HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
67 TAG 30 FÉRFI 37 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 8 FÉRFI 13 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
14 TAG 6 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
5 TAG 2 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Rebecca Morgan Today at 6:01 am
írta  Alignak Today at 1:09 am
írta  Alignak Today at 12:46 am
írta  Alignak Yesterday at 11:33 pm
írta  Rocky Yesterday at 7:58 pm
írta  Alignak Kedd Dec. 12, 2017 11:37 am
írta  Celaena McDonald Kedd Dec. 12, 2017 11:22 am
írta  Darren Northlake Vas. Dec. 10, 2017 11:30 pm
írta  Vendég Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 10, 2017 8:25 pm
írta  Rocky Vas. Dec. 10, 2017 4:46 pm
írta  Catherine Benedict Vas. Dec. 10, 2017 6:47 am
írta  Alignak Vas. Dec. 10, 2017 12:58 am
írta  Celaena McDonald Szomb. Dec. 09, 2017 10:00 pm
írta  Hans Elfman Szomb. Dec. 09, 2017 5:31 pm
írta  Achilles Kilpatrick Szomb. Dec. 09, 2017 4:39 pm
írta  Celeste M. Hagen Pént. Dec. 08, 2017 8:01 pm
írta  Rebecca Morgan Pént. Dec. 08, 2017 7:53 pm
írta  Achilles Kilpatrick Pént. Dec. 08, 2017 6:54 pm
írta  Vendég Pént. Dec. 08, 2017 6:01 pm
írta  Hans Elfman Pént. Dec. 08, 2017 6:00 pm
írta  Mark Reed Goodwin S. Csüt. Dec. 07, 2017 8:06 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:03 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:01 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 8:00 pm
írta  Alignak Csüt. Dec. 07, 2017 7:58 pm
írta  Amanda Bishop Csüt. Dec. 07, 2017 1:29 pm
írta  Celaena McDonald Szer. Dec. 06, 2017 9:42 pm
Alignak
 
Michael Cooper
 
Celaena McDonald
 
Darren Northlake
 
Rocky
 
Achilles Kilpatrick
 
Rebecca Morgan
 
Catherine Benedict
 
N. L. Jagger
 
Mark Reed Goodwin S.
 

Share | .


























 

 Rendőrök - Nyomozók asztalai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Rendőrök - Nyomozók asztalai // Hétf. Jan. 02, 2012 1:15 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 23
◯ HSZ : 67
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Pént. Május 18, 2012 9:39 pm

Lys

Remek. Egyszerűen remek. Hol töltöm az első teljes napomat a városban? Hát hol máshol, mint a rendőrségen? Bár nem segít sokat az, hogy szabad akaratomból jöttem be ide, mert elakadtam a legújabb regényemben. A hősnőm egy nyomozónő, aki furcsa gyilkosságok miatt fog nyomozásba. Egy csonkolt holttest itt, egy megnyúzott ott… Minden arra utal, hogy rituális gyilkosságok történtek. Csakhogy, ahogy a hölgy egyre mélyebbre jut az események hálójában, rá kell döbbennie, hogy a gyilkosságokat nem mások követik el, mint a helyi farkasfalka. Na igen ám, terven ez csodás meg minden, de rá kellett döbbennem, hogy halovány lila segédfogalmam sincs arról, hogy mit csinál egy nyomozó azon felül, ami a nevében van. Szóval bejöttem az őrsre, hogy kérdőre vonjak egyet. Kérdés persze, hogy mégis mi a jó büdös fenét képzeltem magamról?
Most azonban már itt vagyok, és nincs kibúvóm. Teljes lelki nyugalommal sétáltam be az őrsre és álltam meg félrehúzódva, hogy ha valaki akar, akkor észrevegyen. Szép, tisztes távolságra voltam mindenkitől, árnyékos sarokban valahol a bejárat közelében, és közben szívem szerint a fejemet vertem volna megint a falba. Bár a tegnapikat ledolgoztam, így nem maradt, amire ráterhelhettem volna.
Kezemben zacskó vagy tizenöt vaskos regénnyel, megint csak nehéz, mint a fene, de ezúttal bírom. Bár érdekes fejjel néztek rám az utcán… Szerintem azt hitték, hogy valami testépítő vagyok, csak ez nem látszik. Jah, és könyvekkel súlyzózok. Az embereknek tényleg lement a maradék eszük. Szomorú vagyok, hogy ennek a generációnak a tagja lehetek, ezt ki kell jelentenem. Vicces lesz túlélni az idióták többségét.
Persze dr. Harttal azóta sem sikerült beszélnem, de mindenképpen megejtem a dolgot, ha eljutok a motelig. Már ha kikerülök innen élve… Fenébe is, tartok a rendőrségtől, bevallom. Metálos hagyomány, hogy futunk előlük. Itt meg sok van belőlük, ráadásul ez az oroszlán barlangja maga. Talán nem Lordis pólót és acélbetétest kellett volna fölvennem erre a kirándulásra. Vagy legalább szólhattam volna valakinek, hogy hol keressenek, ha eltűnök. Én barom…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Pént. Dec. 14, 2012 6:41 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 54
◯ HSZ : 288
◯ IC REAG : 297
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Szomb. Márc. 23, 2013 12:47 am

.: GABE & ROXAN :.


Alig gyógyultam fel a sérülésemből - amiről Gas és James kivételével senki nem tud reményeim szerint - máris keresem a bajt. Ez annyira jellemző!
A minap akadtam rá arra a két baromra, akik a karmukat belém vájták, mert azt hiszik, elkerülhetik a tárgyalást. Hát aranyapáim, erre aztán piszkosul ráfáztatok, mert olyan vagyok, mint a kölyökpitbull: egyszer kap rá a bokádra, de addig nem ereszti, míg hús van rajta.
Szóval... van egy nyomom a két delikvenssel kapcsolatban, ám egyedül nem szívesen mennék ezúttal ellenük, mert esélyes, hogy miattam keveredtek vissza Anchorage-Fairbanks térségébe. Én elhiszem, hogy nem esett jól a drágámnak, hogy a fejére csaptam a kocsi ajtaját izomból, de ő kezdte azzal, hogy kicakkozta a combomat! Igazán várható volt, hogy nem hagyom megtorlatlanul...
Mindegy is, a lényeg, hogy lassú, mégis határozott léptekkel haladok Gennaro felügyelő - de hülyén hangzik ez így gondolatban is... - asztala felé.
- Heló Gabe! - köszöntöm látszólag lazán, de már ismerhet annyira, hogy tudja: ez a mosoly a képemen tipikusan akkor kerül elő, amikor akarok valamit. Meg úgy általában akkor esz ide az őrsre a fene, ha van valami meló, vagy ha akarok valamit.
- Lenne tíz perced rám? - huppanok le vele szemközt szemtelenül és arcát fürkészem, hogy mennyire lehet agyig elmerülve a munkában. Lehet, elküld a francba kapásból! Nem lenne szerencsés, de végülis megérteném. Én sem örülnék neki, ha valami fontosban zavarnának.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Csüt. Ápr. 04, 2013 10:43 pm

Az elmúlt napjaim eléggé összekuszálták a gondolataimat, hiába tértem vissza a városba, hiába próbáltam Deevel helyrehozni a két évvel korábbi kapcsolatot, nem úgy alakult, ahogyan terveztem. Bár próbáltam felmelegíteni a kapcsolatunkat, neki ez nem ment, de valamilyen szinten meg is értettem őt. Két éve mégis csak magyarázat nélkül léptem ki az életéből, ez mélyen érinthette őt. Azóta bántam azt a napot, mikor elutaztam Californiába és nem vittem magammal, mert visszagondolva, talán még el is jött volna velem, vagy ha nem, talán megpróbált volna meggyőzni, hogy maradjank a városban. Bárhogy is történt volna, a múlton már nem tudtam változtatni, de a jövőn még igen, legalábbis reménykedtem. Mégis, az elmúlt napok, a tudat, hogy már nem hozhatom vissza a múltat, kellően lehangolt és a munkába menekített. Ha lehetett, csak dolgoztam, többnyire a rendőrségen voltam, ahol papírokat töltögettem, vagy nyomozói teendőket végeztem, kihallgattam a gyanúsítottakat és adatokat gyűjtöttem az internet segítségével.

