HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Yesterday at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Yesterday at 8:59 am
írta  Jackson Carter Kedd. Dec. 06, 2016 3:06 pm
írta  Amaryllis Margaret Lux Kedd. Dec. 06, 2016 12:23 pm
írta  Catherine Benedict Kedd. Dec. 06, 2016 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Egon háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Egon háza // Szomb. Nov. 01, 2014 4:03 pm

First topic message reminder :





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Hétf. Aug. 31, 2015 9:56 am

Rebecca nem volt túl sokáig fent, Egonnak mégis úgy tűnt, már szinte órák óta mossa a kezét. Hallotta a folyó víz csobogását, de azon kívül más nem jutott el füléig. Hiába, a vérfarkas hallásnak is vannak korlátai, meg amúgy is, fajuk mércéjével mérve még elég fiatal, tehát van hova fejlődnie az érzékeinek. Ahogy a lány leért egyből bocsánatot kért, most őszintén, és enyhén aggódó tekintettel várta a lány reakcióját, ami eleinte nem volt túl sok, de aztán szépen lassan előtörtek belőle a szavak, ahogy félelme is. Érzéseit ugyan nem fogta fel, de az adrenalin illata betöltötte elméjét, ami annyit tesz, hogy nyilván ideges, feszült, vagy éppen retteg. Vagy csak fél beszélgetni Egonnal, persze nem az erdőben történtek miatt. A hím legalábbis remélte, hogy nem amiatt. Rebecca ezt támasztotta alá, remélte, hogy nem hazudik.
Akkor ott, nem gyűlölte az igaz, de azóta eltelt hónapok alatt felgyűlhetett benne annyi negatívum irányába, ami ezt az érzetet válthatta volna ki belőle. Főleg, ha beszél kettejükről valakinek, az meg adja alá a lovat, hogy igen a férfiak mind disznók, és most még csak nem is kell arra gondolni, hogy valakit beavatott volna kettejük titkos életébe, elég lenne csupán a párkapcsolatot boncolgatva a gyűlölet útjára lépni. De úgy látszik ez nem történt meg és ezért hálás volt, viszont nem tudott a lány szavaira megnyugtató felelet adni, hiszen Egon sem volt biztos magában. A talaj ingoványosabb volt, mint a Holt-láp a Gyűrűk urában.
- Értem – bólintott kimérten. Ez válasz volt? Nem, ez nem volt válasz, ez csak annyi volt, hogy megerősítette, nem teljesen süket és hallja, amit a másik mond. Legszívesebben kifejelt volna egy ablakot idiótaságában. Na, nem mintha az elmúlt hónapokban nem úgy érezte volna magát az átvett sérülések miatt, mint aki önszántából ugrott vonat elé, de Egon úgy vélte egy fejsérülést még be tud vállalni.
Hiába a félretekintgetés, Egon kiszúrta a jeleket az arcán. Sírhatnékja van, talán odafönt már sírt is, és ez Egont is arra késztette, hogy levegye tekintetét róla és a kanapét, vagy a padlót kezdje el bámulni. Ő a probléma forrása, ő miatta kínozza Rebeccát a bizonytalanság, és ha nem a lányról lett volna szó, akkor nem is érdekelné, de így bűntudata előreugrott, hogy lelkének még épen maradt szegleteit marcangolja. Jó étvágyat kedves bűntudat, az asztal már tálalva… tessék falatozni.
Egon állt és lesütött szemmel figyelte a lányt, aki letörölt arcáról némi cseppfolyós érzelmet. Pokol? Neki? Ugyan kérem, ne is érdekelje, hogy Egon min ment keresztül. Enyhe harag lobbant fel szívében, de szinte azon nyomban ki is aludt. Néha elfelejti, hogy a lány mennyire fiatal hozzá képest. Nem lenne fair kettejük belső kínjait mérlegre helyezni, még úgy sem, hogy Egon kapott egy nagy adag pluszt is Hopetől, ráadásul még fizikai téren is agóniában volt hónapokig. – Én mondtam, hogy az őrző élet keserves – cinikus megjegyzés, és tudta, hogy kifordította ezzel a lány szavait, ezért meg sem várva, hogy válaszoljon rá, szinte nyomban szabadkozott. – Sajnálom, nem akartam, csak… - félrenézett és sóhajtott. – Nem csak te szenvedtél, és ha én biztos lettem volna magamban, nem vártam volna ennyi időt, de én… veled akarok lenni… - A bizonytalanságban a legszebb, hogy bármi ki tudja billenteni az egyensúlyt az egyik irányba, remélte, hogy nem fogja meggondolni magát később. - Nem akarlak elveszíteni egy ilyen… apró kis… döntés miatt, ami nem is sokat számít… annyira nagyon – kezével a lány felé mutatott, láthatóan nehezére esett még mindig, hogy őrző lett, de szerette őt. Tett egy bizonytalan lépést felé, és ha a lány nem húzódott el, akkor megfogta a kezét, ami remeghetett is akár még, és bátorítóan megszorította. A csókolózást még nem érezte helyén valónak, és egy puszit sem szeretett volna adni, hacsak a lány nem érzi valamelyiket szükségesnek. Ezért csak nézett gondterhelten a lány szemeibe, és beszívta izzadságtól és adrenalintól telített illatát. Talán megölelhetné, de… nem. Nincs minden elfelejtve, mintha misem történt volna. Újra kell kezdeniük, nem az alapoktól, de a házon még nincs tető, csak falak, így a viharok, még árthatnak a bent lakóknak. Talán hosszú hetek, vagy hónapok munkája lesz, mire a cserepek a helyükre kerülnek, mire a Ház, kibírja a legnagyobb orkánokat is…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Kedd. Szept. 01, 2015 7:49 am

Egon & Becca



*Odafent a fürdőben kiborultam, az elmúlt időszak keserves volt a számomra, persze tudtam, hogy Egon sincs ezzel másképp, valószínűleg őrlődik a kétségei és az érzelmei között, és még a sérüléseivel is meg kellett harcolnia. Ám nekem minden annyira új volt, túl gyorsan, túl sok minden történt velem és képtelen voltam feldolgozni. Abban a pillanatban amikor tudva, hogy Egon lent vár rám és eldől a további sorsunk, képtelen voltam magamban tartani a keserűségemet. Reméltem, hogy nem veszi észre, de ha mégis, hát nem szólt róla és ezért hálás voltam. Próbáltam elmagyarázni mit érzek, nem tudom mennyire sikerült jól fogalmaznom, annyi fájdalom volt bennem, hogy nem tudtam igazán tiszta fejjel gondolkodni, csak dőltek belőlem a szavak, a hullámzó érzelmeimmel karöltve.
Azt viszont tudtam mire vágyom. Szerettem volna ha minden jóra fordul, ha Egon átölel, ha velem marad és együtt harcolunk azért amit egyetlen tettemmel sikerült lerombolnom. Jó lett volna valakivel erről beszélgetni, de nem mondhattam el senkinek, belülről marcangolt a kétség és a félelem, hogy elveszítem és nem tudtam egyedül kitalálni mi lehet a megoldás. Neki sem lehetett könnyű, ezt sosem vontam kétségbe, ahogy én nem beszélhettem róla senkinek, úgy ő sem rólam, de nem hiszem, hogy megtette volna akkor sem ha lehetséges. Együtt kellett volna ezen túljutnunk egymást erősítve, mi mégis egymástól távol tettük ezt. A kapcsolatunk romokban hevert és nem azért mert nem szerettük egymást, nem képtelenek voltunk elviselni a másikat. Nem Egont gyűlöltem hanem a világot, a sorsunkat, a végzetünket ami egyszerre sodort minket a másik útjába és szakított szét mindent. Az őrzőket, a farkasokat, a múltat.
A könnyeimmel küszködtem, nem akartam, hogy lássa, bár szívesen lettem volna a szemeiben gyenge és hagytam volna, hogy átöleljen, de ez nem történt meg, a szavai pedig hegyes, mérges tőrként fúródtak a szívembe és ezen nem változtatott az sem, hogy utána bocsánatot kért. Pedig már ott volt a nyelvem hegyén a válasz, hogy szólhatott volna előbb is, de végül visszanyeltem. felesleges lenne még bántanom, éppen elég volt az, hogy nélküle döntöttem, hogy nélküle kellett döntenem. *
-De számít Egon és nem volt apró kis döntés, hiszen eltávolított minket egymástól, szakadékba taszított és bizonytalanságot szült.
*Hogyne számított volna, hónapokig távol volt tőlem és semmit nem tudtam róla. Tudom, hogy szenvedett én pedig csak aggódtam azon, hogy mi van vele, hogy meggyógyult-e, hogy szeret-e még, hogy lesz-e még egy olyan nap az életemben amikor átölelhetem és a bőrét a bőrömön érzem. S amikor megfogta a kezem már nem vágytam másra csak, hogy hozzábújhassak mint egy meleg takaró alá a rideg téli hidegben, de éreztem azt az apró távolságtartást felőle ami nem engedte, hogy teret engedjek a vágyaimnak. Csak megfogtam a kezét és az arcomhoz húztam, hogy a tenyerébe fektessem. Lehunytam a szemeimet, olyan érzés volt mintha hazatértem volna, megnyugtató felemelő mindannak ellenére, hogy még semmit nem tisztáztunk és nem döntöttünk el. Hosszú, remegő sóhaj hagyta el ajkaimat.*
-Hiányoztál Egon, el sem tudom mondani mennyire. Minden nap egy kicsit meghaltam attól félve, hogy nem látlak többé és csak magamnak köszönhettem volna ha ez így történik. Csak remélhetem, hogy valaha meg tudsz nekem bocsátani, ha tudsz bennem bízni, ha tudsz szeretni. Ha a kapcsolatunk túléli mindezt akkor bármit képesek vagyunk túlélni együtt.
*Tudtam, hogy ehhez sok idő kell, de nem érdekelt bármennyit is kell harcolnom érte, ha van esélyünk. Ha látom a célt magam előtt. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Kedd. Szept. 01, 2015 12:44 pm

- Jó… igen – adta be a derekát a hím. – Ebből a szemszögből nézve tényleg számít, de talán túlreagáltam egy hangyányit – fején tanácstalanul aprókat rázott, majd még a vállát is megemelte kissé.
Jól esett neki, ahogy Rebecca a kezét az arcához emelte. Legszívesebben átölelte volna, de nem lehet, még nem. Van mit megbeszélniük, mielőtt az ilyen gesztusokon már ismét nem kell gondolkodni, mert ha ezen jár az agya és nem automatikusan jön a mozdulat, akkor az azt jelenti, hogy valami még közöttük áll.
Sóhajára Egon szemei szomorúan tekintettek a lányra. Nehéz neki, ahogy mindkettejüknek az. Ez mondjuk nem meglepő, mindketten marhára egymásba habarodtak, és a távolságtartás rányomta bélyegét lelkükre. És így belevágott Egonba ismét a bűntudat. Elvégre ő nem jelentkezett, ő nem kereste Rebeccát. Igaz, most, hogy már őrző lett, akár fel is kereshette volna a Farkaslakban, már ha a főnökei engedik az ilyen friss tanoncokat máris farkasok közelébe. De mondjuk felügyelettel jöhetett volna… nem, hát nem csak Egonon múlt, hogy nem találkoztak. Ez persze nem hessegette el bűntudatát, és nem is könnyítette meg egyáltalán a dolgát, mivel ez megint csak egy igazságtalan hozzáállás részéről. Persze, majd menjen oda, ahol mindenki érezheti rajta, hogy mennyire oda van érte? Instant lebukás, aztán meg csodálkoztak volna, ha Egon a vallatóban köt ki. Persze nem biztos, hogy így alakult volna, de mindenesetre jobb, hogy a lány nem kereste… mindkettejük érdekében. Viszont akkor marad, hogy Egon volt az idióta, aki akaratlanul hónapokig szenvedtette barátnőjét. Remek. Ebből nem fogja tisztára mosni saját maga előtt lelkiismeretét. De legalább Rebecca nem neheztelt rá, ami azért jó volt, saját bűntudatával meg majd csak megbirkózik valahogy. Sőt, inkább a lány magát hibáztatta, amiért elhívták és ő igent mondott.
- Nekem is hiányoztál, és szeretlek is, de akkor nehéz volt, mert zsongott a fejem, és a test fájdalma kihatott az érzelmeimre is. Nem haragszok, amiért igent mondtál az őrzőknek… megoldjuk, mert mindketten meg akarjuk oldani, és egyébként is bízok benned – Egon a másik kezét is a lány arcára tette, csak azt már teljesen önszántából, végigsimított az elgyötört arcon, mély levegőt szippantott be, és elmosolyodott. – El is felejtettem milyen csodás a bőröd tapintása, és az illatod – na jó, az illatát nem feledte, de a tapintás tényleg olyan volt, mintha először csinálta volna. Közelebb lépett a lányhoz, homlokát óvatosan Rebeccáéhoz nyomta és mosolya még szélesebbé vált. – Szeretlek Rebecca Morgan, és nem akarom, hogy bármi közénk álljon. Szakadjon ránk a téli Alaszka minden hava, s jege, temessen maga alá a föld, vagy égessék fel a kettőnk között húzódó egyetlen hidat, nem érdekel, mert veled akarok lenni. Keresztülúszom a legvadabb folyót is, ha a parton ott vársz rám. Mindent megoldunk, ahogy te is mondtad, és semmi sem lesz képes elválasztani minket egymástól – csak a halál, ami az ilyen kinyilatkozások teljes iróniájával csap le, de remélte, hogy a sors, vagy Isten, vagy a hatalmas szellemek, akármik is mozgatják ezt a nyamvadt univerzumot, eltekintenek a megleckéztetéstől a felelőtlen kijelentéseik miatt


A hozzászólást Egon Candvelon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Szept. 03, 2015 5:05 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Csüt. Szept. 03, 2015 7:00 am

