át a köztudatba. A témaváltás volt a legjobb módszer ez ellen és ha már úgy is a munkájáról kérdeztem, ami érdekelt is, elég volt ahhoz, hogy más mederbe tereljem a beszélgetés folyamát. Az elején persze nem gondoltam, hogy Egon munkájának bármilyen komoly veszélye lehet, így csupán az érdekelt, hogy megtalálta-e a számításait, hogy sikerült-e olyan helyet találnia aminek a révén kiemeli magát az általam látott szűkös és nem emberi körülmények közül. Utóbbiban nem nagyon reménykedtem, mivel alig egy órája láttam azt, hogy nincs változás. Legalábbis kívülről. Persze ez m ég nem jelentett semmit sem, hiszen akár full modernre is berendezhette a házat, de igazából ebben nem reménykedtem. Nem bántásképp, de Egon igényei alig érintették a padlót a legutóbbi tapasztalataim nyomán, persze nem ítéltem meg őt ezért hátrányosan, inkább aggódtam érte. Ahogy később a keze miatt is. A frász jött rám, pedig már elmúlt és a jelek szerint gyógyulgatott is, de együtt éreztem vele, szinte nekem is fizikailag fájt az ami vele történt miután elmesélte. Az egész történet fájt, ahogy elképzeltem a beszámolója alapján, nem érdekelt, hogy más hibája, a vád úgy sem változtat már a történteken, Egon fájdalma volt az ami letaglózott. Mintha éreztem volna azt a kínt ami abban a pillanatban, vagy percben érte őt. Elképzeltem az egészet, ott volt előttem szinte minden pillanat a szavai után, és a lelkem mélyére hatolt. *
-Úristen Egon, ez annyira borzalmas. Biztosan nagyon fájt, el sem tudom képzelni mennyire. Ez…ez….szörnyű!
*Egészen ledermedtem, bár tűzről beszélt én jeges hullámként érzékeltem a képzeletemben, fájt, szúrt és mélyen megsebzett. Csak ültem a kanapén és próbáltam visszaállítani a légvételeimet, de nem nagyon sikerült. Egyszerre kapkodtam és hagytam ki néhányat a sorból. Már a vacsora sem érdekelt, elfelejtettem úgy ahogy volt.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Kedd. Márc. 17, 2015 11:26 pm

- Biztosan remekül fogsz festeni benne – vigyorodott el Egon, bár remélte azért nem fog pénzt áldozni arra, hogy nagyon idétlenül nézzen ki Halloweenkor. Akkor már inkább lehetne Csodanő, vagy Pocahontas.
- Most miért? A párnacsata igen jó móka. Én teljes mértékben benne vagyok, persze csak a te párnáiddal. A sajátjaimat nem akarom tönkretenni – aggódó képet vágott, mint, aki komolyan gondolta, amit mondott, és most szegény párnáin járna az agya, hogy mi lesz velük, ha kitör a véres párnaháború.
Egont szórakoztatta Rebecca néma elpirulása, és csak egy halvány mosolyt eresztett felé, amikor a lány azon véleményét fejtette ki miszerint a mese nem arról szól, amit Egon kijelentésében feltételezett.
- Hát nem – vont vállat pimasz vigyor kíséretében, de nem feszegette a témát. Egyébként is adódott hamarosan más téma, ami sokkal inkább mélyen megérintette a lányt. Mégpedig a sérülése, amit bekamuzott magának. Persze igaz, ha a hiányzó ujjait mutogatná, akkor sokkal inkább ledöbbent volna, mivel elméletileg azok nem nőnek vissza, de igazán vicces lenne neki egy hónap múlva megmutatni, hogy de bizony, ezek nála visszanőnek. Végül is már tudja, hogy vérgyík, szóval egy szava nem lehet, ha rákérdez, hogy ez mégis hogyan történhetett. A baj csak az, hogy Rebecca viccnek gondolta a témát, így nehezen tudná megemészteni, Egon pedig azt, hogy emiatt soha többé nem láthatná a lányt.
