HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
68 TAG 31 FÉRFI 37 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
19 TAG 8 FÉRFI 11 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
17 TAG 7 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
18 TAG 10 FÉRFI 8 NŐ
EMBEREK
5 TAG 2 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Daphné Seward Today at 9:40 am
írta  Michael Cooper Today at 12:14 am
írta  Michael Cooper Today at 12:13 am
írta  Celeste M. Hagen Yesterday at 11:40 pm
írta  Sarah Youngmay Yesterday at 10:30 pm
írta  Sarah Youngmay Yesterday at 10:15 pm
írta  Timothy Keldron Yesterday at 1:29 am
írta  Rebecca Morgan Szer. Nov. 22, 2017 11:14 pm
írta  Sophie Lydia Rhodes Szer. Nov. 22, 2017 10:09 pm
írta  Rocky Szer. Nov. 22, 2017 7:32 pm
írta  Michael Cooper Szer. Nov. 22, 2017 4:39 pm
írta  Agnes J. Harlow Kedd Nov. 21, 2017 8:59 am
írta  Agnes J. Harlow Hétf. Nov. 20, 2017 10:55 pm
írta  Jennifer Wainwright Hétf. Nov. 20, 2017 9:39 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Hétf. Nov. 20, 2017 9:29 pm
írta  Daphné Seward Hétf. Nov. 20, 2017 9:11 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Vas. Nov. 19, 2017 7:52 pm
írta  Primrose Trevelyan Szomb. Nov. 18, 2017 11:58 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Nov. 18, 2017 2:34 pm
írta  Wyatt L. Quinn Szomb. Nov. 18, 2017 11:06 am
írta  Celaena McDonald Szomb. Nov. 18, 2017 10:20 am
írta  Kyle Prescott Csüt. Nov. 16, 2017 8:43 pm
írta  Alignak Csüt. Nov. 16, 2017 8:06 pm
írta  Daisy Corina Lacroix Csüt. Nov. 16, 2017 11:33 am
írta  Darren Northlake Hétf. Nov. 13, 2017 8:47 pm
Darren Northlake
 
Jackson Carter
 
Michael Cooper
 
Alignak
 
Primrose Trevelyan
 
Rebecca Morgan
 
Daisy Corina Lacroix
 
Rocky
 
Catherine Benedict
 
Hans Elfman
 

Share | .

 

 Apple lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6690
◯ IC REAG : 8489
Apple lakása // Szomb. Márc. 14, 2015 2:07 pm

First topic message reminder :

( + Leah egykori szobája <3 )


A hozzászólást Alignak összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 21, 2017 5:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net















SzerzőÜzenet
Lucas Flynn
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 241



Re: Apple lakása // Szomb. Jan. 02, 2016 10:00 pm

- Szerintem félreértettél. Inkább csak nem értem, miért érdekel, hogy nem azt kapom, amit megérdemlek, mikor elvettem tőled a családodat. A családunkat. Lószart sem érdemlek, Leah, A lelkem szennyes, és még mindig köhögöm a múltam hibáit, és kötve hiszem, hogy élhetek addig, hogy lemossam magamról ezt a mocskot.
Nem csak róluk van szó, túl sok halál… nem véletlen volt az sem, hogy a Camillelal közös gyermekem holtan született. Nem véletlenül nem lehetek boldog, vagy engedek a makacsságomból ezt illetően. Én magam nem hiszem, hogy megérdemelném.
- Engem meg toszogat.
Mit mondhatnék? Egyszerűen ilyen vagyok, történetesen már sokkal régebben, minthogy egyáltalán ismét részesei lettünk egymás életének, azóta, hogy megöltem a legfontosabb személyt az életemben. Erre most… nesze neked, fogd meg jól, cirka ötven év után előjön ezzel a marhasággal. Nem mondom, igen türelmes, hogy eddig bírta, ha meg nem, miért pont most kezdte el zavarni?
- Képzelem, gyűjthetnék rá pénzt.
Engedek meg magamnak egy félmosolyt, de hamar lefagy, mert megint elkezd beszélni, és semmi köszönet nincs a szavaiban.
- Nincs semmi bajom, Leah, boldog sem vagyok, de nem is akarok az lenni. Gondolhatod ostobaságnak, valószínűleg tényleg az, de… ez van. Ettől függetlenül, és szívesen beszélgetek veled, ezt tudnod kellene, ha nem így van, akkor bizonyára pocsék báty vagyok, bár ezt eddig is sejtettem, újdonság nem nagyon lenne benne.
Azon a tényen meg semmi nem változtat, hogy mennék én hozzá, ha úgy érezném szükségét, hogy beszélnem kell, de amiről beszélnék, arról nem tehetek, nem tűnik okos dolognak elugatni, hogy amúgy az átharapóm itt van, ellenben nem férfi, hanem nő, mellesleg meg még van pofája vérvonal alapítónak is lenni. Akkor sem, ha ő a tulajdon húgom. Castornak elmondtam, épp elég volt, csodálatos, hogy legalább kibukott, hogy amúgy jah, tud már róluk, és vannak még páran, akik igen, de ezt az információt már nem osztotta meg velem, így nem tudom, kinek sötétedett el a nap, s kinek nem.
A kezeim közé temetem az arcom. Nők. Komolyan, miért kell minden szarba olyat látni, amit én nem gondolok róla? Gyökér módon fogalmaztam, az lehet, de ez szerintem a legtöbb férfitársam sajátja, biztos sokan is szorulnak miatta.
- Akkor mondom úgy, hogyha szükséged van rám, itt vagyok, itt voltam eddig is, csak nyisd ki a szád. Azt meg ne mondd nekem, hogy az arcodra faragott maszkból tudnom kellene, hogy neked van-e épp rám. Kezdem úgy érezni, hogy igen, csak azt meg nem akarod mondani.
Nem fogja rám húzni a vizes lepedőt ezt illetően, mert mondhatja, hogy nem vagyok boldog, mert basszameg, ő sem az, máskülönben nem pörögne ilyeneken, és nem akarná megváltani a világot a boldogságom érdekében. Nem engedem, hogy visszategye az üveget, inkább felmarom én is, és iszok belőle, most már határozottan szükségét érzem.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én inkább unatkozom, minthogy a szart takarítsam napi huszonnégyben, és tervet kovácsoljak egy másik falka kicsinálására. Egyébként meg, lehet, hogy falkán belül unalmas, de kívül biztos nem...
Oké, egy elejtett mondatocskából nem fog fejre állni a világ, simán elütöm a sok kóborral, ha esetleg visszakérdezne.
- A rangidősségért meg tegyél, ha alkalmad nyílik rá, Leah, tudod jól, bármennyire is legyen ocsmány dolog, hogy a nőknek a te feladatkörödben sokkal többet kell bizonyítaniuk.
Nem mondom azt, hogy szerintem így szép, és jó, és azt sem, hogy kötve hiszem, hogy valaha kinevezne Castor egy nőstényt rangidősnek, de azt sem, hogy idővel nem lenne belátó. Mindenesetre ezt nem az én tisztem eldönteni. Azaz, most már azért talán több jogom lenne megítélni a dolgot, viszont nem szeretném, mert ha ő előrébb lép, azt ne azért tegye, mert én úgy döntök, mert hiába lenne jogos, mindenkiben felmerülne, hogy a rokoni kapcsolatunk is szerepet játszik benne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 289
◯ HSZ : 121
◯ IC REAG : 103

