HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Alignak Today at 2:37 pm
írta  Alignak Today at 2:19 pm
írta  Alignak Today at 2:03 pm
írta  Achilles Kilpatrick Yesterday at 8:09 pm
írta  Celeste M. Hagen Csüt. Dec. 01, 2016 3:50 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Emily Hart Kedd. Nov. 29, 2016 9:17 pm
írta  Primrose Trevelyan Hétf. Nov. 28, 2016 1:52 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Nov. 21, 2016 9:34 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Nov. 12, 2016 6:47 am
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
írta  Roxan A. Cruz Kedd. Nov. 08, 2016 6:31 pm
írta  Tawny Vaidya Hétf. Nov. 07, 2016 11:02 pm
írta  Skyler R. Hamilton Hétf. Nov. 07, 2016 10:03 pm
írta  Balthazar Bluefox Hétf. Nov. 07, 2016 9:55 pm
Balthazar Bluefox
 
David A. Blandern
 
Lester J. Edison
 
Alignak
 
Celeste M. Hagen
 
Achilles Kilpatrick
 

Share | .

 

 Egon háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6143
◯ IC REAG : 8029
Egon háza // Szomb. Nov. 01, 2014 4:03 pm

First topic message reminder :





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net Online



























SzerzőÜzenet
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Hétf. Jún. 15, 2015 8:31 pm

Egon & Becca



*Nem, határozottan nem lenne érdekes és humoros együtt lezuhanni, de mivel tudom és már érzem is, hogy biztosan tart és az egész csupán tréfa volt, ebbe is belemegyek és vele együtt nevetek. A helyzet kihagyására kapott válaszát úgy torolom meg, hogy hüvelyk- és mutatóujjammal összeszorítom az arcát, ezáltal érdekes fintort kreálva ami az ajakbiggyesztéssel csak még inkább nevetésre késztet. Tudom értékelni a próbálkozását, egészen olyan volt a hangulat mint egy esti tábortűz mellett kamasz koromban amikor rémtörténeteket meséltünk egymásnak, erre jók a nyári táborok. Egon azonban még ezt is felült tudta írni és rádobott még egy lapáttal. *
-Gondoltam.
*Egon semmilyen lehetőséget nem hagy ki ha tréfálkozásról van szó, tudtam én ezt már az első találkozásunk óta, és egyre inkább kiteljesedett ez a tulajdonsága. Egyáltalán nem zavart, pedig most a frászt hozta rám egy pillanatra, de nem haragudtam rá emiatt. Végül is nem valósult meg az egész „dolog” amivel meg akart ijeszteni és megkönnyebbülésemben is tudtam jól szórakozni rajta, a másik oldalról viszont agyalnom kellett valami frappáns visszavágáson, amiben nem voltam olyan jó mint a vérfarkasom. A nagy bundás vérfarkasom, mert, hogy az egójuk is nagy, mintahogy azt most megtudtam.*
-Ó, tejóég! Akkor neked még ennél is nagyobb arcod lesz száz év múlva? De jó, hogy…
*Hirtelen hallgattam el és csak reméltem, hogy ennyiben is maradunk, a poén és az irónia kellőképpen elfedi a ki nem bökött igazságot amire eddig nem akartam gondolni, és ezek után sem akarok. Ember vagyok, minden előnyével és még több hátrányával együtt, nem érem meg Egon nagyobb szőrös pofáját, sem azt, hogy valamilyen magasabb pozíció megszerzésénél megsérül, és nem akartam azzal foglalkozni, hogy akkor majd kihez menekül, kinél bújik el, kinek a karjaiban lel viszonylagos békét, és kit fog elkápráztatni a humorával. Talán nem is fog emlékezni rám. Én inkább a fogkrémre összpontosítottam, ez egy újabb anekdotára való anyagot adott, amit nem hagyhattam szó nélkül. Az életem gyorsan lepergő évei elillantak, helyette fogkrémmel és fogkefével foglalkoztam, ahogy az anyukák milliói is ha a gyermekükről van szó. Csak ez nálam átment kicsit ragadozóba.*
-Fogkrémet is kapsz……hát ez….NEM! Egon ezt most nem veszem be, ez akkora marhaság. Mi köze lenne a fogkrémnek a látáshoz? Tudod mit? Holnap veszek neked gyerekfogkrémet, rágógumi ízesítéssel. Abban csak nem találsz kifogást. Ha a gyerekeknek jó, akkor a várfarkasoknak sem árthat, különben elég rosszul állhat a szénájuk.
*Na igen, a gyenge pont, vagy láncszem amit minden bizonnyal minden ellenségük keres, azok akiktől még engem is félt. Persze soha nem árulnám el senkinek, másrészt elég hülyén hangzana egy kínvallatás során amikor azt mondom, hogy a mentolos fogkrémmel lehet legyőzni a vérfarkasokat. Szerintem még Japánban is hallanák a nevetést. Mire azonban a végére értem, Egon is nevetett, akárcsak én. nem tudtam a valódi háttérről, ami persze valószínűleg igen hamar fel fog tűnni ha Egon több időt tölt nálam, de most csupán egy ártatlan tréfának fogtam fel, ahogy a kötelezettség említését is. Azért mondtam mert nem akartam, hogy megbéklyózva érezze magát, a saját fogkefe egy nő fürdőszobai polcán sok férfit elijeszt, a többségük a házasság gondolatának vérfürdőjében fetreng, ez pedig nagyon, nagyon messze állt tőlem. *
-Nincs mit, igazán. Ez a legkevesebb.
*Nos, úgy tűnik igaz a mondás, a férfi embert és ezek szerint a vérfarkast is a hasán keresztül lehet megfogni, nem mintha én meg akartam volna fogni Egont a kifejezés klasszikus értelmében, de a hűtőm kifosztása engedéllyel nem okozott akkora gondot mint a fogkefe. És még magához is szorított. Vérfarkasból sem lesz szalonna. Ezt megértettem, nem is volt nehéz, de a mártírság már más volt, egészen más. valamit félreértettem, vagy csupán ezt a meghatározást adták a vérfarkas lét ezen formájának, jobbat nem találva.*
-Nem karcolásokra gondoltam, persze azokat túl lehet élni, de te mondtad azt a favágót. Azért gondoltam. Még ha pénzért is….jó, értem én. Nem mindenkin….szóval akkor ha segítesz valakin aki nem vérfarkas és nem is nyújt ellenszolgáltatást, akkor bizonyára az illető fontos a számodra.
*Nem magamra gondoltam, általánosságban kérdeztem csupán, hogy megértsem mi motiválja. azt hiszem nem említettem neki, hogy végül is rájöttem a téli kis csúszkálásunk végeredményére, de nem is ez volt most fontos. Egont akartam megérteni, az ő másik életét, vagy lényét. Megint előkerültek az őrzők, mintha már említette volna őket, de nem mondott róluk túl sok mindent.*
-Őrzők? Ja igen….a memória törlés. Még ezt sem nagyon értem.
*Ez is egy olyan része volt a megtudott dolgoknak melyek homályosak voltak és teli fehér foltokkal. Persze nem vártam el tőle, hogy mindent elmondjon, ha kíváncsi vagyok akkor sem, de ha megteheti szerettem volna minél többet megtudni. A tizenhármas szám valóban illet ehhez a képességhez, nem egy szerencsés tulajdonság volt, tekintve a fájdalmas következményeket, de úgy tűnt nem ez a jellemző rá. Szóval nincs beszámozva, nincs sorrendje, nincs különösebb fontossága. bár nem ismertem a többit, azért ezt az eddig ismereteim tudatában nehezményeztem, de nem mondtam ki hangosan.*
-Eeyee….micsoda? Tupilek….Alignak….indián hangzású nevük van. Az indiánok is túl az emberemlékezet óta élnek itt. Van közük egymáshoz? Hallottál róluk? végül is közel álltak a természethez és az állatokhoz, egyeseket szentként tiszteltek, isteneknek gondolták őket. Sokukhoz imádkoztak a szertartásaik során. Ez itt*mutatok fel az ágy feletti szőttesre melyet Killian megcsodált és mondott is róla egy fél történetet.* -Nagyon úgy tűnik, hogy egy vadászat előtti szertartás egy mozzanatát mutatja be. A sámánnak pedig állat maszk van a fején, bár ebből a szőttesből nem nagyon tűnik ki, hogy milyen állat. Lehet farkas is, de én úgy emlékszem az elolvasott mondákból, hogy valamilyen ragadozó madár fejét viselték.
*Nem emlékszem biztosan, de ezek után meg fogom keresni azt a könyvet. Ám mindez kevés volt a valódi teljességtől és még nagyon sok fehér folt maradt. Egyet azonban Egon színesre festett és nem tudtam eldönteni, hogy csupán véletlenül jutott ez az eszébe vagy szándékosan ezzel hozakodott elő.*
-Álmokat is?
*Kapva kaptam az alkalmon, ha nem volt szándékos akkor jól időzített. Bármi is volt az igazság, tudnom kellett, de azért imádkoztam magamban azért, hogy ne legyen igaz, mert akkor az én igazam válik semmissé és azzal együtt a nagyim létezésének egy része is. Az életem egy része is.*

//Tényleg! Smile Többnek tűnt. //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Szer. Jún. 17, 2015 6:28 pm

Nevetése kellemesen csengett a sötétségben, és Egon jókedvét még az is tovább fokozta, ahogy ujjaival összecsíptette arcát. Ha világosabb lenne biztos igazán hülyén festhetett volna, igaz lehet így is kivette Rebecca Egon arcának groteszk torzulását.
- Igen, valószínű sokkal beképzeltebb leszek – értett egyet teljesen vele, de közben kuncogott, mivel tudta, hogy a lány csak viccelt, hiszen annyira nem is volt Egon nagyképű. Sejtette mivel akarta volna befejezni Rebecca a mondatát és kicsit fájt is neki, hogy ezt kellett hallania, de még meggondolhatja magát, ha úgy dönt, hogy szeretné megérni a száz évvel későbbi Egon Candvelont is. Nem említette viszont meg, hogy akár meg is élhetné, hiszen épp az imént utasította el a vérfarkas létet, és nem valószínű, hogy néhány perc alatt meggondolná magát. Persze előfordulhat, hogy néhány hónapon belül már más lesz a véleménye.
- Jaj, hát a gyerekfogkrémtől meg lebénulunk – nevetett fel, még csak nem is akarta a komolyság látszatát sem fenntartani. Rebecca úgysem hiszi el az ilyet neki, annyi sütnivalója azért van a vérfarkasokról már, hogy ne a fogkrém legyen a vesztük és a mentol. Az ezüst érzékenységet nem fogja elmondani neki, mivel az már tényleg komoly problémát jelentene számára. Talán valamivel később, majd ezt is elárulja, de most még nincs itt az ideje, hogy a gyengeségeikbe beavassa őt.
Egont igazán lekötelezte a hűtőfosztogatási engedéllyel, és szavak híján csak erősebben magához ölelte a lányt.
- Igen, többnyire. Igaz nem feltétlen csak akkor. Van, amikor azért gyógyítok meg valakit, mert bajba keveredhetnék miatta. Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy baltával fejbe vertem magam favágás közben? Na, hát az úgy történt, hogy mentem a csúszós úton és egy tíz év körüli gyerek elém lépett a főtér közelében én meg hiába fékeztem már, elcsaptam a kis hülyét. Beverte a fejét meg a bordái is eltörtek, de nem halt volna meg nyilván – hangja töprengő volt, és hazudott is, amit persze nyilván nem szűrhetett ki Rebecca, A kissrác nyilván meghalt volna, hiszen hallotta az egyre gyengülő szívverését és légzésének akadozását. – Szóval hívtam volna mentőket és otthagytam volna, mivel nem hiányzik, hogy a rendőrség kutakodjon utánam, azt hiszem ez érhető a részemről – ezt a részt nagyjából akkor is így gondolta, éppen csak nem hitte, hogy a srác megérte volna a mentők kiérkezését. – Viszont akkor megláttam a térfigyelő kamerákat, így felnyaláboltam a srácot a havas aszfaltról és a térre letettem egy padra, aztán átvettem a sérülését – a Hope nevű mártírt, akivel ott találkozott elhallgatta, mivel az nem tartozott most a tárgyhoz. – Szóval a kamerák rögzítették ugyan a balesetet, és azt is, ahogy kettesben ülünk ott, és, hogy egy idő után a fiú felkelt és elballagott. A kocsim rendszáma látható volt, de nyilván rájöttek, hogy nem sérült meg komolyabban, így nem vonták be a rendőrséget. Persze az is lehet, hogy nem nézték végig a felvételeket, mindegy is, a lényeg, hogy nem keresett meg a hatóság – akkor még nem volt falkatag, és nem tudta, hogy a rendőrségre mennyire vannak beépülve, persze lehet akkor sem tett volna másképp. A falka befolyás ellenére is macerás lett volna, ha egy halott gyereket hagy maga után.
- Hát, azt én sem értem pontosan – vonta meg a vállát. – Valamiféle mágiát használnak, de fogalmam sincs, hogy mifélét vagy, hogy miként képesek rá. Persze sohasem érdekeltek túlságosan – vonta meg a vállát. Ami egyedül érdekelte őt az őrzőkből, az az elkerülésük volt.
Egon figyelmesen hallgatta, amit a lány mondott, valamint a faliszőnyege pillantott. A sötétség ellenére képes volt kivenni néhány részletet, főleg úgy, hogy még emlékezett is rá múltkorról, amikor világosban látta.
- Hát, a legendák szerint valahonnan innen származnak a vérfarkasok, mármint Alaszkából, legalábbis az öregebb vérfarkasok ezt a helyet azonosították a farkasok kiindulási pontjának – rövid hitetlen horkantást hallatott. – Persze szerintem ők sem tudják, és az egész legendárium pusztán élénk fantázia szüleménye lehet, aprócska valóságtartalommal.
Egon csak eleinte hitt a legendáknak, aztán szép lassan szkeptikussá vált, amikor egymásnak ellentmondó történeteket hallott.
- Álmokat azt hiszem nem – nem volt róla tökéletesen meggyőződve, de úgy gondolta csak ébren tudják befolyásolni az áldozatuk tudatát. – Viszont azt el tudják hitetni a célpontjukkal, hogy alszik, és úgy vetítenek számukra képeket. Elég, ha ül valaki a kanapén, és ha az illúzió hatása alá kerül, majd vége szakad, simán el lehet hitetni, vele, hogy álmodta az egészet, közben végig ébren volt, csak az illúzió miatt úgy tűnt, hogy álmodott. Mindennek ellenére, nem tudhatom, hogy a te dobozod, hogy került oda, ahová és hidd el rengeteget töprengtem rajta, és… hát féltettelek is – felesleges volt szándékait rejtegetni, hiszen a visszakérdezéssel egyértelművé vált Egon számára, hogy Rebecca tudja miért hozta fel a témát. – A fickó, akit emlegettél, az a Killian… lehet ő tette oda a dobozt, és küldte rád az „álmot”. Talán a nagyid bízta meg vele, még régen, vagy csak szórakozásból csinálhatta nem tudom. Igazán sajnálom, de én… nem hiszem, hogy a nagyid szelleme lenne a dologban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Hétf. Jún. 22, 2015 7:53 am

