HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Yesterday at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Yesterday at 8:59 am
írta  Jackson Carter Kedd. Dec. 06, 2016 3:06 pm
írta  Amaryllis Margaret Lux Kedd. Dec. 06, 2016 12:23 pm
írta  Catherine Benedict Kedd. Dec. 06, 2016 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Egon háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6149
◯ IC REAG : 8034
Egon háza // Szomb. Nov. 01, 2014 4:03 pm

First topic message reminder :





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Hétf. Máj. 18, 2015 2:16 pm

Igazán jól esett Rebeccát nevetni hallani, még ha olyan dologgal is sikerült ezt elérni, ami, ha komolyan lenne véve nem is igazán lenne túl tréfás, hiszen az alkoholizmus öl, butít és nyomorba dönt, viszont jelen helyzetben kellemes poénforrásnak bizonyult.
- Négy hét valamint ötezer dollár csodákra képes ilyen téren – pimasz vigyor ült ki az arcára, és próbált nem idült alkoholista hölgyeket elképzelni, de sajnos ez nem jött össze neki, ami miatt először csak homlokráncolva grimaszolt, majd félrefordított fejjel még hozzáfűzte. – De jobban belegondolva talán nem állna neked jól mínusz húsz kiló, szürkés bőrszín és beesett, élettelenül tompa tekintet. A mostani ragyogó arcod jobban bejön – bólogatott serényen, és talán fel sem fogta, hogy ezt akár bóknak is lehet venni.

- Teljesen érthető, én is hasonlóan reagálnék, ha valamelyik vérfarkas elkezdene lebegni előttem, vagy fénysugarat lövellne a szeméből – bármilyen hihetetlen, még egy kétszáz körüli farkasnak is le tud esni az álla, ha olyasmit lát, ami nem mindennapi, és egy levitáló vérfarkas pontosan kimerítené ezt a kategóriát. Tudomása szerint persze nincs ilyen vonal, és elég lehetetlennek is tűnik, de ugyebár a mártírság sem áll az anyagi világ íratlan törvényeivel túlságosan összhangban.
A lány döbbenete kicsit szórakoztatta, de igyekezett ezt nem nagyon kimutatni, hiszen ezzel talán még megsértené Rebeccát.
- Mi a jó benne? – kérdezett vissza hitetlenkedő hangnemben. – Nem is tudom – játszotta meg a töprengőt - talán, hogy öt-hatszáz évig is elélhetünk, sohasem leszünk betegek, a szaglásunk egy vadászkutyáéval vetekszik, a hallásunk talán egy denevérével – ebben persze nem lehetett túlságosan biztos, és azt sem tudta, hogy vajon a bőregérnek jobb-e a hallása, mint egy farkasnak, de annyi bizonyos, hogy a vérfarkasoknak veszett jó fülük van. – Szemünk pedig mint a sasé – mivel az ízlelésre nem tudott állatot felhozni, ezért annak ecsetelését most hanyagolta, ugyanúgy, ahogy a tapintásét is. – Igaz, vannak hátulütők, főleg fiatal korban, de ha a kölyökkort egy farkas túléli, akkor, ha nem csinál túlságosan nagy baromságot, hosszú és kellemes életet élhet. Hát, leszámítva az időközi sérüléseket, amik néha azért nyilván kellemetlenek – emelte fel bal kezét egy keserű grimasz kíséretében. Persze Egon a mancs letépést simán elkerülhette volna, ha nem ragaszkodik annyira a macskájához. Mindenestre még él, szóval mondhatni jól jött ki a dologból, és legközelebb nem fog egy tarkkal birokra kelni egy jószág miatt.
- Persze – mondta magától értetődően. – A legelső, amit kölyökként megtanultam az, hogy miként kell a különböző alakokat előhívni. A változás elég fájdalmas még nekem is, de minden egyes évtizeddel könnyebb lesz. Kölyökként majdnem elviselhetetlen – kissé megborzongott a régi emlékek hatására, amikor sokszor tizenöt-húsz percen át vonaglott, mire fel tudta venni valamelyik alakot.
- Igen, szerintem is csodálatosak. Nekünk nem is szabad farkast ölnünk – mosolyodott el lágyan. – Különben normálfarkas alakba kényszerülünk néhány évre – kissé elgondolkozott ezzel kapcsolatban, majd ép kezével a füle tövét kezdte el vakargatni, miközben töprengő grimaszt vágott. – Mondjuk ennek a működése számomra kissé ködös, állítólag annyi évre válnánk farkassá, amennyi az állatnak a természetes életéből még hátra lenne. De… ezt én nem igazán hiszem – vont vállat kétkedve. – Szerintem csak véletlenszerű az időtartam, hiszen honnan tudhatná az átok, hogy a megölt farkas mennyi ideig élt volna még? – ezt a részt sohasem értette, de nem is igazán foglalkozott vele. A suttogók a szellemekre fogták ezt, de mivel Egon nem hitt a szellemekben, így ezt a lehetőséget élből elvetette, és másban kereste a magyarázatot, de idáig még nem talált ésszerűt. Persze nem is igazán keresett.
- Te sírsz? – kérdezte kissé meglepetten, nem tudta mi váltotta ki nála a repedt mécses szindrómát, de határozott szomorúság lengte körbe. Szeretett volna mondani valamit, de a lány közeledésére teljesen kiment a fejéből mit akart közölni. Jól esett érintése, ahogy a homlokát az övéhez nyomta. Érezte a lány minden egyes rezdülését, energiáinak változását, feltörekvő vágyát valami iránt. Lehet megint a csoki?
- Ne… neked is – tényleg így gondolta, csak meglepte Rebecca közeledése ezért egy pillanatra megzavarodott. Álmában sem merte gondolni, hogy ezek után még csókolózni támad kedve, de egyáltalán nem bánta. Hagyta, hogy a lány puha ajkai a szájához érjenek, közben óvatosan átkarolta, és jobban magához szorította. Nem kezdeményezett, de ha a lány tovább lép a csók egy magasabb fokára, akkor egyáltalán nem áll neki ellent.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szer. Máj. 20, 2015 7:08 pm

Egon & Becca



*Kissé megemeltem a szemöldökömet mikor benyögte az árat és az időt. Valóban ennyi lenne? A fejemet ráztam aztán, engem biztosan nem képes rábeszélni még egyszer, legfeljebb egy-egy pohár bort iszom csak az íze kedvéért, hacsak nem hozakodik elő újabb és újabb képtelenségekkel melyekről kiderül, hogy igazak. *
-Vagy plusz húsz kiló. Az alkohol tele van cukorral és hizlal. Ráadásul felborítja a szénhidrátháztartást, és a vérnyomást.
*Egyből rákontráztam, de korai volt. Egonnak nem az elijesztés volt a célja az egésszel és nem is a poénkodás, ha nem bóknak szánta én annak vettem azt amit rólam mondott. *
-Köszönöm, igyekszem vigyázni rá.
*Az elképedés halvány kifejezés volt arra ahogyan reagáltam a képességére, de számomra nem mentség a szitokszóra. az is bőven elég volt amit elsőként megtudtam róla, de úgy tűnt mindez még nem teljes és most már felkészültem a további meglepetésekre. Egon meg csak sorolta miért jó vérfarkasnak lenni, de megérdemeltem, én kérdeztem rá. Persze sejthettem volna, hogy valami ilyesmit hoz fel, de még nem tudtam kellőképpen értékelni, épphogy csak tudatosult bennem. azzal már tisztában voltam, hogy sokáig élhet, már most is idősebb volt mint a világon nyilvántartott legidősebb emberek, alig tettem félre az aggodalmaimat, most újra előjöttek. Az elején még optimista voltam, láttam lehetőséget abban, hogy ott folytassuk ahol félbeszakadt, most már nagyobb kétségeim voltak. Nem is mondtam erre semmit, csak hallgattam tovább a vérfarkas lét viszontagságait, melyek most csak negatívumok voltak. Fájdalmas grimaszba rándult az arcom amikor az átváltozás gyötrelmeiről beszélt, ezen a ponton elmerengtem, hogy megéri-e. Persze Egonnak nem volt választása, de vajon létezik olyan vérfarkas aki kifejezetten erre az életre vágyott? S ha igen, miért?*
-Tényleg? Nahát. Meg is érdemlitek. Ez olyan mint a…..az emberek törvényei. ……Talán az a lényeg, hogy véghezvigyen valamit amivel bűnbánatot gyakorol. Egy olyan tett ami a megölt farkas lelkét megnyugtatja. Az indiánoknál is van ilyen. A vezeklés mindig addig tart amíg a nyughatatlan lélek békére nem lel.
*Csak úgy eszembe jutott mindez, valahol olvastam amikor Alaszka őslakosairól kerestem forrásokat. A szellemvilág szorosan kötődik az indiánokhoz és ebben nem különböznek Amerika más területein élők az alaszkaiaktól. Nem sírtam, csak egy kicsit megkönnyeztem az emlékeimet melyek a gyerekkoromra nyúltak vissza. Már akkor is oda voltam a farkasokért, biztosan nem véletlen, hogy ide kerültem és találkoztam Egonnal. Már nem igazán hittem a véletlenekben, azokról mindig kiderült, hogy nem is léteztek.*
-Nem, csak…csak egy szép emlék.
*Mit mondhattam volna, tényleg az volt minden szomorúsága ellenére. Vágytam Egonra, nem tudom miért és hogyan azok után amit megtudtam róla, de….most valahogy nem gondoltam arra, hogy szőrös és karmos mancsa is lehet ha úgy akarja, és farkas pofája és képes vérengző is lenni. Ahogy az elmúlt percekben beszélgettünk, sikerült megnyugtatnia, elterelni a figyelmemet, más gondolatokat és értékeket ébresztett bennem. Nem éreztem a csoki ízét sem az illatát, sem pedig ázott kutyaszőr szagot, kifejezetten kellemes, férfias illata volt, elmerültem a tekintetében és vágytam arra, hogy átöleljen, hogy az ajkunk összeérjen. Azt akartam érezni amit első alkalommal. Hozzásimultam, éreztem, hogy visszafogja magát de igyekeztem továbblépni és magammal rántani ameddig csak lehet. Nem voltak szavak, nem volt vallomás, egyszerűen csak érezni akartam őt. ízlelgettem az ajkait, majd finoman beljebb furakodtam, s végül a szenvedélyem győzött. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Csüt. Máj. 21, 2015 12:10 pm

Egon elvigyorodott és nevetve bólogatott. – Igen, ez is előfordulhat – értett egyet látványosan, persze tudta, hogy Rebecca csak tréfál, mármint nem a tényekben, hanem Egon szavainak tromfolásában. – Jól is teszed – mosolyodott el halványan. Remélte nem fogja egy vérfarkas valaha is felszántani az arcát, mert az rendkívüli mértékben idegesítette volna Egont. A gondolat hatására eszébe jutott Killian és látogatása, aki minden bizonnyal vérfarkas, de még nem akadt a nyomára, hogy kiderítse mi volt a szándéka a lánnyal, de mivel úgy tűnik mostanában nem találkoztak, lehet éppenséggel nem is akart ártania a lánynak, csak véletlen találkozás volt. Igen, ja, meg az illúzió és a dobozka is pusztán véletlen volt nem igaz? Nem, valahogy egyáltalán nem hitt ilyen esetben a véletlenekben. Az, ha egy autó elüt egy gólyát, amint az éppen leszállt az útestre, az lehet véletlen, de a látomásos doboz megtalálás már túl volt random faktor kietlen határain.
Egon vakargatta egy ideig állát a lány szavainak hatására, aztán lassan rábólintott felvetésére. Volt benne logika, ugyan a szellemekben nem hitt, így a lelkekben sem nagyon, de mivel jobb magyarázattal a véletlenszerű átokidőtartamon kívül nem tudott volna előhozakodni, így látszólag elfogadta a lány verzióját. – Igen, meglehet. Van értelme az biztos, persze lehet, hogy nem így van, de oké – vigyorodott el szélesen. – Engem meggyőztél vele. Tehát, akkor nyughatatlan lelke miatt változunk farkassá. Milyen jó, hogy van egy indián szakértőm – nem is csoda, ennyi őslakos tárggyal a házában bizonyosan ismeri a helyi legendákat és a helyi indián kultúra hiedelmeit. Egy pillanatra arca torz grimaszba rándult, mint, akinek épp eszébe jutott valami, ami egyébként így is volt, csak éppen nem elfelejtette, hanem nem túlságosan fogta fel, amivel Rebecca indított. – Hé! - kiáltotta el magát visszafogottan, miközben fejével némiképp olyan pozícióba került, hogy a lány szemeibe tudjon nézni. – Mi az, hogy megérdemeljük? – nézett hitetlenkedő bosszúsággal. – Több tisztelet, ha egy törékeny lelkű vérfarkassal beszélgetsz. Még a végén kieszem a hűtőd tartalmát sértettségemben – nézett elszontyolodott ábrázattal, de nem sokáig tudta fenntartani, mivel visszatartani kívánt vigyora túl erősnek bizonyult. Pillanatokkal később már kuncogva mosolygott.
Könnyeit látva komolyabbra fordult hangulata, de hamar megnyugodott, amikor a lány szép emlékekre hivatkozott. – Áh, értem – tényleg értette, hiszen neki is voltak olyan emlékei, amelyek örömkönnyeket hullattattak volna vele. Jó, persze most egy sem jutott eszébe, de biztos voltak, főleg gyerekkorából, amikor még minden olyan egyszerű és nagyszerű volt, amikor az élet csupa játék és kacagás volt, kivéve, amikor a kutyája megdöglött, mert akkor az egyáltalán nem volt örömteli pillanat.
A csók váratlan volt és meglepő, de Rebecca nem akart csupán a felszínen maradni, hanem ott akarta folytatni, ahol nemrégiben abbahagyták, és a hímnek ez egyáltalán nem okozott gondot, hiszen jól esett neki, hogy előbukkant titkai ellenére a lány még mindig vágyik rá. Nyelvével ismét a lány száját térképezte fel, ahogy kezeivel szorosabban tartotta Rebeccát, miközben végigsimított a hátán, tarkóján és derekán. Szerette volna a fenekét is megfogni, de mire kigondolta, hogy ez talán nem jó ötlet, már keze önkéntelenül lejjebb csúszott. A kanapé elég nagy volt, hogy elfeküdjenek rajta, így könnyedén fekvő állapotba helyezte magukat, ha Rebecca nem ellenkezett túlságosan. Szíve vadul kalapált, ahogy ajkaik összeforrtak, nadrágja kezdett túl szűk lenni, nem érdekelte, ha ezt a lány is észreveszi, hiszen mit várhat az ember lánya egy férfitől hasonló helyzetben? Időérzéke cserbenhagyta, és csak járatta nyelvét a lány szájában, mialatt kezével simította haját, csípője pedig laza táncba kezdett. Ha Rebecca fel szeretne menni a szobájába, egy pillanatig sem ellenkezne, de persze Egonnak a kanapé sem volt ellenére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szomb. Máj. 23, 2015 8:11 am