Re: Apple lakása // Vas. Feb. 28, 2016 11:51 pm

Megrökönyödöm szavai hallatán. Felhorkanásomban nyoma sincs a nőstény morgásának, egyszerű, emberi "cseszd meg, de hülye vagy", semmi több.
- Szerinted mi az anyám kínjára emlékszem a családomról? A családunkról? Sosem hibáztattalak azért, amit tettél,igazából nem hiányoztatok. Persze ez lehet, hogy baromi kegyetlenül hangzik, de Ettore bácsi és Amalia néni megadtak nekem mindent, ami ahhoz kellett, hogy azzá a nővé váljak, aki büszkén vagyok, szóvan ha én nem eszem magam ezen akkor neked sem kell. A szenny pedig lejön, csak elég víz, vagy szesz kell hozzá. Mondd, mi zavar a legjobban? Mert hogy nem a családi tragédia, abban biztos vagyok. Te se voltál olyan nagy csomó, amikor a tűz megesett.
Nem akarok én nyulat ugrasztani a bokorból, de a forró kása - hah, de stílusos - kerülgetése egyáltalán nem az én asztalom. Igazság szerint eszeveszetten zavar, hogy hülyeségeken emészti magát. Mutasson már nekem egy olyan farkast, aki makulátlan lenne. Emberből sincs, nem hogy magunkfajtából. Állatok vagyunk, az isten szerelmére, hát miért kellene lelkiismeret furdalásunknak legyen?
- Szép kis bevételi forrás lenne. Kalapoznék szívesen.
Vihogok fel, elképzelve a jelenetet. Groteszk és tudom én, hogy a lélektan legmélyén nem vicces, de azért valahol.. de. Mégis az.
- Ha nem akarsz, akkor nem is leszel. Itt van a kutya elföldelve, értem én.
Ez az a pont, ahol megjutalmazom egy hanyag vállvonással, s számomra a téma le van zárva. Nem akarom én meggyőzni semmiről, ha nem akar boldog lenni, akkor ne legyen, nem érdekel. Vagyis de, érdekel, ám nem rajtam fog múlni a boldogsága, abban is biztos vagyok. Viszont ha már itt tartunk, megint csak visszajutottunk a kályhához, mert bár felvidámítani nem akarom, de rohadtul érdekelne ennek a fenenagy bezártságának az oka. Az igazi. Mély. Szennyes, ahogy mondotta. Mert az egy dolog, hogy mennyit vagyunk együtt maroknyi szabadidejéből - amit valljuk be szintén ő csinál magának, mert mindenkinek arra van ideje, amire szán, én ebben hiszek - mégis úgy érzem, lószart sem tudunk egymásról. Mert amennyire jó ő a lélekteregetésben, annyira vagyok benne én is az.
- Engem perverz élvezettel tölt el, ha bárki kicsinálását tervezhetem. Biztos a szakmámból adódik. De persze, értem én, hogy benzin. Apropó.. nincs nálatok valami önkéntes tűzoltómeló? A hentességgel is az a baj, hogyha a legalitások keretei között akarok maradni, akkor van egy már-már irodai munkaidőm. És én igazán nem szeretek unatkozni, de tényleg. A végén még betalálnának valami lelki gyakorlattal, az meg kell a ragyának.
Húzom el a szám. Igen, nem véletlenül nem szeretek társaságban lenni annak ellenére, hogy mégis szeretek. A maszkom az enyém és a bátyámon kívül nem veszem le senki előtt. S hogy őszinte legyek, ahogy tapasztalom, ő sem sokat lát át rajta.
- Teszek, legjobb tudásom szerint. Egyébként ezekkel a kóborokkal nem kéne kezdeni valamit? Az egy dlog, hogy megtűrjük némelyiket, de nem gondolnám, hogy ennyi sok a hasznunkra van..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Flynn
In Memoriam
avatar

◯ Kor : 292
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 241



Re: Apple lakása // Pént. Márc. 04, 2016 10:57 pm

- Végül is igazad van, tök normális megölni öt évesen a családomat. Aztán a Teremtőmet. Azt mondjuk ne emlegessük, hogy közben mennyi minden esett még meg, de nincs akkor balfasz, mint én, hogy mindenkit kinyír, akit szeret. Csodálkozom, hogy te még élsz.  
Hallja, aminek akarja, a húgom, de azelőtt is bírtam, hogy ezzel tökéletesen tisztába kerültünk volna. Egyszerűen csak úgy gondolom, hogy vannak dolgok, amik nekem nem járnak, és bár tudom, hogy a Teremtőm nem haragszik rám, és velem van hosszú évtizedek óta, gondolom addig itt is lesz, amíg nem normalizálódom, de ez attól még soha sem fog vigasztalni.
- Családi biznisz.  
Szúrom közbe, és felsóhajtok a hülye megközelítésére. Biztos, hogy a nők fognak sírba vinni, ehhez kétség sem férhet mostanra.
- Ne legyél már ekkora picsa.  
Közlöm tárgyilagosan, mert a szavak kiforgatásának is van határa, és különbség van aközött, hogy mi akarok lenni, és mi nem tudok lenni akkor sem, ha megfeszülök. Pocsék gyerek voltam, még trágyább kölyök, azt inkább hagyjuk, milyen szerelme valakinek, az meg pláne nem idevaló, hogy milyen apa is vagyok, voltam… bár szerintem még mindig ez a legutóbbi az, amiben nem szúrtam el igazából semmit, maximum annyit, hogy elengedtem a fiamat, járja a saját útját.
- Ja, egyetértek, tényleg hagyjuk.  
Reflektálok a vállvonására, mert ez olyan dolog, amiről semmi értelme sincs beszélni. Nem miatta, nem miattam, egyszerűen csak nem fog változni, mert… amikor boldog voltam, akkorát estem pofára, hogy olyat soha többé nem akarok átélni, és mondhatjuk, hogy mással is el lehet érni a boldogságot, de köszönöm, nem akarom úgy sem. Elég volt nekem annyi belőle, amennyi jutott.
- Az mindig van, bizonyára repesve várna a kapitány, csak éppen velem nem oszthatna soha egy műszakba, bár, nyilván nevünk nem egyezősége okán a kutya sem tudná, hogy a testvérem vagy.  
Felőlem aztán, ettől nem fogom feszélyezve érezni magam, hisz mint már mondtam, bírom a fejét, más kérdés, hogy kimutatni képtelen voltam az ilyesmit szinte minden körülmények között, mert ez vagyok én. Mondhatnám, hogyha nem tetszik, keressen más balekot, de a testvéri kötelék attól úgysem lenne semmis, nem mintha azt akarnám.
- Kérdezd azt, aki nálam okosabb ilyen téren. Ha rajtam múlna, elzavarnám az összest, turkáljanak még szemétdombján, tök mindegy, hány száz éve éldegélnek vígan.
Rohadtul szeretném, hogy tudja, de nem mondhatom el neki, és ha egyszer belehal abba, hogy olyannal szemben volt, nos, önmaga, akivel szemben nem kellett volna, akkor tutira nem állok jót magamért. Bízom benne, csak tudom, hogy olykor lényegesen hevesebb a kelleténél.
- Amúgy, ha ennyire unatkozol, megbillenthetnéd a felderítő társaság hátsóját, mert mostanában rohadt sokat késnek a jelentések, és ezt nem díjazom.  
Vagy épp elmaradnak, amit szintén nem, de nagy részüket sajnos tudom hová tenni, de még mindig akad olyan, akiről akkor hallok először, mikor felbukkan a hotelben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 289
◯ HSZ : 121
◯ IC REAG : 103