Egon & Becca



-Bolond vagy!
*Nagyon gyorsan félretettem a száz éves témát. Nem akartam arra gondolni, hogy egy idő után el kell engednem Egont, még barátként is. Egyszerűen képtelen voltam belegondolni mindabba amit ez maga után hoz, sokkal jobb volt struccként a fejemet a homokba dugni, a karjaiban lenni, hülyéskedni, csókolni, bármit ami eltereli a gondolataimat. Az meg végképp nem jutott eszembe, hogy én is vérfarkas lehetnék, akkor mindezen nem kellene agyalnom, számomra még Egon létét is fel kellett dolgoznom, sok mindent megtudtam róla de annál több mindennel nem voltam tisztában. A tények ismerete az egy dolog, ám beleérezni magam a mindezzel járó előnyökbe és hátrányokba, a hosszú életbe, a gyakori költözésbe, a bujkálásba, titkolózásba, a magányba….végül is ki garantálja, hogy ha megtörténik velem, örökké együtt leszünk? S ha nem, akkor ott állok majd egyedül a világban egy olyan élettel amit igazából nem is tudom, hogy kívánnék magamnak. túl bonyolult volt az egész, egyetlen este pedig nem elég ahhoz, hogy megértsünk valamit amiről eddig úgy hittük csak a mesékben és a filmeken létezik. Inkább eltoltam a távoli jövőre ezeket a gondolatokat és megpróbáltam élvezni a jelen perceit, óráit. Szavaim is a fogkrémes kijelentésére vonatkoztak, szinte minden pillanatban meg tudott lepni azzal, hogy csípőből válaszolt marhaságokat, hogy honnan jött mindez belőle nem tudtam, de örültem neki, ez volt az egyik tulajdonsága amiért talán már az első percekben megkedveltem. Mindazok után ami azóta köztünk történt, szerettem volna ha úgy jár ide mint ha hazajönne, vagy legalábbis mint egy nagyon jó baráthoz, de azt hiszem a lenti akciónkkal ezen már túlléptünk. Az sem volt kérdés, hogy nem több hónapos kihagyással szeretném újra látni, és tudni akarok mindenről ami vele történik. Akkor is ha rossz, pedig mostantól minden bizonnyal halálra fogom aggódni magam miatta mindaddig míg nem látom sértetlennek, aztán kezdődik minden előröl.
Hiába akartam félretenni a vérfarkas létet, a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, újra és újra belekérdeztem valami olyasmibe amit nem értettem vagy nem volt róla tudomásom hogyan működik. Ezen egyike volt Egon gyógyítói képessége, ami a korábbi szavai szerint egyrészt kiváltság, szerintem nagyrészt átok és nem minden vérfarkas birtokolja. A gyerekről szóló történet alaposan megdöbbentett és megijesztett, a baltával való fejbevágásra nem emlékeztem, de végül is mindegy volt már, most, hogy az igazság került terítékre. Vétlen baleset amit megpróbált jóvá tenni.*
-És a fiú? Ő nem emlékezett semmire? Nem látta az arcod?
*Talán azt hitte álmodik, de az is lehet, hogy azóta is azon gondolkodik mi történhetett, hiszen bármennyire is legyen jól a baleset után azért az nyomot hagy a ruháján. Kíváncsi lettem volna mennyi maradt meg benne emlékként erről az alkalomról, talán érdemes lett volna megkeresni és csak úgy a távolból figyelni hogyan viselkedik. az sem jó ha maximálisan mázlistának képzeli magát, vagy sérthetetlen Supermannek. Az őrzőkkel kapcsolatban megint szóba került a mégis, újabb és újabb hihetetlennek tűnő dolgok kerültek napvilágra, pedig már az is elég volt amit Egonról tudtam meg.*
-Engem azért érdekelne. Kár, hogy ilyen könyvek nincsenek a könyvtárban.
*Mennyire egyszerű lenne. Persze nem hittem ebben, ha eddig sikerült eltitkolni a kilétüket, biztosan nem adnak ki könyvet magukról még fikcióként sem. Az érdekesség azonban az egészben az volt, hogy míg a vérfarkasokról rengeteg legenda keringett melyekben senki nem hitt, könyvek, filmek készültek róluk persze nem a teljes igazságtartalommal, addig az őrzőkről egyetlen egy sem. Talán csak jobbak voltak titoktartásban mint a vérfarkasok, vagy nem szövődött akkora misztikum köréjük. Az viszont már sokkal kézzelfoghatóbb volt mindennél amit Egon az alaszkai vérfarkasokról mesélt, és a nagyi házában nem csak az a szőttes volt a bizonyíték hanem az a rengeteg kis farkas figura a kandalló párkányon, szöget ütött a fejemben a gondolat a nagyiról és a vérfarkasokról.*
-A nagyi háza tele van ilyenekkel, azok a figurák a kandallón…gondolod, hogy ez lehet az a titok amit keresek? Köze lehetett a vérfarkasokhoz?
*Az álmokkal nem tudtam mit kezdeni, elég furcsa volt az az egy amit a nagyiról álmodtam és a dobozkáról ami végül valóság lett. A levél ami nekem szólt, tele volt furcsa dolgokkal melyeket azóta sem értettem, de a mostani információkkal együtt már egészen más jelentése lehet, értelmet is nyerhet mindaz ami benne áll. Egon szavai egy kicsit félelmet keltettek bennem, ha csak a fele igaz akkor is olyan érzés mintha állandóan figyelne valaki, és azzal a tudattal, hogy korábban ez igaz is volt, már egészen más színezetet kaptak a történtek. Killian szerepe mindebben korábban nem jutott eszembe, de most eléggé hihető volt. végül is előtte járt a házban, itt volt, a nagyim homijait segített lehozni a padlásról, kutatott a titkai után hátha találunk valami magyarázatot és ő is vérfarkas volt, most már biztosan tudtam. Szerettem volna abban hinni, hogy a nagyim szelleme van a dologban és nem egy vérfarkas játszadozik velem.*
-Nem ismered ezt a Killiant? Nem hallottál róla? Esetleg utána tudnál nézi? Ez így eléggé félelmetes, bár azóta nem láttam és nem is hallottam róla……csak Amanda mondott néhány szót, de azok ártatlan dolgok voltak. Miért tette volna oda a dobozt ha utána nem lépett velem kapcsolatba, hogy tudja milyen reakciót váltott ki belőlem? Hogy került hozzá a nagyi levele és a rólam készült rengeteg fénykép? Biztosan nem szórakozás volt csupán.
*Biztosan tudtam, hogy komoly és igaz dologról van szó, csak a miértek voltak homályosak és ennek utána kell néznem. Ám nem ma. Ha lehet, még jobban Egonhoz bújtam, egyfajta biztonságérzetet adott pedig ő sem tudott többet mint én, de ezek után nem szerettem volna túl hosszú ideig egyedül maradni.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Szer. Jún. 24, 2015 7:40 pm

- Hé… nem is vagyok bolond – duzzogott látványosan néhány pillanatig majd felnevetett. – Vagyis talán egy kicsit, de az csak amiatt van, hogy már majdnem kétszáz vagyok. Azért ilyen idősen az ember már másképp látja a világot – nem is beszélve, hogy vérfarkas volt, és azok amúgy is elcseszettek és nem képesek normálisan viselkedni mindig.
Hiába akartak nem vérfarkas témát felhozni, valahogy sikerült a mártírságára terelődnie a beszélgetésnek, és a fiúra, akit elütött.
- Persze, hogy látta az arcom – mondta magától értetődően. – Meg kellett várnom, hogy vajon mire emlékszik a balesetből, így kivártam, amíg magához tért. Szerencsére ködösek voltak az emlékei, én meg nem közöltem vele, hogy elütöttem. Azt hazudtam neki, hogy rendőr vagyok, és kíváncsiskodtam, hogy miért alszik a padon mínusz húsz fokban. A ruhája kicsit szakadt volt, meg talán véres is, de ha nem tudja hozzám kapcsolni a dolgokat, akkor felőlem azt hisz, amit akar. A vérfarkasokat nem fogja lebuktatni az biztos, és ez az, ami számít, a többi már nem igazán. Persze nem úgy tűnt, hogy bármi feltűnt volna neki, otthon meg nyilván leszidták, hogy hol járt – vigyorodott el Egon a sötétségben. A lényeg, hogy nem lett belőle komolyabb ügy és ráadásul még egy idősebb mártírral is megismerkedhetett. Igazán szerencsés gyerekelcsapás volt.
- Nem, az ilyesmit lakat alatt tartják, többnyire az emberek elől, de a mágiájukba a vérfarkasokat sem vonják be, maximum, ha nagyon jó a kapcsolat az őrzők, meg a vérfarkas között. Mindent megtesznek, hogy ne bukjanak le – mivel Egon kerülte őket jobbára, így nem meglepő, hogy neki sohasem magyarázták el mágiájuk mibenlétét, de igazából a férfit amúgy sem tudták volna vele lekötni. Tudnak ezt-azt, amitől jobb távol maradni és kész, egyáltalán nem akarta tudni, hogy ezekre vajon miként képesek. – Amúgy van egy két őrző, aki lebukott az óvintézkedéseik ellenére is az évszázadok során. A boszorkányüldözések valószínű őket is rendesen érintették, és az a rengeteg mágiáról szóló film, vagy éppen történet. Még akár az is lehet, hogy Doktor Faust, aki megidézte az ördögöt egy őrző volt, és mágiájának alapját vicces kedvében lévén az ördögtől származtatta. Persze, lehet semmi köze nem volt hozzájuk – vonta meg a vállát kissé fektében. Nem tudta, hogy léteznek-e olyan mágiával foglalkozó emberek, akik nem tagjai az őrzők rendjének, de nem tartotta lehetetlennek, igaz nyilván ritkaság számba ment.
- Passz – közölte Egon tanácstalanul. – Meglehet, hogy igen, de mivel a nagyid igen nehéz kifaggatni, így… - újabb vállrándítást, majd egy hümmögéses grimaszt produkált. Könnyebb lett volna a nagyis sztoriban hinni, ha a szellemek létezését nem tagadta volna olyan nagyon.
- Sajnos nem hallottam róla, de utána tudok nézni szerintem. Igazából már korábban is akartam, csak közbe jött a csuklóvesztés, és kicsit kiment a fejemből – vallotta be őszintén. Szerencsére nem lett Rebeccának időközben baja, de tényleg jó lenne utána járni Killian szándékainak. – Hacsak nem egyszeri mókának szánta, akkor lehet, hogy nagyobb események előkészítése volt csupán. Ha pedig még a nagyid bízta meg ezzel a feladattal, akkor nyilván nem rosszak a szándékai, csak szeretne rávezetni valamire. Talán eddig nem adtad jelét, hogy megfejtetted az álom valódi jelentését, mert mondjuk valami rejtjelest üzent benne, amire ha rájössz, akkor valamit rendszeresen csinálnod kellene. Nem is tudom, teszem azt éjszakánként kimész a verandára egy lepedőt terítesz magadra és szellemet játszol – a gondolat túl vicces volt, de hamar lehervasztott arcáról a vigyort. – Na, szóval nem pont ez, de talán valami, amit rendszeresen kellene a szabadban végezni, az üzenet hatására – Egon persze csak találgatott, fogalma sem volt, hogy vajon Killian miért csinálná mindezt, de biztosan meg volt rá a nyomós oka. Vagy nem, és teljesen más valaki állt a háttérben. – Tudod mit? Holnap első dolgom lesz utána érdeklődni Killiannak. Oké? Lehet, hogy nem is illuzionista és semmi köze az egészhez. – Egon persze ebben nem hitt, de szerette volna kicsit megnyugtatni Rebeccát. - Amúgy mi is a teljes neve?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szomb. Jún. 27, 2015 6:45 am

