HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
115 TAG 52 FÉRFI 63 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
31 TAG 14 FÉRFI 17 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
29 TAG 15 FÉRFI 14 NŐ
ŐRZŐK
33 TAG 15 FÉRFI 18 NŐ
EMBEREK
13 TAG 4 FÉRFI 9 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Joana Lynn Palmer Today at 3:20 pm
írta  Joana Lynn Palmer Today at 3:07 pm
írta  Alignak Today at 12:30 pm
írta  Alignak Today at 12:19 pm
írta  Corinne June Mouser Today at 11:59 am
írta  William Douglas Yesterday at 11:09 pm
írta  Angel Honore Gadot Yesterday at 10:29 pm
írta  Jonathan Wilson Yesterday at 10:03 pm
írta  Primrose Trevelyan Yesterday at 10:03 pm
írta  Timothy Keldron Yesterday at 7:14 pm
írta  Alignak Yesterday at 11:10 am
írta  Angel Honore Gadot Yesterday at 10:52 am
írta  Nessa O'Brien Szomb. Okt. 21, 2017 5:32 pm
írta  Prof. Dr. Lester J Edison Szomb. Okt. 21, 2017 2:53 pm
írta  Darren Northlake Pént. Okt. 20, 2017 11:01 am
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:36 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:35 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:33 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:32 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:29 pm
Alignak
 
Darren Northlake
 
Catherine Benedict
 
Angel Honore Gadot
 
Destiny Maeve Bluefox
 
Jackson Carter
 
Balthazar Bluefox
 
Payne Holmes
 
Achilles Kilpatrick
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Erdei kabinház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6672
◯ IC REAG : 8481
Erdei kabinház // Szer. Dec. 24, 2014 5:41 pm

First topic message reminder :


Építette és lakja: Žarko Vaskovic.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net













SzerzőÜzenet
avatar

◯ Kor : 277
◯ HSZ : 59
◯ IC REAG : 49
◯ Lakhely : Hunters have no home

Re: Erdei kabinház // Kedd Aug. 01, 2017 9:47 pm

- Talán, ha szeretünk valakit, akkor mindig is szeretni fogjuk. Legfeljebb megtanulunk vele együtt élni és hagyni, hogy más újra elrabolja a szívünket, mármint idővel. – kicsit talán irigyelem, még ha nem is adom jelét, hogy lehetett családja, egészen mostanáig azzal élhetett együtt, akit szeretet. Ritka manapság ilyen és igazán nem is tudom, hogy mikor szerettem utoljára hasonlóan, mint ahogyan ő tette a feleségével.
- Egykoron szerettem, azóta meg nem. Jobb volt úgy, hogy nem adtam senkinek se a szívemet. – pillantok rá komolyan, mert tényleg így gondolom. Így legalább senki fejét se akarta még emiatt is letépni apám, mert kinézem belőle, hogy megtettem volna. Apácának se álltam, voltak kalandjaim rövidebbek és hosszabbak is, de most ő nem erre kíváncsi. – 14 évesen találkoztam egy férfival, eleinte távolságot tartottam tőle, de aztán végül mégis közel kerültünk egymáshoz. – egy pillanatra lehunyom a szememet, hiszen még mindig tisztán emlékszem arra az arcra. – Nem sokkal a 16 születésnapot előtt azt akarta, hogy szökjük el, hagyjuk magunk mögött a vidéket, de nem történt meg. Elkéstünk, hiszen a születésnapomkor betoppant apám és az bétájával farkassá változtatott. Soha többé nem láttam azt a férfit és már régen is volt. – rázom meg a fejemet, mintha csak az emlékekből szeretnék kikeveredni. – Azóta meg sose kerestem szerelmet, ahogyan sose éreztem azt, hogy kötődni szeretnék bárkihez is. Eléggé sok béklyó övezte már így is az elmúlt évszázadok alatt a lépteimet. – pillantok ismét Kramra. Nem szoktam erről beszélni, egy kedves emlék számomra, hiszen olyan naiv se vagyok, hogy hinnék abban, hogy még él a férfi. Vagy én tűntem el, vagy rosszabbik esetben talán apám tett vele valamit, hogy ne tudjon elszökni velem. De mindig is reméltem azt, hogy megtalálta a szerelmet ismét és boldog élete volt, míg el nem érte őt az öregkor és a halál.
Könnyedén nevetek én is azon, amit mond és szerintem az sose baj, ha tudunk magunkon is nevetni. Kicsit megrázom a fejemet, majd iszok pár kortyot az innivalómból.
- Azért kóborként se tehetünk meg mindent. Ha jól tudom itt is ügyelnek arra, hogy ne legyen túl sok bajkeverés, ahogyan véletlenül le se lepleződjünk. Maximum kicsit lazább, mint amikor falkában élsz. – nem egyszer éltem már kóborként, amikor egy-egy ásítás miatt utaztunk valahova és a helyi falka megengedte, hogy csatlakozás nélkül is maradhassunk.
- Hééé, olyannak ismersz, aki tenne olyat? – kérdeztem meg nevetve, majd pedig elveszem a kiürült tányérokat, hogy elmosogassam. Ebben úgyse tud megállítani. Ha már ő főzött, akkor legalább ennyit meg tudok tenni én is. – Talán ideje lesz aludni is kicsit, mert a végén csak ártani fogunk a háznak, mintsem javítani rajta idővel. – a jókedv pedig könnyedén kicsendül a hangomból, pedig tudom, hogy nem sokat fogok aludni. Helyette inkább a következő tettemmel kell elszámolnom, vagyis azzal, hogy miként ölöm is meg a társaimat majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kram Wolkov
Renegát
avatar