Ez a nap is úgy telt el, mint mindig, ezúttal is bent ücsörögtem, a számítógépen éppen egy elítélt adatait nézegettem, mikor váratlanul ismerős női hang és halk cipőkopogás töltötte be az iroda csöndjét. Felpillantva ismerős arcot véltem felfedezni, szeméyesen Roxan Cruz közelített az asztalom felé, akiről köztudott volt, hogy fejvadászként kereste a kenyerét. Cipőiről, lábain át feljebb futott a tekintetem, kissé meglepetten pillantottam rá, mert Rox nem sűrűn keresett fel engem.
- Szia Roxan! Micsoda meglepetés...rég láttalak már. Bevallom, meglep, hogy itt látlak. - Első körben gőzöm sem volt arról, hogy miért keresett fel engem, falka ügyekre tudtam csak gondolni, esetleg arra, hogy számon akar kérni valami miatt, bár úgy emlékeztem, hogy nem ártottam a közelmúltban egyetlen halandónak sem. Aztán, arckifejezéséből már inkább arra következtettem, hogy látogatásának köze lehet egy munkájához. Asztalom mögül azonnal felálltam, majd hellyel kínáltam őt.
- Természetesen, foglalj kérlek helyet és mond el, hogy miről lenne szó. - Megkerülve az asztalomat közelebb lépdeltem, és egy gurulós széket is odahúztam a szomszéd asztaltól, hogy ha szeretne, akkor nyugodtan helyezze magát kényelembe.
- Tudom, nem a legkomfortosabb szék, de a célnak megfelel. Miről lenne szó, csak nem egy újabb alakot szeretnél levadászni? - Ajkaimra mosoly húzódott, ismertem őt és a munkához való hozzáállását, tetszett az, hogy mindent megtett azért, hogy elkapja a kijelölt személyt.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 54
◯ HSZ : 288
◯ IC REAG : 297
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Pént. Ápr. 05, 2013 6:41 am

Ruházatom ma a praktikusan elegáns irányt követte. A magasított sarkú, hosszú szárú csizmához fekete csőfarmer és fehér ing társult. Hajam lófarokba fogva, képemre pedig meglepően barátságos mosolyt csalt Gabriel azzal, hogy hellyel kínált.
- Ugyan menj már! Tisztában vagyok vele, hogy az őrs nem a Hilton. - nevetem el magamat, mert mindjárt úgyis komolyabb vizekre evezünk. S lám! Úgy fest, ma Gabe-nek se sok kedve van vacakolni a tiszteletkörökkel, amit jó jelnek könyvelek el.
- Alakokat, hogy pontos legyek. - Biccentek, majd aprót szusszanva pillantok sűrű szempillaerdő alól fel a férfira.
- Előrebocsátom, hogy a dolog szigorúan titkos. Westmoreland persze tud róla, de a többiek nem és szeretném, ha ez így is maradna. - Nem ez az első eset, hogy ilyesmit kérek a hímtől, de jobbnak látom újra és újra elmondani a dolgot. Az a biztos, nem?
Egyébként szeretek farkasokkal dolgozni, a hegyiek pedig különösen közel állnak a szívemhez. Többükkel, akik régebb óta a területen vannak, remek viszonyt ápolok, így nem is volt kérdés, kit kérek fel társamul az akcióhoz. Már csak az ügy "természetfeletti" mivolta végett is.
Körbepillantok, s hangom is fojtottá, halkabbá válik, ahogy a lényegre térek, két rendőrségi (nem, nem őrzői - mi kihívás lenne abban, ha lekérném a farkasok aktáit a protektorátusuktól és mindent tudnék róluk, nem igaz?) aktát tolva Gennaro orra alá.
- Juan Rodriguez és Pedro Torres. Mindketten kóbor vérfarkasok errefelé. Mexikóiak, akik drogot csempésztek az államokba és még azon is túl: ide hozzánk. Elcsípték őket, két nap kellett volna a tárgyalásukig, ahol az emberünk - és itt őrzőre gondolok, persze - kimentette volna a seggüket, hogy megússzák börtönbüntetés nélkül - az más dolog, hogy cserébe mi láttuk volna el a bajukat, nem is finoman és még pénzbírságot is fizethettek volna. De legalább a dutyit és a villamosszéket megúszták volna...
- De leléptek és ezzel elúszott az esélyük a menekülésre, szóval előszedtek engem, ami nem is lenne probléma, csakhogy ez a két vérállat - nem személyes, ne vedd magadra - nem ért a szép szóból. Kis híján a bal lábamat ott hagytam nekik, szóóóval... szeretném a segítségedet kérni, mert egyedül kevés vagyok hozzájuk, úgy fest. - Apró mosoly, nem szégyen beismernem a gyengeségemet. És mint mondtam, szívesen dolgozok együtt a farkassal. Meg úgy általában farkasokkal, ha azok értelmesek és nem rendelkeznek valamiféle felsőbbrendűségi istenkomplexussal. Hisz egykoron testvérek voltak az őrzők és a farkasok, vagy mi.
- Azt hittem, elszeleltek délnek a kis találkozónk után, de tegnap kaptam egy fülest, hogy Anchorage közelében látták őket már megint.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar

Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Pént. Ápr. 05, 2013 11:13 am

- Nem éppen az, lassan megkopik már minden bútor, a hivatal viszont egyelőre mit sem törődik a kérésünkkel, hogy helyre hozassanak néhány berendezést és egy-két helyiséget. - Halvány mosollyal közöltem a tényeket, bár nam akartam fölöslegesen untatni azzal, hogy manapság a rendőrség épülete mennyire lepukkant hely lett.
- Na de nem is ez a lényeg, hallgatlak - Az asztal lapjának támaszkodtam háttal, miközben Roxan szemeibe pillantottam és érdeklődve figyeltem, vártam, hogy végre megossza velem, miért is érkezett.
- Nofene, több fickóról lenne szó?- Kíváncsian szökkent magasba mindkét szemöldököm, mert azt tudtam, hogy ez a nő mivel keresi a kenyerét, azt is, hogy egész ügyes abban, amit csinál, de azt nem néztem volna ki belőle, hogy egyszerre két pasas után eredne. Ahhoz azért nagy bátorság kell, főleg egy nő részéről, még annak ellenére is, ha erősebb az átlagnál és esetleg különleges képességek birtokában van.
- Jó-jó, persze, világos. Hallgatok, mint a sír. - Emeltem magasba kezemet, ezzel is jelezve, hogy nem kell tartania attól, hogy tovább fecsegjem az ügyet. Egyébként sem volt rám jellemző a pletykálkodás, az efféle ügyekről meg pláne nem beszéltem másokkal.
- De most már nagyon kíváncsivá tettél. Kik ezek a fickók és mennyire komoly az ügy?- Hangom lejjebb vettem, majd mielőtt még bele kezdett volna, az ajtó felé pillantottam, hogy ellenőrizzem, nem-e lapul valaki a közelében, de szerencsére nem, az üveg falon túl mindenki végezte a dolgát, úgy , ahogyan azt kell. Tekintetem ezt követően visszaszökkent Roxanre és hallgattam őt. Szemöldökeimet kicsit összeráncoltam, mikor felém csúsztatta az aktákat, kezeim közé vettem azokat és fellapoztam, miközben ő tovább csepegtette nekem az infókat.
Hümmentve vettem szemügyre a két fickó aktáját, volt róluk egy-egy fotó is, alatta pedig néhány adat korábbi ügyleteikből.
- Áh, szóval rossz fiúk a javából. - Első hangzásra nem tűnt az ügy olyan veszélyesnek, de volt egy olyan érzésem, hogy talán okkal menekültek el azok a fazonok, és talán egy nagyobb bűnszervezetet próbálnak védeni. A vérállat hallatán Roxanre pillantottam, de természetesen nem vettem magamra, mert jómagam is tudtam, hogy voltak közülünk szemét, agresszív alakok is, akik nem tiszteltek senkit és semmit.
- Nézd Roxan, szívesen segítek neked, benne vagyok, hogy lekapcsoljuk ezeket az adatokat, de ha gondolod, utána nézhetek a rendszerben, hogy van-e közük valakihez. Ki tudja, nem áll-e valaki a háttérben. Vagy szerinted magán célra üzletel a két fickó? Nem tudsz róluk semmi mást? Csak azért kérdezem, mert ha netán többen is vannak, amiről mi jelen pillanatban nem tudunk, akkor elég kellemetlen szituációba keveredhetnénk, és akkor nem valószínű, hogy ketten elegen lennénk ahhoz, hogy elkapjuk őket. Ha kell, szólhatok egy-két barátomnak, például ott van James, vagy Olen, ők megbízhatóak ilyen téren. Természetesen ez az ügy mértékétől is függ, ha te azt mondod, hogy elegen vagyunk erre ketten is, akkor már mehetünk is körbeszimatolni, csak tudod, jobb az elővigyázatosság, szeretem ilyen téren bebiztosítani magam. - Egy pillanatra elhallgattam. - Azt mondtad, hogy Jake is tud róla, azt megbeszélhetnénk vele, hogy vész esetén a segítségünkre legyen. Úgy tudom, elég sok dolga van mostanában, de nem árt, ha tudja, mire készülünk. Vagy már beavattad őt? - Kíváncsian felvontam a szemöldököm, miközben elrugaszkodtam az asztaltól, majd megkerülve azt, visszaültem az asztalomhoz és néhány kattintással beléptem a számítógépes adatbázisba.
- Leellenőrizzük a fickókat, rendben? - Rámosolyogtam Roxanre, majd beütöttem nevüket az adatbázisba és a korábbi ügyeikre próbáltam rákeresni, bármire, amit esetleg felhasználhatunk.
- Kérsz egy kávét esetleg?- Közben beszéltem Roxanhez, de tekintetemet az adatokon futtattam végig.
- Nézd csak, kidobott egy nevet, Alejandro Salazar, mexikói ültetvényes, van egy gyára is. 2009-ben Pedro Torres neki dolgozott, de aztán Torresnek volt egy rendőrségi ügye, és kitették a szűrét. Nem lehet az, hogy feketén még mindig ennek a fazonnak dolgoznak? Persze, ez csak egy feltételezés, de elképzelhető, hogy a két fickó, akit keresel, éppen ennek a fazonnak dolgoznak, és ki tudja, lehet hogy próbálják kiépíteni az itteni kapcsolataikat. Európába nyilván nehezebben terjeszkednek, így megindultak felfelé...Mi a véleményed? - Közben félregurultam a székemmel, hogy ő is megnézhesse a számítógépemben az adatokat.
Vissza az elejére Go down
avatar

◯ Kor : 54
◯ HSZ : 288
◯ IC REAG : 297
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Csüt. Ápr. 11, 2013 9:20 pm