Egon & Becca




*Nem, nem bolond, annyira. Nem bántásképp mondtam neki, inkább szeretetből bár ez kevésbé hihető. Imádom amilyen könnyedén kezeli a komoly dolgokat is, mégis a végére mindig megoldja. Humort humorra halmoz, közben egyengeti a dolgokat ahogy kell. *
-Vén vagy már és bogaras.
*Belekuncogok a mellkasába s közben beszívom, érzem a teste illatát, mámorító. Alig érintem de az illata szinte átjárja a testemet és az ujjbegyeimben csapódik le, érzem őt, minden rezdülését, a bőre finomságát s az érzés elemi erővel hat rám, mintha a teljes tenyeremmel támaszkodnék rá, a kémia működik. Picit nedves a verejtéktől amit az intenzív mozgás generált, ragadós és az illata is….a ferromoné, jelentős. Nem kellemetlen, és belengi a testünk egész környezetét. Egy kicsit elveszítem emiatt a fonalat, a kisfiú képe csak homályos pacaként merül fel bennem. Mindenesetre a lényeget hallom, a kisfiú jól van, meggyógyult és nem emlékszik semmire, egy kicsit megnyugszom. Az az eset végül is szerencsésen végződött, de nem mindig lesz ez így és akkor ki tudja hogyan oldja meg.
Gondolhattam volna, hogy csak úgy nem írnak le semmit sem magukról az őrzők, ők is rejtőzködnek ahogy a vérfarkasok, noha velük minden bizonnyal hamarabb megbarátkoznának az emberek, de azt hiszem erre még nem készültek fel. Nekem is nehéz mindezt felfognom és megemésztenem, a nagyival való álmom után napokig azon járt az agyam és próbáltam valami ésszerű magyarázatot találni a történtekre, de nem sikerült. A tény az tény maradt, álmodtam vele és a valóságban megtaláltam a dobozt. A parajelenség kutatók mind a tíz ujjukat megnyalnák ezért a történetért. *
-Vannak őrzők és vérfarkasok akik jóban vannak egymással?
*Ez a tudat újfent megnyugtatott, akkor ezek szerint velem szemben sem lesz kifogásuk ha tudomást szereznek rólam, mert megtörténik, előbb vagy utóbb kitudódik, hogy együtt vagyunk. Nem bújhatunk el a házban minden egyes alkalomkor amikor találkozunk, közös programokat szeretnék, mozit, fagyizást, kirándulást, bármit. *
-Ó, azért remélem te nem fogsz lebukni mint az őrzők, egy farkas alakot nehezebb kimagyarázni mint néhány különleges képességet.
*Bár belekuncogtam a szavakba, komolyan gondoltam. feltételeztem, hogy nem a város közepén gyakorolják az átváltozást, de ahogy én is kimentem az erdőbe futni, úgy más is eltévedhet bármerre, az emberek hajlamosak letérni a turista útvonalakról. Valószínűleg tovább mentem volna azon a bizonyos napon ha nincs ott Killian, most már abban sem hittem igazán, hogy falatozó farkasoktól akart megóvni, valami más volt ott akkor amit el kellett, hogy rejtsen előttem. *
-Nehéz de nem lehetetlen. Még álmodhatok vele és akkor majd kifaggatom.
*Nem tudtam eldönteni, hogy higgyek-e ebben vagy csupán egyszeri alkalom volt. Örültem volna ha továbbra is kapcsolatban tudok vele maradni ilyen módon, Egon vérfarkassága után egy álombéli kapcsolat már semmiség volt. Egon felvetése az álmomról és Killianról azonban viccesre sikeredett, de nem ezért gondoltam másként. Amióta csak megemlítette küzdöttem az érzéssel ami mindig távolabbra taszította Killian alakját, gondoltam nem véletlenül, bár eddig nem voltak ennyire erős megérzéseim. Nevetnem kellett a lepedős sztorin, de nem sokára én is elkomolyodtam.*
-Huhognom is kell? …………nem. Valamiért olyan érzésem van, hogy Killiannak semmi köze az egészhez, persze tévedhetek is.
*Egon is osztotta a véleményemet, de addig amíg nem tudunk meg róla többet, kár találgatni és az egész nekünk adatott időt erre fecsérelni. Killian nevét már Egon bőrébe suttogtam, elkezdtem fészkelődni míg fölé nem kerekedtem. A sötétben nem sokat láttam így a többi érzékemre hagyatkoztam ami sokkal erőteljesebb volt mintha látnám. *
-Kenway.
*Előrehajoltam, hogy megcsókoljam, mikor az orrom az övének ütközött már tudtam, hogy jó helyen járok, kuncogtam ezen a vakvezetésen, az első apró csókom még könnyed nevetéssel telt, de végül elmerültem a mélyében. *
-Jobb lenne ha…..az lenne az….üzenet…..hogy minden nap…..ezt tegyem veled. Mit szólsz?
*Újabb apró csókok közé vegyítettem a szavaimat, közben pedig egyre lejjebb cirógattam az oldalát, míg el nem jutottam a hasához.*[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Vas. Jún. 28, 2015 7:49 pm

- Pontosan – nevetett fel könnyedén. Szeretett volna örökre így maradni. Rebecca érintése csodálatos volt, és minden túlságosan jó és békés volt, hogy ez valóban így maradhasson. De amíg tart, legalább addig kiélvezheti a könnyed együttlétet. Nem tudta, hogy a lány nem nagyon figyel a mondandójára, de ha tudta volna sem vehette volna zokon, hiszen Egon is sokszor elbambult már a múltban miközben Rebecca beszélt hozzá.
- Ja, vannak – bólintott a sötétségben. – Persze itt Fairbanksban csak egy vérfarkasról tudok, aki kedvel egy őrzőt, a többiekről még ilyen infókkal nem rendelkezem, hiszen viszonylag kevés ideje vagyok itt. De New Yorkban sok farkast ismertem, akik jóban voltak az őrzőkkel. Kifizetődő általában az ilyen kapcsolat – Egon ettől eltekintve nem óhajtott ilyen jellegű „barátságot” kötni egyetlen őrzővel sem, mivel életvitele nagyban ütközik a „hitvallásukkal”. Egy pillanatra elgondolkodott. Eddig lehet, nem említette a lánynak, hogy New Yorkban is lakott. Mit is hazudott neki? Ja, igen, hogy Kanadában lakott és a főnökére rúgta az asztalt, vagy a széket. Fene tudja már mi is volt. Rebecca az asztalra emlékezett, Egon pedig a székre. De mindegy, a lényeg, hogy bútor volt. Mindenesetre nem fejtette ki bővebben, hogy végül is akkor honnan jött, ha esetleg a lánynak feltűnik, akkor majd megemlíti, hogy abban is hazudott. Talán nem veszi nagyon zokon.
- Sajnos igen, és a varázslatok forrását, még ha elég látványos is, nehezebb beazonosítani, mint egy átváltozó vérfarkast – húzta el kissé a száját. – Persze a végeredmény ugyanaz, úgyis törölni kell azok emlékeit, akik megláttak valami furcsát. Ha az őrzők megtudnák, nyilván kényszerítenék neked is az emléktörést – sóhajtott fel kelletlenül. Egonnak esze ágában sem volt megemlíteni, hogy a mágiaérzékeny személyeket akár még a saját soraikba is toborozhatnák. Túlságosan féltette ettől a sorstól Rebeccát. Az őrzők szakmája veszélyes, nagy halálozási rátával. Még csak nem is kell vérszomjas dögnek lenni, aki elteszi őket láb alól, elég egy óvatlan kölyök, aki nem tudja kordában tartani erejét és egy tapasztalatlan őrzővel könnyedén végezhet.
- Sok sikert hozzá – mondta őszintének tűnő hangon, közben biztatása jeléül megszorította kissé a lány kezeit. Belül azonban szkeptikus volt a nagymama szellemmel kapcsolatban, aki dobozokat, leveleket, meg fene tudja már mit hagy hátra az unokájának.
Egon is felkuncogott. – Ha szeretnél csak rajta – közölte vidámságtól eltelt hanggal, majd ő is komolyra fordította beszédét. – Ahogy akár én is – persze nem hitte, hogy az illuzionista farkasban tévedne. Killian kapcsán mellélőhetett persze, hiszen semmiféle bizonyíték nincs ellene, ráadásul még az is lehet, hogy nem illuzionista. Nehéz eset, de remélhetőleg előbb-utóbb a végére járnak.
A lány fészkelődött a takaró alatt, amíg sikerült neki felülkerekedni. Egon szinte már nem is hallotta a fickó vezetéknevét. Egy pillanat alatt kiment minden más a fejéből. Egyedül Rebecca érdekelte, bőrének forró lüktetése, szívének szapora dobogása és az illat, ami felőle áradt. A lány feje óvatosan közeledett, nyilván nem látott túl jól a sötétben, de azért sikerült nem lefejelniük egymást. Csókok áradatára Egon is visszacsókolt, és zavarta kissé, hogy a lány beszél valamiről, amit a férfi fel sem fogott. Viszont úgy tűnt a lány azt akarja, hogy értsen egyet vele, így hát egyetértett. – Rendben van – úgy érezte ez a mondat elég univerzális, hogy jó legyen akármire. Remélte nem épp házasságba egyezett bele, mert arra még nem volt felkészülve így a kétszázhoz közeledve. Kezeivel átkarolta a lányt, simogatta, ahol csak érte, közben érezte a lány ujjait a hasánál. Igazán kellemes éjszakának néznek elébe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Kedd. Jún. 30, 2015 7:24 am

Egon & Becca



*Nem merengtem el azon, hogy milyen könnyedén elfogadtam mindent amit Egon megosztott velem, kezdve a világunkban élő különleges lényektől az ő matuzsálemi koráig. Nem bújt ki belőlem a könyvtáros, hogy kifaggassa az elmúlt korok valódi történéseiről, nem féltem tőle és nem akartam, hogy elmenjen. Az együttlétünk is olyan könnyed volt mint a megismerkedésünk, persze másokkal is ilyen könnyen létesítek kapcsolatot, mármint közvetlen vagyok és barátságos, én hiszek az emberek jóságában és nincsenek előítéleteim sem. Jó példa minderre Robert, aki már az első percekben bevallotta, hogy börtönviselt én mégis munkát adtam neki, és nem fegyverrel a kezemben álltam mellette míg dolgozott. Megbíztam benne, szüksége volt arra, hogy megbízzanak benne az emberek mert jó útra akart térni és azzal hálált meg a bizalmamat, hogy nem kellett benne csalódnom.
Egon persze egészen más lapra tartozik, ő olyan titokkal kénytelen együtt élni amit nem oszthat meg másokkal, ami örök életére kísérti és az örök élet nála eléggé kézzelfogható és valós. Ám ha jobban belegondolok nem az őszintesége volt az amiért bizalmat szavaztam neki, sokkal régebbről fakadt. Valami vonzott hozzá az első perctől kezdve, és most csak azt kívántam, hogy ez soha ne változzon meg. Belebújtam a vén farkas karjaiba, csak New Yorknál kaptam fel a fejemet.*
-Jártál New Yorkban is? Mikor? Mennyi ideig voltál ott?
*Izgatott a gondolat, hogy talán karnyújtásnyira voltunk egymástól egy bizonyos időben, de mégsem találkoztunk össze. Persze New York hatalmas város, élhetünk akár egész életünkben is ott úgy, hogy nem találkozunk a másik végében élőkkel soha. Mégis izgalmas volt a gondolat, hogy talán már ott volt közös pillanatunk csak nem tudunk róla. *
-Hát ha kifizetődő akkor légy szíves te is ápolj ilyen kapcsolatokat itt Fairbanksben.
*Ha jó egy vérfarkasnak egy őrző támogatása, akkor szükséges is, a mi helyzetünkben pláne. Mindazok után amit megtudtam róla és az életéről és látható bizonyítéka is volt a veszélyeknek melyek ráleselkednek, aggódtam érte. Ahogy kivettem a szavaiból eléggé heves vérmérsékletű volt, elég ha csak csúnyán néz egy felette álló vérfarkasra és máris hónapokra ki van ütve. A gondolat, hogy elveszíthetem vagy csak nem láthatom hetekig, hónapokig mint legutóbb, rosszul érintett. Egy apró csókot leheltem oda ahol éppen a fejemet pihentettem, mintha ezzel magamhoz köthetném.
Az amit ezek után mondott az emléktörésről jobban megijesztett mint az első alkalommal. Bekerültem hát a potenciális veszélyforrások közé. *
-Ó! Ez eléggé motivál a titoktartásra.
*Nem vetettem a szemére, hogy ilyen helyzetbe hozott, noha nem csak a vele kapcsolatos emlékeim vesznének oda, hanem gyanítottan sokkal több minden is. Nem akartam elveszíteni egyet sem, sem azokat melyek Egonnal voltak tele, sem a rossz emlékeket, mert azok is az enyémek voltak, azok is ugyanúgy formáltak az évek során mint a szép emlékek, hozzátartoztak az életemhez, a későbbi gondolataimhoz, a jelen döntéseimhez. Azon meglepődtem, hogy Egon nem volt valami lelkes amikor a nagyimról beszéltem, bár most már tudtam, hogy a szellemház és az ott töltött ideje más alapokon nyugszik, fura volt pont az ő szájából hallani a szkeptikus hangsúlyt.*
-Szóval a kísértetvadász nem hisz a szellemekben.
*Mosolyogtam bár ezt talán nem látta, de amint megszorította a kezemet magamhoz húztam, a sötétben megkerestem az ő ujjait és megpusziltam amikor rájuk leltem. A lepedős történet alig pár másodpercig kötött csak le, a gondolataim és a vágyaim már egészen máshol jártak. Killian nevét is ösztönösen osztottam meg Egonnal, azt sem tudtam, hogy figyel-e egyáltalán, én már egészen máshol jártam. Messze került tőlem a vérfarkasokkal teli világ, a nagyim, Killian, a szellemek és az őrzők jelenléte közöttünk. A válasza kuncogásra késztetett.*
-Akkor meg kellene fontolnod az ideköltözést.
*Nem tudtam, hogy hasra csapásszerűen válaszolt, nem gondoltam bele komolyabban sem a szavaimba, sem azok tényleges hátterébe, csak mókáztam egy kicsit míg elhelyezkedtem rajta lovagló ülésben és hozzá nem fértem az egyik kedvenc testrészemhez, mármint az övéhez.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Kedd. Jún. 30, 2015 10:10 pm

