HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
AKTÍV KARAKTEREK
136 TAG 62 FÉRFI 74 NŐ
BETOLAKODÓ FARKASOK
31 TAG 16 FÉRFI 15 NŐ
ŐSLAKOS FARKASOK
24 TAG 10 FÉRFI 14 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
23 TAG 13 FÉRFI 10 NŐ
ŐRZŐK
32 TAG 13 FÉRFI 19 NŐ
EMBEREK
15 TAG 5 FÉRFI 10 NŐ
ALAPÍTÓK
10 TAG 5 FÉRFI 5 NŐ
Az előző negyed évben ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

...A Legsokoldalúbb:

...A Legtanulságosabb:

...A Legnagyobb találkozás:

...A Legjobbak (Vörös Hold - Hard):

...A Legjobb (Vörös Hold - Soft):


írta  J. Isaac Sladen Today at 11:14 am
írta  Rebecca Morgan Today at 8:59 am
írta  Jackson Carter Yesterday at 3:06 pm
írta  Catherine Benedict Yesterday at 6:22 am
írta  Jackie Leigh Suresh Hétf. Dec. 05, 2016 10:20 pm
írta  Celeste M. Hagen Hétf. Dec. 05, 2016 9:19 pm
írta  Catherine Benedict Hétf. Dec. 05, 2016 2:19 pm
írta  Jackson Carter Vas. Dec. 04, 2016 7:32 pm
írta  Primrose Trevelyan Vas. Dec. 04, 2016 4:43 pm
írta  Duncan Corvin Vas. Dec. 04, 2016 2:18 pm
írta  Declan S. Callaghan Szomb. Dec. 03, 2016 11:03 pm
írta  Darren Northlake Szomb. Dec. 03, 2016 9:43 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:37 pm
írta  Alignak Szomb. Dec. 03, 2016 2:03 pm
írta  Lester J. Edison Pént. Dec. 02, 2016 6:04 pm
írta  Jamie Waldorf Szer. Nov. 30, 2016 3:53 pm
írta  Sage Miller Szer. Nov. 30, 2016 3:50 pm
írta  Rebecca Morgan Csüt. Nov. 24, 2016 7:27 am
írta  Balthazar Bluefox Kedd. Nov. 22, 2016 8:30 pm
írta  Vendég Hétf. Nov. 21, 2016 12:46 pm
írta  Nessa O'Brien Hétf. Nov. 21, 2016 10:19 am
írta  Maya Honeycutt Szomb. Nov. 19, 2016 7:20 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:01 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 11:00 pm
írta  Alignak Pént. Nov. 18, 2016 10:58 pm
írta  Jackson Carter Vas. Nov. 13, 2016 4:52 pm
írta  Roxan A. Cruz Csüt. Nov. 10, 2016 7:40 pm
Darren Northlake
 
Alignak
 
Amaryllis Margaret Lux
 
Yetta Northlake-Nacrosh
 
David A. Blandern
 
Celeste M. Hagen
 
Catherine Benedict
 
Balthazar Bluefox
 
Rocky
 
Primrose Trevelyan
 

Share | .












 

 Zachariah lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Zachariah lakása // Pént. Okt. 16, 2015 6:44 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 102
◯ IC REAG : 92
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Zachariah lakása // Kedd. Okt. 27, 2015 8:54 pm


Son | Father


Negyed óra és ott vagyok.
Ennyit mondtam, semmi többet, de ezt is olyan fásult, kimerült hangon, amilyet utoljára Hannah átharapásakor hallhatott tőlem. Akkor mondjuk annyit mondtam csak a telefonban, hogy befejeztem az örökítést. Szerintem sejtette, hogy valami ma nagyon durván elbaszódott és akkor még tényleg semmit sem tud.
Azért tartott ennyi ideig az út hozzá, mert előtte még beugrottam a boltba venni konyakot, vodkát és whisky is került a kosárba, az elsőből három üveg, a másikakból kettő-kettő, és cigarettából is betáraztam. Mindet a hátizsákomba gyűrtem, mint a nagyfiúk, amikor pizsipartizni mennek. Mégis vénnek éreztem magam, vénebbnek jóval, mint az országút.