Egon & Becca



-Nem reagáltad túl. Megértem mit miért tettél, de iszonyú nehéz a bizonytalanság.
*Fájó és vérző szívvel, de azt is megértettem volna, ha soha többé nem akar velem találkozni. Tulajdonképpen egy folyó két partján álltunk, hogy építünk-e hidat felette az csak rajtunk múlt, kettőnkön és nem csak rajta vagy csak rajtam. Egy őrző és egy vérfarkas. Vajon volt már erre példa korábban, és ha igen, ők hogyan oldották meg? Sikerrel jártak vagy belebuktak? azt hiszem, ha tudnám a választ akkor sem vinne közelebb minket a megoldáshoz, ez a mi kapcsolatunk, a mi hibáink, nekünk kell megoldanunk a magunk módján és nem másokat lemásolva, annak úgy sem lenne jó vége. Mióta megvan a telefonom nem volt annyiszor a kezemben mint az elmúlt pár hónapban, többször is gondoltam arra, hogy felhívom de mindig Egon szavai csengtek a fülemben, vagyis a fejemben mert ott hallottam azokat. „Kell egy kis idő és át kell értékelnie néhány dolgot és majd keresni fog.” Nekem ez egyértelmű volt, ne keressem. Még arra sem volt esélyem, hogy valahol meglátom a városban, hiszen tudtam, hogy gyógyulnia kell és nem futkározik ide-oda, a farkasok területére pedig nem mehettem, én legalábbis így tudtam. Persze fura lett volna és sok kérdést felvetett volna ha meglátnak bóklászni a közelben, ott aztán úgy világítanék az őrző tetoválásommal mint fáklya a sötét alagútban. Nem, nem vágytam oda, túl sok mindent kell még tanulnom és tapasztalnom ahhoz, hogy elkerüljem a heveny szívrohamot. Nem harcosnak való vagyok aki nekimegy bármelyik farkasnak, és minden bizonnyal nem kákabélűeket alkalmaznak őrszemeknek. Minimum egy Mr. Cambrige-et.
Az első megnyugtató mozdulat Egontól az volt amikor az arcomra tette a másik kezét, szinte beleolvadtam az érintésébe annyira jólesett. Azt nem mondom, hogy nem vágytam többre mert hazugság lenne de egyelőre megelégedtem ennyivel is, kiélveztem minden pillanatát és az első mosoly is megtalálta a helyét az arcomon.*
-Tudom. Aggódtam érted, szerettem volna veled lenni, hogy valahogy enyhítsem a kínjaidat. De persze ez akkor sem lehetséges ha már mindent megoldottunk, igaz?
*Még ha magaménak tudhatom is a gyógyítás mágiáját, talán akkor sem, a kérdés költői volt. A mosolyom szélesedett a szavaitól, még hogy ő nem romantikus, hihetetlenül jólesett.*
-Én sem a tiédet. Azóta is a rongyaidat ölelgetem és szagolgatom esténként.
*Talán gyerekes de így van. Nem hagytam az erdőben a róla leszakadt ruhákat, ugyan megvarrni teljesen felesleges lett volna, arra jó volt, hogy azzal aludjak el, már amikor álom jött a szemeimre. Lehunytam a szemeimet és élveztem ahogy a homlokát az enyémhez nyomja, hihetetlenül jó érzés volt és reményt adott, hogy bármit meg tudunk oldani és végül minden rendbejön kettőnk között. Tudtam, hogy nehéz lesz és azt is, hogy előbb-utóbb kiderül milyen viszony fűz minket egymáshoz, de ezen majd akkor aggódunk. *
-Ott leszek a túlparton, de a föld alá temetést kihagyhatnánk.
*Szívből nevettem, bár komoly volt az amit mondott, engem a felhőkbe repített, könnyűvé tett és most először lélegeztem fel igazán a hosszú hetek alatti, lelki tetszhalálból. Elengedtem a kezeit melyeket eddig fogtam és szorítottam az arcomhoz, hogy ne engedhessen el és most én simítottam tenyereimet az ő arcára. A szemeibe néztem, bár még semmi sincs elrendezve, egy ilyen szerelmi vallomás azért ad elég okot arra, hogy elgondolkodhassak egy csókon amire már régóta vágytam. Nem is vágy volt ez hanem már éhezés. *
-Egon Candvelon. Én is szeretlek téged és mindent megteszek, hogy ezen a nagy káoszon túljussunk. Megcsókolnál végre?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Csüt. Szept. 03, 2015 9:01 pm

- Óh… ja, én arra gondoltam, hogy átváltoztam és azokat a dolgokat a fejedhez vágtam, nem arra, hogy bizonytalanságban tartottalak… - ezt azért még ki kellene egészíteni egy kicsit, mivel talán félre fogja érteni Rebecca, hiszen a távolmaradás sem csak heccből volt - de az meg mondjuk nem szándékos volt, hanem csak egyszerűen, minden összejött. – Valóban így volt. Hope, Edward, Vörös Hold és a feltámadás, aztán a lány őrzősége. Csoda, hogy besokallt egy csöppet, és nem akart szembenézni Rebecca új életével? Nem, persze, hogy nem, de a távolságtartás talán a legrosszabb döntés volt hosszútávon, amit csak ki tudott agyalni.
- Már akkor tompítottad a fájdalmak érzetét, amikor megéreztem az illatod az erdőszélen, amikor pedig megláttalak, szinte minden kínomról megfeledkeztem egy percre. Mégis, hogy mondhatsz ilyet, hogy nem tudnál segíteni rajtam? – Mosolya barátságosan villant, nem volt benne gúny, csak némi szomorúság. Nem kell sokat adnia, hogy javítson Egon közérzetén, elég volt a jelenléte is. Már persze olyankor, amikor nem áll elő meglepetésekkel. Persze még egyszer nem tudja előadni az „őrző lettem” sztorit, így nem valószínű, hogy valamivel olyan negatív hatást tudna elérni nála, mint akkor. Ja, de van. „Egon, tudom, hogy embereket eszel.” Valószínűleg ez is eltávolítaná kettejüket, de ebben az esetben nyilván Rebecca lenne, aki hónapokig nem keresi a hímet, és esélyesen az már végleges szakítás lenne. Nem, ezt nem tudhatja meg, még ha ez azzal is jár, hogy többé nem eszik embert. A fenevad talán kibír néhány hónapot, esetleg éveket is, de vajon mikor borul el annyira a benne élő bestia, hogy Egon képtelen lesz megfékezni? Nem tudta, de nem is akart most ebbe mélyebben belegondolni. Boldog volt, ahogy Rebecca arcát simította.
A hím felhúzott szemöldökkel, csodálkozva nézett a lányra. – Tényleg? Ez… szívmelengető – és egyben elég bizarr is, de nem akarta hozzá tenni, és amúgy is csak kósza gondolatként ötlött fel, amit nem is kellett arrébb hessegetnie, hiszen elhúzta a csíkot önszántából is azonnal. Talán a túl fiatal szerelmes tinik szoktak homlokot összeérinteni smárolás helyett, de Egonnak ez a mozdulat magától jött, és szeretettel. Nem kellett gondolkodnia rajta, csak csinálta. Nem tudta mit érez Rebecca, de ha nyitva lett volna a pajzsa, nyilvánvalóan elmosolyodott volna, hiszen saját maga is boldogsággal telt el, hogy a lány nem húzta el a fejét.
- Ahogy kívánod – néhány könnycsepp csurgott végig, de nem bánatában. Örömkönnyeket ritkán hullajtott, talán csak nevetéskor, de ez persze, most teljesen más kategóriába esett. Lehet, hogy a lány nevetése, vagy a hangulat okozta, de boldog volt. Hónapokkal ezelőtt el kellett volna már jönnie. Mily balga és gyarló az ember – vérfarkas - amikor haragból vagy csalódottságból épít maga köré várat, és pont azt zárja ki, aki vidámságot önthetne keserűségtől nyomorított lelkébe.
Rebecca kezei puhán érintették az arcát. Jókedve ellenére kénytelen volt még egy kevés sós folyadékot a padlóra szabadítani, ahogy lehunyt szemekkel eltévedt, érzéseinek tisztulni tetsző viharában.  
Nem kellett kétszer mondani. Egon átölelte a lányt. Jobb kezét Rebecca tarkójára helyezte, balját a lány csípőjén pihentette. Ajkaik pedig összeforrtak, nyelveik kusza táncot jártak, miközben Egon felnyitotta elméjét, és Rebecca tudatába azt a látványt tárta, amit együtt fekve néztek kinn a hóban, aznap, amikor a hím beavatta a titkába. Aurora Borealis. Nem volt hang, csak kép, de nem is kellett más, talán a Holdfény szonáta még elfért volna, de remélte ajándéka megfelel így is neki, ha már kézzel foghatót nem hozott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szomb. Szept. 05, 2015 9:01 am

Egon & Becca



*Csak a fejemet rázom a kiigazítására, az sem lett túlreagálva, bár nem ismerem a farkasok természetét igazán, feltételezem, hogy amit tett az a legenyhébb dolog volt. Meg is sebezhetett volna, vagy akár meg is ölhetett volna, végül is a farkasok és az őrzők két különböző oldalon állnak, utálják egymást, csak mi nem akarunk beállni a sorba. Én akkor is bíztam benne és bíztam a farkasában is, vagy abban, hogy vannak olyan jó barátok, hogy vissza tudja fogni. A haragja óriási volt és meg is értem. Nem tudom mi történt még, arról nem beszél de nem is faggatom, ha rám is tartozik majd elmondja, most már kétszeresen is el kell hallgatnia bizonyos történéseket, hiszen ha esetleg emberként még tudhatnék is róla, őrzőként már nem. Ez az egyik buktató, mindjárt az elején, hogy megtartsuk az egymásba vetett bizalmunkat annak ellenére, hogy már most tudjuk, lesznek titkaink. *
-Nem tudtam Egon, hiszen távol voltál. Csak egy perc volt. Felért a hosszú hónapokkal?
*Nekem is szomorú a mosolyom, és nem szemrehányásképp mondtam amit mondtam, hanem tényként közöltem. Szerettem volna vele lenni mindvégig, de ez korábban sem jött volna össze, pedig megbeszéltük, hogy időnként akkor is találkozunk majd ha újra mártírkodnia kell és tele lesz sebekkel, a teste fájdalommal. Az a régi, lerobbant ház szolgált volna találkahelyül, és én vele lehettem volna, ápolhattam volna, persze nem olyan sikeresen mint azt más, hozzáértők tennék, de azt hiszem a gyógyulás is könnyebb és a kínt is jobban el lehet viselni ha olyasvalaki van mellettünk akit szeretünk. Ám nem tehettem, nem lehettem mellette az elmúlt időben és ezt a döntésemnek köszönhettem. Hiányzott, annyira, hogy minden porcikám belesajdult, és még a bűntudatom is hozzátett jócskán. Napközben elfoglaltam magam, de esténként túl nagy volt az ágy nélküle, magányos voltam és az adott enyhülést ha éreztem az illatát, hogy amikor lehunytam a szemeimet, magam mellett éreztem. A szakadt ruhái most is ott voltak a párnám alatt, de már elveszítette Egon illatát, csak az emlékeimben élt. Most viszont itt volt velem és magamba szívhattam az illatát, velem lehet akkor is amikor már távol van tőlem, ez most friss és finom. ahogy egymáséhoz ért a homlokunk, nyugalom szállt meg, egy kis béke a nagy háborúban, szélcsend a vihar közepén. Vágytam arra, hogy megcsókoljon, hogy megöleljen de nem kezdeményeztem. Hosszú út vezet a célig és minden bizonnyal rögösebb lesz a Sziklás hegységnél is, még csak most léptünk rá, de már az is reménnyel töltött el, hogy egyáltalán el tudunk indulni. Nem az én ruhaölelgetésem volt szívmelengető hanem Egon könnyei. Halvány mosoly kanyarodott az arcomra, ujjaimmal törölgettem az övéit miközben az én szememből is kicsordult pár. Már nem tudtam visszatartani és nem is akartam, ezek már nem a kétségbeesés és az egyedül, bizonytalanságban eltöltött idő fájdalmának könnyei voltak, hanem a reményé, a boldogságé és a tenni akarásé. *
-Igen, kívánom. Nagyon is.
*A nyakára fontam a karjaimat és élvezettel merültem bele csókjának tengerébe. Minden vágyam kiszabadult most, alig tudatosult bennem a csokoládé íz ami elöntött, mert a következő pillanatban az éjszakai eget láttam a fejemben és a sarki fényt ahogy a sötét vásznon játszadozik. A legszebb ajándék volt mind közül amit valaha kaptam. Belemosolyogtam a csókba, boldog voltam és abban a pár percben minden félelmem melyet a jövőnkkel kapcsolatban éreztem, elmúlt. Csak még egy kis nyugalmat azelőtt, hogy terveket kovácsolunk a túlélésünkre, hogy hogyan helyezzük a kapcsolatunkat biztonságba a két világ között. Végül, amikor már alig kaptam levegőt, felnéztem rá, csak néztem a szemeit és tudtam, hogy igaza van. Tűzön-vízen át fogjuk magunkat átverekedni, de megéri. ezért a szempárért?*
-Olyan jó, hogy vagy nekem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Vas. Szept. 06, 2015 11:03 am

- Minden egyes héttel, amit távol töltöttem egyre kedvesebb emlékké vált az a perc – még ha akkor sokkal természetesebb is volt, idővel szinte csodaként gondolt rá. És most itt van felgyógyultan, a lelki sérüléseken kívül nem kínozza más, mégis a lány jelenléte képes a nem látható károkat is enyhíteni.
A lány könnyei is kicsordultak, Egon pedig hálásan fogadta saját arcán a törölgető mozdulatokat. A lány szavaira már nem felelt, csak belemerült ajkaik játékba, ahogy eggyé váltak és percekig nem is eresztették egymást. Egon közben igyekezett nem az intimebb testrészek felé orientálódni, mivel az elrontaná a meghitt pillanatot. Nem, elég lesz most csupán a csípő és a tarkó, bővel lesz idejük másra is, ha végre túlléptek kettejük között adódó kéretlen ellentéten. Egon bízott benne, hogy így lesz. Bízott abban, hogy képes Rebeccára tekinteni, és nem egy őrzőt látni, hanem egy kedves lányt, akit szeret és biztonságban akar tudni. Ideje lenne néhány tanáccsal is ellátni vérfarkas téren, ha esetleg még nem tanították volna meg neki az alapokat. Ezt persze nem igazán hitte, de adni akart valami mást is a lánynak, nem csak a sarki fény emlékét. Igaz, gyönyörű emlék volt, de talán szükséges lehet valami, ami a lány túlélését is segíthetné ebben a kegyetlen világban, ha már egyszer őrzővé elhívták. Azonban ez várhat egy-két percet, vagy esetleg órát… napokat.
Amikor ajkaik külön váltak a lány megszólalt, és Egon vigyora fülig ért. Lesütötte szemét, majd ábrándos szemekkel Rebeccára nézett. – Az érzés kölcsönös. Szóval… megisszuk azt a teát? – kérdezte mosolyogva, majd még hozzátette. – Tudod mit? Ülj le szépen, majd én elkészítem - remélte, hogy a lány nem ellenkezik, de ennek ellenére kézen fogva vezette a kanapéhoz, aztán egy szájra adott csók kíséretében leültette.
Egon nekiállt a teát elkészíteni. Angol volt, így minden probléma nélkül boldogult a teakészítéssel, legyen a lánynak akármilyen bonyolult teafőző készüléke is. – Tejet kérsz hozzá? Ja, igen és milyen ízesítésű legyen? – a lány bizonyosan tudta mi van a szekrényében, így nem fog olyat mondani, amit Egon nem tud előhalászni. A hím természetesen nem gyümölcsöset készített magának, hanem simát, majd némi tejet is öntött belé, csak úgy angolosan, majd amikor mindkét csészével kész lett, megindult a kanapé felé, ahol a lány remélhetőleg békésen várakozott.
- Tessék parancsolni szép hölgy – akár egy felszolgáló, úgy tette Rebecca elé az asztalra csészét, közben még a kezét is a szokásos hátratett mozdulattal száműzte. Aztán kiesve a szerepből lehuppant a lány mellé. – Amúgy mennyit tanítottak neked a vérfarkasokról? – kérdezte érdeklődve. – Ha már úgyis őrző vagy, a túlélésed minél magasabb százalékos aránya végett, talán mondhatok a fajtánkkal kapcsolatban olyasmit, ami eddig az Őrző Suliban nem hangzott el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Hétf. Szept. 07, 2015 5:13 pm