- Ehm, jah igen. Abban is hazudtam, bocsi – mondta kicsit elnyújtottan, miközben kezével a lányt lágyan simogatta, ott ahol épp érte. – Persze nyilván nem mondhattam el, hogy 1979-95-ig ott éltem. Elég hülyén vette volna ki magát. Mondjuk, ha azt mondtam volna, hogy ’79-ben születtem és New Yorkban töltöttem a gyerekkorom, akkor talán hihető lett volna és nem kellett volna hazudnom olyan nagyot, viszont a valóságtól az is igencsak messze állt, szóval talán jobb is, hogy nem erőltettem – megvonta a vállát. Nyilván nem eshetett jól Rebeccának, hogy ennyi mindenben hazudott neki, de persze ez nem olyan volt, amit könnyedén kifecseghet egy beavatatlannak. Még, ha elővigyázatosak is lesznek sem biztos, hogy valakinek nem fog feltűnni Rebecca megjátszott viselkedése, amikor tudja – a különleges képességének köszönhetően -, hogy vérfarkassal diskurál. De hát ez legyen a jövő problémája, majd lehet gyakorolnak szituációkat és meglátja mennyire fog természetesen tudni viselkedni, aztán ha jól megy, akkor idővel talán bele sem fog gondolni, hogy éppen olyan valakivel kell egy légtérben lennie, akinek a porhüvelyébe egy bundás jószág is berendezkedett.
Egon savanyú grimaszt vágott. – Hát, nem olyan egyszerű az – rázta még pluszban a fejét a sötétségben. – Az őrzők mindent tudnak a vérfarkasokról, olyat is, amit mondjuk én nem tudom, hogy tudnak rólam. Régi históriák, merre jártam, kivel balhéztam, kinek hódoltam be. Elég csak utánam nézni New Yorkban, és nyilván egy rakat feljegyzés van rólam. Igaz nem mindig Egon Candvelon voltam, de könnyen beazonosítható vagyok arcról, ami ugyebár ötven év alatt alig változik, plusz a vérvonalam is egy erőteljes azonosító bélyeg. – A férfi sóhajtott, majd folytatta. – Persze nem minden őrző ássa bele a múltunkba magát, de ha találkoznak egy vérfarkassal, úgymond házi feladat utánuk nézni, főleg, ha új a városban a farkas – a gyilkosságairól persze nyilván nincsenek sehol feljegyzéseik, mivel akkor már régen ideiglenes farkas elvonásban, vagy likvidálásban részesítették volna. - Így talán érhető, hogy nem szívesen tartom velük a kapcsolatot. Tudnak dolgokat rólam, amiket nem is mondtam el nekik. Szóval, úgymond kémkednek a vérfarkasok után, ami meggátol abban, hogy komoly barátságot kössek velük - igazából ez is benne van a pakliban. Az ember nem haverkodik olyas valakivel, akiről tudja, hogy minden lépését figyeli.
- Hát remélem is – mondta komoly hanglejtéssel. – Nem szeretném, ha elfelejtenél, és… nagyon azt sem, ha a vérfarkasokat elfejtenéd. Tudom önző dolog ilyet mondanom, de tényleg jól esik, hogy nem kell titkolóznom olyasvalaki előtt, akit kedvelek és szeretek – igen szerette őt. Nem volt szerelmes belé, ahhoz még nem töltöttek el annyi időt, de a kedvelésen már túlhaladtak, így a szeretet talán eléggé kifejezi, amit a lány iránt érez.
- Nem nagyon – zárta rövidre a témát. Újabb hazugság volt, amit simán elkerülhetett volna, ha nem valami lepukkant házat szemel ki lakhelyéül. Mindenesetre egyáltalán nem bánta, hogy így történt. Végül is – legalábbis eddig – minden jól ment. Rebecca nem akadt ki nagyon a hazugságokon, a vérfarkas léten persze igen, ami teljesen érthető, de a whisky, vagy a vele született rátermettsége hamar túllendítette őt a hisztis részen, és képesek voltak értelmesen megtárgyalni a felmerült kellemetlen szituációt.
A lány puszilgatta épp kezének ujjait, amire Egon elmosolyodott, és szíve hevesebben kezdett verni. Majd, ahogy felé kerekedett elvesztette minden érdeklődését a beszéd és a hallás iránt, pusztán az elemi vágy lüktetett koponyája belsejében, és altestének ágaskodó kinövésén.
- Igen, igen – válaszolta teljesen bambán, egyértelműen kikopott belőle a szavakra figyelés képessége, de valahogy nem is bánta. Majd holnap újra nekiesnek a témának, ha fontos, ha nem akkor meg elfelejtik, mintha fel sem merült volna. Rebecca hamarosan közel került a tűzhöz, persze még nem vette a fáradtságot, hogy újra behatóbban vizsgálgassa meg Egon biológiai működését, de minden bizonnyal előbb-utóbb be fog következni. A férfi egyetlen gondolta csupán az volt, hogy most hagyja a lányt tevékenykedni, és nem fogja az irányítást átvenni, már persze, ha emellett a kínkeservesen nehezen meghozott döntése mellett huzamosabb ideig képes kitartani.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Csüt. Júl. 02, 2015 6:47 am

Egon & Becca



*New York. Szóval még sem találkozhattunk. egyre több hazugságra derült fény, úgy éreztem az elmúlt órában jobban megismertem Egont mint a megismerkedésünk óta bármikor. A magyarázat persze kielégítő volt és megértettem miért nem mondta el akkor, viszont jó érzéssel töltött el, hogy most bízik bennem annyira, hogy megossza velem. Csak remélni tudtam, hogy mindez nem kényszer azok után, hogy az egyetlen nagy titkát elmondta, hogy mégis számítok valamit és a jövőben már nem lesznek titkok. *
-Értem. Igen, jobb így, csak még jobban belebonyolódtál volna.
*A hazugsággal az a baj, hogy egy idő után már egymásra épül minden egyes történet, az ember belezavarodik és ellentmondásokba ütközik, aztán a jó isten sem tudja onnan kivakarni. Egyesek profibbak a többieknél, ők több szálon futtatják a történeteket, és elég sokáig kihúzzák anélkül, hogy lebuknának, én béna vagyok. Pedig jobb lesz ha gyakorolok ebben a témában, csak meg kell találnom az egyetlen jó választ és akkor nem lesz baj. Egont nem akartam elárulni. Végül is arról nem kell hazudnom, hogy ismerem, hiszen már többen tudják, és arról sem, hogy bármi is van köztünk…csak a többiről, a vérfarkas mivoltáról és talán könnyebb lesz mint most gondolom, hiszen senki nem kérdezne erre rá, ergo nem is kell beszélnem róla egyáltalán semmit.
Féltettem azok után amit elmesélt, ami vele történt és amit az őrzőkről mondott, de rá kellett jönnöm, hogy az csupán néhány morzsa, most még többet elmondott róluk, így már egészen más volt a helyzet. Most az őrzők mindenhatóknak tűntek, akik nyomon követik a vérfarkasokat és szinte mindent tudnak róluk, ha ez igaz talán már azt is tudják milyen kapcsolat van köztünk. Na jó, a mai estét kivéve, de ezek után minden bizonnyal én is felkerülök a listájukra, már csak Egon miatt is. ez jobban megérintette a lelkemet mint a sok titok amivel pár óra alatt kellett megbirkóznom, nem volt jó érzés, hogy figyelnek….talán. *
-Gondolod, hogy téged is figyelnek azóta, hogy megérkeztél? És most már engem is fognak.
*Feltételeztem a legrosszabbat és reméltem, hogy igazam van és _ez_ a legrosszabb ami velem történhet. Elég nagy motiváció a titoktartásra, és ezt akkor is így gondoltam volna ha ma este nem történik közöttünk semmi különös, ha csupán elbeszélgetünk és megnézünk egy filmet mielőtt elbúcsúznánk egymástól. Bár keveset találkoztunk, minden egyes találkozás tartalmas volt, szórakoztató, mélyebb nyomot hagyott bennem mintsem azt korábban gondoltam volna. Egon az életem része lett, mindegy milyen minőségben és mindegy milyen kevés idő után, ennyi is elég volt ahhoz, hogy többet érezzek iránta mint szimpla barátság. Tudtam, hogy az a szó amit utoljára kimondott még nem jelenti a világ végéig tartó szerelmet, de nagy jelentőséggel bírt a számomra. Én is szerettem, vonzódtam hozzá és éreztem, hogy valami komolyabb alakul köztünk, de ahogy ő sem, úgy én sem akartam egyből a mélyére zuhanni. Finoman, lassan kellett lavíroznunk, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle, még törékeny volt, telve titkokkal, buktatókkal. felnyúltam az arcához s bár a sötétben nem igazán láttam a vonásait, az ujjaimmal éreztem, hogy nem mosolyog, inkább egy kicsit feszült volt a komolyság miatt, de ezt most a jó oldaláról értelmeztem. *
-Én is így vagyok ezzel. Nem akarlak elfelejteni, mert akkor elveszítenélek és hatalmas űr maradna bennem nélküled, anélkül, hogy tudnám mi hiányzik.
*Az újabb hazugság világra jötte már nem izgatott fel, ezek után számítottam többre is, de nem akartam mindent egyszerre megtudni, úgy is lesz elég időnk mindet kitárgyalni, már az a tudat is kielégített, hogy meg fogom ismerni minden titkát, azokat persze melyeket minden bonyodalom nélkül megoszthat velem, olyanokat melyek csak rá tartoznak. Természetesen tisztában voltam vele és ezt ő is megmondta, hogy kénytelen lesz majd elhallgatni előttem bizonyos dolgokat, de egészen más tudni arról, hogy a biztonságunk érdekében teszi és nem azért mert át akar verni.
Már én sem figyeltem oda arra mit mondtam és ő mit válaszolt rá. az első szeretkezésünk vad volt és szenvedélyes, most finoman közelítettem meg a lényeget, apró csókokkal ajándékoztam meg, minden érzelmemet beleszőttem ami felbukkant bennem, simogattam a hasát és a combjait, épp csak araszolgattam a beteljesülést okozó testrészéhez, csípőmmel lágyan ringatóztam felette alig érintve, ezzel is csak jobban felkorbácsolva a vágyát. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Csüt. Júl. 02, 2015 9:00 pm

Egon felhúzta a szemöldökét és kérdőn nézett a lányra, aki persze a sötétség miatt nem láthatta, hogy milyen kifejezés ült ki arcára. – Mi az, hogy még jobban? – hangjába hitetlenkedés vegyült, és némi kiérezhetően megjátszott sértődöttség. – Kikérem magamnak, egyáltalán nem kavarodtam volna bele, hiszen egyetlen füllentésen sem kaptál rajta, nyilván ezt is képes lettem volna simán eljátszani – áh, sötétben nem lehet érdemben durcás arcot vágni, de legalább a hangszínből ki lehetett találni, hogy csak szórakozik. Persze, amúgy tényleg ki tudta volna a New York-i mesét is zökkenőmentesen játszani, de ez most teljesen mellékes volt.
- Igen, engem nyilván figyelnek, de nem mindig. Egyikőjük egy állatorvos ővele személyesen is találkoztam, de nyugi, azért nem tudnak egyszerre több száz vérfarkast megfigyelni, ráadásul azokra fordítják a komolyabb hangsúlyt, akikkel korábban, vagy máshol problémák voltak – Egon igazából csak hasra ütött, és ezzel szerette volna a lányt megnyugtatni. Azonban fogalma sem volt, hogy mi alapján stírölik szegény ártatlan farkaskákat, így az is lehet, hogy ha van elég emberük, akkor nem is olyan messziről most is vizslatja őket valaki. Erre persze elég csekély a valószínűség, mivel senkit nem érzett odakint, de ha képesek valahogy mágiájuk segítségével informálódni, akkor lehetséges, hogy máris lebuktak. Ezt viszont Rebeccának nem kell tudnia, még a végén csak ideges lenne tőle, ami elrontaná a meghitt hangulatot. – Szerintem amúgy téged nem fognak figyelni – hazudta könnyed természetességgel. – Mi okuk lenne rá? – mondjuk, mert mágiaérzékeny. - Hiszen csak találkozgatsz egy vérfarkassal, ez nem probléma, főleg úgy, hogy nem is tudod elméletben, hogy az vagyok – érvei elég hihetőnek tűntek, talán Rebeccát is sikerül meggyőzni velük.
Jól esett neki a lány érintése, amire komoly ábrázata megenyhült, és mosoly kezdett el szétterülni az arcán. – Akkor megegyezhetünk, hogy a legjobb lesz, ha mindketten rendkívül óvatosan fogunk eljárni a kapcsolatunk terén. Ha például nekem leszakad a kezem, nyilván nem jöhetek majd, csak akkor, ha úgy tűnök külső szemlélő számára, mintha lenne kezem. Az őrzők, vagy a vérfarkasok persze tudni fogják, hogy helyzet van, de amíg nem mutatkozok veled látványosan félkarúan, addig azt fogják hinni, hogy nem tűnt fel neked a hiányosságom. Lehet kicsit lükének fognak gondolni miatta, de ezt be kell vállalni, különben rá fognak kérdezni, hogy nem zavar-e, hogy a pasidnak visszanőtt a karja néhány hónap alatt – a hím egy kicsit elgondolkodott, majd még hozzátette. – Ja, amúgy ez csak példa volt, nem szándékozom megint végtagot veszteni – vigyorodott el a sötétségben.
A beszélgetés abba maradt, és a nyelvek – persze nyilván használatba lesznek véve – most nem dolgoztak, a férfi és a nő némán kommunikáltak testbeszéddel. Egon teste reagált a kényeztetésre, kezei végigsimították a lány hátát és fenekét, miközben igyekezett nem siettetni az aktust, hiszen Rebecca sem úgy tűnt, mint akinek nagyon sürgős lenne a dolog. A szexet ki lehet lassan is élvezni, nem csak gyorsan, féktelenül és vadul. Persze Egon kíváncsi volt rá, vajon meddig képes megállni, hogy ne fektesse maga alá a lányt, és kezdje el a kanapés műsort újra. Mindenesetre eddig még működött, csípője lazán járt, ujjai pedig néhol megmarkolták a lány izgatóan forró bőrét, persze nem túl erősen. Sok ember barátnője volt már, hogy tudja, mi okoz nekik fájdalmat is mi nem, és Egon egyáltalán nem akarta bántani Rebeccát, még úgy sem, hogy akár rögtön át is vehetné tőle az okozott sérülést. Kezei a fenékről a lábakra simultak, egészen addig, amíg testhelyzetükből adódóan kényelmesen tudta cirógatni azokat. Kíváncsian nézett a lányra, és gondolatban, már háromszor megvolt neki ebben a szent minutumban, de tőrtőzteti magát és hagyja a lányt, had csináljon, amit szeretne. Egyelőre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szomb. Júl. 04, 2015 7:35 am