◯ Kor : 74
◯ HSZ : 67
◯ IC REAG : 64
◯ Lakhely : az utca

Re: Erdei kabinház // Szomb. Aug. 05, 2017 3:59 pm

Elgondolkodom a szavain. Hella jóval több idővel rendelkezik ilyen téren.
- Veled fordult már ez elő? – érdeklődöm.
Komoly érdeklődéssel hallgatom a történetet. Aztán elmosolyodom.
- Mégis odaadtad valakinek a szívedet – felelem csendesen. – Szeretnél vele találkozni ismét? Ha... már nem lesz rajtad a béklyó. Szeretném, ha boldog lehetnél végre – akármennyire is aggodalmakkal és félelmekkel teli, ha szeretünk valakit, most érzem igazán, mekkora űrt képes hagyni, ha nincsenek. Pedig már évek óta nem beszélhettem velük. Mégis más, ha már egyáltalán nincs esélye annak, hogy újra láthasd őket.
- Nem is arra gondoltam, hogy bármit és mindent megtehetünk következmények nélkül – nevetek fel. – Nem kell többé alakoskodni és csak bólogatni, még ha másként is gondolod. És békén hagynak – teszem hozzá csendesebben.
- Nem – nevetek fel.
- Pihenj – nézek rá lágyabb tekintettel. A gyógyuláshoz sokat kell pihennie, nem csak egy karcolást kapott. – Majd én elmosogatok – veszem el a kezéből az edényeket. – Szükséged van a gyógyuláshoz a pihenésre. Menj csak – bíztatom.
Ha ellenkezne, akkor úgy nézek rá, hogy lássa, valóban komolyan gondoltam.
Csendben teszek-veszek a mosogatónál, hagyva, hogy pihenjen, majd ismét a kanapéra telepszem, összeírom, mire is lenne szükség elsőként, oda-odapillantva néha Hellára.

//Köszönöm a játékot! *.* nagyon-nagyon élveztem! *.* //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 277
◯ HSZ : 59
◯ IC REAG : 49
◯ Lakhely : Hunters have no home

Re: Erdei kabinház // Szomb. Aug. 05, 2017 5:26 pm

- Részben, de ez bonyolult. Én más világban éltem és teljesen más életben hittem, amikor szerettem. – pillantok rá komolyan, hiszen ez az igazság. Ember voltam, szinte még gyerek és sose hittem volna, hogy létezik egy ilyen világ, így mindegy is.
- Nem csak a szerelem tehet minket boldoggá. – pillantok rá komolyan, mert aki ebben hisz és csak emiatt kutatja azt, az szerintem a lehető legnagyobb tévúton jár. – Szerintem már régen nem él, csak remélni tudom, hogy boldog élete volt egykoron. – rántom meg a vállaimat, mert sose gondolkoztam ezen. Azt hiszem túl természetesnek vettem azt, hogy ő is halott lehet, de hát nem leltem sehol se, még azon a helyen se, ahol éltünk, így talán annyira nem meglepő a dolog. Így nekem is könnyebb volt, azóta pedig csak egy emlék, amire egyszerre remek érzés visszagondolni és egyszerre fájdalmas is, de legalább azt is egyszer életemben megtapasztaltam milyen szerelmesnek lenni.
- Rendben van, köszönök mindent. – pillantok rá hálásan, mielőtt visszaindulnék a korábbi helyemre, hogy a gondolataimban elmerülve végül a fáradtság elnyomjon. Hallom az eső kopogását még jó darabig, de most inkább megnyugtat, mintsem bosszankodni akarnék miatta.

|| Én is köszönöm szépen a játékot!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6672
◯ IC REAG : 8481
Re: Erdei kabinház // Vas. Aug. 06, 2017 5:29 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 277
◯ HSZ : 59
◯ IC REAG : 49
◯ Lakhely : Hunters have no home