Egon & Becca



*Fura volt ilyesmiről beszélgetni. Nem az alkoholizmusról és annak hatásairól és nem is az arcom ragyogásáról, hanem a farkaslétről, annak szabályairól, törvényeiről és nehézségeiről. Ez az egész a „ha egyszer azt mondja nekem valaki” kategóriába tartozott, olyasmi volt amire az ember nem számít egyszer sem az élete során. És most mégis itt volt, beszélgettünk róla, s eltekintve az időnkénti döbbenetemtől, kezdett természetessé válni. Most már abban is biztos voltam, hogy a nagyi farkas figurái sem véletlenül vannak a kandalló párkányán, vagyis oda én tettem őket de fogalmam sem volt arról, hogy korábban, még a dobozba kerülésük előtt is ott álltak. A kis ládika megtalálásának is nagy jelentősége volt, ahogy a nekem írt levélnek is, mondhatni üzenet a túlvilágról, vagy a szellemek világából. Mindez szorosan összefüggött egymással és most már én is a részese voltam. Újabb lépcsőfokkal kerültem feljebb, újabb lépéssel jutottam közelebb a megoldáshoz. Talán a nagyi is vérfarkas volt? Abszurd feltételezés, de még sem annyira lehetetlen, viszont még mindig nem derül ki mindebből, hogy mit akart üzenni. Hiszen sem az anyám sem én nem vagyunk azok, nem is lehetünk, Egon biztosan említette volna a születés útján való öröklődést. Ha ő vérfarkas volt, hogyan öregedett meg? Láttam róla fényképet, öreg volt, ráncos arcú. de ha nem vérfarkas, akkor micsoda? Kicsoda? Újabb és újabb kérdések merültek fel és még mindig nem tudtam milyen egyensúlyról írt a levelében. *
-Tudsz ennél jobb magyarázatot? Az emberek is kísértenek nem igaz? Azt mondják azért mert befejezetlen ügyük van és addig nem léphetnek tovább. Talán a farkasokkal is így van, aki megölte, annak be kell fejeznie a földi életét.
*És tessék, már kezdem tudományosan is megmagyarázni mindezt, mintha csak egy vérfarkas szimpóziumon lennénk. már azt hittem nem is reagál a mondatom első részére, de úgy látszik csak fáziskésébe került, én viszont egy kicsit megijedek. Nem Egontól, hanem attól, hogy akaratlanul is rosszat, bántót mondtam.* -Ne haragudj, én csak…..mi van?*Nézek rá értetlenül, de aztán rájövök, hogy megint csak hülyéskedik.* -Törékeny lelkű vérfarkas mi? Oké, láss neki. Tele van zöldséggel.
*Biztosan nem így gondolta, de én sem sajnálom tőle a hűtőm tartalmát. Ám a tréfálkozás nem sokáig tart, a farkasokról beszéltünk és az emlékek megsokasodtak. Ezek nem fájóak voltak, inkább elérzékenyültem tőlük. Az egész beszélgetés a vérfarkasokról szólt, mégsem éreztem úgy, hogy félnem kellene, hogy a velem szemben ülő is az. Egon, Egon maradt, a kellemes illata csábított, az első csókunk emléke úgyszintén. Érezni akartam minden tekintetben és reméltem ő sincs másként ezzel. A csókunk hosszú volt, szenvedélyes, érzéki. Az ujjaim közben elkalandoztak a nyakán, a vállain és beletúrtam a hajába is. Éreztem a bőrét, vajon csak nekem volt olyan érzésem, hogy hihetetlenül forró, vagy valóban így volt? Már az érintése is felkorbácsolta bennem a vágyat, ám amikor hagytam magam végigfektetni a kanapén és a teste rám nehezedett, éreztem a duzzadó férfiasságát, a csípője érzéki táncba kezdett és…azt hiszem ezen a ponton vesztem el. Lejjebb csúsztattam a kezeimet és megpróbáltam a ruhája alá nyúlni, hogy minél többet érezhessek a forró bőréből. A nyelvünk közben táncolt, és már nem is gondoltam a csoki ízére, csak ő volt, az ő íze melybe belekeveredett némi whisky is. Eszembe jutott, hogy talán odafönt kényelmesebb lenne de nem akartam, hogy megtörjön a varázs, hogy bármi közbejöjjön. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Vas. Máj. 24, 2015 2:36 am

Jól hangzott, de Egon nem hitt a szellemekben, így a további magyarázat hallatán összepréselt ajkakkal, szótlanul bólogatott, közben igyekezett nem túl szkeptikus ábrázatot ölteni. Véleménye szerint nem nagy sikerrel, ezért nem is tudta túl sokáig ellenérzését magában tartani. – Igen, így van, rázzák a vasláncot, meg hosszú „bú” hangot adnak ki, feltéve, ha léteznek – vonta meg vállát egy féloldalas grimasz kíséretében. – De egyáltalán nem biztos, hogy léteznek, így a farkasok szellemei sem biztos, hogy valóban befejezetlen földi életük hiánypótlása miatt kényszerítik az átkot beteljesülni. Mindemellett elfogadom magyarázatnak, mert jobbat úgysem tudok – vigyorodott el, közben azon töprengett, hogy vajon mennyire lehet igaz, amit Rebecca állít. Tényleg a farkas lelke miatt kellene ordas bőrbe bújni évekre? Meglehet, de persze nem kizárt, hogy csak véletlenszerű büntetésről van szó.
- Ah… zöldséggel? – nézett hitetlenkedve a lányra, közben színpadiasan sóhajtott kelletlenül. – Azt hiszem inkább akkor kihagyom – közölte némi daccal a hangjában. Persze gondolta, hogy nem csak zöldek vannak a hűtőben, és biztos találna valami remek felvágottat, de csak tréfából hozta fel az egészet, és a lány is csak annak szánta megjegyzését. Egyébként is jól lakott már a vacsorával.

Kutakodó kezek akartak Egon bőréhez simulni, több-kevesebb sikerrel, a pólója a nadrágjába volt gyűrve, persze itt-ott már nem volt rendezett az öltözete így Rebecca kezei találtak rést, hogy aztán tovább szélesíthessék, míg végül már közvetlenül a hátát és oldalát tudták érinteni a finom, puha kezek, amelyek lüktettek az élettől. Nem eresztette el szájával a lány ajkait, egyszerűen szabad kezével a pulcsija nyakrészéhez nyúlt és lendületes mozdulattal tépte le magáról a göncöt, mintha ott sem lett volna. Ezért szeret kínai cuccokat hordani, persze vérfarkas létéből fakadó ereje sokat segített a problémamentes félmeztelenre vetkőzésben. A mozdulattal együtt a pólója is széthasadt, így mindkettőt a kanapé mellé dobta, mialatt a folyékony nyelvhasználatot gyakorolta Rebeccával. Úgy érezte, ha nem angolul beszélnének, akkor is simán megértenék jelen pillanatban egymást. Nem volt túl kidolgozott felsőteste, de legalább nem volt sörhasa, ami talán kompenzálja hiányosságát a láthatósági izmok terén. Persze Rebecca látószöge nem igazán arra vetült, de lehet majd megjegyzi, ha pozíciót váltanak, hogy nem pont erre számított egy vérfarkastól, de sebaj, majd kimagyarázza, hogy gyerekkorában sokat betegeskedett, ami egyébként nem volt igaz, de ennyi füllentés talán még belefér. Talán a lány ruházatát is le kéne szaggatni, és hajlott is volna rá, ahogy ajkait elvéve szájáról, a nyakát kezdte el csókolgatni, majd egészen a füléig följutott. Azonban inkább az óvatos megoldás híve volt, fene tudja még a végén támadásnak vélné, de igazán szerette volna már látni mit rejteget Rebecca felsőruházata. Ezért finoman kezdte el kibújtatni a ruhából, ha nem ellenkezett, és ha ez sikerült, igyekezett nem csonka kezével végig simítani a lány csupasz, forró bőrét, sajnos azonban a vágytól beszűkült férfiagy igazán képtelen ilyen apróságokra túlságosan odafigyelni, így hamarosan már mindkét kezével lenyomatot vett az ívekről, amik Rebeccát díszítették, miközben ajkai újfent a lány szájához tapadtak. Örült, hogy nem vámpír harapta be – már ha léteznek? – annak idején, mivel egyrészt akkor impotens lenne minden bizonnyal, másrészt most kellene eljönnie a pillanatnak, amikor beleharap a nyakba és kiszívja az élettől lüktető, vörös nedvet, ami nélkül képtelen lenne létezni. Farkasként viszont nem muszáj megölni azt, akit éppen megdönteni készül. Milyen szerencse, hogy nem olyan aberrált, mint a vámpírok, hogy vágyjon a vérre, most biztos nem tudná türtőztetni magát.
- Eszméletlenül jól csókolsz – közölte gondolatban, mialatt nyelve a lány szájában vándorkörúton volt. Kár, hogy, ha partnere válaszolni szeretne, akkor meg kell szakítani a folyamatot rövid időre, de Rebecca édes hangjáért persze megéri, a kis szünet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Vas. Máj. 24, 2015 9:47 am

Egon & Becca



*Minden további részletezést félretéve túllendültünk a szellem témán. Ugyan én sem hittem benne de tisztában voltam az egész szellemvilág hiedelmén, ismertem a legendákat hiszen ezt tanultam és annak ellenére, hogy eddig nem nagyon hittem benne, érdekelt a dolog. azóta, hogy a nagyim megjelent álmomban már nem voltam annyira szkeptikus, de magyarázatot sem találtam még ez egész jelenségre. Mivel más magyarázatot Egon sem tudott adni a farkas alak hosszú idejére, így megmaradtunk annál amit én mondtam. Azért persze jót nevettem a szellemek érzékletes leírásán és Egon zöldséggel való fenyegetettségén is. Szalámi nem volt a hűtőben, de sonka igen. A legfinomabb Pármai, biztosan jóllakott volna vele.
Mindannak ami ezután történt semmi köze nem volt sem a szellemekhez, sem a farkasokhoz. nem tettem túl magam azon, hogy Egon vérfarkas, igazából az egész vérfarkasságon nem sikerült, csak félregyömöszöltem az elmém egy kis zugába. Most csak Egon létezett a számomra, Egon az ember, a férfi akinek forró a bőre és már a csókjával is az egekbe repít. Nem akartam elszakadni tőle annyi időre sem míg leveszem a pulcsiját, így csupán lázas kutakodásba kezdtem, hogy minél előbb megérinthessem, ám ez eltartott volna egy kis ideig ha nem segít. Csupán vékony kis réseket találtam, momentán az is elég volt, hogy a lélegzetem még inkább elakadjon, ahogy a bőréhez értem. Forróbb volt mint az enyém, pedig nem fáztam és nem is éreztem, hogy hideg lennék mint a béka lába. Egy szívdobbanásnyi pillanatra torpantam csak meg amikor az anyag széthasadt szabad utat engedve a kezeimnek, a döbbenetemen túl a csókunkba mosoly fordult. Nem ijedtem meg az erejétől bár azért megfordult a fejemben, hogy ezen kívül mire lehet még képes, mégis az ajkaira, játékos nyelvére és testének selymes forróságára tudtam gondolni. Éreztem az ujjaim alatt minden izmának remegését, vibrálását, nem volt izomkolosszus mégis hihetetlen erő sugárzott minden porcikájából. Erő és érzékiség érdekes, izgalmas elegye. Felsóhajtottam amikor ajkai a nyakamhoz értek villámokat korbácsolva testem  amúgy is viharos tengerén, vágytam arra, hogy megszabaduljak én is a pulcsimtól és a fekete csipke melltartótól, hogy mindenhol érezzem. Talán gondolatolvasó is, újra mosolyognom kellett amikor elkezdett kihámozni a pulcsimból, á, dehogy a zabolázatlan férfivágy volt. Hozzásimultam, hagytam átöleljen, élveztem kezének minden apró érintését, érzéki simogatását amit viszonoztam is. Néhány pillanatra néztem csak fel rá, szemeiből a mellkasára csúszott a tekintetem mielőtt újra csókba fulladtunk volna. Kíváncsi voltam, hogy mindez a vadság belőle fakad vagy a farkasa is hozzátesz egy keveset, de sem a hely sem az idő most nem volt erre alkalmas. A hátáról lassan csúsztattam le a kezemet a nadrág derekához s az anyag alá nyúltam amennyire csak engedett. Már nem billentett ki a jelenlegi felajzott, buja állapotomból az sem, hogy a fejemben szólalt meg. Á, ez nem ér, ő még így is tud hozzám beszélni, de nekem el kellene szakadnom az ajkaitól, ha visszadicsérném. csupán a szájába dünnyögtem bele, miközben nyelvemmel újra és újra táncra keltem az övével, csípőmet hozzáemeltem s már a farmerom is útban volt. Nem a legoptimálisabb randi ruha, de biztosan gyorsabban leszedi rólam mint ha én kezdek el remegve matatni a gombbal és a zipzárral. Nem beszélve az ő nadrágjáról.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Hétf. Máj. 25, 2015 8:59 pm

