HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:
-

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
71 TAG 31 FÉRFI 40 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
21 TAG 7 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
15 TAG 7 FÉRFI 8 NŐ
ŐRZŐK
20 TAG 10 FÉRFI 10 NŐ
EMBEREK
6 TAG 3 FÉRFI 3 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Catherine Benedict Vas. Ápr. 08, 2018 10:55 am
írta  Alignak Vas. Feb. 25, 2018 8:44 pm
írta  Payne Holmes Kedd Feb. 20, 2018 10:25 am
írta  Celaena McDonald Vas. Feb. 18, 2018 8:16 pm
írta  Tawny Vaidya Vas. Feb. 18, 2018 4:42 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 18, 2018 12:12 pm
írta  Catherine Benedict Szomb. Feb. 17, 2018 7:09 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 6:39 pm
írta  Balthazar Bluefox Szomb. Feb. 17, 2018 12:42 pm
írta  Alignak Szomb. Feb. 17, 2018 9:45 am
írta  Alignak Pént. Feb. 16, 2018 10:21 am
írta  Darren Northlake Csüt. Feb. 15, 2018 11:34 am
írta  Catherine Benedict Csüt. Feb. 15, 2018 6:40 am
írta  Hans Elfman Szer. Feb. 14, 2018 7:49 pm
írta  Payne Holmes Szer. Feb. 14, 2018 7:35 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 8:11 pm
írta  Alignak Kedd Feb. 13, 2018 6:22 pm
írta  Darren Northlake Kedd Feb. 13, 2018 11:51 am
írta  Yetta Northlake-Nacrosh Hétf. Feb. 12, 2018 8:29 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:28 pm
írta  Darren Northlake Hétf. Feb. 12, 2018 7:21 pm
írta  J. Isaac Sladen Hétf. Feb. 12, 2018 7:08 pm
írta  Jason Drewner Hétf. Feb. 12, 2018 6:45 pm
írta  Darren Northlake Vas. Feb. 11, 2018 6:28 pm
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:14 am
írta  Alignak Vas. Feb. 11, 2018 11:13 am
írta  Corinne June Mouser Vas. Feb. 11, 2018 10:07 am
Catherine Benedict
 
Rebecca Morgan
 
Prof. Dr. Lester J Edison
 
Achilles Kilpatrick
 

Share | .

 

 Várakozó stég

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Várakozó stég // Hétf. Dec. 12, 2011 4:07 pm

First topic message reminder :



A hozzászólást Admin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 19, 2014 3:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net



























SzerzőÜzenet
avatar

◯ Kor : 162
◯ HSZ : 235
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Várakozó stég // Hétf. Jún. 30, 2014 1:17 pm

Túl szép, hogy igaz legyen. Ennyire jó volna falkában élni?
Jobb is, hogy nem nevezi családnak, abból bőven elég volt, soha többé, senki sem lesz képes azt az érzést újra fellobbantani bennem, amit Malcolm, és a gondolattól újra szeretnék kiáltani, de belém szorítja a szenvedést a kín, a tudat, hogy nem árulhatom el magamat.
Mosolyogva nyugtázom, hogy mégis ennyire jól érzi magát, nem érzem, hogy hazudna, sosem lehet tudni, talán itt még maga az élet is jutalom.
- Ennek igazán örülök. Ritka kincs, ha jó falkát talál magának egy farkas a mai világban.
Nem figyel, látom a tekintetét, hogy merre vetődik. Egy fiatal lányt méreget, úgy, akár a vadász a leendő prédáját. Mivel is van dolgunk, csak nem...? Nem tehetek róla, ördögi vigyor kúszik a képemre, de mivel nem engem néz, ezért úgysem lát belőle semmit. Gyorsan nyalom meg a szám szélét, ne csábítson rosszba, most ne, nem engedhetem meg magamnak.
- Csak azt kérdeztem, hogy mióta tagja a falkának, de látom, hogy ennél sokkal érdekesebb témát talált magának.
Bökök a goth lány felé, de a válaszát azért megjegyzem, 24 év sok idő, én még nem érzem annyira az évszázadok súlyát, mint az öregek. Megköszörülüm a torkomat.
- Akarja, hogy odamenjünk hozzá?
Kérdezem kissé lehalkítva a hangomat, barátságosan pislogok rá, aztán újra a goth lány felé terelem a tekintetem.

//Bocsánat, hogy csak most! :csokor: //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 105
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 295
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Várakozó stég // Csüt. Júl. 03, 2014 12:35 pm

Ahogyan vártam, megismétli a kérdését, amire válaszólok is. Még, így is lehet látni rajtam, hogy bejön a csaj, és mikor Ethan megint kérdez, odafordulva hozzá mondom neki, vagyis csak mondanék, mert a csaj észreveszi, hogy őt figyelem, el teszi a füzetét, és felénk indul. Járása, még ebben a acélbetétes bakancsban is olyan kecses, mintha egy gazella lenne. Ahogy közeledik, érzem, hogy izgalomba jövök, de ez most nem az a kellemes izgalom ha nem valami más. Amint ideér, hallom, amint megszólal, és a hangja olyan mintha, egy angyal szólalna meg.
- Üdv, van valami gondja a barátnődnek, hogy annyira nézett az elöb?
Kérdezi Ethan-t, miközben megérkezik közénk. A közelében, érzem a szám, és a torkom szárazságát, és még mindig zavarban vagyok. Lányos zavaromban, csak egy szót tudok kimondani.
- Helló! - Köszönök neki, és csak most veszem csak észre, hogy akár nyúgodtan a seggére tehetném a kezemet, és meg is simogathatnám, vagy akár rá is csaphatnék. Ám, ha tényleg meg tenném, legfejebb kapok tőle egy pofont, amit még egy kicsit sem bánnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 162
◯ HSZ : 235
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Várakozó stég // Csüt. Júl. 03, 2014 1:46 pm

A lány kecsesen indul meg felénk, nem lepődöm meg rajta, az ilyen stílusú lányoknak mindig nagy a szájuk, nem félnek senkitől, mert nem tudják, hogy milyen istentelen vadak róják a világ utcáit. Csendben figyelem, ahogy felénk közeledik, és közben pontosan érzem Allison minden reakcióját, a félelemmel vegyes izgatottságot és be kell valljam, roppantul szórakoztat a helyzet.
A lány odaér hozzánk, hozzám szól. Allison köszön neki, én pedig szemtelen, pimaszul jóképű mosollyal lépek az érkező elé, tetőtől talpig végigmérem, mielőtt válaszolnék neki.
- Szerintem sokkal szívesebben lenne a te barátnőd, mint az enyém, kedves.
Búgom lányan és finom brit akcentussal, azzal a szívpuhító éllel, amit mindig előveszek olyankor, amikor le kívánok nyűgözni valakit. Lassan emelem a kezem, hogy végigsimítsak a goth lány arcán.
Furcsa őrülettel csillannak fel a szemei, a vállam mellett sandít rá Allisonra, végigméri őt, alsó ajkába harap játékosan, és bár nem szeretem, ha ennyire nem vesznek figyelembe, mégis teszek egy apró lépést oldalra, hogy ne ékelődjek annyira szorosan közéjük. Szórakoztat a helyzet, valljuk be.
~ Szeretnéd...? ~
Kérdezem gondolatban Allisontól, a goth lány tekintete pedig érdeklődve vándorol köztem és Allison között.
- Mi a neved, kedves?
Kérdezem kissé oldalra döntött fejjel, érdeklődve. Mivel Allisonon némi bizonytalanságot éreztem, ezért gondoltam arra, hgy amíg szükséges, irányítom a helyzetet, a többit pedig, nos... a hölgyekre bízom.

