HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
AKTÍV KARAKTEREK
115 TAG 52 FÉRFI 63 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
31 TAG 14 FÉRFI 17 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
29 TAG 15 FÉRFI 14 NŐ
ŐRZŐK
33 TAG 15 FÉRFI 18 NŐ
EMBEREK
13 TAG 4 FÉRFI 9 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legszomorúbb:

...A Legjobb Bónusz:



írta  Joana Lynn Palmer Today at 3:20 pm
írta  Joana Lynn Palmer Today at 3:07 pm
írta  Alignak Today at 12:30 pm
írta  Alignak Today at 12:19 pm
írta  Corinne June Mouser Today at 11:59 am
írta  William Douglas Yesterday at 11:09 pm
írta  Angel Honore Gadot Yesterday at 10:29 pm
írta  Jonathan Wilson Yesterday at 10:03 pm
írta  Primrose Trevelyan Yesterday at 10:03 pm
írta  Timothy Keldron Yesterday at 7:14 pm
írta  Alignak Yesterday at 11:10 am
írta  Angel Honore Gadot Yesterday at 10:52 am
írta  Nessa O'Brien Szomb. Okt. 21, 2017 5:32 pm
írta  Prof. Dr. Lester J Edison Szomb. Okt. 21, 2017 2:53 pm
írta  Darren Northlake Pént. Okt. 20, 2017 11:01 am
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:36 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:35 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:33 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:32 pm
írta  Alignak Kedd Okt. 17, 2017 6:29 pm
Alignak
 
Darren Northlake
 
Catherine Benedict
 
Angel Honore Gadot
 
Destiny Maeve Bluefox
 
Jackson Carter
 
Balthazar Bluefox
 
Payne Holmes
 
Achilles Kilpatrick
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .

 

 Kavicsos part

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 13, 14, 15  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6672
◯ IC REAG : 8481
Kavicsos part // Hétf. Dec. 12, 2011 4:06 pm

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Kedd Júl. 19, 2016 6:48 am

Achilles & Bessie



*Képtelenség, hogy ennyire látszódjon rajtam ami bennem zajlik. A félelem mindig is bennem volt de elnyomtam, nem lehet a napjaimat reggeltől estig rettegéssel tölteni. Ám most látva ezt a rossz arcú fickót akinek még a modora is hagy némi kívánnivalót maga után, újból fellobban bennem. Nem akarok meghalni, de következetesen nem gondolok erre a meghatározásra és kívánságra, különben rám jön a roham és a fene ette meg az egészet. Magamban mantrázom, hogy jól vagyok, nincs mitől félni, ez csak egy vén fószer akit nem tanított meg az anyukája a jó modorra és nem Ramos embere.*
-Talán a reggelim….kicsit forog a gyomrom, de nem vészes.
*A reggelivel nem volt semmi gond, a vajas pirítóssal nem szokott baj lenni, abba azért nem betegszik bele az ember lánya, de a gyomrom….nos igazat mondtam, tényleg olyan mintha egy kő lenne benne de nem a reggelimtől hanem attól aki velem szemben áll, bár egyre inkább azt érzem, hogy közelednék hozzá semmint távolodnék. A közeledés nem szexuális töltetű, de szeretném megismerni, talán azért, hogy kizárjam Ramos embereinek listájáról, noha egyet sem ismerek a végrehajtói közül. Big ügynök annál többet, gondolom és mivel eddig nem bukkant fel, hogy lovag módjára megmentsen, feltételezem, hogy a vén fószer nem veszélyes rám nézve, legalábbis ami az életemet illeti. A jó ízlésemet azonban két kézzel szaggatja, a nagyim azt mondaná erre, hogy szappannal mosná ki a száját, a ló nem szervének emlegetésekor picit meg is illetődöm, összerezzenek mint akinek fájdalmat okoztak és talán még az arcomra is kiül a rosszallás. Kérem, egy hölgy jelenlétében nem illik, persze az is lehet, hogy neki egészen mást jelent a hölgy.* -Khmm….értem. Szóval futni….és izzadt. Persze ez természetes egy intenzív testmozgás után…közben és utána. *Enyhén szólva zavarban vagyok, nem szoktam ilyen beszédhez, egészen érdekes és biztosan megismerni is az. Ám egyelőre a paripa jobban leköti a figyelmemet, el is indul, kicsit lustán, ráérősen. A pasi vigyorog és az arca átrendeződik, ha nem beszélne alpárian még bizalomgerjesztőbb is lehetne, egészen másképp néz ki ahogy oldalra húzódik a szája. Persze még mindig vad és veszélyes. *-Úgy gondolja? Mindig is szerettem volna lovagolni, de nem volt rá alkalmam és lehetőségem. *A nyerítésre nem számítok és össze is rezzenek, fogalmam sincs mit jelent ez a lovaknál, nem tudok lóul, de ha a fószer mondja, hogy tetszem neki, akkor biztosan most bókolt.* -Megsimogathatom? *A lóval is biztosan úgy van ahogy a kutyákkal. Találkoztam olyan gazdikkal akik nem szerették ha idegenek simogatják a kutyájukat, úgy gondolták akkor mindenki mást is közel engednek magukhoz, példának okáért a betörőket, nem hallottam ugyan házőrző lóról, de sosem lehet tudni. *-Jolly Joker, remek név. És a magáé? *Lekapcsoltam a vészcsengőt, csak nem akar egy paripa előtt hidegre tenni, ez mondjuk elég idétlen gondolat, de ha távol is vagyunk a legtöbb járókelőtől, azért elég nyílt színen, és nem valószínű, hogy kockáztatna…ha tényleg Ramos embere. Valamiért azonban nem gondolom már ezt és ahogy közelebb lépek….igen, közelebb lépek a lóhoz és a férfihez, magamat is meglepve ezzel, egyre kíváncsibb vagyok rá. Érdekelne honnan származik és milyen élete volt eddig, hogyan lesz egy édes, imádni való kölyökből egy durva és vad kinézetű férfi, aki láthatóan szereti az állatokat, legalábbis a lovakat biztosan. Elég ellentmondásos. Ha nincs kifogása ellene, félve ugyan mert a paci hozzám képest óriás és már csak ezért is félelmetes, hiszen egyetlen mozdulattal ledöntene a lábamról, a feje felé nyúlok. Oda ahol a férfi simogatta meg az imént, a két szeme között. Az izgalmam sokkal nagyobb mint a félelmem.*


Achilles & Bessie


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Szer. Júl. 20, 2016 7:45 pm

- Lehet, hogy jobb, ha kijön...
Egy fincsi rántotta romlott tojásból, na, az ne maradjon bent! Nem fogom passzírozni a gyomrát, de ha ki akarja engedni a kisrókát, hát okádjon, nem fogok odébb menni. Fura nő ez, fura érzések dúlnak benne. Fosás és kíváncsiság. Mint Amerika felfedezése, az ismeretlen iránti vágy és a félelem, hogy milyen lesz.
- Maga is sportol valamit?
Össze-vissza beszél. Én hoztam zavarba a stílusommal. A maffiában mindez tök jól működött, a vándorutamon is, meg a magányos életemben, de ahogy sűrűsödnek körülöttem a dolgok, érzem, hogy finomítani kéne. Ha ez a buzi düh elmúlik egyszer, akkor fog is menni, de addig idegességemben jól megmondom. Jolly Joker enyhíti a dolgokat, ahogy jön barátkozni.
- Jaja, már vágom minden rezzenését. Tudja, egy ló valójában társ is, nem jármű vagy sporteszköz. Ugye, haver?
Megpaskolom a ló nyakát és átkarolom egy pillanatra. Jó öreg partner, már majdnem egy éve velem van. Hűséges, amíg kap kaját, én meg jól tartom. Állat az állattal jól bánjon!
- Persze! Csak ne mutassa, ha tele a tanga, mert támadásra gondol.
Aki fél, az már a retorziótól fél. Nem tiszta a szíve. Ezt jelenti lóul, ha odakap egy bizonytalan simizésnél. Nem szívesen hívnék mentőt, úgyhogy ha valami nem stimmel, azonnal elzavarom a kiscsajt. Amúgy meg barátkozzon nyugodtan. Figyelem, milyen a lovammal, hogy közeledik, mit érez. Lenyűgözi, mint általában a nőket. A férfierőt látják benne.
- Pedig nem is én adtam neki. Achilles Kilpatrick, üdv!
Kezet nyújtok és ha adja, a kis kacsója el fog veszni az enyémben, Nem ropogtatom szét, csak kicsit megszorítom, abból is érzi, hol a helye. Izgul, ez az első találkozása egy pacival. Sokan vannak úgy, hogy nem tudják, mit hagynak ki. A természet érintése csodálatos. Először féltem a dzsungeltől, de aztán kezdtem komálni. Annyira, hogy utána már városban volt szarabb élni. Jolly Joker barátságos, jól tűri a simogatást, sőt szereti. A szőrét még mindig rángatja, a rovarokat hessegeti így el.
- Na, te geci! - horkanok fel és leveszek egy ujjnyi vastag kullancsot az oldaláról, majd odanyomom a nő orra elé. - Nyugi, emberre nem megy át.
Röhögök egyet és ledobom a földre a dögöt, majd széttaposom alaposan, hogy eldörzsölődjön a parti porban.
- Itt lakik vagy csak nyaral?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Csüt. Júl. 21, 2016 7:56 am

Achilles & Bessie



*Egy kicsit megkönnyebbülök attól a tudattól, hogy elhitte a gyomorrontást. Eszem bogában sincs kiadni magamból a reggelimet, de tény és való, a hirtelen fellángolt félelem attól, hogy lelepleződöm, követ növesztett az emlegetett szervembe. Megingatom a fejem, jelezve, hogy ez nem fog megtörténni, tényleg nem olyan vészes és magamban hálát adok mindennek aminek csak lehet, hogy elnapoljuk ezt a témát. Épp eléggé belekeveredem e nélkül is a hazugságaimba, mostanság tudatosult bennem a régi, gyerekkori figyelmeztetés erről és a sánta kutya kölcsönhatásáról. *-Szeretek úszni és szoktam is rendszeresen habár….*A sebesen sodródó folyóra nézek egy pillanatra és megborzongok újból. A hideg víz gondolata nem dob fel.* -nem ilyen hideg vízben. Jobban preferálom a tengert vagy a csendes tavakat. *Végre valami amiben nem kell álinformációkon agyalnom, nagy kérés lenne a sorstól ha ezen a vonalon maradnánk? *-Igen, tudom. Okos állatok és hűségesek. *Mindig is szerettem volna egy kutyát ha már lovat nem kaptam, a kis kertünkben nem érezte volna jól magát, egy lovardába elmenni pedig nem igazán tellett akkoriban. Nem csak arról szól, hogy elvisszük a gyereket lovagolni, vagy csak megpaskolni az állat fejét, oda költeni is kell. Nyereg, lovaglócsizma, ruha, és minden egyéb ami még hozzávaló. Később amikor apámnak már telt volna rá, másra fordítottam az időmet. Talán most, hogy nincs dolgom egy ideig és állam bácsi bármibe belemegy csak tanúskodjak, kihasználhatnám a lehetőséget. Már nyúlnék a ló feje után de egy pillanatra megtorpan a mozdulat, meglepve nézek a fószerre és persze önkéntelenül is kibukik belőlem a kérdés, az a kérdés aminek nem kellene.* -Honnan tudja, hogy tan….*Ebbe belemásztam. A fenébe is, hogy mindig zavarba kell hoznia. Arcom pírja és összehúzott szemöldökeim között kissé dühös pillantással nézek rá, de a megkezdett mozdulatot folytatom és végre elérem a ló fejét.* -Elég lett volna azt mondani, hogy ne mutassam ki a félelmemet, ha van.*Összeszorított fogaim között szűröm át a rendreutasítást. Nem az én világom az biztos, egyáltalán nem. Közönséges és alpári, mégis….na nem mintha a macsóság bejönne és ez a beszédstílus sem azt mutatja, valami húz hozzá. Ez pedig bosszant. Az ujjaim alatti selymességre koncentrálok, a finom szőrszálak simaságára, a bőr rezzenésire, a pislogásra. A szabadságot érzem a paripából áradni függetlenül attól, hogy van gazdája. Persze ha vadló lenne a közelébe sem mehettem volna. Szép és nemes állat, az izgatottság alaposan meglódítja a szívem ritmusát, még levegőt is elfelejtek venni. *-Az nem baj, akkor is jó név.*Elmosolyodom, a hirtelen düh elszállt, újra jó kedvem van, de azt hiszem ez most csak a lónak szól.* -Örvendek, Elisabeth Smith….Bessie.*Életem során számtalanszor bemutatkoztam és nyújtottam kezet a másik félnek, ez a berögzült mozdulat már reflex, és nem is hezitálok mikor a kezemet az övébe csúsztatom. Apró fintor kíséretében szorítom meg a magam határozottságával de még nőiesen, de próbálom gyorsan kiszabadítani a nekem szánt satuból. Nem fájdalmas de nem is kellemes. Inkább figyelmetlennek semmint szándékosnak gondolom a szorítást, nem látok bele mást mint ami. A lóval foglalom el magam jobbára, de nem tudom figyelmen kívül hagyni a sokadszorra előkerülő, egyre erőteljesebb személyiség kinyilatkoztatást.* -Hééé! Megkérhetném, hogy hanyagolja az ilyen szavakat? Nem illik egy hölgy jelenlétében ilyen alpári, vulgáris….szóval közönségesen beszélni és ne mondja nekem azt, hogy nem vagyok hölgy mert sikítok. Ez a poén már szakállas.*Toleráns vagyok, nagyon sokáig képes vagyok tűrni, de ez már nekem is sok volt. Hátra kell lépnem mert az ingerült hangom a lovat is megijeszti és nem szeretném ha leharapná az ujjamat. Nem mintha tele ment volna a tangám, de jobb az óvatosság.* -Vigye innen azt az izét! Ezt belőle szedte ki?*Már a vérszívóktól való undorom miatt lépek még hátrébb és rántom el az újra simogatásra, megnyugtatásra emelkedő kezemet. Nem hiszem, hogy a kullancs nem megy át az emberre, jelen esetben rám. Ha belegondolok, hogy még én akartam felülni egy ló hátára, közben meg tele vannak ilyen dögökkel.* -Nyaralok, lakom, nem mindegy amikor ilyen dögöket dugnak az orrom alá? Itt lakik vagy csak nyaral? *A széttaposott kullancs felé fordulok és meredten nézem a hulláját, már ami maradt belőle. Nos, nem sok, csak némi szörnyű színű és állagú paca.  *

Achilles & Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Vas. Júl. 24, 2016 10:43 am



A gyomrában tényleg van valami szar, mocorog, hangokat ad. Aztán lehet, hogy csak idegesség, mert az aztán van benne dögivel! Parás egy csaj, a pofám ráhozta a frászt. Nem ritkaság.
- Na ja, ebbe még belefagy az ember.
A tenger. Szép kis tavak. Uszodába nem mennék, ha ilyenekben is lehet úszkálni. Én is bírom a tempózást, Mexikóban is volt hol, meg amerre azóta jártam, ott is. Sőt, imádom a vizet! Ez is megfelelne amúgy, nem gáz, hogy geci hideg. Nekem nem, de a csaj kockára fagyna benne.
- Úgy bizony. Néha önfejűek, de meg lehet nekik tanítani, ki a főnök.
Valamennyit csak konyít a lovakhoz. Barátkozhat, én se ellenzem, Jolly Joker meg egyenesen azért jött ide. Fene tudja, mit érez ilyenkor. Néha kiszúr 1-1 embert és azt nagyon körbeudvarolja.
- Höhöhöhöhö! - röhögök harsányan a ráspolyos torokhangomon.
Ezt a szőke gondolatot! Majdnem kimondta. A pirulásával együtt még viccesebb. Behalok rajta, komolyan. És elérte, hogy nem idegesít! Na, ez a nagy szó a mostani dühös időszakomban. Jolly Joker jámboran odahajtja a buksiját. Azért figyel közben, a nőt nézi, de nyugodt.
- Így is megértette...
Legyintek egyet, aztán még egyet nevetek. Finom kis hölgy. Kíváncsi vagyok, meddig bír velem beszélgetni. Még 5 percig vagy akár tízig? Visszavehetek, mert nincs okom rá, hogy bunkóskodjak, de ami jön, az jön. Elnézem őket, ahogy barátkoznak, felmérik egymást. A csaj teljesen beindult. Nem lepődnék meg, ha holnap elmenne a lovardába.
- Tényleg szerencsés lapjárásom volt, mikor kifogtam őt!
Jó név, persze. Illik hozzá. Meg hozzám is. Kártyázni is szeretek amúgy, a seregben nyomtuk ezerrel. A kézfogás nem volt elsöprő, mégis zavarja. De kis kényes! A biztosítékot a kullanccsal verem ki. Hú, ez aztán a hiszti! Ade is tudott ilyeneket, ha rajta volt a pirosbetűs gyásznap. Nem bírom, kiröhögöm. Reszelősen, mélyen, de röviden. Csípőre teszem a jobb kezem, míg balommal a ló oldalát ütögetem, ahogy szereti. Mintha ügetnénk, csak akkor a lábammal pöckölöm.
- Leesik a függő a füléről, amivel hallotta? Nem a Szenátusban vagyunk, ez itt a való élet, a szeles folyópart, meg egy büdös ló, akit imádnak a rovarok.
Jolly Joker prüszköl egyet és dobbant. Nem tetszik neki a hangnem. Nem az enyém, azt már megszokta. A csaj hisztije zavarja. Megrázza a fejét és nyerít az ég felé. De nem lép el. Annyira nem ijedt meg.
- Nyugi már, baszki, mondom, hogy nem bánt! Volt már magában kullancs? Az egy kis légypiszok, ez meg egy nagy dög. Tök más, egyiknek se kell a másik fajta kajája.
Csak kiszaladt a kötőszó. Le akarom ezt vetkőzni, főleg ha komolyan akarom csinálni a dolgaimat. A bérgyilkolászásba még belefért, békés, hétköznapi üzletbe már nem. A rovaron meg nem tudom, mit pörgünk. Már szétbasztam a talpammal, itt van a kavicsok közt. Legközelebb eskü ráteszem a nyakára! A válaszában még mindig a sértettség trónol. Na jó, baszd meg! Ráállok arra a szarra, hogy ne lássa, mert így sose jutunk semmire.
- Itt lakom. Most fogom beindítani a vállalkozásomat. Eddig vadászboltom volt a szomszéd városban, de azt már unom. Kutyákkal akarok foglalkozni. Maga mit csinál?
Nem vágom, hogy csak a para miatt nem mondta meg vagy tényleg titkolózik? Még lesz rá esély. Most a lovam indul neki és játékosan megpiszkálja a csaj rőzséjét a szájával. Nyitva van, de a fogai nem érnek oda, max nyálas lesz kicsit. Így szokott barátkozni. Aztán megint prüszköl. Kacsintok a nőre, hogy bátran, bátran, mert bejön a lovamnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Kedd Júl. 26, 2016 6:43 am