Ahogy - sokadjára - nyilvánvalóvá tette, hogy nem kotyog a dologról senkinek, én belekezdtem az információk sorozatos csepegtetésébe. Szó mi szó, értettem hozzá, hogyan adagoljak dolgokat, bár szociális munkásnak azért még csapnivaló lettem volna... nem, valahogy az nem az én világom, soha nem is volt és a nyugdíjazásom is sokára lesz, nem mintha utána fel akarnék csapni önjelölt Teréz anyának, aki szétszakított családokat egyesít, árvákat ment és ki tudja, még miket művel. Brr.
- Valahogy úgy. - szélesedett ki mosolyom egy megerősítő biccentés keretében. Az nem kifejezés, hogy rosszfiúk.
- Nem, valószínűleg nem. Ezek középrendű terjesztők... a pitiáner dílereknek adják le, akik eladják a városban, szóval valószínűsíthető, hogy közül lehet valamelyik kartellhez Mexikóban. Ha tippelnem kéne, Juárez. Esetleg Sinaloa. - szusszanok, elsöpörve egy tévelygő tincset arcom elől gondterhelten. Mikor megemlíti James nevét, már egyenesen tiltakozó, metsző tekintettel kapom fejemet felé, pillantását elcsípve.
- Ha követni akarod a nyomukat, az már nem az én hatásköröm, a főnökeiddel kell egyeztetned, de a falkát hagyd ki ebből. Ezek kóborok, nem a ti dolgotok foglalkozni velük! Jelen helyzetben nem. - Nagyra értékelem az ajánlatát, tényleg! Viszont kisebb baja is nagyobb jelenleg ennél a falkának, na meg... ez a rendőrség melója. Vagyunk itt elegen - farkasok, őrzők egyaránt - hogy megoldjuk ezt, ha tényleg tovább akarna a nyomozó menni, bár elég macerás a papírmunka, a tervezés, na meg a mexikóiakkal is egyeztetni kellene, ugye, hisz a kartell fejei - mérget vennék rá - az anyaországban állomásoznak. Nekem csak a két jómadarat kell rács mögé szállítanom, hogy végre lesittelhessék őket.
- Az én feladatomhoz bőven elegen vagyunk, de ha te jobbnak látod magasabb szintre emelni a dolgot és ezzel mellőzni az elfogását a két delikvensnek, akkor is támogatlak. - Feleltem őszintén, meghagyva neki a döntést, hisz ha már felkerestem a problémával, azt hiszem, ez a legkevesebb. Ki tudja, lehet van nyomozó, aki évek óta a kartell nyomában van és ez a két tahó lehetne a kulcs... ki vagyok én, hogy megtagadjam tőle őket! Hát nem?!
A javaslatára elpillantottam kifelé, Jake irodája felé, megrázva fejemet.
- Nem, nagyon részletekbe menően nem meséltem róla neki sem. De oké, egyeztessünk vele, hogy ha kell, küldjenek erősítést. - engedek, belátva, hogy nem árt a biztonság, ha már elsőre voltam olyan szerencsétlen, hogy majdnem megölettem magam, mert egymagam szambáztam be a "fészkükbe" a drágáknak.
Tekintetem Gabe-et követte, ahogy helyet foglalt. Kedvem lett volna mögé sétálni és kíváncsian belelesni a dolgaiba, de végül az önuralom vs. kíváncsiság versenyben előbbi kerekedett felül, én pedig maradtam a hátsómon.
- Kösz, nem. - Ki kéne már cserélni a kávéfőzőjüket idebenn valami korszerűbbre, mert kevés pocsékabbat ittam, mint az itteni. Talán csak az automatások vetekszenek vele ezért a címért.
Azért, mikor közli az adatokat, kissé ráncolom szemöldököm, majd megadó sóhaj keretében lököm fel magam ültemből és mögé lépdelek. Nagyon kényelmes a válla felett előre hajolva, kezemmel a széket támasztani. Kicsit talán a vállaihoz is hozzá érek, de egyáltalán nem tudatos ez a szinte már pofátlan közelség.
Tekintetem a monitoron, mikor félremenne, akkor pedig megállítom: maradjon csak, látom én így is.
- Érdekes elmélet. És a legaggasztóbb, hogy még el is tudnám képzelni, hogy így legyen. - szusszanok, kissé eltávolodva a farkastól. - Szóval mi legyen? Feljebb viszed az ügyet vagy megoldjuk ketten? Ha bekasztlizzuk őket, egy speciális börtönbe kerülnek, mely direkt farkasoknak van fenntartva, őrzői felügyelettel. Azt sajnos nem árulhatom el, hogy hol. De talán ki tudok harcolni egy-egy kihallgatást neked, ha esetleg tovább nyomoznál az ügyben. - utalok arra, hogy ha az én verziómat "játsszuk", akkor sincs veszve semmi egy teljesebb körű nyomozással kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Pént. Május 24, 2013 2:56 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Dr. Emily Hart
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 105
◯ HSZ : 521
◯ IC REAG : 578
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Vas. Dec. 15, 2013 12:04 pm

Paloma & Emily
(az előző hetekben valamikor, Paloma érkezése táján)
Kaptam egy telefont, hogy megérkezett az ember a helyemre, jó lenne, ha be tudnék fáradni valamikor átadni neki a dolgaimat, kis papírozás, ilyesmi... Én pedig ennek eleget is teszek az ebédszünetemben, egy óra magasságában. Remélhetőleg ekkorra hívják be az új embert is, ő pedig nem fog késni, mert pusztán egyetlen órám van és mehetek vissza a sürgősségire. Így télen kicsit megszaporodnak a síbalesetek és ez így fog menni egészen április végéig, ha kitolódik megint a hideg, mint tavaly. Brrr!
Ütemes, könnyed léptekkel haladok a folyosón az irodák egyike felé. Stramm, erősebb alkatom ellenére is van egyfajta hűvös kecsesség a mozdulataimban, visszafogott elegancia, hogy a gyengébb lelkűek kétszer is meggondolják, meg merjenek e szólítani. Pedig ma még egészen jó napom is van annak ellenére, hogy a megszokottan komoly kifejezés ül a képemen.
Benyitok az irodába, ahol Westmoreland rendőrfőnök-helyettes bemutat az új kollégának. Vagy ember, vagy egy jól álcázott őrző informátor a szentem, azt nem érzem felőle, hogy farkas lenne... Nem mintha ez befolyásolna bármit is, puszta megjegyzés, hogy kit, mit is kapnak helyettem.
- Jó napot! Igazán örvendek. - Erőltetek apró, visszafogott mosolyt arcomra. Még kedves, bájos is lehetnék, ha többször mosolyognék. Azt mondják, jól áll, de engem ez nem nagyon hat meg. Inkább térjünk is a tárgyra, főleg, mert a főnököcske is lelép, magunkra hagyva bennünket.
- Csak kíváncsiságból kérdezem... miért vállalta a melót itt az isten háta mögött? - Érdeklődök a kartotékos szekrény felé lépdelve, ahol az elmúlt időszak dokumentálásait tartom. Tartottam, mert most már ő fogja, hacsak nem rendezi át az egész irodácskát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 32
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Vas. Dec. 15, 2013 3:03 pm

Mindenképp a kisváros számlájára írhatom pozitívumként a gyors ügyintézést. Los Angelesben valahogy minden vontatottabban, lassabban haladt. Nem is reméltem, hogy ennyire gyorsan munkába állhatok. Eléggé meglepődtem, mikor reggel telefoncsörgésre ébredve megkaptam a hírt, hogy elkészültek a papírok. Már épp visszakérdeztem volna, hogy ’máris?’, de szerencsére egy kitörni készülő néma ásítás belém fojtotta a szót.
Az új motorommal érkeztem a rendőrség elé. Most mit mondjak? Hát.. megnéztek alaposan. Ez egyébként teljesen normális dolog, nem azért jegyeztem meg, hogy panaszkodjak, vagy valami.. Los Angelesben mi is alaposan megbámultuk, ha valaki új érkezett. Ezt el kell viselni.
Első utam a mosdóba vezetett. Motoros szerkóban nem lenne annyira nyerő belibegi, de a női kreatívságnak nincs határa. Hátizsákomba hajtottam derékig érő elegáns sötétszürke szövetkabátomat, amit ki is vettem onnan, és felakasztottam az ablak nyitókarjára, amíg kihámoztam magam a motoros ruhából. Alatta egy sötétszürke cicanadrágot, és egy barna kötött tunikát viselek, amit épp akkor simítok le a fenekem alá, hogy combközépig elrejtse az idomaimat, amikor egy járőrnő betoppan.
Fesztelen vigyorral az arcomon köszönök neki, majd csípőmön meghúzom a tunika övét, és visszabújok barna western csizmámba. Felkapom a kabátomat, elrendezem a hajamat, a motoros ruha a fekete unisex zsákba kerül, én meg kilépek a folyosóra.
A megbeszélt időnél néhány perccel korábban toppanok be az irodába, kifogástalan külsőmmel, és fogok kezet leendő főnökömmel. A papírjaimat még Los Angelesben elfaxoltam, de itt van nálam az eredeti is, ha szükség lenne rá.
Elmélyedtünk egy kötetlen beszélgetésben, ami abban merült ki, hogy tetszik eddig Fairbanks, amikor meghallottam magam mögött az ajtó nyílódását. Felálltam, az érkező nő felé fordult, akiről azonnal megtudtam, hogy az elődöm volt. Nem kutakodóan, csak általános érdeklődéssel siklott végig rajta a pillantásom, mielőtt egy lépést téve felé a kezemet nyújtottam.
- Paloma Santiago. Én is örvendek. – A hivatalos bemutatást meghagytam a helyettesnek, de azért én magam is szeretek bemutatkozni. Nem hiszem, hogy túl sok év lehetne közöttünk, nagyjából magam korabelinek gondolom első ránézésre.
A helyettes kettesben hagy minket az irodában, nyilván várják valahol ebédre.
Kezeimet lazán összefonom magam előtt, ez még az ő terepe. Megvan a saját rendszerezési módszerem, s hacsak az övé nem fedi az enyémet, akkor nagyon valószínű, hogy az első dolgom az lesz miután átadta nekem az irodát, hogy átrendezem.
Ezt a kérdését még jó ideig meg kell majd válaszolnom, amit most nekem szegez. Akár kérdezhetné azt is, hogy ’ki az a marha, aki a napfényes Los Angelest maga mögött hagyja ezért a cudar helyért?’, de az emberek általában próbálják finomítani szóban a bennük kavargó gondolatokat.
- Vannak olyan időszakok, amikor jobb kicsit a háttérbe húzódni a reflektorfényből. – Na nesze, ez aztán a frappáns nesze semmi, fogd meg jól válasz. De hát ez van, én ilyen vagyok. Nem szoktam kiteregetni az életem. Ha magamról kell beszélnem, eléggé zárkózott vagyok, de ezt leszámítva bármiről szívesen elbeszélgetek. Nincs problémám a kommunikációval.
- Milyen esetek fordulnak elő a leggyakrabban? – Lépek mellé, és pillantok a szekrényre, majd rá.
Minden területnek megvannak a jellemző halálesetei. Biztos vagyok benne, hogy az itteni munkám – noha itt is csak hallottakkal fogok dolgozni – más lesz, mint ami Los Angelesben volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dr. Emily Hart
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 105
◯ HSZ : 521
◯ IC REAG : 578
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Hétf. Dec. 16, 2013 8:41 pm