Re: Apple lakása // Kedd Márc. 29, 2016 1:41 pm

- Ha rajtad múlna, nem így lenne. - vonom meg a vállamat. Hogy nyers vagyok-e? Igen, nagyon. De most komolyan, mit vár tőlem? Nem én leszek az, aki nagyon bájosan megápolgatja a lelkét, főképpen azért nem, mert szerintem baromság azon pörögni, hogy mi történt a múltban. A múlton nem érdemes töprengeni, óh Ká-nak volt igaza, nem annak a hülye fekete nősténynek a klasszikus darabban.
- Vissza tudod őket hozni azzal, hogy ilyen vagy? - kínálom meg a látszólag nemtörődöm kérdéssel. Legszívesebben addig ráznám, amíg ki nem rázom fejéből ezt a nyápicságot. Az agyamra megy, esküszöm. Ha nem szeretném, akkor nem érdekelne, de így teljesen kikészít a baromsága. Mert szerintem nem érdemli meg, hogy ennyire elveszett legyen és igen, az. Akármennyire is sértené a büszkeségét és bétaöntudatát ez a véleményem, akkor is.
- Én is szeretlek, tesó. - vigyorodom el, de a nőstényt hagyom felmorogni. Anyád, még ha ezzel a saját anyámat is szidom. Biztos tőle örököltem a picsaságot, ha már itt tartunk. Vajon Lucy milyen lett volna? Nem érdekel igazából, nekem csak jó, hogy nincs több belőlünk Mayfairekből. Ketten is sokan vagyunk a világra.
- Pedig mennyire vicces lenne egész munkaidő alatt a te véredet szívni. - vigyorodom el pimaszul. Hát igen, nem csak a nevünk nem hasonlít, de még a küllemünk sem egyezik, én a jellegzetes vörös, ő meg a kölyökképű - amivel kapcsolatban én sem panaszkodhatok azért. Én élvezném, sőt, több, mint élvezném, erről mi sem ad nagyobb tanúbizonyságot, mint a pofátlan vigyorom.
- Azért mondod, mert sosem voltál kóbor. - vonom meg a vállamat. A soha talán erős túlzás, de ettől még megállja a helyét a kontextusban.
- Nem elzavarni kell őket, hanem alkut kötni velük, olyasmit amiről azt hiszik, hogy ők szarták a világot vele s észre sem veszik, hogy a Falka irányítja őket.
Voltam a másik oldalon, tudom én, hogy mi fán teremnek az alkuk, kötöttem nem egyet, nem kettőt. Igazság szerint mindig tudtam, hogy a marionettszálakat nem én irányítom kóborként, de nem zavart. Mert ignoráltam, hogy úgy ne mondjam.
- Hm, tudom s kivel fogom kezdeni. - nyalom meg szám szegélyét. A leggyengébb láncszemet áll szándékomban elkapni, s egyébként is rég jártam Fort Wainwrightban. Ha rajtam múlik, lesz jelentés, abban hiba nincs.
- Jaj, gyere már ide! - borulok hanyatt az ágyán, hagyva a táncolási akaratomat s az ivást is a picsába. A ruhákkal mit sem törődve váltok, hogy nem sokkal később már erdei bundás formámban heverjek a kereveten.
~ Bújjunk össze. - szólítom fel elméjét cibálva és nem, ebben kivételesen semmi perverz nincs. Mégis a testvérem. Bár..

//Hacsak nincs más, részemről köszönöm a játékot, nagyon imádtam, ha lassan ment Leahval írjak, akkor is! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6690
◯ IC REAG : 8489
Re: Apple lakása // Csüt. Márc. 31, 2016 11:41 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
avatar

◯ Kor : 325
◯ HSZ : 52
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks, Egyesült Falka

Re: Apple lakása // Szer. Dec. 28, 2016 5:53 pm


Gwyn
&
Sean

*Sokáig tart nekem, de csak összeszedem magam. Sosem voltam kapkodós, ezt bárki megerősítheti, a kölykök között még afféle nevet is szereztem ezzel - a módszeresen lassú és kiszámított mozdulatokkal, amikkel menedzseltem mindennapjaimat, s amik ellenére mégis sokszor többet végeztem el adott idő alatt, mint a sietős többiek. Célorientáltság, a felesleges sallangok lecsupaszítása, ennyi a titka, semmi több. Most azonban nem fizikai szinten kellett ezt megejtenem, hanem fejben és lélekben, s az nem éppen könnyed menet, de összehoztam. Talán. Vagy mégsem, de egy próbát akkor is megér.
Reggel úgymond "előreküldtem" a karácsonyi ajándékot. A végtelenül primitív (sosem volt erősségem), agyoncelluxozott csomagolásból (aminek mintája Trónok harcás Stark-címert tartalmaz, mert ez volt az egyetlen farkasos, amit találtam) egy tábla extrakeserű, magas százalékos étcsokoládé, egy üveg jóféle félédes vörösbor, és egy meleg pulóver kerül elő, bár tudom, nyílt színen Apps sosem viselne ilyen divattalan holmit, de tudom azt is, hogy bizonyára utálja az északi hideget. (Mondjuk, a többség így van ezzel, megszokjuk, de nem ujjongunk miatta...) A felirat meg pláne kettőnknek szól. A kísérőkártyát éppen ezért nem bonyolítottam túl, csak egy szó: "Jövök." A kézírásomat fel kell ismernie.