//Dobtam a lány reakciójára itt: http://northstar.forumr.net/t1760p45-kockadobo-topik#36391 Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 105
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 295
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Várakozó stég // Pént. Júl. 04, 2014 4:35 pm

Hallom, hogy Ethan válaszól is a lány kérdésére, ráadásul mindezt, szinte Búgja lágyan, és hát szóval nem tudom. Ethan, meg emeli a kezét, és a csaj bár, hagyja az arcát megsimogatni, mégis Ethan válla mellöl nézz engem. Majd Ethan félrelép, és inmáron egymást nézzük. Rést nyitok a pajzsomon, így hallom Ethan kérdését, amit gondolatban tesz fel nekem. Amint, végig nézzek rajta, látom amint a tekintete, kettönk közt járkál, mintha hezitálna.
~ Igen, akarom. ~ Közvetítem neki vissza a válaszomat, majd azt hallom, hogy megkérdi a nevét. A goht csaj, még mindig engem nézz, és úgy válaszól Ethan kérdésére.
- A nevem, Samantha Graham. Helló, neked is. - Mondja, és látok valami kis csillogást a tekintetében. Látom, hogy végig mér megint, aztán ismét kérdez.
- Bennetek kit tisztelhetek? - Kérdése közben, még mindig engem nézz, amitől zavarba is jövök.
- A... Az én nevem, A... Allison Black, na... Nagyon örvendek. - Mondom neki, kissé szégyenlősen, és dadogva. Ethant, viszont nem mutatombe, mert ha jól gondolom, ő nem jön zavarba Samanha közelségétől.
- Én, is örvendek Allison. - Mondja nekem, Egy kis halvány mosolyal az arcán, majd kérdő tekintettel nézz Ethan felé, hogy ő is bemutatkozik-e.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 162
◯ HSZ : 235
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Várakozó stég // Hétf. Júl. 07, 2014 11:02 pm

Allison gondolatbeli válaszára aprót rándul a szám sarka, szép és elégedett mosoly, gyönyörű és... Ó, csak tudnám, hogy mi okozza nála ezt a feszült félelmet. Nem hiszem el, hogy ma kezdte, mégis olyan izgatottság uralja a testét, mint a húgomét, amikor még...
Kirázom Ameliát a gondolataim közül,figyelmem csak a lányoké immáron.
Amikor bemutatkozik, és elhangzik Allison neve is, még mindig nem tudom, hogy miért aggódik ennyire, hiszen a lány elég... együttműködőnek bizonyul.
~ Szedd már össze magad... Így akarod hazavinni? Alig állsz a lábadon... ~
Csattannak elégedetlenül a szavaim a nőstény elméjében, de az arcomon ebből semmi sem látszik. Ugyanolyan patyolat szenvedély és suhancos báj, egy csipetnyi őrülettel a fekete szembogarakban.
- Ethan. Ethan Goodwill.
Mutatkozok be, és lágyan megragadom Samantha kezét, hogy apró csókkal köszönthessem. Csak finoman. Csak érzéssel.
- Nincs kedvetek meginni valamit...? Ha már így összejöttünk.
Vetem fel titokzatosan, és a tekintetem a két lány között vándorol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 105
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 295
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Várakozó stég // Kedd Júl. 08, 2014 9:40 pm

Hallom, hogy Ethan rám szól azért, hogy szedjem össze magamat. De, még is ki mondta neki, hogy el viszem őt magamhoz, és egy németjuhász szeme elött csókolózzak ezzel a kis aranyoskával? Minden esetre, Ethan felé nézek, kissé meg döntött fejjel.
~ Rendben, össze szedem magam. ~ Mondom neki gondolatban, és egyenesen a Ghot lányhoz lépek, és át ölelem. Kezem, a csípőjén pihen. Hallom, hogy be mutatkozik, de érzékelem, hogy hazudik Samanthának. De, ő ebből szinte semmit nem érzékel.
- Neked is nagyon örvendek Ethan Goodwill. - Mondja, és látom amint az ő kezét is meg csókolja. Ethan, felhozza az ital ötletét, de nagyon remélem, hogy nem azt tervezi, amire gondolok, mert akkor nem tudom a csajjal alá íratni, a titok tartási szerződést, ha atom részeg a csaj, bár talán ezvolna a legjobb meg oldás, mert akkor nem emlékszik a mai napból semmire. Vagy, pedig az éjszakából.
- Nekem tetszik az ötlet, de csak akkor megyek, ha Ally is jön. - Mondja az egészet, lágyan búgva.
- Ne aggodj, megyek én is. Tényleg, van a közelben, egy hely, ahova beülhetünk inni? - Elsö mondatomat, Samanthához intézem, míg a kérdést, Ethannak teszem fel, de ha nem tud, az esetben, én mintha láttam volna egyet, bár lehet, hogy ott csak üditőt adnak, bár majd meglátjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 162
◯ HSZ : 235
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Várakozó stég // Csüt. Júl. 10, 2014 12:29 pm

Nagyszerű!
Az ígéret, miszerint összeszedi magát, egyfajta biztosíték számomra, hogy nem hiába játszom újfent a jóképű szomszéd fiút, a Casanovát. A bemutatkozásom természetesen jön, idősebb farkas vagyok, mint Ally, nem érzékel a hazugságomból semmit. Felesleges is volna, hiszen odabent a boltban neki O'Neillként mutatkoztam be. Ami, ha nagyon szigorúan vesszük, pusztán egy újabb hazugság, hiszen én vagyok Lord Derby... Ethan Robert Stanley. A Gróf. És most mégis... Ahelyett, hogy uradalmam falairól vakarnám veszetten a vakolatot, két leszbikus, de legalább is biszexuális lánnyal ütöm el az időmet. Hová süllyedt a világ...
A kérdésem nem marad sokáig felelet nélkül. Kedvem lenne felciccenni, amiért ilyen gyerekes ragaszkodás fűzi Samanthát Allisonhoz, pedig alig fél perce találkoztak először. De nem forgatom a szemeimet, nem sóhajtozok, csupán laza vigyorral ütöm össze a két tenyeremet.
- Nagyszerű! - mondom lelkesen - Hát persze, hogy jön, miért is ne jönne? - kacagok fel röviden - Tudok egy pubot a közelben, de ha esetleg zárva lenne,mehetünk hozzám is.
Ejtem el a megjegyzést "csak úgy", ha esetleg túl jól sikerülne az ivászat és némi privát szférára óhajtoznának.
- Én vezetek.
Kacsintok a lányok felé, a fejemmel pedig az autóm felé biccentek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 105
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 295
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Várakozó stég // Pént. Aug. 01, 2014 9:01 pm

Hallom, hogy Ethan úgyan arra a kérdésre válaszól, mint amire én már válaszóltam, és én is kapok választ. Samanthával, egyszerre nézzünk a jelzet irányba, és egy kiválló állapotban lévő Oldsmobilt nézzünk. Valamint ő vezet, ami érthető, mert az ővé.
- Ok, rendben nem akarok egy hállátlan dögnek látszani, ezért jóságodért cserébe, kapsz tőlem valamit. - Mondom neki, és közben indulok is az autója elé, miközben Samantha fenekén pihentetem a kezemet.
~ Azért, remélem, hogy nem arra gondol, hogy Samanthán fogok vele közösködni, mert akkor téved. ~ Mondom magamban, majd látom, hogy Samantha rám nézz azokkal a gyönyörű szemeivel. Aztán, hozzám szól, azzal az imádni való hangjával.
- Mit tervezel Allison? - Kérdi tőlem, és mintha egy kicsit meg lenne illetődve.
- Ne aggodj, nem tervezek semmi olyat, de ha már úgy alakult, akkor kap ő is egy partnert, az éjszakára. - Mondom neki, miközben a kocsi elé haladunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 162
◯ HSZ : 235
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks


Re: Várakozó stég // Szomb. Aug. 09, 2014 11:43 pm

Elmondhatatlan elégtétellel tölt el az, amikor kiejti a száján a szavakat: hogy a jóségomért cserébe kapok valamit. Hát hiába, hány templom oltárán hallottam már hasonlókat? Hány éhes száj harapta hasfalamba mindezt? Most sem élvezem kevésbé a helyzetet, mint eddig. Kíváncsi és némiképp szemtelen fénnyel a szemeimben pillantok Allisonra, ajkaim vészterhes mosolyra húzódnak ezt üzenve: kíváncsian várom.
- Csak nem azt gondolod, hogy nem tudok szerezni magamnak? - kérdezem szelíd és lesajnáló éllel, mert igazából roppant sértő a feltételezés, nincs szükségem kerítőre és köszönöm, de egyelőre bőven kielégítő számomra kettejük társasága. A többit majd meglátjuk.
A kocsihoz érve gáláns vagyok, kinyitom a hátsó ajtót a hölgyek előtt, és amikor beszálltak, finom határozottsággal csapom be mögöttük. Megkerülöm a kocsit, beülök a volánhoz, a motor pedig finom és mély berregéssel köhögi fel a benzingőzt. Elindulunk.
- Aztán nem összemocskolni az ülést, míg odaérünk! - nevetek fel kellemes csengéssel - Valódi bőr, drága a tisztíttatás.
Már így is kérdéses, hogy a szagukat mennyi idő lesz kiszellőztetni, de magasztosabb célokért cselekszem. Kellenek a "barátok".