Egon & Becca



*A sötétben nem láttam az arcát, de a hangszíne alapján el tudtam képzelni milyen képet vághat, önkéntelenül is felnevettem. Egon a hazugságaiban is megbízott és az azokat előállító képességében, én azonban kételkedtem abban, hogy sokáig tudná húzni a hazugságok gyűrűjében. Előbb-utóbb mindenkire lecsap a rajtakapottság szörnye. *
-Persze, simán.
*Megadtam magam, már mindegy volt, hogy ki tudja-e játszani vagy sem, nem volt jelentősége és engem most sokkal jobban érdekelt a kettőnk kapcsolata, a jelen és a jövő ami még ismeretlen volt a számunkra. bármennyire is próbáljuk megtervezni, tapasztalatból tudtam, hogy az élet mindig közbeszól. Nem készülhetünk fel mindenre, néha improvizálnunk is kell majd, Egonnak ez nem volt probléma, nekem annál inkább. Sikerült egy kicsit megnyugtatnia ezzel a megfigyeléssel kapcsolatosan, jó esély volt arra, hogy Egonnal együtt most már engem is figyelni fognak, de senki nem tudhatta, hogy mennyit tudok én, nem volt okuk hát túl sokáig szemmel tartaniuk. Legalábbis addig míg nem történik valami nagyon súlyos gond Egonnal, a hétköznapi életünk ugyanolyan marad mint eddig, csak – remélhetőleg- sűrűbben fogunk találkozni. Csak hümmögtem minden egyes szavára és egyetértettem vele, szórakozottan cirógattam közben, semmi célom nem volt vele egyelőre, egyszerűen csak jólesett az érintése, jó volt a bőrét érezni az ujjaim alatt, a mellkasának egy bizonyos pontjához érve éreztem ahogy a szíve erőteljesen dobog.*
-Ááá, szóval már kapcsolatunk van?! *Csendesen nevetgéltem, persze, hogy van, épp csak húzni akartam egy kicsit az agyát. Szívmelengető érzés volt ezt a szájából hallani.* -Jaaaj ne Egon, ne is mondj ilyet. *Megint eljutottunk a végtag vesztéshez, úgy látszik ez volt a mániája, nekem azért nem annyira, sőt!* -Nagyon ajánlom, hogy ne tervezz ilyesmit, ezentúl jó farkasnak kell lenned, hogy az a vadállat még egyszer ne büntessen meg. Nem szándékozom a hülyét játszani csak azért mert félkarú rablót alakítasz.
*Azért ez így mégiscsak egy kicsit vicces volt, legalábbis ebben a formában beszélni róla, ha megtörténik persze halálra váltan fogok aggódni Egonért és minden bizonnyal pár nap alatt lebukunk. ez mondjuk télen könnyen megoldható, de mi lesz nyáron? Akkor nem tudja elrejteni a sérülését, nem mutatkozhat nyilvánosan sehol, hetekig nem fogom látni. Nagyon gyorsan abbahagytam ennek a lehetőségnek még gondolatban is a boncolgatását, ráérünk akkor aggódni ha megtörténik, de nagyon reméltem, hogy soha nem kell ilyesmi miatt megterveznünk az életünket. Ma este nem akartam többet aggódni, tervezni.
Fölé kerekedtem, a gondolataim között most már egészen más szerepelt, persze azért néhány morzsányi foszlány kicsit izgalmasabbra sikeredett, csiklandozott a tudat, hogy éppen egy vérfarkast terítettem le, a bőrére hintett csókjaim mosolyogva érintették. Minden egyes pillanatot maradéktalanul ki akartam élvezni, hosszan elnyújtani, szinte végeláthatatlanul hosszan. Reméltem, hogy ezek az apró finom mozdulatok is felkorbácsolják a vágyát, hogy vevő az ilyen érzelemdúsabb szeretkezésre is. Ha nem, majd változtat, letámad, lehengerel…..egyelőre azonban úgy tűnt semmi ilyesmi nem jár a fejében. Szerettem volna látni az arcát és a testét, de inkább maradtam vak ezen a téren semmint el kezdjek kutakodni a fiókban gyufáért amivel meg tudom gyújtani a viharlámpát. Előrehajoltam és belerángattam egy hosszú csókba miközben lassan magamba fogadtam. Lágyan köröztem a csípőmmel, néha megálltam egy pillanatra mikor úgy éreztem már nem bírom tovább. hagytam, hogy az érzékeim magukkal ragadjanak.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Szomb. Júl. 04, 2015 5:35 pm

+18

- Na, ugye! – jelentette ki diadalittasan, majd széles vigyor terült szét arcán. Attól, mert őszinte akart lenni a lányhoz, nem jelentette, hogy nem hazudhat látványosan. Amúgy meg nyilván nem mondhat mindig mindent el, és van, amiről hallgatnia kell. Pusztán kettejük biztonsága érdekében, amit egyébként Rebecca is úgy tűnt megért. Nem szerette volna, ha a lány jelenetet rendez az elhallgatott dolgok miatt, hiszen tudhatja – tényleg tudhatja? -, hogy mit vállalt Egonnal és a vérfarkas létével.
- Te is tudod, hogy van – mosolyodott el a lány mókázására. – Próbálom elkerülni – válaszolta könnyedén. – Amúgy nem egy vadállat, csak így alakult. Vérfarkas körökben egy végtagvesztés elfogadható, hiszen kinő újra – vonta meg kissé a vállait. – Ami pedig téged illett, ha nem játszod a hülyét nem fogunk tudni találkozni – húzta grimaszba a száját, bánatos sóhaj közepette. Ez van, ezt kell szeretni, ha nem hajlandó ostobácskának mutatni magát ilyen helyzetben, akkor Egon nem jöhet el hozzá. Mindketten veszítenek, persze megértette, hogy a lány vonakodik ettől, viszont a kockázat túl nagy lenne.
Végül hanyagoltak minden beszédet és a testiség laza örömének kezdtek el hódolni. A lány húzta a férfi agyát, de persze Egon érezte, hogy nem ez a szándéka, nyilván csak ki akarta élvezni a pillanatot. Talán romantikusnak találja a sötétségben való lassú kéjelgést, mint a rövid és erőteljes aktust. Valahogy majd csak megállja, hogy ne változtasson a játék menetén. Ajkaik összeértek és Egon nyelve immáron sokadik alkalommal nyert betekintést Rebecca szájába, és nem sokkal utána máshová is belépőt kapott. Izmai megfeszültek, ahogy érezte a lány játékát a csípőjével, kezei gyorsabban kezdték a testét simogatni, jobban magához akarta húzni őt, de azért hagyta a lányt vezetni. Most ő volt a soros, legközelebb majd Egon irányít, de jelenleg Rebecca szabályai érvényesültek. Nem mondhatná, hogy nem tetszett neki, hiszen élvezte a mozzanatokat mégis saját csípőjét is önkéntelenül bevetésre küldte. Apró lökésekkel fokozta az élvezetét, és talán Rebeccának is nyújtott némi pluszt ezáltal. Kezei aztán a lány csípőjére szorultak, ahogy ritmikus játékot játszottak közösen. A hím igyekezett nem belerondítani Rebecca mutatványába, ezért próbált a lányhoz igazodni ritmusban, talán sikerrel. Mivel nem régiben élvezett el, így remélte tovább bírja, és a lassú mozzanatok valamint saját működése nem fogják túl hamar a küldetés befejezésére szólítani, de ha így is lesz, annyi baj legyen. Majd megjátssza, hogy semmi sem történt és folytathatják nyugodtan. Ja persze, mert ezt olyan könnyű megjátszani. Lehet, akármilyen tapasztalt hazudozó, egy nő nyilván kiszúrja, ha odalent erősödik a ritmus és egyszer csak pillanatokra megszűnik a mozgás, közben pedig a partner teste megfeszül, és halk nyögések hagyják el ajkait.
Egon azonban jól tartotta magát még, és az irányítás is Rebeccánál volt, persze már közeledett az ágyúdurrantás felé, és valamiért most egyáltalán nem akarta késleltetni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Hétf. Júl. 06, 2015 7:47 pm



Egon & Becca



*Csak egy hallható, beleegyező nevetéssel válaszoltam a hazugságait felfedő és olykor elterelő hadműveletére. Tudtam, hogy amit lehet már elmondott, a többi ismeret fényében pedig azt is elfogadtam, hogy olykor lehetnek titkai előttem, de ezeknek semmi köze nem lesz a kapcsolatunkhoz, legalábbis közvetlenül nem, azt tönkretéve nem. El tudtam vonatkoztatni a biztonság miatti titkolózás és a más ügyekkel való elhallgatás között, Egonnal kapcsolatban azonban mindkettőben bíztam. Bármilyen szabadszellemű is volt, bármennyire is törékeny és újszülöttnek tekinthető volt a kapcsolatunk, az ahogy ő mondta, kapcsolat volt. Részemről nem akármilyen. Ebben az időszakban nem is gondolhattam „megcsalásra” és ezt még a fejemben is idézőjelbe tettem, de ha komolyra fordulnának a dolgok, akkor is bíznék benne. Az egy dolog, hogy minden más tekintetben néha felelőtlen, szétszórt és szórakozott, és az is, hogy az első találkozásunk óta alig láttuk egymást, hittem, hogy megismertem annyira amennyire ahhoz kell, hogy bízzak benne. Más nem is számított. Azért mindezen érzések ellenére jólesett az amit mondott, hogy szavakkal is elismerte azt ami közöttünk kialakult, és most már nyugodtan beszélhettem jelen időben. Ami azonban jobban foglalkoztatott, az Egon testi épsége volt és nem azért mert ha történik vele valami megint, akkor nem láthatom – bár ez is érzékenyen érintett volna – hanem valóban aggódtam érte. *
-Ó, de jó nektek. *Egy kicsit gúnyosra sikeredett a hangszínem, de voltaképpen csak tréfálni akartam. Ám ez a mostani lelki állapotomban nem igazán sikerült. Már a félig meggyógyult kézfeje is kiborított, mi lesz ha a „balesete” után órákkal vagy napokkal később találkozunk, mert én látni akarom, ő meg nem tud nekem nemet mondani? Noha látszólag gyorsan túltettem magam a mostani látványon, azért a lelkemben ott égett nagy lánggal a fájdalom, az aggódás….és persze a rosszullét is. Nem bírom a vér látványát, a sajátomét sem nagyon, de azon könnyebben átlépek ha csak egy ragtapaszt kell az ujjamra tenni, ám ilyenfajta csonkítással nem találkoztam még, és nem is akarok újra. * -Jó, akkor hülye leszek és vak. De! Látni akarlak. nem két hónap múlva és nem is egy hónap múlva. Érted?
*Egy gyors, leheletnyi csókkal kísérve kérdeztem ezt, de a további vágyaimat illetően már nem is volt annyira fontos a válasz. Szerettem Egont. A mostani pillanatban nem tudtam volna megmondani mennyire vagy milyen státuszban, de szerettem, fontos volt nekem és érezni akartam minden tekintetben. Már az is felajzott mint egy íjat a vadásza, hacsak megcsókolt. nem a testiséget éreztem a csókjában hanem az érzelmeit. Vad volt és birtokló akár egy farkas, de nem asszociáltam az igazi vadakra. Csak hagytam, hogy elvegye azt amit akar és én is elvettem azt amit akartam belőle. Csak halvány reményem volt arra, hogy átveszi a ritmusomat, hogy megérti belőle mire vágyom igazán, de nem állítottam volna meg ha közben elveszíti a kontrollt és letámad ahogy odalent a nappaliban. Az is tetszett, olyan érzelmeket és vágyat csalogatott elő belőlem, melyekről én magam sem tudtam, és ez még inkább izgató volt. Ám nőként szerettem volna minden érzelmemet belevinni és az övéit is előhívni. Néha, pár másodpercenként éreztem ahogy a ritmusa vált, hol gyorsabb, hol lassúbb lett és tudtam, hogy csak a kedvemért fogja vissza magát. Ez a tudat mélyen beleégett az elmémbe, imádtam, tiszteltem, becsültem érte. Nem akart lehengerelni, rám erőszakolni férfi mivoltát, nem akarta a hatalmát fitogtatni, egyszerűen csak velem akart lenni. nem játszadoztam vele tovább, a kezeit a kebleimre húztam, gyorsítottam az iramon és nem hagytam abba akkor sem amikor a beteljesülés felé értem. Csak őt akartam, mindegy volt már hogyan. Éreztem magamban, lüktetett és forró volt. Engedtem a testem akaratának, engedtem, hogy újra ívben megfeszüljön majd hátrahajoljon majdnem a térdéig. Minden izmom megfeszült, bennem pedig újra robbant a szivárvány. Egy halk nyögés és pár remegő vonaglás után a testem a kielégülés mámorától ernyedten hanyatlott előre, rá Egon mellkasára.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Kedd. Júl. 07, 2015 12:20 am

+18

- Bezony – nyújtotta el a helyeslést, és közben még hevesen bólogatott is. Habár kiérezte a gúnyt a lány hangjából sejtette, hogy nem túlságosan komolyan gondolja, na meg, amúgy sem sértődött volna meg. Túl jól érezte magát ahhoz, hogy ilyen apróságokon fennakadjon.
- Értem – puszilta volna vissza, de már ott sem volt a lány szája - de nem lehetsz nagyon hülye sem, mert az is feltűnő lenne – nyilvánvalóan azt is kiszúrnák, persze ha esetleg valami miatt nagyon rászállnak, akkor amúgy is rá fognak jönni akármennyit óvatoskodnak, ezért Egon úgy érezte az elkövetkezendő hetekben, hónapokban semmi olyasmit nem szabad csinálnia, amivel felhívhatja magára az őrzők figyelmét. Nyilvánvalóan nincs emberevés sem egy jó ideig. Igaz egész jól bírta, már nyolc hónapja a városban van és eddig senkit sem evett meg. Persze az erdei vadászat segíti a fenevadját vérszomjának lecsillapításában, de a hím sejtette, hogy a végtelenségig nem fogja tudni türtőztetni magát. Ez már csak ilyen a sorozatgyilkosoknál. Ideig-óráig elég az emlék, majd az újrajátszás, aztán jöhet az öldöklés. Még szerencse, hogy Egon most határozottan ura volt önmagának és a fenevad nem akart Rebecca kóstolót. Persze már „elmagyarázta” neki, hogy a lány tabu, és Egon remélte a bestiának elég jó a hosszú távú memóriája ahhoz, hogy ezt huzamosabb ideig képes legyen észben tartani. – Egyébként meg, én is látni akarlak, meg szagolni, és igyekezni fogok, hogy minél többet lehessünk együtt, de a vérfarkasoknak néha rohadt bonyolult ám elszakadni a falkától – főleg, ha valami idiótaságot művel és bezárják a pincébe egy hétre, mint, ahogy Natannal tették alig néhány hónapja. Valahogy nem kívánt zsákkal a fején összeszarva és összehugyozva egy teljes hetet eltölteni, miközben néhány kreatív falkatag válogatott kínzásokat követ el a testén.
A lány hamarosan befogadta Egon egy részét, majd lassú és igen élvezetes táncba kezdtek, amit a lány irányított, Egon éppen csak asszisztált hozzá, amíg csak bírta, de úgy nézett ki, hogy egész jól képes kontrolálni magát, ami nyilván az alig húsz perccel ezelőtt aktusnak volt köszönhető. Vagy a férfi ki nem mondott óhajának, hogy most a lány dolgozzon többet és ne ő? Nem tudni, mindenesetre hamarosan Rebecca gyorsított és érezte, hogy közeledik nála a beteljesülés, ezért saját maga is hasonló módon cselekedett, igyekezve nem kizökkenteni a ritmusból. Amikor pedig Rebecca egész teste megfeszült, majd lihegve omlott a hím mellkasára Egon is elélvezett, kihasználta még a mozgás utolsó fázisait, hogy minél nagyobb erejű legyen a gejzír és ne csak lagymatag erővel törjön felszínre.
Egon behunyta a szemét, és hagyta, hogy a lány teste, ami számára pihekönnyűnek tűnt ráboruljon, közben kezeivel lágyan simogatni kezdte a lány hátát, combját és fenekét. Egy örökkévalóságig el tudott volna így lenni, főleg, hogy lüktető nemi szerve még odabent pihent. Ami persze nem sokáig fog így maradni, de amíg így áll, addig kiélvezi.
Borzasztó álmosság tört rá, de nem akart ásítani, mert még a végén Rebecca félreértené, ezért elnyomta a kényszert, közben azon morfondírozott, hogy vajon sunyiban képes lenne-e elaludni.
- Csodálatos voltál – mosolyodott el. Őszintén gondolta. Örült, hogy nem kellett hazudnia, mert nem szerette volna vérfarkasmentes témában bármikor is átverni őt.  – Amúgy volt már valakid itt Fairbanksban? – kérdezte csak úgy mellékesen. Nem igazán érdekelte, ha volt is már, pusztán kíváncsiság motoszkált benne.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Kedd. Júl. 07, 2015 7:05 pm