Délután pedig magam is betoppanok, egyenesen edzésből: lezuhanyoztam ugyan, hogy a szappan semleges szaga legyen rajtam az izzadtságé helyett, és egy tiszta halványkék inget is felhúztam, de ezen túl is érződik rajtam a testmozgás összes eltéveszthetetlen nyoma. A farmer meg az edzőcipő a sztenderd kinézetem része, ahogy az ingzsebbe dugott napszemüvegé is - hiába van tél, a hóról visszaverődő napsugarak attól még szétcseszik a farkas szemét, arra meg kényes vagyok, ráadásul tudom, hogy Apps szereti rajtam ezt a kiegészítőt. A hajam még enyhén nedves tüskékben mered az ég felé, mikor már bekopogok hozzá, az illatok és az energiák elárulják, hogy bent van éppen. Pajzsom félárbócon, farkasom ha nem is izgatottan, de legalábbis örömmel néz a találkozás elébe. A dögök a jelek szerint a legutóbbi találkozás után lerendezettnek tekintik a konfliktusukat (az enyém legalábbis), ha volt egyáltalán olyanjuk, s nem csak emberi feleik felesleges feszkózásának tudják be a kényszerű szünetet. Sajnos nálam nem ilyen egyszerű a helyzet.
- Bejöhetek? - engedem hangom is a kopogás után, és ha Apps ajtót nyit, akkor bizony belépek, remélhetőleg nem rajta keresztül. Először is szeretnék az ő részéről tiszta vizet önteni a pohárba, én csak azután akarnék megnyílni, úgyhogy rögtön bele is vágok a közepébe, mielőtt elragadhatná tőlem a helyzet irányítását. - Mi volt az a múltkor, Gwyn? Mi járt a fejedben? - Nincs vádló él a hangomban, inkább semlegesnek mondanám, az energiáim ideges vibrálása mutatja csak, milyen mérhetetlenül fontos számomra a válasza, más kérdés, hogy ez az ideg miből fakad, honnan jön, s mit fogok kezdeni a válasszal.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 367
◯ HSZ : 65
◯ IC REAG : 49

Re: Apple lakása // Kedd Jan. 10, 2017 10:37 pm



Az ajándéka ugyan ott pihen a szekrényem alján, de sem a múltkori után, sem úgy egyébként nem óhajtottam - volna - elküldeni vagy pláne elvinni neki. Sok víz folyt le már a golyóbis összes folyóján azóta, hogy élek, de a karácsonyt megszeretnem nem sikerült. Őt pedig..? De.
A kísérőkártya szövegének szűkszavú szemtelensége sarkall arra, hogy a pulóvert először dacosan az ágyra hajítsam, majd végül, térülve-fordulva párat mégis rajtam kössön ki a darab a fehérneműm fölött. Utálom ezt a hideget, ebben nagyon is jók a sejtései, éppen ezért van a szobámban olyan melegre fűtve, mintha egy szaunában lennénk. Nem kell vastag pulcsi, nem kellene. De ma mégis rajtam marad, épp csak más nem kerül alá. Cseppet sem zavartatom magam amiatt, hogy ajtót nyitok neki bugyiban és az ajándék ruhadarabban.
A tökéletesen pőre összhatás kedvéért a pajzsot sem húzom fel, miért is tenném? Előtte nincsenek titkaim, s mások előtt sem szoktam rejtegetni azt, aki vagyok. Mondjuk most lehet - így a felvezető kérdését hallva - hogy jobban járnánk mindketten, ha mégis megtenném.
A farkas kényelmesen és maximálisan szemtelenül tör be a másik személyes szférájába, mellé hever, mintha nem is tudna elképzelni magának jobb helyet a hím közelségénél. Megfékezhetném, de őszintén szólva: egyáltalán nem akarom. Jó ez így.
Az ajtófélfának döntött háttal állok félre félig az útjából, lábbal nyitva kijjebb az ajtószárnyat, hogy könnyedén be tudjon lépni mellettem a hamarosan elhagyni kívánt szobába. Hiába, ez a költözés a nyakunkon, s bár púpnak - se - hiányzik a hátamra, ám legyen. A Tanácstagság - és egyéb más is - ezzel jár..
- Már azt hittem, hogy sose találsz ide. - szúrok közbe egy pimasz megjegyzést. Hülye kérdésre hülye válasz, szokták mondani. Hát állt valaha csukva előtte az ajtóm?
A kérdés döbbenetet rajzol arcomra, s egy pillanatra az ajtóbecsukási művelethez ragaszt, mintha azzal kívánnám lekötni magamat. Szívesen hagynám, hogy elővillámoljon belőlem az ennyire hülye vagy?, de kivételesen megfékezem a nyelvemet. Annyi időre legalábbis, amíg ledobom magam az ágyamra. Kanapé nincs, ez nem egy lakás, csak egy szoba. Szóval vagy az ágyra ül mellém, vagy egy széket ránt ki az asztal alól. Nem fogom kínálgatni hellyel, érezze csak otthon magát, mialatt én törökülésbe vágom magam.
- Megcsókoltalak, te pedig lekoptattál. Szerintem nincs ebben több, amit bele kéne magyarázni. Vagy talán tévedek?
Az, hogy mi járt a fejemben.. nos megmarad a fejemben. Épp csak energiáim vibrálnak meg az idegességtől, de szavak nem születnek magyarázatként. Nem azért, mert titkolnám őket, hanem mert nem rendelkezem velük. Rohadt nehezet kérdezett, s a meglepődöttség ködén túl még le is nyűgözött. Ki se néztem belőle - még ennyi év után se - hogy lesz elég tökös ahhoz, hogy elém állítson ezzel.. így.
- Kinyissam a bort? Egyébként kösz az ajándékokat. A tiédet majd az új évben odaadom. Tudod, hogy miképpen viseltetem a karácsony iránt.
Tudja. Ennél többet is tud rólam. De néha - mint most is - azt kívánom, bár ne így volna. Bár ne ismerne ennyire.. így nehezebb hidegen és vállvonogatva kezelnem a kitörésem okozta, lelki síkon szaggató helyzetünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 325
◯ HSZ : 52
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks, Egyesült Falka

Re: Apple lakása // Szer. Jan. 18, 2017 12:04 pm

(karácsonykor)

