HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Emily Hart Kedd. Nov. 29, 2016 9:17 pm
írta  Catherine Benedict Kedd. Nov. 29, 2016 11:11 am
írta  Primrose Trevelyan Hétf. Nov. 28, 2016 1:52 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Nov. 21, 2016 9:34 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Nov. 12, 2016 6:47 am
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
írta  Achilles Kilpatrick Csüt. Nov. 10, 2016 7:13 pm
írta  Andrzej Krakowski Kedd. Nov. 08, 2016 8:06 pm
írta  Roxan A. Cruz Kedd. Nov. 08, 2016 6:31 pm
írta  Tawny Vaidya Hétf. Nov. 07, 2016 11:02 pm
írta  Skyler R. Hamilton Hétf. Nov. 07, 2016 10:03 pm
írta  Balthazar Bluefox Hétf. Nov. 07, 2016 9:55 pm
írta  William Douglas Hétf. Nov. 07, 2016 6:48 pm
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Nov. 07, 2016 3:32 pm
Celeste M. Hagen
 
Balthazar Bluefox
 
Lester J. Edison
 

Share | .

 

 Egon háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6140
◯ IC REAG : 8029
Egon háza // Szomb. Nov. 01, 2014 4:03 pm

First topic message reminder :





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szomb. Szept. 26, 2015 6:03 am

Egon & Becca



-Máskor fogalmazz pontosan……..igen, biztosan nagy előnyökkel járna.*Főleg a Vörös Hold idején, amiről gyanítottam nem csak nekem nem voltak tiszta gondolataim. Az istenkomplexusra elmosolyodtam, Egon valóban nem rendelkezett ilyesmivel, viszont mással nagyon is.* -Ez nem, de másféle agybaj rendesen jelen van.
*Imádtam a hülyeségeit, hellyel-közzel már tudtam mikor tréfál és mikor mond valamit komolyan, bár az utóbbi elég ritkán szokott előfordulni. Lassan de biztosan azért sikerült helyre tennem néhány dolgot azok közül amit Egon mondott, persze így is maradtak még fehér foltok, de azokat azt hiszem ő sem tudta volna kiszínezni. Mindezek ellenére azért jó kis képességet kapott ajándékba, igaz meg is fizette az árát, de hasonló esetben én szívesen fizetem volna többet is. Önfeláldozó alkat vagyok. Amikor a Vörös Holdról hallottam sem vághattam csodálkozóbb képet mint most Egon titkára, de végül poénnak gondoltam, ez volt az az eset amikor nem tudtam eldönteni, hogy igazat mond-e vagy csupán megint hülyéskedik, a téma miatt azonban inkább a könnyebb utat választottam és a vicc mellett tettem le a voksomat. *
-Nehezen találtunk volna még egy olyan bomlott elmét, de igazad lehet, bizonyos időközönként törvényszerű egy ilyen totális háború. Az emberek nem tudnak békében élni egymás mellett. Pedig ha senki nem próbálná a másik alatt vágni a fát, egészen kellemes lenne, talán még a farkasok is puszipajtások lennének az őrzőkkel.
*Szép is lenne, nekünk sem lenne gondunk azzal, hogy együtt vagyunk, nem kellene titkolóznunk és maximális körültekintéssel megszervezni a találkáinkat. Talán Vörös Hold sem lenne. Így azonban a probléma probléma maradt és volt mit félretenni egy másik időre. Jelenleg az áthatónak titulált sajtszagommal voltam elfoglalva, amiről nem igazán hittem, hogy létezik és igazam is volt. Egon kapott is érte, de akkor sem fájt volna neki ha minden erőmet beleadom, azért értékeltem az igyekezetét a színjáték terén amivel megpróbálta a helyére billenteni őrzői renomémat. *
-Neked is sajtszagod van?...áááá, igen, kezdem érezni. Jó érett.*be kellett harapnom az alsó ajkam, hogy ne nevessem el magam azonnal, de végül csak kibukott belőlem a nevetés. -Nem is tudom, még nem volt alkalmam kipróbálni. Talán befér két ember.
*Kétkedően bólogattam az ellenkezésére, először magam is azt a pici különbséget mutattam amit ő, aztán mindkét kezemet bevetettem ahhoz, hogy legalább fél méternyi távolságot kreáljak, mutatva szerintem mennyire hazudós. Mert az volt, de nem hiszem, hogy nekem ezzel bármi kárt okozott volna, inkább jó kedvre derített. a galád boszorkány aztán elfészkelte magát bennem, az együtt tusolás más dolgokat is eszembe juttatott. A beszélgetésünk elején még nem gondoltam, hogy jó ötlet lenne mindjárt a közepébe csöppenni a kapcsolatunknak, amit épp csak összeragasztottunk, de Egonnak nem tudtam ellenállni és azt akartam, hogy ő se tudjon nekem. Mutatóujjammal szórakozottan rajzolgatni kezdtem a mellkasán és minden egyes elképzelt formával egyre jobban belemélyedtem a kedvcsinálásba.*
-Szóval szeretnél velem együtt tusolni? Megmosni a hátam, lassan végigsimítani a vállamon, a karomon és a combomon…..a hosszú….formás….combomon…..és szeretnéd ha én is ezt csinálnám?
*Végül felnéztem rá, egyenesen a szemeibe, a csábító nő mosolyát vettem fel, még sosem csináltam ilyet de Egon kihozta belőlem a dögöt, de csak vele szemben voltam képes ilyesmire, csak nekiszólt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Szomb. Szept. 26, 2015 11:54 am

- Rendicsek – vigyorodott el, és bár beleegyezett, sejtette, hogy nem mindig fogja betartani, de az legyen az akkor problémája. – Tessék? – húzta fel szemöldökét, kissé félrefordította a fejét, és úgy nézett Rebeccára, mintha a világ leglehetetlenebb kijelentését mondta volna ki. – Mi… mi az, hogy másféle? – kezeit összefonta mellkasa előtt, durcás képet vágott, aztán még hozzátette megjátszott bosszankodással. – Nem is vagyok agybajos – pedig de, persze ezt nem lenne szabad a lánynak is tudnia. Mondjuk annyi a szerencse, hogy nyilván csak viccelt. Igaz, a macskakaja megevés számíthat agybajnak, akkor viszont nem is viccelt, de nem gond, Rebeccának elnézi az ilyen kijelentéseket.
- Rebecca… az ilyen gondolatok szépségkirálynőknek vannak fenntartva – grimaszolt gondterhelten, majd elvigyorodott. – És bár gyönyörű vagy, nem szeretném, ha lemennél azoknak a vinnyogó idiótáknak a szintjére, akik világbékéről álmodoznak, közben azt sem tudják merre van a Közel-kelet – többek között, persze, mert más földrészről sincs fogalmuk, és valószínűleg az Államok ötven tagállamát sem tudnák felsorolni. Azt pedig már ne is nagyon várják el tőlük, hogy vaktérképen esetleg nagyjából bejelöljék, de kis szerencsével talán Alaszkát sikerülne eltalálniuk. Persze ez az állítás is sokaknál kétséges lehet. Hangja nem volt sértő, inkább csak szórakozott, hiszen nagyon jól tudta, hogy Rebecca képtelen lenne annyira egysíkúan gondolkozni, mint a szépségkirálynő jelöltek, mivel nemcsak, hogy értette a tréfát, de még alkalmazta is, ami roppant szimpatikus volt Egon számára.
- Ugye? Rám férne a tisztálkodás – Egon is vigyorgott, és amikor Rebecca elnevette magát ő is felkuncogott. – Csak talán? Szóval akkor ezek szerint – kicsit közelebb vitte fejét a nő arcához – nagyon, nagyon szűken lennénk? Olyannyira, hogy egymással kellene mosakodnunk? – a hím visszahúzta a fejét, majd hümmögve még hozzátette. – Szinte már Spongyabobnak érzem magam – egyáltalán nem bánta volna, ha Rebecca szivacsnak használja, és minden testrészét megtörli vele.
- Na, na, na… - nevetett jókedvűen. – Ennyire tényleg nem vagyok hazudós – finoman megfogta Rebecca selymes bőrű csuklóit, és szépen lefelezte azt a fél méter távolságot. – Tessék – vigyorgott szélesen. – Látod? Maximum – ezt a szót erőteljesen megnyomta – ennyire vagyok hazudós – igazából akár méteresre is kitárhatta volna, az sem fedte volna a hazudozásának mértéket tökéletesen le, de azért csak nem állhat elő barátnőjének azzal, hogy akkora hazug, hogy még arról is hazudik, hogy mekkora hazug.
Egon némileg fészkelődött, amikor a lány ujjai körözni kezdtek a mellkasán. Rebecca szavaira pedig élénk érdeklődés csillant tekintetében, arcát kéjes – de nem kéjgyilkos – mosolyra húzta. – Igen… - válaszolt a lány kérdéseire rögtön a feltevések után. – Igen – és már bólogatott is, valamint kezét a lány combjára csúsztatta, és lágyan simogatni kezdte. Ha már úgyis szóba hozta, ugyan minek megvárni, amíg a tusolóban lesznek. – Furcsán érdes a bőröd – közölte és némi csalódottságot csepegtetett hangjába. – Mintha nem is a tiéd lenne – csóválta fejét tanácstalanul. – Talán… nem is tudom, le kellene nyúzni ezt a felső felületet róla, hogy a lábad újra önmaga lehessen. – Egyáltalán minek van még mindig rajta a nadrágja? És miért nem szoknyát hord, régen sokkal egyszerűbb volt, csak fel a szoknya és máris lehetett a csupasz bőrt tapizni. Hát kivéve az úri hölgyeknél, mert azok tizenhat réteg alsóruhát hordtak magukon.
Egon elmerült a szép szemek látványában, arcát közelebb tolta a lányéhoz, kissé félrefordította a fejét, és száját a lány ajkaira tapasztotta, aztán belekezdett a táncba, ha Rebecca sem bánta.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Hétf. Szept. 28, 2015 4:47 pm

Egon & Becca



-Csak egy kicsit, de nekem tetszik.
*Puszit nyomtam az arcára, tényleg imádtam, úgy ahogy volt. Többek között ezért is hiányzott annyira, nem csak az ágyban volt vele jó hanem beszélgetni is, hülyülni, mellette teljesen el tudtam engedni magam, a legutóbbi komoly lelki traumát kivéve, igazából jól megvoltunk egymással. Egy kicsit dinka, na és? Van oka arra, hogy elkomolytalankodja a mindennapjait, annak is megvan a maga szépsége ha napról napra él, nem foglalkozik olyasmivel ami az emberek többségének gondot okoz, stresszt, gyomorbajt. Rámosolyogtam, hogy tudja csak viccelek, ennyit nekem is lehet és van kitől tanulnom. A csodás világbéke gondolatomra nem éppen arra számítottam amit kaptam, először meglepődtem aztán elnevettem magam. Szerintem épp ez a baj, hogy csak a szépségkirálynők beszélnek világbékéről, sokkal jobb lenne ha a politikusok és a katonai vezetők beszélnének róla, akkor talán már jutottunk volna valamire, de az utóbbiak csak a zsebükre gondolnak és arra, hogyan csesszék át a másik népet. *
-Én tudom merre van a Közel-kelet, közel, keleten…na jó, tényleg tudom és nem a levegőbe beszélek. Ha akarod megmutatom a térképen is. Édes vagy, hogy ezt mondod, de minden szempontból nagyon távol állok a vinnyogó idiótáktól.
*Szóval ha valaki nem szépségkirálynő, akkor nem is álmodozhat arról, hogy egyszer az emberek kijönnek egymással? Persze jól tudtam, hogy ennek az esélye szinte egyenlő a nullával, amíg két ember él a földön mindig lesz konfliktus. Ilyen az emberi természet. *
-Bizony, rád. *Elfintorodtam mint aki büdöset érez, de az ajkaim megremegtek a visszatartott nevetéstől, valójában imádtam az illatát, néha halványan még az erdőét is éreztem rajta, gondolom nem véletlenül, egyszerűen afrodiziákum volt. *-Nagyon szűken…és még nem próbáltam senkivel…..azért nem tudom pontosan.*Spongyabobon felkacagtam, és bólogattam, bár nem volt annyira szűk a hely, hogy egymással mosakodjunk, de azért kellett volna egy kis tornamutatvány ha mindketten meg akarunk fordulni. Együtt nevettünk a hazudós témán, én még mindig próbáltam a kezeimet a fél méteres távolságban tartani, de Egon persze erősebb volt, kicsit megharcoltam vele de végül feladtam.*
-Jó, oké, maximum annyira. Te nyertél.
*Jól sejtettem, hogy az érzékletes leírással felkeltem az érdeklődését, a nevetésem elhalt de a mosoly ott maradt az arcomon, igazán élveztem ezt a kis játékot, egészen felszabadultam, nem volt már köztünk akadály, én úgy éreztem sikerült leküzdeni és ha ez ilyen könnyen megy, a többi is idővel eltűnik. Mindez újabb reménnyel töltött el. *
-Érdes? Talán a faforgács.*Elkezdtem Egont utánozni, de persze én nem a saját combomat simítottam végig hanem az övét.* -Jujj, hát ne panaszkodj mert a tied is olyan durva mint a szeneszsák.
*A többire már csak hümmögtem és azzal az égető kérdéssel foglalkoztam, hogy mi a fenéért nem csókol meg. Pedig olyan szépen néztem esküszöm, már régen táncot kellett volna járniuk a nyelveinknek, de valamin nagyon elgondolkodott, reméltem, hogy nem egy másik nőn. Felsóhajtottam mikor arca az enyémhez közeledett, de meg sem vártam, hogy ő kezdjen. Annyira vágytam már rá, hogy elébe mentem a csóknak, és szomjasan tapadtam az ajkaira. Beletúrtam a hajába, selyemként folyt szét az ujjaim között, szerettem, hogy nem tüsi legalább bele lehet markolni, kapaszkodni. amikor már alig kaptam levegőt, picit eltávolodtam de csak annyira, hogy az ajkaink még összeérjenek, mélyet sóhajtottam és gyengéden beleharaptam az alsó ajkába, ha már egy farkassal csókolózom.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Hétf. Szept. 28, 2015 7:44 pm