Megérkezve ledobtam a pajzsom, remélem, hogy nem volt zárva épp az ajtó, mert amekkora lendülettel mentem, úgy is benyitok. Mintha csak hazaérkeztem volna, és mi tagadás, valahol sértésnek venném, ha én itt akkora vendégszámba mennék. Ő sem az nálam.
- Jane itt van - kezdtem mindennemű köszönést mellőzve. - Rosalie leukémiás, a VIP terem pár napig biztosan nem vendégképes, és nekem papírok kellenek Rhydian segítségével egy spermabankból. És még nincs éjfél és nem is keltem korán, szóval mindez egy laza tizenkét óra volt. - Mondtam el mindent egy svungra, totálisan zanzásítva, miközben az óriáspárnák egyikére térdeltem, feltettem az asztalra a zsákom és elkezdtem belőle előpakolni a felszerelésemet. - Kár, hogy nem voltál ott egyébként. Büszke lettél volna, Anatole meg könnyekben tör ki, akkorát alakítottam. Még csak nem is gyanakszik.
Túl simán és folyamatosan beszéltem.
- A kedvenc mondatom egyébként az volt, hogy, idézem: szüksége van az apjára. Ez volnék én, vagy mi a franc. Spermabank... mintha egy kibaszott donor lennék, vagy tenyész marha, megnyúzom Nigelt - morogtam a végére, kezdve levetkőzni a nap korábbi részeiben magamra erőltetett könnyed műviséget. Olyan volt, mint egy otthoni ruhára való átvedlés procedúrája.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 222
◯ HSZ : 134
◯ IC REAG : 113
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Zachariah lakása // Kedd. Okt. 27, 2015 9:33 pm

to: Dad

Negyed óra épp elég volt ahhoz, hogy valami göncöt - ez melegítőalsót és egy elnyűtt pólót foglal magába - vegyek magamra, épp akkor sikerült ugyanis elérnie a hívással, mikor kimásztam a zuhany alól. Kellett annak a nagyszájú kis köcsögnek Pascalba kötnie... Csak tudnám, mire veri a nyálát annyira. Megélte a századik életévét is, nagyszerű! Mondjuk a kölyökre is morcos vagyok, amiért nekem kell a seggét védeni és nem képes kiállni magáért normálisan.
Az ajtó nyitva az öregem előtt, hisz egy család vagyunk, de ha zárva lenne, se állná útját, így elnézve az iramot, amit tol...
Még nyirkos tarkómnál a hajam, azt dörgölve lépdelek közelebb.
- Jane? Mi a f...? - Akadnak bennem a szavak, megdöbbenésemet tagadni se tudnám, más érzelemnek meg nem marad helye mellette felszínre kerülni, mert apu folytatja, mintha  én lennék az idősebb, ő meg leckét mondana fel - a jól bemagolt fajtából.
Ledöbbentek meredek az előkerülő italokra, úgy tekintek az idősebb farkasra, mint aki ily csodát, efféle jelenést még nem látott. És valóban... Láttam már lent, ismertem zaklatott energiáit, fájdalmát, de ennyire katatónnak nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna.
- De ha leukémiás, akkor nem...? - Hallatszik a galéria felől egy hang, mire mozdul bennem a fekete ördög, morranása finom rezgésű, mégis figyelmeztető kölyke felé.
- Pascal, kuss. - Teszem szóvá is tömören, a plafon felé szegezve pillantásom, a "gyerek" irányába, hogy senki nem kérdezte okostojás véleményét. Különben is fasírt van, gondolatban üzenek felé, lépjen a szobájába, míg szépen kérem és nem pakolom át oda gépestől, mint holmi berendezési tárgyat. Tekintetemmel követem útját, közben hallom magam mellől a csörömpölést is, ami azt jelzi, Solomon nem végzett még a táska tartalmának kirámolásával.
Ajtó csukódik, én pedig az öregemhez lépek.
- Hagyjuk a büszkeséget, szerintem mindenki jobban járt, hogy mi nem voltunk ott nagyapával. - Torkomba kúszik némi bűntudat, de bassza meg, lenyelem, mert nincs most erre is még szükség itt. Felröhögök röviden és keserűen a tenyészmarha kifejezés hallatán.
- Üdv a világomban! Ó várj, te már túl vagy rajta!- Jegyzem meg keserűen, majd vele szemközt lépve rogyok le egy párnára.
- Nem úgy gondoltam. - Fűzöm hozzá ezzel együtt, bocsánatkérő éllel, mert persze megint előbb járt a szám és csak aztán gondoltam bele, mit is ejtettem ki rajta.
- Mit fogsz tenni? - Teszem fel az egyetlen logikusnak tetsző kérdést, ami talán viszi is valamerre - őt, a beszélgetést, bármit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 102
◯ IC REAG : 92
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Zachariah lakása // Kedd. Okt. 27, 2015 10:50 pm