Achilles & Bessie



*Bólintok, nem folytatom, nem mondom mennyivel jobb lenne most otthon a kellemes, lágy vizű tengerben lubickolni. A  fedő sztori szerint Montanából jöttem és ott azért nincs olyan jó idő mint Floridában. Ehhez tartom magam, bár roppant nehéz egy beszélgetés közben arra figyelni mit mondhat az ember lánya. Nem zárkózhatok be a lakásba hónapokig, muszáj kimozdulnom és Big ügynökön kívül mással is társalognom, különben megbolondulok. Ismerkedni kell, beilleszkedni, legalább addig amíg a szövetségiek itt etetnek a fenével. Jolly Joker jobb társaság mint a gazdája, legalábbis ami a beszédet illeti, mivel azt nem tud és nem traktál alpári kifejezésekkel. Nagyon ritkán káromkodom el magam, ahhoz sok kell, hogy kicsússzon a számon olyasmi aminek nem kellene. Mivel az édesanyám kis koromban meghalt, az apám nevelt, ő nem fektetett nagy hangsúlyt a finom és nőies dolgokra, de a nagyszüleim igen. Az anyai nagymamám igazi hölgy volt, az ő ősei a Mayfloweren érkeztek Angliából….bár nem bizonyított tény, a családfát nem sikerült kikutatni pontosan, de a nagyi meg volt erről győződve és roppant büszke volt rá. Míg élt, ő nevelt nőnek, olyannak aki nem káromkodik, aki úgy ül le, hogy nem látni a szoknyája alá, öt órai teáztunk és scone-t ettünk hozzá. Érthető, hogy meglehetősen zavart a férfi stílusa amihez a tanga emlegetésekor harsány röhögés társult. Röhögés és nem nevetés, és a kettő között nem finom árnyalatnyi különbséget éreztem. *-Nem lehetett nem megérteni. *Azért mert nem beszélek úgy még értem miről van szó, nap mint nap találkoztam ilyen kifejezésekkel, ismerem a különböző szlengeket is, csak nem használom. *-Örülök, hogy feldobtam a napját.*Savanyúan jegyzem meg egy fintorral az arcomon. Nem is értem miért nem hagytam még faképnél, a paripa társasága nem lehet elég ahhoz, hogy maradjak és nincs bennem vágy aziránt, hogy megismerkedjem a kivételes szókincsével. *-Szerencse, hogy nem számos lap volt a kezében. Bár ha pókert tartott a kezében, az is jó név lett volna.*Női lelkem nem kapott még eleget, igazán nagy kérés, hogy ne használjon olyan szavakat mint amit kimondott? Még gondolatban sem mondom ki.* -Igen, majdnem, eléggé remeg a maga szókincsétől. A való élet nem feltétlenül jelenti azt, hogy úgy is kell beszélni. Társaság függő.*Felőlem aztán beszélhet egy kocsmában úgy ahogy akar, odavaló, legalábbis szerintem, de ezzel a szöveggel kinéznék egy jobb helyről. Sőt! A főpincér már ki is rakta volna a szűrét, ha valahogy bekeveredett volna….de nem, be sem engednék. Leparkolja a lovát a parkolóóra mellett és viszi magával a vállán a nyerget mint a vadnyugati filmekben? Azt mondják a gazda olyanná válik mint a kutyája, jelen esetben a lova, de ez fordítva van azt hiszem, mert ugyanolyan harsány nyerítéssel tüntet ki mint a gazdája. El is kapom a kezem mikor felnyerít, én meg az újabb kötőszóra a fejemet. Mint akit állcsúcson vágtak, ledermedek, a szemeim tócsányira kerekednek. Sosem hagyja abba? *-Nem…nem volt….akkor is undorító.*Mindegy minek nevezi, minden bogár undorító, egy szúnyog is ahogy szét van kenve a falon. Szerencsére feltalálták az elektromos szúnyogriasztót és nem kell a kézi legyintéssel élnem, valahányszor beóvakodik egy a lakásba. Itt még egyel sem találkoztam. Ettől a stílustól még a lovat is elfelejtem, ő azonban engem nem. Elkapom a tekintetem az újból megtaposott de most már eltakart kullancsmaradványról és a hajamban matató lóra emelem. Hogy mit lát a tincseimben csak a jó isten tudja. Elhúzom a fejemet és a kezemet teszem az útjába, nyálas és még ki tudja  - bele sem merek gondolni – milyen lesz a tenyerem tőle. *-Ó! Nem bírták a vevők a stílusát és csődbe ment? Igaza van a kutyák lelke nincs ráhangolva a mocskos szavakra. *Elmosolyodom. Egy kis elégtétel tölt el az engem ért verbális inzultus megbosszulása miatt. A kérdésen gyorsan kell gondolkodnom, nem fogom elmondani, hogy éppen egy börtönben ülő drogbáró emberei elől bujkálok egy a férjemnek mondott szövetségi ügynök társaságában, arra várva, hogy jól bemártsam a Ramos nevűt a hatóságok előtt. Apropó ügynök. Hová tűnt Big ügynök? Lopva az út felé pillantok, hátha egy bokor mögül les, de úgy tűnik vagy nincs a közelben vagy messziről nem ítélhető veszélyesnek a helyzet. Pedig eléggé bérgyilkos kinézete van Achilles Kilpatricknak. *-Jelenleg nincs munkám*Ez igaz is.* -De ha gondolja szívesen adok néhány illemtanórát.*Megpaskolom a ló nyakát, beletörlöm a szőrébe a nyálas tenyeremet, viszont kapok az arcomra. Ló puszi. Remek. *-Áááóóúúú! Maguk megérdemlik egymást.*Nem szoktam még hozzá ehhez. Ha gyerekként visznek el egy lovardába minden bizonnyal még élveztem is volna. Szó se róla, össze tudom magam piszkolni, azért annyira nem vagyok kényes, de nem gondoltam, hogy egy ló puszi ennyire nedves. A táskámban kutatok zsebkendő után, és hamarosan elő is kerül egy hófehér, csipkés szélű, nem papír zsebkendő.*

Achilles & Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Kedd Júl. 26, 2016 8:54 pm

Kimért ez a bige, olyan, mintha nagyon megfontoltan válaszolna minden kérdésre. Mintha egy kibaszott állásinterjún kéne csontig benyalnia. Ehh. Már nem csíp, megriasztottam a stílusommal. Faszomat... Tök szórakoztató egyébként. Bírom az ilyeneket, akiket csőbe lehet húzni, de aranyosak egyébként. Tényleg feldobta a napomat! Nem akarom azért kihajtani az életből, nem erről fog szólni a társalgás, de ez most jól esett. Talán a nagy pirulásban kibukkan, amit rejteget.
- Mondjuk Treff Hetes? Még Mexikóban volt egy cimborám, az ő lovát hívták így.
Az egy barna, szőke sörényű szépség volt és a seregben szolgált a gazdájával. Hülye név amúgy, mert az egy tök középszerű lap. Csak a ritmusa jó, az értelme nem.
- Nem a lófaszt! Harc az élet, a harcosoknak pedig keménynek kell lenniük.
Átvitt értelemben is igaz, meg úgy is, hogy az én öklöm hamar eljár. A nőt azért nem verem pofán, ahhoz sok kell. Legutóbb azt a Victoria nevűt agyaltam volna meg, de őt is azért, mert hasonló erőkategória, mint én. Ezt itt meglegyinteném, átrepülne a túlpartra. Azt azért mégse, meg nem is lehet komolyan venni a vádjait. Egyszerűen szarok a finomkodásra, mint általában. Tudom, hogy nem kéne, de a vérem visz rá.
- Hohó, csigavér, pajti! Nem bánt a csajszi, csak betojt.
Megint elvigyorodom, rá a nőre. Nyugtatólag paskolom a lovat, úgy, ahogy szereti. Megborzolom a sörényét, mire ő megrázza a fejét. Jól van, elmúlt a dili.
- Szerencsés, hogy nem szeretik a vérét.
Azok a kis szarok csúnya dolgokat terjesztenek. Bennem volt, nem is egy és még sok más is. Egy rabszolgatelep nem a tisztaságról volt híres, a dzsungel meg főleg. Mocskos, hangos, nyüzsgő és veszedelmes. Már emberként farkastörvények szerint kellett élnem. Ezt sose fogja megérteni egy steril városlakó.
- Szép a haja, de őt a szénára emlékezteti. Azt is szereti így kapkodni.
Látom, hogy a csaj nem érti, mi van, ezért szolgálok egy kis magyarázattal. Másrészt meg a tanult lovak tudják, hogy ha az ember füle után kapnak, abból barátság helyett operáció lehet. Ez viszont ártalmatlan játék, a hajhúzásba még senki nem halt bele. Ha a skalpolást nem számítjuk ide...
- Annyit nem voltam a boltban, én csak vezettem, meg szerveztem. Most komolyan, el tudna képzelni a pult mögött?
Szolgálni a népet? Francokat, inkább ástam a medremet, hogy szépen folyjon a folyóm. Eladó meg mindig akadt. Akkor csúsztak el a dolgok, mikor az egyik leghűségesebbet betalálta az az új banda, amit vagy 2-3 nap után seggbe rúgtam és elhúztak a fenébe. Utána már nem lett stabil munkaerő, meg mehetnékem is volt, úgyhogy lehúztam a rolót.
- A kutyák vágják a lényeget. És maga?
Tudom, hogy nem. Szarok a kis szurira, aminek szánja. Vak a csaj, a felszíntől ijed meg. Egyesek szerint szóval is lehet úgy bökni, mint egy pillangós bicskával. Marhaság. Gyengeség. Valamit viszont én is meglátok és nem tetszik. Úgy 500 méterre egy emlegetett szamár eb lohol. Olyan játszótéri keverékféle, barna és szürke színekben játszik, egy német juhász és egy labrador vonásai keverednek benne. Egész nagy termetű, a feje kicsit nagyobb is a kelleténél. Kár érte. A szemei keresztbe állnak, nyálcsíkot húz maga után és fura a mozgása. Morog, ugat és ide érezni a dühét. Haragban áll a világgal, mert fájdalmat okozott neki. Baszki. Még messze van, figyelek, de semmit nem teszek. Ennek nem használ egy odavágott kő, már elszállt az agya. Ismerős...
- Azt én is adok! Első szabály: ne húzgáld az oroszlán bajszát, baszd meg!
A farkasom felmorran, mert a csaj most már idomárnak érzi magát, parancsolgatni akarna, utat mutatni. Az meg úgy kell, mint üvegesnek a hanyattesés. A hangomon is érezni a dühöt és az arcom is elkomolyodik, fenyegetőbbé válik. Az igazi ok persze nem egy satnya pina pofázása, hanem a kutya, aki közeledik. Pajti, jól beszoptad! 250 méter. A szemeim időnként odatévednek, de inkább Bessie-t figyelem, mert ő van közelebb.
- Ezt jól látja. De most már puszipajtások.
Jolly Joker a legjobb fej ló, akit valaha ismertem. Nála közvetlenebben még nem ültem. Egyszer megjárja, hogy ilyen nagy a szíve. Bessie-vel tényleg barátok lettek, ezek után szerintem már várja, hogy elvigye egy körre. Ha nem esik le, én nem is bánom. Röhögnék a kényeskedésen, de a helyzet fokozódik, ezért nem tudok. Az eb felgyorsít, most már rohan. Becélzott minket. Amíg Bessie azzal a textil szarral babrál, Jolly Joker nyerít. Ez az ijedtebb, aggódó nyerítése. Dobbant is és hátrálni kezd. Na jó, ez már nem tréfa, a dög mindjárt itt van.
- Mögém, chica! - szólok mexikói csajnak nevezve a nőt és karommal arrébb tolva gyors lépéssel a háta mögé kerülök.
Előre rohanok, hogy esélye se legyen elérni a lovamat vagy a nőt. Begörnyedek, hajlított térdekkel, előre dőlve várom, hogy a kutya támadjon. Akkor pedig megteszem, amit kell. Kinyírni nem fogom, a veszettség úgyis megteszi csórival, de azt se hagyom, hogy iderondítson. Mikor már csak 1,5 méterre van, megáll, ugatni kezd, majd mellső lábait előre feszítve felveszi az ugrásra kész pozíciót. Megvan az ellenfél. Engem akar megmarni.
- Ááááááááá! - akkorát ordítok, hogy egy normális kutyát már a hangerővel, a nagy tüdő nagy strapabírásának megmutatásával menekülésre késztetnék, főleg, hogy az energiáimat is ráeresztem.
Lelapul, de elmentek nála otthonról, úgyhogy nem tágít. Ugrik, én pedig mozdulok és vicsorítva kerülök mellé. Utánam kap, de gyorsabb vagyok. Csak egy ügyes és tapasztalt ember képességét mutatom, semmi természetfeletti. Hülye azért nem vagyok! A nyakszirtjénél fogva elkapom és a kavicsok közé nyomom. Az energiáimmal továbbra is préselem. Ugat, ugat, majd lassan nyüszíteni kezd. Erősen tartom, nem tud megmarni, sem megkarmolni.
- Van telefonja? Szóljon a zsaruknak, hogy itt egy veszett kóbor - mondom Bessie-nek és közben legalább úgy vicsorgok, mint akit leszorítok a kergekórja miatt.
Szegény már nem éri meg a holnaputánt, de lehet, hogy a holnapot se. Amíg ki nem jönnek, addig tartani fogom. Jolly Joker még mindig nyugtalan, de ha Bessie mellette van, akkor egy kicsit jobban fogja érezni magát. Veszélyes a város. Feltűnt, hogy a csajszi is nagyon keres valakit, mintha számítana egy féltékeny férjre vagy valami orgyilkosra, aki rá vadászik. Vagy csak valakire, aki megmenti a bunkó mexikóitól. Helyette kapott egy veszett kutyát. Na, szép.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Pént. Júl. 29, 2016 7:54 pm

Achilles & Bessie


-Mondjuk négy hetes és nevezhetné Pókernek. *Mexikó emlegetése a frászt hozza rám. Ugyan Ramos főhadiszállása nem ott van hanem Cartagena-ban, de Mexikót sem hagyta ki az üzleteiből, másrészt onnan sokkal könnyebb bérgyilkost ugrasztania és tudom, hogy ott is vannak magas rangú kapcsolatai akik közül páran szintén nem örülnének annak ha kiteregetném a szennyest a bíróság előtt. Talán Európában kellett volna meghúznom magam. Achilles Kilpatrick számlájára egyre több mindent írok a tudta nélkül, a vad kinézetén és a közönséges szóhasználatán kívül odakerül feltételesen a bérenc gyilok extrém hivatás is, de mivel elvileg élhet azzal a jogával, hogy amíg nincs rábizonyítva addig ártatlan, nem kiáltok Big ügynökért. *
-Ó! Szóval keménynek lenni azt jelenti, hogy ordenáré módon beszélünk, vagy az ocsmány szájtól lesz valaki gránit? *Olyan gyakran és könnyedén használja a sajátos kötőszavait, hogy felmerül bennem a gyanú, miszerint az anyanyelve. Van annyi eszem, hogy nem kérdezek rá a drága mama nemzeti hovatartozására, még bírom az életem. Sőt! A halál gondolata is a frászt hozza rám, szóval ezt a betanult képletes mozdulattal söpröm félre. Nem megyek bele lelkileg az elmúlásba, mert abból helyre kis roham lenne, az pedig pont most nem hiányzik. nem mintha máskor két kézzel kapnék utána. *-Köszönöm, de a korábban emlegetett alsóneműm patyolat tiszta. *Tudom mire gondol, nem vagyok szőke, még nem festve sem, de ha már ő megpróbálja felborítani az irodalmi angolom egyensúlyát, akkor én is borzolhatom a kedélyeit azzal, hogy következetesen kiforgatom a szavait. A paripa egyelőre jobb társaság mivel nem szól vissza, hirtelen támadt vadsága is csupán az én ijedtségemnek szól, valószínűleg nem szokott hozzá a baritonnál magasabb hangokhoz, Achillesnek pedig van bizonyos rekedtes, dohányfüstön és whiskyn érlelődött, szakadékmély rezonanciája, ami nem mellesleg felturbózza időnként a borzongásomat. Nem is értem miért vagyok úgy oda érte, sosem bírtam ha valaki úgy beszélt ahogy ő, nem mintha problémám lett volna a társadalmi különbséggel, nem szálltam el magamtól sosem. A sarki boltossal is remekül el tudok beszélgetni, és a postásfiú is rendes ember, sőt! Floridában a part közelében, a mólóknál vannak hajléktalanok is akik ott húzzák meg magukat, még velük is jóban voltam míg ott laktam, de ők mind normálisan beszéltek, nem voltak menetrendszerűen visszatérő kötőszavaik melyektől a hideg rázott. Nem is tudom eldönteni, hogy Achilles szórakoztat vagy felbukkant belőlem valamilyen káromkodás felé hajló perverzitás amiről eddig nem tudtam megfelelő stimuláció híján. Ezt a gondolatot nem feledve teszem félre, legyintek a kullancsok ferde ízlésére és a hajamat mentem. *-A szénának egészen más színe van, vagy az égettet szereti? Az enyémet ne kapkodja. Bolond egy ló. ~Mint a gazdája. Igazán megérdemlik egymást.~*Végignézek rajta, még a legnagyobb jóindulattal sem tudnám elképzelni a pult mögött amint éppen másokat szolgál ki. Még egy tetováló szalonban sem reklámembernek, de vad motorosnak még elmenne, lehetne a banda főnöke, a kora meg van hozzá. Miután visszakaptam a hajamat megrázom a fejem, nem csak azért, hogy zilált tincseimet így a helyükre kényszerítsem hanem, hogy egyetlen egyezményes mozdulattal válaszoljak a kérdésére. *-Ha néha emberi nyelven beszélne, jobban érteném.*Nagy meló lenne jó modorra nevelni, de nem lehetetlen. Persze nem csinálnék belőle öltönyös ürgét, úgy nézne ki nyakkendőben és feszes kétrészesben, mint egy kutya hálóingben. Idétlenül. Még nem jutottunk el a társalgásban oda, hogy a felszín alatt valami mást is észrevegyek, pedig biztosan van. Mindig van, csak nem mindenkinél érdemes kapirgálni. Már-már azon vagyok, hogy nekiveselkedjek de ló és kutya után jön az oroszlán, kész állatkert. A mondat végén nekem szóló - ezt feltételezem, mert csak ketten vagyunk, aki érti is az emberi kommunikációt - felhívással egybekötött jó tanács kissé kiborít. Nem az oroszlános rész. Az ajkaim elnyílnak, a szemeim kikerekednek mint a telihold, de nem érek rá nyaralni és agyalni egy frappáns és újra odavágós válaszon mert az események megszaporodnak. Először csak az tűnt fel, hogy a drága rossz férfiember elnéz mellettem. Azt már megszoktam, hogy a szemeim helyett lejjebb helyezik a hangsúlyt, na de a fülem mellé az már pöttyet furcsa. Én persze nem látok, nem hallok magam mögé, csak a mérges hang jut el hozzám ami miatt hátrébb is lépek, mégis kapok az arcomba néhány lócsókot amit igyekszem letörölni. Nem vagyok bacifóbiás, de Jolly Jokernek nem csak a neve erőteljes hanem a szájszaga is és ez nem épp a legkellemesebb parfüm amit magamra kívánok. Tekintetem elsötétül a további szavakra, sajnálatos módon gyakran nem tanulok a saját hibáimból és jobbára a hangulatom után megyek ami most nemhogy lohadna a fenyegető él miatt inkább csak burjánzik tovább. *
-MIVAAAAN!?*Tanácstalanul toporgok és nézek körbe mint John Travolta a Ponyvaregényben, majd picit dőlök a kavicsos homokba mikor maga mögé utasít, ugyanis megtalálom a korábbi ágat és most abszolút útban van, formás fenekemre pottyanok, kavicsok nyomódnak a bőrömbe és a húsomba. A paripa nyerít, a nem is olyan távoli messzeségben kutya csahol, Achilles artikulátlanul ordít, én sikítok, szóval pillanatok alatt meg van az opera. Nem is tudatosul bennem, hogy a pasi szerintem mekkora őrültséget csinál, mire a kutya már a földbe ágyazódott a keze által. Még mindig csak bámulok felé, kapkodom a levegőt és nem jut eszembe, hogy bárkit is felhívjak, főleg nem Big ügynököt. Ott kellene lennie a bokrok között, fatörzsnek álcázva, vagy papírvékonyan a járdalapok közé bújva, de amerről várnám, semmi mozgás. *~Milyen tanúvédelem ez? Felőle meg is halhatnék, ha nincs itt a lovasember.~*Eljut hozzám az utasítás, miszerint telefonálnom kellene a zsaruknak, szóval hívjam fel a rendőröket. Eljut, de csak a felszínt kapargatja, mivel ezen a ponton a halál és annak minden következménye az elmémbe lobban és tombolni kezd. Sorra veszem a lehetőségeket melyek közbejöhettek volna és nem érdekel, hogy csak „volna” ha Achilles nem itt akar fürdeni a mai napon. Nélküle minden bizonnyal a veszett eb engem marcangolna, s ha nem is halálra de veszettre biztosan. Így is úgy is meghalnék, megszűnnék létezni, nem lenne utánam semmi, nyomom sem maradna, ami kevésbé érdekel, mint az, hogy én nem látom többé a napot, a felhőket, nem érzem ahogy a szél cirógatja az arcomat, nem tudok majd a világ fejlődéséről, nem lesz tudomásom az elnökváltásról, új szomszédokról, arról hogyan él majd a családom nélkülem, egyszóval ki leszek vonva a forgalomból egyszer s mindenkorra. A légszomj elkap mint hurrikán a háztetőt, szédülök, kezd elsötétedni a világ anélkül, hogy a tudatomat veszteném, pedig most szívesen eldobnám magamtól. A roham kibontakozik, én pedig megadom magam. Csak peregnek a képek lelki szemeim előtt arról, hogyan változik a világ nélkülem, miközben a testem a föld alatt nyugszik egy koporsóban, vagy már nincs is, mert porrá lett és a szél fújja szana és széjjel. Nem érzek, nem látok, nem hallok az örökkévalóságig. Amit nem látok az a sápadt arcom, halálra vált,  semmibe meredő tekintetem, kapkodva emelkedő és süllyedő mellkasom, a kavicsokat görcsösen markoló ujjaim és a mellettem nyugtalanul kapálódzó paripa.*