- Emily Hart. - Mutatkozok be pluszban, ha már ő is megteszi, hiszen jól neveltek, még ha kissé alul szocializáltnak is diagnosztizált a pszichológus gyerekkoromban. Az se ma volt már, de akárhogy nézem, helyt álló a dolog, ezen közel egy évszázad sem változtatott. Nem vagyok egy társasági személy, na. De remekül elő tudom adni, ha érdek fűz hozzá.
A kartotékos szekrényhez lépek és a legfrissebben megkezdett fiókok egyikét húzom ki, valamint egy lentebbi, régebbi dossziékat tartalmazót. Előbbiből egy vastagabb mappa kerül elő, a másikból egy némileg gyérebb.
- Ez aztán roppant... drámai. - Nincs ítélet a hangomban, egészen egyszerűen a magam hűvös módján konstatálom a válaszát, vagy épp a nem válaszát, ha úgy tetszik. De nem firtatom mélyebben az egészet, lévén mindannyiunknak megvannak a magunk titkai és igazából annyira nem is érdekel más nyűgje. Ez nem személyes, Paloma mellett az egész őrs nyűgjeiről hasonlóképpen vélekedek.
- Szóval Los Angeles, mi? Én Chicagóból kerültem ide. Az se volt semmi, de LA azért keményebb dió bűnözések terén. - Ezzel együtt le is pakolom elé az asztalra a paksamétákat. Hellyel nem kínálom, szerintem kényelmesebb állva nézni az ilyesmit, főleg, ha ki akarja kicsit teríteni a tartalmát a mappáknak. Elég nagy az asztal, megteheti az átláthatóság érdekében nyugodtan.
- Vadállat-támadás. Főleg medve, esetenként farkas. De túlsúlyban inkább medve. - elvégre a teljes vérfarkas alak felér egy grizzly medvével, ahogy egyik-másik eset is annyira durva volt, hogy farkas olyat az életben nem csinálna. Valamire rá kellett fogni, minden egyes halálesetet nem tusolhattak el az őrzők sem, most meg, hogy egy ember kerül a helyemre - vagy jól álcázott őrző lenne? - annyira se fog menni nekik.
- Ezek itt az esetlegesen hasznos intézmények, telefonszámok, nevek, amikre szükséged lehet. Polgármesteri hivatal, Vadőrség, a hegyen levő Síparadicsom számai. Minden évben akad ilyenkor a síszezon idején pár eltűnő, aztán megkerülő turista. - Pillantok épp csak a nőre a felsorolás közepette, hogy fogta-e.
- Ezek pedig az összesítések és egy-két rövidebb kivonat az elmúlt időszak eseteiről. Gondoltam a hasznodra lehet, így nem kell mindent teljesen átnyálaznod, csak ami esetleg jobban érdekel. - paskolom meg a vastagabb mappát. Két évnyi "termés".
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 32
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Csüt. Dec. 19, 2013 3:23 pm

Drámai? Értetlenségemben kissé felvonom a szemöldökömet. Nem annak szántam, de nem fogok magyarázkodni, mert csak még rosszabbul jönnék ki a dologból. Inkább nem is reagálok rá semmit.
- Soha nem volt unalmas napom, az biztos. – Mosolyodok Emilyre. Ha nem mondok fel, és nem jövök el Kaliforniából, vélhetően én kaptam volna a kezeim közé az autóbalesetet elhunyt filmsztárt is. Elég nagy port kavart az ügy, a minap is láttam az egyik újságos standon, hogy még mindig címlapon van.
- A Chicago-iaknál ismerem az egyik kórboncnokot, egyazon évfolyamon végeztünk annak idején. Luke Devanport. Egykilencven.. nyurga… kese… és télen-nyáron szőlőzsírra keni a száját… - Adtam némi információt a srácról.
- Bár.. ha már legalább három éve eljöttél Chicago-ból, akkor szerintem nem ismered őt. – Próbálok beszélgetést kezdeményezni, hogy kicsit oldottabb legyen a légkör. Közben odalépek vele az asztalhoz, és megnézem a kiterített mappák tartalmát. Átfutok pár boncolási jegyzőkönyvet, találomra kiválasztva… első pillantásra precíz, alapos munkának tűnik.
- Hmmm.. – Kommentálom ennyivel a hallottakat így hirtelenjében, majd egy másik jegyzőkönyvet felvéve tovább kérdezek.
- A külváros közelébe mennyire merészkednek? – A vadállatok általában elkerülik a civilizációt, az embereket. Ha mégis a városok közelébe húzódnak, annak komoly oka van. Talán megzavarta őket valami a természetes élőhelyükön, betegek.. vagy éhesek.
- Az erdő szélén vettem meg egy rönkházat, csak azért kérdezem, hogy mennyire merészkedjek ki egyedül az erdőbe. – Gondoltam már rá, hogy majd ha kitavaszodik, és még mindig itt leszek, akkor elmegyek kirándulni egyet, de ha ennyire sok errefelé az agresszív maci, akkor lehet, hogy inkább mással töltöm majd a szabadidőmet.
Bólogatok a felsorolás közben, rendes tőle, hogy erre is gondolt.
- Köszönöm, legalább nem kell külön kinyomoznom ezeket. Van most folyamatban levő ügy? – Pillantok a mappára, aztán Emilyre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dr. Emily Hart
Vérvonalfő
avatar

◯ Kor : 105
◯ HSZ : 521
◯ IC REAG : 578
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Pént. Dec. 27, 2013 10:43 am

- Két éve jöttem el körülbelül, de sajnos még így sem ismerős. Borzalmas az arc- és név-összepárosító képességem, ne haragudj! - Apró mosolyt varázsoltam futólag a képemre. Hát hogy ne emlékeztem volna arra a szerencsétlenre! Jobb szerettem volna elfelejteni, ami azt illeti.
Nem vagyok egyébiránt egy feleslegesen beszélő fajta idegenekkel szemben, ezt gyorsan leszűrheti a másik. De próbálkozom, tényleg! Ha kérdeznek, akkor mindenképpen felelek, ha pedig már én teszek fel kérdéseket, az különösen jó jel, még úgy is, ha pusztán hivatalból teszem mindezt és hogy ne a négy falat bámuljuk kukán, mert attól még a világ nem haladt előrébb sosem.
A papírokra pedig nem lehet panasza, a maximalizmusomnak hála ugyanis a legapróbb részletességig ki van töltve minden, néhol ceruzával még kis lábjegyzeteket is talál Paloma.
- Azért, hogy a mezei rendőrök is megértsék. - Fűzöm hozzá, mintegy magyarázatként vetve közbe, mikor szemlélődése során észlelem, hogy egy ilyen lapszéli magyarázatnál időz a másik nő. Nem mondhatják az itteniek, hogy nem viselkedtem jó kis farkasként...
- Én a helyedben nem nagyon sétálgatnék egyedül, de ezt az elmúlt két év történései alátámasztják helyettem, ha majd átlapozod. De ha nem merészkedsz beljebb, nem kell semmitől se tartanod a ház körül. - Legalábbis a saját falkám esetében, hiszen mi nem nagyon vadászunk ember lakta terület közelében. A másik félről nem tudok nyilatkozni, bár, ha be akarnak a drágalátos őrzőiknél vágódni, akkor nekik sem hiszem, hogy érdemes lenne.
- Igazán nincs mit. Ééés igen, ha nem probléma, akkor át is adom... elég nehéz esetek a hozzátartozók. - Hát nem vagyok rendes? Ugye, hogy igen! Az asztalfiókból egy vékonyabb mappa kerül elő.
- Tegnap jelentették, még nem kezdtem neki. A felesége szerint egyszerű szívroham érte a síparadicsom éttermében, míg a fia azt állítja, mérgezés történt és feljelentést is tett a hely ellen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 32
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Szomb. Dec. 28, 2013 1:44 am