Örültem, hogy Pascalt nem nekem kellett helyretenni, mert bár én voltam a nyugisabb farkas, attól még nekem is akadt húzós napom, és ilyenkor nem voltam a kedvesség és türelem mintaképe.
Megvártam, amíg a kölyök elrobogott a szobájába, a jelenet pedig mulatságosan ismerős volt, csak egy sokkal fiatalabb és kisebb sráccal, aki a hat évesek minden duzzogásával volt képes becsapni maga után egy-egy ajtót. Voltak idők, amikor igen sűrűn kellett kilincseket cserélgetnünk, a zárakról nem is beszélve. Aztán jött az egész ajtó, mikor rájött, hogyan lehet rommá rúgni őket. Egyáltalán nem bántam, hogy ilyen lett, legyen vér a pucájába, azzal viheti valamire, s ahogy ránéztem, egy fokkal nyugodtabb lettem. Legalább ezt, legalább őt nem csesztem el.
- Történt valami? - kérdeztem a kölyök ajtaja felé pillantva, mert ahogy jobban kezdtem figyelni és kiláttam a saját rákfenémből, úgy tűnt fel, hogy valami épp nem teljes. A jelek szerint, ez egy ilyen nap.
Kipakoltam a hét üveget és igazából nem tartottam túl nagy igényt poharakra, de a saját egyben tartásom látszatára még remekül lehetett őket használni. Ha már üvegből iszik valaki, az tényleg a dolgok legalja. Megvolt a kísértés.
- Őszintén? - néztem fel rá az egyik konyak bontása közben. - Ezt nagyon szívesen lepasszoltam volna valamelyőtöknek. - Ismert, soha nem blicceltem el a munkámat, a kötelességemet, tudta, mennyit jelent ez nekem, de arra a pár percre a karomat is odaadtam volna, csak ne nekem kelljen fogadni és foglalkozni vele.
A megjegyzésére egy pillanatra belefagytam a mozdulatba, miközben ő letette magát. Nem is néztem fel ténykedő kezemről pár másodpercig, csak megráztam a fejem, majd felé löktem találomra az egyik üveget. Ha nem felel meg, van még két választható pia, minden esetre ezzel együtt én lemondtam a pohárról. Anatole nincs itt, szarok a formaságokra.
- Talán a tiéd nem olyan vészes - mondtam monoton eltűnődéssel. - Bellamy is az első próbálkozásod volt, talán... - Rá néztem és eszembe jutott Anyák. Az embert néztem, mégis a fekete farkast láttam, az Életrevalót, a Tökéletlen első kölykét. - A tiédben ne legyen ennyi kárhozat.
Nem ezt akartam mondani. fel akartam oldozni és menteni az Örökítés terhe alól, mondani, hogy felejtse el és éljen, ahogy neki tetszik, legyen annyi kölyke, amennyit akar, olyan módon, ahogy szeretné, ne kösse meg magát ilyenekkel. Mégsem tettem. Ez több, nagyobb nálunk. És ha a többeket enged is a maguk útján-módján élni, az elsőnek megvan az a kiváltsága és átka, hogy nagyobb elvárásokat támasztok vele szemben.
- Beszéltem Rhyddal. Megkértem, hogy segítsen hamisítani, donor leszek és azzal állok Jane elé, hogy én voltam, akinek a spermiumait megkapta. - Kényszeredetten nevettem el. - Ennél elbaszottabb love storyt az életben nem pipáltam. - Megdörzsöltem az arcom, az üvegének koccintottam a sajátomat és nagyot kortyoltam. - Nem akarom előröl kezdeni és még egyszer végigcsinálni. Azt akarom, hogy a lányom éljen, mindketten megkapják, amit akarnak, aztán maradjunk ugyanúgy idegenek. Pontosan én nekik. Tudod mit mesélt? - Megfeszült az állkapcsom. - Azt mondta, volt egy ikertestvére. Beteg lett és az apjuk úgy próbálta őt megmenteni, hogy beharapja, de nem sikerült és a testvére meghalt. - Nagyobb kortyokban ittam. - Ugyanolyan volt az egész. Ő is. Ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz a mosoly, ugyanúgy tördelte a kezét és sütötte le a szemét. Majdnem elszóltam magam. - Elhúztam a szám. - Nem tudtam volna a mostani nevén hívni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 222
◯ HSZ : 134
◯ IC REAG : 113
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Zachariah lakása // Kedd. Okt. 27, 2015 11:39 pm