[/color]


A hozzászólást Catherine Benedict összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 31, 2016 8:29 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Pént. Júl. 29, 2016 11:41 pm

- Höh, ez jó!
Most nem a csaj kárán röhögök, hanem a poénján. Rögtön négy laprón elnevezni a lovat. Ez jó vicc. Az meg még inkább, hogy poénkodik és közben mindjárt elájul, úgy fél. Nyilván Mexikó említésétől. Biztos valami jóféle bűnbandához sorol gondolatban. Talált, süllyedt, de persze nem vallom be.
- Hát maga nagyon nem az...
Hiszti. Nem tudom komolyan venni és magyarázni se fogom tovább, mert már kétszer elmondtam. Letörik a körme a kis kényeskének. Vissza akarom én fogni magam, mert nem beszéltem mindig így. Elvadultam kissé, tudom, de egy darabig így is lesz. Azt viszont kezdem unni, hogy halálra rémül, mikor nem is ez a szándékom. Oké, tisztel, érzi a nagyobb erőt, de ne essen hanyatt nekem! Tele az a gatya, barna a popsi, hiába tagadja.
- Nem hülye, tudja, hogy a maga feje nem kazal. Csak ezt is ugyanúgy lehet kapkodni. Ha tovább simogatja, abba fogja hagyni.
A lovamat azért nagyon bírja. Plázacica vagy faszom tudja, ki ez, de mégis talált valamit a nyers erő hordozójában. Úgy van, ahogy mondtam. Ez csak csalogatás, játék és ha Jolly Joker megkapja, amit akar, nem a csaj haját zabálja. Kicsit alább hagy a fosás, a ló legalább kizökkenti. Azt viszont nem bírja ki, hogy hecceljen!
- Szart se ért...
Kamu. Úrihölgynek képzeli magát. Jól meg kéne döngetni, akár egy ilyen koszos folyóvízben, utána értené az én emberi nyelvemet is. Nem hinné el, de néha öltönyt is felveszek és akkor szeretem is. Amúgy minél kevesebb a cucc rajtam, annál jobban érzem magam. Olyan falkában nőttem fel, ahol nem sok mindent hordtunk, még emberi alakban sem. Elsőre nekem is sok volt, de aztán ráéreztem a természet ízére.
A duhaj társalgásunknak a veszett eb vet véget, ahogy közeledik. A csaj semmit nem sejtett meg, hiába tekintgettem hátra. Naivnak tűnik, nem csodálom, hogy mindentől parázik. Még egy baszdmegtől is tátva marad a szája. A röhögésemet belém fojtja a kényszer, hogy cselekedjek. Még hallom, ahogy puffan. Ezt a kétballábast, geci! És még sikogat is! Nem kell ide beteg kutya, képes álló helyzetből elhalálozni. Na de azért...
Egy kutya, főleg egy beteg példány nem érhet fel egy vérfarkassal, úgy természetesen elkapom. Hamarosan már belepréselem a folyópartba. Mikor felnézek, meglátom a seggén ücsörgő puncit. A lovam aggódik, érzem rajta. Odamegy és a lány fejét piszkálgatja, de óvatosan. Dobbant, de most nem dühében, hanem félelmében, hogy az új barátjának valami baja lett. Hozzá hajol és a szájszag megint ott lesz, akármilyen kellemetlen.
- Hé, kisanyám! Oké a buli, tartom a srácot. Szedje már össze magát!
Csak seggel és bámul és ha eddig volt tiszta rész a tangában, most már nincs. Az életét mentettem meg. Bár képes lett volna hanyatt esni és szétzúzni a saját koponyáját. Baszki, egyre szarabbul van. Sápad, száll ki belőle az élet. Valamit tennem kell, mert kutyát szorongatni és beteg pinát seggbe rúgni úgy, hogy helyre álljon, na, az nem megy egyszerre!
- Aludj jól, pajti! - mondom a kutyának és ráverek a fejére egy akkorát, hogy elájuljon.
A mozdulatok megszűnnek, már nem nyivákol, csak kiterül, mint egy hulla. Pedig él. Még egy darabig. Én meg felegyenesedek és minden aggodalom nélkül, lassú léptekkel indulok a csaj felé. Morcosan nézek rá, mintha anyámat ölte volna meg.
- Erről beszéltem. Na, jöjjön már!
A kezemet adom és ha elfogadja, akkor segítek neki felállni. Utána pedig csak nézem, a szemeit, a mozdulatait. Csípőre teszem a kezemet és becsmérlően rázom a fejemet, dobálva a lófarkat. Veszélyes helyzet volt, de ő még jobban azzá tette volna. Kiskoromban még én is tudtam így viselkedni, de aztán megkeményített az élet. Aki ott összecsinálta magát, azt még jobban ütötték az őrök. Aztán a dzsungel, ahol kígyók és nagymacskák leselkedtek ránk. Meg néha vad indiánok. Mire farkas lettem, már acélos voltam, kőkemény vadász, túlélő. A kisujjamból jön az, ami egy városlakónak idegen, mert ő biztonságban élhet, védelemben, rendőrökre számíthat. Hát itt egy se volt. Csak én és ez a szerencséje. Most viszont szirénát hallok. Valaki látott minket, gondolom. Jolly Joker pedig nem bírja tovább, ha felállt a csaj, akkor a vállán áthajolva hozzádörgöli a fejét Bessie ijedt arcához és prüszköl egyet. Ő hamarabb felfogta, hogy elmúlt a veszély.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Vas. Júl. 31, 2016 9:14 am

Achilles & Bessie


*Tényleg nem tudom, hogy most rajtam röhög vagy a poénom tetszett neki. Jó képet vágok hozzá, miközben a hangulatom hullámzik. Zavarban vagyok, immár magamtól mert egyszerre taszít és vonz a pasi, ami nem kicsit furcsa. Nem mellesleg pont úgy néz ki mint akit Ramos szalajtott volna a leölésemre, mégis félre tudom tenni ezt a gondolatot kicsit. Saját ellentmondásaim között vergődve barátkozom lóval és lovasával, egyelőre az előbbivel alakítva ki jobb kapcsolatot, ami nem meglepő mert nem szól vissza és nem borít ki a sajátos szóhasználatával. *-Nos, én nem is szeretnék az lenni.*Olyan messze áll tőlem az amit emleget, mint a bolha attól, hogy megtermékenyítsen egy elefántot. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy igény lenne a részemről mint amilyennek beállítja. Jolly Joker továbbra is a hajam után nyújtózkodik s mivel nem sokat voltam eddig lóközelben, nem is tudom hogyan fogjam vissza, de kapok tanácsot. Naná, mintha ebben lelné örömét. Én persze megfogadom de csak lassan, módjával emelem a kezem az újra simire, nehogy azt higgye, hogy minden szavát megszívlelem. Gyerekes tudom, de egyfajta lázadás is a részemről amiért mocskos szája van és nem is próbálja visszafogni magát. A ló, paripasága ellenére sem makulátlan, pedig azt hittem az olyan állat amelyik csak füvet legel, meg almát, répát majszol annak nem penetráns a szájszaga, de minden imádatom ellenére távolabb kell tartsam magamtól, hogy ne érezzem a szeretetleheletét. *
-Na ezt példának okért értettem. Eléggé egyhangú és könnyen megjegyezhető a szóhasználata ha csak arra gondolok, hogy kimerül a testi nedvek és tettek emlegetésében.*És lőn! Megkapom. Nem emiatt esem a fenekemre, nem az történt, hogy világosság gyúlt az agyamban Achilles kivételes szókincsének fontosságát illetően és meggondoltam magam, majd ennek okán elalélok fenséges személye előtt. Az a fene ág, amit errefelé sikerült kikerülnöm, most a szandálom telitalpa alá szorul és azon továbbgördülve vesztem el az egyensúlyomat. Ehhez ég hozzá kell tenni a tényt, hogy a pasek elszelel mellettem és nekiveti magát valami korcs ebnek. Kit érdekel, hogy lónyállal vagyok alapozva Olay helyett, amikor a kavicsok a fenekembe nyomódnak, Achilles pedig egy kutya torkának ugrik. Kész káosz alakul ki némi opera ária katartikus kicsúcsosodásával. A végét még észlelem, halványan rémlik, hogy Achilles telefont emleget és szarukat, Jolly Joker pedig gyógyító puszival vigasztal roppant nagy aggodalmában, de én immár az örök halál tudatával küzdök. Némi idő kiesik a memóriámból, nem érzékelem, ahogy Achilles leüti az ebet, azt sem, hogy a paripák táltosa a számba lehel életet – vagy halált, szagtól függően – és a hozzám ügető Achilles felém nyújtott kezének látványa sem élesedik ki előttem. Tovább markolom a kavicsos homokot, ujjaim között némi elszáradt gaz is fészket talál, hol elakadó, hol szapora lélegzetvétellel próbálom reflexszerűen visszaállítani az egyensúlyt, inkább kevesebb mint több sikerrel, a szívem dobpergésekkel bombázza csontketrecét, hovatovább a torkomat a fülemben pedig mintha egy felszállni készülő repülő motorja zúgna. A közeledő sziréna hangja sem jut el a tudatomig, amit nem dobtam ugyan el magamtól de nincs is igazán kéznél. Big ügynök tudná mit kell tenni, kétszer is kirángatott, vagyis kipofozott ebből az állapotból, amit kellőképpen jutalmaztam is. Magamtól képtelen vagyok felállni, olyan ez mintha egy klausztrofóbiást bezártak volna egy elakadt liftbe, ez is fóbia csak épp nem fizikai stimuláció váltja ki hanem lelki, képekkel teli képzelgés, olyan ami nem is létezik, elvégre nem haltam meg, de már előre félek tőle. A körülöttem lévő világ enyhén forog, hullámzik. Felnézek ugyan Achillesre mikor odajön hozzám de nem fogom fel az arcát, a hangját ahogy szól hozzám. Fel is tűnhet neki, hogy nem vágok vissza. Jolly Jokernek pedig le kell hajolnia ahhoz legelő pozícióba, hogy az arcomba nyomja az orrát és telehintse hapcival merev vonásaimat. A sziréna hangja már egészen közelről hallatszik, majd fékcsikorgás, ajtócsapódás. A napközbeni nyugodt csendbe vágódva terjed könnyedén. Ketten is hallották a kiabálást és ugatást, bár elég messze voltak a parttól és a bokrok sem fedtek el minden, azért kivehető volt a lényeg. Most még talán értekeznek a történtekről a kiérkező rendőrökkel. Engem viszont csak egy-két pofon verhet fel a jelenlegi sokkolt állapotomból, mivel az első halálos gondolattal a lavina megindult, ilyenkor már felesleges mantrázni, az csak megelőzésre jó, gyógyításra nem. Az agyam csak egy valamin képes tekeregni és az nem a pálmafás tengerpart. *



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Kedd Aug. 02, 2016 7:17 pm

Nem kell kimondania, érzem, hogy lenyűgözöm, rossz és jó értelemben. A veszélyes fickókat szokták bírni a nők, meg a bunkókat is. Erőt sugárzunk és nekik ez néha fontosabb, mint a bűbájos viselkedés. Adelaide is ilyen volt, csak vele lehetett bánni. Együtt nőttünk fel, még a Teremtőnk is közös volt. Olyan csodát azóta se láttam. Magasra tette a mércét.
- Legalább nem kerget elérhetetlen célokat, höhöhö!
Bunkó beszólás, de igaz. Ha most befeszíti a tűkarjait és azt mondja, durvulni fog, csak szenved. Kellenek puhák is, megvan a helyük a világban. Nem a szűk baráti körömben, de a családban, az életteremben igen. Sok mindent megcsinálnak, amit az én fajtám nem tudna. Például bejárónőnek valami ilyesmi kéne, ha majd minden oké lesz. Ki kell várni a próbaidőt és meló is kell. Nem kopik fel az állam, de addig kihúzom a motelben.
- Szar ügy, hogy csak ennyi esett le.
Most már direkt így mondom. Baszki, ez olyan, mintha azért nem vacsorázna, mert nem tetszik neki az abrosz mintája. Hülyeség. Nem bántódom meg, nem gurulok dühbe attól, hogy szerinte beszűkült a szókincsem. Nagy beszédeket várjon a politikusoktól, meg a szóvivőktől. Én is tudok dumálni, de azt tévében ugyan nem adják le, maximum valami bevállalós late night show-ban. Nem ez a lényeg. Neki igen, gyanítom, széplélek. Azokkal nehéz.
Sikít és puffan, mintha a faág összejátszana a kutyával és megtámadta volna. Ha nem vagyok itt, már neki is habzana a szája. Ezért még hálás lesz egyszer. Érzem, hogy képes rá, képes túllépni a bunkóságon. Jolly Joker ápolgatja, lelkesen és aggódva. A kutya miatt is aggódik, mert ha elszabadul, még lehet baj. Nem fogja fel, hogy az én kezeim közül ugyan nem menekül szerencsétlen.
Morgok magam elé, hogy fejbe kell vernem a tökit. Bepánikolt a nő. Majdnem meghalt, oké, vágom, de tovább kell lépni, mert a végén tényleg kipurcan. Fasznak kéne ilyen hülyeség. Most mentettem meg, hát ne szarjon már bele a főztömbe! A kezem helyett a partot markolja, kapaszkodik az édes anyaföldbe, ami egyszer elnyel mindenkit. Magánál van valamennyire, mert cselekszik. A teste okés, agyilag kattant meg. Meg a szíve! Jesus, Maria és San José, úgy ver, mint valami vad törzsi dobos. Ezt hívják ma pánikrohamnak. Ijedtség ez, nem más. Majd elmúlik.
- Faszom, baszd meg! - mondom és mögé kerülve lehajolok érte, hogy a két vállánál fogva húzzam fel.
Ha már a lábán fog állni, talán megérti, hogy oké a dolog. A barna kutya elterül, mintha csak napozna a kellemesen hűs parti napsütésben. És még a kullancs se látszik. Jolly Joker végig követi a mozdulatot, behajol és mire Bessie-t felállítom, az arcán nemigen marad száraz pont. Mondtam én, hogy barátságos paci. Nagyon kedveli.
A távolban hallok pár arcot dumálni. Megjöttek a zsaruk és már közelednek is felénk, miután egy fickó röviden vázolta nekik, hogy mi van. Nem sokat hord ide a szél, de annyit hallok, hogy a csajt emelik ki, mivel nekem kutya bajom. Látom, hogy hozzák a terelőbotot, amit a kutya nyakára akartak tenni. Pofont nem adok, akármit is néz ki belőlem. Ha labilis, tartom és közben a fülébe suttogok, ahogy várom a rendőröket.
- Bessie...hahó...Föld hívja Bessie-t! Térjen magához, már nincs veszélyben. Jönnek a rendőrök, kérdéseket fognak feltenni és elviszik a beteg állatot. Veszett, de elviszik és biztos helyen lesz. Maga itt nem fog meghalni, világos?
Addig dumálok a dörzsipapírt nyelt hangommal, hogy meg is jönnek a rend éber őrei. Egy nálam kicsit magasabb fickó, meg egy csaj. Kesztyű, injekciós tű és a botok, meg fegyver egészítik ki az egyenruhát. Mindjárt hallótávolságban lesznek és szerintem a hölgyért fognak aggódni először.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Szomb. Aug. 06, 2016 6:38 am