- Annyira nem volt vészes. Sőt, így visszagondolva biztos mókás látványt nyújthattam, ahogy eszeveszett tempóban igyekeztem megoldást találni a lángoló kezeimre – Egon horkantás szerű nevetést hallatott, majd még hozzáfűzte. – Nekem szó szerint égett a kezem alatt a munka, olyannyira, hogy meg is gyulladt.
Egon hangulata egyébként teljesen vidám volt, próbálta ellensúlyozni a lány aggodalmát, hogy egy kicsit ő is megnyugodjon, hiszen már nincsen baj. Remélte átragad rá is, és eltölthetnek egy nyugalmas szép estét, esetleg még sütnek-főznek is. Bár jobbára valószínű Rebecca fog dolgozni, de ahol tud, besegít neki, már ha hagyja persze.
- Amúgy mire az a sok étek, abban a ládában? Bevásárolni voltál? – igaz ezt már kérdezte egyszer, de ez abban a pillanatban volt, amikor Rebecca lesújtva nézett rá a kezének sérülése miatt. Nem csoda, hogy nem válaszolt még rá, előbb fel kellett ocsúdnia. Visszaemlékezett, amikor a Margaréte desszertesnél megvágta a kezét, és Rebecca elájult a kis vértől. Kíváncsi volt, mi lett volna a reakciója, ha látja, ahogy Prémvadász letépi a mancsát, majd szépen lenyeli a végtagot. Ott aztán volt vér rendesen, nem csak egy zsebkendőnyi.
- Mi jót csináljunk? Úgy látom sütéshez készültél fel – vagy főzéshez. Egon nem volt túlságosan jártas a konyhában, és teljesen elfelejtette, hogy utána akart nézni, valami remek receptnek, szóval, ha rajta múlik, akkor rántotta lesz, vagy tükörtojás, esetleg sajtos tészta. De kár lenne azt a sok finomságot, amit a lány összekészített kárba veszejteni. – Igaz, csak félkezes segítsége lehetek, de igazán szeretnék besegíteni, ha még áll a főzős dolog – hangja vidám őszinteségről árulkodott, ami nem is volt véletlen, hiszen teljesen komolyan gondolta, amit mondott. Nincs is jobb egy bénázós együtt töltött sütésnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Csüt. Márc. 19, 2015 8:06 am

Egon & Becca



-Igen, biztosan.*Értettem egyet vele a pápai süveget illetően, aztán a párnákra gondoltam.* -Legutóbb nem láttam nálad egy párnát sem.
*Aggódó volt az arca, de tudtam, hogy csak hülyéskedik, mindig azt teszi. Persze az utolsó találkozásunk óta beszerezhetett akár száz párnát is de nem tartottam valószínűnek, már csak a ház külső állapotát tekintve sem. Ha jól emlékszem még kanapéja sem volt csak egy ütött-kopott fotel. Talán. A Törpillás megjegyzést szerencsére nem akarta kivesézni, épp eléggé zavarban voltam így is, csak nyelvet öltöttem a pimasz vigyorára és annyiban hagytam a dolgot. A sérülését viszont komolyan vettem, nagyon is, jobban mint ő, hiszen megint csak elviccelte az egészet. Így utólag biztosan viccesnek tűnhetett neki, de nekem nem, csak a szememet forgattam az idétlenkedésére és tovább aggódtam.*
-Egon! Lehetetlen alak vagy!
*Most komolyan. Létezik még egy ilyen ember? Egy ilyen súlyos balesetet elviccelni, ráadásul a végén még engem is képes volt megnevettetni, pedig nem akartam. Még mindig arra gondoltam mennyire fájhatott és most is biztosan fájdalmas lehet egy-egy kötözés, hiszen az égett sebet naponta talán kétszer is át kell kötözni, hogy elkerülje a fertőzést, ő meg poénkodik. szóval a nevetése és a jó kedve átragadt rám, bár nem kacagtam felhőtlenül, de az ajkaim maguktól kunkorodtak felfelé.*
-Egon, tényleg nem vagy normális. Hogy tudsz így viccelődni ezzel? Legalább a munkáltatód állja a kezelést? Elvégre munkahelyi baleset volt és ráadásul nem megfelelő biztonsági intézkedések mellett.