Hagyta, hogy elcsattanjon a puszi az arcán, és ha Egon elmebaja ilyen reakcióval jár Rebecca részéről, akkor kár tagadni is, így rábólintott, miközben szélesen vigyorogva figyelte a lányt. Persze ő is csak viccelt, de amúgy sem vette volna zokon a kijelentését.
- Ha az lennél, nem hiszem, hogy itt ücsörögnék melletted – kamuzta kedélyesen. Tekintve, hogy általában hülye kis libákkal járt, akik valóban nem tudták merre van mondjuk az Antarktisz, már hozzá volt edződve az értetlen nézéshez, és egy vicc többszöri elmagyarázásához. De muszáj volt nem túl éles eszűekkel járni, mivel ha nem így tett volna, vérfarkas titka veszélybe kerül. A jelek szerint volt benne ráció, hogy idiótákkal járt, hiszen Rebecca előtt kevés ideig tudta titokban tartani nem túlságosan emberi mivoltát, míg máskor akár egy évtizedig sem bukott le. Mondjuk ez nyilván azért lehetett, mivel nem igazán kedvelte a barátnőit – vinnyogó idiótaságukból kifolyólag – Rebeccát viszont hamar megkedvelte és meg is szerette. – És nem is kell bizonygatnod, tudom, hogy tudod, hogy a Közel-kelet Európa nyugti részén van, Anglia mellett egy kis szigeten – ki más, ha nem Egon tudná, hiszen onnan származott. Játékosan mosolygott, és amilyen baromságot mondott még csak nem is érezte úgy, hogy el kellene nevetnie magát. Ez már az előbb emlegetett elmebaj lesz, talán barátnőjének itt lenne az ideje elgondolkozni egy új pasin.
- Ez esetben, merre is van az a tusoló – nézett a konyha felé összeszűkített szemekkel. – Ne, ne segíts, vadászkopó tekintetem mindent felfed – végigstírolta a konyhát, míg Rebecca beszélt hozzá, és közben széles vigyorra húzta ajkait, és lassan visszafordította fejét a lányhoz. Száját enyhén beharapta, és kaján vigyorral tekintett rá. Szűken egy tusolóban, vagy izgatóan erotikus mosakodás lesz, vagy csetlés-botlással egybekötött katasztrális kísérlet, hogy mindketten letisztálkodjanak. Megjósolhatatlan, épp ezért már alig várta, hogy kipróbálják azt a szűk tusolót. – Senkivel? Akkor ideje lesz felavatni – eddig miért nem gondoltak rá? Talán azért mert Egon nem igazán van oda a tusolásért, és ha tehette nem próbálkozott meg a lánynál lefürödni, hanem inkább a Farkaslakban, ahol van egy kedves kis kád, amibe el lehet merülni kényelmesen.
Egon Rebeccával együtt nevetett, és amikor a lány megpróbálta tágítani a rögtönzött hazugság mércét, Egon finoman, némi kilengést hagyva, de féken tartotta a kezeit. – Na ugye – bólintott vigyorogva. – Az igazság mindig győz – hazudta pimaszul, hiszen ennél nagyobb közhelyet, ami ráadásul nem is volt igaz, ki sem ejthetett volna a száján.
- Igen, meglehet. Túl sokat apríthattál… - vágytól perzselő szemekkel tekintett Rebeccára, és közben óvatosan simította a lány combját, majd ha sikerült úgy manővereznie, akkor a térdét és a lábszárát is, majd megjátszott csalódottsággal megjegyezte. – Igen, ez egészen a bokádig eltarthat – mondta miközben érezte, ahogy a lány kezei is felfedező útra indultak. Hümmögést akart produkálni, de halk sóhaj jött fel helyette, ahogy a kezek a lábát cirógatták. – De én vérfarkas vagyok – nézett a lány szemeibe igézőnek gondolt tekintettel. – Nekem durva, szőrös lábaim vannak, ez a védjegyünk.
Rebecca elébe ment a dolgoknak, ami Egont igen kellemesen érintette. Ajkaik összetapadtak, nyelvük kusza táncot járt, a lány pedig Egon hajába túrt. A hím pedig átölelve őt, igyekezett megszabadítani a felsőjétől, de aztán rájött, hogy úgy nem tudnának csókolózni tovább, így inkább lejjebb orientálta kezeit és Rebecca lábairól megpróbálta lehámozni a „farforgácsot”. Remélte nem ellenkezik, és mivel elég gyakorlott volt, hamar sikerült lehúzható állapotba tennie, már csak egy kis segítség kell a részéről, hogy csípője és a kanapé között átvergődjön. Persze le tudta volna rántani, vagy szét is tudta volna szakítani könnyedén, de nem akart ilyen durva eszközökhöz folyamodni, ráadásul így „feltűnésmentesen” tudta kezét időztetni a lány fenekén. Saját nadrágja kezdett roppant szűk lenni, de boldogan viselte a szorító érzést, miközben nyelve Rebecca szájában kavargott. – Még sohasem kamatyoltam őrzővel – közölte telepatikusan. – De ha csak fele olyan jó, mint legutóbbi barátnőmmel… - nem, valószínűleg semmi oka sincs rá, hogy őrzősége miatt rosszabb legyen az ágyban, és remélte, hogy Rebecca megint értette a tréfát, valamint azt, hogy rá utalt és nem másra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szer. Szept. 30, 2015 7:14 am

Egon & Becca



*A puszi és Egon válasza után néhány lélegzetvételnyi pillanatra elmerengtem, de nem az igaz szerelmen és annak vitatott és/vagy vitathatatlan létezésén, hanem azon, hogy mekkora szerencse, véletlen kell ahhoz, hogy az ember lánya megtalálja a lelki társát. Azt akivel minden nap szép lehet, akivel mindig közös nevezőre tud jutni, akivel képes kompromisszumot kötni, szinte minden témában ugyanúgy ott van és viszonylag - az alkohol ivászaton kívül - közös az érdeklődési körük. Nem utolsó sorban aki mellett még a rosszban is ott tud lenni, mert érzi annyira fontosnak és szeretettnek. Ez sokkal több mint a hirtelen fellobbanó és pont olyan gyorsan elhamvadó, mesékben létező "örök" szerelem. Maga a gondolat is megnyugtatott és cseppet sem éreztem nyálasnak, inkább csak szépnek és jónak, nem tudtam mit tart erről Egon, de azt hiszem nem vele kellene ezt megbeszélnem, ez amolyan csajos téma, ő elég ha csak érzi és azt látom rajta. Egon mindent humorral és szinte határok nélküli hülyeséggel intézett el, hangosan felnevettem a soron következőn.*
-Te viszont remek szépségkirálynő lehetnél.
*Hitetlenkedve megingattam a fejem azon a képtelenségen, hogy csípőből ilyeneket tud mondani és kezemmel felmutattam a győzelem jelképét. Ha már világbékéről és szépségkirálynőkről beszélünk. Még nem hagyta abba, ahogy a konyha felé nézett a tusolót keresve, mint aki nem tudja hol van, bár eddig nem igazán használta a fürdőszobámat, azért képben lehetett, amikor a számtalan estéink mindegyikén kisompolyogtam fogat mosni mielőtt végleg hozzábújtam volna egy nagyon rövid szunyókálásra.*
-Vadászkopó? Nem derogáló ez egy farkasra nézve?*Bezzeg ha én mondtam volna, már a szőnyegen feküdnék két vállon. Hmmm....nem is lenne olyan rossz, sőt!* -Bizony, ideje.*azt még nem is mondtam, de ha megejtjük a tusolást, láthatja, hogy van egy csodanagy kádam is, a nagyim bár nem vezettette be a fűtést és képes volt fát vágni vagy vágatni és kandallóval meleget csinálni a házban, a fürdéshez minden kényelmet megadott magának. Csodálkoztam is mikor beköltöztem és megláttam a fürdőt, hogy milyen szép és szinte új. Talán a ház többi részét is tervezte felújítani, de már nem volt rá ideje. Nekem visznt így tetszett, a régi konyhabútor, a rönk falak, a kopott padló és a kedvencem az emeleten lévő kuckó a félköríves ablak alatt. Korábban láthatóan kihasználatlan hely volt, talán tervezett oda valamit, vagy régebben betöltött valamilyen funkciót, ám amikor enyém lett a ház, már csak üres sarok volt és egyetlen bútordarabnak nem volt ott a helye. Én viszont, főleg tavasszal szerettem ott üldögélni és nézni a kertet, a fákat és a madarakat. Megadtam magam az igazságnak, bár kételkedtem benne, Egon képes volt képtelenségeket szemrebbenés nélkül kiejteni a száján, gyanítottam, hogy a hazugságban is világbajnok. *
-Azért, hogy finom meleg legyen a házban télen amikor majd olyan hideg lesz kint, hogy a hóember is bejön melegedni. *Felváltva néztem a szemeibe és a lábamat simító kezére, mindkettőt élveztem. Beleegyezően, ajak-lebiggyesztve bólintottam a megjegyzésére, miközben én magam is mintát vettem a "durva, szőrös" lábáról, merthogy vérfarkas. * -Ühümmm.*Kit érdekelt? Vágytam az ajkaira és birtokba is vettem azokat mielőtt még ő tette volna meg. Hagytam, hogy a kezei vándoroljanak, én ugyan nem értettem a hirtelen helyváltoztatás okát, de végül is a lényeg a nadrágomban volt, meg az övében, szóval nem ellenkeztem amikor mégis a faforgácsos ruhadarab eltávolítására tette le a voksát. Még a csípőmet is megemeltem, hogy könnyebb legyen lehúzni, de az sem érdekelt volna ha letépi. Talán Egon szinte kielégíthetetlen szexuális étvágya mellett belém is szorult némi perverzió, kíváncsi voltam milyen amikor bevadul, persze nem annyira, hogy fájdalmat okozzon, csak épphogy, picit, állatiasan. Én az ő nadrágját hámozgattam a csók közben, de megrezzentem amikor a fejemben szólalt meg. Mindig ezt csinálta amikor csókolóztunk, pedig mondtam neki, hogy ez nem ér, ha beszélni akar, akkor beszéljen normálisan, én is vissza tudom fogni magam, hogy ne jártassam a számat, de persze neki könnyebb. Sosem fogom megszokni. Kihúztam a nyelvem a szájából, hogy a magam módján és korlátolt lehetőségeimmel szót váltsak vele.*
-Hülye vagy Egon és ne beszélj a fejemben. A legutóbbi barátnőd is ki volt akadva rá.
*Nem mosolyogtam pedig ugyanúgy vicc volt mint az övé, viszont reagálásra sem hagytam időt, legalábbis a hangos szóra és kíváncsi voltam, hogy megszólal-e a fejemben ezek után. Visszavettem a száját és beleharaptam az alsó ajkába és ott is hagytam a fogaim között, miközben a szemeibe néztem már amennyire ez lehetséges volt ilyen közelről, de inkább a száját húztam, nyújtottam és a kezemmel elértem a célomat is, a nadrágfeszítő-domborító kéjkészséget.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Szer. Szept. 30, 2015 8:10 pm