Re: Erdei kabinház // Vas. Szept. 24, 2017 10:36 pm



Hittem neki, de mégis elárult. A legnagyobb veszélyt olykor pont az hordozza magában, akiről nem hinnénk, vagy éppen az árul el minket, akiről nem gondolnánk, hogy képes lesz rá. Menteni akarta az irháját, de végül hibázott és többé nem menekülhet. Félnie kellene, de még se teszi, nem mutatja jelét, mintha tényleg még mindig abban a hitben élne, hogy nem tudom mit tett és mire készül. Könnyedén megölhettem volna, de még se tettem. Azt akartam, hogy szenvedjen és borzalmas halála legyen, még akkor is, ha csak egy kölyök volt hozzám képest és nem több. Minden hezitálás nélkül követett az erdőbe, mintha csak tényleg fel akarnánk térképezni a közelben, hogy mi található meg. A gyomromban volt-e kisebb gombóc? Volt, de a düh, a megvetés és bosszú erősebb volt mindennél jobban.
Az éjszakai fények kellő világosságot adtak még az égboltnak köszönhetően, de egyébként se jelentett gondot a sötétség a farkasoknak. Aztán pedig eljött a pont, amikor is kérdőre vontam, majd a dolgok egymást követték. Karmoltam és marcangoltam őt, majd pedig végtagjain ejtettem komolyabb sebet, sőt, volt olyan, amitől meg is fosztottam a hazudozása közepette. Nem érdekelt, hogy a vére mennyire terít be, nem érdekelt se a kiáltása, se a vonyítása, egyszerűen csak azt akartam, hogy szenvedjen, ahogyan az árulóknak kell. Lassú, de kínok közötti halált akartam adni neki. Nem érdekelt az se, hogy olykor megsértet netán a karmaival, hiszen szinte meg se éreztem, mert a vérem forrt. A halálára szomjaztam és most talán igazán méltó is voltam a nevemhez, Hella… Vérillata szép lassan pedig belengte a területet, ahogyan engem is felöltöztetett a vére, ha már a ruhám odébb hevert. Farkasom még egy utolsót vicsorgott, majd mielőtt még elvérzett volna az illető egyszerűen kettéharaptam a torkát. Hallottam, ahogyan a szíve megáll, majd pedig egy dühös morgás hagyta el ajkaimat, meg kellett volna könnyebbülnöm, de tudtam, hogy ez a kezdet még csak és lesz olyan, akit utánam küld majd az Apám a szembeszegülésemért, de nem fogok tétlenkedni. Ha kell, akkor az egykori társaim sírjait fogom megásni, amíg tudom. Fogaim egymásnak koccantak, ahogyan a holttestre pillantottam, majd pedig a bundámat megrázva ismételten visszaöltöttem emberi alakomat, miközben próbáltam csillapodni, mielőtt neki esnék még valakinek. Úgy éreztem, hogy pillanatok alatt képes lennék még valakit széttépni a düh és a csalódottság egyvelegében, ha most megjelenne, ezért is éreztem kisebb biztonságot, ha inkább emberi alakban gubbasztok még. Legalább ha farkas valaki, akkor lesz ideje elmenekülni, míg a bundásom alakját netán felöltöm, de igazán az se érdekelt, ahogyan az ismerős illat se, amit a szellő hordozott magával. Reméltem, hogy másfelé viszik a lábai őt inkább, így nem is törődtem vele. Csak ültem ott, miközben a kezem ökölbe szorult, mintha csak arra várnék, hogy újra támadhassak. A hold könnyedén csillant meg a vöröslő „posztón”, ami testemhez tapadt és szép lassan rám száradt. Ruha helyett most a hím vére öltöztetett ruhába, de még hirtelen ez se zavart. Talán kegyetlenség terén túl sokat láttam apámtól, vagy csak a vér nem válik vízzé, hiszen felismerhetetlenségig marcangoltam szét Kramot, hogy kínszenvedés között várja a halált, míg a torkát ketté nem szegtem. Ha erre tévedt volna az ismerős idegen, akkor még biztonságos távolságból kapott egy figyelmeztető morgást, hogy jobb lesz nem erre tévednie, ha nem akarja kísérteni a sorsát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 174
◯ HSZ : 28
◯ IC REAG : 25
◯ Feltűnést kelthet : brit akcentusa

Re: Erdei kabinház // Hétf. Szept. 25, 2017 2:04 pm



Nehéz, súlyos volt az éjszakai levegő, a hideg szél borzongást hozott. Fájdalmat, borzalmat, vért; magát a halált. Valami rossz dolog történt és habár nem meglepő az ilyesmi egy olyan világban, amiben élünk, amiről azt hiszik, azt emberek világa mögött húzódik meg, holott szorosan belefonódik. Ezúttal vajon ki lehetett az áldozat? Ártatlan, vagy megérdemelte sorsát? És ki volt a tettes? Miért döntött úgy, hogy véget vet valaki életének? Ezernyi kérdés üti fel a fejét a gondolataim között és hirtelen már sokkal kevésbé tűnik érdekesnek a pár perce elejtett vad. Szeretek éjszaka vadászni, van valami izgalmas és különleges abban, ahogyan mindössze csak a Hold ezüstös fénye a társam. Egészen másmilyen ilyenkor az erdő, csendes és nyugodt és mintha lenne valami lappangó feszültség, mely a tarkót borzolja és amely csak a felkelő Nap első sugaraival oszlik. Imádtam az érzést, ami ilyenkor hatalmába kerített, pláne akkor, amikor a ma éjszakához hasonló dolog történt a fák között.
Ha akartam se nagyon tudtam volna másfelé irányítani a lépteimet, lenyaltam a pofámról az elejtett állat vérét és követni kezdtem az illatokat, melyekből ítélve egyáltalán nem voltam messze a forrástól, közelítve pedig az ismerős energiákat is megéreztem. Egy pillanatra megfordult bennem, hogy lehet mégiscsak jobb lenne, ha ezúttal inkább nem akarnék válaszokat keresni a kérdéseimre, de kíváncsi énem most is felülkerekedett a józan eszemen. Kár volna kihagyni, ráadásul úgy tűnik a nőstény meghozta a döntését, kíváncsi vagyok, mire jutott.
Hallom a morgását, tudom jól, hogy a sorsom kísértem, amikor biztos távolban elkezdek körözni körülötte. Mindig is szerettem a tűzzel játszani és habár a jelekből ítélve elég nagy az esély arra, hogy ezúttal csúnyán megégethetem magam, az ilyesmi nem nagyon szokott visszatartani. Egyszer élünk, szeretem a veszélyt, a kihívásokat, az izgalmakat.
Nagyjából másfél kört teszek meg körülötte, nem éppen szépségéről híres farkasom alakjában, felmérve a helyzetet, amiben a nőstény csücsül. Vele szemben állok meg, rozsdaszín tekintetemmel őt fürkészve.
~ Milyen érzés? ~ nem okos dolog piszkálni a szunnyadó oroszlánt, tudom jól, de talán egyszerűbb ha kiadja magából, még így is, hogy jelen esetben elég nagy az esély rá, hogy én fogom a rövidebbet húzni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 277
◯ HSZ : 59
◯ IC REAG : 49
◯ Lakhely : Hunters have no home