- Semmi gond! – Hagyom annyiban a dolgot, és túl is lépek rajta. Nekem nagyon jó az eidetikus memóriám, de ezt nem szoktam reklámozni senkinek. Zseninek semmiképp se merném nevezni magam, mert attól a szinttől távol állok, és nem is szeretnék az lenni, de az átlagemberekhez mérve messze fejlettebb. Ezt a munkám során hasznosítom főleg, de olykor a magánéletben is jól jön. Hallottam egy csalási módszerről, amit sokszor alkalmaznak kaszinókban. Valami kártyaszámlálás. Állítólag működő módszer, csak nagyon oda kell figyelni, nehogy elszúrjon valamit az ember. Gondoltam már rá, hogy kipróbáljam, de ha lebuknék ezzel, az nagyon kellemetlen lenne tekintettel arra, hogy az igazságszolgáltatásnak dolgozom. Remélem Fairbanksnak nincs kaszinója, mert ha valami folytán odakeverednék, elég nagy lenne a kísértés, hogy teszteljem magam. Inkább el is hessentem ezeket, a jelenlegi szituációba egyáltalán nem illő gondolataimat.
Emily is észrevehette, hogy kicsit elbambultam, mert pár pillanatig csak bámultam kifelé a fejemből.
- Akkor inkább lemondok a kirándulásról, egyelőre. – Otthon nem volt dolgom medvetámadással, de az egyetemen láttam felvételeket arról, mire képes egy 500-800kg-os maci. Nem szeretném élőben is letesztelni. Erről jut eszembe egy dokumentumfilm, amit még néhány hónappal ezelőtt láttam. Székelyföldön forgatott a Nat Geo, az ottani medvetámadások kapcsán. Ott mutattak egy módszert, de nem tudom, hogy az alaszkai medvéknél is beválhat-e.
- Errefelé elterjedt a medveriasztó csengő? Úgy tudom, hogy Európa egyes területein hatékonyan alkalmazzák a medvék távoltartására. Ha néhányat kitennék a házam környékére, talán nullára csökkenteném az esélyét, hogy odatévednének. – Igazság szerint nem tudom miért adta el a tulaj azt a házat. Az ár elég kedvező volt ahhoz képest, hogy eléggé új építésű, és teljesen felszerelt. Eddig nem gyanakodtam, de most felmerült bennem a gyanú, hogy valami sántít a dologban. Vagy csak feltámadó félben van az üldözési mániám? Az is lehet.
Aztán témát váltunk, visszakanyarodunk a munkához. Sejtem, hogy az ebédidejét áldozza rám, ezért nem is akarom feltartani. Még úgyis összefutunk majd a kórházban.
- Nem probléma, bemelegítésnek jó lesz! – Átveszem a fiókból előkerülő mappát, kinyitom, és beleolvasok a dokumentumba.
- Remek. Akkor meg is látogatom… - Tekintetem, a lap tetejére nyomtatott halott nevére siklik.
- …Therodore-unkat. Meglátjuk, mit mesél a történtekről. – A halottak mindig mesélnek, csak meg kell tudni érteni, hogy mit akarnak közölni.
- Köszönöm, hogy befáradtál. – A kezemet nyújtom búcsúzóul, nem kívánom tovább rabolni az idejét. Elpakolom a dossziékat, aztán én is a dolgomra sietek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Szomb. Dec. 28, 2013 9:04 am

SZABAD TERÜLET
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 268
◯ IC REAG : 326
◯ Lakhely : Jensen Villa

Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Vas. Márc. 30, 2014 12:30 pm

Nia miután kiszállt a tűzpiros autóból, megkerülte, és rávetette magát, hogy szeretettel telin megölelgesse Tűzbogarat.
- Légy jó kislány! – dünnyögte vigyorogva, ahogy az arcát a motorháztetőre nyomta. Nem foglalkozott azzal, hogy esetleg mások is látják, ahogy épp kicsit előre hozva, sajátos módon ünnepli meg az ölelés világnapját.
Tűzbogár miért épp nőnemű verda? Nia így kompenzálta az apja villájának a tesztoszteron túltermelését. Rajta, és Munazzan – az afrikai származású szakácsnőn – kívül még Tűzbogár erősítette otthon a szebbik nem táborát. Nia elgondolkodott néha azon, hogy az apja talán azért vette magát körbe testőrökkel, mert mindig akart egy fiút, ami helyett ő jött.
Nia felegyenesedett a kocsiról és dúdolászva keresztülsétált a rendőrkapitányság parkolóján. Sötétkék sztreccs farmernadrágot viselt, fekete vászoncipőjének oldalán csillagalakzatban flitterek csillogtak. Fehér, hosszú pólójára rózsaszín, cirkalmas betűkkel nyomták rá: „You want me, but you don’t know why.” Fekete dzsekije szárnyait nem zipzárazta be, hosszú, barna tincsei szabadon lengedeztek az arca körül. A vállán keresztbe vetett, zöld Daniel Ray oldaltáska a combjához simult.
A lány a rendőrkapitányság épületébe belépve odaköszönt a kollégáknak, s végigvonult a folyosón, hogy bevegye magát a kis rajzolósszobába, ahol ő ténykedett. Az ő ízlésének megfelelően színesen és barátságosan volt berendezve.
Az egyik irodából szokatlanul harsány hangok áradtak a folyosóra. Ilyen fokozott mértékű lelkesedést kizárólag a fizetésemelések alkalmával lehetett hallani. Mintha egy futballstadionnyi drukker őrjöngött volna egymás hegyén-hátán. Valamin piszkosul egyezkedtek odabent a fiúk.
~ Mi a szösz? ~ vonta feljebb fél szemöldökét a lány, mire az irodából kirobogott egy rendőr.
A férfi ábrázata látványosan felderült.
- Jó reggelt, Nia! Épp téged vártunk. Gyere be gyorsan!
A lánynak tiltakozni sem volt ideje, a fickó mögé lépett és beterelte a nyomozókkal teli irodába és odavezette az íróasztalhoz.
- Hűha? Ugye nem a közösbe akartok bedobni, srácok? – somolygott Nia. Sejtette, hogy valami turpisság van a dologban.
– Kevin újfiú, és szkeptikus a képességeidet illetően. Meséltük neki, hogy látod a múltat, ha megérinted a tárgyakat. – vigyorgott vadul az, aki beinvitálta a helyiségbe.
- Ez ilyen formán nem igaz. – javította ki kedvesen Nia. – Csupán képes vagyok kiértékelni azokat a benyomásokat, amiket a tárgyak keltenek bennem. Ez nem holmi… varázslat. Ez a dolog tanulható, menj el egy José Silva féle agykontroll tanfolyamra, és meglátod.
- Ne izélj már, Nia! – adtak hangot csalódottságuknak kórusban a víg kedélyű fiúk. - Már megtettük a téteket.
- Nah, jól van. – sóhajtott a lány, és beadta a derekát.
- Ez a beszéd! – csapta össze két tenyerét az önjelölt szóvivő elégedetten. - Mutasd meg Kevinnek, mire vagy képes! A feladat egyszerű, kislány. Az asztalra tettünk néhány személyes tárgyat. Meg kell állapítanod, melyik az, amelyik tegnap este még a vasúti sínek között hevert, illetve azt, hogy melyikünké.
Nia Jimre sandított. A férfi csak vigyorgott.
- Ne hagyj cserben! – paskolta meg amaz a telepakolt íróasztal fölött ácsorgó lány vállát.
– Mintha nem ismernél… – sóhajtotta Nia szórakozottan, és kinyújtotta bal kezét, hogy hozzálásson a pszichometriai elemzéshez.
Nia ezért is tudott hatékony dolgozni a fantomképekkel, mert könnyedén képes volt ráhangolódni arra az információs tengerre, ami körülvette. Tudatalattiját sosem kerülték el a részletek. Nem csak azt szokta megkérdezni a szemtanúktól, vagy az áldozatoktól, hogy hogy nézett ki az elkövető, hanem hogy ők mit éreztek és gondoltak az adott szituációban, és milyen volt a környezet. Minél jobban belehelyezkedett az áldozat helyzetébe, annál pontosabb képet volt képes rajzolni. A tudatalattija vezette a kezét.
A kézmozdulatra a körülötte zsongó társaság elhallgatott. A lányt nem zavarta a zsibongásuk, de imádta ezt a döbbent csendet, mert a fiúk mindig azt hiszik, valami mágikus hókuszpókuszhoz készülődik neki. Pedig csak arról volt szó, hogy összerakja a kirakós szétszóródott darabjait. Ha okos és figyel, minden válasz mindig ott van az orra előtt.
Nia a legkisebb erőfeszítéssel volt képes teljesen kirekeszteni a környezete zaját a fejéből. Elcsendesítette gondolatait, önnön érzéseit félreterelte, hogy a letapogatás során megjelenő benyomásokat meg tudja különböztetni tőlük. Egyesével megérintette az előtte heverő tárgyakat. Volt köztük karóra, nyaklánc, törött svájci bicska, életlen körömvágó csipesz, pénztárca, mobiltelefon, pisztoly, jelvény, fogpiszkáló, és egy fél sajtos szendvics a közeli McDonalds-ból
A rend őrei árgus szemekkel követték Nia rezdüléseit. Egy arany karikagyűrűvel a markában időzött el. A megérzései nagyon jól súgtak a lánynak.
– Kevin… ejnye! – szólalt meg aztán. - Ha a szeretődnek Nina Ricci parfüm helyett nyugtatót veszel, nem kellett volna négykézláb megmásznod a síneket. A csaj berágott, rájött, hogy nős vagy. Gondolom elfelejtetted levenni a gyűrűd. Szőke ciklonunk letépte az ujjadról a gyűrűt és mérgében eldobta. Igazam van?
A lányt körbe záró rendőrök kollektív röhögésben törtek ki. Kevin a feje búbjáig rákvörös színbe borult.
– Nekem azt mondtad, akkor esett le a gyűrűd, mikor integettél a vonaton ülő ismerősödnek! – kiabált be az egyik egyenruhás fickó.
– Te tényleg ennyire hülye vagy, hogy bevetted! – vihogott egy másik.
– Cimbi, vajon mivel magyaráztad volna ki otthon az asszony előtt, ha az esti járat leviszi a fél karod? Az is az integetéstől esett le? – horkantgatott Jim Nia mellett.
– Jim, legközelebb ne szabad kézzel halászd ki a mobilod a budiból. Inkább vegyél új készüléket. Ennek már úgyis annyi. Még mindig vizes a billentyűk között. – a lány kimért hangja rútul lefertőtlenítette az éktelen vigyort a testes rendőr ábrázatáról. A telefonhoz nem is nyúlt hozzá.
- Hogy… hogy csináltad? – értetlenkedett az újfiú.
- Ennyire jó vagyok, látod? – kacsintott az érintettre Nia. - Az állkapcsod vonalában van két friss karmolásnyom. A gyűrűsujjad fölötti piros folt is arról árulkodik, hogy erőszakkal távolították el a gyűrűd. A ruhádon lévő gyűrődések pedig arra utalnak, hogy tegnap is ezt viselted. Biztos nem mentél haza, mert az asszonynak előadtad a tipikus „bevetésen vagyok” fedősztorit. Ráadásul Nina Riccitől bűzlesz. Havibaj előtt a nők a legjobb rendőrkutyát is kenterbe vágják, ha szagokról van szó. A szőke hajra meg csak tippeltem. Ránézésre az a tipikus Casanova alkat vagy, aki a barbiekra bukik. – vallotta be Nia vigyorogva, miközben megvonta a vállát.
De a lány arcából is kifutott a vér a hátába döfő szigorú tekintettől. Zengetes bariton tulajdonosa köszörülte meg a torkát, figyelmeztetve a vidám társaságot. Pillanatnyi döbbent csend ülte meg a rendőrfőnök-helyettes irodáját, aztán hirtelen mindenkinek sürgős dolga akadt. Első körben szétosztani a nyereményt.
Thorn Huston hadnagy, a gyilkossági szakosztály főnökhelyettes tarkopasz fejét végignyalták az ablakon át érkező kora tavaszi napsugarak. Sima fejbőre élesen fénylett a ráncos homlok fölött. Zavarában fekete keretes szemüvegét tisztogatta, miután birtokba vette a forgószékét.
– Főnök, a reggeljeit illegális fogadások szervezésével tölti? Ezért őrizetbe vehetném. – búgta somolyogva az ajtóban várakozó szőke nyomozó, Gabriel. Csak azután sétált az íróasztalhoz, mikor az utolsó rendőr is kiszivárgott az irodából. − Szia Nia! Érted jöttem. Hallottam, hogy itt vagy…
A lány a nyomozó bársonyos, telt hangjában nyomát sem érezte az előbbi derékroppantó, drákói szigornak, főleg, hogy a közel két méter magas, sportos férfi gyengéden megérintette a hátát.
– Helló Gabriel! – a lány széttárta a karjait. – Hol máshol lennék. Szeretek itt lógni.
– Na, látod, ezt elhiszem. Huston hadnaggyal és predátoraival csupa móka az élet.
– Gabriel, – szólt a hadnagy köhintve párat. – megtennéd, hogy szemet hunysz a kis fogadás fölött, és elfelejted megemlíteni a nagyfőnöknek?
Nia felkacagott.
– Hadnagy, ez nagyon úgy hangzik, mintha tartana tőle.
– Csodálkozol? Híresen allergiás a marketingjellegű hókuszpókuszokra. Ha a fülébe jut, hogy kerestem rajtad kemény tíz dollárt, legyalulja a tökeimet.
– Főnök, a hallgatásomnak ára van. – felelt Gabriel hamiskás félmosollyal szája szegletében.
– Frankó, fiam, engem illegális szerencsejáték miatt varrnak be, téged megvesztegethetőségért. Majd megkenjük az illetékest, hadd legyünk cellatársak.
– Cella panorámás kilátással… Mmm! Mennyeien hangzik! – kacsintott Gabriel a hadnagyra.
– Annyi marharépa rohangál odakint, hogy komolyan mondom, sokszor legszívesebben kibérelnék egy magánzárkát. – jegyezte meg Thorn, miközben jobbra-balra forgolódott a székkel. Fogai hegyével a szemüvege szárának végét csócsálta szórakozottan. – No de! Fogd a nőt és fuss! Ti vagytok azok, akik meg is dolgozik a fizetésükért. Na, nézd már, megint mit művelnek! – kivette szájából a szemüveget, és Thorn azzal bökött a folyosóra néző ablak felé. – Fánkvárat építenek, engem meg kihagynak! Mindjárt kihajtom őket az utcára közúti ellenőrnek.
– Errefelé tényleg nagyon hétfő van. – kuncogott Nia.
– Gyere, te mákvirág, - fordult Gabriel a lányhoz. - Jött, hozzád egy punk. Azt állítja, hajnalban összeverte egy nénike a sétabotjával. Hát… meg kell hagyni, szépen ki van dekorálva a képe.
A lányból kiböffent a nevetés.
- Ez most komoly?
A nyomozó bólintott.
Nia hatalmasat sóhajtott.
- Jóóól van, majd igyekszem nem elröhögni magam. Egy fantomkép rendel a 80 éves idős hölgyről, aki Dredd bírót játszik éjjelente a sikátorban. Lehet még macskanő jelmeze is van.
- Túl élénk a fantáziád. – búgta a férfi, és félreállt az ajtóból, hogy előre engedje a kifelé tartó lányt.
Nia belépett az ő kis kreatív barlangjába. Köszönt a lila foltokkal és piercingekkel teli fickónak, aztán munkához látott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6742
◯ IC REAG : 8530
Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Hétf. Márc. 31, 2014 8:56 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Kyle Prescott
Informátor
avatar