Az összhang úgy tűnt teljes volt, mindketten akarták a másikat, és mindent el is követtek, hogy ezt kimutassák. A lány ujjai a nadrágja alá férkőztek, de nem túlságosan jutott beljebb, így Egon elkezdte kigombolni a nadrágot, majd a zipzárt is lehúzta, és hagyta az ujjakat zavartalanul feltérképezni a tájat. Rebecca keblein nyugodott egyik keze, míg másik a tarkója mögött tartotta fejét, néha-néha a majdnem csupasz hátát simogatta, és közben feltűnésmentesen  kikapcsolta a melltartót, de még nem vette le róla, majd leesik az magától is. A lány nem hagyta abba a csókot, hogy válaszolhasson, csak dünnyögött néhányat, ami igazán nem zavarta Egont. Egy „rossz” mozdulattal, aztán lesöpörte a lány testéről a melltartót, és kezei hamarosan már a forró bőrt tapogatták a fekete anyag helyett. Az időérzéke kissé eltompult, és már a lány nadrágjának levételén fáradozott, amikor a villany minden előzetes figyelmeztetés nélkül kialudt. Áramszünet lehet? Talán, de ugyan ez érdekel is bárkit? Lehet csak a biztosítékot verte le valami kósza túláram. Majd megnézi, ha nem lesz éppen más elfoglaltsága, vagy ha Rebecca rögvest utasítja rá, amit egyébként nehezen tudott elképzelni. A kandallóban még parázslott egy elszenesedett fa, de nem sok fényt adott. A lány nadrágját óvatosan gombolta ki, miközben igyekezett a smárolást sem hanyagolni, majd ép kezének ujjait finoman a farmer alá bújtatta a fenekénél. Nem akart ajtóstul rontani a házba, amúgy is van bőven idejük reggelig, minek hát bármit elkapkodni? A sötét „jóságos” leple alatt nem sokat látott a lányból, a néha felcsillanó szemeken kívül. Talán mégis csak fel kellene csapni a biztosítékot, de gyors mérlegeléssel eldöntötte, hogy semmi esetre sem szeretne most lekászálódnia a kannapéról, és Rebeccáról. Kissé magához húzta a lány derekát, hogy könnyedén tudja kibújtatni a farmerből, amit a lány hathatós közreműködésével sikerült is megoldani. A saját nadrágja még rajta volt, persze remélte nem sokáig, de ezt a feladatot meghagyta partnerének, had dolgozzon ő is valamit. Amikor az is lekerült, a lány testéhez simult, és örült, hogy már nem szűk a nadrág, azonban még volt mindkettőjükön egy-egy fölösleges ruha. Nem tudta, hogy Rebecca védekezik-e gyógyszeresen, de talán megnyugtathatná, hogy nem kell nagyon aggódnia, de rájött, hogy sületlenségeket gondol, hiszen Rebecca egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki egy nem kívánt terhesség miatt túlságosan idegeskedne.  

//Még mindig nem tudom mi legyen XDDD//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szer. Máj. 27, 2015 8:06 am

Egon & Becca



*Már semmi nem tartott vissza. Minden porcikám kívánta Egont, az érzés viharként csapott le rám, a testem lángolt a vágytól és az érintésétől, csókjai izzó nyomot hagytak maguk után. Amint az ujjaim szabad utat kaptak lejjebb ügyeskedtem őket, feltérképezve Egon feszes fenekét és kissé magamhoz is húztam, hogy jobban érezzem. A melltartóm kikapcsolódott, sejtettem, hogy nem magától és belemosolyogtam a csókomba. Megremegtem amikor Egon keze a nadrágomon kezdett el munkálkodni, hozzáért a hasamhoz ezernyi pillangót ébresztve fel ezzel melyek azon nyomban szét is röppentek. Szinte ezzel egy időben hullott le rólam a melltartó is, hogy a helyét Egon keze vegye át, a levegő is bennem rekedt néhány hosszú pillanatra. Lehunyt szemeim mögött először nem is érzékeltem, hogy sötét lett, csak kicsit később amikor felnéztem Egonra mert látni akartam az arcát, a szemeit, ahogy a tekintetével is szinte felfal. Ám nem láttam, csupán sejtelmes árnyékba vont arcát melyen a kandallóban parázsló hasábok narancsfénye megült. Nem érdekelt, amennyit látni akartam, annyit láttam is, a többit pedig érzem, minden egyes érintése újabb lépcsőfokra emelte az élvezetemet és a vágyaimat. Talán a generátor fulladt le, vagy kifogyott belőle a benzin....ráér. Egon sem ugrott fel, hogy "mi a szösz?" csak rámosolyogtam két csók között és megemeltem a csípőmet, most azért, hogy könnyebben le tudja húzni rólam a nadrágot. A melltartómhoz illő, fekete csipkés francia bugyi körvonalai sejlettek fel, esküszöm nem készültem a mai estére semmivel a vacsorát kivéve. Egon nadrágját nehezebb volt lehúzni, nem akartam tőle elszakadni ezért a kezeimmel addig toltam ameddig értem, aztán felhúzott lábaimmal gyűrögettem lefelé, a végső fázist azonban neki kellett megoldania. Végül már csak két alsónemű maradt köztünk. Talán nem most kellene aggódnom azért, hogy nem gondoltunk még a védekezésre, de meglehetősen kijöttem a gyakorlatból. Talán másfél év is eltelt azóta, hogy utoljára férfival voltam, és különben is, nem nekem kell magamnál hordani az óvszert, a gyógyszernek pedig nem voltam híve.*
-Van....van nálad?
*Csak úgy mellékesen kérdeztem meg, miközben apró csókokat hintettem el a vállán és a nyakán, néha megízlelve a bőrét is. Mostanra már teljesen elfelejtettem, hogy milyen vadállat lakozik benne. felemelkedtem és a vállainál fogva nyomtam oldalra, hogy könnyebben hozzáférjek az alsójához, de mentem én is vele, csókjaimat a mellkasára költöztetve.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Csüt. Máj. 28, 2015 1:36 pm

+18

A sötétség nem zavarta, ahogy a fény sem lett volna számára probléma. Ha érezheti Rebecca rugalmas, finom bőrét a kezeivel igazán nem számít milyenek a látási viszonyok. Egyébként is farkasként minden bizonnyal jobban lát, mint a lány, aki alatta hevert. Minden apró rezdülését érezte, minden érzésfoszlány eljutott hozzá, de most nem akarta bezárni magát, mint az első csóknál. Mindenét érezni szeretette volna. A testét, a leheletét, szívverését, és hangulatának fortyogó katlanját, ahol a vágy, izzó lávaként perzselt. Egon is hasonlóan érzett, és eddig még nem gondolt bele, de szerette volna, ha Rebecca is érzi, amit Egon saját magából sugároz. Csak egy harapás kellene átváltozva, vagy egy karcolás éles karmaitól, és máris megajándékozhatná a lányt körülötte hullámzó érzéseivel.  
Ahogy a lány nadrágját közös erővel eltávolították, Egoné jött, bár Rebecca csak háromnegyed részben tudta lerángatni róla, de a többit már a hím megoldotta néhány lábmozdulattal. Kissé persze a lendületes kapálózásba a kanapé bemozdult, de nem volt túlságosan földrengés jellegű, így nem vesztett egyikőjük sem lendületet elfoglaltságukban.
- Nem, nincs nálam – küldte gondolatban, mivel a száját éppen másra használta. – De ne aggódj, a vérfarkas ondósejtek olyan agresszívak, hogy célba érés előtt megölik egymást – igaz ez persze baromság volt, de a lényeget hűen tükrözte. – Ezer alkalomból jó, ha egy megtermékenyítés összejön. És… - apró szünetet tartott, amikor a lány elkezdett fészkelődni alatta, és szájával felsőtestét cirógatta. - … betegségeket sem hordozunk, a szervezetünk instant kinyírja azokat.
Nem tudta meddig szándékozik lejjebb araszolni, de hagyta, had tegye, amit jónak lát, amikor végre lekerült róla az alsója. Ha lány újra felvette korábbi pozícióját, akkor Egon lenyúlt a bugyijához és kiszabadította a feketének tűnő csipkés bugyi ádáz fogságából Rebecca szeméremdombját. Úgy érezte nem tud már sokat várni, ezért nem foglalkozott további előjátékkal, ha a lány eddig még nem nedvesedett be kellőképpen akkor megette a fene. Ilyen vágyhullámoknál már nem okozhat kellemetlenséget némi behatóbb ismerkedés Rebecca testével.
Némileg igazodott felette, hogy a szög minél megfelelőbb legyen, közben ajkai hol a lány szájára, hol nyakára, hol pedig fülére tapadtak kutatva a legnagyobb gyönyört okozó pontokat Rebeccán. Évszázados tapasztalattal bírt már a nők terén, de minden egyes hölgyemény máshogy szereti. Csak remélhette, hogy sikerül jól eltalálnia nyelvének és szájának csapásait, miközben nemi szerve a lány vaginája felé közeledett, és már hozzá is ért, de nem hatolt bele rögtön, hanem kicsit játszott vele. Nem fog elmenni ennyitől, azt érezte, így nem okozott gondot neki tovább húzni kicsit az előjátékot. Óvatosan járatta csípőjét le-fel, balra-jobbra, mialatt kezei a lány melleit szorongatták, nyelve a száját ízlelte. Végül beljebb hatolt, de csak óvatosan, nem hitte, hogy Rebecca szűz lenne, de nem is igazán érdekelte, hiszen a mai éjszaka után már úgysem lesz az. Óvatossága egyszerűen abból fakadt, hogy nem akarta vágyának teljes erőbedobásával magáévá tenni, még a végén fájna neki. Így előbb csak kitapasztalja, meddig mehet el, aztán, ha már birtokolja Rebecca testének határait, majd félredobja óvatosságát. Lassan egyre beljebb ment, mialatt kezei a finom, puha bőrt tapogatták, nyelvével ekkor a nyakat vette célba. Egy idő után már azonban nem bírta fenntartani a lassú tempót és gyorsabb iramra kapcsolt odalent, miközben szívük ritmusra dobogott. Ágyéka lüktetett, de még messze járt a csúcstól. Egyébként is ki akarta élvezni Rebeccát, alul, felül, mindenütt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Csüt. Máj. 28, 2015 9:39 pm