Megtehetné, minden joga megvan hozzá, de ha valami, akkor a felelősségérzetem egekben volt a tulajdon kölykömet illetően, általa nagyon is jól ismert okokból. Eleinte talán kissé túlzóan is viseltettem irányába, védtem minden figyelő tekintettől, ahogy a városba jöttünk, de ma már lecsengett valamennyire mindez.
Az ajtó felől Solomonra tekintettem, kérdésére vállat vontam.
- Az a gyökér Pete, tudod a kikötőknél rakodómunkás, megint belekötött, ő meg nem ütött vissza neki és ez kissé bosszantotta csórikámat. - Mondjuk engem is, de ezt már csak gondolatban, megadó sóhaj keretében teszem hozzá a szavaimhoz, ahogy közelebb lépve szemügyre veszem a semmiből nőtt terülj-terülj asztalkámat halk 'Hehh!' keretében szavait hallva.
- Képzelem mi lett volna abból. Nagyapa a kezébe nyomott volna egy retúrt esélyesen... - Kis túlzással. Azért az öregnek is van szíve, bár mai napig tartom azt a gyerekfejjel szőtt elméletet, hogy a testén kívül tartja, elzárva valami befőttesüvegben az ágya alatt és csak időnként kerül elő onnét.

Helyet foglaltam vele szemközt, fejrázása feloldozás volt ki nem mondva ugyan a hasonlóan ki nem mondott bocsánatkérésemért, mégsem éreztem igazinak a szituációt. Bellamy nevének felemlegetésével lett csak teljes az ábra. - Állkapcsom megfeszült. Szép lövés volt ez visszafelé az öregtől, akár direkt tette, akár merő óvatlanságból, mint jómagam az elébb.
- Mégsem tudtam megbecsülni. - A tényt, hogy elsőre sikerült örökítenem vérvonalunkat egy gyermeknél. Nem becsültem úgy, mint ő engemet annak idején - mondanám, de ez meg hülyeség lenne, elvégre sosem óvtak széltől-fagytól és az életvitelük sem volt kevéssé hazárd, mint amit én űztem akkor, s űzök jelenleg is... Vannak tényezők, amivel az ember egyszerűen nem számolhat. Ennek ellenére magamat okolom mai napig a történtekért és senki nem szabadíthat fel alóla, miként a velem szemben ülőnek se jár feloldozás saját keresztjétől. De ez nem jelenti azt, hogy ne segíthetnénk egymáséit cipelni.
- Majd igyekszem... - Jegyzem meg "utasítására". Ha nagyapa itt lenne, lehet, katonás "Igenis."-sel felelnék, de... se Anatole, se pohár!
Üvegek koccannak, megbontom én is a felém tolt whiskey-t hogy belekortyoljak. Ingyen italra csak a hülye mond nemet, még ha tiszta alkesz is leszek itt a sok lelkizés közepette, ami kijut mostanság felém. Nem mintha bánnám, a számomra fontosaknak sosem fordítok hátat, ha éjjel kettőkor vernek fel legédesebb álmaim közül, akkor se.
- Szóval lényegében bevallod, hogy te vagy az apjuk. - Szusszanva csókolóztam össze az üveggel. - Nagyszerű, és aztán? Jönnek a könnyek és a kérlelés, hogy ha már a csontvelőd nem fogja befogadni a kislány szervezete, mert vérfarkas vagy, harapd be... - Mutattam rá - ténylegesen is az üveggel felé böktem - eme kimeneteli lehetőségre.
- Akkor mi lesz, apa? - Tényszerűsítő hangnemem ellágyult kissé, bizonytalan talajra érve el is halkultam kissé, ahogy felé tekintettem. Nem csupán én, de farkasom, energiáim is az övéit fürkészték, akitől mindaz életet köszönhetjük, amit élünk.
Értem én, hogy mit akar és mit nem... magának minél kevesebb keserűséget, a lányának meg a legjobbakat. Szar helyzet, ki is mondom, mikor Jane sztorijának a végére ér:
- Ez eléggé... nem is, ez egyszerűen kurvaszar helyzet. Miért nem mesélt soha erről korábban amúgy? Hallod, nem irigyellek... - De számíthat rám. Bármiben, ezt ki sem kell mondanom. Tudja, s ha megerősítés kell róla, elég arcomra vetni egy pillantást, melyen az elszántság aggodalommal keveredő ifjonti tettrekészsége ül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 333
◯ HSZ : 102
◯ IC REAG : 92
◯ Lakhely : Anchorage

Re: Zachariah lakása // Szer. Nov. 04, 2015 6:17 pm

Két nagy sóhajjal nyugtáztam a hallottakat, az egyik a Pete-es esetnek szólt a másik a retúrnak. Előbbivel nem tudunk nagyon mit kezdeni, ha Pascal még mellettem se lesz egy harci hörcsög, akkor lassan kár erőltetni. Anatole meg... jobb, hogy nem ő fogadta.