Egon & Becca



*Többet nem fogok viccelni ezzel a végtag vesztéses dologgal, remélem nem is lesz benne részem, mármint Egonon keresztül. Hiába nő vissza - ezt még azért meg kell rágnom néhányszor, hogy is van - az akkor is hihetetlen fájdalommal jár, sokáig korlátozva van a mozgásban, egyszóval nem jó. Másrészt nem akartam heteket eltölteni nélküle, főleg azok után amit odalent éltem át a karjaiban, de már csak a társasága is hiányzott volna. Úgy éreztem minden tekintetben kiegészít, ott ahol belőlem hiányzik valami ő ad többet és ahol belőle, azokat a réseket én töltöm ki. *
-Majd megoldom valahogy. Improvizálok....vagy azt inkább mégsem.
*Hazugságban nem voltam jó, de ha jó előre eltervezem mit mondok, milyen történethez ragaszkodom, akkor talán sikerül. Az a lényeg, hogy senki ne sejtse mennyi mindent tudok, ha egy másik vérfarkassal találkozom, minden bizonnyal érezni fogom a csokoládé illatát és ízét, de mivel most már tudom miért van, nem jövök zavarba. Az már más kérdés, hogy meg fogok ijedni, Egonban bízom, ismerem őt és sok mindent érzek iránta amit még nem sikerült kibogoznom, de másokkal szemben nem fogok örömtáncot lejteni. Talán a főnököm jó gyakorlás lehet, ő sem bántott még semmivel, kissé különc és szigorú de hát milyen legyen egy főnök? Igaza van Egonnak, mostantól bármilyen változás az életemben feltűnő lenne, tehát semmin nem szabad változtatnom, kezdve azzal, hogy a következő munkanapomon bemegyek dolgozni, rámosolygok Miss Grandmore-ra ahogy szoktam és átrendezem az újdonságok polcát. A sötétbe halk kuncogásom vág utat, mókásnak tartom Egon kijelentését arról, hogy szagolni akar, de gondolom ez farkaséknál természetes, csak nekem furcsa. *
-Bármikor szagolhatsz.....ühüm. Gondolom kötelezettségeid vannak. Megértem.
*Nem akarok én az agyára menni, sem rámászni az életére, megértem ha dolga van és nem fogok állandóan rátelefonálni. Felnőttek vagyunk, úgy gondolom két értelmes ember képes megbeszélni a problémáikat és elfogadni azokat. Mást már nem is akartam megbeszélni, vagyis de, viszont nem tudtam gondolni azokra a dolgokra, mert Egont csókolva és érezve máson járt az eszem és igyekeztem, hogy a csípőm is máson járjon, pontosabban rajta. Nem sokáig tartottam magam az eredeti tervemhez, miszerint minden pillanatot maximálisan kiélvezek, idő és lassúság tekintetében elvesztettem a fonalat, a vágy elemi erővel tört rám és muszáj voltam neki utat engedni. Éreztem ahogy Egon lüktet bennem, ez még inkább az egekbe repített. Pihegve és erőtlenül borultam rá, simogatása nyomán a bőröm és az izmaim jólesően meg-megrándultak, elernyedtem, ajkaimmal a verejtéktől sós bőrét kóstolgattam. A dicséretre elmosolyodtam, valószínűleg érezte ahogy elhúzom a számat. Felemelkedtem és a száját kerestem a sötétben.*
-Te pedig fantasztikus. Soha nem éreztem még így.
*Igaz volt, azon kevés partnereim akikkel eljutottam az ágyig, egyike sem nyújtott ekkora élvezetet. megcsókoltam, hosszan és hagytam, hogy ő is kiélje magát ha akarja, végül csak visszahajtottam a fejemet a vállára, és egy kicsit lejjebb is gördültem róla, de átöleltem szorosan. Elfáradtam, az Egonhoz való kocsikázás a hóban, a kipakolás majd a visszacuccolás és újra kocsikázás. Aztán odakint a hideg, a sok-sok információ, mind elvettek az erőmből egy keveset, így összeadva tetemes mennyiségűt.*
-Nem dehogy. Nem sokkal azelőtt érkeztem, hogy veled találkoztam. Eszembe sem jutott ismerkedni és alkalmam sem volt rá.
*Nagyot sóhajtottam, így előztem meg az ásítást. Egyáltalán nem volt unalmas az este, de leterített mint mackót a téli álom. Megmozdulni és megszólalni is nehezemre esett, pedig még ki akartam menni fogat mosni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Szer. Júl. 08, 2015 5:38 pm

- Mindegy, csak ne bukj le – mosolyodott el Egon. Elég talpraesettnek gondolta a lányt, hogy el tudja kerülni a lelepleződést, és bízott is benne, hogy ez így is lesz. Nem szerette volna, ha kitudódna, hogy embernek árulta el a vérfarkasok létezését. Lehet a falkatársak zabosak lennének, na és az őrzők sem biztos, hogy repesnének az örömtől.
- Tényleg? – kezdett bele feltűnő szaglászgatásba a sötétségben. – Hát vannak, de kinek nincsenek? – Rebeccának is ott van a munkahelye, ahogy Egonnak is, plusz még, ha úgy adódik, akkor egy kis falkasági összeröffenés és kikerülhetetlen fejtágítások, vagy éppen mártírkodás, ami miatt akár napokra is szét lesz zuhanva. A gyógyítók élete már csak ilyen.

Kicsit meglepte, hogy a lány azt állította soha nem érzett még így, de mivel nem érzett rajta hazugságot elhitte, amit mondott. – Ennek csak örülni tudok – mondta Egon is teljesen őszintén, persze akár hazudhatott is volna, hiszen Rebeccának nincsen farkas finomságú hazugságvizsgáló berendezése. Ettől eltekintve nem akaródzott neki hazudozni, csak ha nagyon muszáj, és most nem ilyen helyzet volt. A testi kapcsolatot egy hosszú csókkal pecsételték le, majd a lány legördült róla valamennyire. Fejét a vállára hajtotta és átölelte a hímet.
- Aha, értem – bólintott Egon. – Akkor ezek szerint elvettem a Fairbanks-i szüzességed – kuncogott fel halkan. Nem zavarta volna az sem, ha már mással is lett volna dolga itt, csak éppen, ha így lett volna, akkor lenne egy potenciális féltékenykedő fél a játszmában, aki esetlég később úgy gondolja, hogy bekapcsolódna újra Rebeccához. Ezt persze Egon egyáltalán nem hagyhatná. Így viszont nincs mitől tartani. Nem kell senkit elverni, vagy elijeszteni innét. Rebecca, ameddig a lány is úgy szeretné, addig Egon „tulajdona”. Igazán jól eső érzés volt ismét egy női testet maga mellett tudni. Jó ideje elhagyta már Berlint és Fairbanksban még csak prostikhoz sem járt el, nem hogy egy csajt összeszedjen. Eléggé ki volt már éhezve, ami azt illeti. Az, hogy Rebeccához nem csak testileg, de még érzelmileg is vonzódott, külön jó volt. Remélte igazán szépen ellesznek egymással és semmi az égvilágon nem fog bekövetkezni, ami miatt a kapcsolatuk elhidegül. Igaz még az elején tartottak nagyon és lehet, ha jobban megismerik egymást hamar elvész az összhang, de Egon egyáltalán nem akart most ilyen aggasztó gondolatokkal foglakozni, elvégre Rebecca a vérfarkasságát is elég könnyen feldolgozta.
Egon ásított egyet, már megtehette, hiszen elég sok idő eltelt az aktus óta, így nem fogja biztosan félreérteni a lány.
- Kezdek álmos lenni – vallotta be őszintén. – Ha véletlen elaludnék és beszélsz hozzám, ne vedd zokon, ha nem válaszolok. Elég jó alvó vagyok. Néha nagyon nehéz felébreszteni – néha pedig elég egy egércincogás, hogy felkapja a fejét. A vérfarkasok már csak ilyenek. Legalábbis Egon ilyen volt. Ha megreccsenne a padló, vagy a lépcső egyik foka, azonnal felnyílnának a szemei, vagy ha az ajtó zsanérjai leheletfinoman megnyikordulnak, arra is reagálna. De arra, hogy beszélnek hozzá közvetlen közelről nagyjából fittyet hány. Volt barátnőivel is nem egyszer fordult elő, hogy már rég aludt, amikor azok még beszéltek hozzá, aztán másnap a szemére hányták, hogy elaludt a beszélgetés közben.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Pént. Júl. 10, 2015 7:06 am

Egon & Becca



*A fejemet ráztam, nem állt szándékomban lebukni, nem is magam miatt inkább Egon biztonsága volt fontos, főleg azok után, hogy egy macska miatt mekkora sérülést kellett elszenvednie. El sem tudtam képzelni, hogy ha kitudódik a kis titkunk, mit találnak ki neki. Elég annyit tudnia mindenkinek, hogy együtt vagyunk, azt úgy sem tudjuk elkerülni, hiszen egyikünk sem akart azért annyira bujkálni. Aztán csak nevettem amikor meghallottam a szimatolását, mint egy vadász kopó olyan volt. Nem tudtam, hogy a szaglásának fejlettsége pontosan mit takar, hogy valóban megérzi-e a félelem szagát, vagy az elégedettségét, vagy bármi mást amit az igazi farkasok megéreznek. Ha igen, akkor csak elégedettséget és boldogságot érezhetett, mert az voltam minden tekintetben. ahogy korábban mondtam is neki, a mai este nem akartam már többet foglalkozni a vérfarkasokkal, majd holnap átrágom magam gondolatban az egész történeten, és megpróbálom felfogni milyen titoknak is lettem tudója. Majd holnap újra felidézem a képet Egon kezéről amely a szemeim láttára változott át és talán tovább képzelem a változást az egész testére. S persze egyszer majd amikor már eléggé felkészültnek érzem magam, meg fogom kérni, hogy teljesen alakuljon át, mert szerettem volna látni, persze nem tudhattam biztosan, hogy abban az alakban is képes-e megőrizni az emberségét, a gondolatait, az irántam való érzelmeit és akkor sem fog bántani. De ezen majd akkor aggódom.
Egészen hozzábújtam, jó volt magam mellett érezni a testét, hallgatni a szívdobogását, a légvételeit, ahogy szuszog és boldog voltam, hogy ez reggelig így marad. Tudtam, hogy miért érzem magam a felhők felett, talán meglepődött amikor azt mondtam, hogy fantasztikus volt és még soha nem éreztem így egyetlen korábbi partneremmel sem, de ez volt az igazság. Noha több hónapig is együtt voltunk és vonzódtam hozzájuk sok tekintetben, az érzelmeim nem voltak olyan erősek és biztosak mint Egonnal szemben. Nem tudtam megmagyarázni miért van ez így, de ez volt az igazság.*
-Iiiigen, valahogy úgy.
*Hogy mik jutnak eszébe....erre sosem gondoltam volna. Fairbanks-i szüzességem elvesztésének története. Még könyvet is írhatnék róla, egész jó cím. Én nem kérdeztem rá arra, hogy volt-e itt valakije, pedig akár....végül is hónapok teltek el a találkozásaink között, a férfiak pedig tudvalevőleg nem bírják sokáig, tisztelet a kivételnek. Ám ha így lett volna se lenne jogom bírálni, s mivel bíztam benne - Amanda szerint talán naivan - nem is hittem abban, hogy két vasat tart a tűzben egyszerre.
Kezdtem elálmosodni és gondoltam Egon sem marad fent sokáig, jó volt most így a karjaiban ejtőzni.*
-Igen, te is alaposan lefárasztottál engem. Nem fogok megharagudni, nyugi. Az is lehet, hogy én alszom el előbb és te beszélsz tovább.
*És majd ontja a poénokat....nem, valójában nem gondoltam, hogy így lesz, ahogy az sem, hogy én alszom el előbb. Még rengeteg dolgom van amíg el tudok aludni, fogat kell mosnom, mert anélkül bármilyen álmos is vagyok nem fogom tudni lehunyni a szemeimet, és fel kell öltöznöm, le kell mennem a fészerbe és újraindítani a generátort, különben reggelre leolvad a hűtőm. Persze ha a lakás is kihűl, akkor mindegy, ezen még azért elgondolkodom. Nem akarózott kimászni az ágyból, Egon finoman forró teste mellől, egész jól bemelegítettünk a paplan alá. Hiába, az indiánok tudtak valami amikor azt hangoztatták, hogy két meztelen test tudja a legjobban felmelegíteni egymást.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Pént. Júl. 10, 2015 11:31 am

Rebeccát szórakoztatta a szimatolása, és mi tagadás Egont is a helyzet, ahogy szaglászóst játszik vérfarkasként. Sok mindent kiszagolna a lányon, ha nem lökdösné az agya félre a lényegtelen illatokat, persze ha kicsit rákoncentrálna felfogná, de az emberi, vagy épp vérfarkasi agy, a lényegtelen dolgokat igyekszik kizárni, mint például, hogy milyen illatot áraszt a lány lábujjai közötti rész. Mindenesetre Egon lábszagához képest gyönyörű volt, persze ezt nyilván csak azok érzik, akik fejlett szaglással rendelkeznek, de ahogy más szagát, Egon tudata a saját lábszagát is többnyire kizárja, kivéve, ha először csapja meg a bűz, de idővel már fel sem tűnik neki.
- Csodás – vigyorodott bele a sötétségbe. Ha nem is ő volt Rebecca első férfi partnere a lány életében, legalább Fairbanksban Egon lett az első helyen befutó, ami elégedettséggel töltötte el.
- Áh, úgysem fogsz, mert akkor fölrázlak – persze csak kamuzott. Esze ágában sem lett volna felkelteni, ha már az álom édes mezejére lépett, ahol majd meglehet rémálmai lesznek a vérfarkasok létezése miatt, de most legalább itt volt mellette, hogy megvédhesse a rossz álmoktól. Na meg az álomfogó is fentről lógott lefele, hogy a rossz vagy gonosz álmokat távol tartsa. Már, ha ez volt a feladata és nem más. Mintha Rebecca valami ilyesmit mondott volna róla. Vagy a neve álomcsapda volt? Mindegy, lehet hívják így is, úgy is. – Holnap szerintem munka után átjövök, ha neked megfelel… és, ha nem jön közbe semmi, amit persze nem tudok garantálni, akkor olyan hét fele itt lennék. És esetleg a hétvégén talán elmehetnénk valahová. Moziba, vagy étterembe, tudom is én, valahová – kérdőn nézett a lányra, hátha van ötlete, persze a sötétség miatt úgysem láthatja arcát, de ez Egont nem gátolta meg, hogy érzelmei az arcára kiüljenek. Fészkelődött egy keveset az ágyban, majd ásított egyet, mialatt a lány válaszát hallgatta – már ha volt és nem aludt el – és érezte, hogy egyre inkább elsüpped az örömben, amit a lány miatt érzett. Valamint a sötétség is vonzotta. Elméjében képek kezdtek felsejleni, meghatározhatatlan események sora, amelyek örvénylő kavalkádban követték egymást, majd szépen lassan elhalkult a világ körülötte. Már nem hallotta a lányt, ha beszélt, ha nem. Éber tudatának utolsó foszlányaiban, még felsejlett egy gondolat, amely valami bocsánatkérésről szólt, amiért elaludt, de már az sem volt teljesen tiszta számára. Végül Egon feladta, és az álom teljesen magával ragadta.  