Egon & Becca



*A sötétben csak még jobban éreztem. Minden porcikám kívánta Egont, az érintései és csókjai után perzselt a bőröm, sóhajtásaim tarkították a kandallóban pattogó hasábok hangját. Nem gondoltam már Egon farkaslétére, csak ő létezett a számomra és nem azért mert rég voltam férfival, a lénye y maximálisan odafigyelt rám, ragadott magával, ahogy maximálisan odafigyelt rám, mégis volt benne valami vadság is. Nem tudom, hogy a valóságban is ilyen lett volna, vagy mindezt a vérfarkas lénye adta hozzá, de nem is érdekelt. Akárhogy is volt, már elfogadtam annak ami, hiszen nem zavartam el, nem rohantam én előle menekülve. Őt akartam. Talán a tudatom mélyén létezett egy kis veszélyérzet, de nem féltem tőle és csak izgalmasabbá tette a dolgokat.
Sikerült megszabadulnunk a ruháink nagy részétől, újra felsóhajtottam a gyönyörtől mikor a csupasz bőre hozzám simult, csókjaim vadságába fűszert csempészett az érzés. A kis könyvtáros, a megrögzött filmnéző, a szürke egér ahogy gyakran magamat láttam, most igazi nő lett Egon kezei között, szenvedélyem nem ismert határt. Mégis eszembe jutott az a fránya óvszer, két csók között kérdeztem rá, de már arra a pár szóra is sajnáltam az időt, hogy el kellett szakadnom Egontól. A válasz égető csókok között a fejembe érkezett amitől egy röpke pillanatra megdermedtem, de csak azért mert nem szoktam hozzá, hogy valaki a fejembe beszéljen. Halkan felkuncogtam, egon még most sem tagadta meg önmagát, ugyanazzal a laza hanyagsággal formálta a szavakat gondolatban mint máskor egymás ugratása közben.  Nem foglalkoztam többé ezzel, nem volt sem időm, sem kedvem sajnálkozni azon, hogy talán sosem lehet gyereke, ezek a percek nem erről szóltak. *
-Jó.
*Szóltam és tovább ízlelgettem a bőrét a mellkasán, majd lejjebb vándoroltam míg meg nem szabadítottam valamelyest az alsójától.*
-Ó istenem!
*Szakadt ki belőlem a gyönyör hangja mikor immár teljesen csupasz testünk egymáshoz préselődött. Lángoltam de nem a láztól hanem Egon érintéseitől, a testéből áradó erőtől, a vadságától. Az élvezet hullámokban tört rám a bőrömön apró verejtékpettyek csillogtak a maradék parázs fényében, a nyakánál fogva húztam magamhoz a levegő sisteregve szorult ki kettőnk közül. Halkan felnyögtem amikor ajkai a nyakamhoz érnek,  valahol a vállgödröm felett, érzékenyebb az a rész, jólesően megborzongat az odakapott csókok özöne. Megemeltem a csípőmet jelezve, hogy készen állok, mit készen, egyenesen kívánom, hogy belém hatoljon, hogy érezzem a bennem lüktető férfiasságát. Egy kis játék, Egontól várható volt, tovább ingerelt s szította bennem az amúgy sem kis lángon égő tüzet. Leeresztettem a kezeimet a hátán, lassan és finoman végigkarcolva a bőrét, hogy a végén ráfogjak fenekének két izmos és kemény halmára. Úgy húztam magamhoz, hogy véget vessek a játéknak.*
-Akarlak! Érezni akarlak!
*Kissé egysíkú volt a társalgás mivel ő nem szólalt meg, csak az én hangom suttogott bele a csendbe, majd a nyakába. Csókoltam és haraptam, persze finoman, bennem nem keringett farkasvér, csupán a szenvedélyem zubogott a véremmel. Amikor végre magamban érezhettem még a levegő is elakadt félúton, hogy végül egy nagy sóhajjal szakadjon ki belőlem. A szívem tamtamot vert, én nem hallottam az övét de gondoltam, hogy egy ritmusra, ahogy a testünk is azonnal egymásra talált.*

//Szuper lett Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Csüt. Máj. 28, 2015 11:12 pm

+18

Rebecca hangjai csak jobban tüzelték Egont, és esze ágában sem volt vizet locsolni a lángokra, hanem minden figyelmével a lány testét kényeztette, és a hangokból ítélve jól csinálta, ahogyan Rebecca is a saját részét. Körmei finoman siklottak végig hátán, hogy aztán a farába markoljon. Láthatólag a kósza óvszerkérdés után nem is igazán foglalkozott a védekezés gondolatával, épp csak felkuncogott Egon válaszán. A férfi játéka egy ideig szórakoztatta Rebeccát, aztán két kezével igyekezett véget vetni és közelebb húzta magához meglepő erővel. Egon ugyan nem volt a legélesebb elme, amit ez a bolygó kihányt magából, de felfogta Rebecca szándékát, ami persze könnyű volt, hiszen még verbálisan is kifejtette, hogy akarja őt. Így hát a lány megkapta Egon egy részét, amint azt finoman beillesztette elrendelt helyére. A harapdálással csak fokozta az élvezetet, és talán ráijeszthetne, hogyha véresre harapja és közben az ajkai is sebesek lesznek, akkor a vére farkassá változtatja, de nem igazán szeretett volna most ilyenekkel tréfálkozni. Talán, majd ha végeztek megemlíti, csak úgy mellékesen.  
A lány szíve dörömbölt mellkasában, ahogy Egoné is. Nem igazán volt betervezve, hogy lefekszik ma Rebeccával, főleg miután elárulta, hogy vérfarkas, de úgy látszik a lányt ez most kimondottan hidegen hagyta, ami egyébként nem zavarta Egont. Persze, ha alább hagy a vágy, lehet a fejét fogja fogni, hogy miként volt erre képes, de talán nem lesz túlságosan szigorú magához.
Amikor már percek óta egy pozícióban tevékenykedtek, és csak apróbb változások mutatkoztak meg elhelyezkedésükben, Egon óvatosan, de elemi erővel ölelte át a lányt egy kézzel, és leszállva a kanapéról, a magasba emelte, miközben csípője ütemre táncolt. Nem igazán érdekelte, hogy csonkjával ért csupasz fenekéhez és simította körkörös lassú mozdulatokkal, remélte Rebeccának sem jut eszébe ezen aggodalmaskodni. Ölelte, miközben csókjaival is elárasztotta a testét, hol ajkait, hol nyakát, és némiképp még a melleihez is hozzáfért, igaz eléggé kényelmetlen nyaktekeréssel, de végső soron megérte. Szilárdan ölelte magához, ugyanakkor próbálta nem túlságosan szorítani, mivel nem akart fájdalmat okozni, persze lehet a lány elviselne némi fájdalmat, de még csak véletlenül sem szeretett volna ártani neki. A bestia a ketrecben érdeklődve kukkolta az eseményeket, és kétségkívül szeretne részt venni a mókában, de Rebecca tabu számára minden téren. Sem megenni, sem magáévá tenni tilos. Még csak az kéne, hogy átváltozva hörögjön, miközben a lány sikítozva próbál a szorításából menekülni. Azért Egon elcseszettségét hűen tükrözni, hogy a gondolat egyáltalán nem lohasztotta le, de legalább nem is adott utat az elképzelésnek.

//A tied is szuper lett Very Happy//

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szomb. Máj. 30, 2015 7:26 am


Egon & Becca



*Ha egy olyan világban élnénk ahol az emberek tudnak a vérfarkasokról és azok nyíltan járkálnának az utcákon,hogy később átváltozva bevessék magukat az erdőbe, akkor sem veregetné meg a vállamat senki, hogy pont egy vérfarkassal fekszem össze. Amúgy sem volt betervezve, noha egyre közelebb kerültünk egymáshoz Egonnal, a csekély számú találkozásaink nem tették lehetővé az alapos megismerést. Azt persze nem mondom, hogy egyáltalán nem gondoltam rá, hogy egyszer majd….mert hazudnék, de nem a mai napon. Ha Egon nem nyögi be a vérfarkasos történetet, már talán túl is lennénk rajta. Az az első elejtett csók volt a választóvonal, ami felpiszkálta a bennem szunnyadó parazsat. Most már lángok csapnak fel abból a kicsiny tűzhelyből. Az sem érdekel, hogy Egon más ember, ha bántani akart volna már megtette volna, ha nem is találkoztunk sokszor, számtalan alkalma volt, el sem kellett volna árulnia, hogy micsoda is ő. Ezzel szemben megtette, a bizalmába avatott, olyan dolgokat tudtam meg róla amelyek talán sosem kerülnek szóba ha nincs az a véletlen emlék megosztás. Lehet, hogy akkor megbánta, hogy megtörtént, mostanra már másképp érzi és én is örülök, hogy tudok róla. Mindazonáltal csak parkoló pályára tettem a dolgot, még fel kell dolgoznom. Most csak Egon létezett, eszembe sem jutott a farkas, sem a későbbi vélt vagy valós következmények, a pillanatnak éltem és ez a pillanat Egoné volt, biztos voltam abban, hogy nem fogom megbánni.
Minden érintése tovább szította bennem a tüzet, a játéka hol az egekig emelt, hol alábbhagyott, akár az egymást követő hullámok. Elnyújtotta az élvezetet amihez tökéletesen értett. Amikor erősebben ölelt át, még nem tudtam mi következik, meg is lepődtem ahogy a testem az övéhez préselődve emelkedik. Ösztönösen a nyakába kapaszkodtam bár elég szilárdan tartott, a mozdulatsor pedig annyira kiszámított és precíz volt, hogy nem váltunk el egymástól. Úgy kapott fel s tartott meg a karjaival mintha csak az ujján egyensúlyozna egy tollpihét. Felsikkantottam, a csókoktól duzzadt és piros ajkaim mosolyba fordultak amikor ránéztem. Egyik karommal elengedtem de a másikkal továbbra is kapaszkodtam, majd kissé hátradőltem, hogy jobban hozzám férjen. A másik kezemmel őt kényeztettem, a mellkasán, aztán lejjebb vándoroltam a hasáig, ameddig csak tudtam. Eszembe jutott az a nap a kiadónál amikor az egyik vevő lopással gyanúsította meg a másikat. Nem ez volt az érdekes hanem az előzmények, a két kamaszlány és az általuk nézegetett Káma szútra, noha maga az eredeti mű nem csak a szerelem művészetét tartalmazza, hanem sok minden mást is ami elvezet odáig. Kíváncsi voltam hányféle pozitúrát ismer még Egon és mennyiben lesz részem. Már a mostani is ledöntötte a határaimat, de odavoltam érte. Így azonban nem sok mindent tudtam tenni Egon élvezetének érdekében. Amikor aztán az ajkai elértek az enyémhez, belemerültem egy hosszabb csókba.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Szomb. Máj. 30, 2015 11:34 am

+18

A fenevad csak figyelt érdeklődve, de nem tett semmit. Fülét hegyezte hátha meghallja a hívó szót, aminek hatására előtörhet, mint gejzír a föld alól, de erre nem kerülhetett sor. Egon nem hagyta volna neki, még ha nagyon tobzódott volna sem, de szerencsére viszonylag nyugodtan tűrt ketrecében. A pozícióváltás nem volt a lány ellenére, ahogy ezt hangja mutatta, ráadásul át is karolta őt, csak a biztonság kedvéért, persze a hím szilárdan tartotta, de ha így jobban érzi magát, akkor csak nyugodtan. Lendületes csípőmozgások közepette ajkai a lány minden elérhető pontját végigjárták, hogy végül megállapodjon ismét a szájánál. Jól esett a törékenynek tetsző testet magához ölelnie, mert így nem csak hallotta, de érezte is mellkasán a lány szívének dobbanását, ahogy mellei hozzápréselődtek. Túl jó érzés volt, és Egon közeledett a kilövéshez, ezért ütemet váltott, talán a lányt nem zökkenti ki annyira, de a férfinek elég lehet, hogy még jó néhány percen át kényeztethesse Rebeccát, és persze saját magát is.
Fülébe aprót harapott, még csak vér sem serkent, aztán nyelvével kezdte el nyalogatni, de ha túlságosan csiklandozta és ezt a lány némi kuncogással a tudtára adta, vagy esetleg elhúzódó testtel, akkor abbahagyta, hogy a nyakát vegye célba, miközben odalent is dolgozott, próbálva változtatni a mozgáson, hogy saját maga némiképp visszatartsa az elkerülhetetlent. Előbb-utóbb úgyis be fog következni, hiszen rég volt nővel. Csodálkozott, hogy még nem durrant el, de egyáltalán nem bánta. Extázisszerű élvezetben volt része, ahogy közeledett, de most tovább folytatta, és a befeszítéses módszerrel próbálta az ejakulációt késleltetni, ami már régen rossz volt, mert az már azt jelentette, hogy a csúcspont feltartóztathatatlanul közeledett, és fene tudja Rebecca mennyire van még ettől a ponttól. Néha nagyon nehéz ám a lányokat kielégíteni, persze ritkán volt ezzel probléma, nyilván a következő menetben már jóval tovább bírná. Azért adott még egy esélyt saját magának, egy pillanatra megálljt parancsolt, és érezte, hogy némi ondó távozik péniszéből, egyenesen a lány testébe, de nem ment el teljesen. Éppen csak egy kissé, ami még egyáltalán nem lohasztotta le kedvét, sem duzzadó férfiasságát. Milyen szerencse, hogy nem kell aggódni egy váratlan terhességtől. Amúgy sem szeretett óvszert használni. A legutolsó sarki ribancot is anélkül döntötte volna meg, már ha hajlandó lett volna fizetni a szexért valaha is. Ugyan minek? Jön az ingyen is idővel, a vérfarkasoknak pedig bőven van idejük. A másik pedig, hogy valakivel, akit kedvel, sokkal jobb tud lenni a szex. Utálta, ha megjátszották az élvezetet, főleg, hogy farkas érzékeivel könnyen ki is tudta szagolni ezt. Rebecca azonban más volt. Vágya körbelengte kettejüket. Amikor kinyújtotta a nyelvét, szinte meg is tudta volna nyalni a tömény aurát, és mi tagadás, Egon is legalább ennyire kívánta a lányt.
Lihegve mosolyodott a lányra, arcának vörösségét Rebecca a fény miatt nem láthatta, de testének apró remegéséből, és izzadt forró lüktetéséből nyilán sejthette, hogy nem éppen fakó vámpír színezete van.
Nem szólt semmit, csak szép lassan, biztosan tartva őt a kanapéra helyezte háttal, és lábait a nyakába vette, eddig terpesztett tartását, most összébb csukta. Újra nekilendült, és ha nem volt kényelmes az új pozitúra, akkor igazítottak annyit, hogy a lánynak is jó legyen. Végjáték következett, de nem zavarta. Nem bírt tovább várni a beteljesülésre.
Ha a lány még nem elégül ki, akkor néhány perc múlva majd folytatják. Egon úgy érezte egész éjszaka bírná, apró szünetekkel beiktatva. Nyilván a farkas regenerációnak ehhez köze lehet, de persze jobb szerette azt hinni, hogy ez saját magából fakad. Amit persze sohasem fog megtudni, hiszen szűz volt még, amikor teremtője beharapta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Vas. Máj. 31, 2015 8:29 am