Egon vigyorogva zsebelte be a poénért járó nevetést, de a megjegyzésére összehúzta a szemeit és félrefordított fejjel a lányra nézett, úgy, hogy Rebecca ne lehessen biztos benne, hogy valójában őt nézi-e, vagy egyszerűen csak útba esett. Álmatag képe legalábbis remélte ezt tükrözi. Persze azért észrevette a győzelem szimbólumát, amit Rebecca a képe elé tartott.
- Meglehet – dörzsölgette állát elgondolkozva – csak kellene valami ütős név, mondjuk… Ms. Egonida? – tekintete merengőből aztán átcsapott lelkesedőbe, és féloldalas vigyorral az arcán ökölbeszorított kezekkel rángott utánozva a vinnyogó idióták kedvenc romahát, amikor valamit éppen megnyernek és álságos öröm közepette elküldik egymást a búsba gondolatban. - Szerinted is csúcs szupi név? – kérdezte átszellemülten retardált képpel, de nem sokáig tudta fenntartani, mert kezdett rosszul lenni saját magától, ezért néhány pillanat múlva visszazökkent saját magába. – Úh… - csóválta a fejét homlokráncolva. – Ez azért fájt. – Egy igazi férfi képes bevallani, ha valami kínokat okoz neki, azért elsírni nem fogja magát, de a mentális fájdalom igencsak megviselte.
Egon felhúzta a szemöldökét, fejét ide-oda billegette párszor, majd grimaszolva megszólalt. – Nem, dehogyis – legyintett hanyagul. – Vagyis… hát néhányan zokon vennék biztos, szóval ne nagyon nevezd őket így. Én sem tenném egyébként, de a vadászkopó azért elég elegáns. Végül is a kitenyésztett vadászkutyáknak jobb a szaglásuk, mint egy normál farkasnak, szóval ez akár még bóknak is tűnhet… - a lányra nézett, arcán már csak komolyság és némi aggodalom volt látható. – De… azért ne nevezz így egyetlen vérfarkast sem – a legtöbben nem szeretik, Egont viszont marhára nem érdekelte.
A kettős tusolás képe elfeledtette vele aggodalmát, szélesen mosolygott a lányra, és félrepillantó tekintetével ismét a konyha felé nézett hátha megtalálja a tusolót. Bingó.
- Akkor pórul fog járni – vigyorodott el és a szavak ideje lejárt, hiszen a tettek és… na jó a telepatikus üzenet ideje azért még nem járt le, de vele együtt jöttek a tettek is. Ajkaik összeértek és Egon a lány nadrágját igyekezett levarázsolni, amiben segítséget kapott Rebeccától. Ketten együtt szövetszakadás nélkül elérték, hogy a hím combig lehúzza a nadrágot, aztán néhány pillanatig úgy is maradt, mivel nem akarta egyikük sem a csókolózást abbahagyni. A telepatikus üzenet félbeszakította a lány matatását, de Egon nem bánta. Bőven lesz még ideje kigombolni a farmert. A csókolózás szünetelése viszont már rosszabbul érintette, de rögtön elvigyorodott, ahogy a lány válaszolt neki. – Igen, mindig ilyen kis kényest fogok ki – válaszolni illik, gyerekkorában ezt belé nevelték, és mivel nem kívánta durva módon az újabb csókot és az ajakba harapást félbeszakítani, így kénytelen volt ismét telepatikus üzenetet küldeni. Persze, amúgy sem volt ellenére incselkedni barátnőjével. – Hé… ez fáj, szerintem szakmát tévesztettél, inkább vérfarkasnak kellett volna menned – persze csak poén volt, még ha korábban ez komolyan rosszul esett neki, igyekezett most ezt félretenni. Ment neki, hangja jókedvűen csengett Rebecca elméjében. Persze közel nem fájt annyira, amennyire azt kijelentette, és igazából először megijedt, hogy vérfarkassá változik, ha esetleg mindkettejük szája kivérzik, de aztán eszébe jutott, hogy az őrző tetkó mindent megold, így módosította telepatikus üzenetét, még mielőtt „kimondta” volna. Egon szája vigyorra húzódott, ahogy barátnője érzékeny pontra tévedt kezével, de nem igazán zavartatta magát, folytatta tovább a tevékenységét. A nadráglevétel megfeneklett, de majd annak az ideje is eljön, egyelőre azonban kíváncsi volt mire készül Rebecca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Pént. Okt. 02, 2015 9:11 pm

Egon & Becca



*Ms. Egonidának fogom ezek után szólítani. Volt néhány olyan pillanat amikor nem dőltem be a színészkedésének, és ez a félre/rám nézés is egy ilyen pillanat volt. Tudtam előre, hogy megint valami hülyeségen töri az agyát, és lám meg is kaptam a soron következő poént. nem a névválasztás volt az ami majdnem könnyeket csalt a szemeimbe a nevetéstől, hanem ahogyan leutánozta és kifigurázta a szépségkirálynőket, illetve a kényeskedő, szőke agyú lányokat. Ezúton is elnézést kérek minden szőke hajú lánytól és nőtől, nem kenyerem átvenni a férfiak degradáló gondolkodását, és magamat sem akarom fényezni, de azért, volt benne valami. Én nem tudtam úgy csinálni ahogyan ő, de azért megpróbáltam. Meglehetősen szélesre húztam az ajkaimat mint aki százkarátos mosollyal akar győzni, cseppet sem volt természetes, ezt már abból éreztem, hogy rögtön lezsibbadt a szám, és minden bizonnyal idétlenebb voltam mint egy cukorhabos ruhába öltözött vénasszony.*
-Csúcsszupi! Öööö…csudi szépecske.
*Kész, ebbe bele fogok betegedni. ahogy elnéztem őt, elég hamar feladta és pont annyira fájt neki is. Nem kellett szavakkal meggyőznie. Elég is volt ebből, nekem is neki is, egy farkas azért…na most ha látta és hallotta volna valaki a falkából, tuti biztos, hogy ketrecbe zárták volna veszettség gyanújával. *
-Eszem ágában sincs lekutyázni egy farkast. Te tetted. *Mutattam rá a nyilvánvalóra és még meg is böktem az ujjammal. * -Megjegyzem, vadászkutya sem. De azért gondolom ha esik az eső, ugyanolyan ázott kutyaszaguk van, vagy nem?
*Talán nem volt jó ötlet a tusolás előtt ezt megkérdezni, de kíváncsi voltam rá. Azonnal a szám elé kaptam a kezem, a szemeim azonban nevettek az ajkaim helyett is. Nem akartam megbántani, különben meg Egon sosem vett igazán magára semmit sem, tudta jól, hogy csak húzom-nyúzom, és én is megkaptam néha a magamét…..egykor, régen, pár hónappal ezelőtt. Most megint olyan volt minden és én boldog voltam, természetes, hogy megszaladt a szám, aztán a nyelvem is. Meg a kezeim. A horgolni vágyók magazinja kismiska volt hozzám képest, amilyen mintákat leírtam miközben a nadrágjával ügyködtem. A fenébe miért nem hord gumis vásznat, vagy megkötőst mint régen a vadnyugaton? Veszek neki egyet. Már az én kezem is a nadrágot dudorította, le kell róla hámoznom ha addig élek is, ám ha sokat beszél a fejemben, nem fog menni. Még mindig megrezzentem tőle, annyira fura volt és utáltam. Most. Amikor megint megszólalt hang nélkül, erősebben haraptam meg, csak azért, hogy igaza legyen, fogaim között a szájával kissé értetlenül hangzott az egyetemes szájbefogásra való utasítás.*
-Kuss! *Utána persze megcsókoltam és visszaadtam neki a nyelvem, hátha tud kezdeni vele valamit. Megint a kanapén kezdünk, eljutunk valaha a tusolóba? Szerencse, hogy Egon nem volt piperkőc és finnyás. Hagytam a nadrágot és a felsője alá nyúltam, hogy azt húzzam le róla, közben próbáltam eldönteni a kanapén hosszában, akkor a nadrágra is sort keríthetek újra. Ha eljutok odáig, csak három másodpercre van szükségem és enyém lehet az amire hónapokat vártam. Már az előbb is konstatáltam, hogy maximálisan készen áll, kissé türelmetlen is lettem hirtelen, elbabráltam a gombbal amibe beletört a körmöm. Hiába, az enyém nem farkaskarom és jobban is fáj ilyen esetben. Felszisszentem és Egon szája elé tartottam egy gyógyító puszira, nem tudtam, hogy megérti-e, de addig nincs több csók.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Vas. Okt. 04, 2015 8:59 pm

Az IQ vitézek megformálása úgy tűnt remek szórakozás volt, hiszen Rebecca is tudott nevetni rajta, pedig volt egy kis félsz Egonban, hogy vajon mennyire fogja sértőnek venni. Úgy látszik azonban semennyire, hiszen Rebecca is felvette a társalgás ezen módját, ami meglehetősen szórakoztatta a hímet, és felkuncogott, amikor csodálatos névválasztását a lány kommentálta. A vigyor a képén nem is lehetett volna természetellenesebb, de szépségkirálynő választáson sem igaziak azok a mosolyok, vagy ha igen, akkor még süsübb népség, mint azt Egon gondolná. Nevetése elárulhatta, hogy szórakozik, de hamar belefájdult a feje, és inkább hanyagolta a témát, minthogy agyérgörcsöt kapjon, mert oké, hogy vérfarkas, de a fene tudja, lehet az agylágyulást nem tudná kiheverni és mostantól nem Egon vagy esetleg Ms. Egonida lenne, hanem a falka Együgyű Egonkája, aki nyáladzva bólogatva tekintene mindenkire. Hát, mondjuk ez nem lenne túl hosszú életű karrier. A falka az emberekkel ellentétben a retardáltságot nem szívleli.
- – nevetett fel meglepetésében, majd kezével hessegető mozdulatokat tett a pimasz ujj elűzésére. – Jó, igen én voltam, de nem szeretném, ha esetleg te is megtennéd – persze ebből már rég leszűrhette, hogy bizony a kutyázás igencsak sértő, de bevallani, hogy az előbb hazudott olyan lett volna, mint azt elismerni, hogy nem ért a kocsik motorjához, vagy, hogy nem szereti igazán a sportot.
Egon, a lány megjegyzésére nagy adag levegőt szívott be a száján keresztül, de döbbenetében már képtelen volt becsukni azt. Szemei kikerekedtek és el kellett néhány másodpercnek telni, mire fogai dacosan összecsattantak, szemei összeszűkültek, arca durcás vonásokba torzult és mutatóujjával Rebecca felé bökött. – Ez egyáltalán nem volt szép – rázta a fejét, és közben tagoltan, minden egyes szót megnyomott, hogy éreztesse mennyire „felháborodott” a megjegyzésen. Igen, próbálkozott nem elnevetni magát, de a lány arca elé kapott keze és mosolygós szemei miatt ez igazi erőpróbának minősült. – De… igaz, ha farkas alakban kap el minket a zuhé, akkor ja… ázott kutyaszagunk van – ingatta a fejét és sértődötten legyőzött képet vágott, de hamarosan előbukkant a mosolya is.
A játék elkezdődött, amire hónapokat kellett várni, és mindketten belelendültek, és furcsa módon Rebeccának valamiért nem tetszett a telepatikus kommunikáció. Erre talán abból jött rá, hogy ajkának fájdalma erősödött – azért nem volt épp kellemetlen – és közben a lány hanggal is ráerősített, de még csak farkashallás sem kellett volna hozzá, hogy bárki, aki ebben a szituációban van megértse mire gondolt. Egon pedig amúgy is tisztán értette. – Hogyne persze... – ha Rebecca azt hiszi övé az utolsó szó, hát akkor csalódást kell okoznia neki.
Rebecca ezután stratégiát váltva már Egon pólóját igyekezett levenni, és ebben a hím partner volt, ezért minden gond nélkül lecsúszott, közben ha már úgyis benne voltak a mozdulatban akkor hagyta magát vízszintbe dönteni. Rebecca pedig mint sólyom csapott le oda, ahol a korábbi helyzetből adódóan képtelen volt zsákmányát levadászni. Most viszont szabad volt az út és mégis… a fájdalom hangját hallotta, majd mikor enyhe értetlenséggel nézett a lányra, sérült ujja bukkant fel előtte. Szegény, beletört a körme. Sebaj, nincs is jobb feladat egy mártír számára. Nem kellett külön hozzáérnie a testrészhez, hiszen bőrük érintkezett itt-ott, és Egon is úgy orientálta kezét, hogy a lány fenekének csupasz részeit simogathassa. Nem hunyta le a szemét, a Fájdalomtérkép így is előugrott elméjében, és már át is szippantotta a sérülést. Apró, jelentéktelen fájdalom kúszott át, ami szinte azon nyomban gyógyulni kezdett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Hétf. Okt. 05, 2015 8:43 pm

Egon & Becca



*Tényleg mindent elhülyéskedünk, sosem gondoltam, hgoy találok olyan férfit még ebben az életben aki vevő erre. Persze tudtam én komoly is lenni, de, hogy őszinte legyek sokkal jobban tetszett ez mint a karótnyelten ülés egy osztályon felüli étteremben. Szerettem a szépet és a kényelmet, néha a pompára is vevő voltam, de jobbára egyszerű maradtam és ez így volt jó. Egon humora magasan verte az dilid fogalmát de jól állt neki és imádtam érte. azért ez a szépségkirálynős allűr sok volt még nekem is, de legalább lesz mit mesélnem az unokáimnak, ha ugyan lesznek egyáltalán. Addig maradnak a keresztlányaim és a barátnőm New Yorkban aki már korábban élénken érdeklődött Egon iránt, de mióta nem találkoztunk, nem meséltem róla többet és ő jó érzékkel nem is kérdezett. Tudta, ha el akarom mondani, úgy is elmondom. *
-Nem fogom, megígérem. Nem szeretnék farkas lakoma lenni.
*Nevetve mondtam és poénnak is gondoltam, bár Jay is említett valami hasonlót a medvetámadásnak álcázott „balesetekről” de egyelőre m ég nem tartottam ott, hogy erről ténylegesen tudomást vegyek, ezzel kapcsolatban még a struccnál tartottam. A vétlen elejtett kérdés után Egon arcát és reakcióját látva megijedtem, hogy túlmentem a határon. A mosolyom eltűnt és a szemeim sem nevettek már.*
-Ne haragudj, bocsánat, én nem akartam…..tényleg nem volt szép. Ne haragudj.
*Szépen bevettem, hogy megbántódott, most nem láttam át a szitán és pár pillanatra felmerült bennem a bizonyosság, hogy megint nem látom őt, de most soha többé. Hiába volt az elmúlt óra szép és kellemes és olyan mint régen, még bennem élt a magányosan töltött hónapok minden perce. Próbáltam megsimogatni az arcát, hogy kiengeszteljem, és akkor elmosolyodott. Felmorrantam.*
-Ez meg tőled nem volt szép.
*Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, szerencsére mindez nem árnyékolta be a megkezdett játékot és nekiláthattam, hogy kielégítsem régóta rabláncra zárt vágyaimat. Ez sem ment simán, Egon a fejembe beszélt és talán értékelnem kellett volna, hogy nem szeretné félbehagyni a csókunkat, de nem tudtam. Persze edződnöm kell még, nem ő lesz az egyetlen aki közli velem a gondolatait, Jay is megtette nem egyszer a virágüzletben és biztos lehettem abban, hogy itt nem állunk meg. Egon olyan volt mint egy szemtelen, rossz gyerek, csak azért is magához vette az utolsó szó jogát, hiába harapdáltam, úgy sem fájt neki. Kapkodva kezdtem vetkőztetni, hol itt, hol ott próbálkozva, a pólójával könnyebb dolgom volt, de a nadrágjába beletört a körmöm, de csak azért mert szemernyit sem segített. Épp csak hanyatt döntötte magát, vagyis hagyta, hogy én megtegyem, de csak a fenekemet markolászta. Ez utóbbi viszont biztosan jól jött nekem is csak nem tudtam róla, az apró fájdalom azonban hamar eltűnt, a körmöm ugyan nem nőtt vissza, bánja kánya.*
-Ez jóóóó!*Nézegettem egy kicsit az ujjam és mosolyogtam, én mondjuk puszira gondoltam de ez a megoldás is megfelelt. * -Mit meg nem tesz a férfiember azért, hogy ne akadjon el az akció.*Nyelvet öltöttem rá, majd előrehajoltam és a szájába dugtam. Látatlanban folytattam a gombolást és végre sikerült, elkezdtem lehúzni róla a nadrágot de ahhoz el kellett hagynom a száját amit kis hezitálás után meg is tettem. Elkezdtem a mellkasát csókolgatni, ízlelgetni, egyre lejjebb és közben a nadrág is lejjebb csúszott. Elértem a hasát és felnéztem rá egy incselkedő mosollyal az arcomon.*
-Tusolunk vagy….?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Kedd. Okt. 06, 2015 7:43 pm