Achilles & Bessie



-Az elérhetőekkel nagyobb sikert érek el.*Nagyon nem érdekel, hogy mit gondol és az sem, hogy kinevet. Eddig sem törődött a hablelkemmel, ezek után miért tenné? Azt viszont meg kell hagyni, hogy kifejezetten élvezem a vele való veszekedést, ahogy Big ügynökkel is, bár ő nem a mocskos szájával tűnik ki hanem az enyémhez hasonló szarkazmussal. Gondolom – bár ez enyhén szólva is előítélet – pallérozottabb elme. A következő szavakra már csak a számat húzom el, felesleges lenne minden visszavágás, hiszen rájöttem, direkt csinálja. Ez is amolyan óvódás lázadás, dac, hogy kibillentsen, hogy megbotránkoztasson. Tegye, ha jól esik neki, persze attól még nem fog tetszeni, és minden bizonnyal néha kibukik belőlem a szép beszédre való nevelés, de az igyekezet már nincs meg bennem. Inkább a pacira koncentrálom minden figyelmemet, kényeztetést, már ameddig nem érzem a szájszagot. Biztosan ezt is meg lehet szokni, de egészen más itt a folyóparton barátkozni vele mintha beleszülettem volna egy ló imádó családba, széna – és lócitromillatú közegbe. Eddig rendben is volnánk, de persze az élet mindig tartogat meglepetéseket és azok általában kellemetlenek ha hirtelen robbannak az életembe. A pánik roham úgy kap el mint szélvihar a száradó ruhát és magával is ragad, hurcol a képzeletbeli pusztán keresztül míg nem bele taszít a sötétségbe. Alig érzékelem a külvilágot, csak homályos paca és hullámzó tér az egész amibe külön is beleszédülök. Azt tudom mi történik velem, de leállítani már nem vagyok képes, a képek peregnek az agyam filmvásznán, újabb és újabb rettegésbe csomagolt sárlabdával dobálva. Ördögi kör, kikerülni belőle úgy lehet ha kiköp magából, ezt azonban egyelőre nem szándékozik, csámcsog rajtam, minden porcikámon külön élvezkedve, a szívem úgy dobol a mellkasomban, hogy félő, kék-zöld foltokat hagy maga után. Mindeközben a rendőrök kipattannak a kocsiból és az őket riasztó férfival értekeznek, sűrű pillantásokkal bombázva furcsa hármasunkat és a távolabb kupacba görbült eszméletlen ebet. A körhintában forogva érzékelem ahogy karok nyúlnak az enyémek alá és könnyedén, akár egy tollpihét, megemelnek, érzem ahogy a súlyom ami Achilleshez képest csekély a talpaimra nehezedik, arcomon a meleg, szagos és aggódó aromával fűszerezett lónyálat, fülemben hallom a mocskos szájú mantráját. Néhány tincsem is áldozatul esik a fürdetésnek, mire a rendőrök megindulnak felénk és a kutya felé, addigra azok az arcomra tapadnak, csúfos keretet adva. Fel sem fogom, hogy jönnek és tele van a kezük minden féle szerszámmal, melyek a kutya befogására alkalmasak, Achilles reszelős de kellemes hangja a fülemet csiklandozza, az alaphangot viszont az én hiperventillációm adja amitől szédülök. A férfinél van a bot, míg a nő lazán de biztosan a fegyverén tartja a kezét, ő az aki utánam érdeklődik, míg a társa inkább a kutyát figyeli.*
-Mi történt? A hölgy megsérült? Hívjunk mentőt?
*Köszönéssel nem múlatják a drága időt, csak a fontos és sürgős tényekre szorítkoznak, én csak a fejemet rázom, amiből riadtan nézek ki és próbálom összeszedni a tudatom értelmes morzsáit. Achilles hangja körtáncot jár az elmémben, leginkább az utolsó mondatra fókuszálva, de elég nehéz ha közben még a képek peregnek…és azok peregnek mint a lávafolyam amit semmi nem képes megállítani míg van utánpótlás. Úgy lógok Achilles karjaiban mint egy rongybaba, néha sikerül megállni a lábaimon, de a hullámok még elég erősek ahhoz, hogy minduntalan magukkal ragadjanak. A rendőrpáros férfi fele a kutya felé araszol, készenlétben tartva minden fegyverét, de leginkább a botot, aminek a végén a hurok van. Addig van esélye azt a nyakára tenni míg moccanatlan, míg a női fél felénk lép, fél szemmel azonban a kutyát és társát figyelve. Mivel rajtam látszik, hogy jelenleg beszámíthatatlan vagyok, Achillesre emeli kérdő tekintetét és tőle vár magyarázatot, a keze még mindig a fegyver agyán pihen, szemei feszülten cikáznak köztünk és a kutya teste között. *
-Én…én….csak….félek.*Mintha nem lett volna egyértelmű, hogy rettegek valamitől, kimondom. Dadogva, levegőt kapkodva, lónyálasan, félig magamon kívül. Achilles duruzsolása mégis ért valamit, bár nem egészen arról szólt amitől rettegek, de súrolta a határt, a roham azonban még javában tombol míg el nem fárad. Ösztönösen olvadok bele azokba a karokba melyek most tartanak és biztonságot nyújtanak, amiből majd minden bizonnyal mérgezett egérként ugrom ki ha teljesen magamhoz térek. Most azonban csak azokra a szavakra vágyom amiket az imént hallottam, a reszelős hangra ami a füleimen keresztül a lelkemig hatolt, mély árkot vájva azon a helyen ahol korábban Big ügynök kezének lenyomata talált helyet magának. Az biztos, hogy egy pofon gyorsabb megoldás, de nem annyira humánus mint a duruzsolás, utóbbiért nem is fogom bokán rúgni Achillest.*


Achilles & Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Szomb. Aug. 06, 2016 3:22 pm

Az az érzésem, hogy viharban járunk esőtáncot. Semmi értelme. Mondjuk itt a nagy igazságokat, de a nő pipa, berágott rám. Puha punci, nem más. Legalább szórakoztató, ezért is nem zavartam el. Valamitől rájön a fosás is, nem csak tőlem. Észrevettem, hogy nézeget jobbra és balra. Mintha várná az oroszlánokat. Jolly Jokerrel viszont örök barátok lettek, a lovam imádja. A nyersesség nem annyira jön be a csajnak, lóbűz és szájszag, meg temérdek nyál. Hát baszki, ló, ezzel kel, ezzel fekszik!
Akkor fajulnak el a dolgok, amikor nekiállok megmenteni az életét. Nem veszi észre. Úgy vacog, mint akit hideg vizes fürdő után kibasztak a hóba. A sápadtarcú jelző emberre még nem volt úgy igaz, mint rá most. Felbassza az agyamat, mert ha itt meghal nekem, akkor agyoncsapja az egészet. Ezért állítottam le a kutyát. Egy halál meg mindig macerás. Nem vágna földhöz a gyász, hisz nem is ismerem, de egy rakás feladat lenne vele, ami nem kell. És valami, valami minimális van benne, ami miatt azt mondom, hogy megvédem. Nem tudom megmondani, mi ez, talán a kislányos viselkedése. Egy gyerek ne purcanjon ki, ha lehet.
A zsaruk itt vannak, meg valami szakállas, ő hívhatta őket. A háttérben látok egy őszes fazont, aki közeledik és diszkréten, de határozottan figyel. Árgus szemekkel lesi a műsort. Rohadt cirkuszba járók! Ha fényképezni kezd, szétverem, jó esetben csak a masináját. Nem, úgy látom, erre nem kerül sor. A farkasom morog, mert megtámadták és most nyalogatja a csaj fülét. Nem érezheti, de a bestiám fel akarja ébreszteni.
- Veszett az a szegény ördög - intek fejemmel a kutya felé, mert a kezem ugye foglalt.
- Senki nem sérült meg, a hölgy is csak megijedt, de nagyon. Jó lenne valamit csinálni vele.
Amíg a fickó a pórul járt eb nyakára helyezi a hurkot és szájkosárral is ellátja, addig a nővel kell dumálnom. Nagyon várja a magyarázatot.
- Felénk rohant a kutya, én meg elintéztem. Nem akartam, hogy Bessie-nek vagy a lovamnak baja essen.
A rendőrnő csípőre tett kézzel áll előttem. Megrázza a fejét, csak úgy leng a lobonca, amit hátul összefogott, hogy ne lógjon a szemébe, mint most a szorongatott kiscsajnak. Nagyot pislog és kérdőre vonóan néz rám.
- Megunta az életét? Egyedül ment egy fertőző beteg állat ellen?
A farkasom megmorran. Nem tetszik neki, hogy hülyének nézik.
- Nyissa már ki a szemét, bassza meg! Lófasz se történt!
A nő edzett lehet, mert csak legyint. Látja, hogy a kutya kiterült, én meg állok. Azért végignéz rajtam. Érzem, hogy futóbolondnak gondol, de belátja, hogy valamit jól csináltam. Amúgy is fontosabb neki, hogy mi van a csajjal.
- Mexikói, ugye? - kérdi a nőci, én meg bólogatok, hogy jól hallja az akcentusomból, ami már kopik, de még megvan.
És végre hangok szólalnak meg! Azt a remegő kis torkot elhagyja néhány szó, néhány őszinte szó. A gránit fogja a nőt, aki nem akar az lenni. A lovam úgy pofán böki az orrával és úgy nyerít, hogy érzem, ennyire már rég aggódott valakiért. A rendőrnőt is megközelíti, a vállát bökdösi.
- Hé, szívtipró! - szólok rá, hogy ne csajozzon már ennyire, höhö.
Rám néz és visszalép. Tudja a dörgést. Az ősz hajú fazon már majdnem itt van és a telefonját kezdi nyomkodni, ahogy jön. Mindenki más eltűnt már, az is, aki hívta a zsarukat. A két fakabát van itt, meg mi és a távolban a figyelő. Kezd gyanús lenni. Tőle félt volna a csaj? Megint Bessie-hez szólok:
- Szedje össze magát, örökké nem foghatom! El akar menni a kórházba?
Akár lóháton is elvihetném, de asszem, a zsarukkal szívesebben menne. A kutya úgyis hátul lesz az elzárt részben és nagy valószínűséggel kap egy altató szurit is. Már ébredezik szegény, kezd feltápászkodni és rázza a fejét. A fickó vezeti is a botnál fogva. Erős a dög, van benne lélek. A nő hozzánk szól, mielőtt segít a társának duplán megnyaklózni és vezetni a beteg állatot. Eléggé gondterhelt és Bessie-t kémleli, hogy mit kell várni tőle.
- Velünk akar jönni?
Én tartom, hogy el ne essen, de ha kimondja a varázsszót, akkor el fogom kísérni a kocsiig. Kár lenne érte, mert jól eldiskuráltunk. Én legalábbis élveztem, Jolly Joker meg főleg. Közben figyelem ezt az ősz palit, aki már majdnem itt van. Mi a lófasznak jön ide? A farkasomnak nem nagyon tetszik, körbejár és vicsorog rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Hétf. Aug. 08, 2016 6:49 am

Achilles & Bessie



*Az egész történet számomra olyan mint a ringlispíl,  elindult és addig nem áll meg míg a kezelő meg nem nyomja a gombot, vagy azt az izét nem húzza ki a löttyből. A fene tudja hogy mennek manapság a dolgok, régen voltam vidámparkban, a mostani inkább hasonlít egy rémkastélyra, vagy horror házra. A sikítás is megvolt. Körülöttem zajlik az élet, megy a maga útján, néha bevesznek a buliba, de leginkább a fejem felett beszélnek; rólam. Meg persze a kutyáról, már kezd ébredezni de még mákos neki minden. Addig én roskadozom Achilles karjaiban, fel sem fogom igazán, csak halványan rémlik valami, hogy nem egyedül állok a lábaimon, jobbára. *
-Akkor csináljon, látom érti a dolgát.
*A rendőrnő nincs a helyzet magaslatán pánikroham terén, miután Achilles által elmondva és láthatóan sincs semmi más bajom az ijedtségen kívül – ami megjegyzem felér egy agyrázkódással – inkább a kutya felé tereli a figyelmét. A további magyarázatra ingerülten reagál, lehordja Achillest ami momentán nem különösebben érdekel, én a magam elveszett tudatmorzsáit szedegetem, több-kevesebb sikerrel. Drága megmentőm nem csak engem tüntet ki figyelmes és nem túl irodalmi szavaival, ha magamnál lennék igazán csalódnék, hogy nem csak nekem tartogatta a mocskos száját. Annyira sikerül összeszedni magam, hogy megszólalok, bár fogalmam sincs igazán mit motyogok az orrom alatt, más viszont remekül hallja, főleg a táltos. Achilles duruzsolása kezdett szép lassan kihúzni az áldatlan állapotból, ám Jolly Joker hirtelen felindulásból és örömből elkövetett bökése akkora elánnal esik nekem, hogy valami pattan bennem. Az elmémben. Mint amikor be van dugulva a fülem és hirtelen hallani kezdek, a világ rám borul a maga nyersességével, ugyan sok minden még nem tisztul ki, hiszen a szédülésnek és a rohamnak is vannak utóhatásai, jobbára gyengeség, azért magamhoz térek. Már nem nehezedem Achilles karjaira, bár nem is lököm el magam tőle, lábaim bizonytalanok, de már _tudom_ hogy tiszta nyál vagyok, érzem ahogy a szellő hűvös kérget fúj az arcomra. Végre eljut a tudatomig az eddig elejtett beszéd is, körülnézek, nem látom a kutyát, viszont Big ügynököt annál inkább. *-NEEEM!*Mint akit pofon vágtak. Mondom én, hogy az hatásos. Big ügynök felbukkanása mindig ilyen hatással van rám, de most a kórház emlegetése übereli kedvenc ügynökömet. Kihúzom magam, hogy lássa jól vagyok, lesöpröm a ruhám szoknyarészét, bár ez csupán ösztönös női mozdulat semmint lenne bármilyen látványos hatása. A hajamat is kimázolom az arcomból, a tenyeremen kilónyi nyál marad amit le kellene törölnöm, de a zsebkendőmből már amúgy is csavarni lehet Jolly Joker váladékát. Jelenlegi állapotomban nem igazán nézek ki hölgynek de a mozdulataim azok, ahogyan próbálom rendbe hozni magam, emelt fővel viselve a lehetetlent, közben magamban mantrázom a Havaii, a pálmafák, tengerpart és jeges koktél szavakat, hogy végleg kisöpörjem az elmémből a halál gondolatát. Big ügynök egyik kezében fényképezőgép a másikban az éppen használatba vett telefonja. Előbbi a környék és a gyanús elemek dokumentálása miatt, míg az utóbbival gyanítom infót kér a már lekapott Achillesről. *-Nem, köszönöm, jól vagyok, tényleg.*Bár a hangom még bizonytalan és erőtlen, és valószínűleg úgy nézek ki mint akit a kutya szájából húzott elő az öreg fószer aki még támogat, sikerül mindenki tudomására hoznom, hogy nem kell kórház. Az ébredező kutya felé pislantok, de úgy tűnik a rendőr kézben tartja a dolgokat, Big ügynök is.* -Jól vagyok! Maga meg ne fényképezzen! *Érdeklődve és félve várom, hogy mit reagál, elvileg a férjem, szóval akár örülhetnék is, hogy láthatom, hogy jött értem és hazavisz. Tudjuk be a zavarodottságomnak amiből még maradt néhány morzsa a roham után. Ahogy sejtettem, megemelt szemöldök, megtorpanás a válasz, meg a bomba amit szavakként dob közénk.*
-Mrs. Smith! Pocsékul fest ha megjegyezhetem. Hazakísérem!
~Ó, hogy rohadnál meg! De úrinő ilyet nem mond csak gondol. ~ -Nem jegyezheti meg! Így is szebb vagyok magánál.*Kihúzom magam, ennél jobban már sajnos nem megy. Végre biztosan állok a lábaimon, a kezemben gyűrt zsebkendőt kihajtogatom és megpróbálkozom a lehetetlennel, letörölni Joker nyálát az arcomról, ki a hajamból. Achilles felé fordulok, nem tartozom magyarázattal de megadom neki, ezzel együtt el is lépek tőle, majd mosolyt erőltetek az arcomra. *-A szomszédom. *Mutatok Big ügynök felé, aki ismét megugráltatja sűrű szemöldökeit, majd bólint.*-Ja, a szomszédja.*Egyikünk sem fáradozik bemutatással. Egy szomszédot nem szoktak bemutatni, mellesleg hirtelen nem jut eszembe más név és azt nem mondhatom, hogy „Smith” sem azt, hogy „Delavere”. Achilles azonban kap egy ragyogó és hálás mosolyt, Jolly Joker pedig egy buksisimit. *-Köszönöm, hogy kirángatott ebből az….pánikroham, tudja?....Pánikroham, csak az volt!*Utóbbi megerősítést már a rendőrnő felé mondom, ő meg bólint és a mocskos szájú fószerre és a szomszédra bíz. Vár még rá egy kutya fuvar és néhány oldalnyi jelentésírás, velünk már nem foglalkoznak, a bejelentő is eltűnt már.* -Láthatom még máskor…..úgy értem Jolly Jokert, tudja….szeretem a lovakat.
-Szereti??!!
-Fogja be!*Big ügynök kételkedő kérdésére nem túl úri hölgyes a válaszom, mérgesen nézek rá, a végén még elrontja a barátkozásomat. Több mint hétköznapi kíváncsisággal fürkészi Achillest, persze ez a munkája, nem kárhoztatom, de tehetné diszkrétebben is.  Achillesre viszont mosolygok negédesen, válaszra várva.*


Achilles & Bessie
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Hétf. Aug. 08, 2016 7:58 pm