Bellamy kellőképp benne fagyasztja a szót, de ahogy ő nem tudta eldönteni, hogy direkt szúrás vagy spontán megszólalás volt, úgy én sem. Nem akartam ilyesmiken gondolkodni, sőt, egyáltalán semmin se akartam.
- Ez nem csak a te kudarcod - ráztam meg lassan a fejem. Nem felmenteni akartam, vagy istápolni, egyszerű tény ez is. Hangszínem is erre utalt.
Majd igyekszik. Fásultan bólintok, ahogy lassan minden máz és álca leolvad rólam, nem maradva más ebből az egész napból, mint a totális és tökéletes döbbenet, a viszontlátás felett érzett fájdalom és a múltban elkövetett hibák árnyéka. Egyszer már lenyomtam mindezt a torkomon, többet nem nem szeretném, mégis attól tartok, hogy rá fogok kényszerülni.
- Nem - jelenti ki határozottan, szinte ellentmondást nem tűrően a beharapásra. - Én többet se be-, se át- nem harapok. És nem csak a hagyomány miatt, elegen vagytok ti nekem, ha odáig fajulna a dolog... - Ittam. Nagy kortyokban, majd megdörzsöltem az arcom és fél kézzel hajamba túrtam. - Akkor keresek valakit, akinek nem ilyen botrányos a teremtési statisztikája. - És a lányom nem lesz többé az én lányom. Ha nem jó az én velőm se, ha be kell harapni és mástól kapja a farkasát, minden jogot elvesztek rá a saját szemszögemből. A testvérét megöltem, őt nem fogom, inkább nevelje más továbbra is, de ezt biztosan nem vállalom.
- Nem tudom, mi befolyásolta, hogy te hat évesen elviselted a Tökéletlen kölykét, ő pedig nyolc évesen nem bírt el vele és tudom, hogy Rose már nem gyerek, mégis... Nem akarok több fájdalmat okozni Jane-nek. Így is eleget kapott. - Az eljárkálásaim, a titkolózás, Noëlle, majd az emléktörlés és mindezt úgy, hogy a múltban egyszer már megélte mindezt... - Gondolom azért nem beszélt, amiért én is hallgattam előle az Örökítésről.
Szép kis páros voltunk, mit ne mondjak, megérdemeltük egymást.
- Nem akarom a szükségesnél nagyobb dobra verni az ittlétét - mondtam és ittam megint -, amilyen gyorsan csak lehet megadom neki, amit akar, aztán folytassuk úgy, ahogy eddig volt.
Eszem ágában sem volt visszacsalni magam a kegyeibe tudván, hogy a hozzám fűződő minden emlékét - jót és rosszat egyaránt - elvettek tőle és akár újra is kezdhetnénk. Meddig menne? Megint hazugságra épülne minden, ha meg elmondanám az igazat, ugyanott tartanánk, mint amikor elment. Értelmetlen hát egy donornál nagyobb érdeklődést mutatnom akkor is, ha belepusztulok és ezt a Fiam pontosan tudja.