- Helyes – mosolyodott el elégedetten, de nem vette át a lány nevetését. Ha már ő kibírta, hogy nem falja fel, akkor bizony rettentő ironikus lenne, ha ezt más tenné meg. Na meg eléggé maga alá kerülne egy ilyen helyzetben. Szeretette Rebeccát, nem lett volna képes bárhol, bármikor megvédeni őt, és nem is akarta ebbe az illúzióba ringatni magát, de attól eltekintve próbálta őt megóvni néhány dologtól. A vérfarkasokkal szembeni helyes megszólalás pedig kifejezetten hasznosnak bizonyult, igaz nem gondolta, hogy a lány így beszélne egy fajtabelihez, de hát az ördög nem alszik. – Én sem szeretném, ha nem láthatnám többet a mosolyodat – Egon ezt most teljesen komolyan mondta és semmiféle viccet nem vitt bele, ahogy tekintete sem árulkodott tréfáról, pedig sok mindennel elcsaphatta volna a komoly hangulatot, mint például azzal, hogy a mosoly helyett a szépségkirálynős vigyort említi.
Egon fenntartotta szabadkozása idejére a sértett arcot, és csak miután Rebecca eléggé kiaggódta magát, csak azután mosolyodott el. Megsérteni egy ilyen megszólalással? Ugyan kérem, az igazság sohasem fájt neki, vagyis az a féle igazság, amivel eddig szembesítették nem okozott neki kellemetlen perceket. És valóban rohadt büdösek tudnak lenni, ha bundás képükben áznak rommá. Mondjuk ez egy vérfarkast ritkán zavar, Egont meg egyáltalán nem. Feküdt már folyóparton, kacsazsírtól csöpögő kezekkel a hajába túrva, anyaszült meztelenül. Egy kis elázás igazán meg sem kottyan. – Meglehet – vigyorodott el Rebecca szavaira.
Úgy tűnik előzetes tervei ellenére mégis csak lesz valami a mai napon, de ezt persze egyáltalán nem bánta. A póló lekerült róla, de a nadrágba beletört Rebecca foga… vagyis a körme, apró részletkérdés, de így legalább tudott érte valamit tenni. A fájdalom jelentéktelen volt, szinte fel sem fogta és máris gyógyulni kezdett. Örömmel konstatálta, hogy Rebeccának is tetszik a mutatvány. – Ugye? – persze ilyen sebeket már féléves vérfarkasként is képes volt átvenni, de ettől eltekintve roppant büszke fejet vágott. – Már, aki megteheti – szélesedett ki vigyora és a lány fenekén járatta kezét. Valahogy a szavak nem igazán akartak jönni belőle, de talán Rebecca ezt most nem is bánta. A pimaszul kiöltött nyelv hamarosan Egon szájában landolt, aki felkészülve a dokkolásra készenlétben várta a csatlakozni vágyó űrkompot. Sikeres volt a művelet, a személyzet fellélegezhet, a féléves oxigén ellátás biztonságban megérkezett. Mellesleg a nadrágjával is sikerült elboldogulnia, és hamarosan a lány ajkai mellkasát, majd hasát csókolgatták. Egon bokszeralsója különösen hegyesen kiálló domborulatot mutatott, és nem is értette Rebecca miért nem húzta le a nadrággal együtt azt is. Nem gond, előbb úgyis ki kellene a lányt bújtatni a bugyijából. Kezének finom mozdulataival a ruha alá nyúlt, és szépen finoman elkezdte lefejtegetni, majd, mint, aki álomból ébredt fel, értetlen arccal nézett a lányra. – Tusolás? – rázta a fejét, fogalma sem volt, hogy miről beszél, aztán néhány pillanat múlva eszébe jutott, hogy tusolni akartak. – Ja… persze… hogyne – vigyorodott el. – De előtte még, szerintem maradjunk itt... hiszen itt olyan meghitt – majd bevágódnak később a tus alá, ha nagyon szeretnének, és akár még…- De ha szeretnéd, akár ott is folytathatjuk, amit itt elkezdtünk – mindenesetre a bugyijára úgysem lesz szüksége, ezért egy mozdulattal lejjebb tolta a combjáig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szer. Okt. 07, 2015 5:29 pm



Egon & Becca


*Ha nem kéri, akkor sem tettem volna olyan őrültséget, hogy lekutyázok egy vérfarkast, köszöntem szépen az életem remek volt úgy ahogy volt, főleg azok után, hogy Egon megjelent újra és úgy tűnt már nem kell tőle búcsút vennem. Nem szándékoztam ezt bonyolítani holmi összetűzéssel, aminek jelenleg csak én látnám kárát. Eddig jobbára elviccelődtük a dolgokat, sőt szinte mindig, nem igazán láttam Egont komolynak kivéve ott az erdőben, de akkor egészen másról volt szó. Most azonban elkomolyodik és tudom, hogy szándékosan nem akarja tréfával elütni a beszélgetés tárgyát. Nő vagyok és meglehetősen romantikus lélek, ezért meghatódom attól amit mond és attól is ahogyan mondja. Mosolyom szelídítésével reagálok rá, de minden bizonnyal a tekintetemben is látszik, hogy most jólesően szíven talált. Az érzelmi hullámvasútra nem most ülök fel, már régen ott csücsülök az első kocsiban, Egon nem nyújtja hosszúra a romantikus oldalát, rögtön ezután kapom az átverést, gondolom csak azért, hogy ne bízzam el magam és ne nagyon szokjak hozzá az ilyen elringató szövegekhez. Kiaggódóm magam, utána kibosszankodom magam, utóbbi t nem viszem túlzásba, és talán a bosszankodás sem a megfelelő szó arra amit érzek. Ő persze minden megnyilvánulásomat kihasználja valamire, de nem tudok rá haragudni mindezért, utólag inkább szórakoztató ahogy simán belesétálok a csapdáiba. Ezek után úgy gondolom jogosan megérdemlem, hogy kapjak belőle egy kis kóstolót, hiszen olyan sokáig kellett nélkülöznöm és az eltelt idő egyenesen arányos az iránta való éhségemmel. Ezért némileg türelmetlen vagyok, sietek, kapkodok bár én észre sem veszem, meg is kapom érte a „jutalmam” Egon nadrággombja megbosszulja a rángatást és a körmömet veszi. Nem sikoltok fel mint a cicababák akik órák hosszat ülnek a körömépítő szalonban és úgy gondolják minden egyes darab értéke felér egy Van- Gogh festménnyel, épp csak szisszenek egy picit de máris van rólam gondoskodva. Már korábban érezhettem Egon fájdalom elszívó képességét, de még most is el tudok rajta csodálkozni és lelkes vagyok mint egy karácsonyi ajándékot bontogató kisgyerek. *
-Ugyeee! *Mosolygok és úgy nézek az ujjamra mintha ugyan most varrták volna vissza valami spéci, földönkívüli technológiával.* -Iiigeeeen. *Megmozgattam a fenekemet a tenyerében míg előrehajoltam, hogy újra birtokba vegyem a száját és a nyelvét, de hamarosan el is hagytam, hogy lejjebb vándoroljak. A nadrágnak búcsút intettem ha nem is könnyeset , keszkenő lengetésűt, és tovább nyalakodtam a hasán, az alsót szándékosan nem nyúztam le róla, még egy kicsit húzni akartam az agyát, pedig legszívesebben már belefogtam volna az intenzív hempergésbe. A felsőm Egon nadrágja után repült és vele létesített a padlón mélyebb kapcsolatot én pedig feltettem azt a kérdést amivel szándékomban állt Egont kibillenteni egy kicsit az ejtőzésből. Költői kérdés volt, mindegy volt mit válaszol, de persze kaptam az alkalmon.*
-Igazad van, mindig itt kezdünk, a bejáratott szokásokat kár lenne megtörni. *Ezek után némi harc árán de közösen megszabadultunk a bugyimtól, végül én hámoztam ki őt az alsójából. Most már semmi sem állta utamat, a kezembe vettem a lényeget, erős volt és kemény, pont olyan amilyennek szeretem. Lehajoltam és végignyaltam rajta, úgy faltam mint annak idején a fagylaltot a tóparton.*
-Remélem….ettől egy kicsit….bevadulsz….persze bunda…..nélkül.
*Rávigyorogtam, majd folytattam, ha hagyta. Feltört belőlem a buja vágy és szerettem volna megismerni a vadabbik oldalát is.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Pént. Okt. 09, 2015 9:45 am

+18

Rebecca csodálkozása sérült ujjának helyreállításában jól eső érzéssel töltöttel el Egont. Szeretett meglepetést okozni a lánynak, aki a jelek szerint nem erre számított, amikor bosszankodó szisszenése után az ujját mutogatta neki. Ragtapaszt biztos nem akarhatott kérni, hiszen ő volt itthon, és Egonnak fogalma sincs, merre tarthatja az ilyen dolgokat Rebecca.
A lány felsője lekerült, és Egon tekintete egy időre elidőzött a csodás látványon, de nem sok lehetősége volt bambulni, mivel Rebecca beszélni kezdett.
- Teljesen egyetértek – vigyorodott el, és közben a lány bugyiját levette, persze azért Rebecca is segített, igaz le is téphette volna, csak nem akart ezzel fájdalmat okozni neki. Fene se tudja milyen strapabíró holmit hord, még a végén véraláfutásos lenne a combja. Mondjuk azt is át tudná venni…
A gondolatot egy kellemesen csiklandozós érzés törte meg, ahogy a lány kézbe vette a lényeget, és némiképp tovább is lépett. Eddig sem volt higgadt állapotban, de ezek után képtelen volt másra gondolni. Csípője önkéntelenül emelkedett és süllyedt, annak megfelelően, hogy Rebecca épp mit művel odalent. Egon végigsimított a lány hátán, majd a fejére tette tenyerét, és lazán simogatni kezdte.
Nem igazán volt kedve beszélgetni, de szó nélkül sem hagyhatta a megjegyzést. – Ha bevadulnék az rosszul érintene téged – közölte derűsen. Bele sem akart gondolni, hogy egy törékeny emberi test milyen károkat szenvedne, ha egy vérfarkas tényleg bevadulna felette. Azért, ha nem is teljesen kontrolálatlanul, de valamennyire azért képes eleget tenni a lány kérésének. Elvégre miért ne?
Kezének ujjával felemelte a lány állát, lüktető ágyéka panaszos sóhajával mit sem törődve, majd karját megragadva maga felé húzta, úgy hogy lehetőleg a lány feneke a hasán landoljon. A kanapét azért nem akarta szétrúgni, de ha nagyon mocorognak lehet, hogy az lesz belőle. Erősnek ható mozdulatokkal megmarkolta Rebecca fenekét, majd ajkaival elkezdte csókolgatni a lány nyakát, és egyre lejjebb ment, és ha még volt rajta melltartó, akkor azt fogai közé kapta, és egy erőteljes rántással leszaggatta róla. Nem igazán figyelte, hogy hol szakadt el, lehet, hogy fogai nyomán, de az is lehet, hogy hátul kapcsolódott ki. Nem gond, biztos van neki több is, egyébként is kár elrejteni ezt a két szép példányt. A hím így hozzáfért a kerek domborulatokhoz és ajkait a baloldalira tapasztotta, miközben farkaserejének könnyedségével emelte kicsit magasabbra a lány testét, aztán hátrébb hogy a kapcsolat létrejöhessen. Egonnak már készen állt, és remélte Rebecca is, de ha nem majd mondja, hogy még várjanak egy kicsit. Nyelvének csapásaival izgatta a lányt, miközben pénisze a bejutást kereste és amikor megtalálta határozottan, de nem túl erősen előrébbnyomakodott. Egyik kezével a fenekét cirógatta, míg másikkal a hátát simogatta, és ha képes lett volna a lábát is bevetni hasonló célokra nyilván megtette volna, de az meghaladta a képességeit. Élvezte a lány minden egyes rezdülését, ahogy kifújta a levegőt, ahogy a verejték szépen lassan mindkettejüket beteríti, és ahogy Rebecca kérte, Egon miután már nem okozott fájdalmat  megragadta a lányt, és gyorsított, miközben ajkai és nyelve is egyre intenzívebben kóstolták barátnője puha bőrét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Vas. Okt. 11, 2015 7:40 am