*Egy ilyen kórházi számla az eget verheti, de nem ő volt a hibás, szóval minden esélye megvan rá, hogy a munkáltató, vagy a balesetet okozó fedezze a költségeket. De ha már a nevetésnél tartunk én sem tudtam tovább aggodalmaskodni, persze ezek után szó sem lehetett közös főzésről, egy kézzel nem sok mindent tud az ember csinálni, legfeljebb elméleti kuktaként tudom alkalmazni. *
-Ezt mind magunknak vettem. Egész estére terveztem, van itt hús, sok-sok köretnek való, édesség. Tudom, hogy a pillecukor nem egészséges és nincs még április negyedike, de talán beiktathatunk plusz egy napot, és gondoltam ha nem is használható a tűzhelyed, a kandallót használhatjuk. Van itt grillnyárs is….de nem vívásra.
*Közben felálltam és a ládához léptem s szedtem ki belőle az említett csomagokat, időben eszembe jutott Egon harcias természete, így leintettem őt a nyárs nem rendeltetésszerű használatáról. Elkezdtem visszapakolni a konyhába mindent, mivel csak egy boltív választotta el a nappalitól, nem kerültem ki a látóteréből és feltételeztem, hogy nem marad ott a kanapén ülve.*
-Sütéshez igen, de itt egyszerűbb lesz a grillezőmön. A pillecukor viszont megmarad a kandallóhoz, szóval ha van kedved tehetnél rá még néhány hasábot, most vágtam fel egy kosárnyit. Ja, abban buktam el, majdnem lefejeltem az ajtót. Szépen néztünk volna ki, két sebesült.
*Most már szívből tudtam nevetni ahogy elképzeltem magunkat, Egont természetesen a kesztyűje nélkül bekötött kézzel, míg magamat a fejem lévő kötéssel. Egon ajánlatára nem tudtam mit feleljek, fogalmam sem volt mit tudna fél kézzel megcsinálni, de nem akartam tétlenségre sem kárhoztatni, már csak a férfiúi büszkeség miatt sem. Gondoltam majd elmondom mit készítünk és eldönti miben tud segíteni, egyelőre a kandalló tüzét bíztam rá.*
-Szóval a hús már be van pácolva, csak meg kell sütni, a saláta is kész, de van még néhány zöldség amit nagyobb darabokra kell vágni és azt is megsüthetjük a grillen. Van még édes és magos kenyér amit fel kell szeletelni, feltéve ha kérsz a húshoz, és van egy üveg bor amit meg kell szabadítani a dugótól.
*Míg soroltam, kipakoltam a ládát, ha Egon segített a tűzrakás előtt vagy után, nem parancsoltam a kanapéra, hagytam, hogy a lehetőségéhez mérten kivegye a részét a nem túl nagy munkából. A konyhai asztal lassan megtelt a vacsoránk összetevőivel, én meg bekapcsoltam az elektromos grillezőt. *
-Szóval meddig érsz rá?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Pént. Márc. 20, 2015 6:29 pm

- Nem jártál a hálószobámban fent, pedig ott rengeteg párna van – az a rengeteg persze csak kettő volt, de mivel Rebecca úgysem látta még, így bármennyit mondhatott. Ha meg egyszer csak elvinné oda, akkor majd azt mondja pénzre volt szüksége ezért eladogatta azt a rengeteget. Nyilván el is fogja hinni, bár ezzel még Egon sem nyugtathatta hihetően magát. Rebecca bár nem volt túlságosan gyanakvó típus, azért nem volt naiv sem. Valószínűleg most is kitalálja majd, hogy csak kamuzott, pedig hihetőnek akarta beállítani a párnagarmadát.