◯ Kor : 92
◯ HSZ : 311
◯ IC REAG : 244
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Kedd Dec. 16, 2014 2:59 pm

Reggel korán kellett elköszönnöm a lányoktól, lassan nyomdába kellene kerülnie az új számnak, így kissé szalad a ház felettem, ami az újságot illeti.
Talán ez miatt, talán mert örültem, hogy sikerült egy komolyabb mennyiségű cikket átolvasnom és cenzúráznom - és ha jól számoltam, lassan Isabelle is visszatér az újságírók közé - szóval összességében jó a kedvem, s mivel a rendőrség felé akadt dolgom "Miért is ne?" alapon vettem a szemközti kávézóban elvitelre két adagot. Szerencsére volt alkalmam már ellesni, Mandy hogyan is issza az övét, így bátran lépdeltem beljebb az épületben és érdeklődtem az asztalának elhelyezkedése felől.

Hogy aztán a semmiből bukkanva szinte fel, tegyem le elé a poharat. Ahogy látom, valamiben nagyon benne van, csak merem remélni, hogy nem zavarok túlságosan. Amúgy sem terveztem sokáig maradni, tényleg csak beugrottam egy üdvözlés erejéig... nem is tudom, mi vezényelt pontosan. De jól esett és jó kedvem a képemre kiülő vigyorban is megnyilvánult, ha a nő felpillantott.
- Szia! Gondoltam, jól esne egy kis energia a nap hátralevő részében.


// Lesz ez még hosszabb is. O.O //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor
avatar

◯ Kor : 69
◯ HSZ : 517
◯ IC REAG : 529
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Kedd Dec. 16, 2014 9:30 pm

Ez a nap egészen tűrhetőnek indult, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy egyenesen katasztrófába torkollott. Az addig rendben van, hogy sikerült beszerezni az őrsre a fenyőfát, és még a díszeket is előkotortuk valahonnan az egyik raktár mélyéről, de a díszítéshez közeledve már akadtak problémák. Először is az, hogy behoztak valakit vandalizmus miatt, és az kis híján feldöntötte szerencsétlen fát, amit az adminisztrációs pult közelében állítottunk fel. Miután sikerült mégis megmentenünk szegény fenyőt, a díszekkel teli doboz csúszott le kis híján az egyik asztalról. Éppen időben sikerült valakinek elkapnia, de még így is kiszökött egy-két gömb, amiknek gyorsan szomorú vége is lett.
Valaki hamar feltakarította, hogy ne hordjuk szét a szilánkokat, ám mire minden helyre zökkenhetett volna, akkor meg a fűtés kezdett el vacakolni. Nagyjából másfél órán át úgy ült mindenki, mintha éppen készülne megfagyni a főtér kellős közepén. Szerencsére azért a szerelő elég hamar kijött, és nem is volt nagy hiba, így elhárították. Mire Kyle bejött, már szinte nyoma sem látszott a korábbi felfordulásnak, csupán az tűnhetett fel neki, hogy többen is még sapkában, vagy éppen kabátban ücsörögnek.
Én a magam részéről az irodámban igyekeztem az iratokat rendbe tenni, immár kabát nélkül. A sálam viszont kivételesen nem csupán kiegészítőként funkcionált, hogy feldobja az öltözékemet, hanem azzal melegítettem még a nyakamat. Ez is csak én lehetek, hogy éppen ezt a napot választottam ki arra, hogy szoknyát húzzak! Megfagyni ugyan már nem készültem, de még mindig nem volt tökéletes a kihűlt helyiség hőmérséklete. Nagyjából valamikor a félig már tűrhető állapot környékén sétálhatott be a férfi, de fel sem kaptam először a fejemet, hiszen nem érzékeltem azonnal. A nyitott ajtó hátránya, hogy az ember nem figyel fel a nyitódására.
- Te jó ég, a frászt hoztad rám! – kaptam a szívemhez megilletődötten, majd amikor tudatosult bennem, hogy Kyle az, jókedvűen elnevettem magam. – Hát te meg hogy kerülsz ide? – érdeklődtem a jövetele okáról, ujjaim pedig máris a forró kávét tartalmazó pohár köré fonódtak. – Istenem, te vagy ma a megmentőm, azt hiszem! – melengettem tovább az elgémberedett ujjaimat. – El sem tudod képzelni, hogy milyen borzasztó volt ez a nap. Ha rám hallgatsz, akkor nem veszed le a kabátodat, viszont nyugodtan leülhetsz! – mutattam az asztalom előtt lévő két szék egyikére, hogy helyezze csak magát nyugodtan kényelembe.
- Ugye nem azért vagy itt, mert valami baj történt? – kérdeztem először kicsit aggodalmasan, de reméltem, hogy nem erről van szó. Egyelőre még nem tudtam hová tenni azt, hogy csak úgy beugrott, mert ez nem volt jellemző. Eddig még sohasem volt rá példa, mindenesetre meglepetten kellett beismernem magamnak, hogy örülök neki. Eddig sem volt rossz a kapcsolatunk, az utóbbi időben viszont teljesen az életem részévé vált. Olyannyira, hogy arra én nem is számítottam korábban. Már furcsa volt, ha nem lebzselt nálam, hanem otthon töltötte az éjszakát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor
avatar