Re: Erdei kabinház // Hétf. Szept. 25, 2017 2:51 pm

Meg kellett volna könnyebbülnöm, de még se jött el a várt hatás. A vérem még mindig forrott, mint egy szunnyadásból ébredő vulkán, ami csak arra vár, hogy újra kitörhessen és pusztulást hozhasson el. Sose hittem azt, hogy egyszer ilyet fogok érezni és ennyire intenzív lesz, de még mindig úgy éreztem, hogy nem kaptam meg azt, amire vágytam. Túl hamar vége lett, túl hamar kellett lemondanom a játékszeremről, pedig még szenvednie kellett volna, de még se maradt már semmi se belőle. Felismerhetetlen test, vértócsa, amin a hold fénye megcsillant, vagy éppen rajtam. A szellő halkan zenélt, ahogyan a faleveleket hívta táncra, vagy éppen a bokrokba kapott, de még se tudott enyhülést hozni a bennem fortyogó érzésekre. Szememet lehunytam és a lábaimat magam alágyűrve ültem ott, mint aki hirtelen szoborrá változott. Próbáltam megtalálni azt, aki egykoron voltam, de mégse ment. A fűben heverő nyakláncra se bírtam ránézni, ami édesanyám után maradt. A jóság mintha pillanatok alatt illant volna el belőlem és nem maradt volna más, mint a bosszú és a vérre szomjazás.
Elvettem három társam életét már hetekkel korábban, de az még se ilyen volt. Nem volt könnyű meghozni a döntést, hogy fellázadok az apám és az Alfám ellen, hogy többé nem akarok a bábja lenni, a hűséges „katonája”. A magam ura akartam végre lenni és el is jött a megkönnyebbülés, a szabadság szellője, ahogyan az utolsónak is az életét elvettem, de az teljesen másabb volt, mint ez. Itt az árulás szagát éreztem még mindig a levegőben a vér fémes illatával keveredni. Hallottam, hogy miként jött közelebb az ismerős energia tulajdonosa, de nem mozdultam meg. Csak lehajtottam a fejemet, mint aki vár, a hajam mellkasomra omlott, a vérbe tapadt, kezem a combomon pihent ökölbe szorítva és lassan fújtam ki a levegőt, de mit sem ért. A farkasom készenlétben volt és csak arra várt, hogy végre ugorhasson, ahogyan a hím részben körbe járt minket. A léptek lassan közelebb értek, de még mindig nem mozdultam meg. A pajzsom majdnem teljesen fel volt húzva, pont annyi betekintést engedtem, ha akart, akkor tudjon üzenni, de nem több. Nem láthatott bele a pusztításra szomjazó lelkembe.
- A szabadság, vagy amikor elárulnak? - nem emelem fel még mindig a pillantásomat, közönyösséget se láthatja, vagy a nem éppen békés pillantásomat. Farkasom nem tud leülni, nem tud olyan higgadt maradni, mint én próbálok. - Szerinted? - és csak az előttem heverő felismerhetetlen holttestre pillantok, majd pedig ráemelem az íriszeimet. Farkasszemet nézek vele, de békességet nem lelhet benne. Nincs elveszettség, keserűség, csak düh és bosszú csillan az íriszeimben, mintha totálisan másabb szempárba tekintene, mint első találkozásunkkor. A veszély ott lappang a pillantásomban és a szavaimban is. – Három. – Csak ennyi ideje van eltűnni és befognia, mert sejthette, ha nem teszi, akkor ő fogja részben megütni a bokáját. Ha nem tudott lakatott tenni a szájára, nem hátrált meg időben, akkor könnyedén öltöttem magamra vér alatt megbúvó tarka bundámat és rávicsorogtam, hogy a következő pillanatban lendületből csapjak le rá és arrébb érjen földet, ha nem védekezett. ~ Mit keresel itt? ~ többször is figyelmeztettem már őt, így ha baja esik, akkor magára vessen. Ugyanakkor, mintha a szavaimmal akarnám visszafogni azt, hogy most vele szórakozzak el, hogy rajta vezessen le ártatlanul is akár a bennem fortyogó indulatokat. Vicsorgásom pedig nem sok jóval kecsegtet. A farkasom megunta, hogy játékszer legyen, hogy mások faggatására feleljen, hogy parancsokat teljesítsen, mások kedvére tegyen vagy éppen megvédjen bárkit, hogy utána az elárulja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 174
◯ HSZ : 28
◯ IC REAG : 25
◯ Feltűnést kelthet : brit akcentusa