//Köszi a játékot Very Happy. Nekem akkor ez lenne a záróm. Hosszú út volt és minden pillanata megérte Very Happy Köszönöm Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szomb. Júl. 11, 2015 7:02 am

Egon & Becca



*Nem tudtam miért örül annyira, hogy nem volt itt Faribanksben más férfi az életemben rajta kívül, de határozottan kihallottam a hangjából s bár nem láttam az arcát a sötétben, tudtam, hogy fülig ér a szája. Még a férfiak mondják azt, hogy nem értik a nőket, hát most én sem értettem azt az egyetlen férfit aki történetesen mellettem feküdt. *
-Nos, nem túl gyakran alszom mással, szokatlan és ha felébresztesz talán azt fogom hinni félálomban, hogy betörtek a házba és el akarnak rabolni, szóval ha képen töröllek, ne vedd a szívedre.
*Csak, hogy fokozzuk egy kicsit az elalvás előtti poénözönt, ha már az ilyen előzetes bocsánatkéréseknél tartunk. Nem tartottam valószínűnek sem azt, hogy felébreszt, sem azt, hogy képes lennék bármit is csinálni a felvázolt esetben, minden bizonnyal teljesen leblokkolnék és eszembe sem jutna verekedni még teljesen ébren sem. Ha Egonnal voltam mindig azt éreztem, hogy belülről csiklandoz a nevetés, ott gyűrűzött bennem a jókedv és bár eddig csak néhányszor találkoztunk, mostantól gyakrabban érezhetem ezt. Örültem annak, hogy már a következő napunkat tervezi, én csak addig jutottam, hogy találkozni fogunk, minden mást elnapoltam mert teljesen kimerültem. *
-Nekem jó, majd holnap gondolkodom néhány programon és estig kitalálom, de most nem megy. Egyetlen épkézláb gondolatom nincs.
*Csak az számított, hogy találkozunk és együtt leszünk, hogy mivel töltjük az időt, olyan mindegy volt. biztos voltam abban, hogy nem fogunk unatkozni, mi sosem unatkozunk egymás társaságában. ráadásul még reggel is találkozunk, frissen, kipihenten és amíg a tojást esszük akár ötletelhetünk is mielőtt mindenki megy a maga útjára. Vártam a reggelt, kíváncsi voltam milyen lesz egymásra néznünk az este történtek után, egy kicsit kamasznak éreztem magam és bár fáradt voltam, az izgatottság amit ez a kósza gondolat perzselt fel bennem, még egy ideig ébren tartott. Nem beszéltem Egonhoz hiába, éreztem mikor aludt el, a teste elernyedt és a légzése egyenletessé vált, a karját amivel átölelt súlyosabbnak éreztem. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer megfordultam aztán lassan és óvatosan kicsusszantam az ágyból és elmentem fogat mosni. Mint egy robot úgy húzogattam a fogkefét a számban, de hiába voltam fáradt és álmos, nem tudtam volna elaludni még. Siettem vissza Egonhoz, a lakás már hűvös volt én meg fáztam de mellette hamar felmelegedtem….gondolom, ám azt már nem értem meg ébren. Úgy zuhantam bele az álomvilágba, hogy öröm volt nézni.*

//Én köszönöm, csodás volt és minden percét élveztem. cheers Jó nyaralást, kellemes pihenést kívánok. sunny Ha pedig visszajöttél a játékidőd egy részére igényt tartok megint. //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Kedd. Aug. 25, 2015 6:50 pm

Rebecca és Egon


Két hónapja nem látta Rebeccát, és nem azért, mert nem szeretett volna találkozni vele, már korábban is, hanem azért, mert a Vörös Hold után várta még néhány „kellemes” meglepetés. A sérülések a fizikai valóját emésztették, míg a különös és zavaró információk a lelkét. Már persze, ha van neki egyáltalán, ennyi gyilkosság után. Nehezen tudta magát túltenni azon, hogy Edward Crane, aki valaha vérfarkas volt, most egyszerű halandó és nem úgy halandó, ahogy az őrzők végzik a farkasfosztást, hanem véglegesen emberré vált. Már ez önmagában is zavaró tényező lett volna, Rebecca őrzősége mellett, de ez még csak a jéghegy csúcsa volt. A városban garázdálkodik egy élő legenda, vagyis Egon nem tudta, hogy minek is nevezze Hope Belfortot. A vérvonalának feje, az tiszta sor, aki az Eeyeekalduk nevet kapta sok évszázaddal ezelőtt, de még mindig nem tudta, hogy vajon illik-e rá a legenda jelző, vagy inkább csak egy ősöreg vérfarkasnak tekintse. És… a fekete napról, ami akkor tűnt fel, amikor Hope beavatta féltve őrzött titkába, már szinte nem is akart tudomást venni.
Összességében volt mit átgondolnia, és nem akarta ezeket a terheket Rebecca nyakába pottyantani, főleg úgy nem, hogy már őrző. Ha nem látna bele a dolgokba, talán mesélhetne neki erről, de nem szerette volna, ha az őrzők megtudják Eeyeekalduk kilétét. Persze lehet, hogy már így is tudják, de Hope azt mondta ne nagyon beszéljen róla senkinek. És Egon így is tett. Hallgatott. Közben szépen lassan hiányozni kezdett neki Rebecca illata, érintése és könnyed nevetése. Még mindig volt benne tüske a helyzet alakulása miatt, de a lányra nem tudott haragudni. Felkészülhetett volna rá, hiszen érezte a „ragyogást” a lányban, amire az őrzők is képesek felfigyelni, de mentségére legyen mondva, nem hitte, hogy ez valaha be fog következni. Ilyen hamar pedig főleg esélytelennek tűnt. És mégis…
Sebesülésektől mentesen, de elgyötört ábrázattal szállt ki a kocsijából. Húsz percen át, csak ücsörgött a járműben és nem mozdult. Nem Rebecca háza előtt parkolt le, hanem néhány száz méterrel odébb. Nem akarta, hogy meglátva őt kijöjjön, és esetleg elhajthatnékja támadna hirtelen.
A kocsi ajtaját becsapta, és kétkedéssel a szívében a ház felé vette az irányt. Lassan tette meg a néhány száz méteres távolságot, közben minduntalan szeretett volna visszahúzódni a fedezéket nyújtó kocsijába, ahonnét nem kell szembesülnie Rebeccával és a problémákkal, ami kettejükre várt, ha meg szeretnék oldani a kapcsolatukon keletkezett görcsöt. A fenébe, már annak is örült volna, ha csak kisebb góc lenne rajta.
Vagy öt percen át ácsorgott az ajtó előtt, és ez idő alatt, vagy öttucatszor emelte kopogásra a kezét, míg végül vette a bátorságot, hogy bedörömböljön. Egon nem volt épp a leghatározottabb. Fogalma sem volt, hogy helyes döntés-e, de látni akarta a lányt. Lesz, ami lesz, talán a falka nem fogja megtudni, hogy Rebecca őrző, és nem lesz semmi kihatása az életükre. Talán, de ez túl szép volt ahhoz, hogy valóban higgyen benne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Pént. Aug. 28, 2015 7:28 am

Egon & Becca



*Miután az erdőben hagytam Egont napokig gyötrődtem, aztán megráztam magam és bíztam abban, hogy egy idő után majd felkeres, vagy legalább felhív. Másfél hónap után már a hitemet is elveszítettem, számolni sem tudom hányszor vettem a kezembe a telefont, hogy felhívjam, de végül nem tettem, mert én biztos voltam magamban….akkor még…..ő meg gyógyult és gondolkodott. Voltak dühös időszakaim is, elkeseredett, szomorú, makacs és ezek váltották egymást rapszodikus ütemben és sorrendben. Próbáltam megérteni az érveit, a haragját és az elutasítást amit ha halványan is de akkor éreztem felőle, de nem ment. Mindeközben Adam gyötört testileg és lelkileg, leszívta az agyamat a rengeteg olvasnivaló, utáltam a cseles és aljas kérdéseit melyekkel vizsgáztatott, de addig legalább nem gondoltam Egonra és a köztük kialakuló, egyre nagyobb szakadékra. Volt olyan időszakom is amikor képtelen voltam bármire is odafigyelni, és azon csodálkozom, hogy eddig nem derült még ki milyen kapcsolat….volt köztünk. Bár talán épp azért nem merült fel senkiben sem a gyanú leghalványabb jele, mert nem láttak együtt vele sehol.
Ennek az állapotnak a kertem látta egyedül előnyét, fizikailag próbáltam magam otthon lefárasztani, hogy estére már kedvem se legyen másra gondolni mint az alvásra és úgy zuhantam be a párnák közé, hogy szinte azonnal álomtalan alvásba kómáztam. A kert szépült, a dühös napjaim alatt pedig gyűltek a fahasábok a fészerben és a fala mellett az eresz alatt, felkészülve a télre, bár nem ez volt az eredeti gondolat, hanem, hogy kicsapkodjam magamból a haragomat és minden más érzelmet amit Egon távolléte és némasága táplált bennem. Mindennek az lett az eredménye, hogy lefogytam bár én csak a ruháimon vettem észre, Graham nagyi azonban gyakran látott a kertben és igyekezett belém gyömöszölni néhány süteményt, de pár falatnál többet képtelen voltam megenni, az is megkeseredett a számban. Egyszóval szenvedtem. Már nem reméltem, hogy Egonnal találkozom, hacsak nem egymással szemben mint farkas és őrző, de erre nem igen vágytam.
Nem rég végeztem megint két kosárnyi fa feldarabolásával melyek még arra vártak, hogy feltornyozzam valahol ahol képes vagyok még helyet találni, a fészer sarkában ültem a földön és pihentem, közben persze tovább gyötörtem magam azzal, hogy Beethovent hallgattam ami megint csak Egonra emlékeztetett. ezért nem hallottam a közeledő lépteit sem a kopogást a ház bejárati ajtaján. Ott ültem volna még vagy fél órát is ha nem fogy el a vizem amit egy palackban vittem ki magammal. Felkeltem hát és elindultam, hogy újratöltsem. Izzadt voltam, a térdig érő farmerom poros, némi szürke folt az ujjatlan pólómon is éktelenkedett, valószínűleg az arcomon is hagytam nyomot. A fejemben a Holdfény szonáta csengett mikor megláttam Egont az ajtó előtt ácsorogni. Ledermedtem. Nem azért mert nem akartam látni, ellenkezőleg, a szívem kihagyott pár ütemet, hogy aztán mindazt bepótolva felpörögjön, de most, hogy Egon itt volt, tudtam, hogy nem kerülhetem el az esetleges végleges búcsút sem. Most mindennek a végére pontot teszünk és féltem attól, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk. Hirtelen jobban örültem volna annak, ha még van egy kis időm reménykedni és reménykedtem volna szívesen, de már nem volt rá lehetőség. Kihúztam a fülemből a fülhallgatót és lassan közeledtem Egon felé. Nem tudtam hogyan köszöntsem, csak álljak elé egy „hello” –val vagy ugorjak a nyakába, öleljem át és csókoljam meg. A torkomban gombóc kezdett el méretes nagyságúvá terebélyesedni amit igyekeztem lenyelni, sikertelenül. Így hát szótlanul álltam meg mellette, lopva beszívva az illatát amennyit képes voltam az emberi képességeimmel megérezni, s csak bámultam a szemeibe, hátha onnan előbb megtudom milyen sorsot szán kettőnk jövőjének.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Pént. Aug. 28, 2015 8:27 pm