Egon vigyora szélesebb lett, ahogy a lány kinyújtotta rá a nyelvét. Igazán vicces volt, már csak idióta fejeket kellett volna vágnia, és a vérfarkas valószínűleg a földön köt ki röhögésében.
- Köszi! Ezt bóknak veszem – mondta enyhe nevetés közepette. Rebecca aggodalma is egy kicsit háttérbe szorult, és Egon igazán örült, hogy mosolyogni látja. Tartott tőle, hogy a sérülése miatt majd egész végig búskomor letargikus hangulat fog rajta uralkodni, de szerencsére nem így történt. Igaz, ha ez lett volna a végkimenetel az csakis Egon hibája lett volna. Kitalálhatott volna valamilyen viszkető hólyagokat is a kezére, nem kellett volna egy ilyen súlyos balesttel előállnia. Bár így biztosan nem akarja majd megfogdosni a kezét, szóval a történet elérte a célját.
- Ja, persze mindent áll - hazudta könnyedén. Ugyan milyen kórházi kezelést? Csak a farkasok gyógyítói látták el sérüléseit, azok pedig nem kérnek pénzt, hiszen ez a dolguk, meg egyébként is a falka veszi meg a szükséges dolgokat. – Mehettem volna betegszabadságra is, de nem akartam, mivel elég friss munkaerő vagyok, és habár sokat nem tudok segíteni, de leshetem a mesterfogásokat. Amúgy úgy beszéltem a taggal, hogy senki sem tehet a dologról csak a puszta véletlen, mivel amikor leöntöttem a kezem akkor kimentem a műhelyből és akkor véletlen megbotlottam és a hamutartóba tenyereltem, amiben még parázslott egy kicsit a cigaretta. A doki elhitte, így nem került a vállalkozás bajba, nem megfelelő biztonsági intézkedések miatt. Nem mellesleg a munkatársam sem, ami jó, mivel vett egy üveg whiskyt kárpótlásul, ráadásul a főnököm is honorálta egy kisebb összeggel – ideje lesz abbahagyni, mert már saját maga sem igazán tudta követni hol tart a hazugság hálóban. Szóval hazudott valamiről, hogy abban aztán hazudhasson, mert így a hazugsággal elérte, hogy semmiféle hivatalos nyoma ne maradhasson a kitalált balesetnek. Semmi vizsgálat, semmi, ami esetleg bekerülhetne az újságokba, vagy lenne bármiféle további következménye. Nem gondolta persze, hogy a lány kutakodni kezdene utána, de bármi megeshet és jobb elvarrni a szálakat.
- Ja, értem már. Szóval úgy tervezted, hogy nálam készítjük el? – kérdezte csodálkozva, ez persze megmagyarázná, miért van ládába pakolva, és miért hívta őt a háza elől. Mindesetre örült, hogy ezt a lehetőséget sikerült elhárítani, mert a házában jó, ha megvan mínusz 10 fok, és baromi macerás lett volna felfűteni néhány óra alatt. – Kár, amúgy. Mármint, hogy nem vívásra van – nevetett fel derűsen Rebecca feltételezésére.
- Ja, két szerencsétlen, akik egymást licitálják túl sérülésben. Még szerencse, hogy neked ez most nem jött össze – mondta, miközben felállt, és néhány hasábot a kandallóhoz vitt, majd rádobálta őket, közben azért piszkavassal megpiszkálgatta a tüzet, hátha sikerül még a házat is felgyújtania, de szerencsére nem történt katasztrófa.
Egon mialatt a tűzzel vacakolt hallgatta a lány felsorolásait, és azon gondolkodott, hogy vajon mit tudna megcsinálni, de aztán úgy döntött a szeletelős részt nagyjából meg tudná oldani.
- Szerintem a kenyeret fel tudom vagdalni, meg a zöldséget is. Egy kézzel is profin vágok, ha éles a kés. Meg a jobbára az ujjaim sérültek, meg a kézfejem. A tenyerem viszonylag sértetlen, szóval azzal tudok leszorítani ezt-azt, már persze, ha nem zavar, hogy bőrkesztyűs lesz a kaja – mondta, majd vigyorgó képpel a lány felé fordult, ha éppen látómezőn belül esett.