- Elesni nem fog, de én nem vagyok agyturkász, hé!
Pánikroham. Tudok rá megoldást. Kiborítanék elé egy kondér gulyáslevest és ha nem akarna örökké égési hegeket viselni, menekülnie kellene. Ez már bevált egyszer Mexikóban egy chica-nál. Most semmi ilyen nincs kéznél. Max egy faággal támadhatnám meg, hogy jól beszarjon és feléledjen. A nagyokosok azt mondják, homeopátia, bajt bajjal kezeljünk. Ezek a rendőrök a kutya miatt jöttek, az a szemfüles sétálgató nem tudhatta, hogy Bessie-vel mi lesz.
Mikor megérzem, hogy a lábak stabilabbak lesznek és nélkülem is bírná valameddig, meg fejben is visszatér, valami változik benne, akkor kezdek én is megnyugodni. Jolly Joker imádja, azt már nem lehetne letagadni. A pasas, aki jön, hát nem tudom, ki, de asszem ismerik egymást és nem annyira jó a kapcsolat. Bessie-nek nem hiányzott. Elengedem, mikor már áll, de még úgy tartom a karjaimat, hogy bármikor lecsaphassak. Figyelem a mozdulatait, hátha ugrani kell. Persze, a szoknya a legfontosabb. Szép legyen, vegyék észre a hímek. Az le van szarva, hogy még kicsit süsü. Meg a haja, amire már nem kell zselét vennie.
- Örülök, hogy visszatért közénk! - szólok rá ráspolyos hangomon és érezheti, hogy ez nem gúny.
Azért mentettem meg az életét, mert kár lett volna érte. Vicces nőci. Igyekszik, érzem rajta. Szégyelli magát a szarakodás miatt és próbál mihamarabb úrrá lenni rajta. A rendőrt elhajtja, ennek örülök is, mert még beszédem van a nővel.
- De ne ám! - kontrázok rá, szemeimmel befenyítve a pasast.
Nem egy ideges típus, inkább kimért és nagyon is tudatos. Szóval Bessie Smith. Tényleg? Igazi néger neve van, pedig fehér, mint a háromnapos vízihulla, ami a vért már csak hírből ismeri. A csaj baszottul nem örül, ahogy felhívják keringőre. Mi ez? Lehet, hogy nem kéne beleszólnom, de nyugtalanít a pasas. Amíg Bessie törülközik, én megfékezem a lovat, aki megint menne nyalogatni. Megállítom, tartom, paskolom és a figyelem a fura párost. Oltári nagy kamu az egész.
- Tényleg? Tök jó - kérdem a fickót morcosan és kételkedve méregetem.
Meglettem volna köszönetmondás nélkül is, ilyen zizi állapotban tudom, miért marad ki. Majd később jutna eszébe, mikor nem vagyok ott. Nem abból élek, nem azért tettem. Él, áll a lábán, ez a lényeg. De már nagyon is magánál van és úgy mosolyog, ahogy egy bunkó mexikóra ritkán szoktak. Felfogta, túl van rajta. A lovam vidáman prüszköl és megint nyalakodna, de rászólok, megbökve a nyakát.
- Hóóó! Szívesen. Vágom, szar lehet, mikor jön.
A zsaruk hamarosan már csak keréknyomot hagynak maguk után. Szegény ebnek magamban kívánok jó utat a mélybe. Ezek után szerintem kap egy szurit és jó éjszakát. Még nézem, ahogy a kocsi egyre kisebb lesz, majd kanyarodva eltűnik a szemünk elől. Komoly fejjel nézem, mit veszekednek ezek itt.
- Akkor engem is látnia kell. Egyébként ő - mutogatok a lóra oldalról - ugyanezt gondolja, csak nem bírja kimondani. Magát nagyon megszerette. Persze, a motelben megtalál.
A motelben, ami előtt egy ló áll. El se lehet majd téveszteni.
- Telóm nincs, azt nem tudom felajánlani - egészítem ki azzal, amit biztos megkérdezne.
- Amigo, tud rá vigyázni? - kérdem atyai gondoskodással nézve a nőre, majd a tudálékosra, akinek új, hogy a csaj szereti a lovakat.
Úgy szomszédok ezek, ahogy én atomtudós vagyok. A férfi törődik a nővel, de nem igazán szeretetből, hanem valahogy úgy, ahogy én. Feladatának érzi, talán az is. Őt kereste a csaj. A védőszellemet, az árnyékot, aki kíséri. Mogorva fejjel mutatok a csaj mellkasa felé.
- Ha nagy gáz van, szólhat nekem is! Nem csak veszett kutyákkal tudok elbánni...
Ez úgy hangzik, mintha valami Chuck Norris-nak képzelném magam. Ha összerakja, hogy vadász vagyok, aki akkor se eshet kétségbe, ha medvecsapdába lép, akkor rájön, hogy nem kell túlozni. Ezzel semmit nem árultam el, csak annyit, hogy értem a dörgést, nem vezettek meg és nem bízom az ősz fószerben. Ha mennek, hát inteni fogok és én is indulok. Előtte pedig megkeresem a törülközőmet, ami a rövid harc alatt leesett rólam valahol. Már megszáradtam, úgyhogy nem gáz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Kedd Aug. 09, 2016 7:54 pm

Achilles & Bessie


*Kész szerencse, hogy éppen kéznél volt egy ló, meg egy mocskos szájú pasi, különben megint Big ügynök nem túl kellemes, de gyors hatású pofonjával kellett volna szembenéznem, repkedő csillaghullással egybekötve. Sosem haragudtam rá igazán, hiszen sokkal jobb egy égő arc mint percekig elsüllyedni a pánikroham közepében, olyan akár egy mocsár ami elnyel, húz lefelé, nem ereszt. Egyre rosszabb lesz csak a helyzet, minden mozdulattal csak mélyebben ásod el magad a sikamlós, ingatag talajban. Az egészet átélem, tudatomnál vagyok, érzem a tüneteket amelyek kiütnek, tudom, hogy nem szabad olyasmire gondolnom amik képekben peregnek előttem olajként folyva az amúgy már lángoló rohamra. Mégis ott van bennem, a képek pedig az érzést fokozzák, a rettegést ami elönt. Így persze elég nehéz normálisan levegőt venni, a hiperventilláció pedig szédülést okoz és ez így megy, tisztára ördögi kör, mert a végén már a tünetek hullámzása is rettegéssel tölt el. Joker olyan hatással van rám, mint egy erős kar ami megszorít és egyetlen mozdulattal kiránt a vízből mint egy fuldoklót. Az elmém kitisztul és sajnos Big ügynök megjelenését hozza magával. Nem tudom miért bosszant fel, hogy itt van, elvégre eddig utána kajtattam, lestem, hogy les-e rám és mikor jön megmenteni a Ramos-gyanús fickótól, most viszont jobban örülnék annak ha távol lenne tőlem. Biztosan azért van amit Achillesszel szemben érzek, valami megmagyarázhatatlan bizalom, vonzódás. Halványan a gondolt fickóra mosolygok, tényleg örül, hogy nincs már bajom, bár az ő helyében én is örülnék ha a karjaimba esett csaj nem rontaná tovább a napomat, főleg rendőrök előtt. Ha van minimális önkritikája és néha néz tükörbe is, tudhatná, hogy egyáltalán nem bizalomgerjesztő a külseje, persze ennek a vad és közönséges formának is megvan a filingje. *
-Hmmm….miért is ne?
*Big ügynök a tőle megszokott szarkazmussal húzza el a száját, jelentőségteljesen pillant rám emlékeztetve miért is van nála a fotográfus masina, nekem persze illene emlékeznem rá és emlékszem is, ezért nem jut eszembe jobb érv, mint a dacos toppantás a szandálommal és a mindenre alkalmas női magyarázat.* -Csak!*Ezzel le is rendezem. Próbálom női méltóságomat minimálisan visszahozni azzal, hogy lesimítom a szoknyámat és elkezdem törölgetni Jolly Joker nyálát magamról. Végeláthatatlan feladatnak bizonyul, ezért egy idő után felhagyok vele, közben „bemutatom” Big ügynököt. *
-Tényleg. Tökre depresszív.
*Felkapom a fejem. Még hogy én depresszív? Akkor ő micsoda? *-Maga meg egy két lábon járó frusztráció.*Nem kellene ezt mondanom, fuccs a fedő sztorinak, de kit érdekel? Achilles biztosan nem lesz rendszeres vacsoravendég nálunk, mindegy mit mondok. Érdekes, hogy a pasas egyszerre taszít és vonz, ahogy beszél, attól legszívesebben kifutnék a világból, mégis maradok és inkább a testőrömmel vitatkozom. Talán nem kellene felbosszantani azelőtt, hogy életmentésre kerülne sor, elég ha kényszerű kapcsolatunk hivatalos végén nyomok be neki egyet a szeme alá. Igazság szerint ő is szórakoztat, mert imádom a pofátlan szarkazmusát, de most nem vagyok rá vevő. Achillesnek viszont megköszönöm azt amit értem tett, lassacskán felfogom, hogy nem csak a rohamból vezetett ki finoman hanem az életemet is megmentette a veszett kutyától. *-Igen, az.*Nagy sóhajjal bólintok és nem javítom ki, nem mondom, hogy a „szart” nem illik egy hölgy társaságában kiejteni. Big ügynök a „szomszédom” szemet forgat a beszólásomon,  és Achillest kezdi méregetni, mintha ugyan nem tudna már róla egyet s mást. Olyanok most mint két kiskakas a szemétdombon. *-Nem probléma, látni nem szörnyű csak hallani. Maga meg elég érzékletesen fejezi ki magát, bár Jolly Jokert jól szinkronizálja.*Majd keresek egy motelt ahol egy ló parkol a kocsik között. Na, ja.* -Melyik motel?*Most Big ügynök kapja fel a fejét. Gondolom nem tartja jó ötletnek ha idegen emberekkel találkozom, de ő mondta, hogy nyugodtan ismerkedjek és illeszkedjek be, mert egy kívülálló mindig feltűnőbb.*
-Na?! Szobára megy?.....Menni fog _amigo_, menni fog.
*Olyan jó, hogy el tudnak rólam beszélgetni a fejem felett. Majdnem elnevetem magam amikor pont a testőrömet kérdezi a védelemről, hiszen ezért van itt, ez a dolga, ehhez ért a legjobban…legalábbis nagyon remélem. Morcos arcot küldök Big ügynök felé, nem tudom palástolni, hogy zavarba hozott a kérdésével, bár minden bizonnyal a szokásos szarkazmus, vagy szimpla piszkálódás amiért szomszédnak állítottam be más előtt és magasról tettem a fedő sztorira. Sápadtságomat arcpír enyhíti, könnyű, nem lángbaborulós. *-Köszönöm de a szomszédokkal én is el tudok bánni.*Naná, hogy jól értem mit mondott, legalábbis azt a részét ami Big ügynökre vonatkozik, minden mást egyszerűen átlépek. *-Jól vagyok, majd fogok egy taxit. Előbb megmosakszom mert a ló összekent és a zsebkendőm már elázott. Menjen nyugodtan, jól megleszek.*Próbálom meggyőzni és elhessegetni a testőrt, magamat is meglepve az igyekezetemmel. Achilles felé pillantok, egy picit hosszabban időzöm el rajta, azon merengek miért nem akaródzik elmenni és a vak szerencsére bízni, hogy megtalálom azt a lovas motelt. *-Kölcsön adná a törölközőjét?*Női, kényes énem felsikolt erre az ötletre ahogy Achilles felé fordulok a kérdésemmel. Elvégre tisztáztuk már, hogy a fószer nem fürdött hanem futott, ergo izzadt, verejtékezett, és mindezt a törcsibe törölte én meg egy kis lónyáltól is fintorgok, hát még egy másik ember másfajta testnedvétől.*
-Á, szóval extrém sportként bacikba tekeri magát. Oké. Menjen csak én lelépek. Kicsit lefárasztott.
*Alkalmi férjem biccent, fanyarul elhúzza a száját, akár mosolyt is gyaníthatnék és a füléhez emeli az újra felzizegő telefonját. Biztos vagyok abban, hogy némi információ áramlik keresztül az éteren a lótulajdonostól, akit nem sértenék meg holmi „cowboy” becenévvel, elvégre mexikói. Kihasználva a pillanatnyi figyelmetlenségét Achilles után vetem magam, feltéve ha elindult megkeresni a törölközőjét amit a nagy mentésben elhagyott. Én bezzeg még félig ájulás közben is a táskámat szorongattam. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Csüt. Aug. 11, 2016 8:10 pm

Valami lassú ébredéshez hasonlít, ahogy magához tér. Mint aki jól betequilázott este, színeset ásított, aztán kidőlt és most jön rá, hogy az éjszakát lehetetlen pózban töltötte egy kukának dőlve. Fájdalmas és vontatott az eszmélés, de a végén már használható lesz a csaj. Nem mondom, hogy harcképes, mert az baromság. A mosolya aranyos, többet villanthatott volna belőle. Csak elakadt a mosatlan számnál.
- Azért, mert azt mondtam! - mordulok rá már hangosabban.
Még egy visszaszólás és kicsapom a kezéből azt a szart, aztán repülhet utána és akkor még örüljön is, hogy maradt feje! A bunkó pofáját már! Bessie is komoly érvet hoz, de ha elég intelligens a fickó, be fogja látni, hogy nem kéne hülyeséget csinálni.
Egy szomszéd biztos jól tudja, milyen ez. Bunkó egy pasas, nem is tudom, segíteni jött vagy csak heccelni Bessie-t. Mikor közeledett, akkor még szarabb volt a helyzet, de van, aki az ilyenen még rontana.
Látom, dúl a szerelem. Valami van köztük, tök más dolog, fontosak egymásnak, számít nekik, mi van a másikkal, de nem igazán tudom megfejteni. Tartozás vagy valami hasonló, fasz tudja.
- Höhö, akkor jól bírja a szörnyülködést! - mondom a nőnek és tényleg jót röhögök.
Állja a sarat, nem szaladt el az első baszdmegtől, de még a következőktől sem. Talán mégsem reménytelen. Valamit lát bennem, ami miatt maradt. Jól tette, mert ha máshol találja meg a kutya és én nem vagyok ott, a szomszéd keveset tehetett volna.
- Jól tudok állatról fordítani.
Mert én is az vagyok, értem, mit akarnak, érzem és tudom. Más kérdés, hogy a dzsungelben is sokat tanultam erről, meg a seregben is volt lovunk, kutyánk. Még macskák is benéztek néha, de azokat nem csipázom, mert bunkók.
Észreveszem, ahogy a pasas felmér, számítgatja, mit várhat tőlem. Fejemet hátralökve, számat majdnem mosolyra húzva, inkább félig vicsorogva, fogakat mutatva teszem fel a kérdést, amit ilyenkor kell.
- Na, mi van?
Egy rossz válasz és lendül a kezem. Be is szól, olyanba üti a dolgát, amihez semmi köze. Ha meg akarom baszni ezt a csajt és ő is akarja, akkor a mi dolgunk.
- Irigykedünk?
Két vállánál fogva meglököm a pasast. Lehet, hogy elesik, de legalább nem taposok rá. Jókedvemben talált.
- Ezzel itt vigyázzon - bökök az ujjammal a paraszt felé. - A Ranch-ben szálltam meg. Miért, annyi motel van a városban?
Pár hónapja itt vagyok, de minden légypiszkot még nem ismerek. Volt egy kis fáziskésés, mert a dühöm adta energiát ki kellett adni, de a választ végül megkapta. Hogy a fószernek minek kell, hol lakom leszarom. Csak próbálkozzon valami hülyeséggel, én is meg fogom őt találni... A csaj elzavarja, nagyon győzködi, hogy hadd maradjon. Ekkora szava van a palinak? Ő a főnök, Bessie a behódoló. De hogy is lenne máshogy?
- Persze, csak megkeresem. Leesett valahol a nagy "harcban" - integetek 2-2 ujjal, mert csatának ezt nem lehet nevezni.
Az ősz pasas végre elhúz a picsába. Mindenkinek jobb így. Én rá se hederítek, megyek a törülközőért. Ott van a faágnál, amin a nő átesett. Ha nem ilyen helyzet lett volna, jót röhögök a seggelésén. Bacik, höh. Az izzadt felsőtestemet, meg a fejemet töröltem vele, most a parti koszban fekszik. Hát ja, ez aztán szaros. Azt azért még meghallgatom, mit telefonál a csávókám. Ha elég óvatlan, a farkasfülektől nem menekül meg. Ha Bessie itt van mellettem, a másik irányba rázok kettőt a rongyon. Annyi elég.
- Jó fürdést! - nyomom a kezébe. - Bessie, valójában ki ez a pasas? Szarul hazudnak. Bajban van?
Leszarom, hogy semmi közöm hozzá. Megmentettem az életét. Ha most valaki ki akarja nyírni, akkor semmi értelme se volt. A szervezett bűnözést vágom, én is a része voltam és le tudok számolni bajos csoportokkal. Mint Anchorage-ben a görög bandával, amelyik összeverte az eladómat. Aztán lehet egy dühös ex is vagy bármi egyéb szarság.
Addig nézem a nőt kérlelhetetlenül, szigorúan, amíg ki nem nyögi a választ vagy el nem ájul. Karjaim közben széles tartásban lógnak mellettem. Jolly Joker pedig közeledik, természetesen a csaj felé. Ha megvolt a válasz, beállok kettejük közé. Akármekkora a szerelem, ha tovább nyalja, egy egész polcnyi törülköző is kevés lesz.
- Te, pajti, nem vagy éhes? Akarsz enni?
Ezt érti, tudom és kigombolom a táskát az oldalán. Szép kukoricacsövet szedek elő, nagy szemekkel, sűrűn nőtt. A nőnek adom.
- Ha ezt nekiadja, nem fog nyalakodni. Cserébe még nagyobb cimbora lesz.
Megveregetem a ló oldalát és nézem őket, ahogy a törülköző nő eteti a pajtásomat, már ha tényleg megteszi. Bessie-t figyelem inkább, mert érdekes. Van benne valami, ami egy hétköznapi nőtől megkülönbözteti.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Szomb. Aug. 13, 2016 7:09 am