*Apple szereti, ha szemtelen vagyok - ez tény. Én szeretek vele időnként szemtelenkedni - ez is tény. Mindketten úgy teszünk, mintha ez nem így lenne - ez már a játszma. Szerettünk játszmázni valamikor, mindig egymással, sosem egymás ellen. Aztán széthullott az egész a francba, és most lábujjhegyen óvatoskodom egy csomó törmeléken, és próbálok rájönni, melyik darab volt, és mit lehet vele kezdeni a jelenlegi állapotában. Az óvatosság szükséges, hiszen nem csak egy kapcsolat ért akkor véget csúfosan, de olyannyira a részemmé vált a nő és a mi, hogy saját magam is darabokra hullottam, s bár sikerült így-úgy összecsirizelnem legalább ezt a részt, a tákolmány sosem lesz olyan stabil, mint a széthullása előtt.
Amikor ajtót nyit, először automatikusan mosolyra áll a szám, látván az ajándékomat rajta - igen, pont olyan célzatos az a szöveg, amilyennek szántam, és semmi köze a legutóbbi találkozáshoz, amivel nem tudok mit kezdeni, viszont mindent elmond arról, ami ötven évvel a mostot megelőzően volt érvényes ránk -, aztán az is leesik, hogy ez nagyjából minden ruházata. Régen nem jöttem volna ettől zavarba, de most elkapom a tekintetem, és legyűröm a késztetést, hogy rákérdezzek. Ez a mostani egészen biztosan nem a gyenge poénjaim ideje. A két dög bezzeg nem bizonytalankodik, azok már el is vannak egymás nyakában, pofájába lihegve és közösen leheveredve. Szeretnék egy megrovó pillantást vetni a bestiámra, "áruló!", vádolnám meg, de az igazág az, hogy az irigység gyomron döfése sokkal erősebb, semhogy erre képes lennék. Bakker, bár mi emberek is ennyire le tudnánk egyszerűsíteni a viszonyainkat!
- Úgy hallottam, kellően elfoglalt voltál nélkülem is - vágok vissza, mert ha ő kekec, akkor automatice én is az leszek, sosem sértődtünk meg egymásra (ó, igen, kivéve a legfontosabb alkalmat), inkább belementünk az ilyesmibe, könnyedén. A régi rutin most is beüt, és könnyebb belesüppedni, sodortatni magam árjával, mint hadakozni vele. Bemegyek, két lépés előre, egy félfordulat vissza, hogy megint szemtől szemben álljunk, se nem túl közel, sem nem túl távol egymástól, aztán követem, ahogy ledobja magát az ágyra, egyértelművé téve a lehetőségeimet. Nem akarok seggfej lenni, aki megpróbál egy nő fölé tornyosulni a fontos beszélgetés közben, de ahhoz sem érzem elég szilárdnak a talajt a lábam alatt, hogy odakucorodjak mellé az ágyba, úgyhogy köztes megoldásként marad a szék, amit Apps elé húzok. Lekönyökölök a térdemre, összefűzött ujjaim magam elé ejtve, úgy nézem életem sorscsapását és megszépítőjét Gwynt.
- Lekoptattalak?! - kerekedik el a szemem értetlenül. - Talán inkább... - elharapom, elhallgatok, mély lélegzetet veszek, és bámulom a kezeimet olyan intenzitással, hogy talán le tudnám rajzolni a saját ujjlenyomatom emlékezetből. De a végtelenségig nem művelhetem ezt. Azért jöttem ide, hogy tisztázzam a helyzetet, szóval nem ártana tényleg azt tennem, különben joggal mondják majd rá, hogy Apps viszi a golyóimat, kézitáskában, magával. - Ha ez szerinted ilyen egyszerű, akkor igen, szerintem tévedsz - nézek nagy merészen a szemébe. - Nem kérek szánalmat, és egészen biztosan nem akarok félreértéseket - mint amilyen ez a "lekoptatás"-szöveg, jézusom, Gwyn, ennél többet néztem ki belőled - forgatom a szemem, az idegesség ilyen formában jön (is) ki belőlem. Vibrál minden porcikámból, és komolyan, még egy kasztrálást is kellemesebbnek éreznék, mint azt, hogy erről kell beszélnem, vele, és ilyen tónusban. Kész őrület az egész, megtébolyodom menten, de még mindig jobb opció, mint hogy... félreértésen alapuljon ez az egész... valami. Ami van. Közöttünk. Kapcsolat. Szerűség. Izé. Hé, béna vagyok én ezekben! - Miért csináltad?! - Tudni akarom, tudnom kell, kétségbeesett-követelőzően csattan tónusom és energiám és egész lényem. nem így terveztem, nem ezt akartam - higgadt akartam maradni és józan és racionális, de hát ember tervez...
Hajamba túrok, felnevetek. - Miért ne? Rég ittunk együtt. Különben nem vártam tőled ajándékot. - Magamtól se vártam, hogy küldjek, aztán mégis. Mert az tűnt helyénvalónak, és az érződött helyesnek. Bár olyan egyszerűen meg tudnám mondani ma is, mi helyes és helytelen, mint boldogult ifjúkoromban!*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 367
◯ HSZ : 65
◯ IC REAG : 49