Egon nem hallott a házban mozgást, talán Rebecca nincs itthon. A piros furgon persze a ház előtt parkolt, de el is sétálhatott egy közértbe, vagy akár az erdőbe is. Utóbbit persze nem szerette volna. Tudomása szerint a falkában nincsen emberevő, de kitudhatja, hogy a kóborok milyen hóbortnak szentelik szabadidejüket. Egon csak a kocsi miatt maradt. Ha nem állna ott, akkor feladná és elszelelne, de lehet, hogy a lány csak alszik, és azért nem hallja, ezért újra kopogott, kicsivel erőteljesebben. Halk muzsika ütötte meg a fülét, tompán érkezett felé, és fogalma sem volt, hogy melyik irányból jöhet, de aztán lépések is párosultak hozzá. Egon felzárta a pajzsát, amikor megérezte a közeledő Rebeccát. Nem a házban volt, és hamarosan meg is pillantotta őt. Szíve nagyot dobbant, nem tudta, hogy a lány miként érez, de nem is akarta a fakrasmódszerrel megtudni, mert még a végén tévútra terelődik. Amit a lélek közvetít, néha nem azt közli a száj. A nők pedig hajlamosak mást mondani, mint amit valóban éreznek… jó, hát Egon sem mindig túl egyenes.
Tekintetük találkozott. Rebecca nem szólt semmit, de a megemelkedő szívverés sokat mondóan jutott el Egon füléig. Néha jó lenne érzékszerveit minimumra kapcsolni, de erre persze képtelen. A lány eltávolított két vezetéket a füleiből, aminek hatására a zene felerősödött, így már tisztán hallotta, hogy mi szól. Halványan elmosolyodott, de rögtön le is hervadt az arcáról. Rebecca nem olyan volt, mint korábban. Szinte csont és bőr. Talán csak nem beteg lett? Aprókat kezdett szimatolni feltűnésmentesen, és remélte, hogy a szél kedvező lesz, de a lány szagát a háta mögé fújta. Csak amikor közelebb jött, akkor érezte izzadságának illatát, de ez vajmi kevéssé érdekelte, hiszen a legjobb dolog az volt, amikor Rebeccát izzadni érezte. Az emlékek gyorsan tódultak, de elhessegette azokat tudatából. Betegség nyomait kutatta a lány testében, de semmit sem talált. Szemeiben tükröződhetett némi aggódás, de hamar eltűnt, helyét a szomorúság és tanácstalanság vette át. Fogalma sem volt, hogy mit kellene mondania, és a jelek szerint Rebeccának sem.
Egonban azonban az életösztön azt sugallta, hogy talán be kellene menniük a házba, mielőtt az egész utca tudni fogja, hogy újra találkozgatnak.
- Be tudnánk menni a házba? – kérdezte a visszautasítástól tartva. Hónapokig nem jelentkezett… és legutolsó találkozásuknál megtámadta. Nyilvánvalóan nem várhatja el, hogy minden ellenérzés nélkül beengedje a házába. – De, ha nem… akkor – a hím elhúzta a száját, majd az utca felé pillantott. Egyértelmű jelzés, hogy nem szeretne idekint lenni, és ha nem mehet a házba, akkor biztonságosabb lenne akárhová behúzódni, mint a verandán ácsorogni.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Vas. Aug. 30, 2015 8:26 am

Egon & Becca



*Nem éreztem a csokoládé illatot és az ízét sem a számban, de már nem volt meglepő. Az a farkasos pajzs lehet az oka amiről hallottam. Nem tudtam azonban, hogy ez minek a jele. Nem bízik bennem mert őrző lettem, vagy valami más, jelentéktelen dolog, és ez zavart. Még jobban elkeserített mert mostanában hajlamos voltam a rosszabbik verzióra gondolni minden mással kapcsolatban is. Semmi sem lesz már olyan mint régen és erről én tehetek, nem gondolkodtam előre, nem mértem fel a következményeket, ha ez az utolsó találkozásunk hát magamnak köszönhetem. Az sem segített sokat a találgatásban, hogy hasonló érzelmeket véltem felfedezni a tekintetében, mint amilyenek az én lelkemet borították be, nem tudtam mit véljek erről, lehetett akár a búcsú előszele is, amit ugyan sajnált de szükségszerűnek érzett, vagy az emlékek felidézése amit én is megtettem. Fájdalmas volt mert elmúlt és nem tudhattam, hogy lesz-e még olyan szép valaha. Szerettem volna ha igen, még a kétségeim közepette is harcoltam volna bárkivel és bármivel csak együtt lehessünk.
Nos ő sem tudta mit tegyen, nem lépett hozzám közelebb, nem ölelt át, a leghalványabb jelét sem láttam annak, hogy egyáltalán megfordult volna a fejében. Ez inkább a véget jelentette semmint valamilyen megoldás megtalálását és halogatni akartam az elkerülhetetlent.*
-Persze, gyere csak be.
*Az ajtóhoz léptem és benyitottam, közben már vettem is elő az MP-t, hogy kikapcsoljam, amit aztán belépve nappaliba a kis asztalra tettem. A házban nem változott semmi Egon utolsó látogatása óta, csak én voltam nyúzott, amúgy nem látszott semmi abból ami a lelkemben dúlt már egy ideje. Nem csak a tüzelő felaprítása volt az amivel elakartam terelni a gondolataimat, hanem a takarítás is. A konyha felé siettem, minden mást szívesebben csináltam most, minthogy leüljünk egymással szemben és elmondja amiért jött, biztos voltam abban ugyanis, hogy nem lesz több találkozás. *
-Kérsz egy teát vagy kávét. Whiskym sajnos nincs és más alkohol sem.
*Mindegy volt mit felel, úgy is nekiálltam volna mindenképpen a teafőzésnek, de előbb kezet kellett mosnom. Piszkos voltam és ragacsos, izzadt de valahogy most ez sem érdekelt. A kedvem a béka feneke alatt tengődött már jó ideje, az Adammel való tanulás is csak azért ment mert elterelte a gondolataimat, a testedzés pedig teljes mértékben lefárasztott. Már nem jártam el sehova, az útjaim kimerültek a ház, az egyetemi könyvtár és a munkahelyem közötti területre. *
–Foglalj helyet, felmegyek kezet mosni és mindjárt itt vagyok. Addig…ha gondolod…érezd magad otthon.
*Költői kijelentés volt hiszen fogalmam sem volt hogyan érezheti magát otthon. Abban a házban nem járt már régóta amit én ismertem, az pedig ahol lakott, nos még a helye is ismeretlen volt számomra, semmit nem tudtam róla és most már nem is fogok. Akkora szakadék tátongott kettőnk között, hogy nem volt reményem annak áthidalására. Ha nem tart vissza, felmegyek a fürdőbe de nem csak kezet mosok hanem arcot is mert esélyes, hogy a bőgés nem kerül el. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Vas. Aug. 30, 2015 1:54 pm

Mint zavarban lévő tinédzserek az első csók előtt, úgy viselkedtek egymással, igaz érthető, hiszen sokkal több forgott kockán, mint egy kis testnedv cserélés smárolás útján. Ahogy Egon, úgy Rebecca sem tudta mit hoz számukra a jövő, és ez fel volt festve a lány arcára. Nem akart megkönnyebbült sóhajt elereszteni, amikor Rebecca belegyezett, hogy bemehet, de valahogy mégis megtörtént. Talán nem hallotta meg, vagy nem vette észre, de ha igen, hát úgy is jó, csak éppen nem akart olyan reményeket táplálni benne, amiket aztán esetleg a sárba kell tiporniuk. Ketten kellenek, és nem tudta, hogy Rebecca vajon akarja-e, hogy újra együtt legyenek… és vajon saját maga akarta? Úgy érezte igen, különben nem jött volna ide.
- Köszönöm – biccentett halvány mosoly kíséretében, előreengedve a ház úrnőjét, Egon is betoppant, majd becsukta maga mögött az ajtót. Az ismerős illatok nosztalgikus hatással voltak rá. Aprót sandított a kanapéra, ahol először voltak együtt, majd tekintetét Rebeccára szegezte.
- Nem… nem kérek – kérhetett volna, igen kérnie kellett volna. – Vagyis… egy teát elfogadnék, ha nem gond – remek, még ebben is határozatlanságot mutat. Szuper kezdés, majd a kapcsolatuk felújításának is így fog neki állni?
Egon határozatlanul ácsorgott, mint, aki még sohasem járt itt, közben lehajolva levette a cipőjét, és a cipős polc mellé rakta.
- Ehm… rendben – megvakargatta a fejét, majd a távolodó lány felé nézett. Nem érezte az energiában mi játszódik le a lányban, de talán jobb is így. Arcáról nem mindent tud leolvasni, de nem is akarta. Nem véletlen zárta be pajzsát is.
Vajon hogyan is érezhetné magát leginkább otthon? Szívesen benézett volna a hűtőbe, hátha van kacsasültje, vagy esetleg leülhetne a kanapéra, lábát felteszi az asztalra és újságot olvasva whiskyt iszogat… ja, nem, alkohol nem volt a házban jelenleg. Öreg hiba, ezen mindenképpen javítani kellene.
A hím beszívta az illatokat, volt benne némi félsz, hogy esetleg Rebecca mással kezd el járni, de nem érzett a lányén kívül más szagot. Persze megértette volna, még akkor is, ha rohadtul fájdalmas is lenne. Végül tanácstalan téblábolás után levetődött a kanapéra, de a lábát nem rakta fel az asztalara, hanem csak hátradőlt, és halkat sóhajtva várakozott.

Amikor a lány lefelé ballagott a lépcsőn, Egon felállt és felé nézett. – Nézd Rebecca én… sajnálom, ami az erdőben történt – akkor ott, nem volt képes normálisan bocsánatot kérni, de már elég sok idő eltelt, hogy átrágva magában a dolgot képes legyen ezt őszintén megtenni. – Hibáztam… - tanácstalanul rázogatta fejét, szemét lesütötte, de hamar vissza is nézett a lányra, majd folytatta. – és nem hiszem, hogy jóvá tudnám tenni, de azért remélem, hogy nem gyűlöltél meg amiatt… nagyon – nem, nem valószínű, hogy meggyűlölte, de harag talán lakozhat benne az eset miatt. Elvégre halálra rémisztette.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Hétf. Aug. 31, 2015 7:48 am

Egon & Becca



*Mint két idegen, vagy kelletlenül egymás mellé sodródott ismerősök, úgy viselkedtünk. Borzalmasan éreztem magam és zavarban voltam, nem tudtam mit tegyek vagy mit mondjak. Féltem attól ami rám várt de már nem volt visszaút. Ma megtudom hogyan tovább, mi lesz az életünk sorsa és mindennek a kulcsa Egon kezében volt. *
-Dehogy, nem gond.
*Egon jelenléte a házban felidézte bennem az összes emléket, nem sok időt töltött nálam de az elég tartalmas volt és szép, életem legboldogabb időszaka volt amit most felülírt a gyötrelem a jövőtől való félelem tollával. Szólni akartam neki, hogy nem szükséges levennie a cipőjét de minden egyes mozdulata újabb és újabb boldog képeket vetített elmém vásznára és a torkomra forrasztotta a szavakat, amikor pedig levettem én is a cipőmet és Egoné mellé került, már nem bírtam tovább. Felsiettem a fürdőbe, megengedtem a vizet és jó két percig csak a könnyeimmel küszködtem, reméltem, hogy a csobogástól nem hallja a hangomat még az ő különlegesen kifinomult hallásával sem. Végül vettem pár nagy levegőt, megmostam az arcomat hideg vízzel és felkészültem a legrosszabbra. A kezem remegett ezért belegyömöszöltem a nadrágom zsebeibe bár felesleges volt fáradoznom, a csészék úgy is csörömpölni fognak ha nekiállok teát készíteni, de legalább addig is elterelem a figyelmemet. Muszáj volt valamit csinálnom, hogy arra figyeljek és ne a belső hangra ami fájdalommal ostorozott. Soha nem éreztem még olyat amit Egon iránt, nem ragaszkodtam ennyire senkihez, a sors fintora, hogy pont egy vérfarkas dobogtatta meg a szívemet, egy őrző szívét. Ha az élet folyamának van ezzel valami célja, hát kíváncsi voltam rá mi lehet az. Miért volt szükség arra, hogy összehozzon minket és boldogsággal hintse tele az életünket ha utána a nyomorúságba dönt. Az én döntésem volt az igaz, de csupán egyetlen út létezett, most már tisztán láttam, legalább ebben.
A teakészítésre nem nyílt alkalmam, Egon már a nappaliban megállított a szavaival, én pedig kénytelen voltam megállni a lépcső alján. Kezeim ökölbe szorultak a zsebemben, hogy a körmeim vájta fájdalomra figyeljek jobban és ne másra. A szívem hevesen dobogott, féltem, hogy mindebből mi fog kisülni de Egon egyelőre csak bocsánatot kért az erdőben történtekért. Akkor az most jó vagy nem? Minek az előszele lehet? Semmi nem derült ki a szavaiból és én képtelen voltam olvasni a tekintetéből. *
-Egon..én.. *Ez nem kezdődik jól, a fejemben ezernyi gondolat cikázott, de egyik sem vezetett a megoldás felé, Egon pedig pont olyasmivel kezdte amiről azt hittem már akkor tisztáztunk. nagyot sóhajtottam és rá néztem, egyenesen a szemeibe, abba a csillogó tekintetbe kapaszkodtam amiből pár hónappal ezelőtt még szerelem és gyengédség áradt, aztán harag, most pedig tanácstalanság. * -Egon, én…sosem gyűlöltelek. Sem azért ami az erdőben történt, sem más miatt. Féltem igen, de nem attól, hogy bántani fogsz, arra sosem gondoltam, én mindvégig bíztam benned és….abban amit egymás iránt…..akkor éreztünk. Most semmiben nem vagyok biztos és ez a legrosszabb ami történhetett.
*A könnyek újból a szemeimbe gyűltek, a szúró érzés fellángolt és kénytelen voltam másfelé nézni. a mennyezetet néztem jobbra-balra, a kandalló tetejét, próbáltam összeszedni a gondolataimat és megnyugtatni magam annyira, hogy ellen tudjak állni a könnyeim rohamának. Mélyet sóhajtottam, nem érdekelt, hogy észreveszi, egyszerűen szükségem volt arra, hogy folytatni tudjam. *
-Sosem tudnálak gyűlölni, attól féltem, hogy akkor és ott minden véget ér. Ami történt miattam történt és megértettem a haragodat, én hibáztam de én sem tudom jóvá tenni. Csak….szeretném és…..én nem haragszom rád semmiért, de….belefáradtam a bizonytalanságba. Az elmúlt időszak maga volt a pokol. Szóval kérlek szépen vess véget ennek, mond meg mit akarsz és úgy lesz. Azt nem mondom, hogy könnyű lesz, mert nem lesz az, de elfogadom. ~Ha belepusztulok is.~
*Nem tudtam tovább mondani a hangom remegett és a könnyem kicsordult, ingerültem húztam ki a kezemet a zsebemből és töröltem le. A konyhába akartam menni, hogy nekiálljak annak a francos teának, de képtelen voltam megmozdulni. Olyan érzés volt mint annak aki a kivégzésére készül. *


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Egon háza // Today at 2:39 pm

Vissza az elejére Go down
 

Egon háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-