Egon & Becca



*Félő volt, hogy most nem ismerhetek meg több helyzetet de nem bántam. Ez most nem romantikus szeretkezés volt hanem a hirtelen ránk törő vágyak kielégítése, mégsem degradálódott egyszerű közösülésnek. A hirtelensége nem vonta maga után a személytelenséget, teli volt érzelemmel, figyeltünk egymásra, minden egyes apró rezdülésre válaszolt a testünk és ez volt benne a szép. Egon nem volt nagydarab, sem három ajtós szekrény mégis biztosan tartott, nem kellett arra figyelnem, hogy kapaszkodjak benne, csupán átölelés volt a részemről és az élvezetre koncentrálhattam. Az ajkai külön élvezetet jelentettek számomra és amikor gyengéden a fülembe harapott sem az jutott eszembe, hogy most én is vérfarkas leszek. Bíztam benne még a buja vágy hullámaiban lubickolva is a kielégülés küszöbén. Éreztem, hogy ritmust vált a mozgása de egyáltalán nem zökkentett ki, csak még tovább fokozta az élvezetet amit néha én magam is visszafogtam. Fontos volt a számomra, és élt bennem egy nagy adag önzetlenség és odafigyelés is, azt szerettem volna ha a visszafordíthatatlan pillanatokat együtt éljük át, egy időben, egyszerre. Próbáltam annyira rá figyelni, hogy tudjam mikor jut el a végső ponthoz, de talán elszámítottam magam.
Úgy gondoltam ha már megszólalni képtelen vagyok és Egon valamilyen módon belelát a fejembe, vagy a bennem lobogó érzésekre van kihegyezve, akkor csak érezze azt amit szavakkal nem lehet kifejezni. Annyira vágytam rá, hogy szinte már fájt, kéjesen, buján fájt, édes kínt okozott amiben boldogan merültem el. Ajkairól szomjasan kortyoltam csókjait, mint a sivatagban ragadt vándor aki rátalál az oázisra és beleveti magát a vízbe. Úgy vetettem bele magamat én is Egon karjaiba, éreztem a testét, magamban és azon kívül, az izmai remegését, a bőrünk már csúszott a verejtéktől ami csillogó második bőrként feszült rajtunk. Majdnem felsikoltottam elégedetlenségemben amikor visszafektetett a kanapéra, azt hittem itt a vég, nem vettem észre, csak magamra gondoltam és most parlagon maradok, de csupán új helyzetet teremtett ami nem volt ellenemre, bár így nem tudtam magamhoz ölelni, az ajkai is messze voltak, de ebben a pillanatban már nem tudtam mindezen gondolkodni. Olyan mélyen hatolt belém, hogy ilyet eddig elképzelni sem tudtam, a testem ívben megfeszült, ujjaimmal ahol értem, talán a karjába kapaszkodtam, most már nem azért, hogy ne essek le, hanem a kielégülés rám törő mámora görbítette be őket. *
-Ó istenem!
*Messziről hallottam a saját hangomat mielőtt még belém szorult volna a levegő, minden izmom megfeszült, a testemet egy erőteljes villámcsapás járta át, amelyet több apró követett, hosszan elnyúlón, lassan kioltva egymást. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Vas. Máj. 31, 2015 4:33 pm

+18

Gyönyör a köbön egy ilyen odaadó lánnyal szeretkezni. Tényleg akarta Egont és nem csak megjátszotta magát, ahogy testük egymásnak feszült, miközben Egon függőleges helyzetben tartotta őt. Amikor a kanapéra fektette, érzett Rebecca felől némi csalódottság foszlányt, vagy legalábbis valamit, ami annak tűnt, de hamar el is múlt, ahogy a hím mélyen behatolt, a szög adta előnyöknek hála. Mozgása lendületes volt, miközben kéjes vágytól való halk szusszanós nyögéseket hallatott. Érezte, ahogy a lány izmai egyre feszültebbek, és a hangok, amiket kiadott magából sem kerülték el figyelmét, pedig fülénél a vére hangos dobbanásokkal lüktetett szívének ritmusára. A lány lábait simítva, vagy éppen mellét dédelgetve járatta csípőjét előre-hátra, közben némi fel-lemozgást is végzett. A lány reakcióból ítélve persze nem nagyon kellett volna cifráznia, de ez segített neki valamelyest, hogy késleltesse az ejakulációt, közben saját élvezetébe sem rondított bele.
Érezte, ahogy megfeszül a lány teste, ahogy karjára marnak a finom kezek, de egyáltalán nem volt fájdalmas, igaz jelen pillanatban azt sem fogta volna fel, ha véresre karmolja a felkarját, így nem tudta objektíven felmérni ezt, viszont azt pontosan érezte, hogy Rebecca éppen az elélvezés gyönyörtől terhes fázisába lépett. Neki sem kellett már sok, ezért még az utolsó pillanatokat kihasználva lendületesen és gyorsan döfött, és már egyáltalán nem akarta visszafogni magát. Halotta Rebecca hangját, ahogy istenért kiált, de sajnos csak Egon volt itt, de ez nyilván egyiküket sem zavarta. A hím arcának kéjes vigyorát jótékonyan zárta el a lány szemei elől a sötétség. Teste megfeszült, ahogy péniszéből előrobbant a fehér ragacsos váladékkal kevert ondó, majd mély nyögést hallatott, ahogy testének minden izma remegni kezdett a kielégülés okozta gyönyörtől. Talpának hajlatában megérezte a szokásos viszketően csiklandós bizsergést. Produkált még néhány lökést kiélvezve és elnyújtva a végső stádiumot, hogy aztán zihálva, kardjával még mindig a lány hüvelyében időzve – ugyan miért venné ki, amikor az védi a berozsdásodástól – Rebecca fölé boruljon, lábait kissé szétvetette, hogy felsőtestüket ne akadályozza a csatlakozásban. A levegő hangosan járt ki-be tüdejéből, amikor a lány mellei a mellkasához nyomódtak. Háta mögött átkarolta, könyökével támasztva súlyát, hogy ne legyen a közelsége fojtó számára, majd néhány pillanatig nem csinált mást, csak zihálva élvezte a lány bőrének forró tapintását, miközben szája mosolyra húzódott.
- Ezt hamarabb is csinálhattuk volna – kuncogott fel, bele sem gondolva, hogy milyen tényezők játszottak találkozásuk folyamatos elodázásában szerepet. Végül kihúzta, ami eredetileg nem folyamatos bent létre volt tervezve, és kicsit oldalra dőlt, testsúlyát így már egész oldalával tarthatta, miközben lágyan elkezdte cirógatni a lány verejtékes bőrét. Szíve még mindig vadul kalapált és légzése sem állt még helyre, ágyékánál a kellemes lüktetés még mindig erőteljes volt. A kanapét majd lehet ki kell tisztítani, de annyi baj legyen.
Rebeccát magához húzva ölelte, miközben fejét a lány vállára hajtotta. Jó lenne néhány órát így eltölteni…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Hétf. Jún. 01, 2015 7:25 pm


Egon & Becca



*Szavakkal sem tudtam hazudni, az érzéseimet pedig megfékezni nem voltam képes, de nem is akartam. Átjárta a bensőmet ahogy az élvezet és a kéj a testem minden porcikáját. Hagytam, hogy szabadon túláradjon rajtam, ha Egon érzi mindezt, hát érezze azzal csak még inkább tisztában lesz az iránta érzett vágyaimmal. Mindaz amit kaptam tőle nem csupán egy nagyon jó szex volt, nem csak attól volt jó mert jól csinálta hanem mert érzelem is társult hozzá, tőlem is és tőle is. Nem mondtuk ki, de szavak nélkül is tudtam, nem csak akart engem, nem csak megszerzendő skalp voltam a számára, hanem sokkal több. Nekem nem voltak olyan képességeim mint neki, nem tudtam a fejében hangok nélkül beszélni, nem tudtam képeket, érzéseket direkt módon közvetíteni, de érezni felőle annál inkább.
Magamban éreztem ahogy minden izma megfeszül, lendületes csípőmozgása tovább fokozódott az én gyönyörömet is a csúcsra juttatva, kéjes fájdalom járta át a hátamat ahogy ívbe hajolt, lehunyt szemhéjaim mögött szivárvány robbant milliónyi színével. Perzselő tűz lüktetett bennem amikor ő is elélvezett, minden apró nyomást éreztem melyek a kis villámokhoz csatlakozva eljutottak a legtitkosabb pontjaimig. A szívem majd` kiugrott csontketrecéből, a fülem zúgott az ereimben vadul keringő vér robajától, a kielégülés mámora elöntött mint láva a hegy alján elterülő falut. A testem forró volt de a bőröm a verejtéktől kihűlt és jólesően megborzongtam, lihegve kapkodtam a levegőt miközben lassan de biztosan arcomon szétterült a mosolyom. Lábaimmal átkaroltam a csípőjét nehogy legördüljön rólam ahogy azt ilyenkor a férfiak szokták, még érezni akartam magamban amíg csak lehet. Átölelt, nem úgy tűnt mint aki hamarosan távozni akar és ez megmelengette a lelkemet is, ahogy rám hajolt, elérhetővé vált újra az arca. Beletúrtam a hajába majd annál fogva húztam még közelebb magamhoz, hogy megcsókoljam. Mivel alig kaptunk levegőt a csók nem nyúlt hosszúra de annál édesebb volt. *
-Nem. Ez a harmadik randink ha jól számolok…..de hamarabb is megszervezhettük volna.
*A buta harmadik randis szabály amit csak emlegetni volt jó de betartani nem. Nem a számtól függött, hogy két ember mennyire vonzódik egymáshoz hanem az érzelmeiktől. Persze azt nem vitatom, hogy ha gyakrabban találkozunk erre az estére hamarabb került volna sor. *
-Legközelebb majd jobban vigyázol a kezedre és már nem kell titkolnod semmit.
*A kanapé kétszemélyes volt ugyan de nem hosszában, elég szűkös volt így a hely, csoda, hogy a nagy akció közben nem gurultunk le róla, de semmi pénzért nem engedtem volna el Egont azután sem, hogy már nem voltunk egyben. Magához ölelt én pedig belebújtam ebbe a forró ölelésbe. Feje a vállamon nyugodott a magamét ráhajtottam de volt még annyi helyem, hogy szeretve cirógassam a vállát, a tarkóját, a haját.*
-Csodálatos volt. Ne merészelj még egyszer kifogást keresni ha randira hívlak.
*Belekuncogtam a hajtincseibe, a buja mámor már csitult bennem, a helyét valami egészen más vette át. Békesség, nyugalom, kellemes fáradtság.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Kedd. Jún. 02, 2015 10:56 am