Achilles & Bessie



*Nehezen térek magamhoz de ez mindig így szokott lenni, az izmaim a roham alatt pattanásig feszülnek, mikor vége, teljesen elgyengülök. Alig észrevehetően remegek, inkább olyan mintha fáznék és nem állok messze ettől a valóságtól sem, az itteni klíma nem ette be magát a szívembe. Jobb helyet is találhattak volna, Európával jobban kibékülök, mondjuk a francia Riviérával, az is épp elég messze van Ramostól. Ezt kell szeretni, de nehéz lesz. Mindehhez még jön Big ügynök a maga sajátos stílusával, van egy olyan érzésem, hogy én is csak egy újabb büntetés vagyok neki, Alaszka mégis csak az Isten háta mögött van, minden bizonnyal többször meggyűlt a baja a főnökeivel és most élvezik, hogy messze tudhatják maguktól. Azt viszont nem hiszem, hogy ne értene piszokul jól a munkájához, elég fontos tanú vagyok a szövetségiek számára, biztos kezekre bíztak. Ám maga a személy néha kiborító tud lenni, mint most is. Értem én, hogy csak munkáját végzi de lehetne kedvesebb is, persze egy Achilles kinézetű egyén társaságában nekem is vannak fenntartásaim. Tovább megy a kakaskodás, Big ügynök szomszédhoz illően veszi magára a szerepet, én ugyan nem látom rajta de minden bizonnyal legbelül irtó feszült, hogy ne csapja le Achillest. Azért megnézném ki nyerne. Kettőnk között is megy az adok-kapok, de nem nyújtjuk hosszúra, el tudom képzelni milyen nehéz lehet visszafognia magát, hogy ne ragadjon torkon, kiszorítva belőlem kicsit a szuszt, hogy észhez térítsen és felfogjam miért fontos a telefon és a fotós masina a kezében. Mindketten rádörrenünk, de ahelyett, hogy karon ragadva elvonszolna onnan, amit ugye egy szomszéd nem tesz, visszalép.* -El sem tudja képzelni milyen nagy munka.*Azért ne gondolja Achilles, hogy máris megbarátkoztam a stílusával, csak bekapcsoltam a szelektív hallásomat, egyszerűen elengedem a fülem mellett a „szart” és a „baszdmeget” pedig attól is hidegrázásom van. *-Igen, azt észrevettem.*Jolly Jokerrel nagyon jóban vannak, ha nem is volt dolgom lovakkal a gyakorlatban, azt azért tudom, hogy bizonyos tekintetben elég szeszélyes állatok, válogatósak ami a gazdát illeti, Achillesben lehet valami ami tetszik neki, nem mellesleg nekem is, valószínűleg ugyanabba a csapdába estünk a táltossal. Amikor a motelről esik szó aztán megkapom a szurkát, erre valahol számítok is, de Achilles reakciójára nem, kicsit az az érzésem, hogy nem is magát védi hanem engem, ami furcsa, tekintve, hogy alig tíz perce ismerjük egymást. Meglepve nézek rá, de már neki is megy Big ügynöknek, nem nagyon de éppen eléggé ahhoz, hogy féljek a visszavágástól. A testőr megtántorodik, hátralép, hogy visszanyerje az elvesztett egyensúlyt, tesz egy mozdulatot amiről gyaníthatom, hogy egy számomra komplikált lefegyverző és ütős válasz lesz, de aztán mindez elhal a lendülettel együtt. Feltételezhetően a pillanat tört része alatt hozott döntést arról, mi éri meg és mi nem, egy kicsit majd ápolgatja az egóját, de meg kell maradnia a szerepében, különben felfedi magát, egy lebukott ügynök pedig halott ügynök. Ez utóbbit tőle hallottam, ennek ellenére úgy tűnik elkezdtem ásni a sírját. Achilles enyhe támadása is megijeszt, ugrom egy picit és már lépnék közelebb, hogy felelőtlenül lefogjam a karját, de nincs szükség rá.* -Hé! Mondtam, hogy el tudok intézni egy szomszédot! Vigyázok vele, magával is vigyázok, kissé hirtelen haragú.*Big ügynök feltartott kezekkel fékezi a saját és Achilles indulatait, még egy mosolyt is kicsikar magából.*-Oké, oké, vigye. Szerezzen be dilibogyót.
*Erre eltátom a számat nem túl nőies módon. Most kedvem lenne bokán rúgni és a pillantásomból ő is tudhatja, ezért még számolunk a csendes kettesben leszünk, ennek fényében mondok le nagyvonalúan a hirtelen bosszúról és húzom ki magam ami tekintve még remegő izmaimat, nem túl kellemes. *-Ranche. Ühüm….nem tudom mennyi van, még nem volt időm megszámolni.*Csak azt tudom hogyan jutok el a boltig és vissza, az egyetlen dolog amit számon tartok mindez idáig, az a bevásárló központ, vagy más néven pláza, ahol minden megtalálható, kezdve a fehérnemű üzlettől a drogériáig. Biztosítom Big ügynököt arról, hogy jól leszek, amire kétkedő pillantás a válasz, de félig elfordul tőlem, hogy mutassa, jó szomszédhoz illőn nem érdeklem többé. Míg Achilles és a törölközője nyomában tipegek a parti kavicsos homokban, ő addig az infót hallgatja, lassan távolodik tőlünk, feltehetően azért, hogy ha aggodalmas híreket kap, legyen ideje visszafordulni, levedleni a szomszéd álcáját és a földbe döngölni Achillest.*
-Milyen csókát szedett össze? Ez a nő mindig beletenyerel az iszaposba? Achilles Kilpatrik, katona, bérgyilkos a foglalkozását tekintve, de nincs köze Ramoshoz. Anchorage-ban van egy vadászboltja fedősztoriként, de jól ért hozzá. Véres kezűként emlegetik, nem szereti a tiszta munkát, csak pengét használ. Mostanában alszik, több hónapja nem volt munkája. Jóval maguk előtt érkezett Alaszkába, még az ügy kipattanása előtt.
*Én Achilles után sietek, már amennyire ez megy, még jó, hogy a szandálom teli talpú, különben belesüllyednék a sarkával a homokba. Nem vagyok hülye, nem jöttem volna le a partra ha másik cipő van rajtam, otthon persze levettem volna még ezt is, mert imádok a homokban mezítláb sétálni, de ez a homok kavicsos és hideg. Tulajdonképpen inkább mondható homokos kavicsnak. A megrázott törölköző elől arrébb lépek, száll belőle minden ami beleakadt a hosszú ideig tartó földön pihenés közben, majd két ujjal átveszem. Már nem akarok olyan nagyon beletörölközni, jó messze tartom el magamtól és fintorogva nézem a lógó anyagot. *-Köszönöm.*Mondom felhördülve, majd könnyedén válaszolok a kérdésre, a többin pedig elsápadok. *-A szomszédom, mondtam má…..öööö…..ááááá.*nem vgayok jó hazudozásban, ha sikerül is, rajtakapás esetén rögtön ledermedek. Fel sem foghatom honnan tudja, hogy bajban vagyok. Ha még rá is jött, hogy nem a szomszédom, vagy több közünk van egymáshoz mint amit mutatni próbálunk, a bajról nem tudhat. Rázom a fejem, mesterségesen barna tincseim röpködnek a fejem körül, már ami megszáradt. Hiába tagadok, Achilles úgy néz rám mint az apám amikor rossz fát tettem a tűzre. A vesémbe látott mindig, ahogy most Achilles is, mégis sikerül a sarkamra állni….legalábbis az egyikre.* -Nem a szomszédom, de nem….nem mondhatom meg. Nagy bajban vagyok és még nagyobban leszek ha elmondom. *Ott ette meg a fene. Keservesen érzem magam és ez biztosan látszik is rajtam, a szemeimbe szúró érzés telepszik jelezve, hogy a könnyek rendesen gyűlnek, de elnézek Achilles felett, hogy megakadályozzam a kicsordulást. Jolly Joker most is jókor jön, a kettőnk közé álló Achilles eltereli a figyelmemet, zavartan bár de a paci felé fordulok, hogy megsimogassam. Megnyugtat a jelenléte, a finom de erőteljes vonalak tapintása. Mély csendbe süllyedek míg a pasi kajáért kotorászik, majd ugyanilyen szótlanul veszem el a kukoricát. Jolly Jokernek nyújtom a csemegét, nagy nehezen megtalálom a hangomat.* -Ennél is nagyobb? Akkor leszek csak igazán bajban.*Kínnal telten s nem jókedvűen nevetem el magam. *-Nagy gond lenne ha nem beszélnék róla? *Felnézek rá, és úgy érzem nem fog tovább vallatni.* -Maga nem olyan mint amilyennek kinéz. Mocskos szája van ugyan amit már nem nő ki, de tud kedves is lenni. Nagyon fura.*Big ügynök felé nézek, ő már távolabb van tőlünk mint a telefonálás előtt, néha még hátranéz ránk, de elindult a túloldalra. Minden bizonnyal visszabújik abba a vacokba ahol korábban volt és ahonnan feltűnt a kutyás eset miatt. Ott lesz, de nem fogjuk látni. Ezek szerint Achillest tisztázták.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Vas. Aug. 21, 2016 12:30 pm

Hogy ezek mit szívóznak egymással, az hihetetlen. Verje pofán vagy mondja meg a frankót, küldje el a picsába! Ez a kellesz is, meg nem is marhaság. Persze a szex nagy úr, lehet, hogy az megy köztük. Höhö.
Nem kell sok, hogy eljárjon a kezem. Idegesítő a fráter. A csaj legalább szórakoztató. Játsza itt a sértődöttet, hogy mennyire szenved. Annyira nem lehet szar, ha még itt van. És nem is lehet a lovamra fogni, érzem, hogy nem csak Jolly Joker hálózta be. Én is megtettem, hiába, ellenállhatatlan a stílusom.
A cérna végül elszakad, mikor beszól a "szomszéd". Két vállánál fogva lököm meg. Mázlista, hogy nem dobtam be nagyobb kraftot. Nem akárki, meg tudott állni a lábán és az a kis kalimpálás, amit végül abbahagy, sejtet valamit. Harcias egy szomszéd és milyen érdekes, pont akkor bukkan fel, mikor helyre kell tenni a kiscsajt. Bűzlenek a kamutól, ennyi. Nem magamtól vagyok ilyen okos, hanem szarul csinálják. Egy farkast nem tévesztenek meg azzal, ami embereknél bejöhet.
Bessie-re úgy nézek a szavai miatt, mintha mindjárt karóba akarnám húzni. Már megmondtam, hogy nem szabad felbőszítenie. Lépek is felé, de a bunkó közbeszól. Még hátba taszajtom, nehogy meggondolja magát a távozásról.
- Azt, az anyád picsáját!
Ha erre megfordul, olyat kap a pofájára, hogy hanyatt esik és ezt már nem tudja kivédeni. Nem ő fogja megmondani, mit csináljak? Valami dilibogyó tényleg kéne. Szar ügy, hogy még nem találták fel az Alignak-elleni nyugtatót.
- Elfoglalta a "szomszéd", mi?
Ki a franc számol moteleket? Lefogadom, hogy csak az a paraszt. Fura egy alak. Végre eltakarodik és egymás szemeiből olvassák ki, hogy jó lesz így. Most jött, de már ilyen jóban van a mellette lakóval.
Ahogy a füleimet megüti a telefonon elhangzó infóáradat, nem fordulok hátra. Igazából nem hallhatnám. A hivatalos verzió szerint voltam katona, de utána vadász lettem Mexikóban. A több száz évvel ezelőtti múltamat már csak nem kérdezheti le így, hacsak nem sunyi őrző a kis geci. Nem, ez valami más lesz. FBI, CIA vagy valami magánnyomozós szarság. Ramos? Ühüm, kezdem érteni.
Követ a csaj, mint kisliba a gúnárt. Amit levág a törcsi kirázásánál, muszáj kiröhögnöm. Mi a faszra számított? Citromillatú pihe-puha fürdőlepedőre? Ezt a fapinát, baszki. Csípőre tett kézzel nézem megvetően. Már megint sápadtarcút játszik.
- Ne nézzen hülyének, bassza meg a jegesmedve!
Közelebb lépek és addig nem tágítok, amíg ki nem tálal. Egyre idegesebb. Fontos ember, akit védenek egy másik fontos embertől, ennyi. Tuti, hogy nem is így hívják.
- Azt látom, hogy nyakig ül a szarban. És maga nem olyan hülye, amilyennek mutatja magát. De én se vagyok az. Láttam, hogy nézeget segítségért és hogy mennyire fél. Az őrkutyája most is figyel minket, igaz?
Én is szétnézek, hátha meglátom. Gondolom, már messze ment. Egy ügynök azért tud dolgokat, elismerem. Volt már velük dolgom. Ők is ismernek, de még nem kopogtattak be hozzám, szerencsére.
Mikor jön a lovam, már a könnyek is jönnének. Belül vihar van és rákezdett az eső. Na, cseszd meg! Lelkizés aztán kurvára nem kell itt nekem. Jolly Joker megtalálja a legjobb pillanatot. A nagyokosok már rájöttek, hogy van a világon lóterápia is. Régen is volt, csak nem kutatták ki. Menjél fiam, nézd meg Rárót! Rögtön rendbe volt minden.
- Nálam nagyobb haverja nincs. Lát rajtam nyálat? Na, ugye. Az csak a kezdet volt.
Később már kifinomultabb módon jelzi, mennyire kedvel valakit. Nem is haverja, barátja, én már a társa vagyok. Amikor egy kis időre leadtam az istállóba, hiányolt. Mikor visszamentem, mondták, hogy nem találja a helyét. Naná, a helye itt van mellettem. Meg a kukoricacső másik végén. Nagyon lelkesen zabálja, ropogtatja, csámcsog vele.
- Mert mi lesz, ha beszél? Szólok a főgonosznak és lenyakazza magát, meg a védőkanját?
Az már tiszta, hogy nem csak egy férj haragja elől menekül. Valami durva sztoriba került bele. Tuti, hogy véletlenül. Nem tudnám elképzelni az alvilág könyvelőjének vagy ilyesminek. Megmentettem az életét, de azt is látom, hogy vigyáznak rá. Nem vagyok én minden lében kanál. Találkoztunk, vicces volt. Ennyi. Nem szállok rá. Azt viszont tudja, hogy ha civil segítség kell vagy csak egy ló hatalmas szívére vágyik, merre keressen. A vallomására csak nézek. Tudom, ki vagyok, mi vagyok. Egy Frankenstein, idegbeteg állat, de nem gonosz. Még mindig hiszek az Istenben, az egyetlenben. Nem tudom, hogy ott fent mit gondolnak rólam. Szerintem járom az igazság útját, csak kicsit hevesebben, mint mások.
- Ja. Nagyon fura dolgok vannak a világon.
A szavaimban nem csak a cinizmus rejlik, hanem az is, hogy felét se látja az igazi valómnak. Nem is kell. Az baszna be, ha itt megmutatnám a farkasomat. Követem Bessie szemeit. Megint a bunkó pasast keresi. Nem szereti, csak megtűri. Engem jobban kedvel. Höhö. Ez jó. Jolly Joker közbeszól, prüszköl, mert a kukoricát kicsit távolabb tartja a csaj. Lép is egyet, megoldja, hogy teljen a hasa. Megpaskolom az oldalát.
- Vágom, mi van. Figyelik. Rossz és jó oldalról is. Nem az én ügyem. Na.
Összecsapom a két tenyeremet, szemöldökömet felvonom és a nőre nézek komolyan.
- Ha a haver jóllakott, akar egyet ügetni? Szívesen elviszem egy darabon, csak kapaszkodnia kell.
Zabálja rendesen a csövet, nem kell sok, hogy útra kész legyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Hétf. Aug. 22, 2016 4:23 pm



Achilles & Bessie



*Hogy micsoda megpróbáltatásokon kell keresztülmennem, pedig csak lejöttem sétálni egy kicsit a partra. Big ügynök mondta, hogy nyugodtan ismerkedhetek, úgy is mindig a nyomomban lesz, én pedig nem tudok a fenekemen ücsörögni naphosszat, pláne nem bezárva egy lakásba. Pláne nem vele. Ám azt nem gondoltam, hogy elsőre mindent elrontok, nem tartom be amit megbeszéltünk, eltérek a fedősztoritól és azok ketten egymásnak esnek. Tudom, még az is baj, hogy nem a féejemnek mondtam, különben most lenne elég indoka arra, hogy Achillesnek essen, nem tudom a furcsa, mocskos szájú fazon mivel foglalkozott eddig, de abban azért biztos vagyok, legyen bármilyen vad a kinézete, Big ügynök le tudná verni. Mégsem teheti és már ismerem annyira az arcait, hogy tudjam, nehéz visszafognia magát, nem csak Achillestől hanem tőlem is. Otthon persze biztosan megkapom a magamét, kiabálni fog és az is lehet, hogy bezár a lakásba, míg nem tudok felelősségteljesen viselkedni. Remélhetőleg mire ide kerül a sor, kissé lenyugszik, elszáll a mérgének a fele. Feltartott kezekkel hátrál Achillestől, noha nem nyugodt, nem is megy neki a pasinak, amit nem látunk az a keze, olyan szorosan markolja a telefont, hogy elfehérednek az ujjai és félő, a készüléknek meg vannak számlálva a percei. Achilles újabb káromkodására felhördülök, az „elengedem a fülem mellett” nem mindig sikerül, hamar telítődik a szitokszó tolerancia kannám, néha ki kell belőle lögybölni pár decit, hogy férjen még bele. Látványosan megkönnyebbülök mikor végül Big ügynök csupán a sérült egójával távozik és nem mással, Achillesre nézve viszont attól félek, hogy agyvérzést kap. Már vörösödik a feje.* -Nos, nem. Nem úgy ahogy gondolja.*Ki gondolna másra rajtam kívül? Akinek a szája mocskos annak a fantáziája is. Nem ragozom tovább, hogy nem rég érkeztem ide az isten háta mögé, a végén még tényleg mindent elrontok és holnapra a kezemben lesz a fejem. Persze ha ilyesmire gondolunk az be is következik, megint ördögöt emlegettem, hát megjelent Achilles mindenre kíváncsi és vesébe látó személyisége miatt. Előtte még kiröhög, hogy végképp rossz napom legyen, de azt már fel sem veszem. Nem lehet mindenki egyforma, hála az égnek, nekem vannak igényeim a tisztaságot tekintve, elvégre nő vagyok és még senki nem halt bele abba ha tiszta és illatos. Achilles persze mindent mellre szív, és mindez szitkozódásban tör ki belőle. Csak pislogok a jegesmedvére és dadogok össze-vissza minden hülyeséget.* -Nem szeretném ha megtenné. Mármint a jegesmedve.*Kénytelen vagyok bevallani azt ami egyértelműen látszik rajtam, a félelem és a hazudozás eddigi életem során messzire elkerült. Azt nem mondom, hogy soha nem füllentettem, de azok mind a jó érdekében történtek és apróságok voltak, ám amit nekem kitaláltak az meghaladja a képességeimet és Big ügynököt is magammal rántom. A kérdésre csak zavartan bólintok, nem akarok arra nézni amerre Big ügynök eltűnt, de a szemeim önkéntelenül is arra rebbennek. A sírás kerülget ami nem csoda, hiszen lebuktam, sarokba szorított és félő, ismét csak a halálomra fogok gondolni, az pedig nem jó, nagyon nem jó. Csak azért nem lobban fel bennem újra a testem koporsóban, élettelenül, mert a paci hozzám dörgöli magát és eltereli a figyelmemet. Nélküle újabb rohammal számolhatnék cirka kettő másodperc múlva. A magyarázatra megint a fejemet rázom, Achillesen valóban nincs nyál, csak enyhe izzadtságszagot érzek, amit nem sikerült a még mindig szorongatott törölközővel letörölnie magáról. *-Le bizony.*Nem tudom másképp mondani, ha már így kérdezte és továbbra is abban a bizonyos sarokban tart, legalább annyit elárulok, hogy sokkal komolyabb dologról van szó, semmint amit el lehet hülyéskedni. Várom, hogy netán belekérdez, de egyelőre késik az újabb kíváncsiskodással, csak a kukorica kerül a még szabad kezembe és Jolly Joker a másik végére. Halványan elmosolyodom ahogy rezeg a kezem a rágásától, úgy tűnik ha elfoglalom a száját valamivel ami nem én vagyok, akkor nem leszek többé nyálas. Ez jó, és izgalmas ennyire közel lenni hozzá, látom a szempilláit is, eddig nem is tudtam, hogy a lovaknak is van. A gondolataim között még ott van az engem védő ügynök is, néhány pillantással keresem, de végül csak a lóra kell figyelnem, Achilles pedig egy beletörődő mondattal átlépi azt amit róla mondtam. Meglepve nézek fel rá mikor közli, hogy nem fog tovább kérdezősködni és máris témát vált. Tényleg fura dolgok vannak a világban és annál is furább emberek.* -Tényleg nem kérdez többet? Akkor a halál témát is ejtsük, jó? Mert attól bekattanok. *Ezt gyorsan mondom el, határozottan, nincs több magyarázat, különben megint gyógyítani kell. Forgatom a kukoricacsövet, hogy jobb elérhetősége legyen, de már alig van rajta szem. Erőszakkal tolom el magamtól a halál gondolatot és csak a lóra koncentrálok, meredten nézem a szemeit, a száját, az orrát – kicsit taknyos – visszanyújtom a törölközőt Achillesnek és megsimizem Joker fejét az orra felett. Teljesen oda vagyok tőle meg vissza. Az ajánlatra felkapom a fejem, Jolly Joker is ránt egyet a magáén a hirtelen mozdulatomtól. Mint egy kislány akinek Barbie babát ígértek, körülbelül úgy csilloghatnak a szemeim, amelyek jelenleg barnák az utálatos kontaktlencse miatt. Az iménti megkönnyezés sem tett jót, mire hazaérek úgy be fog gyulladni mindkét szemem, hogy az albínó nyulak könyörögni fognak a receptért. *-Tényleg? Felülhetek rá? De még nem ültem lóháton az nem baj? És maga is felül rá vagy csak vezeti?