//Erre a kocsmára gondoltam, hogy ide mehetnénk a folytatásban, ha neked is okés: http://northstar.forumr.net/t750p45-fal-melletti-boxok#32221 //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 105
◯ HSZ : 301
◯ IC REAG : 295
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Várakozó stég // Vas. Aug. 24, 2014 7:24 pm

- Márpedig, azt is verd ki a fejedből, hogy veled csináljuk édes hármasban, te legfejjeb, a fotelből nézheted a műsort, és a jegy minimum egy fehér édes. - Szólok neki, miután ő kérdez tőlem, bár akár vissza is kérdezhettem volna, de mégsem teszem meg. Ethan, kinyitja nekünk a hátsó ajtót, és mi be is szálunk. Samantha ül be elsőnek, és utánna én. Kényelembe helyezem magam, és magamhoz húzom Samanhát, és még azt sem várjuk meg, hogy Ethan a sofőr ülésbe üljön, és máris heves csók váltásba kezdünk egymással. Meg hallom Ethan mondatát, mire nekem reagálnom is kéne, de ezt csak a két csókunk közti szünetben tudom megtenni.
- Nyúgi van, csak csókolózunk, ez még nem sex, de ha ennyire félted tőlünk a bőr ülést, akkor egyikünket ültezsd az anyós ülésre. - Mondom neki, majd Samantha el mosolyodik, és ismét egy hosszú csók váltás következik, majd megragadom Samantha jobb kis kacsóját, és a középső és a gyűrüs ujját veszem a számba, és érzékien nyalogatni kezdem pici ám mégis hosszú ujjacskáit.

//Ha át kell írni valamit, kérlek szólj, de ha nem akkor a következő kőrt már a másik helyere írd, és bocsánat, hogy ennyit kellet várni. ^^ //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Várakozó stég // Hétf. Szept. 22, 2014 7:37 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Alec Scott
Renegát
avatar

◯ Kor : 369
◯ HSZ : 134
◯ IC REAG : 133
◯ Lakhely : Fairbanks // Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Nyakra felúszó, liánszerű tetoválás

Re: Várakozó stég // Kedd Okt. 13, 2015 7:55 pm

Joana
& Alec


...Tudnám miért ülök itt, ezen a stégen?
Mert, hogy rohadtul nem világos, hogyan is kerültem ide. Az oké, hogy a hajóm az... hát az valahol itt van, valamerre... De ennyi.
Nem tudtam sem az időt, sem azt, hogy az a tizenöt sörös doboz - plusz a kezemben lévő -, valamint a négy ide-oda gurulgató vodkás üveg, hogy került mellém.
- Fúh - szüttyögtem, ahogy a lábaimat a vízbe lógattam, miközben egyik tenyeremmel igyekeztem megtartani a súlyomat. - Fúh baszki... - nyeszletten buktak ki belőlem a szavak, noha nem voltam rest lehúzni a maradék sörömet.
A doboz zörögve, hangosabb pattogással landolt a többi között.
- Nah... vajön van itt mégh valammmi? - kotorászni kezdtem magam körül. Néhány percig erősen úgy festhettem, mint valami idióta, aki a kontaktlencséjét kutatja a vaksötétben.
Leszartam, amúgy.
- Na ugyaaeh! - kaparintottam meg egy bontatlan Iceberg-et. Kényelmesen tekertem ki a nyakát, majd csókoltam is össze az üveggel.
Az biztos volt, hogy késő van, ahogy az is, hogy közel s távol - egyelőre - tök egyedül voltam. Leszámítva a legyilkolt dobozokat és üvegeket.
Tudom, totál szánalmas voltam, tudom na. De már jó pár nap eltelt mióta találkoztam Joaná-val, és egyelőre nehezen ment túltenni magam rajta. Legalábbis, mikor egyedül voltam. Ami nem jellemző az elmúlt napjaimra, de ma... ma egész nap magammal kellett szórakoznom. Nem is érdekes, mert ezúttal is ökör vagyok, aki magában iszogat, ráadásul holt részegre vedelem magam lassan.
- Kéneh egy... pizza! Ighen. Piszza kell! - jegyeztem meg csak úgy, a vodkás üvegnek magyarázva. - Na várjsz... Minnyá' hívok egy pidzzát! - azzal már matatni is kezdtem a telefonom után, amit be kell valljak: elég nehézkesen sikerült előhalásznom.
Tárcsáztam. A vonal túlvége harmadszori csengetésre társra is lelt.
- Ha-haló! Pizzah?! Naaa, azzzvan, hogy kellesz. Vagyis e-egy pizza... Azz kéne! - magyaráztam még különféle feltéteket, amik szerintem nem is léteztek mondjuk, de azért mondtam a magamét. A társalgópartnerem meg folyton visszakérdezett... Nem ért, nézd meg! Mondjuk az "uram, maga talaj részeg" teljesen elkerülte a figyelmemet.
- Mondom csízérderland! Csíz!Érderöelndddd... Betűzzzem iss akkor most? Mert nem tudom, jóü? Hah? - rám tette. Tényleg rám tette! - Hát akkor szívd felhh... - vontam fel a szemöldököm elsőre, majd egy nem tetszést keltő grimasszal hajítottam a hátam mögé a mobilt.
Halkan koppant, épp, hogy lekívánkozhatott róla némi zománc. Mindegy, már ez se érdekelt. Nincs pizza, nincs semmi. Csak a vodka, meg én... na meg a víz, ami már biztos voltam benne, hogy pépessé áztatta a talpamat.
- Joana... - motyogtam eleinte, míg végül már idegesen kiáltoztam a nevét. Aztán bekussoltam. Talán öt perc volt, nem tudom... A hátamra vetődtem, sötét íriszeimben pedig az ezernyi fénylő csillag kezdett el égni, villanni, idővel képtelen alakokra osztódni.
- Joana... 'sesszd meg, ahh... - mormoltam, ujjaimat összefonva borítva rá tenyereimet a homlokomra.
Közben már felfigyelhettem volna a léptekre... igen, ha mondjuk totál észnél lennék biztos hallottam volna őket. De jelenleg a farkasom is halál lustán nyúlt el, feltartott mancsokkal, békésen horpasztva.
Pedig jobb lenne, ha ennél óvatosabb lennék egy falka területen... nem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 301
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások


Re: Várakozó stég // Kedd Okt. 13, 2015 9:27 pm



Alec & Joana


Abban a hitben éltem, hogy a Vörös Hold után mát aligha jöhet olyan dolog, ami képes lesz hosszabb időre elcsenni a mosolyt az arcomról és mint kiderült, nagyon is tévedtem. Oké, nem süllyedtem masszív depresszióba, mint április után, de kellőképpen egy pont körül járt az agyam az Alec-el való találkozásom után. Megannyi kérdés, homályos pont és még azon is eltöprengtem, vajon jó ötlet volt-e azt mondani neki, hogy nem vagyok kíváncsi okokra, a múltra. Egyik pillanatban így gondoltam, másikban pedig megremegett a sziklaszilárdnak hitt elképzelés. Frankó volt...
Az étteremből léptem ki, merthogy a munka nem áll meg, zűrös magánélet ide, vagy oda, nekem fakanalat kell ragadni és a toppon kell lenni. Az a mázli, hogy Darren a főnököm, ő meg csak nem fog kirúgni, mert esetlegesen ma este túl pépes volt a krumplipüré, merthogy én olyan erősen passzíroztam, hogy félő volt, a lábast is belekeverem. Nem is foglalkoztam vele, legalább egy kis munka valamennyire elterelte a figyelmem, hála égnek elég sokan voltak, így folyamatos volt a pörgés.
Este tíz körül járhatott, amikor végre szabadultam az étteremből, némi fáradtság ült a szemeimben, ahogyan az autóm felé lépkedtem, ám azon nyomban elillant onnan, amikor meghallottam a nevemet. Ez még hagyján, nem is biztos, hogy érdekelt volna, mert nyilván más Joana is él rajtam kívül a városban, csakhogy a hangot ezer közül is felismerném. Dühösen vágtam be a kocsiajtót, merthogy már épp bepattanni szerettem volna, zsebre vágtam a kulcsot és nem sietős léptekkel indultam meg a hang irányának forrása felé. Csak akkor toppantam meg, amikor megláttam a stégen ülve. Akarok én egyáltalán ilyen állapotban beszélni vele? Csatak részeg volt, már messziről bűzlött, a határozottságom pedig semmivé lett.
Az istenit! Dühösen toppantottam, mert baromira nem pálya, hogy ilyen döntésképtelen állapotba taszajt, majd határozott léptekkel indultam meg felé. Mellette álltam meg, hogy leguggoljak mellé és cseppet sem finomkodva ragadjam meg a felsőjénél fogva. Nem rántottam fel, csupán annyira, hogy érezze, itt vagyok és a feje kissé felemelkedjen a földről.
- Mégis mi a lószart csinálsz?! - morogtam a fogaim között, farkasom karmazsinja ült meg a szemeimben. Piszok mód dühös voltam én is és a bundás is, ő azért, mert a város kellős közepén óbégatja a nevünket, én meg azért, mert így kell látnom, mert ennyire elhagyta magát. Cseppet sem tetszett a látvány.
- Három választásod van és mielőtt még megkérdeznéd, nem viccelek, teljesen komoly vagyok. Sőt, kifejezetten kedves, hogy még választást is hagyok neked.. - kicsit közelebb hajoltam hozzá, bár még mindig nem másztam bele az arcába. - Egy, beleváglak a vízbe, hogy kijózanodj. Kettő, addig verem a fejed a földbe, amíg kijózanodsz. Három, megpróbálod magad összeszedni és abbahagyod ezt a gyerekes viselkedést! - ekkor eresztettem csak el, de nem foglalkozva azzal, hogy szépen visszaengedjem, így ha nem tartotta meg a törzsét, akkor bizony koppant a buksija. Felállni azonban továbbra sem álltam, mindössze megfeszült izmokkal várakoztam, ugrásra készen, ha esetleg valami ostobaságot tervezgetne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alec Scott
Renegát
avatar

◯ Kor : 369
◯ HSZ : 134
◯ IC REAG : 133
◯ Lakhely : Fairbanks // Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Nyakra felúszó, liánszerű tetoválás

Re: Várakozó stég // Szer. Okt. 14, 2015 7:16 pm

Joana
& Alec


Olyan hirtelen jött a néma csendből felszakadó hang erős tónusa, hogy izomból felrántottam magam fektemből. Aztán meg  vissza is vágódtam a hátamra, gyönyörű művelet volt!
- Au. - elsőre ennyi volt csak, amit érdemben tudtam reagálni, fájdalmam jeléül masszírozva a koponyám hátsó részét. Hunyorogtam csak, ahogy próbáltam megkeresni az újdonsült társaságom vonásait. Ja, nem... azért azt pontosan tudtam, hogy ki az; ha a hangját nem is tudnám úgy belőni, ahogy azt illene - józanul, például -, az illata bőségesen elárulta.
Ujjai a felsőmbe kapaszkodtak, a rántását pedig nyilván éreztem. De hagytam, ahogy azt is, hogy hagy mondja, ami éppen ki próbál kívánkozni belőle. Komolyan; még az sem zavart, hogy visszalökött a földre, hogy a koponyám még egy adag jóságot érezzen.
Bambán, mégis igyekvő figyelemmel követtem íriszeit, ajkát, ahogy darálta a szavakat. Hagy ne mondjam, hogy közben meg olyan idétlen vigyor ült a fogaim fölött, hogy egy muppet-showba is lazán beillettem volna.
- Hú_de_fel_vagy_parpikázva! Na... akrom mondahni parippázva! Hmm... - elméláztam a tekintetén, ahogy küszködtem a betűk helyretételével. - Mossamúgy jobban festesz... És nézz' már! De czuki vagy! Aggódsz? - hát nyilván nem, de a kelleténél piásabb vagyok, szóval nézzük el nekem ezt. - Megamúgy_mellesleg... - fogtam rá az engem szorító ujjaira - Nem vagyok gyerekes! Kiérem magamnak! - és még pöffeszkedtem is volna, de nem voltam abban a pozícióban, hogy ez kivitelezhető legyen.  Szóval maradtak az ujjai, amiket továbbra is a mellkasomhoz szorítottam.
- Moss' őszintén! Miért zavar théged, hogy régesz vagyok? Nah... részg! Érted... Kicsi Jonny, monccsak miért érzem úúúgy, hogy felseglen izmoskodsz? - végig a szemeit néztem, habár nem kizárt, hogy az enyémek közben két világra tekintettek... balra és jobbra.
Aztán kicsit komolyabbá vált az arcom, és a tartásom is erősebbé vált.
- Told vissza a muszklimót, édi. Csak azzér tussz földhöz ékelni, mer' hagyom. Ja... megah ruhádért is kár lenne! - ez mondjuk kétséges. Az ereje - a korkülönbség végett - határos az enyémmel, köszönhetően a farkasának. Viszont ahogy én is tisztában vagyok azzal, hogy bitang, mint a betontörő, neki se szabad elfelejtenie, hogy én sem most másztam le a falvédőről.
A farkasom kicsit megorrolt amúgy, de egyelőre csak dobogott egy helyben. Fogytán a türelme? Lehet... De az biztos, hogy felzargatták a lustálkodásból!
- Inkább igy'l velem. Azz jóht tesz! - ültem föl, ezzel együtt pedig lecsavartam őt magam mellé, ezúttal már elengedve az ujjait is. Reakciót meg nem hagytam neki, egyszerűen a tenyerébe toltam az Iceberg-et.
- Na - paskoltam meg az üveg alját, hogy az közeledjen csak a szájához. - Ne kíméljed! Vagy bajodd van? - őt figyeltem, csitítva az örömöt, ami egyébként megkörnyékezett.
Biztos, hogy nem engedem neki, hogy lássa azt, mennyire örülök annak, hogy megjelent!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 301
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások


Re: Várakozó stég // Csüt. Okt. 15, 2015 12:41 am

Nem válaszoltam semmit, csak a szemeim szűkültek kissé össze. Nem értem, miért csodálkozik azon, hogy dühös vagyok és kiakadtam. Basszus, a nevemet ordibálta a város kellős közepén! Oké, nem a közepe, de akkor is! Bajba is kerülhetett volna, ha nem pont én futok bele, hanem egy másik falkatag. És igen, baszki, aggódom érte, emiatt is, meg azért is, mert ennyire részegre itta magát. Nincsen jól ez így, nagyon nincs.
- Nem, nem aggódom, csak szimplán nem tetszik mindaz, amit látok! - ferdítettem kicsit az igazságot, bízva abban, hogy elég részegre itta magát, hogy ne szimatolja ki a füllentésem.
- Ha nem vagy gyerekes, akkor ne is viselkedj úgy! - hajoltam közelebb, ezúttal már kissé belemászva a személyes terébe is, amennyire fújtattam, tuti érezhette az arcán a leheletemet. Nem sokáig tartott, hamar visszahúztam magam, amikor ráfogott az ujjaimra, így elengedni sem tudtam. Oké, nekem mindegy.
- Feleslegesen izmoskodom? - ezt már nem bírtam megállni, valami hisztérikus kacajféle szakadt fel belőlem, valahol félúton a pánik és a jóízű nevetés között állhatott. - Miért akarod, hogy mindenáron a folyóba vágjalak? Kérned sem kell, ha így haladsz… - nem rejtettem el előle az érzéseimet a dolog kapcsán, pajzsomon átszivárgott minden, bár a szavaim bőven elegek lettek volna hozzá, hogy rájöjjön, mi zajlik le bennem. - Kérlek, mondd, hogy nem miattam van ez az egész. Hogy nem a találkozásunk miatt hagytad el így magadat… - ezúttal már semmi düh nem volt a szavaimban, inkább valami csalódottság ült bennük az értetlenséggel karöltve. Nem akartam, hogy miattam legyen. Nem akartam, hogy annyit jelentsek neki, hogy képes legyen erre.
- Kíváncsi vagyok, hányat bírnál úgy lépni, hogy orra ne bukj - csóváltam a fejem, mert kétlem, hogy annyira használható lenne bármire is. Én tudom, hogy jóval idősebb nálam és hiába vagyok Muszkli, valamivel még így is felülkerekedik rajtam, de kérem szépen! Elég ránézni, szerintem a lábán sem bírna megállni…
Lerántott a földre, a fenekem a stég fapadlójára huppant, a képemben meg már ott volt az az átkozott piás üveg. Szó nélkül téptem ki a kezéből, hogy aztán egy gyors mozdulattal a vízbe hajíthassam, mielőtt még képes volna megállítani benne.
- Nem iszok és neked sem kellene többet - jelentettem ki határozottan. Elég volt ránézni a körülötte heverő dobozokra és üvegekre.. egyedül ennyit még soha nem pusziltam be egy ültő helyemben, pedig én sem a visszafogottságomról vagyok híres, ha piálásról van szó.
- Igen, bajom van. Mert ez, amit most csinálsz, kurvára nem megoldás. De ezzel bizonyára tisztában vagy, hiszen elég nagyfiú vagy már, ugye? - fakadtam ki ismét, derékból fordulva felé. Tudtam, hogy a bajszát húzogatom és ha így haladok, kiakad a mércéje, de.. minden jobb lett volna ennél az egésznél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alec Scott
Renegát
avatar