Rebecca lábai egyértelművé tették, hogy nem sietős neki a kivétel, ezért Egon sem kapkodta el a távozást. Amikor közel hajolt hozzá, a lány a hajába túrt és annál fogva húzta arcához a férfi fejét, hogy ajkaik újra egymásba fonódjanak.
- Sajnos akadályoztatva voltam – bár mimikája a sötétben bizonyosan nem látszódott, hangja boldogságtól és derűtől volt zajos. Hamarosan már nem felette könyökölt, hanem mellé gördült a kanapén, ami nem volt ilyen helyzetben túl kényelmes, viszont Rebecca verejtékező teste, és bőrének meztelen érintgetése kárpótolta a helyzeti nehézségek miatt.
- Igen, ez minden bizonnyal hasznos, bár ha letépik az egész kezem, akkor nem nagyon mutatkozhatok máshol, mivel feltűnő lenne, ha négy hónap múlva, meg újra lenne karom – hangja kissé lemondó volt, de ugyanakkor álmatag és révedező is. Próbált logikusan gondolkozni, de valahogy maga sem hitte el, hogy ez visszatartaná Rebecca meglátogatásától. Nem, valószínű semmi esetre sem hagyná ki a lány társaságát, és nem csak a sex miatt, ami egyébként fenomenális volt, hanem a lány miatt, aki tudja a titkát, és nem kell előtte megjátszani nagyon magát. Nem volt szerelmes, csak éppen vonzódott hozzá, ahogy Rebecca is hozzá. A szerelem idővel jöhet, de jelen pillanatban a ragaszkodás fázisában van, igaz sohasem volt túl jó az érzelmi skálák és teóriák felállításában, így fene tudja hogy ez nem-e szerelem már. Valahogy azonban nem hitte, hogy máris az lenne. Persze nem akarja megenni őt és a farkasának is megtiltotta, hogy még csak gondoljon is rá, de úgy vélte, ez még nem feltétlen annak a jele, hogy szerelmes lenne belé. Belezúgva bele lehet valamilyen szinten, de… áh mindegy is, sohasem érdekelte, hogy szerelmes-e, ha aktuális partnerével jól elvoltak és megvolt a közös nevező. Úgy tűnt Rebeccával pedig minden simán megy, még csak az sem érdekelte, hogy Egon vérfarkas. Fejét a lány vállaira hajtotta, és hagyta, hogy cirógatva legyen, miközben ő hasonló módon dédelgette a lány verejtékező bőrét.
- Én is így vélem – mosolygott rendületlenül, miközben légzése kezdett normalizálódni. – Nem ígérhetem, hogy sohasem lesz halaszthatatlan ügyem, de egy hiányzó végtag legalább már nem annyira fog gátolni. Csak egyetlen szomszéd se lásson meg úgy, mert az kérdéseket vethetne fel – hangja halk, lágy és simulékony volt. Nem akarta durva hangjával felkorbácsolni a nyugis hangulatot. – Egy kicsit így kényelmetlen, szerintem elnyúlok a kanapén, te meg feküdj rám. Mit szólsz hozzá? De akár… fel is mehetnénk, ha gondolod – persze Egon így is el lett volna, de kicsit elálmosodott. És néhány pillanat alatt el tudott volna aludni, még a hülye testhelyzet ellenére is. Ha meg kell mozgatnia magát, talán nem fog perceken belül hortyogni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Szer. Jún. 03, 2015 7:41 am

Egon & Becca



*Egészen ráhangolódtam Egon érzelmi megnyilvánulásaira, nem láttam az arcát a majdnem sötétben, de a hangjából kihallottam mennyire jól érzi magát. Nagy ritkán volt búskomor, a derű, a féktelen jókedv és a komolytalanság volt rá jellemző, amit imádtam benne. Sosem voltam ennyire felszabadult mással, szinte minden téren megértettük egymást és most már a testközeli együttlétet is ide sorolhatom. Nem csak az agyunk járt egy rúgóra hanem a testünk is.*
-Igen, de ez a jövőben már nem lesz akadály.
*Elfészkeltem magam az ölelésében amennyire csak tudtam, kellemes, örömteli érzés volt, nem csak a testem elégült ki hanem a lelkem is és ez több volt mint amennyit kívánhattam. Reméltem, hogy mindazok után amit megtudtam, s már nem kell előttem titkolóznia, gyakrabban találkozunk mint eddig. Persze nem akartam ráakaszkodni és teljes mértékben, fojtogatóan belefolyni az életébe, de azért értékeltem volna ha minden nap nem is de hetente többször látom őt. Nem terveztem közös programokat, nem akartam mindenhova magammal cincálni, fordított helyzetben én sem lettem volna oda érte, Egonnal sokkal szórakoztatóbb volt az "ahogy esik úgy puffan".
Abból is kitűnt mennyire nem merültem el a vérfarkasságban, hogy eszembe sem jutott, lehet bármikor komolyabb baja is mint a kézfeje időleges elvesztése. Épp ezért nagyot dobbant a szívem mikor ezt megemlítette, de most az ijedtségtől és nem az élvezettől. A levegő is bennem rekedt egy hosszú pillanatra, az eddig látottak alapján fel is merült bennem a kép Egonról félkarúan, nem akartam elképzelni, mindez magától jött, önkéntelenül. Meg is borzongtam tőle, már most féltettem, pedig még el sem ment azokhoz a vérszomjas társaihoz akiknél eddig időzött.*
-Jaj Egon ne mondj ilyeneket, a frászt hozod rám. Elég volt látnom a kezedet, ez borzasztó.
*Egy kicsit jobban magamhoz szorítottam, mintha ezzel meg tudnám menteni bármitől is ami a jövőben leselkedik rá. Nem voltam hős, sem szuper ember, hogy ha akarom meg is tudjak tenni bármit, egyszerű ösztönös féltés volt. Nem gondolkodtam a saját érzelmeimen, nem is akartam a közeljövőben ezzel foglalkozni, én nem olyan voltam mint sok más nő, hogy ebben a fázisban már az esküvői ruhakatalógust nézegeti és megáll minden ékszerbolt előtt. Nekem jó volt így, addig amíg minden természetes, amíg nem erőltetünk semmit sem, amíg jól érezzük magunkat a másik társaságában. Persze ettől még baromira el lettem volna kenődve, ha mindez nem folytatódik, ha rövid idő után megtörik, félbemarad. A "kedvelem Egont" már régen nem volt aktuális, csak épp amit éreztem arra még nem találtam megfelelő kifejezést, de végül is minek is neveznénk nevén ha úgy is a jelen számít.*
-Tudom, nekem is ott a munkám.*nagyot sóhajtottam most, hogy eszembe jutott a kiadó és a főnököm, ez még egy nagy kihívás lesz a számomra.* -De majd csak megoldjuk valahogy. Itt végül is nem olyan nagy a forgalom, csak Naomi nagyszülei tőlem jobbra szoktak egész nap itthon lenni. Amanda sokat dolgozik.
*Reméltem, hogy nem történik vele semmi komolyabb mint ami eddig történt, vagy még annyi sem, de ha mégis, nehezen viseltem volna el a hosszú távollétet. Eddig is hiányzott, ezek után még inkább hiányozni fog. Már sohasem lesz semmi olyan mint régen, és ez a tény most hihetetlenül kellemes volt, ma este sok mindent tapasztaltam meg Egonnal kapcsolatban és nem kizárólag a szeretkezésre gondolok, hanem a végtelen bizalmára amivel kitüntetett, a kedvességére, a csókjára, az érintésére, mellyel most is simogat. *
-Szerintem az ágyban kényelmesebb lesz. Itt hamarosan kihűl a kandalló és nekem nincs farkasbundám meg farkasvérem ami melegítene. Bár nem szívesen engedlek most el.
*Rábíztam Egonra a döntést, bár ha itt maradunk reggelre biztosan mindketten úgy ébredünk mint akiket agyonvertek. A kanapé még a nagyié volt, régi, szélesebb mint a mai modern darabok, de mégsem fért el rajta két ember kényelmesen hosszában, és nem lehetett kinyitni sem. Viszont volt egy takarónk amibe nem rég még belegubóztam mint egy ijedt kislány. Talán elég lesz reggelig, főleg ha összebújunk, végül is az indiánoknak nem volt radiátoruk sem kandallójuk, ők összebújva melegítették egymást.*
-Senki nem lakik abban a bérelt házban. Azok a szomszédok milyenek? Arra gondoltam, ha baj van, találkozhatnánk ott. Egy kicsit kitakarítanám és otthonosabbá varázsolnám belül. Kívülről senki nem gondolná, hogy bárki is lakik benne.
*Hirtelen ötlet volt, mert még járt az agyam azon amit Egon korábban mondott a félkarúságának következményeiről. Az a környék eléggé elhagyatott volt, legalábbis annak tűnt mikor ott jártam. Te jó ég! Alig pár órája volt, álmomban sem gondoltam volna, hogy itt kötünk ki, egymás karjában, egy súlyos titokkal gazdagabban.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Szer. Jún. 03, 2015 3:56 pm

- Remélhetőleg – vigyorodott el, miközben beszívta a lány illatát. Jó lett volna biztosan állítani, hogy sohasem kell elhalasztaniuk egyetlen találkozást sem, de ez túl szépnek hangzott volna, hogy igaz lehessen. A vérfarkas élet nem épp olyan volt, amit a személyes kapcsolatok felülírhattak. Ha menni kellett, akkor menni kellett, semmi kifogás nem lehet elfogadható vészhelyzetben, és nyilván lesz olyan, hogy ez keresztülhúzza kettejük számításait, de legalább egy kellemetlen sérülés miatt nem kell hónapokig előle bujdosnia.
Érezte a lány ijedtségét, ahogy egymás ölelésében feküdtek, még talán a szíve is kihagyott egy ütemet, de erre csak elmosolyodott. Nem akarta megint egyetlen testrészét sem elveszteni, de persze bármi megeshet, így jobb, ha tisztában van ezzel a lány is. Nem akarta megijeszteni, persze sikerült, de ez van. Az igazsághoz ez is hozzá tartozik.
- Sajnálom, de most, hogy tudod mi vagyok, nem dughatod a homokba a fejed – hangja nem volt sértő inkább csak magyarázó. – Ha kimondom, ha nem, megeshet, erre inkább jobb felkészülni… persze nem szándékozom megint lesérülni – nevette el magát könnyedén. – De ez sajnos benne van a pakliban vérfarkaséknál – húzta száját grimaszra, miközben közelebb bújt a lányhoz. Nem akarta, hogy rosszul érezze magát emiatt, de nem fog hazudni, csak, hogy kényelmes biztonságba ringathassa magát Egonnal kapcsolatban.
- Ebben biztos vagyok – mosolyodott el – megoldásban verhetetlenek vagyunk. Majd szerzek egy műkezet aztán azt felcsatolom időlegesen. Na meg, ha itt tényleg nincs akkora forgalom, akkor talán nem lesz gond – nem lesz egyszerű és mártírságából adódóan sokszor sérülten fog eljönni, és nem tudta, hogy ez mennyire fogja megint csak megrémíteni Rebeccát, de nyilván hamarosan meg fogja tudni. Mindig akad meló odaát a lakban, és néha még a hotelbe is ki kell szállni némi gyógyításra. Sebaj, biztosan az is igen vicces találkozás lesz majd. Igazából nem tudta, hogy az mennyire megnyugtató lehet, ha azt mondja: „Ugyan, nem engem bántottak, csak átvettem a sebeiket”. Egonnak elég jónak tűnik, de fene tudja Rebeccát ez mennyire viselné meg.
- Nem is kell elengedned – nyomott egy puszit a szájára, majd erősebben ölelve magával ragadta, és felnyalábolta. – Remélem nem zúgunk le a lépcsőn – viccelődött kedvesen, miközben megindult a feljáró felé – Elég sötét van – persze ez neki nem okozott gondot, ki tudta venni a lépcsőfokok halvány derengését a sötétségben.
Egon megfontoltan hallgatta a lány javaslatát. Nem hangzott túl rossz ötletnek, viszont elég sok vele a macera. – Inkább hagyd, ha baj van, kibírunk ott néhány napot takarítás nélkül is. Igazán fölösleges vesződni vele, de a takarítást leszámítva lehet a titkos szállásunk baj esetére – közölte vidáman, miközben megjátszott ingadozással lépkedett felfelé. – Nyugi jó úton haladunk, talán nem fogok hanyatt esni – semmi esetre sem, de ezt Rebeccának nem kell tudnia.
Végül felértek gond nélkül, benavigálta kettejüket a lány szobájába és óvatosan letette a kényelmes, puha ágyikóra terhét, majd grimaszolva közölte. – Ejj, mégiscsak el kell engeded – hangja kissé csalódott volt. – Vissza kellene kapcsolni a biztosítékot – közölte gondterhelten, mivel úgy gondolta biztos az lehet a baj.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Csüt. Jún. 04, 2015 10:22 pm