◯ Kor : 92
◯ HSZ : 311
◯ IC REAG : 244
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Kedd Dec. 23, 2014 9:54 am

Finoman lököm be az ajtót magam után, majd helyezem a kávét a szorgos szőkeség elé, hogy meglepődött ábrázatán jót derüljek. Igen, valami ilyesmire számítottam tőle. Azért remélem, kivágni nem fog egyazon lendülettel. Eléggé karácsony előtti ubiszezon van az őrsön, ahogy láttam befelé jövet, mindenki nagyon ráér a papírokkal foglalkozni.
- Bocs, nem ez volt a célom. - Na jó, egy kicsit de. A kérdésre, hogy mit is keresek itt, vállat vonva rogyok le a vele szemközti székbe. - Erre jártam, gondoltam beugrok a barátnőmhöz! Jár neki egy kávényi kényeztetés, nem? - Szélesedik ki képemen a vadalmás vigyor. Ha eddig örült a villámakciómnak, lehet most fog nyakon vágni a szituációban érzett kényelmem végett, vagy nem is tudom minek nevezzem ezt. Nem a szerepeink miatt ugrottam be, az nélkül is szívesen leptem meg a számomra fontosakat olykor hirtelen felindulásból egy-egy aprósággal. - Mint ez a kávé példának okáért.
- Előrehozzák a jégszobor fesztivált idén vagy mi történt? - Firtatom, mikor megálljt parancsol a kabátomból való kibújás kapcsán. Mondjuk annyira nem terveztem maradni, hogy tényleg megérje kibújni belőle, de az illem úgy diktálná, vegyem le. De ha nem, akkor marad.
- Neeem, nem történt semmi, nyugi! Csak kicsit előbb végeztem az ügyintézéssel a városban és gondoltam, biztosan jól esne egy kávé. - Biztosítom sokadjára, hogy semmiféle hátsó szándék nincs szavaimban és tetteimben. Lehet én vagyok hülyén összerakva, de nem kell feltétel ahhoz számomra, hogy kávét vigyek bárkinek is. Ha kellene, akkor nem biztos, hogy az informátori melóim java beépülős lett volna.
- Mondjuk, ha már itt vagyok, megbeszélhetnénk, hogy tervezed a karácsonyt. - Úgy azért macerás beszélni ilyesmiről, mikor Cathy a nyakában lóg odahaza, vagy épp Mandy után lohol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor
avatar

◯ Kor : 69
◯ HSZ : 517
◯ IC REAG : 529
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Kedd Dec. 23, 2014 8:06 pm

Azért a látszat ellenére természetesen örültem Kylenak, a gesztusát pedig még inkább értékeltem. Most nagy szükségem volt egy kávéra, ráadásul ez nem volt olyan rossz ízű, mint amilyeneket az automatából lehet kapni. Bár végszükség esetén azt is meg szoktam venni, de ha választani lehet, akkor inkább egy olyanra voksoltam, amit frissen őröltek és nemrég főtt le, még meleg és már csak az illatából is érezhető az aromája. Nem pedig azok a mű vacakok, amiknek az égvilágon semmi értelme, csak elhitetik az emberrel, hogy az kávé.
- Hát, ennél jobbkor nem is hozhattad volna, tényleg! – melengettem továbbra is a kissé elgémberedett ujjaimat, immár szélesen mosolyogva a helyet foglaló férfira. Kicsit előrébb hajoltam az asztalon, így pislogva felé kíváncsian. Szerettem volna ugyanis megtudni, hogy mi a jövetelének oka azon túl, hogy meg akart lepni egy kávéval. Vagy vajon tényleg csak ennyiről lenne szó? Nem voltam túlzottan hozzászokva ahhoz, hogy valaki így gondoljon rám, hiszen nem volt senkim már hosszú-hosszú évek óta. Rá sem lehetett volna éppenséggel rásütni a „barát” feliratú billogot, nem hiába lepett hát meg.
- Nem… néhány órája elromlott a fűtés. Azóta elvileg megcsinálták, de szerintem még mindig nem százas, ezért ül mindenki beöltözve. És nézd meg, pont ilyenkor veszek fel szoknyát! – panaszoltam, lemutatva az asztal alá, ahol az említett ruhadarab is láthatóvá vált, ha valaki odanézett. – Huh, akkor jó! Mára már csak az hiányozna – ingattam a fejemet, és a sóhajtást követően újabb mosolyt ajándékoztam neki. – Ez nagyon kedves volt tőled, majd kapsz cserébe valami finomat otthon! – vetődött fel bennem a gondolat, és már osztottam is meg vele. Azt ugyan még ki kellett találnom, hogy mi lesz az a finom, de bizonyos voltam abban, hogy jutni fogok valamire. Azért a férfiak annyira nem is válogatósak, mint azt gondolnánk róluk. Én pedig hiába nem vagyok kifejezetten konyhatündér, azért elboldogulok, csak oda kell figyelnem rendesen arra, amit csinálok.
- Nos, a fát meg kellene vennünk, a múltkor Nonóval felraktuk a világítást, úgyhogy erre nincs gond. Némi dekoráció, és… nem erre vagy kíváncsi! – nevettem el magam zavartan, majd beletúrtam a hajamba, mielőtt folytattam volna. – Hát, úgy gondoltam, hogy áthívnám Nonót valamelyik nap, ha neked nem baj. Fogok főzni, amit kitaláltok, mindent megcsinálok. A húgodat szeretnéd meghívni, vagy ti külön is karácsonyoztok majd? – volt egy sanda gyanúm, hogy igen, hiszen ők egy család, mi meg csak afféle… nem is tudtam meghatározni, hogy mik. – Az ajándékot viszont elmehetnénk majd együtt megvenni, ha ráérsz. Csak még fogalmam sincs, hogy mit… ki kell találnunk! Szeretném, ha Cathynek ez a karácsonya tökéletes lenne! – máris belelkesedtem, ahogy szóba jött a téma. Már csak az volt kérdéses, hogy mindez hogyan lesz megvalósítva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor
avatar

◯ Kor : 92
◯ HSZ : 311
◯ IC REAG : 244
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Csüt. Jan. 01, 2015 7:58 pm

Képemen elégedett mosoly ül, ahogy a székben helyezkedem, lazán dőlve hátra a támlához. Örülök, ha a nőnek sikerült pár kellemes pillanatot csempésznem a napjába ezzel az aprósággal.
A "nézd" felszólításra meg persze ösztönből jön a reflex, hogy követi az ember pillantása az irányt, amit mutatnak, noha Amanda szoknyából kikandikáló lábszárai valahogy jobban vonzzák a tekintetet, meg a gondolatokat, mint a ruhanemű ténye. Aprót nyelek, figyelmeztetve magam, hogy a szemeit az arcán viseli a csaj.
- Biztos oké lesz nemsokára, nyugi. - Ha mégsem, akkor lenne egy javaslatom. Izé. Inkább nagyot kortyolok a kávéból, s igyekszem leküzdeni illetlen gondolataimat a nővel kapcsolatosan. Nehéz úgy, hogy még fel is hívja külön a figyelmet az öltözékére példának okáért. Tuti direkt csinálja, mindig direkt csinálják... Aztán meg jön a rinya, meg a nem úgy képzeltem. Hát kell az nekem?
Mandy különben is rendes nő, na meg ott van Cathy létének ténye is. Több kényelmetlenséggel járna pár órányi öröm, mint abba bele merek nagy hirtelen gondolni. De miről is beszélgetünk épp amúgy?
Finomat. Otthon. Basztikula!
- Kedves tőled, de ma korán le kell majd lépnem, megígértem Wangnak, hogy átviszek pár motyót, amit sikerült itt hagynia, meg Sava macskájára is rá kell nézni, hogy él-e még. - Szélesedik ki képemen a vigyor kissé ezzel együtt, s felvetek egy igencsak időszerű kérdést a közelgő ünnepekkel kapcsolatosan.
Válaszát türelmesen hallgatnám végig - nem zavarnak a részletek, szívesen hallgatok másokat különben is. Szakmai ártalom. Duplán. - de Mandy észbe kap és zavart nevetése szelíd mosolyt csal képemre nekem is. Édes ez a nő.
- Miért lenne baj? Kedves lány és különben is a te házadról van szó! - Szusszanva dőlök vissza a szék háttámlájához, a kérdésre kissé elhúzva számat. Kettőt és könnyebbet.
- Az igazat megvallva nem tudom, hogy Kate mit tervez. Én szeretném, ha átjönne. - Jót tenne neki, mondjon bármit azzal kapcsolatban, hogy mennyire szocializált vagy sem - Átjöhet? - Pillantok Mandyre kérdően, mert mégis csak ő a ház úrnője, ahogy annak hangot adtam már az előbb is.
- Csak mert akkor beszélek vele, még időben. Az ajándék meg... majd elmegyünk ötletelő-körútra, mit szólsz? Mondjuk kivehetnénk valamelyik napot, aztán amíg Cath suliban van... - Teszek egy javaslatot, lévén ötletem nekem sincs - sose volt lányom, kisebb se, nagyobb se, nemhogy pont egy kilenc éves prototípus. Majd megkérdem Savannaht meg Kate-et is, hátha akad valami használható ötletük.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Bishop
Informátor - Mentor
avatar