◯ Kor : 369
◯ HSZ : 134
◯ IC REAG : 133
◯ Lakhely : Fairbanks // Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Nyakra felúszó, liánszerű tetoválás

Re: Várakozó stég // Csüt. Okt. 22, 2015 9:42 am

Joana
& Alec


Igazából éreztem, hogy mérges. Talán haragudott is. De voltam abban az állapotban, hogy ez tűnt a legkevésbé fontosnak. Na, nem úgy... csak szimplán erősebbnek éreztem azt, hogy örülök neki - még ha nem is adtam ezt a tudtára.
Ahogy az arcomba hajolt úgy a vonásai simán szétcsúsztak a reitnámba, foszlányos, homályos képet adva valódiságáról. A lehelete cirógatott, az illata pedig önkényesen mászott az orromba.
Beszívtam, míg ő elhajolt, és néhány pillanatig figyelmen kívül is hagytam azt, hogy éppen felkacag, és a folyóba vágásomat ecseteli.
- De moss ténleg! Miért akarsz engem bevágni - böktem fejemmel az előttünk csordogáló víztömegre - oda? Büdös vagyok, vagy mizahvar? - a tekintetét kerestem, töretlenül, és bár meg találtam, vele együtt az energiái is átkaroltak, belémbújtak.
Kicsit elkomolyodtam, szemöldökömet összerántva fürkésztem íriszeit.
- Tisztázzuk, picim - ültem feljebb kicsit, egyenesedtem, amennyire erre lehetőségem volt - één nem vagyok elhagyva. - csettintettem a nyelvemmel - Az pedig, hogy miért issszom, az már egy máös kérdés. - a szavaim tisztultak, némileg az agyam is kezdett helyre állni, de még bőségesen éreztem magamban az alkohol jótékony hatását.
- Hányat? Akkor inkább ne próbáljuk ki. - ráztam mega fejem, ezzel együtt pedig kedélyesen kacagtam fel. Egyébként passzolom, talán kettőt... vagy egyet. De biztos képes lennék valami amatőr lépés mutatványra.

Közben lerántottam, magam mellé, mert így sokkal jobban éreztem magam, és kész. Az mondjuk már marhára nem tetszett, hogy kirántva a kezemből az üveget, izomból bevágta a folyóba.
- Hééé! - horrantam fel, kisebb lendülettel lökve magam az épp repülésben lévő üveg után. De már mindegy volt... az agytompító "szerencse" lének annyi... a víz kérdezés nélkül ragadta magával.
- Az egy Iceberg volt... - jegyeztem meg morogva, a számat stílusosan rántva oldalra. - Tudod te mennyibe kerül egy Eyesbergg?
Na. Szóval baja van. Még hozzá az, amit lát. Szuper. Mondhatom marhára nem vagyok tőle boldog!
- Nagy, az. Éésakkor? Mit számít Jonny baba? He? - mászok a képébe, félig az oldalamon támaszkodva, félig a padlón. Nem zavart az sem, ha esetleg elhúzódott, nem vagyok szívbajos.
- Nehogymár gondot okozz'n az, hogy iszok baszki. - nem, még nem emeltem meg a hangom, csak magyaráztam, tőle arasznyira. Tekintetem az övébe égett, és nem voltam rest engedélyt adni magamnak arra, hogy az ujjaim felkapaszkodjanak a tarkójára. A haját nyúztam, noha nem erővel, de szerintem lazán idegesíthette.
- Tudod mi a baj? - döntöttem oldalra a fejem, ahogy továbbra is a tarkóján matattam. Ha ellökte a kezem én visszatettem, ha lefogta, kicsavartam, és... visszatettem. - Hogy fel se fogod mi van. Mer' persze... nem is tudod, ugye? - hangom érces volt, de nem támadó. Inkább keserűség bújt meg az érdes bariton alatt. - Elbasztam, oké? Lehet ezért iszom, lehet azóta amúgy alkesz vagyok! Számít ez neked bármit? Kérlek... Szarod le, igaz? Nem is baj. Szard le, jobb is. Elvégre... - vettem egy mély lélegzetet, és a lehető legközelebb hajoltam az arcába. - én magam is könnyelműen mondtam le arról, ami... - elkacagtam magam röviden - nem is volt az enyém! Hogy is lett volna már, nemigaz!? Pedig az van, hogy lehetett volna. - vagy nem, ez már a részletek dolga - De ha más nem... lehet, én akartam volna. Na látod szivi? Ez itt a baj! Ja, de ez nagyon! - ellöktem magam tőle, elengedtem, ezúttal már csak ujjaim hideg lenyomata kísértette meg a tarkóját.
Felálltam - nehezen - és a stég végéhez léptem.
- Kár volt bedobnod a piát, mos' mehetek utána... - caccogtam, karjaimat összefonva mellkasom előtt. Egyébként: komolyan fontolóra vettem, hogy a vodka után ugrok... Négy kilóméterrel arébb tuti utol érném!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 301
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások


Re: Várakozó stég // Pént. Okt. 23, 2015 12:03 am

- Öhm, igen, ami azt illeti büdös is vagy. Bár a fő célom inkább az lenne, hogy elősegítsem a kijózanodás folyamatát és észhez térítselek - nem titkoltam a célomat és az sem érdekelt, hogy neki nem tetszik. Reméltem, hogy alkoholmámoros tudatán azért átkúsztak az emlékek, miszerint tényleg képes vagyok megtenni és belehajítani a folyóba, ha úgy adódik.
- Nem úgy tűnik - válaszoltam határozottan, mert szerintem igenis elhagyta magát. - Akkor mondd el, had értsem meg, miért vedeltél ennyit - erősködtem, persze, hogy erősködtem. Normál esetben magasról tettem volna rá, sőt, én is vele együtt ittam volna, de ez egyáltalán nem volt normál eset… Ő Alec volt, én meg Joana és ott volt a múltunk, meg a kilátós találkozásunk. Ennyi szerintem bőven elég, hogy ne nevezhessem normálisnak a helyzetet.
- Szerintem se - ráztam meg morcosan a fejemet, mert tényleg nem volna jó ötlet, a végén magától borulna a vízbe, segítenem sem kellene neki.