Re: Erdei kabinház // Kedd Szept. 26, 2017 1:13 pm

Nem volt szükség arra, hogy a pajzsa alá lássak, így is éppen elég beszédes volt a látvány. Az emberi cafatok, a vér, amiben ült és ami szinte teljesen beborította, a lehajtott fel, az ökölbe szorított kéz, a lassan kifújt levegő. Külön-külön talán mind-mind apróság, de így egyben elég szép összképet alkottak és talán még a hülye is tudott olvasni belőlük. Fuss, menekülj, rohanj olyan messze, amíg lehetőséged van rá. Igen, az épelméjű embernek ez lenne az első benyomása, csakhogy én sosem vallottam magam annak. Rengeteg szörnyűséget csináltam már én magam is életem során, az nem mindegy, ki hogyan birkózik meg vele. Ez a nőstény pedig felkeltette annyira az érdeklődésemet az első találkozásunkkor, hogy ne akarjam annyiban hagyni. Kíváncsi voltam, mi játszódik le benne, miként reagál, hogyan dolgozza fel mindazt, amit tett. És ha ehhez az kell, hogy a saját életem, testi épségem is kockára tegyem, akkor vagyok olyan elvetemült, hogy meg is tegyem.
~ Melyik a dominánsabb benned? Mert akkor az ~ az érdekel, hogy mi zajlik benne, eképpen a kérdésemre is olyan választ várnék, amit ő gondol, ami neki igazán fontos. ~ Ő volt az első? ~ nem hiszem, hogy most ölt volna először embert, de jobb rákérdezni, mert egészen máshogy fest olyankor a helyzet.
Nem ijedek meg a tekintetétől, látom a megannyi kavargó érzelmet, sokszor láttam már ilyet, tudok olvasni benne. Talán itt lenne az utolsó lehetőség, hogy fussak, szinte érzem a köztünk megfeszülő, súlyos levegőt, de csak állok ott, várva, hogy megtegye azt, amire szüksége van. Nem mozdultam, nem válaszoltam, csak néztem, ahogyan felölti tarka bundáját, hogy a következő pillanatban már vicsorogjon. Tudtam, hogy támadni fog, mégsem állt szándékomban védekezni, éreztem az ütést, jó néhány métert repültem is, tompa puffanással érve földet kicsit odébb. Türelmesen, sehova sem sietve kászálódtam talpra és ráztam meg a bundámat. Semmi esélyem sincsen ellene, ha komolyan bántani szeretne, ennyire ostoba én sem vagyok, hogy önszántamból rontsak neki.
~ Válaszokat ~ leeresztettem a pajzsom már idefelé jövet, így érezheti, igazat mondok, amúgy sincsen semmi titkolnivalóm azt tekintve, miért is érkeztem. ~ És a valódi énedet ~ újfent megindultam, ezúttal is megtartva tőle a távolságot, félkör alakú pályára állva. Lassan lépdeltem, rozsdaszín tekintetemet pedig nem vettem le róla. ~ Segíthetek rájönni, melyik is vagy igazán, a buja, kacérkodó nő, a szabadságot ízlelni kívánó áruló, a döntései alatt összeroppanó leány, vagy esetleg a játszadozást megunó, tettrekész, bosszúszomjas nőstény? Vagy netán mindegyik egyszerre? ~ nem félek, túl sokszor néztem már farkasszemet a halállal, hogy ne ijedjek meg egy vicsorgó farkastól. Lehet a kérdéseimmel csak olajat öntök a tűzre, de a reakciója is éppen úgy rengeteg mindent elárul majd, mintha szóbeli választ kapnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 277
◯ HSZ : 59
◯ IC REAG : 49
◯ Lakhely : Hunters have no home