◯ Kor : 69
◯ HSZ : 517
◯ IC REAG : 529
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Vas. Jan. 25, 2015 6:14 pm

A nagy panaszkodások közepette észre sem vettem, hogy Kyle tekintete egy egészen kicsit tovább időzött el a lábaimon, mint általában. Ha feltűnt volna, akkor vagy zavarba jövök, vagy egészen biztos, hogy imponált volna nekem a dolog, hiszen olykor-olykor azért én is jobban megnéztem őt magamnak, amikor éppen nem figyelt rám annyira. Olyankor rendszerint zavarba is jöttem, ha hirtelen fordult felém, de nála semmi ilyesmire nem lettem most figyelmes.
- Remélem, hogy igazad lesz, különben lehet meg foglak kérni, hogy rabolj el magaddal ebből a jégveremből – kuncogtam egy kicsit jobb kedvvel, majd bele is kortyoltam a kávémba, ha már hozta nekem. Nagyon jól esett, ahogy lassan felmelegített, és átjárt a kellemes langyosság belülről is. Nem is értem, miért nem jutott eszembe hamarabb, hogy lemenjek a konyhába, és készítsek valami meleg italt, de hát túlságosan el voltam foglalva mindenféle ostobasággal ahhoz, hogy ez a lehetőség felbukkanjon az elmémben.
- Ó, értem… - talán kissé csalódottan csengett a hangom, pedig eszem ágában sem volt bűntudatot kelteni benne azért, amiért nem jön ma át olyan sok időre. Érthető, hogy más dolga van, nem köteles minden szabad percét velünk tölteni, csak egészen egyszerűen már kezdtem nagyon megszokni a jelenlétét, így amikor valami miatt ez nem jött össze, valahogy olyan furcsán üresnek éreztem a házat. Még úgy is, hogy Cathy rendszerint nem hagyott egy percig sem tépelődni emiatt, mert mindig eszébe jutott valami. Ha meg nem így volt, általában akkor is igyekeztem magam elfoglalni valamivel, mint mindig. Nem is tudom, hogy mi lenne akkor, ha még ennél is többet időm lenne gondolkozni, néha már így is túlzásba szoktam vinni. Mint valószínűleg a nők többsége, legalábbis azt hiszem.
- Akkor nagyon örülök, ha téged sem zavar! – én is mosolyogtam ám, viszonozva az ő arcán megpihenő kifejezést. – Biztosan fog hozni valami ajándékot is, neki sem ártana venni valamit… - gondolkoztam hangosan, amikor eszembe jutott ez az apróság is, így Cathy meg a karácsony kapcsán. Sőt, akkor már Kylenak is vennem kell valamit, mert ez így természetes. Úgyis nagy szívességet tett, és sokat is van velünk, ez a minimum gesztus tőlem, és különben is, szerettem volna. Nem egyszerűen kötelességből, hanem szívből jönne.
- Persze, hogy átjöhet! Karácsonykor senki ne legyen egyedül! – közöltem határozottan. – Beszélj vele, és ha adott választ, akkor majd tájékoztass engem is, mert hamarosan a vacsora menüsorát is ki kell találni, meg vásárolni sem árt majd, még a nagy dömping előtt. Nem mindegy, hogy egy fővel több, vagy kevesebb… - én is szerettem volna egyébként, ha átjön a húga, mert minél többen vagyunk, annál jobb. – Benne vagyok! Csak majd előre beszéljük meg, hogy melyik nap, mert úgy kell kivennem a szabadságomat… - fűztem hozzá, pedig nyilván Kyle is tisztában volt ezzel az aprósággal. – Imád rajzolni, lehet valami ezzel kapcsolatosat is kellene venni, meg mondjuk a babájának ruhát, így hirtelen ezek ugrottak be, amiknek biztosan örülne. Jaj, istenem, félek, hogy túlzásba esek és elhalmozom majd mindenféle ostobasággal. Ne hagyd Kyle, hallod?! – néztem rá esdeklően, miközben áthajoltam félig az asztalon, úgy bökve felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor
avatar

◯ Kor : 92
◯ HSZ : 311
◯ IC REAG : 244
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai // Vas. Feb. 15, 2015 8:52 pm

Felnevetek kérésére az elrablás kapcsán. Még talán nem is lenne kivitelezhetetlen a dolog, csak aztán győzze elviselni a munkatársak kérdő pillantását és utólagos faggatását!
- Bármikor! Hisz tudod a számom. - Szélesedik ki mosolyom, ám úgy fest, egyelőre semmi ilyesmire nem lesz itt szükség. A mai program egyeztetését is gyorsan letudjuk, én pedig a kávémba kortyolok szusszanva. Ebből kelleni fog még egy... pár. Élmény lesz hat órát vezetni tök egyedül oda, meg éjjel még vissza. Legalábbis ez a terv, aztán lehet, Sava macskájának társaságát választom inkább estére, hogy másnap kocsikázzak vissza Fairbanksbe.
Egyelőre azonban van más "gondom" is, mint ez - nevezetesen a küszöbön álló karácsony, amit az igencsak kusza őrzői és rokoni kapcsolatok bolondítanak meg idéntől, de szerencsémre Mandy is hasonlóan gondolkozik úgy fest, mint én és a minél többen vagyunk együtt annál jobb elvet vallja. Bár bennem azért a férfiúi lustaság munkálkodik inkább a témában és nevezhetnénk a dolgot minél többen vagyunk egy helyen, annál előbb letudhatjuk az egészet elvnek.
Félreértés ne essék, imádom az ünnepeket és a tesóm, meg őket, meg úgy általában az embereket, de ha huzamosan össze vannak zárva, fajunk képes átmenni valami egymással kiabáló, ingerült lénybe, aki halálba kívánja a fajtársait. És ez így megy minden egyes karácsonykor, nem csoda hát, hogy megugrik ilyenkor Mandy rendőri munkája, na meg az újságban is az elszabadult indulatokról szóló cikkek száma.
- Akár hoz, akár nem, valami személyes kis apróságnak biztosan örülne. - Biccentettem aprót, bár ami azt illeti, ilyen csajos dolgokban csak úgy magamtól nem voltam jó. De hisz ezért (is) tartottam Savannaht! Neki biztos csuklóból akadna pár használható ötlete, meg is interjúvolom majd Kate meg Mandy kapcsán.
- Oké, akkor ezt megbeszéltük! Mielőbb megkérdezem tőle és jelzem. - Szélesedik ki mosolyom lelkesen. Na mit mondtam! Tényleg nagyon egy rugóra jár az agyunk az ünneppel kapcsolatban - valóban nem túl vidám, sőt, mondhatni van valami végtelenül tragikus benne, amikor valakinek egyedül kell töltenie az ünnepeket.
- Mit szólsz a péntekhez? Akkor délelőtt még nincs olyan nagy roham és másnap se kell melóba menni. Mint egy hosszú hétvége, na? - Szélesedik ki mosolyom, mert feltűnt a látszat ellenére az a visszafogottá váló mosoly, amit a rövidebb náluk tartózkodásukra kaptam tőle. Azt mondjuk nem értem, miért érzem úgy, hogy pótolnom kellene bármit is, de... csak jön és kész! Egyébként is szívesen vagyok náluk.
Aggodalmát hallva felnevetek őszintén, szívből jövően és a kiürült kávés poharamat a szemetesbe 'kosarazva' fogok rá a kezére, ehhez kissé áthajolva az asztal felett, közelebb dőlve hozzá.
- Kettőnk közül nem te vagy, aki hagyná, hogy este tízig is a meséit nézze, szóval nem hiszem, hogy ez a veszély fennállna. De ha úgy érzed, ettől jobb, akkor... ígérem. - Szélesedik ki mosolyom, majd egy utolsó simítás kézfején hüvelykujjammal, mielőtt elengedném, de csupán annyira, hogy felemelkedve ültemből apró csókot nyomjak homlokára.
- Ne aggódd túl Mandy, minden király lesz, mert mi úgy akarjuk!  Az szellemekre te nő, a kislányt is örökbe fogadtuk nem? Nincs olyan, amit ne tudnánk kezelni, hidd el nekem! - Kacsintok, hogy aztán a zsebemben felbizzegő telefonra megadóan sóhajtsak. - Azt hiszem, ez a végszó... még most eldöntheted, elraboljalak e nyilatkozási célra hivatkozva vagy maradsz és város a csodát! - Széles mosollyal tekintek rá, mintegy kérdőn, hogy válaszának megfelelően fogjam utána távozóra.

// Részemről ez a záró, mert lassan már a húsvétra kell készüljünk, de nagyon örülnék egy válaszreagnak rá! O.O //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Re: Rendőrök - Nyomozók asztalai //

Vissza az elejére Go down
 

Rendőrök - Nyomozók asztalai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» [Küldetés] Sword Arti Nyomozók
» A hírszerzés
» rendőrségi fogda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Mindennapi élet :: Közigazgatási épületek :: Rendőrkapitányság-