Egon & Becca



*Ennél szebben nem is mondhatta volna. Egy költő veszett el a nagyszájú és mindig poénokat lobogtató Egonban. Sokszor megnevettetett, elfeledtette velem a gondjaimat, ha vele voltam mindig jó kedvem volt, most azonban mindent felülírt bennem. Azzal az egyetlen mondattal képes volt egy világot ajándékozni. Soha még finomabb nem volt a csókja mint most, igaz egy kissé sósra sikeredett de egészen elmerültem benne. Több volt mint csók, noha épp csak átöleltük egymást, meghitt és varázslatos volt. Az elmúlt magányos hónapok minden fájdalmát magával vitte, elfújta, semmissé tette, a lelkemben csupán az előttünk álló akadályok maradtak, de most úgy láttam, mindet áthidaljuk együtt. Nem bukhatunk bele, a szívem szakadna darabokra, minden erőmmel azon leszek, hogy ezen a sajnálatos problémán túljussuk és Egon rengeteg erőt adott most.
Miután ajkaink elváltak egymástól, csak néztem a vigyorát ami nem sokkal később mosollyá szelídült, és aztán végre visszakaptam a régi Egont. Egyik pillanatról a másikra váltott témát és muszáj volt nevetnem, majd` kiugrottam a bőrömből.*
-Persze. Egy tea rendel……hogyan? Teát készítesz nekem? Nem ellenkezem, csináld csak, lássuk emlékszel-e még mi hol van.
*Leültetett a kanapéra, kaptam még egy futó csókot aztán csak a sürgölődő Egont láttam. Jó volt nézni ahogy a konyhámban foglalatoskodik, mint aki otthon van és azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy ez számomra így is volt. Annyira odavalónak láttam.*
-Lássuk csak. Dehogy! Az angolok annyira furák, tea tejjel, hogy tudod azt meginni? Én csak, ott fent van egy doboz amiben csipkebogyó van, abból kérek, és csak egy kis cukrot bele.
*Láthatóan egész jól elboldogult a teakészítéssel, mikor a kezembe kaptam a gőzölgő csészét, csókkal jutalmaztam.*-Köszönöm, egész ügyes, meg vagy dicsérve…..tudod…..jó volt látni téged a konyhában.
*Nem akartam a vérfarkasokról beszélni, sem az őrzőkről, semmiről ami hozzájuk kapcsolódik. Nem azért mert titkok hangozhattak volna el, hanem mert örültem, hogy végre nem kerülnek szóba. Gyáva dolog az időhúzás, de most ezt az utat választottam, belekortyoltam a teámba, sikeresen megégettem a nyelvemet de a világért sem szisszentem fel. Azon merengtem mit mondjak Egonnak, tudtam, hogy nem azért kérdezi, hogy kémkedjen, engem félt és aggódik értem ahogy én őérte, de örültem, hogy végre nem vergődöm a döntésem tövises talaján, a hangulat meghitt volt és békés, egy kicsit távol éreztem az őrzőket és a vérfarkasokat, így is kellene maradnia.*
-Szerinted jó ötlet beszélni róla? Mármint nem az én túlélési esélyeimről, hanem úgy általában az őrzőkről és a vérfarkasokról. Még nem tudjuk mi a megoldás a gondjainkra, az egész annyira…..törékeny. Tudom, hogy csak vigyázni akarsz rám és hálás vagyok érte, de nem is tudom. Ha gondolod, beszélhetünk róla, vagy ha úgy hiszed nem csak lehet hanem kell is.
*Talán ha képesek vagyunk szabadon és nyíltan beszélni róla, akkor gyorsabban átvészeljük az elkövetkezendő napokat, heteket, reméltem nem hónapok lesz az egészből. *
-Amúgy csak az alapoknál, át kell küzdenem magam az egész történelmen, és nem elég a favágás, még edzenem is kell. A mágia pedig még nagyon távol van a listán. *Elmosolyodtam, mert eszembe jutott valami, Egonra néztem a fogyatkozó teámból.* -Szóval arra akarsz megtanítani hogyan fektesselek kétvállra?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Kedd. Szept. 08, 2015 12:35 am

Szerette a lány nevetését, és nyilván amíg él szeretni fogja. – Vérfarkas vagyok, akkor sem vallanám be, hogy nem emlékszem, ha valóban így lenne. Tudod a büszkeség meg minden – legyintett színpadiasan. – De ellenben úgyis kiszagolom, hol tartod a teafüvet – vigyorodott el, majd csókkal egybekötött leültetéssel nekiindult, hogy főzzön két csésze forró teát. Nem volt persze szükség a körbeszaglászásra. Két hónap nem olyan sok idő, hogy elfelejtse merre kell keresni a konyhai eszközöket, valamint az alapanyagokat, még akkor is, ha jobbára Rebecca főzött, Egon pedig éhenkórász vigyorral az arcán várta, hogy a sült kacsa a szájába repüljön.
Egon felnézett, és hamar megtalálta a csipkebogyós tároló rekeszt. Ezt kicsit így tovább kell akkor forralni, de nem gond. Van idejük, közben amúgy is elcsevegnek. – Könnyen megy. Gyerekkoromban hozzászoktattak, mint az amcsikat a gyorskajához. Ugyan melyik épeszű ember enne meg önszántából egy forró kutyát? – horkantott fel enyhén megjátszva magát. Persze csak viccelt, nem volt baja virslivel, meg a kiflivel. Evett már sokkal rosszabbat is. Persze finomabbat is.
Amikor készen lett, tett a csipkebogyósba egy kevés cukrot, a sajátjába pedig annak a dupláját, és könnyedén átevickélve a konyharészen felszolgálta Rebeccának a rendelést. Kissé meglepte a csók, hiszen a pincéreket általában nem szokták szájon csókolni, de nem tette szóvá, hanem leült a lány mellé, és élvezte, hogy boldogok lehetnek. Valószínű lesznek hullámvölgyek, ahogy mindig is szoktak lenni, de remélte őszintén túl fogja tenni magát Rebecca őrzőségén. Úgy érezte eddig egész jól halad.
- Én is jól éreztem magam ott… jó mondjuk melletted jobban – jelentette ki némi aggodalommal a hangjában. – Nehogy féltékeny legyél, nem ő tehet róla, én másztam rá – száját enyhe grimaszba vágta, és bólogatásba kezdett. Ha valakire haragudni kell, akkor az inkább Egon legyen, mint a konyha, mert ő meggyógyul, de ha Rebecca leamortizálja a konyhát, akkor nem kap vacsorát egy ideig. Meg reggelit és ebédet sem. Az pedig katasztrófa lenne.
- Véleményem szerint ki kellene beszélnünk – arcán töprengő árnyék suhant át. – De, ha gondolod nem muszáj ma. Remélhetőleg bőven lesz időnk egymásra és nem jön közbe semmi falkaügy, vagy őrzőügy… igen, most már neked is lesz kifogásod a találkáinkat elhalasztani – kissé kelletlenül nézett, de aztán elmosolyodott. – De, hát ez van – rántott aprót vállain, majd a csészéje után nyúlt. – Nincs teasüteményed véletlen? A süti a teázás lelke – közölte komolyan, miközben a konyha felé tekintett. Ha a válasz igen volt, akkor felpattanva kutakodott, miközben akár hideg-meleg játékkal a lány irányíthatta is, ha esetleg elbukott volna a megtalálásban.
- Történelem? Miféle történelem? – te jó ég, van a vérfarkasoknak történelme? Mondák esetleg, meg legendák például az alapítókról… akik valóban léteznek… de azokat nehezen lehetne történelemnek tekinteni. Jó, mondjuk az őrzők néha vakon hisznek abban, amit valami régi írnok lekönyvelt. Olyanok, mint a fanatikus hívők, akik betéve vágják a Bibliát és szentül hiszik, hogy minden egyes szó igaz benne. – Hát igen, jó kondiban kell lenned, hogy legyen esélyed egy vérfarkas ellen – ez kötelező, nem elég, hogy rátetoválnak különböző segítő tetkókat, ahhoz, hogy legyen eredménye tenni is kell érte.
Egon felkuncogott, majd elvigyorodott. – Azt már megtanultad hónapokkal ezelőtt – csak éppen nem harci kiképzés gyanánt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szer. Szept. 09, 2015 3:41 pm

Egon & Becca



*Elképzeltem Egont kitáguló orrcimpákkal szaglászni a szekrény előtt, megóvva férfiúi büszkeségét. Elhittem neki, hogy sikerülhet, mosolyogtam de közben arra gondoltam, mi mindent tudna még kiszagolni. Puszta kíváncsiság volt a részemről, szándékosan tettem félre az őrzőt magamban, nem akartam, hogy közénk álljon, és ahhoz az kell, hogy csak úgy gondoljunk egymásra mint férfi és nő, mint Egon és Rebecca. Rég volt már amikor a konyhámban járt, jobbára persze nem a csészéket pakolta hanem a frissensültet a szájába, de legnagyobb örömömre előfordult az is, hogy kiszolgálta magát. Az összehasonlításra megint felnevettem, néha tényleg elképesztő ötletei voltak és ez a legenyhébb volt mind közül.*
-Én már ettem, de körülbelül arra a szintre helyeztem mint a tejes teát.
*Tudtam, hogy lesz ez másképp is, de egyelőre élveztem a békét és a nyugalmat, eljátszottam magamban, hogy minden olyan mint régen, ez persze önmagam becsapása volt, de könnyebb volt ebben a tudatban pár órát eltölteni és utána felébredni a valóságba, mintha állandóan azon járna az agyam, hogy sosem lesz semmi sem rendben. *
-Mertem remélni……féltékeny a konyhámra? Bele sem merek gondolni mi jár most a fejedben.
*Félmosollyal húztam el a számat egy fintorba és talán még az orrom is ráncot vetett. Egonnal kapcsolatban nem volt biztos semmi, de ismertem már annyira, hogy tudjam, imádja a hasát és a kacsámat amit a konyhában készítettem el nem túl nagy gyakorisággal. Az utolsó kacsa azon a bizonyos világvége napon sült meg, azóta jóformán semmilyen szárnyas nem látogatott el a konyhámba. Azon a napon kívül szinte csak szép emlékeim voltak és attól való félelmemben, hogy mindazokat már nem élhetem át újra, hogy több nem lesz, nem igazán szerettem volna arra az akadályra gondolni és arról beszélni ami a véget jelentheti. Úgysem söpörhetjük az asztal alá, és ahogy Egon is mondta, már nem csak neki lesznek ügyei hanem nekem is, még ha nem is olyan nagy volumenű, és ha erre gondoltam, az is eszembe jutott, hogy ilyenkor még össze is találkozhatunk. Egymással szemben. Megadóan sóhajtottam és újra belekortyoltam a teámba, most is égetett de már nem annyira, elkezdtem fújni, hogy gyorsabban hűljön, és homokba dugtam a fejem, persze csak képletesen. *
-Édességre vágysz? Talán egy kis csokis keksz maradt még. a legfelső polcon van abban a mázas edényben. Jobbra. Piros.
*Nem tudtam mióta lehet ott, mostanában nem kívántam a csokoládét, de abban az edényben nem lehet baja, különben meg száraz keksz volt, a csoki meg sokáig eláll. Csak nem törik bele a foga egy farkasnak a több hetes kekszbe.*
-Azért szaglászd meg, hogy jó-e még.
*Hullámzó volt a hangulatom, a témától függött és a hozzájuk fűzött gondolataimon, meg persze Egon témaváltásaitól, azt hiszem túlságosan is rám volt hangolódva, ami persze nem baj, de mindig tudta mikor kell váltani és kellemesebb irányba terelni a beszélgetést. Most épp kelletlenül válaszoltam, mert az őrzőkről volt szó.*
-Az Alapítóktól napjainkig. Alignakról, Tupilekről és arról, hogy lettek vérfarkasok és őrzők. Neked ezt senki nem mondta? Azt hittem, tudsz róla.
*Végül is az őrzők is abból az időkből származnak, és sokáig szimbiózisban éltek egymással, ma már egészen más a célja mindkét oldalnak. Nem akartam most Egonra vérfarkasként gondolni. *
-Igen tudom, naponta ezt hallom, ha akarnám sem felejthetném el. *Újabb korty, mélyen beszívtam a bogyók fanyar illatát, egy kicsit kitisztította a fejem, bár az aggodalmaimat nem fújta el, arról egy kis időre Egon gondoskodott. A szeretkezés emlegetése ebben a formában megnevettetett, ám a testem némán faljajdult annak hiányától, Egon hiányától. Gyanítottam, hogy ez még korai a kapcsolatunk jelenlegi állapotában és ez baromira fájt. Elhessegettem a bársonyos bőrét, forró csókjait a testemen és minden mást is a fejemből.*
-Nem volt nehéz lecke.
*Majdnem elharaptam a nyelvemet, hogy ne mondjam ki, szívesen ismételnék. Ezen a ponton jöttem zavarba, egy kicsit kínos volt mert nem tudtam hogyan folytassam, aztán rájöttem, hogy sehogy. Erről nem lehet kötetlenül beszélgetni, sem halál lazán, mint ahogy a farkasokról és őrzőkről sem. Olyan program kellene mint a kapcsolatunk elején, távol a háztól, valahol ahol emberek vesznek minket körül. És jött a mentőöv, egy igazi, hamisítatlan mentőöv.*
-Mit szólnál egy újabb kocsmázáshoz? Most a járda sem csúszik, biztonságosabb lenne, de nem versenyzek veled.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Szer. Szept. 09, 2015 9:23 pm