Re: Erdei kabinház // Kedd Szept. 26, 2017 11:19 pm


- Miért érdekel az, hogy mi zajlik bennem? – vonom fel kérdőn kissé a szemöldökömet, miközben a tekintetem háborgó, ahogyan a legtöbb ember is elrohanna, ha egy hulla mellett, vérbe öltözve talál egy nőt, de ő nem teszi. Pedig tudja jól, hogy talán az életével játszadozik, hiszen egy dühös farkas közelébe menni… mondjuk azt, hogy nem mindig célszerű, mert lehet már felesleges volt tartós tejet venni-e az illetőnek. Még akkor is, ha a düh nem a váratlan betoppanó irányába él, de arra szokták mondani, hogy rosszkor volt rossz helyen, nem? Vagy éppen járulékos veszteség. Az újabb kérdésére elnevetem magam. – Nem, nem az első volt, hiszen még három társa trágyázza éppen a vidéket. – azokon kívül is volt már más személy, akit megöltem, de ez most mellékes. Választ akart, akkor kapott. Ebből pedig sejthette, hiszen meg volt a magához való esze, hogy ez csak a jéghegy csúcsa volt és korábban megtettem olyat, ami még kérdéses volt a legutóbbi találkozáskor.
Ő nem hallgat, nálam pedig most túlzottan is könnyedén pattan el a húr. A farkasom utat tör magának, nem érdekli semmi és senki se. Nem érdekli az erdő békessége, vagy a szél hűvössége, ahogyan vértől összetapadt bundájába kap. Ahogyan azzal se törődik, hogy nincs ártó szándék a hímben, mert elegendő a faggatása ahhoz, hogy lendüljön és messzebbre küldje a hímet, ahogyan az se törődik, ha esetleg közben megsértette a másik farkast. Lábaim erőtejesen landolnak végül a földön, ahogyan a bundámat megrázva ismét vigyorogni kezdek, majd megnyalom a véres pofázmányomat, mintha azt hinném, hogy ezzel enyhítetem a vér iránti érzéseimet jelenleg. Talán ebben az állapotban még képes lennék Apámnak is neki menni, az se érdekelne, ha a halálommal végződne, de inkább az, mintsem hogy újra fejet hajtsak neki. Többé már nem, ahogyan az árulok feje leesik és elhullnak kínok között, úgy a zsarnokok feje is idővel le fog. Tudom, érzem a zsigereimben.
Legszívesebben felröhögnék a válaszán, még ha tudom is, hogy igazat mond, de helyette inkább csak fura hangot adok ki farkasként, mintha magam sem tudnám, hogy vicsorogjak, vagy inkább nevessek, de aztán megrándul ismét pofázmányom és nem éppen békésen. Fejemet kicsit lejjebb hajtom, mintha csak támadásra készülnék, a hím mozgását pedig követem.  ~ Válaszokat olyan dologra, amihez semmi közöd nincs. Mindig beleütöd abba az orrodat, amibe nem kellene? ~ pajzsomból viszont még mindig nem engedek annál többet, mint kellene. Legalább nem kell érezni azt a vihart, ami az energiáimban is megtalálható. Mondhatjuk azt is, hogy részben neki teszek csak ezzel jót. Ahogyan pedig egyre inkább kezd belendülni, úgy kezdek el vicsorogni, a lábammal türelmetlenül és dühösen marok a földbe, hogy aztán mit sem törődve semmivel se teljesen erőmből neki rohanjak a hímnek feldöntve őt, majd mancsaimmal a mellkasánál a földnek szegezve őt. ~ Számít az, hogy melyik volnék? Talán mind, csak attól függ, hogy ki melyik arcomat kapja, hogy mit is érdemel. ~ közben pedig véres pofázmányommal egésze közel hajolok hozzá, miközben vicsorgok és őt fürkészem. ~ Szabadságért ölök és fellázadok, hiszen egészen kellemes az a szellő, a kacérságot könnyedén eljátszható, hiszen ragadós tud lenni és egészen könnyedén elhiszik az emberek. ~ érezhette a kisebb burkolt utalást a mi is kis találkozásunkra. ~ Ha összeroppantam volna, akkor nem ölöm meg a társaimat, akik elkísértek ide, hanem hazamegyek vagy éppen már nem élnék, de döntöttem, hogy szabad leszek… ~ közben pedig erőteljesebben nyomom a földhöz, miközben túlzottan is közel vagyok hozzá. Talán kicsit érdekel az is, hogy megpróbál-e végre védekezni, lelökni magáról, hiszen ha megtenné, akkor talán hagynám. Úgy mégis csak érdekesebb a macska-egér játék, nem? Jobban el lehet szórakozni az egérrel, ott az élő, vagyis már halott bizonyíték pár méterre. ~ Az árulók meg mind megfizetnek a bűneikért, vagy másképpen gondolod? Vagy szerinted melyik lennék? ~ billentem oldalra farkasom fejét, majd kicsit enyhítek a préselésen, amivel farkasának mellkasára támaszkodom. ~ De a fontosabb kérdés az, hogy miért is akarsz segíteni nekem, vagy éppen megfejteni? ~ hiszen talán itt ez volt a legnagyobb kérdés, mert nem olyannak tűnt, aki idegenekért aggódva vagy túlzottan lelkizni akarna bárkivel, vagy segíteni, majd pedig egy pillanatra oldalra fordítottam a fejemet, ahogyan a medálon megcsillant a hold ezüstös fénye. Talán ennek volt egyedül köszönhető, hogy végül egy-két lépést hátráltam a hímtől, akár próbált korábban szabadulni, akár nem. A düh és a bosszú még mindig ott lappangott az ereimben, ami még mindig forrt és tettre kész volt, de megkapja az esélyt ahhoz, hogy még beszélhessen, mielőtt netán esetleg neki esnék, mert olyat tesz vagy éppen mond.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 174
◯ HSZ : 28
◯ IC REAG : 25
◯ Feltűnést kelthet : brit akcentusa