Egon & Becca



*Egyelőre azzal voltam elfoglalva a gondolataimban, hogy minél többet lássam Egont, még akkor is ha történik vele valami. Főleg akkor. Sok mindent elmondott nekem a vérfarkasokról, de legalább kétszer annyit nem tudtam még, ráadásul nem igazán tudatosult még bennem mindennek a jelentősége, a mikéntje. Csak féltettem őt abból kiindulva, hogy egy bolond macska miatt a kézfejét tépte le valaki, mi lesz ha komolyabban összeveszik egy másik vérfarkassal? Ezen kívül pedig lesz olyan is amikor egészen más dolgok szólhatnak közbe, de az megnyugtatóbbnak tűnt most ebben a percben. Lassan de biztosan felfogom dolgozni mindazt amit megtudtam Egonról és ő tesz is arról, hogy így legyen. Az idilli hangulat megmarad ugyan, de a gondolataimat már megint a farkaslét tölti el. Megadóan sóhajtottam, még jobban belebújtam az ölelésébe.*
-Tudom, igazad van. Nem dugom homokba a fejem. De majd inkább holnaptól gondolok erre, ma még egy kicsit hagyd, hogy elfelejtsem.
*Nem Egont akartam elfelejteni, hanem mindazt ami közénk állhat. Az idő és a kellemes hangulat nem volt alkalmas arra, hogy továbbgondoljam az életünket. ha nem gondolok Egon farkaslétére, azon sem jár az agyam, hogy mi lesz kettőnkkel, végül is, ahogy mondta veszélyt jelentek a számára, ő pedig rám, ám amíg mindezt mindketten a helyén tudjuk kezelni, nem lehet probléma. De vajon a többi vérfarkas is így gondolja? Biztosan van egy alfa, feltételeztem, hogy a társadalmi berendezettségük hasonlít az igazi, erdei farkasokéra, akkor pedig kell, hogy legyen egy főnök aki meghatározza a többiek életét, aki betartatja a szabályokat és a törvényeiket, hátha neki nem fog tetszeni mindaz amit mi ketten felvállalunk. *
-Hülye vagy Egon. Beszerzel egy egész készletnyi végtagot?
*Nevettem, de jobban már nem tudtam hozzábújni, mert akkor már eggyé válnánk. Az egész tényleg vicces lett volna ha nem igaz és komoly, de kénytelen voltam belegondolni és az is eszembe jutott amit a kezemmel mutatott meg. Ahogy átvette a sérülést, lassan de biztosan kúszott be az elmémbe a jégen való csúszkálás következménye, a fájó könyököm ami a következő pillanatban már nem fájt. Nem akartam most erről beszélni de biztos voltam abban, hogy az is Egon áldása volt. A mai este, ahogy nem rég mondtam, csak vele akarok lenni, csak neki, Egonnak az embernek. Majd holnap foglalkozom mindezzel, ahogy magamat ismerem, egész nap ezen jár majd az agyam.*
-Egon!*Nevetve kiáltottam fel a puszi után mikor az ölébe kapott és elindult velem a lépcső felé a sötétben. Nekem nem okozott gondot, mert ismertem már a ház minden szegletét, csukott szemmel is végigtudtam volna menni rajta anélkül, hogy bármibe beleütköztem volna, és meg is tettem már az utat fentről lefelé és vissza sötétben, mert nem szerettem rögtön felkelés után, félkómásan azzal nyúzni az idegeimet, hogy fényárban úsztatom a házat. Ő viszont nem ismert még itt igazán semmit, az egy dolog, hogy járt már fent a hálóban, de csak egyszer. A vérfarkasok kitűnő látása csak később jutott eszembe. -Én is remélem. Itt a lépcső, tizenhárom fok van.
*A bérelt házzal kapcsolatos felvetésemet már menet közben tudtam elé tárni, nem véletlenül vállaltam fel a takarítást, volt kedvem hozzá és nem okozott gondot.*
-Nem lenne vesződség, szívesen megcsinálom……ja, persze, a farkaslátás. Néha nekem is jól jönne, leszámítva a karmokat……jó, jó, csak vigyázz!
*Rendesen bevettem, hogy bizonytalan, de végül sikerült minden gond nélkül feljutnunk, én a puha ágyban landoltam és már húztam is volna magammal, mikor mégis világot akart gyújtani. Én nem akartam, már csak azért sem, mert ahhoz hosszú, hideg sétát kellett volna tenni. Legfeljebb ha tévézni akar, akkor muszáj lesz, de én jól elvoltam csak vele.*
-Ha nagyon akarod, beindíthatod a generátort, kint van a ház melletti fészerben.
*Közöltem vele hamiskás mosollyal, mert gyanítottam, hogy le fog mondani erről, azt nem tudtam, hogy a mosolyomat látja-e, de nem is volt fontos, ösztönösen kanyarodott az arcomra.*
-Én inkább maradok sötétben, hozzád bújva a takaró alatt reggelig, és holnap nem kell korán kelni. Mit szólsz?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Szomb. Jún. 06, 2015 12:53 am

Egon szusszant egyet, majd elmosolyodott, igaz a sötétségtől talán ezt nem látta Rebecca. – Rendben, akkor ne beszéljünk róla többet ma – néha jótékony a feledés, főleg, ha csak néhány órára szól. Holnaptól azonban nem lehet ilyen könnyen félredobni a tervezgetést. Sok mindent le kell majd beszélniük, például azt, hogy telefonon keresztül értelemszerűen semmit sem szabad megtárgyalniuk, amit persze Rebecca valószínűleg sejtett, de nem szerette volna, ha ki nem mondás miatt belefutnak ilyen gyermeteg hibába. Nem hitte, hogy a telefonok le lennének hallgatva, de ki tudja, jobb nem rizikózni.
- Hát, ha szükséges? – nevetett fel kedélyesen, egyáltalán nem bánta, hogy a lány lehülyézte, hiszen nem komolyan gondolta, és Egonnak jól esett, ha az idiotizmusát megdicsérik, egy nem túl kedves jelzővel, mivel az azt jelenti, hogy jó úton van még mindig, és nem lett túl komoly az évszázadok során.
Jól esett, ahogy meghallotta saját nevét, valamint a lány kacagását, ahogy a sötétben útnak indult felfelé. Gond nélkül navigált, de azért jó volt rájátszani kicsit, már csak, hogy ne legyen olyan nyugodt a lány, de ezzel úgy tűnt nem érte el a célját, hiszen nem igazán aggódott a hanyatt esés miatt. – Pont tizenhárom? Az nem szerencsétlen szám? – kérdezte kuncogva. Ha azon zúgnak majd le, akkor biztosan elátkozott szám, de persze ebben az esetben nem az lesz a legnagyobb gondjuk, hanem, hogy ne törjék ki a nyakukat, mialatt egymásba kapaszkodva lefelé gurulnak. Egon valamivel ellenállóbb, de ha a lány meghal az esésben, akkor már a mártírvonala sem segíthet rajta. Persze biztosan lépdelt, és amúgy sem hitt a számok erejében.
- Óh, igaz, fenébe – játszotta meg a bosszúsat. – Már említettem a kiváló látást – hangja lemondó volt, nem sikerült a tréfa, de sebaj, van itt még több mókás lehetőség is - Amúgy… - töprengett el egy kicsit. – Csak kérned kell, és vérfarkas lehetsz... tudod mit, rögtön be is haraplak – egyetlen laza mozdulattal harapott a lány vállába aprót, még csak meg sem maradt a nyoma, közben mélyről jövő, játékos morgást hallatott. – Na, kész is van, most már vérfarkas vagy – persze, nem volt az, és mivel mesélte neki, hogy csak farkas alakban fertőz, így ha nem felejtette el, akkor ezzel sem sikerül átejteni, de élvezte, hogy megint szájában érezheti a lány bőrét. – Szerintem a szellemházikómra is reggel térjünk vissza – ajánlotta fel. Nem kell ma megoldást találni rá, és egyébként nem szívesen dolgoztatta volna vele Rebeccát. Persze, ha csökönyös és ragaszkodik hozzá, ám legyen.
Érezte a lány felől, hogy valami nem stimmel a hanglejtésében és Egon sem akaródzott kimenni a hidegbe meztelenül, így hamar lemondott az áram felkapcsolásáról. Nem is olyan nagyon fontos a világítás. – Hát… talán megleszünk áram nélkül – ráncolta homlokát, miközben a lány halvány derengését leste a sötétségben.
- Mit szólok? – kérdezte nevetve. – Azt, hogy bújj arrébb, mert kezdek fázni – közölte a férfi, majd bevágódott a takaró alá Rebecca mellé. Fészkelődött kicsit, amíg kényelembe helyezze magát. Ha a lány beváltotta ígéretét és hozzá bújt, akkor átkarolta és szabad kezével cirógatni kezdte, ott ahol érte. Túl korán van még az alváshoz, nemde?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Vas. Jún. 07, 2015 7:34 am

Egon & Becca



*Nem akartam ma már többet beszélni erről a témáról, de tudtam jól, hogy nem kerülhetem el, már csak azért sem, mert ha csak visszagondolok az elmúlt időszakra és a csoki ízének érzésére, lépte-nyomon vérfarkasokba ütköztem. Minél többet kellett róluk megtudnom, hogy megvédjem magam, hogy biztonságban legyek, már ha ez egyáltalán lehetséges. azon kívül a kíváncsiságom is kezdet éledezni, viszont most annyira békés és kellemes volt minden, hogy ezt nem akartam feladni. csak a mai este, éjszaka maradjon meg olyannak amilyennek talán indult. *
-Oké.
*Sok mindent kellett m ég megbeszélnünk, fontos volt, hogy senki ne tudjon arról, hogy én milyen ismeretekre tettem szert Egon által, ám most jobban szerettem volna még ellebegni a felhők között. Szükségem volt Egon bolondozására, ahogy reméltem neki is az enyémre, arra, hogy tudja mellette állok, hogy soha nem árulom el, hogy elfogadtam annak ami, feltétel nélkül. Azt hiszem az az állapot amit eddig sikerült elérnem csak neki köszönhető, az ő optimizmusának és mókájának. A válaszára csak a fejemet ingattam, lehetetlen egy alak és szinte mindenen képes nevetni, mindenből viccet csinálni anélkül, hogy elfelejtené a helyzet komolyságát, egész egyszerűen jót tett a lelkemnek.
Felfelé menet egészen karjainak fészkébe bújtam, annyira természetes volt, hogy pucéran mászkálunk a kihűlő félben lévő házban és még mindig nem fázom, a bőre meleg volt és sütött belőle az érzékiség. *
-Nekem nem, nem vagyok babonás. A babona csupán az emberek félelmeiből ered, ezért rontanak el mindent, és fogják rá a szerencsétlenségre, szerintem nem kell akkora misztikumot kapcsolni ehhez a számhoz. Pont olyan mint a tizenkettő vagy a tizennégy.
*Mikor eszembe jutott a farkasok kiváló látása, már egyáltalán nem féltem attól, hogy valaminek nekimegyünk, vagy az egyik lépcső mellé lép, az viszont megijesztett amit ezután tett. Annyira elmerültem a kellemes érzésekben, hogy nem gondoltam a korábbi történetre amit megosztott velem, Egon ráadásul mindent olyan hihetően képes előadni, hogy fel sem merült bennem a gyanú az újabb hülyéskedésre. *
-Nem akarok az lenni….NE!!! Ne Egon!*Próbáltam elhúzódni tőle, de az ölében ez nem sikerült olyan fényesen, éreztem ahogy megharap, bár nem fájt és gyanítottam, hogy még a bőrömet sem sebezte fel, azért a szívem kihagyott egy ütemet, hogy aztán pillanatokkal később kétszeresen hozza be a lemaradást. Ijedt voltam és egy kicsit dühös is, de aztán győzött az értelem, sokat segített Egon morgásának játékossága ami áthallatszott a mélyről jövő hangon. Rájöttem, hogy csak hülyéskedik, megint és felderengett az amit a vérfarkas harapásról mondott, belebokszoltam a vállába.*
-Te!!!! Ez nem volt szép!
*A szellemházas téma így ki is csúszott az érdeklődési körömön, bár arról nem tettem le, hogy egy kicsit kipofozzam belülről a saját kényelmünk érdekében és nem lett volna fáradtság, de ez a többi témával együtt holnapra maradt. Amit még ma szándékoztunk tenni, ahhoz nem kellett áram, de ha mégis valami kis fényre lenne szükségünk, a generátor szeszélyességének tudatában, minden szobában tartottam egy kis viharlámpát. Lent a kandalló párkányán volt egy, idefent pedig az ablakban, ahogy a konyhában is Amanda házszentelő fűszere mellett. Egyelőre azonban nem ajánlottam fel ennek a lehetőségét.*
-Ó! Nocsak! A kis bundás fázik?
*Jóízűen felnevettem, de azért arrébb mentem a takaró alatt, hogy helyet szorítsak neki magam mellett, most pedig rajtam volt a sor, hogy a fejemet a vállára hajtsam, a karommal átöleltem a mellkasát, beszívtam a bőre illatát és egy puha csókot nyomtam rá, a lábamat pedig átvetettem az övéin. Alig érezhetően megremegtem a cirógatásától, annyira gyengéd és érzéki volt, hogy rögtön elfelejtettem az alvást. *
-Szóval akkor remélhetem, hogy itt maradsz reggelig? Nem szöksz el amikor felkel a nap?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Szer. Jún. 10, 2015 12:08 am