Egon felhúzott szemöldökkel pillantott a kanapén ülő lányra. – Valóban? Egy hangyányival sincs előrébb a tejes tea? – megjátszott bosszankodással tekintett egy darabig a lányra, aztán visszatért a teafőzés roppant bonyolult tudományához.
Egon elvigyorodott, apró vállrándítással és sejtelmesre visszafogott mosollyal válaszolt. – Talán jobb is így… mindkettők érdekében – persze fogalma sem volt, hogy mit tudna csinálni, amivel féltékennyé tudná tenni a lányt, a konyhát felhasználva, hacsak nem a hűtőbe költözéssel, és annak szeretetteljes cirógatásával. Igen, az lehet működne. A frizsider mindig a második helyet foglalja el a férfiember szívében… néha az elsőt is, de Egon számára Rebecca fontosabb volt, mint a kajálás.
- Forróra sikeredett? – kérdezte bűnbánatos képpel. Persze annyira nem bánta a dolgot, legalább tovább tudják élvezni a teázás meghitt pillanatait.
- Hát, ha már tejet is tettem bele… - de nem fejezte be a mondatot, hanem letéve a csészét, a csokis keksz után iramodott. – Jobbra… jobbra… piros – motyogta, miközben tekintetével a mázás edényt kereste. Szinte már diadalittas képet vágott, amikor megpillantotta a csokis sütemény tárolóját. – Megvagy – elvigyorodva nyúlt fel érte, majd tányért elővéve egy adagot arra szórva örömmel sétált vissza a kanapéra, miközben egy pillanatra megtorpanva úgy tett, ahogy a lány kérte. Szinte már hozzáért orrának vége. Elgondolkodó ábrázattal vizslatta néhány másodpercig, még hümmögött is hozzá, aztán színpadiasan rábólintva újra megindult. – Jó ez még, legalábbis nekem biztos, mert a vérfarkas szervezet mindent legyűr… kivéve a romlott macskakaját. Mert az bizony meghajt még minket is – komoly ábrázattal mondta, majd még hozzátette. – Tapasztalatból mondom, még mielőtt megkérdeznéd.
Leült, és kényelmesen hátradőlve ölébe vette a csokis kekszes tányért, úgy, hogy Rebecca is minden gond nélkül hozzáférhessen. Csak nem fogja Rebeccát a saját csokis kekszével megkínálni, az elég illetlenség lenne.
Egon szabad kezével megvakargatta a fejét, és grimaszolva a lányra nézett. – Sokáig azt hittem, hogy ez csak olyan dajkamese meg minden, mint a Télapó, vagy éppen Isten. Szóval, amikor kölyökkoromban ezeket mesélték, akkor… hát nem igazán figyeltem. Vagyis az elején még igen, de aztán jött a sok különböző történet, ami teljesen máshogy magyarázta a fajtánk keletkezését, és ezután minden egyes tűzkörüli genesis mesélés átcsapott a fülemben zúgó tömény unalommá – Egon lebiggyesztette ajkait, majd mélyen beszívta a levegőt. – De, amúgy hajrá, biztosan rengeteg hasznát fogod venni… valamikor – a megjegyzés enyhén szarkasztikusra sikeredett. Még, ha tudatában is volt egy alapító kilétének, akkor sem értette minek időt pazarolni az őstörténetre - amit az őrzők fene tudja, hogyan írtak le - ahelyett, hogy inkább a tanonc megerősödésére fektetnék a hangsúlyt. Igen, Egon túlságosan egysíkúan látta a dolgot jelen pillanatban. Rebecca veszélyben van, ezek meg töriórát tartanak neki. Bámulatos miként voltak képesek évszázadokon át fenntartani a szervezetüket.
- Ez legalább pozitívum részükről – bólintott határozottan.
A férfi széles vigyorral figyelte a lányt, ahogy az nevetni kezdett. – Hát, nem – értett egyet vele. Talán nehezíthetnének a dolgon. Ha képes két vállra fektetni Egont, akkor és csakis akkor jöhet a hancúrozás az párnák között… Egon egy pillanatra lemerevedett saját gondolatának hatására, ami annyira abszurd volt, hogy már szinte szeretette volna a lánnyal is megosztani. De nem… ezt még véletlenül sem. Ki tudja mikorra kerülne olyan kondiba, hogy ezt képes legyen megtenni? Évek szex nélkül? Na nem, ki van zárva. Egon gyorsan ki is verte fejéből a gondolatot, és még csak véletlen sem fogja felhozni Rebecca előtt. Inkább elcsicsergi Eeyeekalduk titkát, minthogy egy ilyen ajánlattal álljon elő. Még a végén rábólint őrző ambíciói miatt, az pedig katasztrófa lenne. Ha Egon nem saját magával lett volna elfoglalva talán észrevehette volna Rebecca zavarát, de így csak arra tudott gondolni, hogy a lány ne vegye észre az övét.
- Nem? Ja, nem, tényleg. Már tudod, hogy vérfarkas vagyok és esélyed sem lenne lesprintelni – sóhajtott kelletlenül. – De a kocsmázás jöhet – ma vagy bármikor, Egonnak mindig megfelelt az ivászat, főleg Rebeccával.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Pént. Szept. 11, 2015 9:53 am

Egon & Becca



*Tudtam, hogy Egon kivételes ínyenc és kényes is a finomságaira, ezért csak bűnbánóan mosolyogtam és tagadólag ingattam a fejemet válaszként. Sajnálom, de egyik sem nyerte el a tetszésemet, valóban egy szinten álltak az ízlés listámon. A konyhám pedig, nos arra biztosan nem lennék féltékeny, ez most inkább a poén kategória, akkor dőlne össze bennem a világ ha egy másik nővel látnám meg, ha úgy nézne rá ahogy rám nézett az első együtt töltött éjszakánkon, ha úgy simogatná meg az arcát ahogyan az enyémet. Ezt persze nem mondtam ki, helyette sejtelmesen mosolyogtam és beleegyezően bólintottam. nem akartam ilyesmire gondolni, már az is kétségbeeséssel töltött el, hogy a döntésem eltávolít minket egymástól, az elmúlt hónapokban volt elég időm ezen agyalni, most nem akartam.*
-Tűzön főtt, nem lehet hideg.
*Még ezt is észrevette, a lazaságából és a tréfáiból azt hihetné az ember, hogy alig figyel oda valamire, mégis szinte minden rezdülésemre reagál, bár nem is tudom mit gondoltam ennyi idő után. Ismertem már eléggé, nem kellett volna, hogy ez meglepjen, de már olyan régen találkoztunk és a fejem zsongott a rengeteg megválaszolatlan kérdéstől és kétségektől, hogy magamra sem voltam képes odafigyelni. Jó volt most ez a kis teázás, hálás voltam minden olyan percért amiben nem az őrzőkről beszéltünk, és a keksz keresés is ilyen volt. Mosolyogva irányítgattam Egont mire megtalálta, de minden hiába ha már nem jó. Nem emlékeztem mikor vettem és tettem át a csomagolásból az edénybe, talán ha egyszer ettem belőle azóta, persze akkor még jó volt. Úgy örült neki mint egy kisgyerek és ezzel sikerült egy apró kuncogást is kicsikarnia belőlem, ami azonnal döbbenetté fordult mikor a macskakaját emlegette. Képes volt megenni Gyagyás kajáját? Nem, nem értettem félre bár pár röpke pillanatig még reménykedtem ebben, de a tapasztalat, az tapasztalat.*
-Te tényleg nem vagy normális, hogy tudtad megenni? Még romlatlanul se lenne szabad.
*Aggódni már felesleges lett volna, de azt már végképp nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek ezen. Kikerekedett szemekkel, hitetlenül néztem rá és próbáltam kitalálni, hogy tényleg komolyan mondta vagy csak nagyon jól megjátszotta. Ugyan ez volt a legapróbb dolog amiért aggódnom kellett, de egyre inkább azt gondoltam, hogy vigyáznom kell rá és a közelemben kell tudnom. Inkább minden nap sütök neki egy egész kacsát csak ne egyen szemetet. Másrészt viszont jelenleg meg kellett elégednem azzal, hogy egyáltalán itt van és ha nem is békél meg teljesen az őrzőségemmel, hajlandó dolgozni a kapcsolatunkon. Tudtam, hogy szeret ez nem volt kérdés, de az a mi helyzetünket tekintve édeskevés, minden olyan bonyolult volt, mint egy matematikai feladvány, mi voltunk a két ismeretlenes egyenlet.*
-Sok minden elveszett az évszázadok során, de abból ami megmaradt érezhető, hogy valóságos…..hiába vagy ellene, igenis hasznát tudom majd venni. Felesleges gúnyolódni, sok mindent le lehet szűrni a történelemből. A nagy hadvezérek nem a történelem alapján fordítottak gyakorta egy-egy csata kimenetelén? Ha nem ismerték volna az elődjeiket és az ellenségeiket, nem tudtak volna a hibáikról sem, a rossz döntéseikről melyekről csak jóval később derült ki, hogy rosszak voltak. Az előnyükre fordították.
*Nem nehezteltem rá amiért ezt mondta, csak nem értettem miért nem tartja fontosnak. *
-Mégis van valami amiben egyet értesz velük?
*Már mosolyogtam, Egon olyan hirtelen váltott mintha csak a lámpát kapcsolta volna fel. Bennem is pont ilyen gyorsan lobbant fel a vágy lángja, hogy pillanatokkal később puszta józanságból egyetlen dobással félretegyem. Vágyam szavai gombócba tömörültek a torkomba, elég nehéz volt lenyelni és a tea sem segített. Csak remélhettem, hogy minden gondunkat ami a kapcsolatunkat veszélyezteti, gyorsan megoldunk, mert minden egyes nap amit szeretkezés nélkül töltünk egyre frusztráltabbá tesz. Ugyanúgy szükségem volt rá mint arra, hogy együtt nevessünk, vagy csak összebújjunk a tévé előtt és megnézzünk egy filmet, amit aztán kitárgyalunk a végén. Az életemhez tartozott. akárcsak az, hogy együtt kocsmázunk.*
-Sosem tudhatod mire vagyok képes ha épp nem a jeges járdán hempergünk sajgó tagokkal. Akkor ezt megbeszéltük. Mikor? És addig….addig mi lesz? Ha eljöttél hozzám, feltételezhetem, hogy van már ötleted a problémánk megoldására?
*Kényes kérdés volt, de nem annyira mintha őrzőkről és vérfarkasokról beszélgettünk volna. Persze érintve azért benne volt az is a témában, de a lényeg az azon kívüli élet. Lehet egyáltalán nem figyelembe venni a mindennapokon? *


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Pént. Szept. 11, 2015 10:49 pm

Ha a tejes tea nem jobb egy szinttel sem, hát nem. Persze meg tudta érteni a lányt, valószínűleg Egon sem lenne odáig érte, de hát az a fránya gyerekkor élesen megmaradt benne, így az is, amihez akkor hozzászokott.
- Mondjuk… ja – vigyorodott el Egon. Tűzhelyen főzött tea ritkán lehet hideg frissen felszolgálva. Miután megszerezte a csokis kekszet és elmesélte, hogy a macskakaja mennyire nem tesz jót a gyomrának, elhúzott szájjal hallgatta a lányt, aki úgy tűnt épp lecseszte. Döbbenete mindenestre mulatságos volt, főleg az előtte lévő kuncogás után. Mintha ráborítottak volna egy vödör jéghideg vizet.
- Természetesen kanállal – talán a „hogy tudtad megenni” kérdés nem pont erre vonatkozott, de képtelen lett volna kihagyni. Aztán, mint, akinek a világ legnagyobb titkát kéne elregélnie, megeresztette vállait, és sóhajtott egyet. – Igazad van, talán nem kellett volna megennem, de Gyagyás emlékét sértettem volna meg, ha nem így teszek. Meg hát… nem tudtam, hogy már lejárt és egyébként is emiatt hazamehettem a melóból. Szóval szerintem megérte – bólogatott erőteljesen. Még akkor is, ha a munkatársa a fiatal Jaime a Vörös Holdnak áldozatul esve eszméletlenül összeesett a körfűrész lapjától néhány centire, miután Egon távozott. De nem esett baja szerencsére, sem a fizikai világban, sem pedig a túlvilágon, vagy hova is rángatta át áldozatait Alignak.
- Igen, előbb-utóbb hasznodra lehet, tényleg. Már ha megéred az időt, hogy hasznodra válhasson – Egon gondterhelten leeresztette vállait és szomorúan a lány szemébe nézett. – Én… csak. Inkább a vérfarkasok gyengeségeivel kellene foglalkozni, nem az alapítókkal, és a régmúlt történelemmel. Tudnod kellene a vérvonalak sajátosságait, megtanulni, hogy a helyi farkasok milyen mentalitással rendelkeznek. Melyikükkel lehet normálisan kijönni, és kivel nehézkes… vagy nem is tudom. – Megadóan félrenézett. Nyilván tudják az őrzők, hogy mit csinálnak, de nem akarta elveszíteni Rebeccát, azért mert az egyik vérfarkasnak nem tetszik, ahogy ránézett, vagy olyat mondott neki, amitől sértve érezte magát. – Nem szeretném, ha bajod esne – visszatekintett a lányra, arcán szomorú kifejezés ült – mert én, nem tudlak megvédeni – homloka ráncba szaladt, miközben fején aprókat rázott. – Nem lehetek mindig veled, és még ha így lenne sem biztos, hogy menne. Persze belehalnék a próbálkozásba, de… - nem fejezte be a mondatot. Rebecca nyilván sejti mire gondolt. Belehalna, aztán Rebecca is utána menne. Persze ez a legsarkítottabb eset, amit felhozhatott, de sajnos nem elképzelhetetlen.
Az edzéssel tényleg teljesen egyetértett. – Úgy tűnik – mosolyodott el Egon is. A téma hirtelen változott a lepedőakrobatizmus felé, de Egont nem igazán zavarta a téma. Valahogy nem érezte, hogy ma bármi is történhetne, bár nem lenne ellenére persze.
Egon felkuncogott, amikor a csúszkálós estéjüket idézte fel Rebecca közvetett módon, aztán mire a lány végzett Egon arcára tanácstalanság ült ki. – Melyik problémánkra gondolsz most konkrétan? – kérdezte összezavarodottan. Jó lenne, tudni, mert nehéz úgy megoldási javaslatot találni, ha nem tudja melyik gondot kellene sebtapasszal ellátni. – Amúgy bármikor elnézhetünk egy kocsmába, csak… ne olyan helyre menjünk, ami falkaérdekeltségű. Ott gyorsan lebuknánk valószínű – enyhe grimasz. Persze nem tudják a végtelenségig titokban tartani, de minél később annál jobb, ahogy a fordított közmondások lexikonja tartalmazza a mondást.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Vas. Szept. 13, 2015 12:37 pm