Re: Erdei kabinház // Szer. Okt. 04, 2017 4:53 pm

~ Mert kíváncsi természettel áldott meg a sors ~ ez nem titok, nem is fogom hát titkolni. Érdekel, mi zajlik benne, ha nem így volna, ha nem érdekelne igazán, ha illemtudó mivoltom szülte volna csupán a kérdést, akkor fel sem tettem volna. Akkor nem is jöttem volna közelebb, akkor messziről elkerültem volna és ezzel szerintem ő is tökéletesen tisztában van. ~ Sok démon sutyorog a füledbe? ~ érkezett a következő kérdésem. Nem tartottam attól, hogy bármelyik pillanatban elpattanhat majd a cérna nála, tisztában voltam vele, hogy előbb-utóbb sikerül annyira megrángatnom a bajszát, hogy elszabadul a fenevad, de igazság szerint pont azt szerettem volna. Csak úgy érthetem meg igazán, ha megteszem felé a lépést és azt hiszem azzal, hogy idejöttem és elkezdtem kérdéseket feltenni neki, jóval több lépést is megtettem, mint egyet.
Egyetlen szempillantás alatt vált alakot és tudom, hogy elpattant az a bizonyos húr, de erre vártam, hát készségesen tűröm, ahogyan ütésének lendülete néhány méterrel odébb súlyt földre. Lassan állok fel, nincs bennem ártó szándék és az a mázli, hogy a farkasom sem egy vérengző, domináns hím, mert akkor közel sem tűrnénk ennyire nyugodtan a helyzetet.
~ Nem mindig. Csak akkor, ha az a bizonyos dolog érdemes arra, hogy beleüssem az orromat ~ magasabbra tartom magam bizonyos személyeknél, ez a nőstény viszont nem tartozik közéjük. Beképzelt vagyok, meglehet, de az én időm is véges, nem fogom olyan dolgokra pazarolni, amik nem érik meg. Ellenben az olyanokkal, amik igenis érdemesek és felkeltik az érdeklődésem. Ez pedig itt előttem, a nőstény és az, amiben ül, tökéletesen ilyen, túlságosan is megragadta a figyelmem, már akkor, amikor megszólított és ezt csak növelte, amikor utánam jött a zuhany alá.
Nem számít a reakciója, akkor is végigmondom, amit akarok. Engem nem ijeszt meg a vicsorgásával, a fenyegető testtartásával, nem én vagyok az, aki ennyitől fülét-farkát behúzva menekül el. Nem, sőt! Forrósodik a helyzet, amikor nekem ront és ledönt a lábamról, mancsai kemény erővel szorítanak a földhöz. Hátsó lábaimat viszont ágyékába ékelem, nem fájón, nem támadón, egyszerű védekező ösztön ez, hogyha úgy adódik, le tudjam dobni magamról, hiszen mégiscsak az életem a tét és bármennyire is ne féljem a halált, nem itt szeretném feldobni a talpamat.
~ Áhá, szóval az önkényes igazságosztót is hozzácsaphatjuk a felsoroláshoz ~ teljesen nyugodt a hangom a feszült helyzet ellenére is. Rozsdaszín tekintetem őt fürkészi, a tomboló szempárt, érzem pofájának véres bűzét, a halálnak is ugyanilyen a szaga, ismerősként köszöntöm, egyenesen a szemeibe bámulva.
~ Szóval a szabadság a fő mozgatórugód ~ a szavaiból elég egyértelműen ez érződik. A kacérságot illető burkolt megjegyzését figyelmen kívül hagyom, kár volna belemenni abba, hogy más elhinni és más beszállni a játékba. Nincs és nem is lesz közöttünk semmi, egy kósza, élvezetes éjszaka volt két felnőtt között.
~ Egészen biztosan nem roppantál össze? A jelenlegi felállás nem azt mutatja, hogy örülsz a szabadságodnak, hanem azt, hogy nem tudod, miként kezeld, miként dolgozd fel ~ reflektáltam még ennyivel az elhangzó szavakra. Erőteljesebben nyomott le, közelebb hajolt hozzám, hát hátsó lábaimat én magam is erőteljesebben nyomtam neki, mellső mancsaimmal marának feszülve, karmaimmal alig észrevehetően marva puha húsába. Nem fakasztottam vért, csupán éreztettem vele, hogy hiába a rettentő nagy nyugodtság, nem fogom olyan könnyen adni magam, ha a torkomra fájna a foga.
~ Sok mindent gondolok, de nem vagyok hős, hogy én szolgáltassak igazságot az árulóknak ~ árultam már el én is sok mindent és mindenkit, országot, hadsereget, farkast, elvet, saját magamat. Megannyi ember és farkas, megannyi ártatlan és áruló vére szennyezi mancsaimat. Halk morgás tört fel a torkomból, enyhén nyíltak szét ajkaim, hogy előbukkanjon takarásukból agyaraim egy vékony csíkja.
~ Mert felkeltetted az érdeklődésem ~ már az előbb is mondtam neki, ez az igazság. Ha nem érdekelne, itt sem volnék, hagynám, hogy egyedül birkózzon meg az egész helyzettel. ~ Miért nem vagy büszke arra, amit tettél?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 277
◯ HSZ : 59
◯ IC REAG : 49
◯ Lakhely : Hunters have no home