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Hétf. Aug. 22, 2016 7:05 pm

Ha tudnám, pontosan mit is kell csinálnia, akkor azt mondanám, olyan ez a csaj, mint egy maffiózó felesége. Túl sokat tud és szarul titkolja. A kis öleb legalább lelép. Zsebre teheti, amit tőlem kapott. Ennyi. Majd felrobban. Nem is tudom, ki az idegesebb. Azt tudom, ki az erősebb. Akár lelkileg, akár testileg. Bessie sehol nincs ezen a ranglistán, még az anyázáson is úgy kiakad, mint anyuka, mikor a gyerek új kötőszót hoz haza az óvodából.
- Neeem, nem. Van, aki úgy is lefoglalja? - kérdezem kaján vigyorral.
A telefonálás kihallgatása után már nincs kétségem. Csak a nőről beszélnek, senki másról. Képtelenségnek tartom, hogy még valakit menekítettek volna vele és csak így flangálna egyedül. Addig basztatom a kiscsajt, hogy még egyszer meg tud lepődni, pedig ma már hallott cifra dolgokat.
- Maga nem semmi - mondom jót röhögve azon, hogy szó szerint vette.
Én csak mondom ezeket, mert jönnek, mert valahonnan eltanultam. Már mondták, hogy csak egyszer gondoljak bele, mit is jelent, ami ilyenkor kiesik a számon. Lófaszt. Stresszoldás, így mondják a nagyokosok. Ha szebben beszélnék, lehet, hogy a kezem járna el. Főleg mostanában.
Nofene, megint ki fog készülni? Érzem, hogy már reped a mécses, mindjárt bőg a puna. Lerántottam róla a leplet, most itt áll előttem tök pucéran, én meg lesem. Szar ügy. Én azt mondanám, ebből is tanulni kell inkább, nem fosni, meg sírni. De hát nők, ehh... Jolly Joker az igazi doki, hozza a gyógyszert, saját magát, az éhenkórász természetét. Rögtön tudta, hogy ettől a nőtől kaját is fog kapni. Erre ment ki az egész, tuti.
- Baszki...
Téma lezárva. Kinyírnák, ha megtalálnák. Amíg nem kapok megbízást, én nem csapok oda az illetőnek. Bessie jó arcnak tűnik, de lehet, hogy ha a másik felet is meghallgatnám, nem örülnék. Van mellette ügynök, így én szarhatok az egészbe. Inkább zabáltassuk a lovat. Élvezi.
- Nem mindegy ám neki, ki adja a kaját. De arra vigyázzon, hogy ne lesse sokáig a szemét. Támadásnak veszi.
Ez a ló talán nem annyira, mert vajszívű. De szólok, mielőtt kihúzná a gyufát. Volt ma kutya, ijedt nő, balhés ügynök, csupa idegesség. Nem kell tovább hergelni. Mondom én a vörös fejemmel, höh.
- Láttam. Pedig ez a természet rendje. A vad és a vadász is tudja. Figyuzzon, jó kezekben van, nem kell fosni. Főleg amíg velem van.
Tovább nem erőltetem, mert fasznak hiányzik, amit az előbb összepánikolt. Ha még egyszer megcsinálja, felbaszom a lóra, úgy viszem az őrző-védő elé. Nem vagyok én óvóbácsi vagy doktor, bassza meg! Hátamra dobom a törülközőt és a két csücskébe belekapaszkodva nézem a bimbózó kapcsolatot. Ezek kurva jól megvannak! Megveregetem a ló oldalát, mikor nyugtalan.
- Nem mindent ért, vigyázni kell.
Bessie átment gyerekbe. Láttam rajta, hogy erre várt. A szemei...most olyanok, mint a csillagos ég. Jó beléjük nézni. Nagy vigyort eresztek meg, szélesen, fogsort villantva.
- Segítek felülni, de aztán csak vezetem. Nyugi, nem fog leesni.
Jolly Joker most elkapja a kukoricacsövet, kitépi a nő kezéből. Amit lehet, már lecumizott róla. Már csak játszik vele, csócsálja, a fejét ingatja. Aztán kiköpi és utána néz.
- Na? Készen áll? Mutatom.
Megmarkolom a nyerget két kézzel és a kengyelbe lépve felhúzom magam. Két lábammal közrefogom a lovat, aztán mindezt visszafelé csinálom meg és megint a kavicsok közt vagyok.
- Így.
A lecke véget ért. Ha Bessie megpróbálkozik ezzel, végig ott vagyok mellette. Nem hagyom lepottyanni. Ma már megütötte a seggét. Ha pedig fent ül, a lábammal imitálom, mit kell csinálni. Összeszorítani, mint a félős kurvák. Mikor már úgy látom, hogy stabilan ül, akkor kezembe veszem a kantárt és mehetünk. Jolly Joker prüszköl egyet, felkapja a fejét és lassú léptekkel kezd végigkopogni a part apró kövein.
- Na, mi a helyzet odafent? Jól vagyunk? - kérdezem, miközben figyelek.
Lovasoktatás. A seregben egyszer-kétszer csináltam ilyet. Katonáknak. Nőt még sose ültettem lóra. Nekem is új, de valahogy szívesen csinálom. Most még.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Szer. Aug. 24, 2016 7:17 am

Achilles & Bessie



*Nem tudok zöld ágra vergődni a szövegével, egyfolytában cukkol, élvezi, hogy zavarba jövök minden egyes szavától. Ráadásul annyira szeretnék neki visszavágni, hogy nem gondolkodom mit is mondok, ez persze eléggé veszélyes rám nézve, ám a szexuális életem kitárgyalása talán nem kerül az életembe. *-Nincs.*Nem kellett volna válaszolnom, de kicsúszott, bár semmi köze hozzá, hogy lassan pókhálóznom illene, már csak a frusztráció elkerülése végett is. Erre jön a jegesmedvés mondat, nem csoda, hogy párhuzamot vonok. Menetrendszerűen érkezik a röhögés, órát lehetne hozzá állítani, szavakba nem, de pillantásba tudom foglalni mit gondolok. Örülök, hogy jól szórakozik, legalább az ő napja remekül telik. Az enyém ott lett elszúrva, hogy elszóltam magam, vagy nagyon rosszul játszottam, hiába nem vagyok színész és ügynök sem, hogy ilyeneket gyakoroljak, épp elég nekem az, hogy kiragadtak a megszokott környezetemből, a komfortzónámtól olyan távol vagyok mint a Himalája csúcsa a Föld középpontjától. Ezen a pánikrohamom csak tovább rontott és amikor sarokba szorítva érzem magam még Jolly Joker sem tud onnan kihúzni. Kár tagadnom, Achilles úgy néz rám, hogy attól talán még Ramos is ágyba vizelne, pedig tudom, hogy engem nem bántana. Valamiért ezt érzem, a mocskos szájától, amire ráférne már egy alapos szappanos mosogatás, és a vad ábrázatától eltekintve bízom benne. Röviden közlöm vele a tényt, hasonlóképp röviden és velősen reagál, természetesen nem irodalmi stílusban. Sóhajtok, ez is úgy jön mint a röhögése. Ezek után némi csend telepszik meg, pár szívdobbanás erejéig, csak a ló kukoricaropogtatása festi alá mint színházban a köhögés a Kis éji zenét. Lassan kezdem élvezni a lovasozást de érzem Achilles tekintetét magamon, majd jön az okítás amin meglepődöm de el is kapom a tekintetem Jolly Joker szemeitől.*-Ó! Azt hittem az csak a kutyákra vonatkozik meg a többi ragadozóra akikkel úgy sem találkoznék. *Érezhetően enyhül kettőnk között a hangulat amiért hálás vagyok, többek között. *-Elhiheti, hogy nem fogok a maga szemei láttára. A híg székelés meglehetősen magányos és intim elfoglaltság....Tudom. A jó ég tudja miért de tudom.*Nem értettem félre azt amit mondott, nagyon is egyértelmű volt, szándékosan javítom fel a szavait, most már azért, hogy magamon kívül őt is elszórakoztassam. Az imént is milyen jót röhögött a jegesmedvés válaszomon, másrészt, talán ragad rá valami a jó modorból. szinte érezhető a körülöttünk vibráló nyugtalanság illanása, ahogy a téma elterelődik a halálról, a fenyegetésről a lovaglásra. Kislány koromban mindig szerettem volna lovagolni, de nem volt rá lehetőségem, később pedig már úgy gondoltam, a fene sem fog felnőtt fejjel idétlenkedni a tanulással, de most annyira más a helyzet. Kötetlen, személyesebb. Ajkaim széles mosolyra nyúlnak, jó érzés érezni ahogy a mimikai izmaim kinyújtóznak, engedve az egyre jobban felszabaduló kedvemnek. Még egy sikkantásra és kacagásra is telik mikor Jolly Joker kirántja a kezemből a lerágott kukoricacsövet.*-Rendben. Legfeljebb elkap ha még sem lenne igaza.*Közlöm az utasításba csomagolt reményemet miközben eltipegek a kavicsok között az eldobott kukoricacsőért és mint egy kiskutya viszem vissza, a törölköző után most ezt nyújtom oda Achillesnek.*-Tegye el, majd kidobjuk ha találunk szemetest. *Nem vagyok fanatikus természetvédő, na de akkor se piszkítsa be egy ételmaradék a partot.  A mosoly nem lohad le az arcomról, úgy nézem a bemutatót, bár tudom, hogyan kell felszállni a nyeregbe; elméletben. Picit problémásabb lesz nekem szoknyában, de majd megoldom, csak nem néz a ruhám alá. ~De, biztosan alánéz. Olyan férfi még termett ezen a földön aki kihagyna egy ilyen lehetőséget. Még jó, hogy utálom a tangát.~* Végül a táskámat húzom le a karomról és a cső után azt is odanyújtom Achillesnek.*-Megfogná, kérem? *Útban lesz ha fel kell magamat tornázni a nyeregbe. Biztosan jól fog állni neki a rojtos táska, kicsit indiános filingje van, bár annál nőiesebbb. Csak ne vegye a vállára és ne döntse be a csípőjét mert akkor sikítok. *-Készen állok. Rendben. Megfogom, beakasztom és felhúzom magam.*Mondom a teendőket sorban ahogy el kell végezni. Bár az utolsóval kicsit megharcolok, elég macerás szoknyával nyeregbe ülni, amikor sikerül - a várakozásomtól eltérően viszonylag könnyen - fel is sikkantok némi kacagással fűszerezve, és megemelkedem a nyeregben.*-Ez hideg! Váááóóóúúúúú!.....Várjon! El ne induljunk még.*Most jön egy tornamutatvány, érzésem szerint ezen a ponton fogja Achilles a homlokát a tenyerébe ejteni. Egy kézzel kapaszkodom a nyeregben magam előtt, a másikkal pedig megemelt fenekem alatt igazgatom a szoknyámat, nehogy összegyűrődjön, és persze azért is, hogy a fenekem ne közvetlenül érintkezzen a nyereggel. Jolly Joker picit mocorog, gondolom nem szokott hozzá a fészkelődéshez.*-Legközelebb majd veszek fel nadrágot. Így egy kicsit macerásabb, persze elvileg női nyeregbe kellene ülnöm szoknyával, de elég idétlenül festene maga alatt. Tudja az amelyikre féloldalt kell ülni. Bár a pasik megvesznének magáért. Azok akik a Kék Osztriga bárba járnak. *Lenézek rá mosolyogva, csak húzom az agyát némi elégtétellel körítve.*-Egész jó. Fura de izgalmas. *Most már ráérek élvezni is, a nyeregben majdnem biztosan ülve érint meg az izgalom tetőfoka. Kapkodom a levegőt, de most nem azért mert pánikolok, az csak a halál gondolatától ránt el, most a felhőkben érzem magam. Picit előrehajolok, hogy megsimogassam Jolly Joker nyakát, a selymes szőrt, a meleg bőrt, a lüktetést mindez alatt. *-Imádom!*Mindjárt elalélok.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Szer. Aug. 24, 2016 8:47 pm

Én azért beszélek így, mert ez jön. Gyakorlatilag ürülök. Ha bennem maradna, az következményekkel járna. De ez a nő ritka szórakoztató módokon pirul bele. Nem tudom megmondani, miért, nem vagyok pszichológus. Egyszerűen vicces, hogy bolhából elefántot csinál. Káromkodásba még senki nem halt bele. Ha igen, nem miattam. Nem így szoktam ölni.
Lebiggyesztem az ajkaimat és felkapom a fejemet, mintha most hallottam volna meg a nagy meglepetést. Már annyira zavaros a kiscsaj, hogy nem vágom, ez kamu-e vagy igazság. Olyan, mint egy zavaróállomás. Maga is zavaros, nem tudja, mit akar. Azt se, hogy mit gondol. Láttam a pánikrohamot. Asszem, maradt belőle valami.
Szeretek nagyokat röhögni. Bessie-n lehet is. Nagy dumája van. Pedig nő. Adelaide is tudott jókat mondani, ha néha formában volt. Erős asszonyság volt a vérvonal szerinti tesóm, a teremtőm másik kölyke, akibe beleszerettem. Bessie más, más miatt kedveltem meg. Ha leülnénk piálni, szerintem akkor is jól érezném magam. Pedig ő csak szódát rendelne, azt is szénsavmentesen. Kell, hogy legyen valami rossz oldala, nem lehet szent. A lovam pedig annak hiszi. Imádja. Engem is elsőre megkedvelt. Intelligens paci, rögtön tudta, hogy nem akarom megölni.
- Deeehogyis! Nem látott még kocsmai verekedést. Ahhoz is elég egy nézés. A megnyeréséhez viszont már nem.
Az a helyzet, hogy sok ilyenen vagyok már túl. Sokszor kötöttek belém és én is másba. Főleg vérfarkasokba, mert az nem buli, hogy egy földi halandót fejbe vágok és azonnal meghal. Több vad él a világon, mint azt Bessie gondolná.
És megint megröhögtet. A szemeim csíkká válnak, a teljes fogsoromat kivillantam. Ez a nő elképesztő. Szó szerint veszi, amit mondok. Kötözködőstől már hallottam ilyet, bunyó is lett belőle. Ez a csaj úgy fordítja ki a szavaimat, hogy nem idegesít, hanem röhögök rajta. Érti, amit mondok, de megmagyarázza. Ritka példány! Van benne valami finomság, amivel megnyer magának. Hah! Erő nulla, mégis kedvelem valamiért. Intelligencia. Ami nem nagyképűség. Különben már itt hagytam volna, miután jól megmondom neki. Nem semmi, tényleg nem.
- Szóval ivott már dinnyére tejet!
Megint röhögök, ahogy elképzelem. Megjelenik előttem, ahogy rohan a budira pánikos fejjel. Jolly Joker mindig óvatos, amikor ilyen nagyokat röhögök. Látott már vidámságból dühbe átfordulni, talán az rögződött meg benne. Minden átmenet nélkül megtörténik. Most nem. Eljátszanak a kisasszonnyal. Ahogy átadja nekem azt a vackot, elveszem tőle.
- Na, nem, majd elrágom. Höhöh!
Akkora fasz én se vagyok, hogy teleszarjam a partot. A madaraknak jó lenne a cucc, de ez egy város, nem a dzsungel. Ilyenkor tudom. Tele van veszéllyel, faszkalapokkal. A dzsungel mégis más. Ez legfeljebb aszfaltdzsungel. Hogy baszná meg. A csövet berakom a táskába, nem érdekel, mit koszol össze. Majd kidobom valahol.
Végignézem a csajt. Na ja, szoknya. Ezzel nem számoltam. Félti a picsáját. Hogy is jutott volna eszembe? És most a táskával büntet.
- Jobb helye lesz ott.
Fogom, aztán felbaszom a nyeregre. A végére pont rá lehet lógatni. Néha elgondolkozom a nők szellemi épségén. Mi a fasznak hordanak ennyi szart, egy vállon, állandóan. A fele szemét. Bessie levette, mit kell csinálni. Mondta, hogy még lószűz. Vagy sokszor látta már vagy ilyen jól fog az agya. Naná, hogy a seggét nézem közben. Mi mást? Különben is megmondta, hogy tanga van rajta. Nagy sóhajjal és morgással rázom meg a fejem a nyavalygásra.
- Mit várt? Fűtött vonatülést?
Hideg, baszd meg. Mikor ültem már azon a nyergen? Jó fél órája, mielőtt leugrottam megnézni ezt az elveszett nőt a parton. Amit itt levág, arra összeteszem a két kezemet és az egyetlen Szűzanyához imádkozom, hogy adjon türelmet. Hadd ne rántsam le ezt a hülye picsát onnan...
- Még egy ilyen és lejön onnan!
Nem önszántából. Bírom a pofáját, de ha így folytatja, lerántom a gecibe és itt hagyom. Majd jön a házőrző kankutya, aztán körbecsaholja. Szerintem az alapfilmeket én is láttam, kivétel nélkül. A tévé nem az ördögtől való. Bessie nem kap mosolyt, csak egy morcos pofát. Érzem rajta, mekkora élmény neki. Ez bejön! Nem tudom, miért. Jolly Joker is örül, hogy a hátán van az új haver. Szereti cipelni, jól érzi magát Bessie alatt. A nő meg a csúcson van. Kicsit parás, hogy megint be fog állni. Nem, ez más. Elsőbálozók izgalma. Akkor bálozzon!
Elindulunk, a kantárnál fogva vezetem a lovamat. Ahogy a csaj rádől, már Jolly Joker is eszméletlenül jól fogja érezni magát. Prüszköl egyet és nyerít. Ez olyan elégedett nyerítés. Megvan a szerelem, kölcsönös. És óriási. Én meg ránézek először a lóra, aztán a nőre és vigyorgok. Megsimizem a paripa orrát. Mellettem sincs szar élete. A csajjal viszont ki-bebaszottul a mennyekbe repült. Lassan lépeget. Beindulna, de jelzek, hogy azt nem, úgyhogy szépen topogunk előre. Nyugodtan. Én se vagyok ideges, kivéve, ha Bessie beszól valami faszságot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Pént. Aug. 26, 2016 7:24 am