- Gyakorlatilag bármeddig – az sem nagyon zavarta volna, ha csak reggel megy vissza a lakba.
A vérfarkas otthagyta a tüzet, mivel úgy nézett ki, hogy az már teljesen jól elvan magától is, és az asztalhoz lépdelt, ahol Rebecca serénykedett és végignézett a pulton, ha látott kést és a felszelendő pékáru egyikét, akkor nekilátott a dolognak. Finom mozdulatokkal, precízen vágott, a kés pedig remek kenyérszeletelő volt, mivel minden probléma nélkül szelte el az első, majd második szeletet és így tovább. – Az egészet felszeleteljem? – kérdezte, miközben egy kicsit rá kellett segíteni baljával, mert elmozdult az áldozata.
- Amúgy mesélj – nézett a lányra mosolyogva. – Mi újság a ház körül? Na és veled? Volt azóta, olyan…dolgod? Tudod, olyan látomás féléd? – kérdezte, miközben a magos kenyér, a végét járta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Vas. Márc. 22, 2015 7:12 am

Egon & Becca



-Tényleg. Legközelebb nem mulasztom el.
*Nem tudom mikor lesz legközelebb, de remélem nem megint három hónap múlva. Ezt azonban már nem ragoztam tovább, ha túl sokat viccelődöm vele még megbántom és ez állt tőlem a legtávolabb. Most már azt is tudtam, hogy miért nem sikerült hamarabb összejönnünk, karácsony előtt nemek is hajtós volt minden napom és a kis antikváriumban nem szoktam hozzá a vevők letámadásos módszeréhez, ha meg akartam felelni az új helyemen nagyon oda kellett figyelnem. Egonnak is új munkája volt, gondolom az első időben mindent rábíztak és őt ugráltatták, aztán jött a baleset és el tudom képzelni, hogy minden mást szívesebben látott volna csak engem nem. Én sem szeretek más szemei elé kerülni ha nem vagyok topon, ha fáj valamim. Szeretek egyedül szenvedni.*
-Jó, vedd annak.
*Azt hiszem nekem kellett volna őt vidítanom de fordítva sikerült. Annyira aggódtam érte, hogy csak az ugratása miatt kezdtem el nevetni, ha volt is ezzel célja, elérte. Az este további része, ha csak nem kerül elő valami új amin siránkozhatok, a jó kedv jegyében fog zajlani. Félre tettem hát az aggódást, de nem felejtettem el, biztosan gyakran fogom fürkészni a kezét és az arcát, hogy a legkisebb fájdalom jelére is ugorjak. Az legalább megnyugtatott, hogy a kezelésével minden rendben van, és így biztosan a legjobbat kapja. Ha Egon nem is, sokan mások a pert fontolgatták volna hasonló esetben a másik fél minden bizonnyal igyekszik, hogy eszébe se jusson. *
-Csak azt ne mond, hogy a végén te jöttél ki jól az egészből, mert azt már nem hiszem el. Azon csodálkozom, hogy az orvos elhitte, szerintem csak úgy csinált. ez az egész történet egy rosszul sikerült vígjátékra hasonlít ami egy nagyon szerencsétlen balfácánról szól. Bár aki a jégen táncol gyakran kerül hamutartóba.
*Nem, Egon nem ilyen szerencsétlen, de eszembe jutott mekkorát esett amikor futóversenyt akart rendezni a lefagyott járdán. Akkor mindketten földre kerültünk. A gondolat megmosolyogtatott, aztán halkan nevetni is kezdtem és a fejemet ingattam.*
-Talán nem kellene kettőnknek egy helyen lennünk, annak mindig valami szerencsétlenség a vége.