Egon & Becca



*Nem sokáig kellett azon gondolkodnom, sírja vagy nevessek, Egon az utóbbira tudott rávenni a válaszával, ami mondjuk nem meglepő, mindig ezt csinálja. Egyetlen alkalmat kivéve, de azt most félretettem. nem is ő lett volna ha nem így válaszol, én meg csak nevetve a fejmet ingattam, mi mást tehettem volna? Az viszont le is törölte a mosolyt az arcomról amit Gyagyásról mondott. Tényleg ilyen régen találkoztunk volna? Arra emlékeznék ha a macskáját elveszítette, lázasan kutattam a fejemben szétszórt emlékek között, visszanyúlva arra a történetre amit a letépett kezéről mesélt, akkor volt szó ugyan Gyagyásról, de az elpusztulásáról nem. Meglehetősen zavarban voltam.*
-Gyagyás emlékét? Nem emlékszem, hogy említetted volna, hogy elpusztult. Sajnálom Egon.
*Tudom, hogy milyen kapcsolatuk volt egymással, se veled se nélküled. Gyagyást ugyan sosem láttam, de amit Egon mesélt róla, méltán kapta a nevét. Attól persze nem kellett volna megennie a macskakaját, kétlem, hogy nem volt más normális étel amivel csillapíthatta volna az éhségét. A történelemmel sem értettünk egyet, vagy félreértett vagy nem tudta a jelentőségét.*
-A történelemmel együtt a vérvonalak sajátosságait is megismerem Egon, mindent amiről az őrzőknek tudomása van, ne aggódj. Rólad ugyan nem hallottam még de tudom, hogy veled jól ki lehet jönni, már amikor nem tolod az arcomba az agyaraidat, de hatásos volt. *Utólag visszagondolva már tudtam nevetni a helyzeten.* -Egyébként amilyen gyakran futok össze vérfarkasokkal a városban, előbb ismerem meg őket minthogy halljak róluk bármit is, a személyes tapasztalat pedig roppant előnyös. Olyan helyre úgy sem megyek ahol kettesben lennék bármelyikükkel is.
*Minden viccet félretéve megható volt mennyire aggódik értem. Tudtam, hogy ha olyan helyzet állna elő, hogy veszélyben lenne az életem, megpróbálna megmenteni, de reméltem sosem lesz ilyen alkalom. Ugyanúgy féltettem én is őt.*
–Tudom, tudom..de nem akarom, hogy belehalj a próbálkozásba. *Mégis…..volt esélye annak, hogy egyszer összetalálkozunk, szemben egymással. Nem tudtam elképzelni akkor mi történne, de sok jó nem az biztos. Ettől féltem a legjobban. Talán mindketten elárulnánk a saját….”fajtánkat” a másikért, és akkor mi lenne? Ugyanott lennénk mintha az életünket áldoznánk a másikért csak épp egy kicsivel később. Annak sem lenne már értelme ha megszakítanánk egymással minden kapcsolatot, nem buknánk le az igaz, de a szívünkben már olyan mélyen el van temetve a másik iránt érzett szerelem, hogy akkor is egymás védelmére kelnénk.  Hiába nem akartam erre gondolni és a többi gondunkra, gyorsan hessegettem el a fejemből az iránta érzett heves vágyat is, nem mehettünk el csak úgy a problémák mellett és azokból volt bőven. Az, hogy újabb találkát beszéltünk meg még nem jelentette azt, hogy minden olyan lesz mint régen, mert olyan már nem lehet, de még ki lehet hozni belőle a legjobbat. Arra voltam kíváncsi mi az a legjobb, mennyire jó. *
-Majd te megmondod melyik hely biztonságos, de nem bujkálhatunk örökké._ Ez_ a probléma. Mi lesz velünk? Ha köztünk minden rendbe is jön, nem tehetünk úgy mintha az őrzők és a vérfarkasok nem léteznének. Nem akartam erről beszélni de muszáj, mert addig képtelen vagyok megnyugodni és mindig ott lebeg a fejünk felett az a bizonyos kard ami bármikor lesújthat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Vas. Szept. 13, 2015 3:48 pm

- Nem, nem pusztult el – rázta a fejét, és értetlenkedő arcot vágott, hogy Rebecca hogyan is tudott egyáltalán ilyet kérdezni. mintha Egon szavai egyáltalán nem is erre utaltak volna. – Csak, ha már nincs velem, akkor pusztán az emléke marad meg – sóhajtott kissé letörten. - És csak nem dobhatom ki a volt macskám kajáját – kimondhatta volna, de a lány már úgyis tudja. Ezzel Gyagyás emlékét sértette volna meg. Nem, jobb helyen volt az a kaja a bendőjében. Egyébként is így nyert egy szabad délutánt.
- Á szóval akkor tisztában vagy a vérvonal sajátosságokkal az jó – őszintén mosolygott tényleg örült neki, hogy nem pusztán történelmet tanítottak anélkül, hogy bevezették volna a világba, amiben élni kényszerül ezekután. – Azzal vigyázz Rebecca. A vérfarkasok nem mutatják ki a foguk fehérjét – rázta a hím elgondolkodva a fejét. – Csak amikor már késő. Remélem élsz a megismerkedés adta előnnyel, és utánuk nézel az adatbázisotokban minden egyes vérfarkasnak, akivel találkozol. Nyilván meglepő dolgokat fogsz tapasztalni róluk – enyhe grimasz úszott Egon arcára, és még hozzá tette. – És… kivel is futottál össze? – kissé elnyújtottan ejtette ki a szavakat. Nem mondhatná, hogy féltékeny lett volna, épp csak jó lenne tudni, hogy kivel találkozik a lány. A biztosság kedvéért természetesen. Egon örült, hogy róla még semmit sem hallott Rebecca, de nem akart reagálni rá. Ez a biztos, így nem szúrhatja el.
- Hidd el, én sem – vigyorodott el. Amit a legkevésbé akart, az a halál volt, de mégsem hagyná a lányt a sorsára, kerüljön bármibe is. – De jobb felkészülni a legrosszabbra és mindent az alapján tenni, mint elégedetten hátradőlni, aztán értetlenül bámulni, ha beüt a krach.
Egon megvakargatta a fejét, majd felhörpintette az íncsiklandóan finom tejes teáját, és elégedett mosollyal tette le az asztalra az üres csészét. – Van néhány kocsma, ahová ritkán jönnek vérfarkasok, szóval azzal talán nem lesz gond – bár látszott a tekintetén, hogy nem teljesen biztos a dologban. – A másik kérdés már húzósabb, de lehet, hogy a falka nem is foglalkozna a dologgal… legalábbis nyíltan biztos nem, hiszen akkor az őrzők szankciókat vezetnének be nyilvánvalóan. Előbb-utóbb úgyis kitudódik a kapcsolatunk, sőt, már valószínű tudják, épp csak még nekem nem tettek fel semmiféle kérdést. Lehet nem is fognak. Elvégre a falkánk egész jól áll mostanában az őrzőkkel – apró fejrázás, majd enyhe grimasz. – De nem tudom persze. A legjobb lenne nem kockáztatni. Amúgy meg te még elég friss húsnak számítasz. Valószínű nem bíznak rád olyan titkokat, amikért a vérfarkasok ölni lennének képesek – és ezt most még csak nem is kellett képletesen mondania, persze nem is volt teljesen igaz. Egy vérfarkasnak nem kell túl sok indok, hogy öljön, és elég volt pusztán magából kiindulnia. Elég egy erőteljesebb impulzus a fenevadtól, aki már lassan másfél éve éhezik emberhúsra és Egon máris keresne egy szerencsétlen hajléktalant, hogy kielégítse a bestia vágyait… na és persze a sajátjait is. - Kettőnkkel pedig… szerintem meg fogjuk oldani a dolgokat. Látod, olyan szépen teázgattunk az előbb is, és én nem változtam át farkassá – vigyora büszkeségtől ragyogott. Persze tudta, hogy ez még kevés lesz, de jelenleg nem tudta, hogy mit is kellene tennie, hogy rendbe jöjjön a kapcsolatuk. Talán ha ma este itt aludna, az jó kezdés lenne, vagy mégsem. Egonnak fogalma sem volt, de szerette volna maga mellett érezni a szendergő lányt, mégis talán még kicsit korai újra itt töltenie az éjszakát.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Kedd. Szept. 15, 2015 6:57 am

Egon & Becca



*Rákontráztam Egon értetlen arcára, de egyben meg is nyugodtam, szóval Gyagyás mégis csak él, csak én értettem félre valamit.*
-Ó, akkor jó, csak azt gondoltam….szóval ha valakinek az emlékéről beszélsz az olyan mintha már meghalt volna. Elkóborolt? Talán még visszajön, vagy nem bírja a farkasokat?
*Ezt már mosolyogva kérdeztem, Egon tehát végleg beköltözött farkasékhoz, pedig nem valószínű, hogy kötelező lett volna, de talán a munka miatt. Tudtam, hogy nem minden farkas él a hegyekben, hiszen sokan a városban laknak….sokan, szóval néhányan biztos, mint például a főnököm, vagy az egyetemi tanár és Jay. Utóbbi ráadásul még csak nem is kertes házban. Egon tovább aggódott amiből arra következtettem, hogy ha mindketten akarjuk akkor sem tudjuk elkerülni, hogy valahányszor együtt vagyunk, ne a farkasokról beszéljünk. vagy csak most van ez így, még az elején, aztán ha már a mostani állapotomhoz képest tapasztaltabb őrző leszek, békén hagy az okítással. Most egy kicsit frusztrált, de jól is esett, hogy félt és tudat alatt abban is biztos voltam, ha később nem tenné, hiányozna. Igen, talán egy kicsit bogaras vagyok, vagy szeszélyes de vállalom. *
-Lassan tanulok de igen, végül mindennel tisztában leszek, és úgy sem tudlak titeket elkerülni. *Én is grimaszoltam egyet, aggódik és félt, persze, de azért ne nézzen már felelőtlennek.* -Persze, hogy utánanézek mindennek, nyilván szeretnék tudni a meglepő dolgokról is.
*Azért nem egyszerű mindennek utánanézni, az adatbázis és minden amit még meg kell tanulnom kitesz egy egész könyvtárat, még ha el is tudnám mindet olvasni, megjegyezni azért több idő kell, az agyam néha már szelektál és selejtez. Ha túl sok mindent gyömöszölök belé egyszerre, a régebbi dolgokat elpakolja egy másik sarokba, aztán úgy kell kínkeservvel előhalászni. Adam pedig könyörtelen, és roppant cselesen teszi fel a kérdéseit. Egonnak már korábban is meséltem a vérfarkas találkozóimról, csak akkor még nem tudtam, hogy azok, később derült ki, a „ragyogásom” megfejtése után. Azt hittem ezen már túl vagyunk, de úgy látszik érdekli.*
-A könyvesboltos fickóval futottam össze a virágárusnál és kedélyesen elbeszélgettünk a borbolyáról. Az egyetem könyvtárában is találkoztam egyel, okkultizmust tanít, hát nem mókás?
*Még melengettem a kezemet a teáscsésze oldalán, alig ittam a teámból, csak azt a két égető kortyot még a beszélgetésünk elején, mostanra már kellemesen ihatóvá hűlt. Belekortyoltam újfent, jobb volt mint az esetleges halálunk felett diskurálni, csal bólintottam Egon előrelátására. Bonyolultabb lesz ez az egész mint gondoltam, de legalább most már itt van és remélhetem, hogy nem megint pár hónapos gyötrelmes hónap után látom újra. az egészben az a vicc, hogy így kezdtük, és most megint ott tartunk. Biztos voltam abban, hogy néhány találka után megint történik valami és megint el leszünk választva hónapokra, talán a saját hibánkból, talán másoké miatt. Esélyes volt hiszen két külön csapatban játszottunk, kétszer annyi akadály gördült elénk mint korábban. szóval ott tartottunk, hogy előröl kell kezdenünk jóformán mindent. Kocsmázás. Az elsőről kellemes emlékeim vannak, már csak azért is mert ott még minden rendben volt, igaz még csak barátkoztunk de nem sötétült el felettünk az ég és nem jöttek viharos szelek. A kocsmaválasztást Egonra bíztam már csak azért is mert én egyet sem ismertem igazán, ha napközben el is mentem előtte, nem igazán figyeltem fel rá és az sem érdekelt mennyire jó vagy rossz hely, pláne azt nem néztem, hogy milyen érdekeltségű. Ezért azt sem ajánlottam ahol Adammel találkoztam először. A másik kérdés jobban izgatott és mire Egon szavai közben megittam az összes teámat, már nézhettem is rá döbbenten.*
-Gondolod, hogy tudják? Végül is, Amanda is tudja, hogy ismerlek, de csak ennyi, nem több. Láthattak együtt de annak már jó pár hónapja, a hálószobámba csak nem raktak kamerákat. Éééés, milyen titkok vannak amiért a vérfarkasok ölni is képesek lennének?
*Kicsit túlzónak találtam, de azért érdemes lenne ezen elmerengeni, vagy Adamet megkérdezni róla. Tényleg lenne ilyen titok? A farkasoknak is van olyan? Letettem a csészét az asztalra és hátradőltem. Kész őrület, már ilyesmiken gondolkodom pedig nem is akarok. Másrészről viszont kellene. A végén még saját magammal is meghasonlok. Egon pedig most is csak viccelődni tud amivel elvonja a figyelmemet mindenről, majdnem mindenről. A farkasságáról nem, azt épphogy kihegyezi nem kevés humorral, de azt hiszem engem idézett. Önkéntelenül felnevettem, hátrahajtottam a fejem a kanapén és magam alá gyűrtem a lábaimat.*
-Talán a tea miatt van. *Kihámoztam magam a félig lótuszülésből és Egonhoz bújtam, csak egy kicsit. Mint amikor filmet néztünk, a vállára hajtottam a fejemet és átöleltem a hasánál.* -Megoldjuk. Muszáj lesz. Kellesz nekem….teee vadállat.
*Belekuncogtam a mondta végébe, de attól még komolyan gondoltam. Nem a vadállatot hanem azt, hogy kell nekem. Senki iránt nem éreztem még ilyen erős és biztos vonzódást, mint Egon iránt, nem csak testileg hanem lelkileg is. Most épp lelkileg, de egyre jobban hajlottam a testire.*
-Itt maradsz ma éjszaka?*De meg kellett hagynom neki a választás lehetőségét, ezért kérdeztem és nem mondtam.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Szer. Szept. 16, 2015 8:44 pm