Re: Apple lakása // Kedd Jan. 31, 2017 4:54 pm

Szemtelen vigyort csal a képemre az, hogy zavarban látom. Energiáin is érzem végigrezegni az elkapott tekintet okát, s minden normális nőstény erre adandó szemérmes viselkedését sutba dobva én továbbra sem tartom szükségesnek azt, hogy magamra kapjak valami nadrágot, kiegészítendő a bugyi-ajándékpulóver viselését.
A farkasom elhever a másik mellett, birtoklón rácsapja mancsát a másikéra, nyakába fúrja fejét, állát megtámasztja rajta és már-már kéjes örömmel nyugszik-fekszik, jó, hogy el nem szenderül! Utálatosan jól elvan a hímmel, osztozom Niall morcosságán ez ügyben, bár amennyire ő sem tolja arcomba, úgy én sem vagyok hajlandó tudatni vele semmit sem ezt illetőn.
-Valakinek legalább törődnie kell a falkával is, ha már itt a nagy többség számára leszarom tablettás az egész.
Keserű vagyok, nem is kicsit. Mit szépítsem, s miért pont előtte? Le kell nyeljek egy olyan békát, amihez nem fűlik a fogam, de ahogy az előbb említettem, a falkaérdek lebeg a szemeim előtt, hát ezért meg is teszem. A többi majd alakul. Majd hozza magával a tanács működése. Más lesz a véleményem nyilván, ha jól debütál élesben ez a társulás.
-Le. – A „miért, nem így volt?” visszakérdezés, mellyel csípőből tüzelnék, elmarad a végéről. A tárgyilagosságom jelen esetben talán sokkal nagyobb sebet ejt, mint az, hogyha a megszokott stílusommal kínálnám meg őt.
Vinném én, kéjes örömmel, mit ne mondjak. A hímek golyóját átlátszó strandtáskában cibálni lenne számomra az a mámor, amiért egész életemben epekedtem. Tudható, hogy irányításmániás vagyok, éppen ezért nem lennének tőlem meglepőek ilyen allűrök. Épp csak még ennél is perverzebbnek kellene lennem, ami pedig nem vagyok. Meg szadista sem. Bár ha sokáig idegesít ezzel a nyálas témafelvezetéssel, akkor eljuthatunk oda, hogy magam csippentem le ékességét a helyéről, s varrom a nyakára, mint egy hosszúkás fejet.
-Mit néztél ki belőlem? Úgy véled, hogy ismersz, Sean? Ha így van, akkor mondd meg nekem, mégis hány évtizede akartam először megtenni azt, amivel megkóstoltattalak a legutóbb?
Halálos nyugalommal tolom orra alá az első olyan közös emléket, amikor ajkait akartam kóstolni. Nem kellett sok hozzá, nem kellett megismerjem, az első pillanatban volt. Ösztönmélyről fakadón. És éppen azért nem lett belőle semmi, mert megismertem, mert fontosabbá vált, mint a saját életem, márpedig azt, ami kialakult közöttünk, nem akartam elrontani. Azt ő rontotta el azzal, hogy kihozta belőlem a múltkor a csókot. Azzal, hogy összezuhant előttem, holott tudja jól: szánalmasan szar vagyok vigasztalásban.
-Mert szerelmes vagyok beléd, de ez aligha számít, hiszen nincs új a nap alatt. Nyugodtan elfelejtheted.
Az igazságot rohadt nehéz kimondani, de mégis úgy ejtem, mintha a legtermészetesebb dolog lenne az, hogy vallomást teszek neki. Nem várom el, hogy egymás nyakába boruljunk, nem akarok éket verni kettőnk közé, de ha már ennyire lovagol a miérteken, akkor tartozom neki az igazsággal. Eddig is így volt, eddig is ezt éreztem és sosem ment a szakmaiságunk rovására. Biztos vagyok abban, hogy eztán se fog. Mégis.. rettenetesen zavar az, hogy a szájába kellett rágjak valamit, ami ennyire fajsúlyos engem illetőn.
Felkelek az ágyról, ajánlat szerint a bor kinyitásával töltök el pár pillanatot, hogy aztán visszaülve a férfival szembe felé nyújtsam az üveget. Semmi puccos pohár, semmi divatozás. Sose adtuk meg a módját az ivásnak, legalábbis nem akkor, ha én voltam az értelmi szerző. Igyunk üvegből, egymás után. Mi van abban? Máskor is így szoktuk, s én minden tekintetben ragaszkodom ahhoz, ami bevált. Csak egyszer vagyok hajlandó elrontani, aztán visszavonulok. Ez nem az én háborúm, az érzelmek világa nem a komfortos terepem.
-Miért érdekel ennyire?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 325
◯ HSZ : 52
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks, Egyesült Falka

Re: Apple lakása // Kedd Ápr. 11, 2017 11:08 pm

*Az ember (és a farkas) mindig, minden korban tanul újat saját magáról, mindegy, hogy harminc éves vagy háromszáz. Na jó, tény, hogy utóbbi esetben már szignifikánsan ritkábban a meglepetések, mint az előbbiben. De az az igazság, hogy a távol töltött időszak alatt is dolgoztam az önismeretemen, s ez azt jelenti, hogy némely felfedezésemről Appsnek fogalma sincs, hacsak nem silabizálta ki nálam is korábban az adott skrupulus létét vagy nemlétét. Az például csak az utóbbi egy-két évtizedben vált számomra nyilvánvalóvá, hogy irányultságomnak van neve is, nem egyszerűen elcseszett vagyok. Ez a mostani - Apps hiányos ruházatából fakadóan - tökéletes helyzet lenne néhány kérdés tisztázására, de most nem ez a prioritásunk, úgyhogy egyszerűen nyelek egy nagyot, hagyom, hogy érezze kényelmetlenségem (bár sejtem, hogy félre fogja érteni), és beljebb megyek szó nélkül.
- Ahogy ezen a kontinensen mondják, fejétől bűzlik a hal. Gondolom, most hogy visszajöttél, ez is változni fog. - Egyelőre ezzel sem akarok mélyebben foglalkozni, kövezzenek meg az önzőségemért, de előbb a saját személyes gordiuszi csomónkat szeretném kibogozni, majd utána jöhet mindenki más megváltása.
"Nem néztem ki belőled, hogy..." Annyiféleképpen befejezhetném a mondatot! Még mindig nem tettem túl magam azon a tényen, hogy a kedvemért olyasmire aljasította magát, amit nem akart volna kényszerhelyzet nélkül megtenni. Mert hát ha nem zuhanok össze előtte, akkor nyilván meg sem fordult volna a fejében, hogy megcsókoljon. Hiszen sosem gondolt rám úgy... ugyebár?! Nem is a szavai forrasztják torkomra a keserű választ, a jelentésüket nyilván el tudnám úgy facsarni, hogy a fejemben róla élő képhez passzoljanak, de a mentális kapcsolaton át elmémbe vetített érzések, a vitathatatlanul őszinte nézőpont meghazudtolása már sokkal nehezebb feladat lenne, mondhatni lehetetlen. Egy kezdeti fellángolást, első találkozás vágyait el tudnám bagatellizálni, gond nélkül. De nem azt, amit utána közvetít, a kapcsolatunkról, s annak természetéről. Önmagában is gyomorszájon vág mindez, s nem is Gwyn lenne, ha nem koronázná meg plusz egy csapással, holmi szerelemről szóló mondattal.
Le kell ülnöm, vagy talán inkább leroskadnom. Először a halántékomat dörgölöm meg, aztán a homlokom, végül az egész arcom a kezembe temetem. S közben szabadon áramlik a szoba levegőjében az összes érzésem. A kétségbeesés is. Minden elcsesződik még azelőtt, hogy igazán rendbejöhetne, a francba is, és nem Apps tehet róla... de van ott öröm is, vitathatatlan, amit a vallomása és az elismerése okoz bennem, és némi megkönnyebbülés, mert talán, talán sikerül megmentenünk valamit abból, amit egykor magunkénak tudhattunk. Sóhajtok, aztán összeszedem magam annyira, hogy meg is szólaljak, bár aligha olyasmit, amire számított.
- Sosem gondolkodtál rajta, miért nem volt soha senkivel rendes kapcsolatom? - teszem fel a költői kérdést, de persze nem várom meg a válaszát. Nyilván nem gondolkodott rajta, miért tette volna? - Szex persze, egyéjszakás kaland is, de soha semmi tartós. - Tartok egy kis szünetet, közbe tud szólni, ha akar, de hangsúlyom elárulja, hogy még közel sem végeztem. Gondolatban villámgyorsan számba veszem az összes nőstényt, akivel dolgom akadt, az összes fantasztikus barátságot, amit köszönhetek nekik. Néha barátságot extrákkal, de soha... egyetlen egyszer többet. Gwyn ragyog ki közülük legélesebben, vele volt a legmélyebb a kapcsolatom, de akkor is... Vállat vonok, mintha semmiség lenne. - Nagyjából mindig tudtam, hogy bennem van a hiba, de csak ez az évezred döbbentett rá, hogy a defektem nem egyedi eset, sőt. - Elfogadom az üveget, nagyot húzok belőle. Jól jön egy kis spiritusz. Még soha nem mondtam ki hangosan, magamnak sem, nemhogy másnak. Megint megrántom a vállam. - Aromantikus aszexualitásnak hívják. Mehetnék a rohadt LGBT+ mozgalmakba szivárványos zászlót lengetni. - Örömtelen nevetés, még egy nagy korty, aztán visszanyújtom az üveget. - Lényegében képtelen vagyok az egész szerelmes-párkapcsolatos mizériára. Enyhén szólva. - Mosolyogni próbálok. Inkább vicsor lesz belőle. - Azt hittem, az a legrosszabb, ha kiderül, hogy tényleg degradálod magad a kedvemért és olyasmit teszel, amit nem akarsz. Meerthogy annyira nem te lettél volna és annyira nem én lettem volna. De azt hiszem, ez így sokkal szarabb helyzet. Ennek kurvára nem létezik jó megoldása. - Minden szavam őszinte, minden érzelmem pőrén áll előtte, a saját magam felé érzett keserűségtől az irányába táplált őszinte odaadásomig. Nyújtom a kezem, ide azzal az alkohollal. Valami erősebbet kellett volna ajándékoznom, nem csak sima bort.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 367
◯ HSZ : 65
◯ IC REAG : 49