*Ha jobban belegondolok az első találkozásunkkor is történt némi baleset, a második sem volt mentes mindentől, csak reméltem, hogy itthon nem történik semmi. A kérdésére csak bólogattam és hümmögtem, egy röpke pillanatra a ládára tekintve, igen, azért van minden így becsomagolva. Végül is mindegy, hogy hol jövünk össze, a közös program a fontos és persze fogalmam sem volt arról, hogy rég nem ott lakik ahol gondoltam. *
-Szerencse. Nem is merek belegondolni abba, hogy még bőven van időnk bármire. Talán biztosítást kellene kötnünk mielőtt bármihez hozzákezdünk.
*Ma nem történhet semmi. Ezt eldöntöttem, mindenre oda fogok figyelni és nem hagyom, hogy bármi elrontsa a mai napot, estét. Szépen mindent elrendeztem amíg Egon bedurrantott a kandallóba, mire visszatért már minden a kezünk ügyében volt. nem voltam tisztában azzal, hogy a kesztyű alatt mennyire sérült a keze, így azt sem tudtam mit tud kezdeni vele, viszont nem akartam tétlenségre kárhoztatni sem. Ha már felajánlotta, hogy segít amiben tud, nem csorbítom a büszkeségét. Rátettem a húst a már felforrósodott grillező rácsára és pillanatokon belül megtelt a konyha a finom, fűszeres illatokkal. Kiraktam a kenyeret és Egon kérésére egy kést is, odatoltam a vágódeszkát, hogy ne az asztalt szabdalja.*
-Remek, akkor van időnk elszerencsétlenkedni. Nem zavar, szeletelj nyugodtan. Nem kell mindet, nekem elég a kenyérből két szelet és amennyit magadnak gondolsz. Az egyik édes, jól megy a húshoz, a másik sós és magos. Nekem az édesből szeletelj légy szíves.
*Megmutattam mindent, majd előkészítettem a zöldségeket is. Nagy darab paprika, cukkini, sárgarépa, uborka és néhány nagyfejű gomba sorakozott egy tálon mire végeztem. Utána tányérokat szedtem elő és kibontottam a joghurtos salátát amit előre elkészítettem. *
-A ház körül semmi. Úgy érzem már minden rendben van, már csak a tavaszi nagytakarítás hiányzik. Féltem, hogy nem tudok majd elmenni New Yorkba, aztán attól féltem, hogy nem tudok visszajönni a hideg és a nagy hó miatt, de szerencsére minden összejött. Kereken két órát fagyoskodtam mire újra átmelegedett a ház, de ennek ellenére itt sokkal jobban érzem magam mint a nagyvárosban. Fura, de akkor volt honvágyam amikor New Yorkban voltam az ünnepek alatt.
*Ezen már rengetegszer elmerengtem, de még mindig furcsának találtam. az ember azt hinné, hogy oda vágyik vissza ahol az egész eddigi életét leélte, de az igazság az volt, hogy ide vágytam vissza és amikor megérkeztem, azt éreztem, otthon vagyok. Sikerült mindent elrendeznem New Yorkban, tulajdonképpen a barátaimon kívül mindent felégettem magam mögött és azóta sem bántam meg. *
-Nem, nem volt. Semmi. Úgy hiszem nem értem a végére annak amit akkor láttam….vagy álmodtam. Addig meg nem fog több történni.
*A telefonbeszélgetéseink alkalmával már meg akartam kérdezni valamiről ami nem hagyott nyugodni, de úgy gondoltam inkább személyesen kérdezem meg. Most itt volt az alkalom. Persze igyekeztem finoman fogalmazni, mert egyrészt nem tudtam az előzményekről, másrészt nem értettem egyet Amandával.*
-Emlékszel Amandára? Szőke, kedves arcú nő. Valahol a vízparton találkoztatok.
*Reméltem nem tenyerelek bele valami kínos dologba, de szerettem volna meghallgatni Egon oldaláról is a történteket. Talán az egész banális félreértés és ebben bíztam a legjobban. Mindkettejüket kedveltem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Egon háza // Today at 6:54 pm

Vissza az elejére Go down
 

Egon háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-