- Igen, talán azoknak, akik kevesebb önzéssel rendelkeznek – morfondírozott Egon. – De nekem már csak az emléke van meg. Amúgy nem kóborolt el, ott lakik néhány ajtónyira tőlem, de már nem az enyém, hanem a másik farkasé – sóhajtott kelletlenül. – Jó, oké néha szoktam látni, de az már természetesen nem olyan – ajkát lebiggyesztve nézett a lányra, hogy vajon átérzi az olyan veszteséget, ami ennyire közeli, és mégis távoli. Persze csak tekintetéből és reakcióiból olvashatott, hiszen a pajzsa csak egy kicsit volt nyitva.
- Helyes hozzáállás – vigyorodott el Egon, akin látszott, hogy megkönnyebbült a hallottaktól. – A vérfarkasok tekintetében pedig lesznek meglepő dolgok azt garantálom – bólogatott nagy okosan, majd elmosolyodott. – Még engem is a majdnem kétszáz évemmel képesek egyesek meglepni – halkan kuncogott. Igaz, ezek a meglepetések többnyire nem túl kellemesek, mint például Lynx állatbarát viselkedése, ami végső soron Egon kézfejének elvesztésével járt, vagy éppen Hope kitárulkozása. Mindkettő baromi rossz volt, de nem igazán tudta eldönteni, hogy melyik viselte meg jobban. A lelki frusztráció folyamatos, de a keze már visszanőtt, szóval valószínű Eeyeekalduk bejelentése okozott neki nagyobb sokkot. Vajon elmondhatja Rebeccának? Nem, nem valószínű. Legalábbis Hope határozottan kérte, hogy ne tegye és Egon nem kívánt egy vérvonal alapítóval összeütközésbe kerülni.
Elgondolkodva hallgatta a lányt. Kiről is mesélt az antikváriumos sztori kapcsán? Valami nagydarab fickó, de akkor még nem volt tiszta, hogy vérfarkas, bár a csoki íz miatt gyanította. Ha említette is nem jutott eszébe a neve. Szemöldöke a magasba lendült. – Virágokról beszéltetek? – jó oké, ha nem fűzni akarta Rebeccát, akkor nyilván hazai kapura játszik, de mindenestre Egonban némi megmagyarázhatatlan féltékenység lobbant. Miért nem vele beszélget a virágokról? Ja, mert Egon annyit ért hozzájuk, mint kutya a nyávogáshoz. Azért valamivel jobb a helyzet, hiszen nem esik minden egyes zöldnek foggal-karommal neki, mint ahogy a kutyák többsége a macskákra veti magát. Azt sem tudta mi az a borbolya. Ezek szerint valami növény, de biztosan gusztustalanul ronda lehet. – Óh… összefutottál Sladdel? – Egon elhúzta a száját. Ismerte hírből a fickót, nyilván az egyetlen okkultizmust tanító vérfarkas itt a városban. – Vele jobb, ha vigyázol, nem százas a tag, szóval nem, nem annyira mókás – rázta a fejét aggódva, miközben arra gondolt, hogy ő maga sem százas. Vicces, ahogy egy sorozatgyilkos bélyegez meg egy másik elborult elméjűt „Veszély!” jelzőtáblával.
A lány arcán döbbenet suhant végig, miután kiitta a csészéjét. Talán egyszer csempész bele egy kis tejet, hátha nem fogja egyből kiokádni, és megszereti. Együtt teázhatnának angol módra. Aztán a húst is véresen ehetnék… de talán az nem lenne túl jó ötlet. Egon fülelve hallgatta a lányt. Az Amandás részen enyhe zavar lett rajta úrrá, és már meg is akarta kérdezni, hogy mi köze a nőnek mindehhez, amikor leesett neki a tantusz. Arcán látszódott a felismerés, de úgy tűnt Rebeccának eddig nem tűnt fel, hogy elszólta magát. Összepréselte ajkait, majd felszisszent, és megválaszolta a kérdést, amire a lány kíváncsi volt. – Például egy informátor kiléte… többek között – tárta szét karjait, fejét enyhén oldalra billentette, miközben összeráncolt homlokkal aprókat bólogatott. Igen, a rejtett egyedeket illik rejtve hagyni. Így már érthető Amanda miért akarta távol tartatni Egont a lánytól.

Rebecca felnevetett, és a hím is elvigyorodott. – Aha, persze, biztos volt a teafűben egy kis farkasölő fű is. - A lány hozzásimult, és Egon korábbi aggodalmai szerte is foszlottak, ahogy karjával átölelte a törékeny vállat. – Kikérem magamnak – közölte nevetve. – Már hónapok óta szelídített vagyok – kivéve, amikor megtudta, hogy Rebecca őrző lett. Hát, akkor nem igazán volt kezes bárány.
- Jó kérdés… igen, igen azt hiszem, itt kellene maradnom – arcára enyhe közönyt vitt fel, persze csak megjátszotta és ez látszódhatott is rajta. – De tudod otthon rengeteg dolog van… mint például… ez, meg az… szóval, nem is tudom. Van olyan ajánlatod, amivel meg tudsz győzni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Pént. Szept. 18, 2015 7:36 am

Egon & Becca



-Ó, a galád áruló!
*Gyagyás nem egy hűséges macska az már biztos, de legalább jól van. Nem tudtam hirtelen eldönteni melyik jobb, ha már elpusztult, vagy ha él de már máshoz kötődik, végül eldöntöttem, hogy egyik sem jobb a másiknál, rövid távon nyilván fájdalmasabb ha a kedvencünk elpusztul, de abból ki lehet lábalni, ám ha minden nap látjuk de nem hozzánk dörgölődzik és nem ránk néz azokkal a nagy szemeivel, hosszú távon sokkal rosszabb. *
-Sajnálom, de biztosan jó dolga van ott is.
*Ez talán lehet egy kis vigasz, de nem gondoltam, hogy pusztán az együttérzésemtől Egonnak is jobb lesz. Tényleg sajnáltam, egy kicsit el is merengtem ezen a gondolatfonálon, de a farkasok témájának lángja nem aludt ki és van egy olyan érzésem, hogy nem is fog soha, egyetlen percre sem. Halványan elmosolyodtam a megjegyzésére, nekem már az is meglepetés volt, hogy a főnököm az, noha azt nem az őrzők adatbázisából tudtam meg, nem kételkedtem abban sem, hogy fog még érni ilyesfajta meglepetés és még sok minden más is. Még azt sem tudtam elképzelni milyen lehet majdnem kétszáz évesnek lenni, amikor minden ismerősöd kihal mellőled, ennyi idő alatt a világ is rengeteget változik, mégis hogyan lehet lépést tartani vele. Az elmúlt ötven évben is rengeteg változás volt, de mostanra hihetetlenül felgyorsult a világ, ami egyáltalán nem tetszett. Jobb szerettem a csendes, ráérős életet de manapság minden olyan hangos, zsúfolt, rohanós és az emberek nem figyelnek egymásra, a családtagok eltávolodnak egymástól, senkit nem érdekel a másik baja, nincs összetartás. Elmosolyodtam Egon reakcióján, láthatóan megdöbbent, hogy egy farkassal a virágokról beszélgettünk, tényleg fura volt, de nem a virágok kitárgyalása volt az egyetlen témánk. Azt persze bőszen elhallgattam, hogy az egész beszélgetést a könyvkiadós Káma Szútra témával kezdtük, majdnem ott ahol félbemaradt, bár akkor még nem is sejtettem, hogy lesz folytatás. Jay nem kicsit nyomult, persze nem erőszakosan, de minden második szava mögött ott volt az ajánlat amit nem volt hajlandó barátkozásra váltani, csak félretette egy kis időre. *
-Igen, a virágokról és a talajtakarókról, a kertembe ültethető bokrokról. Virágot vett valakinek, azt hiszem épp randira készült. *Ez mondjuk igaz, szegény gerbera csokor végig asszisztálta a kertépítési terveinket, de gondolom végül célba ért. * -Igen, sokat beszélgettünk a babonákról, az egyes népek hiedelmeiről és a talizmánokról. Látom jól ismered, ezek szerint találkoztál vele. Nekem nem tűnt őrültnek, egy kicsit talán túljátssza a tanárosdit, de biztosan remek előadó.
*Az, hogy "nem százas" nekem nem tűnt fel, de az is lehet, hogy túlságosan el voltam foglalva magával a találkozással. ha lehet azt mondani, Kevin sokkal erőszakosabb volt mint Jay, utóbbi inkább a természetfeletti léten túl szeretett volna közelebb kerülni hozzám és a szájkaratéra helyeztük a hangsúlyt amivel remekül elszórakoztunk, és hiába nem akart barátkozni mert az elmondása szerint nőkkel mást szeret csinálni, szerintem kölcsönösen megkedveltük egymást. Kevin az első percekben arra próbált rávenni, hogy vigyem le a könyvtár pincéjébe, az őrzők rejtekébe. Így utólag roppant büszke vagyok magamra, hogy sikerült eljátszanom azt, hogy fogalmam sincs miről beszél, végül inkább szakmai témánál kötöttünk ki.
Ha Kevinnel szemben büszke lehettem magamra, Egonnal szemben már nem igazán, először nem tűnt fel, hogy elszóltam magam, korábban is beszéltünk Amandáról, nem gondoltam bele, hogy immár őrzőként még az Egonnal folytatott beszélgetéseimre is ügyelnem kell. A válasza és az utána arcára ülő félreérthetetlen kifejezés döbbentett rá arra, hogy elbaltáztam. Talán - egy nagyon erős talán - Egonnal ez nem akkora hiba, de persze ebben nem hittem nagyon, de ha mással is elkövetem ugyanezt.....és már tisztában voltam a következményekkel.*
-Ó, istenem! *A szám elé kaptam a kezem mintha ugyan lenne jelentősége és csak néztem a nagy szemeimmel Egonra. Nem fogja elmondani senkinek, ugye nem? Ezt még gyakorolnom kell, feltéve ha lesz rá lehetőségem ezek után és nem törlik az összes ilyen irányú emlékemet ha kiderül. Nem fog ez nekem menni, mégis milyen őrző válna belőlem ha mindent kikotyogok? Vagy az őrzőségtől kell megválnom vagy Egontól, de ha az őrzők közül töröltetem magam akkor Egon is eltűnik az emlékeimből, így vagy úgy de....bezárul a kör. Értékeltem, hogy fel akar vidítani, hiába sikerült később a teás sztorin nevetnem, napokig ezen fogok gyötrődni. Most csak a szőnyeg alá sepertem a problémát de holnap talán nagytakarítanom kell. Hozzábújtam, szükségem volt rá mint az éhezőnek egy falat kenyérre. Az arcára simítottam a kezem, én szelídítettem meg....hiába mondja, hogy nem érdekli a romantika, ezzel a kijelentésével még mélyebbre ásta magát a szívemben. *
-Persze, hogy van. Ez....meg az. *A férfit a hasán keresztül lehet megfogni, nem tudom ki volt az a marha aki kitalálta, de sokan ezt vallották, én most semmiképp nem fogom az üres hűtőmet reklámozni. * -Itt is sok dolog vár rád. Vághatnál mondjuk egy kis tűzrevalót, ki kellene gazolni a kertet és rengeteg a pókháló. *Remélem érti a virágnyelvet. Jay remekelt benne, de arra nem voltam vevő, Egonra annál inkább.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Pént. Szept. 18, 2015 7:49 pm

Egon mélyen beszippantotta a levegőt fájdalmas képet vágott és, bár nehezére esett Gyagyás áruló mivoltát elismerni, rábólintott Rebecca szavaira. Egyszer sem jött oda hozzá, és legjobb tudomása szerint nem is nagyon kaparta Lynx ajtaját, hogy vissza szeretne jönni volt gazdijához. Hát, persze lehet, hogy csak a másik hím letagadta a dolgot, vagy egész egyszerűen nem említette.
- Óh, hogyne. Szinte már egy macskamennyországban van… mármint na, érted, jó dolga van. – Nem, nem halt meg és talán a mennyországhoz hasonlítani ellátottsági szintjét kicsit túlzás, de az biztos, hogy Lynx macskabolond és mindennel ellátja. – Mindennap kap enni és inni – bólogatott morfondírozva, mintha ez kimeríteni egy jószág ellátásnak legfelsőbb határát.
- Randira kell virág? – ráncolta össze homlokát. Talán igen, érdemes lenne néha virágot hozni, de a pia jobb és legalább nem kell locsolni, és amúgy is kevesebb a baj vele. Nem, nem, virág kilőve, inkább hoz helyette csokit, azt úgyis szereti Rebecca. Azért az némiképp megnyugtatta, hogy a fickónak már van valakije, mert akkor nem kell még azzal is törődnie, hogy egy legyeskedő farkassal vesződjön Rebecca kegyeiért. Persze tudta, hogy esélytelen, hiszen a lány hűséges típus, és nem csalná meg. Főleg nem akkor, amikor amúgy is tüskés labda szorult kettejük közé néhány hónapra őrzősége miatt. Azért a féltékenységét nem tudta ilyen könnyedén háttérbe szorítani. – Hogy is hívják ezt a virágos fickót? – nem árt tisztában lenni, kivel találkozgat.
- Látásból és hallomásból ismerem – amit látott, az teljesen normális volt, de a hallott dolgok nem voltak éppen hízelgőek a hímre nézve. – De amúgy nem őrült, nem úgy értettem, hanem úgy, hogy érdemes elkerülni – halvány bíztató mosolyt villantott. – De nem hiszem, hogy ártani akarna egy őrzőnek, főleg mivel az egyetemen tanít. Egyébként is annak következményei lennének. – Ha hajlandó elviselni az őrzők közelségét, akkor biztosan nem akar ártani nekik, már persze saját érdekében, mivel az nemcsak az egyetemi állásának feladását jelentené, hanem a városból való kiűzetését is. Hiába falkatag, ha kiderül, úgyis repül, ha csak az alfa nem tudja lezsírozni a dolgot, amennyiben esetleg szüksége lenne Sladre valami miatt. Persze az is lehet, hogy a falka saját maga büntetni meg, mint Natan esetében. Akkor már inkább a száműzés, mint az.
Egon nem akart semmit kezdeni az információval, elvégre Castor lehet, hogy tisztában van Amanda kilétével, és egyébként sem úgy indul egy reggeli rutinbeszélgetést, hogy vajon ki mit tudott meg a titkolt őrzőkről. Elég ritkán áll szóba a nagyfőnökkel, a kisebbekkel pedig egészen más témák szoktak előkerülni. Egyébként is már vagy két hónapja tudja Hope valódi kilétét, és még senkinek sem szólta el magát és nem is bukott le, pedig ettől tartott a leginkább. – Nem nagy ügy. Megesik – közölte némi aggodalommal a hangjában. Nem akarta a lányt megnyugtatni nagyon, inkább csak annyira, hogy ne nézzen úgy rá, mint egy kisdiák a tanító nénire, aki hangját kieresztve halálra rémítette a nebulóit.
A lány kezei arcára simultak, Egon elméjét elöntötte az illata, és legszívesebben eldőlt volna vele a kanapén. Érezni akarta a forró testet, amint mellette éli azt a különös életet, amit csak a biológusok tudnának százszázalékos pontossággal leírni. Minden egy egészet alkot, ahogy a vérkeringés táplál minden egyes sejtet, ahogy a szív pumpálja az élet vörös nedvét körbe, körbe és körbe. Egon eltelt saját vágyainak kívánságával, hallotta ugyan, amit a lány mondott, de utólag kellett visszagondolnia a szavak jelentésére, így nem volt képes felfogni, amit a lány közölni szeretett volna. – A favágást örömmel vállalom – mondta őszintén -, de a kerted rendezett, és egyetlen pókhálót sem látok. – Jól is fog jönni egy kis testmozgás. Habár nem volt feszült, csak testének egyetlen része kezdett némiképp feszülni, amikor Rebecca kezei arcához értek, és a favágás pontosan meg fog felelni, hogy a vágyát háttérbe tuszkolja. Azonban ez még várhat, jelenleg jobban szerette volna a lány testének melegét magán érezni. – Azért ha nem baj, még melegednék a tüzednél – mosolyodott el, miközben szorosabban magához húzta a lányt. – Egyébként Amandára visszatérve már értem, miért akart távol tartani tőlem. Meg akarta védeni a kis szomszédját. Azért, ha lehet, ne áruld el neki, hogy tudom, hogy informátor. Gondolom, tudod, hogy miért? – Egon nem szeretett volna emlékmódosításban részesülni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szomb. Szept. 19, 2015 10:19 pm