Egon & Becca



*Helyre állt a béke és átnyergeltünk egy másik lóra. Már semmi nem állta utamat ahhoz, hogy megpróbáljam bepótolni az elvesztegetett hónapokat. maradtunk tehát a kanapén és egyelőre hanyagoltuk a tusolást, igazság szerint sokkal jobban örültem ennek, meglehetősen türelmetlen voltam, mint az az iménti percekben kiderült és nem biztos, hogy jól viseltem volna ha még fel is kell caplatni a lépcsőn a fürdőig. Mégiscsak jobb itt a kanapén mint türelmemet vesztve a lépcső közepén, mert az is esélyes volt. Birtokba vettem hát Egon most leglényegesebb testrészét és eljátszadoztam vele, nem kevés hátsó szándékkal. A szenvedély lángjai magasan lobogtak bennem és vágytam egy kis plusz fűszerre, de azért nem akartam elmenni a végletekig. Elég volt egy kis kóstoló akkor ott az erdőben, sejtettem, hogy elég némi viharos érzelem és máris vadállat lesz, bár abban bíztam, hogy bántani nem fog. De ki tudja, hogy a testi vágy miként változtat mindezen. *
-Csak egy kicsit….hhmmmmm…..ne fogadd, hanem vedd el.
*Két kóstolás között sugalltam a lényeget, a végét kissé elkuncogtam de valószínűleg ez nem billenti ki a jelenlegi helyzetéből, nálunk úgy sem szokványos semmi. egyik kezemmel végigsimítottam a mellkasán, majd gyengéden bele is karmoltam, csak egy kis fűszer semmi más. Élveztem a játékot, a testem minden porcikája kívánta, a régi emlékek új gondolatokat fűztek a vágyaim közé. Nem gondoltam azonban, hogy ezek után rövid úton véget vet a lenti kis játékomnak, de megtette, csodálkozó pillantásokkal övezve néztem rá s hagytam, hogy felhúzzon magához. Reméltem, hogy nem véletlenül tévesztett célt, hiszen a hasára ültetett, de már az is eléggé felajzott, a kezemmel hátranyúltam, hogy ne veszítsem el a lényeget, ezért mikor a nyakamról a melltartómhoz ért és azt a fogaival tépte le – egy röpke, néma sikollyal búcsúztam a kedvenc fehérneműmtől – az ujjaim némileg rászorultak a kéjt osztó dorongra. A hasamban magasra csaptak a lángok és pillanatok alatt elemésztették az ott repdeső pillangókat, úgy emelt fel mintha csupán egy maroknyi tollpihe lennék és csak egyetlen lélegzetvételnyi időbe telt mire vakon de biztosan megtaláltuk egymás kapcsolódási pontjait. Miazhogy készen álltam, remegtem érte, beletúrtam a hajába és még jobban magamhoz húztam, biztatva, hogy tegye félre egy kis ideig az óvatosságot. Másik kezemmel a hátán kalandoztam kicsit, körmeimmel végigszántottam a bőrén hátha ezzel előhívhatom belőle a vadságát de azt hiszem jelenleg én voltam a vadabb. Meg sem vártam, hogy belelendüljön a lényegbe, én magam gyorsítottam be, muszáj volt minél mélyebben magamban éreznem, a bőrünk a viharsebességgel kiválasztott verejtéktől kissé sikamlós lett, de csak megkönnyítette az amúgy sem nehéz mozdulatokat. Ennyi kihagyás és utána való éhezéstől nem voltak illúzióim arról, hogy meddig bírom nyújtani az élvezetet, csak szánalmas kísérletezés volt és igazán nem is akartam. A lelkem és a szívem már megkapta a feloldozást, most a testem vágyott rá és könyörgött némán érte, Egon pedig kitett magáért bár ha nem csinál semmit akkor sem tartott volna sokkal tovább. A kielégülés kapujában álltam és könnyedén átléptem a küszöböt, arra a pillanatra azonban nem emlékszem egészen tisztán, a rajtam elhatalmasodó vágy csupán a bennem tomboló viharra fókuszált, hogy közben újra belekarmoltam a hátába, már nem. A testem íjként feszült meg mielőtt elernyedtem volna, jóleső remegés hullámai követték a diszkrét sikolyomat, Egon ajkait kerestem, hogy szomjasan kortyoljak a csókjaiból, miközben még mindig ringattam a csípőmet, hogy az utolsó cseppeket is kiélvezzem. Persze ha ennél többre lenne szükség, mert Egon nem volt olyan gyors mint én, akkor szívest örömest. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Vas. Okt. 11, 2015 11:09 am

+18

Egon kissé meglepődött, amikor Rebecca a hasán ülve hátranyúlt, és mivel pajzsa nem volt eléggé leeresztve nem érezhette milyen szinten van a vágyakozása, de ez nem is igazán zavarta. Arca arról árulkodott, hogy nem kicsit türelmetlen, és a rámarkolásos fogás is ezt bizonyította. Hát, még a végén tényleg be fog vadulni, mivel a levegőt már szaggatottabban vette, és a szíve is hevesebben kezdett el kalimpálni. Arcán a vigyor nem volt kéjgyilkosos, ahogy máskor sem, de azért látszott rajta, hogy szívesen felfedezné újra a lány rejtett zugait. Amilyen régen volt szexuális kapcsolata valószínűleg nem fog sokáig tartani, de majd valamit kitalál, hogy ne tíz másodperces aktus legyen. A melltartó lerágása tovább locsolta benzinnel a tűzet, és a karmolások is hozzátettek ehhez, még ha a fájdalom szinte rögtön múlni is kezdett. Izmai megfeszültek, ahogy pozícióba helyezkedtek, de nem sok ideje volt, mert Rebecca gyorsan magához ragadta az irányítást. Ettől eltekintve azért Egon nem ült békésen, hanem csípőjét néhány elcseszett kezdeti mozdulattól eltekintve a lány ritmusára járatta. Nem ő dominált a mozgásban, csak rásegített. Testének izmai megfeszültek, de ellenállásban tartotta azokat, hogy Rebecca ne roppanjon össze, de képtelen volt lazán tűrni, ahogy az érzés keresztül szambázik a testén, és minden porcikáját elönti. Szerette a lányt, ahogy a vele való együttlétet is, minden apró biztonsági óvintézkedéstől eltekintve is, amit ilyen alkalmakkor tennie kellett. Nem volt szabad teljes erővel belemenni a dologba, mert az csak fájdalmat okozott volna neki, de nem volt képes higgadtan feküdni sem. Ujjai a lány hátát siklottak végig, markolászva, aztán a fenekére is lecsusszantak, majd csípőjére, aztán át a mellekig. Kettejük izzadtságának szaga körbelengte őket, és Egon közeledett a végkifejletthez, mégsem ő volt, aki először megfeszült a kielégülés okozta gyönyörtől, de ahogy Rebecca a hátába mart - most már nyilván vért is serkentve körmeivel - Egon kéjes vágya beteljesüléshez közeledett. Mártír volt elvégre, nyilván van benne némi mazochizmus is, de mindenesetre kicsit lekéste a lányt, mert már akkor élvezett el, amikor a lány sikolya betöltötte elméjét, és a nyelve a száját. Mereven szorította magához, ahogy teste kilökte magából a felesleget, egy új élet születésének reményében. Hát arra várhat kedves élet, mert ennek az esélye kevesebb, mint egy százalék, de lehet, hogy még annál is csekélyebb. Áldásos a vérfarkas lét. Nem kell óvszerre költeni, és még akár AIDS-esekkel is lefeküdhetne, akkor sem lenne semmi probléma. Apró rángások közepette csókolóztak, a hátán a karmolás már gyógyulni kezdett, és már nem is érezte a fájdalmat.
- Ez már veszett mód hiányzott – lökte csókolózás közepette Rebecca elméjébe a szavakat. Pénisze még mindig odabent volt, de kár lenne kihúzni. Kellemes meleg helyen van, ráadásul még nem is vesztette el minden keménységét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Hétf. Okt. 12, 2015 7:02 pm


Egon & Becca



*Nem tudtam mennyire fogja vissza magát, igazság szerint azt sem érzékeltem, hogy erre egyáltalán szükség van, csak hagytam, hogy sodorjon az ár és elvesztem az érzékek birodalmában. Noha az elmúlt hetekben nem ez volt a legfontosabb dolog amire vártam és vágytam, nem az együttlétünk járt a fejemben és némi kevés kivétellel az álmaim sem voltak erotikusak Egon főszereplésével, azért valószínűleg nem engedtem volna el a megtörténte nélkül. Mégsem hiszem, hogy csupán ez fémjelezte volna a kapcsolatunkat, nem a szexre alapoztuk hanem az érzelmekre de hiába fogadtuk meg mindketten a másiktól függetlenül, hogy ezt ma a nagy kibékülés küszöbén kihagyjuk, képtelenek voltunk rá.
Olyan volt mintha egyszerre érintene mindenhol, teljesen beburkolt az érzés, száz keze volt melyekkel bebarangolta az egész testemet, felizzítva a vágyat egészen a lobogó tűzig. Egy kicsit önzővé tett és figyelmetlenné, de reméltem, hogy az én kéjes hullámzásom őt is magával ragadja és egyébként biztosra vettem, hogy együtt lépünk át a kapun. Majdnem összejött, ezt persze csak pár pillanatnyi fáziskéséssel érzékeltem de igyekeztem pótolni a hiányosságaimat és újra erőteljesebb csípőmozgással menteni a menthetőt. Éreztem ahogy bennem lüktet és elönt a forrósága, akár a láva épp csak nem emésztett hamuvá. Elmerültem a csókjában és a testemben kelt apró remegések kavalkádjában, hosszúra nyúlt percek múlva csitult csak a bennem tomboló vihar. Végül elült, csend lett, már nem dobáltak a hullámok, lágyan ringatóztam a kielégülés egyre nagyobbá váló gyűrűin. Most valahogy az sem érdekelt, hogy a fejemben szólalt meg, jobb volt mintha a számba beszélt volna. Nekem viszont meg kellett válnom tőle, hogy kimondjam amit szeretnék, a fenébe is ez nem igazságos.*
-Egyetértek…..azt hiszem….egy kicsit elsiettem…….de mentségemre…..legyen mondva, nagyon hiányoztál.
*Apró csókokkal hintem az arcát a szünetekben kifejtem a gondolataimat, s egészen hozzásimulok, hogy ne fázzak, mert a bőrömet ellepő verejték csak addig szép és jó míg a hullámok dobálnak, szélcsendben hidegen tapad akár a vizes ruha esőben. Nem akarok megválni tőle, szerencse, hogy nem az ágyban vagyunk ahol elég lenne a takaró alá bújni, most én vagyok felül és hacsak nem dob le magáról mint a betöretlen ló, ott maradok amíg magától ki nem csusszan belőlem, de az érzésből gyanítva ez nem mostanában fog bekövetkezni. *
-Ne merészelj még egyszer ennyi időre magamra hagyni.
*Könnyed kis fenyegetés a „különben” kihagyásával, nem mintha bármit is lépnék a távollétében a hiányommal küszködve. Ezt ő is tudhatja, legalábbis remélem, hogy így gondolja, nálam szóba sem jöhet a szamár. Némi tornamutatvány bemutatásával próbálok a kanapé szűkös keretein belül úgy helyezkedni, hogy a lábaimmal átöleljem a derekát, de ne tegyek kárt a fontos részekben és ott maradjak a helyemen. Ha sikerül segédlettel vagy anélkül, akkor a karjaimmal is átölelem a nyakánál fogva és fejemmel kicsit hátrahajolva nézek a szemeibe. Kacéran és óvatosan csípőtáncolok, hátha.*
-Mehetünk tusolni ha gondolod, de akár filmet is nézhetünk. *Akár vihet is, nem egyszer bebizonyította, hogy könnyedén elbír, most pedig még egy-két kilóval könnyebb is vagyok mint máskor, ha nem hárommal. -Világrengető volt az a kibékülés, de azért hanyagolnám az előzményeket legközelebb. Mit szólsz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Kedd. Okt. 13, 2015 7:55 pm