- Olyan mint régen, tudod? Kicsit idősebb és megtörtebb, de ezen kívül semmi sem változott benne. - És ez pokoli nekem, mert a legapróbb rezdülése is emlékek garmadáját vonja maga után. Valamint a megerősítést, hogy hiába telt el másfél évtized, képtelen voltam elfelejteni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 222
◯ HSZ : 134
◯ IC REAG : 113
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Zachariah lakása // Szer. Nov. 11, 2015 12:39 am

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy könnyedén lépdelünk túl egyik-másik témán, de végtére is csak eljutunk oda, mi is hozta hozzám ma este, mi az oka zaklatott állapotának és a dohányzóasztalom koktélos pulttá avanzsálódásának.
Az öregénél jóval szolidabb ütemben fogyott üvegem tartalma, ahogy a józan észt képviselve vázoltam fel a hallottakat újfent, csak a pontosítás kedvéért. Válaszára bólintást követően emeltem égnek az üveg alját, közben szájával csókolózva össze, hogy szusszanva engedjem le, Solomonra tekintve.
- Látod, ez nem is hülye ötlet! - Vetem oda, nem gondolva bele, mekkora lemondás lenne mindez számára. Teremtő, Örökítő vagyok, nem apa, hogy ismerjem az élet ezen oldalát, a nevelés, a rád bízott, tőled fakadó élet terhét.
Márpedig az a velő nem lesz jó, akárhonnét nézem, ehhez még csak biológiai zseninek se kell lennem. Ő farkas, a lány nem. Innentől a képlet felgyorsult biológiai folyamataink okán eléggé tragikus. Halk nyögéssel konstatálom mindezt, lemondóan kortyolva újabban az italból, de szóvá nem teszem, hát látom, hogy fáj neki, emészti nem csak ennek ténye, de már Jane puszta felbukkanása is.
- Háh... hát ez kurvára jó kérdés, hallod! - Már, hogy én hogyan bírtam el a fekete bundás döggel, amit tőle kapta. Annak idején még poénkodott is rajta nagyapa, biztosan azért lett olyan koromfekete, mert "megkeseredett" a sok próbálkozástól már Örökítőm bundása. Szerintem meg más a nyitja, de nem vagyok én Pascal Danvers, hogy tudományos eszmecserét futtassak le egy-két üveg ital mellett. Amúgy sem illene a helyzethez.
Bólogatok hát, teljesen érthetőek az indokai, sem vitába szállni, sem túltárgyalni nem áll szándékomban őket.
- Persze, érthető. - Helyeslek a nő ittlétével kapcsolatosan tett kijelentésére is. Igazából ahány kérdés és vélemény megfogalmazódik bennem az elhangzottakkal kapcsolatosan, mindegyik egyetlen dologra vezethető ki, ezt pedig nem is vagyok rest szóvá tenni:
- Nem... nem kell végigcsinálnod, ha nem akarod, ugye tudod? - Nem egyedül, ha mégis. Ezúttal itt vagyok, apa! Hallod? Itthon vagyok. - Csak mond, miben tudok segíteni!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Zachariah lakása // Szomb. Jan. 02, 2016 2:57 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net