Achilles & Bessie



*Van még mit tanulnom az biztos, de jó kezekben vagyok ezen a téren, bár nem terveztem alapszintű kocsmai viselkedést tanulmányozni, mégis megkapom az erre való útmutatást. Valóban nem láttam még kocsmai verekedést a mozin ívül, élőben. Merem remélni, hogy nem is nézek úgy ki mint aki egyáltalán beteszi a lábát egy ilyen helyre. Nem vagyok finnyás és kényeskedő, egyszerűen nincs igényem rá, meglehet nagy élmény lenne, talán fel kellene vennem a bakancslistámra, de egyelőre, józan megfontolás céljából még nem írtam ilyet. Az olyan lenne mintha felfesteném az ördögöt a falra. Egy bólintással és egy halkan elejtett "Aha"-val veszem tudomásul az okítás szavait, most már tudom, hogy a kocsmába járó férfiak többsége is pont olyan ragadozó lelkű mint az erdei állatok. Ez természetesen nem mondom ki hangosan, hiszen a jelek szerint - és nem is gondoltam mást, fene az előítéleteimet - Achilles is gyakran megfordul ott, gondolom azért vannak ilyen tapasztalatai. *-Nem. Azt azért nem, de van már tapasztalatom a sikátorban lévő kínai kifőzdék kínálatáról. *Halvány mosollyal és pírral az arcomon fecsegem ki gyengébb pillanataim egyikét. Egész jó barátok lettünk ha erre is képes vagyok, azért az ilyen intim történések megosztása nagyfokú bizalommal jár, pedig egyáltalán nem ilyen az arcberendezése. Valami a kisugárzásában lehet, a lelkéből feltörő, kézzel-foghatatlan valamiben ami vonz hozzá. Most még azt is el tudnám képzelni, hogy együtt sütizünk egy cukrászdában, persze megszenvedné az alkohol hiányát és a véres steakét, de felőlem azt is bepótolhatjuk utána. Fura mert olyan sok mindent, egymástól eltérő dolgokat tudok beleképzelni a személyiségébe, hogy egyszerre lepődöm meg és veszem természetesnek, hogy nem háborodik fel a kezébe nyomott kukoricacsövön hanem azonnal elrakja. *-Már úgy sincs rajta ehető rész.*Rezignáltan közlöm a nyilvánvalót, nem mintha elhittem volna, hogy még akar belőle enni, de a száraz humor sem áll távol tőlem és vele megengedhetem. Érti a humor minden fajtáját, legalábbis az eddigieket simán zsebre vágta. Ahogy gondoltam a táskám kiveri kissé a biztosítékot, de azt kivételesen nem piszkálódás címén nyomtam a kezébe, fel is kerül a nyeregre, noha kétlem, hogy az akasztó a női táskáknak készült volna oda. Nekem végül is mindegy csak ne az én kezemben legyen, mert a lovagláshoz csak útban lenne. számomra is meglepő milyen könnyedén feljutok a nyeregbe, már lejátszódott lelki szemeim előtt a jelenet ahogy visszacsúszom, Achilles pedig a fenekemnél fogva nyom fel, feltételezem róla, hogy neki is eszébe jutott és várta is az alkalmat - ki ne várná - többek között ezért is a diadalittas mosolyom. Másrészt a pici sikkantás az annál nagyobb derűvel amit a hideg nyereg érintése okoz. A kérdésre, mely érzésem szerint meglehetősen költői, megemelt szemöldökkel kérdezek vissza, mint aki bolondot lát.*-Vonatülést egy nyergen? Ennyire nem vagyok szőke.*Annyira viszont vagyok nő, hogy ne csak úgy, ahogy esik úgy puffan módon üljem meg a lovat, hanem a lehető legkényelmesebben, ezért igazgatom el a ruhám szoknyarészét, amivel próbára teszem a fickó türelmét. Ezen a beszólásom sem segít, kicsit vissza kell vennem különben vérig sértem, és nem lesz lovaglás, amit nagyon sajnálnék mert beleszerelmesedtem Jolly Jokerbe. azt hiszem az érzés kölcsönös.*-Rendben, bocsánat, csak poén volt. Nem lesz több ilyen, békén hagyom az egoját. *Amikor elindulunk egyfajta euforikus állapot lesz úrrá rajtam. Érzem a paci testének melegét a kezem alatt, a selymes szőrön siklik a kezem mint korcsolya a jégen, a prüszkölés és nyerítés kacajt csalogat ki a torkomból. Úgy vigyorgok mint egy gyerek, a szám majd` körbeéri a fejemet. *-Ez majdnem jobb mint a szex. *önkéntelenül bukik ki belőlem a vallomás, nem szoktam én ilyet kitárgyalni, a szex téma nálam nyíltan tabu, csak az aktuális partneremmel kerülhet szóba, és sem Achillest sem Jolly Jokert nem tartom annak ilyen téren, de azért...na! Ez nem semmi, és egy ilyen élmény maradt ki eddig az életemből. Eszembe jut néhány film és regény - természetesen nyálasan romantikus, de mellette azért mondanivalós - amelyben valaki, valakit lovagolni tanított. Csak lazán, szólt az okítás, át kell venni a ló ritmusát, vele együtt kell mozogni, különben mind a ketten szenvedni fogunk. Szóval elengedem magam, ez úgy nézhet ki, mint egy rongybaba amikor összecsuklik vagy egy marionett bábu ha a bábjátékos elengedi a zsinórokat. Lehunyt szemekkel sokkal könnyebb koncentrálni, még jó, hogy nem kell néznem az utat magam előtt. Kezdem is érezni, ahogy Jolly Joker mozog alattam, olyan akár egy lágy hullám az öbölben, csendesen ringat. Esküszöm mindjárt elélvezek lelkileg. *-Holnap is ráér? Mindig itt szaladgál? Randizhatok a lovával?



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar

◯ Kor : 387
◯ HSZ : 267
◯ IC REAG : 218
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton

Re: Kavicsos part // Szomb. Aug. 27, 2016 6:38 pm

A vadász itt áll előtte. Azt nem tudja, hogy a vad is, mert a kettő egy és ugyanaz. Eleve eggyé kell válni a vadállattal, amit el akarsz ejteni. Beférkőzni a fejébe, hogy megtaláld és rájöjj, hogy terítheted le. Aztán oda kell baszni, az már nem bonyolult. Persze az emberi módja ennél rafináltabb, csapdákkal, felhajtó kutyával, méreggel, íjjal, puskával, ki hogy szereti. Az íjat én komálom, a dzsungelben annak voltam a mestere, mielőtt beharaptak.
- Az is meghajtja? Jó szar gyomra van akkor. Egy igazi mexikói taco-t próbáljon ki! Tűzokádó sárkány lesz magából.
Ott akarok lenni, amikor megteszi. Ennek a pinának színpadon lenne a helye. Női komikusból úgysincs sok. A tévében szeretem az ilyen stand-uposokat. Neki menne. Höhhögök egyet az utolsó kukoricás beszólásán, aztán elrakom a cuccot. Ahogy a lóra felül, az tipikus elsőlovaglós mozdulat. Bizonytalan, óvatos, fosós és kell neki a segítség. Nem arra izgulok, hogy lóra mászó nők valagát tapogatom. Lehet, hogy fizetnem kell a dugásért, de úgy legalább összejön a tuti. Nem szarozok ilyen hülyeséggel. Úgy seggeltetem fel, mint egy apa a gyerekét.
- Belül se?
Nagyot hahotázok. Már várom, ebből mit hoz ki. Fordítva van bekötve az agya. Egyesek szerint nekem meg nincs is. Csak ahhoz értek, hogy másét szétverjem. Ja, az ilyen egyesekét.
- Remélem is.
Ezt a fajta humort, a gecizést nem bírom. Még csak rászóltam. Levágta a lényeget. A következőnél az ölembe fog hullani, onnan meg seggel a kavicsok közé. Én nem a levegőbe beszélek. Túl tud lépni ezen és a lovamat imádja. Ezek összejöttek, baszd meg! El se bírom dönteni, melyik élvezi jobban. A nevetéstől köpök egyet, ahogy meghallom a nagy vallomást.
- Még jó, hogy csak majdnem! A sunaszaft nem ide való.
Kimerült a nő, elfáradt. Akkor mondanak ki ilyeneket. Kiröhögöm, vágom, hogy nem erre gondolt. Háziőrizetben nem dughat ám akárkivel. Max megnézheti a Több, mint testőrt. Szar ügy, be fog nőni neki. Amúgy meg tudom én, mikre képesek az emberek. Meg a lovak is, ha úgy vannak. Jolly Joker az enyém és az én lovam majd másikkal dug, ha egyszer úgy gondolom.
A ló meglepődik kicsit. Lassít, de aztán érzi, hogy nincs gond, úgyhogy tovább megy. Ennyire nem szoktak lazulni a nyeregben. Rajtam kívül csak Madi ült a hátán, ő is velem együtt. Én meg tartom magam rendesen. Most kell nagyon figyelni, nehogy lezúgjon a csaj! A csúcson van, készül elmenni, oké, de ne fejjel lefelé csinálja.
- Én nem autózom, hanem ővele szoktam utazgatni. Na, pajti? Hétvégén érek rá. Még egy tali Bessie-vel?
Mintha értené, felnyerít. Röhögök egyet, aztán oldalba verem. Olyan szépen döng a nagy böhöm teste. Szereti, ha így törődnek vele. El kell találni az arányt, hogy ne legyen durva, se túl finom. A tapizás se jó, mert azt is támadásnak veszi. Keresik a gyenge pontját. Faszt, tökösen odabaszni neki! Azt meghálálja.
Magabiztosan vezetem a kantárral. Lassan már a hídnál vagyunk. Úgy terveztem, hogy én innen nekivágok az utcáknak. Végülis nem sietek. Jó a társaság, jó a levegő. Körülnézek, hogy jön-e az őrkutya? Lehet, hogy nem fogom meglátni. Itt a szagot is nehéz kivenni. Jolly Jokeré elég erős, meg a szél is fúj.
- Na, mi legyen? Megszivassuk azt a köcsögöt, hazavigyem egy nagy vágtával?
Láttam, mennyire boldog a fickótól. Tőlem aztán riasszon, akit akar. Mindent nem tilthat el tőle. Amúgy meg csak kerüljön az utamba! Ha Bessie egy nagy ügetést akar, az macerásan fog indulni. Le kell jönnie, aztán nekem kell felmásznom és úgy felhúznom őt. Tuti leborítanám, ha be akarnék mászni elé. Az a rohadt ridi meg idegesíti a lovamat. Látom, hogy furán tartja a seggét, mert mindig nekiütődik. Megállítom, nagyot prüszkölve torpan meg.
- Na, várj, kisöreg! Mindjárt jobb lesz.
Leszedem a női táskát, aminek a tartalmára inkább nem vagyok kíváncsi, mert még dühömben bevágnám a folyóba. Annyi vacakkal fárasztják magukat, hogy el se lehet képzelni.
- Hé, ezt a szart akassza inkább a nyakába! Jolly Joker seggét basztatja és már kurvára unja.
Nem vártam meg, hogy felágaskodjon és leröpítse az új barátját. Azért nála is vannak határok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 26
◯ HSZ : 220
◯ IC REAG : 186

Re: Kavicsos part // Hétf. Aug. 29, 2016 8:48 am

Achilles & Bessie



*Elegem van Mexikóból, elegem van Columbiából, az összes olyan országból ami a mostani helyzetemre emlékeztet. Nem akarok tűzokádó sárkány lenni, a jó isten mentse meg attól Achillest, pedig az otthon lévő tréningbögréim tanúsíthatják, hogy taco nélkül is tudok az lenni. Tüzet nem okádok ugyan, csak képletesen, de bögréket szoktam hajigálni és egy ilyen este nagyon kinéz ha hazaértem. Big ügynök biztosan felhúz majd a szabálymániájával, ami persze az én biztonságomat hivatott megtartani, de akkor is…..néha tehetné normálisabban is.* -Csak ha állja a tüzemet.*Ebbe vajon mit fog belemagyarázni? Mintha vágyna arra, hogy engem gyengének és elesettnek lásson, vagy inkább mulatságos helyzetben, neki mulatságos, nekem nem lesz az biztosan. Fintorgok egyet, nem tudom látta-e, de a nevetése lassan kihozza belőlem a legrosszabb énemet, legalábbis ha sokáig humorizál a nőiségemen. A fenébe is, miért hiszi minden férfi a nőkről, hogy buták és sötétek ha csak minimális igényük is van a szépre-jóra, ha pedig nincs akkor pasinak tekintik. Ha tudná…de nem tudhatja mennyire nem vagyok szőke belül, és még kívül sem, és még csak barna sem.* -Neeem!*Sértődötten tiltakozom, ennyit szabad csak, még vissza sem vághatok, hogy tudja, pedig szívesen az orra alá dörgölném, csak hajszálnyira vagyok attól, hogy matek zseni legyek. Maradok Jolly Joker imádatánál, az elég ártatlan és kiteljesedhetek benne, bár ami azt illeti még ezt is túlzásba tudom vinni. A hajam tövéig pirulok mikor rájövök mit mondtam ki, még a válaszra várni sincs időm, Achilles rákontráz én meg csak pislogok. Kell némi idő míg lefordítom az ő nyelvét az enyémre, utóbbi meglehetősen hiányos szlengek területén, másrészt én biztosan nem használnék ilyen szót arra amire ő. Meglehet ezen a téren kissé régimódi vagyok, szerinte minden bizonnyal prűd, pedig nem áll tőlem távol a szenvedélyes és némi egzotikummal fűszerezett szex, de nem szeretek nyíltan beszélni róla, mert számomra intim amit csak egy valakivel vagyok képes megosztani, de vele nagyon. Valaki híján kibuggyan belőlem a nem kívánt vallomás, akár a szex utáni vágy. Nagy sóhajjal gyűröm vissza méltatlankodásomat, már-már elengedve a fülem mellett a rászolgáló okot. A táltos nem beszél vissza, mi több, ezért nem is lehet mocskos a szája, noha anélkül is elég büdös, persze nézőpont kérdése, talán meg lehet szokni ha nap mint nap leheletet cserél vele az ember. Erre azonban még nem vágyom. Pillanatnyi megtorpanását olybá veszem, hogy nem sikerült teljesen átvennem a léptei ritmusát, elvégre épp most vette el a szüzességemet lovaglás terén – ha már az átvitt értelmeknél tartunk – egy szűzlányból sem lesz ringyó pár perc alatt, belőlem sem jó lovas, de igyekszem. A fickó bosszant, néha dühít, olykor megnevettet és szinte folyamatosan elgondolkodtat. Őt nézem odafentről és próbálok rájönni, hogy a sok negatívum ellenére miért érzem úgy, hogy sajnálnám ha nem találkozhatnék vele többet. Meg a lovával. Oké, Jolly Joker nem kérdés, ő több egy ásznál. Én finomabban paskolom a nyakát, Achilles keze azonban úgy döngeti mint egy üres hordót, összerezzenek, láthatóan nekem fáj csak, a paci jól el van. Miután bólintok és ezzel megalkudunk a következő hétvégében, hagyom közénk szállni a nyugodt és ló dobogós csendet. Sikerül elfelejtenem Big ügynököt egy időre, békesség vesz körül, már-már olyan mintha minden rendben lenne, ám Achilles megint beleköp a levesbe, fájdalmas fintort vágok az újabb közönséges szavakra, melyek a tartalmukkal elgondolkodtatnak. Most nem azon merengek engem mi vonz a mocskos szájú pasihoz, aki minimum fényévekre van tőlem a világával, hanem azon, hogy ő mit eszik rajtam, amiért hajlandó meglovagoltatni a lován, pátyolgatni mint egy óvódást, majdhogynem a könnyeimet törölgette, és még a hétvégéjét is rám áldozná. Mindeközben az apám lehetne, kifejezetten idegesítem, már a fejét is fogta türelmetlenségében – láttam – és néhányszor a lelkébe is sikerült beletaposnom. A random pánikrohamaimról már nem is beszélve. Most meg Big ügynök meg….még csak nem is gondolok arra a szóra, rábírna. *-Ha arra gondol, hogy jól kiszúrunk vele, mert két lábon nem tud majd követni és biztosan az idegbaj kerülgeti majd amiért szem elől veszít, akkor igen. *Naná, hogy rábólintok és naná, hogy kiigazítom az ő mondatát, hátha ragad rá belőle valami. Érdeklődve nézem a táskámmal való babrálását, először nem értem, aztán még mindig nem értem. Nekem soha nem volt útban a táskám…de azért elveszem és ha nem is akasztom a nyakamba mint egy billogot, átlósan veszem a vállamra, hogy ne csússzon le de ne is kelljen fognom. Mindezt egy megveszekedett szó nélkül teszem, szemet forgatva, felháborodottan méltatlankodva, de nem bírom sokáig.* -Belehalna ha egyszer, csak egyetlen egyszer kihagyná a vulgáris szavakat a mondatából? Azért egy mondatban mindjárt négyet prezentálni még magától is rekord, tekintve, hogy milyen rövid volt a mondat. Ja! Kettő volt, bocsánat! *Nem tehetek róla, zavar. Nem tudom mindig elengedni a fülem mellett, olykor nekem is lehetnek rossz perceim. *-Segítsen leszállni, kérem!*A hátam mögé fordítom a táskám, megtámaszkodom a nyeregkápán, majd felemelkedve kihúzom az egyik lábam a kengyelből és megpróbálok lejjebb kerülni. Természetesen megcsúszom, a másik lábam is kikerül a kengyeléből és egy sikkantással zuhanok lefelé. Nem túl kecsesen, érzem én, ez nem nőies zuhanás, ez kecskebékás. Vagy kalimpálós, mert ösztönösen kapaszkodnék meg valamiben, ám a semmit markolom. Ennyit a profi lovaglásról.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Sponsored content

Re: Kavicsos part //

Vissza az elejére Go down
 

Kavicsos part

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
14 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 13, 14, 15  Next

 Similar topics

-
» Folyó Part
» A Tópart mentén
» Ház és tópart
» Part 14 / 4
» Part 14 / 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Mindennapi élet :: Folyópart-