Lehetne pusztán apró figyelmességnek mondani, amit Rebecca tett, miután a gyönyörök kapuján átlépve csókjával édesítette Egon közérzetét, de a hím számára világmegváltó gesztussal ért fel. Baromi jól érezte magát és rendkívüli módon hiányzott már a Rebeccával való együttlét minden egyes része, így nem csoda, hogy nem tartott túl sokáig a művelet, de legalább a lány is hamar a végére ért, így nem kellett szégyenkeznie miatta.
Kár, hogy Rebecca nem képes telepatikusan kommunikálni, akkor folytathatták volna a smárolást még tovább, de mivel ő inkább őrző lett, mint vérfarkas… Na jó, azért ezt most nem fogja szóvá tenni, de plusz még egy érv, amiért jobb lett volna, ha inkább beharaptatja magát Egonnal. De nem baj, nem baj. Így is jó. Majd ki kell találniuk valamilyen bőrfelületen átadható beszédformát. Vagy csak egyszerűen abbahagyják a smacizást. – Szerintem nem sietted el – tényleg nem érezte, hogy a lány elkapkodta volna a dolgokat, hiszen Egon is pillanatokra volt a beteljesüléstől. – De a „nagyon hiányoztál” résszel tökéletesen egyet tudok érteni – némi bűntudat is érződött hangjából, hát elvégre Egon volt az, aki nem jött Rebeccához, de jobbára az öröm dominált. Nem vette a fáradtságot, hogy szájjal beszéljen, még a végén akkor elrontaná a csóközönt, amit Rebeccától kapott, és lehet, hogy még kapni fog. A lány persze inkább hozzábújt és érezte rajta, ahogy kissé didereg. Az izzadság és a nem jól felfűtött lakás nem jó kombináció, ezért Egonnak a fejében megfordult, hogy talán át kellene alakulnia és a bundájával melegíteni kellene, de valószínűleg nem élvezné a lány a helyzetet túlzottan, hiszen Egon egy része, még minidig nem óhajtott teljesen kijönni. Persze a hím ezt nem bánta, talán a lány sem, mindenesetre a férfi átölelte a lányt, igaz nem sok meleget volt képes karjával biztosítani, de azért több mint a semmi.
- Jól van, megígérem – vigyorodott el, és a beszédet már tüdőből előrángatott levegő segítségével vitte véghez. – Tudod, hogy amúgy is szeretek felelőtlen ígéreteket tenni – ez persze nem igazán volt így, viszont sohasem lehet tudni, hogy mi üti fel a fejét. Egy vérfarkas pestis, vagy egy kitörő falkaháború, esetleg Eeyeekalduk ráeszmél, hogy Egon mennyire nem volt jófiú az elmúlt száz évben és megbünteti valamivel.
Ficánkolására nevetős mosolyra húzódott a szája, és amikor rájött, hogy mit is szeretne a lány, akkor próbált segíteni neki, hogy a kanapé hátánál lévő lába is át tudjon csusszanni. Amikor sikerült Rebecca finoman elkezdett mozogni, ami lankadó férfiasságát, egy fejre öntött vödör víz hatékonyságával élesztett fel.
- Egy forró tusolás nem ártana – mondta vigyorogva, majd a csap felé nézett, ahol már korábban beazonosította a fürdőhelységet. – Csak kétlem, hogy abban a kis tálcában elférnénk ketten… véleményem szerint egyedül is nehéz megfürödni ott, de hát a lányok elég hajlékonyak… szóval – enyhe grimasz kíséretében megvonta a vállát. Csap alatt még nem fürdött, de nyilván nem lehetetlen. Ha egy talpraesett kollégistát megkérdezne, nyilván egyetértene vele, hogy semmi sem lehetetlen, és a mosdócsap alatt pontosan úgy lehet fürödni, mint egy tus alatt.
- Ám, legyen – vigyorodott el, miközben csípőjét laza táncba vitte, felvéve valamennyire Rebecca ritmusát. Nem állt szándékában itt megint elélvezni, ezért megfogta a lány fenekét, megemelte valamelyest, úgy, hogy a közben újra beinduló műveletek ne szakadjanak meg teljesen, majd kifordulva a kanapéról lassan felegyenesedett, és elkezdett a lépcső felé sétálni. Még nem járt meg egyetlen lépcsőt sem úgy, hogy valakiben éppen benne volt, de valahol mindent el kell kezdeni egyszer, és miért ne lehetne pont itt és most? - Hamarosan felérünk a csúcsra – pillantott a lépcső legtetejére. Érdekes lenne, ha kettős csúcsmászásban lenne részük, de erre persze nem sok esélyt látott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Csüt. Okt. 15, 2015 8:05 am



Egon & Becca



*Szerettem vele lenni, hozzábújni, néha elég volt csak úgy minden nélkül, hogy érezzem velem van. Azt persze nem mondom, hogy nem volt fontos a szeretkezés, de nem az állt egyedül az első helyen. Egonnal lenni a lelkem sebeit is begyógyította, elég volt ha csak rám néz és mosolyog, de ő azért mindig többet tett. Bámulatos, hogy mennyire ki tudta találni mikor mire van szükségem, jó érzékkel tapintott rá a lényegre, és ha a nevetés hiányzott akkor idétlen poénokkal bombázott, ha pedig csak néhány kedves szóra, akkor azokkal. Most már úgy hiszem az elmúlt hónapok melyeket egymástól távol töltöttünk, megerősítette a kapcsolatunkat, de mindez csak a megjelenésével teljesedett ki, átéltük, túléltük. Most már volt rossz is a közös életünkben a jó mellett és bár nem kívántam még egyszer, a tudatom legmélyebb bugyrában ott világított a tény, hogy erre is szükség volt. Hosszú idő után végre megkaptam és nem akarom elengedni, legszívesebben felfalnám de azt nem tudom, így „csupán” csókjaimmal kóstolgatom és amennyire csak lehet a karjai közé bújok, már ez is kész felüdülés a hirtelen rám tört didergés után. Nem hagyom abba a puszilgatást, de érezhető amikor néhánynál elmosolyodom, ezzel válaszolva a fejemben tett kijelentésére. A bűntudat felhangot elhessegettem, csak a lényegre koncentráltam, ami az volt, hogy én is hiányoztam neki. Remélem többé nem tesz ilyet, persze ígérgetni azt tud. Egészen belebújtam az ölelésébe és fura mód összerezzentem amikor nem a fejemben szólalt meg. *
-Tudom, de azért legközelebb inkább beszéljük meg ahelyett, hogy elvonulsz meditálni. Inkább amortizáljuk le az étkészletet, csak ne hagyj magamra.
*Még a tányérdobálás is jobb lehet annál amit az elmúlt hetekben át kellett élnem, a bizonytalanság tud a legjobban maga alá gyűrni. Előfordulhat ugyan megint valami Vörös Holdhoz hasonló esemény, és akkor Egonnak be kell vetnie magát, de az abból való felépülés sem tart olyan sokáig mint amennyit legutóbb távol kellett tőle töltenem. Ha valaha eljutok addig a pontig a tanulásban, hogy a elővehetjük a mágia alapjait, a gyógyítás lesz az első, azt hiszem Egon mellett hamar szembenézhetek a félelmeimmel, köztük első helyen a vérfóbiámmal.
Nagy nehezen és Egon hathatós segítségével végül sikerült a tornamutatvány és a lábaimmal átölelhettem a derekát. Ügyesek voltunk mert egyben maradtunk és éreztem ahogy ide-oda ringok a csípőmmel, szép lassan újra tettre kész lesz. A tusolás emlegetésére megint a konyha felé nézett, összeráncoltam a homlokomat mire rájöttem mire gondol, és hogy megint viccel. Szemet forgattam, ajkaim szegletében már ott tanyázott egy újabb mosolygás. Két kezembe fogtam az arcát és hosszan megcsókoltam, majd amikor felállt velem azonnal a nyakába kapaszkodtam, nem félelemből, hogy leejt hanem, hogy a helyemen tartsam magam. Lépcsőmászás közben, mert reméltem, hogy nem a konyhába visz tusolás címén, elég könnyen kicsusszanhat, de sebaj, majd visszatesszük. Egyre feljebb értünk, a megjegyzése megmosolyogtatott, de ezzel együtt a kisördögöt is kitakarta bennem. Elkezdtem nyögdécselni, először csak finoman, majd már lehunyt szemekkel és egyre jobban.*
-Ahhh….mmmmmm….ahhhh….mmmmmm……igen, mindjárt….a csúcsra….érek!
*Az ajkamat nyalogattam és harapdáltam, nem láttam még „művészien” megalkotott szexelős filmet, vagyis pornót, de kétlem, hogy a jelenlegi színészi teljesítményem valamennyire is megközelítette a hitelességet. Azért megpróbáltam, hátha Egon jobban siet.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Csüt. Okt. 15, 2015 9:04 pm

+18


Egon mindig is jól bírta a hideget és most sem fázott, habár a verejték meghűlt rajta, nem ez fogja a sírba vinni és igazából elég kellemesen is érezte magát Már hogyne érezte volna magát jól, amikor barátnője az ölében pihent és a hím, védelmező öleléssel próbálta a gaz hideg ellen megóvni őt. Úgy tűnt sikerrel járt, hiszen Rebecca hálásan fogadta a nem túl sok meleget adó kart. Kissé meglepődött, amikor összerezzent, és óhatatlanul arra gondolt, hogy a lány elszendergett, de ez elég valószínűtlen volt, hiszen folyamatosan mocorgott.
- Renden – vigyorodott el, majd még fel is nevetett. – Az amortizálást tudom vállalni, de remélem azért nem lesz rá szükség. Vérfarkas vagyok, de ennek ellenére tudok én kulturáltan is veszekedni. Látod, múltkor sem törtem össze semmit – igaz nem nagyon volt mit, hiszen az erődben voltak, és maximum a kosarat tudta volna szétkapni, meg a benne található dolgokat, de persze férfiember ritkán pusztít olyasmit, amiben kaja is található. Ki van zárva, akkor inkább kirág egy fát, ha olyanja van, minthogy véletlenségből egy sült kacsát robbantson szét ehetetlenné. Meg egyébként is, a családi veszekedések alkalmával a hűtő mindig megússza a dolgot, nincs olyan elvetemült gazember, aki haragját azon töltené ki. Ha egyszer meghal és újjászülethet, remélte, hogy frizsiderként térhet vissza a világba. – De… amúgy magadra sem szeretnélek hagyni – mondta már sokkal komolyabban. – Csak hát… hát már tudod, hogy voltak nekem is bajaim, szóval rosszul jött ki. Ígérem, amikor legközelebb olyannal állsz elő, ami váratlanul és rosszul érint, majd diplomatikusan fogok eljárni… rendben? – Remélte persze, hogy ez a közeljövőben nem fog bekövetkezni, de ki tudhatná, amikor az őrzők világa a vérfarkasokéhoz hasonlóan, egy őrjöngve forrongó katlan, amibe elég lenne egy palack vizet bedobni, hogy egy időre minden a feje tetejére álljon.
Rebeccának úgy látszik, még nem volt elég, és Egon is többet akart, ezért amikor a lány pajkosan újra mozgásba lendült, ha akarta sem tudta volna megfékezni saját reakcióját. Meg hát mi a fenének is akarta volna egyáltalán? Várható volt, hogy a nyakába akaszkodik, ami kimondottan jól esett a hímnek. Így még több ponton érezheti a lány selymes bőrét. Ahogy elkezdett a lépcsőn felfelé lépdelni, óvatosan és kicsit féloldalasan, hogy a kard a helyén maradjon, majdnem elhitte, hogy Rebecca komolyan ennyire élvezi a helyzetet. Lehet, hogy így volt, de a nyögdécselései kamunak tűntek. Persze ez Egont nem zavarta. – De még mennyire, hogy a csúcsra érsz – de Egon már unta a lépcsőzést, és még nem ért fel teljesen, amikor egy fordulatot téve a lány hátát a falnak, vagy épp a korlátnak támasztotta – amelyiket kényelmesebbnek ítélte meg - és belemerült a kettejük közötti kapcsolat mélyítésébe. Biztosan tartotta mozgása alatt mindkettejüket, miközben ajkait Rebecca szájára tapasztotta - már ha egyáltalán a lány nem kapott ideggörcsöt, amiért akár le is zúghatnak egy pillanat alatt – és nyelvével játékba kezdett, miközben egyik kezével a lány szabad felületeit simogatta, markolászta, vagy éppen cirógatta. – Bocsi – közölte telepatikusan. – Úgy tűnik mégsem fogsz egyelőre a csúcsra érni – legalábbis a lépcső csúcsára nem, de talán ezt a lány nem is bánta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Pént. Okt. 16, 2015 7:40 pm