Re: Apple lakása // Szomb. Május 06, 2017 5:17 pm



- Nem mosom meg semmiféle halnak a fejét. - fintorodom bele a képzettársításba.
Értem én, hogy mire gondol, nagyon is, de nem itt és nem most fogok neki értekezést tartani arról, hogy tervezek-e bármit és ha igen akkor mégis mit. A tervek arra valók, hogy ne osszam meg őket senkivel, s bár hiányzik a hátország azóta, hogy a tökéletes szimbiózisunkat meggyaláztam, ez még nem jelenti azt, hogy egy csapásra fog változni akármi is. Meg különben sem azzal szeretném az ittlétét tölteni, hogy én beszélek. Érdekel, hogy mégis mi az, ami a sértett önérzetét elcsalta idáig. Legutóbb igencsak kiakadt, mint a kakukkos óra, úgyhogy nem én vagyok az kettőnk közül, aki számadással tartozik. Vagy magyarázattal. Én úgy gondolom.
Ugyebár baromság minden gondolata, de nem hallom őket, így nem is reflektálok rájuk. Csak a magamét mondom, saját keresetlen stílusomat tolom le a torkán, hogy aztán a diadalvacsora az enyémen akadjon, csaknem megfulladva attól, amit kettőnk közé köpnek ajkai.
- Ennél kevésbé cirádásan is megfogalmazhattad volna azt, hogy nem kérsz belőlem. - telik meg hangom fagyossággal.
Hidegebbé válok ezen szavak mögött, mint az egész rohadt alaszkai tél, s bár felé nyújtom az öveget, miután én magam is kortyoltam belőle, az alkohol nem hozza meg a várt enyhülést. Utánamarok még azelőtt az üvegnyaknak, hogy újabb kortyot ihatna belőle. Kell nekem. Egy tudat is kevés lenne ahhoz, hogy könnyedén tudjam lenyelni azt az egész, masszív problémakört, amit a kapcsolatunk vermébe hányt. Szünet nélküli kortyokkal iszom ki az üveg tartalmát, s nyelem le ezzel saját mérgemet is. Ott hullámzik ugyan a megalázottság érzése az energiáimban, de már nem akar rárobbanni az a vulkán, amit megsértett nőnek neveznek. A bennem élő farkas állatias lényét kihasználva lépek át saját lelkem szilánkjain, mit sem törődve azzal, hogy az embernek mi az ami jól esik, s mi az, ami nem.
- Rá se ránts, nem a kezedet kértem meg.Te elfelejted a csókot nekem, én elfelejtem ezt a vallomást neked. Kvittek leszünk.
Ahogy neki le kellett ülni az előbb, úgy most nekem kell felpattanni, hogy mintegy teljesen mellékes pótcselekvésként hajkefét ragadjak a kezembe és megfésülködjek vele. Szinte ráfehérednek ujjaim, miközben azon vagyok, hogy ne akarjak üvölteni.
- Vagy te másképp szeretnéd? - hülye kérdés. Nem is tudom miért teszem fel azzal egy időben, ahogy a hajkefe koppan a fésülködőasztalon, de ha már így kiszaladt, elvárom, hogy rendesen kifejtse a válaszát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 325
◯ HSZ : 52
◯ IC REAG : 46
◯ Lakhely : Fairbanks, Egyesült Falka