- Igen, tudom. És rohadtul nem érdekel. De ha ezen múlik a boldogságod, hát kifizetem! - fakadtam ki, mert nem voltam képes elhinni, hogy egy szaros üveg pia miatt áll le itt nekem hisztizni. Hát kész röhej, komolyan mondom.
- Hogy mit számít? Azt számít, kedves Alec, hogy most baromira nem úgy viselkedsz! - puffogtam tovább, csak a saját igazamat hajtogatva. Nem akartam elhinni, hogy ez itt és most tényleg megtörténik. Azon már nem is akadtam fenn, hogy Jonny babának hívott, nem volt olyan állapotban, hogy ez számítson valamit és csak gázabb lett volna a szitu, ha emiatt is elkezdek pattogni.
Ujjai a tarkómra martak és hiába próbáltam lehúzni onnan a karját ráfogva a csuklójára, visszatette, aztán meg kicsavarta szorításomból a karját. Mint valami elfuserált kamasz-jelenet, csak itt a szokásos „nem, de, nem, de” párbeszéd helyett ezt műveltük. Hát pompás, oké, akkor had tapizza a tarkóm, talán úgy gyorsabban kiböki végre, hogy mi a probléma. Nem is kell sokat várnom, hogy belekezdjen, én pedig csak kussban ülök ott mellette, elviselve ujjainak érintését a tarkómon és az arcát, a tekintetét fürkészem.
Akkor sem mozdultam, amikor felállt mellőlem, egészen addig a hátát bámultam, amíg meg nem hallottam a stég széléről érkező szavait. Sóhajtva tápászkodtam fel és megmasszíroztam a tarkómat, ezáltal tüntetve el onnan ujjainak bizsergető érzését.
- Azt mondtad, hogy bízol benne, lesz még szerencséd látni. Én is bíztam benne, oké? És tudod mit? Baromira kiábrándító így látni téged. Helyre akarod hozni ezt az egészet? Hát tájékoztatlak, hogy így nagyon rossz úton haladsz! - hangomban ezúttal már nem volt semmiféle düh, inkább a keserű csalódás, mert annyira nem ezt vártam volna tőle.
- Most elmegyek. És kérlek, ne ugorj a pia után - semmi búcsúzás, semmi „majd keress meg, ha kijózanodtál” üzenet. Én adtam neki egy esélyt a legutóbb, ha ő így kíván élni vele, hát legyen, én nem fogom neki megmondani, mit csináljon és mit ne. Ha nem szólt hozzám, ha nem tartott vissza, hát hátat fordítva mentem vissza a kocsimhoz, hogy minél messzebbre kerüljek ettől az.. egésztől.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alec Scott
Renegát
avatar

◯ Kor : 369
◯ HSZ : 134
◯ IC REAG : 133
◯ Lakhely : Fairbanks // Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Nyakra felúszó, liánszerű tetoválás

Re: Várakozó stég // Szomb. Okt. 24, 2015 4:15 pm

Joana
& Alec


Nem érti, és nem is baj.
Hagyom, hagy mondja. Tulajdonképpen jogos, még ha bőszen ellenkezem is az ellen, hogy igaza van.
Annyi mindent tudnék mondani, de nem teszem, és nem is vagyok az a másik vállán nyekergő vadbarom. Szóval megmarad magamnak, így is többet mondtam, mint akartam, vagy kellett volna.
Az, hogy szerinte rossz úton haladok a helyrehozást illetően... na bumm. Lehet nem is kéne ezt tennem. Mármint, olyan görcsösen akarni, hogy rendbe jöjjön.
Régen elvesztettem őt, túl régen. Már semmi sem ugyanaz, ez már csak a múltunk. Rohadtul csak az...
Odavágnám neki, hogy sajnálom, hogy így lát, hogy sajnálom, hogy nem teszek eleget a szavaimnak, de ugyan már! Sose tettem nem? Az ő szemében nem vagyok más, mint egy csaló, egy szemétláda, és nem is róhatom fel neki, mert megint csak igaza van.
Kedvetlenül állta hát fel, elmélázva a lehetőségeimen.
Nem voltak. Most nem. Talán holnap, vagy később... De ma semmiképp nem tehettem semmit. Sem érte, sem magamért, és főként nem: értünk.

Csak a vállam felett néztem vissza rá, ahogy közölte: megy.
Menjen, nem érdekel!
Dehogynem... viszont ezúttal nem fogom visszatartani. Jobb, ha nem is lát így. Tovább.
Visszafordultam, mélyen szívva be a folyó dús illatát.
- Menj. - suttogtam csak, de attól nem tartottam, hogy netán ne hallaná. Valójában a szívem szakadt meg. Legalábbis egy kis része mindenképp. El kéne fogadnom, hogy nem vagyok más, mint egy szerencsétlen barom, aki mindig mindent elbasz. Akinek ez az egész nem megy.
Hát hagytam, hogy menjen, és bár minden távolodó lépte egy-egy véres szög volt a mellkasomba: nem szóltam utána.
Nem kellek neki, nem kell a társaságom - habár ezúttal érthető okokból -, akkor menjen.
Ne is lássam.

Még pár óráig ott voltam, szinte mozdulatlanul bámulva a folyó sodrását, de nem. Nem ugrottam a vodka után. Nem volt már rá szükség, sosem volt, igazából.
Még sem voltam jobban...
Sőt.

// //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin
avatar

◯ HSZ : 6820
◯ IC REAG : 8562
Re: Várakozó stég // Vas. Okt. 25, 2015 12:47 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Kyle Prescott
Informátor
avatar

◯ Kor : 93
◯ HSZ : 318
◯ IC REAG : 248
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Várakozó stég // Szomb. Feb. 27, 2016 7:46 pm


Tavaszodik szépen lassan, ami annyit tesz, hogy elviselhetőbbé válik a hőmérséklet errefelé. Még a nap is kisütött, ahogy a kikötő stégénél várakozok az egyik asztalt foglalva be. Előttem kávé, elvitelre kértem, mert sose lehet tudni, hogy az újdonsült kolléga mennyire sétálós kedvű.
Nem teher egyébként a várakozás, élvezem a délutáni nyüzsgést, mely főleg a turistáknak köszönhető errefelé. Még az egyik széket is elkérik az asztalom mellől, amit én szelíd mosoly keretében bocsátok rendelkezésére a mellettem helyet foglaló sokgyerekes családnak.
Habár a dzseki mellé a sál még elmaradhatatlan viselet, - már csak azért is, mert beazonosítás céljából választottam ezt az élénk sötétkék árnyalatút -  a bántó napfény ellen előkerült a napszemüveg, azon keresztül szemlélem a világot... főleg, ha annak ilyen formás lábai vannak!
Igen, tudom, dögöljek meg, mert van párkapcsolatom és nem lettem tőle vak, de... a jó élet! Hát ez a nő pontosan errefelé tart és... - Le kell vegyem a napszemüveget képem elől, hogy biztosan jól látom, valóban Celeste az és nem csupán a szemem káprázik.
Karácsonykor beszéltünk persze, de egy szóval sem említette, hogy őt is errefelé enné a fene. Nem mintha nem örülnék a ténynek, csak hirtelen köpni nyelni nem tudok, ő meg éppen olyan rohamosan közeledik határozott lépteivel, hogy szerintem egy kisebb hadseregnyi farkas se lenne képes visszatartani lendületét.
Annyi azért van bennem, hogy felállva az asztaltól fogadjam a 'befutót' - már amennyiben nem szalad el a felismeréstől, hogy bizony a nagyapja az az informátor, akinek a társaságára ítélték a fentiek ezúttal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 197
◯ IC REAG : 176
◯ Lakhely : Fairbanks, AK