Egon sem volt babonás és igazán örült, hogy Rebecca is földhöz ragadt ilyen téren. Igaz nem pont ezt várta tőle, azok után, hogy illúziót, amit állítólag a nagyanyja vagy kije bocsájtott rá simán elhitte. Persze a kettő nem feltétlen kapcsolható össze, hiszen a babona többnyire alaptalan, míg a nagyi látomása egy dobozzal járt együtt.
- Akkor jó – vigyorodott el a sötétben. – Én sem vagyok babonás, de sokan nem szeretik a tizenhármas számot, főleg nem olyan helyen, ahonnan a legnagyobbat lehet esni. Sőt, néhány szállodában még a tizenhármas emeletet is átnevezték tizennégyesnek – kuncogott fel, igaz ezt eddig még csak filmen tapasztalta, de a filmek alapja sokszor a valóságból merít, így nem elképzelhetetlen az átkos szám elűzése.
A lány reakciója az volt, amire számított. Vigyora szélesen terült szét arcán, amit persze nem láthatott, de idővel rájött, hogy a harapás csak vicc volt és ennek hangot is adott. – Bocsi – mondta, persze nem bánta a dolgot igazán, de ilyenkor illik legalább a látszatát adni neki. – Mondjuk szerintem vicces volt, még ha nem is volt szép – vonta meg vállait nevetve, megemelve ezzel a lányt, hiszen még mindig a karjai között tartotta, ahogy a szobája felé mendegéltek.
Egon hamar letett az áram visszakapcsolásáról. Nem akaródzott neki kimenni a hidegbe, mivel akkor fel kellene öltöznie is, ami határozottan nem volt ínyére. – Nagy bundás, ha kérhetem – játszotta meg nem túl hihetően a sértődöttet. – És igen, jobb lenne a takaró alatt lenni, mint felette – az, hogy Rebecca is ott van, csak még vonzóbbá tette a helyet számára. Habozás nélkül vágódott be mellé, aztán hagyta, hogy a lány hozzá bújjon és fejét a vállára hajtsa, miközben átölelte mellkasát.
- Mennem kell dolgozni – töprengett el a kérdésen, mint aki tényleg fontolóra vette a hirtelen eltűnést a lány ágyából és házából. – De csak kilencre, szóval nyolcig maradhatok mindenképpen – ha csak nem csinálnak reggel is valamit ébredés után, amivel eltelik nagyon az idő, akkor nem lesz gond beérni a munkahelyre. – Meg amúgy sem szöknék meg, szoktam reggelizni ugyebár, és nem szeretek más hűtőjében kotorászni – persze ez nem volt teljesen igaz, de annyi bizonyos, hogy nem szokott nagyon kutakodni a hűtőben, ha valakinél vendégségben van. De, ha igen, akkor mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül teszi. Rebecca hűtőjét sem lenne problémája kienni egyébként. A lány nyilván értette és nem kell tovább ragoznia, hogy szeretne reggelit kapni.
Igazán kellemes volt feküdni és csak hallgatni a lélegzését, valamint a szívverését. Aztán egy idő után, ha a lány nem hozott fel semmi témát, akkor Egon megszólalt. – Amúgy a tizenhármas szám nem egészen olyan, mint a tizenkettő, vagy a tizennégy. Igazából a vérfarkasoknál az egy egész különleges szám, igaz nem tartozik hozzá semmi babona vagy ilyesmi, csak éppen pont tizenhárom vérvonal létezik. A sérülésátvétel képessége az egyik ezek közül, és akik ezzel a vérvonallal „születtek” azokat mártíroknak hívják. Mindegyiknek van amúgy hangzatos neve – mosolyodott el, miközben ő is átölelte a lányt. Igaz nem csak tizenhárom vérvonal létezett, de a legendák szerint Alignak és Tupilek tizenhárom embert harapott csak be. Egon persze nem hitt az egész maszlagban, de mégiscsak érdekes, hogy náluk is előfordul a tizenhármas szám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Morgan
II. Tanonc

◯ Kor : 28
◯ HSZ : 662
◯ IC REAG : 624
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Egon háza // Pént. Jún. 12, 2015 2:56 pm

Egon & Becca



-Bízom abban, hogy nem ejtesz le. Szerintem butaság a 12/fél emelet, vagy egyszerűen csak kihagyni a 13.-at, ha nem görcsölünk rá akkor úgy sem történik semmi.
*Ahogy nálam sem történt, simán feljutottunk az emeletre, persze nem minden izgalom nélkül, mert arról Egon gondoskodott a harapásával, ami végül is jólesően megborzongatott, de csak annyira, hogy még legyen lélekjelenlétem megbosszulni. *
-Nem tudtad kihagyni mi?
*Már megszoktam, hogy mindenből viccet csinál, ezért voltam annyira felszabadult a társaságában és ezért sikerült a rossz dolgokon is hamar túltennem magam. Még én is viccelődésre vetemedtem vele szemben, és tudtam, hogy nem sértődött meg csak megjátssza, persze belementem a játékba, ahogy mindegyikbe, minden ilyen kis szópárbajunk felvillanyozott, csiklandozott.*
-Nagy bundás. Értettem, én kérek elnézést. szóval a vérfarkasoknak is nagy az egójuk. Megjegyzem.
*Jó volt elfészkelnem magam a karjaiban, a szoba egy kicsit kihűlt, de a takaró alatt hozzábújva egészen kellemes volt, a teste még mindig forró és izgató. Eljátszadoztam a mellkasán miközben azt reméltem, nem fog itt hagyni reggel amikor még alszom. Feltételeztem, hogy dolga lesz másnap, hiszen mesélte is, hogy van munkája és nekem is ott volt a magamé, de szerettem volna elköszönni tőle, mielőtt belevetem magam a mindennapokba, és persze nem ártott volna egy közösen elfogyasztott reggeli, még ha gyors és rövid is. *
-Az nekem is jó és kapsz reggelit ne izgulj. Én is erre gondoltam. De most akkor felhatalmazlak, hogy bármikor kutakodhatsz a hűtőmben és érezd magad otthon amikor itt vagy. Sőt! Kapsz egy fogkefét is, minden kötelezettség nélkül.
*Nem akartam magam rátukmálni, ez a mostani lazaság éppen jó volt, kielégített minden téren, és nem szerettem volna ha azt hiszi rá akarok mászni, ne legyen rossz szájíze a későbbiekben. Ez a kapcsolat még eléggé gyenge lábakon állt, igazán még kapcsolatnak sem volt mondható, nem mondott semmit és én sem, de szerettem volna egy kicsit többet, biztosabbat, megőrizni mindazt amit eddig kaptam tőle és viszonozni amennyire csak tudom. Persze bármennyire is jól éreztem most magam a karjaiban, ahogy elkezdett beszélni a vérfarkasokról, máris kibújt belőlem a tudásszomj, az egészet roppant érdekesnek találtam és kíváncsi voltam mindenre ami ezzel kapcsolatos, bár megfogadtam, hogy a mai estén többet nem beszélek erről, most meggondoltam magam. Ha belekezdett, akkor valószínűleg nem okoz problémát ha tudom.*
-Tényleg? Ez érdekes. Szóval te mártír vagy. Ez azt jelenti, hogy mindenkin mindenképpen segítesz? Nem merít ki a rengeteg sérülés? Ha átveszed neked is fáj és vérzik, ugyanúgy szenvedsz.
*Kezdtem felfogni és megérteni azt ami benne lakozik, nem volt éppen szimpatikus képesség, mármint az ő részéről, mert gondoltam, hogy iszonyatosan nehéz és fárasztó lehet. S persze a többiek, a másik tizenkét vérvonal….és ezen a ponton megint elakadtam. nem tudtam mit jelent pontosan.*
-Mi ez a vérvonal dolog? Biztosan nagyon fontos lehet. De azért nem a mártírság a tizenharmadik, ugye?
*Nem voltam babonás, de azért mégis…..mindezek tudatában nem volt jó ómen ez a képesség, de épp ezért csodáltam is érte. Fantasztikusan könnyedén viselte és élt vele együtt, pedig nem lehetett könnyű. *

//Elnézést kérek az elmaradásért, ez az én saram, legalább háromszor nekifutottam, de mindig közbejött valami. ezentúl igyekszem Smile :raffaello: //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Egon Candvelon
Gyógyító

◯ Kor : 198
◯ HSZ : 595
◯ IC REAG : 576

Re: Egon háza // Szomb. Jún. 13, 2015 11:48 pm

- Egyetértek – mosolyodott el – És nem, nem foglak elejteni. Maximum mindketten esünk, de megtartalak, abban bízhatsz – igaz ez sokat nem segít rajtuk, de ha nem történne semmi komoly bajuk, akkor néhány napon belül jókat nevetnének a vaksötétben megejtette zuhanáson. Érdekes lenne együtt lezúgni, de inkább nem szerette volna kipróbálni.
- Sajnos nem – vonta meg vállait, miközben ajkait kissé lebiggyesztette és hangjából is kiérződött némi kamusajnálkozás. Igazán kár lett volna ilyen remek lehetőséget kihagyni, hogy ráijesszen a lányra, hiszen sötét van és ilyenkor a legjobb ártatlan ijesztgetésbe kezdeni.
- Hát általában elég nagy, én még viszonylag szerény vagyok a fajtánk többi tagjához viszonyítva. Persze, aki már háromszáz fölött van, az nem engedheti meg magának, hogy ne legyen a kelleténél nagyobb arca, mert még a végén gyengének nézik. És, ha gyengének nézik, hamarabb akarnak belekötni, vagy a pozícióját megszerezni – ezért is nem nagyon akart a falkán belül bizalmi posztot betölteni. Minél magasabban van valaki, annál nagyobbat eshet, ráadásul, ha baj van, akkor először rajtuk csattan minden. Igaz előnyökkel is jár, de Egon számára ezek a kivetélek sohasem voltak túl csábítóak.
- Fogkrémet is? A vérfarkasoknak csak saját célra kifejlesztett fogkrémet lehet adni, mert ha normál pasztát használnak, akkor egy teljes hétre elmegy a látásuk. Főleg a mentolosaknál – vajon ez most, hogy jutott eszébe? Áh, mindegy, nem is bírta ki nevetés nélkül végig, így hamar lebukhatott Rebecca szemében. Hát mi tagadás, nem szeretett fogat mosni, és bár mondatta volna ezt is, így sokkal szórakoztatóbbnak találta elutasítani a kötelezettség nélküli fogkefe használatot. – A hűtődézsmálást köszönöm – ölelte kissé szorosabban magához a lányt, hogy érezze, értékeli az apró figyelmességét. Persze, csak ha zöldsége van, akkor az nem fog Egonnak nagyon tetszeni, de biztos lapul ott azért némi felvágott is.
Rebecca kérdésére majdnem felröhögött, de inkább csak egy halk horkantást hallatott. Az kéne még csak, hogy mindenkin segítsen, bele is rokkanna rövid időn belül, és a falkának épkézláb mártírra van szüksége, aki ha baj van akkor segíteni tudjon a tagoknak.
- Dehogy segítek mindenkin – mondta mosolyogva. – A vérfarkasoknak persze igen, ha kérik, de elég büszke egy faj vagyunk mi, és néhány karcolás, esetleg mélyebb vágás miatt nem rohannak egyből a mártírokhoz. Tiszta blamázs lenne – nevetett fel és elképzelte, ahogy egy vérfarkas sírva keres egy mártírt, mert lehorzsolta a könyökét. Egon nyilvánvalóan ott helyben körberöhögné, hacsak nem az alfa lenne az, mert akkor nyilván visszatartaná addig, amíg hallótávolságon kívülre kerül. – Az embereken akkor segítek, ha úgy látom jónak, és anyagi haszonnal kecsegtet, valamint ha nem jár lebukással. Ha a kórházakat látogatnám, mint egy huszonegyedik századi Jézus, és „Kelj fel és járj”-t kántálnák, miközben sérüléseket veszek át, azt hiszem a falka hamar elintézne, vagy az őrzők kitörölnék a memóriámat. Nem is tudom melyik lenne a rosszabb – borzongott meg kissé. Egyik eshetőség sem volt túl jó, de akkor már inkább a halál, minthogy elveszítse emlékeit. Persze, ha választás elé állítanák valószínű inkább az emléktörés mellett voksolna. Talán idővel áttörhető az emlékbilincs és újra önmaga lehetne. Talán, vagy lehet, hogy sohasem, de legalább élne.
- Hogy mi? – kapta föl a fejét gondolatai mélyéről. – Tizenharmadik? Nem, nem hiszem. Nincs így beszámozva. Bármelyik lehetne a tizenharmadik. Mondjuk, ha babonás lennék mondhatnám, hogy a mi vérvonalunk az átkos számmal jelzett, mivel a többi vérvonallal ellentétben a mi képességünk meglepően illik a tizenhármas baljós renoméjához – van benne logika, de szerencsére Egon nem volt babonás, így nem hitte, hogy azért alakult volna ez a képesség ki náluk, mert az Önzetlen alapító lett volna a tizenharmadik beharapott a két testvér által. Amúgy sem hitt bennük, így hamar el is hessegette a gondolatot. – A vérvonal egyébként az, amit örököltünk a beharapónktól, aki szintén a saját teremtőjétől örökölte, és így tovább egészen a forrásig, ami a mártírok esetében a mitológiánk szerint egy Eeyeekalduk nevezető ember, akit Alignak harapott be sok-sok éve. Ja igen, Alignak és Tupilek a két ős, akitől mindannyian származunk, bár szerintem csak hangzatos mese az egész, és azért találták ki mivel senkinek sincs fogalma mióta élhetnek vérfarkasok a földön – vonta meg kissé a vállát. Amúgy is elég sok változatot ismer, ami miatt nehéz komolyan hinni a dologban. – Vannak olyan vérfarkasok, akik erősebbek, vagy gyorsabbak, esetleg ügyesebbek másoknál és ez mind a vérvonalból adódóan. – Egon megnyalta a szája szélét, és habozott egy kicsit. Nem tudta, hogy beavassa-e ebbe, de tudnia kell, hogy a látomása lehet, csak egy trükk volt egy vérfarkas részéről. – És van egy olyan vérvonal is… - kezdett bele. Lassan, megfontoltan beszélt -… amelyik képes arra, hogy mások fejébe saját maguk által kreált képeket vetítsen. Illúziókat, ha úgy tetszik…

//Ugyan, nem történt semmi Very Happy. Még egy fél hetet sem csúsztál XDDDD //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Egon háza // Today at 6:55 am

Vissza az elejére Go down
 

Egon háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Házak, lakások :: Házak-