◯ Kor : 222
◯ HSZ : 134
◯ IC REAG : 113
◯ Lakhely : Anchorage


Re: Zachariah lakása // Hétf. Ápr. 25, 2016 8:50 pm

that Iditarod in 2016...

Ha a férfiagy egyértelmű jelet kap, őszintén szólva nem gondolkozik sokat azon, mit is lépjen. Amennyiben gondolkozna, akkor nem lenne az egészből semmi, mert bizonytalan - magával szemben elsősorban, az meg milyen gáz már! Bocs, kölyök, majd kinövöd!
Mázli, hogy az én egómra sose lehetett panaszom, úgy is fogalmazhatnék, mocskosul tisztában vagyok testi-lelki (lol) értékeimmel, s nem vagyok rest kihasználni ezeket.
Persze, hazudnék, ha pusztán erre fognék mindent, hisz részegít a törékeny test táncos, könnyed, mozdulata, a bőrének illata, ahogy a vörös tincsek közé markolok, s a kacér szavak, megmozdulások részéről...
Nem lepődik meg szerintem egyikőnk sem azon, hogy kettőnk veszélyesen vonzó, egymást kergető-hergelő kombinációja hol és miként ér véget.

- Én megmondtam, hogy innét sokkal kényelmesebb nézni... - dünnyögtem vállába, lecsókolva onnét mezítelen bőrének páráját. - Jobb a kilátás is. - Fűzöm nevetősen egy évődő csókba, miközben ujjaink összefonódnak, s újfent fölébe kerekedek lusta, lassú mozdulattal döntve az ágy matracába őt, jóllakott, elégedetten borostyános cirmokkal tekintetem kékjében.
Nevetek replikázásán, s ő velem nevet, milyen kár, hogy betársul a mobilom csengőhangja is eme kánonba, én pedig szinte már természetes egyszerűséggel henteredem le Piroskáról, hogy a készülékért nyúljak.
Nagyapa az, mázlija, mert másnak lehet, nem ugranék még ennyire se, mint egy gomb megnyomása. Hallgatom, hümmentek, bólintok, válaszolok, s szemem sarkából látom, hogy távozóra fogná a becserkészett vad - vagy vadász volt talán, s én lettem elejtve, nem tudom... - biztosan a kölcsönösen kellemes együttlétek híve ő is, nincs ezzel probléma.
Mégis automatikusan mozdul szabad karom felé, csuklójára fogva a lánynak, nem eresztve, ha menne. S bizony, képes vagyok ott tartani, míg türelmesen végighallgatom az öreget, elköszönök tőle és szavam adom neki, hogy hamarosan kopogok nála. Csak ezek után engedem el Pandát és fordítom felé arcomat, tekintetemet.
- Elvigyelek egy darabon? - Ennyit kérdezek, nem többet, az már rajta áll.
Lehet, nem a vég ez, hanem csak a kezdet? Ki tudja!
Látlak még, Vörös... ebben biztos vagyok.