Re: Várakozó stég // Szomb. Feb. 27, 2016 9:33 pm

Nagyon izgatott voltam ma reggel, ugyanis végre először vethettem bele magam az őrzői teendőkbe a városban, mióta megérkeztem. Már vártam ezt, korábban tájékozódtam is valamelyest, de azért csak nem ugyanolyan, mintha már tevékenykedhet is az ember. Márpedig nekem szükségem volt rá, és nem csak azért, mert el akartam terelni a figyelmemet a gondjaimról, hanem azért is, mert éreznem kellett azt, hogy hasznos tagja vagyok ennek a kis társadalomnak.
Nem tudtam a nevét annak, akivel ma együtt kell majd dolgoznom, csak azzal voltam tisztában, hogy informátor. Ugyan megkérhettem volna apát, hogy derítse ki nekem, hogy en izguljak annyira, de abban mi lett volna a pláne? Így legalább egészen addig a pillanatig bennem lesz ez a kellemes érzés, amíg oda nem érek a megbeszélt helyre. Persze egy kis útba igazításra még nekem is szükségem volt, de már egész jól kiismertem magam a városban mostanra. Nem is voltam rest, hogy felfedezzem, mert másképp nem megy. Valahogy be kellett kerülnöm a véráramba, és sosem voltam az a típus, aki tétlenül ül és várja a csodát. Ezért is voltam olyan hálás máris a lehetőségért, amit kaptam.
Persze azt senkinek nem vallottam volna be a világért sem, hogy majdnem egy órán át gondolkoztam azon, hogy mit vegyek fel. Nem tehetek róla, de jó benyomást akartam tenni, viszont azt sem akartam, hogy másnak tűnjek, mint amilyen vagyok. Ezért döntöttem végül úgy, hogy valami kényelmes, ám mégis csinos öltözékbe bújok ma, mellőzve a magas sarkú csizmákat, amiken egyébként szintén tanakodtam, hogy maradjanak, vagy vegyem őket fel. Végül kitartottam az eredeti elképzelésem mellett, ráadásul ez a darab meleg is volt, ami ezen a környéken bizony elengedhetetlenül hasznos tulajdonsága egy lábbelinek. Még csak az kéne, hogy elfagyjon valamelyik lábujjam!
Miután odaértem a stég közelébe, leparkoltam az első felszabaduló helyre, és már a megbeszélt hely felé vettem az irányt, mikor megcsörrent a telefonom. Határozott lépteimről valahogy mégis lerítt az a lelkesedés és vidámság, ami ma hatalmába kerített. Most először éreztem azt, hogy végre van feladatom, hogy van miért felkelnem. Ott volt ugyan a ház is, amin dolgozni kellett, de eltörpült a mai mellett. Tekintetem a telefonálás közepette is ide-oda cikázott, és míg Corinne végeláthatatlan mesélésbe kezdett, én próbáltam megtalálni azt, akihez jöttem. Ennyi ember között valószínűleg nem lesz olyan egyszerű feladat, hacsak...
Abban a pillanatban elakadt a lélegzetem, amint megláttam a felálló férfit. Addig nem is volt semmi rendkívüli, amíg a napszemüveg rajta volt, ám utána szóhoz sem jutottam. A barátnőm már háromszor szólított a nevemen, mire kapcsoltam, hogy éppen egy beszélgetés közepén tartottam.
- Corie, most le kell tennem, ne haragudj! - dünnyögtem, aztán még az előtt süllyesztettem a telefont a kabátom zsebébe, hogy kinyomtam volna a hívást. Az iramon egyébként csak néhány pillanatig csökkentettem, aztán arcom felderült a felismerést követően, szinte szaladtam, annyira szapora tempóra kapcsoltam. - Te jó ég, ezt nem hiszem el! - fogadtam köszönés nélkül a férfit. Nem ugrottam ugyan a nyakába, de nem sok hiányzott hozzá. Helyette lefékeztem előtte, és csak úgy bámultam rá, mint aki még nem látott fehér embert. - Azt a mindenit! Tényleg te vagy? Te jó isten, milyen helyes nagy... bátyám van! - nevettem el magam vidáman, amint gyorsan kapcsoltam. Ha tetszett neki, ha nem, ha mozdult, ha nem, én bizony magamhoz öleltem, mielőtt kettőt pisloghatott volna.
- Úgy örülök, hogy végre személyesen is láthatlak! Mondta anya, hogy a városban vagy, de... - nem fejeztem be, egyelőre szokni akartam az érzést, hogy megölelhetem a nagyapámat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor
avatar

◯ Kor : 93
◯ HSZ : 318
◯ IC REAG : 248
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Várakozó stég // Kedd Márc. 15, 2016 1:43 pm

Ahogy felállok ültemből az asztal mellett és napszemüvegem is lekerül képem elől, úgy bizonyosodok meg az egyre közelebb és közelebb lépdelő személyazonosságáról egyre inkább. Van azért egy pillanat, amikor úgy vélem, most fog elszaladni Celeste az ellenkező irányba – látom rajta, ő is pontosan tudja, kivel hozta össze a véletlen – de végül nem így történik.
Felderülő ábrázata láttán az én képemen is kiszélesedik a mosoly, még szórakozottan szét is tárom kissé karjaimat, mintegy megadóan. Eddig se volt titok előttem, mennyire kicsi a világ, de hogy ennyire az legyen!
- Nem, az ikertestvérem! Persze, hogy én vagyok, ki más lennék, tündérke? – Nevetős a hangom, (általam használt) becenevén szólítom önkéntelenül is, ahogy ölelésbe torkollott a mozdulat egy rosszalló pillantással megtoldott morranást követően, ami a nagybáty titulust illeti. Ebből nem kérnék, Emmett is szív eleget véle még majd, ha engem kérdeznek. Akkor már maradjunk a Kyle-nál, azzal senki nem lő mellé!
- Ami azt illeti, bíztam benne, hogy erre sor kerülhet idővel, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar és… neked nem New Yorkban kellene lenni, te lány?! Mi ez a módi, hogy már ez a Protektorátus foglalkoztat? Történt valami? – Informátor betegség talán, hogy ennyire átlátom a helyzetet, bár én inkább úgy mondanám: élettapasztalat. Nem véletlenül léptem meg én sem New Yorkba annak idején kicsit Seattleből, kellett a levegőváltozás. Igaz, akkor még nem sejtettem, mennyi minden fog megváltozni az életemben ezzel.
Szorítok még egyet az ölelésen, mielőtt hellyel kínálnám unokámat – remélhetőleg kérdéseimre adott válaszának hallgatása közben – a mellettünk levő, általam foglalt asztalnál.
Jó idő van már szerencsére ilyesmihez, a napsütés mellett pedig Celeste személye, ittléte is sokat dob a jó hangulatomon. Le se bírom venni tekintetemet a lányról! Miután egyetemre ment, megfogyatkoztak ugyanis a képek róla Lena részéről. Mintha lemaradtam volna, kihagytam volna egy komplett korszakot ez által az életéből… kész nő lett ez a csaj!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 197
◯ IC REAG : 176
◯ Lakhely : Fairbanks, AK

Re: Várakozó stég // Csüt. Márc. 17, 2016 1:27 pm

Teljesen átjárt az izgalom, ahogy rájöttem, hogy ma kivel kell majd együtt dolgoznom. Külön örültem annak, hogy legalább olyan vezet be a Fairbanks-i mindennapokba, aki még közel is áll hozzám. Vagy, ahogy vesszük, mondjuk inkább úgy, hogy aki családtag. Túlzottan sajnos még nem ismertem őt, de ami késik…
- Nem tudom! Egyszerűen csak alig hiszek a szememnek… - vallottam be őszintén, miközben jó erősen megszorongattam őt. Nagyon örültem neki, hogy végre élőben is tudunk beszélni egymással, nem pedig csak telefonon keresztül. – Anya mondta, hogy itt vagy, és majd biztosan találkozunk, de erre egyáltalán nem számítottam! – nevettem el magam jókedvűen, kicsit szorítva rajta, mielőtt kibontakoztam volna az ölelésből. Kellemes érzés volt, annyi bizonyos. Olyan biztonságot sugárzó, mostanában meg szükségem volt az ilyen kis pozitív élményekre.
- Már nem! – mosolyogtam ezúttal haloványan. – Itt van a családom, itt vagytok ti, és nagyon hiányzott mindenki, amíg én ott éltem. – előbb ki akartam kerülni a kérdést, de hát úgy tűnt, hogy tényleg érdeklődik, így miután helyet foglaltam és felvettem egy kényelmes pozíciót, megadtam magam. – Mondjuk úgy, hogy környezetváltozásra volt szükségem, és a Protektorok belementek mind a két részről. Most a város foglalkoztat, én lettem az új pilóta, meg itt is fogok vinni csoportokat erre-arra. – utaltam az idegenvezetői munkámra, hiszen azt sem szerettem volna feladni.
- Kaptam a várostól egy házat is, de elég rossz állapotban van egyelőre, még nem lakható. Most anyáéknál vagyok addig, amíg a szükséges javításokat el nem végzik rajta… - forgattam a szemeimet, mert még mindig nem tetszett, hogy náluk kellett meghúznom magam ilyen vészmegoldásként. – Tényleg… nagyon ciki, hogy mindenkitől ezt kérdezgetem, de nincs esetleg valami mesterember ismerősöd? Szerelő, asztalos, villanyszerelő, vagy bármi… - soroltam egyből, hogy mikre lenne szükségem. – Sokat érdeklődtem már, de ezek közül te vagy itt a legrégebb óta. Bár azt sem tudom, mióta vagy itt… - jutott eszembe hirtelen, és egyből zavart mosolyra is húztam a számat.
- Azért remélem egy egészen kicsit te is örülsz neki, hogy végre találkoztunk! – mosolyogtam rá szeretettel. Elhiszem én, hogy meglepődött és újdonság vagyok neki, de reméltem, hogy ez egy pozitív változás volt számára is, nem csak nekem. Én már nagyon vártam ezt a pillanatot, izgultam is miatta eleget. Pedig reggel még azt sem tudtam, hogy kivel fogok összefutni. Akkor valószínűleg még rosszabb lett volna a helyzet, de ezt az aprócska titkot inkább megtartottam magamnak. Elég ciki lenne, ha tudná a nagyapám, hogy miatta öltöztem át többször is. Hiszen ő családtag, de olyan családtag, akit először látok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Prescott
Informátor
avatar