Re: Apple lakása // Vas. Május 14, 2017 12:20 am

*Elengedjük a témát, mint olyan sok mindent az elmúlt években, mert semmi jó nem sülne ki belőle, és mi már csak ilyen "érett felnőttek" vagyunk. Haha, jó vicc. Ismerem annyira, hogy tudjam, tőlem várja a beszédet, magamat viszont nem ismerem annyira, hogy tudjam, meg fogom-e, meg tudom-e adni neki, amit szeretne. És egyáltalán... ha kinyitom a szám, akkor nem csak félreértés lesz-e belőle, mert őszintén, még a legtökéletesebb szimbiózisnak is van, ami sok.
Talán az az akadály is ilyen, amilyet én gördítettem most ide, de még mindig jobbnak tartom az őszinteséget, mint ha olyasmit hazudnék, amit hosszú távon nem tudnék megadni, és őszintén... nem értem, miért ne lehetne elég. De hát nyilván ez csak az én nézőpontom, aki sosem tapasztalta meg, mi az a többlet, mit Gwyn - teljes joggal - számon kérne rajtam. Talán igaza van. Talán. De nem hiszem, nem tudom, nem értem, hogyan lehetne igaza. Hiszen mi kell annál több, mint amink volt?
Nem is felelek elsőre, csak arcomra szorítom az egyik tenyerem, és röhögök, gyomorból, mélyen, boldogtalanul, mire összeszedem végre magam. - Azt hittem, ennek épp az ellenkezőjét mondtam most, Gwyn - meredek rá végül, és egyszerre érzem magam felspannoltnak a vallomás adrenalinlöketétől, meg fásult-fáradtnak az elutasításától. Innék én, de nem hagyja, hát vállvonva hagyom, hadd marja vissza az üveget. Nem mintha valaha megtagadtam volna tőle a kívánságait. Persze, ha ő fáj, akkor nekem is kell, ez törvényszerű. A nekem köpött szavak ennyi erővel ezüstszilánkok is lehetnének, épp annyira égetnek. Viszonzom keserű vigyorát, miközben járkálni kezd, és talán kegyetlenség, ami formálódik a fejemben, mint következő lépésem, de nem igazán érdekel. Ha már lúd, legyen kövér, ha már rúgunk saját magunkba, akkor csináljuk alaposan, nem igaz?
- Komolyan azt hiszed tán, hogy én elfogadnám a felejtést, ha felajánlanák? - Fejemet csóválom, és veszek pár mély levegőt, nem azért, hogy megszilárdítsam magam, hanem éppen ellenkezőleg. ~ Szerintem ülj le ~ javaslom. Mert ha az egyiknek szabad a másiknak bebasznia (nem szó szerinti értelemben) az igazsággal, akkor a másikat is megilleti ugyanez a jog. Teljes és kendőzetlen igazság. Nagyjából biztos vagyok benne, hogy ez sokkal pusztítóbb, mint napalmot szórni a vidékre, pedig láttam a saját szememmel, hogy az mit művel. Sóhajtok, hátradőlök, és elengedem magam.
Semmi védelem. Semmi pajzs. Nem egyszerűen letolom a földig vagy félrehúzom, hogy ne zavarja az érzékelést, nem, az túl egyszerű lenne. Elengedem, ne is létezzen most, ahogyan elengedem magamat is, és hagyom, hogy egyszerűen érezzek, kendőzetlenül, olyan nyers kíméletlenséggel, amilyentől általában megóvjuk saját magunkat. Hagyom, hogy Gwyn kitöltse a gondolataimat, nem az alakja, amit lehunyt szemhéjam előtt is látok, nem az energiája, ami szinte kézzelfogható a szobájában, hanem ő maga, mindaz a rengeteg apró részlet, réteg, ami összeadódik és egymásra rakódik az évek során, amiből kialakul bennem ő maga. Megengedem magamnak, ki tudja milyen hosszú idő óta először, hogy ne regulázzam meg a gondolataim és az érzéseim, amikor róla van szó. Ő pedig tanúja lehet. Láthatja. Átélheti. Érezheti velem. (Ilyen kegyetlenek vagyunk - mindketten. Tudom, hogy nem fog bezárkózni, pajzzsal takarózni.)
Szeretem. Nem titok. Fontos nekem, ahogyan senki más, végigkísért az életem legnagyobb részén, úgy illettünk össze, mint ember és az árnyéka. A jelenlétében teljesebb vagyok - és őt is teljesebbnek érzem pusztán azért, mert ott lehetek vele éppen. Hagyom, hogy lássa a lelki szemem elé sodródó emlékképeket, közöseket és külön töltötteket is. Az első találkozás - az első elválás. Az első közös vadászat - az első közös feladat. Az elárultság fájó szúrása, amikor megtudtam, megölte a fiamat. S tíz évvel később - még mindig a hiánya magam mellől, farkasként, emberként. Harminc évvel később - még mindig ő jut eszembe a kirakatba állított ruháról, amiről tudom, kedvencévé válna, ha megpillantaná, s újra meg újra emlékeztetnem kell magam, miért nem kereshetem meg. Ötven év múlva - s még mindig azért félek a szeme elé kerülni, mert nem bízok magamban, abban, hogy nem temetne maga alá az, amit érzek iránta.
Fogalmam sincs, mi az a szerelem. Nem kerít hatalmába mindent elsöprő vágy, ha Apple-re gondolok. Nem járnak akörül a gondolataim, milyen lenne magam alatt a meztelensége, milyen íze lenne a bőrére száradt sónak, nem érzek ellenállhatatlan késztetést, hogy csókoljam minden porcikáját. Nem redukálódom hasznavehetetlen, üres vázzá a távollétében. Nem akarom elrejteni a világ elől, hogy kizárólag az enyém legyen és senki másé - egyáltalán, semmiféle birtoklási vágy nincs bennem vele kapcsolatban. Nem akarom bókokkal elhalmozni és eszemben sincs isteníteni a földet is, amire lép. Mindezek, amiket a könyvekben olvastam, homályos és abszurd koncepciók számomra. Nem tudom, milyen a feltételnélküliség. Nem tudom, mit jelent a féltékenység. Nem tudom, mit jelent a mindent elsöprő vágy.
De tudom, mit jelent szeretni őt.
Tudom, mit jelent ismerni az arca minden rezdülését, mert olyan régóta és olyan alaposan figyeltem. Tudom, mikor okoz neki örömet a vállára simított kéz és mikor löki el magától. Tudom, milyen érzés teljesnek lenni vele és hiányosnak nélküle, tudom, hogyan töltenék el vele egy, öt, száz emberöltőnyi időt úgy, hogy mindketten jól érezzük magunkat közben. Tudom, mit jelent az a túlcsorduló, meleg érzés, amit kivált belőlem a mosolya, a feje félrebiccentésétől megrezzenő haja, a keze határozott mozdulata.
És azt is tudom, mert nem vagyok ostoba, hogy mindez nem elég, neki nem. Gwyn sosem érte be kevesebbel, mint a legjobb, a legteljesebb, a maximum - és a barátság-szeretet, bármily őszinte is, a jelek szerint kevesebb, mint a szerelem. Ha hihetek a könyveknek, utóbbi a láng, a fellobbanó, heves hő, ami talán rövid életű, de magáénak követel mindent a környezetéből. Amit én nyújthatnék, csupán csak parázs, sosem lehet olyan forró, mint amaz. Szomorkás félmosollyal nézem tehát Apple-t. Felkínáltam neki, amim van, és készen vagyok rá, hogy az arcomba vágja majd, mert nem elég. Úgy tűnik, most rajta a sor, hogy magamra hagyjon ötven évre. Hát nem tragikomikus?
- Nyugodtan eltörheted az orrom - ajánlom fel halvány vállvonással. - Ha azt kérdezed, mit szeretnék, arra ez a válaszom. Visszakapni, amink volt. És még többet is, mert veled valahogy mindig több lesz belőle, akármennyi időt töltöttünk is már el. Társat szeretnék - téged. De te nem ezt és nem így akarod, és tudod, lehet, hogy önző vagyok, de nem annyira, hogy le akarnálak horgonyozni magam mellett, amikor az téged nem tenne boldoggá. Szóval. Ez van. A kérdés inkább az, hogy ezután mit nem romboltam le? - Szeretnék őszintén mosolyogni rá, azt üzenni, hogy nincs semmi baj, nincs harag, ez van, de elég vérszegényre sikerül. Lehet, hogy harag nincs, de hogy baj van, az is biztos.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6690
◯ IC REAG : 8489
Re: Apple lakása // Vas. Szept. 10, 2017 12:42 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Apple lakása //

Vissza az elejére Go down
 

Apple lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Társasház :: Farkasok lakásai-