// hangulatzene //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

◯ Kor : 29
◯ HSZ : 501
◯ IC REAG : 488
◯ Lakhely : Fairbanks, Mallory-lak

Re: Zachariah lakása // Hétf. Ápr. 25, 2016 10:41 pm

Hányszor megfogadtam, hogy ne legyek ilyen, hogy ne csináljam ezt! Hányszor. Meg sem tudom számolni, nem is emlékszem már mindenre. De az okos a más kárán én meg a magamén - se - tanulok, szóval ugyanott vagyok, ahol a part szakad.
Édes évődésből szenvedélyes játékba fajult időtöltésünket sem előtte, sem közben, sem utána nem bánom meg. Elkerül a rossz érzés, most nem fojtogatja torkomat a sírás és nem akarok elmenekülni a helyzet elől. Hisz egyszer élünk, nem igaz? Vétek lenne nem kiélvezni a helyzetet, főleg akkor, hogyha ilyen kellemes és szellemes - ha még tudnám mennyire szó szerint! akkor talán picit zavarba jönnék, eszembe jutva, hogy vajon az ő szelleme meg az enyém épp milyen diskurzust folytatnak odafent - vetélytársam lehet a vízszintes harcmezőn.
- Igazat kell adjak neked. Határozottan kellemesebb volt így.
Fordítom oldalt fejem, hogy mielőtt nagyon eltávolodhatna, halántékát érinthessem orrom piszéjével, majd ha nem rest helyzetben maradni, akkor fülcimpáját kapjam fogaim közé, finoman jelezve számára ekképp, hogy bár ő itt a bundás fenevad, azért nem szeretném hagyni, hogy elfelejtse milyen virgonc prédára is lelt személyemben.
- Mertél volna mást mondani!
Öltök rá nyelvet, majd hagyom magunkat újra alámerülni a megkezdett társasjáték élvtengerében, s épp csak kis - masszív a plafon - lendülettel forgatom meg szemeimet a telefon hangulatgyilkos hangjának hallatán.
Akar zavarni a rossz nyavalya. Oldalra hengeredem az ágyon, szertehagyott ruháim után nyúlok, hogy nem sietve ugyan, de nem is elnagyolván szedjem magamra darabonként azokat, s közben bármennyire is illenék befogni a fülemet, én igazi kíváncsi fajtából lévén előszeretettel - és pofátlanul - hallgatok mindent, ami a beszélgetésből eljuthat hozzám.
Meglepetten, de mosollyal fogadom ujjbéklyóját csuklómon. Nem sietek sehová, kíváncsian várom végig, hogy befejezze, s hogy-hogynem - hálából, amiért nem hagyta, hogy megöljem a pillanatot, s marasztalt - csókot illesztek ajkaira a válaszadás előtt.
- A vasútállomás megfelel. Azt hiszem ideje hazaszökjem a protektorátus szoknyája mellé.
Kacsintanék, de nem tudok. Nem is égetem magam a próbálkozással. És tudod mit? Nagyon remélem, hogy még találkozunk Szőke herceg.

//Köszönöm! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alignak
Admin

◯ HSZ : 6148
◯ IC REAG : 8034
Re: Zachariah lakása // Kedd. Ápr. 26, 2016 7:16 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://northstar.forumr.net
Sponsored content

Re: Zachariah lakása // Today at 5:22 pm

Vissza az elejére Go down
 

Zachariah lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Magnus Bane lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Anchorage :: Lakóövezet :: Társasházak a belvárosban-