Egon & Becca



*Nem volt túl meggyőző ahogy Gyagyás jó dolgáról beszélt, tudtam, hogy rosszul esik neki a macska árulása, mert az volt és szomorú, még ha Gyagyás tényleg gyagyás volt egy kicsit. Bólintottam, hogy igen, értem mire gondol de éreztem, hogy nem ezt akarta mondani. De úgy sem tud mit tenni ha régi kis barátja nem akar visszamenni hozzá, erőszakkal nem tarthatja magánál. Nem ismertem az előzményeket sem a jelenlegi körülményeket, ezért nem is tudtam érdemben hozzászólni, de eszembe jutott, hogy talán egyszer pótolhatnám Egon lelkében a hiányát egy másik cicával. Emlékeztem arra, hogy említette, más macska nem igazán tűrte meg a közelségét épp a vérfarkassága miatt, Gyagyás volt a kivétel, de talán létezik még egy ilyen cica, ha esetleg még egészen fiatal lenne, hozzászokna. Egyelőre félretettem az ötletet de nem vetettem el egészen. *
-Nem árt. Tudod a virág nagyon sok mindent kifejez és sok mindenre jó, például állítólag a legjobb bocsánatkérési módszer, és nem is a virág a fontos hanem a szándék. De kétlem, hogy Jay bocsánatkérésnek szánta volna, inkább…mindegy.
*Amikor visszakérdez a nevére, felmerül bennem a gyanú, hogy netán féltékeny, pedig tudhatná jól, hogy nincs mire, kire. Nem mintha Jay ne lenne jóképű és hát melyik nőnek nem tetszik a jó test, de nálam ez nem jelent mindent, másrészről, egy farkassal is elég sok gond van nem veszek a vállamra még egyet, de ami a legfontosabb, hogy szeretem Egont és elég volt pár hónap nélküle, hogy megjárjam a poklot.*
-Jay, Lester Jay Edison.
*Ennyiben hagyom, nem kérdezem meg miért érdekli, pedig érdekelne, de nem szándékozom jobban belemélyedni a semmibe. nem véletlenül kérdezte a nevét, őt még nem ismeri, nem hallott róla mint Kevinről, biztos vagyok abban, hogy Jay után néz, kideríti, hogy ő is az egyetemen tanít és annyi köze van a virágokhoz mint nekem a tüzelő farkas nőstényekhez. Egon most hasonlóképp próbál eltávolítani Kevin közeléből mint Amanda az övéből és máris témánál vagyunk. Amandáról úgy beszéltem mint a szomszédomról, annak akit szeretek és semmi őrző-farkas dolog nem volt a szavaim hátterében, mégis tudom, hogy hibát követtem el és erre nincs mentségem. Adam jut eszembe és a hülye részletei melyekre oda kell figyelni, a farkasok akik úgy beszélnek mintha nem mondanának semmit közben mindent elmondatnak veled. Oké, jó lecke volt, remélem ingyenes és nem kell majd tanulópénzt leperkálnom az emléktörés nevű szobában. Kevinre csak vállat vonok, az egyetemen biztos nem tesz nekem keresztbe, egyébként meg nem adtam rá okot, hogy máshol igen, bár farkaséknál sosem lehet tudni mikor támad étvágyuk egy kis kézfejre. Egon próbál vigasztalni, kisebbíteni a kárt amit talán okoztam, de benne megbízom…..bár mintha azt mondta volna legutóbb, hogy „dalolni fog amit csak tud” és nem fog hazudni a kedvemért. Ez akkor is szíven ütött. *
-Lehet, de nem eshet meg többé és nem is fog.
*Éljen a szőnyeg alá seprés! Holnap egész nap ezen fogok rágódni, hogy lesz-e következménye, hogy elmondjam-e Adamnek vagy hagyjam felfedésbe merülni. Fogalmam sem volt melyik lenne a jó döntés, de míg Egon itt van velem nem akartam erre gondolni. Egy kis sepregetés után inkább hozzá bújtam, éreztem a tenyerem alatt arcának bőrét, láttam ahogy kissé elmereng, mondhatni bambul. Mosolyognom kellett rajta, nem tudtam mire gondol, de reméltem ez az egyetlen érintés többet mond minden szónál és nagyobb ajánlat mint az „ez meg az”. Egon humora és éles esze azonban mintha cserben hagyta volna a gazdáját, mindent szó szerint értett, vagyis nem értett meg. Vagy csak szándékosan nem akart megérteni, jól benne voltam a trutyiban. *
-Maradj még. *Egyeztem bele abba amire magam is vágytam, hogy hozzám bújjon és érezhessem őt minden porcikámmal. Elég volt a pár hónapnyi távollét, sóvárogtam utána. Épp fel akartam világosítani, amikor visszatért Amandához emlékeztetve engem a baklövésemre. és ezzel egy időre tönkretette a varázst. Persze tudtam miért kell ezt titokban tartanunk, de nem voltam biztos a másik irányból. *
-Honnan veszed, hogy informátor? Egy szóval sem mondtam ilyesmit.
*Épp csak annyit említettem meg, hogy Amanda tudja ismerem Egont, és kicsivel többet érzek iránta mint szimpla barátság. Oké, persze ha nem is mondtam ki, hogy őrző a szavak között lehetett olvasni, azt viszont ebből még nem tudhatta, hogy informátor. Ebben a pillanatban jöttem rá a kapcsolatunk ezernyi buktatójának egyikére, kézzelfoghatóan. *


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Vas. Szept. 20, 2015 8:41 pm

Rebecca bólintását hálásan fogadta, mert így nem kell tovább magyaráznia elvesztett macskája sorsát. Fájdalmas volt, és nem csak a macska hiánya, hanem a mód is, miként megszabadította tőle Gyagyást Lynx.
Egon sejtette, hogy mire kell a virág, annak aki randira készül, de véleménye szerint egy jófajta bor sokkal hatásosabb, ha valakit ki kell varázsolni a bugyogójából. Mindegy, nem Rebeccára hajtott elméletileg és ez a lényeg. – Nem is tudom, szerintem a csoki jobb bocsánatkérési eszköz – vigyorodott el. – Had ne soroljam az előnyeit, de ott van például, hogy meg lehet enni, míg ezt egy gaz… mármint egy virággal nem túl célszerű. Hát, kivéve, ha valaki vérőz, mert akkor nyilván gond nélkül megesz minden ilyen gezemicét. – Hangja élénkké vált, ahogy az újfajta vérjószágról beszélt. Nem valószínű, hogy vannak más vérlények a világon a vérfarkasokon kívül, de ki tudja? Lehet, hogy csak olyan szépen álcázzák magukat, hogy egyszerűen nem veszik észre őket. Elgondolásai néha már saját magának is fájtak, remélte a lányt azért nem sújtja le nagyon Egon hülyesége.
- Óh – mosolyodott el. – Őt ismerem, igaz nem volt alkalmam beszélni vele. Éppen meg volt halva szegény – némi aggodalommal elhúzta a száját. – De aztán feltámadt. Emlékszel, még a hangom ércességére az erdőben amikor… hát elmesélted, hogy őrző lettél? Na, a torok sebet tőle vettem át. Elég nagydarab fickó – morfondírozott állát vakargatva. – Valahogy nehezen nézem ki belőle a virágvásárlást – természetesen mivel kóbor volt, ezért érdeklődött, hogy ki lehet, ha már egyszer mártírképességeit bevetve segített a Vörös Hold feltámadása után lábadozóknak. Azóta persze nem futottak össze, de elég fiatal volt. Izmai ellenére valószínű hamar kiterítené.
- Remélem is – mosolyodott a lányra szelíden. – Nem szeretnék őrző titkokat tudni – ahogy Egonnak is volt, amit nem árulhatott el egy őrzőnek, úgy Rebeccának is van, amit nem árulhat el egy vérfarkasnak. Persze nem konkrétan mondta ki, hogy Amanda őrző, de a szövegkörnyezet erre utalt, és ha a lány arcán nem virított volna a döbbenet, vagy nem kapta volna szája elé kezét, akkor talán meginoghatott volna Amanda őrzői kilétében, de Rebecca nem akarta tagadni előtte, hanem inkább felvállalta a botlását. Annyira szeretette a lányt ezért, mármint az őszinteségéért és azért, hogy bízik benne. Nem akarja elárulni őt, és Amanda informátori tisztségével sem fog Castorhoz szaladni, de ennek ellenére nem akart többet tudni az őrző struktúráról. Egyrészt mert nem igazán érdekelte, másrészt pedig az ilyenfajta tudás rengeteg veszélyt hordoz magában mindkettejükre nézve. – De, mivel elárultál egy titkot nekem is el kellene egyet – lassan bólogatva összeráncolta homlokát. – Már persze, ha igényled – vonta meg kissé a vállait, egy mosoly kíséretében. Ha szeretné, akkor olyat fog mondani, ami nem életveszélyes, inkább csak poénos. Igaz, jelenleg még nem tudta, hiszen fogalma sem volt, hogy őrzőként mivel van tisztában és mivel nem, de ráér akkor ezzel foglalkozni, ha Rebecca belemegy az egy körös titokjátékba. – De úgy érzem így lenne fair. – Tette még hozzá gyorsan.
Egon békével és megnyugvással karolta át a lányt. Bőrének selymes tapintása, illatának mámorító párolgása boldoggá tette. Talán éjszaka bepótolhatnák a két hónapos hiányt, ha mindketten úgy akarják, de jelenleg csak a közelségére vágyott elméje. A teste nem csak arra, de Egon azt a fenevadat képes volt háttérbe szorítani Amanda körül forgó gondolataival.
- Oké – a világért sem szeretett volna most elszakadni tőle, hogy fát aprítson. Annak is eljön majd az ideje, de csak később, és Rebecca is úgy gondolta, hogy a rönkök várhatnak még.
- Hát – vigyorodott el. – Más nagyon nem lehet – nézett derült képpel barátnőjére. – Amikor a hídon találkoztam vele, nem éreztem felőle csapán egyszerű emberi aurát. Járt már nálad, és még csak nyomokban sem szagoltam semmit a házban, ami őrzőre utalt volna. De ez persze nem lenne elég, mivel szellőztetéssel kiiramodhat a szag, na de itt lakik a szomszédban – bökött fejével Amanda háza felé. – Miután említetted, hogy nem akarja, hogy találkozz velem megfordult a fejemben, hogy vajon miért nem, hiszen elég jól elbeszélgettünk. Jó, igaz bűzlöttem és mocskos voltam, de úgy tűnt a nőt ez nem zavarta. Ez persze nem lett volna elég, így amikor elmentem tőled néha kicsit elidőztem szaglászva a kocsim mellett, nem sokat tíz-tizenöt másodpercet, de soha nem éreztem őrző illatot, csak Amandáét, amikor a széljárás és a szagfelszívódás intervalluma kedvező volt. Végül meggyőztem magam, hogy nyilván nem őrző, csak zsaru, és ezért pikkel a hajléktalanból avanzsált pasira – védhette volna mágiájával magát, de minden egyes pillanatban? Nem, az nem valószínű. Ha másik kasztba tartozott volna, akkor néhány őrzős szagfoszlány biztos keveredett volna valamikor Egon orrához.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Kedd. Szept. 22, 2015 5:53 am

Egon & Becca



*Megint bolondozott, és én örültem, hogy visszakaptam a régi Egont, az összes vérállattal együtt. A csokira ugyan fintorogtam egy sort, mostanra nem egy finom és kedvelt édességet jelentett a számomra, hanem farkas jelenlétét, és azt is megtanultam, ha az a pajzs amit a maguk elrejtésére húznak fel aktív, akkor nem érzem én sem a csoki ízét a számban, ettől függetlenül már nem kívántam minden nap. Nem próbáltam meggyőzni arról, hogy az ajándéknak nem az a lényege, hogy meg lehessen enni, Egonnak a legjobb ajándék egy sült kacsa volt és ezen a ponton túl nem sok minden létezett, szóval esélytelen lett volna taglalnom bármit is ezzel kapcsolatban. beletörődtem, hogy virágot nem fogok kapni, nem mintha olyan nagyon letaglózott volna a gondolat. Nevettem egy sort, és elmerengtem pár pillanatig az első találkozásunkon, a vérmedvén és a többieken. Bólogattam egy sort, hogy igazat adjak neki és jelezzem a humorbombája megint telibe talált. Jay már más téma volt, mindaddig míg azt gondoltam talán féltékenységből kérdez rá a nevére, szívesen félretettem volna, de most, hogy azt mondta ismeri és láthatóan felélénkült, már engem is jobban érdekelt. Egy sor érzelem ült ki az arcomra, a döbbenettől kezdve az aggodalmon át a megkönnyebbülésig. Azért az elég fura volt a számomra még mindig, hogy éppen azt meséli, Jay meg volt halva. Mert most már nincs és legutóbb mikor találkoztam vele eléggé élénk volt. Az sem volt „normális” hogy valakit a halálból hozott vissza, eddig úgy tudtam csak sebeket gyógyít, apróbbakat mint amilyet rajtam ejtett, azt nem hittem volna soha, hogy mindazzal a képességgel ami adatott neki még istent is játszhat. Persze óriási árat kell fizetnie minden egyes alkalomkor, de ezek után már azért aggódtam, hogy ne vigye túlzásba. Ha megteszi, vajon akár meg is halhat?*
-Meghalt? Úgy érted egészen halott volt és feltámadt attól, hogy átvetted a sérülését? Mindez nem veszélyes rád nézve? Úgy értem biztosan van egy határ amit nem szabad átlépni, mert ha megteszed meghalhatsz. Így van?
*Nem is Jay csodálatos feltámadása érdekelt már hanem újra elöntött az aggodalom olyasvalamiért ami már megtörtént és felesleges volt és olyanért is ami majd a jövőben történik meg ha megtörténik, szóval ezért is felesleges volt. eddig is rettegtem attól, hogy Egon egyszer belebukik ebbe a mártírságba, de a halál nem jutott eszembe, most már ettől is félhetek. Amanda titkával kapcsolatosan pedig úgyszintén. Rá kellett jönnöm, hogy nehezebb lesz ez az egész mint gondoltam, amikor igent mondtam az őrzőségre, fogalmam sem volt ilyen dolgokról. Én aki egy apró füllentésbe is belekeveredem, szeretek csevegni az emberekkel akár ismeretlenekkel is szóba elegyedem, talán nem kellene ilyen súlyos titkokat cipelnem. nagy munka lesz ezt megtanulni, talán nem is edzenem kellene vért izzadva Adammel hanem hazugság órákra járni. Ahhoz viszont át kellene mosni az agyamat mint Bourne-nek a kémregényben. Vajon amit megtanulok és a tudatalattimba vések, kiállja az őrzők emléktörését? Egon szavaira csak bólogattam és hálásan tekintettem rá, bíztam abban, hogy nem jár el a szája, elvégre ő mégiscsak nagyobb hazug mint én. *
-Nem hiszem, hogy versengenünk kellene ki ismer több titkot. Nekem egy is bőven elég, de ha gondolod…persze csak ha nem veszélyes a kapcsolatunkra. Régen szerettem a titkokat, most olyan mintha magamra vennék egy száz kilós páncélt.
*Jó volt hozzábújni, a fejemet a vállára hajtottam, elfészkeltem magam és azt kívántam, hogy megálljon az idő. Még a témáink ellenére is béke és nyugalom szállt meg, mint ahogy mindig amikor Egon átölelt. Olyan volt mint egy meleg takaró, amikor hideg van és hiába veszek fel zoknit, a lábam jéghideg és a hátamat is szinte süti a hideg, aztán fogom a gyapjútakarót és beleburkolózom a kandalló előtt. Úgy éreztem most el tudnék aludni a karjaiban, meg sem mozdult mégis úgy éreztem, ringat. Újabb dolgot tudtam meg a farkasokról, erről még nem hallottam ezért meglepett és érdekelni kezdett. bár megfogadtam, hogy Amandáról egy szót sem többet, csak rákérdeztem.*
-Szagot kerestél? Jó, persze farkas vagy, na de szagot…..mégis milyen szaga van egy őrzőnek? Én is bűzlök tőle? Mégis milyen ez már?
*Hitetlenkedve nevettem, ez annak ellenére, hogy tudtam, Egonnak rendkívüli szaglása van akárcsak a többi farkasnak, elképzelhetetlen volt. Nekem egyelőre a csoki volt a detektorom, az sem mindig működött, úgy látszik neki sem az övé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Kedd. Szept. 22, 2015 12:31 pm