Egon & Becca



*Fura volt, hogy megint a fejemen kívül hallom a hangját, de azért nem cseréltem volna vissza a hangos szavakat. Talán egyszerűbb volt, talán csak nem akarta elengedni az ajkaimat, de akkor sem lett a szívem csücske a telepatikus szóátvitel. Pláne úgy, hogy egyoldalú volt az egész, hiszen az Őrzők nem képesek ilyesmire. Ez azért eléggé igazságtalan, de sajna nem tudtam reklamálni egyik ősfarkas vagy ősőrző előtt sem. Nem mondtam el még egyszer, mennyire nem volt jó, hogy magamra hagyott, éreztem felőle némi bűntudatot az imént és nem akartam tovább tetézni, de tényleg jobb lett volna ha úgy istenigazából kiveszekedjük magunkat és nem több hetes hallgatásba burkolózunk. Akkor úgy éreztem más is áll a háttérben, néhány ködös szóval utalt is rá de nem részletezte én meg nem kérdeztem. Most sem akarom erre terelni a szót, majd egyszer…sokára. Nem is fűzök semmit sem a dicsekvéséhez, csak egy érzéki puszit nyomok az arcára mosolyogva. Miután megfogadtam, hogy nem kérdezek rá más bajára, ő hozza szóba, dilemmázok rendesen, hogy most akkor kérdezzek ré mégis, vagy hagyjam a fenébe. Az arany középutat választom, az mindig bejön.*
-Voltak bajaid, de a legtöbbről nem tudok. Ha elmondhatod, elmondod majd egyszer?
*A hangom elég halk, inkább szomorkásan kérő és halogató, nem akarom kierőszakolni, pláne ha nem az én őrzői rangomnak való. Ha nem mondhatja el, így jártam, de ezt tudtam akkor is, és azóta csak még jobban belém ivódott a tudat, hogy a kettőnk kapcsolatának mindig is lesz egy olyan pontja ahol hátat fordítunk egymásnak. Ezt el kell fogadnunk, akkor ott az erdőben én már felfogtam a lényegét, Egon még merengett rajta pár hétig. Elhessegettem minden farkasos és őrzős gondolatot, lassan már csak ilyen hessegetésekből fog állni az együttlétünk, ideje volt más alapokra helyezni a hangsúlyt. Úgy körbefontam Egont a karjaimmal és a lábaimmal mint egy polip, vagy kígyó, bár nem akartam egyben lenyelni és a lábaimmal együtt is csupán fele annyi végtaggal rendelkeztem mint a polip, de pont annyira voltam marasztaló. Nem voltak illúzióim afelől, hogy egyben maradunk ha Egon feláll a kanapéról, már azon is meglepődtem, hogy egyáltalán a lépcsőig eljutottunk, de igen élvezetes volt. Még sosem csináltam ilyet, ez számomra már egyenlő volt a Káma Szútrával, s bár egyre inkább a hatása alá kerültem, az élvezet hanggal való továbbításában elég gyenge teljesítményt nyújtottam. Nem hiába, hiszen nem vagyok profi. *
-Nem győzöm kivárni.
*Menet közben a fülcimpájába haraptam, egyrészt nekem szabad, másrészt immár veszélytelen volt ez is. Már ott éreztem magam a tusolóban a forró víz alatt, elképzeltem, ahogy folyik és spriccel ránk a víz a rózsából miközben életem legextrémebb szeretkezését élem át, de erről nagyon gyorsan le kellett mondanom. Igaz, a lépcsőn félúton sem kevésbé extrém. Eltátottam a számat amikor Egon a falhoz préselt, az első pillanatban nem hittem el, hogy tényleg itt állunk meg. Hol marad a forró zuhany, utána a lepedő, takaró, puha párna? az egyik kezemmel veszettül kapaszkodtam a nyakába, de mivel attól is féltem, hogy akkor is esek ha ő esik, a másik tenyeremmel a falnak támaszkodtam, mintha ugyan azzal megállíthatnám magunkat. Úgy kapaszkodtam mint a Pókember. *
-Így? Itt? *Végül is az adrenalin is lehet ajzószer.* -De még mennyire. *Észre sem vettem, hogy hangosan fejeztem be a gondolatomat, többire már úgy sem futotta, Egon betapasztotta a számat. Az élvezet hangjaihoz néha hozzácsapódott némi félelemé is, de eléggé el volt terelve a figyelmem a lépcső közepéről. Egon megint a fejemben beszélt, de mivel nem eresztett, nem tudtam válaszolni, csak belemormogtam a csókba együttértésem jeléül. Már ami a lépcsőt illeti, a másikról vitát nyitottam volna.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Vas. Okt. 18, 2015 7:52 pm

+18

Egon érvei a kulturált veszekedésre úgy tűnik tökéletesen működtek, hiszen Rebecca nem vitázott vele, hogy majdnem őt törte össze, persze nem maradt válaszreakció nélkül, és egy csókot kapott az arcára, aminek hatására szélesen elvigyorodott. Győzött egy nővel szemben, és kimondhatta az utolsó szót egy érvcsatában. Ilyet sem mindennap él át, ezért ki is fogja azt a néhány percet élvezni, amíg még tart.
- Majd egyszer? – húzta fel a szemöldökét. – Oké, majd egyszer elmondom – mosolyodott el kedvesen, de Rebecca nem tudhatta, hogy a majd a férfiak nyelvén azt jelenti, hogy soha. Persze lehet volt erről valami fogalma, de talán a meggyőzően kedves mosoly elhitette vele, hogy Egon úgy gondolja, egyszer tényleg be fogja avatni a Vörös Hold utáni problémáiba. Jelenleg azonban a hímnek esze ágában sem volt Eeyeekalduk titkát kifecsegni. Igaz nem Rebecca titoktartási képességei miatt nem szeretette volna elárulni, hanem azért mert Hope azt mondta, hogy ne nagyon hangoztassa. Egy legendát ilyen csúnyán hátba támadni azért nem lehet egy életbiztosítás, még, ha az Önzetlen nem is igazán tűnt vérmesnek, ki tudhatná mit tenne Egonnal… és esetleg Rebeccával, ha véletlen valamilyen úton-módon tudomására jut az árullás. Ezt elkerülendő inkább hallgat, vagy kitalál valami kamu sztorit, ha a lány nagyon szeretné tudni, hogy mi történt akkor.
Rebecca végtagjaival körbefonta őt, Egon pedig felállt, és a lépcsőhöz orientált, közben a vágy egyre inkább elhatalmasodott rajta.
- Au – egyáltalán nem volt meggyőző a fájdalomhang utánzása, de nem is törekedett rá. Élvezte, ahogy a lány ajkai és fogai a fülcimpájához értek. - Valójában én sem – közölte mosolyogva, játékosság és érzékiség keveredett hangjában, miközben az újbóli szeretkezés utáni csillapíthatatlan étvágya felülkerekedett és a falhoz fordulva belekezdett a játékba, amit a felnőttek többnyire élvezni szoktak. Mókás volt a lány testtartása, ahogy próbált kapaszkodni, de Egon ezt csak halványan érzékelte, mivel el volt telve a lánnyal teljesen… a lány pedig vele, vagyis egy testrészével.
- Naná, hogy itt – mondta lelkesen nevetve, amikor saját magával enyhe vitába keveredett barátnője. Aztán ajkaik összeértek és egyedül Egon volt képes beszélni már, így nem csoda, hogy csak egy motyogós válaszra tellett Rebeccától, amit egyébként Egon nem is értett, de nem is volt baj igazán, sejtette, hogy mit szeretne kifejezni. Csípője eleinte csak óvatosan járt, aztán egyre jobban belelendült, vigyázva persze, hogy ne okozzon fájdalmat, ezért nem olyan gyorsan és lendülettel végezte a dolgát, mint arra képes lett volna, de valójában nem is volt rá szükség. Az élvezet így is tökéletesen magával ragadta, és mivel nem rég ment el, valószínűleg elég sok idő kell, hogy eljusson a csúcsra. Szabad keze táncot járt a selymes bőrön, ajkaik összekapcsolódva, Egon pedig kiélvezte  nem mindennapi pozíciót, és mindent megtette, hogy a legjobbat hozza ki belőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Kedd. Okt. 20, 2015 6:51 am



Egon & Becca



*Tudtam jól, hogy Egon gondjainak nagy részére keresztet vethetek, nem is akartam kierőszakolni belőle, annak van értéke amit önmagától elmond majd. Ha semmit sem oszt meg velem, attól nem lesz kevesebb a szememben és ugyanúgy fogom szeretni, de mag akartam adni a lehetőséget, hogy érezze van választása és és azt is elfogadom ha nem mond semmit. Ez egyszerű és kölcsönös bizalom, nem más. Ezzel pedig végleg le is zárult minden ami közénk állt, én legalábbis úgy éreztem, nyugodt szívvel és lélekkel vetettem bele magam a testi örömökbe, felhőtlenül, szabadon és nem csak néhány percre voltam képes kikapcsolni mint nem rég, hanem teljesen elteltem vele, beburkolt, magához rántott és lebilincselt. Torokhangon felnevettem amikor fájdalmat imitált, nem volt túl meggyőző de hozzátett valamennyit a játékhoz, és tovább szította az amúgy sem kis lángot ami belülről égetett. Talán én is nehezen bírtam volna ki a tusolóig, de ezt már sosem tudom meg, az viszont biztos, ha így is lett volna én azért nem a lépcső közepén állok meg, minimum az első abszolút vízszintes helyen ahol a biztonság a legcsekélyebb esélyét mutatja. Mondjuk a boltíves ablak alatt ahol a babfotelom már egészen ki volt ülve, de végül én nyertem az önmagammal folytatott szösszenetnyi vitában. Amennyire féltem attól, hogy lezuhanunk annyira élveztem is a különlegességét, a végén még a függője leszek az extrém szexnek, persze csak is Egonnal, így viszont elég sokszor lesznek elvonási tüneteim amiről még jelen pillanatban nem tudtam hogyan nyilvánulnak majd meg. Vadul kapaszkodtam Egon nyakába és a falba, utóbbi teljesen feleslegesnek bizonyult de nem mondtam le róla, még nem, viszont a nyakáról elhúztam a kezem és az ő vándorló ujjaira szorítva csúsztattam a mellemre, jelezve, hogy onnan ne nagyon kalandozzon el. Ebben a pozícióban szinte teljes mértékben Egonra voltam hagyatkozva hiszen a falhoz préselve esélyem sem volt bárminemű csípőtáncra, az övé viszont vetekedett egy Riói szamba táncoséval amit a torkomból időnként feltörő elégedett hangokkal értékeltem. Szerencse, hogy a rönkök amiből a ház falát rakták, teljesen simára voltak csiszolva, így nem kellett attól félnem, hogy szálka megy a hátamba, de még így is alaposan megmasszíroztak mint egy izomgyömöszölő gyúró. Lassan a félelem is elszállt belőlem, érezve, hogy Egon biztosan tart, na meg a fal is és már a lábaimmal sem öleltem olyan szorosan mint egy fűző.*
-Tény….leg….itt mara….dunk a végéig? Mmmmm….csak…mert….istenem….annyira…hiá….nyoztál.
*Néhány szó erejéig szakadtam csak el az ajkaitól, de végül egyáltalán nem azt mondtam amit akartam, az egész feledésbe merült és végül már mindegy volt mit mond vagy mit tesz én hagytam magam elsüllyedni az érzéki vágy birodalmában. Az ajkaira hajoltam és folytattam a nyelveink csatáját, majd megint csak elszakadva tőle a nyakára vetettem magam, persze nem volt könnyű az ütemes mozgás miatt de legalább megpróbáltam. A verejték ismét csak ellepett minket és a bőrünk csúszott egymáson mintha két angolna lettünk volna összetekeredve, egyre többet gondoltam a fenti babfotelre de nem volt valószínű, hogy Egonnak eszébe jut nekem pedig nem volt elég levegőm és kedvem sem újra megszólalni. Amennyire a helyzetemből lehetséges volt próbáltam gyorsabb ütemet diktálni, vadabban és mélyebben magamba fogadni, nem tudtam biztosan csak egy nagyon halvány sejtésem volt, hogy Egon visszafogja magát, de nem értettem miért, ezért fokoztam a ritmust ahogy tudtam, és ha már úgy is Rióban jártam az imént gondolatban, a szívem is csatlakozott, szép kis dobszólót vágott le illően Egon csípőmozgásához.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Szer. Okt. 21, 2015 1:13 am

+18

A ritmikus csípőmozdulatokba Rebecca is besegített, már amennyire képes volt hátrányos és talán enyhén félős helyzetében. Egon azonban hálásan fogadta a próbálkozást, és egyébként is kezdett közeledni a végcélhoz… megint. Mióta is tartják a lépcsős edzést? Fene tudja, az időérzéke cserbenhagyta, kezét a lány mellén nyugtatta, ami inkább volt persze markolászás, de ha már egyszer Rebecca követelte ki magának a bánásmódot Egon nem fog ellene tenni. Meg amúgy sem akar, ami azt illeti. Csókjukat csak a lány hebegése szakította félbe, amire persze oda sem figyelt, csak bólintott, hogy ja, mivel kezdett teljesen elsüppedni a gyönyörök mocsarában. Izzadva tornázott, persze biztosan tartotta kettejüket, de azért figyelt, hogy ne legyen néhány méternyi zuhanás a kis rögtönzött kalandjukból. Mondjuk, ha a lány túléli és Egon is, akkor semmi vész, majd legföljebb átveszi a sérüléseit, aztán néhány napig használhatatlan lesz. Az utóbbi hónapok tapasztalásai alapján ez igazán semmiség lenne. A zavaró gondolatok csak néhány másodpercen át leledztek agyában, aztán ismét felváltotta a szeretkezés közbeni vad vágy, és valamivel talán lazábbra is fogta a gyeplőt saját magán, remélte, hogy ezzel nem okoz túlságosan nagy fájdalmat és erőteljesebben hatolt be. Miért? Mert kezdett a végére érni a színdarab és mint, ahogy minden férfi, Egon sem volt képes a célvonal előtt nyugodt léptekkel közeledni. Vadul lüktető szívének ütemére járt csípője, miközben a keze a mellét markolászta, szája a lány ajkaira tapadva a robbanás elkerülhetetlen közelségbe került. A gyújtózsineg már majdnem a dinamit végénél van és ezt a fenevad is érzékelte. Kíváncsian kikandikált Egon belsejéből, aminek hatására Egon szemei sötétkékre váltottak, izmai megfeszültek, és ujjain a körmök karommá alakultak. Önkéntelen reakció volt, és ahogy Egon ezt halványan észrevette rögtön olyan helyzetbe terelte ujjait, hogy ne sértse fel a lány sikamlósan selymes bőrét, mert az élvezés pillanatában nyilván meg markolta volna a lányt, amit nem valószínű, hogy Rebecca nagyon élvezett volna. Torkából mélyről jövő hörgés tört fel, nem éppen kellemesen csengő férfihang, inkább tűnt egy vadállat morajának, de nem volt fenyegető, inkább csak szokatlanul állatias. Legalábbis Rebecca számára valószínűleg szokatlanul fog csengeni.
Az elélvezés pillanata előtt még lendületesebb mozgásra kapcsolt, majd amikor már elkerülhetetlen volt, megragadta a lányt és eltépve őt a faltál magához ölelte, miközben csípője szabálytalan mozdulatok közepette az utolsó simításokat végezte a projekten. Hörgése, nyögéssé változott és ebből már több volt Egon, mint a bestia, aztán szép lassan szapora lélegzetvételek közepette alábbhagyott a csípőmozgással, de a lányt még ekkor is erőteljesen magához szorította, és csak akkor lazított, ha esetleg ez már kellemetlen lenne barátnőjének. Pénisze lüktetett, ahogy halántékán is kidagadva egy ér járta szívének ritmusát. Még nem vette ki, de érezte, hogy muszáj lesz, mert így már nem tud tovább menni. Kellett neki egy kis pihenő.
- Igen, azt hiszem maradunk – közölte lihegve, mivel eljutott a tudatáig, hogy a lány valójában kérdezett is az imént.  – És nekem is hiányoztál – aztán fáradtan leült a lépcsőfokra, és ez volt az a pont, ahol nem tudta már magában tartani, remélte a lány is eljutott oda, ahová szeretett volna, mert egy ideig most Egon maximum a nyelvét és az ujjait tudná használni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Csüt. Okt. 22, 2015 6:42 am