◯ Kor : 93
◯ HSZ : 318
◯ IC REAG : 248
◯ Lakhely : Fairbanks, AK


Re: Várakozó stég // Szomb. Ápr. 02, 2016 8:20 pm

- Én se igazán gondoltam, ami azt illeti. - Jegyeztem meg csendesen, miközben karjaim közt tartottam a lánykát, képemre pedig lelkesedése rajzolt őszinte, örömteli mosolyt. Kicsi a világ, de mocskosul; ezek után ne merje nekem senki az ellenkezőjét állítani!
- Aha... - Én meg most jöttem le a falvédőről édesem, hát persze! Lehet, mást megtévesztene ennyivel, de édesanyja révén ismertem annyira, hogy ne vegyem be a családommal akartam lenni dumát teljesen. Ennek megfelelően szalad finoman feljebb szemöldököm is, s úgy fest, nem szeretne adósom lenni az unokám. Másodjára már meg tudok békélni válaszával.
- Ez azért elég menőnk hangzik! - Szélesedett mosolyom a munkája kapcsán, majd kihúztam neki egy széket az enyém mellett az asztalnál.
- És akármi is okozta a környezetváltozásra való igényt, azért örülök, hogy itt vagy. - Mehetett volna a világ túlsó felére is, de nem ilyen nevelést kapott ez a nagyszerű nővé felcseperedett kislány. Sajátjai felé húz a szíve, ennél szebb dicséret pedig aligha kell szülőnek, nagyszülőnek felőle.
Nevetve kínáltam hellyel, sejtettem mennyire nem repes az ötlettől, hogy hosszú idő után megint csak a szülőkkel kényszerül egy fedél alá. Kérdése ugyanakkor kissé visszább vesz jó kedvemből.
- Fúú... - Szusszanva foglalok helyet abban az esetben, ha ő hasonlóképp tesz, máskülönben jót állok magamért továbbra is. - Most így zsebből nem tudok előrántani neked egyet sem, de megvannak az előnyei annak, ha a nagyapád a helyi újság főszerkesztője. - Vigyorodtam el kissé. - Tudod a számom, írd össze, mi kell és hétfőn körbekérdezek az irodában neked! - Ajánlottam, hisz nem volt fáradtság, ha kicsit jobban értettem volna a dolgokhoz és nem csak amolyan amatőr ezermester módján ezt-azt javítgatva meg, magam ajánlottam volna fel a segítségemet, de így jobban jár vele, ha én nem kontárkodok ott a dolgokba bele.
- Különben csak néhány éve vagyok én is itt. Kellett valaki, aki vigyáz a féltestvérem hátsójára! - Szélesedik vigyor képemen, mert esélyesen nyakon lennék testvérien vágva Kate által, ha hallaná ezt, na de a legjobb az egészben pont az, hogy nincs itt, hogy ezt megtegye.
Megjegyzésére fel kell vonjam szemöldökömet, hitetlen kifejezést ölt képem és mosolyom is efféle szám szegletében.
- Ezt most.... komolyan, Celeste? Mióta megszülettél, mást sem szerettem volna jobban! És most már talán megérted, miért nem tehettem meg. - Szelídül meg mondandóm végére mosolyom, ahogy rá tekintek. - De jobb később, mint soha, nem igaz kölyök? - Szusszanva nyújtottam mancsomat felé, hogy kezére fogjak egy szeretetteljes pillanat erejéig, majd kissé megadóan, mint ki álomból ébred, szusszantam.
- Na és mennyit tudsz az ügyről? Vagy csak közölték veled, hogy gyere ide és majd ez a vén marha mindent elmond?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 197
◯ IC REAG : 176
◯ Lakhely : Fairbanks, AK

Re: Várakozó stég // Vas. Ápr. 03, 2016 8:53 pm

- Nem voltam túl meggyőző, igaz? - mosolyom kissé szomorkássá vált a téma miatt, de még túl friss volt. Egy ideig biztosan így lesz ez még, aztán elmúlik. Én már szerettem volna ott tartani, de ez nem így megy, én is tudom. - Szerintem is az! - egyből kapaszkodtam a lehetőségbe, hogy témát válthatunk. Jobb volt a munkámról beszélni és büszkélkedni, mint az elfuserált jegyességemet taglalni, bár úgy éreztem, hogy megtehetem vele.
- Tudod, őszintén mondom, hogy én is örülök neki! Pedig nem is gondoltam, hogy még ennyi rokonba sikerül belefutnom, főleg egy ilyen kicsi városban... - közben kényelmesen elhelyezkedtem a széken, már amennyire kényelmesnek lehetett nevezni az ülőalkalmatosságot. - Egyébként felbomlott a jegyességem... ezért jöttem ide, de apu még nem tudja. A jegyességről sem tudott, szóval értékelném, ha... tudod! - nem mondtam ki a kérést, hogy ne beszéljen vele még véletlenül sem erről, de bizonyára magától is rájött, hogy ezt szeretném.
- Tényleg?! - kerekedtek el a szemeim. - És még nem értesültél róla, hogy jövök? - cukkolásnak szántam, pusztán szeretetből. - Az nagyszerű lenne. Ugyan van egy pasas, aki felajánlotta a segítségét, de ő nem hivatásos szerelő, szóval nem nagyon tudom milyenek a képességei ezen a téren... - azt meg inkább nem kötöttem az orrára, hogy az illető egy kóbor vérfarkas. Valószínűleg nem dicsért volna meg, de nem tartottam attól, hogy Alec kárt akarna tenni bennem. Legalábbis nagyon bíztam benne, hogy nem egy beteg elme, aki vacsora előtt eljátszik a falattal, jó hosszasan. Bármikor, amikor összefutottunk eddig, bánthatott volna, mégsem tette.
- Azt sem tudtam, hogy van testvéred! Anya tudja? - kíváncsiskodtam, mert ez az apró információ az én életemből kimaradt, nagyon úgy tűnik. - Csak mert sosem említette ő sem... - fűztem hozzá, bár nyilván rájött, hogy emiatt kérdeztem, hogy tud-e róla. Biztosan mesélte volna, vagy mégsem? - Akkor ő is őrző? - túl sok kérdésem volt talán, de szeretek érdeklődni, ez már csak így van nálam. A családom dolgai pedig amúgy is érdekeltek, de ez normális.
- Persze, én abszolút megértem, nem is problémáznék rajta! Helena már más eset... - biztosan ő is hallott róla, hogy nem felhőtlenek a dolgok a házunk táján, már ami a húgomat illeti, meg a szüleinket. Velem mindenki jóban volt még, legalábbis egyelőre. - Igen, nagyon igaz! - bólogattam egyetértően. Meg is szorítottam kicsit a felém nyújtott kezet, mielőtt megtörte volna a pillanatnyi csendet.
- Nem sokat. Ezt nem pont így mondták, de a lényege ez volt, igen! - nevettem el magam jókedvűen. - Ezért is izgultam annyira reggel, hogy vajon mi vár itt rám, már az ügy szempontjából. - árultam el ezt a nem túl nagy titkot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

Re: Várakozó stég //

Vissza az elejére Go down
 

Várakozó stég

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Kultúra és Tudomány :: Riverboat Discovery Hajókikötő-