Re: Erdei kabinház // Pént. Okt. 13, 2017 5:26 pm

~ Ha az érdekel, hogy akad-e olyan sutyorgás, ami arra akar rávenni, hogy befogjam a szádat és végre elhallgass, több idegesítő kérdést feltehess, akkor igen. ~ nyersen csendülne a hangom, ha még mindig emberi alakban lennék. Tényleg egyre inkább nehezebb volt visszafognom magam, hogy ne essek neki, hogy ne tépjen őt is darabokra, mert a kérdései nem megnyugodni segítettek, hanem inkább idegesített minden egyes szava, ami elmémben csendült. Dühös voltam, bosszúszomja, hogy apám még itt is képes volt manipulálni a farkasokat. Tudtam jól azt is, hogy halálba küldte Kramot, mert biztos vagyok abban, hogy sejtette előbb vagy utóbb úgyis rájövök arra, hogy elárult engem a hím és akkor a többi sorsára fogom jutatni. Legszívesebben az ő torka lenne a következő amit kettéharapnék, de helyette most ezzel a hímmel kell beérnem. Egyszer több alkalommal kellemes szórakozás volt, de nem több, most viszont? Inkább csak bosszantó, idegesítő mitugrászt láttam benne.
~ És ez a dolog miért is érné meg számodra? Azt hiszed fel tudsz bármit is használni ellenem, vagy mások ellen? Szóval ugorjuk át azt, hogy felkeltettem az érdeklődésedet, mert sok mindent elhinnék, de ezt nem. Szóval mi a célod? ~ tartom őt fogva a pillantásommal, miközben a mancsom a földbe vájódik, de nem mozdulok. Tudni akarom a pontos okot, akkor talán nem ölném meg, de így? Elég nagy esély van rá, hogy a bundája cikcakkossá fog válni és egy új színnel fog bővülni, még ha csak ideiglenesen is.
Következő pillanatban pedig már megint neki rontok. Ránehezedem, érzem a mancsait ágyékomnál, de még ez se érdekel. Elég közel hajolok hozzá, hogy pofázmányommal egyetlen egy lendületet kelljen csak vennem, hogy belé mélyeszthessem a fogaimat, de még nem teszem meg. Nem akarok neki ártani, de sokszor nem az számít, hogy kinek akarunk, hanem ki van rosszkor rossz helyen, vagy éppen mikor nem jön rá a másik fél, hogy hallgatni bölcsebb lett volna.
~ Annak tartasz, mert védtem a saját bundámat? Mert nem akarok visszamenni arra a helyre, ahol életem nagy részét töltöttem? Vajon te hány farkast öltél meg a saját érdekedben? ~ állom a pillantását, mondhatni farkasszemet nézünk és a szavaimmal nem is tudok érzéseket kifejezni a pillantásomból biztosan kiolvassa, hogy nem éppen kedvesen szánom neki azt, amit gondolok. Sőt, inkább csak a húr kezd elszakadni, mert nem pont ő fogja megmondani, hogy m is vagyok.
Legszívesebben felröhögnék, de hát az farkasként miként nézne ki? Helyette inkább csak morgok egyet, ami inkább azt mondja, hogy fuss, amíg még megteheted.
~ Összeroppanni? Pont a szabadságtól? Inkább az árulás az, ami bosszant, vagy éppen az, amit apám művel, de nem a szabadság. Talán, ha fél órával később jössz, akkor a bosszú heve is elillant volna, de én figyelmeztettelek… ~ nem, nem törtem össze. Egyszerűen csak fogalma sincs arról, hogy mit érzek jelenleg, ahogyan azt se, hogy hiába a szabadság, ha igazán sose lehet a tiéd. Négyen hallottak, vajon ki fog az egykori falkából legközelebb betoppanni? Kit fog utánam küldeni és kivel kell majd megküzdenem? A szabadság illúzió számomra, de akkor se amiatt roppannék össze, hanem amiatt, ha egy barátot kellene megölnöm, hogy védjem magam. Ez már erről szól, védeni magam és senkiben se bízni. Még benne se, hiszen ki tudja, hogy mi szél fújta erre, vagy éppen az, hogy nem-e ő is csak egy játékos ebben a rohadt sakkban…
~ Ha valaki annak ártana, aki fontos számodra, akkor se akarnál igazságot szolgáltatni? ~ nem érdekel a morgása, vagy éppen agyarait miként mutatja meg. Mancs, mancsot követ, ahogyan egy-két lépést teszek pár méterre tőle, de nem eresztem el a pillantásommal. Csak várok, mintha csak a vad be akarná cserkészni a prédáját.
~ Ha valaki büszke a gyilkolásra, akkor az már régen elveszett. ~ felek csak ennyit, majd a következő pillanatban ugrok, a körmeim kivillannak, ahogyan az agyaram is, hogy utána bundájába, bőrébe kapjak vagy a pancsommal, vagy a fogaimmal. Nem tépem ki, csak felsértem, ha tudom, hogy utána a földre lökjem őt, vagyis inkább arrébb, ha tudom, hogy a földön, vagy a levegőben tegyen meg pár métert. ~ Csak tűnj el, nem akarlak bántani, de azt te is látod, hogy én nem vagyok a beteged, te pedig nem vagy az orvosom, hogy te akarj segíteni rajtam. Menj kerülj el, mert ha nem én, akkor más fog végezni veled. ~ állok meg stabilan, kicsit előre döntve a fejemet és őt fürkészve. Nem fenyegetés, hanem puszta tény. Talán először nem engem fognak keresni, hanem azokat, akikhez bármennyi közöm is van, hogy tudassák velem itt vannak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Erdei kabinház //

Vissza az elejére Go down
 

Erdei kabinház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

 Similar topics

-
» Erdei kabinház
» Erdei elfek leírása
» Erdőségek
» Határvidék
» Erdei villa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Anchorage :: Chugach-hegység-