Egon & Becca



*Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem. Az igazság az, hogy sosem volt részem ilyen vad szeretkezésben és amíg Egont nem ismertem nem is volt rá igényem. Talán a megfelelő férfi kellett hozzá, de megtaláltam. Bár bennem nem élt egy farkas sem, Egon kihozta belőlem az állatot, és élveztem. Teljesen elteltem vele és az érzéssel, ez nem egy könnyű kis lebegés volt a fodrozódó hullámok hátán hanem egy rafting túra. Nem hiszem, hogy mindezt csupán a hosszú távollét hozta felszínre, bennünk volt, mindkettőnkben és szinte teljesen egyforma. A vágy mindkettőnket ugyanúgy ragadott el, és imádtam ahogy dobál és lehúz a mélybe, hogy utána egyetlen lökéssel a magasba dobjon. Noha megkérdeztem, hogy tényleg ott maradunk-e a lépcső közepén, nem igazán voltam tudatában, én úgy érzékeltem mintha csak gondoltam volna, az sem tűnt volna fel ha Egon válaszol Így az sem különösebben érdekelt, hogy semmit nem fűzött hozzá, az imént is megoldottam ezt a problémát amikor magammal beszéltem meg. Most csak ő létezett és a minket körülölelő vágy ami a végkifejlet felé hajtott, nem érzékeltem az idő múlását sem testben sem lélekben, eltelhetett pár perc vagy akár egy óra is. Legkésőbb holnap reggel minden tagom fájni fog, az is lehet, hogy meg sem bírok majd mozdulni, de ha Egon még velem lesz nem hagyom, hogy elvegye a jóleső fájdalmat ami az együttlétünkre emlékeztet majd. A végkifejlet felé közeledve egyre hevesebb lettem én is, minden egyes újabb lökéssel csak jobban kívántam Egont, és tudtam, hogy ő sincs ezzel másként. Fel sem kellett zárkóznom, minden pillanat együtt ragadott magával minket. A hangja megváltozott, a korábbi nyögések morgássá mélyültek, furcsa volt mert még nem hallottam ilyennek és felpillantottam rá, azt hiszem meg is rezdültem egy röpke lélegzetvételnyi időre, láttam ahogy a szemei színe is sötétebbre vált, ám csupán a lelkem legmélyebb bugyrában merülhetett fel bármilyen gondolat arról, hogy ő farkas és talán az átváltozás küszöbén áll. Hogy megtörténik-e vagy sem, már nem érdekelt, ha rám nézett csak egy halvány mosolyt láthatott amit rögtön el is mosott az élvezet következő erőteljes hulláma. Forró ölem lávaként folyt és mindent beborított bennem, már nem csak hagytam, hogy az áradat messzire vigyen hanem úsztam vele együtt, önkéntelenül felsikkantottam amikor elrántott a faltól és immár mindkét kezemmel a nyakába kapaszkodtam, már mindegy volt hol fog, simogat, gyömöszöl, átléptem a kapun. Lábaimmal szorosan öleltem, vagy inkább támaszkodtam, hogy mélyebben magamba tudjam fogadni, a hátam megfeszült és ívbe hajlott, a heves gyönyört a kéjes kielégülés pillanata követte aminek egy nagyobb, hosszú nyögéssel adtam hangot ami szinte kitört belőlem akár a vulkán és csak lassan csitult. Az agyam mézgás volt, épp csak a létfenntartás működött, úgy mint heves szívdobogás és kapkodó légzés, Egon vállára borultam és élveztem a bennem egyre nagyobb szüneteket nyújtó lüktetést. Amikor a korábban feltett költői kérdésemre válaszolt meg sem rebbentem, csak valahol az agyam egy távoli zugában merült fel egy újabb kérdés; „Mi van?” Jelenleg fogalmam sem volt miről beszél, az információ mint egy csiga, mérhetetlenül lassan kúszott beljebb a tudatomba és csupán gondoltam azt, hogy oké, vettem az adást. A tér megmozdult körülöttem de csak halványan érzékeltem, hogy tulajdonképpen mi mozgunk, akkor tértem jobban magamhoz mikor Egon a lépcsőre ült és a lábaim hirtelen nem találták a helyüket. Levezetésként a nyakát kóstolgattam és egészen hozzápréseltem magam, már amennyire a helyzet megengedte.*
-Ez…..annyira……fantasztikus volt.
*Leeresztettem mint egy lufi, a testem elnehezült, mozdulni sem bírtam, azon merengtem hogyan jutok el a fürdőig, vagy akár az ágyamig, hogy elnyúlhassak rajta mint egy kiterített béka. * -Azt hiszem…..így maradok reggelig. *Még mindig küzdöttem a légvételeimmel és a szívem is olyanokat dobbant, hogy attól féltem kidobogja magát a helyéről. Aztán persze jött a remegés és a bőrömet is elérte a hűvös levegő. Kellene egy forró fürdő, igen csak eddig jutottam gondolatban, a megvalósításhoz már nem láttam esélyt. * -Te meg tudsz mozdulni? * Vicces volt ahogy kidőltünk, szabályosan bénára szeretkeztük magunkat, vagy inkább szexeltük, mert ez az volt. Vad, vággyal teli szex.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 593
◯ IC REAG : 575

Re: Egon háza // Csüt. Okt. 22, 2015 7:39 pm

Rebecca megfeszült és a hangokból, amit kiadott egyértelművé vált Egon számára, hogy nem csak ő ért fel a „lépcső tetejére”, de barátnője is. Remek, akkor nem kell utómunkálatokat tennie, persze ha vártak volna pár percet, akkor biztosan lendületesen belevetette volna magát a kézi vagy nyelvi játékba is, de jelenleg csak pihegni tudott, és ahogy leroskadt a lépcsőre ketté is váltak. A lány hozzábújt, amennyire csak lehetett és Egon nyakát kényeztette a szájával. A hím fogást váltott, hogy jobban magához tudja szorítani, és, ha valahogy sikerült neki, akkor a lányt az ölébe igazította, háttal lefelé, és kezeivel alátámasztott. Akár ringathatná is, ha a lépcső elég széles lenne, de semmi kedve nem volt, viszont az nagyon jól esett, hogy a csupasz és izzadt bőrük egymáshoz ért.
- Szerintem is – közölte egy nagyobb szusszanás közepette. Szíve még mindig hevesen járta ütemes táncát, és nem is biztos, hogy képes lesz lenyugtatni az elkövetkezendő néhány percben. Nem volt persze probléma, hiszen a vérfarkasok ritkán kapnak szívrohamot, és ha kapnak is, nem ilyen fiatalon. Hat-hétszáz éves korukban elviheti őket talán valami ilyesmi, de kétszázat sem meghaladva ez elég esélytelen. Szexbe nem fog belehalni az biztos. – Nekem megfelel – vigyorodott el és megint a pillanatnyi szusszanást használta ki, hogy beszéljen. Telepatikusan dumálhatna, amennyit csak akarna, de valahogy a beszéd nem akaródzott most. Jól esett neki kipihenni a „fáradalmakat” és csak csendben ücsörögni, ölében a lánnyal, akit most kicsit nehezebbnek érzékelt a szokásosnál. Fáradtsága egész testét átjárta. A bestia visszahúzódott és Egonnak ismét barna szemei lettek, a karmok is emberi körömmé alakultak. Nem is igazán vette észre mikor történt, nyilván a leroskadás közepette.
- Mozdulni bírok, csak szerintem felkelni nem – mosolyodott el. – De, ha várunk itt pár percet, akkor már képes leszek rá – lélegzete kezdett normalizálódni, ahogy szívverése is. Több volt még a szokásos nyugalmi állapotánál, de már nem közelítette meg a kétszázat, ami határozottan kellemes érzés volt. – Azért jó, hogy nem lakótelepen laksz – vigyorodott el, mialatt Rebecca lábait tartó kezével combjának azon részét simogatta, amit el tudott érni. – Képzeld mit szólnának a szomszédok, ha a lépcsőn csináltuk volna. Apropó… lehet, hogy Amanda már tudja is, hogy kamatyoltunk – nevetett fel könnyedén. – Persze nem valószínű, hogy kémkednének utánad, de ki tudhatná? – az informátorok állítólag mindent rögzítenek, de talán az ilyen jellegű dolgokat hanyagolják a feljegyzéseikből. Meg persze az is lehet, hogy a szomszéd informátor nem is áll olyan eszközök birtokában, amivel megfigyelés alatt tudja tartani Rebecca házának belsejét. A varázslatukkal persze sok mindenre képesek…
- Jaj, na khm… – köszörülte meg a torkát. – Szerinted hova menjünk? Tus, vagy ágy? – kérdezte érdeklődve. – Akármit mondasz, meg sem kell mozdulnod, majd viszlek. Jó? – ha nem jó, akkor is felviszi, majd legföljebb rúgkapál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 660
◯ IC REAG : 622
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szomb. Okt. 24, 2015 8:58 am

Egon & Becca



*Azt hiszem akkor sem tudtam volna megmozdulni, ha ágyban párnák között ért volna utol a szivárványos vég. Persze ebben a helyzetben Egon dolgozott többet, hiszen még engem is tartania kellett és nekem igen csak behatárolt volt a mozgásterem, de ez nem minden. Az egész testem jólesően elzsibbadt, csak pihegni volt erőm ahhoz is kevés, de istenemre mondom ez volt eddig a legfantasztikusabb együttlétünk. Ennek ellenére nem fogom szorgalmazni az egymástól való hosszú távollétet és a mosolyszünetet. El is tudtam volna talán aludni még ebben a helyzetben is de nem akartam, élveztem, hogy Egon végre velem van, hogy hallhatom amint szuszog, érezhetem magamon a szíve dobbanásait melyek még mindig túl gyorsak voltak a megszokott normális tempóhoz képest, és karjainak ölelését. Noha vicceltem amikor azt mondtam így maradok reggelig, azért volt némi alapja, jelenleg mozdulni sem tudtam de Egon is hasonlóképp érezte magát, amit viszont a legjobban értékeltem most, hogy túl voltunk a legélvezetesebb perceinken, az a fejemben való némasága volt. Nem kis dolog más fejébe irányítani a gondolatokat és van olyan helyzet amikor ez hasznos lehet és volt egy sejtésem, hogy erre még sor kerülhet, de minden előnye ellenére nekem még mindig fura volt és „fáztam” tőle. *
-Jó, várjunk még a felkeléssel. Egész jó itt. *Még jobban belebújtam az ölelésbe mert kezdtem picit fázni, fizikálisan és a bőrömön érezhetően, Egon testének melege azonban jólesően körbefogott, igazuk lehet az indiánoknak akik azt mondják, hogy a hidegben meztelenül kell összebújni a takaró alatt mert a két test hője generálja egymást. Persze nem akartam olyan helyzetbe kerülni amiben ez a tény életmentő lehet. Egymás után nevettem és ijedtem meg, mókás volt a feltevése, hogy egy több emeletes házban is simán rajtakapnának a lépcsőn, de gondolom ha olyanban laknék, másképp történt volna a beengedés, megvártam volna míg feljön a lépcsőn, szóval maximum a lakásajtóban estünk volna egymásnak. Amanda már más tészta volt, velem szemben lakott és ha otthon van minden bizonnyal látta, hogy Egon hozzám jött, azt persze nem láthatja, hogy a házban mit csináltunk…..gondolom. *
-Nem valószínű, hogy az ablakon is bekukucskálnak. Vaaagy igen? Szerinted….figyelnek engem, téged, minket? Te jóóóééég! *Egy nyafogós de komoly hangot toltam ki a torkomon miközben a fejem Egon vállára ejtettem, teljes volt a feladás a részemről. A tus és az ágy között sem tudtam választani, annyira mindegy volt, csak megvontam a vállam. *
-Miért akarsz te engem mindig a karodban cipelni? Van két jó lábam, gondolom különben nem simogatnád olyan lelkesen. *Ha még eddig sem mozdultunk mindezt a nyakába mormogtam, de a végén már felkaptam a fejem és a szemeibe néztem.* -Ja, már tudom. A tenyereden hordozol. Azt hiszem nem állok ellen, te úgyis erősebb vagy . Vigyél ahova csak akarsz. *Befogtam a száját egy csókkal persze ettől még mondhatott bármit amit akar. Nekem már mindegy mit csinálunk csak együtt csináljuk, rossz volt ez a pár hónap nélküle, kész rémálom és mindennemű kisebb összezördülésnél erre fogok emlékezni. Biztos lesznek kellemetlenebb napjaink, ha őrző vagy farkas ügy kerül előtérbe, de legalább már megtanultuk megbeszélni. Csak az a fontos, hogy ne hagyjuk, hogy bármi is éket verjen közénk.*[/color]


A hozzászólást Rebecca Morgan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Okt. 27, 2015 2:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Egon háza // Today at 6:52 pm

Vissza az elejére Go down
 

Egon háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-