A lány nevetett és aztán bólogatott is. Jó barátnőt választott, aki tudja értékelni a hülye humort. Persze nyilván nem is jöttek volna össze, ha nem így lett volna, hiszen Egon már a kezdetektől az idióta poénokat lökte. Ahogy a hím figyelte a nő arcát és a széles skálán váltakozó érzelmeit, amik kiültek rá, zavarodottság lett úrrá Egonon. Nem értette, hogy miért reagált így Rebecca.
- Nem… várj – rázta a fejét, és még a kezeit is felemelte védekezően. – Félreértetted, de… neked nem meséltek az idei Vörös Holdról? – kérdezte apró vállfelvonás közepette. – Mármint az őrzők? Nem mondták, hogy minden halott feltámadt, akit Alignak rángatott a halálba? – vagyis állítólag Alignak volt, amit Hope is megerősített, de azért Egon nehezen tudta összeegyeztetni saját hitét a semmiben, azzal, hogy hirtelen a legendák vérfarkasai, így Alignak is „élő” és bosszúszomjas szellemmé csapott át hirtelenjében. Meg sem várva a lány feleletét már folytatta is. – Elég tökkelütöttek, ha ilyenbe nem avattak be, de mindegy, nem én támasztottam fel, hanem valami – legyintett egyet a semmi felé, jelezve, hogy gőze sincs, hogy ki lehetett – túlvilági lény, fene tudja miért. Én csak megdöbbenésemben, hogy a kihűlt testeknek újra megindult a szívverésük megpróbáltam mártírságommal segíteni rajtuk, nehogy a sebeikbe esetleg újra belehaljanak – arcán látszott a tanácstalansággal egybekötött zavartság. Maga sem tudta, hogy mi történt ott, de az újra feléledők halovány energiái végigsöpörtek a jelenlévők idegszálain, és mindenkit cselekvésre késztettek. Ha erről Rebecca nem tudott, akkor talán Egonnak sem kellett volna elmondania, de ez olyan horderejű csoda volt, amiről minden őrzőnek és vérfarkasnak, aki itt van a városban tudnia illik. Lehet, hogy a protektorátuson nem így gondolják, de most már mindegy, mert az ifjú tanonc megtudta.
- Oké – derült fel Egon. Szerette volna megosztani a lánnyal Eeyeekalduk titkát, de az még több terhet rakott volna a lány vállára és ezt nem akarta, így is elég baja van neki. de talán amikor már képes lesz szemrebbenés nélkül hazudni, majd elmeséli neki. – Az első világháború alatt megmentettem Hitler életét, és… lehetséges, hogy már kisfiúként is szerepet játszottam abban, hogy nem halt bele az apja verésébe – ez persze bizonytalan, de valami miatt nagyon ismerős volt a sebesült káplár szaga. Sokat gondolkozott rajta, de nyilván akkor régen az a srác is Hitler volt. Elvégre az anyja Adolfnak nevezte a gyereket, és az ismerős szaggal ezt összekombinálva esélyes, hogy a későbbi diktátort sikerült kétszer is visszarángatni az életbe. – Szerintem ez nem nehezíti a kapcsolatunkat – vigyorodott el. Nem volt éppen büszke rá, de ez van. Nem tudhatta, hogy milliók haláláért fog felelni később.
Az összebújás kellemes érzéssel töltötte el. Hogy bírta nélküle hónapokig? Nem tudta, de arra emlékezett, hogy rettentő rossz volt, de a kellemetlen hónapokat máris feledésbe kezdte meríteni a lány szívverése, amit oldalán keresztül érzett, illatának megnyugtató aromája, és bőrének selymes tapintása.
Egon a lánnyal együtt nevetett. – Úgy valahogy, de nem igazán bűznek nevezném, hanem átható sajtszagnak, ami körbeleng titeket – Egon egy ideig tartotta a mosolygós arcot, aztán kibukott belőle a nevetés, és kicsit előregörnyedt. – Jaj, ne haragudj, a bűzről mindig a sajt jut eszembe. Egyébként nem. Nem sajt szagotok van. A mágia szaga von körbe titeket. Nem tudom neked elmondani, hiszen ez olyan, mintha a gáz szagát kellene elmesélnem olyannak, aki még sosem érezte azt, vagy mondjuk egy születésétől fogva vak embernek kellene elmagyaráznom milyen a kék szín. Lehetetlen vállalkozás sajnos – ingatta meg egy grimasszal fejét. – De amúgy neked is volt mágiaérzékenységed, azt is kiszagoltam, de az őrzőknél ez legalább ötször-tízszer erősebb. Amúgy nem kellemetlen, igazán jó szaga van a mágiának – bólogatott mosolyogva, majd szorosabban magához ölelte egy pillanatra a lányt. – A tied persze mindenki másénál édesebb – apró bók, kicsit füllentett, mert az őrző szag mindenkinél egyforma, valakinél erősebb, valakinél gyengébb, de alapvetően ugyanaz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Csüt. Szept. 24, 2015 8:34 am

Egon & Becca



*A tojáshéj még a fenekemen volt és máris belecsöppentem a „jóba”. Eddigi életem arról szólt, hogy az igaz amit látok, amiről tudományos magyarázat és bizonyíték van, amit meg tudok fogni, mégis amikor Egon megmutatta a szőrös, karmos….mancsát, és elegendő megfogható bizonyítékkal szolgált, hogy a vérfarkasok márpedig léteznek, az agyam cserben hagyott. Még mindig azon merengtem, hogyan lehetséges, a saját mágiaérzékenységemmel sem tudtam mit kezdeni, az egész mágiával nem, hogyan érthettem volna meg a Vörös Hold idején történteket? Először nem is hoztam kapcsolatba azzal amit Egon Jayről mondott, de aztán eszembe jutott. Persze, mindenki feltámadt aki meghalt, mindenki hírhedten kedvenc őse megint jól elszórakozott mások kontójára. Azt hiszem az egész információ özönből ennyi ragadt meg bennem. Egon pedig nem említette a sorrendet, csak a sérülés és annak gyógyításának tényét. Talán látszott rajtam a felismerés, de nem lehetett túl meggyőző, főleg a nagy sóhajjal karöltve.*
-De meséltek, a közepébe csöppentem, de igazából még nem sikerült helyre raknom. Több helyre van szükség a fejemben ezekhez a mitikus dolgokhoz. Te meg nem mondtad el pontosan a körülményeket, csak azt, hogy átvetted a sérülését és feltámadt. Amikor legutóbb találkoztunk, olyan téma került a középpontba ami mindent überelt, az elmúlt hónapokat is, minden olyan zavaros volt, hogy nem kapcsoltam össze a kettőt.
*A hangomban cseppnyi szemrehányás sincs, inkább fáradtnak érzem magam ettől a sok felfoghatatlan dologtól. Próbálom magamba gyömöszölni az egészet, de lássuk be, több évszázadnyi anyagot elolvasni is nehéz nem hogy megérteni és felfogni. *
-Most már értem, oké.
*Hogy értem, az erős túlzás de tisztában vagyok azzal mi történhetett. A hogyant azt jó időre félretettem, gyanítom a következő alkalomkor már a saját bőrömön tapasztalom meg. Remélem Egon akkor még mellettem lesz. Az megnyugtató volt, hogy láthatóan Egon sem értette az egészet, vagy volt egy része amit nem értett, nem éreztem magam annyira hülye gyereknek. A titok megismerésére azonban már úgy reagáltam, hogy biztosan mentálisan sérültnek látszódtam. Kiegyenesedtem, a szemeim valószínűleg magasan verték az éves csapadékmennyiség egyszeri lezuhanása utáni tócsák méretét, és az ajkaim szólásra nyíltak de valójában inkább egy néma kacsa próbálkozásaira hajaztak. Újabb felfoghatatlan dolog lépett az életembe, lassan már kezdett elegem lenni belőlük. Egon vigyorgott én pedig az egészet viccnek hittem. Megint marhul. *
-Ááááá, igen, nem, ez nem nehezíti a kapcsolatunkat. Szerencse, hogy nem haraptad meg.
*Jó volt így, a szex nem minden, és hiába mondják ezt a férfiak, ők sem gondolják komolyan. Az, hogy egymás karjában ültünk a kanapén, most mindennél többet ért. Sikerült kellemesen ellazulnom, megnyugodtam, hogy Egon itt van velem és jó eséllyel itt is marad. nem csak holnap reggelig, hanem minden nap, vagy majdnem minden nap. Az, hogy végül eljött, azt mutatja, hogy akar még egy esélyt adni a kapcsolatunknak a nehézségek ellenére is. Tenni akar érte, tehát fontos neki, és ez jó érzéssel töltött el. Voltak korábban kapcsolataim, de olyan erős testi és lelki vonzalmat nem éreztem irántuk mint Egon iránt, és biztos voltam benne, hogy ehhez sem az őrzőségnek, sem a farkasoknak, sem a mágiaérzékenységnek nincs köze. *
-Sajtszag???? Ne már! Ó, te galád, mindig ezt csinálod. *Könnyedén belebokszoltam a hasába, valószínűleg inkább csiklandozásnak érezhette semmint fájdalmas ütésnek.* -Szóval egy farkas szerint jó szagom van. Hát ez megnyugtató……hazudós. Biztosan egyforma. A mágia nem egyedi jelleg, mindenkinél előfordul, mármint mindenkinél egyformán. Vagy csak te érzed édesebbnek, az viszont a parfümöm, jelenleg a Favágót használom az Adidastól. Le kellene tusolnom.
*Eddig el voltam foglalva azzal, hogy Egon eljött és valamennyire megbeszéltük a dolgokat, az életünket, a jövőnk egy részét, most viszont eszembe jutott, hogy az érkezése előtt éppen heves leizzadásban volt részem. S persze ha már rá gondoltam, éreztem is. nem akaródzott kihámozni magam a finom ölelésből, olyan volt ez mint amikor álmosan kora hajnalban fel kell kelnem. Csak még egy perc.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Csüt. Szept. 24, 2015 5:59 pm

Egon megvakargatta a tarkóját, elhúzta a száját, és még a vállait is kissé megvonta. – Hát, nekem evidens, hogy nem tudok feltámasztani senkit, bocsi, hogy akaratlanul félrevezettelek – de legalább hamar kiderült a turpisság, és nem kellett sokáig Jézus szerepében tetszelegnie. – Mondjuk, biztosan nem lenne rossz, ha képes lennék rá. – Elvigyorodott, majd felkuncogott. – Nem tudom mondtam-e már, de a teremtőm rendelkezett némi istenkomplexussal, ami a vérvonala miatt alakulhatott ki nála. Hál istennek ez az agybaj nálam nem jött elő. – Még szerencse, mert amilyen gyenge fizikumú a többi vérfarkashoz képest, hamar hat láb mélyen találta volna magát, már persze, ha a gyilkosa hajlandó lett volna eltemetni őt.
- Nagyszerű – szemei elégedettségtől csillogtak, de egyáltalán nem volt lenéző, ahogy a mosoly sem, ami a képén terült szét.
Egon viccesnek találta Rebecca reakcióját a titkára. A pajzsa nem volt annyira lent, hogy érezhesse a lányból áradó energiákat, így nem tudta, hogy hisz-e neki vagy sem, de mindenesetre arcára az elképedés fel volt pingálva, ami a hímet halk nevetésre késztette. – Jól áll a döbbenet – bókolt még mielőtt a lány szólt volna, aztán Egon bólintva válaszolt. – Igen – hervadt le a jókedv a képéről, hogy helyet adjon a megjátszott töprengésnek. – Nyilván komoly problémákkal nézett volna Európa szembe, ha ez bekövetkezik. Bár ki tudja? Ha még gyerekként beharapom, és kölykömként magamhoz veszem, talán nem élt volna benne a kiszolgáltatottság érzése, amit aztán a zsidókkal megtapasztaltatott. Teljesen más életút jutott volna neki osztályrészül, de mindegy – vont vállat Egon. – Ha nem Hitler, akkor lett volna más, aki totális háborút robbant ki és milliókat küld a másvilágra. Lehet, nem pont akkor, és nem pont úgy, de bizonyosan megesett volna – talán évtizedekkel később, talán hamarabb, de mindegy is. Mao Ce Tung, uralma alatt négyszer annyi emberéletet oltott ki közvetve, mint Hitler. Persze háromszor hosszabb idő állt a rendelkezésére.
- Aúúúú – vonyított fel fájdalmasan a has öklözésre. – Ez... ez nem volt szép – nevetett könnyedén. Nem volt fájdalmas az ütés, de azért nem akarta egy őrző ütésének erejét ledegradálni.
- Nem, nem, dehogyis kellene – rázta a fejét Egon. – Nyugi, jó szagod van – bólogatott hevesen, majd egy gondolat furakodott elméjébe, ami túlságosan csábító volt ahhoz, hogy ne ejtse ki a száján. – Amúgy, talán nekem is le kellene zuhanyoznom – ingatta a fejét elgondolkodva. – Hány férőhelyes is az a kabin? – képén pusztán enyhén érdeklődő kifejezés ült, de nem érezte egyáltalán magát közömbösnek. Sőt… - Egyébként meg nem is vagyok hazudós, ki kérem magamnak… de előfordulhat, hogy egy hangyányit füllentettem – mutató és hüvelykujjával jelezte a hangyányi mértékét is. Nem igazán volt hely két ujja között, szóval már van bizonyíték is, hogy a hazugság igen aprócska volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Egon háza // Today at 6:54 am

Vissza az elejére Go down
 

Egon háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-